Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Fantasy)

<<1.oldal>> 2. 3. 4.

Moonlight-chan2015. 07. 11. 16:53:31#33159
Karakter: Keyron Tenanbo





Gyengéd kényeztetésem ismét egy zavart pirulás követi, a szemei csillognak a nappali világosságnál miközben újabb csókot lopok tőle.

- Tudod mire gondoltam míg égett a házam a fejem felett? – kérdezi hirtelen, mire nemet intek a fejemmel - A gyerekeimre és rád. Reménykedtem benne, hogy semmi bajuk nem lesz. Nem tudtam akkor megmondani neked valamit és ez nagyon fájt. – gyengéden az arcomra simít - Már akkor tudtam, hogy többet jelentesz nekem csak nem mertem még magamnak sem bevallani, nem hogy neked. Amikor rám esett a gerenda és éreztem, hogy innen nincs menekvés akkor annyit kértem, hogy te és a fiaim is mindig legyetek boldogok ha én már nem leszek. Még mielőtt megkérdezed nem tudom, hogy szerelem-e amit irántad érzek, de azt biztosra állíthatom, hogy több mint barátság. És ezen a fogadásunk sem változtat.

A fogadás az utolsó dolog ami most lényeges nekem, az sokkal jobban foglalkoztat, hogy ez szexi kívánatos sárkány rám mászik és egy perzselő csókkal pecsételi le az ajkaim. A sárkányom ereje felsistereg bennem a növekvő szenvedélyre reagálva miközben ugyanúgy fürdőzik Draco lágy ajkainak érintésében mint én. Éppen azon gondolkodom hogyan bátorodott fel hirtelen ennyire, majd azon, hogy hogy fogom visszafogni a kirobbanni készülő energiám mikor a telefonom csörgése zúzza szét a meghitt csendet.

Nem akarom felvenni, átkozom is magam amiért nem kapcsoltam ki, Dracot viszont jobban érdekli mint engem.

- Nem kellet volna fel venned? Lehet, hogy fontos volt. – szólal meg, amint abbamarad a csengés.

- Most perpillanat van jobb dolgom is annál, hogy telefonhoz menjek. – vigyorgok rá, majd visszahúzva magamhoz újra megcsókolom, de csak egy pillanatra hogy aztán komolyan a nyugtalan tekintetbe mélyedhessek - Nem muszáj megtenned, majd akkor megteszed ha már tényleg meg is akarod, jó?

Nem válaszol, de nem is kell, a tekintete eléggé beszédes meg ahogy elvörösödik a pofija az minden elmond. Nem akarja abbahagyni, így én sem fogom vissza magam többé. Kényeztető simogatással járom be újra testének minden porcikáját, kínzó alapossággal, mielőtt a fenekére térnék. Figyelve a reakcióit besimítok a két part közé, gyengének a bejáratához érintve az ujjaim. Draco sóhajtva hajtja hátra a fejét, mint akinek máris tetszik a dolog, de az a francos telefon megint megszólal.

Dühösen kelek föl és ragadom egy a készüléket, kis híján összeroppantva a markomban.

- Remélem nagyon fontos, pont nem érek rá! – morgok bele, meg sem nézve ki az.

- Sajnálom, nem akartalak zavarni, de nem tudtam elérni a bátyám. A gyerekek…

- Várjál Dem kihangosítalak. – szólok bele, hogy ne keljen kétszer elmondania.

- Bocsánat ha esetleg valamit megzavartam, de Draco azonnal haza kell gyere. A gyerekekkel van valami és nem tudok segíteni.

Ez engem is kijózanít valamennyire, Draconak nagyon fontosak a gyerekei, az ég óvjon attól, hogy bármi bajuk essen!

- Azonnal indulok! – vágja rá.

Felrántok magamra egy nadrágot majd gyorsan követem az erkélye, ahol alakot váltva utána repülök.

A sebes szárnycsapásokkal a távolság elenyészőnek tűnik, a házuknál visszaváltozik, a szárítóról lekapott nadrágot magára rángatva ront be a házba, én meg követem.

- Mi van a gyerekkel Dem?

- Semmi különös már, amire ide értetek vége lett mindennek.

Mi a fenéről beszél?

- De minek? – visszhangozza Draco a gondolataim, amit egy mély döbbenek követ mikor két kisfiú jelenik meg emberi alakjában.

- Apa, nem izgulj már annyira, semmi baj nincs, hidd el. – szólal meg az egyikük, aki kiköpött mása Draconak, de a másik se marad el sokban tőle.

Draco meglepett arcát látva elmosolyodom, majd csendben figyelem ahogy mindkettejüket magához préselve megöleli. A kicsik szagolgatják, ismerkednek az új helyzettel

- Apa, mért van olyan illatod mind Keyron bácsinak? – kérdezi az egyikük – hogy melyikük Samael és Michel, arra még nem jöttem rá.

Draco arca egészen mélyvörössé válik a zavartól, én pedig elégedetten elvigyorodom.

A fiúk tényleg sokkal intelligensebbek a koruknál, mert szinte rögtön felfogják miről is van szó.

- Akkor most ti egy pár vagytok?

- Hát... izé.. tudjátok, hogy apátoknak... régen.. nem volt senkije... és.. hát..

Segélykérő pillantást vet rá amit nagyon-nagyon élvezek.

- Jaj apa, minket nem érdekel, hogy kivel vagy együtt csak legyél már boldog anya után.

- Köszönöm. – öleli meg ismét a fiait, majd mellém lépve megfogja a kezem.

- Na mit gondolsz, leszel a párom?

Úgy pillanatig úgy teszek mintha komolyan gondolkodnom kellene a dolgon, majd hirtelen megragadom a derekát és magamhoz ölelem.

- Ez egy olyan felkérés, amire nem mondhatok nekem. – vigyorgok rá, mire a kicsik széles mosollyal ugrándozni kezdenek.

Az ajkainkat egy centiméter választja el, amikor meglepett sikkantás hangzik fel. Draco már szalad is, hogy a kanapén eldőlő fiához siessen, aki valahogy legurult a karjáról, de mikor megfordul kuncogva fontja körbe az apja nyakát.

- Michel, jól vagy?

- Ühüm. – bólogat még mindig  nevetve – Csak elfelejtettem, hogy nem vagyok olyan kicsit. – tapogatja végig a testét, ami legalább háromszor akkor, int a még kifejletlen sárkány alakjában.

Mindnyájan nevetni kezdtünk, a kölyök nagyon aranyos, pont olyan mint Draco csak kicsiben. Miután mi lecsendesedtünk és láttam hogy ölelkeznek ott hárman a kanapén, úgy éreztem nekem ideje mennem. Lassan közelebb lépek a kanapéhoz, de nem akarom megzavarni őket.

- Nekem ideje mennem. Örülök, hogy találkoztunk. – biccentek Demék felé, majd Dracora pillantva elmosolyodom. – Holnap felhívlak.

- Jó-ó. – bólogat pirulva.

Hátat fordítva elindulok a nappaliból egyenesen az erkély felé amerről jöttünk. Ez most családi dolog neki, nem akarok sem beleavatkozni sem zavaró tényező lenni, ezért így lesz a legjobb.

Már éppen azon voltam hogy alakot váltsak mikor hátulról valaki megragadja a karom.

Draco állt az ajtóban.

- Várj, ne menj. – szorít rá a csuklómra.

- Mi a baj? – fordulok vissza, finoman a hajába simítva az ujjaim.

- Most egyeztél bele hogy a párom leszel, nem kell menned. – magyarázza kicsit zavartan, de komolyan.

- Nem most van itt az ideje ennek. – válaszolok halvány mosollyal. – Foglalkozz csak a fiaiddal én megvárlak. – közelebb hajolok, hogy a fülébe suttogva kijátsszam az odabent ülő éles hallású sárkányokat – És akkor majd befejezhetjük amit elkezdtünk…


Saga-chan2015. 04. 17. 06:52:45#32767
Karakter: Draco Kalamona



 Kell egy kis idő mire le esik neki, hogy most én éppen el akarom csábítani és talán, hogy most már végre ÖN magam vagyok.
  • Draco te... vissza tértek az emlékeid? - mosolyogva kérdezi de már ölel is át. Annyira hiányzót már nekem.

  • Vissza! - mosolygok rá, ajkamat beharapva simítok végig a mellkasán és végig a szemébe nézve.

  •  

     Mikor lettél te ilyen csábító? - válaszra sem méltat amit most nem is bánok, mert fogai közé csípi ajkaimat és enyhén rá harap, amitől a szívem egy kicsivel gyorsabban kezd el verdesni.

  •  

     Menjünk. - csókol meg. - De ne szállodába, hanem hozzám jó? - én és a fogadásom, mosolyogva bólintok. Keyron elkezdi ki gombolni az ingét amitől egy kicsit elpirulok de szerencsére ő ezt nem látja, mikor le veszi magáról rám adja. Talán nem tetszik neki, hogy más is így lásson? Az építkezés szélére terel ahol sárkány alakot ölt, most látom először milyen amikor Keyron sárkány. Amikor a fiukkal ismerkedett ott csak az erejét éreztem de most láthatom teljes valóját, hatalmas mégis gyönyörű más szavakat nem is tudnék rá mondani. Emberi alakomat megőrizve várom, hogy egyik karmos mancsát felém nyújtsa, ne kell sokat várjak rá. Amint lent a mancsa azonnal a közepére csüccsenek, ujjait körém zárja nehogy le essek.


 

 

Pár percbe és már a házánál vagyunk, mikor le szált gyorsan ki ugrok a mancsa fogságából, majd megvárom míg emberi alakot öl. Még vissza sem változott rendesen de már szorít is magához és szenvedéllyel tapad ajkaimra, annyira hiányzott ez a fantasztikus érzés. Nyögve kapaszkodok karjába, nem akarom elengedni. Ez az egy hónap míg nem voltam magamnál nem csak őt tette mohóvá de engem is. Alig várom, hogy teljesen az övé lehessek, de ezzel nem csak én vagyok így. Vágyának illata teljesen elveszi az józan eszem és csak arra tudok gondolni mi lesz még itt..

  •  

     Megőrjítesz, ha így folytatod. - pont ezt szeretném, mint egy hercegnőt úgy kap fel ölébe és visz be a házába.

  • Nem baj, akarok valami örültségét, csinálni. Azok után, amit a múlt hónapban műveltem veled... - szegénynek nem sok mindent engedtem meg, csak a kezemet foghatta és ha olyanom volt akkor lehetett arcra puszi.

Észre sem vettem mikor értünk be a hálójába csak arra lettem figyelmes, hogy hatalmas ágyra fektet, azután végig vezeti rajtam a szemeit. Nagyon jól esik, hogy úgy néz rám mint a vadász a zsákmányára. Legalább neki számítok valamit ha nem is mást egy kellemes napot de reméljük ez nem így van. Akkor nem várt volna ennyit, hogy újra emlékezzek.

  •  

     Elég őrültség volt két tucat ember előtt meztelenül megjelenned? - az volt de nem érdekel, lélegzett vissza fojtva nézem végig a kis magán akcióját ahogy megszabadul a nadrágjától, be vallom nekem se éppen a legkisebb a méretem de hát Keyroné aztán meg még nagyobb. Mint egy kis szűz úgy viselkedem, lábaimat egy picit felhúzom hátha tudom takarni magam, amit lássunk be hülye ötlet volt mert tudom, hogy ő is érzi azt amit én, rettenetesen kívánom.

  •  

     Nem volt ám szándékos...

  • Ezt mond azoknak, akik majd megőrülnek, hogy hozzád érhessenek, hogy a helyembe lehessenek mos. Mert mindenki tudja mit csinálunk éppen. - ott a pont, sietve szabadul meg az utolsó ruhadarabtól ami még rajta van, nem mozdul hadja, hogy nyugodtan legeltessem rajta szemeimet. Amit készségesen meg is teszek és már most elfog valamilyen kis bizsergés amit sosem éreztem Vejránnál. Ahogy közeledik felém úgy forrósodik fel bőröm és a pulzusom is az egeket veri, de amikor hozzám simul nála is ezt érzem.

  • Jól vagy?

  • Soha jobban. - válaszolom, felemelkedve hozzá majd megcsókolom, kezeit is beveti először derekamat fedezi fel, de ahogy mélyíti csókunkat úgy egyre jobban érzem azt, hogy itt bizony bajok lesznek ha nem segítünk rajta. Alig hallható nyögéssel adom tudtára, hogy mennyire jó csinálja amit csinál. Önkénytelenül is hozzá simítom csípőmet, nem is gondoltam, hogy ennyire ki vagyok éhezve Keyronra. Nyakamat kezdi harapdálni, egy-két helyen meg is is szívja bőrömet amivel nyomokat hagy rajta de nem érdekel, lássa csak mindenki, hogy kihez is tartozom. Mikor mellkasomat is elkezdi apró csókokkal felfedezni minden félelmem megszűnik, tudom ,hogy vigyázni fog rám. Egyre lentebb kezd kényeztetni és az összes érzékeny pontomat megtalálja.

  •  

     K-Keyron... - sóhajtom, majd gyengéden a hajába markolok, hogy ha már elkezdte jó lenne ha befejezné mert nem nagyon birok magammal. Ahogy halad ágyékom a csípőmön talál egy elég érzékeny rész amit a fogaival karcolgat, olyan hangokat adok ki amitől még én is megijedek. A kis piszok még eljátssza egy párszor velem egyre erősebben markolom haját az élvezettől, remélem hamarosan kezdeni is fog velem valamit ha már ennyire felhúzott.

  •  

     Keyron... nem bírom ha... folytatod....

  • Pedig fogom...- szólásra nyitnám ajkaimat de még a levegő is bennem reked amikor a férfiasságomra lehel. Kész nekem végem, sikítva hanyatlok vissza a párnák közé. Nagyon sok erőmbe telik, hogy nem menjek el de Keyron csak kínoz. Viszont amikor szájába fogad az maga a mennyország, az ajkai és nyelvének játéka túlságosan jó, szólni szeretnék, hogy nagyon közel a vég de nem tudok. A testem el kezd remegni én meg szégyen szemre pár perc alatt el is megyek.

 

 

Kell néhány pár perc mire magamhoz térek, Keyron még mindig a lábaim között van de nem sokáig, apró alig érezhető csókokkal halad egyre felém. Mikor ajkaink össze ér nagyon gyengén átölelem és viszonzom csókját. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a fenekembe markol és közelebb húz magához. Hatalmas szemekkel pislogok rá amikor be simít oda, tudtam mit vállalok de akkor is más.

  •  

     Hé..., minden oké?- nem, semmi sincs rendben. Most kezdek el be pánikolni. Nem merek a szemébe nézni annyira zavarban vagyok.

  •  

     Draco?

  •  

     Ideges vagyok.... - tessék be vallottam. Elmosolyodik majd röviden megcsókol. - Az nem éppen baj.

  •  

     De nem fura? Úgy érzem magam, mint egy szűz pedig van már két fiam. - átkarolom majd nyakába fúrom fejem és próbálok mélyeket lélegezni.

  •  

     Nem vagy fura. Gyönyörű vagy, érzéki és szenvedélyes és imádom, hogy elpirulsz amikor zavarba jössz. - mondja halkan majd a fülemet kezdi el harapdálni. Azt hiszem itt az ide szint vallanom nekem is, ha már Keyron is tette de csak egy kicsit.

  • Tudod mire gondoltam míg égett a házam a fejem felett? - nem válaszol csak bólint. - A gyerekeimre és rád, reménykedtem benne , hogy semmi bajuk nem lesz. Nem tudtam akkor megmondani neked valamit és ez nagyon fájt. - gyengéden simogatom meg az arcát. - már akkor tudtam, hogy többet jelentesz nekem csak nem mertem még magamnak sem be vallani, nem hogy neked. Amikor rám esett a gerenda és éreztem, hogy innen nincs menekvés akkor annyit kértem, hogy te és a fiaim is mindig legyetek boldogok ha én már nem leszek. Még mielőtt megkérdezed nem tudom, hogy szerelem amit irántad érzek, de azt biztosra állíthatom, hogy többet mint barátság. És ezen a fogadásunk sem változtat.



Óvatosan döntöm az ágyra, mélyen szemébe nézek, hogy lássam azt amíg eddig is láttam a szemeibe. A tiszta nyes vágyat amit irántam érez, ezen fel bátorodva megcsókolom. Most én irányítok, tetszik mikor ő a domináns de most én leszek. Először gyengéden harapdálom ajkait majd egy picit erősebben is rá harapok alsó ajkára. Egy kicsit fel szisszen amit én ki is használok, nyelvemet azonnal be dugom szájába. Még egy kicsit érzem a saját ízemet is de most nem zavar. Csókunk egyre szenvedélyesebb, hevesebb, mikor a levegőnk is elfogy át térek nyakára. Finoman kényeztettem nyakát néhol erősebben megszívom a bőrét. Alig hallható sóhajokkal adja tudtomra, hogy jó amit csinálok. Lassan haladok le mellkasáig, puszikkal becézem meg-meg állva az érzékeny helyeken, vagyis remélem, hogy élvezi. Próbálom öt utánozni,mert ha nekem jó volt amit csinál akkor neki is jó lehet. Fokozatosan haladok ágyéka felé amikor megszólal a telefonja. Kérdően nézek rá de nem felel. Talán a harmadik vagy negyedik csörgésig vár az illető utána megszakítja a vonalat.


  •  

     Nem kellet volna fel venned? Lehet, hogy fontos volt.

  •  

     Most per pillanat van jobb dolgom is annál, hogy telefonhoz menjek. - sunyin elvigyorodik majd fel rám magához és megcsókol.

  •  

     Nem muszáj megtenned majd akkor megteszed ha már tényleg meg is akarod, jó?! - de én megakarom tenni igaz majd ki ugrott így is szívem. Újra megcsókol és elkezdi a hátamat simogatni, felsóhajtok mert iszonyat érzékeny a hátam. Hátamról lejjebb vándorol keze, egészen a fenekemig ahol megint ott érint. Kellemesen bizsereg ott és a testem magától mozdul, kicsit ki tolom a fenekem, hogy jobban érezzem azt amit csinál. Fantasztikus érzés ahogy bejáratomnál köröz ujjával, még sosem éreztem ilyet, mikor is érezhettem volna ilyet? Épen, hogy neki látna tágításnak újra megszólal a telefonja, csalódottan nyögök fel mert le pakol magáról. Szitkozódva megy a nadrágjához és megnézi ki hívja.

  •  

     Remélem nagyon fontos,pont nem érek rá! - morogja a telefonba, aranyos amikor mérges. Aranyos? Jól van Draco most már elmondhatod,hogy szerelemes vagy. Nem tudom ki lehet az, de nem sokat beszél vele mert kihangosítja a telefont.

  •  

     Várjál Dem kihangosítalak. - öcsém is tudja mikor kell az embert zavarni.

  •  

     Bocsánat ha esetleg valamit megzavartam, de Draco azonnal haza kell gyere. A gyerekekkel van valami és nem tudok segíteni. - ja ne!

  •  

     Azonnal indulok! - gyorsan az erkélyre szaladok, hogy át tudjak változni. Pár pillant kell hozzá és már sárkányként vagyok Kejron erkélyén. Nem kell hátra nézek, hogy tudjam Keyron jön utána és ő is fel veszi a sárkány alakját. Még most is csillogó szemekkel nézek végig rajta, sokkal nagyobb nálam még most is. Amint át változott azonnal indulunk anyámékhoz.


 

 

Pár percet kell csak repüljünk mire anyámékhoz érünk, óvatosan próbálok leszállni de így is megrepesztem a betont. Majd meg javíttatom de most nem nagyon tud izgatni, vissza vedlek emberi alakomba és nagy szerencsém, hogy anya ma mosott. Gyorsan le kapom a nadrágomat és rohanok be a házba ahol anyámék és Demék is ott vannak. Anya arcán semmi riadalmat nem látok, inkább egy sejtelmes kis mosoly van szája szegletében.

  •  

     Mi van a gyerekkel Dem? - fordulok felé, de nem válaszol csak a háta mögé mutat.

  •  

     Semmi különös már, amire ide értetek vége lett mindennek. - de mi történt? Mért nem mond senki semmit?

  •  

     De minek?

  •  

     Apa, nem izgulj már annyira, semmi baj nincs, hidd el. - drága kicsi fiacskáim ki bújnak Dem és Varis háta mögül, nekem meg le esik az állam. Mind a két fiam emberi alakban van, de ennek még vagy két évet kellet volna várni. Samaelnek gyönyörű világos kék haja van mint nekem, a szemei is olyanok mint az enyémek és eléggé magas, Michelnek ugyan olyan gyönyörű a haja mint testvérének csak neki ében fekete, szemei olyanok akár a folyékony higany, mint ha az anyát látnám, A szívem bele sajog, hogy ezt a két kis csodát nem láthatja Vejran. Olyan boldog vagyok. Hozzám rohan mind a két kicsi és csont ropogtató ölelésben részesítenek. Mind a ketten a nyakamba vannak bújva úgy szagolgatnak. Azt hiszem mindjárt fog robban egy bomba.


  •  

     Apa, mért van olyan illatod mind Keyron bácsinak? - olyan vörös szín biztos nem létezik mint most az én arcom.

  •  

     Akkor most ti egy pár vagytok? - pff, Samel és a vesébe látó kérdései.

  •  

     - Hát... izé.. tudjátok, hogy apátoknak... régen.. nem volt senkije... és.. hát.. - na most hogy magyarázzam ki magam? Segély kérően Keyronra nézek aki nem, hogy biztatna hanem egy igen sejtetős mosoly küld felém.

  • Jaj apa, minket nem érdekel, hogy kivel vagy együtt csak legyél már boldog anya után.

  •  

     Köszönöm. - az én fiaim. Eleresztem őket és Keyron mellé lépek, megfogom a kezét majd megfogom.

  • Na mit gondolsz, leszel a párom?



Szerkesztve Saga-chan által @ 2015. 04. 17. 07:02:02


Moonlight-chan2015. 02. 18. 14:34:46#32506
Karakter: Keyron Tenanbo




- Azt mondta az orvos, hogy a sárkányom már meggyógyított és a trauma miatt nem emlékszem. Azt nem tudta megmondani mikor fogok újra emlékezni, de biztosított róla, hogy majd idővel minden rendbe jön. Csak az a kérdés, mikor. – mondja, látható aggodalommal és ezen nem is csodálkozom.

Szörnyű lehet úgy felébredni, hogy senkire sem emlékszik, fogalma sincs ki ő, hogyan él, mit csinál… és még rosszabb ha a saját családjára is idegenekként tekint. De legalább a külső sérülései meggyógyulnak.
- Azt nem mondta az orvos, hogy mikor mehetsz haza? Szeretném megmutatnia vázlatokat a házról, amit te terveztél.
- Én? – lepődik meg - De mikor terveztem? Biztos akkor lehetett mikor még mindenre emlékeztem.
- Dem mondta nekem ma, hogy annak idején készíttettél egy tervrajzot álmaid házáról és ha nem bánod akkor azt majd megépítem neked. – nincs értelme a tervezéssel húzni az időt, ha egyszerűen válóra válthatom az álmát is - És ne aggódj az anyagiakért Dem-mel mindent elrendeztünk.
- Mennyi időbe fog telni a ház felépítése?
- Mivel az én csapatom fogja a házadat újjá építeni így kb. egy vagy két hónap, de ez még a ház nagyságától is függ. – magyarázom halvány mosollyal, remélem nem fog emiatt aggódni, mert most nyugalomra és pihenésre lesz szüksége. - Azt tudod, hogy hova fogsz most haza menni?
- Szerintem anyámékhoz megyek… - szólal meg vontatottan - …Demékhez nem mehetek mégis csak fiatal párok és ha fiatalok akkor sokat szeretnek együtt lenni úgy, és valahogy nem vagyok kíváncsi rá. – nevet zavartan és így már értem a pirulás okát is - Gondolj csak bele azok ketten szeretkeznek én meg hallgassam? És ha anyáék igazat mondtak már évek óta nem volt semmilyen szexuális kapcsolatom, az már milyen? – a fecsegés végére céklavörössé válik az arca, és belőlem is előcsal egy vigyort, mert ha tudná milyen csókolnivalón édes… - Most aztán beégettem magam, pont annak az illetőnek mondok ilyeneket akinek elvileg tetszem, ne haragudj.
- Nem égeted be magad, csak egészséges férfi vagy, aki kívánja a szexet. – nem tudtam, hogy évek óta nem volt senkije, de ezt most megjegyeztem - És hidd el megértelek, én sem tudnék egy házban lenni a testvéremmel, aki éli világát a párjával mikor nekem nincs is.

A szerelmes Varisszal vissza lehetne verni egy sárkánytámadást, az biztos.

- Mond csak Keyron, mennyire vagy szabad most? – teszi fel a kérdést mire kicsit elvesztem a fonalat - Úgy értem ha most ráérsz akkor kimehetnénk sétálni, persze ha a dokinak sincs semmilyen kifogása, elegem van már ebből a szobából. Mit szólsz hozzá?
Szóval így értette… - Először másra gondoltam, de benne vagyok, megkérdezem a dokit és utána mehetünk is, persze ha beleegyezik. – állok fel a fotelből és elindulok az orvos után, akit rövidesen meg is találok az irodájában.

Elmondom neki mit szeretnénk és semmi kifogása ellene, csak arra kell vigyáznunk, hogy ne álljon sokáig a tűző napon, mert a frissen regenerálódott bőre még nagyon érzékeny.

Mikor visszaérek a szobájába, azonnal közlöm a jó hírt. – A doki beleegyezett… Draco?

Némán mered maga elé, mint aki lélekben teljesen máshol jár, az arca meg sem rezzen a hangomra. A fejemet csóválva mellé állok és meglengetem a kezem az arca előtt.

- Hahó, Föld hívja Dracot, jelentkezz!
- Bocsánat, mit mondott a doki? – néz rám, visszatérve a jelenbe - Mehetünk?
- Igen, de csak a kórház területén szabad csatangolnunk. – itt parkosított a sétáló rész, kevés napfény szűrődik be.
- Az is jobb, mint a semmi. – pattan ki az ágyból és már az ajtónál van mikor finoman a karjára teszem a kezem, hogy megállítsam.

Kérdőn pillant rám, de csak egy elnéző mosollyal válaszolok. - Nyugi megyünk, de szerintem vegyél fel egy köntöst. – somolygok vidáman - Mondjuk engem nem zavar a pucér feneked látványa, de lehet, hogy itt egy-két hölgy igen csak izgatott állapotba kerülne.

Ha meglátják azt a csábító formás fenekét, nem is hibáztatnám őket.

Draco édesen elpirulva kapja maga elé az első kézbe akadó köntöst, amit még a szülei hoztak be neki a többi holmival együtt, aztán indulunk is kifelé.

 

Elég sokáig sétálunk a kikövezett parkban, Draco pedig kedvére kérdezget közben, főleg rólam, a hobbijaimról és szívesen válaszolok mindenre, mert ez azt jelenti, hogy valamilyen szinten mégis csak érdeklődik irántam. Ezeket a dolgokat már tudta rólam, de semmibe se kerül újra elmondani neki, legalább őt is lefoglalom. Külön öröm, hogy nem húzódozik tőlem úgy mint először, bár nem is érek hozzá provokatívan, nem akarom, hogy erőltetésnek vagy zaklatásnak vegye, pedig annyira vágyom már a csókjára, hogy ha csak ránézek az ajkaira, érzem az ízét a számban.

- Elfáradtam egy kicsit, nem ülünk le arra a padra? – mutat a tőlünk nem messze lévő ülőalkalmatosság felé.
- De, gyere, menjünk. – finoman megfogom a kezét, hogy odavezessem. Nem terveztem, hogy ezt teszem, megszokásból sikerült így és arra számítottam, hogy rögtön elhúzza tőlem, de épp ellenkezőleg: csak akkor engedi el, amikor már leültünk.

Kutatón nézek a szemébe, próbálok rájönni mit is érez - Azt tudod, hogy most nem rántottad ki a kezed a kezemből?
- Ne haragudj, de valamiért ismerős volt az érzés és nem akartam, hogy véget érjen. – vallja be halkan – Lehet, én nem emlékszem, de a testem igen, vagy valami ilyesmi.
- Nem haragszom. – biztosítom és a másik kezemet is az övére helyezem.
- Elmeséled nekem az első randinkat, persze ha nem baj? – kéri aztán kicsit zavartan.

Akkor vágjunk bele…
- A vacsora után megbeszéltük, hogy máskor is találkozunk kettesbe, ami a következő nap volt. Délután öt körül mentem érted és el kell mondjam nagyon csinos voltál, fehér nadrág és egy sötét kék ing volt rajtad, a hajad fel volt kötve, aminek nagyon örültem mert legalább többet mutattál abból a kívánatos nyakadból. – mesélem, tökéletesen emlékezve az utolsó részletre is, közben az ujjaim végigsiklanak azon a bizonyos kívánatos nyakvonalon, élvezve a kiváltott pirulós reakciót - Most is úgy reagálsz mint akkor, ha bókoltam mindig elvörösödtél ami nagyon tetszik. – imádom… - Utána elmentünk egy étterembe, de még mielőtt felértünk volna, váltottunk egy szenvedélyes csókot amit te állítótál le, idézem: ha most nem állunk le akkor nem étterembe megyünk hanem a legelső szállodába. – elvigyorodom az emléken, ő pedig még mélyebb színárnyalatot ölt, de folytatom - Aztán csak felértünk, ott egy kicsit berúgtál amin jól szórakoztam, és sajnos utána találkoztunk Nick-kel. Utána történt a baleset, és most itt vagyunk.

De még nincs vége – teszem hozzá magamban, miközben a szemébe nézek.

- Nem gondoltam magamról, hogy ilyen lennék most. – nyögi ki - Ezek szerint az előtt sokkal szórakoztatóbb voltam, mint most. – mosolyog szomorkásan a kezemet simogatva - De mi lenne ha kötnénk egy egyességet?
- Milyen egyességre gondolsz?
- Azt mondtad egy-két hónap mire elkészül a házam. - bólintok - Mi lenne ha addig is udvarolnál nekem, akkor elhiszem amit mondasz és mondtál. De ha addigra visszatérnek az emlékeim, akkor a tied leszek. Na, mit szólsz hozzá?

Hát ez… őszintén szólva, vagy inkább finoman fogalmazva megdöbbent. Másfél órával ezelőtt még hallani sem akart arról, hogy egy férfival legyen, most meg azt kéri – nem mintha nem szeretném -, hogy randizzunk, de ha közben mégis visszajönnek az emlékeim, akkor az enyém lesz.

- Jól meggondoltad? – kérdezek rá, kicsit kétkedőn, de a tekintete most komolyságot tükröz, tehát nem csak valami hülye viccnek szánta.
- Persze. – bólint.
- Akkor benne vagyok.

Lassan kezet rázunk és ülünk még egy kicsit egymás mellett, had pihenje ki magát, majd percekkel később óvatosan feláll és én is vele együtt.
- Lassan mennem kell, Dem is beugrik hozzám a házad tervrajzaival.

Visszakísérem, ott pedig elköszönök tőle. Bár nem mondtam előtte, de rengeteg dolgom van, így hogy még plusz feladatot is vállaltam, de megoldom. És most a napirendem bővült két újabb ponttal:

1.     : megtervezni az „udvarlás” részleteit

2.     : felejthetetlen randikkal csábítgatni

 

1 hónappal később

Nicknek még mindig semmi nyoma. Úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Senki sem látta, senki sem hallott óla és egy részem reméli, hogy soha többé nem látom, mert végleg elhúzta a csíkot Malorisból. A másik részem viszont még mindig véres bosszúra szomjazik, elég csak a gondolat, hogy megpróbálta elpusztítani Dracot ahhoz, hogy le akarjam tépni a fejét a nyakáról.

Komor hangulatban megyek vissza a terepre, ahol az építkezés nagyon jól halad. A munkásaim megállás nélkül dolgoznak, az alapozás, a betonszerkezet már elkészült, ahogy az emelet is. Hamarosan meglesznek a válaszfalak, akkor pedig hozzáláthatnak végre a tetőhöz is és kezdődhet a belső építészek munkája a bútorozást illetően.

Éppen fel akarok hívni egy kiváló lakberendezőt, mikor erős szárnycsapások kavarják fel a cementport és egy sárkány teste száll le a feltúrt gyepre. Még azelőtt tudom, hogy Draco az mielőtt felvenné az emberi alakját, érzem azt az édes, cukorkára emlékeztető illatát, de amikor eltűnnek a pikkelyek és a szárnyak, nem marad más csak a hófehér, ragyogó bőr.

Kiszárad a szám a látványtól, az egész testem egyetlen oszloppá dermed, még levegőt sem veszek, mintha valami látomás elevenedett volna meg olyan gyönyörű.

Aztán nagyon is valóságos lesz, mikor sietve hozzám simul az arcán boldog mosollyal.
 - Szia! – vigyorog, majd semmiből semmi megcsókol, de úgy, ahogyan nem számítottam rá még jó ideig.

Mióta újra randizni kezdtünk minden jól haladt, de Draco valahogy sokkal gátlásosabban viszonyult az ilyesmihez, mint most.

- Üdv újra itt, de azt tudod, hogy meztelen vagy? – kérdezem kicsit zavarodottan.

- Tudom, de most nem érdekel, de mi lenne ha lelépnénk egy kicsit? – pillog rám csábosan, hosszú fekete szempillái alól felnézve, miközben semmi nem takarja el a hosszú haján kívül.

És ekkor bekattan mi a helyzet.

- Draco te… visszatértek az emlékeid? – kérdezem mosolyogva, miközben a karom máris a dereka köré fonódik, hogy eltakarjam a kíváncsi szemektől.

Az én pasim, ne bámulja senki más.

- Vissza! – mosolyog vidáman, az ajkait harapdálva simítja a kezeit a mellkasomra, miközben tartja a szemkontaktust.

- Mikor lettél te ilyen csábító? – mordulok rá, de válaszra sem várva a fogaim közé kapom az alsó ajkát és ráharapok egy kicsit.

- Menjünk…

- Megyünk. – csókolom meg még utoljára – De ne szállodába, hanem hozzám, jó?

Mosolyogva bólint, én meg elkezdem kigombolni az ingem, hogy levetve köré terítsem, mert a gondolat, hogy több férfi láthatja meztelenül egy cseppet sem tetszik a sárkányomnak.

Az építkezés szélére terelem, majd gyorsan alakot váltok és mintha csak tudná mit akarok, emberi alakban marad. Csodálattal telve néz rám, hirtelen olyan aprónak tűnik és tudom, hogy most lát először sárkány alakban, mert a randikra általában kocsival vittem. Felé nyújtom az egyik karmos mancsom Draco pedig a közepére ül, mire az ujjaim ketrecként zárulnak köré, vigyázva, hogy ne karcoljam meg, de biztonságban legyen.

Valójában elég pár perc, hogy ebben a formában hazaérjek, lassan leereszkedve az erkélye engedem, hogy Draco távolabb lépjen, majd hamar visszavedlem az emberi formámba. Szinte még el sem tűntek a karmaim, amikor elkapom és magamhoz húzva hevesen az ajkaira tapadok, ő pedig elégedett nyögéssel mélyeszti a körmeit a karomba, ezzel is megakadályozva, hogy eltávolodjak tőle. Az íze édesebb, mint amire emlékeztem, talán mert most először érezni rajta ilyen erősen a vágy nehéz, fűszeres aromáját. Az egész testét körbelengi, mint egy csábító parfüm pedig a saját illata önmagában is bódító.

- Megőrjítesz, ha így folytatod. – suttogom a fülébe, közben a karomba kapva viszem be a házba. Már megszabadult az ingemtől…

- Nem baj, akarok valami őrültséget csinálni. Azok után, amit a múl hónapban műveltem veled…

Elvörösödik és nem fejezi be a mondatot, de valahogy értem mire gondol. Arra, hogy a kézfogás és a puszi az arcára volt az egyetlen, amit a szemérme megengedett és már tényleg felrobbanni készültem, annyira meg akartam csókolni.

A hálószobába érve egyenesen a hatalmas ágyra döntöm, egy percig csak csodálom a látványt, a csodásan formás csípőjét, a keskeny derekát, a nyakát… a hosszú, selymes haját amint körbeveszi a testét, mint egy gyémántot a foglalat…

- Elég őrültség volt két tucat ember előtt meztelenül megjelenned? – mormogom lassan, elmélyült légzéssel és türelmetlenül megszabadulok a nadrágomtól. Draco picit felhúzza a térdeit, mintha most kezdene zavarba jönni attól, hogy pucéran és tagadhatatlanul izgatottan fekszik előttem.

- Nem volt ám szándékos…

Elvigyorodom. – Ezt mond azoknak, akik majd megőrültek, hogy hozzád érhessenek, hogy a helyemben lehessenek most. Mert mindenki tudja mit csinálunk éppen. – azok után amit láttak, ez nem is kérdéses.

Sietve megszabadulok az utolsó ruhadarabomtól is, a bőröm olyannyira átforrósodott, hogy a meleg levegő is hűvösnek tűnik hozzá képest, de nem mozdulok, hagyom, hogy Draco kedvére bámészkodjon és csak az után mászom felé az ágyban. Izgató bizsergés árad szét a testemben hozzá simulok, az ő teste is épp olyan forró, mint az enyém, ha nem még jobban.

- Jól vagy? – kérdezem, gyengéden végigsimítva az arcán.

Édes mosollyal válaszol, belesimulva a tenyerembe, mint egy kiscica. – Soha jobban. – suttogja, majd felemelkedve kicsit a párnáról a száját az enyémre tapasztja.

A kezem lassan útnak indul a derekán, közben egyre szenvedélyesebb csókba vonom az ajkait, lágy, mégis érzéki táncba hívom a nyelvét. Rögtön válaszol is egy alig hallható nyögéssel résnyire nyitja a száját nekem, miközben a kezei a vállamat szorítják, a karmai apró félkör alakú lenyomatot hagynak minden alkalommal, mikor önkéntelenül hozzám simítja a csípőjét.

Nagyon jó érzés…

Magától is ráérez és le sem tagadhatná, hogy mennyire élvezi, pedig most van először férfival. Ez a gondolat egyedül is elég lenne hogy felizgasson, de Draco… az illata, az érintése, a gyönyörtől kába szemei, mind egy érzéki ígéretet hordoz magában.

Apró, izgató csókokkal halmozom el a nyakát ahol olyan puha a bőre, mintha legdrágább szaténnal vonták volna be. Megkeresem a lüktető kis eret és finoman megszívom, harapdálom a lüktető pontocskát, egy-két helyen rajta hagyva a nyomomat is, hogy mindenki tudja, mostantól hozzám tartozik. A gyengéd kényeztetésre lassan teljesen ellazul, a feszültség utolsó morzsája is elhagyja amikor lejjebb csúszva a mellkasát kezdem kényeztetni, meg-megállva az érzékenyebb helyeken.

Jobb is, hogy még világos van, így minden porcikáját láthatom, az összes kecses hajlat a szemeimbe éghet hogy soha ne felejtsem el…

- K-Keyron… - sóhajtja, érzékien a hajamba markolva terelne még lejjebb.

Kuncogva teszek eleget a néma kérésnek, mégis felnyikkan mikor a köldökét csókolom körbe, célirányosan lefelé haladva. – Mi az?

- N-nem kell ezt csinálnod… - motyogja mire felpillantok a hajam takarásából.

Az arca tűzvörös és kapkodva veszi a levegőt, de fénylő sárkánytekintetét vágyakozva szegezi rám.

- Nem akarod? – hajolok vissza a csípőcsontját nyalogatva, míg rá nem találok egy különösen érzékeny helyre amit aztán a fogaimmal karcolgatok, olyan kéjes nyöszörgést csalva elő Dracoból, hogy ezer tűként nyilall az ágyékomba. Megismétlem még néhányszor és az ujjai mindannyiszor erősen megszorulnak a hajamba, csaknem kitépve néhány szálat, de nem érdekel.

- Keyron… nem bírom ki ha… folytatod…

- Pedig fogom… - suttogom rekedten és mielőtt újra szólásra nyithatná a száját a férfiassága fölé hajolva forró leheletemmel cirógatom végig mire sikkantva hanyatlik a párnára, még a keze is kicsúszik a hajamból és erőtlenül hanyatlik a hófehér ágyneműre, a szemeit összeszorítva próbálja visszafogni magát, pedig nem kell. Ezt a tudtára is adom azzal, hogy lassan a számba veszem, egyszerre simogatva az ajkaimmal és a nyelvemmel és nem is sokáig bírja már visszatartani a gyönyört, egy hangos nyöszörgéssel élvez el, a testén finom remegések futnak végig, mintha villám cikázna keresztül rajta, a levegő szinte sistereg körülötte ahogy a sárkánya energiái kiszabadulnak belőle.

Az érzésre az egész testem megfeszül a gyönyörtől, de nem tudom levenni róla a szemem, fogalma sincs milyen erotikus látványt nyújt így…

Elhajolok tőle míg újra magához tér egy kicsit, alig érintve a bőrét csókokkal haladjak felfelé a mellkasán, kitérve a kemény kis mellbimbóra is, majd tovább fel, míg az ajkaink össze nem találkoznak. Sóhajtva karolja át a nyakam és gyengén szuszogva viszonozza a csókot, miközben az ujjaim végigvándorolnak a hátán, a derekán, majd birtoklón morogva a fenekébe markolok és magamhoz szorítom.

Szerintem még észre sem vette idáig, csak akkor mered rám hatalmas Draco szemekkel, mikor óvatosan besimítok a feneke partja közé, akkor aztán olyan vörös lesz, hogy az a szín nem is szerepel egy normális színskálán, majd összeszorított szemekkel kapaszkodik a vállába.

- Hé…, minden oké? – csókolok a szemhéjaira, majd mozdulatlanul megvárom, hogy kinyissa őket.

Zavartan kerüli a tekintetem, ide-oda kapkodja köztem és a fal között.

- Draco?

- Ideges vagyok…

Elmosolyodom és röviden megcsókolom. – Az nem éppen baj.

- De nem fura? Úgy érzem magam, mint egy szűz pedig már van két fiam. – átkarolja a nyakam és az arcát a nyakamba temetve mély lélegzetet vesz.

Nyugtatón végigsimítok a hátán, magamban mosolyogva, mert nos, igaz, hogy nem szűz, de bizonyos értelemben még igen.

- Nem vagy fura. Gyönyörű vagy, érzéki és szenvedélyes és imádom, hogy elpirulsz amikor zavarba jössz. – mondom halkan, majd megharapdálom a füleit, ő pedig egy pillanatra megfeszül karomban, mielőtt visszadőlne az ágyra és a szemembe nézne…


Saga-chan2015. 02. 06. 20:07:29#32433
Karakter: Draco Kalamona



 Másnap elvégzik az összes vizsgálatot, szerencsére semmi bajom sincs. Akkor a baleset utáni trauma miatt nem emlékszem, az viszont sok időbe bele telhet mire újra emlékszem mindenre. Anyaék megnyugtatnak, bármi is lesz akkor is számíthatok rájuk és, hogy ne aggódjak a gyerekek velük vannak és már alig várják, hogy velük legyek. Amitől én nagyon félek, mi lesz ha nem olyan leszek amilyennek képzelnek vagy mi van ha megutálnak, de ebbe inkább nem gondolok. Délután anyáék haza mennek, azt mondták nem sokára újra jönnek. Nagyon sajnálom őket, hogy ilyen sok gondot okozok neki felnőtt fejjel, az iskolába sem mehetek addig vissza míg nem emlékezek mindenre, de mikor lesz ez? Idegennek érzem magam a saját családomban.

- Szia! A szüleid? - Keyron az, tényleg nagyon tetszetek neki ha most is itt van és a házamat is ő fogja újra építeni.
- Öhm, hazamentek át öltözni azt hiszek. - vonok vállat.
- Ezt neked hoztam.- nyújt át nekem egy fehér csokrot amiben apró gyöngyök is bele vannak fűzve - Néhány napja még nagyon tetszett egy ilyen, talán még most is. - elveszem tőle a csokrot majd megszagolom, nagyon kellemes illata van de el fogadhatom így is, hogy nem vagyunk együtt.
- Mért hoztad? - pillantok fel a csokorból.
- Mert kedvellek és nem tetszik, hogy itt kell lenned.
- Én nem szeretem a férfiakat.
- Egyáltalán nem? . nem legesen megrázom a fejem. - Akkor a virágokat sem kéred? - azokat nem adom, nagyon szépek. Megint csak megrázom a fejem.
- Azok nagyon szépek. Megtarthatom úgy is ha..ha mi nem...vagyunk e-együtt? - bököm ki nagy nehezen.
- Persze. - vágja rá azonnal.
- Azt mondta az orvos, hogy a sárkányom már meggyógyított és a trauma miatt nem emlékszem, azt nem tudta megmondani mikor fogok újra emlékezni, de biztosított róla, hogy majd idővel minden rendbe jön. Csak kérdés mikor. - szeretnék mindenkire emlékezni még Keyronra is. Nagyon kedves és gondoskodónak látom, a párja biztosan nagyon boldog lesz mellette.
- Azt nem mondta az orvos, hogy mikor mehetsz haza. Szeretném megmutatnia vázlatokat a házról amit te terveztél. - akkor tényleg elég bensőséges viszonyba lehettünk, lehet, hogy tényleg a férfiak is be jönnek nekem.
- Én? De mikor terveztem? Biztos akkor lehetett mikor még mindenre emlékeztem.
- Dem mondta nekem ma, hogy annak idején készíttettél egy terv rajzot az álmaid házáról és ha nem bánod akkor azt majd megépítem neked. És ne aggódj az anyagiakért Dem-mel mindent elrendeztünk. - ezek ketten nagyon gyorsan intézkedtek, de menni idő is a ház felépítése?
- Mennyi időt fog bele telni a ház felépítése?
- Mivel az én csapatom fogja a házadat újra építeni így kb.: egy vagy két hónap, de ez még a ház nagyságától is függ. - remélem nem terveztem nagy házat, nem szeretném ha sokáig kéne le foglalnom Keyron idejét.
- Azt tudod,hogy hova fogsz most haza menni? - jó kérdés, de szerintem anyáékhoz fogok menni a fiatalokhoz még sem állíthatok be. A másik meg ha együtt vannak nem szeretném hallani ahogyan együtt vannak. Na arra nem vagyok kíváncsi.
- Szerintem anyámékhoz megyek, Demékhez nem mehetek mégis csak fiatal párok és ha fiatalok akkor sokat szeretnek együtt lenni úgy, és valahogy nem vagyok kíváncsi rá. - a mondatom végére elnevetem magam. - Gondolj csak bele azok ketten szeretkeznek én meg hallgassam? És ha anyák igazat mondtak már évek óta nem volt semmilyen szexuális kapcsolatom, az már milyen? - aj aj megint elvörösödtem.
- Most aztán be égettem magam, pont annak az illetőnek mondok ilyeneket akinek elvileg tetszek, ne haragudj.
- Nem égeted be magad, csak egészséges férfi vagy aki kívánja a szexet. És hidd el megértelek, én sem tudnék egy házban lenni a testvéremmel aki éli világát a párjával mikor nekem nincs is.
- Mond csak Keyron, mennyire vagy szabad most? - hát a kérdésem egy kicsit meghökkenti mert nagyon furcsán néz rám. - Úgy értem ha most rá érsz akkor ki mehetnék sétálni,persze ha a dokinak sincs semmilyen kifogása, elegem van már ebből a szobából. mit szólsz hozzá? - oldalra döntöm a fejem és várom a válaszát.
- Először másra gondoltam de benne vagyok, megkérdezem a dokit és utána mehetünk is, persze ha a doki bele egyezik.- feláll a székből és már megy is meg kérdezni, addig is van még egy kevéske időm Keyronon gondolkodni. Ha tényleg igazat mond, akkor én sem voltan ellenére a kapcsolatunknak, vajon most szeretne tőlem valamit vagy már nem is vagyok neki fontos.
- Hahó, föld hívja Dracot jelentkezz. - Keyron lengeti előttem a kezeit, nagyon elgondolkodtam.
- Bocsánat, mit mondott a doki? Mehetünk?
- Igen, de csak a kórház területén szabad csatangolnunk.
- Az is jobb mint a semmi. - lelkesen indulok neki az ajtónak de Keyron finoman karon ragad és vissza húz, még sem akar menni?
- Nyugi megyünk, de szerintem vegyél fel egy köntöst? Mondjuk engem nem zavar a pucér feneked látványa, de lehet, hogy itt egy-két hölgy igen csak izgatott állapotba kerülne. - tényleg a kórházi hálóing van rajtam ami hátul kötős, gyorsan körbe nézek mit kaphatok magamra de szerencsére anyáék hoztak be egy köntöst. Magamra kapom és már megyünk is ki a parkba, alig teszünk meg egy pár métert már ott is vagyunk.


 

Sok mindent megtudtam Keyronról,szeret futni és imád rajzolgatni amit nem is csodálok mert építész, szeret enni főleg húst, jól elvan a konyhába de sütni nem szeret. Sajnos én nem tudom, hogy mit szeretek és mit nem de ez nem csüggeszt.

- El fáradtam egy kicsit nem ülünk le arra a padra? - mutatok a tőlünk nem messze lévő padra.
- De, gyere menjünk. - megfogja a kezem ami ismerős érzést vált ki belőlem, úgy néz ki az agyam nem emlékszik de a testem igen. Nem is engedem el a kezei, még akkor sem mikor leülünk.
- Azt tudod,hogy most nem rántottad ki a kezed a kezemből? - észre vettem.
- Ne haragudj, de valamiért ismerős volt az érzés és nem akartam, hogy véget érjen. Lehet én nem emlékszem de a testem igen vagy valami ilyesmi.
- Nem haragszom. - majd a másik kezét is a kezemre simítja.
- Elmeséled nekem az első randinkat,persze ha nem baj. - mégis jó volna tudni mennyire is gondoltuk komolyan.
- A vacsora után megbeszéltük, hogy máskor is találkozunk kettesbe, ami a következő nap volt. Délután öt körül mentem érted és el kell mondjam nagyon csinos voltál, fehér nadrág és egy sötét kék ing volt rajtad, a hajad fel volt kötve aminek nagyon örültem mert legalább többet mutattál abból a kívánatos nyakadból. - felemeli a kezét és végig simít a nyakamon amitől kiráz a hideg és elönti arcomat a pír. - Most is úgy reagálsz mint akkor, ha bókoltam mindig elvörösödtél ami nagyon tetszik. Utána elmentünk az éterembe, de még mielőtt felértünk volna, hát váltottunk egy szenvedélyes csókot amit te állítótál le, idézem: ha most nem állunk le akkor nem éterembe megyünk hanem a legelső szállodába. - úristen, még hogy én ilyeneket mondtam, hihetetlen. - Aztán csak felértünk,ott egy kicsit berúgtál amin jól szórakoztam,és sajnos utána találkoztunk Nick-kel. Utána történt a baleset,és most itt vagyunk.
- Nem gondoltam magamról, hogy ilyen lennék most. Ezek szerint az előtt sokkal szórakoztatóbb voltam mint most. - mosolygok rá és egy kicsit megsimogatom a kezét. - de mi lenne ha kötnénk egy egyességet?
- Milyen egyességre gondolsz?
- Azt mondtad egy-két hónap mire elkészül a házam. - bólint. - mi lenne ha addig is udvarolnál nekem akkor elhiszem amit mondasz és mondtál. De ha addigra vissza térnek az emlékeim akkor a tied leszek. Na mit szólsz hozzá? - ha eddig nem nézet komplett idiótának akkor most fog.
- Jól meggondoltad? - persze, hogy nem de most már nem vonhatom vissza amit mondtam.
- Persze.
- Akkor benne vagyok. - kezet rázunk.
- Lassan mennem kell, Dem is beugrik hozzám a házad tervrajzaival.

Vissza megyünk a kórházba,ahol elköszönünk egymástól. Nem sokkal később megkeres a doki azzal, hogy holnap mehetek is haza. Anyámékat már értesítette így holnap már csak a távozásomra koncentráljak.

Este még kapok egy kis fájdalomcsillapítót meg egy kis altatót, ami piszok gyorsan hat. Alig teszem le a fejem már alszok is.


 

1 hónappal később


 

Ez az egy hónap nagy gyorsan lement. Keyronra sem panaszkodok,minden nap meglepett valami izgalmassal, hol egy ajándék, hol elmentünk egy olyan helyekre. A gyerekekkel is nagyon jó lett a viszonyom, mindig meséltek magamról és az anyukról. Mondjuk róla nem sok jót de ez van. Demet és Varist is megismertem, szegénykék eleinte még a kezüket sem merték megfogni a jelenlétembe, de amikor megnyugtattam őket, hogy engem nemzavar azóta már csókolóznak is.

Most is a szerelmespár várom, megígérték nekem, hogy nem késnek sokat de mit is várok a fiataloktól? Szerintem úton út félen egymásnak esnek. Elvileg elmentünk volna egy nagyon aranyos kis vendéglőbe, bár szerintem ebből sem lesz semmi, na mindegy. Addig is míg várok csinálok magamnak egy kis harapni valót. Egy kis rántotta narancslével meg is teszi. Gyorsan elkészítem magamnak, csinálok többet is hátha a fiatalok is ennének. Éppen,hogy csak be fejezem meg is érkeznek. Szépen megterítek, kikészítem az evő eszközöket a tányérokat és a poharakat is, egy nagyobb kancsóban pedig narancs levet. Demet megkértem addig ossza el a rántottát.

- Draco, gyere már! Éhen halok! - igen az öcsém anyámék szerint nagyon bél poklos.

- Megyek már, csak a narancslét viszem ki! - kiabálok ki neki de már el is indultam kifele. Amint be lépek az étkezőbe a turbékoló pár most sem tudja vissza fogni magát. Dem apró csókokkal hinti be Varis száját de nem csókolja meg igazán, csak szórakozik vele. A játék végére kap Varis egy homlok puszit. Nagyon ismerős nekem ez a mozdulat, Keyron adta nekem is amikor véget ért a randink. A felismeréstől ki esik a kancsó a kezemből amire Demék is felfigyelnek.

- Draco minden rendben? -csak bólogatni vagyok képes,rengeteg emlék jut az eszembe, sőt minden eszembe jutott. Vejrán igaz valója, Varis és Dem. anyáék és Keyron, na meg a beleset is.

- Mindenre emlékszem, értitek mindenre. - a végén már csak kiabálok és sírok.

- Azt hittük már sosem jut eszedbe, örülök, hogy végre itt vagy tesó. - odajönnek hozzám majd átölelnek.

- Anyáéknak majd mondjátok el én elmegyek és elmondom Keyronnak. - azzal ott is hagyom őket, ki megyek az erkélyre majd sárkány alakot öltök, így sokkal gyorsabban oda érek a házamhoz.

Párperc repülés után oda is érek, egy kis port kavarok mikor le szállok de most nem érdekel. Azonnal oda sietek Keyronhoz, aki azt sem tudja minek köszönhet engem.

- Szia! - csak ennyit mondok neki és kap tőlem egy szenvedélyes csókot ami annyira hiányzott.

- Üdv újra itt, de azt tudod, hogy meztelen vagy? - észre vettem.

- Tudom de most nem érdekel, de mi lenne ha lelépnénk egy kicsit? - csábítóan nézek rá. Remélem be válik. 


Moonlight-chan2015. 01. 17. 10:28:54#32319
Karakter: Keyron Tenanbo




Zavartan, furcsálló tekintettel pillant rám.

- És téged nem zavar, hogy ők együtt vannak? – kérdezi hirtelen, de mielőtt még válaszolnék, folytatja - Nem is ezt akartam kérdezni, azt akartam kérdezni, hogy mi van köztünk? És nem mondhatod hogy semmi, mert akkor nem csókoltál volna kézen.

Olyan határozottan néz, hogy abból tudom ez nem csak kíváncsiság amit elhessegethetek, hanem tényleg tudni akarja. Hiába nem akartam volna még mindennel egyszerre szembesíteni, de a hazugság nem lenne megoldás.

- Tényleg szeretnéd tudni? – bólint - Nem voltunk még olyan kapcsolatban ha erre vagy kíváncsi, csak egy randink volt eddig. Szerettem volna többet is és remélem te is akartad. De ezt már csak akkor tudhatjuk meg, ha mindenre vissza fogsz emlékezni. – és remélem az minél hamarább megtörténik, mert nagyon megkedveltem őt.

Nem akarom sutba vágni azt, ami lehetett volna a kapcsolatunkból.

- Az olyan kapcsolatot arra mondtad, hogy… hogy... mi... úgy... együtt voltunk? – a mondat végére édesen elvörösödik az arca, megcsillantva ezzel valamit abból a férfiból, akit ismerek, ezért önkéntelenül is felnevetek az emlékekre.

- Ne nevessél.

Édesen összeszorítja az ajkait. Duzzog, de ezzel egy picit sem ront a jókedvemen. - Pont ezért az arcért tetszel nekem ennyire. – mosolygok rá, mire még jobban elvörösödik - De visszatérve az előző kérdésedre, még nem feküdtünk le.

Szinte látom magam előtt, ahogy a pánikmérője lejjebb zuhan és megnyugszik. Nem reagálok semmit, nem most van itt az ideje, hogy megsértődjem és egyébként is kíváncsi vagyok, mert arról még nem beszéltünk, hogy mióta vonzódik férfiakhoz, de most még a gondolattól is elsápadt.

- És hogyan ismerkedtünk meg? Gondolom a testvéreinken keresztül?

- Igen, Varis - az öcsém - elhívott egy családi vacsorára ahol megismertem a szüleidet és téged. – mesélem halvány mosollyal - Amikor megláttalak, hát azt hittem, hogy nem jól látok.

Még két hete sincs, de olyan mintha egy éve lett volna. A sárkányoknak az idő nem olyan lényeges, mert nem öregszünk, én mégis úgy érzem mintha már régóta ismerném.

Rápillantok és az arckifejezéséből rögtön levonom a következtetést, hogy félreértette amit mondtam, ezért gyorsan meg is nyugtatom.

- Nehogy azt hidd, hogy nem néztél ki jól. Sőt! Annyi ékszer volt rajtad, mint egy nőn. – de az is lehet, hogy még nőn sem láttam annyit egyszerre. - Aztán megismerkedtem a két fiaddal, Samael-lel és Michel-lel. Nagyon aranyosak, először azt hittem hogy az öcsém és a testvéred gyerekei, de amikor elmondtad a tieid akkor egy kicsit meg könnyebbültem.

- Mond csak, ha van gyerekem, akkor van egy társam is?

Hát ez… - Erről inkább majd anyádékat kérdezd, nem akarok olyat mondani ami nem fedi a valóságot. – ha most elmesélem neki, hogy a társa el akarta rabolni a gyerekeit…

Nyílik a szoba ajtaja, majd mikor odafordulok látom hogy a szülei visszaértek. Szomorúan néznek a fiukra, a kezükben szorongatva a papír kávéspoharat, de mintha nem tudnák mitévők legyenek. Szörnyű ez a helyzet, mikor szeretik és mégsem tudnak rajta segíteni.

- Draco, sajnos nem tudom miért nem emlékszel a múltadra, de tudd mi mindig itt leszünk melletted. – lép közelebb az anyja és gyengéden megfogja a kezét.

- Mesélnének nekem a múltamról? Keyron mondott pár hasznos információt, de szerintem önöktől sokkal többet megtudok. A gyerekeimről, a társamról és az életemről, de a balesetről is szeretnék mindent tudni.

Mindketten beleegyeznek, majd leülnek a többi üres székre, de közben én is bent maradok. Nem akarom itt hagyni és ha a balesetről is kérdez, ami valójában támadás volt, akkor azt csak én tudom megmagyarázni.

 

Pár órával később szinte az egész gyermekkorát megismerem, az iskolás éveit és azt is amikor a társával találkozott – bár erre nem lettem volna kíváncsi ilyen részletesen. Óvatosan elmesélem a tűz körülményeit, beszélek Nickről és persze ismét bocsánatot kérek tőle. Ha nem hívom el randira, akkor ez az egész meg sem történt volna és borzasztóan sajnálom.

Azt hiszem kicsit meg is nyugszik mikor végre mindenről értesül és ha nem is emlékszik, de legalább tudja, hogy ki ő és, hogy nincs egyedül.

 

***

 

Másnap délután, míg Dracon elvégzik a vizsgálatokat, Demmel együtt felkeressük a rendőrséget, de csak azért, hogy keressék meg Nicket. Élek az ítélkezés jogával, mert Nick ellenem követett el vétséget és senkinek sem engedném át ezt a jogot, még Demnek sem.

Ezután sajnos még be kell mennem az irodába is. A munkálatok még nem kezdődtek el, de mégiscsak szükségem lesz extra munkaerőre, ezért felkérek egy másik építkezési vállalatot is, hogy társuljanak a város felújításában.

Az én csapatom először Draco házán fog dolgozni. Még nincsenek terveim, vagy vázlataim, de hamarosan lesznek és hozzá is fogunk látni.

- Majd az elszámolás alapján írok egy csekket. – mondja Dem, de azonnal leintem.

- Én fizetem.

A karomra markol és megállít a folyosó kellős közepén.

- Keyron, tudom, hogy tetszik neked Draco, de akkor sem helyes, hogy önköltségen építs neki házat. Ennyire drága ajándékokat még az öcsém se várna el. – mosolyog halványan és én is elmosolyodom, de megrázom a fejem.

- Ennek semmi köze az ajándékokhoz. Az exem gyújtotta fel a házat, utánam jött ide, vagyis az én hibám. Nem fogok elfogadni semmit, előre figyelmeztetlek.

- A biztosító fizet.

- Rendben. A tereprendezést és a kertszépítést fizetheted, de a házat nem. – egyezek bele végül, mert látom, hogy ő sem tágít.

- Oké. – kezet fogunk – És milyen házat építesz?

- Fogalmam sincs. Még meg kell terveznem és valami olyan kellene, ami tetszeni is fog neki.

- Ehhez adhatok egy kis segítséget. – vigyorog, én pedig homlokráncolva nézek rá – Draco elvileg megtervezte az álomotthonát, kívülről, csak nem lett belőle semmi miután szétmentek Vejrannal. De oda tudom adni a rajzokat.

- Komolyan? – bólint – Hát az nagyon jól jönne. Akkor később beugrom értük. – ígérem meg, majd elköszönünk, mert Dem megy a kicsikért a sárkány suliba, én pedig a kórházba.

 

Egy kis kitérő és hamar ott is vagyok. A váróterem üres, és egy pillanatig azt hiszem hogy még mindig tartanak a vizsgálatok, de mikor Dracot a szobájában találom egyedül meglepődöm.

- Szia! A szüleid?

- Öhm, hazamentek átöltözni azt hiszem. – von vállat, kicsit már jobb színben van, nem olyan sápadt és a kezén is rózsaszínesebb a bőre.

A sárkánya gyógyítja és remélhetőleg a fejét is, nemcsak a testét.

- Ezt neked hoztam. – nyújtom felé finoman a fehér rózsacsokrot, amiben apró gyöngydíszek vannak fűzve – Néhány napja még nagyon tetszett egy ilyen, talán még most is.

Elveszi a kezemből. Leszedettem a tüskéket így nem fogja felsérteni a kezét, majd az orrához emeli és megszagolja a virágot. Én addig hozok vizet egy a sarokban álló vázába, majd az ágy melletti éjjeliszekrényre pakolom.

- Miért hoztad? – pillant fel a csokorból.

- Mert kedvellek és nem tetszik, hogy itt kell lenned. – sóhajtom és szeretnék hozzáérni, de attól megint csak kiakadna, így megtartom a kezeimet magamnak.

- Én nem szeretem a férfiakat. – súgja zavartan lesütve a szemeit.

Ilyen lett volna Draco azelőtt, hogy a társával történtek szétszedték az életét? Felmerült már bennem a gondolat, hogy talán azért lett biszex, mert azok után nem tudott többet bizalommal lenni egy nő felé, de ki tudja. Most még ő sem, annyi biztos.

- Egyáltalán nem? – megrázza a fejét – Akkor a virágokat sem kéred? – bökök a karjaiban szorongatott csokor felé, de megint csak megrázza a fejét.

- Azok nagyon szép. Megtarthatom úgy is ha… ha mi nem… vagyunk e-együtt? – böki ki.

- Persze. – ennyivel még amúgy sem fogom feladni. Az emlékei bármikor visszatérhetnek és ez itt még mindig Draco. Ha egyszer sikerült elcsábítani, máskor miért ne sikerülne?

Hiába tagadja, hogy szeretné a férfiakat. Maximum csak nem ismeri be, de majd meglátjuk mi történik ha jobban lesz…


Saga-chan2015. 01. 06. 12:33:22#32244
Karakter: Draco Kalamona



 Nem értek már semmit, az a nő, azt állítja, hogy a fia vagyok. Ez még rendben is van, de mit akar ez a másik férfi tőlem, és nem utolsó sorban aki az ágyamnál van az ki nekem? Tényleg nem értem. Végig nézek rajtuk de semmi, nem emlékszem rájuk, és az illető az ágyamnál biztosan valami perverz ember. Ki csókolna kezet egy másik pasinak? Félek tőle, nem akarok a közelében lenni, de mivel ágyhoz vagyok kötve így nem nagyon tudok tőle elhúzódni.

- Figyelj rám. - szól halkan. -... tudod mi a neved?

- Hogy ne tudnám a saját nevem! - kelek ki magamból. -Én.. én.. én... nem tudom. - mi történik velem? Mért nem emlékszek a saját nevemre? Végig nézek megint rajtuk, de akkor sem ugrik be semmi, mért? Miért? Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Nem akarok itt lenni, senkit sem ismerek, akkor minek vagyok itt és ők minek vannak itt? Felkelek és eltűnök, akkor mindenkinek jobb lesz. De sajnos semerre sem jutok mert a doki bejön és azonnal lefektet, ha ő teszi nem akar tőlem semmit, nem úgy mint a másik akire rá sziszegtem.

- Kérem Mr. Kalamona, nyugodjon meg és maradjon az ágyban. Súlyos égési sérüléseket szenvedett, egy ideig pihennie kell. Legalább addig, míg a bőre nem regenerálod teljesen.

- Mért hív így? Hol vagyok? Kik ezek az emberek? - hátha a doki végre ad valami támpontot ebben a kesze-kuszaságban.

- Kórházban van. Ezek az emberek a családtagjai. Nem ismeri fel őket? - megint végig nézek rajtuk de semmi, kint is látok egy férfit két gyerekkel de ők sem ugranak be.

- Még soha nem láttam őket. Én.. nem emlékszek a nevemre, hogy kerültem ide?- mért nem emlékszem, mért. Ha ők a családom akkor mért nem emlékszem. Ez nekem sok, pánik szerűen kezdem a levegőt venni, az egyik ápoló valamit bele nyom valamit az infúziómba amitől megnyugszom, majd el is alszok.

Álmomban egy gyerekekkel teli terembe ébredek, mindenki oda fut hozzám de amikor elérnének hatalmas robajjal szakad be az egész épület, a gyereke sikítva kérnek tőlem segítséget de nem tudok nekik segíteni mert ki vagyok kötözve. A következő pillanatban már megint egy másik helyen vagyok ahol egy narancssárga szempár figyel, akárhova nézek mindig ott van. Elfutok előle de hasztalan, mindenhol ott van.

Mire újra felébredek szürkület van kint, az a férfi még mindig itt van, így bizonytalanul méregetem de már nincs a közelembe ami jó.

- Hogy érzed magad?

- Fáradt vagyok és viszket a bőröm. - legszívesebben le vájnám magamról.

- Az jó ha viszket, legalább biztosan gyógyulsz. - orvos lenne? Nem hiszem, ahhoz túlságosan is nem úgy néz ki. Azt mondta az orvos amikor itt volt, hogy ők a család tagjaim akkor lehet, hogy tőle megtudhatok néhány dolgot magamról és a múltamról.

- Engem Draco-nak hívnak? - kérdezem mire bólint.

- És téged? Ki vagy te? - mély levegőt vesz majd lassan ereszti ki, ennyire szörnyű lenne?

- A nevem Keyron. A bátyád - az a férfi aki korábban az ágyad mellet állt - az én öcsémmel él együtt. Szóval mondhatni családtag vagyok, bár nemrég költöztem ide. - ez is több mint a semmi, de nem zavarja, hogy az öcsének az én testvérem a társa, főleg, hogy mind a ketten férfiak!

- És téged nem zavar, hogy ők együtt vannak? Nem is ezt akartam kérdezni, azt akartam kérdezni, hogy mi van köztünk? És nem mondhatod, hogy semmi mert akkor nem csókoltál volna kézen. - vagy csak én képzeltem bele sokat?

- Tényleg szeretnéd tudni? -bólintok. - Nem voltunk még olyan kapcsolatban ha erre vagy kíváncsi, csak egy randink volt eddig. Szerettem volna többet is és remélem te is akartad. De ezt már csak akkor tudhatjuk meg ha mindenre vissza fogsz emlékezni. - az olyan kapcsolatot, hogy értette? És már volt egy randink is? Ezek szerint én is a férfiakat szeretem mint a bátyám? Az lehetetlen.

- Az olyan kapcsolatot arra mondtad, hogy.. hogy.. mi.. úgy.. együtt voltunk? - mire kinyögöm az egészet bele vörösödök, de mért pirulok el ha csak rá gondolok. Keyron elneveti magát vörösségemen ami csak felhúzom magam.

- Ne nevessél. - sértődök be, én vagyok itt a beteg állítólag, akkor ne tessék ki nevetni.

- Pont ezért az arcért tetszel nekem ennyire. - még jobban el vörösödöm, ha így halad a lángra kap az arcom. - De vissza térve az előző kérdésedre, még nem feküdtünk le. - megnyugodtam.

- És hogyan ismerkedtünk meg? Gondolom a testvéreinken keresztül?

- Igen, Varis - az öcsém - elhívott egy családi vacsorára ahol megismertem a szüleidet és téged. amikor megláttalak, hát azt hittem, hogy nem jól látok. - úristen! Ennyire rossz benyomást tettem rá?

- Nem, hogy azt hidd, hogy nem néztél ki jól. Sőt! Annyi ékszer volt rajtad mint egy nőn. - most ezzel bókolni akart?

- Aztán megismerkedtem a két fiaddal, Samael-lel és Michel-lel. Nagyon aranyosak, először azt hittem hogy az öcsém és a testvéred gyerekei, de amikor elmondtad a tieid akkor egy kicsit meg könnyebbültem.

- Mond csak, ha van gyerekem akkor van egy társam is? - nagyon izgatott vagyok, ha van gyerekem akkor egy társam is kell legyen.

- Erről inkább majd anyádékat kérdezd, nem akarok olyat mondani ami nem fedi a valóságot. - kezdtem reménykedni, hogy Keyron többet is elárul, de nem baj akkor majd megkérdezem az állítólagos szüleimet.

Szerettem volna Keyronton kérdezni egy-két dolgot de az ajtón kopogtatnak, mikor benyitnak azokat az arcokat látom mint mikor felébredtem. A nő aki az anyám most is szomorú szemekkel néz rám, a férfi nyugtatgatja.

- Draco, sajnos nem tudom mért nem emlékszel a múltadra, de tudd mi mindig itt leszünk melletted. - kezemet megfogva biztosít, hogy komolyan gondolja amit mondott.

- Mesélnének nekem a múltamról? Keyron mondott pár hasznos információt de szerintem önöktől sokkal többet megtudok. A gyerekeimről, a társamról és az életemről, de a balesetről is szeretnék mindent tudni. - egyértelműen bólintanak, anyám le ül a székre, apám meg mellé. Keyron is bent marad.


 

Elég sok mindent megtudtam anyáméktól, sokat meséltek a gyerekkoromról és a felnőtté válásomról. Meséltek a megromlott házasságomról Vejránnal, mint kiderült ő a gyermekeim anya, nem tudták megmondani, hogy miért mentünk szét de azt mondták, hogy jobb is. Aztán jött az arcpirító történet rólam és Keyronról, ugyanazt mondták mint Keyron. Csak egy randink volt eddig és nagyon reménykedtek, hogy több is lesz köztünk, de sajnos a balesetem közbe szólt. Egy Nick nevű pasas gyújtotta rám a saját házamat féltékenységében. Keyron sokszor kért tőlem bocsánatot és azt is a lelkemre kötötte,hogy majd ő megépíti a házamat mert ő egy remek építész.

Jó volt beszélni anyámékkal,bár most sem emlékszem rájuk de jó volt hallgatni őket, délelőtt még a doktor is meglátogatott. Elmondta, hogy hamarosan mehetek fejvizsgálatra és neurológushoz. Azt is megtudtam az orvostól, hogy a sárkányom is segít a gyógyulásban de ha nem tudd akkor a történtek miatt nem emlékszem semmire.


 


Moonlight-chan2014. 12. 14. 00:56:10#32087
Karakter: Keyron Tenanbo




Kacér kis mosollyal fordul vissza hozzám, az alkoholtól csillogó szemei teszik teljessé az összképet.

- Szeretnéd?
- Igen szeretném, te nem? – kérdezek vissza és meg is kapom erre a választ, mikor tőle nem várt hevességgel csókol meg mielőtt még átvenném az irányítást és szenvedélyesen viszonoznám. Az ajkain érezni a whisky édeskés ízét, a hajából finom cukorillat árad, de sajnos túl hamar véget ér a csók. Ez a kocsi pedig nem elég tágas többre.

Édesen pirulva pislog fel rám, mintha az előbb nem is ő esett volna nekem, persze valószínűleg csak azért volt ilyen merész, mert ivott. Azért remélem holnap nem fogja megbánni…

- Jó éjszakát Draco. – suttogom az ajkaira és mikor egy újabb csókért hajolna finoman elhárítom és inkább a homlokára nyomok egy puszit. Attól tartok, ha még többet kapok belőle, akkor nem akarom majd elengedni.
- Jó éjt neked is Keyron és még egyszer köszönöm a mai estét.

Addig figyelem, míg be nem csukódik mögötte az ajtó, aztán kikanyarodom a felhajtóról és hazavezetek.

 

***

 

A következő pár napban sajnos nem tudunk találkozni pedig szerettem volna elvinni valahová, de az új munkálatok megszervezése sokkal több időbe telik, mint azt eredetileg gondoltam. Mindig a saját embereimmel dolgoztatok, de most a városi alkalmazottakat is be kell vonni valamennyire, hogy a felújítással járó rendetlenséget orvosolják. A mi dolgunk csak a tervezés és a kivitelezés, de az ő munkakörüket is megfelelően kell beütemeznem ahhoz, hogy ne legyünk egymás lába alatt.
- A tervezőcsapattal kimegyek a terepre, aztán meglátjuk milyen változtatásokra lesz szükség. – mondom Nash felé fordulva, aki a jobb kezem szinte mindenben.

- Akkor a munkásokat holnap utánra hívjam össze?

- Hm… szerintem elég lesz, ha hétfőn jönnek, addig lesz időm megcsinálni a terveket. – gondolkodom hangosan az egyik, kissé romos állapotban lévő egyetemi épületet szemlélve.

- A polgármesterrel ki egyeztet? – kérdezi Nash, egy határidőnaplóba jegyzetelve.

- Majd Nina. Neki van a legjobb diplomáciai adottsága, ahogy mondani szokta. – ha Nina tárgyal valakivel – főleg, ha férfi az illető – akkor garantáltan megegyezésre jutnak, mert senki nem tudna neki nemet mondani. Ahhoz túl csábító sárkány.

- Jó, majd szólok neki – vigyorog Nash, nyilván ugyanarra gondoltunk.

Alig, hogy kilép az ajtón megcsörren a mobilom az asztal sarkán. A kijelzőn Varis neve villog ezért azonnal fel is veszem.

- Keyron, de jó hogy elértelek! – szól bele Dem, a hangja izgatottan cseng és rögtön a legrosszabb lehetőségek futnak át a fejemen.

- Valami történt Varissal?

- Nem, nem! Varis jól van, de Draco… kérlek gyere ide a kórházhoz és mindent elmondok!

Draco? – Mi történt? – közben már szedem is össze a tárcám meg a kulcsaim és az erkélyre lépek. Sárkány alakban percek alatt ott vagyok.

- Tűz ütött ki a házában, de a többit inkább személyesen. – suttogja a telefonban, nyilván nem lehet könnyű erről így beszélne, hisz a testvéréről van szó.

- Rendben, pár perc és ott vagyok.

Elteszem a mobilt hogy átalakulhassak. A súlyos szárnycsapásoknak köszönhetem, hogy öt perc sem kell és odaérjek. A nagy udvaron visszaváltozom és a recepciós pulthoz sietek, ahol egy nővér meg is adja a szoba számát.

Felfelé menet azon gondolkozom, hogy mégis hogyan történhetett ez. A sárkányok nem sérülnek meg a tűztől, a bőrük olyan kemény és forró, hogy lehetetlen megégnünk. Csupán az emberi formánk sebezhető, de ha Draco látta, hogy tűz van, akkor azonnal át kellett volna alakulnia. Dem, Varis és persze a szülők is idegesen járkálnak, a kicsik a székeken fekszenek, ezek szerint ők rendben vannak.

- Dem, mondd el mi történt!

- Ismersz valami Nick nevű fickót? – szegezi nekem a kérdést.

Nick? – Igen. – bár nem értem mi köze van ehhez.

- Mikor Draco hazament feldúlva találta a házat, mindent szétdobáltak és tönkretettek. Először azt hitte betörés, aztán pedig ott volt egy levél amit egy bizonyos Nick írt neki, hogy hagyjon békén téged. – sóhajtja, én meg elképedve hallgatok – Draco felhívott minket, mert megijedt, azt akarta, hogy vigyük el a kicsiket ő meg majd felhívja azt az idiótát és megbeszélik a dolgot. Aztán pedig már a tűzoltók értesítettek, hogy a ház lángokban áll.

- Ez… ezt nem hiszem el! – Nick képes lett volna megölni? Hát teljesen elment az esze?! Hogy volt képes egyáltalán ilyesmire?! – Hol van Nick?

Meg fogom ölni, ha megtalálom!

Varis szomorúan megingatja a fejét, majd hozzám lép és megölel. – Eltűnt.

- Draco? – összeszorul a torom, ha csak arra gondolok mi történt.

- Égési sérülései vannak. – mondja Dem komoran, de tisztán látni a fájdalmat a szemében – A doki szerint súlyos, de annyira nem, hogy ne regenerálódna a bőre. Hamarosan rendbe jön, emellett még a füst is megártott neki, de meg fog gyógyulni. Még idejében kiértek a tűzoltók.

Dem még elmeséli, hogy valamilyen furcsa lánccal volt megkötözve, ami megakadályozta az átváltozást és azt is elmeséli, hogy Draco nem akarta, hogy tudjak a fenyegetésről.

Ezt az ostobaságot! Az az őrült miattam jött ide, akkor meg miért ő az, aki meg akarja oldani a problémát?!

Megjelenik az orvos is egy nővérrel majd miután befejezte a vizsgálatot, közli, hogy bemehetünk hozzá.

Nem tudnám leírni milyen rossz érzés őt kórházban látni és tudni, hogy mit kellett kiállnia. A karjain még sötétrózsaszín a bőr ahol megégett, az arcán és a homlokán horzsolások a feje pedig körbe van fáslizva, mintha ott is megsérült volna.

Jézusom! Ezért Nick fizetni fog!

Finoman a kezére simítok, de csak annyira, hogy ne okozzak fájdalmat a még érzékeny bőrének. Szólnia kellett volna Nick-ről, nem az ő gondja lett volna ezzel foglalkozni csakis az enyém. Elő kell kerítenem azt a kis mocskot minél előbb!

 

Órákkal később Draco megmozdul az ágyában és lassan ébredezni kezd. Mind feszülten várjuk, hogy magához térjen és nagyon nagy megkönnyebbülés mikor a ragyogó kék szemei felém fordulnak. Végre magához tért.
- Jaj fiam végre, hogy felébredtél. – hajol közelebb az anyja, de nem ér hozzá, mert még nagyon érzékeny a bőre.

- Draco, annyira sajnálom, nem gondoltam volna, hogy Nick ilyesmire is vetemedik. – mondom halkan egy bocsánatkérő csókot lehelve a keze fejére, de szinte rögtön elrántja tőlem a kezét és a mellkasához szorítja.

Haragszik rám?
- Kik vagytok ti és mit akartok tőlem, főleg ne csókolgasson egy másik férfi! – kiált fel éles hangon, mintha…

Várjunk csak! „Kik vagyunk mi?”Ezek szerint… nem ismer fel minket?

Az anyja is e percben foghatta fel a helyzetet, mert keserves zokogásban tör ki a férje karjaimban, Dem egy elkeseredett pillantást vet az ajtó mellett ülő Varis-ra aki óvón öleli a két kicsi sárkányt.

Draco semleges tekintettel pásztázza a szobát, ellenséges pillantást vet rám és még inkább elhúzódna, de a műszerek nem sok mozgásteret adnak.

- Figyelj rám… - próbálkozom halkan - … tudod mi a neved?

- Hogyne tudnám a saját nevem! Én… - elsápad még az előbbinél is jobban - … én… én… nem tudom. – maga elé mered, majd ismét ránk és a környezetére, a tekintete pánikszerűen változik, az orvos még éppen idejében érkezik, hogy megakadályozza a felkelésben, mert mikor én felé nyúltam csak rám sziszeget.

Ez nem történhet meg. Valaki mondja, hogy csak egy vicc az egész!

- Kérem Mr. Kalamona, nyugodjon meg és maradjon az ágyon. Súlyos égési sérüléseket szenvedett, egy ideig pihennie kell. Legalább addig, míg a bőre nem regenerálódik teljesen.

- Miért hív így? – sziszeg az orvosra, aki homlokráncolva figyeli – Hol vagyok? Kik ezek az emberek?

A doktor egy komor pillantást vet ránk, majd vissza az ijedt Darcora. – Kórházban van. Ezek az emberek a családtagjai. Nem ismeri fel őket?

Draco ránk pillant, de a tekintete még mindig teljesen üres. Egyáltalán nem ismer fel minket, még a kicsikre és rápillant és akkor sincs változás.

- Még soha nem láttam őket. Én nem tudom… nem emlékszem a nevemre, hogy kerültem ide?! – pánikol, a légzése kapkodóvá válik, de az ápoló egy kisebb adag nyugtatót juttat az infúzióba, így hamarosan már álmosan pislog a párnájáról.

- Előírom CT-re, a neurológusunk is megvizsgálja, de valószínűleg a fejét ért ütés mellékhatása lehet az emlékezetvesztés, de okozhatta a trauma is. Pontosabbat csak a vizsgálatok után tudok majd mondani. – pillant felénk, majd sajnálkozón Draco anyjára, aki a szemeit törölgeti.

- Mi-mikor fog megismerni minket? Szegény kisfiam… - zokogja az anyja, a férje pedig próbálja nyugtatni, de nem sok eredménnyel.

-  Sajnálom asszonyom, de ezt lehetetlen megjósolni. Ha a sérülés okozta az emlékezetvesztést, akkor amint a sárkánya meggyógyítja visszatérhet minden. Viszont… ha a trauma felelős az esetért, akkor bármi lehetséges.

Ez nem jó, nagyon nem. Mi lesz ha sokáig tart? Az egy dolog, hogy engem elfelejtett, alig két hete találkoztunk először, de a gyerekei… hogy fognak reagálni, ha az apjuk nem ismeri meg őket?

- Meddig kell bent maradnia? – kérdezem a dokit. Akkorra el kell rendezni néhány dolgot.

- Még ma elvégezzük a vizsgálatokat, de fizikailag egy-két napon belül felgyógyul. – mosolyog biztatón, de kimondatlan marad, hogy a neheze ezután jön.

 

Már hajnalodik amikor Draco végül felébred, kicsit kába még a nyugtatótól és bizalmatlanul méreget, ami felér egy gyomorszájon rúgással azok után ahogy az étteremben nézett rám.

- Hogy érzed magad? – próbálkozom nyugodt hangon, de tartva a távolságot egy fotelbe ülök le, ami az ágya felé van fordítva.

Dem és Varis hazavitték a kicsiket, a szülei pedig elmentek egy kis kávéért, így most csak ketten vagyunk.

- Fáradt vagyok és viszket a bőröm. – mondja végül semlegesen.

- Az jó ha viszket, legalább biztosan gyógyulsz. – adtak neki fájdalomcsillapítót az égésre és egyre jobb színe lesz.

Ismét csend ereszkedik közénk, szeretnék vele beszélgetni, de nem tudom mit mondjak. Azt hiszem nem lenne okos dolog elmondani, hogy milyen kapcsolatban is vagyunk mi ketten, mert láthatóan nem jól fogadta. És a gyerekei… nem tudom hogy jót tenne-e neki ha tudna róluk, vagy csak felzaklatná.

- Engem Draco-nak hívnak? – szólal meg a beállt csendben.

Bólintok.

- És téged? Ki vagy te?

Mély levegőt veszek, egy kicsit benn tartom majd lassan kieresztem. Nem mondom el neki, legalábbis nem most és nem így.

- A nevem Keyron. A bátyád – az a férfi aki korábban az ágyad mellett állt – az én öcsémmel él együtt. Szóval mondhatni családtag vagyok, bár nemrég költöztem ide.


Saga-chan2014. 11. 14. 16:02:58#31867
Karakter: Draco Kalamona





(www.youtube.com/watch
)( valahogy pont ide illik)



 

Leérve beülünk az autóba de nem rögtön, belső világítást kapcsol majd felém fordul. Arcomat vizsgálja de szerencsére nem látszik semmi csak egy kicsit piros a bőröm.

- Annyira sajnálom Draco. - sóhajt majd az arcom szebbik felére simít. - Nem hittem volna, hogy megjelenik és képes ilyesmire. - oh a kis butus, nem az ő hibája magamnak kerestem.
- Nem a te hibád. - kezemet az övére simítom, mosolyogni is próbálok de nem megy, egy kicsit sajognak az izmok.
- Jól vagy? - sajogni sajog de minden rendbe van.
- Eléggé sajog de holnapra szerintem meggyógyulok. -szerencsére gyorsan gyógyulunk mi sárkányok.
-Tényleg nagyon sajnálom! - közelebb hajol hozzám majd óvatosan megcsókol, annyira másabb most, gyengéd, törődöm. Mikor elválunk enyhe pírral és mosollyal nézek rá,szeretnék valamit megkérdezni tőle, már éppen nyitnám a számat, hogy megkérdezzem de inkább mégsem teszem.
- Mond csak, nem harapok. -észre vette.
- Ő...ő az exed volt?
-Nem mondhatnám, hogy az exem. Nem jártunk, csak szeretők voltunk. Már az előtt megszakítottam vele a kapcsolatot, hogy ide költöztem, de még ott is állandóan próbálkozott. - szóval csak szeretők voltak, vajon engem is csak , szeretőjének akar, vagy talán többet is? De ha már akkor megmondta neki, hogy nem akar tőle semmit minek caflat utána.
- Láthatóan ő nem úgy gondolkodik mint te.
- Már akkor megmondtam neki, hogy nem akarok vele komolyabb kapcsolatot mikor találkoztunk és belement. Nem tudom most mi a fene ütött belé, de az idegesít a legjobban, hogy pont előtted történt ez. - milyen érdekes nekem is volt egy furcsa találkozásom az exével ahogy neki is az enyémmel.
- Hát.. neked is volt egy szerencsétlen találkozásod az én exemmel, szóval most kvittek vagyunk, azt hiszem.
- Ha legközelebb a szemem elé kerül megkapja a magáét. - morogni is tud a drága. - És legközelebb valami olyan helyre viszlek, ahová nem tud követni. - mosolyogva nézek rá egy kis pírt most is megeresztek, lehet, hogy most másképp gondolja mint Nic-kel. Beindítja az auót mielőtt Nick újra elemébe lendülne.

Utunk kellemesen telik,nyugodt csend kísér hazáig, már teljesen besötétedett csak Keyron kosijának fényszóróit lehet látni. A házamhoz érve lelátja a motort majd felém fordul.

- Nos, azt hiszem ártan mondhatom ez volt életed legrosszabb első randija, ugye? - nemlegesen megrázom egy kisit a szédült fejem ,majd felé fordulok.
- Az utolsó öt percet leszámítva nem volt olyan rossz. - ujjaimmal elkezdem ütögetni az ajkamat, ha vissza gondolok csak onnantól lett rossz, hogy megjelent Nick. Keyron felnevet mellettem, csak tudnám mi olyan vicces.
- Akkor mit szólnál hozzá,ha elfelejtenénk azt az utolsó öt percet és a többi nem volt olyan rosszra emlékeznénk.
- Rendben. - egyezek bele. Előveszi a telefonját amibe beleírja a számomat én is megkapom az övét, hogy ha találkoznánk érjük el egymást. Már nyitnám ki a bejárati ajtót mikor a karom után nyúl.
- Meg sem csókolsz búcsúzóul?
- Szeretnéd? - húzom az agyát, bólint.
- Igen szeretném, te nem? - nem válaszolok rá inkább megcsókolom. Szenvedélyesen és birtoklóan csókolom, hogy Nick minden egyes csókját feledtessem. Bárki is mondta volna nekem, hogy egy pasit fogok csókolni tuti behúzok neki egyet. Levegő hiányában sajnos elkel válnunk egymás ajkaitól, felnézek rá de amit arcán látok újbóli pirosodásnak indít. Úgy néz rám mint mikor a vadász a zsákmányára, akit már megszerzett.
- Jó éjszakát Draco. - suttogja ajkaimra, engedelmesen nyitnám ajkaimat még egy csókra de ehelyett, csak a homlokomra ad egy pille könnyű puszit.
- Jó éjt neked is Keyron és meg egyszer köszönöm a mai estét. - elenged és elindul a kocsi felé, én addig be jutok a házba de nem megyek messzire. A nappali ablakából figyelem, hogy beindítja a motort és elhajt.
- Ha nem baj fiam akkor én távoznék. - akkorát sikkantok mint egy nő.
- Anya a frászt hoztad rám, persze menjél csak de maradhatsz is ha akarsz. -
- Nem, megyek haza apád már úgy is vár, nem csak neked telhet jól az estéd.-sejtelmes mosolyától a hideg kiráz, még szerencse, hogy nem lehet több testvérem.

Elköszönök anyától majd felmegyek fürdeni. Gyorsan lezuhanyzok majd megnézem a fiukat, mind a ketten édesdeden alszanak. Miután adtam mind a kettőjüknek egy jó éjt puszik vissza vonulok a saját szobámba. Sajnos az éjszaka is Keyron kínoz, olyan fülledt és tüzes az almom, hogy fel is lehetne gyulladni.


Sajnos a következő pár napban nem tudunk találkozni,Keyront a városi ügyeket intézi én meg az iskolában készítem fel a sárkányokat alakváltásra. Egyik nap mikor mentünk haza a házat teljesen felforgatták a fényképeket össze tépték és csak egy borítékot találtam a dohányzó asztalon. Felvettem majd kinyitottam, amit benne találtam egyszerre fogót el halál félelem és a düh. Ez az átkozott Nick küldött egy képet rólam és a gyerekekről miközben bent a házban játszottunk. Azonnal hívtam Demet.
- Dem gyere át azonnal Varissal együtt. - a sírás szélén vagyok megint, ha valaki is bántani meri a gyerekeimet azt megölöm. Pár perc elteltével meg hallom a tipikus szárny suhogásokat.
- Draco, mi a baj. - szalad oda hozzám Dem.
- Ez a baj. - mutatom fel neki és Varisnak a borítékot, mind a ketten lesápadnak amit meglátják, hogy mi van benne.
- Ezt mikor kaptad?
- Ma találtam itt a dohányzó asztalon, nem tudom hogy juthatott be. De jobban félek attól, hogy a fiukat bántani fogja.
- Keyrom tud róla? - kérdezi Varis.
- Nem és nem is szeretném ha tudna róla, van neki elég dolga rajtam kívül is. Valahogy megoldom ez az idiótát is mint Vejrant is megoldottam. Szépen ide hívom és elmagyarázom neki a dolgokat, ha lenétek szívesek elvinnétek a fiukat. - bele egyeznek és már hívják a fiukat magukkal, szegénykéim kérdezik mi a baj de nem mondom meg nekik.

Miután elmentek hívom azt a számot amit a borítékban találtam. Nem kel sokat várjak mire felveszi.
- Á szervusz Draco,hogy vannak a gyerekek?
- Nem ezért hívtalak, hogy a gyerekekről beszéljünk. Gyere el hozzám majd itt mindent megbeszélünk. - teszem le a kagylót nincs értelme tovább firtatni a dolgokat. Pár perc múlva csöngetnek az ajtómon,megyek kinyitom mert biztos, hogy Nick lesz. Kinyitom és láss csodát tényleg ő az.
- Gyere be. - invitálom beljebb, de amint hátat fordítok neki éles fájdalmat érzek meg a tarkómnál és minden elsötétül.


Füst szagra és melegre kelek fel, lassan nyitom ki a szemem, mikor körbe nézek azt látom, hogy az egész házam lángokban áll és én ki vagyok kötözve egy székhez. Hiába próbálok sárkány alakot felvenni nem megy.
- Nem meg mondtam, hogy az utamba állsz hófehérke! - ez Nick! Képes volt rám gyújtani a házat csak azért mert Keyron udvarol nekem.
- Engedj el most azonnal! Nekem gyerekeim vannak. - üvöltök fele de nem hatja meg sőt inkább jót szórakozik rajtam. Oda jön hozzám majd államnál fogva emeli meg a fejem, hogy a szemébe nézhessek.
- Most pedig pápá. - köszön el és azonnal el is repül a tetőn keresztül amiről az egyik gerenda rám esik. Érzem ahogyan a tűz égeti a hátamat és mindenemet. Csak remélni tudom, hogy a fiuk jól vannak. A Füst egyre jobban marja a tüdőmet alig kapok levegőt, hát eljött a vég, a fiuk jó helyen lesznek anyáéknál és talán Keyron is talál magának valakit aki szeretni tudja. Mert én nem tudom és kár, hogy sosem tudom ezt elmondani neki.


A kórház tipikus szagára ébredni most fantasztikus ez az jelenti, hogy nem haltam meg. Lassan kinyitom szemeimet de az éles fehérség egy kis nehézséget okoz a fókuszálásra. Mikor a szemem megszokja a fényt egy sereg sárkány van az ágyamnál.
- Jaj fiam végre, hogy felébredtél. - jön oda egy nő akit még életemben nem láttam.
- Draco, annyira sajnálom,nem gondoltam volna, Hogy Nick ilyesmire is vetemedik. - egy ismeretlen férfi aki a kezemet fogja majd kezet csókol nekem, azonnal kirántom kezéből a kezem, engem ne csókolgasson egy férfi.
- Kik vagytok ti és mit akarnak tőlem főleg ne csókolgasson egy másik férfi! - szolok nekik, de mindenki döbbent fejjel néz rám, az a nő aki a fiának nevezett sírva borul egy másik férfi mellkasára. Mi a fene folyik itt? 


Moonlight-chan2014. 11. 08. 16:48:52#31822
Karakter: Keyron Tenanbo




Követem a táncparkett közepére, ahol végre újra felém fordul. Elkapom a derekát és mosolyogva magamhoz rántom, majd a megfelelő tartást felvéve lépünk egyszerre a lágy zene ütemére.

Draco feje a mellkasomra billen, halk sóhaját a nyakamon érzem.

- Jól vagy? – súgom a fülébe.

- Igen jól, csak lehet mégis igazad van, berúgtam egy pöpet. – motyogja rekedtes hangon, amin muszáj vagyok mosolyogni. Magamhoz ölelem, hogy megtarthassam, majd lassúkat lépve ringatózunk a zenére, egy ideje nem táncoltam, de egész kellemes itt vele. A többi sárkány néha ránk pillant, majd egyre sűrűbben néznek minket. Nyilván mert mindketten férfiak vagyunk és furcsállhatják a helyzetet, de az emberi világgal ellentétben itt a sárkányok nem botránkoznak meg az ilyesmin.

A szám vége felé felemeli a fejét, kába mosollyal néz azokkal a csodásan kék szemeivel és ahogy először gondoltam, tényleg nem tudok neki ellenállni, de nem is akarok. Az ajkaira tapadok, mit sem törődve a közönséggel kizsákmányolom a puhaságát, s mikor éljenzést hallok, meglepetten húzódom el.

Mi. A. Fene.

- Keyron… menjünk vissza az asztalunkhoz. – motyogja Draco.

Biccentek és kikerülve a mosolygó embereket – nem értem mi ütött beléjük – visszavezetem az asztalunkhoz. Már majdnem a szék felé nyúlnék mikor feltűnik a helyünkön ülő férfi, aki a legkevésbé sem várt vendég. Sőt.

Utálkozva végig méri Draco-t, majd rám is vet néhány ragadozó pillantást, ami két hónapja még tetszett is, de most már utálom.

- Szóval te lennél Keyron új ágymelegítője? – nyúl ki Draco felé, aki azonban elhúzódik.

- Nick, mit akarsz itt? – kérdezem ingerülten, számon kérő hangon. Már csak ő hiányzott!

- Ugyan Keyron. – közelebb sétál végigsimít a vállamon, de Draco ellöki a kezét mielőtt én tehetném - Neked most nem osztottak lapot ágymelegítő. – sziszen fel, valószínűleg már ivott - Nagyon jól tudod, hogy mit akarok, most is csak azért jöttem Maloris-ba, hogy újra lássalak és az ágyamba csábítsalak, még ha ez a Hófehérke itt is van. – fordul újra felém - Tudod nagyon jól, hogy nem nagyon érdekel ha van valakid, akkor is megszerezlek.

Őszintén nem tudom mit mondjak, de legszívesebben kivágnám az ablakon! Mint aki nem ért, vagy nem fogja fel amit mondok, pedig már jó néhányszor elmondtam, hogy nem akarok tőle semmi többet!

Akkor pattan el az a bizonyos húr mikor kihasználja a figyelmetlenségem és megcsókol, de rögtön el is lököm.

- Nem tudom mit nem értettél meg abból, hogy nem akarok tőled semmit. – nézek rá ingerülten.

Nem várom meg, míg botrányt okoz, így is minket bámulnak. Draco-t kivezetem innen, közben gyorsan rendezve a számlát is, de amint kiérünk az étteremből hátrarándul a karomból és már csak azt látom, hogy megtántorodik.

Nick megütötte? Ez nem lehet igaz!

- Eszednél vagy ember? Mi frászért ütöttél meg? – kiabál rá ökölbe szorított kezekkel a szemei izzani kezdenek.

- Már megmondtam, nem? Akkor is az enyém lesz!

Mintha itt sem lennék…

- Jobb lesz ha mi most távozunk Draco. – húzom magamhoz - Te meg felejts el engem mind örökre! – pillantok Nickre és hátrahagyva őt elindulunk lefelé.

A séta most nem olyan nyugodt és békés hangulatú, mint felfelé volt. Nick tett róla, hogy elrontsa a hangulatot és ezért rettentően dühös vagyok rá! Nem hittem volna, hogy képes Maloris-ba is utánam jönni, mint egy megszállott! És pont most!

 

A kocsiba beülve, nem indulok rögtön. Felkapcsolva a belső világítást Draco felé fordulok, az arcán nem látszik semmi, csak a bőre pirosodott be.

- Annyira sajnálom Draco. – sóhajtom az arca sértetlen felére simítva – Nem hittem volna, hogy megjelenik és képes ilyesmire.

- Nem a te hibád. - simítja a kezét az enyémre, az arca megrándul a mosoly közben.

- Jól vagy?

- Eléggé sajog, de holnapra szerintem meggyógyulok.

Igen, tudom, hogy mi gyorsabban gyógyulunk, mint az emberek, de attól még nem lesz kevésbé rossz egy sérülés.

- Tényleg nagyon sajnálom! – közelebb hajolok és egy finoman megcsókolom, vigyázva az arcára.

Mikor szétválunk halvány mosollyal és a pírral az arcán figyel, nyitja a száját, hogy kérdezzen, de aztán meggondolja magát.

- Mond csak, nem harapok. – nagyot semmiképp.

Lesüti a szemeit, a kezével idegesen kezdi babrálni az egyik ezüst karkötőjét.

- Ő… ő az exed volt?

Sejtettem, hogy valami e-félét kérdez majd. Nem akarok hazudni neki, de azt sem akarom, hogy rosszat gondoljon rólam. Viszont jobb egyszerre mindent, minthogy az az idióta megint galibát okozzon és akkor tudja meg.

- Nem mondhatnám, hogy az exem. – kezdem lassan – Nem jártunk, csak… szeretők voltunk. – annyira sosem tetszett a jelleme, hogy komolyabban gondolkozzam vele kapcsolatban, de az ágyban jó volt vele. – Már az előtt megszakítottam vele a kapcsolatot, hogy ide költöztem, de még ott is állandóan próbálkozott.

Draco egy ideig csendben van, nem tudom azon gondolkodik-e amit mondtam, vagy csak nem akar megszólalni, de aztán mégis megteszi.

- Láthatóan ő nem úgy gondolkodik mint te.

Elhúzom a szám. – Már akkor megmondtam neki, hogy nem akarok vele komolyabb kapcsolatot mikor találkoztunk és belement. Nem tudom most mi a fene ütött belé, de az idegesít a legjobban, hogy pont előtted történt ez.

Egy picit újra csend lesz, majd lassan elmosolyodik. – Hát… neked is volt egy szerencsétlen találkozásod az én exemmel, szóval most kvittek vagyunk, azt hiszem.

- Ha legközelebb a szemem elé kerül megkapja a magáét. – mormogom összeszorított fogakkal. Az egy dolog, hogy nem hagy békén, az meg a másik, hogy megüt egy teljesen ismeretlen személyt. – És legközelebb valami olyan helyre viszlek, ahová nem tud követni.

Elpirul, édesen mosolyogva néz rám, én pedig beindítom a kocsit, mielőtt Nick-nek ismét félrekattan valami és eléri, hogy komolyan bántsam.

 

Kellemes, nyugodt csend kísér az úton, már teljesen besötétedett odakint csak a kocsi fényszórói világítják meg a kerekek alatt elsuhanó betont. Draco háza előtt leállítom a motort és félig felé fordulok az ülésben.

- Nos, azt hiszem bátran mondhatom, hogy ez volt életed legrosszabb első randija, ugye?

Megingatja a fejét, picit ő is felém fordul.

- Az utolsó öt percet leszámítva nem volt olyan rossz. – ütögeti az ujjával az ajkait, mintha nagyon gondolkodna, még olyan arcot is vág hozzá.

Elnevetem magam, hihetetlen, hogy még most is képes viccelődni, mikor más a helyében sértetten hazarohant volna.

- Akkor mit szólnál hozzá, ha elfelejtenénk azt az utolsó öt percet és a többi nem volt olyan rosszra emlékeznénk? – vetem fel vidáman mosolyogva.

- Rendben – bólint.

Előveszem a telefonomat és számot cserélünk, az biztos, hogy még találkozni akarok vele máskor is. Remekül szórakoztam vele, és nagyon édes mikor becsiccsent.

Nyitná az ajtót, de a karja után nyúlok. – Meg sem csókolsz búcsúzóul?


Saga-chan2014. 11. 05. 18:42:05#31801
Karakter: Draco Kalamona



 Egy pár percre elgondolkozik, hogy mit is mondjon.

- Lássuk csak, nem tudom mennyit kotyogott el rólam Varis, de egy építészeti vállalkozást vezetek, ami szerencsére nagyon jól működik, ezért is költöztem vissza Maloris-ba, mert legalább egy évre való munkát kaptam. -akkor legalább egy évig itt lesz, utána viszont nem tudom, hogy ha tényleg össze is jövünk ami valljuk be most több esélyt látok rá mint tegnap. De nem szabad előre inni arra ami még nincsen meg.

- Olyan hosszú kapcsolatom még nem volt,mint a tiéd... nem tudok különösebb okot a miértre, egyszerűen még nem volt. - vállat von, ennyire nem érdekelné egy komoly kapcsolat vagy csak így könnyebb neki.

- Varis igazából nem kotyogott túl sok mindent. - kezdem érezni a hatását az alkoholnak, arcom már piros pozsgás az elfogyasztott menyiségtől. - Igazából csak arról beszélt,hogy hogy nézel ki és megemlítette hogy … meleg vagy. Szerintem előre eltervezte, hogy majd összeboronálnak minket. -mondatom végét már motyogom. Keyron jó ízűen felnevet majd fejét ingatva iszik bele a kávéjába.

- Igen, szerintem is. Gyakran szórakozik azon, hogy biztos valami családi vonás hogy mind a ketten a férfiakhoz vonzódunk.- húzza fintorra a száját amin jót kuncogok. Ez a pasi kikészít vagy csak a pia csinálja, nem tudom. A pincérnő is pont időben hozza a megrendelt ételeket, szépen elkészítve, igazán büszke lehet magára a séf.

- Szóval, mire vagy kíváncsi pontosan? - kérdezi miután elment a pincérnő.

- Majd vacsora után....addig gondolkodom rajta. - mosolygok, majd a tányérjára pillantok amin rengetek hús van, a vacsorán is rengeteget evett. - Azt már tudom, hogy szereted a húst.

- Minden mennyiségben. - mosolyog majd neki látunk enni, mivel én nem nagyon vagyok oda a rengeteg húsér így én egy kis salátát kérek egy kis hússal. Az étel nagyon finom a hús kellően átsült, fűszerezés is ideális, a háttérben kellemes zene szól, egy szóval tökéletes. A vacsorát vízzel öblítjük le én még a maradék kis alkoholomat is lehörpintem, amolyan feszültség oldónak.

- Jöhetnek a kérdések?

- Hát persze. – majd kényelmesebb pózt vesz fel

- Van hobbid? Mit csinálsz, ha éppen nem dolgozol?

- Hmm… tulajdonképpen a munkám egy része is hobbi, mert imádok épületeket tervezni, lerajzolni őket, majd felépíteni azt ami a fejemben megszületett. Ha pedig nem dolgozom… szeretek étterembe járni, enni és… sütkérezni a parton. Azt hiszem hobbi terén még fejlődnöm kell… - szóval szeret a tenger parton sütkérezni, én is de csak akkor mikor nincsenek sokan. Nem szeretném ha látnának.

- Egyszer lemehetnének együtt a partra… kíváncsi vagyok mi van az ing alatt. - le sem veszem a szemem a mellkasáról.

- Biztos vagy benne, hogy nem csiccsentettél be?

- Csak egy icipicit. - mutatom, hogy mennyire most úgy csináltam mint a fiaim. Ők is így szeretik megmutatni mennyire voltak rosszak.

- Ha már ilyen szókimondó lettél hirtelen, kérdezz csak nyugodtan. Másnap gondolom úgy is a föld alá akarsz majd bújni miattuk, de legalább ma jól szórakozol. - vigyorog rám, az asztalon nyugvó kezemre simít majd finoman végighúzza az ujjat a kézfejemen ahol a csontok vannak.

- Nem, nem. - tényleg a föld alá menekülnék, ha olyat kérdeznék. - Inkább táncoljunk! Tudsz táncolni Keyron? - valamin elgondolkozik mert nem azonnal válaszol.

- Persze. - feláll majd mögém lépve kihúzza a széket miközben felállok, egy picit meginogok, de elesni nem fogok. Azonnal a derekamra fog és fülembe suttog. - Csak aztán ne panaszkodj, ha nem birok neked ellenállni. - és még be le is harap a fülcimpámba amin kuncogok majd minden bátorságomat összeszedve húzom magam után a táncparkettre. Mikor a táncparkett közepére érünk pont akkor kezdenek el egy nagyon lassú számot, Keyron derekamra teszi jobbját, baljával kezemet fogja meg, majd elkezdünk táncolni. Ami lehet nem volt jó ötlet. Egy kicsit megszédülök így inkább mellkasának döntöm a fejem, hát ha így múlik a szédülés.

- Jól vagy? - suttogja fülembe.

- Igen jól, csak lehet mégis igazad van berúgtam egy pöpet. - motyogom mellkasának. A lassú szám vége fele kapok még egy fullasztó csókot amibe még inkább beleszédülök. Amint elválnak ajkaink a többi vendég éljenzését hallom, mindenki tapsol és gratulál. Ha lehet még jobban zavarban vagyok mint voltam. Megkérem Keyront, hogy menjünk vissza az asztalunkhoz. Amikor vissza érünk egy idegen szerzet ül az asztalunknál. Jöttünkre megfordul majd alaposan végig mér engem,ha lehetne szemmel ölni én már hallott lennék, viszont Keyronra úgy néz mint egy szerelemes kislány.

- Szóval te ennél Keyron új ágymelegítője? - arcomra simít amitől az undor fog el, mit akar Keyrontól és tőlem.

- Nick, mit akarsz itt!

- Ugyan Keyron. - simít anyakára amitől nekem fel megy a pumpám és lelököm a kezét. - Neked most nem osztottak lapot ágymelegítő. - sziszeg felém majd vissza tér Keyron be hálózásához - .Nagyon jól tudod, hogy mit akarok, most is csak azért jöttem Maloris-ba, hogy újra lássalak és az ágyamba csábítsalak, még ha ez a hófehérke itt is van. Tudod nagyon jól, hogy nem nagyon érdekel ha van valakid akkor is megszerezlek. - én meg pislogok mint sárkány a szülő szoba előtt. Keyront magához rántja majd megcsókolja Keyron tiltakozik ellene, de ez a Nick vagy ki úgy rá akaszkodott mint egy pióca. Végül is sikerül el lökni-e magától.

- Nem tudom mit nem értettél meg abból, hogy nem akarok tőled semmit. - mondja neki és inkább ott hajuk Nicket, Keyron fizeti a számlát, utána megyünk is. Már majdnem ki értünk amikor az az éjfúria megrántja a vállam és behúz egy istenmáriásat. Egy picit megtántorodok de nem esek el.

- Eszednél vagy ember? Mi frászért ütöttél meg? - ökölbe szorított kézzel kérdem, ha nem ad érdemleges válasz leütöm úgy, hogy nem kel fel a padlóról.

- Már megmondtam, nem? Akkor is az enyém lesz!

- Jobb lesz ha most mi távozunk Draco. Te meg felejts el engem mind örökre. - kezemet megfogva húz maga után. Kint a friss levegő kijózanít s legalább már nem jön utánunk az a dög. A le fele vezető utat némaságban töltjük a kis csetepaté, rá nyomta a bélyeget a hangulatunkra. 



Szerkesztve Saga-chan által @ 2014. 11. 05. 18:44:00


<<1.oldal>> 2. 3. 4.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).