|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Nanami Hyuugachi | 2012. 02. 05. 18:17:54 | #18990 |
Karakter: Noah Williems
Megjegyzés: ~Modellemnek~
- Jenna! Ne nyafogj, hanem csináld meg! – szólok rá a modellre, aki az én ruháim nagy részében fotózkodik, hogy bemutassa a nagyérdeműnek. – Ha nem csinálod azt, amit kérek, akkor mást kell, hogy keressek.
- De Noah! Ebben úgy nézek ki, mint egy k*rva! – kezd el nyafogni.
- Te nem csak ebben nézel ki úgy, hanem szinte mindenben! – vágok vissza neki. – Vagy megcsinálod, vagy nem! Ha nem, akkor már mehetsz is! Keresek helyetted mást!
- Hisz én vagyok a legjobb! Nem találsz nálam jobbat! – jön oda, és végig simít a hasamon.
- Attól, hogy egyszer-kétszer végig mentem rajtad, még nem azt jelenti, hogy te vagy a legjobb! – válaszolok neki vissza, mire sírva kifut a stúdióból. – Tom, keress valakit, aki jól fotózható! Holnapra legyen meg, különben téged is kirúglak! – mondom, majd elsétálok.
Hazamegyek, gyorsan átöltözöm, és megyek is egy fotózásra, ahol engem fotóznak. Egy csajjal kell pózolnom, aki alig múlt el 18 éves. Szinte még kislány. Egy testvérpárt kell alakítanunk a kamerák előtt. Csak egy sima fotósorozat, ami valakinek a fejéből pattant ki. Nos, ez nem tudom mennyire lesz hihető, mivel neki, zöldesebb szeme van, és barna haja van, míg nekem barna szemem, és szőke hajam. Majd meglátjuk!
Belépek a Stúdióba, már felöltözve úgy, ahogy kell a fotózkodáson. Ő is fel van öltözve, méghozzá nagyon csinosan. „Talán ő lesz az, akivel majd együtt tudok dolgozni, hogy a ruháimat bemutassa a nagyérdeműnek?”
- Jól van gyerekek! Kezdünk! – szól a fényképész.
Egész nap csak ott vagyunk, és vagy 10 különböző ruhában kapnak lencsevégre minket. Elég jól összeismerkedünk, mivel rengeteg fotó készült rólunk. Nagyon is jók lettek ahhoz képest, hogy nem ismertünk egymást előtte. Meghívtam egy kávéra is, hogy még jobban megismerjem. Tévedtem vele kapcsolatban, hogy még gyerek. Már majdnem felnőtt. Nagyon kedves, és rokonszenves lány. Minden mozdulatából süt a kecsesség, kedvesség és a jóindulat. Nem hittem volna, hogy jóba leszünk. Azt meg pláne nem, hogy elfogadja a meghívást, melyre holnap kerül sor, mivel ma más késő van hozzá. Este későn érek haza. Ahogy lefekszem, el is alszom. Reggel a telefonom vonyító hangjára kelek, ami nagyon bántja a fülemet. Elhallgattatom, és elmegyek lezuhanyozni. Utána felöltözöm, és gyorsan megyek is az egyik fotózásomra. Nem sok időbe telik, mivel már a fele kész volt, így csak a másik fele van hátra. Utána gyorsan átöltözöm, és robogok is Elizabeth-ért, mivel ő is nagyon elfoglalt. Beülve a kocsiba, elindulok. Az egész utat végig beszéljük. Nem tudom mért, de úgy érzem, hogy muszáj rá válaszolnom. Egy hangulatos kis kávézóba megyünk, ahova mindig is járni szoktam. Nagyon hangulatos kis hely, és az emberek is kedvesek. Leülünk az egyik asztalhoz, és rögtön jönnek is felvenni a rendelésünket.
- Jó napot! Mit hozhatok önöknek? – kérdezi mosolyogva a pincér.
- Jó napot! Én egy cappuchino-t kérek, jó sok tejszínhabbal, és egy kevéske kakaóval a tetején.
- És ön, uram? – fordul felém a pincér.
- Én a szokásosat kérem szépen, egy kis… Tudja mit? Én is azt kérem, mint a hölgy!
- Rendben, máris hozom! – mondja, és elmegy.
- Amúgy lenne kedved még egy fotózáshoz velem? – kérdezem váratlanul.
- Hát… attól függ! – mondja mosolyogva.
- Mitől? – hajolok közelebb hozzá egy picit.
- Milyen fotózásról lenne szó? – kíváncsiskodik.
- Olyanról, amit én rendezek! Vagyis az én általam tervezett ruhákban kéne fotózkodni. Volt egy modellem, csak ő állandóan nyafogott, és kirúgtam őt. Remélem te, nem vagy ilyen?
- Mért lennék ilyen? Amúgy nem vagyok nyafogós! Nem tudom, hogy elvállaljam-e, hisz sok dolgom van. – próbál kibújni alóla.
- Megmutatom a ruhákat! – mondom, de ahogy állnék fel, már hozzák is a két italt.
- Parancsoljanak! A két cappuchino! – mondja és lerakja elénk.
- Köszönjük! – mondom, és mikor elmegy, én is felállok. – Kint van a kocsiban a ruhákról készült fotósorozat. Behozom, hogy nézd meg őket! – mondom, és kisietek. Pár perc múlva már megyek is vissza. Leülök a helyemre és a kezébe adom a mappát. – Tessék!
- Köszi! – mondja és kinyitja. (1.ruha, 2.ruha, 3.ruha, 4.ruha, 5.ruha, 6.ruha, 7.ruha, 8.ruha, 9.ruha, 10.ruha) – Ezek nagyon szépek! Lehet, hogy mégis csak elvállalom a fotózást!
Szerkesztve Nanami Hyuugachi által @ 2012. 02. 05. 18:20:02
|
| oosakinana | 2011. 02. 14. 18:39:59 | #11367 |
Karakter: Jay Kurtz
Megjegyzés: (modellemnek~ húgocskámnak)
Megnézi magát és látom rajta, hogy kicsit meg van lepődve, de leginkább a látvány tetszik neki, ami fogadja én meg elmosolyodok és boldogan nézek rá.
- Nagyon tetszik. – rám mosolyog, majd valamit hallhat, mert felpattan. – Mennem kell. – már szaladna is, de megfogom a csuklóját és még egy pillanatra magam felé fordítom, hogy megtudjam édes nevét.
- Légyszi mond meg a neved. – kérlelem.
- Charlie. – válaszolja, majd elengedem csuklóját és már ott sincs. Szalad a kifutóra.
Beállok a színfalak mögé és végig őt figyelem. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb ruhák vannak rajta. Nagyon csinos és még ráadásul jól is csinálja, amit kell neki. Iszonyatosan szexi.
Nem sokára vége van én meg elindulok haza, hiszen hiába próbálnék vele beszélgetni tuti, hogy nem állna szóba velem, hiszen ki vagyok én? Csak egy táncos, ő meg egy modell. A modellek nem sűrűn szoktak táncosokkal foglalkozni.
Az utcán sétálok és gondolataimba vagyok mélyedve, amikor valaki nekem ütközik és hirtelen a földre kerül. Mikor lenézek, szemeim elkerekednek és nem hittem volna, hogy valaha össze fogok még vele találkozni, de nagyon jól esik, hogy összefutottunk, bár jobban örültem volna, ha nem szó szerint futunk össze és ő meg földet fog.
- Elnézést, elnézést. Annyira sajnálom. – mondja aggodalmas és gyönyörű hangon.
- Charlie? – kérdezem és hangom most teljesen elárul. Örülök, hogy találkoztunk, de még is meg vagyok lepődve, de ezzel nem csak én vagyok így, mert ő is döbbent szemekkel néz rám.
- Bocsánat. Én voltam a hibás nem figyeltem. – mondja zavartan.
- Nem én kerültem le a földre. – mondom neki kedvesen, mire észreveszi, hogy tényleg a földön ül. Kezemet nyújtom neki, hogy segítek felállni, amit örömömre el is fogad. Felsegítem, de látom, hogy zavarban van és nem is néz a szemembe én viszont végig őt figyelem és egy pillanatra sem tévesztem, szem elöl.
- Csak, annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm a segítséget. Nagyon hálás vagyok érte. – válaszolja lesütött szemmel, amin elmosolyodok.
- Szívesen. – válaszolom kedvesen, majd felemelem a fejét, hogy végre gyönyörű szemeibe nézhessek. – Amúgy Jay vagyok. – mutatkozok be én is neki, látom, ahogy elpirul és nagyon jól áll neki, majd az órájára néz.
- Ne haragudj, de haza kell mennem. – mondja, és mintha szomorúságot hallanék a hangjában.
- Hazakísérhetlek? – kérdezem kedvesen.
- Nem kell köszönöm. Haza találok. – mondja mosolyogva. – Szia, Jay. – köszön, majd megkerülve elmegy mellettem. Egy ideig figyelem, majd végül én is elindulok haza fele, de sikítást hallok.
Megfordulok és a sikítás irányába szaladok. Látom, hogy két srác próbálja szekálni szegény Charlie-t. Odamegyek és leszedem róluk.
- Hagyjátok békén. – kiáltok rájuk, majd mindkettőnek ellátom a baját, bár én is kapok párat az orrom is elkezd vérezni meg a szám is kicsattan, de nem foglalkozok vele. Ők sokkal rosszabbul jártak, majd feltápászkodnak és el is iszkolnak mázlijukra. Odamegyek Charlie-hoz. Leguggolok hozzá és óvatosan megérintem a vállát.
- Charlie. Jól vagy? – kérdezem, mire egyből a karjaimba bújik, és tényleg el akar bújni benne.
- Olyan rossz volt és félelmetes. – suttogja. Szegénykém. Magamhoz ölelem és felállítom.
- Gyere, hazakísérlek. – mondom neki, majd elindulunk, de nem szólunk semmit. Gondolom, most nem szívesen szeretne beszélgetni, amit meg is értek és ezért inkább nem is erőltetem a dolgokat. Megáll, majd az ajtóhoz megy.
- Köszönöm, hogy hazakísértél és megmentettél azoktól a huligánoktól. – mondja, majd szembe fordul velem és gondolom, akkor veszi észre, a kidekorált képemet. – Jézus Jay. Az orrod és a szád. – mondja és közelebb is, amire elmosolyodok.
- Jól vannak, köszönik szépen. – mondom kedvesen, de megfogja a kezemet.
- Gyere be, ellátom a sebeidet ez a minimum, ha már miattam sérültél meg. – mondja halkan, majd becsukja az ajtót leültet a kanapéra és eltűnik az egyik ajtó mögött. Várom, hogy visszatérne, addig ülő helyzetemben végig körbe nézek a házban és várom, hogy visszatérjen.
|
| oosakinana | 2011. 01. 04. 22:20:46 | #10275 |
Karakter: Jay Kurtz
Megjegyzés: (modellemnek~ húgocskámnak)
Furcsa felkérést kaptunk az egyik nap. Egy modellügynökség hívott minket, hogy az egyik divatbemutatójukon legyünk a sztár vendégek és táncoljunk is egyet a közönség szórakoztatására és esetleg bemutathatnánk a laza utcai ruhákat. Hát mit ne mondjak nagyon meglepődtem a dolgokon, de végül is, amíg fizetne, addig miért ne mennénk el. Meg ezzel legalább mi is fejlődünk kicsit esetleg öltözetileg.
Már nagyon felkészültünk a bemutatóra. Már csak pár óra van, hogy elkezdődjön, és mi korábban megyünk oda, hogy felfedezzük a terepet, mert eléggé ismeretlen és meg kell hagyni nagyon kicsi is a színpad így majd fel kell találnunk magunkat, de mindent meg fogjuk oldani, ahogy csak tőlünk telik.
Mikor bemegyünk az öltözőbe teljesen nagy nyüzsgés van. Megérkeztek a modellek is és hát iszonyat csinosak. Megállunk az egyik sarokba és elkezdjük figyelni az eseményeket. Nekem viszont megakad a szemem egy felettébb gyönyörű lányon. Gyönyörű barna haja van, amit éppen most készülnek felkontyolni. Csak őt figyelem, miközben alakítgatják. Nagyon vékony alakja van és a tükörből nézve nagyon szép szemei vannak. Nem is kéne neki festék, mert az csak elrontja a természetességét. Amikor a sminkes neki áll kifesteni nagyon erősre kezdi kifesteni, de ezzel csak elcsúnyítja. Oda kell mennem.
- Bocsi, de nem kéne ilyen erősen kifestenie. – szólok bele, mire csak értetlenül néz rám.
- Parancsol? – néz rám pislogva a sminkes.
- Maga a sminkes, még sem veszi észre a szépséget? – kérdezem tőle rosszallóan és megrázom a fejemet. – Nézzen már rá erre a gyönyörű nőre. – mutatok az előttem ülő szépségre. – Minek rá smink. Ő Smink nélkül a leggyönyörűbb. A sok kenceficével meg púderrel elveszíti természetes szépségét. – mondom neki még mindig.
- Maga kicsoda? – néz rám rosszallóan a sminkes. – Ne merjen beleszólni a munkámba. – teszi hozzá.
- De bele fogok szólni, ha el akarja venni egy gyönyörűségnek, pipacsnak a szépségét. Magának lehet, kell a smink, de ennek a virág szállnak itt nem. – vitatkozok még mindig, majd a nőre nézek, aki elpirulva és zavarában elfordítja a fejét.
A sminkes felhúzza az orrát, majd levágja a cuccait és elmegy onnan.
- Ezt igazán nem kellett volna. – szólal meg virágszálam gyönyörű és édes hangján.
- Engedd meg, hogy inkább kiemeljem a szépségedet. – mondom neki, majd felveszem a smink készletet, amire csak kerekre nyílik a szeme.
- Te… akarsz engem… kisminkelni? – kérdezi hitetlenkedve, amire elmosolyodok.
- Van pár húgom így kénytelen voltam megtanulni mellettük. – mondom mosolyogva, majd felveszem és elkezdem kisminkelni és megpróbálom gyönyörűségét egyre jobban kihozni, aminek látszódnia kell.
20 perces pepecselés után meg alakítgatás után végzek. Elmosolyodva teszem le és nézem meg munkámat, majd neki is megmutatom.
- Remélem, tetszik. – válaszolom neki. – nézem a tükörben őt. – Akár csak egy gyönyörűen kinyílt pipacs. – bókolok neki. – Megtudhatom a nevedet? – érdeklődök kedvesen.
Szerkesztve oosakinana által @ 2011. 01. 04. 22:20:57
|
|
