-Felfelé? Miért megyünk fel? – kérdezem teljes sötétséggel.
-Nem megyünk sehová sem, illetve majd én elviszlek a gyönyör mennyországába…Csináltad már liftben? – kérdezi nevetve. Na erre már nekem is beindul a fantáziám és elmosolyodom.
Máris kezébe veszi a dolgokat, szó szerint. Míg élesztgeti a játékszerét, én sem tétlenkedem, hátát a lift oldalának támasztom és egy kis pettinggel próbálom fokozni izgalmát…ami sikerül is…
-Nem bírom tovább… - ohh tényleg!?
-Mit nem bírsz tovább? Mondd csak ki, hogy szeretnéd, ha itt rögtön megdugnálak, igaz? – dörmögöm nyakába.
-Nem fogok könyörögni, főleg, hogy tudom, hogy te is szeretnéd. Kívánsz, igaz? Ahh… - magamhoz rántom és durván hatolok bele.
Fogsz te még könyörögni…Egyik lábát felemelem és az oldalamhoz szorítom, hogy jobban hozzáférjek és keményen megdughassam. Jajj szegénykém már nagyon nem tudja tartani magát, az ingemet meg szépen összegyűrte…na sebaj…Kihúzódom belőle, és megfordítom. Mellét kezdem masszírozni, míg nem érzem ágaskodó bimbóját, és újra elmerülök benne. Vad vágtába kezdek megint…istenem, észbontó ez a nő, de ezt persze neki nem fogom mondani…nem is kell sok, hogy újra végigsöpörjön rajtunk az orgazmus.
Azért az meglepő, hogy Rena mindenre fel van készülve…előkap a táskájából valami tisztálkodó kendőt és rendbe szedi magát. Szóval ez már nem az első eset, hogy a liftet erre használta…
Az épületből kifelé még beszerzi a liftbeli felvételt…szegénybiztonsági őr, pedig most megnézhette volna, hogy is kell ezt csinálni, de nem baj, majd mi otthon nézegethetjük.
Visszaérünk a csodás kis kéjbarlangjába és már meg is rohamozom a fürdőt. Két menet után elkél egy zuhany. Nem akarom megváratni, úgyhogy nem foglalkozom azzal, hogy szárazra töröljem magam csak magamra tekerem a törölközőt. Mikor kijövök, látom, hogy a fax előtt áll…na ne…megint valami szarság!?
-Mit olvasol? – kérdezem átölelve és egy csókot adok finom nyakára.
-Olvasd csak el, addig én megyek és lezuhanyozom… - miért nem velem jöttél!?
Na mindegy. Nézzük mi ez…Mexikó? Úgy volt, hogy maradunk a seggünkön, és éjjel nappal lepedőakrobatikázunk. De, végül is Mexikó szép hely…felkapom magamra a boxerem és letelepedek az ágyra. Ebben a pillanatban Rena is megérkezik.
-Erről csak most tudtak szólni? Mindegy, azért még van időnk összepakolni. – kicsit meglepődöttnek látszik. Talán azt hitte, hagyom egyedül elmenni, és összefekszik mással!? Na neeem, ha nekem nem lehet, neked sem…
Bólint és már jön is, hogy egy újabb vad szexben legyen része. Hát, tőlem aztán nem kell kétszer kérni…
Két hetet töltünk Mexikóban. Nem is volt rossz, azt leszámítva, hogy Rena az utóbbi pár napban, folyton a klotyót látogatta, mert kikészült a gyomra. Eszméletlen bombázok vannak ott, de sose tudtam mikor végez Rena a tárgyalásokon, így nem volt egy kalandom se sajna…majd máskor…
-Valami ehetőőőt…éhen halok! – rögtön hisztizve lép a lakásba, mikor haza érünk.
Míg elkezdi az újságot böngészni a kanapén, rendelek gyorsba pizzát. Nekem semmi bajom a fűszeres kajákkal, de kilyukad a belem…aztán felém nyújtja a hírlapot.
-Mit szólsz ehhez? – milyen jó kép…”Az üzletasszony és párja külföldön nyaraltak”…ez jó…
-Most már tudják az ügyfeleid, hogy hol a helyük… - mondom mosolyogva, a cikket nézve.
-Babyboy, az én üzleti dolgaimba senkinek semmi beleszólása. – valóban?
-Ohh, már értem. Szóval én ne nyúljak más nőkhöz, de te összefeküdhetsz bárkivel egy csini kis karkötőért… - hát a faszt!
-Nem a karkötő a lényeg, az csak egy kis bónusz. – lép elém és simít végig a mellkasomon.
-Bónusz!? – fogom meg a csuklóit kicsit erősen – Hát szokj le ezekről!
-Komolyan te akarod megmondani mit csinálhatok és mit nem!? – rántja el a kezeit.
-Ne játssz velem Rena… - kicsit ideggörcs lettem…
-Alyr ehhez semmi kedvem…fáradt vagyok, nyűgös és éhes. – igazából pont leszarom.
-Rendben. – adok ajkaira egy puszit.
Meghallom a csengőt, és egy magamra erőltetett mosollyal megyek ajtót nyitni és hozom be a pizzát. Megjátszott jókedvvel beszélgetek és eszek vele, de még mindig ideges vagyok. De nem baj…majd meglátjuk mit fog csinálni, ha rajta kívül mást is döngetni fogok.
Ma este még itt maradok, újabb szenvedélyes éjszaka. Holnap már megy be az irodába dolgozni, én meg akkor haza. És nagyon remélem, hogy apám felhagyott a remek ötletével, hogy dolgozzak.
Kis édes, hazahoz, és egy igen csak hosszú csók után sikerül kiszállnom, és megyek be a házba.
Apám fülig érő mosollyal fogad. Látta az újságot…csodás. Hova szarjak!? Jön a duma, hogy büszke rám, mert úgy látja végre benőtt a fejem lágya, meg blabla…aztán bemutatja az új személyzeti tagot. Rögtön felcsillan a szemem. Hmmm…friss hús…
-Alyr remélem nem jár semmi a fejedben, az előző lány is miattad ment el… - jajj apa…
-Nyugi van… - átkarolom a lány vállát és odébb vonulunk.
Kicsit meg van szeppenve szegény, de tetszik a félénksége…felizgat. Bemutatkozik nekem, és mintha nem lennék vele tisztában, elmondja, hogy ő fogja a szobámat takarítani. Nagyon jól passzol rá az egyenruha. Perverz, mocskos egy fantáziám van. Elmegy a dolgára és apám lép be a szobámba, hogy ma már mehetek dolgozni. Kisebb vita után bevágja az ajtót. Remek…no para, ellenőrzöm az én kis nyuszicsibémet.
Otthon tétlenkedek egész nap, és a kis babymnek küldözgetek perverzebbnél perverzebb sms-eket, remélem valami tárgyalás közepén olvasgatja és el is akad a szava…
Lemegyek a konyhába, ahol Mina van, az új lány, és épp nyújtózkodik, hogy levegyen valamit a felső polcról. Egész véletlenül pont be lehet látni az egyenruha alá és egyből mosoly kerül az arcomra. Odamegyek és kezemet a derekára csúsztatom, amitől ijedten rezzen össze.
-Segítsek? – súgom a fülébe.
-Takei úr…
-Alyr…szólíts csak Alyrnak… - súgom és épp megcsókolnám, mikor apám megjelenik.
-Nem kéne készülődnöd a munkába, fiam? – jajj de morci valaki.
-Csak Mina nem érte el a vázát… - vigyorogva leveszem, felmegyek a szobámba és magamra erőszakolom az egyenruhát, aztán már úton is vagyok.
Remélem nem lesz semmi meglepetés…csak mert nem szóltam Renának, hogy dolgoznom kell. Az egész épület olyan sötét és kihalt, mint mikor először voltam itt. Azonnal megcélzom az én kicsikém irodáját. Hihetetlen, ez az egyetlen helyiség, ahonnan fények és hangok szűrődnek ki. De valahogy ez a férfi hang nem tetszik…hírtelen nyitok be…
A kényelmes kis kanapén ülnek és jókat nevetgéltek, míg be nem nyitottam. Nagyon nem tetszik, hogy ennyire közel van a csávókám Renához…
-Szia, szívem! Nem akarsz bemutatni az úrnak!? – kérdezem kicsit gúnyos hangsúllyal, és végig nézek Renán…nézzenek oda, egy újabb ékszer… - Ezt vajon miért kaptad? – fogom meg a kezét és mutatok a karkötőre.
-Felébredtél, álomszuszék? Próbáltalak felkelteni, de esélyem sem volt…valaki nagyon kifáradt az este. –mosolygom rá csábosan, mikor végre méltóztatik kijönni a szobából.
-Ez kávéillat? –kérdésére válasz helyett a kezébe adom az egyik csészét. De persze neki nem elég a kávé, kell egy hosszú csók is.
-El kell mennem.
-Mi van? Hova?
-Míg aludtál, hívtak az irodából, hogy valami fontos ügyfél csak ma tud jönni, és engem akar. –vázolom fel neki röviden.
-Leszarom. Én is téged akarlak…oldják meg –szívesen reagálnék rá, de valahogy túl gyorsan csúszik a nyelve a számba. Na de nekem akkor is mennem kell!
-Sajnos be kell mennem. De sietek, addig is pihend ki magad. Úgy is olyan nyúzott vagy. –olyan vicces így látnom őt.
-Fasza…-csak ennyit tudsz mondani? Na jó, de legalább indulhatok. Gyorsan elkészülök, csók és már megyek is.
Szerencsém van, ma apám egyik régi ügyfelét fogom ki. Az öregúr elég tisztelettudó, szóval egyéb szolgáltatások szóba sem jöhetnek, meg Alyr mellett különben sem szeretném most ezt bárkivel is. Az unokája annyi idős, mint én…
Az is őrület, hogy csak egy napra teszem ki a lábamat, de máris felfordulás lesz az irodában. Papírok szanaszét, az akták összekeverve…mihaszna titkárnőm van, annyi szent. Aztán hirtelen egy hatalmas zaj, az ajtó kivágódik, és…
-Alyr…-mit keres itt?
-Sietsz, mi? Már azt hittem, agyon kell ütnöm az ügyfeledet, mert plusz szolgáltatást kért…-szóval féltékeny, hiába is tagadná.
-Baby boy, túl nagy a fantáziád…-meg amúgy sem kérhetnél számon, de ez már csak részletkérdés. Na de meg kell őt nyugtatnom, kapsz is egy puszit a nénitől… De miért van olyan érzésem, hogy ez neki nem elég? Talán, mert az egész napos munkámat söpri le egyetlen mozdulattal az asztalról?
-Ezt meg…-oh a fenébe, hogy nem hagyja végig mondani, de akkor sem kellett volna! Úgy látszik, hogy ő is ki akarja próbálni az irodai sexet, mert elég rendesen feldob az asztalra. Imádom érezni, ahogy ujjai fékezhetetlenül szabadítanak meg a ruhadaraboktól, hisz tudom, hogy mi lesz ennek a vége…már nagyon is tudom.
Olyan szűk már a nadrágja, hogy kénytelen vagyok segíteni neki levenni, ahogy a többi ruháját is, és, ahogy ő is az enyémeket. Nagyon türelmetlen, nem hagy időt az előjátékra, egy kicsit fáj is, mikor belém hatol. Ezért még egyszer számolunk, remélem, hogy tudja… Érzem, hogy mellbimbóim egyre keményebbek lesznek keze alatt, kiszáradt torkomból szinte alig jön hang, azok többsége is Alyr csókjaiban veszik el. Nincs sok már hátra, érzem, hogy testemet átjárja a forróság, az élvezet mámora. Körmeim halvány csíkot hagynak Alyr hátán, ahogy végig marom őt gyönyöröm közepette. Ahh, igen, ne hagyd abba, had teljesüljön még jobban ki ez a hirtelen jött orgazmus…Ő is követ hamarosan.
Amilyen gyorsan jött ez az aktus, olyan gyorsan is öltözünk fel. De persze a papírok még mindig ott vannak, ahol nem kéne…grrr…
-Órákba telt összerendeznem…
-Ugyan már…te is élvezted…Majd megkéred a titkárnődet, hogy szedje össze, mert a nagy megbeszélésünk közben leestek. –óh inkább erre már nem is mondok semmit.
Kifelé menet odasúgok Kate-nek, hogy kicsit rakja rendbe az irodámat, mert nekem most erre nincs időm. Kate most is, mint mindig megértő és helyeslően bólint, mi meg Alyrral elindulunk kifelé. Már elindulunk lefelé, mikor megnyomom a legfelső emelet gombját.
-Felfelé? Miért megyünk fel? –néz kissé értetlenül.
-Nem megyünk sehová sem, illetve majd én elviszlek a gyönyör mennyországába…Csináltad már liftben? –súgom nevetve a fülébe, mire végre megjelenik perverz mosolya. Nem is kellenek már a szavak, mindketten a tettek mezeére lépünk és vadul falni kezdjük a másikat. Viszont nem túl magas ez az irodaház ahhoz, hogy hosszú percekig húzzuk az időt. Lehúzom a sliccét, lejjebb tolom az alsót, és már kezemben is van édes kis édes farka. Gyorsan kezdem rajta húzogatni ujjaimat, hogy harcra kész állapotba kerüljön. Hátamat a hideg fémnek löki, de közben még mindig simogatom. Ő sem tétlenkedik, egyik ujját belém vezeti, amire már most megfeszül az egész testem.
-Nem bírom tovább…-szólalok meg két halk nyögés között.
-Mit nem bírsz tovább? Mondd csak ki, hogy szeretnéd, ha itt rögtön megdugnálak, igaz? –kérdezi nyakamat nyalogatva, miközben már két ujjal dolgozik bennem.
-Nem fogok könyörögni, főleg, hogy tudom, hogy te is szeretnéd. Kívánsz, igaz? Ahh…-nem tudok tovább viccelődni, mert egy hirtelen mozdulattal magához húzva kíméletlenül hatol belém. Egyik lábamat derekához húzza, másikkal meg alig bírok állni az erős lökések miatt. Ingébe kapaszkodom, ajkait harapom, de még így sem lassít, na nem mintha nagyon akarnám, csak hát alig bírok már állni. Ezt ő is meglátja rajtam, ezért elmosolyodva veszi ki időközben nagyra duzzadt férfiasságát, majd fordít rajtam, így mellkasommal préselődöm a falnak. Közben megint megnyomom a felfelé vezető gombot, mert már majdnem megint leértünk. Keblemet kezdi masszírozni egyik kezével, miközben újra belém csúszik. Kezemmel a liftben lévő tükörnek támaszkodom, így láthatom Alyr arcát is. Zilál, teljesen kipirosodott… Izgató látvány… Másik kezével néha hátamon simít végig, néha fenekembe markol bele. Nem kell sok idő, hogy combom belső felén érezzem csurdogálni kéjnedvét, és ez belőlem is olyan reakciót váltson ki, amire már annyira vártam, vagyis végre orgazmusom legyen.
Eltelik egy kis idő, mire újra nyugodtabban vesszük a levegőt, addig meg liftezünk egy kicsit. Szerencsére mindig van nálam tisztálkodó kendő, így szépen rendbe tudom hozni magam, hogy még a gyanú sem merülhessen fel, hogy mire használtuk a liftet. Számomra fontos a látszat, nem tűnhetek az alkalmazottak előtt egy könnyűvérű libának. Kifelé menet elkérem a biztonsági őrtől a liftben lévő kamera felvételeit. Erősködik, hogy még nem volt ideje átnézni, de ráparancsolok, hogy adja ide, és tegyen be egy másik szalagot. Egy élvezetes menet, ingyen pornó…nem is olyan rossz fogás, hehe.
Hazaérve egy fax fogad az asztalomon. Míg Alyr zuhanyozik, addig elolvasom. Mexikóba kell mennem egy fontos tárgyalás miatt. Hát ez remek. Alyrt még csak most szereztem meg magamnak, és eszem ágában sincs elengedni csak úgy, mint a többit. Viszont, ha most elmegyek, nem tudom szemmel tartani, de magammal sem vihetem, nem bízhatja el magát…
-Mit olvasol? –kérdezi derekamat átölelve, majd nyakamba csókol. Még csupa víz a teste, csak a dereka köré van csavarva egy törölköző, nagyon sexy…
-Olvasd csak el, addig én megyek és lezuhanyozom…-kezébe adom a faxot, aztán megyek is a fürdőbe. Mire visszaérek, addigra már boxerben ül az ágyon kezében a faxxal. Biztosan elolvasta, mert kissé vádlón néz rám.
-Erről csak most tudtak szólni? Mindegy, azért még van időnk összepakolni. –meglepett, amit mond. Nem akartam elhívni, most mégis olyan természetesnek tűnik, hogy velem jöjjön. Legalább nem fogok unatkozni…vele biztosan nem…Egyszerűen bólintok neki, aztán a karjaiba dőlök…Ez az este is szenvedélyes szeretkezéssel telik…
Egy hét múlva jöttünk volna vissza, de két hét lett belőle. Kimerítő út volt, de nem történt semmi különös. Tárgyalás, városnézés és Alyr…Viszont a gyomrom kikészült, nem bírom a csípős ételeket. Az út vége felé már szinte semmi sem maradt meg bennem, állandóan hánynom kellett a sok fűszertől, így hát nem meglepő, hogy mennyire vártam, hogy újra itthon legyünk az imádott hazai ízek között.
-Valami ehetőőőt…éhen halok! –hisztizve lépek be az ajtón, nyűgösen lerúgom a cipőimet, aztán elfekszem a kanapén. Igen, Alyr még most is velem van, ami meglepő, hisz két hete sülve-főve együtt vagyunk. Eddig még egyik aktuális szeretőm sem bírta…
A mai napi újságot kezdem el olvasgatni, mikor egy cikkre bukkanok rólunk. „Az üzletasszony és párja külföldön nyaraltak”
-Mit szólsz ehhez? –Alyr kezébe nyomom az újságot. Kíváncsi vagyok a reakciójára.
-És most…most jön a meglepetés. Köszi édes, hogy segítettél levetkőzni, de még várnod kell… - nyakamba harap és kimászik az ágyból annak ellenére, hogy nem akarom. Szarok én a meglepire, csak az kell, hogy tedd már szét a lábad!
Most mit kezdjek magammal, míg visszajön? Mire kigondolom, megjelenik egy elég rövidre szabott sexy nővérke ruciban és egy tálca nem tudom mivel. Most nem azon van a hangsúly…
-Rena… - mást ki se tudok nyögni…de ciki…
-Itt a doktor néni, aki megvizsgál… - yeah…hát el tudtam volna képzelni egy ilyen doktor nénit minden nap aki megvizsgál…biztos nem unatkoztam volna.
Jajj de felkészült valaki, még sztetoszkóp is van. Rálehel, de ez inkább volt egy sexy sóhaj, és ráhelyezi mellkasomra, amitől kicsit kiráz a hideg, de rögtön össze-vissza kalimpál a szívem, ugyanis a mellei alig pár centire vannak tőlem.
-Súlyos pulzus zavarai vannak, sőt attól tartok, hogy nem mellőzhetjük a szájból szájba való lélegeztetést sem… - hát akkor mire vár doktornő, nem látja, hogy nehezen kapok levegőt?
Magamra rántom, szorosan ölelem magamhoz a csók közben. Hosszú, tüzes, izgató csók….mrrr. Levegő hiány miatt kénytelen vagyok hagyni, hogy elszakadjon tőlem és felül az ölembe. Lassan hintázni kezd rajtam, ütemesen hozzá dörgölőzve merev farkamhoz. Elmosolyodom, de kezdek megint megkattanni…nincs rajta bugyi, és ezt csinálja….a szadista mindenit, imád az őrületbe kergetni. És lemászik rólam…legszívesebben a falat kaparnám már…
-Minek ilyen hosszú előjáték? Gyere inkább, ülj vissza… - hiába a csábos mosoly…megrázza a fejét.
Egy sütit rak a számba, pedig van itt más finomság is amit kóstolgathatnék, egy másikkal meg összeken…elkezdi lenyalogatni rólam, és a cipzárt lehúzza a ruháján, vagyis jelmezén…na jó akkor most én jövök! Térdelj cica! Melleit masszírozom, de már neki is több kell. Fejemet rántja melleihez…hát nyuszicsibe, ha ez a vágyad, tessék. Fogaimat is bevetem, és mellbimbóját kezdem rágcsálni. Hangos nyögéseiből és hátamba vájt kezéből ítélve élvezi, nagyon is…bár ez nem meglepő.
-Látom, nagyon szereted a melleimet…te rossz kisfiú… - kisfiú? Minydjárt nem leszek kisfiú, ha beledöngöllek a matracba. Megfogja kezemet, és ujjamat kezdi szopni…ahelyett, hogy lentebb ügyeskedne valamit.
Egy cuppanással válok el mellétől, mikor lelök az ágyra. Kicsit meglepett nem mondom…Lecsúszik farkamhoz, közben ledobálja magáról a sexy nővérke rucit. Nem is húzza az időt, szájába veszi és elkezd szopni, közbe végig engem néz…egy idő után, már elveszítem a szemkontaktust mert érzem mindjárt elmegyek, de abbahagyja…megint…
Lefekszik mellém…hmm…akkor most én játszadozok veled. Ha már úgyis annyira szereti a nyelvemet, hát tessék…elkezdek nyalakodni, lábait a vállamra rakja. Nem fogja vissza magát, hangosan nyögdécsel és sóhajtozik…ennyit a játszadozásról…nem bírom tovább. Fölé magasodok és már benne is vagyok. Ahh…végre…
A lassú tempóból hirtelen örült tempó lesz, mert nem bírok magammal…nem is kell sok, hogy végre orgazmusom legyen…
De nem bírunk betelni egymással. Egy szeretkezés egyikünknek sem volt elég. A lakás majdnem összes pontján csináljuk. De sajna nem vagyok nyúl, hogy az egész este gyönyört tudjak okozni neki. A fáradságtól már alig látunk, így veszünk egy zuhanyt és bedőlünk az ágyba. Életemben nem szexeltem ennyit egyszerre…Még a mai napon utoljára megcsókol, és aztán el is alszom.
-Felébredtél, álomszuszék? – kérdezi mosolyogva mikor kivánszorgok a szobából – Próbáltalak felkelteni, de esélyem se volt…valaki nagyon kifáradt az este. – mert te nem…
-Ez kávéillat? – kérdezem és leülök…még kómás vagyok.
Elém tipeg, egy sexy átlátszó köntösben és a kezembe nyom egy csészét. Az ölembe rántom és megcsókolom. Bosszantó, hogy reggel is ilyen jól néz ki.
-El kell mennem. – mondja a csók után.
-Mi van? Hova? – irtó dühös leszek.
-Míg aludtál, hívtak az irodából, hogy valami fontos ügyfél csak ma tud jönni és engem akar.
-Leszarom. Én is téged akarlak…oldják meg – suttogom a szájába, majd szenvedélyesen megcsókolom.
-Sajnos be kell mennem. De sietek, addig pihend ki magad. Úgyis olyan nyúzott vagy. – mit vigyorogsz!?
-Fasza… - mondom kicsit mérgesen és visszamegyek a szobába.
Az ágyból nézem, ahogy felöltözik és elkészül, aztán leül mellém és egy hosszú csók után le is lép. Hát én meg vissza is alszok…
Pár óra múlva mikor felkelek még nincs sehol. Pedig már sötétedik…
A picsába….magamra kapkodom a ruháimat és megyek az irodához. Ki az a faszkalap, akinek pont Rena kell? Majd adok én neki…
Beérek az irodába és célba veszem az irodáját. A kis titkárnője persze nekiáll pattogni, mint kecskeszar a deszkán, hogy ne zavarjam. De miért is? Mit csinál bent, hogy ne zavarja senki? Fogom, odébb rakom a kis nikkelbolhát és bevágom az ajtót. Kicsit meghökkenek…egyedül ül és valami papírokat nézeget, vagyis eddig ezt csinálta, míg be nem rontottam. Bevallom másra számítottam…
-Alyr… - mondja döbbenten…
-Sietsz mi? – kérdezem felhúzva a szemöldököm – Már azt hittem agyon kell ütnöm az ügyfeledet, mert plus szolgáltatást kért… - vigyorgok és bezárom az ajtót.
-Babyboy túl nagy a fantáziád… - tényleg!? Úgy mondja, mintha még nem történt volna ilyen vele…Elém sétál és lehúz magához egy csókra.
De valahogy most többet…vagyis hogy mindig többet akarok. És meg is fogom kapni, nem véletlen zártam be az ajtót…Odanavigálom az íróasztalához a csók közben, és lesöprök róla mindent.
-Ezt meg… - belefojtom a szavakat egy csókkal, és szerintem már rá is jött miért csináltam, mikor feljebb tolva rajta a szoknyáját, felültetem az asztalra.
Már most áll a farkam…csak tudnám mitől gerjedtem be ennyire, de kit érdekel!? Úgy esünk egymásnak, mintha nem is tegnap este szeretkeztünk volna. Rövid úton lekerül mindkettőnkről a felső, és máris a nadrágom levételével szorgoskodik. Ohh drágám, csak nem hiányoztam…rásegítek kicsit és már le is toltam a nadrágot…Hátára fektetem, közelebb rántom magamhoz combjainál fogva és egy csípőmozdulattal, tövig merülök benne. Melleit masszírozom és nyögdécseléseit próbálom csókokkal tompítani…mégiscsak az irodájában vagyunk…Egyik csókunkba belenyögve élvez el. Még pár lökés és erősebben megszívva a nyakát megyek el én is…
Felöltözünk, és megáll az asztal mellett. Most mi van? Jaaa a papírok…hát ez van…kicsit túlpörögtem. Megesik…
-Órákba telt összerendeznem… - néz rám szúrós pillantással.
-Ugyan már…te is élvezted… - vigyorgok rá – Majd megkéred a titkárnődet, hogy szedje össze, mert a nagy megbeszélésünk közbe leestek. – nevetem el magam.
Megcsóválja a fejét, és kimegyünk az irodából. Odahajol a titkárnője füléhez és belesúg valamit. A kiscsaj csak mosolyog, majd rám néz. Azt hiszem levágta mitől is estek le azok a csúnya papírok…kacsintok neki, kézen fogom Renát és gyorstempóban elhagyjuk az épületet.
Miközben még mindig a válaszra várok, megfogja a lábamat, és úgy húz közelebb.
-Szóval a nyelvem kell? –kérdezi tőlem. Aztán megérzem ujjai kutakodását ott, ahol a legjobb. Uhh baby, sokkal jobb vagy, mióta nem láttalak, de ez az új Alyr nagyon is tetszik. Kicsi kiéhezett mókuskám a nyakamat kezdi el szívogatni, de ujjai még mindig odalent szorgoskodnak. Egyre jobban kapkodom a levegőt, az autó üvege is már kezd bepárásodni a fülledt sóhajoktól.
Leveszi rólam a felsőt, érintésére ezernyi csiklandozó érzés szalad végig bőrömön, főleg mikor nyelvével játszadozik már hasamon, majd ujjaival hatol belém. Ezt imádom benne, pontosan tudja, hogy mi jó nekem. Nem kell sokáig várnom eredeti kérésemre sem, elém mászva kezd el nyelvével az őrület felé hajszolni. Jó fiú vagy, használd csak az ujjaidat is…ezért ma különleges jutalmat kapsz… Húznám még az időt, de érzem, hogy már nem bírom. Ilyen gyorsan talán még sosem volt orgazmusom, de hát az én kis édesemnek nagyon jó a technikája, jobb, mint eddig bármikor bárkinek, sőt még önmagát is felülmúlta. Egy utolsót nyögve vetem hátra fejem, az egész nyakam megfeszül, ajkaimra harapok, érzem, hogy mindenem bizsereg.
-Ügyes fiú…-dicsérem meg a nagyszerű munka után, kissé még mindig szuszogva.
-Te is legyél jó kislány és…-és mi? Jaj már Alyr, tudom, mi kell neked…
-Milyen türelmetlen valaki. Vagy inkább nagyon kanos? –kérdezem tőle, de látom rajta, hogy már nagyon szeretne valamit cserébe az előbbiekért. Meg is érdemli. Ujjaim tekergőző kígyóként keresik meg áldozatukat, miközben a fogam is ugyanezt teszi, és Alyr fülére harapok. Annyira nem bír már szétrobbanni készülő vágyával, hogy segít lejjebb húzni ruháit, miközben a szétgombolt inge alatt simogatom mellkasát, míg végül elém tárul vágytól lüktető férfiassága.
-De eltunyultál baby boy…-óh szegénykém kicsit megszálkásodott, de azért még mindig nagyon csábító a látvány. Annyira kívánatos és vonzó.
-Én is tudom…de nem térhetnénk a lényegre?! –ezen a téren viszont semmit sem változott, még most is mindent azonnal akar.
Megadom neki, amit kér, erősen ragadom meg kemény és ágaskodó szerszámát. Csókolom, falom őt, közben kezem megállás nélkül teszi a dolgát. Legszívesebben már most beleülnék ebbe a forró és kemény csodába, de nem lehet. Annyit vártunk erre a pillanatra, meg kell adni a módját, bírnom kell magammal. Megízlelem mellbimbóját is, de neki ez még mindig nem elég. Megragadva a kezem, gyorsabb mozgásra késztet, de egyetlen harapással figyelmeztetem, hogy engem csak ne utasítgasson, hisz tudom én, mi kell neki.
Hasára térek át nyelvemmel, felkutatom minden apró kis kockát rajta, közben a golyóit masszírozom nagy átéléssel. Leérve megtalálom az én csoda botomat, élvezettel nyalok is rajta végig. Lassan csúsztatom csak számba, hogy kiélvezze minden pillanatát, had legyen minden másodperc egy-egy pici orgazmus számára. Alyr nagyon finom, imádom megízlelni minden porcikáját, főleg ezt a legféltettebbet, amitől teljesen felizgulok. Érzem, hogy mindjárt elélvez, és ezúttal megadom neki azt az örömöt, hogy a számba tegye. Mmm…fincsi…hehe…
-Mi történt nyuszicsibe? Már nem vagyok olyan kisnyúl? –jaj de öntelt valaki, cöh…
-Nem gondolod, hogy az új mercimet összepiszkolod…-vágom oda neki, csak azért, hogy ne bízza el túlzottan magát az én kis lovagom. Miután sikerül rendezni kicsit magunkat, és előre ülni, elindulunk a lakásra, mert persze ez csak egy röpke előjáték volt. Nem az ujja, nem a nyelve, hanem az kell…ma éjjel annyiszor élvezel el bennem, ahányszor csak akarsz…ahh, már alig várom…
Hamarosan megérkezünk. Rövid körbevezetés után, Alyr megint türelmetlenkedni kezd, és egy vad csókra ölel szorosan magához. Tudja ám, hogy hova kell menni, mert valahogy csak eltámolygunk az ágyig.
-Alyr…várj…-szólalok meg nagy nehezen a szájától.
-Most mi van cica, nem ezért hoztál ide? –kicsit már nagyon ideges a szentem.
-Először én tömlek meg…-gyorsan kitipegek a konyhába, mint egy jó háziasszony csak playmate változatban, hehe. Jóóó sok étellel térek vissza, mert kicsi szívem mostanában tényleg vesztett a súlyából, ezt meg ideje pótolni, mert ma is lesz része egy kis edzésben. Gyorsan habzsolni kezd mindenből, de én csak szépen lassan etetem tovább. Tudom, hogy mire megy ki a játék, de az ágy megvár, és én sem szaladok el. Furcsa. Nem szoktam a pasikra ennyi hangsúlyt fektetni, de vele valahogy minden olyan más.
Épp egy falatot kapnék be, mikor baby boy kiveszi a kezemből, leteszi az asztalra, aztán egyszerűen csókolva elkezd vetkőztetni. Az utolsó darabokat, szinte már szaggatja rólam, hát jó, akkor én is benne vagyok a mókában, és lassacskán levetkőztetem.
-És most…most jön a meglepetés. Köszi édes, hogy segítettél levetkőzni, de még várnod kell…-beleharapok a nyakába, majd kimászom az ágyból. Próbált ugyan visszahúzni, de intek neki, hogy most nem szabad.
http://www.youtube.com/watch?v=PNhNIy27_UE
Pár perc után visszatérek egy nagyon sexy nővérke ruhában. Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, én meg megígértem, hogy ápolgatom, ha kikerül a kórházból. Kezemben egy tálca, rajta pezsgő és édes sütemények. Igen, feltett szándékom, hogy kicsit felhizlalom.
-Rena…-mosolyogva teszem le a tálcát, hisz látom rajta, hogy már a látványtól majdnem magához nyúl, hehe.
-Itt a doktor néni, aki megvizsgál…-rálehelek a nyakamban lógó sztetoszkópra, de persze nem csak azért, hogy ne legyen túl hideg, hanem, hogy erotikus sóhajom jobban felcsiholják Alyr vágyait. Kezemmel megtámaszkodom fölötte, majd mellkasára helyezem az orvosi műszert.
-Súlyos pulzus zavarai vannak, sőt attól tartok, hogy nem mellőzhetjük a szájból szájba való lélegeztetést sem…-alig, hogy kimondom a szavakat, ő máris cselekszik. Egészen magára húz, olyan erősen szorít, hogy szabadulni sem tudok, miközben nyelve is rabul ejti nyelvemet. Elszakadva ajkaitól felülve az ölébe ülök. Elmosolyodva konstatálja lassú ringásomat, érzem lábaim közé csúszni férfiasságát, ami kellemes érzést keltve hozzá dörzsölődik legérzékenyebb részemhez. Olyan jó ilyen közelről megtapasztalni vágyát, ő is élvezi, bár azt is látom rajta, hogy kissé még mindig türelmetlen, főleg, mivel tudja, hogy fehérnemű nincs rajtam. Kis idő múlva lustán átdobom lábamat rajta, hogy megint lemászhassak róla.
-Minek ilyen hosszú előjáték? Gyere inkább, ülj vissza…-mosolyogja, de én megcsóválom a fejemet. Megfogom az egyik sütit, majd a szájába teszem, hogy nyámnyogjon csak rajta, miközben egy másikkal összemaszatolom mellkasát. Apró nyelvcsapásokkal kóstolgatom, puha bőrét néha fogammal is megízlelem. A kezem viszont egy sokkal keményebb dologra téved odalent. Lehúzom a cipzárt a felsőmön, hogy kebleim látványát is megcsodálhassa az én baby boyom. Persze ő sem fekszik tovább, akár egy darab fa. Maga elé térdeltet az ágyon, majd rámarkolva melleimre kezdi őket masszírozni. Nagyon élvezem, az egész testem bizsereg, és jó vadcicus módjára magamhoz rántom a fejét, hogy a nyelvével folytassa. Hátába marok, mikor fogaival reszelő mozdulatokat végez érzékeny bimbómon. Egy kicsit fáj, de inkább a jó dolgok közé sorolnám.
-Látom, nagyon szereted a melleimet…te rossz kisfiú…-incselkedek vele tovább mosolyogva, de közben hagyom, had dolgozzon meg a további kényeztetésekért. Közben megfogom egyik kezét, és érzékien szopogatni kezdem ujjait. Szemei árulkodnak róla, hogy szeretné, ha mást szopogatnék ugyan ekkora hévvel. Legyen…
Határozott mozdulattal lököm le a párnára, majd lassan lefelé kezdek csúszni. Ledobom magamról a felsőt és a szoknyát is, hogy bőrünk szabadon érhessen a másik bőréhez. Alyr férfias illata nagyon izgató, nekem is örömet okoz, mikor számba fogadhatom a már szinte kínzóan lüktető büszkeségét. Végig a szemébe nézek, imádom nézni, hogy mennyire élvezi. Kinyitom a számat, hogy nyelvemhez veregethessem a vágytól megdagadt hímtagját. Viszont nem szeretném, ha megint elélvezzen, nem, nem… Elengedem őt, elfekszem az ágyon, had csináljon azt, amit csak szeretne. Megint nyelvét veti be legnagyobb örömömre. Kényelmesen süppedek bele a párnák rengetegébe, miközben lábaimat a vállára teszem, hogy mindkettőnknek jobb legyen. Lassú vonaglásom, feltörő sóhajaim megteszik hatásukat, ő sem bír már tovább várni…
Lehunyom szemeimet, aztán…ahh, végre annyi idő után megérzem, amire annyira vágytam.Ami nem csak testemet, de lelkemet is betölti, amire oly áhítattal sóvárogtam, most végre az enyém. Alyr egy határozott csípőmozdulattal csusszan belém, én meg körmömmel kapaszkodom bele formás popsijába. Csodálatos érzés, ahogy csak lassan kezd el ringni, húzva ezzel is az időt, bár amennyire kívántuk már a másikat, ezt nem sokáig lehet majd. De a lassúság nem tart sokáig, az ágy támlájába próbálok meg kapaszkodni, hogy megtartsam magam alatta olyan vad vágtába kezd. Hangosan sikongatok az élvezettől, amit néha szenvedélyes csókjai fojtanak belém. Úgy érzem, hogy belehalok ebbe a gyönyörbe, és abba, hogy ilyen mélyen és ekkora vággyal merül el bennem. Hátát mardosva próbálom levezetni szeretkezésünk közelgő orgazmusának finom kis jeleit. Érzem, hogy mindenem remeg, hogy mindjárt elélvezek, és azt is, hogy ő. Még pár mozdulat, majd meg is érzem, hogy Alyr forró nedvei elöntenek, csak ez kellett, hogy én is átéljem gerincem vonalán villámként végig hasító, majd egész testemet elárasztó, elmondhatatlanul csodálatos orgazmust. Még talán sosem éreztem ezt, ez az egy aktus felért vagy másik százzal…
Ám az estének még nincs vége…Újabb és újabb játékokba kezdünk bele, újra és újra szeretkezésre bírom. Van, hogy az ágyban, a földön, a zuhany alatt, sőt még az asztalon is. Élvezem mindet, ahogyan ő is, hisz most képtelenek vagyunk betelni egymással. Egy idő után már nem is számolom az orgazmusokat, szinte már az eszméletvesztés szélén állunk, mikor úgy döntünk, ideje megpihenni.
A zuhanyból kijövet még vizes mindkettőnk teste, de ez most nem számít. Nedves bőröm könnyedén siklik karjai közé, a puha paplan melegít fel mindkettőnket, bár a vágy így is-úgy is belülről fűt. Beszélni, mozdulni sem tudok, fátyolos köd borul elmémre. Nyelvem még utoljára csusszan be szájába egy csók alatt, majd mellkasára borulva nyom el az álom.
-Baby boy, szia…Csak meg akartam köszönni a virágokat, nagyon édes volt a kártya is… - jajj cica nem kell a bók, tudom, hisz én írattam…
-Nyuszicsibe…Gondoltam, hogy megleplek valamivel, örülök, hogy tetszett. – mondom lazán kis mosollyal a szám szélén.
-Én meg gondoltam, hogy cserébe elrabollak holnap. Tudod…itt fekszem egyedül az ágyban, csak tanga meg egy csipkés top van rajtam, és úgy, de úgy fázom… - hmm egész jól hangzik…szívesen betakargatnálak magammal…
-Szóval egy tanga meg egy top? Azt akarod mondani, hogy már csak én hiányzom onnan, mi? – nevetem el magam, de ami igaz, az igaz.
-Igen, de azt képzelem, hogy itt vagy. Hazahoztam a csokrot, és néha letépek egy szirmot. Olyankor az ajkaimhoz érintem, hogy azt képzeljem, te csókolsz. Aztán végig húzom a nyakamon…a vállamon…egészen a…a… - héé Nyuszicsibe, nem ér a legjobb résznél abbahagyni, pusztán ahogy elképzeltem kezdek begerjedni, de ezt azért mégse fogom neki bevallani.
-A mi? Nem mered kimondani? – vágok vissza frappánsan, na lehet folytatni….gyerünk…
-A padlóig, mert kiesett a kezemből. – na gratulálok te aztán tudod hogy kell az embert lelobozni - Ezt a hiányosságot sürgősen be kell pótolnunk, de nem egy sziromkával, hanem a nyelvecskéddel. – ohh hát ennyire vágysz már rá? Hát igen, aki tud az tud… - Holnapra hogy leszel, ha ma sokat pihensz? Várj! Várj! – mih? Minek? Na jó a várakozásból is megárt a sok mi lesz már cicám? - Mielőtt válaszolnál, nézd meg az e-mailjeidet!
-A maileket? Na jól van cica… - bekapcsolom a gépet, és megnyitom az üziket…hmm de rossz valaki. Nagyon kis sexy szívesen ott lennék most…. - Jól nézel ki…ráérek és jól leszek… - vigyorgok a telefonba. Hogy a viharba ne érnék rá!?
-Ez a beszéd! Akkor holnap aludj egész nap, mert délután érted megyek és elrabollak. Kicsit le vagy gatyásodva, lesznek fincsi kaják, majd jól megtömlek, de…de te is…te is megtömhetsz majd… - ezek a szójátékok…mrrr…már nagyon kanos vagyok.
-Ugye tudod, hogy nagyon ki vagyok éhezve? De nem csak a kajára…
-Óh igen? Akkor én is megsúghatom az én baby boyomnak, hogy már alig várom, hogy találkozzunk. De ne félj! Igazán gyengéd leszek… Vettem ki pár nap szabadságot, szóval egy darabig én ápollak majd. – ápolás? Hmmm…remélem van nővérke felszerelésed…az ápoláshoz kell, na meg máshoz is felhasználhatjuk.
-Több napos wellness? Jól hangzik, részemről benne vagyok. – válaszolom mosolyogva.
-Akkor aludj jól és álmodj rólam! Holnap…puszi… - ahh igen…holnap, már alig várom, hogy meglovagoljon. Gyors köszönés, és pihi.
Már kapom is az sms-t, hogy jön. Ideje készülődni. Letusolok és belenézek a tükörbe, olyan nyeszlett lettem. De határozottan jobban nézek ki. Vizes hajamba beletúrok és hagyom had száradjon. Felkapok magamra néhány divatos darabot, és megállapítom, hogy ez se segít azon, hogy egy izmos fűszálnak nézek ki…de nem baj, ma jól megtömjük egymást, hehee. Épphogy végzek, meghallom a dudaszót. Kinézek az ablakon, és egy puccos, rohadt drága merci áll a ház előtt. Tetszik a stílusa…
Nyitom a kaput és kiszáll a kocsiból. Sexy lady…tipeg felém, de csak míg meg nem botlik, szó szerint „belém esik”. Hát ezt már le se tagadhatod cica.
-Szia cica, hát látom, ezt még gyakorolni kell. – mosolygok rá és leveszem róla a napszemüveget. Ha velem van látni akarom a szemét!
Kapok egy apró puszit a számra, és finom mozdulattal simít végig orrával arcomon és nyakamon. Nanana…hát ennyire érzelgősre fogtuk a dolgot? Következő pillanatban karjaimba van és mosolyogva néz rám. Hirtelen hangulatváltás nem mondom…
-Korán keltem, reggel még körbe kellett telefonálnom mindenkit, hogy ne haljon meg nélkülem az iroda. Kicsit fáj a fejem a sok kávétól, ami ébren tart, azt hiszem, hogy ezért vagyok figyelmetlen is. Kérek rá egy puszit most, most, most! – jajj szegénykém…persze, hogy kapsz, este még mást is kaphatsz.
-Fáj még? – kérdezem a puszi után - Nem szeretném, hogy ma bármi is megzavarja az esténket… - végig mérem, mint kiéhezett vad a prédáját és magamhoz ölelem.
-Én sem akarom, de már sokkal jobb. Csak egy dolgot akarok, téged! – nyakam köré fonja kezeit és lehúz magához egy puha csókra.
Jajj baby mit kell itt finomkodni!? A kocsi motorháztetejére döntve csókolom tovább vadul, tüzesen. Annyira belelendültünk, hogy akár itt és most magamévá tenném, de leállít…
-Várj! 20 percre van a lakosztály, ahova vinni akarlak, addig én nem bírom ki… - jujj de rossz és türelmetlen vagy cicám.
-Rena, mintha kicsit túl perverz lennél az utóbbi időben, nemde? – vigyorgok rá. Nem mintha ellenemre lenne, hisz nekem is hasonló dolgok járnak a fejemben. Következő pillanatban a kocsi hátsó ülésén találom magamat Renával. Hát tényleg türelmetlen a csibém. Már a lényegre is tér és az ajakimat harapdálva csókol.
-Sötétített üveg, senki sem lát… - suttogja számba….megőrjít ez a nő - Nem akarok sokat időzni, de talán a nyelvecskédre van időnk… - bezárja a kocsit, de nana….kölcsön kenyér visszajár. Remélem emlékszel még mivel húztad az agyamat az irodában…
-És, ha azt mondom, hogy most neked is kérned kell?- jujj szinte villámokat szór a szeme, de nem baj…tudja csak meg, hogy velem nem szórakozhat következmények nélkül… - Most csak ki akarsz használni, mert nekem várnom kell, az a minimum, hogy kimondod, mit akarsz… - gyerünk már cicababa, én se bírom már sokáig…
-Elégíts ki, ne akard, hogy hisztizzek, mert ha rossz kislány leszek, akkor nem lesz semmi az estéből. – karba tett kezekkel hátradől és úgy ül mint egy sértett kisgyerek, hát mindjárt megzabálom… - Kell a nyelved, el akarok élvezni! Most! – hűűű valaki nagyon kielégületlen. Csak még egy picit húzom az agyát, bár ez nekem pont ugyan olyan szar, mint neki, de muszáj….olyan édes ilyen durcásan.
A nagy várakozásban végigkarmolja az ablaküveget és lábával elkezdi simogatni farkamat. Ahh de egy kis…ez nem fogom sokáig bírni…
-Szóval ezt akarod nyuszicsibe? – tör ki belőlem a kérdés.
Bólint egyet és egyik ujjamat szája veszi, és szopogatja mint a nyalókát. Te aztán tudod hogy kell felizgatni egy férfit, egy igazi kis bestiát sikerült kifognom.
-Baby boy…mi lenne, ha ezt nem a talpammal folytatnám tovább, hanem te is kapnál valamit? Most nem szívatlak meg, mint legutóbb az irodában, ma jó kislány leszek… - hát igazán kedves vagy mondhatom.
Ettől a nézésétől teljesen begerjedek, meg persze az is rátesz egy lapáttal, hogy péniszemet ingerli lába simogató mozdulataival. Megfogom lábát és közelebb húzom magamhoz. Kicsit meglepődött szemeibe nézek, és elmosolyodom.
-Szóval a nyelvem kell? – suttogom szájába. Hátra döntöm és kezemmel már szoknyája alatt a bugyin keresztül ingerlem.
Nyakát szívogatva folytatom a kézi munkát, ami egyre több nyögést vált ki belőle. Kulcscsontját csókolgatom mikor megérzem, hogy már teljesen benedvesedett. Na mi van csibe ennyire rám vagy gerjedve!? Toppját levéve játszok nyelvemmel hasán, közbe tangáját félrehúzva vezetem bele ujjamat. Kicsit hangosabban a kelleténél nyög egyet, én meg mosolyogva bukok szoknyája alá, és kiskutya módjára nyalintom végig, amitől összerándul. Csak nem jól csinálom? Csiklóját ingerlem nyelvemmel míg már két ujjam mozog benne. Az ülésen vergődve vezeti ujjait hajamba, és sóhajtozik tovább. Kihúzom ujjaimat belőle, és csípőjét kicsit megemelve kezdek gyorsabb nyelvjátékba. Csiklóját kicsit megszívom és teste ívbe feszül, finoman belemarkol hajamba és még pár nyelvcsapással a csúcsra juttatom. Elernyedve kapkod levegő után, én meg mosolyogva törlöm meg a számat és ülök vissza.
-Ügyes fiú… - mondja két sóhaj között. Mi az hogy ügyes? Esetleg profi……szemöldökömet felhúzva nézek rá.
-Te is legyél jó kislány és… - de nem szavamba vág!?
-Milyen türelmetlen valaki. Vagy inkább nagyon kanos? – hát inkább az utóbbi, de ha így folytatod, kihúzod a pipát és nagyon gyufa leszek rád…
Kicsit megigazítva magát felül és keze kemény farkamra téved. Elégedetten vigyorogva harap fülembe és az övemmel vacakol. Türelmetlenül segítek neki és kiszabadítom égnek meredő péniszemet. Kínzó lassúsággal gombolja ki ingemet, majd végig simít mellkasomon.
-De eltunyultál baby boy… - mondja szemügyre véve felső testemet, mintha nem tudnám. De ha nem kezd már valamit csinálni kicsit lejjebb, nagyon zabos leszek.
-Én is tudom….de nem térhetnénk a lényegre!? – türelmetlenkedek teljesen felizgulva….gyerünk mááár!
Megtörténik a csoda és marokra fogja farkamat. Számat marcangolva kezd dolgozni merevedésemen. Elszakadva már duzzadtra szívott és harapott ajakimtól, tér át mellbimbóimra, és kényeztetni kezdi apró köröket rajzolva köré nyelvével. De ahhh….nem bírom ezt a lassúságot….megfogom kezét és gyorsabb tempót diktálok, de mellbimbómba harapva jelzi, hogy hagyjam rá a dolgot. Be fogok golyózni….szadista…Hasamon körözget nyelvével és keze átpártol heréimre és finom mozdulatokkal játszik velük, mint két kislabdával. Végre elér céljához és végignyal péniszemen. Belenyögök a forró és nedves érintésbe és ahogy megérzem, hogy körülöleli szájával büszkeségemet, legszívesebben rányomnám a fejét, de inkább csak hosszú tincseibe túrva élvezem, feje fel-le mozgását farkamon. Gyorsít a tempón, és nekem se kell sok és szájába élvezek egy hangos nyögéssel.
-Mi történt nyuszicsibe? Már nem vagyok olyan kisnyúl? – kérdezem elégedetten mosolyogva, légzésemet szabályozva.
-Nem gondolod, hogy az új mercimet összepiszkolod… - mondja gúnyosan. Rendben ezt még visszakapod…könyörögni fogsz még ma este…
Szó nélkül hagyva igazítjuk meg ruháinkat és persze megint a kis tükrével igazítja sminkjét, majd átszállunk az első ülésre és hajtunk arra a bizonyos lakosztályra amit mondott. Már nagyon kíváncsi vagyok.
Pontosa 20 perc múlva ott is vagyunk. Egy svájci órát is hozzá lehetne igazítani.
Bevezet a lakásba, minden vörös és a fekete színben pompázik. Ami szemet üt körbe járva a lakást, az a hatalmas ágy. Hmmm….ez már jó kezdődik. Tényleg egy kis kéjbarlang.
Megfogom kezét és magamhoz rántom egy vad csókra. Elkezdem az ágy felé terelni, és mikor rádöntöm, leesik neki, mit is akarok és…
-Alyr….várj…. – mondja elrántva fejét, ma már másodszor….számolom ám cica…
-Most mi van cica nem ezért hoztál ide? – kérdezem nem éppen jókedvűen. Kicsit már nagyon kanos vagyok.
-Először én tömlek meg téged… - huncutul mosolyog rám és kimegy a konyhába.
Visszajön kezében egy vagon kajával. Ohh drágám egy hadsereget akarsz megtömni? Elkezdek gyorsan enni, minél előbb juthassunk az ágyjelenetig, de ő kényelmes tempóban falatozik. Direkt húzza az agyamat…Nem bírok tovább magammal. Lassan emelne szájához egy falatot, mire kiveszem kezéből és a kaját az asztalra rakom. Visszacammogok az ágyhoz és finoman hátradöntve az ágyon kezdem lecsókolni róla minden ruháját. Szoknyáját szinte leszaggatom róla mint egy állat, de ő is eléggé be van már gerjedve, mert türelmetlenül választ el ruháimtól. Ez az…egész nap ezt vártam…
Szerkesztve Garfield által @ 2009. 10. 14. 21:36:04
-Nem ajánlom! –Hmm? Ez Alyr hangja volt? Hol vagyok, mi történik?
-Mit nem ajánlasz?- kérdezem kicsit még álmosan.
-Látod te picsa, miattad kelt fel a csajom, asszem búcsúzhatsz az állásodtól! –A mi? Micsoda? MIJE? A csaja? Alyr azt mondta, hogy a csaja vagyok? Már nem is érdekel ez a perverz nőszemély, csak az én mókuskám pofiját nézem. Magyarázatra van szükségem, hogy jól hallottam-e!
-Mi van nyuszicsibe? –hát nem is tudom, hogy ezek után mi lenne…De mielőtt még szóhoz jutok, csókot kapok. Hmm…már észrevettem, hogy Alyrral sokat csókolózunk. Ami nem baj, mert jól csókol és szeretem is, de…de ez nagyon de! De olyan édes, szívesen vagyok vele, ráadásul így betegen még cukikább. És ez a nyuszicsibe dolog…bolond fiú…Kuncogva válok el ajkaitól, aztán pedig jöhet a kérdés is.
-Már félre is beszélsz baby boy, mióta vagyok a csajod? – egy pillanatra azt hittem, hogy nem tud mit mondani, de aztán elvigyorodik.
-Hát mióta? Ilyet kérdezni nyuszicsibe, természetesen mostantól! –Nahát, önbizalom az aztán van mondhatom…Meg sem kérdezett, de már is együtt vagyunk? Óh Alyrka, rossz kisfiú, de szeretem, ha egy férfi akar irányítani. Ettől lesz számomra igazán érdekes, mert nem csak behódol, mint a többi. Kicsit nagyon meglepett, de aztán folytatja.- nah most irányítsd azt a formás popsidat haza, és pihend ki magad, holnap pedig elvárom, hogy megint meglátogass. –Cöh, feleségül ne menjek hozzád? Elvárod-elvárod…Óh én kis baby boyom, hát persze, hogy bejövök azért…
-Tudod Alyr, olyan vagy, min egy elkényeztetett kisfiú!- megbököm, majd egy apró puszit nyomok a szájára. Most már aztán tényleg ideje indulnom, ki is kelek mellőle.
-Azért, mert az is vagyok! -ezen megint csak elnevetem magam, legalább őszinte. Aztán előveszi a bánatos kiskutya pofát, hogy megolvasszon.
-Búcsú piszit meg nem is kapok? –Hát tudok én ennek ellenállni? Kapsz, ahogy te szereted, nyelveset és hosszút…
Minden nap bementem hozzá, kezdtem megszokni az ingázást a lakásom, a munkahely és a kórház közt. Viszont az utolsó látogatásomnál örömmel tudtam meg, hogy a következő nap, vagyis ma kiengedik. Épp az íróasztalomnál ülök és nézem át a legújabb szerződéseinket, mikor Kate nyit be egy hatalmas kazal rózsával. Alig bírja el, ki sem látszik mögüle. Nagy nehezen sikerül letennie, majd leül velem szembe, és a kezembe nyomja a hozzá tartozó kártyát.
-Valami hülye szöveg van rajta…tyúk vagy mi a szösz…-fújja ki magát.
-Tyúk? – nézek értetlenül, majd elnevetem magam megnézve a kártyát. –Te vagy a tyúk, egy buta tyúk! Ez nem tyúk, hanem nyuszicsibe, érted? Az más…teljesen más…-ahogy szemlélgetem a rózsákat, és már azt is tudom, hogy kitől van, elmosolyodom. Két ujjammal megmorzsolgatom kicsit az egyik szirmot, puha tapintása, színe rabul ejt. Miután elmesélem Katenek is, hogy kitől van, komoly fejjel néz rám.
-Mondd Rena, mi van köztetek? Most tényleg jártok? Vagy még mindig ahhoz tartod magad, hogy lefekszel vele és dobod? Tetszik neked, igaz?…-halványan elmosolyodott.
-Hogy kidobom-e? Nem hinném, vagyis…Jól érezzük magunkat, látod, hogy milyen édes. Nem dobom ki az aranyat, hogy rezet vegyek rajta. Alyr jó pasi…nagyon is az, ha érted, mire gondolok.- mosolygom a választ.
-Igen? És ez mi? – Kate az asztalomon lévő képre mutat. A minap, mikor bent voltam Alyrnál, csináltam a telefonommal egy képet rólunk, az díszelgett az asztalon.
-Ez csak egy kép. Azt hittem, hogy ma bejön, gondoltam, hogy meglepem, de helyette csak a rózsák jöttek. Minden újság rólunk cikkez, mi vagyunk az új álompár, hát gondoltam, a takarítóknak is legyen miről pletykálniuk.- nevetek. -Pár napig most nem jövök be, légy jó kislány. –intem meg játékosan, majd hazaindulok.
Este úgy döntök, hogy ideje megköszönni a csokrot és a figyelmességet. Kicseng…
-Baby boy, szia…-szólok bele igazán erotikus hangon. –Csak meg akartam köszönni a virágokat, nagyon édes volt a kártya is…-susogom tovább.
-Nyuszicsibe…-elnevetem magam, nagyon szeretem, ha így hív, olyan cuki. –Gondoltam, hogy megleplek valamivel, örülök, hogy tetszett.- válaszolja.
-Én meg gondoltam, hogy cserébe elrabollak holnap. Tudod…itt fekszem egyedül az ágyban, csak tanga meg egy csipkés top van rajtam, és úgy, de úgy fázom…-nyüszögöm szomorúan.
-Szóval egy tanga meg egy top? Azt akarod mondani, hogy már csak én hiányzom onnan, mi? –morran fel, majd kicsit elneveti magát.
-Igen, de azt képzelem, hogy itt vagy. Hazahoztam a csokrot, és néha letépek egy szirmot. Olyankor az ajkaimhoz érintem, hogy azt képzeljem, te csókolsz. Aztán végig húzom a nyakamon…a vállamon…egészen a…a…-szándékosan játszom kicsit a fantáziájával, és be kell valljam, élvezem.
-A mi? Nem mered kimondani? –vág vissza nekem, mire felkuncogok. Szóval látszólag nem hat meg, amit mondok? Azért azok a mély sóhajok mégis csak árulkodnak róla, hogy szívesen lennél itt. Na most erre mit mondjak? Hm…
-A padlóig, mert kiesett a kezemből. –mondom szomorúan. -Ezt a hiányosságot sürgősen be kell pótolnunk, de nem egy sziromkával, hanem a nyelvecskéddel. Holnapra hogy leszel, ha ma sokat pihensz? Várj! Várj!- szólok bele, majd egy pillanatra leteszem az ágyra a telefont. Fél perc múlva szólok bele újra.- Mielőtt válaszolnál, nézd meg az e-mailjeidet! –kuncogom.
-A maileket? Na jól van cica…-várok egy percet, hogy bekapcsolja a laptopot meg megnyissa a mailt, amit küldtem. A webcammal gyorsan csináltam magamról egy képet a sexi szerelésemben, hogy meggyőzőbb legyen.- Jól nézel ki…ráérek és jól leszek…-szól bele vigyorogva.
-Ez a beszéd! Akkor holnap aludj egész nap, mert délután érted megyek és elrabollak. Kicsit le vagy gatyásodva, lesznek fincsi kaják, majd jól megtömlek, de…de te is…te is megtömhetsz majd…-nevetek huncutul, ebből rájöhet, hogy miféle megtömésről beszélek.
-Ugye tudod, hogy nagyon ki vagyok éhezve? De nem csak a kajára… - hangjában némi perverzitást vélek felfedezni, egészen beleborzongom.
-Óh igen? Akkor én is megsúghatom az én baby boyomnak, hogy már alig várom, hogy találkozzunk. De ne félj! Igazán gyengéd leszek… Vettem ki pár nap szabadságot, szóval egy darabig én ápollak majd. –ujjaimmal a hajammal játszom, közben eldőlök az ágyon a válaszra várva.
-Több napos welness? Jól hangzik, részemről benne vagyok.- megint hallom az édes kis mosolyát a túloldalról, de az órára nézve úgy érzem, ideje őt aludni hagynom.
-Akkor aludj jól és álmodj rólam! Holnap…puszi…-még egy utolsót cuppogok a telefonba csókot dobva neki, majd miután elköszönt, kinyomom a mobilt és elterülök az ágyon. Holnap…már olyan rég kerülgetjük egymást, hogy izgalommal várom a holnapot…
Másnap indulás előtt küldök neki egy sms-t, hogy megyek érte. Mikor megérkezem a házhoz, bedudálok Mercedesemből, ami persze alegújabb modell. Nem szeretek magamon spórolni, ez a ruhámon is látszik. Kilépek a kocsiból, mikor nyílik a kapu. Mivel nagyon meleg napunk van, hófehérbe öltöztem. Egy térd felé érő szoknyát vettem fel, hozzá egy ujjatlan topot, meg egy magas sarkú méregdrága szandált. Most, hogy jobban megnézem magamnak Alyrt, tényleg látszik rajta, hogy fogyott. Viszont a szemei már nem olyan karikásak, úgy látom, jót tett neki a saját ágy. Egy percre sem veszem le pillantásom róla, miközben közeledik, sajnos vesztemre. Mikor felé lépnék, egy kőre lépek és kibicsaklik a bokám. Szerencsémre még időben kapott el a lovagom, szép esés lehetett volna belőle.
-Szia cica, hát látom, ezt még gyakorolni kell.- mosolyogva veszi le rólam a napszemüveget, hogy ijedt szemecskémbe nézhessen. Kicsit bedurcizom, de kellemes illata és mosolya kicsit megvigasztal. Egy apró puszit nyomok ajkaira, majd orrommal cirógatom végig arca vonalát és nyakát is. Parfümjének illata az orromba kúszik, ez olyan érzést kelt bennem, mintha valaki kapcsolna egyet az agyamon és jobban Alyr karjaiba lökne. Most már kedvesen mosolyogva pillantok fel rá.
-Korán keltem, reggel még körbe kellett telefonálnom mindenkit, hogy ne haljon meg nélkülem az iroda. Kicsit fáj a fejem a sok kávétól, ami ébren tart, azt hiszem, hogy ezért vagyok figyelmetlen is. Kérek rá egy puszit most, most, most! – követelem, majd egy puha csókot nyom a homlokomra.
-Fáj még? Nem szeretném, hogy ma bármi is megzavarja az esténket…-kiéhezve nézett rajtam végig, miközben magának követelve szorított magához. Furcsa érzés kerít hatalmába, hisz általában leigázom a férfiakat, de ez most más…Alyr dominál, úgy érzem, ha akarnék, sem tudnék szabadulni karjaiból.
-Én sem akarom, de már sokkal jobb. –mosolygom. –Csak egy dolgot akarok, téged!- ujjaim tarkóján felcsúszva érnek el hajához, majd lágyan széttúrva markolok bele. Ajkaim először csak simogató mozdulatokkal incselkednek övéivel, de már olyan rég várunk a másikra, hogy ez egyikünknek sem elég. Lassan rám nehezedve dönt a kocsi motorháztetőjére, majd birtokba veszi szám tüzes csókjával. Többször belenyögök a csókba, miközben ujjaimmal az ingébe kapaszkodom és húzom jobban magamra.
-Várj! –szólalok meg elkapva fejem, hisz bár az utca elég üresnek tűnt, sosem lehet tudni.- 20 percre van a lakosztály, ahova vinni akarlak, addig én nem bírom ki…-suttogom neki.
-Rena, mintha kicsit túl perverz lennél az utóbbi időben, nemde? –vigyorodik el elégedetten, hogy sikerült némi érdeklődést kicsiholnia belőlem. Ártatlan angyali arcot vágok a kérdés hallatán, de aztán előbújik belőlem a kisördög is, és berángatom a kocsi hátsó ülésére.
-Sötétített üveg, senki sem lát…-szólalok meg száját harapdálva. -Nem akarok sokat időzni, de talán a nyelvecskédre van időnk…-megnyomom a távirányítót, amivel be is kacsoltam a zárat, mielőtt még valaki kinyitná azt.
-És, ha azt mondom, hogy most neked is kérned kel? –kérdezi. Szemét! Persze legutóbb kicsit megszívattam az irodában, de most komolyan vissza akarja adni? –Most csak ki akarsz használni, mert nekem várnom kell, az a minimum, hogy kimondod, mit akarsz…-egy darabig még vágom a pofákat, de nem vagyok túl szégyenlős.
–Elégíts ki, ne akard, hogy hisztizzek, mert ha rossz kislány leszek, akkor nem lesz semmi az estéből. -nyafogom, majd karba tett kézzel az egyik ülésnek támaszkodom.- Kell a nyelved, el akarok élvezni! Most! –most már aztán végképp bevágom a durcit. Hosszú körmeimmel karmolom végig az üveget unalmamban, közben nagyokat sóhajtozva várom, hogy végre elszánja magát és megtegye, amit kérek. Napok óta semmit sem kaptam, ilyenkor mindig hisztisebb vagyok a kelleténél. Egyik cipőmet ledobva kezdem el talpammal ingerelni, lassan mozgatom lábam férfiassága mentén.
-Szóval ezt akarod nyuszicsibe? –kérdezi felmorranva mozdulataimra. Én bólintok neki, miközben ártatlan arcot vágva bekapom egyik ujját, és körkörösen nyalogatni kezdem.
-Baby boy…mi lenne, ha ezt nem a talpammal folytatnám tovább, hanem te is kapnál valamit? Most nem szívatlak meg, mint legutóbb az irodában, ma jó kislány leszek… -nézek rá csábosan, miközben folytatom a műveletet. Most már remélem, hogy szépen bemászik a lábaim közé, és nem várja meg, hogy könyörögjek. Bár előbb rúgom tökön, ha nemet mond! Na de melyik férfi ne menne bele egy kis orális sexbe a kocsi hátsó ülésén, főleg, ha rólam van szó…
Gyászom napja után kissé lelombozva megyek be dolgozni. Unott vagyok és nyúzott, de vígasztal a tudat, hogy este az én kis kéjencemmel lehetek. A napokban vettem meg egy csodás lakást a belvárosban. Igen diszkrét környék, senki sem kérdez semmit, pont megfelelő nekem és a kis drágámnak ma estére. Pár tárgyalás, lebonyolított papírmunka után végre eljön az este, de semmi. Az íróasztalnál ülök, ujjaimon a kint parkoló kocsim kulcsát pörgetem. Egyre türelmetlenebb vagyok. Csak nem arra vár, hogy én menjek ki hozzá? Arra bizony várhat, de ekkor lenyomódik a kilincs. Na végre, hogy… Óh, ez meg kicsoda?
-Jó estét kisasszony! Bocsásson meg, nem tudtam, hogy még bent van, csak láttam, hogy ég a villany és gondoltam, hogy bejövök körülnézni. – szól hozzám egy sosem látott fickó.
-Maga meg kicsoda? – kérdezem lelombozva, bár jobban megnézve egész kis édi pofa. Az a tipikus fiatal srác, aki az egyetem mellett sokat gyúr és mellékállásban még egy ilyen munkát is bevállal. Olyan aranyos baba arca van, egy pillanatra meg is fordul a fejemben, hogy szívesen megrontanám, de amióta azzal a kutyaütő Alyrral vagyok, valahogy nem kívánom a sexet, vagyis fogalmazzunk úgy, hogy mással nem. Ki akarom már próbálni őt, ezért nem gondolok most másra. A fiúcska elmagyarázza, hogy megkérték őt, pár napra ugorjon be. MI VAN? Alyr felmondott vagy vége a büntijének és még csak arra sem képes, hogy méltóképp elbúcsúzzon tőlem? Legalább egy gyors menetre bejöhetett volna. Kicsit közönséges vagyok, de szívesen széttettem volna neki a lábaimat, ha feldob az asztalra. Óhh…csak kerüljön a kezeim közé! Ha megtudom, hogy ma valami kis olcsó ribancot kettyint meg, hát búcsút inthet nemesebbik felének! Megköszönöm az információt az új fiúnak, aztán távozom is.
Otthon még mindig ez a kis dög jár a fejemben. Általában elég puha himbilimbijű pasikat fogok ki, pont ezért szeretem csak a kölcsönös nyalifalikat, de hogy már az ágyamba is beengedjem őket…na ahhoz már azért kell valami. Neki meg nagyon is megvan ez a valami. Elég jól játszottam az érdektelen nőszemélyt, de hogy őszinte legyek magammal, már a végén majdnem az ölébe ültem. Ahh, de szívesen lovagolnék rajta egész éjszakát, de ahelyett, hogy ölében ringnék, most itthon kuksolok és azon mérgelődöm, hogy kit teper le. Mindegy, túl lépek rajta holnap, ha az egyik ügyfelünk beugrik.
Másnap este az irodában egy igen magas és jóképű fickót fogadok. Elég egyértelmű, hogy azért kaptam tőle még egy karkötőt is, hogy jól elszórakozzunk. Elég sokat kellett ahhoz innom, hogy ingert kapjak hozzá, hogy egyáltalán fogadjam. Blablabla…mond valamit, de rohadtul nem érdekel. Igazából ez úgy is csak egy gyerekes bosszú az én szívszerelmem ellen. A fickó már épp felém lépdelt, mikor Kate robog be az irodába.
Rena! Rena! Rena! – kiabálja nevem, mintha legalább is süket lennék.
-Mi van Kate? Épp…dolgozunk. – köszörülöm meg torkom, hogy rájöjjön a dolgozunk szó valódi jelentésére. –De azért mondd csak…- elfordulok tőle, kinézek az ablakon és várom, hogy nyögje már ki, mi volt olyan sürgős, hogy nem várhatott egy órát sem.
-Alyr kórházban van, eszméletlen és nagyon beteg! – mondja Kate, mire kiesik a toll a kezemből, amivel eddig játszottam unalmamban. Felé fordulok, hátha csak viccel, de nem ezt olvasom ki a tekintetéből.
-Kórházban van? – elgondolkodom azon, hogy miket gondoltam róla, és azon, hogy látnom kell őt. – Figyelj az ügyfelünkre drága barátnőm! – mondom mosolyogva, miközben táskámért nyúlok. – Ne hagyj cserben! – súgom oda még neki, majd leszaladok a parkolóba és irány az autó, majd a kórház.
Megérkezésemkor közlöm, hogy kihez jöttem, de válaszként csak azt kapom, hogy még mindig nem ébredt fel, és, hogy súlyos tüdőgyulladása van. Te, hülye! Ne merészelj nekem meghalni, mert akkor utánad megyek a pokolra, aztán onnan rugdoslak vissza, hogy betartassam veled az ígéreted! Hát úgy néz ki, hogy várnom kell…Leülök a folyosóra, hátha kedve támad felébredni Csipkerózsikának, de mivel nagyon fáradt vagyok, ülve elalszom.
Másnap reggel egy ismerős arc ébreszt, mikor megfogja a vállam. Alyr édesapja az. Egy gyors kávé mellett elbeszélgetek vele. Először azt hittem, hogy a fiához hasonlóan rám akar mászni a vén kujon, de kiderül, hogy csak a fiát akarta fényezgetni előttem. Talán a papa azt hiszi, hogy a fiacskája már most megdöntött, és ki akarja őt mosni előttem. Jó volt hallgatni, hogy az én drágám mennyire odaadó és megbízható…Na persze. Az apja vagy ennyire hülyének néz, vagy ennyire nem ismeri a fiát. Mindenesetre nem maradhatok addig, míg fel nem ébred, így megbízom az orvost, hogy értesítsen, ha változás történik.
Mondanom sem kell, hogy az elkövetkezendő pár napban csak egyetlen telefont vártam, amit hamarosan meg is kaptam. Hát persze, hogy bemegyek az én édeskémhez, jó volt hozzám, megérdemli. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy bemegyek, odaadom az ajándékokat, majd szépen közlöm vele, hogy ez csak a búcsú része és többet nem találkozhatunk. Ezek már nem csak órák, sőt nem csak napok, hanem több, mint egy hét…Már ilyen rég vele vagyok. Vagyis…igen…olyan, mintha együtt lennénk, pedig csak a szeretőm. Sőt még az sem igazán, hisz voltaképp meg sem kapott. De miért van az, hogy eddig azt akartam, hogy kiköthessem az ágyhoz, hogy bebizonyítsam, csak az enyém? Most meg…Azt akarom, hogy egy selyem takaró alatt magához öleljen, csókoljon, miközben az övé leszek. Hát ez eléggé szánalmasan romantikus és ötletszegény is, de én is öregszem. Na ez is hülyeség, hisz még fiatal vagyok. Talán most, hogy nem olyan erős és sebezhetetlen, hanem beteg és kiszolgáltatott, még én is megsajnáltam. Mindenesetre most nincs másik nő, aki meglátogatná, ezért hát bemegyek én.
Az egyik nővér útbaigazítást ad, jobban mondva elkísér a szobáig. Már épp durván le akarom hordani mindenféle ribancnak, meg esetleg megkeresni az igazgatót, hogy rúgassa ki a francba, hogy ennyire jól ismeri a járást az ÉN Alyromhoz, de ekkor…Megpaskolja a fenekem? Mi van? Miután azt is hozzáteszi, hogy a bent fekvő fiú egy igazán szerencsés srác, rájövök, hogy a kiscsaj a másik kapura játszik. Hát bocs, de leszbikkel nem kezdek, szóval szállj le rólam kislány, mert esetleg az arcocskádba lépek, ha csak egy ujjal is hozzám érsz. A sokkból felocsúdva belépek a cuki fiúmhoz. Óh szegénykém, hát hogy nézel ki? Ez a hülye hálóingszerű valami rajta meg a csövek…nem valami sexi, de ő még így is elég helyes.
-Azt kinek szánod? – Pff, neked is jó reggelt…Jaj, de nem tudok rá haragudni. Mindjárt megzabálom azt a kis türelmetlen és kíváncsi fejecskéjét!
-Természetesen a beteg kisfiúnak! – válaszolom neki.
-És hogy hívják? – nem sok hiányzik, hogy elnevessem magam, de még tartom magam.
-Hát, hogy Alyrka!- húzom mosolyra szám a válasz közben.
-Kösz, de nem vagyok kisfiú, inkább húzd ide a popód és adj egy csókot!- Óh, hát persze, hogy adok neked te kis bolond, de mi lenne, ha előbb a kis Teddy adna? Gyorsan le is ültetem őt is magunk mellé, hát ehhez már franciaágy kéne…
-Ilyen beteg kisfiúnak még a végén megárt! – húzom még kicsit az időt, illetve csak húznám. Olyan mozdulattal nyúl egyik keblem után és csókol meg, hogy szinte a karjaiba olvadok. Igen, ez az, ami hiányzott. Jól esett a karjaiban lenni, de szegénykémet még ez az aprócska csók is kifárasztotta. Ránézek, majd megsimogatom az arcát is.
***
-Óh baby, amikor bejöttem azon gondolkodtam, hogy vajon van-e valami a hálórucid alatt vagy csak úgy simán benyúlhatok és adhatok egy kis előzetest abból, ami elmaradt, de nem akarom, hogy a kartonodra az kerüljön, hogy orgazmus általi halál. – nevetem el magam.
-Cukkolni jöttél be, vagy hiányoztam? Le sem tagadhatod, hogy azóta is csak arra gondolsz…- forró csókkal fojtom belé a szót. Pontosan tudom, hogy a kis szerszámával jönne elő megint, hogy még mindig arra gondolok, mikor én csak jó akartam lenni. De minek is beszélgessünk, ha én most kicsit csak csókolni akarom? Magamra is húzok abból a takaróból és folytatom vele a csókcsatát. Imádom áthúzni saját ajkaim közé megduzzadt kis nyelvecskéjét. Azóta imádom csak a nyelvét, mióta letérdelt az asztalom elé. Ahh…bár lennél jobb fizikumban! Mikor látom rajta, hogy sikerült megint kifárasztanom, hagyom, had kapjon levegőt. Megcsókolom a homlokát, az orrát, az ajkát, az állát, majd a nyakát is. Igazán érzékien csinálom, hogy érezze, most valóban törődésből jöttem be. A haját túrogatom bágyadt szemeibe nézve, mikor elkapja a csuklómat.
-Új karkötő? Kivel feküdtél le érte?– már nem sok hiányzott hozzá, hogy felképeljem, de kezem lendítéséből, inkább csak egy száj befogás lett.
-Ki ne mondd, mert megbánod! Szóval…te nem jöttél el a randinkra és belefutottam az elképesztően helyes, ártatlan arcú új biztonságiőrbe, aki elmondta, hogy most ő van helyetted. Mégis mire gondolhattam volna? – látom rajta, hogy kezd eluralkodni rajta a féltékenység, hisz az ő szemében én hozzá tartozom, és ahogy én sem engedem meg, hogy mással kavarjon, ő pont így nem engedi meg nekem.-Aztán jött ez az új ügyfél, hozott karkötőt és…áhh…- érzem derekamon a szorítást. Hiába gyenge, még így is képes fájdalmat okozni. Mikor látja kiülni ezt a fájdalmat az arcomra, enged az ölelésből, szinte ellök magától tettek nélkül.-Aztán kiderült minden, nem történt köztünk semmi, beugrottam az autóba és azonnal ide rohantam hozzád…- úgy látom rajta, hogy erre nem számított. Duzzogva fordulok el, de ő visszafordítja arcom és lágyan megcsókol.
-Szóval csak úgy idejöttél? Ennyire aggódtál értem cica? Most meghatottál. – mondta vigyorogva, kis rohadék, mert nyeregben érzi magát.
-Igazából csak jöttem ellenőrizni, hogy mekkora kamugép vagy, és nem csak álcázod-e a betegséged. Gondoltam, hogy beindulsz a kis nővérkédtől, de el kell, hogy mondjam, a kiscsaj a másik kapura játszik. Az előbb letapizta a fenekemet. Az a kis szuka, undorító… - sóhajtottam, mire ő belemarkolt a fenekembe.
-Na hol fogott meg az a kis liba? Hova kéred a vigasztaló puszikát? – kérdezte kajánul vigyorogva.
-Nem, nem, most sehova. Gyógyulj meg, és ha jófiú leszel, és hamar kijössz innen, akkor még beszerezhetek egy nővérke jelmezt is kis ehető rózsaszín bugyival meg minden. – mosolyodom el, miközben látom rajta, hogy már a gondolattól is felizgult.
-Nagyon rossz vagy Rena, de majd én megzabolázlak, ha kiengednek- nevetett.
-Ha kint leszel, elviszlek az új lakásomba, amit egyik nap vettem a belvárosban. Egy igazi kéjbarlangot csináltam belőle hatalmas franciaággyal meg egy olyan zuhany kabinnal, amiben van egy nagy…rúúúd…- ekkor kicsit megmarkoltam az ő rudacskáját, mire felmorrant kissé-, na és annál még táncolni is lehet. Majd megmutatom…- kacsintok rá, aztán elengedem. Kicsit fáradt vagyok, nem aludtam túl sokat mostanában, ezért ásítok egyet.
-Fáradt vagy? – kérdezi hajamat simogatva, majd lehúz a mellkasára. Olyan jól esik ráfeküdni, hallom a szívdobbanását. Reméltem, hogy még hallhatom egyszer, és nem patkol el itt nekem.
-Csak egy egészen kicsit, de azt hiszem, hogy lassan mennem kéne, mert a végén még kipenderítenek…- épp ülnék fel, amikor visszahúz, és jobban betakargat. Nagy szemekkel pislogok rá. A kis rohadék, csak meg akar nyerni magának, hogy ne csináljam mással, míg ő bent van?
-Ki merne innen kidobni, ha tudják, hogy velem vagy? Maradsz! – jelenti ki határozottan, mire én engedelmes cica módjára bújok jobban belé.
-Kelts fel egy óra múlva baby boy…-susogom neki, aztán pár perc múlva a kellemes ölelés és simogatás hatására álomba zuhanok. Halk szuszogásom jelzi, hogy mély álomban vagyok, és azt is, hogy milyen kimerült lehetek. Napok óta nem alszom jól, túl sok minden történt, de most végre pihenhetek…
Ebben a csókban érződött, hogy ez itt még nem a vég, inkább egy izgalmas játék kezdete. Felülve visszahúzom magamra ruhámat és kicsit igazítok a sminken is.
-Ne menj még! – fogja meg csuklómat, épp mikor fésülködöm. Talán még mindig abban reménykedik, hogy neki adom magam? Nem szólok semmit, csak felállok, de ő utánam lép és magához húz. Érzem, ahogy lelohadt férfiassága kicsit éledezik és veszélyes helyekre csúszik lábam között. Felsóhajtok, de maradni akkor sem maradok!
-Nem maradhatok. – válaszolom neki ridegen, hátha ebből majd ért.
-És holnap mit csinálsz? – kérdezi tőlem azzal a szokásos kaján vigyorával. Önbizalma aztán jócskán van. De nekem eszembe jut, hogy holnap semmiképp nem maradhatok, sőt, be sem jövök. Az okát előtte nem fedem fel, hisz semmi köze sincs hozzá és úgy sem értené meg.
-Holnap nem jó. Holnap nem jövök be dolgozni sem. De van egy ajánlatom a számodra. Ha holnap jófiú leszel, akkor a következő este megint találkozhatunk, feltéve, ha megint hozol nekem valamit. Cserébe én is készülök majd mondjuk…hmm…tejszínhabbal, eperrel vagy akár bilinccsel is. –mondtam neki mosolyogva.
-De akkor már nem szabadulsz, azt ugye tudod? – kérdezi tőlem mély hangján, szinte már összeroppant az ölelése.
-Talán nem is akarok majd édes…- megfordulva adok még neki egy nyelves csókot, aztán elindulok hazafelé. Már hajnal van. Megnyugszom kissé, hogy Alyrt estig biztosan hatástalanítottam, este dolgoznia kell, reggel megint alszik, aztán este jövök újra én. Remélem, hogy arra az éjszakára alaposan kipiheni magát, mert amit akkor fog kapni, ahhoz a mai nap semmi volt...
Másnap este tényleg nem vagyok bent, ahogy egész nap sem. Már csak pár kollégám sutyorog arról, hogy ma van régi szerelmem és elvesztett kisbabám halálának évfordulója. Ilyenkor sosem megyek be, mert nem szeretem, ha sajnálkoznak felettem. És, hogy mit csináltam aznap? Gyászba öltözve, tetőtől talpig feketében, virággal a kezemben kimentem a temetőbe arra a helyre, ahova minden évben csak egyszer megyek. Az év 364 napján egy érzések nélküli nőszemély vagyok, de ma, ezen az egy napon én is gyenge asszonnyá leszek. A sírnál állva két csepp gördül ki szememből. Ezzel áldozok az ő emlékük előtt minden áldott évben. Sosem sírok, bánatom sem volt soha, de ez az egy nap…ezen a napon valaki egészen más vagyok. A nap hátralévő részét a szobámban gubbasztással töltöm. Ilyenkor olyan jól esne, ha valaki vigasztalna, de senkinek sem mutatom gyengének magam. Valójában nem is vagyok az, de az emlékek még nekem is fájhatnak. Egyetlen emlékem tőle az a póló, amiben ma este alszom. Ha látna valaki, ahogy a pólóban kucorgom az ágyon és forgolódom, hogy végre álom jöjjön a szememre, biztosan megszakadna a szíve.
Ezalatt az irodában Kate, az asszisztensem tesz le egy csokrot az asztalomra. Kevesen tudják róla, de halott szerelmem nővére volt. A csokron egy szalag díszeleg, az üzenet helye, mint mindig, most is üres, csak az aláírás van rajta: Thomas. Kate egyszer megígérte öccsének, hogy ha vele bármi történne, vigyázzon rám. Kate a mai napig vigyáz is rám és megboldogult testvére nevében hoz virágot. Azon az estén nem volt sem szenvedély, sem nevetés az irodában, csak a virág, az üres falak és egy láthatatlan erő, mely betöltötte szomorúságával a teret. Álmomban már újra a régi voltam, kacér, ledér, kihívó, de azért jó volt egy napra eltűnni mindenki előle és egy napra nekem is meghalnom…
-Szóval, hol is hallottad azokat a furcsa hangokat? – kérdezte tőlem, de éreztem hanglejtéséből, hogy mit ért ezalatt. Kényelmes és lassú léptekkel elérek íróasztalomhoz. Igazán magával ragadó látványt nyújthatok, még a sötét ellenére is érzem, ahogy engem bámul. Már nincs itt senki, most mindent, vagyis majdnem mindent szabad. Ki tudná meg? Csak a jó öreg Hold lesheti ki titkunkat, ami ezüstös fényével ragyogja be az iroda falait. Megsajnálom őt és magamnak is többet akarok. Hívogató mozdulataim hamar lépésre késztetik, és végre elindul felém. Nincs szükség további szavakra, megértjük mi szavak nélkül is egymást. Kicsit lazábbra veszi a figurát és lekerül róla az a hülye kabát, ami olyan sokat takart izmos testéből. Nem egy tétovázós fajta, azonnal beletúr a hajamba és megcsókol. De várjunk…MIT csinál? Ezt igazán nem kellett volna, ez olyan nyálas és érzelmes. De…neki még ez is jól áll. Miközben nyelve az enyém körül tekereg, érzem, hogy ujja sem tétlenkedik. Kapsz egy kis bíztatást, hogy jól csinálod. Hallod a hangomon és látod a mozdulataimon? Úgy látom, hogy igen…Ez az, csókolj csak egyre lejjebb és lejjebb! Egyre jobban tetszik, amikor már a combomon játszik ennivaló kis kezecskéjével. Ne csigázz már, légy bátrabb! Jó felé haladsz…De…ugye nem akarsz messzire menni? Szólnom kell, ezért megszakítom a csókot.
-Ma nem dughatsz meg! – ezt tényleg én mondtam ki? Kissé nyersen közlöm vele a tényt, de biztos vagyok benne, hogy ezen nem sértődik majd meg. Micsoda perverz…lenyalogatja az ujjait... És még ezután bármit is mer mondani?
-Ki akart megdugni? – hát én mindjárt felképelem! Most komolyan azt hiszed, hogy beveszem, hogy ennyire önzetlen vagy?
De ez igazából már nem is érdekel jelenleg, mert a kis édes már előttem térdel. Azt veszem észre, hogy pár pillanat múlva eltűnik combjaim közt, aztán az az érzés…ahh…Ebből nekem több kell! Megragadom a hajánál fogva és szépen lejjebb nyomom azt a pimasz fejét. Erősen érződik, hogy sem nem szégyenlős, sem nem kezdő. Ügyesen szívogat, nyalogat ott, ahol azt kell. Óh, gyerünk már, tudod te ennél jobban is! Okos fiú, az ujját is használja. Nem bírom már tartani magam, hátra kell dőlnöm. Fél szememet még így is rajta tartom. Olyan izgató látvány, ahogy vadul és beleélően kényeztet legjobb tudása szerint. Igen…uhh…pont ott, pont így…Legalább annyi hasznom van belőle, hogy ő nem olyan ügyetlenül nyalogat, mint valami kölyökkutya, mint a többi, hanem érzem, hogy férfivel vagyok. Mit szeretnél édes? Szeretnéd, hogy nyögve élvezzek el a karjaidban? Ahhoz még dolgoznod kell egy kicsit. Csináld csak még! Kezd egyre szenvedélyesebb lenni, mindent bevet, hogy sikerüljön kielégítenie. Lábaimmal a hátán támasztom meg magam, néha még a csípőmet is megemelem, hogy jelezzem, nem rossz, amit csinál. Persze nyögéseim többsége elmenne egy pornófilm forgatás szinkronjának is, egész művien is tudok sikítani, amitől azért ott marad a kérdőjel, hogy megjátszom magam talán. Már csak egy egész kicsi kell…gyorsabban, erősebben…Mintha hallaná a gondolataimat, egyre vadabbul kényeztet. Aztán végre villámként siklik át testemen az orgazmus édes érzése. Ujjai lassuló mozgása csak még élvezetesebbé teszik örömömet. Jó fiú vagy, még a haját is megsimogatom, majd pihenek egy kicsit.
De ekkor feláll, majd durván megcsókol. Ezzel meg mi van? Hisz ő még most sem kapott semmit.
-Jó éjt kedves! – köszön el tőlem, és egyszerűen távozik. Most legszívesebben nem mennék utána, de van, amit akkor is meg kell tennünk, ha nem akarjuk.
***
10 másodperc sem volt, hogy utána léptem. A folyosón már nem égtek a lámpák, ide is csak a Hold és az utca fényei világítottak be. Tudtam, hogy mindenki hazament, így rajtam volt a sor, hogy szabadon bizonyítsak.
-Nem hagytál itt valamit? Mondjuk engem? – kérdeztem tőle mosolyogva, mire végre megállt. Nem hagytam, hogy válaszoljon. Durván a falhoz löktem, mit löktem, vágtam, közben csuklóiba vágtam a körmöm és felnyomtam mindkét kezét a feje fölé.
-Ugye nem képzeled, hogy felizgulsz rám, aztán más nőcskén éled ki magad? – az arcába is belekarmolok dühömben.
-Most jegyezd meg szépen azt, amit mondok, és akkor ígérem, hogy nem esik bántódásod! Te itt az ÉN alkalmazottam vagy, ma pedig az én játékszerem. Elég unalmas kis kezdőkkel hetyegni és bár veled ez az előbbi kis szösszenet nem a legjobb volt, azért messze felül múlja a többi próbálkozását. Ha most esetleg elbíznád magad, csak közlöm, hogy puszta kényelemből játszadozom kicsit még veled. Kéznél vagy és elérhető minden este. Tetszett az édes nyakláncos dolog is, amiért bonusz estét kapsz, mert nem akarom, hogy hálátlannak tarts. Óh és még valami. Ha ezalatt a pár nap alatt megpróbálsz más lánnyal is lefeküdni, akkor megfogom a golyóidat, levágom, aztán kinyomom a szemed, és a helyére rakom őket. Megértetted? – láttam rajta, hogy egyfelől tetszik neki ez a vad, és megszelídíthetetlen stílus, de aztán azt is, hogy nem igazán veszi komolyan és vigyorog egyet.
-Cica, kezdesz ideges… - de belé fojtom a szót, mert nem ideges vagyok, csak nem adom másnak, ami az enyém. Ráharapok ajkaira és egy kicsit magam felé húzom, had fájjon csak neki. Már megint ez az arc, mintha élvezné, ha durva vagyok vele. Ezt akarod? Akkor most megmutatom neked, hogy mit nyertél azzal, hogy maradtál…
Megfogom a kezét és visszahúzom az irodáig. Na nem azért, mert a folyosó annyira barátságtalan helyszín lenne, de hát az irodában mégis csak van egy kényelmes kanapé. Végre megérti, hogy mit akarok, és elindul velem befelé. Ráugrom, csípője köré fonom lábaimat, miközben vadul csókolom és kapaszkodom erős vállaiba. Ledob a kanapéra, és fölém mászva csókol tovább, illetve csak csókolna, mert én hamar megmutatom neki, hogy csak hálálkodni akarok. Elkezdem kigombolni az ingét, de ez nekem nem megy, nem vagyok ilyen türelmes. Egyszerűen széttépem, a gombok csak úgy pattognak szét az iroda minden szegletébe. Micsoda test, izmok, és ez a kellemes illat. Imádom! Ami az előbb nálam kimaradt, azt ő most megkapja, érzéki nyelvcsapásokkal nyalom meg mellbimbóit. Ahh, ettől csak jobban dagadnak izmai. Fogaimmal is megízlelem, had fájjon ez is neki, had szenvedjen a rohadék, ha már itt akart hagyni. Na de ne szerencsétlenkedjünk már itt sokáig, a férfiaknak úgy sem ez okozza a legnagyobb élvezetet. Kínzó lassúsággal húzom le sliccét, érzem, hogy már most mennyire szűk ez a kis naci rá. Ölébe hajolva, fogaimmal húzom le a boxert, ami még rajta volt és szembesülök a valósággal. Oh my God! Micsoda méretek, micsoda adottság. Mintha a világ legkívánatosabb banánja és két hatalmas mogyorója lenne elém tálalva. Megnyalom felső ajkamat és nézegetem egy darabig. Nem bírja már sokáig. Merevedése már attól életre kelt, hogy csupán nézem. Óh, de tudom én azt, hogy még mindig rám vagy csak igazán felizgulva.
-Kezd már cica! – mordul rám türelmetlenül. Le akarja nyomni a fejem, de én nem hagyom neki. Végül mégis megsajnálom és alig érintve, nyelvem hegyével kezdem felfedezni azokat a kerekded kis csodákat. Már megint a fejem felé nyúlna, de pillantásom hatására csak a hajamba túr. Okos fiú, nem kell erőszakoskodni, csinálom én, csak ki kell várni. Hát akkor adjunk neki többet…Erősen megszívva először az egyiket, majd áttérve a másikra azt nyalogatom. Egy darabig még édesen cuppogok rajta, de most jöhet a nagy falat. Férfiassága már szinte könyörgően ágaskodik előttem, hogy végre bekapjam. Szóval jöhet a móka kisfiú… Kezeimmel megtámaszkodom combjain, és bár ez a nagy szerszám kicsit nehezen megy be a számba, azért csak sikerül megoldanom. Már ő sem tud csak úgy ülni, erősen nyomja rá fejemet, na nem mintha nagyon erőlködnie kéne, én is akarom. Ezt a műveletet nem sokáig folytatom, inkább ingerlem még egy kicsikét. Felkúszok rá, és a fülébe harapok. A kis szemtelen, hát nem fogdosni kezd? Lassú, kimért mozdulatokkal masszírozta egyik keblemet. Jól van, hergelj csak még, akkor én is folytatom. Lehúzza derekamig a ruhámat, majd ajkai szorításába veszi mellbimbómat. Egy darabig felette támaszkodva hagyom, mert jól esik, de ez most kivételesen nem rólam szól és kétszer egy este egyébként sem csábulok el. Újra lent vagyok édes kicsi játékszeremnél. Nem húzom tovább, melleim közé veszem merevedését és azokkal kezdek neki örömet szerezni. Hogy morog és nyög. Na mi van? Az eddigi prédáid csak hagyták magukat kényeztetni, de nem törődtek veled édes tigrisem? Én majd kielégítelek, de úgy, hogy azt sosem felejted el.
Kerekded idomaimat nem érzem elégnek, ezért ami domborulataim közül még kilátszik, azt nyelvemmel kezelésbe veszem, vagyis még így is nyalogathatom az én édes „banánom” tetejét. Egy idő után már ő szorítja össze kebleimet és mozgatja fel-le csípőjét. De még nem szabad elmenned! Akard csak jobban, könyörögj érte! Megint elhúzódom tőle, már szinte várom, hogy mikor kezd el üvölteni velem. Ennél azért büszkébb, de azért csak kiszalad valami a száján.
-A rohadt életbe már, csináld! – kiabál rám dühöngve.
-Dühös kis tigrisem, hát ki az, aki szétrobban a vágytól? – kérdezem a mellkasát cirógatva. – Kérd szépen és megkapod. Mondd, hogy akarod… – húztam mosolyra számat. Aztán végre hallom, amit hallani akartam.
-Akarom. – válaszolta. Hát persze, hogy akarod. Engedelmes kislány módjára kinyitom a számat és mohón beveszem legnemesebb részét. Erősen szívogatva mozgatom a fejem egyre gyorsabb és gyorsabb ütemben. Megint a hajamat birizgálja, hát nem bír magával? Jól van, elnézem neki, mert már nagyon el akar élvezni. Halkan nyögök a kényeztetéshez, hogy felcsiholjam kedélyét, érzem, hogy nem sok van hátra. Na de most jön csak a fekete leves… Érzem, hogy mindjárt, hogy mindjárt…Igen, már nyög is, de ekkor elkapom a fejemet.
-Mith csinálszh? – mordul fel, de nincs ideje dühöngeni, mert a következő pillanatban elélvez. Szép mennyiség teríti be a padlót, elégedetten nézem munkám gyümölcsét, majd megszólalok.
-Csak nem gondoltad, hogy a számba fogsz élvezni? Kisnyúl vagy te még ahhoz. Ráadásul ennyi fehérje mennyiségtől a végén még meg is fulladnék. Rossz kisfiú, hát mióta éheztettek téged, hogy most így elélveztél? – nem vagyok kíváncsi a válaszra, ezért megcsókolom őt az est zárásául.
Aprólékosan haladon lábai közé, végigsimítva harisnyájának csipkeszegélyén, és mit találtam? Vagy éppen mit nem?
Meglepetten nyögök bele csókunkba, mert bugyit azt nem találtam, de forró nedvességet an-nál inkább. Megszakítja csókunkat, és kezem után nyúlva húzza ki rejtekhelyéről, majd tanárnénis szigorral megjegyzi:
- Ma nem dughatsz meg! – kaján mosollyal emelem fel ujjam, ami még mindig fénylik a ned-vességtől, és tekintetébe fúrva sajátomét, így kapom be ujjam, és kéjesen kóstolgatva édes ízét.
Majd nagyon gonoszul megjegyzem:
- Ki akart megdugni? – mérgesen ráncolja homlokát, és dühösen karba fonja kezeit, de mielőtt még szóra nyitná kígyó kis száját, letérdelek elé, és lábait széthúzva bújok édes nektárjához. Nagyot nyalintva kóstolom tovább, mint jó borász a bor, ízlelgetem, miközben fejemhez kap, és jobban nyomja rá számat. Nem kell félteni, megy ez magamtól is….
Megszívogatom miközben ujjaim belső combján játszadoznak, végül mikor már sikolyai egy-re hangosabbak lesznek, belé vezetem egyik ujjam, teste megfeszül, és aprókat nyögve, élvezi ahogy nyelvemmel és ujjammal együtt kényeztetem érzékeny területét…Hátradől az íróaszta-lon, karcsú ujjaival a szegélybe kapaszkodva vonaglik kezeim között.
Ujjaimmal megtalálva azt az apró kis pontot, amit úgy tudnak díjazni a nők, finoman dörzsöl-getni kezdem, figyelve reakcióját. Zilálva szedi a levegőt, arca egészen kivörösödött, és egész teste remeg…Igen ezt az állapotot szeretem az ilyen típusú nőknél….
Gyorsabban kezdem el ingerelni nyelvemmel aprókat de gyorsakat nyalintok, és megérzem ujjaimon azokat a parányi rándulásokat, ami biztosít arról, hogy nagyon közel már a vége….
Igen hangos a kicsi, hála az égnek, hogy hangszigetelek ezek a szobák, és kivételesen nem rúgtam be az ajtót…
Ujjaimat satuként szorítva önt el kielégülésének hulláma, majd mikor látom, hogy remegő mellei valamennyire csillapodtak, akkor kezdem húzom vissza ujjaim, és adok egy utolsó kis puszit virágára, mire aprót sikkant, majd felállok, és vágytól ittas szemébe nézve hajolok le ajkaihoz, és durván csókolom, miközben rákenem ajkaimon maradt ízét…
Elhúzom magam, és csak ennyit mondok:
- Jóéjt, kedves! – hátat fordítva megyek az ajtó felé, útközben felkapom a ledobott zakóm. Vállam fölött visszanézve látom a még mindig kábult, de ugyanakkor döbbent kis pofiját. Elmosolyodok és lenyomom a kilincset, hát igen ezt nem gondoltad volna rólam mi? Kilépek a szobából és halkan rácsukom az ajtót, majd zakómat vállamra vetve indulok el a kijárat fe-lé…Igen kívános vagyok…hosszú még az éjszaka….
– Tökéletes!- jelentem ki a megmásíthatatlan tényt….-elégedetten tekint le a nyakláncra, hát igen látszik, hogy megszokta, hogy kényeztetik. Nos nem csodálom elég ízletes falatnak néz ki, de csak nem szokik hozzá, és nem bízza el magát, jelenleg érdekesnek találom, és némi nemű időre leköti a figyelmem, mondjuk ha nagy szerencséje van akkor egy-két hétig.
- Nos…köszönöm az ékszert, de most ideje távoznom. Fáradt vagyok és szeretnék végre lefe-küdni. Jó éjt! – de elbízta magát nem hiszem el, mindjárt felváglak az asztalra és addig hág-lak, amíg hang jön ki csöpp kis szádon, elkapom vékony karját, nem tudod kivel szórakozol! Kéresd csak magad, nem én fogok könyörögni érte, én tudom, hogy akkor kaplak meg amikor jólesik, de ma nagyon nagylelkű kedvembe vagyok és hagyom, hogy hamis illúziókba ringasd magad, azzal hogy te irányítasz engem.
-Óh majd elfelejtettem…Holnap nem kell jönnöd dolgozni, de nyugi, nem kirúgunk, csak céges buli lesz. A személyzet nincs meghívva, de még nincs kísérőm. – egy pillanatig sem aggódtam, majd pont engem rúgnának ki? Hát ennek a csajnak van humora! Kezemre húz egy karkötőt, hosszú vékony ujjai gyengéden végigsimítanak kézfejemen, de ez ízléstelen darab, nagy VIP betűk virítanak rajta. Lehet megtévesztő, hogy biztonságiőr egyenruhába vagyok, de én ilyet fel nem veszek…
- Cserébe a csecse nyakékért…Akkor holnap. Pápá. – lábaim közé tolja nyúlánk combját, és vissza próbálja adni amit tegnap kapott tőlem, érdeklődve figyelem minden mozdulatát, fü-lembe suttogja kéjes hangján, lehelete cirógatja fülemet. Könnyed mozdulattal ellép tőlem, én hagyom, és táskáját felkapva sétál ki csípőjét riszálva az irodából magamra hagyva gondolata-immal…
Gúnyosan elmosolyodok, miből gondja, hogy majd pont nekem, a cég fejének fiának kellene engedély, vagy akármi, hogy bejussak egy privát bulira, lehúzom csuklómról a karkötőt és a földre hajítom. Szerinted ez egyenértékű a nyaklánccal? Kedvemre való ez a macska-egér
játsza, csak még azt nem tudod ki a macska, mert bizony nem te angyalom….
* * *
Miután reggel megérkezett értem a limo, hanyagul dőlök hátra a hátsóülésen. Fáradt vagyok, annyira unom ezt a rohadt melót, mikor unja már meg apám, ha lesz rá alkalmam megint megterrorizálom, hogy hagyjon fel ezzel a lehetetlen küldetéssel, hogy pont most akarjon megnevelni, eddig is elvoltam nélküle, miért most jutott eszébe, hogy apámként viselkedjen? Bahh
Végre a házunkhoz érek, rögtön elém siet a komornyik, és örömmel üdvözöl, még csak pillan-tásra sem méltatom, ha szolga vagy akkor ne várd el, hogy másnak tekintselek…
Felsétálok a szobámba, és ledőlök az ágyamra, és csak bámulom a baldahinos ágyat tetejét vörös szatén ágyneműmből, amit persze már előkészítettek nekem pihenéshez, nyűgösen le-rúgom a cipőm, és a házi telefonért nyúlok:
- Délután ötre kérek ébresztést, és a kedvenc boltjaim legextrémebb ruhát hozassa ház-hoz addigra… - nem várok választ, egyből leteszem.
Erőt véve magamon levetkőzöm, és meztelenül bújok az ágyba…
* * *
Rohadt telefoncsörgésre ébredek, idegesen tapicskolok a telefonért, már vagy 20x kicsöngött, végre megtalálom, és azzal a lendülettel vágom a falhoz. Csattan egyet és atomjaira széthull-va terül el a sarokan, morogva fordulok a másik oldalamra, és már álmodnék is, amikor meg kopogtatnak az ajtómon. Nem tudom ki az, de én eskü megerőszakítom, mi a fészkes fene van már?
- Mi van már? – üvöltöm ki. Bátortalan ajtónyitás, várom, hogy elkezdje, azt ne várja, hogy majd felé fordulok, nem érdekel ki az!
- Elnézést, hogy zavarom Úrfi, de ön kért 5-re ébresztést – zavart csend, jah igen, mint-ha mondtam volna valami ilyesmit, de akkor sem vagyok pozitív jelenség, ha felkelte-nek, meg mostanában embertelenül keveset alszok – nem tudtuk elérni telefonon – gondolom, most vette észre, hogy kicsit megsérült a készülék- ezért azt gondoltam, hogy feljövök szólni, és még az édesapja üzeni Önnek, hogy este találkozóra hivatalo-sak a cégnél, öltözzön fel illendően, és ne hozzon szégyent a fejére….- én szégyent, amikor olyan kedves aranyos kis tünemény vagyok? - továbbá a kért ruhák is megér-keztek, hozassam be az Úrfi szobájába, vagy inkább a ruhás szobája óhajtja felpróbál-ni őket?
- Ruhás szobám megfelel, most pedig elmehetsz! – vakkantom oda neki…
- Óhajt valami ennivalót Úrfi?
- Nem, de kávét igen, vitesse a ruhás szobámmba!- diszkréten becsukja maga mögött az ajtót, én meg hátamra fordulok…..
* * *
Apám kedves unszolására, miszerint ami él és mozog azzal megfenyegetve, ha nem választok valami rendes ruhát, ami az ő szótárában annyit tesz, hogy szokásos fekete armani öltöny, fehér ing kombináció, ami ugyan jól mutat rajtam, de rém konzervatív. Mikor felajánlottam, hogy inkább felveszem a necchálós felsőm, amin tök jól kilóg mellbimbó piercingem, kisebb szívrohamot élt át, végül abban maradtunk, hogy felveszem az imádott armani öltönyét, vi-szont fekete selyeminghez ragaszkodom. Nagy nehezen beleegyezik, és gyakorta órájára pil-lantva várja, amíg a fodrászom rendbe teszi a hajam, ami nem kis teljesítmény tekintve, hogy ilyen spártai körülmények között kell dolgoznom, mikor szóvá teszem apámnak, mégis med-dig fog tartani a büntim, nem éppen számomra kedvező választ kapok, miszerint addig, amíg változást nem lát viselkedésemben. Nah arra várhat ítéletnapig, bár ha megfűzöm azt a kielé-gítetlen nőszemélyt, akkor talán szól egy-két jó szót apámnak, ez nem is rossz ötlet, akkor viszont nem szabad elkapkodnom vele semmit. Azt akarom, hogy bolonduljon belém veszet-tül, és csak úgy áradozzon apának, milyen jó kisfiú is vagyok. Ha nagyon jól viselkedik, ak-kor talán, hangsúlyozom talán kap egy- két csecsebecsét és egy aranyozott kalitkát, ahonnan nézegethet, és én talán nagy kegyesen meglátogatom néha, és kedvemet lelem benne. De ne
szaladjunk ennyire előre, most ideje indulnunk, sürget apám, hát akkor nyeregbe…hehe
* * *
Egész este rettentően unalmasan telt, egyik- másik éjszakai pillangó odareppent hozzám, szárnyait verdesve próbálta figyelmemet magára vonni, de most másra vagyok kíváncsi, kis halak vagytok ti az én óceánomban. Komolyan képes és nem jön el? Hát nem tudja mit veszít velem, meg ha nagyon kekeckedik, hát istenem elmegyek én hozzá, és ha kell rárúgom az ajtót, úgyis most veszett nagy gyakorlatom van benne…
Apám korán elbúcsúzik, arra hivatkozva bármennyire is élvezi, az ő korában már nem való az ilyesmi, csak duma, megy a kedvenc kitartott playmate-hez, és még mondják, hogy nem ha-sonlítok rá. Legyintek, majd lazán betámaszkodok egy eldugott sarokba és onnan figyelem, hogyan szórakoznak az emberek…
Egyre többen szállingóznak el, vagy éppenséggel hánynak a mosdóba, hát igen ahol ingyen van a pia, ott előferdül az ilyen baleset…
Szerintem én most hazaindulok, de ekkor belép a kis huncut az ajtón. Igen, pontosan így kell megjelenni egy igazi nőnek, így legalább tud vele mutatkozni az ember. Még nem vett észre, de nem is bánom, addig végignézhetem macskás alakját. Legújabb divat szerint miniruha, abból a nyakpántos fajtából, igazán elgondolkoztató dekoltázzsal….Szeretem ha egy nő nem sajnálja magára a pénzt, és ad megjelenésére…
Látom nem csak nekem tűnt fel, hogy új hús van a piacon, mert az egyik kis gyíkhuszár már rá is mozdult, na nem, ő az enyém. Hátulról megközelítem és magamhoz ölelem, miközben a gyilkos pillantásokat eresztek meg a pofátlan illetőre:
-A hölgy velem van. – közlöm mély hangon, nem vagyok bunkó kivételesen, de még így is elértem a kívánt hatást, mert már fel is húzta a nyúlcipőt.
- Táncolunk? – kissé megszorítom derekát, figyelmeztetve, hogy igazából ezt nem kérdésnek szántam, és jó lesz ha ő is odateszi magát, ennyit igazán megérdemlek, elégedetten figyelem, ahogy hozzám simul, mint egy jó kandúr a gazda lábához, és ringatja csípőjét a zene ütemére. Külön tetszik, hogy viseli, amit tőlem kapott, mintha rá tervezték volna, hát igen mindig jó ízlésem volt és itt nem csak az ékszerekre gondolok. Lehajtom fejem nyakára, és aprókat nya-lintva kóstolgatom bőrének édes zamatát, soha nem zavart, ha néznek, most sem zavar, ahogy lassan mi leszünk a helyi látványosság…
Ujjaim gyengéden végigfutatom arcának lágy ívén, mohón fogadja ajkai közé, és élvezettel nyalogatja szívogatja…Ha nem vigyázol magadra, valami mást adok, most rögtön a szádba, és azzal nyugodtan játszadozhatsz kedvedre…
- Nem ajánlom, hogy kirángass a mosdóba, mert lelépek! –ez kedves, hogy fenyegetni pró-bálsz, de miből gondolod, hogy ha én akarom, akkor wc-ben akarnám csinálni, ha kell meg-döntelek itt mindenki szeme előtt, bennem csibém nincs gátlás, de beléd sem sok szorult, ahogy így elnézlek.
- Nem állt szándékomban a wc-ben csinálni… - belenézek hitetlenkedő mogyoróbarna szeme-ibe, hát te még a közelében sem jársz az én valódi céljaimnak….
- Szeretném, ha maradnál a buli végéig. Meg kéne nézni az irodámat, mert furcsa hangokat hallottam. Nem szeretném, ha betörő mászkálna bent. – szerintem meg most fogsz furcsa hangokat hallani, amik cicám belőled fognak előtörni, kapsz egy egészen kis apró kényezte-tést tőlem…
- Megnézem. – ajánlom fel nagylelkűen, és már előre bazsalygok magamban, mi fog történni abban a bizonyos irodában ma éjjel.
* * *
- Szóval hol is hallottad azokat a furcsa hangokat? – kérdezem tőle gúnyosan, miután beér-tünk az irodájába. Mosolyogva pillant fel rám, majd odakacsázik az íróasztalához, a hold hal-vány fénye világítja meg csak a szobát, de még így is tökéletesen kirajzolódik homokóra alak-ja, szinte könyörög azért, hogy csípőjére fonjam kezem…
Velem szemben felül az íróasztalára, az amúgy is rövid ruhaköltemény még feljebb csúszik, apró bepillantást engedve harisnyakötőjére, és nagyon, de nagyon érzékien int nekem, hogy menjek oda hozzá. Hát nem bánom, legyen egy jó napod…
Menetközben lecsúsztatom magamról az öltönykabátom immár fekete selyemingembe lépek hozzá, és hajába túrva ragadom közelebb magamhoz egy szenvedélyes csókra...másik ke-zemmel lassan ujjbegyeimmel végighúzom nyakának kecses ívét, le egészen dekoltázsáig, apró köröket írok le rajta, mire kéjesen a ajkaiba nyög, és nyakamba édes kis kezeivel von magához minél közelebb. Belemorgok a csókba, tarkójának érzékeny bőrét kezdem el kényez-tetni, kezem tovább halad lefelé, és belső combjának puhán bársonyos bőrét körmölöm meg egy kicsit. Aprólékosan haladon lábai közé, végigsimítva harisnyájának csip
-Szeretném, ha maradnál a buli végéig. Meg kéne nézni az irodámat, mert furcsa hangokat hallottam. Nem szeretném, ha betörő mászkálna bent. – Ugyan már! Te is tudod, hogy csak játszani akarok. Egyszerűen meg akarom kicsit jobban ismerni, de ezúttal nem egészen. Ma biztosan nem fekszem le vele, de annyi minden más van, amit még csinálhatunk. Megnézheted a bélyeggyűjteményem, sőt meg is nyalhatod. Kicsit még el is nevetem magam, hogy mennyire perverz tudok lenni 2 koktél után is.
-Megnézem. – válaszolta végül. Én is így gondoltam cuki pofa. Addig is tovább táncolunk, hogy mindenki szépen eltűnjön.*
*Látom, hogy végre elindult felém, de valami nem stimmel… Megadom neki azt az örömet, hogy sóhajra nyíljanak ki ajkaim simítására, de nagyon kár volt. Nyeregben érzi magát és egyszerűen rám vigyorogva közli, hogy majd máskor. MI VAN? Nagyon el vagy tévedve édes, ha azt hiszed, hogy mi még máskor is találkozni fogunk. Te csak egy vagy a sok közül, ma talán lehetett volna egy jó estéd, de ennyi. Nem vagyok már tizenéves, hogy most kezdjek el randizgatni. Szeretem kihagyni a felesleges köröket, mikor úgy is tudom, hogy mi lesz a vége. Kissé ideges vagyok, és ennek hangot adok.
-Szemét kurafi! – morgom utána.
-Tudom, és nekem kurva jól áll, ha jó kislány leszel, talán holnap foglalkozom veled! – válaszolta kifelé menet. Szóval ez tényleg ennyire hülye és nem csak játssza? Na nem cukorfalat! Ha szereted az olyan játékokat, ahol a cica sokat játszik az egérrel, hogy még édesebb legyen a vére és, ha végre az övé lesz, akkor jobban élvezze, hát akkor most rossz lányba akadtál. Ha én egyszer felveszem a bokszkesztyűt, akkor a kiütésig le sem veszem. De ideje hazamenni. Gyorsan repül az idő, és taxival hamar hazaérek.
Fáradt testem szinte bezuhan az ajtón, miután elfordítom a kulcsot ebben az átkozott zárban, ami mostanában kissé szorul. Ha nem szeretném ennyire ezt a lakást, már rég elköltöztem volna innen, de hát ez az én szentélyem. Ide senki nem jöhet fel, itt senki nem zaklathat, itt senkinek nem vagyok elérhető, itt minden rólam szól. A kanapé magába öleli munkában meggyötört testemet, pilláim ólomsúlyként zuhannak le, és félálomba merülök pár percre. A mobilom csörgése ébreszt, már hajnali fél 4 van. Ki a jó élet hív fel ilyenkor? Kate az, az asszisztensem. Most az egyszer megbocsátok neki, mert jó hírrel szolgál. A makacskodó ügyfelünk mégsem bontja fel a szerződést, ami óriási megkönnyebbülés, hisz nagy pénztől esnénk el. Azonnal rávágom, hogy ezt meg kell ünnepelnünk. Ma este biztosan nem, de holnapra mindennek kész kell lennie a legőrültebb, legmenőbb céges bulihoz. Kinyomom a telefont és alszom tovább.
Reggel csak későn kelek fel. Mivel a pirítós nem mászik magától az asztalra, gyorsan elkészítem, aztán míg hűl, elmegyek megfürdeni. Ruháim olyan könnyedén siklanak le rólam, ahogy a selyem folyik ki az ember kezéből. Hosszú lábam fáradtan lépi át a kád peremét, majd ülök bele a kellemes pezsgőfürdőbe. Micsodaérzés. Mintha száz férfi ujja dolgozna egyszerre testemen…hmm…el tudnám viselni, na de elég az álmodozásból. Újra átsiklanak agyamon a tegnap este történtek. Érdekes ez a fiú, vajon mit akar tőlem? El akar csábítani, de minek? Ő is, én is tudom, hogy a sex nem az udvarolgatásról szól. Akkor meg? Lehet, hogy be akar hálózni és magához láncolni hosszabb időre? Még az is meglehet, hogy ennyi elfogyasztott férfi után végre egy méltó „ellenfélre” akadtam, aki megküzd a nemes vadért. Elvarázsoltam őt, ehhez kétség sem férhet. Simogatja az önbizalmam, hogy egy ilyen férfi nem akart csak úgy átmenni rajtam, mint a többi és inkább megpróbál megnyerni. Mi lesz a következő lépése? Nahát, elérte, hogy 2 óránál tovább kösse le a figyelmem, mert be kell, valljam, hogy izgatottan várom az újabb találkozásunkat. Persze nem a szívem izgul, mint ilyenkor általában a nők többségének, sokkal inkább a pénztárcám, hogy meglep-e valamivel.
Miután eszmefuttatásom végére értem, kimásztam a kádból és belebújtam a fürdőköntösömbe. Leültem megreggelizni a teraszon, miközben még átolvastam munkakezdés előtt pár szerződést. Az egyik kis gyökér alvállalkozó a szerződéshez csatolt egy levelet is, amiben szépen megkér, hogy térdeljek le a lehúzott cipzárja elé. Undorító disznó, ráadásul öreg és ronda! Látom már, hogy ma kit fogok beégetni az igazgatói ülésen. A mi kis perverz, nős, két gyermekes családapánkat, hogy tologatta volna a gyorsvonat a babakocsiját! Az ilyen emberekre nincs szüksége a társadalomnak és főleg nekem nem, aki a társadalom fölé emelkedett. Elragadtattam volna magam? Kit érdekel? Megtehetem két okból is. Az egyik, hogy én nem állok be a sorba és szeretek kitűnni, a másik meg, hogy olyan sok pénzem van, hogy az egész országot megvehetném, nemhogy a felsőbbrendűséget. De most öltözzünk inkább fel! Ma kicsit lazábbra veszem a figurát, mert ebédidőben kiszökök vásárolni pár barátnőmmel. Egy csini térd fölé érő, kicsit fodros fehér szoknyát kapok fel, hozzá egy igen átlátszó fehér blúzt, ami alól szolidan kikandikál csipkés melltartóm. Egy kis smink, egy laza copf és irány a munka.
A munkahelyre beérve mindenki kedves mosollyal fogad. Persze a férfiak szeme kocsányon lóg, ahogy csípőmet ringatom, mintha a legnemesebb orchidea lenne egy kellemes nyári szellőben. Belevetem magam a munkába, mert én bizony nappal komoly üzletasszony vagyok, aki nem tűr el semmiféle komolytalanságot. Az ebédszünetben felfrissülve plázázgatok és újult erővel vetem magam bele napi teendőimbe. Az igazgatói ülésre azért felveszek már egy kosztümöt és igen, a másolt szerződések mellé megkapták az édes levél másolatát is az ügyfelek ettől a mocsoktól. Élvezem, ha valakit tönkretehetek, ezzel most elleszek egy darabig.
Így elég hamar száll le az est és várhatom az én „hercegemet” az irodába. Fél 9, hallom, hogy valaki a folyosón sétál. Csak ő lehet az. Uhh…hát persze, hogy ő az. Idióta, hát nem megint berúgja nekem az ajtót?!
-Ezek a szerelők nem végzik jól a munkájukat, én csak illedelmesen kopogok, és kiszakad az ajtó.- Kopogni? Milyen lehet, ha dörömböl, kiszakad a fal is?
-Jól áll neked ez a lila kosztüm. – Na persze… Tudom én, látom a szemedből, hogy arra gondolsz, hogy ennél már csak egy valami mutatna jobban rajtam…vagyis fogalmazzunk úgy, hogy valaki, te kéjenc.
Lassan közeledik felém vigyorogva. Vajon most mit akarhat? Fáradt vagyok, mennék haza, ma semmiképp sem menne kisfiú. De várjunk csak! Doboz? Nekem? Halk koppanással ér földet a doboz, kezében pedig a csoda marad. Fehérarany, a kedvencem. Ráadásul még gyémánt is? El fogsz kényeztetni, de csináld csak, tetszik. Viszont ezzel nem hatsz meg…
-Ne képzeld, hogy ezért bármit is kapni fogsz! – mondom neki, a választ is hamarosan megkapom.
-Ugyan már, ha akartam volna valamit, azt tegnap éjjel megkaptam volna…
Erre inkább már nem mondok semmit, legyen elég annyi, hogy engedek az ékszer csábításának és hagyom, hogy nyakamba akassza.
-Tökéletes.- jelentette ki, tudom, hogy igaza van. Én és az ékszer tökéletes összképet alkotunk.
***
Nos…köszönöm az ékszert, de most ideje távoznom. Fáradt vagyok és szeretnék végre lefeküdni. Jó éjt! – mondtam neki, de azt hiszem, hogy nem hitt a fülének. Na mi van nagyfiú? Hova lett a fene nagy önbizalmad? Csak nem pofára esik őkelme? Hajjaj…nem kellett volna tegnap olyan magas lovon ülni talán, és akkor ma nem estél volna akkorát. Nem hagyhatom, hogy elbízd magad. Egy erős rántást érzek a karomon, visszahúz. Úgy látszik, hogy hálátlannak tart és talán már a nadrág is szűk rá a kínzó vágyak miatt. De ma akkor sem kapod meg. Jól van na, kapsz egy kis reménysugarat.
-Óh majd elfelejtettem…Holnap nem kell jönnöd dolgozni, de nyugi, nem kirúgunk, csak céges buli lesz. A személyzet nincs meghívva, de még nincs kísérőm. – előveszem a vip karkötőt és felhúzom erős csuklójára.
-Cserébe a csecse nyakékért…Akkor holnap. Pápá. – mosolyogtam rá és úgy tettem, mintha meg akarnám csókolni, de valójában csak azt akartam, hogy jobban felhúzza magát. Miközben közelebb léptem, combom lábai közé csúszott, de végül csak a fülébe sóhajtottam legérzékibb hangomon.
Másnap estére igazi csinibaba lettem. Egy mély kivágású, nyakpántos, extra mini ruhát vettem fel. Kerekded idomaim nagy része büszkén feszülve látszott ki a fekete ruhából, egészen köldökömig tartott a kivágás. Magas sarkú szandálomban büszkén lépkedtem be abba a helységbe, ahol a legtöbben voltak. Volt ott egy srác, aki azonnal letámadott, de ekkor valaki mögém lépett.
-A hölgy velem van. – Ahh…érzem, ahogy izmai hátamnak feszülnek és, ahogy erős karja ölelésébe von. Határozott és kemény férfi, ezt már szeretem. Micsoda birtoklási vágy van benne, mert az iménti férfi már a tekintetétől is megijedt. Biztosan már feladta a reményt, hogy jövök, mert az emberek többsége már inkább hazafelé ment, mint jött. De én már csak ilyen vagyok. Szeretek a bulik végére jönni, mert addigra már csak az érdekesebb figurák maradnak.
-Táncolunk? – kérdezte szorongatva derekamat. Mondhatok én erre nemet? Bólintottam, hogy táncolhatunk. Úgy simultam hozzá, hogy elég hálásnak tartson a nyakláncot illetően. Éreztem, amint nedves ajkai tarkómra tapadtak. Nem semmi ez a fiú, a táncparkett közepén kezd el molesztálni? De hagyom magam egy kicsit, ha már egész este jófiúként várt rám. Ujjai végigszaladnak arcomon, én pedig mohón kapom be egyik ujját, majd gyengéd szívással ajkaim közé húzom. Az egész teste nekem feszül. Biztos vagyok benne, hogy az ujja helyett valami egészen mást képzel oda. De minek ennyire sietni?
-Nem ajánlom, hogy kirángass a mosdóba, mert lelépek! –fenyítem be egy kicsit, hogy tisztában legyen a határokkal.
-Nem állt szándékomban a wc-ben csinálni… - válaszolta. Kicsit megjátszotta magát, mintha tényleg csak táncolni akart volna. De én átlátok rajta, mint a többin, és tudom, hogy ha kicsit sötétebb lenne, még itt is neki látnád mozgatni a kis édes csípődet felettem. Na de ez itt a valóság és zavar, hogy már 3 napja kavarunk. Kezd kicsit elhúzódni a dolog, túl sokat foglalkoztam már így is vele. Kalitkába csuknál szivi? Elhalmozol ajándékokkal, bolondítasz, játszod a türelmes férfit csak azért, hogy beléd bolonduljak? Te az erőszak híve vagy, de nekem megkegyelmezel? Hát komolyan megtetszettél, jó játék leszel.
Alyr:
- Megnézem én azt!- kuncogva világítok a szemébe zseblámpámmal, tetszetős amit látok, kár, hogy ilyen kis agresszív, de sebaj, majd én letöröm azt a fene nagy feminizmusát…
-Na elég a játékból! – ideglelősen mordul fel, nem baj csibém szokjad! Lesz ez még vakítóbb is. Elrontva mó-kámat felkapcsolja az íróasztal lámpáját, és immár fénysugárba mustrálhatom meredeztető idomait, micsoda cicik, úgy érzem ez nemsokára a számba fog olvadni. Vajon hangos vagy csendes szex közben? Látom, ahogy végigfutatja rajtam éhes kis szemecskéit, kellenék mi? Ezek a törtető szukák, mindig kielégítetlenek, szinte levetkőztet tekintetével, rajta nyuszi, és kihúzom magam, hadd feszüljön rajtam ez a ótvar egyenruha.
-Mondhatnám neked, hogy az ajtó árát levonjuk a fizetésedből, de hallom csak büntiből vagy itt, mert rossz kisfiú voltál. – úgy látom tisztában vagy a helyzetemmel, akkor jó lenne ha ahhoz is tartanád magad, és szépen széttennéd azokat a barackszínű combjaid, vagy mondjuk felhúzhatnád a …bokád fülig, és semmi harag nem lesz köztünk…
-Úgy sem tart ez az egész sokáig, nekem senki sem mondhatja meg, hogy mit csináljak. – sok a duma, nem sze-retem ha fölöslegesen untatnak a fecsegésükkel a pipik, addig viselem el, amíg hanyat nem vágják magukat. Kéjesen ráhajol az asztalára, miközben, mint egy tüzelő szuka égnek emeli popsiját. Halkan felmorranok, szinte könyörög, hogy mögé lépjek és keményen tegyem magamévá. Kedvemre való lenne, de most nem kapod meg amire vágysz, mert annyira akarod, majd talán máskor. Elvigyorodok, nem vagyok ám én olyan könnyen behá-lózható fajta. Kotor egy darabig a papírjai között, majd kecsesen megfordulva kezembe nyom egy cetlit. Kér-dőn nézek rá, mégis mi a lapostetűt kezdjek én egy ilyen fecnivel?
-Itt a szerelő száma. Intézd szépen el! Óh és…mit is akartam még? – te most ingerelsz? Ujjait finoman ajkaihoz érintve dobol rajta, mintha gondolkodna, nah ne poénkodjuk, tudod te hány csaj próbált elcsábítani, de azért úgy teszek, mintha meghatna próbálkozása, és talán ha jó kislány lesz, ejtek rá két percet. Simogató ujja végig-siklik nyakán, el tudnék képzelni ezen a nyakon egy gyémánt nyakláncot, valami kis diszkrétet, keblének lágy halmát simogatva, elgondolkozok azon tudja-e, hogy a tűzzel játszik. Igen pontosan tudja, várakozón pillant fel rám.
Leggonoszabb mosolyomat elővéve, hajolok egyre közelebb ajkaihoz, visszafolytja lélegzetét, és hívógatóan nyitja ki telt ajkait, ujjaimmal finoman megcirógatom puha bőrét, mielőtt ajkaink összeérnének megszólalok, ajkai közé suttogva szavaim:
- Majd máskor jó édes! – finoman megpaskolom arcocskáját és hátat fordítva hagyom magára, még hal-lom dühös morgását mielőtt kilépek az ajtó romjain:
- Szemét kurafi! – ejj de kielégítetlen itt valaki…megtorpanok, meg sem fordulva kedélyesen válaszolok:
- Tudom és nekem kurva jól áll, ha jó kislány leszel talán holnap foglalkozom veled! – hagyom hadd föl-jön a saját levében, és vidáman lépkedek tova a folyóson. Ujjaim között vígan jár az elemlámpa…
* * *
- Milyen volt az első munkanapod fiam? – érdeklődik apám lelkesen a szokásos reggelin közbe. Unottan turká-lom az omlettem, nincs étvágyam, meg fáradt is vagyok, éjszakázni tiszta fölöslegesen, ezt kész. Nem baj apám, majd én rád hozom a frászt:
- Egy ideig unalmas volt, de akkor találkoztam egy kedves kollégáddal, és egész kellemes lett a munka –megáll a keze kávéivás közben, és gyanús szemekkel néz rám, évődőn folytatom: - Valami Rena Yamamoto volt a neve, azt hiszem… - hatás nem marad el, apám kezében megremeg a csésze és vészjósló hangon megszólal:
- Mond, hogy nem legjobb alkalmazottamat támadtad le?!? – fehérre vált arccal kérdez, kap egy sejtelmes mo-lyost. –Fiam válaszolj! – csak a fejemet rázom
- Kivételesen nem apám, jó kisfiú voltam, de pénz kellene, ajándékot akarok venni! –most meg lilába fordult a feje.
- Még mit nem! – hörgi igen dühösen
- Akkor kénytelen vagyok, más szórakozás után nézni….Mit is mondtál mikor is érkezik az új szobalányunk? – szegény megtört apám…
- Hitelkártyádon újra használhatod, de próbálj nem tönkretenni semmit és senkit! – elégedetten vigyorodok el. Ez a beszéd!
- Ígérem! – felpattanok, és fürdőbe sietek.
* * *
Nem gondoltam volna, hogy megérem azt a napot, hogy én dolgozni akarok menni. Leszáll az est, és én vad-macskához veszem az irányt. Ajtajához érve látom, hogy ezt szépen megjavítottak, ejnye-bejnye. Kap egy talpasd és imételten beszakad, mint annak rendje és módja.
Idült vigyorral bámulóm a fejét, ahogy egy apró ideg rántagózni kezd a szeménél, mielőtt bármit is mondhatna megszólalok, rálépve az ajtóra:
- Ezek a szerelők nem végzik jól a munkájukat, én csak illedelmesen kopogok, és kiszakad az ajtó – égnek eme-lem a kezem – hát hová lesz a világ így? – farkasszemet nézek meghökkent mogyoróbarna szemeivel. Kisebb sokkot kapot, biztos elvitte a cica a nyelvét folytatom: -Jól áll neked ez a lila kosztüm, és kívánósan végigmé-rem, karósszékében ülve keresztbetett lábakkal, orgonaszínű harisnyakötője ügyesen kivillantva. Farkasvigyorra húzom ajkaim, és közelebb lépek és zsebembe nyúlva húzom ki díszdobozt, majd kiveszem belőle a fehérarany láncon függő csepp alakú gyémánt csodát, majd földre dobom a dobozkát, és elkerekedett csokibarna szemeibe bámulva lépek hozzá egyre közelebb. Nem szól semmit, csak nyakláncot bámulja.
- Ne képzeld, hogy ezért bármit is kapni fogsz! – mordul rám dühösen.
- Ugyanmár ha akarnék valamit, azt tegnap éjjel megkaptam volna… - megállok előtte, ő pedig felemeli enyhén gödörödő fürtjeit, és nyakára csatolom, enyhén megremeg érintésemtól. Egy lépést hátralépek és megnézem az összhatást. Elégedetten füttyentek – Tökéletes!- jelentem ki a megmásíthatatlan tényt….
*Még mindig csak várok és várok, miközben már a csillagok is megjelentek. Próbálom felfedezni a csillagképek nyújtotta csodát és azt, hogy képes vagyok némelyiket felismerni. Már épp telefonálni akarok, hogy rendeljek egy taxit, mert úgy látszik, hogy egy akkora nyuszit kaptam ki, aki még csak megjelenni sem volt képes. De nem hibáztatom, hisz ha az ő szemszögéből nézem, megértem őt. Nem minden férfi képes kordában tartani egy ilyen szépséges fenevadot, mint amilyen én vagyok. Kellemes gondolatvitelemből csak egy hatalmas puffanás ébresztett fel. Lassan fordítom magam vissza a székben, a szemem a sötétben álló férfin akad meg.
-Maga mit csinál itt? – kérdezem tőle fennhangon. Látom, ezt meghallotta, mintha meglepné, hogy még bent vagyok, sőt még hangom is van.
-Láttam, hogy laza az ajtó zárja és meg akartam igazítani, de egyszerűen kidőlt a helyéről! – válaszolta, de volt olyan sanda gyanúm, hogy ez a fickó nagyon is hazudik, és ennyire hülyének néz. Miféle eszement őrült képes arra, hogy ezt tegye az ÉN ajtómmal?! Óh, pedig mennyire szerettem. Emlékszem, amikor Bob… Most mi van? Közelebb jön? Ideje válaszolnom és talán az asztal fiókjában meg kéne keresni azt a sokkolót is.
Persze, én meg a Szűzanya vagyok! Holnapra elintézem, hogy kirúgják! – mondom ki végül idegesen
-Megnézem én azt! – válaszolja nekem komolytalanul, mintha tényleg nem hinne nekem. Elfordítom a fejemet a felém irányuló lámpa fényétől. Ez az ostoba őr mit képzel magáról, honnan szalasztották?
***
Na elég a játékból! – morranok fel most már nagyon idegesen. De hát ki ne lenne az, ha kiégetik a szemét egy zseblámpával? Felkapcsolom az íróasztali kislámpát és szembesülök vele. Vele bizony és nem is olyan rossz. Áh, már értem, hogy honnan ez az önbizalom! Ő az új őrünk, akiről apám mesélt. Ismeri a fiúcska apját, igen, nekem fiúcska, hisz mégis én vagyok az idősebb. Szóval te vagy Mr. mindenkit puttonynak nézek és megpakolok? Te kis mocsok, rám is hogy nézel? Minek nézel te engem? Bár… nem kell azt tudnod, hogy az egyik gyengém az, hogy gerjedek az egyenruhás alakokra. Kidolgozott test, tapasztalat és még pénz is… Nem is lenne rossz egy ilyen szerető. Néha elővenném őt, biztosan kapnék pár ékszert is, aztán ha meguntam, arra a sorsra jutna, mint a többi. De ez is csak egy üres fejű hülye, aki a farka után megy. Mi legyen?
-Mondhatnám neked, hogy az ajtó árát levonjuk a fizetésedből, de hallom csak büntiből vagy itt, mert rossz kisfiú voltál. – mondom neki kissé lenézően és mosolyogva. Mintha kicsit kezdene ideges lenni, de gyorsan kárpótolom őt, had lásson egy kis szépet is.
-Úgy sem tart ez az egész sokáig, nekem senki sem mondhatja meg, hogy mit csináljak. – vetette oda nekem, de mielőtt még vitatkozni kezdhetnénk, oldom a kialakulóban lévő feszültséget. Ráhajolok az íróasztalra fenekemet kitolva felé. A csodás idomaim még a sötétben is jól mutatnak, nem lehet rá panasz. Nincs is, mert mintha egy egész halk morgást hallanék. Na mi van fiúcska? Tetszik, amit látsz? A papírok közül előhúzom a szerelő számát és a kezébe nyomom.
-Itt a szerelő száma. Intézd szépen el! Óh és…mit is akartam még? – mutató ujjammal kopogtatok ajkaimon, mintha valamin nagyon gondolkodnék, de valójában csak játszom. Ujjam lassan siklik le államon, majd hosszú nyakamon, végül pedig dekoltázsomon állapodik meg. Had gondoljam, hogy ez a te nyelvecskéd, hogy mohón nyalogatod puha bőrömet… Lehet, hogy az ő fantáziája is beindult, mert tekintete úgy követte mozdulataimat, akár egy kiscica édesanyját. Persze ő nem tűnt védtelennek, mint egy kisállat, inkább egy oroszlánt néznék ki belőle, mint kismacskát. Húzom még az időt, had bontakozzon ki ő is. Miközben tovább színlelem a gondolkodást, várom, hogy történjen valami. Na persze azt nem hagynám, hogy durván rám vesse magát, mert akkor kap az édes kis popójába a sokkolóval, de talán, ha szépen és elég meggyőzően kéri… na jó, talán megengedem, hogy egy kicsit még maradjon.*
EZT NEM HISZEM EL! Itt vagyok egy patkánylyuknak is szerény pöcébe, ami állítólag a személyzeti öltöző, és egy középkorú kurvadurván kopaszodó csóka próbálja rám tukmálni az egyenruhát. Már így messziről is csúf, még is ki tervezte ezt? A vakok és gyengén látok intézménye? Undorító konvers hacuka, ez ocsmány:
- Én ezt nem veszem fel! – morgom mérgesen, és közben fejemet rázom, legjobb márkákat hordom, ezt a szart én fel nem veszem.
- Vagy ez vagy nincs sportkocsi, nincs luxuslakosztály, nincs semmi! – közli apám kimért hangon. Kurva jó, hogy még személyesen is elkísér, még véletlenül se lóghassam el az egészet. Nem értem mit kell pattogni a személyzet miatt, csak 20 fő volt, az olyan sok? Mindegy. Duzzogva húzom le pólómat fejem át, és dobom apám lába elé:
- Add oda azt a szart, és legyek túl rajta minél hamarabb! – apám szemeit forgatja, és a plafonra tekint. Közben a hajasűrű ismerteti a tudnivalókat:
- Éjjeli műszak este nyolctól reggel hatig tart. Ellenőrizni kell, hogy senki nem maradt túlórán, lekapcsolnia ….. - blablablabla., kit érdekel? Úgyse leszek itt sokáig, duzzogva magamra veszem az utolsó ruhadarabot is, és felrántott szemöldökkel figyelem apámat:
- Pszichológusom te fogod fizetni! – döfök oda még egy utolsót,majd kiragadom a dúshaj kezéből a lámpát, és elindulok portyázni.
Egy ideig bolyongok, megvárva, míg az összes lámpa elalszik a folyósokon, hogy én mennyire unatkozom, bezzeg ma akkora atom jó buliba hívtak, és itt kell rohadnom!
Feldobjam magam kommandósat játszom, és az utamba kerülő ajtókat, berúgom, és bevilágítok rajta. Mikor elunom sétálgatok egyet, majd fitten újra kezdem, ez a díszes ajtó pont megteszi.
DURR! Talpam az ajtón, és mindent bele, megy ez nekem, mert tokostul szakad ki. Büszkén húzom ki magam, mikor a sötétből egy méltatlankodó női hang szól ki:
- Maga mit csinál itt? – basszus, majdnem frászt kaptam, még a wasser is kivert. Áhh nem baj majd ki-magyarázom magam:
- Láttam, hogy laza az ajtó zárja és meg akartam igazítani, de egyszerűen kidőlt a helyéről! – miközben magyarázok közelebb lépek, hogy végre lássam ki beszél hozzám. Miért van ilyen sötét? grrr
- Persze én meg a Szűzanya vagyok! Holnapra elintézem, hogy kirúgják! – ideges a cicus!
- Megnézem én azt!- kuncogva világítok a szemébe zseblámpámmal, tetszetős amit látok, kár, hogy ilyen kis agresszív, de sebaj, majd én letöröm azt a fene nagy feminizmusát…
*Egy újabb unalmas nappal után egy újabb unalmas este. Alig várom már, hogy vége legyen a napnak, de még van egy kis dolgom. Az egyik ügyfelünk fel akarja bontani a szerződésünket mondván, hogy új partnere nálunk jóval olcsóbban szállítja a megadott árut. De ugyan már… mi vagyunk a legjobbak. Ki az, aki egyáltalán versenyezni merészel velünk? Sebaj. Ezt is meggyőzöm, ahogy a többivel is tettem. Remélem, hogy a nyuszibbik fajtából való és megelégszik azzal, ha mosolyogva az orra alá tolom a szerződést, meg esetleg villantok egy kis harisnyakötőt neki. Aztán megígérem neki, hogy a következő héten együtt vacsorázunk, de sajnos ezt a vacsorát nem írom be a határidőnaplómba és valahogy „véletlenül” majd kimegy a fejemből.
De mi lesz, ha megint kikapok egy kéjenc figurát? Óh, de nincs kedvem játszani az epekedő hölgyet, aki egy aláírásért a karjaiba hullik. Persze, aki nem próbálta még ezt a fajta sexet, az nem is tudhatja, hogy néhány igazán jóképű idegen mire képes a kanapén vagy épp az íróasztalon. Be kell, hogy valljam, néha még én is egészen élvezem. De persze csak akkor, ha jó kedvem van és, ha én is úgy akarom. De azért senki se féltsen, hisz jó színésznő vagyok és tudok játszani. Igazából a férfiak effajta társaságát semmire sem becsülöm. Még egyik sem mert felhívni, mert féltek megszeretni egy ilyen vadmacskát. Na nem, mintha vágynék a hívásaikra, de ezt már alaposan megfigyeltem. És, hogy mi ennek az oka? Én megadom nekik, amire vágynak, de rögtön el is veszem tőlük. Búcsúzásként hozzá kell mindig tennem, hogy fel is út, le is út és azt is el kell mondanom, hogy a nullához is kevés lenne az én tizes skálámon, amit nyújtotta. Néha jó, de akkor sem vallom be nekik. Ezután annyira elszáll az önbizalmuk, hogy jó ideig nem kezdenek senkivel, vagy ha mégis, akkor biztosan sokszor kéredzik majd, hogy: „Ugye jó volt neked is?” Kis ostobák, de ők másznak bele a hálómba, így hát nem sajnálom őket. Gyere csak, gyere te következő! Én örömmel taposok a te szívedbe is.
Már esteledik, a lemenő Napot nézem az iroda ablakából. Egy rágót kapok be, hogy teljen valamivel az idő. Lassan forgatom és rágcsálom a számban, majd fújok belőle egy kisebb gömböt. Erős, mentolos íze a torkomig hatol, érzem, ahogy felébreszti ízlelőbimbóimat. Leülök a székembe, háttal az ajtónak és az asztalomnak is és tovább bámulom az eget. Ha találnék mára egy másik férfitársaságot, talán még el is szöknék, legyen az egy biztonsági őr vagy egy kigyúrt takarító, de még várok. Hol vagy már te idegen?
