|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| oosakinana | 2011. 04. 12. 09:42:09 | #12921 |
Karakter: Keromal (Cat)
Megjegyzés: (Kain-nek)
- Tündérvadász vagyok. – mondja, de csak kíváncsi tekintettel bámulok végig rajta. - Ugye nem félsz? – látok rajta mindent, amit csak lehet, hiszen semmit nem rejt el. - Nem vagyok alkalmas vadásznak így el kellett jönnöm otthonról. Nem foglak bántani téged. – elmosolyodik, de folyamatosan a szememet figyeli. - Miért ijedtél meg tőlem?
- Nem tudtam mit akarsz. Azt hittem el fogsz fogni és kényszeríteni fogsz majd legyek a kedvenced...
- Én? – látom, meglepődik. - Dehogy is, de ... Szeretném, ha maradnál egy kicsit... mellettem... – mondja, de csak félelmet vált ki belőlem. - Felejtsd el. – mondja még is hirtelen.
Ezen az emberen igazodjon ki a macska. Először megkér utána meg visszavonja.
- Majd meglátjuk, de most megyek, szerzek magamnak kaját. – mondom, majd felpattanok a fára és gyorsan elszelelek.
Folyamatosan, csak azaz idegen jár a fejembe. Nem tudok mit csinálni. Csak szaladgálok és futkározok minden fele, amíg meg nem találom a tegnapi tavat. Leugrok halkan nesztelenül, majd elkezdem nézni a halacskákat, miközben a farkamat ide-oda mozgatom. Már készülnék, hogy rávessem magam, amikor meghallom az ismerős hangot.
- Most mit csinálsz? – a halak egyből elszelelnek, majd ránézek mérgesen.
- Most zavartad el a reggelimet. – mondom durcásan. – Hogy akarod, hogy veled tartsak, amikor arra sem vagy képes, hogy csendben maradj? – förmedek rá.
- NE haragudj. – mondja, mire nagyot sóhajtok.
- HA nem kapok kaját morgósabb vagyok. – mondom neki, majd leülök a fűbe és elkezdek durcizni. Látom, valamit elkezd keresgélni a táskájába, majd elém nyújt egy adag kaját.
- Igen nem hal, de azért remélem ezt is szereted. – mondja, mire egyből tágra nyílik a szemem.
- Köszi. – elkapom a kezéből, majd felmászok a fára és ott kezdem el enni. Nagyon isteni. Nem tudom mi ez, de nem is érdekel. Lehet még is vele kéne tartanom, és akkor hátha lesz több kajám, mint eddig egyedül volt.
- Szívesen. Na, sok sikert a továbbiakban Cat. – mondja és látom, elmenne.
- Ha meg vársz, szívesen veled megyek. – mondom neki, mire rám néz, és látom, kicsit hitetlenkedik abban, amit mondtam. Megeszem gyorsan a kaját, majd leugrok és előtte termek. – Hova megyünk? – kérdezem megtörölve a számat.
|
| Hentai Chibi | 2011. 04. 08. 15:20:29 | #12839 |
Karakter: Kain
Megjegyzés: Cat-nek
Másnap reggel, nem sok pihenés után de útnak indulok. Állandóan csak az a fiú jár az eszemben. annyi fajt ismerek már és mégsem tudom megmondani ő micsoda. De nagyon aranyos, annyira tetszik mint egy tündér. Miért? Nem értem. Miért vonzzanak az ilyen különleges teremtmények? Erdőt erső követ és az idő szinte alig múlik. Mások mégscsak most ébrednének, de én ... Én már rég úton vagyok. Az egyik erdőben aztán meglátom Őt.
Egy faágon van, de én innen tökéletesen látom. Hát ha menekül, nem épp ez a legtökéletesebb búvóhely. Túl feltünő fent és ráadásul elég mélyen is alszik.
- Te vagy a tegnapi fiú nem? A tópartról. – szólok fel neki, mire rögtön megijed és egy puffanással földet ér. Aucs .... Hát ez fájhatott, de nem jajgat sem semmi ilyesmi, csak álmosan néz. Felébresztettem volna? Hát még mindig jobb hogy én tettem ezt és nem valami ami megenné őt.
- Ki vagy te és mit akarsz? – hát nem tűnik túl elevennek. Az már egyszer biztos hogy elég lassú ilyenkor. Ch ... Lusta.
- Kain vagyok. Téged hogy hívnak? – hajt a kíváncsiság és most még az sem érdekel hogy aludna. Tudni akarom ki és mi Ő!! Domborít, majd elnyújtózkodik. Hee? Furcsa ...
- Keromal, de inkább hívj csak Cat-nek. – csak áhítattal nézem. Cat ... édes név, de azt még mindig nem tudom mi a franc ő.
- Mit akarsz tőlem? – a lusta után bátrabb lesz. Még ő akarja tudni mit akarok? Én azt akarom tudni mi ő? Mert furcsa és vonzz és nem tudom mire vélni ezt.
- Tegnap láttalak a tónál nem akartalak bántani csak beszélgetni akartam veled és meg tudni, hogy mi vagy, mert nem láttam ilyen lényt, mint te. – meg sem próbálom leplezni csodálatomat és gyermeki őszinteséggel válaszolok neki. Ritkán éreztem még ekkora kíváncsiságot és izgatottságot. Eddig csak tündéreknél, de ő nem az. Nem tudom mi, de szép és vonzz. Azt akarom örökké gyönyörködhessek benne. Tekintetem megakad farkán ... Füle van és farka...Milyen állat ő? Vagy mi ő?
- Neko vagyok. – mi van? Hát egészségedre. Mi a frász az a neko? Ettől nem lettem okosabb.
- Neko? – közelebb lépek hozzá és kérdőn rászegezem tekintetemet. Mi az a neko?
- Macskaszerű lény vagyok. – erre megpróbálok értelmesebb lenni, nem sok sikerrel. Erről sem hallottam még. – Vannak füleim és van farkam, de még is ember vagyok. – szuper. Izgibb mint a tündérek.
- És az ilyen fajta lényeket hívják nekonak. – mondom, mire csak bólint. Király! Azt hiszem sikeresen megértettem. Neko, ember, de macska szerű lény. Bonyolultabb mint a tündérek, meg a többiek, de olyan különleges.
- Te mi vagy? Mert gondolom nem csak szimplán egy ember. Érzem az aurádon. – szóval így? Te megmondtad mi vagy, most én jövök. Gondoltam, hogy ő is kérdezgetni fog. Hát legyen neki gyereknap, megmondom. Csak nehogy megijedjen.
- Tündérvadász vagyok. - válaszolom egyszerűen. Kíváncsian mér végig. - Ugye nem félsz? - látja karmaimat, fegyvereimet, de semmi. Nem tudom mire gondol. - Nem vagyok alkalmas vadásznak így el kellett jönnöm otthonról. Nem foglak bántani téged. - mosolyodom el ami nem szokásom, de valahogy ő ezt is kihozza belőlem. Annyira szép szeme van ... - Miért ijedtél meg tőlem?
- Nem tudtam mit akarsz. Azt hittem el fogsz fogni és kényszeríteni fogsz majd legyek a kedvenced ...
- Én? - lepődök meg. - Dehogy is, de ... Szeretném ha maradnál egy kicsit ... mellettem ... - látom a kis félelmet szemében. - Felejtsd el. - visszakozok hirtelen. Nem akarom kényszeríteni, ha nem akar mellettem lenni akkor nem akar.
|
| oosakinana | 2011. 03. 13. 11:43:05 | #12220 |
Karakter: Keromal (Cat)
Megjegyzés: (Kain-nek)
Az erőben kóborlok, mert megszöktem gazdámtól. Nem bánt jól velem és állandóan csak vert. Nem szeretem, ha bántanak egyáltalán. Még szerencse, hogy rafináltabb vagyok, mint pár korombeli Neko. Ők maradnának és képtelenek lennének megszökni.
Éppen egy tónál állok meg, mert megszomjaztam a nagy futásban és szaladgálásban, amit csináltam, mert kell a testedzés, ahogy iszok hirtelen reccsenést hallok. A hang irányába kapom a fejemet és mikor meglátom a férfit. Elkezdek rohanni. Nem akarok megint egy hülye kínzós emberke kezére kerülni. Elég gondom van nekem anélkül is.
- Várj! Fiú állj meg! – kiabálja utánam, és ahogy hallom még fut is, de gyorsabb vagyok, ezért hamar és könnyen eltűnök a szeme elől, végül egy bokor alján húzom meg magam.
Nem jön. Helyes. Felállok és folytatom az utamat. Minden fele mászkálok és nézelődök. Estére viszont kegyetlenül elfáradok. Hát mit tudnék csinálni? Semmit. Fogom magam, felmászok egy fára és ott végre tudok aludni egyet.
~*~
Másnap reggel még nagyon jókat aludnék a fa ágán, de egyszer csak egy hangot hallok meg.
- Te vagy a tegnapi fiú nem? A tópartról. – szól fel az tegnapi ismeretlen, mire álmomban még fogom és a fáról is lesek. Kicsit kómás vagyok.
- Ki vagy te és mit akarsz? – kérdezem tőle, majd felülök, bár még mindig elég lusta vagyok és álmos.
- Kain vagyok. téged hogy hívnak? – kérdezősködik tovább. Nem hagy aludni. Kezemet a földre teszem és elkezdek domborítani, majd kinyújtóztatom az összes végtagjaimat.
- Keramol, de inkább hívj csak Cat-nek. – mondom neki, majd végre befejezem és látom, hogy kerek szemekkel figyeli minden egyes mozdulatomat.
- Mit akarsz tőlem? – kérdezem kicsit bátrabban a beszélgetést. Még szerencse, hogy annyira nem vagyok félős.
- Tegnap láttalak a tónál nem akartalak bántani csak beszélgetni akartam veled és meg tudni, hogy mi vagy, mert nem láttam ilyen lényt, mint te. – mondja szinte áhítattal a hangjában, amin én nem kicsit meglepődök. Felállok, majd farkam leledzik elő hátam mögül, ami eddig derekam köré volt tekerve.
- Neko vagyok. – mondom neki, de csak még értetlenebbül néz rá.
- Neko? – kérdez vissza. Megvakarom a fejemet, majd megpróbálom neki valahogy elmagyarázni.
- Macskaszerű lény vagyok. – mondom neki. – vannak füleim és van farkam, de még is ember vagyok. – magyarázom neki és mindent megmutatok.
- És az ilyen fajta lényeket hívják nekonak. – vonja a következtetést, amire csak bólintok.
- Te mi vagy? Mert gondolom nem csak szimplán egy ember. Érzem az aurádon. – mondom neki és válaszára várok. Remélem meg fogom kapni a helyes választ.
Szerkesztve oosakinana által @ 2011. 03. 13. 12:09:51
|
| Hentai Chibi | 2011. 03. 09. 15:19:57 | #12118 |
Karakter: Kain
Megjegyzés: Keromal-nek
Az erdőket járom magányosan. Csak a hold ragyog fent az égen és a csillagok bús kísérői. Olyan régóta keresek már egy tündért, akivel végezhetnék, de újra és újra azzal kell szembesülnöm, hogy tehetetlen vagyok. Hiába határozom el, készülök rá ... Mikor ott van velem szemben nem tudom megtenni.
De amíg nem bizonyíttok a családomban sincs helyem. Milyen tündérvadász az, aki nem tud ölni? Akit teljesen megbabonáznak, mint egy apró gyermeket? Szerencsétlen vagyok, semmi más! Egy ostoba kölyök! Meg is érdemlem, hogy többé ne térhessek haza ... Hogy örökké egyedül maradjak ... Hogy magányosan haljak meg.
Az egyik fánál megpihenek,ha járna is erre valami úgysem támadna meg. Ha mégis, hát végzek a fenevaddal. Észak felé járok, erre állítólag sok a tündér ... De más fajok is.
Fáradt vagyok, csak lehunyom a szemem, pihenek. Sosem szoktam mélyen aludni, hiszen folyton figyelnem kell. Ha valaki rám támad védekezésre és támadásra kész kell lennem ...
A nap első sugarai bőrömet érik és én rögtön felkelek. -nem aludtam sokat,csak annyit, hogy a mai napot bírjam ... Az is inkább csak pihenés volt, hiszen az erőteljesebb neszekre felfigyeltem. Nem lehet tudni mikor támad valami, hisz a lények többsége kiszámíthatatlan.
Észak után utam kissé nyugat felé vezet. Hiába a sok híresztelés, tündérek sehol.
Léptek ütik meg fülemet, apróbb neszek. Egy pillanatra csupán, de megállok. Mi lehet ez? Valószínűleg egy tündér! Készítem fegyveremet, hogy gyorsan cselekedjek és lassan megindulok. Bújok, igyekszek eltűnni hogy ne vegyen észre. Az egyik fa mögül meg is pillantom a közeli pataknál. Ez nem tündér! Mi a franc ez? Még nem láttam ilyen lényt, de hát egyszer mindennek eljön az ideje. Leengedem a fegyvert és csak nézem. Tündéren kívül más még nem volt rám ilyen hatással. Valahogy azt érzem hogy: De csodálatos!
Fiú .. cica fülekkel ... Nagyon aranyos és szép. Közelebb és közelebb merészkedek ... Nem szabad! Észre fog venni ... Nem érdekel! Látnom kell közelebbről ... Még közelebbről!
Egy ág reccsenése töri meg a csendet és ő felém néz. Félelmet látok rajta és mielőtt még bármit mondhatnék eltűnik. Akaratlanul is, de futni kezdek utána.
- Várj! Fiú állj meg!- de semmi és aztán elvesztem nyomát.
Újra és újra csak átkozom magamat. Miért nem maradtam nyugton? Még nézhettem volna őt egy ideig ... De én telhetetlen vagyok ... Idióta!
Az egyik fa ágára ülök fel. Vastag ág, megtart és a csillagos ég is tökéletesen látszik. Meseszép ... Egy gyönyörű tündér dalát idézi fel. Még kisfiúként hallottam, de megölték a szüleim. Éjszakákat sírtam át, gyászoltam őt ... én a szerencsétlen.
Egyre hűvösebb szél fúj, de viharnak semmi jele. Még a csillagokat sem takarják felhők.
- Takarodj innen haszontalan kölyök! szégyene a családnak! Hitvány korcs!!
- Megértem hogy dühös vagy, ... de ő a mi fiúnk ...
- A te gyáva, korcs kölyköd! Nem az enyém!! TAKARODJ INNEN!!!!
Szinte megremegek az emlékektől. Szánalmas nyomorult vagyok ... Apámnak igaza volt. De már nem érdekel!
Viszont remélem, hogy azt a fiút viszont láthatom még. Olyan különleges ... Ki lehet ő? Mi ő? Mi a neve? Miért ijedt meg annyira tőlem? Nem tudom, de úgy érzem ezeket mind tudni akarom kerüljön bármibe is.
|
|
