XxX 

Mikor tekintetünk találkozik, zavartan fordítja el fejét.

A zsûri pontoz minket. Izgatottan ácsorgok párommal kézen fogva. Mikor kihirdetik az adott kategória elsõ három helyezettjét, akaratlanul is elszorul a torkom.
Mosolyt erõltetek arcomba, miközben páromra pillantok. Õ sem egy harmadik helyezettre számított. Tény, hogy nem volt sok idõnk felkészülni, de mégis jobbnak éreztem magunkat, mint az elsõ két helyezettet.
Nem szokásom féltékenykedni, vagy másra kenni a hibáimat, így inkább gondolataimat próbálom elsöpörni egy sötét sarokba, és a tömegre, a táncra gondolok.
Harmadik…
Végül is, lehetett volna rosszabb is.
Még gyakorolnunk kell, ennyi…
Még jönnek utánunk fellépõk, sztárvendégek is, hiszen ez egy viszonylag nagyszabású verseny.
A táncosok nagy része az öltözõ felé vette az irányt, én viszont a lelátó felé.
Néhol akadnak lépcsõk a lelátóról, de a legtöbb helyen el van különítve egy alacsony korláttal a nézõtér és a parkett.
Egyenesen Hei felé veszem az irányt.
A szõke már indulásra készen menekülne, azonban mikor meglát, megtorpan. Megvárja, míg odaérek. Út közben magam mögül kuncogást hallok, de nem is figyelek rájuk.
A szõke fiú teljesen kitûnik a tömegbõl. Olyan, mint valami neon színû ruha, a sok fekete-fehér között. Pedig, most viszonylag ki is öltözött.
Ez mosolyogásra késztet.
Eljött, és még erre is figyelt. Valahogy nem számítottam tõle ilyen mértékû figyelmességre.
Lazán, zsebre vágott kezekkel pillant fel rám, ahogy oda érek elé.

- Örülök, hogy mégiscsak eljöttél – mondom arcomon letörölhetetlen vigyorral. Biztos szörnyen nézhetek ki ilyen csapzottan, izzadtan. Látom, ahogy tekintete végigsiklik rajtam, de nem is törõdök vele.

- Nem hagyott választást – morogja válaszképp. Csak mosolygok továbbra is. Elszáll fülem mellett, amit mond.
- Megvársz, amíg átöltözöm?- kérdem, de már bólint is.
Kézen fogom, nehogy elvesszen, majd magam után húzom a hátsó, elkerített rész felé.
Izgatott morajlás hallatszik azoktól, akik még nem léptek fel, a többiek már fáradtan pakolásznak. Van, aki már kezében ruhájával megy kifelé.
Az öltözõ elõtt megállva elengedem kezét, majd bemegyek.
gyors pillantást vetek magamra a tükörben.
Izzadt felsõm kicsit átázott, arcom vörös színben pompázik, és jelenleg még mindig tombol bennem a színpadi adrenalin.
Átveszem a ruháimat. Megigazítom hajamat, elrakom a fellépõ ruhát, majd kisétálok az öltözõbõl.
Hei pont ott ácsorog, ahol hagytam.
A mellettünk lévõ öltözõbõl a párom lép ki. Mosolyogva int, furcsa pillantást vetve Heire. Köszönök neki, majd a szõke mellé lépve indulok ki az épületbõl a hátsó kijárat felé.

- Letörtnek tûnik – közli velem a tényt, majd rágyújt egy cigire. Ahogy a színpadi érzések kezdenek elmúlni, ismét eszembe jut, hogy csak harmadikak lettünk. Erõltetetten rámosolygok. Ennél több nem telik tõlem jelenleg. Ez is csak egy újabb kudarc. Még, ha jól is éreztem magam. Úgy örültem volna, ha tovább jutunk…
- Csak reménykedtem, hogy bejutunk a döntõbe – vallom be sóhajtva.
Hei lassan kifújja a füstöt.
Így figyelve az égõ szálat a kezébe elfogott a vágy, hogy én is rágyújtsak…

- Lesz még lehetõség – mondja semleges hangon. Ez nem volt valami vigasztaló. Bár igaza van. Nem kéne emiatt így viselkednem. – Ugyan már, maga szuperül szerepelt, a partnere volt botlábú!- szólal meg ismét, majd hátba vereget.
Elmosolyodom. Jól esik, hogy próbál vigasztalni, kicsit úgy tûnik, mintha törõdne velem, és ennek furcsa, de örülök.

- Kösz, ez jól esett – mosolygok rá, mire halványan õ is visszamosolyog.
Ez az elsõ, hogy nem vigyort látok az arcán, és nem azt a közömbösséget, amit mindig mutat. Jól áll neki.

- Jöjjön, van egy jó kis kocsma a közelben. Igyunk valamit – indul el elõttem, én pedig utána.

A kis kocsmába betérve hátul foglalok helyet. – Mit kér inni? – kérdi, mielõtt elindulna a pulthoz.

- Csak egy sört.

Gyorsan rendel, majd jön is vissza, és leül velem szemben, elém rakva a korsót.

- Meg kell hagyni, egész szépen kiöltöztél ma – vigyorodom el.
Egyszerûen muszáj volt, megemlítsem. Annyira örülök neki, hogy legalább erre hajlandó volt azon kívül, hogy eljött megnézni. Pedig nem az õ stílusa volt. Vicces is kicsit.
Õ, a vad „lázadó”, egy táncversenyen…

- De még így is kitûntem a tömegbõl – sóhajtja, most nem olyan lelkesen.

- Te mindig kitûnsz a tömegbõl – jelentem ki. Az sosem baj, ha valaki feltûnõ, vagy egyedi. Bár Hei legtöbbször a furcsa modorával, ruháival hívja fel magára a figyelmet, a jelleme se semmi. Habár egyszerûbben kiismerhetõ, mint hiszi.
Olyan tipikus kis vadmacska, akit könnyen meglehet szelídíteni, ha valaki egy kis türelemmel, odaadással, és kellõ felkészültséggel közelíti meg.
Mégis néha olyan dolgokat csinál, amiket nem vártam volna tõle.
Ami azt illeti, elõször azt hittem azért ilyen, azért kell ez a sok piercing is, lázadó öltözet, mert ki akar tûnni, ami félig igaz is. De õ nem akar különösebb elismerést az iskolában. Õ csak úgy öltözködik, ahogy azt a társasága elvárja, ahogy egy olyan embernek kell, aki illegális meccsekre jár, aki élvezettel ver szét pár embert. Kellõen elrettentõ a gyáváknak, de figyelemfelkeltõ annak, aki ki akar kezdeni vele.
Nem buta, az biztos. Bárki bármit hisz a bokszhoz is ész kell, nem mehetsz oda úgy, mint a legutóbbi meccsen az az orosz. Attól, hogy nagydarab vagy, nem érsz sokat. Taktikád, kisugárzásod, erõd, gyorsaságod kell, legyen. Ezeken kívül a közönséget is fel kell, tüzeld valahogy. El kell érned, hogy neked szurkoljanak, miközben nyersz. Valószínû, hogy én lennék a legbénább ebben a sportban.
Azonban õ a mozgása miatt sok mindenben jeleskedhetne. A rugalmassága, a kitartása meg van hozzá.
– Egyszer megtaníthatnálak táncolni – jelentem ki hirtelen, mire olyan döbbent, éretlen fejjel néz rám, hogy majdnem felnevetek. – Komolyan gondoltam!

- Kizárt dolog. Most tegyél le az ötletrõl. Nincs olyan isten, hogy én elkezdjek táncolni tanulni – jelenti ki, kicsit hátrahõkölve, mire felnevetek, majd italomba kortyolok.

- Pedig a mozgásod megvan hozzá. Hajlékony vagy, gyors és kecses – mutatok rá vigyorogva, mire elhúzza száját.

- Még hogy kecses… meg ne halljam ezt a szót többször – erre már nem bírom, hangosan felnevetek. Pedig, komolyan gondoltam…

- De ha tényleg így van!

- Azt mondtam nem akarok hallani errõl többet – fojtja belém a szót ellentmondást nem tûrõen, miközben tovább iszogatunk. Õ gyorsabban ér a pohár fenekére, mint én, így rendel magának egy rumcitromot.
Nos, sok italt le tudok gyûrni, ha muszáj. A rum és a whisky azok közé tartozik, amit akkor sem tudnék meginni, ha fizetnének érte.
Hei viszont élvezettel kortyol bele.
Némán figyelem arcát. Ismét eszembe jut a mai nap, a verseny. Ahogy ott álltunk a közönség pedig tapsolt…

- Mondd… te is ezt érzed, mikor fent állsz a ringben?- kérdem halkan. Az ablakon bámulok kifelé, elveszve a gondolataimban. – Azt a hihetetlen izgalmat? Mikor tudod, hogy minden szem csak rád mered, és…- hirtelen nem tudom folytatni. Eszembe jut, ahogy megtapsoltak, ahogy annyi emberrel együtt táncoltunk a parketten. Az a sok elismerõ pillantás. Észre se veszem, mennyire beleéltem magam.

- Olyan, mint egy orgazmus, ugye?- kérdi kaján mosollyal, én pedig hirtelen nem is tudom hová tenni ezt a furcsa hasonlatot. – Csak hosszabb ideig tart.

- Nem pont ezt a hasonlatot használtam volna… de mondhatni – sóhajtok végül megadóan. Szigorúan véve, hasonló. Az adrenalin, az az izgalom, az extázis, ami olyankor végigáramlik a testeden…
Teljesen átlényegülsz, nem is tudod, mit mûvelsz, csak csinálod, a legnagyobb átéléssel, mintha nem is te lennél.
Gondolataimba révedek, Hei pedig egy cigit halászik elõ zsebébõl. Rosszalló pillantást vetek rá.

- Le kellene szoknod. Nem egészséges – jegyzem meg, mire olyan tipikus „érdekel is engem” pillantást vet felém.

- Sajnálom, de már van egy anyám. Ez a szerep be van töltve. Különben is, törõdj a magad dolgával – szól rám, mire felháborodva pislogok párat.

- Héj, mi ez a modor?!- csattanok fel, kissé morcosan.

- Most nem az iskolában vagyunk. Barátként találkoztunk, szóval ha nem tetszik a modorom, el lehet húzni. Nem kötelezõ az együtt töltött idõ.
Nos, ez tény. Ismét kortyolok a sörömbõl, elgondolkozva sóhajtok fel.
Furcsa is így vele lenni, bár biztos feszélyezi a tény, hogy a párosunkra mindenki furcsa szemekkel néz.

A kezében lévõ félig leégett szálat figyelem, ahogy lehamuzza.
- Adnál egy cigit?- kérdem végül megadva magam a kísértésnek. Felvont szemöldökkel nyújtja felém a dobozt. Hát erre õ sem számíthatott. Mikor is szívtam utoljára? Talán 3 hónapja, mikor utoljára beszéltem a szüleimmel a születésnapjuk alkalmából.
Kiveszek egy szálat a dobozból, majd a számba teszem, Hei már nyújtja is felém a tüzet. Oda hajolva gyújtom meg a szálat, majd nagyot szívok belõle.
Úgy marja végig a torkomat a nikotin, mint azok az erõs italok.
Fintorogva, lassan fújom ki a füstöt.
– Ez nagyon erõs…- jegyzem meg kissé rekedten. Fõleg így, ennyi kihagyás után.
Most már õ a második, akirõl elmondhatom, hogy tudja, hogy amolyan alkalmi dohányos vagyok.
De ez valahogy mindig segít. A csalfa barátnõk után, a rosszul végzõdött kapcsolatok miatt…
Ezzel mindjárt elviselhetõbb. Pedig, tudom, hogy nem kéne… Csak, így jött ki…
Elég erõsnek kéne legyek ezek feldolgozásához egyedül is. Csalódások, sértések…

De ehhez én, még nem vagyok elég.

- Én mindenbõl az erõset szeretem…- perverz mosolyt vet rám. Rosszallóan pislogok rá. Lehajtja a maradék italát is, elégedett mosollyal arcán, majd ismét megszólal. – Tudod Chris, nem mondanám, hogy igazán az esetem vagy… de van benned mersz – mondja halkan, magabiztosan arcán egyre szélesedõ mosollyal. Jeges, kék szemeivel szinte belém lát, ahogy tekintünk találkozik.
Feláll az asztaltól, kezében a félig leégett cigaretta. Hozzám lépve szabad kezével vállamra támaszkodik, majd közel hajol.
Felé fordítom arcom, õ pedig ezt kihasználva ajkát ingerlõen húzza végig számon. Orromban érzem a cigaretta, és az alkohol szagát, meg még valamit, amit nem tudok hova tenni. Ez a furcsa elegy, valahogy mégis tetszik, karom libabõrös lesz, ahogy száját egészen fülemig vezeti.
Leheletét érzem magamon, ahogy megszólal, ingerlõen, játszadozva a hanglejtésével. Ebben igazán jó, meg kell hagyni.
 – Mindig vonzódtam az öntudatos idiótákhoz – nevet fel, majd int egyet, és távozik.
Egy ideig döbbenten ülök, magam elé bámulva, ahogy a jeges érzés elmúlik, beleszívok a cigibe, a füstöt kifújva, vigyor költözik arcomra, az a letörölhetetlen fajta.
Szabad kezemmel hajamba túrok.
- A francba… – sóhajtom lemondóan vigyorogva, majd felkelve indulok én is haza.
Egyik kezemben ruháim, másikban a még égõ cigaretta, gondolataimban messze járok, ismét valahol a parketten…

***

Hétfõn reggel nyugodtan ébredek. Ma az iskolába se kell bemennem, így elmegyek gyakorolni a stúdióba. Csak a tanárok vannak ott, õk éppen tangót gyakorolnak, így én is megpróbálok egy pár mozdulatot elsajátítani.
Egész nap nem is gondolok a munkára, és ez egy kicsit feldob.

-

A keddi napom reggeli gyakorlással kezdõdött, majd az iskolába beérve, délután jönnek a diákok.
Kettõ körül várom Heit, azonban nem jön.
Sokáig várok, de semmi, így elmegyek az igazgatóhoz, aki kisség morogva keresgeti a hiányzásokat, majd felolvassa, hogy tegnap se volt itt.
Furcsállva a dolgot felhívom Hei anyukáját, aki aggódva közli velem, hogy tegnap este nem jött haza, de hozzá teszi, hogy többször tûnt már el így, általában az edzések miatt.

Így hát szerdáig várok, de mikor aznap se jön róla hír, kezdek ideges lenni.

A délelõttömet azzal töltöm, hogy a szekrényemben keresgélek valami szakadtabb ruha után. Végül találok, valami hosszú, punkosabb, egyik oldalt hosszabb, fekete-fehér csíkos pólót.
Sóhajtva jövök rá, hogy nem áll rosszul, és ez a ruha a volt barátnõmé volt.
Ebbõl tökéletesen látszik, mennyire csodásan vonzom az ilyen különc figurákat.
Mivel a legtöbb vadabb ruha unisex, meg nem mondanám róla, hogy nõi, de az is lehet, hogy férfi részlegrõl van, ki tudja.
Találok egy régi farmert. Ki van kopva, alul szûkített, így ollóval nekiesek. Szerencse, hogy ehhez azért értek. Az exem igen sokszor mûvészkedett a turkálós nadrágjain az ollóval, hogy „vadabb” látszatot keltsen.
Hajat mosok, majd szárítás nélkül hagyom kissé hullámosan megszáradni. Pár tincs a szemembe lóg, ezzel kicsit hanyag hatást keltve.

Mikor végzek, végignézek magamon, és elégedetten húzom el számat. Mindig is fiatalabbnak néztem ki, a kromnál, de most valóban letagadhatnék jó pár évet. Maximum 25-nek nézek ki.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer hasonló ruhákban fogok pózolni. A volt barátnõm, számtalanszor beöltöztetett, de nem voltam hajlandó így kilépni az utcára.
Most pedig kénytelen kelletlen, de elindulok a szûk sikátorok felé. Arra, amerre az az illegális meccs volt legutóbb.
Õszintén remélem, hogy találkozok ott valakivel, aki meg tudja mondani, hol van Ben. Bár nem különösebben kedveltem, de Hei még mindig sehol. És aggódok érte. Mindig valami hülyeségbe keveredik…

***

Az utolsó forduló felé, már minden romos, graffitival teli.
Pontosan tudom, hogyan kéne viselkednem.
Felszegem fejem, nem húzom ki magam, csak a vállaimat engedem hátra csúszni, erõs léptekkel indulok meg, zsebre vágott kezekkel.
Ilyen környékre az életem kockáztatásával jöhettem volna ingben, és rendes farmerban. És az az igazság, hogy inkább ez, minthogy szétverjenek.

Elhaladok pár lengén öltözött „hölgy” elõtt, akik megjegyzéseket tesznek egymásnak, kuncognak, az elmaradhatatlan cigarettával kezükben.
Tõlük nem sokkal távolabb pár nagydarab pali beszélget.
Nem tûnnek olyannak, akiket nyugodtan megkérdezhetek, így tovább haladok. Érzek magamon pár tekintetet, de nem törõdök velük. Láttam eleget Heit, hogy vág keresztül köztük. Csak legyél magabiztos, a többi nem érdekes.

A romos házhoz érve egy csapat dohányzó, nevetgélõ fiatalt találok. Odavetõdök hozzájuk.
- Nincs egy cigitek? – kérdem unottan, mire az egyik vonakodva ad egyet, majd tüzet is.
- Még sosem láttalak itt – mondja az egyik, mire vállat vonok.
- Nem szoktam a környéken járni.
- Akkor miért vagy itt? – kérdi az egyik, vörös hajú srác, akinek a kezén hasonló kötések vannak, mint Heinek. Fogadni mernék, hogy õ is bokszol.
- Keresek valakit. Ismeritek Bent?
- Csak nem lehúzott az a rohadék? – nevet fel az egyik.
Elvigyorodom. Kényszerítenem kell magam, hogy ne az a barátságos mosoly legyen belõle.
- Lenne egy kis tartozása… - mondom, miután kifújtam a füstöt. Töltött, undorító cigaretta, a hányinger kerülget ettõl a szartól.
- Úgy tudom, ma lesz a környéken valami meccs, arra készülnek.
- És hol van most?
Felcüccög.
- Csak úgy információt? – nevetgél.
- Mi kéne? – kérdem, miközben ismét beleszívok a cigibe.
- Nem nagydolog. Egy kis zöldet akarunk.
- Mégis kitõl? – kérdem értetlenül, miközben elnyomom a cigarettát.
- Attól. – Vigyorog sejtelmesen, az egyik nagydarab férfi felé pillantva.

***

A négyfõs csapatot többször szétverte már a nagydarab fickó, mert sosem fizettek, így én is majdnem kaptam párat, amiért azokkal lógok, és oda merem tolni a képem, de valahogy kimagyaráztam magam.
Nos, tapasztalatnak jó volt, az biztos, hogy hasonló halál közeli élményt nem akarok átélni soha többé.
Hitelbe odaadta végül, egy „Legutoljára” felszólítással. Na persze, nem ilyen szépen, inkább durván. A csávó vagy két méteres volt. Komolyan nem értem, hogy tud ezekkel ringbe szállni Hei. Az az orosz is hasonlóan nézett ki. A hideg ráz, ha rá nézek.
A négy srác, teljesen hülyének nézett, elõször a cuccot akarták, csak utána mondanak bármit. De végül közölték velem, hogy a két sikátorral arrébb lévõ épületben keressem, ott ismerik, akit keresek, és mondjam meg Bennek a nevükben, hogy „Bassza meg magát”.

A hely nem volt túl nagy, de jobb állapotban volt, mint az épület, ahol az illegális meccs volt.
Ahogy belépek, két fickó megállít, hogy hová-hová ilyen sietõsen. Közlöm velük, hogy Bent keresem, de úgy tesznek, mintha nem is ismernék. Csak nem tágítok, szerencsémre pont akkor jelenik meg Ben, mikor a két férfi épp lábbal dobna kifelé.
Ahogy meglát, megállítja õket. Egy darabig értetlenül bámul rám, majd megvilágosodik, szeme felcsillan.
- Óóó. te vagy Hei palija? – kérdi vigyorogva. Megrándul az arcom a megfogalmazásra.
- Nem épp így mondanám… - sóhajtok.
- Hat te mit keresel itt? – végignéz rajtam, elismerõen. – Így? – vigyorog.
A négy srác azt mondta, csak ritkán van itt Ben személyesen, itt szoktak kártyázni a haverjaival, vagy mi, szóval ez a két férfi valószínûleg nem az õ „emberei”.
- Heit keresem – szusszantom lemondóan.
- Heit? Miért… Eltûnt? – döbben le kicsit.
- Pár napja nem hallottunk róla.
Elgondolkozva hümmög, majd bólint egyet.
- Tudom, hol lehet – vigyorog sejtelmesen.
Hozzám lép, én pedig reménykedve pislogok rá.
- Igen?
Átkarolja vállam, súlyával rám nehezedik, majd fülemhez hajol.
- Megmondom egy feltétellel – kuncog halkan. Alkohol szag csap meg. Hát õ sem szomjas. Várakozón pislogok rá, mire folytatja. – Legközelebb dugd meg jobban, mindig olyan, mint egy kielégületlen kis csaj. Ezzel a viselkedéssel elijeszti az összes ellenfelét – nevet hangosan. – Ha nincs ellenfél, nincs pénz – sóhajt lemondóan.
Próbálok érzelemmentes arcot vágni, amennyire csak lehet.
Épp szólalnék meg, mikor ismét a szavamba vág.
- Amúgy is ráfér a nevelés, ha már így félre kúr – kacsint. Értetlenül pislogok párat. – Tudod hol a vörös lámpás negyed?
– Azt hiszem, tudom. - Volt, hogy arra rövidítettem az utam hazafelé.
– Na, a Carn hotelben megtalálod. A recepciós bárkinek kiadja a pótkulcsot, meg az adatokat egy kis plusz pénzért. De… - végignéz rajtam – ha azt mondod harmadiknak jöttél, akár el is hiszi.
Döbbenten pislogok.
- Hei egy férfival van…? – kérdem végül, mire Ben összehúzza szemöldökét.
- Mi mással? Ohh, ne értsd félre, ha nem szólt, akkor az valószínûleg azért volt, mert nem azért csinálja, mert annyira imádja – von vállat.

***

Bent végül sikerült lerázzam, hihetetlenül irritáló tud lenni, mielõtt elköszöntem volna megjegyezte, hogy azért ez a stílus sokkal jobban áll, majd visszament a lépcsõk felé.

Én pedig a hotelhez indultam.
Félve mentem végig a negyed utcáján. Direkt, még sosem jártam erre, pláne nem egyedül.
A Carn hotelt megtalálva benyitok a vörös lámpákkal dekorált ajtón.
Bent egy viszonylag fiatal hölgy áll, telefonjával játszadozik. Mosolyt elõletek magamra, miközben hozzá lépek.
- Mit adhatok? – kérdi unottan.
- Meghívásra jöttem. Egy szõke srácot keresek, hétfõn jöhetett ide egy másik férfivel, aki magas, barna hajú.
Ben mondta el, nagyjából hogy írjam körül, a nevét nem tudta, de azt mondta, kilencven százalék, hogy Hei vele van.
A nõ elgondolkodva mér végig. Kis csönd telepszik közénk. Kezdem azt hinni, nem vette be.
- Második emelet, harmincas szoba a folyosó elején jobbra – húzza el száját, majd unottan folytatja tovább, amit eddig csinált, és a telefonját kezdi böködni.

Sóhajtva indulok fel az emeletre. Minél halkabban. Pár szobából nyögéseket hallani, egy kicsit elvörösödök, ahogy realizálódik bennem, mit is akarok csinálni. Mi van, ha nem jön el velem? Miért avatkozok bele? Mi van, ha bent van a pasi, akivel jött?
Ahogy felérek, elkezdem keresgélni a számokat, az elején. Pont, mikor az elsõ ajtóhoz lépek, kicsapódik a második szoba ajtaja, majd egy magas férfi lép ki rajta.
Az ajtót nem csukja be. Kezében telefon, lengén van felöltözve. A vészkijárat felé megy, hogy ott tudjon nyugodtan beszélni.
Torkomban dobogó szívvel bámulom a hátát, majd mikor befordul a cseppet sem hívogatóan kinézõ lépcsõfordulóba, gyorsan az ajtóhoz osonok. Harmincas.
Szerintem három szobával arrébb is lehetne hallani, ahogy dobog a szívem. Belesek a kulcslyukon, de nem látok senkit.
Halkan nyitom ki az ajtót. A kulcs belülrõl van a zárban.
Ahogy elfordítom a kulcsot, kattan a zár. A valószínûsített fürdõ felõl hangokat hallok. A hotel szoba amúgy tényleg egy szoba, egy álfallal elválasztva egymástól két helyiségre bontva. Középen egy nagy ágy, a földön ruhák, a lepedõ összegyûrve, átható szagok terjengenek, legszívesebben ablakot nyitnék.
Ahogy Hei kilép a szoba másik felébõl, és tekintetünk találkozik…
Nos, azt a pillanatot írnám le úgy, hogy…
Lélekben megtört.
Kezén nincsenek kötések, csak egy alsó van rajta. Tekintetem gyorsan arcára siklik. Szemei karikásak, olyan nyúzottnak tûnik, hogy bele se merek gondolni mit csináltak…
Olyan vegyes érzelmek futottak át arcán, hogy hirtelen szólni sem tudott.
Tekintetét végigfuttatja rajtam, majd olyan döbbent fejjel bámul rám, hogy, ha épp nem tudnám, hogy mindjárt elküld a francba, még nevetnék is.
- Mielõtt bármit mondasz, lenne egy javaslatom… – azt hiszem ennyi kellett ahhoz, hogy a döbbenet helyére méreg kerüljön. Dühösen izzó szemekkel lép hozzám, ruhámat megragadva nyom az ajtónak.
- Nem tudom miért jöttél, de húzz innét – sziszegi mérgesen. Észreveszi, hogy a kulcs nincs a zárban.
- Kérem – mordul rám, de csak sóhajtva nyögöm ki, hogy nem.
Keze ütésre lendül, azonban gyorsan próbálom menteni a menthetõt.
- Üss meg, ha attól jobb – nyögöm, mielõtt keze elérné arcomat. Tekintetét keresem, ami elvakultan, dühösen méreget, kezét morogva leengedi.
- Mi a faszt keresel itt? Normális vagy? – nyögi ki, de nem enged el. Erõsen szorít az ajtóhoz.
- Csak hallgass meg… - kezdeném, de felnevet.
- Nem érdekel. Ne avatkozz bele a dolgaimba. Tudod egyáltalán hova keveredtél? – szemeibõl süt a fáradtság, és talán a sértettség, hogy így látom.
- Akkor sem, ha azt mondom, beszélek az igazgatóval? Ha hajlandó vagyok belemenni, hogy már csak két alkalmat kell, járj?
Néma csönd telepszik közénk. Még mindig ruhámat markolja, ez így igen kéynelmetlen... Jobb kezemet övére csúsztatom, mire végre elenged. Szusszanva lépek arrébb, oldalra pillantva, úgy beszélek tovább.
- És még valami… Lenne egy állás is. Részmunka idõs, jó fizetéssel, könnyû munka, heti három alkalommal. Emellett tudnál edzeni, és viszonylag kötetlen munkaidõben, délután bejárni.
Habár nem beszélek a testvéremmel, tudom, hogy nekem bármikor elintéz egy ilyen kérést. Ha másért nem, azért, hogy felvágjon, hogy õ megteheti. Velem ellentétben…

Ismét néma csönd lesz a szobában.
- Csak ezért képes voltál ide jönni? Na, ne röhögtess – tekintetem ismét felé fordítom. Az ágyon ül, kezében cigi.
- Te ennél sokkal többet érsz… - sóhajtom, zavartan.
Lassan fújja ki a füstöt. Egy ideig csak bámul rám.
- Ben? – kérdi, ezzel gondolom arra utalva, hogy tõle tudom-e.
Bólintok.
- A rohadék… - nyögi, majd elszívja a maradékot is.
- Szóval… Ugye nem maradsz itt? – kérdem, miközben próbálok arcára koncentrálni, nem a testét figyelni.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmit csinál. Nem szól semmit.
- Anyukád aggódott… - nyögöm ki végül, miközben az ágyhoz sétálva felszedem a földrõl, kissé gyûrött ruháit.
Magamban gondolom, hogy na meg én is, de inkább csöndben maradok. Õ sem szól semmit. Mellé teszem a ruháit, de inkább állva maradok.
Elnyomja a cigarettát, majd lassan felkel, csak most,a hogy hátat fordít nekem veszem észre a kezein lévõ foltokat. Mik azok? Ahogy hátrapillant, tekintetünk találkozik, így félrenézek, amíg felöltözik.

Mikor végez, lemondóan néz körbe.
- Nem mehetünk az ajtó fele.
Mosoly szökik arcomra, hogy nem hiába jöttem el érte idáig. Végre egyszer hallagt rám.
- Tûz lépcsõ? – kérdem, mire az ablakhoz fordul.
- Jó lesz – vigyorodik el lassan, majd felhúzza az ablakot. Kinéz az utcára. Nem vagyunk messze, de nem kockáztatnék meg egy ugrást. Kilép a lépcsõre, én pedig követem.
- Menj elõre – szusszantja, én pedig lenézek a létrára, amit ki kéne engedni. A létra a kis kilépõ aljához van rögzítve. Sóhajtva hasalok le a koszos, vizes kilépõre, majd bal kézzel kapaszkodva, a jobbal keresgélve pókhálótlanítom le az egészet.
Mikor megtalálom a kis kallantyút, amit el kell fordítani, vigyorogva kelek fel, a vaslétra pedig hangosan, nyekeregve vágódik elõre.
Hei fáradtan figyel, persze ez is csak a szemeibõl látszik, a „férfiúi becsülete” nem engedné, hogy leüljön, vagy megpihenjen.
Én megyek le elsõnek, egy kicsit ugranom kell, ugyanis nagy rés van a föld és a létra alja között. Hei jön utánam, ahogy leugrik, és földet ér, fájdalmas grimaszba torzul arca.
- Jól vagy? – kérdem azonnal, ijedten. Bele sem gondoltam, hogy ez nem csak fárasztó lehetett… Ami azt illeti, eddig belegondolni is féltem, miket mûveltek vele, ráadásul ezt mind Hei beleegyezésével?
A szõke egy metszõ pillantást küld felém, majd kihúzza magát.
- Menjünk… - morogja. Felajánlom a segítségem, hogy hívok taxit, de olyan pillantásokat vet felém, hogy inkább csak félve figyelem, ahogy sétál mellettem.
Hei, mégis miért vagy ilyen makacs?

***

Hei azt mondta menjek haza, de akárhogy mondogatta, hogy haza ne merjem kísérni, azért elmentem vele a házukig. Nehogy összeessen útközben. Valószínû, hogy csak pihenésre van szüksége…
Ahogy az ajtóhoz érünk, megszólalok.
- A holnapi nap folyamán elhozok pár papírt. Kérlek, pihend ki magad.
Hei szemeit forgatva nyit be, elmormog egy „Viszlát”-ot, majd rám csapja az ajtót.
Bentrõl nõi hangot hallok, valószínûleg az anyja.

Sóhajtva indulok hát haza.

Még aznap késõ este felhívom a nõvéremet. Két cigarettával, és jó nagy lelkierõvel.
Amint kicsöng a telefon, egy nõi hang veszi fel. Hangosan bemutatkozik.
- Christopher vagyok. Rég beszéltünk – szólok bele. A vonal túlsó végén néma csönd.
- Chris?! Chrissy! Egy éve már! Még mindig az a szar munkád van? Mesélj!
Mély levegõt kell, vegyek, hogy nehogy azonnal letegyem a telefont.
- Nos… Egy kérésem lenne feléd…

***

Másnap reggel bementem a belvárosi kórház recepciójára. Direkt korán, nehogy összefussak a nõvéremmel. A lapokat, amiket ígérete szerint kikészített nekem, a recepción átvehettem, majd indultam is Heihez.
Csöngetek, mire Hei nyit ajtót. Mosolyogva köszönök neki, majd átnyújtok pár lapot.
- Pénteken akár kezdhetsz is, ha még ma visszaviszed.
Egy ideig hol a lapra, hol rám pillant.
- Mégis honnan sikerült..? – kérdi, mire csak továbbra is mosolygok.
- Nem nagy titok, valószínûleg, téged is meg fog találni, amint belépsz a kapun. Vanessának hívják, a nõvérem.
- Oh csodás. Biztos õ is olyan, mint te – fintorog. Milyen elõítéletes… Halkan felsóhajtok.
- Nem igazán. Mondjuk úgy, hogy szerintem ti jól kijöttök majd.
Elköszönök, majd megyek is.

***

Kedden, mikor Hei belép az ajtón, már sokkal élettelibbnek tûnik, mint legutóbb. Szemei sem karikásak, léptei is normálisak, úgy ahogy, ugyanaz a közömbösség sugárzik belõle, mint mindig.
- Hogy vagy? – kérdem mosolyogva.
- Jól – válaszolaj tömören, unott hanyagsággal, miközben eldobja magát a székre.
- Hallom, tegnap már megvolt a második napod. Milyen volt? – kérdem, még mindig boldogan.
- Unalmas.
- Úgy látom, visszatértünk a szokásos kerékvágásba… - húzom el számat.
- Igen – helyesel, az ablakot bámulva.
- Képzeld, beszéltem az igazgatóval. Bele egyezett…
Döbbenten pislog rám.
- Valóban?
Bólintok egyet.
Elvigyorodik.
- Csodás. Ennek örömére, lenne egy javaslatom… - kezdi, mire érdeklõdve pislogok rá. – Bármilyen kérdésére felelek õszintén, ha cserébe én is kérdezhetek bármit… - szemeibõl határozottság sugárzik, én pedig hátradõlök a székben. Elgondolkozva bólintok. Mi rossz történhet?
- Legyen…

A környék egyre lepukkantabb, graffitik, romos házak, szemét mindenhol.
Ha szólt volna, hogy ilyen helyre jövünk…
Kicsit mérges leszek rá, amiért nem szólt, és magamra is. Gondolhattam volna, hogy hasonló lesz a helyszín.
Értetlenkedve figyelem, ahogy Hei egyenesen egy romos, sárga szalaggal körbekerített, igen régi ház felé veszi az irányt. Ide jöttünk?
Persze, az eddigi házakat látva nem számítottam jobbra, na de ezek a versenyek, ilyen helyszínen vannak? Mégis ki jön el ide megnézni?

- Ez most komoly?- kérdem, a romokat, letört tetõ darabokat, cserepeket szemlélve. Hei csak a szemét forgatja.

- Ne legyen betoji! Jöjjön már!- A bejáratnál két nagydarab õr álldogál, a szõke pedig int nekem, hogy menjek oda, így hát kénytelen-kelletlen, de követem õt.

- Hát maga meg ki a fene?- néz le rám a széles vállú, izmos pasas. Némán figyelem, ahogy Hei megpaskolja a férfi vállát.

- Nyugi Joey, velem van - mondja, mire a kidobó rezzenéstelen tekintettel végigmér, majd végül eláll az útból, így simán besétálunk.

- Maradjon mellettem – súgja, én pedig bólintva lépek mellé. Azt kell, hogy mondjam meglepett ez a tömeg. Nagyon sokan vannak, mind hasonlóan laza szerelésben, mint Hei.
Most már értem, miért volt olyan kritikus az öltözékemmel kapcsolatban. Innen, még szakadt ruhákban is kitûnnék…
A zene szinte üvölt a hangfalakból, kintrõl is jól lehetett hallani. Hei elõre nyomakodik, pár embert félrelökve az útjából. Egy kicsit nyugalmasabb hely felé megy, ahol csak páran állnak.
Köztük egy barna hajú srác. Alig magasabb Heinél, de egy kicsit idõsebb, és vadul integet. Furcsamód ellenszenvet ébreszt bennem mosolya. Próbálok minél kevesebb vizet zavarni, ahogy a férfi megszólítja a szöszit, azonban a srác kiszúrt, és furcsán méreget. Mint aki épp az ételt mustrálgatja. Ehetõ-e, vagy nem?

- Heikichi, hát ez meg ki?- kérdi vigyorogva.

- Csak egy barátom. Kíváncsi volt, milyen is egy igazán kemény meccs – hazudik Hei, mire a barna hajú mosolyogva vereget hátba.

- Akkor pont a megfelelõ helyre jöttél, barátocskám – bólogat sokatmondóan. – Na és milyen a kölyök? Azt hallottam, az ágyban is olyan kemény, mint a ringben – vigyorog, Heire pillantva. Döbbenten bámulok rá, szóhoz se jutok. Hogy mi?
- Fogd vissza magad, Ben. Nincs köztünk semmi. Tényleg csak egy barátom – morogja Hei. Várj. Õ most tényleg…
Hei meleg?

- Bocs, de tényleg azt hittem dug téged. Bár nem olyan, mint akikkel el szoktál menni, de gondoltam, kísérletezel – kacsint rám, mire a maradék kis lélekjelenlétem is tovaszáll.
Hát… Jó tudni.

- Bekussolsz már végre, vagy ledugjam az öklöm a torkodon? Inkább mond el, kik vannak itt ma este – mondja Hei mérgesen, mire a barna hajú végre békén hagy, és a szöszivel kezd el társalogni.

- Itt van Jason, az a nagydarab amcsi. Villámgyors öklei vannak. Az ott Hyun-Shu, a te súlycsoportod. Õ a legveszélyesebb ma este. A kis koreai fürge és erõs is, vigyáznod kell vele. Az ott Vitalij, túl nagydarab és lomha. Igaz, hogy halálos rúgásai vannak, de könnyedén ki tudod majd védeni. Itt van még Andrew és Randy, szintén amcsik, szívós gyerekek – sorolja, miközben mutogat egyik emberrõl a másikra.
Hei figyelmesen hallgatja, megnézi magának a többieket.

- Megyek, átöltözöm, addig vigyázz rá – közben az egyre csak befelé tóduló tömeget figyelem. Csak akkor nézek a szöszire, mikor rám mutat.
A Ben nevû férfi egy ideig nem szól hozzám, végül mégiscsak megszólít.
- Hei, biztosan nyerni fog – bólint vigyorogva, én pedig felé fordítom tekintetem.
- Nem szívesen nézném végig, ahogy elverik…
Erre csak hangosan felnevet, és már jön is az említett.
Felsõ nélkül, ahogy a többiek. Akaratlanul is végigsiklik a tekintetem a hasán lévõ kockákon, és alig bírom elszakítani tekintetem a karján megfeszülõ izmokról, ahogy nyújt, tõlünk kicsit távolabb.
Zavartan fordulok vissza a tömeg felé. Hei a ringhez lép, ahogy a bíró int nekik, õk pedig körbe állnak.

- Páros fordulókban fogtok küzdeni. A gyõztesek egymás ellen állnak ki, míg csak egy marad. Ismeritek a szabályokat: ágyékra tilos támadni; engedélyezett a fojtás és a földre vitel. A meccs kiütésig tart, vagy amíg az egyik ellenfél fel nem adja.
Ezt inkább csak a versenyzõknek mondja, viszont, mivel itt hátul kevesebb a zaj, mi is hallhatjuk.
Érdekes innét nézni. Kicsit félek. Arra gondolok, vajon Hei sosem félt-e attól, hogy egy ütés rosszul találja el. Attól, hogy bármi baja lesz…
Hogy lehet ezt egyáltalán megszokni?
Kis valamiket húznak egy zsákból, majd Hei visszajön a ring mellé. Biztos sorrend.
Elõször az amerikai és a szúrós tekintetû koreai esnek egymásnak.

- Na, mit gondol? Élvezi?- vigyorog rám Hei. Én csak kissé iszonyodva figyelem, ahogy a koreai szétveri az amerikai srácot. Minden ütéstõl libabõrös leszek. Na, ez az, amit nem szívesen csinálnék…

- Kicsit feszélyezettnek érzem magam…- nyögöm ki õszintén, mire nevetve hátba vág.

- Igyon valamit, az majd segít leküzdeni a gátlásait – tanácsolja, de megrázom a fejem. Még csak az kéne, hogy igyak is. Az ital és én nem vagyunk a legjobb párosítások. A koreai kifejezetten gyorsan nyer, és brutálisan.

Most Hei kezd készülõdni, meg a hatalmas orosz.

- Most figyeljen – fordul felém Hei vigyorogva, majd felmászik a ringbe. Mély levegõt veszek. Hogy lehet ennyire magabiztos?
A bíró jelez, hogy kezdhetik, az orosz pedig a szõkének ront. Legalábbis akarna, de a másik könnyedén kikerül, ahogy a beérkezõ ütéseket, rúgásokat is.
A barnahajú nyugodtan nézi a mérkõzést, míg én félve figyelem az ütéseket, amiket az orosz Heinek címez.
Hei nem azonnal lendül támadásba.
Kicsit körbecsalogatja elõször, aminek én semmi értelmét nem látom laikusként. Ben magyarázza el nekem, hogy felméri az erejét. Biztos látta rajtam, hogy nagyjából annyi közöm van a kick-boxhoz, mint a szépségkirálynõknek a világbékéhez.
Hei végül támad. Ahogy egy ütés elõl leguggol, térden rúgja, azonban az orosz, szinte meg sem érzi.
A nagydarab megpróbálja arcon térdelni, mire Hei, a lábánál fogva rántja a földre, majd ütni kezdi.
Heit a nagydarab állon vágja, mire a szõke legurul róla. Épphogy állna fel, az orosz már rúgásra emeli lábát. Hei oldalba kap egy hatalmas ütést. Ijedten figyelem az eseményeket.
Az orosz ismét rúgna, azonban a szõke, elkapja a lábát, majd combjába húz egyet, mire meginog a nagy szikla, kezénél fogva felrántja Heit, aki már a következõ ütést viszi be. A fülét célozhatta.
Hei gyomron rúgja, majd az arcába térdel, mire az orrából vér kezd folyni az orosznak. A szöszi mögé kerül, majd fojtani kezdi, mire a nagydarab mérgesen kezdi dobálni magát. Megfordul, a földre veti magát, így Hei kerül alulra, azonban nem hagyja magát, pedig az orosz a kezét feszegeti. Ellenfele végül elájul, és úgy szedik le róla a szõkét.
Ahogy felkel, kezeit feltartja.
A tömeg zúg.
Akaratlanul is elmosolyodok, azonban gyorsan rendezem vonásaimat, ahogy elindul felénk.
Ellenfelét, az oroszt elvonszolják a ringbõl, vélhetõleg, hogy ellássák a sebeit, Hei pedig picit lazíthat.
Lihegve dobja le magát egy székre, kifulladva veti hátra fejét, Ben pedig egy vizes törülközõt nyom a kezébe. Arca kicsit véres. Valószínûleg az orosz vére, mivel nem látok rajta különösebb sebet.

- Hei, jól vagy?- lépek mellé aggódva. Hei felém fordul, majd arca grimaszba torzul. Erõsen kétlem, hogy jól lenne.

- Kutya bajom – rántja meg vállát, immár vigyorogva.

Ben súg valamit Heinek, de azt már nem hallom, csak az elejét.
- Nagy kihívás lesz, de tudod, hogy én mindig gyõzök – vigyorog válaszul.

- Azt hittem, a kick-boxban kesztyût és fogvédõt használnak – szólalok meg a távolabbi nyugodt sarokban ébredezõ oroszt figyelve.

- A rendes meccseken igen. De ez itt illegális. Nincs kesztyû és nincsenek szabályok sem – válaszolja nemtörõdöm stílusban. Izgatottan szuszog, látszik rajta, hogy õ jelenleg sok mindent érezhet, de félelmet biztosan nem.
Illegális? Ha épp nem kéne mennie, most jól leszidnám, de inkább csöndben maradok. Majd a foglalkozásokon.
A bíró szól, hogy az utolsó ember visszalépett, így már csak Hei és a koreai maradtak.
Erõsnek tûnik… Mindkettõ igazán veszélyes, mégis azon kapom magam, hogy Heinek drukkolok, és az ellenfelét féltem tõle. Bízok benne, hogy nyer.
Vadállatként esnek egymásnak. Nagyon ijesztõ látványt nyújtanak, ahogy egymást kerülgetik.

Torkomban dobog a szívem, ahogy figyelem, hogy Hei kerül felülre, azonban gyorsan váltanak, a koreai maga alá gyûri. A szõke hatalmas ütést kap arcába, vért látok.
Hei, ha ma vesztesz…
Hei felkel, pár ütés, majd a koreai ismét lábon találja ellenfelét.
A szõke nem igazán nehezedik a jobb lábára.
Ó, istenem. Mégis, mit mûvelsz, Hei?
Azon kapom magam, hogy legszívesebben én is a tömeggel együtt biztatnám õt.
A legjobb azonban az lenne, ha itt se lennék. És õ sem.
Nem ezt vártam tõle, nem ilyennek gondoltam, vagy csak nem ilyennek akartam gondolni.

A koreai tarkón rúgja a szöszit, aki a ring szélén terül el, feje hátra lóg. Tekintetünk találkozik. Alsó ajkamra harapok.
Kelj már fel!
Arca véres, köhögni kezd, majd vért köp a padlóra.
A koreai fölénybe került. Megpróbálja fojtani Heit, aki erre arcon vágja. Innentõl csak püfölik egymást. Végre a szõke van nyeregben, a koreai a földön. Ahogy megpróbál feltápászkodni, Hei arcon rúgja.
Egy fog koppan a földön, a koreai pedig elvágódik. Tiszta vér, Hei is.
Hatalmas visítások, ujjongások a nézõktõl.
Ezt élvezték?
Észre se vettem, hogy idõ közben elfehéredõ ujjakkal szorítottam a kezemben tartott nyakkendõt.
Lassan mély levegõt veszek. Végre vége.
Hei lekászálódik - Legalábbis próbál. -, a ringbõl, majdnem el is esik. Jobb lába csúnyán bedagadt, nem is terheli, ujjai lilák, szája felszakadt, arca véres, oldalán hatalmas lila folt.
Hihetetlenül mérges vagyok rá, amiért képes volt ezt végignézettetni velem.
Mielõtt orra esne, Ben elkapja a gyõztest. A barnahajú int nekem, így oda sietek.

- Kísérd el arra hátra – mutat arra Ben. Bólintva karolom át a szõke derekát, majd eltámogatom odáig. Egy különálló kis helyiség, egy székkel, pár asztallal. Hei leül a rozoga székre, majd felszisszen, miközben arcán levakarhatatlan vigyor virít.

- Gyõzelem…- sóhajtja elégedetten mosolyogva, mámoros hangon, én pedig vádlón figyelem a sebeit, fejemet ingatom.

- Hei… nagyon csúnyán elbántál az utolsóval - …és veled is csúnyán elbántak. Halkan felsóhajtok, õ pedig a szemét dörzsölgeti, ami csupa vér.

- A tömeg ezt szereti. Azért jönnek ide, hogy vért lássanak. A finomkodás nem ide való – tisztázza. Csöndben maradok. Ezt nem itt, és nem most akarom vele megvitatni. Nem az itt a legnagyobb baj, hogy mit tett. Ez sem helyén való, tény... De mégis, inkább az, ahogyan tette. Ennyire meg kellett alázza a koreait? Szükség volt erre, ha már a földön volt? – Nem számítottál ennyi erõszakra?- kérdi, én pedig figyelmen kívül hagyom, hogy letegezett. Arcán mosoly, én pedig makacsul állom rideg tekintetét.
Azokkal a kék szemekkel ölni lehetne…

- Nem. Fõleg nem a te részedrõl – vallom be, mire gúnyosan felhorkan.

- Ne akarj másnak látni, mint ami valójában vagyok – szögezi le. Kisvártatva belép egy fiatal srác, valamiféle orvos lehet. Lemossa a vért Heirõl, összevarrja a felszakadt szemöldökét, fertõtleníti a sebeit, szorító kötést is kap a lábára, megvizsgálja a lila foltokat. Én közben mellette a falnak vetem a hátam, és figyelem a procedúrát. A fiú azt mondta, valószínûleg megrepedt a bordája. Na, szép. Miért van olyan érzésem, hogy Hei biztosan nem megy el vele orvoshoz?
Miután kimegy az orvos, Hei kissé nehézkesen átöltözik, majd elpakolja a cuccait. Én közben inkább kifelé nézek, a ringet figyelem, és a tömeget.

- Segítek vinni – nyúlnék a cuccaiért, de olyan szúrós pillantást vet felém, hogy inkább visszahúzom a kezemet.

- Köszönöm, de elboldogulok egyedül is – mondja morogva, majd bicegve elindul a nagyterem felé, én pedig mellette lépkedek.
Ben, azonnal hozzánk lép, egy pénzköteget nyom Hei kezébe.

- Ez a te részed, fiú. Ügyes voltál ma este. Majd hívlak – veregeti meg Hei vállát, majd elmegy. Hei elrakja a pénzt, majd megragadja a kezem, és elindul a tömegen át kifelé. gyakorlatilag csak húz maga után. Valószínû, a tömeg elsodort volna, úgyhogy emiatt hálás is vagyok neki.
Mindenki egyszerre akar kimenni a házból.
Mikor kiérünk, elengedi a kezem. Amit elõször megpillantok, az a koreai, akit épp felraknak egy mentõre.
Ennyire súlyos?
Letaglózva figyelem az orvosokat, és a szétvert srácot.

- Jobb, ha sietünk, a zsaruk bármelyik pillanatban itt lehetnek – mondja, majd elindul gyorsított tempóban arra, amerrõl jöttünk. Sietve lépkedek utána, a gondolataim közben sebesen cikáznak.

- Édesanyád azt mondta, ezzel a pénzzel besegítesz a háztartásba – mondom halkan, mikor végre lassítunk, a rendõrök szirénáját már messzirõl hallani.

- Így van.

- Csak ezért verekedsz? – kérdem kissé bizonytalanul. Rossz ránézni az összevarrt szemöldökére, és a bicegõ lábára.

- Többek közt – von vállat, majd mámoros vigyor terül szét arcán. – De elképesztõ módon élvezem is.

A fájdalom, ami a meccsek után a testembe nyilall, a tömeg ovációja egy-egy gyõzelem után… képtelen lennék ezek nélkül élni. Azt hiszem, függõ lettem.
A fájdalmat is? Hogy lehet azt élvezni?

- Elõbb-utóbb történni fog egy baleset – mormogom halkan, õ pedig bólint.
Tisztában van vele… Mégis?

- A kérdés csak az, mikor.

Ha abbahagyná, akkor semmikor. Nem kéne a szeretteinek miatta aggódnia. Én ezt… nem is tudom, hogy bírnám.
Ha az, akit szeretek ilyen veszélyes dolgokat mûvelne, valószínûleg, minden este attól félnék, mikor hívnak fel a kórházból.
Megtorpan, én pedig körbepillantok. Visszatértünk a kiindul helyünkre.
- Legyen szép estéje – búcsúzik, ismét magázva. Sóhajtva intek neki, majd elindulok hazafelé.
A gondolataim csak ekörül a meccskörül forognak.
Vajon hazaért már?

***

Az estém viszonylag nyugalmasan telt, a másnap kicsit rosszabb volt. A táncra kellett gyakoroljak délelõtt, délután pedig volt egy-két diákom, majd táncórák.
A hétvégén verseny, és az oktató úgy határozott indulhatok a haladó kategóriában. Annie a párom, egy magas, jó kiállású, Kanadai lány, hosszú szõke göndör hajú, régóta táncol már, versenyt is sokat nyert, azonban mint pár, csak egy-két hete gyakorlunk. Nehéz megszokni egy új ritmust, így sokat hibáztunk az elején. Viszonylag jól megy már, és csak reménykedni tudok, hogy a versenyen minden rendben fog menni.
Ez a verseny, egy regionális válogató, ahonnét az elsõ két helyezett jut be az országos döntõbe. Hihetetlenül izgulok miatta. Ez az egyetlen komolyabb hobbim, és ez végre egy lehetõség lenne a fejlõdésre.

***

Csütörtökön három embert szoktam fogadni: Dianat, Clarisset, és Heit. Diana és Clarisse nagyon nyíltak, és öröm velük beszélgetni. Persze a saját problémájuk megvan, de sokat tudunk segíteni egymásnak.
A harmadik pedig Hei.

Idõben érkezik, ledobja magát a székre. Még kicsit biceg, de nem feltûnõen.
Mosolyogva köszöntöm, majd leülök elé.
- Hogy vagy ma? – kérdem, mire vállat von.
- Jól.
- Fájnak még a sebek? – kérdem, bár már nem tûnnek olyan vészesnek.
- Nem – hazudja szûkszavúan.
- Jártál orvosnál?
- Igen – hazudja megint.
- Igen? – kérdezek rá megint.
- Igen.
- Akkor megadhatod az orvosod számát. Szívesen beszélnék vele.
Elhúzza a száját. mindketten tudjuk, hogy nem ment el orvoshoz.
- Nem kéne, ennyire félvállról venned ezeket.
- Már nem fáj. Minek mennék el. Jól vagyok – morogja.
- Akkor is… - kis szünet. – És anyukád? Hogy van?
- Minden rendben vele is.
Ismét kis csönd.
- A srác, aki ott volt kedden. Ben. Régóta ismeritek egymást?
- Elég régóta igen.
- Sok barátod van a „hobbin” belül?
- Mondhatni. Szeretem, amit csinálok. Nem értem miért érdekli ennyire a téma az után is, hogy látott egy meccset. Gondolom annyira nem tetszett magának – fintorog.
- Ne értsd félre. Örültem, hogy nyertél – itt ismét kis szünetet tartok, végre rám néz. - , csak ez nem egy tanulónak való sport. Láttam a jegyeidet. Egy kis szorgalommal többre mennél.
- Ch – húzza el a száját.
- Veszélyes. Fõleg ezek az illegális meccsek. Mit csinálsz, ha bevisznek?
- Muszáj ezt? – forgatja szemeit.
Sóhajtva nézek körbe.
- Mirõl szeretnél beszélni? – kérdem.
- Semmirõl. Akár el is mehetnék haza.
- Nem. Hmm. Elfelejtettem mondani… Mikor nálatok voltunk, olyan finom volt az elsõ fogás. El tudnád kérni anyukádtól a receptjét? – kérdem mosolyogva, de nem válaszol.
- Jól van. Hei… Miért nem kötöd le magad valami mással? Haverok itt az iskolán belül? Barátnõ?
Ez… Teljesen véletlenül csúszott ki a számon. Nem akartam felhozni a témát, azután, amit hallottam Bentõl. Azt akartam, hogy magától meséljen nekem, de annyira kíváncsi is vagyok erre. Hiszen, nem hittem volna róla. Ahogy egyre többet tudok meg róla, egyre furcsább lesz a róla alkotott képem. Érdekel, mint ember. Itt végre ismét felém fordul.
Kis ideig csak figyel, majd felnevet.
- Mi az? – kérdem értetlenül.
- Ennyire foglalkoztatja, amit Ben mondott? – szélesen vigyorog.
- Nem... Én nem azért! – csattanok fel, zavartan. – Jól van. hagyjuk. Oldjunk teszteket, rendben?- kérdem a mappámban kutakodva.
Vigyorogva figyel engem, majd végül megszólal.
- Nem oldok teszteket. Rém unalmasak. – sóhajtva hagyom abba a keresgélést. – És igen, meleg vagyok.
Elengedem a fülem mellett. Ezt máskor fogom vele megvitatni.
Hirtelen elmosolyodom. Valami az eszembe jutott!
- Van egy csodás ötletem!
- Igen? Magának olyan hihetetlenül csodás ötletei szoktak lenni… - morogja fintorogva.
- A hétvégén táncversenyem lesz. Azt akarom, hogy el gyere.
Hangosan felröhög.
- Még csak az kéne! Lejárt az idõ! – pillant az órájára izgatottan, majd felkapja a cuccát és az ajtóhoz siet.
- Szombat, este hat, a belvárosi stadionban. Ingyenes. Várni foglak – kiabálok utána, de addigra már kiviharzott. Mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy tisztán hallotta.

Kíváncsi leszek, ott lesz-e.

***

Másnap izgatottan toporgok a versenyzõknek kialakított kis öltözõben. Öltönyben, hátranyalt frizurával, a lehetõ legtökéletesebben. Partnerem hasonlóan, gyönyörû ruhában, harcra készen.
Õ is izgul, látszik rajta.
Azon gondolkozok, vajon Hei eljön-e, vagy azt tetteti majd elfelejtette?

A verseny nemsokára kezdõdik. A lelátón csönd lesz. Egy kontinentális, vagy világbajnoki, nagyobb hírû, nagyobb nyereményû versenyen, nem csak egy fajta tánc szokott lenni, hanem több is, és általában a párok egyesével jönnek ki. Egy ilyen válogatón azonban, egyszerre fog mindenki táncolni, úgy hittük, valami klasszikust fogunk kapni, de a szám végül is mindegy lett volna. Az ütem a fontos.
Azzal nyugtatom magam, hogy ez csak a haladó kategória, itt nem lesz semmi baj.
A szám megnyugtató, fõleg angol, lassú keringõhöz. Párommal a helyünkre állunk, sötét lesz a lelátón, és kezdünk is.
Úgy érzem, ha akarnám, se tudnám megmondani, épp mit csinálok, olyan hangosan dobog a szívem, hogy még a zene helyett is azt hallom.
Próbálom kihozni magamból a maximumot. Szeretném megmutatni, hogy igenis értek ehhez, jó vagyok benne.
Az elsõ, angol keringõt tökéletesen csináltuk végig. A bécsi keringõ már kicsit máshogy indult.
Annie megbotlott, így kénytelen voltam megtartani õt, egy döntést iktatni a táncba, így elvesztve az ütemet. Szerencsére láthatóan nagyobb feltûnés nélkül tudtuk folytatni.
Mikor végzünk, csak azt érzem, a tapsvihar hallatán, ahogy meghajlunk, hogy menten elájulok.
Régebben voltam már kezdõ, városi versenyeken, ez, ennyi emberrel újdonság volt, és hihetetlenül ijesztõ.
Ahogy felnézek, körbepillantok. A zsûri nyugodtan üldögél székében, mind ismertebb táncosok. Kettõt ismerek is közülük.
Az ellenfeleink nagyrészt, már az öltözõben láthattam, itt azonban, kifulladva, teljesen más összképet mutatnak. Van, aki magasabb nálam, olyan is, aki sokkal sportosabb. Több, más versenyekrõl ismert arc is felbukkant itt.

Tekintetemmel körbepásztázom a lelátót is.
Eddig nem mertem odanézni. Az a sok nézõ…
Szerencsére nem vagyok az a lámpalázas típus, de a versenyek teljesen feldobnak. Mintha tíz tábla csokit nyomtam volna be, de ez mégis más. Csak úgy száguld a vérem, ahogy arra gondolok, hogy sikerült.
Kíváncsi lennék, õ is ilyesmit érez-e a meccsek után…
Miért nincs neki is egy ilyen tökéletesen átlagos hobbija? Miért nem tudja feldobni a palacsintasütés? Mennyivel egyszerûbb lenne...
Elõször nem szúrom ki, azonban, mikor tekintetem megakad egy szõke fiún, akaratlanul is elmosolyodok.
Nocsak, ki jött el… 

- Maga meg mit keres itt?!- kérdi mérgesen, mire csak elmosolyodok.

- Családlátogatásra jöttem – tisztázom gyorsan. Még szerencse, hogy nem tudott arról, hogy jövök.
- Tûnjön innen!- csukná rám az ajtót, de ekkor megjelenik egy kissé idõsebb hölgy, kedves mosollyal, kezében fakanál. Hei fejére koppint, mire a fiú hátrébb kúszik, dühös pillantásokat vetve felém.

- Heikichi, viselkedj…- szisszen a fiúra az asszony, az említett erre csak durcásan összefonja maga elõtt kezeit, mint egy kis gyerek. – Elnézést kérek a fiam viselkedése miatt, Mr. Lane. Próbálom jó modorra tanítani, de látja, semmire sem jutok vele - sóhajtja Ms. Hatakeyama megadóan.
Elmosolyodok. Mennyivel másabb õ, mint a fia.

- Nem tesz semmit. De kérem, hívjon Christophernek, Ms. Hatakeyama – mosolygok a hölgyre, aki a kezét nyújtja, majd beljebb invitál. Elkéri kabátomat, miközben õ is visszamosolyog rám.

- Maga pedig szólítson csak Izumonak. Heikichi, vedd le ezt a trikót, kérlek, és vegyél fel valami normálisát a vacsorához – mondja Izumo Heikichinek, aki olyan dühös pillantásokat vet rám, hogy kezdem magam kellemetlenül érezni.

- Itt is vacsorázik?! Kizárt dolog!- mutogat felém, mire csak szórakozottan mosolygok tovább.

- Nincs vita. Eredj – küldi el Ms. Hatakeyama Heit a szobájába. Aki durcásan elvonul, végig trappolva a házon.
Nevetni támad kedvem a jelenet láttán. Nem erre számítottam.

Izumo leültet az asztalhoz, megkérdi kérek-e kávét, mire bólintok, õ pedig már hozza is a kávét, mellé rakja a cukrot, tejet, hogy ízlés szerint édesíthessem, aminek örülök, hiszen csak jó sok cukorral szeretem. Kisvártatva befut a szõke ciklon is, aki mérgesen bámul rám.

- Teríts meg, kérlek – kéri Izumo, Heit, aki kicsit dúlva-fúlva, de nekilát. Már gyakorlottan szedi elõ az asztalra valókat, gyorsan pakolgat kifelé a szekrénybõl, majd terít, mint egy tipikus jó kisfiú.
Úgy érzem ez alatt a közös vacsora alatt, több meglepetés is fog érni, mint amire számítottam.

Sok tányér, evõkészlet, poharak, cukortartó, virág. Sorban jön minden. Hei a pálcikák mellé rak nekem villát és kést is a biztonság kedvéért. Ez igazán figyelmes volt tõle.

Hei az asztalfõn foglal helyet, és furcsa pillantásokkal bombáz. Nem tudom eldönteni, hogy lenézõen, vagy mérgesen bámul-e. Esetleg mindkettõ?

- Kész az ebéd. Hagyományos ételeket készítettem, ha nem bánja – mosolyog rám Izumo, amit viszonzok is. Szeretek kipróbálni új dolgokat, hát még, ha ételrõl van szó!

- Ugyan, mindig élvezem megismerni mások kultúráját – válaszolom.

- Az elsõ fogás misoleves sertéshússal. A második fogásban vannak noritekercsek; van sashimi; van makrélás, lazacos és tintahalas sushi; gyoza garnélával és spenóttal; grillezett tofu vörös misomázzal; teriyaki tõkehalból; gõzölt lazac póréhagymával; köretnek pedig párolt rizs laskagombával és ceruzabab szezámmártással. A desszert pedig hanami dango teával – kissé döbbenten hallgatom a sok étel nevét. Mennyi minden!
Remélem, hogy nem hatalmas adagokat csinált.
Szerencsére, mikor kihozza az elsõ fogást, megnyugszom, hiszen kicsi kerámia tálakban van mind.
- Jó étvágyat – szól, Ms Hatakeyama, majd Hei neki is lát az evésnek. Szinte ráveti magát az ételre.

- Hogy halad Heikichivel?- kezdeményez beszélgetést Izumo, miközben elõszedem a pálcikákat. Szerencsére tudok velük enni, bár kissé idétlenül, és lassan.

- Nehéz dolgom van vele. Nem túl közlékeny a fia – vallom be, halvány mosollyal arcomon, mire az asszony kuncogni kezd.

- Enyhén fogalmazott. Úgy kell belõle kihúzni a szavakat. Néha még engem is kizár az életébõl…- sóhajt fel. Fél szemmel Heire pillantok, aki mérgesen eszik tovább.

- Szomorúan hallom.

- Az én hibám. Jobban meg kellett volna védenem a fiaimat az apjuktól.
Hei még sosem beszélt az apjáról. Mármint, persze, nekem még semmirõl sem mesélt, de róla még az igazgatótól se kaptam információkat, így, bár érdekel a téma, másfelé próbálom terelni a beszélgetést. Biztos érzékeny pont lehet.

- Van több fia is?- Izumo keserûen elmosolyodik.

- Még három. De miután az apjuk meghalt, szétszéledtek, és most nem tudok róluk szinte semmit.

- Akiya és Gaku benne vannak a K1-ben, tagjai az Amerikai Kick-boksz Szövetségnek. Kazu felszívódott - szólal meg Hei hirtelen. Rápillantok, de nem néz ránk. Lassított az evéssel. Mindegyik fiú ezzel foglalkozik, nem csoda, hogy Hei is csak erre koncentrál. Neki a bátyjai lehetnek a példaképek. Kisebbként, jóval nehezebb az elvárt teljesítményt hozni, mint elsõ gyerekként, ezt én is tudom.

- Mindegyik verekszik…- sóhajt fel Ms. Hatakeyama szomorúan. – Az apjuk egész kis koruktól tanította õket. Tudja, edzõ volt. Végül az ital vitte el – sóhajt fel ismét. Meglepetten pislogok. Az apjuk? Miért akarná bárki is, hogy a gyerekei ilyen sportot ûzzenek?

- Megérdemelte. Egy alattomos féreg volt…- sziszegi mérgesen Hei.

- De Heikichi! – szól rá az anyja.

- Ez az igazság. Bár elõbb fordult volna fel – szûri fogai közt, majd mérgesen felkel az asztaltól, és elviharzik.

- Sajnálom… azért mondja ezt, mert a férjem sokszor emelt kezet ránk…- teszi hozzá Izumo halkan.
Szólásra nyitom a szám, de végül nem mondok semmit, így Izumo folytatja. nem megy Hei után, csak szomorúan néz a székére.
- Nem azért mondtam… Sajnálom, hogy így alakult ez a vacsora. Azért, remélem, marad még egy kicsit. Van pár fogás - mosolyog rám kissé erõltetetten.
Hát, az biztos, hogy nem erre számítottam. Legalább már tudom, miért nem hallottam soha Hei apjáról. Tipikus verekedõs férj, aki korán elhunyt. Heinek csak annyi maradt az apjából, amit látott. A verekedés. Családon kívül és belül egyaránt.
Gondolom, emiatt bokszol, és emiatt verekszik annyit.
Sajnálatot érzek iránta egyrészrõl, másrészrõl mérges vagyok Heire, amiért ennyire nem volt képes más irányba vinni az életét. Önerõbõl jobban cselekedni, másképp, nem a bátyjait, vagy az apját követni, hanem az anyja miatt tanulni. Így a végén olyan lesz, mint az apja.
Persze, tudom, hogy ez nem olyan egyszerû. Koránt sem...
Azért kifejezetten örülök, hogy az anyjával, mennyivel tisztelettudóbb. Látszik, hogy õ fontos neki...
De ez a sok verekedés… Nem is értem, hogyan bírja nézni a Hein lévõ ütésnyomokat.

*

Végül maradtam a vacsora hátralévõ részében, kicsit nyugodtabban telt így kettesben. Beszéltünk Izumóval Hei jegyeirõl, illetve szóba került a ház, a fedezete. Itt említette, hogy nagyon sokszor Hei segít neki az anyagiakban, ami miatt most kicsit örülök is, hiszen sokszor gondoltam már rá, vajon Hei mire költi a bokszolásból szerzett pénzt, viszont ez becsülendõ, nemh ittem volna róla.
Az evés után, még beszélgettünk egy kicsit. A szõke fiú ki sem dugta az orrát a konyhába, így nem sokkal késõbb távoztam, megköszönve a finom ételt és a kedves vendéglátást.

A vasárnap gyorsan elszállt, hétfõn pedig végre a táncórára koncentrálhattam, jó volt újra belerázódni. 
Ami azt illeti igen embert próbáló volt. A tanár egy harmincas hölgy és a férje. Csodásan táncoltak.
Azt mondta, aki elég jól teljesít, a két hét múlva rendezendõ amatõr versenyen is részt vehet, vagy akár a haladó szinten is lehet próbálkozni, csak rajtunk áll.
Ez a hír teljesen felvillanyozott, így csak arra tudtam gondolni, vajon az új párommal, aki egy velem majdnem egymagas, barna hajú, fiatal hölgy, vajon megcélozhatjuk-e a haladó versenyt?
Aznap hazafelé nem futottam össze Heivel, aminek egyrészt örültem, hiszen talán végre nem bajt csinál, msárészt érdekelt hol lehet.

*

A kedd délután gyorsan eljött, Hei pedig kivételesen kicsit késve ért hozzám. Kopogva jelezte, hogy megjött, majd beviharzott. Siethetett, mert gyorsan veszi a levegõt. 

Táskáját ledobja maga mellé, majd leveti magát a székre. Futó pillantást vet rám, majd a falra újonnan felkerült képet kezdi tanulmányozni, amin pár állat található. Kutya, macska, nyúl.
- Milyen napod volt Heikichi? – kérdem mosolyogva. Nem említem a késést, vagy a vacsorát, és megfogadtam, hogy az apját sem fogom. Egyelõre, nem hiszem, hogy örülne neki.
- Unalmas – szusszantja.
- Hát eddig nekem is. Tegnap mit csináltál?
- Gyakoroltam.
- Mire? – kérdem érdeklõdve.
Végre rám vezeti tekintetét.
- Ma versenyem lesz.
- Óh! – szusszantom. – Sok szerencsét hozzá. Nehogy bajod essen – mosolygok.
Tekintete ismét arrébb vándorol, rezzenéstelenül.
- Csak nem akarja megnézni? – kérdi hirtelen elvigyorodva.
Nem, ami azt illeti erre nem gondoltam. Persze egyrészt érdekelne, másrészt a verekedés nem az én mûfajom.
- Nem is tudom... – kezdek szabadkozni, zavartan.
- El kéne jönnie – néz ismét rám, arcán még mindig azzal a sokat tudó mosollyal.
- Hát... végül is, ma ráérek…
- Rendben. Akkor, ma hatkor legyen a Chrill’s étterem elõtt. Onnét segítek odajutni.
- Az merre van? – kérdem elgondolkozva. - Nem ismerem olyan jól ezt a várost.
- Amerre legutóbb sétált. Meg fogja találni – arcáról az a levakarhatatlan vigyor csak nem tûnik el, és kezdek félni. Nem értem, miért hívott el így hirtelen, eddig nem akart belevonni az ilyen dolgokba. Csak elrettentésképp akarja?
- Rendben, ott leszek – bólintok, miközben elõveszek pár képet a dossziémból. Ezek amolyan tesztek. A fehér lapon pár tintapaca éktelenkedik. A különbözõ mintákba különbözõ dolgokat látnak bele az emberek.

- Egy új ötletem lenne a mai órára… - kezdem, miközben elé tolom a képeket. A tekintetébõl azt szûröm le, hogy képzeletben épp most fojtott meg, amiért ilyen vackokkal nyaggatom. De kitartóan mosolygok rá. Nem olyan rossz ez, na!

*
Aznap estefelé kicsit izgulva indulok el a Chrill’s felé. Amint hazaértem, megnéztem a neten merre található. A szokásos farmer, halványkék nyakkendõ, szürke, egyszínû, betûrt ing van rajtam. Nem is tudom mit kéne felvennem egy ilyenre mérkõzésre. Hajam oldalra simítva. Indulás elõtt, gyorsan ellenõrzöm magam a tükörbe. Csak jó lesz így...
Épp idõben érkezek, azonban Hei késik.

Mikor kifordul az egyik utcából, és meglát, elszörnyed. Mosollyal köszönök neki, azonban õ csak fintorogva méreget, szörnyülködve bámulja a nyakkendõmet.

- Maga meg hogy néz ki? – kérdi értetlenül, szinte nevetve.
- Miért? – vonom fel szemöldököm mérgesen.
Felsóhajt, majd még egyszer végignéz rajtam.
- Várjon – szól, majd hajamhoz nyúlva beleborzol.
- Hé! – hõkölök hátra, mire unottan felsóhajt.
- Higgyen nekem, nem akar így odamenni. Vegye le a nyakkendõt – utasít ellenkezést nem tûrõen. Mivel ebben õ a tapasztaltabb, így megadóan hámozom le magamról.
- Az inget tûrje ki. Gombolja ki felül.
- Nem gombolom ki – szólok rá mérgesen, miközben kitûröm az ingemet. Hozzám lépve, egy gyors rántással tépi le a felsõ gombot a ruhadarabról.
Elképedve bámulok rá, majd mérgesen pillantok a földön heverõ gombra. Ezt most miért?
- Tönkretetted!
Erre csak vállat von, majd hetykén megjegyzi, hogy tûrjem fel az ingujjamat.
Morgolódva engedelmeskedek.
Gyorsan végignéz rajtam, majd bólint.

- Örüljön, ha így nem szúrják ki – sóhajtja, majd elindul elõttem. Ez a srác!
Mérgesen megyek utána, kezemben nyakkendõm. Úgy érzem magam, mint egy kirakati bohóc. Ilyen hajjal… Szörnyû.
Kellett nekem eljönnöm.

Már egy hónapja vagyok itt ebben az iskolában. Lett pár visszajáró páciensem, akik kezdenek végre megnyílni nekem. Szinte a barátaimnak tekintem õket, azonban mindig jönnek újak, mint ahogyan jövõ héttõl is.
Aznap reggel, mikor bejöttem az iskolába, az igazgató azonnal magához hívatott. Pár tanárral vitatkozott épp arról, mi legyen Heikichivel.
Amint beléptem a nagy, szürke falú terembe, abbahagyták a hangos morgolódást.
Az igazgató gyorsan beavatott abba, mi is történt tegnap.
Ha belegondolok, már hallottam a nevét többször hasonló dolgok miatt.
Az igazgató adott nekem pár jó tanácsot vele kapcsolatban, az adatait, illetve még pár mappát az eredményeirõl, hiányzásairól.
Az egész estém azzal telt, hogy a mappákat olvasgattam. Jó sok információt megtudtam róla.
Hatakeyama Heikichi, 19 éves. Volt pár adat arról, hogy hányszor függesztették fel eddig, és mi miatt. A listán igen elcsodálkoztam. Az igazgató nagyon türelmes típus lehet. És egy kép is.
Így, hogy megnézem, egyre ismerõsebb. Biztos, hogy láttam már az iskolában.

***

Másnap, kialvatlanul kelek fel. Alig sikerült aludnom valamennyit.
Két kávé, egy zuhany is alig segített valamicskét.
Szerencsére, csak délre kell beérnem, de még az is korán van. A fogadóórák tanítás után vannak.
Ma fogok elõször találkozni Heikichivel. És ez valamelyest feldob, kíváncsi vagyok rá, de kicsit tartok is tõle. Az az igazság, hogy az új diákok nagyon nehezen nyílnak meg nekem, és õ nem is magától fog ide járni…

Mikor beérek, még a diákok zöme órán van. Páran kint lógnak a parkban.
Az igazgatóval sem futok össze, csöndesen leülök az elkülönített kis teremben, ami valamikor tanterem lehetett, de az új törvénnyel muszáj volt egy pszichológust fogadni. Akkor festhették át a falakat barack színûre, így a fehér nem olyan unalmas és elrettentõ.
A falakat az utóbbi hetekben én dekoráltam ki pár képpel. Van köztük madár, virág, macska. Csak, hogy ne legyek túl rémisztõ.

Pár órát kell csak várnom, mire kicsöngetnek, én pedig ajtót nyitok, hogy megnézzem itt van-e az új fiú.
Szerencsére nem késett. Épp a lábával dobol, mérgesen.
Az igazgató úr említette, hogy bizony nem elég, hogy sok baj van vele, nem is bánja a dolgot. Elõszeretettel felesel, de úgy gondolom, majd én megtapasztalom milyen is õ valójában. Lehet, hogy csak a családja miatt ilyen...

Élõben teljesen más, mint a képeken. Rövid szõke haj, lazán felvett egyenruha, szegecses karkötõ, piercingek, halványkék szemeibõl sugárzik a vadság. Igazi lázadó a sok piercingjével, hanyag ruházatával. Pontosan megértem miért ilyen elõvigyázatos vele az igazgató. Kezei be vannak kötve. Vajon a nemrég történtek miatt?
Mindezek ellenére elég helyesnek mondanám.

- Hatakeyama Heikichi? - kérdem, kicsit megküzdve nevével. Nehezek ezek a külföldi nevek. Mosolyt villantok, miközben hagyom, hogy bemenjen mellettem a szobába, és helyet foglaljon.
Nemtetszését kifejezve hangosan, dobja le magát a székbe.
- A nevem Christopher Lane – mutatkozok be, majd hátranyúlok a mappámért, amiben az esetrõl készült leírás található, illetve pár üres lap, feljegyzéseknek. – Örülök, hogy megismerhetjük egymást - mosolygok rá ismét, azonban kerüli a tekintetem, inkább az ablak felé pillant.

- Én kevésbé – morogja dühösen.

- Nincs túl sok kedved itt lenni, ugye?- kérdem nyugodtan, de még csak felém se néz, így folytatom. - Általában senki nem jön hozzám szívesen. Az eleje mindig döcögõs, de a végére barátok leszünk. - Legalábbis a tapasztalataim szerint. A diákok mindig „cikinek” érzik, hogy ide kell jönniük.

- Majd pont magával fogok barátkozni… - morogja, miközben kicsit lejjebb csúszik a székén. Lapozgatni kezdem a feljegyzéseket. Kezdjük valami egyszerûvel.

- Mesélnél valamit magadról?- kérem kedvesen.

- Nincs mit mesélnem – szögezi le, és ezzel számára a beszélgetés itt véget is ért.

- Látom, nem vagy túl beszédes. Akkor inkább mond el azt, miért vagy most itt – próbálkozok hát másfelõl.

- Maga is biztosan tudja. Mérget veszek rá, hogy a diri beavatta, és azt is biztosra veszem, hogy az aktámat is megkapta, amiben benne vannak a személyes adataim. Akkor meg?- mordul rám dühösen. Látom ez a srác még nem igazán értette meg, hogy elõttem semmi értelme játszania magát. Csak kicsit kéne, együttmûködjön.

- Eltaláltad, de szeretném a te szádból hallani. Az Igazgató nem volt ott, nem tudhatja, pontosan mi is történt – világosítom fel a tényekrõl.
- Megvertem valakit – sóhajtja, beadva a derekát. Végre. Elmosolyodok azon, hogy kerüli tekintetemet. Mint egy kisfiú, aki tudja, hogy rossz fát tett a tûzre. Ez kifejezetten aranyos.

- Kit vertél meg?- kérdem érdeklõdve, mire õ hetykén vállat von.

- Nem tudom a nevét – válaszolja, miközben még mindig másfelé nézeget.
- Miért verekedtetek össze?- próbálkozok ismét. Úgy kell belõle kihúzzam a szavakat.

- A helyemen ült – jelenti ki, mire felvonom a szemöldököm. Hát, ez érdekes indok. Ez se épp érett viselkedés, mit ne mondjak. – A tölgyfa alatti pad az enyém. Mindig oda ülök. Elfoglalták a helyem, a másik kettõ elkotródott, de ez nem akart. Megleckéztettem – kissé értetlenkedve figyelem.
Emiatt verekedés? Sok dolgunk lesz itt.
Az az igazság, hogy nem tûnik rossz embernek. Lázadó, igaz, de nem az a fajta, aki elborult aggyal veti magát a másikra, ha csak meghallja azt a szót, hogy verekedés.
Nem tudom belõle kinézni ezt.
A sok felfüggesztés, pletyka, és miegymás ellenére sem.

- Tudtommal az a pad az iskola tulajdona. És van rajta elég hely több embernek is – kezdem lassan magyarázni. – Mi történt volna, ha mondjuk eltörik az orra, Heikichi? Kórházba kerül, te pedig börtönbe. Ezt akarod? A börtönviselt embereket a társadalom kinézi. Édesanyád vajon mit szólt volna?- Hangom még mindig barátságos, halk. Nem tudom, hogy nem gondolt-e ezekre, vagy nem akart belegondolni.

- Ne beszéljen az anyámról! Fogalma sincs róla, hogy ki vagyok! Nem ismer engem!- csattan fel keményen, dühösen. Nem riadok meg egy cseppet sem.

- Akkor engedd, hogy megismerjelek – próbálkozok, kissé elõrébb dõlve.

- Csak szálljon le rólam! Semmi köze hozzám!- vágja hozzám durván.

- De igenis van. Rajtam múlik, hogy el fogod-e végezni az iskolát. Problémáid vannak, Heikichi, amiket közösen meg fogunk oldani.
Kissé erõsebben szólok, hátha végre komolyan veszi ezt az egészet.

- Az én egyetlen problémám csak maga! Azt hiszi, nagy arc, csak azért, mert dilidoki? Hogy vájkálhat mások életében?! Hát marhára nem! Hagyjon engem békén!- Szinte felugrik a székbõl, felkapja a táskáját, ujját fenyegetõen rám szegezi, majd szinte kiront a szobából.
Sóhajtva túrok hajamba.
Hát, ez aztán jól sikerült.

Utána még két diákot is fogadok, majd mára végzek is. Igazán könnyû nap volt.
nyugodtan sétálnék ki az épületbõl, mikor összefutok Heikichiék osztályfõnökével. Az õ évfolyamukról, a végzõsök közül senkivel sem beszéltem még.
- Ohh. Mr. Lane – köszön bájmosollyal. Egy hosszú barna hajú hölgy, kicsit idõsebb korosztály. Láttam már, ahogy a kocsiban sírt. Valószínûleg nincs nála minden rendben. Minden egyes reggel tíz percet vár az autójában, mielõtt kiszállna. Nyugodtan rámosolygok.
- Mrs. Ceall. Hogy van ma?
- Köszönöm, jól. Végre mehetünk haza, nem igaz?
- Igen… Szerencsére mára vége.
- Hallottam, hogy ma volt az elsõ foglalkozása Heikichivel. Hogy ment? – Ó, szóval csupán ez érdekelte.
- Igen. Minden rendben ment. Kicsit ellenkezik még ez ellen, de szerintem könnyen sikerül majd szót értenünk…
- Ohh. Értem. Azt hittem sokkal rosszabb élményekkel távozik. Mármint... Nem azért, csupán… Sok gond van vele. A verekedések, felfüggesztések. Pedig nem buta õ, csak tudja…
- Persze.
Bólintva mosolygok továbbra is.
- Én akkor mennék is.
- Rendben. Öröm volt látni.
- Úgyszintén.
Mrs. Ceall ezer wattos mosolyt vet rám, majd eltipeg.
Sóhajtva indulok hát haza. Ma kivételesen gyalog, nem busszal.
Van kocsim, de az az igazság, hogy a drága benzin miatt a tömegközlekedés jobban megéri.
Hétágra sütött reggel a nap, így egyszerûbbnek tûnt gyalogolni, azonban nem számítottam rá, hogy délutánra elered az esõ. Így esernyõ nélkül indulok el.
A bérletem otthon hagytam. Csak a szokásos.

Ahogy sétálok hazafelé, egy plakátra leszek figyelmes.
„Táncoktatás haladóknak”
Szemem szinte csillog örömömben.
Bár ruhámból már csavarni lehet a vizet, és még mindig esik, ez most képes volt elsöpörni a rossz kedvemet.
Gyorsan behúzódok egy száraz helyre, és leírom a plakáton található számot, hogy késõbb felhívhassam.
Ahogy elhaladok a park elõtt, meglátom Heit egy padon üldögél éppen, lehet cigizett, amíg el nem eredt az esõ. Mivel nem vesz észre, így inkább tovább megyek, miközben azon gondolkozok, hogyan fogok vele dûlõre jutni.

Otthon felhívom a tánciskolát, és boldogan jegyzem fel az órák idõpontját. Este 5, Csütörtök. Tökéletes, úgyis háromkor végzek, Hei az utolsó, még pont odaérek. Kár, hogy a város másikfelében van, így sokáig tart tömegközlekedéssel az út.

***

Heivel hetente kettõ órám van, így nyugodtan telt a szerda, felhívott az igazgató érdeklõdni, de neki is ugyanazt mondtam, mint Mrs. Ceall-nek. Túl sok figyelmet kap ez a fiú. Szerencséje, hogy még nem csapták ki a viselkedéséért. Mert az egy dolog, hogy verekedik, de a modora is igen embert próbáló.
Valamiért mindezek ellenére is biztos vagyok benne, hogy ez az arca, csak valamiféle fal. Talán mélyen belül érzékenyebb.
Ki tudja?

***

Csütörtök.
Mikor kiengedem az elsõ két diákot, Hei már kint ül a terem elõtt.
Mosolyogva köszönök neki, de õ ugyanolyan mogorva ábrázattal vonul be mellettem, mint legutóbb.
Sóhajtva csukom be mögötte az ajtót, majd helyet foglalok vele szemben.
- Milyen volt a mai napod? – kérdem lágyan, miközben a papírokat rendezgetem.
- Unalmas – válaszolja tömören, csattanósan.
- Valóban? Ma nem történt semmi különös? Ezt jó hallani.
Erre nem válaszol, így folytatom.
- És mi a terved mára.
- Semmi köze hozzá.
Felnevetek, mire csak fintorog egyet.
- Nem vagy valami nyitott. Tudod, arra gondoltam, talán ha én mesélek neked, te is fogsz…
- Nem érdekelnek a minden napjai. – Kék szemeivel az ablakon át bámul kifelé. Szokásos.
- Hát, pedig nincs jobb ötletem. – Egy percre elgondolkozok. – Képzeld, nemrégiben találtam egy tánciskolát. Az a baj, hogy a város másik részében van. Azt hiszem, arra felé laksz te is. Nem tudom ismered-e. Már régóta üzemeltetik, a tulaj egy viszonylag fiatal hölgy, aki régebben versenytáncolt. Én csak hobbiból járnék, de jó két óra odáig elsétálni. Azt hiszem, nem lehet minden tökéletes. Mondd csak, te sportolsz valamit? Kinézném belõled a focit, vagy esetleg úszás?
- Bokszolok.
- Igen? Versenyszerûen? – kérdem, érdeklõdve. Bár õ még mindig pont olyan rideg, mint eddig. Sõt. Bár, nem igazán lep meg a dolog.
- Fogjuk rá.
- Mióta?
- Már rég óta.
- És otthon mit szólnak hozzá? Mármint… Én félteném a gyermekem egy ilyen veszélyes sporttól.
Erre már nem is válaszol. Esküszöm, ez egyre reménytelenebb.
- Hmm. És mondd csak. mi benne a jó?
- Nyerni – vigyorodik el.
- Ohh. Értem. Biztos nem lehet unalmas. Merre szoktál edzeni? Vagy, hogy megy ez… Nem értek hozzá, sajnálom.
- A mérkõzések mindig más helyen vannak.
- Egyszer szívesen megnéznék egyet.
Erre felnevet.
- Mi az? – kérdem értetlenül, mire végre rám néz.
- Nem hiszem, hogy magának tetszene – szája szegletében, még mindig ott bujkál az a lenézõ mosoly.
- Hát. Talán nem tetszene. De nem ítélem el, amíg nem láttam. Nem vagyok az erõszak híve, de ki tudja.
- Maga olyan… - kezdi, de a felénél abbahagyja. Nem kérdezek rá, mit akart mondani.
Már pont kezdenék egy újabb kérdéssel, de amint szólásra nyitom a számat, felpattan a székbõl.
- Mennem kell – azzal, mint aki jól végezte dolgát kivonul.
Hát. Nem erre számítottam.
Bár simábban ment, mint elõször.
Személyes sikernek könyvelem el.
Én még várok tíz percet. Annyi maradt vissza az órából, majd én is elindulok.

Kezd egyre hûvösebb lenni, ahogy haladok. Nagyon utálom ezt az õszies idõt. Záporok, meg sötét táj. Nem az én évszakom.
Összébb húzom a pulóvert magomon.
A keresztezõdésben megállok, majd körbenézek. Ahogy indulnék át az utca másik oldalára, egy kisebb szûk zsákutcából hangos, fájdalmas nyögés, és csattanás hallatszik.
Megtorpanok a zöld lámpa elõtt, és visszafordulok.
Még egy csattanás.
Elindulok a hangok irányába, és megállok az utca elején.
Döbbenten figyelem, ahogy Hei könnyedén kényszerít földre két, nála magasabb, de vele egykorú fiút, akiknek az orrából már folyik a vér. Elég durván megütötte õket, az biztos. A két srác, már próbálna elfutni, de a szõke gyorsabb náluk.  Az egyiket sikerül a ruhájánál fogva visszahúznia.
Azonnal odarohanok. Hei már a falhoz nyomva ütné meg ököllel a fiú arcát, másodszorra.

- Mit képzelsz, mit mûvelsz, Hei? – kérdem feldúltan, de normál hangerõn, miközben lassan közelítek.
Meglepetten tekint rám, majd felnevet.
- Az nem a maga dolga.
- Engedd el azt a fiút.
- Miért tenném? – kérdi, majd kezét lendíti, hogy behúzzon neki egyet, de gyorsan megragadom a csuklóját.
Azért lehet, hogy erõsebb nálam, de hirtelen úgy meglepõdik, hogy megáll a lendületben.
A fiú közben, akit épp menteni próbálok, nagyot rúg a szõke térdébe, így az elengedi õt a bevillanó fájdalom miatt. A srác bicegve kezd el futni, miközben röhög, Hei pedig már indulna dühöngve utána, mikor elé állok.
Ez azonban nem várt reakciót vált ki belõle.
Mérgesen, zihálva néz szemembe.
- Semmi köze ahhoz, mit csinálok iskolán kívül.
- De még mennyire, hogy van.
Egy ideig csak bámul rám, majd felsõmnél fogva ránt közelebb, jobb kezét ekkor már lendíti, hogy behúzhasson nekem.
Sajnos túl késõn eszmélek, így az ütés telibe kapom.
Arcom zsibbad. Elharaphattam nyelvemet, ugyanis vér íze törli meg számat. Kesernyés, fém ízû.
Lassan feltápászkodok a földrõl, majd ránézve, kedvesen elmosolyodok.
- Tényleg nagyot tudsz ütni.
Olyan pillantást vet rám, mint még soha. Teljesen értetlen, majd hirtelen elkomorul.
- Nem tud maga semmit! Ne ártsa bele magát abba, mit csinálok iskola után. Hagyjon békén! Foglalkozzon inkább a szánalmas kis életével. Ha gyalog jár mindenhova, nem lehet túl jó a fizetése, mi? Balettozgasson inkább, vagy költözzön el, csak szálljon le rólam! – zsebre vágja kezeit, majd otthagy.
Ez a nap se úgy alakult, ahogy vártam.

A percek egyre csak telnek, mi meg még mindig kettesben vagyunk az igazgató irodájában. Sajnálatomra túl közel az irritálóan elégedett vigyorához, jobb szeretném, ha minimum két méter távolság lenne köztünk. Minimum.

- Nos, ameddig az igazgató nem jön akár meg is beszélhetnénk szerintem miért vagyunk itt.

Ez engem is érdekelne. Ha bemártott valamivel… - Miért, mégis miért vagyunk itt?

- Tudod, én szervezem idén a végzõs bált, és szeretném, ha te lennél a segédszervezõm. – mosolyog fesztelenül.

- Nem, nem vállalhatom el. – már csak ez hiányzott!

- De miért nem? – tettet ártatlanságot.

Idegesít… - Sokat kell tanulnom, és készülnöm – vágom rá a hazugságot, hisz sok tantárgyból még elõbbre is vagyok, de õ ezt nem tudja.

- Kérlek…Valérie, KÉRLEK! Ez nagyon nagyon sokat jelentene a diákoknak, és ha nem lesz végzõs bál, akkor egy 150 éves iskolai hagyományt szakítasz meg. – néz rám könyörgõ szemekkel, mire kis híján felhorkantok - Ugye te sem bírnád ezt elviselni? A tudatot, hogy másfél emberöltõnyi tradíció vész csak úgy oda.

Éppen ez a probléma! Miért bíztak egy ilyen fontos hagyományt egy… egy sportolóra!

- Miért én? – kérdezem, magam sem tudva mit tegyek, de kizárt, hogy Kenzo Win szervezze a bált. KI.VAN.ZÁRVA.

- Miért, ki más lehetne még? – emeli meg a szemöldökét - Nézz körbe az osztályban, te vagy az egyetlen személy, aki úgy tûnik valami értelmes mondatot és gondolatot is ki tud nyögni, illetve produkálni. Nélküled nem fog menni, katasztrófa lesz.

Egyetértünk. Éppen ezért habozok. -            Nem is tudom.

Mennyit nyom a latba egy elfuserált végzõs bál kontra Kenzo Win, a „bugyigyûjtõ” társaságával szemben?

- Kérlek! – néz rám olyan szemekkel, amiket biztos egy kisráctól vett kölcsön, aki éppen csokiért ácsingózott.

Istenem! Oké… oké… lássuk csak. Ha nagyon szuperül sikerülne az egész, az jó pontot jelentene a tanári gárda szemében is és talán még az egyetemen is értékelik majd a szervezõkészséget, ha megemlítem ezt a dolgot. De Kenzo Winnel?

Lelki szemeim elõtt megjelenik egy izzadtságszagú tornaterem, mûanyag kempingasztalokkal és összecsukható székekkel, hatalmas otromba hangfalak, rekeszes sörök meg chips…

Sóhajtva bólintok rá, bár elõre tudom, hogy meg fogom még bánni. Csakis azért megyek bele, mert rajtunk röhögne az egész város, a you tube-on keresztül pedig az egész világ, ha õ szervezi meg a bált.

Felém nyújtja a mappát amiben az eddigi tervek vannak, vagyis szinte semmi. Meg is lepõdöm, mert nem szokták az utolsó hónapra hagyni szervezést, így lesz mit csinálnunk.

Hál’Istennek az igazgató is megérkezik végre így megtudhatom az anyagi keretet. Hát… egy gimitõl nem is vártam dollármilliókat, de okosan gazdálkodva ebbõl a pénzbõl egy nagyon is szép és megfelelõ színvonalú bált lehet szervezni.

***

Reggel nulladik órában van francia, még ki sem nyílt teljesen a szemem, de mire gyalog beérek a suliba már majdnem teljesen éber vagyok, nem úgy mint Meddy, aki a szék mellé akart ülni miközben az õ imádott bálványát bámulta, aki pedig ügyet sem vetett rá.

Nyugodtan kipakolom a könyveim, a jegyzeteim és a tollam, majd kikapcsolom a mobilomat is, nem lenne szép, ha óra közben csörögni kezdene és mikor felegyenesedem egy súlyos test csapódik le a mellettem üresen álló székre.

Jesszusom a frászt hozta rám! És miért ült Õ ide mellém?? Nem itt van a helye!

Még van képe mosolyogni a tanárnõre, legszívesebben egy szemeteszsákot húznék a fejére hogy ne is lássam, ahogy a tanárnõt sem, aki elpirul.

Ó nem. Nem akarom tudni azt amit nem tudok, de nyilvánvaló.

Semmi baj – nyugtatom magam – kibírom, csak arra kell gondolnom, hogy nélkülem teljesen tönkretenne mindent. Igen, megéri a fáradságot, de ettõl még nem kell mellém ülnie és nekem nem kell jó képet vágnom a dologhoz.

- Ne nézz így rám, azért ültem ide, hogy jobban megismerjelek. – szólal meg halkan - Többet kell együtt lógnunk, elvégre meg kell ismernünk a másikat, hogy az évezred legnagyobb buliját hozhassuk le együtt. 

- Ez nem egy buli. – mondom lehalkítva a hangom – Ez egy BÁL. – hangsúlyozom az utolsó szót.

- Öltönyös buli. – hajol közelebb.

- Nem. – ingatom a fejem határozottan – Egy színvonalas rendezvény, nem pedig valami lepukkant buli.

- Nem mondtam, hogy lepukkant. De azért te sem tagadhatod, hogy kell bele egy kis extra, ami felviszi a hangulatot.

Tanárnõ belekezd a magyarázásba, ezért elõre figyelek, kinyitva a jegyzetfüzetemet is. Ezúttal kénytelen leszek elmenni a bálra, mert én is végzõs vagyok és ha már egyszer nem húzhatom ki magam a dolog alól nem egy countryval kombinált kocsma és diszkó keverékébe akarok belecsöppenni.

- Szóval mikor kezdjük? – súgja balról a nem kívánatos hang.

- Minél elõbb, mert már most is késõn van kezdve. - kell egy lista vagy valami. Rengeteg a teendõ. – Legelõször is keresni kell egy tánctanárt. – szögezem le.

Lejegyzek pár mondatot, hogy ne maradjak le az anyaggal, de közben Kenzora sandítok, aki egyáltalán nem ír semmit, csak az egyik fekete színû tollamat forgatja az ujjai között, ráadásul engem néz. Kikapom a kezébõl a tollam és az asztal másik oldalára teszem, hogy ne érje el, majd újra a tanárnõ diktálására figyelek. A francia könnyû, végül is azóta beszélem amióta elõször megszólaltam, ezért is csak pontokban jegyzek le ezt-azt, s mikor újra felnézek a füzetembõl, bosszúsan kapom ki a mellettem ülõ kezébõl a ceruzámat is.

- Hagyd már abba. – pirítok rá suttogva.

- Úgy volt, hogy ismerkedünk, rémlik? – kérdezi sunyin mosolyogva, miközben elcsórja a radírgumimat is.

Összeszorított ajkakkal nyúlok utána, õ meg a markába zárja és hiába próbálok kinyitni, vagy kifeszíteni azokat az átkozottul nagy ujjakat, egyszerûen nem bírom megmozdítani. Ez a szemét meg már megint csak vigyorog!

Tudatalattim élvezettel húz be neki egyet, azt képzelve, hogy jobban fájna neki, mint az én öklömnek. Álmodozni szabad…

- Oké, csak add vissza. – adom be a derekam fáradtan, mert vele úgy sem boldogulok.

Diadalittas mosollyal csippenti az ujjai közé a radírt és lóbázza meg elõttem, mire elkapom és elteszem. – Csak nem értem minek kell megismerned egy bál megszervezéséhez.

- Ez egyértelmû, hogy tudjam mirõl mit gondolnál. DJ?

- Felejtsd el! Zenekart hívünk. – jelentem ki, olyan tekintettel nézve rá, hogy tudja, fölösleges is lenne ragaszkodnia a DJ-hez, vagy a buldózer méretû hangfalakhoz, mert ha meglátok egy olyat, az elsõ ablakon kihajítom, még ha beleszakadok is.

Vigyorog. – Látod Valérie?

Ó igen… tudom mire ment ki a játék és szépen bedõltem neki. Ez szívás…

- Rendben, de nem most fogunk beszélgetni. Órán nem illik susmorogni miközben a tanárnõ magyaráz…

- Szerintem nem bánná.

- … és amúgy is jegyzetelek. – fejezem be, mintha meg sem hallottam volna a fölösleges megjegyzését.

Lehet, hogy a tanárnõt nem zavarná, ha Kenzo nem figyelne arra amit magyaráz, ha máskor, teljesen másmilyen, tisztességtelen figyelemben részesíti. Én nem élek vissza a lehetõséggel, hogy miatta ellébecoljam a tanórát. A tanulás fontos, minél tökéletesebb – lehetõleg teljes pontszámos – lesz az érettségim, annál biztosabb, hogy felvesznek az orvosi egyetemre. Más szóba sem jöhet.

- Mindenkivel ilyen kedves vagy, vagy csak én vagyok ilyen szerencsés? – kérdezi néhány perces hallgatás után, túl közel hajolva hozzám, ezért látványosan el is húzódom tõle, éppen azután, hogy a parfümje illata az oromba kúszott.

Giordani Dolce Vita… finom…

Zavartan húzódom el, de hamar össze is szedem magam, nem adom meg neki azt az örömöt, hogy majd a haverjaival rajtam szórakozzanak – még annál is jobban, mint eddig – és szigorú tekintettel kiegyenesedve hûvösen ránézek.

- Általában így viselkedem olyasvalakivel szemben, aki négy éven keresztül levegõnek nézett.