|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Rauko | 2014. 04. 15. 11:21:46 | #29744 |
Karakter: Nysil
Megjegyzés: ~ Jeffnek
A víz ma is kellemesen meleg. Legalábbis idelent, fent kifejezetten komoly vihar készül. Hiába beszéltük meg Inaellel, hogy kicsit kiülünk a sziklánkra napozni, nem fog összejönni. Ilyen viharban nem szeretek a felszín közelébe sem menni. Bár sok sellő kifejezetten kedveli, hiszen állítólag nagyon szép a vihar, én még nem néztem megy egyet sem és nem is akarok. nem szeretem, ha sötét az ég. Az éjszaka teljesen más, akkor többségében vannak csillagok, ami viszont nagyon szép.
Épp egy szikla mellett úszok el, amikor meglátok a felszínen valamit. Árnyékot vet, bár nem nagyot, hiszen nem vagyok mélyen, de látszik. Nem ember, nem olyan az alakja. Csónak lenne? De mit keresnek ilyen időben csónakkal a tengeren? Nem olyan nagy, mint a nagyobb hajók, pedig ilyen viharban azok sem biztonságosak. Kíváncsian úszom fel, de nem túlságosan, ha meglátnak a végén megint kikapok. Nem venném a szívemre.
A csónak vadul hánykolódik a víz felszínén, én pedig nem megyek messze. Nem venném a lelkemre, ha valaki van benne és esetleg megfullad, én meg a közelben voltam. Bár az is lehet, hogy üres és csak rosszul volt kikötve a parton. Nem tudom, de azért itt maradok, hogy…
Egy pillanattal később már meg is történik a baj. Egy hatalmas hullám felborítja, és a következő pillanatban fel is bukkan a vízben egy ember alakja. Izgatott leszek, hiszen soha nem volt még ilyen esetem, de azt tudom, hogy megmenthetem, és meg is kell, nem szabad hagyni, hogy baja legyen.
Ahogy odaúszok hozzá és a karomba veszem azonnal rájövök, hogy ő egy férfi. Fiú… Fiatal és nagyon szép. De levegőt nem kap, ezért rögtön úszni kezdek vele egy olyan helyre, ahol csendesebb a vihar, és megvárhatom, amíg észhez tér. Nem kell látnia feltétlenül, de meg akarom várni, hogy jól legyen.
Egy barlang. Egy szikla alatt fedeztem fel nemrég, nem vezet sehova, csak egy kis lyuk a sziklán, de ilyen esetekre pont jó, hiszen én vízben vagyok, de a sziklán van olyan rész is, ahova őt ki tudom tenni.
Ahogy a teste eléri a szilárd talajt, mocorog picit, de nem nyitja ki a szemeit, viszont legalább tudom, hogy él. Ami azonban felkelti a figyelmemet, azok a lábai. Végülis most úgyis alszik, nem zavarja, ha megnézem őket, nem?
A vihar ellenére meleg van, így rajta is csak rövidebb alsó van. Először hozzá sem érek, csak sóhajtva nézegetem, összehasonlíthatom a farkammal, és gondolkodom, hogy ezzel vajon hogy lehet boldogulni. Bár persze, biztos lehet, de nem értem. Elég két láb, hogy ne essen el? Nem sok ez a kettő ha úszik? Tudom, hogy sokan tudnak úszni, láttam már őket. De akkor sem értettem. Nekik kettő van, és tudnak vele úszni. Pláne ezek a kis valamik a végén… a Varázsló azt mondta, ujjaknak hívják őket. Lábujj. Milyen viccesek! Picikék és aranyosak. Vajon baj lenne, ha meg is érinteném? Vonakodva, de kíváncsian simítok a lábára, de nem kapok semmiféle reakciót, így folytatom, amit elkezdtem.
Kint már múlóban a vihar, egyre szebben süt a nap, engem meg még mindig lekötnek a lábai. Már rájöttem, hogy hogyan mozognak, nem kelt fel rá. Most épp a lábának alsó részét simítom végig. A Varázsló azt mondta, talpnak hívják és az embereket megnevetteti, ha megsimogatják. Hát, rá ez másképp hat.
Egy pillanat alatt rántja ki lábait kezeim közül, mire megijedek, és a víz alá menekülök.
Felébredt! meglátott? Egy szikla mellé úszok és onnan pislogok kifelé rá. A szemei furcsa színűek, és nagyra nyílnak, ahogy meglát ismét.
- Te… te ki vagy? - kérdezi. meglep, hogy értem, amit mond. Mi ritkán beszélünk, nem gondoltam, hogy esetleg érhetem is amit mondanak. Érdekes… erről eddig senki sem mesélt. Talán én vagyok az első, aki beszélni hallja őket? Azt nem hiszem…
Nem felelek neki, csak kicsit kintebb dugom a fejem, de ahogy mozdul csapok egyet a farkammal és átmenekülök a szikla tőle távolabbi pontjára. Nem látszik félelmetesnek, de ki tudja.
- Félsz tőlem? - Nem felelek, nem csinálok semmit. Nem tudom, hogy ez félelem-e igazán. Inkább nem bízom benne. Még mindig nem tudom, hogy bántani akar-e. Egy ideig nézem és ő is engem, majd felül és a lábát a vízbe lógatja. Ez valami jel? De ha az, mit jelent? Közelebb kellene mennem?
Csak egy picit úszom közelebb, és folyamatosan szemmel tartom. De akkor is érdekel, hogy közelről milyen a láb víz alatt.
- Te sellő vagy? - hallom meg a kérdést. Felpillantok rá. Nem felelek egy szót sem. Nem mondok semmit, csak kidugom a fejem és bólintok. Nem tudom, hogy beszélni szabad-e vele, egyszerűbb, ha nem mondok semmit, csak reagálok arra, amit ő mond. Azért csak nem kapok ki otthon.
|
| Bakin Akamatsu | 2013. 08. 13. 14:38:03 | #26857 |
Karakter: Bakin Akamtsu (kitalált karakter)
Reggel korán keltem. Kimásztam az ágyból és felöltöztem. Visszanéztem az ágyba és láttam, hogy Risa még mindig alszik. Beültem a kocsimba és elmentem a Csülök csárdába. Mikor beléptem az ajtón észrevettem, hogy Lisa már ott ül az egyik asztalnál.
-Szia Lisa. Bocs, hogy késtem. –
-Nem baj.Már rendeltem kaját neked is. – Mondta Lisa. A pincér kihozta az ételt. Nekem rántott húst rendelt Lisa krumplipürével. Mikor befejeztük Lisa odahajolt hozzám és megcsókolt. MEgettük a kaját és hazamentünk.
***
Este elmentünk bulizni Risá-val. Megláttam egy csinos lányt. Elküldtem Risa-t piáért. Én rámozdultam a lányra, de ezt Risa észrevette. Oda jött és megkérdezte, hogy mi ez az egész.
- Ne légy ennyire hisztis Risa. Köztünk vége mindenek. – Risa sírva rohant ki. Biztos hazament és elmondta az egyik barátnőjének. Beültem a kocsimba és haza mentem.
***
Másnap reggel vasárnap volt. Ez az utolsó napom mielőtt visszamennék s suliba. Mint minden vasárnap ma is elmentem a fociedzésre. A pályán találkoztam a legjobb barátommal: Jack-el. Ő is benne volt a csapatban.
-Szia Jack. Tegnap szakítottam Risa-val. – Mondtam teljesen érzelemmentesen.
- Remek akkor ma este rá is mozdulok. – Mondta Jack.
- Tuti ott lesz a partin ő is. – az edzés végén megbeszéltük Jack-el, hogy este a Living Room nevű szórakozóhelyen találkozunk.
***
Este a disco-ban találkoztam Jack-el. Ott volt Risa egyedül, vagyis volt mellette valaki, de biztos nem ismerték egymást. Az a lány túl csinos volt hozzá képest. Jack odament Risa-hoz és elkezdett flörtölni vele. Mikor levettem a szemem Jack-ről és Risa-ról észrevettem, hogy az a csinos lány ott táncol mellettem. Egy kis idő múlva oda ment a pulthoz. Én követtem.
- Szia, szépség, meghívhatlak egy italra?- Mondtam magabiztosan. Bólintott.
- Hogy hívnak? – Kérdeztem tőle.
- Sachiko. Téged?-
- Engem Bakin-nak. - Hirtelen megcsörrent a telefonom. Tamaki hívott. Azt mondta, hogy az edzőt baleset érte és azonnal a korházba kell mennünk.
- Bocsi Sachiko, de baleset történt és nekem mennem kell. – Fogtam egy papírt és ráírtam a telefonszámom és odaadtam neki. Még elkellett mennem Jack-ért. Észrevettem, hogy Jack a falnál Risa-val csókolózik. Nem szólok neki. Ő úgysem kedvelte az edzőt.
***
Mikor odaértem a kórházba megláttam Tamakit. Nagyon hasonlított Sachiko-ra de ez most nem lényeges.
Szerkesztve Bakin Akamatsu által @ 2013. 08. 14. 08:19:54
|
| oosakinana | 2011. 02. 20. 13:35:26 | #11536 |
Karakter: Diabulus Satan
Megjegyzés: (Ördögömnek ~ hugocskámnak)
- Örömmel uram. – mondja mosolyogva. – Mikor kezdem. – előttem áll és a kezeit mellkasomra teszik. Már az érintései nagyon felkelti érdeklődésemet. Amikor elkezdi szemeit rebegtetni az már ott a halál. Egyből rávetem magamat. Elég hamar felizgulok és már szinte majdnem teljes fegyverzetben állok. Ágyékomat övének nyomom, hogy érezze mit is akarok.
- A felségnek, úgy tűnik, nem volt még igazi nővel dolga. – kezd el fecserészni, mire az agyamra megy. Farkával ágaskodó péniszem körül tekerőzik, amivel csak idegeimet tovább ingerli és vele együtt a kedélyállapotomat is.
- Ne húzd az agyam.. – mondom neki idegesen és mikor látja, milyen állapotba vagyok, csak szája elé emeli kezét és elkezd halkan nevetni.
- Én? Felség, soha. – mondja bájos mosollyal, amivel kezdi kihúzni a gyufát. Vadul tapadok ajkaira és meg kapom a bebocsájtást ajkaiba. Érzem, kicsit viszonozza a csókot. Szóval nem csak én vágyok rá helyes nagyon helyes. Kezeim vándorútra indulnak vékony és gyönyörű testén.
- Na de felség, mit csinál? – néz rám kérdőn megszakítva édes csókunkat.
- Minek tűnik? Nem megmondtam, hogy az ágyasom leszel? – mondom mérgesen és egyre jobban nyílik a bicska zsebembe. Ha így folytatja, tovább teljesen le fogom teperni.
Már éppen szedném le a ruháját és kezdeném el kényeztetését, mire nyílik az ajtó és a tanáradóm lép be rajta. Elengedem a csajszik, majd a takarásában maradva figyelem érdekes lenne álló farokkal fogadni.
- Jó napot. Remélem ez nem fog még egyszer megtörténni itt. – kezdi tanácsadóm, mintha ő lenne a király.
- Ahhoz neked semmi közöd, hogy mit csinálok és kivel és legközelebb meg se állok, és meg is nézheted, mert neked úgy se jut semmi. – mondom ördögi vigyorral. Végre felfogta, hogy távoznia kell, és már megy is, de vele együtt szépségem is próbálna elszökni, amit nem fogok engedni és a régi hangnemhez térek vissza.
- Hova mész? Senki nem mondta, hogy elmehetsz! – mondom neki komolyan és várom, hogy végre visszajöjjön. Megáll az ajtóban, amit bezárnak, majd felém fordul, és értetlen arcot vág, mintha olyannal vádoltam volna meg, amire nem is gondolt.
- Csak az ajtót jöttem bezárni. – mondja, amit természetesen nem veszek be. Egyből ott termek előtte és a fal felé közelítünk, majd amikor nem tud tovább menni kezemet a fejem mellé teszem.
- Nem menekülsz most már. – mondom komolyan. Most fogom magamévá tenni, ha törik, ha szakad.
- Ki mondta, hogy akarok? – jártatja tovább a száját.
- Sok a duma inkább máshol jártasd a pici szádat. Ott több hasznát veszem. – mondom még mindig nyersen.
- Paraszt. – ellök magától és felhúzza az orrát, amire nekem az idegeimet húzza fel.
- Te szuka. – meg fogom és elkezdem rángatni, de nem akar jönni.
- Engedj el. – kiáltozik, de nem engedem, tovább fogom, majd háta mögé kerülve tapasztom be kezemmel a számat. Eleinte próbálja összenyálazni, de nem zavar és a végén harapással próbálkozik, de az sem érdekel. Tovább viszem, majd a hálómba érve lelököm az ágyra.
- Idióta. Még is mit képzelsz ki vagy te? – kezd kikelni magából.
- Kuss legyen! – kiáltok rá és kezd nagyon kihozni a sodromból. Végre nem pofázik, csak nekem hátat fordítva fekszik. Helyes. Fogok pár kötelet, majd megfogom az egyik kezét.
- Mit csinálsz? – kérdezi még mindig a mogorva stílusával és mikor kikötöm, az egyik kezét tudatosul benne. – Te vadbarom engedj el. – mondja és sikítozza, de az őrség nem fog jönni. Lefogom a másik kezét eldöntve csípőjére ülök és a másik kezét is kikötözöm, miközben kalimpál meg próbál harapdálni is, de megelégelem. Fogok egy ruhadarabot meg kötelet és bekötözöm a száját. Sikítozik meg rúgkapál, de nem érdekel. Veszek még kötelet, majd a lábait is kikötözöm, miközben eléggé vadulni kezd a dolog.
- Hé nyughass. – rivallok rá. Végre megvagyok vele. Felegyenesedek és még mindig álló dákóval konstatálom művemet, közben vergődik. Ördögi vigyor jelenik meg a számon, majd felé mászok és letépem róla a ruháit. Egyből melleit kényeztetem, amire felnyög, de érzem, hogy még cselekednem kell ahhoz, hogy élvezze azt, ami történni fog.
Picit meg is harapdálom bimbóit, amikre kicsit felsikít, pedig nem is erősen harapom. Lejjebb haladva bugyiját is leveszem, megpróbál ficánkolni, de megfogom, és egyből vadul kezdem kényeztetni legféltettebb kincsét, amit már jó pár embernek odaadott. Most mér kéjesen nyög fel. Végre ezt akartam hallani. Tovább kényeztetem és izgatom nyelvemmel és ajkaimmal barackja tetejét alaposan megszívogatom, amire szinte felsikít, és egyből elélvez kezeim alatt. Elvigyorodok, majd végig nyalom és nedvét nyalom le ágyékáról.
Leveszem magamról az alsót, majd egyből egy mozdulattal hatolok belé, amire felsikít én meg felnyögök. Elkezdek benne mozogni, majd melleit kezdem el csókjaimmal kényeztetni, majd leveszem szájától a felesleges dolgokat és egyből felszakadnak belőle a kéjes nyögések hangjai. Imádom ezt hallani. Egyre jobban fokozom a tempót, majd nem sokkal később felhördülök és elélvezek benne, majd ő is hosszan felnyög, jelezvén elrepítettem az orgazmus kapujáig. Elmosolyodok, majd kicsúszok belőle és mellé fekve pihenem ki magamat, majd felállok és visszaveszem a ruhámat.
- Itt maradsz, ha tetszik hanem. – mondom ridegen, majd kikötöm a két kezét, és ott hagyva zárom rá az ajtót, hogy véletlenül se tudjon megszökni. Szerencse, hogy az ablakokon rács van, és csak nőket fogok küldeni hozzá, majd ha kedvem támad visszajövök, de szerintem este megint egy menetet fogok követelni, mert ahogy vissza gondolok testére már megint egyből megkívánom.
|
| oosakinana | 2011. 01. 16. 12:15:12 | #10546 |
Karakter: Diabulus Satan
Megjegyzés: (hugocskámnak)
Reggel éppen az ágyamból császkálok kifele. Imádok uralkodó lenni. Mindenkit megkapok, akit csak akarok. Most is egy bomba jó csaj van, mellettem végig nézek rajta, és hát felforrósodik a vérem. Tudja, mitől döglik a légy. Elvigyorodok, majd odamászok mellé és még egy menetet követelek tőle, ami a tegnapinak a folytatása. Ő lehet, annyira nem élvezi, mint én, de hát leszarom. Én vagyok az uralkodó nekem kell élveznem nem a másiknak.
Mikor kiélem, magam kikelek, magamra veszek egy köntöst és be is ront az egyik emberem.
- Uram. Valami van a pornépnél. – mondja, amire csak nagyot sóhajtok.
- Először is vidd el a csajt és majd utána kérek teljes körű összefoglalást. – mondom neki utasítóan. Bólint, és már viszi is. Bemegyek a fürdőbe és addig szépen lecsutakolom magam, majd felveszem a szokásos dolgaimat.
Felfrissülve sétálok ki a fürdőből és a hajamba túrok, mikor megjelenik a szolga megint.
- Nos, mit akart mondani? – kérdezem tőle.
- A por népnél lázadás van le kéne mennie felség. – mondja, mire csak felhúzom az orromat.
- Még hogy én a pornép közé. Magadnál vagy? – kérdezem teljesen felháborodva. – Soha nem fogok hozzájuk lesüllyedni. – osztom ki alkalmazottamat, hiszen ő tudja a legjobban, hogy mi a helyzet és miket fogok csinálni meg egyéb dolgok.
- Értettem uram. Sajnálom, hogy ilyenekkel zavartam.
- Jól van na, csak tűnjél innen. – vágom neki oda. Lemegyek a kertembe és elkezdek sétálgatni, ekkor csak az asszonyok beszélgetését hallom meg, ami egy érdekes ördögnőről szó. Elveszi a férjeiket és a szépségére is irigykednek. Elkezd gondolkodtatni a dolog. Hogyha tényleg ilyen csodálatos, akkor én eddig miért nem láttam vagy egyáltalán, miért nem volt már az ágyamban? Meg kell néznem magamnak azt a teremtést. Elmélkedek tovább, majd végül úgy döntök még is lemegyek a pornéphez.
Elkezdek közöttük járkálni, de utat nyitnak nekem, mert tudják, ki vagyok. Egyszer csak megállok és elkezdek körbe nézni.
- Ki az, akitől az asszonyok féltik urukat? – kérdezem vigyorogva, de senki nem jelentkezik. – Ki az a személy? – kiáltok rájuk, mire összerettennek, majd az egyik alattvaló odajön hozzám.
- Alruna… Alruna Madaime – válaszolja, mire csak még szélesebbre húzódik a szám.
- Hozzátok a palotába. – mondom a szolgáknak, majd visszamegyek, de alaposan megtörlöm a lábamat, hogy ne vigyem be a házamba az alja népnek a szennyét.
Bemegyek az én kis tróntermembe, mire nem sokkal később ajtónyitódást hallok, majd egy elég szabad szájú lányka hangját.
- Hé. Engedjenek el maguk mocskok. – mondja és próbálna szabadulni.
- Most már elengedhetitek. – mondom, mire lelökik a földre.
- Egy hölggyel jobban kell bánni. – kiált utánuk, majd megköszörülök a torkom és végre rám figyel. – Elnézést felség. – hajol meg előttem. Végre tudja hol a helye.
- Állj fel. – parancsolom neki, majd lesétálok és elkezdem körbe járni, hogy minden testrészét alaposabban megvizsgáljam, hogy valójában olyan tökéletes, mint amilyennek állítják, de nem kell csalódnom benne. Tényleg tökéletes és bombasztikus teste van. Megállok vele szembe széles vigyorral a számon.
- Igazuk volt a népnek. – adok hangok gondolataimnak. – Te leszel mostantól az ágyasom, amíg meg nem unlak. – mondom komolyan és csak őt figyelem még mindig.
|
|
