Arra ébredek, hogy itt mocorog mellettem. Hát nem tudsz aludni én még teljes kómába vagyok. Nem aludtam este és ki is fárasztottál….ajjj…
-Mmmm - hát ennél értelmesebbet ne nagyon várj….
-Ideje felkelni. Nem aludhatsz egész nap – már miért ne!?
-Még egy kicsit – nah megy ez egyre értelmesebb mondatokat tudok összerakni.
-Joh. Pihenj, de én most lemegyek ebédelni. – ohh ebédet mondtál!? Na jó esetleg ha kajáról van szó felkelhetek…
-Jól van, megyek már. – hogy tudsz ilyen fitt lenni!? Már az ágyban sincs…
Kivánszorgok az ágyból….kicsit lassan de sikerül. Megragadja kezem és cibál magával le a lépcsőn. A lépcsősor felénél elengedi és a bejáratnál lévő csávóra veti magát. Hát mit ne mondjak rögtön felébredtem. Ahogy leérek a lépcsőn látom, hogy Jonathan. No para Genki csak…..Jonathan….
-Niii-sama!!!!!!! Annyira köszönöm. Gyere egyél velünk. – hát remélem nem lesz rendszeres ez az ölelgetés….köszönésnek elmegy de ez a plafon….akármennyire is nem akarnak egymástól semmit….
-Úgy látom minden rendbe jött – most mit nézel így!? Nem ezt akartad?
-Igen és te is haza költözöl végre! – mih!? Itt lakik?? És mit keresel már megint a karjaiban!?
-Te itt laksz?? – nem térek magamhoz…
-Igen. Kint vannak a csomagjaim. – és mosolyog….én nem találom valami viccesnek….de beszélgetnek tovább és a végén megint átöleli…azt hiszem erről beszélgetünk majd….
Elkezdünk ebédelni, de valahogy jónak várt kaja Minával kudarcba fulladt Jonathant meglátva. Minek kell mindig a nyakába lennie!? Kezdek bepöccenni. Tudtára adom, hogy nem kéne folyton rajta lógni, de mintha nem is mondanék semmit…elegem van. De mikor Jonathan feláll az asztaltól, hogy elmegy kipakolni, kicsit megnyugodok…erre felzavar a szobába. Mih!? Minek? Nem lehetek lent? ? Miért?
Győzködésére úgy döntök felmegyek…járkálok fel-alá, de megunom és lefekszem az ágyba. Nyílik az ajtó végre…már ideje volt….de mi van nála??
-Hát te meg mit hoztál? – mi van a tálban? Kíváncsiságom legyőzte haragom…
-Azt mondtad, hogy elfelejtjük az elmúlt pár napot...de ezt én nem szeretném elfelejteni. – tejszínhab….hmm….akkor ez desszert.
-Te butus. Az még előtte volt. – hát erre nem tudok nem nevetni…de kis huncut lett valaki…
-Akkor csak frissítsük fel az emlékeket. – nevet édesen, majd ejt egy sokat sejtő mosolyt is.
Odajön az ágyhoz, lerakja a tálat és a habot az éjjeliszekrényre, és lehelyezkedik csípőmön. Fölémhajol, megcsókol és kezei kalandoznak testemen. Feltüzel minden egyes érintése. Istenem milyen hatással van rám…a ruháim már messze járnak, de rajta sincs sok mikor megfogja a tálat. Venném ki kezéből de nem hagyja…
-Nem nem. Most én foglak megenni téged… - súgja fülembe érzékien, amibe beleborzongok.
Végigmér és elkezdi lassan….nagyon lassan önteni rám a hideg pudingot. Végigcsurgatja egész testemen, mikor elér érintésért sóvárgó péniszemhez és arra is önt egy kicsit belenyögök. Kezd már el, mert belehalok, ha ezt így folytatod…de még itt a tejszínhab is….mikor már azzal is kidekorált megáll és megnézi művét….jajj ne csináld már nem látod, hogy szenvedek!?
-Kezd már el!!! – mondom vágytól túlfűtve.
-Jajj de türelmetlen valaki… - mosolyodik el….ebben semmi vicces nincs…
De mielőtt reagálni tudnék valamit, már el is kezdi leenni rólam a pudingot. Nyelvével, ajkaival kényezteti egész testemet, ahová tejszínhabot rakott ott még meg is szívja kicsit bőrömet. Csak sóhajtozni és nyögdécselni tudok. Elér merevedésemig és kacéran felnéz rám. Uhh Genki még nem csinált ilyet….lehet nem kéne ezt erőltetni!?
-Minahh…nem muszáj…ha nem…akarod… - nyögöm ki nehezen.
Rám mosolyog és végig nyalja farkamat. Hátravetem a fejemet és hangosan felnyögök….mikor ajkai körbeölelik merevedésemet hangosan felnyögök és a lepedőbe markolok….ahhh ne hagyd abba….fel-le mozog rajtam, kezem hajába csúszik…ahhoz képest, hogy most csinálja először kibaszott jó! Épp elmennék mikor abbahagyja. Csalódottan nyögök egyet…de ajkai letámadják az enyémeket. Nyelve táncra hívja enyémet egy fullasztóan vad csókra. Elszakadva számtól, elhelyezkedik rajtam lovagló pozícióban. Lassan elkezd ringatózni rajtam, majd gyorsabb tempóra vált. Hangosan felnyög mikor elélvez. Szállna le rólam, de én még nem vagyok kész….lefogom combjait, és pár lökés után én is követem a gyönyörbe. Egymást ölelve pihegünk. Játszadozom hajával, és hítelen eszembe jut Jonathan, hogy hogyan azt nem tudom, de aggaszt hogy itt lakik….
-Nem is mondtad, hogy Jonathan itt lakik… - muszáj volt, nem bírtam magamban tartani
-Mih!? Ez most hogy jutott eszedbe??
-Nem tudom…csak…mindegy…elmegyek fürdeni, mert tiszta ragacs vagyok…nem végzel alapos munkát… - villantok rá egy mosolyt.
* * * * *
Kijövök a fürdőből, de ő nincs sehol…hol van?? Felöltözök és keresésére indulok. Kimegyek a medencéhez, de nincs ott…mennék vissza az épületbe, de halk puffanásokat hallok…megyeka hang irányába. Jonathannal teniszezik. Remek……akkor itt most fölösleges vagyok. Elsétálok a pálya mellet közbe oda oda nézek…
-Genki, nem csatlakozol hozzánk?? – hmm….nem?!
-Nem köszi Jonathan….
-Jajj Genki léci léci léci… - cica akkor sem akármilyen szépen nézel….ne már…a boci szemek….jahj….akkor sem…különben meg nem is tudok…
-De nem tudok cica. – nincs kedvem itt égni köszi.
-Majd megtanítalak. – mosolyog rám.
-Talán máskor. – mondom otthagyva őket.
Nem tetszik ez az egész, hogy Jonathan itt lakik….erről nekem miért nem szóltak? És miért kell mindig a nyakába lógnia? Nyugi Genki……Mina veled jár és nem vele. De akkor is idegesít bassza meg!!!!
Bemegyek a szobámba és ledobom magamat az ágyra. Nézem egy darabig a plafont, de nevetésük beszűrődik az ablakon és fel is megy bennem a pumpa….megint….na jó elég. Felállok és bevágom az ablakot. Jó szórakozást……aztán fejemre rakva párnámat alszok.
Arra ébredek, hogy valaki leveszi rólam a párnát és puszilgatni kezd. Hátamra fordulok, álmosan és durcásan.
-Te álomszuszék. – mosolyog rám Mina. Nekem nincs kedvem mosolyogna így elfordulok tőle. – Naa mi a baj??
-Semmi…
-Genki!!! – fordít magához, és kicsit mérgesen néz…
-Semmi…csak….mióta vagy ilyen jóba Jonathannal??
-Jajj nee már…Jonathan itt lakik, olyan mintha a bátyám lenne. – nevet fel…
-Oké értem, de mi a szarért kell folyton a nyakába lógnod?? Kicsit idegesít…. – durcázok tovább..
-Te féltékeny vagy! – ezt szűri le ebből?
-Nem vagyok!
-De igen, de fölösleges… - néz mélyen a szemembe és megcsókol…ebbe a csókba azt hiszem minden érzelmet amit irántam érez belesűrített. Mindjárt elolvadok… - Nem jössz le a medencéhez?
-De… – mosolygok kábán, még mindig a csók hatása alatt vagyok….
Már a szobába sincs. Hát jó…felveszem a fürdőgatyám és lemegyek. Már a vízben lubickol és sehol Jonathan. Ez az. Kicsit már sötét van…mennyit aludhattam? Bemegyek, és hírtelen lemerül a víz alá, de nem látom hol van na jó tényleg sötét van. Felbukkan előttem, haját hátra dobja…ahh istenem, ez nagyon vadító volt cicám.
-Szia! – néz csillogó szemekkel rám ,és nyakam köré fonódnak karjai, és megcsókol.
Magamhoz szorítva csókolok vissza. Kezem lecsúszik fenekére.
-Mmmmrrr – morranok bele a csókba. Elmosolyodik és nyelvével kalandozik számban.
Nem bírok magammal……a medence falához terelgetem, miközben nyakát kóstolgatom. Kezem a bikini felső levételével foglalatoskodik, és hopp! Volt nincs. Nem mintha sokat takart volna belőled cicám. Lába derekam köré fonódik…jajj anyám…Kicsit lejjeb húzom nadrágom, és kiszabadul belőle farkam…bugyiját kicsit félrehúzva hatolok bele. Hangosan felnyög…
-Kicsit halkabban kicsim, még azt hiszik megerőszakollak… - vigyorgok rá.
-Én...én nem. – kifakad belőle a sírás…istenem de szar így látni - csak megvédeni akartalak...én nem tudtam...nem komolyan...én nem ezt akartam...nem így...nem akartam, hogy lealázzanak én csak...nem tudom mit gondoltam...bocsáss meg. – értetlenül nézek rá. De mielőtt bármit is mondhatnék kirohan a szobából bevágva maga után az ajtót.
Ezt nem értem. Nem akarta, hogy lealázzanak? De hát…jhaj…
-Mina!!! – kiáltok utána, utána rohanva.
Benyitok a szobájába, a fürdőbe is benézek. De nincs itt. Hova mehetett?? Áhh egy cseléd.
-Látta Minát? – támadom le.
-Nem. Valami gond van Hiroshi úr? – néz rám aggódva.
-Igen…nem találom! Azonnal keresse mindenki! – mondom szinte már kiabálva a szolgálóval mintha ő tehetne az egészről.
Körberohanom az egész kastélyt, a garázstól, a medencéig, a szobákon keresztül mindent bejárok. Hírtelen kétszer akkorának tűnik ez az épület. Megint felmegyek a szobájába, körül nézek és szét van dúlva minden. Törött tárgyak, cafatokban az estéji ruhája. Talán túl kemény voltam vele….
Kijövök a szobából, és meghallom a kapu csukódását. Néhány cseléd kíséretében rohanok le a lépcsőn.
-Hol a fenében voltál?? Átkutattuk az eg.. – ki ez mellette? Elrohan és egy csávóval jön vissza? Fel akar húzni? - Te meg ki vagy? – szegezem az idegennek a kérdést.
-Jonathan Leui vagyok. Nitashi úr személyi asszisztense. És te bizonyára Genki Hiroshi. – mutatkozik be nem emlékszem hogy én is viszonoztam volna a gesztust.
-Te meg honnan tudod a nevemet? – mérem végig, de tekintetem Minára szegződik kérdően, majd vissza a srácra….
-Beszélgethetünk, de nyugodtabb lennék, ha Mina elöbb ágyba kerülne. – ölbe kapja Minát és felmegy.
Ez most itt hagyott? Hát jó…azt hiszem lesz hozzá pár kérdésem…
Lent toporgok idegesen mire végre lejön.
-Tehát Hiroshi úr talán üljünk le váltani pár szót. – mondja nyugodtan, de engem szétvet az ideg……
-Rendben. – ülünk le – Tehát honnan tudja hogy ki vagyok és ki maga pontosan? – szegezem neki a kérdéseket.
-Mint mondtam Nitashi úr asszisztense vagyok, Jonathan Leui. És Mina mesélt rólad míg hazahoztam.
-Értem és mit mesélt?? – valahogy nem érzek féltékenységet, pedig elég félreérthető jelenet volt ahogy besétélt vele a kapun…
-Mindent elmesélt a találkozásuktól kezdve. – o.O azt hiszem padlót fogtam…
-Hát ez remek. Akkor gondolom most első dolga az lesz, hogy felhívja apucit, hogy beszámoljon neki….remek…. – fel-alá sétálgatva mérgelődök.
-Nem. – neeem?? – ez a kettőtök dolga, de gondolkozz kicsit azon hogy most mi legyen. Nem szeretném ha csalódna.
-Hát ahogy mondta ez a mi dolgunk – vágom a képébe…
-Igen, de vedd figyelembe, hogy ez az első kapcsolata, és téged próbált védeni. – most ki akar oktatni?? – Én most már megyek későre jár.
-Rendben.
Kikísérem és elköszönök tőle. Felmegyek és kopogok Mina ajtaján. Nem jön válasz, így benyitok. Alszik. Keresek valami ülő alkalmatosságot és fejemet kezeimbe temetve gondolkozom. Most mit csináljak……csávókámnak igaza volt lent…az első kapcsolata meg miattam csinálta, de azt hiszem ezt máshogy is lehetett volna csinálni minthogy a lelkembe gázol. Felemelem fejemet és nézem ahogy alszik. Szívem szerint odabújnék hozzá, de ezt most nem fogom megtenni. Holnap beszélünk és meglátjuk, hogy ő mit akar. Halkan kisétálok a szobából. Felhívom Nitashi urat, hogy beszámoljak neki. Kicsit nehezemre esik azt mondani, hogy nem történt semmi különös de nem sodrom bajba se őt se magamat. Elmondom azt is hogy velem ment a bálba hogy ott is vigyázhassak rá.
Végezve a telefonálással lefekszek az ágyba és a agytekervényeim kattogásával alszok el.
* * * * *
Nyúzottan ébredek mert vagy óránként ébredtem fel és forgolódtam. Lemegyek nagy levegőt véve. Az étkezőben meg van terítve de nincs az asztalnál senki. Még alszik? Hát joh akkor felmegyek hozzá. Elindulok vissza a lépcsőhöz, de elgondolkozok. Reggel van…biztos éhes lesz ha felkeltem…felkapok konyhából egy tálcát és felviszem a reggelijét. Kopogok, nem jön válasz. Benyitok, hmm…nincs az ágyában. Hallok némi vízcsobogást ezért leülök és megvárom míg kijön.
Nyílik az ajtó, egy szál törölköző van köré csavarva. Kilép és a döbbenet ül ki az arcára, ahogy meglát. Felállok, odalépek hozzá.
-Jó reggelt! – hintek egy pici puszit az arcára – Nem láttalak lent ezért felhoztam a reggelidet.
-Kö…köszönöm. – makogja és leül az ágyra.
-Akkor jó étvágyat! – adom ölébe a tálcát, de lerakja az ágya melletti éjjeliszekrényre. – Nem vagy éhes? – nem kéne húzni az időt beszélni kéne vele…
-Nem nagyon – válaszolja
-Értem…akkor beszélhetnénk sírások meg elrohanások nélkül? – nézek mélyen a szemébe, mire csak biccent. – Jól van. Beszéltem tegnap Jonathannal…
-Remélem nem értettél félre semmit ő csak apám… - vág közbe teljesen kikelve magából
-Nyugi már. – csitítom el. – Beszéltem vele, elmondta, hogy ki ő és nem értettem félre semmit, mármint az elején igen de nem vagyok féltékeny. – leülök az ágyra szembe fordulva vele. – Egy kérdésem van.
-Igen? – néz rám boci szemekkel.
-Mi lenne ha elfelejtenénk az elmúlt 3-4 napot? – mosolygok, és a megkönnyebbülést látok rajta.
-Az nagyon jó lenne. – mosolyog vissza.
Magamhoz húzom, hogy meg tudja ölelni. Kis idő múlva kibújik ölelésemből rámnéz, és mielőtt mondhatna valamit, belefojtom a szavakat egy csókkal. Ez már hiányzott.
-Nem mintha zavarna, de mi ez a hírtelen megbocsájtás? – értetlenül néz rám kis édes.
-Hát nem tudom sokat gondolkoztam miután elment Jonathan és arra jutottam, hogy megpróbálhatnánk még egyszer. Egy feltétellel! Ha valami olyan lesz a közeljövőben amiről úgy gondolod, hogy megalázó lenne nekem, szólsz! Értve?
-Igen. – egy csókkal nyugtázza beleegyezését.
-Jól van – mosolygok – akkor mit csinálunk ma? Valahogy most nincs kedvem kerülni téged – nevetem el magamat, de látom, hogy neki nem nagyon tetszett a poénom. Fel is állt mellőlem és szekrénye elé sétált…ne már nekem van egy ötletem mivel folytathatnánk ezt a kibékülést, ahhoz pedig nem kellenek ruhák. Fene a perverz fantáziámat…vigyorodok el.
Odamegyek hozzá, hátához simulok, úgy ölelem magamhoz. Gyengéden megfordítom és érzéki csókot lopva tőle kapom ölbe és viszem az ágyhoz. Fölémászok, és szemébe nézve vigyorodom el, amint meglátom szemeiben azokat a bizonyos szikrákat. Résnyire nyílt ajkait végigsimítom sajátommal, és nyelvem szabad úton behalad szájába, minden egyes zugát felfedezve. Fullasztó csók közepette levarázsolom róla a törülközőt, de közben ő sem tétlenkedik, kezei nadrágom övénél babrál, majd kigombolja nadrágomat is. Leveszem a pólómat, és gyönyörködök kicsit az alattam lévő csodálatos testben. Lehajolok hozzá és nyakát kezdem el csókolgatni, harapdálni haladva lejjebb……hírtelen fordít a felálláson és fölém kerekedik. Lehúzza rólam a nadrágot, megemelem kicsit csípőmet, hogy segítsek. Mikor lent van, boxeromon keresztül simít végig cseppet sem lankadt farkamon, amibe hangosan belenyögök. Huncut mosollyal szája szélén tapasztja be számat, nehogy kiszáradjon……lassan elszakad tőlem és áttér nyakamra, végigcsókolja felső testemet, és kínzó lassúsággal szabadítja ki merev péniszemet a ruha fogságából. Az utolsó ruhadarab is lent van…végre…farkamra fonódik keze és ütemesen kezdi el mozgatni. Ahh…hangos nyögéseim, és morranásaim jelzik, hogy kibaszott jól csinálja……mikor már nem bírok magammal, magam alá gyűröm, és csókolom végig egész testét elidőzve mellén. Fájóan lüktet már merevesésem…… elhelyezkedek lábai között és egy határozott mozdulattal már benne is vagyok. Egyszerre nyögünk fel. Lassan elkezdek mozogni benne, teste felveszi bennem a ritmust…istenem de jó….
-Gyöhhhnyörűhhh vaahhgy….nyögöm fülébe…
A tempó egyre hevesebb. Felsikít a gyönyörtől és ránt magával engem is. Legördülök mellé, és magamhoz húzom. Együtt pihenünk, de mivel az este nem aludtam valami sokat karjaimban tartva alszom el.
Szerkesztve Garfield által @ 2009. 07. 23. 11:22:18
Hát a pofám leszakad! Mi a fasz baja van!? Komolyan kezd idegesíteni……mi a jó istent csináltam, hogy haragszik rám? Annyira belemerültem gondolataimba, hogy már oda is értem az edzőteremhez. Legjobb barátom már ott vár. Köszönök neki, és lemegyünk. Átöltözünk és elkezdünk edzeni. Egy ideig tűri, hogy egy szót se szólok hozzá, de aztán megunja és elkezdi kérdezgetni mi bajom van. Nagy vonalakban elmesélem neki. Ezek után nagy csöndben emelgetjük tovább a súlyokat. Majd miután végeztünk előrukkol azzal az ötletével, hogy üljünk be kicsit sörözni. Jól is fog esni.
-Tehát ez a lány… - kezd bele nagy nehezen – az, akire vigyáznod kell, mert az apja elutazott és így vagy próbaidőn és te megdöntötted. – tudtam, hogy nem érti……ez hülye…
-Nem! Vagyis de lefeküdtünk de……de ő……ő más. Nem csak egyszerűen lefeküdtünk, hanem elvileg járunk, de most rohadtul nem tudom mi van mert valami miatt berágott rám és nem tudom miért…… - ennél jobban nem tudom elmagyarázni……a többit már elmondtam az edzőteremben.
-Értem hát válts vissza.
-Ezt hogy érted??
-A munkádat végezd és csak vigyázz rá! Lehet nem túl jó ötlet a munkát a magánéletedbe keverni. – tudom hogy igaza van de……már azt hiszem késő – És nem hiszem hogy ha az apja aki mellesleg a főnököd, öcsi, örülne neki……
-Jó……igazad van meglátjuk mi lesz……de most már mennem kell, késő van.
* * * * *
Visszacaflattam a kastélyba már kora este van és a gondolatok csak úgy cikáznak a fejemben. Nem tudom mit csináljak. Elindulok Mina szobája felé, hogy beszéljek vele erről az egészről, mert kezdek kikészülni attól hogy tudom hogy velem van baja de nem mondja el, de megtorpanok az ajtaja előtt. Áhh……majd holnap. És folytatom utam a saját szobámba. Bevágódok az ágyba és mereven bámulom a plafont, míg elnyom az álom.
* * * * *
Nyúzottan kelek fel…elmegyek tusolni, hátha felébreszt kicsit, de nem nagyon használ. Levánszorgok az ebédlőbe ahol már vár a fincsi omlett. Leülök de nem tudok enni. Folyton Mina jár a fejemben……lökdösöm a kaját, és elmerülök gondolataimban. Szemem sarkában látom hogy valaki leül. Odanézek és Mina az……három székkel odébb……most mi van büdös vagyok?vagy mi az isten…én ezt nem fogom sokáig bírni kezdek mérges lenni.
-Jó reggelt – köszönök neki, reménykedve valami féle beszélgetésben.
-Neked is. - és ennyivel le is zárja……ennyit a beszélgetésről.
Nézem ahogy eszik, majd feláll és rám se nézve halad el mellettem. Hát faszom, levegőnek néz!? Na nem velem te ezt nem fogod csinálni kislány! Megfogva kezét rántom vissza.
-Mi a baj? – már enyhén ingerült vagyok…
-Semmi. Elengednél végre? – na nem ebből a „semmi”-ből már nagyon elegem van.
-Előbb mond el mi bajod van. – nézek szemében és szét tudnék robbanni az idegtől.
-Csak az, hogy nem vagy méltó hozzám. – mih?
-Mi van?
-Az hogy te egy senki vagy. Veled nem jelenhetek meg egy elit társaság előtt. – o.O…mi ez a hablaty? Nem értem……
-Na elég ebből a baromságból. Hogy jön ez most ide?
-Holnap után lesz egy bál. Annyira kínos lenne veled megjelenni. – iggen? Hát joh…
-Jó. Ahogy akarod. Akkor menj egyedül. – mondom kicsit nagyon idegesen elengedve karját.
-Nem megyek egyedül. – mondja nemes egyszerűséggel és előveszi mobilját.
Hát lehidalok. Egyszerűen nem hiszem el.
-Áhh szia Eric. Mina vagyok. Nem zavarlak? – komolyan előttem fog enyelegni egy sznob kis pöccsel!?
-Nem köszi. Csak azt akartam kérdezni... – úgy folytatja a telefonálást, mintha ott se lennék. Na neeeeem, nem csinálsz belőlem hülyét! Kikapom a telefont a kezéből…..
-Azt akarta mondani, hogy később visszahív – és azzal a lendülettel le is rakom.
-Te meg mit művelsz? Nem jelenhetek meg egyedül egy ilyen partyn! – beszarás még neki áll feljebb…
-Nem is fogsz. Velem jössz vagy senkivel. – jelentem ki határozottan.
-De ...de..ha szégyent hozol rám...akkor...apám ki fog rúgni..és...és soha többet nem állok szóba veled. – nem mintha ezek után beszélgetni szeretnék veled…
-Majd meglátjuk. Tudod engem sem barlangban neveltek Miss elkényeztetett kisasszony.
-Én...én... – habogja és elszalad.
Szétvet a düh……szóval szégyell. Remek. De nem érdekel azt hiszem jobb lesz ha megfogadom régi barátom tanácsát és egyszerűen csak a munkámat végezném és csak felügyelnék rá.
Meg kell tudnom mikor van pontosan az a party, hogy szmokingos e meg mindent.
-Tehát Mina mikor van pontosan az a party? – kérdem a szobája ajtajából.
-Holnap után este 6-kor.
-Jó. Mit vegyek fel? Szmoking, vagy öltöny? – nagy különbség nincs de mindegy.
-Szmoking…… - feleli flegmán.
-Remek. – és elmegyek.
A nap hátra levő része azzal telt, hogy kerültem. Igyekeztem nem ott lenni ahol ő…….nem akartam látni sem, nemhogy beszélni vele. Nagyon megbántott és szerintem itt a vége!
* * * * *
A következő nap is eseménytelenül telik. Reggelinél szinte átnézek rajta de nagyon fáj valami itt belül. Azt hiszem érzek valamit iránta, de most már mindegy mert kiverem a fejemből, és csak arra koncentrálok, hogy végzem a munkámat.
Egész nap sétálgatok a kertben vagy kosarazok. Mikor megyek a szobám felé, Mina szembe jön velem, látom, hogy mondani akar valamit, de elfordítva fejemet elsétálok mellette. Legszívesebben utána mennék és átölelném, de ennek már vége…… Egy cseléd ezt a jelenetet kiszúrva megkérdezi, hogy mi történt, de nem nagyon tartozik rá……bár rendes hogy érdeklődik, mégsem mondok neki semmit.
A nap további részében néhányszor ránézek Minára, hogy mit csinál…a munkám része végülis. Majd este fájó szívvel fekszem le az üres ágyba. Akkor éreztem így magam ebben a kastélyban, mikor beköltöztem……idegennek. Ezzel a gondolattal alszom el.
* * * * *
Felkelek, szépen megborotválkozok, megkérek egy cselédet, hogy hozasson nekem egy szmokingot, és rákészülök a sznob társaságra. Mint az egyetemen mikor ilyen partykba vittek minket, hogy szokjuk a légkört. Nem lehet nehezebb.
Délután 4-kor szólok egy szolgálónak, hogy értesítse Minát, hogy egy óra múlva megyünk. Szmoking, kölni, levakarhatatlan álmosoly a népnek, a limuzin a kapu előtt. Mina hol van? Már 5 óra! Odapillantok a lépcsőhöz és lelibben gyönyörű estéjiben ami remekül kiemeli csodálatosan szép alakját. Arcomra erőltetek egy „maszkot” hogy ne lássa mennyire oda vagyok meg vissza olyan szép.
-Mehetünk? – lépek oda hozzá.
-Igen. – mondja kicsit ijedten rám nézve.
Beülünk a kocsiba, és egész úton egymáshoz se szólunk. Nincs miről beszélnem vele. Ezt elcseszte!
Megérkezünk, belém karol és úgy megyünk beljebb. Mindenki kíváncsi ki vagyok és hol dolgozok meg minden. Bájosan mosolygok és beszélgetek mindenkivel, hogy ne hozzam kellemetlen helyzetbe „ő nagyságát”. Meglepetten pislog rám, hogy így is tudok viselkedni. Minden nekem célzott piszkálódásból könnyedén kijövök és a kíváncsi alakoknak elmesélem, hogy egyetemet végeztem, és most Nitashi úrnak dolgozok. Egész jól megy az idő, Mina mindent elintézett amit kellett neki, és illedelmesen búcsúzva eljövünk.
A limuzinba látom rajta, hogy zavarban van, én meg levakarhatatlan önelégült vigyorral nézek ki az ablakon. Érzem ahogy közelebb húzódik és hozzám simul.
-Ezt nem tartom helyesnek Mina kisasszony. – mondom keményen, és mereven.
-De……Genki……én… - habogja, de nem tudja befejezni mert megérkeztünk.
Illedelmesen kisegítem a kocsiból. Könnyes szemeivel belenéz az enyémekbe és összeszorul a szívem. De akkor sem……nem fogok megin összejönni vele, azért, hogy utána így az arcomba vágjon mindent.
Bemegyünk a kastélyba, megcélzom a szobámat, lefürdök és leülök az ágy szélére. Kopogásra leszek figyelmes.
-Nyitva van. – sejtem ki lehet…
-Szia! Zavarlak? – persze, hogy Mina az…
-Nem, segíthetek valamiben Mina kisasszony? – lép közelebb hozzám és leül mellém.
-Genki ne csináld ezt. – mondja elcsukó hangon.
-Mit?
-Tudom hogy hibáztam és sajnálom. – süti le fejét.
-Igen. Hibáztál. És úgy gondolod, hogy egy bocsánatkéréssel el van intézve!?
-Genki én…
-Nem! Ennyivel nem tudod elintézni. – vágok szavába – nagyon megbántottál. Szégyelltél velem mutatkozni és ahelyett, hogy megbeszélted volna velem a dolgokat egyszerűen a pofámba vágtad, hogy egy senki vagyok és nem vagyok méltó hozzád. Nem hiszem, hogy ezt érdemlem. Én azt hittem te is olyan komolyan gondoltad ezt az egészet, ami köztünk volt, mint én. De látom ez nem így van. Különlegesnek tartottalak ahhoz, hogy te legyél az első lány akit felvigyek magamhoz. Hát rosszul választottam. - részemről ennyi, de baromi nehéz……
Kimegyek az első fogásért. Megemelem kint a leveses fazekat, hűűű de forró bazd ki! Fogom rárakom egy tálcára és kicsit mintha imbolyogna ezért nagyon koncentrálva megyek vissza. Leteszem az asztalra……igen……nem borítom ki……ügyes vagy Genki……éééés igen megcsináltam! Hehe büszke vagyok magamra! Na elég ebből……
Kíváncsian fürkészi a fazék tartalmát……aranyos, de én erre csak zavarban leszek. Mi van ha nem fog ízleni neki!? Remegő kezemmel megemelem tányérját,hogy szedje neki. Majd magamnak is és leülök szembe vele. Így mégszebb a gyertyák megvilágításában.
Nem tudok semmit mondani olyan zavarban vagyok. Sose csináltam ilyet, mindig csak fogtam és elvittem az illetőt étterembe, nem hoztam fel magamhoz senkit……
-Húha ez nagyon finom! – tényleg ízlik neki!? De jó!
-Örülök, hogy ízlik. – mosolygok……még mindig zavarban vagyok…
Befejezzük a levesezést, elveszem a tányérokat és kiviszem a konyhába.
Fogom a kacsát mostmár kesztyűben……milyen cseles vagyok, hehe……és beviszem az asztalra. Látom rajta, hogy meg van döbbenve. Most vajon attól, hogy ilyet is tudok, vagy attól mert nem szereti? Visszamegyek a salátáért. Ezt biztos szereti, ha kacsát nem is. Rakok a tányérokra, és elkezdünk enni.
-Ez is istenien finom lett. – édesen mosolyog, de még mindig nem tudtam feloldódni……
Visszamosolygok válaszul. De olyan feszült vagyok, hogy nem tudok mit mondani……
Behozom a desszertet, ez jó ötlet, igen hozom is. Lerakom elé……
-Figyi Genki...ezt inkább együk meg a kanapén. Kicsit elfáradtam...
-Aha. Oké. – szegény……túl sokat szedtem neki, vagy mih!?
Már megint pánikolok, de most úgy látom nem hiába, mert leül a kanapéra, és rajta landol a desszert. Basszus.
-Várj, hozok egy szalvétát… - de visszaránt a kanapéra…
-Nekem jobb ötletem van. – mosolyog kacéran.
Te kis hamis. Ezért kellett idejönni desszertezni!? Nem rossz ötlet és perverz mosolyra húzódik a szám. Lehajolok és elkezdem lenyalogatni combjáról……igen ez jó ötlet volt így még finomabb.
-Van még... – mutat asztalra mikor végeztem tevékenységemmel.
Ohh tényleg!? Közelebb rántom magamhoz, és óvatosan lehúzom a cipzárt és egy határozott mozdulattal már le is rántom róla a melltartóját, hát igen a tapasztalat……hihi……
Fogom a tálat, és tartalmát végigcsurgatom egész testén. Lerakom a tálat és csodálom művemet a tökéletes „vásznon”.
-Na? Nem vagy éhes? – kérdi igéző szemekkel.
-Ohh cicám. De még mennyire. – milyen hülye kérdés ez!?.
Odahajolok nyakához és onnan kezdem el letisztítani csodálatos testét. Megvadít teljesen sóhajaival, legszívesebben már beledöngöltem volna a kanapéba, de inkább húzom még egy kicsit az agyát, gonosz vagyok……mikor hasához érek és már ott is lenyaltam róla az édes nedvet, elkalandozok a combjára……már nagyon vonaglik és csalódottan sóhajt egyet, már a lényegre térhetnék mih!? Combján kalandozik a nyelvem, majd finoman szétfeszítem lábát, és a legérzékenyebb pontján kezdem el kényeztetni nyelvemmel. Hangosan nyögdécsel ami teljesen beindít……lekapom magamról a ruhákat közben a kényeztetést nem hagyom abba. Egyre hangosabbakat nyög……igen ez az ne fogd vissza magad! Már nem bírom türtőztetni magam fölémászok és egy határozott mozdulattal már benne is vagyok. Felsikít egyet, mire megállok kicsit, lehet fájt neki!? De csípőjével jelzi, hogy ideje elkezdeni. Nagy és szenvedélyes vágtába kezdek……szinte egyszerre élvezünk el és mindketten felkiáltunk a gyönyörtől. Anyám! Ilyen jó desszertem se volt még. Mellégördülnék hogy tovább pihenjünk, de tökre elfelejtettem, hogy a kanapén vagyunk, így a földön landolok. Áú…..nem mondom kicsit szarul esett ez az esés, de ez még belefér, de az hogy cicám föntről néz rám és kuncog……pff……na jó……te kis……te kis TE!
Felülök és bevert fejem vakargatom.
-Ennyire azért nem vicces……fáj…… - mondom sértődötten.
-Mutasd hol fáj! – mondja még mindig kuncogva…
-Nem érdekes, röhögj csak ki… - durcásan felállok és elmegyek a fürdőbe……nem voltam túl alapos, tiszta ragacs lettem.
Beállok a zuhany alá, tök jól esik ez a langyos víz, ahogy végig folyik rajtam. Két kezet érzek végigsimítani a hátamon. De édi bejött hozzám fürdeni. Mi az már nem vagy annyira szégyenlős!?
Odafordulok hozzá, de látom, hogy teljesen piros az arca, kicsit félénk de nem baj majd hozzászokik. Megfürdetjük egymást, mikor végzünk, elzárom a vizet és pici puszit adok a nóziára.
Kimegyek egy törülközőt magam köré csavarva, magamra veszek egy gatyát és bedobom magam az ágyba. Kijön a köntösömben, úgy lóg rajta mint tehénen a gatya, mosolygok is rajta.
-Tudsz adni valamit amiben alhatok? – kérdi piros árnyalatokban tündöklő pofival.
-Ha benézel a szekrénybe biztos találsz valamit. Bár majdnem mindenem nálatok van de biztos vannak még ott cuccok. – mutatok a szekrényre.
-Köszi. – és elkezd kutakodni.
Belefúrom párnámba az arcomat és megpróbálok aludni, de hiányzik valami, jobban mondva valaki.
-Nah? Találtál? – emelem fel a fejemet.
-Igen…… - mondja egy fehér ingben, ami kicsit átlátszik.
-Rendben akkor jöhetsz mellém plüssmackóm. – a lányok mániája, hogy felvegyék a pasijuk ingét…de miért!?
De végülis mindegy, aranyos benne, és már mellettem is van. Igen így már minden okés. Saját ágy, plüssmaci is idejött, igeeeeeen……hamar el is nyom az álom.
* * * * *
Felébredek……óvatosan nyújtózom egyet, nehogy Mina felébredjen, és kikászálódok mellőle. Magamra kapom köntösömet és megyek csinálok valami reggelit. Basszus elfelejtettem elmosogatni tegnap……bepakolok halkan a mosogatógépbe és MOSOGASS! – megnyomom az indító gombot. Benézek hűtőbe, szemlélem a választékot, majd úgy döntök csinálok tükörtojást, bacon szalonnát hozzásütve. Jah meg a pirítós. Kenyerek elhelyezve, kávé fő, tányérok az asztalon, tojás és szalonna sül. Mekkora jó vagy Genki!
Csoszogó lépteket hallok. Hátra fordulok és látom kicsi bogaram kómás fejét……na így se láttam még.
-Jó reggelt! Jól aludtál? – kérdem mosolyogva.
-Jobb lett volna ha melletted ébredek… - de durcás valaki.
Minden elkészült, kiteszem a tányérra, töltök neki kávét, meg narancslevet.
Ajkait megkóstolva ülök közvetlen mellé.
-Jó étvágyat cicám! – mondom miután elszakadok finom szájától.
Én jóízűen eszek, de ő hozzá se nyúl semmihez, csak a narancslevet iszogatja.
-Mi a baj? Nem vagy éhes? – nézek kérdőn. – Vagy nem szereted? Csináljak mást?
-Jajj nem kell……egyszerűen nem vagyok éhes…
-De reggeli nélkül nem lesz egész nap energiád… - nyújtok neki egy falatot.
-Na jó egy kicsit. – kapja be a neki nyújtott falatot
De nem hajlandó magától enni így etetni kezdem.
-Mikor tanultál meg főzni?
-Már gyerekkoromban tudtam. Miért te nem tudsz? – kérdem kíváncsian.
-Háát……nem…… - hebegi
-Majd megtanítalak – mosolygok bíztatóan.
* * * * *
Miután összekaptuk magunkat, visszajöttünk a kastélyba.
A cselédek hamis mosollyal arcukon köszönnek nekünk. Mina értetlenül köszön vissza, de én szinte olvasok tekintetükben…ohh ha a felét tudnátok annak ami tegnap este történt……ahh!
Elslattyog a szobájába…gondolom átöltözik…
Banyek mennyi energiám van, le kell vezessem valahogy……perverz gondolatok cikáznak a fejemben, de inkább felhagyok velük, mert egész úton nem szólt semmit……valami baja van de nem tudtam kihúzni belőle. Hagyom kicsit. Addig is kimegyek úszni, kell az edzés mert eltunyulok.
Bevetődök a medencébe és elkezdek úszni. A cél 50 hossz……de elég rég mozogtam már. Srácok is mondták az üzenetben. Le kéne mennem gyúrni kicsit. Már a 20. hosszt úszom, és…….jujj kinek mentem neki majdnem? Feljövök a víz alól és meglátom Minát.
-Ne haragudj……nem láttam, hogy bejöttél és……és megütöttelek? – ölelem át egy puszit adva arcára.
-Csak majdnem…… - mondja kikúszva ölelésemből……mi baja van??
-Mina mi a baj? – kezdek pipa lenni…kit akar átverni!?
-Semmi…… - mondja és elúszik……
Ezt nem hiszem el! Mit csináltam? Odaúszok hozzá és átölelem, de nagyon merev…nem értem ezt a hírtelen visszahúzódását. Inkább fogom magam és kimegyek, mert ha nem mondja meg mi baja, hogy így viselkedik……áááá……megyek lenyugszom. De akkor is bassza az agyam, hogy bántja valami és nem mondja meg pedig mérget vennék rá hogy velem van valami.
Felhívom a haveromat. Lemegyek edzeni…
Megbeszéltem vele, hogy 1 óra múlva találkozunk edzőteremnél.
* * * * *
-Mina!? – lépek a medencéhez…milyen deja vu-m van…
-Mondd…
-Elmegyek az edzőterembe egy haverommal. Nem tudom addig csinálj valamit.
-Joh……remek……szia! – most be van sértődve……hát fasza…
-Most mi van? – tényleg be fogok pöccenni…
-Semmi! Érezd jól magad. – vág egy flegma arckifejezést és elúszik……
Vegyem el!? Hát ha ezt akarod. Belépek a szobába, a labdát bedugja a takaró alá…...te kis gonosz. Vajon csikis? Nézzük meg! Elkezdem csikizni, már szinte vergődik. Hátára fordítom, ráülök a csípőjére és lefogom a kezeit. Győztem azt hiszem! De mikor közölném vele a tényeket, megcsókol. Kicsit nagyon meglepődtem….erre nem számítottam, de most már legalább tudatosult bennem miért pont ide hozta a labdát….végig fut szemem az alattam lévő testen és lángra lobban bennem a tűz, az égető vágy.
-Kezdhetjük a második leckét? – kérdi tök ártatlanul, a kis telhetetlen…
-Nem lesz túl sok? – nézek mosolyogva.
-Ááá én mintadiák szeretnék lenni – egyszerre nevetünk fel…… hát rajtam ne múljon, nem vagyok semmi jónak az elrontója.
Kicsit talán túlpörögtem, mert ruháit mint egy állat szaggatom le róla. Majd kap másikat, nincs időm, se agyi kapacitásom ezzel foglalkozni. De ahogy elnézem nincs ellenére a vadságom, már rajtam sincs ruha.
Miközben gyönyörködöm csodás idomaiban, csókokkal hintem ott ahol csak érem, és kezem csillapíthatatlanul barangolja be testét. Nyögések és sóhajok vesznek el a szoba csendjében.
-Most melyik lecke jön? – néz rám hírtelen, de kérdését nem tudom felfogni, mert az a bizonyos köd már leszállt elmémre. Képtelen vagyok a gondolkodásra.
Azon veszem észre magam, hogy fölém kerekedik és bátortalanul ugyan, de megragadja kő keményen ágaskodó farkamat és égető lassúsággal kezdi el masszírozni.
Mikor már nem bírom a lassúságát, megfogom kezét és gyorsabb iramot kezdek el diktálni, de nem sok sikerrel, mert újra lelassul.
-Neh..ne kínozz cicus. – nyögöm neki, szinte már könyörgök…
Mire kuncog egyet, és rámül. Egyszerre nyögünk fel vágytól fűtve. Belehatolok és combjait fogva mozgok egyre gyorsabban és mélyebbre haladva benne. Teljesen feltüzel, ahogy rajtam lovagol, a sóhajai, a ködös tekintete……ahhh……látom, ahogy végigsöpör rajta a gyönyör. Hüvelye megfeszül merevedésem körül és én is követem e fehér gyönyörűségbe.
Leszáll rólam, hozzámbújik és együtt pihenünk és térünk észhez.
-Hmm...nem is tudom, hogy kellek e ide. Elég gyorsan tanulsz. – vetítem végig magamban a történteket….most jutott el agyamig mit kérdezett…..
-Ó...hát még annyi mindent szeretnék tanulni. – vigyorog rám.
Pihizünk még kicsit, felmerül az ötlet, hogy nézzünk filmet……na ezen egy kisebb szócsata alakul ki, hogy mit is nézzünk, de egyetértésre jutunk.
-Genki. Nincs kedved kicsit kimozdulni?? – kérdi mikor vége a filmnek.
-Mit szeretnél csinálni?
-Menjünk el kocsikázni. – vágja rá csillogó szemekkel.
-Mi? – nézek rá egyik szemöldökömet felhúzva.
-Jajj gyere. – kezd el kirángatni az ágyból.
Levonszol a garázshoz, feloltja a villanyt és a lélegzetem is elakad, az állam a földet verdesi.
-Nah melyiket vigyük? Az a három az enyém, - három??O.o - de apu megengedi, hogy elvigyem az ővéit is. – nem jutok szóhoz……fantasztikus verdák - van egy cuki kis tó a város mellett...gondoltam elmehetnénk. – mosolyog rám.
Lehidalok komolyan…..ha egész életemben dolgoznék akkor se lehetnének ilyen autóim.
-Naa?? Benne vagy?? – kérdi sürgetően……
Ohh baby, hogy benne vagyok e?? Ide a kulcsokat és száguldjunk!!!
-Ha vezethetek mehetünk! – mosolygok rá olyan szépen ahogy csak tudok.
-Tudsz vezetni? – neveti el magát….beszarok milyen hülyének tud nézni…
Végigpásztázok a garázs autóin, majd megakad a szemem egy gyönyörűen fényezett fekete BMW-n. Közelebb lépek és akkor látom, hogy ez egy BMW Z4…..rögtön lehugyozom a bokám! Egy álomautó. Istenem…..gyönyörű felnik, bőrülés…..ahh….ezzel megyünk és ÉN vezethetem! Zsír…
-Nah választottál? – sürget megint……
-Igen! – a szám körbeszaladt a számon azt hiszem akkora vigyor van rajta – ezzel megyünk! Hozom az irataimat! – rohanok be a szobámba.
Tök izgatott lettem, soha nem gondoltam volna, hogy valaha vezethetek egy ilyen csúcs kocsit. Persze….álmodoztam róla, de az más, ez most a valóság!!!!
Leérek a garázsba, a kulcsok már repülnek is felém.
-Mehetünk? – kérdi türelmetlenül.
-Persze! – pattanok az autóba…..akkor nyomás!
Csodás járgány…..nézzük hogy megy. Repeszt rendesen…..lehúzom a tetőt és élvezem a szelet, a gyorsaságot. Rápillantok Minára, a szél beletúr a hajába…..kezem combjára téved. Persze tök „véletlen”…halad egyre feljebb és feljebb…és mikor célhoz közel vagyok, keze rásiklik enyémre, jelezve, hogy a vezetésre koncentráljak.
* * * * *
Mina navigálásával eljutunk a tóig. Kiszállunk és odasétálunk a tó partjához. Egész kis aranyos eldugott helyecske….nem is járkálhatnak itt sokan, most is csak ketten vagyunk. Hátához simulok és átölelem magamba szívva finom illatát. Hírtelen ötlet villan fejembe.
-Menjünk úszni!
-Nem hoztam a fürdőruhámat….
-És? Minek az? – villantom meg pajzán vigyoromat.
-De így nem….
-Most előttem szégyenlősködsz cicám? Velem fürödtél reggel nem emlékszel!? – súgom fülébe érzékien, amibe bele is pirul….kis édes.
Levetkőzök és bemegyek a tóba boxerembe. Mina még mindig a parton álldogál és engem néz. Nem hiszem el!! Senki nincs itt csak mi!! Kimegyek, odaállok elé és elkezdem lesimítani róla a felsőjét.
-Mit csinálsz? – néz rám döbbenten – És ha valaki erre jár?
-Hát akkor nagyon irigy lesz rám. - mosolygok büszkén.
-De Genki! Én nem is ezzel készül….
-Te most komolyan azt hiszed, hogy idehozol és csak a fűben fogok üldögélni!? Na nem, szépen jössz és úszol velem. De ha kell ruhástul is becipelhetlek! – vágok a szavába.
Elég meggyőző lehettem, mert vetkőzni kezd és egy bugyiban beszalad a vízbe, és nyakig elmerül. Bemegyek utána a tóba, lemerülök a víz alá, és előtte bukkanok fel…..puszit várok de e helyett lenyom a víz alá…..szép mondhatom. Háta mögött jövök felszínre egy kis idő elteltével mikor már elkezd keresni. Hírtelen megfordítom és letámadom ajkait…..jujj szegény kicsit megijedt….hehe….
Fürdőzünk egy kicsit aztán hírtelen kimegy….most hova megy?
Felfekszek a víz tetejére és süttetem magam, vagyis süttetném ha nem sötétedne….hát kimegyek én is és…..és piknik??? Mikor pakolta össze?? Ezért jöttünk ki?? De édes….
-Váó…öhm….nem is tudom mit mondjak….
-Elég csak egy puszi – mosolyog
Letelepedek mellé és kap egy csókot. Kezembe ad egy szendvicset, majszolgatunk, nevetgélünk és persze nem maradhat el a „kapd el a száddal” játék a szőlővel. Mikor elfogyott a kaja, befekszem az ölébe és együtt nézzük a naplementét.
Eléggé besötétedett…felkelek, megcsókolom és végig fektetem a pléden…..már megint beindult perverz fantáziám….kezem besiklik pólója alá….
-Mire készülsz Genki? – fogja meg kezem.
-Jöhet a harmadik lecke? – nézek rá perverzen vigyorogva
-Ne, megőrültél?? Itt?? – néz rám kicsit ijedten….
-Nincs itt senki….a harmadik lecke „a természet lágy ölén” címmel……nem jó ötlet??
-Nem…..kezd késő lenni menjünk haza inkább….
-Ha nem hát nem…. – simítok végig arcán és egy pici puszit lopok tőle…
* * * * *
Hazajövet megyek be a szobámba, zuhanyozok egyet, mikor kijövök Mina ott fekszik az ágyamban és alszik. De édes szinte már természetes hogy együtt alszunk. Halkan bebújok mellé, és hozzábújva alszok el.
* * * * *
Reggel arra kelek, hogy valaki simogat és csókolgat. Szívesen kelnék minden reggel erre.
-Jó reggelt. – mosolyog rám
-Neked is. – mondom kicsit még kómásan.
-Mit álmodtál? – kérdi mosolyogva…
-Mi? Miért? Nem tudom….
Felvonja egyik szemöldökét és végignéz rajtam, és középtájt megakad a tekintete. Hírtelen lenézek, és elvörösödöm….reggeli merevedés….basszus, de ciki. Felpattanok ülő helyzetbe az ágy szélére, zavaromba nem tudom mit csináljak, ránézek és csak mosolyog…..nem túl vicces….
-Ne váltsuk valóra azt az álmot? – kezdi rágcsálni a fülemet….
Nekem mondjuk más terveim voltak….és….ahh ez nagyon jó. Hátra fordulok, és fölé mászok. Lentről fölfelé haladva csókolgatom végig hasát, mellét, nyakát azt hiszem kicsit ki is szívtam de hát előfordul az ilyesmi…eljutok résnyire nyílt ajkaiig és rögtön táncra hívom nyelvét, amihez készségesen csatlakozik is. A ruhák csak úgy repülnek rólunk, nyögéseit hallva egyre keményebb leszek. Fölé magasodom, és gyönyörködök benne picit, ilyenkor annyira gátlástalanul szép….de nem hagyja sokáig mert éhesen ránt le magához egy csókra. Lába között elhelyezkedek és hüvelyéhez igazítom magam. Egy lökéssel már benne is vagyok hangosan nyög egyet és végigkarmolja hátamat….ahh….még!!! Lábát derekamra fonja, így mélyebben tudok elmerülni benne. Egyre hevesebb a tempó, szerintem hátam már nem lesz….kis vadmacska, nagyon tüzes valaki…..még pár lökés…..és hangos kiáltással jut el a csúcsra ahova én is követem. Kezeim amin támaszkodtam bemondják az unalmast, és rároskadok, és átölelve zihálok. Óvatosan kihúzódom belőle, lefekszem mellé egy kicsit, és magamhoz ölelem. Kis idő múlva belepuszilva fülébe állok fel és célzom meg a fürdőt.
* * * * *
Kijövök a fürdőből és látom hogy alszik…..szegénykém, de kifárasztottalak. Hagyok neki egy levelet, hogy van pár elintézni valóm, addig hívja át pár barátnőjét, de semmi buli!
És készülhet a meglepi a tegnapi kis pikniket megköszönve. Felkapok magamra valamit, és elsietek a lakásomra.
* * * * *
Bemegyek a lakásomba….uhh de fülledt a levegő….nyitok egy ablakot, és megnézem az üzenetrögzítőt. A fura, hogy anya még nem keresett, viszont a meglepő, hogy a haverok már hiányolnak a konditeremből. Na majd erre is szakítunk időt, de most takarítsunk ki.
A takarítást befejezve elkezdek lapozgatni a szakácskönyvben…..mit csináljak!? Vajon mit szeret? Ohh Genki, te fasz! Ezt azért megtudakolhattad volna….na mindegy majd találomra valamit. Ez jó is lesz. Készítek neki egy háromfogásos vacsit, szépen megterítek, gyertya meg minden ami kell, hogy levegyem a lábáról……remélem tetszeni fog neki…..
Ránézek az órára, basszus már ennyi az idő!? Felkapok egy öltönyt, és rohanok Mináért.
* * * * *
Visszaérek a házba. Minát keresem….a medencénél, a nappaliban, de a szobájában találom egyedül. Mi az nem hívott át senkit!? Fülében a fülhallgató, bömböl a zene, nem hallja ahogy bemegyek….épp egy újságot olvas. Odamegyek mellé, leülök az ágyra, és befogom a szemét. Füléből kitépi a zenét.
-Na ki az? – kérdem nevetve.
-Nah vajon ki!? – mondja nemtörődöm hangnemben.
-Mi a baj? – nem értem mit tettem?
-Semmi azon kívül, hogy csak úgy itt hagytál egyedül. – mondja durcásan.
-Mindjárt megtudod miért, csak öltözz fel szépen. – villantok rá egy mosolyt, és nyomok arcára egy puszit.
-Nincs kedvem… - hasal vissza az ágyra.
-Mina kérlek! Szeretnéd, hogy könyörögjek? – térdelek elé – hidd el, hogy jóvá teszem de ahhoz öltözz ki szépen. – lopok tőle egy csókot – Lent várlak kicsim! – állok fel előle. – Van egy meglepim.
-De mit vegyek fel? Hova megyünk? – hallom még az ajtóból.
-Majd meglátod. – mondom neki a folyosóról.
Egy cseléddel közlöm, hogy nem itthon vacsizunk és lehet, hogy csak reggel jövünk, mire mosoly egyet.
Végre elkészül….ahogy lépdel le a lépcsőn, mintha egy angyalt látnék, már csak a szárnyak hiányoznak. Gyönyörű szép. Odalép elém, de még mindig tátva van a szám.
-Hova is megyünk? – térek magamhoz kérdésére.
-Majd meglátod. – mosolygok rá – gyönyörű vagy! Öhm….tudsz sokat sétálni a cipőben? – nézek a magassarkújára.
-Hát nem éppen sétálásra tervezték.
-Rendben akkor elkérhetem a kocsi kulcsát?
Megkapom és már repülünk is hozzám.
* * * * *
Megérkezünk, felvezetem lakásomhoz, de még mindig értetlenül néz rám. Belépünk….
-Hát ez lenne az én kis lakásom, nem túl nagy, de a célnak megfelel….. – vakarom tarkómat zavartan
Mosolyog, de nem mond semmit. Joh….hát odavezetem az asztalhoz, meggyújtom a gyertyákat, és leoltom a lámpát.
-Készültem egy kis vacsival, megköszönve a tegnapi pikniket…..tehát remélem ízleni fog és tetszik….. – de zavarban vagyok.
Mikor reggel felébredek Mina még édesen alszik mellettem, hozzám simulva. Feltámaszkodok, nézem egy darabig, majd elmosolyodom, és visszahelyezkedek mellé. Haját babrálom mikor hírtelen felsikít. A frászt hozta rám, de úgy látom én is rá. Nincs hozzászokva hogy egy srác mellett ébredjen.
-Ne haragudj. Nem akartalak megijeszteni. – nézek rá kicsit aggodalmasan.
-Jajj...nem...én....tudod...eszembe jutott...mármint azt hittem hirtelen – ohh azt hiszem értem…
Felülök és ölembe húzom magamhoz ölelve, mire felnyög. De most mért? Mit csináltam???
-Mi baj? – kérdem aggódó tekintettel.
-Semmi...csak ...ahogy hozzám értél...én...szóval úgy érzem magam mint este... – jaj csak ennyi?
De ahogy rá nézek nem bírom ki nevetés nélkül, tisztára el van vörösödve…..olyan édes. Teljesen új neki ez az érzés…..de legalább tudom, hogy jó volt neki tegnap este ééééés kíván.
-Most mi olyan vicces?? – néz rám durcásan - Genki?? Genki ne nevess ki!! – jajj de szigorú lett valaki…
-Én is kívánlak. – mondom önelégült vigyorral.
-Én...én nem ezt mondtam.
-Dehogynem.
-De...én.. – kezdi de szavába vágok.
-Nyugi ez így van jól. – de édes mikor nincs tisztába a dolgokkal.
-Akkor taníts. – hogy mih!? Arcomról lefagy a vigyor…..most komolyan mondja???
-Komolyan gondolod? – nézek rá már vágytól fűtötten…..csak most ne viccelődj….
-Persze. – ohh igen!
Én mint, tanító bácsi. Már perverz gondolataim cikáznak fejemben, ahogy kis iskolás jelmezben áll előttem, és már nincs is szükség több szóra. Finoman döntöm le a puha ágyra és olyan érzékien csókolom meg, mint még soha senkit. Kezeim bebarangolják gyönyörű testét, ajkaim követik és így kergetem már az őrületbe, mikor elérek melléig. Gyengéden masszírozni kezdem, míg nyelvem játszadozik mellbimbójával, mire halk nyöszörgésekkel és sóhajokkal válaszolva vergődik. Nem vagyok benne biztos, hogy komolyan gondolta ezt az egészet, így az estéhez hasonlóan vezetem ujjaimat már ismert terephez és törnének utat a csodás fehérnemű alá, de…….de ellöki a kezem. Meglepetten pillantok fel rá.
-Ne így. – mondja határozottan.
-Biztosan ezt akarod? – közbe csodás arcát fürkészem - Fájni fog. – nézek rá olyan komolyan, amennyire csak tudok ilyen felhevült állapotban.
-Csak csináld. – mosolyog…..hát ha tényleg akarod…..ki vagyok én hogy ellent mondjak neked!? Remélem nem fogja megbánni….
Ismét elkezdem kényeztetni, és lassan, hogy még meg tudja magát gondolni veszem le róla tangáját. Mikor lent van, ajkaimmal haladok egyre lejjebb a gömbölyded idomokon túl hasa alá, és nyelvemmel izgatom….egyre szaporábbak sóhajai. Én is egyre jobban kezdek beindulni és mikor már agyamra leszállt a köd, és már kő kemény vagyok, fölé magasodom, megtámaszkodok mellette, amikor bejáratához igazítom magam belekapaszkodik karjaimba, azt hiszem most tudatosult benne mi is következik. Óvatosan szűk hüvelyébe csusszanok. Fájó nyögést hallat.
-Próbálj ellazulni cica, úgy nem fog fájni. Ez az kicsim nagyon jó vagy….. – susogom fülébe.
Mikor érzem, hogy kezdi megszokni méretemet, lassan, óvatosan kezdek mozogni benne. Mikor nyögéseiben már nem hallok fájdalmat gyorsítom a tempót, teste felveszi velem a ritmust, fokozva bennem a vágyat. Már megszűnt körülöttem minden csak nyögéseket és sóhajokat hallok…..még pár lökés…..végig söpör rajtam az orgazmus által nyújtott gyönyör. Átölelve őt zihálok, és óvatosan húzódok ki belőle. Mellé fekve magamhoz húzom. Remélem tetszett neki az első óra….és ugyan olyan jó volt neki mint nekem…..
* * * * *
Kicsivel később vízcsobogásra ébredek. Körbenézek és lassan de biztosan leesik, hogy Mina fürdik. Kikászálódok az ágyból és elindulok a hang irányába. Nekem is elkélne már egy fürdő. Benyitok és a látványtól elakad a lélegzetem, és szívem egyre hevesebb ritmust diktál ahogy közelítek felé. Csendben bemegyek a zuhanyfülkébe és hátulról ölelem át. Az ijedségtől összerezzen, majd megnyugodva bújik bele ölelésembe, mikor érzi nincs veszélyben mert csak én vagyok. De mikor magam felé fordítom pirult arcával találkozok. Milyen aranyos…..kis szégyenlős. Lágyan megcsókolom és átölelem.
-Na milyen volt az első óra? – kérdezem mosolyogva.
Válaszul érzékien megcsókol aztán ölelésemből kibújik és elkezd fürdetni. Csak mosolygok tovább ahogy a szivaccsal simogatva fürdet, de ez most jót jelent ugye!? Mármint biztos nem bánta meg ha megcsókolt…..és mosolyog…..
Mikor készen vagyunk, magára kapja a köntöst és kisiet. Én magamra tekerem a törülközőt és megyek utánna.
-Mit csinálunk ma? – kérdezi izgatottan az ágyon ülve.
-Nézzük csak……először is kimegyünk és eszünk valamit, mert éhen veszek aztán azt amit tegnap megígértél…. – vigyorgok rá öltözködve.
-Mit is? – néz rám kérdőn.
-Elfelejtetted? Ma megtanulsz kosarazni. – vigyorgok még mindig. – Valami kényelmeset vegyél magadra amiben tudsz mozogni, mert megizzasztalak – nézek rá mosolyogva.
-Rendben. – megy ki kicsit letörve, de az ígéret az ígéret.
Követem az étkezőbe, hogy végre ehessek, mert minden energiámat felemésztette ez a reggeli kis „akciózás”. Befejezzük a kajálást és elmegy átöltözni én meg kimegyek addig dobni pár lazát. Lejön egy laza pólóban és egy shortban. Jól áll neki ez a viselet.
-Kezdhetjük!? – passzolom neki a labdát. – Dobj a palánkra. – én nem tudom hova célzott de nagyon elszállt, és hírtelen kitör belőlem a nevetés….
-Én mondtam, hogy nem tudok kosarazni. – mondja durcásan.
-Bocsánat….próbáld meg még egyszer…. – fojtom vissza nevetésem.
-Nem akarom….
-De megígérted – mondom neki sértődött kisgyerek módjára, leülve a pálya mellé a fűbe.
Letérdel elém, végig simítja arcomat és megcsókol. Azt hiszem már ki is engesztelt, de húzzuk még kicsit az agyát…..de gonosz vagyok.
-Azt hiszed ennyivel el is intézted, hogy idejössz és… - folytatnám, de számat hírtelen birtokba vette ajkaival, olyan lendülettel, hogy már hátam mögött támaszkodok.
-Felejts már el a kosarazást….nem megy, megpróbáltam. – váó......nem mondom meglepett ez a vad csók…
-Akkor mit csináljunk? – fekszek végig a füvön sértődötten, beletörődve, hogy a kosarazásnak lőttek….
-Hát van egy – két ötletem – ül rá csípőmre és lehajolva csókol meg.
Megszakítva a csókot pajzán vigyorral nézek rá, és hírtelen már fölé is kerekedek. Nézem gyönyörű arcát, s puha bőrét simogatom. Ajkaimmal végigsimítok övén, és csillogó szemeit nézem. Hírtelen eszembe jut valami, és arcom komollyá válik, remélem nem szúrta ki. Hanyattfekszem a fűben, de persze hogy észrevette….feltámaszkodva mellettem fürkészi szemeimet.
-Mi a baj? – kérdi aggodalmasan.
-Semmi…..csak eszembe jutott valami nem lényeg….. – mondom egy kis műmosollyal.
-Szeretném tudni mi bánt.
-Semmiség tényleg…..nem kosarazunk??
-Nem! De Genki miért lettél hírtelen ilyen gondterhelt? – kérdi már morcosabban.
-Csak….eszembe jutott……mit fog szólni apád ehhez az egészhez ha felhívom….
-Te el akarod mondani neki, hogy…..hogy mi….
-Hogy mi együtt vagyunk. – vágok szavába.
-De ha ezt most elmondod nem tudom hogyan reagálna rá……mondtam neked hogy mi a véleménye a randikról…mi lenne ha megvárnánk míg hazajön és akkor adnánk be neki?
-Hát joh…
Ezzel le is zártuk a témát. Na jó….elég a henyélésből….felkelek megragadom a labdát és játszok magamba ha már nem játszik velem. Ledobom pólómat, ő meg csak figyeli játékomat. Egyik lepattanóm hozzá érkezik. Megfogja de nem adja ide.
-Na ide adod!?
-Vedd el! – mi van megjött a játék kedved?
Egyik szemöldökömet felhúzva, mosolyogva indulok felé. Elkezd szaladni a labdával…
-Ezt a játékot nem így kell játszani…. – szaladok utána.
-Tudom… - és beszalad a házba – kapj el….
Bespurizok utána a házba….körbe nézek nem látom sehol, de a lépcső felöl hallom a kis trappolásokat. Felmegyek utána, a szobája ajtaja nyitva…..megállok az ajtóban.
-Hát benne vagyok – tényleg!? Most tényleg….komolyan belement!? Fantasztikus……repülni tudnék örömömben - de egy feltétellel. – ohh mit szeretnél cica!?
-Mi lenne az?? – kérdezem, miközben alaposan szemügyre veszem tetőtől talpig.
-Óóó semmi extra csak egy buli, de nem szólhatsz apámnak. – na nem éppen erre számítottam. Már el is szállt a jókedvem.
Fontolgatom még egy kicsit hisz a főnök szigorúan megtiltotta….viszont ha anyámnak elmondom az igazat, hogy nincs barátnőm megint előrukkol szarbnál szarabb találkozókkal.
-Hát egy buliba még nem halok bele – tudom, hogy ezt még meg fogom bánni - de nekem is van egy kikötésem.
-Mi lenne az? – szegezi rám kérdően tekintetét
-Max 15 embert hívhatsz el. Nem szeretném, ha kicsúszna a kezedből az irányítás és én szorulnék miatta. – azt hiszem így nem lesz gond.
-Háát legyen...ebbe még belemegyek. – helyes!
Jó éjszakát kívánva kimegyek a szobából és felhívom drága anyámat, hogy elmondjam neki a címet, hogy hova jöjjenek és mikorra.
* * * * *
Nyúzottan ébredek. Semmi kedvem ehhez az egész szarhoz bár az egyetlen jó dolog benne, hogy Mina mindig a közelemben lesz. Kimegyek az étkezőbe és levetem magamat hanyagul a székre és enni próbálok de inkább csak széttúrom az egészet. Egyáltalán nincs étvágyam. Bambulásomból egy bájos hang ébreszt.
-Jó reggelt. nincs étvágyad?
-Hát valahogy nincs. – válaszolok neki miközben ránézek. A lélegzetem is elakad nagyon szép…. - Csinos vagy. – dicsérem miután sikerült a nyálamat bent tartanom a számban.
-Köszi.
Néztem ahogy izgatottan lapátolja be a reggelijét. Mikor végzett felsegítem az asztaltól és kivezetem a kertbe. Leülünk és frusztrálóan nagy a csend de nem tudok mit mondani neki. Majd jön egy cseléd és közli, hogy megérkeztek az őseim. Gyorsléptekben visszamegyünk a házba és fogadjuk drága szüleimet. Remélem nem vágják majd le hogy nem vagyunk együtt.
-Genki!! Fiacskám. Nem is mondtad, hogy ilyen csinos kis lánykával jársz. – köszi anya, köszönés helyett égess csak…..ahogy szoktad add magad anyám……hosszú nap lesz.
-Anya, apa ő itt Mina Nitashi. – mutatom be nekik.
-Ó. Milyen finom kis hölgy. – hát ha tudnád mekkora szája tud lenni…..de tényleg finom, és a medencei csókunk jár a fejemben.
-Jajj fiam. Mért nem szóltál, hogy ilyen hatalmas katélyban laksz? Ráadásul már össze is költöztetek. – mih!? Úr isten most mit mondjak….a windows leállt, leblokkoltam….
-Biztosan azért nem említette, mert ez az én házam és még csak most költözött be. Nem szerettük volna elkapkodni a dolgokat. – és még csak nem is hazudott, mekkora jó, csak bólogatok hálásan ránézve.
Kicsit elbambulhattam mert egy kicsit fájó nyomást érzek az oldalamban. Persze hogy Mina volt, hogy térjek észhez. Megmutatjuk szüleimnek az egész kastélyt és nézzenek oda hogy repül az idő!? Már kész az ebéd és megyünk le kajálni. Anyám meg csak adja magát….előrukkolt a gyerekkori storykkal. Egy kellemetlen történet után megunom a dolgot.
-Anya, nem lehetne valami másról beszélni? – mondom halkan, de ingerülten.
-Jajj fiacskám, de Mina annyira élvezi. – de leszarom! nem fogod fel, hogy elég!?
Nagyon elégedettek Minával, és meg kell hagyni én is. Nagyon bájos ebben a szerepben. Már azon fantáziálok, hogy tényleg ilyen lenne ha járnánk? Gondolataimból zökkent ki az hogy elkezdenek készülődni, hogy mennek. Na végre! Kivezetjük őket a kapuhoz és „szomorú” búcsút veszünk tőlük.
Visszamegyünk az épületbe és egy szó nélkül felmegy a szobájába. Leülök kicsit kifújni magamat de eszembe jut hogy még meg se köszöntem neki, és valami jutalmat is kell neki adnom a remek szerepjátszásáért. Perverzen mosolygok majd felmegyek. Kopogok….
-Gyere! – hallom válaszát. Nem kell kétszer mondani.
-Szia. Nem zavarlak?
-Nem, de ha nem haragszol eléggé fáradt vagyok. Lassan lefeküdnék. – na jó ennyit a jutalmadról…. - Hahóó. Genki itt vagy még?
-Jah bocsi. Persze. Csak meg akartam köszöni a mai napot. – öregem ma folyton leblokkolok
-Igazán semmiség. Egész arik voltak a szüleid. – nah jah….persze
-Akkor én nem is zavarlak. - mennék is ki, de…
-Hé, Genki...figyi ...holnap lesz a buli...ööö..izéé...ha gondolod eljöhetsz. Mármint itt leszek, csak jajj érted... – hebegi…..na még ez is. Kezdtem reménykedni benne, hogy elfelejtette…
-Majd meglátom. – vetem oda kicsit ingerülten….
* * * * *
Másnap mikor felébredek minden szolgáló sürög – forog a party miatt. Nem nagyon örülök ennek az egésznek, de ennyit megérdemel a tegnapi után. Reggelizek és visszamegyek a szobámba.
Már nagyba zajlik a buli, és valami arra késztet, hogy nézzek körül. Kimegyek a medencéhez, de nem látom sehol Minát. Odamegyek egy szimpatikusabb lányhoz és megkérdezem, hogy merre látta.
-Ne haragudj nem tudod hol van Mina?
-De. Az előbb mintha egy sráccal ment volna be a házba. – milyen nyugodtan mondja, legszívesebben tarkón vágnám de türtőztetem magam.
-Köszi. – és már ott se vagyok.
A házba keresem, minden szobába benyitok. FASZÉRT VAN ITT ENNYI SZOBA!? Sokadik ajtónyitásra megtalálom….lever a víz attól amit látok. Mina teljesen meztelenül vergődik egy srác alatt könnyektől vöröslő szemekkel. Elönt a méreg és elindulok a pofátlan kis rohadék felé. Lerántom róla nyekken egyet a falon, majd könnyed mozdulattal vágom ki az ajtón. Megindulok a kis szutyok után, de már nincs is ott. Elkapok egy cselédet és közlöm vele, hogy Mina rosszul van és küldjenek mindenkit haza. Visszamegyek a szobába magam mögött becsukva az ajtót. Az ágyon ül összetörve, magzat pózban és dülöngél. Leülök mellé, átkarolva csillapítom esztelen hintázását és próbálom nyugtatni.
-Mostmár semmi baj. - nyugtatom tovább….
Kicsit alább hagy a levegőkapkodása és a sírása és teljesen belesimul ölelésembe. Hátát simogatom, hogy fejezze be a sírást, és azt veszem észre, hogy már csak édesen szuszog. Elaludt. Bebugyolálom a takaróba és saját szobájába lefektetem. Betakargatom szépen és egy puszit hintek homlokára és indulok saját szobám felé…..az ajtóban még megtorpanok és visszafordulok, még egy pillantást vetek rá, majd magára hagyom.
* * * * *
Reggel felkelve a cselédek kérdésekkel bombáznak. Közlöm mindenkivel, hogy csupán rosszul volt. Még csak az kéne hogy az apja fülébe jusson mi történt. És azt is megemlítem, hogy a buliról egy szót se ejtsenek Nitashi úrnak, mert annak mindenki megissza a levét és senki ne faggassa Mina kisasszonyt. Kérdőn néznek rám de belemennek, hisz nem akarnak maguknak bajt és folytatják a tegnapi buli utáni takarítást.
Kimegyek a kosarazni, hogy levezessem mérgemet, mert a tegnapi incidens után még mindig szétvet a düh. Eszembe jut, ahogy ott feküdt teljesen tehetetlenül az a rohadék alatt és ha egy kicsit később mentem volna be…..erre a gondolatra tiszta erőből a palánknak vágom a labdát és leülök egy padra. Fejemet kezembe temetem. Tudtam, hogy nem kellett volna megengednem a bulit…..mekkora hülye vagyok! Egyszerűen el kellett volna mondanom anyámnak, hogy nincs barátnőm és kész. De neeeeem…..hírtelen olyan érzésem lett, hogy figyelnek. Hátrafordulok és Mina áll az ajtónál.
-Mióta figyelsz? – kérdezem még mindig idegesen.
-Egy ideje már itt vagyok. – közelebb lép és leül mellém.
Felkapom magamra a pólómat, és kíváncsian figyelem, mert látom, hogy mondani akar valamit. Azt hiszem sejtem mit akar.
-Én csak….izé….meg akarom köszönni a….. – kezd bele, de szavába vágok.
-Semmiség ezért vagyok itt. – válaszolom, és elindulok az ajtó felé.
-De nem!!! Genki ne csináld ezt!!! – ordít utánam, mire visszafordulok, és látom, hogy zokog - ha később találsz meg…. – és csak potyognak azok a bizonyos krokodilkönnyek.
-De időben ott voltam – guggolok elé és magamhoz szorítom. – nem is tudom mit tettem volna ha…. – erre a gondolatra még erősebben ölelem át.
Percekig vagyunk ebben a pózban, míg abbahagyja a sírást. Majd engedek a szorításból és a szemembe néz, és hírtelen megcsókol. Meglepetten viszonzom, de nem értem…
-Ez most mi volt? – milyen értelmes tudsz lenni Genki…
-Köszönöm! – fonja nyakam köré karjait. Halk sóhajt préselek ki magamból és átölelem.
Ülünk a padon, karjaimban tartva. Mit művelek!? Genki ha ezt Nitashi úr megtudja neked véged. De most még ez sem érdekel. Nem tudom mit művelt velem, de egyre furább érzések kavarognak bennem. Kell valamit csinálnom, hogy ne ezen agyaljunk…..felpattanok és felé nyújtom kezemet.
-Gyere, kosarazunk egy kicsit? – jobb ötletem nincs….
-Nem tudok – nem ezt kérdeztem – és nem is szeretem.
-És akkor mit csináljunk ma?
-Menjünk vásárolni. – jajj neee…..most komolyan!? – Léci léci léci– pislog rám édesen….hát lehet ennek ellenállni!?
-Jó….de egy feltétellel. – tisztára elcsavarta a fejem, hogy belementem.
-Igen? Mi az? – érdeklődik mosolyogva.
-Ígérd meg, hogy kosarazol majd velem. – vigyorgok rá.
-Rendben. – mosolyog és elszalad készülődni.
* * * * *
Egész nap a plázában voltunk, de meglepetésemre tök jól éreztem magam. Igaz kicsit idegroncs voltam, hogy majd minden kirakatnál ledermedt, de ettől eltekintve nagyon jó volt. És még nekem is vett pár cuccot hiába tiltakoztam.
Hazaérve ő megy a szobájába hogy felpróbálgassa az új ruháit én meg kimegyek még egy kicsit palánkra dobálgatni. De hamar megunom, mert a lábam kinyiffant a sok császkálástól. Bevetettem magam ágyamba és épp elszenderednék, mikor kopogtatást hallok.
-Igen? – ki az?
-Zavarlak? – lép beljebb Mina
-Nem….nem gyere nyugodtan. Mit szeretnél?
-Aludhatok itt? – kérdezi enyhén piros arccal. Talán az okozza zavarát, hogy nincs rajtam póló….de én így szeretek aludni – Nem szeretnék egyedül aludni. – mondja toporogva.
Felemelem takarómat és megnyugodva bújik be mellém. Hozzám bújik és kezével elkezdi cirógatni a nyakamat majd mellkasomat és lejjebb haladva kis köröcskéket rajzol a hasamra. Cica nem lesz ez így jó…
-Mina….ezt nem nagyon kéne…. – fogom meg kezét.
-Miért nem? – MIÉRT!? Mert teljesen felhúzol azért….de folytatja tovább…..istenem nem akarom letámadni, de ha így folytatja……
Teljesen beindít, ahogy így simogat. Lassan fölé magasodom és érzékien megcsókolom. Ajkai enyhén megnyílnak és nyelvem máris táncra hívja ővét. Elszakadva ajkaitól térek át nyakára. Puha csókokat hintek rá és hallom, ahogy egyre szaporábban veszi a levegőt. Kezem besiklik hálóinge alá, és kezem felfedező útra indul lapos hasától egész melléig. Mikor hozzáérek melléhez egy érzéki sóhaj hagyja el száját, amitől még jobban beindulok és elkezdem finoman harapdálni nyakát, majd célba veszem ajkait, miközben kezem mellét masszírozza. Megszakítva a csókot könnyed mozdulattal veszem le róla az akadálynak tűnő ruhát. Puha bőréhez hozzásimul az enyém mire felnyög és hajamba túrva ránt le egy érzékien vad csókra. Levegőhiány miatt felemelkedek, ködös tekintetébe nézek majd végignézek testén…..gyönyörű ez a látvány. Ajkaim végigkóstolja minden négyzetcentijét, míg elér az igen csak csinos fehérneműig. Óvatosan húzom le róla, de keze megállít. Mellé fekve csókolom meg, kezem becsusszan tangájába, majd ujjaim forró hüvelyébe, mire nyög egyet. Próbálom vágyaimat visszafogni, ami nehezen megy mert péniszem már elég erősen lüktet. De nem teperem magam alá, ez most róla szól. Ujjaimmal kalandozok benne, míg nyakát rágcsálom, és egyre jobban vonaglik, és a tempót fokozva juttatom el a csúcsig. Sikkant egy mikor megérzem a hüvelyizmok egyenletes összerándulását. Óvatosan kihúzom ujjaimat. Zihálva néz a szemembe majd ránt le magához egy vad csókra.
Muszáj lehűtenem magam, hogy ne vetődjek rá…..felpattanok, és kimegyek a fürdőbe…….folyatom magamra a hideg vizet, majd mikor teljesen lecsillapodtam, visszamegyek és látom, hogy elaludt. Nézem egy darabig milyen édesen alszik. Majd mellébújok és félálomban hozzámbújik. Így alszok el én is.
Miközben megyek a lakásomra, azon veszem észre magam, hogy folyamatosan Mina jár a fejembe, meg az, hogy ne csináljon semmi hülyeséget…..aztán eszembe jut abban a bikiniben….ohh istenkém…..de mi ütött belém!? Hisz nem kezdhetek ki vele…..mert…..mert ő a „munkám” vagyis munkám azon része, akire felügyelnem kell. Nem lenne helyes. De akkor se megy ki a fejemből. Hogy fogok kibírni 4 hónapot!?
Megérkezek, megkeresem a fürdőgatyámat, elvégre ezért jöttem, és megnézem az üzenetrögzítőmet. Hát nem drága anyám üzent!?
„ Szia Fiacskám! Holnap meglátogatunk apáddal.
Már alig várom hogy megismerjem a
Barátnődet. Hívj fel ha megkaptad az üzenetet!”
Barátnőmet!? Jajj tényleg! Azt mondtam neki, hogy van valakim, csak hogy ne szervezzen nekem találkozókat. Na most mit csináljak!? Csak megoldom valahogy…..
* * * * *
Visszafelé haladva Minához azon töröm magam vajon mit csinálhat most…..vajon megy már valamilyen buli, vagy épp valami pasi van nála, vagy valami ilyesmi. Megérkezek, a szobámba bedobom a nacit és kimegyek a medencéhez, és nagy meglepetésemre ott napozik egy napágyon. Odamegyek hozzá és árnyékom rávetődik.
- Most mit bámulsz? – kérdezi kilesve napszemüvege alól.
- Hát...azt hittem...szóval nem gondoltam volna, hogy ilyen nyugisan fogsz várni.
- Mért mire számítottál? Ledöntöm a villát? – nevet fel, de nevetése hírtelen fanyarrá válik.
- Mi a baj? - kérdezem értetlenül.
- Honnan veszed, hogy baj van?
- Hát jó engem aztán baromira nem izgat mi bajod van. – hát ha nem akarod elmondani részemről rendben és már mennék is mikor hallom motyogását.
- Magányos vagyok.
Erre a mondatára kicsit ledermedek és visszafordulva látom, ahogy felül, és keserű arcát lehajtja. Odamegyek hozzá, nem is tudom miért de a vállán landol a kezem, ez valami ösztön szerű cselekvés lehet nálam.
-Hogy értetted, hogy magányos vagy?
-Nem érdekes. Hiszen mindenem megvan. – mondja, és egy könnycsepp halad lefelé arcán.
Leülök mellé a napágy szélére és lesimítom a könnycseppet. Olyan gyönyörű arca van, annyira puha a bőre és az eszméletlenül szép könnyektől csillogó barna szemek. Haladva lejjebb megpillantom a résnyire nyílt ajkakat. Muszáj megcsókolnom. Nem jó ötlet tudom, de egyszerűen nem bírom ki. Felnéz rám kicsit értetlenül, de a következő pillanatban ajkunk összeér. Finom puhák az ajkai. Kezdenék belemerülni a csókba, de hírtelen elrántja a fejét. Mi ütött beléd kislány!? Nem értem a dolgot és szerintem ez a tekintetemből látszik is. De mikor meglátom a zavartól pislogó szempárt leesik a tantusz de egyszerűen nem tudom felfogni.
-Azt ne mond, hogy ez volt az első. – választ nem kapok, de hírtelen arca láng vörössé
válik, ami többet mond minden szónál. - Szóval így értetted. Ezért vagy magányos...
-Ühmm
-De hiszen neked mindent szabad. Apád mindent megad neked. – értetlenkedek, hisz egy ilyen szép lánynak, mint ő, minimum a három pasi.
-Jah csak vannak dolgok amit nem tud megvenni nekem...
-De mért nem ismerkedsz? – értetlenkedek tovább.
-Úgy hogy folyton figyelnek?? Állandóan testőrök figyelnek mindenhol és ha apám megtudná, hogy randizom...azt hiszi elég ha megvesz nekem mindent. Tudod mióta elváltak anyával eléggé rámszállt. Mármint kedves és szeret, de nem akarja, hogy csalódjak. És ezért inkább nem akarja, hogy legyen valakim...
Az örege meghülyült…..milyen beteg elméje van már!? Nem engedi, hogy megtapasztalja a világ legjobb érzését, a szerelmet mert……mert félti!? Inkább egy burokban tartja…..
-Bocsi. Nem akartalak ezzel fárasztani. – jhaj ugyan már, szerinted fárasztasz!?
Magamhoz húzom, és meglepetten néz rám boci szemeivel, mire a legszebb mosolyomat kapja. Lesimítom még kibuggyanó könnyeit, majd állát felemelve csókolom meg. Félénken viszonozza. Látod!? Megy ez neked. Bár nem akarom lerohanni ezért rövid idő múlva abba is hagyom.
-Na látod így kell ezt csinálni – vigyorgok elégedetten - most pedig inkább csobbanjunk.
Felpattanok mellőle és perceken belül a fürdőgatyában térek vissza. Öntelten figyelem ahogy még mindig a napágyon ülve méri végig izmos testemet. ÉÉÉÉS BOMBAA!!!! Már a medencében is vagyok. De…..de Mina merre van? Áhh még mindig a napágyon figyel….
-Na mi van? Nem jössz?? – nézek mosolyogva.
Tök jól elvagyunk a medencében. Mindenáron le akar nyomni a víz alá, de nem nagyon megy neki. Felfedezem a csúszdát is és nagyon tetszik. Játszunk, hülyülünk mint két kisgyerek, örülök, hogy fel tudtam vidítani egy kicsit. Addig játszunk a vízben, míg a nap már lemenőben van.
Kijövünk a vízből, és bemegyünk kajálni. A vacsora már ott vár minket az asztalon. Egész idő alatt őt nézem. Nem tudtam levenni róla a szemem. Nagyon jól éreztem ma magam…..Vele….
Befejezzük az étkezést és megyünk a szobánkba. Rögtön megtámadom a telefont, hogy leadjam a jelentést Nitashi úrnak. És megbeszélem vele, hogy hetente hívom majd fel, mert úgysincs túl sok mondanivaló. Aztán bevetődök a zuhany alá mert nem nagyon bírom a klór szagát magamon. Kijövök a víz alól és felkapok magamra egy pólót meg egy rövidnacit. És most esik le hogy holnap….az ősök…..jönnek, hogy megismerjék a barátnőmet. Most mit csináljak!? Megvan! Lehet kicsit hülye ötlet de egy próbát megér….
Villámléptekkel robogok Mina szobájához. Kopogok halkan hátha alszik már de elég hallhatóan ha mégse durmolna.
-Ki az? – hallom a választ. Majd benyitok….
-Csak gondoltam beugrom... – mondom kicsit zavartan mikor ránézek, és meglátom, hogy ruhája teljesen átlátszik…..
Látom, hogy nincs rajta melltartó, amitől teljesen elakad a szavam és már teljesen ki is ment a fejemből hogy miért is jöttem, csak a közelében akarok lenni, a karjaimban tartani és csókolgatni és talán……Genki hagyd abba!!!! Ne légy perverz!!! Gondolataimból visszazökkent kérdése.
-Szóval. Miért is jöttél? – kérdezi. Hát cicus lenne egy - két ötletem hogyan üssük el az időt. Észre se vettem mikor jöttem ide és ültem az ágyára.
Na de mindegy, nem tudom hogy kezdjek bele….nah vágjuk bele valahogy…..
-Hát…..tudod….szóval……
-Igen? – vág közbe.
-Öhm…..szeretnék kérni egy szívességet….
-Miről lenne szó? – ne vágj mindig közbe így is elég gáz…
-Felhívtak a szüleim és mondták, hogy holnap jönnek hozzám látogatóba, hogy megismerjék a barátnőmet…
-Barátnődet?? – hökken meg és húzódik odébb.
-Hagyd, hogy befejezzem…..szóval azt mondtam anyámnak, hogy van valakim, hogy hagyjon fel a találkaszervezgetésekkel. Tehát…..izé….eljátszanád a szüleimnek hogy a barátnőm vagy? – kérdezem teljesen vörös arccal és a kezeimet tördelve reménykedek, hogy a válasza igen lesz….
Szerkesztve Garfield által @ 2009. 06. 30. 13:07:50
Hazaérve összepakolom a szükséges dolgokat, és beállítom az ébresztőt, nehogy már rögtön az első „munkanapomon” elkéssek.
Reggel a telefonom hangjára ébredek…..összekapom magam és az ajtónál megtorpanok.
-Na akkor mély levegő és indulás. – bíztatom magam….
* * * * *
Megérkezek 11 órára, ahogy megbeszéltük egy perccel se később, mindig is pontos voltam. Egy óra múlva utazik „apuci” és egyedül hagy engem ezzel a kis nyafkával. Felküld lányáért egy cselédet, hogy 1 órán belül indul. A nappaliban vagyunk, természetesen megvárat minket, engem meg már majd megesz a fene idegességemben és toporgok, főnököm meg veszekszik a sofőrrel, hogy nem megy, míg el nem köszön picikéjétől. Végre letolja formás popóját a szobájából. Egy laza póló van rajta és egy….egy nadrágnak álcázott bugyi!?
Már köszönnék neki, mikor elsuhan mellettem mintha ott se lennék, és elbúcsúzik apjától. Kicsit megrökönyödtem…..ezt a bunkóságot!!
-Vigyázz magadra. És ne izgulj, jól kijövünk majd. – néz rám vigyorogva…..mit vigyorog!?…..nem tetszik ez nekem…
-Remélem is. Hiroshi úr minden este telefonon fog nekem jelenteni. – na mi van cicus!? Nagyon meglepett vagy, erre nem számítottál mi!?
Egy percbe se telik bele főnököm már az autóban ül és száguldanak a reptérre. Állok még ott egy darabig Minával….majd megtöri a csendet.
-Na figyi. Én nem zavarlak téged, te meg nem zavarsz engem. Légy jó fiú és akkor megleszünk. – néz rám mosolyogva, és elmegy a szobájába. O.o
Földbe gyökerezett a lábam tökre leblokkoltam, és érzem ahogy elönt a méreg…..mégis mi a fészkes fenét képzel ez a kis plázacica magáról!? Dühtől elborult aggyal szedem a lépcsőket Mina után. Megállok ajtaja előtt és erőtejesen kopogtatok rajta.
-Ugorj be! – hallom a választ és vadul belököm az ajtót.
-Na ide figyelj miss „én vagyok a világ közepe”! Senkinek nem beszélt még velem ilyen lekezelő hangon és nem te fogod elkezdeni! Fogtad!? Nekem se tetszik ez az egész szitu, de jobb ha elfogadod, mert ennél csak nagyobb pofonokat fogsz kapni az élettől. – teremtem le egy szempillantás alatt. – Ja és ne feledd, akármit teszel édesapád azonnal tudni fog róla. Úgyhogy tarts be a játékszabályokat, „és akkor megleszünk”… – és mielőtt szóhoz juthatna, már csapódik is mögöttem az ajtó.
Kicsit lehiggadtam, bár lehet egy pöppet elszaladt velem a ló és túl kemény voltam vele……hát igen hírtelen haragú vagyok…….szart érdekel! Térjen már észhez!
De mit csináljak most? Semmi dolgom csak vigyázni apuci pici lányára és kísérgetni mindenhova….. hát akkor nézzünk körül ebben a hatalmas kastélyban. Elindulok le a lépcsőn és kimegyek az udvarra, öregem ez a nekem való hely, medence, kosárpalánk, teniszpálya…..fasza azt hiszem hamar meg fogom szokni ideiglenes otthonomat. Bár egy kicsit zavar, hogy mindent a cselédek végeznek……nem vagyok hozzászokva, hogy kiszolgáljanak….
Visszamegyek a szobámba fürdőnadrágért, itt az ideje, hogy kipróbáljam a medencét. De nem hoztam magammal a fürdőgatyámat…..basszus mekkora seggfej vagy Genki…..na nem baj majd holnap elmegyek érte. Akkor folytassuk a terepszemlét…..körbejártam az egész kastélyt…..a lábam lerohad…..már beesteledett mire minden zugát megnéztem az épületnek. Leülök a nappaliban és eszembe jut, hogy rég láttam Minát. Megyek megnézem mi van vele. Felmegyek a szobájához, kopogok, nem jön válasz…..kopogok még egyszer csak most erősebben hátha nem hallja, mert zenét hallgat. De még most se jön válasz. Óvatosan benyitok, de nincs ott…..észreveszek egy másik ajtót, gondolom fürdő, odamegyek elkezdek hallgatózni de nem hallok vízcsobogást…..hol lehet a kiscsaj!? Jaj neeeee…..most járhatom megint körbe az egész kócerájt, hogy megtaláljam!? De akkor nyílik a fürdő ajtaja……lassan hátrafordulok és ott áll egy szál törülközőben…..mesés látvány szerintem még a nyálam is kifolyt. De rikácsoló hangja rögtön magamhoz térít.
-Mit keresel te itt!? Nem tudsz kopogni?? – ordítja le a fejemet. Gyerünk Genki hagyd abba nyálcsorgatást és nyögj ki valamit…
-Kopogtam, nem jött válasz hát bejöttem…. – tejesen lever a víz – örülj hogy valakit érdekel hol vagy és mit csinálsz. – vetem oda neki saját stílusomban, majd indulok kifelé.
-Genki!? – hallom halkan a nevemet. Hátra fordulok, és ott terem előttem….mélyen néz a szemembe, közeledünk egymáshoz, majd mikor már csak egy hajszálnyi rés választja el szánkat egymástól, hírtelen elrántja a fejét – Semmi, elmehetsz…. – hehh!? Mi van!? Te most szórakozol velem!? Faszom….mi ütött belém?? – Genki!, Hahó!! Mondom, elmehetsz…..vagy talán segítesz felöltözni? – ez szórakozik velem…..szerintem ilyen vörös se voltam még….nagy lendülettel fordulok ki a szobából és veszem az irányt az enyém felé.Ez mos mire volt jó neki!?
Bevetem magam az ágyba, felhívom még Nitashi urat, hogy leadjam első jelentésemet. Majd párnámba temetve fejem alszok el.
* * * * *
Kopogtatásra ébredek…..
-Igen? – nyögöm ki fáradt hangon…
-Készen van az ebéd. – mondja az egyik cseléd. Már ennyi az idő!?
Kivánszorgok szobámból, és leülök kajálni. Mina sehol, nem mintha hiányozna a tegnap este után….de meg kell néznem mit csinál. Elvégre ezért vagyok itt, hogy szemmel tartsam….. Mennék fel a lépcsőn mikor kintről csobbanást hallok, és inkább a medence felé veszem az irányt, de nem megyek ki csak az üvegajtón keresztül nézem meg, hogy kint van-e. Persze hogy kint van….egy bikiniben, ami szerintem egy számmal kisebb mint amekkora kéne neki….mintha a Baywatch-ot nézném…..összeszedem gondolataimat és kimegyek.
-Mina – szólok neki és felbukkan a víz alól. – el kell mennem a lakásomra, de pár óra múlva itt vagyok. Ne csinálj semmi rosszat….
-Rendben – válaszolja egy kicsit ijesztő mosollyal….lehet nem kéne elmennem!?
