Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

Csak a tv-t nézem és el is fekszek, mert úgy egyszerûbb és kevésbé fáj mindenem. Finom illatokat is érzek a konyhából. Azt hiszem, ma Blake ki tesz magáért. Lehet jobban kéne rá figyelnem vagy valami, hiszen még is csak kétszer mentette meg az orvosok ezt elmondták. Elmondták, hogy õ talált rám és tõle is kaptam vért. Valamilyen szinte az õ életét is veszélyeztettem. Ez lenne a legkevesebb, hogy segítek neki minden erõmmel én is vagy legalább is kedvesebb leszek vele.

Annyira elgondolkozok, hogy már a tv-t sem figyelem, csak azon agyalok, mi lehet a történtek oka.

Gondolataimból egy számomra mostanában kedves hang ébreszt fel, ami nem meglepõen Blake-hez tartozik.

- Uram, kész a vacsora. – mondja, de ez a hangnem nem tetszik nekem egyáltalán. Túl távolság tartó. Mintha el akarna taszítani magától, pedig azt nem fogom hagyni.

Felállok és besétálok, óvatosan az étkezõbe megkapom a kajámat. Elég olaszosra vette a figurát, de nem baj szeretem én ezt. Megkapom a kaját és mindent egyszerre tesz le elém, majd mintha menekülni szeretne. Nem néz rám egyáltalán. Ki fogok deríteni mindent. a kórház óta mindenki olyan furcsa és ki fogom deríteni miért.

Megeszem a kaját, ami nagyon finom volt és kiszólok neki a konyhába.

- Blake, gyere ide. – kiabálok neki. Visszajön, de csak az ajtóban áll meg és nem néz rám.

- Szeretném… - nézek rá és megtörlöm a számat. – megköszönni a vacsorát finom volt. – köszönöm meg a finom étket.

- Ez csak természetes, uram. – válaszolja halkan és visszamegy a konyhába.

Felállok és óvatosan bemegyek a konyhába, de csak annyit látok, hogy Blake idegesen dörzsöli a tányérokat annyira, hogy még a festék is lekopik róla teljesen. Hát valami tényleg történhetett a kórházba. Lehet, átmegyek anyuékhoz beszélek velük.

- Igen? Miben segíthetek? – kérdezi, amire nem válaszolok, semmit csak tovább nézem. – Miben segíthetek? – kérdezi kicsit ingerülten, amire csak elmosolyodok.

Odamegyek hozzá. Megfogom a kezét, majd szembe fordítom magammal. A szemébe nézek, de látom, hogy eléggé ideges, de mindjárt lecsitítom. Odahajolva csókolom meg. Érzem meg feszül minden izma, majd ellök magától mellkasomnál fogva, amire felszisszenek, mert pont el találta az egyik sebemet.

- Uram. – hallom most már ijedt és aggódó hangját, de felveszem az állarcomat.

- Folytasd a munkád. – mondom neki, majd most én hárítom el a segítségét. Felmegyek, lecserélem a felsõmet és egy tiszta inget veszek fel, végül lemegyek és Blake bûnbánó arcával találom szembe magam.

- Sajnálom uram. – mondja, de ez most nem érdekel és nem hat meg.

- Most elmegyek. – mondom komolyan, mire ijedten néz rám.

- Uram az orvos ágynyugalomra kérvényezte. – mondta, de ez most kit érdekel.

- Akkor feküdj helyettem, de nekem dolgom van. – emelem fel a hangomat, amire hátrál egy kicsit és lehatja a fejét.

Elmegyek mellette. Átmegyek a kerten és végül szüleim lakásába lépek be. Nem szólok, hogy itt vagyok, mert csak a gond lenne. Egyszer csak összetalálkozok egy szolgával.

- Bly úrfi. – mondja meglepõdve a nevemet, de csak intem, hogy maradjon csendben.

- Szüleim itthon vannak? – kérdezem, amire csak a fejét rázza. Ott hagyom és tovább megyek a házba. Bemegyek apám dolgozószobájába és meglepetésemre egy nagy csomó régi képet találok az asztalon. Odamegyek és megnézem.

Szüleim vannak rajta. Kezükbe egy gyerekkel, aki nem én vagyok. tovább nézegetem, a képeket egyszer az egyiket megfordítom, és a néven meglepõdök. Blake Bly. Kikerekednek a szemeim.

Szóval ezért változott meg mindenki. Mindenki rájött és mindenki tudta csak nekem nem szóltak. Ezért volt mindenki furcsa velem és sértõdött meg Blake. Szóval akkor van egy bátyám, akirõl se anyámék nem beszéltek és a bátyám se beszélt róla. Hát rendben akkor tegyünk, úgy mintha nem tudnék senkirõl. Ha õk is játszanak, hát beszállok a játékba.

Felállok és visszamegyek a házamba, ahol Blake drágalátos bátyuskám éppen a polcot takarítja.

- Uram visszajött? – néz rám.

- Szerinted? – kérdezem mérgesen, majd inkább nem mondok semmit.

- Ne haragudjon. – mondja halkan, de ez most nekem kicsit túl sok. Nem mondok semmit, csak felmegyek az emeletre. Bezárom az ajtómat és úgy kezdek el dühöngni. Megfogom az elsõ tárgyat, ami a kezembe akad, és a falhoz vágom. Hangos csörömpöléssel törik össze. Nagyot fújtatok, majd dörömbölést hallok.

- Uram minden rendben van? – hallok ijedt hangot.

- Igen. Menj dolgozni. – kiabálok ki, majd bemegyek a fürdõbe és inkább letusolok egy kicsit, mert legalább így le tudom vezetni a feszültséget, ami bennem van most a megtudott és eltitkolt információ miatt.

Mikor elkezdek ébredezni csak a gépek csipogását hallok, majd egy ismerõs hang csapja meg a fülemet.

- Cody. Hogy vagy? – hallom Blake hangját, amint mellém ér. Õ is köntösben van akár csak én. Vele mi történt? Odafordítom kicsit a fejemet és látom, hogy könnyezik. Ennyire aggódna értem vagy csak a könnycsatornájával van valami probléma. Hiszen eddig mindig csak megaláztam és tönkre tettem. Miért aggódik értem.

- Blake. – mondom ki a nevét, de még én magam is meglepõdök a hangomon. Mint aki haldoklik, és nem tudja mi lesz vele.

- Minden rendben lesz. Kérlek, maradj velem. – mondja, de látom nem gondolt bele mit is mondott, mert teljesen elvörösödik a mondatában.

- Nem szabadulsz meg tõlem olyan könnyen. – mondom, majd megpróbálok megmozdulni, de felszisszenek, mert nagyon fáj a sebem és majd belehalok, annyira fáj.

- Orvos. Jöjjön valaki. – kiabálja el magát, mire valaki bejön. Ad egy fájdalom csillapítót, majd megvizsgálja a sebemet.

- Az egyik sebe kicsit elfertõzõdött.

- Fasza, akkor valamit csináljon vele, maga szerencsétlenség. – mondom neki a régi stílusomban, amire fél szemmel látom, hogy Blake elmosolyodik. Mondtam, hogy nem szabadul meg tõlem olyan könnyen.

Már is elkezdenek kezelni. Bekenik, lekötik, meg mindent csinálnak, csak hogy végre befogjam a számat. Legszívesebben látom rajtuk, hogy azt is bekötnék, mert állandóan beszólogatok és szidom õket, hogy miért ilyenek. A kajáért is beszólok, amikor elém vágnak egy börtön töltekének való szart.

Egy napig tartanak csak bent. Nem is bánom, bár õk örülnek ennek a legjobban, mert legalább nem szidom szét õket teljesen. Otthon ágy nyugalomra vagyok parancsolva legalább is addig, amíg anyámék nálam vannak. Olyan furcsán viselkednek. Mintha tudnának valamit és titkolni akarnák elõlem. Ez nekem nagyon furcsa, de bármi legyen is az ki fogom deríteni.

Most éppen majdnem egyedül vagyok a házba. Blake van csak velem anyuék elmentek haza. Végre. Ezt vártam már mióta. Egybõl felállok, és már megyek is le nehézkesen, mert veszettül fáj mindenem, fõleg, hogy a karomat is kell használnom.

Leérek, és akkor látom meg, hogy Blake a konyhában sertepertél. Oldalra nézve lát meg engem.

- Te meg mit keresel itt? Menjél vissza feküdni. Az orvos megmondta, hogy pihenned kell. – kezd el parancsolgatni, amire felhúzom a szemöldökömet.

- Valami nem stimmel. – kezdek el gondolkozni, majd ránézek. – Mikor cseréltünk szerepet, hogy én vagyok a parancsolgató és te a teljesítõ? – kérdezem tõle felvont szemöldökkel, amire kicsit észbe kap, és inkább elhallgat.

- Sajnálom. – mondja halkan.

- Ezt most elnézem, de több ilyen ne legyen. Elég anyámékból csak egy darab. Nem kell, hogy te is rákezdj. – mondom komolyan és ridegen, majd óvatosan és lassan megyek ki az erkélyre, majd találok ott egy doboz cigit. Szóval dohányzik? Elveszek egyet a gyújtóval és rágyújtok. Szívok egy slukkot, majd elkezdek köhögni tõle, de nagyon rossz ötlet volt ez most tõlem, mert csak úgy szakadoznak felfele azok a sebek, amik nem forrtak be teljesen. Szép leszek. Olyan vagyok, mint akit kilyuggattak.

- Cody. – hallom meg Blake hangját, majd leültet és leveszi a felsõmet. – Miért kell mindig azt csinálnod, amivel ártasz magadnak? – kérdezi dühösen, amire megint csak a fejemet rázom. Nem tetszik, hogy megváltoznak a dolgok a házamban. Én vagyok a fõnök nem pedig õ.

Ellátja a sebemet, amit azért megköszönök, nem akarok bunkó lenni bár lehetnék, mert el akarja venni a szerepemet. Felállok, és már szólna, de felemelem a kezemet.

- Még mindig én vagyok a fõnököd, ne felejtsd el. – mondom komolyan, majd bemegyek a konyhába és iszok valamit, végül leülök a kanapéra és bekapcsolva a tv-t kezdem el nézni és várom, hogy a vacsora elkészüljön és végre ehessek, mert a hasam meg a éhségtõl fog kilyukadni.

Csak az ágyamban fekszek és a rég múlt idpkre gondolok. Soha nem voltam még ennyire magam alatt és most már nem is leszek soha többet. Ezt kell túlélnem és akkor utána minden rendben lesz. Egyszer csak megszomjazok és lemegyek a konyhába, ahol látom, hogy nagyon keres valamit, de egy kicsit bagószag is van a házban.

Köhögök párat a füst miatt, amire beveri a fejét a szekrénybe. Elkezdi a fejét simogatni és látom a cigit a kezébe. Lehet nekem is rá kéne szoknom. Hátha elvinne a tüdõrák.

- Te meg mit csinálsz? – mordulok rá még mindig durcásan.

- Öhmmm. Semmit. – háta mögé teszi a kezét, majd felveszi a gyufát és már megy is vissza a szobájába.

Iszok egy keveset, majd egyszer csak gitárt és éneket hallok. Halkan lopózok be Blake szobájába. Amikor bemegyek, meglátom, hogy a teraszon van. Közelebb megyek, és úgy hallgatom. Gyönyörû, amit játszik és még gyönyörûbb, amit énekel. Kezdem nagyon megkedvelni ezt a srácot és már-már mintha kezdenék beleszeretni. A whiskym iszogatom, amikor észrevesz.

- Annyira sajnálom nem akartalak felkelteni és… - csóválom a fejemet és intek, hogy játsszon tovább. Leülök és õt figyelem továbbra. Õ is engem néz. Mintha meg lennénk babonázva. Kezemben az italom és párszor meghúzom, amikor kezdenék elérzékenyülni, de nem szabad. Erõsnek kell lennem.

Látom meg érzem rajta, hogy valamit szeretne mondani, de jobb ha most inkább nem beszél. Valahogy nem lennék rá képes. Most nem vagyok képes normális beszélgetésre. Inkább elmenekülnék, mint sem bárkivel is beszélnem kelljen.

Végül nem mond semmit, hanem inkább csak játszik tovább, aminek felettébb örülök. Még ha esetlegesen lenne, testvérem azt hiszem õt is elküldeném melegebb éghajlatra. A szüleimrõl ne is beszéljük. Õk sosem kedvelték a baráti társaságomat, de nem érdekel, hogy õk mit gondolnak, mert most már örülhetnek, nem kell elviselniük, se a barátaimat sem engem.

Folyamatosan iszok, és már kezdek nagyon elázni az üvegnek is az alján játok és ki akar esni a kezembõl. Blake feláll és kiveszi a kezembõl, majd csak annyira emlékszek, hogy az ágyában fekszem és alszok.

Mikor felébredek, nagyon fáj a fejem, de ahogy körbe nézek, nem a saját szobámban vagyok. az asztalnál meglátom Blake-t, hogy alszik. Felállok, majd az ölembe veszem és lefektetem helyére, majd felmegyek a saját szobámba.

Elfekszek és csak a plafont bámulok. Nem tudom mennyi idõ telik el egyszer csak kopogást hallok és Blake lép be rajta.

- Uram készem van a reggeli. - mondja álmos és fáradt hangon.

- Nem kérek köszönöm, de menj aludni. Mára kimenõt kapsz. – mondom, majd felállok.

- És mi lesz a feladataimmal uram? – kérdezi, amire felé nézek.

- Szólíts inkább Cody-nak és tegezzél. – mondom neki, de nem kicsit meg van lepõdve.

- De uram… - kezdene el vitatkozni, de nem hagyom.

- Ha úgy tetszik, akkor ez parancs. – mondom kicsit keményebben, amire már nem is vitatkozik, tovább csak nagyot nyel és bólint. – Rendben. Elmegyek, egy kicsit itthonról van egy két dolgom. Te is mászkálj, nyugodtan a városba vegyél magadnak pár ruhát. – mondom és elõveszem a pénztárcámat belõle a hitelkártyámat. – Ezt használhatod, az árat ne nézd, csak neked jó legyen. – mondom komolyan.

Nem mond semmit, csak bólint. Felveszek egy másik pólót, majd slusszkulcsot. Odamegyek hozzá és a szemébe nézek, amit viszonoz. Lenézek ajkaira, annyira csábítanak és olyan régen éreztem már puhaságát és érzékiségét.

Megfogom az állát, majd odahajolva adok lágy, de még is szenvedélyes csókot ajkaira. Érzem, hogy viszonozza, ami még nagyobb örömmel tölt el. Elszakadok tõle.

- Vigyázz magadra. – mondom, majd elmegyek mellette, de még a fenekére egy finomat rácsapok, hogy azért még sem feledkezzen meg rólam.

Beszállok a kocsimban és elmegyek a temetkezési vállalathoz, hogy megrendeljek és csináljak mindent, ami csak kell. Elõre ki is fizetek egy jelentõs összeget, de kit érdekel. Gazdag vagyok így bármit megtehetek.

Éppen szállnék befele a kocsiba, amikor egy fekete Merci közelít. Lehúzzák az ablakot, majd amint meglátom, a gépfegyvert próbálok menekülni elõle, de így is eltalálni. A hátamon és valahol meg is akad, mert nem jön ki a golyó. Ájultan fekszek a földön és csak reménykedni tudok, hogy valaki meg fog védeni és nem hagynak meghalni.

Este érek haza haveroktól, akik egy nagyon jó ötletet adtak. Mesélték, hogy csajaiknak erényöveket vettek és láttam férfi változatban, amire megörülök. El is megyek és veszek egyet az én kis szolgámnak. Senki másé nem lehet úgy sem csak az enyém.

- Jó estét uram. – meghajolva üdvözöl. Kihúzza a széket, amire leülök és várok a vacsorát. Betolja a kocsit, majd lehajol a tányérokért, amire az én kezem elindul édes fenekén egészen vágyáig.

- Van egy ajándékom számodra. – mondom vigyorogva.

- Uram, én nem érdemlek meg ajándékot, ne költsön ezért rám. – kezdi el mondani, de markolok farkára, amire felnyög.

- Azt nem mondtam, hogy örülnél is neki. – felegyenesedik és megfordul, én meg tovább simogatom és ingerlem, miközben sóhajok hagyják el ajkait, végül elengedem és leülök a székbe. – Mi a kaja? – kérdezem flegmán.

- Öm… izéé…. hús.. meg… hát… - kezd el hebegni-habogni, majd nem mond semmit.

Elém rakja a kajákat. Megeszem mindet. Jól esik, és tényleg finoman fõz. Leszedi az asztalt én meg kéjesen nézem minden mozdulatát, végül, amikor a mosogatót rakja be, odamegyek hozzá farkamat neki nyomom, ami mát nagyon vágyakozik valami után.

- Uram kérem, még nem indítottam el. – ellenkezik pirulva.

- Nem érdekel, most más a feladatod. – mondom komolyan.

A kanapéhoz érve lelököm rá. Leveszem a nadrágomat és a bokszeremet, majd leülök és intek neki, hogy csinálja, amivel meg lett bízva. Látom, nagyot nyel, de elhelyezkedik lábaim között. Kicsit félve kezd bele, de ekkor megfogom a haját, felhúzom magamhoz és leszedem róla azt a felesleges ruhadarabot, ami ékességén van, majd elõveszem az erényövet és ráadom.

Zavartan figyeli cselekedetemet, de nem ellenkezik. Rá is lakatolom.

- M-mi ez? – kérdezi zavartan és tudatlanul.

- Nah mit gondolsz? – vigyorodok el perverzen. – Ez az ajándékom. Egy erényöv. – nevetem el magamat.

- De uram!! – látom, teljesen elvörösödik.

- Tudom, de azt se akarom, hogy mások hozzád merjenek érni. – hangosan és ördögien elnevetem magam. – Most már hozzá láthatsz. – mondom neki, majd visszanyomom ágyékomhoz.

Ajkai közé veszi farkamat és fel-alá jár a feje, ami baromi jól esik. Nyögések hagyják el ajkaimat, majd amikor érzem itt a vég. Hangosan felnyögök és egyenesen a szájába élvezek el. Nem engedem a fejét és megvárom, amíg le nem nyeli.

A következõ pillanatban már belé is hatolok, ami iszonyatosan jó érzés, viszont ez a hülye erényöv vágja kicsit az én farkamat.

- Kérhlek… vhedd lehh. – szinte könyörög, ahogy tovább mozgok, de nyögések is felszakadnak belõle az élvezetbõl.

Elõveszem a kulcsot és kiszabadítom, belõle, amire kellemes nyög fel és élvezi tovább cselekedeteimet és én is megkönnyebbültem legalább nem fogja vágni ez a hülyeség a fakamat. Ilyenkor gyûlölöm, de amúgy jó dolognak tartom.

Leveszem és tovább mozgok benne õ meg nyögdécselve dobálja magát ide-oda gyönyörû látvány. Tovább folytatom egyre vadabban a mozgást, majd felnyögve szinte egyszerre élvezünk el.

- Gyönyörû vagy orgazmus közben. – mondom vigyorogva, amire teljesen elvörösödik és nem is tudja hova fordítsa fejét. – Ha lefürödtél gyere be a szobámba. – mondom komolyan és parancsolóan.

- Értettem uram. – mondja megadóan, majd feláll, és már megy is fürdeni. Elvigyorodok, majd felállok és felmegyek én is lefürdeni, de az övét viszem magammal, mert rá kell adnom. Anélkül nem szaladgálhat sehol. Fõleg meg nem a városban.

Lefürdök én is, majd éppen nadrágot keresek magamnak egy szál semmiben, amikor belép Blake-k és elvörösödik a látványtól. Ördögi vigyor jelenik meg a számon.

- Csak nem tetszik a látvány? – kérdezem vigyorogva és szekálva.

- Öhmm… nem… - kezd bele, amire felhúzom a szemöldököm.

- Szóval nem tetszek neked meztelenül? – kérdezem vissza, amire még jobban elvörösödik.

- De… öhm… - alig tudja kinyögni a szavakat, amire elvigyorodok.

- Nyugi. Vedd le a nadrágod és a gatyád. – mondom neki parancsolóan, amire meg is teszi. Elõveszem az övet és ráadom. – Most már mehetsz hagy magamra. – utasítom. Felveszi a nadrágját és kérésemnek eleget tesz.

Másnap reggel a telefon csörgése ébreszt fel. Felveszem, de nagyon kóma vagyok és még a dákóm is áll rendesen.

- Igen tessék? – szólok bele, miközben kicsit végig simítok farkamon.

- Cody Kory vagyok. – szól bele a banda csaj tagja elég sírós hangon, amire kipattan a szemem és felülök.

- Mi történt? – kérdezem egybõl aggódva.

- Alex… meghalt. – fejezi be és nem is többet mondani, mert elkezd bõgni. Ledöbbenek teljesen és kiesik a telefon a kezembõl. Alex… meghalt. Ez visszhangzik a fejemben.

Egyszer csak benyit Blake.

- Uram kész a… - de nem folytatja, csak engem néz. – Uram minden rendben? – kérdezi, de nem válaszolok.

- Tünés a szobámból. – kiabálok rá, amire összerezzen, és szinte menekülve szalad ki. Felállok, felkapom a ruhámat és már lent is vagyok, ahol a félelemtõl reszketõ szolgámat látom.

- Sajnálom… - kezdené el mondani, de nem hagyom neki.

- Elmentem. – mondom ridegen és gondolom nagyon félelmetesen, mert Blake-ben benne szorul a szó.

El is megyek a bandához. Mindenki gyászol és bõg még a srácok is, pedig hozzám állt legközelebb Alex. A legjobb haverom volt és õ volt az egyedüli, aki elfogadott ebben a rohadt világban. Apámék sem szeretnek állandóan egy a hülye elveszett kölykük után sírnak, akit képtelenek megtalálni én meg le vagyok szarva. De már hozzá szoktam.

Este érek csak haza és teljesen ki vagyok készülve. Nem sírtam semmit, de nem is akarok. El fogom intézni Alex temetését meg mindent. Ahogy belépek, a házba Blake éppen a konyhába megy.

- Jó estét uram. – szól halkan remegõ hanggal, de nem mozdul. Nem mondok semmit, csak odamegyek, hozzá elõveszem a kulcsot és leveszem róla az erényövet.

- Azt csinálsz, amit akarsz. Nézzél tévét, egyél popcornt vagy ha akarsz, menj ki, ússz a medencébe. – mondom neki, amire teljesen ledöbben.

- De uram. – kezdi el magyarázni.

- Csak menj és élvezd az életet, amíg lehet. Meg amíg tudod. – mondom halkan és elindulok a szobámba.

- Uram és mi lesz a vacsorával, meg amit csinálni szokott velem ilyenkor? – kérdezi elpirulva.

- Felejtsd el. Mondom, csak élvezd az életet és használd ki, hogy még halandó vagy. – válaszolom már szinte kedvesen és felmegyek nincs most kedvem senkihez és nem akarok senkivel sem lenni. Egyedül ez most minden vágyam.

Látom, hogy kicsit gondolkozik, majd elveszi a tejszínhabot és a tetemre próbálja fújni, de rajtam viszont még rajtam van a felsõ és arra sikeredett fújnia. Elmosolyodok annyira aranyos, amikor elpirul. Lehajtja a fejét, majd fogom és leveszem magamról a felsõmet.

Amikor leveszem, már érzem a hideget a mellkasomon és a hasamon, majd nem sokkal késõbb nyelvét is. Elmosolyodok, fõleg, hogy zavarban van a saját tettétõl. Tovább mosolygok és figyelem cselekedeteit, mert nagyon szexin csinálja. Egyszerûen felizgulok tõle, de teljesen.

Látom, elgondolkozik meg int. Nem szabad. Megcsókolom, majd kezemmel vágyát kezdem el simogatni, majd rámarkolok, amire felnyög. Felé fekszek és tovább izgatom. Azt akarom, hogy minél jobban élvezz alattam és a lehetõ legszexibb légy, mert azt kívánom, és azt akarom elérni.

Ajkaira tapadva csókolom meg szenvedélyesen és mohón, megszabadítom az utolsó ruha darabjától, de ahogy látom eléggé égnek meredõ dolgok vannak itt. Kicsit felülök és gyönyörködök a munkában, fõleg, hogy ilyen hamar izgalmi állapotba került.

- Már ennyitõl? – kérdezem vigyorogva, amitõl teljesen elvörösödik és gondolom, legszívesebben itt helyben süllyedne el, de nincs ezzel semmi baj ez csak természetes, de most akkor is jól el fogok játszadozni.

Felállok, majd leveszem gatyámat és már nálam is vannak dolgok, csak még kicsit jobban be kell indulnom, ami meg is lesz nem sokára, csak percek és kényeztetések kérdése.

Kezem egybõl megtalálja farkát, amit elkezdek kényeztetni. Látom, hogy mennyire élvezi és ez egyszerûen gyönyörû látvány. Nagyon tetszik, és nem akarok mást látni. Tovább kényeztetem, majd mielõtt elsülne, abba hagyom, felé hajolok, hogy megcsókoljam, de ekkor csípõink összekerülnek, amire mindketten kéjesen nyögünk fel.

Ujjaimmal bejáratához helyezkedem és beléhatolva kezdem el tágítani, amire felnyög és kicsit össze is szorítja a szemét. Hát igen, nem a legjobb érzés, de ki kell bírnia. Más választása nincs.

Elkezdem mozgatni ujjaimat és mikor nem bírok tovább magammal. Kiveszem ujjaimat és farkam váltja fel. Határozottan el mozdulattal hatolok bele, amire én felnyögök, õ meg kicsit fájdalmasan nyög fel. Nem kicsi méretekkel lettem megáldva az egyszer már biztos. Megcsókolom, majd elkezdek benne mozogni. Eleinte lassan, mert nem akarok egybõl elsülni, az olyan ciki lenne. Lassan fokozom a tempót, és érzem, hogy lassan õ is átveszi a kellemes érzés és most már nem fájdalomból nyögdécsel csókunkba.

Fokozom a tempót, majd elhagyva ajkait, nyakát kezdem el csókokkal halmozni, amiket szépen ki is szívok. Legalább tudják, hogy õ az enyém és nem lesz más választásuk, csak elkerülni.

Ahogy tovább mozgok, benne egyre gyorsabban érzem, hogy közel a cél. Pár lökés után felnyögve élvezek bele, majd neki sem kell sok és elélvez a hasamra, de a saját hasára is ment. Kielégülten elmosolyodok, majd kicsúszok belõle és látom, figyeli, mit akarok csinálni. Lehajolok hasához és nedvét lenyalva nézek mélyen a szemébe vigyorogva. Látom, hogy mennyire elpirul és legszívesebben elmenekülne. Helyes. Ezt akarom látni rajta látni mindig.

Felállok, majd a tus felé kezdek el menni.

- Fürödj meg, majd öltözz fel és kezdj el a kertben munkálkodni, a ruhában, amit adtam. – adom ki a parancsot a szokásos hangnemembe.

- De hát… ott meglátnak. – mondja elpirulva, amire elvigyorodok.

- Pont azért. – mondom gonoszan. – Ja és még valami fordulok vissza az ajtóból. – A nyakadat ne merd eltakarni. Hagytam ott egy szép kis ajándékot, hogy tudják, csak az enyém vagy. – mondom komolyan megfélemlítõen és látom, megijed arckifejezésemtõl.

- É-é-értettem. – mondja, majd látom, hogy feláll és megy a saját szobájába, miközben összeszedi a ruháit. Bemegyek a fürdõbe és alaposan letusolok, mert ragadok minden fele.

Fürdés után lemegyek a kertbe és látom, hogy akkora már szolgám is lent van. Hozok egy széket és leülök, hogy figyeljem mit is csinál. Nagyon szexi elhelyezkedek kényelmesen és csak figyelem. Amikor lehajol, látom formás fenekét és még néha farkát is, mert hát elég rövid ez a ruha. Nyami nyami. Ennél jobbat ki sem találhattam volna.

Egyszer csak lépteket hallok és apám hangját hallom meg.

- Cody Bly még is mi a nyavalyát mûvelsz azzal a szegény fiúval? – förmed rám apám, amire felállok.

- Ne szólj bele a dolgomba. Az én alkalmazottam én mondom meg, mit csináljon és semmi beleszólási jogod nincs. – mondom komolyan és ráförmedve, mire meglátom magam mellett a srácot.

- Mr. Bly szívesen teljesítem a fia kívánságát. – hajol meg, és ekkor látja meg apám a kis aranyos foltot a nyakán.

- Cody. Állítsd le magad. – szól rám.

- Nem érdekelsz. – vágom vissza és hátat fordítok neki és Blake-re nézek. – Te meg folytasd a munkát. – rivallok rá, amire összerezzen, majd már megy is folytatni sûrû bocsánatkérések közepette.

Apám elmegy, amire mély levegõt veszek. Nem szeretem, ha beleszól a dolgaimba, viszont Blake-nek jutalom jár. Odamegyek hozzá, majd jutalmul, most csak édes lágy csókot kap tõlem és nem durvát.

- Délután 3-tól azt csinálsz, amit akarsz. Ez a jutalmad az elõbbiekért. – mondom neki, amire meglepõdik, majd zsebre dugom a kezemet és ott hagyom.

- De uram én nem vonzódom saját nememhez. – mondja komolyan, de nem különösebben érdekel.

- Az nem érdekel. Most, hogy itt dolgozol, vedd fel a munkaruhád. – mondom huncut mosollyal az arcomon. Leülök a kanapéra és csak várok, hogy mi lesz. Zavartan áll és csak nézi a ruhát, de semmit nem cselekszik. – Nos?

- Nem akarom felvenni. – válaszolja nekem, majd még utána teszi. - ..uram. – teszi hozzá, majd meggondolod magad. Felállok és felmegyek a saját szobámba aludni egyet.

Kora reggel nem bírok aludni, fõleg, hogy olyan merevedésem van, amilyen nem sûrûn van csak olyankor, ha már hetek óta nem voltam senkivel. Kell szereznem valakit, akivel kielégíthetem vágyaimat, ahogy akarom, és amikor akarom, de végül is, miért is van itt a komornyikom. Elvigyorodok a gondolatra, de most inkább beállok a tus alá és elkezdek könnyíteni magamon. Kezemet farkamra teszem és elkezdem mozgatni, hogy végre elérjem az orgazmus kapuját. Nyögések szakadnak fel ajkaim közül, de pár perc múlva belép valaki az ajtómon.

- Mr. Bly?? – szólal meg remegõ hangon. Jobbkor nem is jöhetett volna be. Mikor meglátja, mit csinálok, kezeit az arca elé rakja. – Elnézést uram. Nem akartam megzavarni, csak azt hittem valami baj van. – mondja hadarva, majd hátrál, amíg a falnak nem ütközik. Megpróbál kimenni.

- Gyere és segíts… - nyögök neki, mire elveszi kezeit a szemérõl.

Pirulva menne ki a fürdõbõl, de nem hagyom, megállítom, majd kezeit vágyamra vezetem, ami olyan jó érzés. Nem szeretem magamnak csinálni jobb, ha más csinálja, akkor sokkal nagyobbat élvezek. De nem akarom, hogy csak én élvezzem, ezért kezemet gatyájába vezetem, ahol már ugyan úgy merevedéssel találom szembe magam. Elmosolyodok, nem kicsit, majd rámarkolok.

A falhoz nyomom, majd lehúzom róla a gatyáját, végül egy erõs és hirtelen mozdulattal hatolok belé, hogy jobban élvezzem a dolgokat és remélem õ is fogja, bár ha még soha nem volt sráccal, akkor most elég kellemetlen, de miért is foglalkozok én ezzel? Nem tesz semmit, csak hagyja magát. Helyes, nagyon helyes. Elkezdek mozogni benne, mert már nagyon akarja a farkam, na meg én is.

Tovább mozgok, majd nem sokkal késõbb el is élvezek. Megfordítom magammal szembe, de ekkor elfordítja a fejét, majd kiszalad a fürdõbõl, gondolom egyenesen a szobájába. Nem megyek most utána. Beállok a tus alá és befejezem a rendes fürdésemet. Kiszállva elkezdek öltözni.

Kajás vagyok. Lemegyek a konyhába és elkezdek valami reggelit készíteni. Gondolom Blake nem fog mostanában lejönni, hiszen ha úgy vesszük most erõszakoltam meg, de hát kellett neki rosszkor benyitni. Lesétálok és látom, hogy lent áll a bejárónõ ruhában, amit tegnap adtam neki. Elmosolyodok és csak õt figyelem.

- Nocsak, nocsak. Felvetted? – kérdezem ördögi vigyorral a képemen, amire meg is hajol kicsit én meg nem értek semmit.

- Ne haragudjon uram. Nem akartam tegnap olyan neveletlen lenni. Be fogom tartania szabályait, ahogy kéri. – mondja, én meg még mindig kukán állok elõtte, de amit hallok, az nagyon is tetszik.

- Helyes. Látom meg jött az eszed. – mondom vigyorogva, majd a konyhába indulok, mert attól, hogy kurvára kívánom, még éhes vagyok, és elõbb ennem kell valamit. A hûtõbe nézve kezdek el matatni, mire utánam jön.

- Uram ne csináljak én valami reggelit? – kérdezi, mire felegyenesedve nézek a szemébe és ekkor eszembe jut valami.

- Tudod mit? Menj fel a szobámba és viszek pár harapni valót. – mondom ördögi vigyorral a képemen.

- Értettem uram. – mondja, majd felmegy a hálómba. Elõszedek egy kis tejszínhabot, meg epret. Szerencsére édes szájú vagyok, ami csak a legjobb, fõleg nekem ilyen helyzetekben.

Felmegyek, majd leteszek mindent és látom, hogy a kis komornyikom már ott van.

- Vedd le a ruhád és csak egy bokszer legyen rajtad. – mondom komolyan, de még is ördögien, amire bólint. Feláll és leveszi a ruháját. Leteríti a székre, majd várja utasításomat.

- Feküdj a hátadra az ágyon. – mondom, neki, amit minden szó nélkül teljesít. Helyes.

Odamegyek és fújok tejszínhabot a mellkasára, amire kicsit összerezzen, hiszen kicsit hideg. Elveszek egy epret, majd lenyalom a mellkasáról a tejszínhabot végül olyan szexin kapom be az epret, ahogy csak tudom.

A következõt máshogy csinálom. Lenyalom róla a tejszínhabot, majd ajkaira tapadok rá, amit kinyittatok vele, majd átadom neki a tejszínhabot, majd az epret is. Megeszi és a csók következtében megízleltem milyen finom és édes csókja van kicsikémnek. Odahajolok hozzá és megcsókolom lágyan, de még is szenvedélyesen, amit viszonoz. Nagyon tetszik ez a játék és szeretném a lehetõ legtovább húzni.

Reggel egy verõfényes napsütéses napra ébredek. Lustán nyújtózkodok, de annál izgatottabb vagyok, hiszen szüleim most építenek nekem egy házat a kert másik végébe, ahol végre a saját magam ura lehetek teljesen. Azt csinálok ott, amit akarok, és azt fogadok fel, akit akarok. Már beszéltem is telefonon, az egyik komornyikos szolgálattal, hogy nekem szükségem van egyre és ma fogják kiküldeni az egyik emberüket. Hát igen kikötésem volt, hogy fiatal legyen és hímnemû. Jókat fogok, vele játszani mit ne mondjak.

Felöltözök szokásos felszerelésemben és éppen lefele tartok az ebédlõbe, mikor csengetnek, és apámék komornyikja nyit ajtót egy igen helyes és szexi srácot látok meg. Megállok és csak õt figyelem meg a beszélgetést hallgatom.

- Jó napot miben segíthetek? – kérdezi a kiscsaj.

- Ide lettel kiküldve komornyiknak Cody Bly-nak. – mondja, mire elmosolyodok és közelebb megyek.

- Cody Bly úr, de szólíthatsz Mr. Bly-nak is. – mondom neki, majd a kis csajra nézek. – Elmehetsz, innen átveszem. – mondom neki zsebre dugott kézzel.

- Értettem uram. – hajol meg a csajszika és már megy is szinte sietve elfele. Nem kicsit fél tõlem az itteni személyzet, de hát, na, ilyenek a fiatalok szokták mondani.

- Szóval téged küldtek ki. Te leszel az én komornyikom. – mérem fel a helyzetet, majd elkezdek körbe sétálni.

- Igen uram. – válaszolja.

Nagyon jól néz. És igen idõsebb is tõlem. Az meg csak még jobban tetszik. Nem sûrûn volt dolgom tõlem idõsebbel, de hát, na, a börtön sok mindenre megtanított. Mikor körbe érek, mosolyogva nézek a szemébe és már is elkezdek kicsit fantáziálgatni, hogy milyen lesz, ha alattam nyögdécsel.

- Gyere utánam. – mondom, majd elindulok a házamba. Elég hosszú kertünk van így nem lesz semmi gond és nem fog minket hallani senki, hogy miket fogok én a házban csinálni ezzel a sráccal itt mögöttem. Mondtam a szolgáknak, hogy vásároljanak be mindent, amit csak kell. Adtam nekik egy listát, amin egy szolgáló lány ruha is volt.

Bemegyünk a házba, ami majdnem akkora, mint az anyáméké, csak tényleg egy fokkal kisebb. Nincs is szükségem annyira, nagyra, de azért jó lesz játszadozni a kis játékszeremmel.

- Itt fogsz dolgozni. – mutatok a házra és látom, hogy kicsit meg van lepõdve. – Ha betartasz minden játékszabályt, akkor jóban leszünk és nem foglak visszaküldeni, hogy légy munkanélküli. – mondom neki elõvéve a szemetebbik oldalamat és vigyorogva nézek rá.

- Milyen szabályok lennének Mr. Bly? – kérdezi meg, amire csak még szélesebb lesz az arcomon a vigyor.

- Elõször is. Ha dolgozol ezt kel viselned. – mutatok a fotelre terített nõi ruhára.

- De uram… - kezd bele, de félbe szakítom.

- A szabályokat be kell tartani, ahhoz, hogy jóba legyünk. – mondom vigyorogva. – és nem szeretem, ha visszabeszélnek nekem. – mondom neki tovább a szabályokat, majd elkezdek gondolkozni. – Ja, igen még egy szabály. Ha szólok neked, hogy gyere a szobámba, akkor örülnék, ha a lehetõ legkevesebb ruhával jelennél meg, hogy keveset kelljen vetkõztetnem téged. – mondom vigyorogva. – Remélem megértetted a szabályokat. A többit, majd még útközben elmondom, ahogy telnek a napok. – fejezem be ennyivel.