Karakter: Sanosuke Hittokiri
Megjegyzés: (Szeretőmnek)
Itt vagyok nála, már megint, mint az elmúlt egy hétben szinte majdnem mindennap. Most is teljesen megáztam, mert nem hoztam magammal semmit és úgy elkezdett szakadni az eső, ahogy jöttem hozzá, hogy csurom víz vagyok még mindig. Nem rég futottunk össze az áruházban, amikor testvérem szépen rám öntött egy adag tejet és akkor is ő húzott ki a pácból. Nagyon helyes, ami eleinte megfogott, de a viselkedése se kutya. Az is nagyon bele való. Szakadt akkor is az eső és kihúzott minket a csávából, mert ide adta az ernyőjét, amit nem akartam volna elfogadni, de testvérem miatt megtettem. A számomat is meg adtam neki, hogy valamikor vissza tudjam adni és azóta már ott vagyunk, hogy naponta találkozunk. Eddig még lényegesebb dolog nem volt a csókon, de azt hiszem ennek a ma este lesz a változtatója.
Nem vettem észre és már a szeretőm is lett. Persze nem tud rólam semmit. A családomat nem ismeri és a jegyesemet se, akitől jöttem hozzá.
Most jön vissza a konyhából és mosolyogva hozza a teát, amit olyan finoman tud előkészíteni. Őt figyelem és csak merengek, hogy mennyire is jól néz ki.
- Borsmentatea – feleli fel sem tett kérdésemre. Tudja már hogy mit szeretek.
Leteszi az asztalra, majd leül mellém és egy hirtelen mozdulattal ölel magához. Felsóhajtva simulok hozzá. Sokkal kellemesebb vele lenni, mint Ino-éknál. Ott mindig olyan feszült vagyok és érzem, hogy nem akarok ott lenni, de itt meg… kellemes és nyugodt.
Érzem, ahogy végig simít a derekamon, majd ahogy visszateszi, becsúsztatja a felsőm alá a kezét és feljebb húzza kicsit.
- Mit csinálsz…? – pirulok el tettére kicsit, mire ő csak komolyan válaszol:
- Ha nem veszed le őket, át fogsz fázni teljesen. Majd adok száraz ruhát.
- Köszönöm. – nagyon rendes és kedves velem, bár már kicsit be vagyok gerjedve rá.
- Nincs mit – súgja a fülembe, amire kicsit libabőrös leszek, végül hagyom, hogy lesimítsa rólam a felsőt. – Meg kell törülköznöd majd… csupa víz vagy – maszatol el egy vízcseppet, ám ennyivel nem elégszik meg, ahogy kezdek én se megelégedni és vállamhoz hajolva nyal végig. Megremegek tettére, és egy halk nyögés is elhagyja ajkaimat. Nyakam és a vállam találkozásánál megáll és szépen ki is szívja. Azt hiszem ezek után majd magyarázkodhatok.
- Katsu-sama… - motyogom, amikor végig fektet a kanapén és bimbóimmal kezd el játszadozni, ami piszkosul jól esik.
- Mi a baj, Sano? – néz rám, de jelen pillanat csak zavaromat láthatja, ami furcsa, mert eddig még soha senkivel nem voltam ilyen, de most már mindegy. Ez van. Amikor felül engem is magával húz. - Vedd le a nadrágodat! – mondja, mire vágytól remegő kezekkel kezdem el kibontani nadrágomat, végül leveszem magamról. Ő addig hoz nekem törölközőt, amiben meg törölhetem a testemet, miközben a ruháimat kezdi teregetni.
- És merre jártál? – kérdezi miközben betakarózok a törölközővel.
- Ömm… - elkezdek gondolkozni, mert csak nem mondhatom neki, hogy a menyasszonyomnál. – Az egyetemen – mosolyodok el, de nem viszonozza mosolyomat, ami kicsit megijeszt.
- Milyen órád volt? – guggol le elém és kezeit a combomra teszi.
Milyen óráim is vannak? Ez a ciki, hogy ilyenkor nem jut eszembe. A fene gondolta, hogy ide is fel kell készülnöm ésszerű válaszokra. Már éppen meg szólalnék, amikor megszorítja kicsit a combomat és lehúz az ölébe, miközben csak egy bokszer van rajtam és semmi más.
- Tehát akkor merre jártál? – elmosolyodik. Tudom, hogy nem szép dolog hazudni, de nem tehetek mást.
- Mondtam, hogy…
- Mondtad – simít ki egy tincset az arcomból.
- Egy ismerősömmel voltam – mondom végül, amivel nem is hazudok, mert tényleg az ismerősöm, de… mindegy ne járjon a agyam feleslegesen.
- Ezt kellett titkolnod? – vonja fel a szemöldökét. – Gyanús vagy te nekem, virágszálam.
- Nem titkoltam… - próbálom kivágni magam. – Csak nem találtam lényegesnek, hogy elmondjam. – nem mond semmit erre, csak finoman meg csókol. Eleinte hagyom, hogy had élje ki magát, majd lassan elkezdem visszacsókolni. Még a csókja is olyan édes, hogy képtelen vagyok ellen állni neki. Akarom őt mindennél jobban. Ő kell nekem és szükségem van rá. Nem veszíthetem el. Keze közben a kis foltocskára siklik, amit nem réghagyott ott.
- Mint egy virág, olyan vagy, oly’ tiszta, szép, szelíd – suttogja a fülembe, amin végig is nyal én meg megborzongok tettére. Karjaimat nyaka köré fonom, hogy jobban hozzá tudjak simulni. Elkezdek keményedni, amit biztos, hogy ő is érez, mert hasához simul merevedésem. Ujjaival végig simít ajkaimon, amit be is kapok, ám a szememet egy pillanatra sem nyitom ki, mert félek, ha kinyitnám, egy olyan helyzetben találnám magam, amit nem akarok, ezért inkább abban akarok lenni, amelyikben most vagyok.
Érzem, ahogy végig simít gerincemen, majd nadrágomba csúsztatva kezét kezdi el fenekemet simogatni.
- Teljesen fel vagy hevülve…
- Miattad van. – suttogom két sóhaj között. – Vágyok rád. – mondom ki végre, amit szeretnék.
Nem válaszol, csak elvigyorodik. Fenekembe markol áll fel velem, mire lábaimat a dereka köré kulcsolom. Felvisz az emeletre, majd az egyik szobába, ahol csak az ő illata terjeng az egész helyiségben.
Lefektet az ágyba, majd leszedi rólam a törölközőt. Felém hajol, és mint egy kiéhezett vad esik ajkaimnak, amit örömmel viszonzok és még magamhoz is húzom, de végül elkezdem vetkőztetni, mert nem jó, hogy rajta, még minden rajta van, de én meg szinte meztelen vagyok. Lesimogatom róla az inget, majd a nadrágjához nyúlva kezdem el kibontani, miközben sóhajaim fokozódnak, ahogy kényeztetni kezdi a bimbóimat.
Ám végül feláll és leveszi a nadrágot, majd a bokszerét is, amit rólam is hamar lekap. Alig várom, hogy már magamban érezhessem és kiélvezzem az egész pillanatot, amit vele tölthetek. Lassan halad le csókjaival, miközben a kezemmel hajába túrok és simogatom ahol érem. Annyira jól csinálja és látszik, hogy ért a dolgokhoz, ami nekem még jobban tetszik. Vágyamhoz érve kezdi el kicsit csókolgatni, meg nyalogatni, miközben bejáratomat tágítja ujjaival. Hangos nyögések hagyják el ajkaimat, ami remélem elég bizonyíték arra mennyire is jól csinálja, amit éppen csinál.
Már éppen elélveznék, amikor abba hagyja kényeztetésemet és egy csalódott nyögés szakad fel belőlem, de semmi féle képpen nem akarnék elmenni nélküle. Lábaim közé helyezkedik, majd egy hirtelen mozdulattal már bennem is van, mire megfeszülök és hangosan felnyögök az élvezettől. Annyira kitölt és olyan tökéletes, hogy ilyenről még álmomban sem mertem gondolni.
- Annyira jhó vagy. – mondom nyögések közepette, mire csak egy öntelt mosolyt ejt meg.
- Tudom. – mondja egyszerűen, majd elkezd mozogni. A vállába kapaszkodva veszem fel a ritmusát és hajszoljuk együtt az orgazmust, amit már oly régóta szeretnék meg tapasztalni tőle.
Fokozza a tempót, ahogy csak tudja, miközben a nyögéseink betöltik az egész szobát. Nem is kell sok idő, mert egyszerre érjük el a mennyek határát… hangosan nyögve élvezünk el mind a ketten.
Kifáradtan fekszik mellém, mire én egy zsebkendőt elvéve az éjjeliszekrényről kezdem el letörölni magamat.
- Holnap lesz egy parti, ahova el kéne menjek, de nincs kedvem egyedül menni. Eljössz velem? – teszi fel a kérdést.
- Miért is ne. – egyezzek bele, majd elfekszek az ágyon kimerülve.
- Akkor jó, mert már amúgy mondtam, hogy társasággal megyek és nem mondhatom vissza. – jegyzi meg, mire kicsit gonoszan nézek rá.
- Szóval tök mindegy lett volna mit mondok? – kérdezem kicsit felháborodva.
- Valahogy úgy. – mintha nem is az ő baja lenne. – De ne edd már magad. Az a lényeg, hogy öltözz ki.
Még puffogok magamban egy kicsit ám nem maradhatok itt sokáig, mert haza kell mennem. Egy csókkal búcsúzunk el, bár mondja, hogy haza visz, de még is visszautasítom, és gyalog megyek haza.
Ahogy haza érek Kevin fogad szíves örömmel.
- Szia Sano. – ölel át, amit nem értek.
- Szia. Veled meg mi lett? – kérdezem tőle.
- Csak kérdezni akartam, hogy merre is jártál drága testvérkém. – ez már rosszul kezdődik.
- Még is hol szerinted? Ino-éknál voltam. – válaszolom egyszerűen.
- Ott ugyan nem. – rázza meg a fejét. – Ugyan is felhívott Ino félórája, hogy holnap lesz a születésnapi partija és ott kell lenned. – amint ezt kimondja, én majdnem szívrohamot kapok.
- Ugye csak hülyéskedsz. Kérlek, mond, hogy nem igaz. – próbálok könyörögni, de csak elvigyorodik.
- Ha elmondasz nekem mindent, akkor meglátom, mit tehetek érted.
Nagyot sóhajtok, majd felmegyünk a szobába és elmesélek neki mindent elejétől fogva. A másságomat, hogy miért nem akarom elvenni Ino-t meg hogy van valakim most Ino mellett, akivel boldog vagyok és megígértem neki, hogy holnap elmegyek vele egy partira. Kicsit ledöbben, és nem akar hinni nekem eleinte, de utána csak meg győzöm, hogy így van. Arra is rá tudom venni, hogy egy kicsit segítsen be és menjen el ő helyettem a partira. Eleinte nem akar bele menni, de addig könyörgök, amíg bele nem megy. Megadom neki a címet, amerre Katsu lakik. Elmondok neki mindent, amit eddig én tudok és azt is elmondom neki, hogy mikre vigyázzon, mert nem szeretném, ha megtudná. Most már csak a holnapi napot kell kibírnom…
~*~
Egésznap ideges vagyok és amikor beszélek Katsu-val akkor is tökre parázok. Megígértem, hogy megyek, és bár ott leszek, de valójában nem én. érzi is rajtam, hogy ideges vagyok, de csak annyit mondok, hogy az este miatt félek, amire próbál nyugtatni, hogy ne aggódjak, mert rendben lesz minden. Bár így lenne.
Este felöltözök, majd letisztázok még egyszer mindent Kenshin-nel. Ő megy az én kis szeretőmhöz, míg én megyek a jegyesemhez. Megérkezve belépek a házukba és eléggé feszült vagyok, mert nem tudom mit hozhat számomra ez az éjszaka, de van egy olyan érzésem, hogy nem leszek valami nyugodt…
|
