Találtam magamnak állást….már ha ezt állásnak lehet nevezni. Tegnap egy állásinterjún voltam egy banknál, gondoltam kapok egy nyugis kis irodai munkát, mert a végzettségem alapján ezt vártam. De neeeem…..miért is ment volna minden, úgy,ahogy azt elképzeltem!? Bementem az irodába, a főgóré volt ott, meghajlással köszöntem, bemutatkoztam, elolvasta az önéletrajzomat, és rögtön a tárgyra tért.
-Tehát Hiroshi úr…..- kezdi, de a szavába vágok
-Szólítson csak Genkinek.
-Rendben. Tehát….Genki….- kezdi, kicsit talán mintha zavarban lenne – Tudja, van egy lányom, és néhány hónapra el kell utaznom egy üzleti megbeszélésre. – mi közöm hozzá!? – Megtenné, hogy vigyáz rá míg vissza nem jövök? – azt hiszem most leblokkoltam, a homlokomra van írva, hogy hülye vagyok!? – Lehetne ez a próbaideje, és ha visszajövök, már be is állhat dolgozni. – milyen könnyedén beszél…..kicsit meghökkentem,hisz egy bankba jöttem dolgozni nem egy….egy BÉBICSŐSZnek!!!!De hát mit tegyek!?
-Természetesen Uram – most mit mondhatnék, ha nem vállalom el tuti nem vesz fel és nekem kell ez a meló….
-Nagyon köszönöm akkor holnap jöjjön át hozzánk, és bemutatom a lányomnak. Mondjuk, jöjjön át vacsorára este 7 megfelel?
-Igen – mondom, de még mindig nem vagyok kibékülve a feladattal…..
-Akkor holnap várom… - mondja egy hatalmas vigyorral az arcán
-Viszlát – nyögöm ki és kifarolok az irodából.
Na jó hazahúzok és bevetődök az ágyba és holnapig fel se kelek. Milyen hülye próbaidő ez!? Egész hazaúton ezen jár a fejem és észre se vettem, hogy már itthon is vagyok. Felmegyek a szobába, elmegyek fürdeni majd a takarót a fejemre rántva alszok el.
* * * * *
Reggel felkelek….reggel, na ja…..11-kor. Kajálok és még a várva várt vacsi előtt elintézek pár dolgot. Ránézek az órámra és délután 4-et mutat, szinte repül az idő mikor nem kéne. Hazafelé veszem az irányt, elvégre el kell készülnöm, a pici lány már biztos tisztára izgul, hogy „apuci” távollétében ki fog vigyázni rá. Hány éves lehet? 8 – 10?? Kutatok a szekrényemben, csak repülnek a ruhák, mi a jó nyavaját vegyek fel!? Hmm…..vegyük elegánsra a figurát, vagy legyek laza, sportos?? Öcsém mit szenvedek itt, mintha randira készülnék…..Istenem…..de gáz ez az egész. Úgy döntök felveszek egy öltönyt. Kis kölni és indulok is.
* * * * *
Mikor odaérek, koccan az állam a földdel. Mekkora bazi nagy kecó!? Csengetek, beinvitálnak a nappaliba, és ott várom meg leendő főnökömet. Meg is érkezik. Tisztelettudóan meghajlással köszönök, és átmegyünk a vendégszobába. Beszélgetésbe kezdünk, mikor megjelenik egy igen csak csini kis bige. Testhezálló lila ruhában, ami eléggé kihangsúlyozza a lényeget. Csak bámulok… de ahogy látom nemcsak én hisz ő se jut szóhoz….
-Ez meg ki? – súgja alig hallhatóan apjának
-Mondtam, hogy jön a fiatalember. – feleli öntelt vigyorral
Alaposan szemügyre veszem, és már világossá vált, hogy ő apuci pici kedvence, tehát Genki térj észhez, te utálod az elkényeztetett kis csitriket…..a folytonos nyafogás meg pénzköltés…..nem az én világom. De akkor is szép csajszi, szívesen…..ohh ne is gondolj erre, nem szabad!!!
-Szia. Mina Nitashi vagyok. – köszön, kizökkentve gondolatmenetemből…
-Genki Hiroshi – felelek kemény hangon és illemtudóan meghajolok előtte.
Állunk még egy darabig egymást méregetve. Én azt hittem valami kislányra kell vigyáznom, erre előlibben egy bombázó…..még mindig nem térek magamhoz és méregetem. Apja szavaira térek magamhoz….
-Talán menjünk az étkezőbe és vacsorázzunk meg ha már megismerkedtetek. – mondja „apuci” és elindulunk enni.
Jönnek a cselédek és felszolgálják a vacsorát. Beszélgetésbe bonyolódunk kaja alatt, de érzem, hogy valaki folyton néz. Ránézek Minára és hírtelen elrántja a fejét. Kis mosolyra húzódik a szám és folytatom a táplálkozást. Megbeszéljük, hogy arra az időre míg újdonsült főnököm távol lesz, ideköltözök, hogy mindig szemmel tudjam tartani a lányát. A házirendet is elmondja, amiből persze hiszti tör ki.
-De apu!!!! Minek ezek a hülye szabályok, egy két buli még nem a világ vége…..különben se kérte senki, hogy bébicsőszt fogadj mellém, felnőtt nő vagyok! – na erről beszéltem, jönnek a hisztik…..de….most tényleg bébicsősznek hívott!?
-Vita nincs, ezek a szabályok, és kész – mondja teljesen nyugodtan. Nem tudom hogy bírja ki hogy nem pöccen be.
Bevágja a durcát és elvonul az asztaltól. Nem sokkal később mi is befejezzük, és megbeszéljük, hogy holnap összecuccolva jövök, és kezdem a „próbaidőmet”. Nagyszerű….
Szerkesztve Garfield által @ 2009. 06. 07. 22:00:06
