Amikor elveszem a kezemet a homlokáról, azonnal kinyitja szemeit és ijedten néz rám, érzem a libabõrt a bõrén, sikerült levinnem a lázát. Ellöki a kezét és mérgesen néz rám. Mesélt róla az apja, hogy nem egyszerû teremtés, és a másik nemhez nehezen alkalmazkodik, nem is, ez rossz megfogalmazás, inkább nehéz eset. Semmi sem lehetetlen, remélni tudom, hogy kicsit megváltoztatom a nézeteit a férfiakról. Még magam is meglepõdöm azon, hogy eltaszítja a segítséget, azért megértem õt, nem könnyû senkinek sem. Felül az ágyába és a szüleit figyeli, szinte mérgesen nézi õket.

- Na, de Médea! – Förmed az apa a lányára, közben felállok az ágya mellõl és a veszekedést hallgatom.

- Most mit csináltam? Már megint mi bajod? – Megtámaszkodik a széken, és figyelem, ahogyan erõt gyûjt.

- Ne veszekedjetek kérlek. – Most az édesanyja szól közbe.

- Az életben egyszer, nem lehetne, hogy úgy viselkedj mint a korodbeli lányok? – Az apjának valamilyen szinten igaza van, de a leányt is meg lehet érteni.

- Mi lesz, ha azt mondom, hogy nem? – Azt hiszem, lassan elhagyom a szobát a veszekedések miatt. – Ezt már néhányszor végig zongoráztuk apám! Nekem nincs szükségem egy férfi segítségére! – Kiviharzik elõttem a szobából és a szülõk felé fordulok.

- Ne haragudjanak rá, szeressék, a veszekedéssel nem lehet semmit sem megoldani. – mondom kedvesen.

- Hektor, a lányom már abban a korban van, hogy lassan férjet kell neki találnia és családot alapítania. – Mélyet sóhajt az öreg.

- Tudom, de ne erõltessék ezt rá, így csak mégjobban ellenkezni fog és makacsabb lesz ezzel. – Bólint az anyja hevesen.

- Hagyják lenyugodni kicsit. – Bólintanak.

Elhagyom a szobát és a városban addig körbenézek és szerencsémre találok olyan különleges gyógyfüvet amit nagyon ritkán lehet kapni örömmel tölt el, hogy szert tettem egy ilyenre. Visszamegyek a házhoz, amikor belépek és a konyhába sétálnék, akkor pillantom meg a leányt, amint éppen osonni készül, mint aki inkább menekül valaki elõl.

- Ki elõl bujkálsz? –  Felém fordul.

- Egy óriás… - Szépen lassan felemeli a fejét és a szemeimbe néz.

- Tessék? –  Azt hiszem rosszul hallottam valamit, hirtelen tesz egy lépést hátra.

- Semmi fontos. Csak megszeretném köszönni és bocsánatot szeretnék kérni. Köszönöm, hogy segített a lázamon és sajnálom, hogy olyan borzalmasan viselkedtem. De, kérem meg kell értenie, hogy ragaszkodom az elveimhez. – Néz a szemembe, szinte elveszek benne. – Gondolom apám már elmesélte, hogy eléggé hadilábon állok a másik nemhez tartozókkal. – Nevet egyet zavartan, ami arra utal, hogy nincs önbizalma és beszélgetnie valakivel errõl. Az apja lép ki a konyhából önelégült mosollyal, valamit szeretne az öreg, azt biztosra veszem, hogy nem én leszek a lánya udvarlója, hiszen nekem tilos.

- Egy szót sem akarok hallani! – Mutat rá fenyegetõen.

- De… - Az apja nem tágít, pedig jobban tenné.

- Egyetlen. Szót. Sem. – Az öreg felé sétálok, aki közli, hogy nehéz eset, erre csak bólintok egyet.

- Hektor, kérem foglaljon helyet, biztosan éhes. – mondja az asszony, egy kedves mosollyal helyet foglalok, és finom zöldség levest tesz elénk.

Nagyon finomra sikerül, és a második terítésen a sült egyszerûen isteni. Öblítésnek sört adnak, de én csak egy pohár csapvizet kérek. Amikor az anyja, egy tálcára teszi az ételt és felviszi a lányának, addig kettesben maradok az apjával.

- Hektor ugye itt marad az nyári bálunkra? – Ezen ledöbbenek kicsit.

- Nem is tudtam, hogy lesz itt bál, de köszönöm a meghívást. – Bólintok.

- Akkor elõ  is készítem neked a szobát, sajnos a vendég szobánk a lányom mellett van. – Legalább szemmel lehet õt tartani.

- Engem nem zavar, legalább, ha újra lázas lesz, egybõl tudok cselekedni. – Bólint egyet, ekkor lejön a felesége.

- Dyana, kérlek készítsd elõ Hektornak a vendég szobát. – Bólint és felsétál.

Lassan felsétálok a szobába, ekkor a nõ tölt egy kis vizet az mosdó edénybe, majd távozik.

Leveszem a ruháimat, megmosakodom és az imádkozást követõen le is fekszem aludni. Valamiért éjszaka nem tudok olyan mély álomba zuhanni, mint amit megszoktam, kimászom az ágyból, felveszem a köntösömet, most lengébben van megkötve, kimegyek a teraszra és meglepõdve tapasztalom, hogy itt van Médea is.

- Te sem tudsz aludni? – kérdezem kicsit álmosan.

- Nem. – Jobban összehúzza magát a fonott székben.

Leülök a másikba és az eget figyelem, ahol elhalad egy hullócsillag.

- Azt mondják, ha hullócsillagot látsz, egy kívánságod teljesül. – Lehunyom a szememet és kívánok egy nagyon szépet.

Amikor kinyitom a szememet egy meglepõdött szempárral találom szembe magamat.

- Mit kívántál?- Elmosolyodom, hogy érdekli.

- Titok, különben nem fog teljesülni. – Egy halvány mosolyt megejt azért.

- Meddig maradsz itt? – A kérdésén kicsit meglepõdöm.

- Édesapád meghívott a nyári bálra, így még pár napot, meg téged is megfigyellek, hogy mikor szökik fel a lázad megint. – mondom kedvesen és megértõen.

- Engem nem megfigyelni, holmi rabot. – Kicsit mérgesen néz rám.

- A szüleid kérésére… - Nem is hagyja, hogy befejezzem, egy kicsit dühítõ.

- Nem érdekelnek a szüleim, hogy mit akarnak. – Makacsságán kellene javítania.

- Akkor magadra is hagylak. – Felállok, ám utánam szól, amikor lépnék be az ajtón.

- Kérlek gyere vissza, ne haragudj rám. – Most sokkal kedvesebben kér meg, eleget teszek a kérésének.

- Figyelj Médea, azért, mert a szüleidre mérges vagy, ne egy harmadik személyen töltsd ki, aki segíteni szeretne neked. – Kényelmesen leülök.

- Nem akarattal csinálom, ezt hozzák ki belõlem, idegesítõek. – Mellkasa elõtt is összefonja a karját.

- Próbáltál már az egyedül éléssel? – kérdezem, erre rám néz és megcsóválja a fejét.

- Nem, hiszen nincs hova mennem. – Mélyet sóhajt és a fákat figyeli.

- Udvarlód, akivel komolyra fordulna? – próbálok puhatolózni.

- Senki. – Ezt már suttogva mondja.

- Nos, van egy ötletem, a nyári bál után gyere el hozzám és ott szabadságot biztosítok neked, meg önállóságot. – Erre felkapja a fejét.

- Még, hogy én egy pappal egy fedél alatt… Kizárt. – Rázza meg a fejét.

- Ne úgy fogd fel, hogy egy pappal élsz együtt, hanem egy baráttal, de gondold meg a bál végig. – Azzal felállok és vissza felmegyek a szobába, lefekszem és azon nyomban el is alszom.

~

Másnap eléggé korán kelek, úgy érzem magam, hogy kipihent vagyok még ha, keveset is aludtam, lemegyek, ekkor finom illatok csapják meg az orromat. David felesége finom reggelit készít, amit e is tesz elém az asztalra. Hamarosan csatlakozik David is, és a leánya jó pár óra múlva jön elõ. Úgy teszek, mintha a tegnapi beszélgetésünk meg sem történt volna, majd ha úgy dönt elmondhatja a szüleinek, de elõbb az anyjával beszélek reggeli után.

A várostól jó pár napi járásra egy kis erdõ szélén lakom, ahol gondozom a növényeimet, mert gyógykenõcsöket, füstölõket készítek. Az utaim eltarthatnak több hónapig is, ilyenkor nem aggódom a növényekért, mert a természet gondoskodik a vízrõl és megfelelõ tápanyagról. Reggeleim egy friss hideg vízzel kezdõdik, majd reggelit készítek és imádkozom, végül a megfelelõ kenõcsöket leszûröm és újakat készítek, némelyiket eladásra teszem félre. Valamibõl nekem is meg kell élnem, hiszen a városban a kenyér, a tojás nagyon drága. Egyszer vettem magamnak egy tyúkot, de a városból a bolond kölykök megmérgezték, így kénytelen vagyok venni a tojást. Kiszárítom és elkeverem krémekbe, amik kézkrémem alapja, hozzá zsír és a titkos hozzávalók. 

~*~

Egyik délelõtt épp a fûszer növényeimet vagdosom le, mert elvirágoztak. Egy férfit pillantok meg a távolban,  aki nagyon fáradtan sétál felém. Leteszem az ollómat és a kesztyûmet, ekkor megérkezik.

- Szép jó napot. – Köszönök kedvesen.

- Jó napot, a városban azt mondták, hogy él itt egy Hektor nevezetû pap, aki gyógyító. – Ezen nem lepõdöm, mert mindenki így tudja.

- Igen én vagyok Hektor, kérem jöjjön be. – Beinvitálom és egybõl leültetem.

Adok egy pohár friss kúti vizet neki, amit egybõl meg is iszik, biztosan nagyon megszomjazott.

- Éhes? – kérdezem és fejcsóvát kapok.

- Nem, a segítségét szeretném kérni. Ne haragudjon elfelejtettem bemutatkozni David vagyok. – Kenyeret, szõlõt azért teszek az asztalra.

-  Üdvözlöm, kérem miben tudnék segíteni? – Kíváncsi vagyok miért jött, hiszen ritka amikor valaki személyesen jönnek el hozzám.

- A lányok nagyon beteg, még kiskorában megszállta egy szellem, nagyon sok módszert kipróbáltunk, de nem váltak be, sajnos nagyon gyenge lett, ebben szeretném, kérni a segítségét, hogy ûzze ki belõle és gyógyítsa meg. – Fogja meg a kezemet.

- Rendben, ne aggódjon segítek. – Rég csináltam ilyen rituálét már, de nem jöttem ki a gyakorlatból.

Felállok és a kis bõrtáskámba azonnal beleteszek néhány füstölõt, könyvet, és a krémekbõl is teszek pici tégellyel.

- Hány napi járásra laknak? – kérdezem, hiszen ez fontos számomra.

- Úgy 5 napi járásra. – Feláll és odasétál mellém.

- Akkor még ma útnak indulunk. – mondom komolyan, hiszen nem szeretnék megváratni egy beteget.

- Értem. – Leül a székre és eszik egy kevéske szõlõt.

Élelem megvan, kenõcs, füstölõ, a táskám oldalában, ital a kulacsban, a könyveim a táskában, azt hiszem minden megvan az induláshoz.

Felkerekedünk és hagyom, hogy mondja merre kell mennünk, amikor meghallom, hogy hova, ismerõsnek hangzik a kikötõ város Aschlag. Mesélni kezd a családjáról, majd én is az enyémrõl, kicsit panaszkodik, hogy a lánya lassan eladó sorban van, de egy udvarlója sincsen. Próbálom megnyugtatni a drága papát, hiszen mindenkinek megvan a maga párja.

~*~

Az 5 nap alatt nagyon sok mindent megtudtam a családjáról, érdekes esetek voltak és vannak náluk, azt hiszem egy teljes körû szellem ûzésre van szükség. Próbál faggatni, hogy mennyire lesz hatásos a szertartás, én pedig csak annyit tudok mondani: „ Sikerülni fog”. Beinvitál a lakásukba, felesége fogad, majd egybõl a lányuk szobájába vezetnek, amikor benyit egy gyönyörû teremtést találok az ágyban.

- Már lázcsillapítót is adtam neki, de a láza nem szeretne lemenni, kérem Hektor segítsen rajtunk. – Könyörög az asszony én pedig bólintok, majd leülök mellé és a kezemet a homlokára téve elmormolok egy pár sort, ekkor kinyitja gyönyörû szemeit.