|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2017. 08. 08. 18:12:50 | #35207 |
 Karakter: Takei Alyr
- Akarom a babát és téged is. Mindig szerettelek és mindig nagy családot akartam veled, csak...Ryan egy véletlen baba volt és nem akartam rád erőltetni, hogy... – ezt be se fejezd…
- Semmit sem erőltetsz. – vágok közbe - Mi már most egy család vagyunk és alig várom, hogy még többen legyünk. – puszilgatom, hogy megnyugodjon, a puszik csókokká válnak, és egy szeretkezéssel indul a napunk.
Mivel Renát zavarja, hogy apám tudja hol tartózkodunk, költözünk. Egy nagyon szép lakást találunk. Az ablakunk az Eiffel toronyra néz, tényleg nagyon szép…Rena is imádja, mindig a kilátásban gyönyörködik.
- Nyuszicsibe, miért ülsz mindig itt? – megyek ki hozzá az erkélyre, miután letettem délutáni alvásra Ryant – Gyönyörűségem… - olyan ellenállhatatlan, lehajolok hozzá, hogy megcsókoljam.
- Csak élvezem ezt a szép kilátást meg az időt... – nekem más látvány tetszene… - Öhm...a kishercegünk?
- Elfáradt a délelőtti sétában, most alszik. Csak ketten vagyunk... – leülök mellé, és kioldom a hálóingén lévő madzagokat, hogy nagyobb dekoltázsa legyen…ez már gyönyörű látvány…
- Lehet, hogy nem... – kulcsolja össze a kezeinket.
- Nem fog felébredni. Annyira fáradt volt, hogy tíz perc alatt elaludt, szerintem... – a hasára teszi a kezemet, és befogom a számat…most úgy érti, hogy… - Terhes vagy? – mondd, hogy igen…
- Még nem biztos, de nem jött meg a menstruációm és reggelente van egy kis hányingerem is... – meséli,én megy csak mosolyogni tudok.
- Rena… - édesem…szerelmem…megsimogatom a pociját, és meg is puszilom - Hahó, hallasz pocaklakó? Anya és apa nagyon várnak ám, és szerintem a bátyuskád még jobban. – nevetek, aztán közelebb hajolok - Azt az elől lógó micsodát nem kell ám megnövesztened, legyél kislány... – mondom suttogva.
- Alyr… - legyint meg játékosan - Félek... – komolyodik el hírtelen - Megijeszt a gondolat, hogy terhes vagyok és halogatom az orvost, de közben meg annyira örülök neki. Csak...amikor megtudtam, hogy Ryant várom, minden annyira más volt, olyan egyedül voltam olyan sokáig....Mi lesz ha...?
- Sss! – adok egy puszit ajkaira, majd meg is csókolom a hajába túrva. Tdom, hogy hibáztam régen, de nem akarom, hogy erre gondoljon… - Olyan soha többé nem lesz. Örökre együtt leszünk és minden babánkat együtt fogjuk várni. – mosolygok, de persze, hogy minden jó pillanatot meg kell szakítania a telefonomnak…Bemegyek felvenni. De ennek a hívásnak kimondhatatlanul örülök, muszáj elmondanom Renának - Az apád volt az. Ryan ügye lezárult, nem akarják már elvenni. – mondom boldogan.
- Ez igaz? – ugrik a nyakamba - Ez életem legszebb napja!
- Minden helyre jön és végre boldogok lehetünk. Boldogabbak, mint valaha...családként... – ölelem magamhoz szorosabban.
Végre hazaköltözhetünk, és élhetjük tovább az életünket. Elmegyünk az orvoshoz, hogy megállapítsák, amiben eddig is biztos voltam, hogy terhes. Még egy gyönyörű babánk lesz, és nagyon remélem, hogy kislány lesz. Egy picike hercegnő…De sajnos rossz hír is jön a jó mellé. Renának magas a vérnyomása, ami károsan hathat a picire.
Nem egy jó hír, sőt kifejezetten rossz, mert így Rena veszélyeztetett terhes lett. Nagyon aggódom, persze ezt nem mutathatom, hogy ne idegeskedjen. Egész nap az ágyban fekszik, vagy leviszem a nappaliba, hogy velünk legyen. Nem akarom, hogy azt érezze, hogy teljesen kimarad Ryan neveléséből, mert most nem jöhet mehet annyit mint szokott. De pár nap elteltével is azt látom rajta, hogy le van törve. Egyik nap, miután lefektetem Ryant aludni, Renával fürdeni megyünk.
Lassan levetkőztetem a fürdőben. Nem tudom, nem kérdeztem tőle sem, és az orvostól sem, hogy szabad e szeretkezni. Azt tudom, hogy őrülten kívánom. Belép a zuhanyzóba, elkezdi magára engedni a vizet, én meg csak állok, és nézem. Egyszerűen nem tudom levenni róla a szememet. Annyira gyönyörű és szexi...mióta hazajöttünk, nem is szeretkeztünk…
- Nem jössz? - kérdése zökkent vissza.
- De igen... - elkezdek levetkőzni, és észlelem, hogy egy "kis" merevedésem van...mögé lépek, és elkezdek gyorsan mosakodni...nem akarom magamat rá erőltetni…
- Mi a baj? - fordul felém.
- Semmi, csak... - mikor hozzám akar simulni, megérzi mi a helyzet, és elmosolyodva csókol meg. Kezét kemény farkamra csúsztatja, és lassan mozgatni kezdi rajta.
- Azt hiszem értem. - puszilgatja mosolyogva számat. De aggódom...
- Szabad ezt? Annyira kívánlak, egész este tudnék veled szeretkezni, de aggódom... - de Rena nem hagyja abba egy pillanatra sem...egyre gyorsabban mozgatja a kezét. Ez annyira jó…
- Nem mondta az orvos, hogy nem lehet. - megcsókol, hosszan, szenvedélyesen.
- Várj...de azt sem mondta, hogy lehet...? - elveszi merevedésemről a kezét, és mellkasomra simítja.
- Nem, de mondta volna, ha nem lehet. - ad egy puszit - Majd gyengéd leszel... - csókol meg újra.
Nem tudok tovább másra gondolni, csak arra, hogy muszáj, hogy az enyém legyen. Felkapom, és csókolózva megyünk a szobába. Végigfektetem az ágyon, és feltámaszkodva végignézek rajta. Elképesztően szép...és az enyém...Mellére simítva a kezemet csókolom meg, aztán nyakát csókolom végig, míg el nem érek melleihez. Imádom mikor nyögdécsel, ahogy megszívom mellbimbóját, a vállamat is karmolja...
- Lejjebb...menj lejjebb... - nyögi kis türelmetlenem, de legyen.
Nyelvemmel izgatom tovább lábai között. Hajamat túrja, vállaimat marja, de hiába, nem állok le. Mikor hangosabban nyög fel, és teste megfeszül, érzem meg, hogy elélvezett. Kicsit mozgatom még benne az ujjaimat, de csókjaimmal már fölfelé haladok. Szenvedélyesen csókoljuk meg egymást, közben lassan kicsimbe hatolok. Ohh istenem, legszívesebben beledöngölném az ágyba, de muszáj visszafognom magam. Lassan kezdek mozogni. Vigyázom rájuk...Ennek a lassúságnak hála, elég hosszúra nyúlik a szeretkezés. A vége felé gyorsítok egy egész kicsit, míg el nem megyünk mindketten. Újra lelassulok, és feltérdelve mozgok tovább, közben nézem mennyire gyönyörű. Combjaiba markolva mozgok még mindig, nem tudom abbahagyni, és érzem megint kő kemény vagyok. Mellét markolva mozgok kicsit gyorsabban. Rena a szájába veszi egyik ujjamat, és szopogatni kezdi, mintha farkamon cuppogna...ahh, hogy mennyire vissza kell fogjam magam...Rena is érezheti, hogy eléggé küzdök, mert ledönt magáról, és az ölembe mászva fogadja magába újra érte ágaskodó tagomat. Lassan ring az ölemben mellkasomon támaszkodva, de nem bírom ki, hogy ne üljek fel hozzá. Fenekébe markolva csókolom meg szenvedélyesen, vagy éppen nyakát csókolom, míg vissza nem dönt, hogy kicsit gyorsítson tempóján. Miután felnyögve ér fel a csúcsra addig mozog, míg én is elmegyek. Rám dőlve pihen egy kicsit, aztán lemászik rólam, és hozzám bújik. Arra sincs erőnk, hogy lezuhanyozzunk, egyszerűen elalszunk.
Reggel Ryanre ébredünk. A szobánkban kelteget minket. Rena kicsit zavarban van, mert mindketten meztelenek vagyunk, de ezt a kishercegünk nem látja, hiszen takar a takaró.
- Apa, kelj már fel...megígérted, hogy játszol velem. - nyafog az ágy mellett állva.
- Oké, oké...mire felöltözöl, én is elkészülök, jó? - adok a buksijára egy puszit és már szalad is.
- Többet nem hagyjuk ki a zuhanyt és a felöltözést... - mondja felülve de a takarót maga elé szorítja.
- Ugyan már...nem volt jó az este? - kérdezem a nyakába csókolva.
- Te is tudod, hogy nagyon élveztem. - ad egy finom csókot - Siess mert úgy látom ma elég nyafis a hercegünk. - azért kapok egy puszit.
Telnek a hónapok, apósom olyan munkákkal lát el amit itthonról is végezhetek, hogy Rena mellett lehessek. Nagyon figyelek rájuk, és Ryanre is. Tudom, elkényeztetem, de nem nagyon tudok neki nemet mondani.
Az utolsó hónapban járunk, szegénykém egyre nehezebben viseli, hogy hónapok óta szinte csak fekszik. Egyik nap, Ryan délutáni alvásban van, én meg Rena mellett az ágyban dolgozom, míg meg nem érzem kezét a farkamon. Rá nézek, és csak mosolyog. Lecsukja a laptopot...oké, értem. Leteszem, és felé fordulva csókolom meg. Finoman a számba harap.
- Szeretlek... - súgom ajkaira. Elmosolyodva tűri feljebb pólómat, hogy aztán levegyem.
- Megint elkezdtél edzeni? - kérdezi a felsőtestemet markolászva.
- Aha... - csókolok nyakába, de eltol.
- Kinek a kedvéért, kinek akarsz tetszeni?! - mi?
- Rena, ne kezdjük ezt megint! - térdelek fel - Neked akarok tetszeni, nem akarok eltunyulni a gyönyörű feleségem mellett... - simogatom combjait.
- Ne haragudj, csak... - fölé támaszkodva csókolom meg.
- Hidd el, csak te létezel nekem... - újabb csók - csak hozzám értél, de már állók... - nevetem el magam.
- Alyr... - nevet, de azért látom ám, hogy kicsit zavarban van...
Elég nehéz már a szeretkezés neki, mert sehogy sem kényelmes, lovagolni meg már nem engedem, mert megerőltető lenne neki. Marad az, hogy oldalt fekve hátulról csúszok kicsimbe. Kicsit előbb megyek el, de addig mozgok, míg ő is eléri a csúcsot. De elég fura meglepetés ér...
- Rena... - veszem ki...
- Nem volt jó? - kérdezi a szemembe nézve.
- De, nagyon, de azt hiszem a magzatvíz... - hirtelen felül, és észleli ő is, hogy kisebb tócsa van alattunk....
- Úristen! - kicsit mintha meg lenne rémülve.
- Szerelmem...hívom a mentőket, addig zuhanyozz le.... - adok homlokára egy puszit.
A mentők után anyósomat hívom, hogy jöjjön át Ryanhez. Miután kicsim végez a fürdőben, én is lemosom magam, és már itt is vannak a mentők. A kórházban egy rövid vizsgálat után megyünk is a szülőszobába. Most végig mellette leszek, még a szülés közben is…
|
| Saya | 2016. 08. 10. 14:30:54 | #34512 |
 Karakter: Rena Yamamoto
Egy darabig figyelem, de határozottan tartja a távolságot a kis szukától, pedig láthatóan próbálkozik. Mivel tetszik, amit látok, meglepem őt.
-Szia...mit csinálsz? -adok egy puszit is neki.
-Gondoltam vacsorával várlak benneteket, csak nem lettem kész...
-Na mi van a ribanccal? -kérdezem nyersen és egyszerűen.
-Nem tudom, takarít...-vonja meg a vállát.
-Remélem, hogy nem...
-Nem történt semmi! Szeretlek...-magához húzva csókol meg- Ryan?
-Apunál alszik...-közben megkavargatom a kaját.
-Tényleg? -hátam mögé lépve csókol a nyakamba és csúsztatja kezét a felsőm fölé.
-Alyr...-tolom el magamtól, de hiába, mert a nyakamat tovább csókolja- Naaa...ne csináld...-nevetve fordulok felé, rögtön megcsókol.
-Szeretlek...-ölel magához jó szorosan.
-Elnézést...én csak végeztem, és...-jön Mina.
-Köszönjük szépen. -ugye látod te kis szuka, hogy Alyr az enyém? Csak az enyém.
-Mennyivel tartozunk? -kérdezi Alyr.
-Az apja már ezt elintézte, köszönöm. -mondja, mikor Alyr pénzt nyújt felé.
-Szeretném, ha elfogadnád, és többet nem szeretnénk látni. Az apámnak meg üzenem, hogy bekaphatja...-mosolyogva nyitja ki az ajtót neki.
Miután elmegy, végre nyugodtan ehetünk, de közben kapok jó pár csókot is. Szeretnék még elmosogatni, de Alyr mögém lépve zárja el a csapot és találja meg újra nyakamat.
-Annyira kívánlak...-rágcsálja meg a fülemet, majd csókcsatába kezdünk.
Alyr nagyon türelmetlen, lejjebb húzza nadrágomat és tangámat is, és máris felültet a pultra, hogy le is vegye őket rólam. Nyelvével kezd izgatni, amit nagyon-nagyon élvezek, és ezt hangos nyögdécseléssel tudtára is adom. Oh te jó ég...imádom! Mikor ujjaival folytatja, megcsókol és tovább is vetkőztet. Segítek neki levenni a felsőmet, majd melltartómat lejjebb húzva kezdi melleimet is egy kis kényeztetésben részesíteni addig, míg orgazmusig nem mozgatja bennem ujjait. Átvisz a kanapéra és leveszi a melltartómat. Én is gyorsan levetkőztetem őt és elé térdelve viszonzom az előbbi élvezetes orális szexet. Túl sokáig ugyan nem hagyja, de értem én...Máris az ölébe mászok, hogy magamba fogadva lovagoljak rajta, majd fordítva a felálláson mozogjon ő keményebben bennem. Alyr csókunk közben élvez belém, pár lökés után szinte sikítva élvezek el én is.
-Gyönyörű vagy szerelmem...-csókol meg és kezd el újra mozogni bennem.
-Alyhhhr...-a hátába marok. Egy újabb szeretkezés után a zuhany alatt is az övé leszek. Egymás mellett fekve pihenünk már az ágyban, mikor kezét lábaim közé csúsztatja.
-Tényleg ennyire nem bírsz magaddal? -kérdezem mosolyogva a hátamra fordulva.
-Hát vissza tudom fogni magamat, ha nagyon fáradt vagy...de nem tudok betelni veled...-ad egy puszit, miközben simogat.
-Van valami, amit el kell mondanom...-jaj essünk túl ezen, tudnia kell.
-Baj van?
-Nincs, vagyis nem tudom...-ülök fel.
-Semmi olyan nincs, amit ne tudnánk megoldani. -ül fel a nyakamba csókolva.
-Tudod én nem...-na jó, kimondom- Nem védekeztünk, és én nem szedek semmit...
-Ennyi? -kérdezi mosolyogva- Nincs ezzel semmi baj...egy kis hercegnőt is szeretnék tőled...-mi?
-Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet...egyelőre...
-Nyuszicsibe...Házasok vagyunk, és Ryan amúgy is szeretne kistesót...nekem sincs ellenemre sőt...szeretnék tőled még babákat. -simogatja meg az arcomat.
-Babákat? -jól hallottam? Bólint. -Én még abban sem vagyok biztos, hogy most szeretnék...később talán, de...-félek.
-Kicsim...-megcsókol- mindig melletted leszek...soha nem fogak megcsalni, vagy elhagyni...-újra megcsókol és ledönt az ágyra- Annyira szeretnék egy kislányt...-egy kicsit elgondolkodom, de bólintok. Megpecsételve beleegyezésemet újra szeretkezünk.
Reggel Alyr csókjaira kelek, aztán együtt reggelizünk, mert készült ám a kis édes.
-Mit gondolsz...már kimutatná a teszt, ha állapotos lennél? -kérdezi megsimogatva a hasamat.
-Nem hiszem, de tényleg szeretnéd? Jó ötlet ez?
-Miért ne lenne az? -kérdezi.
-Most jöttünk újra össze, és igazából azt sem tudjuk hol akarunk élni, Ryanre is gondolnunk kell, és...
-Hé...kicsim...-magához ölel- mindent megoldunk együtt. Ha még nem szeretnél babát, akkor is melletted leszek, csak szeretném, ha tudnád, hogy részemről bármikor jöhet a kis hercegnő. Én már várom...-megcsókol.
-Akarom a babát és téged is. -szakítom meg csókunkat- Mindig szerettelek és mindig nagy családot akartam veled, csak...Ryan egy véletlen baba volt és nem akartam rád erőltetni, hogy...
-Semmit sem erőltetsz. Mi már most egy család vagyunk és alig várom, hogy még többen legyünk. -puszilgat, majd csókol, és végül a reggelünk is szeretkezéssel kezdődik.
Pár nap múlva költözünk, mert engem nagyon zavar, hogy az apja tudja hol lakunk. Kinézem belőle, hogy rám küldene egy embert, hogy verjen össze, ha már minden mással kudarcot vallott. Most viszont duplán kell vigyáznom magamra. Alyrnak még nem szóltam, de késik...Lehet a szívem alatt hordom szerelmünk újabb gyümölcsét. Igaz Párizs mostanában nem a legbiztonságosabb város egyike, de gyönyörű. Én már most imádom. Naphosszat az ablakban ülök és élvezem a kilátást.
-Nyuszicsibe, miért ülsz itt mindig? -jön ki Alyr is az erkélyre- Gyönyörűségem...-hajol le, hogy megcsókoljon.
-Csak élvezem ezt a szép kilátást meg az időt...-nagy levegőt veszek- Öhm...a kishercegünk?
-Elfáradt a délelőtti sétában, most alszik. Csak ketten vagyunk...-leül mellém és kioldja a hálóingem madzagját.
-Lehet, hogy nem...-kezébe kulcsolom a kezemet.
-Nem fog felébredni. Annyira fáradt volt, hogy tíz perc alatt elaludt, szerintem...-elhallgat, mikor a hasamra teszem a kezét- Terhes vagy?
-Még nem biztos, de nem jött meg a menstruációm és reggelente van egy kis hányingerem is...
-Rena...-teljesen elérzékenyülve néz rám, majd megsimogatja a hasamat és egy puszit ad rá- Hahó, hallasz pocaklakó? Anya és apa nagyon várnak ám, és szerintem a bátyuskád még jobban. -nevet, majd közelebb hajol- Azt az elől lógó micsodát nem kell ám megnövesztened, legyél kislány...-suttogja.
-Alyr! -csapok a fejére játékosan, aztán elkomolyodom- Félek...Megijeszt a gondolat, hogy terhes vagyok és halogatom az orvost, de közben meg annyira örülök neki. Csak...amikor megtudtam, hogy Ryant várom, minden annyira más volt, olyan egyedül voltam olyan sokáig....Mi lesz ha...?
-Sss! -először csak egy puszit kapok a számra, hogy hallgassak, de aztán megcsókol a hajamba túrva- Olyan soha többé nem lesz. Örökre együtt leszünk és minden babánkat együtt fogjuk várni. -boldogan mosolyog, de megcsörren a telefon, így bemegy. Pár perc eltelik, mire visszaér. -Az apád volt az. Ryan ügye lezárult, nem akarják már elvenni. -mondja kitörő örömmel.
-Ez igaz? -felállok és a nyakába ugrom- Ez életem legszebb napja!
-Minden helyre jön és végre boldogok lehetünk. Boldogabbak, mint valaha...családként...-ölel szorosan magához.
Persze az élet nem egy mese, és nem minden olyan szép és jó, mint aminek látszik. Hazaérve rögtön orvoshoz megyek és kiderül, hogy valóban állapotos vagyok. Azonban időnk sincs örülni, mert kiderül, hogy magas vérnyomás alakult ki nálam. Elsőre nem hangzik annyira veszélyesnek, de az orvosom tájékoztat, hogy kialakulhat a babánál oxigén hiányos állapot, ami miatt rendellenesség is kialakulhat nála, bár a koraszülés lehetősége sem túl barátságos kimenetel. Most a legfontosabb, hogy az elkövetkezendő hónapokban ne idegeskedjek, mert még nincs nagy baj és a babával is minden rendben van.
Csak fekszem az ágyban kezemmel a hasamon. Próbálok boldog lenni, de nagyon nehéz. Nem is feltétlenül a hír miatt, mert talán észre sem veszek majd ebből semmit és ez egy sima terhesség lesz, hanem azért is, hogy mi lesz velünk. Próbálok bízni Alyrban, csak néha eszembe jutnak a régi sérelmek. Szeretem őt és ő is szeret engem, nem is tudom mi bajom van... |
| Garfield | 2016. 06. 21. 22:04:45 | #34415 |
Karakter: Takei Alyr
- Akkor én most… - lép hátrébb, zavartan, de nekiütközik a falnak, utána is nyúlok.
- Vigyázz, ott már fal van... - lépek közelebb...csak én érzem, hogy szikrázik a levegő köztünk?
- Érzem... - nem tudok mást nézni csak a száját, de ő sincs ezzel másképp. Aztán egymás szemébe nézünk, és...nem tudom hogy fog reagálni, de...hozzá simulok.
- Szeretlek... - megcsókolom. Eleinte próbál eltolni, de ahogy a nyakam köré fonom kezeit, máris hajamba túrva csókol vissza. Annyira hiányzott már a csókja...szenvedélyesen csókoljuk egymást, míg ajkamba harapva le nem állít.
- Ne...ez hülyeség. - súgjai ajkaimra. Miért érzem, hogy ezt csak mondja, de egészen mást akar?
- De hiszen te remegsz...Rena... - arcát kezdem puszilgatni...- Az én gyönyörű feleségem... - hát te is szeretsz?!
- Alyr, én... - ne is folytasd...
- Tudom. - vágok közbe - Semmi baj, elengedlek...Nem fogok rád mászni, főleg nem a fiúnk szobájának ajtajában. - nevetek kínomban.
- Én veled akarok lenni... - súgja a fülembe.
- Ezt komolyan mondod? - nem álmodom?!
- Igen, de ha te nem...vagy nem úgy gondoltad...Ne haragudj, félreértettelek. -Rena...
- Dehogy, csak ennyi idő után nem merem elhinni, hogy... – mosolyodom el.
- Menjünk a szobádba! – bólintok és a karjaimba kapva viszem be. Végig döntöm az ágyon és fölé mászva csókolom meg. El sem hiszem, hogy újra vele lehetek…van még esély arra, hogy újra együtt legyünk. Felsőjét feljebb tolva térek át csókjaimmal a nyakára.
- Nem megy... – tol el magától hirtelen és felül - Nem tudom elfelejteni azokat a felvételeket...nem megy... – mi?
- Haragudtam rád, mert azt mondtad, hogy te lefekhetsz mással. Be akartam bizonyítani, hogy én is, aztán jött ez a lány és gondoltam, hogy most megmutatom. Be akartam bizonyítani magamnak is, hogy te is csak egy vagy a sok közül. De amikor elmentél és ő ott maradt, amikor már nyugodtan megdönthettem volna, nem kellett. Csak te kellettél...csak te kellesz... – mondom szomorúan…annyira sajnálom, hogy megbántottam - Emlékszem az utolsó szeretkezésünkre...Olyan fáradt voltál már, mert nem bírtam betelni veled. Hajnalig szeretkeztünk, emlékszel rá te is? – túrok finoman a hajába.
- Minden csókodra...Azóta is csak egy olyan éjszakára vágyom. – simul arcával a tenyerembe…olyan gyönyörű és édes…De most eszembe jutt, hogy…
- Te és Carlos...nem...? – megrázza a fejét.
- Egyetlen egyszer sem. Csak a tiéd vagyok...én hülye. – neveti el magát - Nekem csak a te farkad kellett amióta csak ismerlek... – mondja nevetve. Hát most meg is nyugodtam…
- Ahogy ennek a faroknak is csak te kellettél mindig. – vallom be, és megcsókolom.
- Melyiknek? Mert te is elég nagy farok vagy, ugye tudod? – nagyon vicces vagy édesem…de azért elmosolyodom és újra megcsókolom.
Simogatásokkal és csókokkal fűszerezve vetkőztetjük le egymást. Az ölemben ül, lábai derekam körül, ahogy csókoljuk egymást. Hajamba túrva élvezi a csókunkat, amíg én fenekét markolom és hátát támasztom…Annyira imádom csókolni, és annyira hiányzott már…ahogy az is, hogy meztelenül simuljunk egymáshoz, de ezentúl, akár minden este is…várjunk csak…és ha ő nem is akar velem lenni, csak elgyengült és…tudnom kell.
- Rena... – súgom ajkaira - Biztos ezt akarod? Nem akarom kihasználni a helyzetet, ha nem vagy benne biztos.
- Én azt hittem, hogy... Nem is tudom mit hittem... – mondja csalódottan. De akkor…tényleg velem akar lenni…
- Gyere hozzám feleségül megint! – ölelem jobban magamhoz, mire hirtelen a szemeimbe néz - Vissza akarlak kapni...és most vissza akarom kapni a testedet is...
- Csak a tiéd. Szeress... – Rena…
Rá nehezedve csókolom meg szenvedélyesen, aztán az ágyról lemászva húzom az ágy széléhez. Ijedtében fel is sikkant, de azonnal meg is csókolom…még a végén felébreszti Ryant…mellét kezdem gyömöszölni. Ajkaitól elszakadva kezdek cuppogni finom mellein, de nem bírok magammal. Fölé térdelve helyezem melli közé farkamat és melleit markolva kezdem mozgatni csípőmet. Ez annyira jó…kis idő után Rena ujját bekapva néz szemembe…hát rendben…szájába csúsztatom merevedésemet, és tovább mozgok. Fenekemet markolja, másik kezével farkamat fogja…nem is telik sok időbe, míg szájába nem élvezek. Végre…
De kicsim se maradhat ki a jóból…az ágyról lemászva kezdem nyelvemmel és ujjaimmal is izgatni. Imádom ahogy lábai megremegnek, és ennyire élvezi…neki is jár, hogy a mennyekbe repüljön. Miután elmegy, hozzáillesztem magamat, és kicsit játszadozom, még simogatja is merevedésemet. Egy határozott csípőmozdulattal már benne is vagyok. Ohh kicsim…annyira vágytam már rád…Nem is tudom visszafogni magamat…gyorsan, keményen, mélyen mozgok benne. Hátala alá csúsznak kezeim, így is hozzá simulva repíthetem a csúcsra. Szerelmem hátamat marja, ami csak még jobban felizgat….mindjárt elmegyek…
- Hova akarod? – kérdezem a csókok között.
- Mihh? – azt hiszem nem érti de én…
- Mindjárt… - mindjárt elmegyek életem…
- Ohh...értem és...ahh... belém...élvezz belém... – mrrr….
Gyorsítok mozdulataimon, nem sokra rá a el is megy, ahova pár lökés után követem én is. Ez annyira tökéletes volt…de…mintha Rena nem lenne ennyire boldog.
- Mi a baj? Nem volt jó? – kérdezem a hátához simulva – Rena…nyuszi…
- Ne hívj így! – mászik ki az ágyból - Van egy köntösöd?
- Most...most ez mi? Két perce még egymásba fonódva szeretkeztünk, most meg... – én ezt nem értem…
- Most meg eszembe jutott, hogy... – ebből elég! Felállok, és magamhoz rántom.
- Nekem szerinted nem jut eszembe, hogy annak az idiótának a szájában vagy? Ő volt veletek, ő csókolt, ő ölelt, amibe majdnem belebolondultam! – kiabálok mérgesen.
- Akkor meg? Ez csak szex volt, semmi több. Nem kell, hogy kínozzuk egymást, vagy egymás idegeire menjünk, egyszerűen...
- Azt mondd meg, miért feküdtél le velem... – vágok a szavába
- Mert egy pillanatra elhittem, hogy nem feküdtél le vele, miután elmentem. De...ha nem vele, akkor mással. – hiába minden, most nem mész sehova.
- Veled, az előbb. Senki mással, érted?! Én is elhiszem neked, hogy nem csaltál meg és nem feküdtél le azzal a barommal. – mondom dühösen, de…de enyhülök, és nem is fogom annyira erősen - Nem tudom mit csináltál velem már évekkel ezelőtt, de nem egyszerűen szeretlek, hanem megőrülök érted. Felőlem a világ összes ribanca szét tehetné a lábát, nekem akkor is egyedül a te...
- Ki ne mondd! – vág közbe a számra téve a kezét. El is mosolyodik - Annyira szeretnék neked hinni, de olyan nehéz.
- Gyere ide, meggyőzlek... – visszadöntöm az ágyba, és újra szeretkezünk.
Mikor felébredek, nincs mellettem. Magamra kapok egy boxert, és megyek megkeresni. Megpillantom a teraszon, és ahogy felé megyek, le sem tudom venni róla a szememet. Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű?!
- Kerestelek, de nem voltál mellettem, aztán... – kezdek bele, közben újra végig mérem, és…tényleg rajta van a gyűrű?! Jól látom?! - Felvetted a gyűrűt? – hintek csókot a kezére - Ezzel kértem meg a kezedet. – mondom boldogan.
- Egy dobozkában őriztem és igazából már vissza is akartam adni, de most úgy éreztem, hogy fel kell vegyem. – bújik hozzám, és megcsókolom.
- Van a közelben egy hivatal, mi lenne, ha ma elsétálnánk arra és lefizetnék valakit, hogy még ma összeadjanak? – kérdezem izgatottan.
- Mi? Te tényleg el akarsz megint venni?
- Igen, de azt hittem a gyűrű az igenedet jelenti... – azt hiszem nem értem…
- Ez csak egy jelkép, de nekem még idő kell. Az elveszett bizalom lassan épül fel... – most már értem…
- Jól van. – puszilom meg homlokát…igyekezni fogok…
Rena délután kisfiúnkkal játszik, közben elmagyarázza neki, hogy megint együtt vagyunk. Közben nekem van egy telefonom, az ügyvédem… Miután leteszem csak mosolyogni tudok. Kipillantok a szobából…olyan édesek…mindig elfog a büszkeség, ha rájuk nézek.
- És akkor most lesz igazi testvérem is? – kérdezi kicsi fiam, erre már muszáj odamennem.
- Szeretnéd? – kérdezem mosolyogva.
- Igen! – szalad hozzám - Apa, szólsz a gólyának, hogy hozzon egy testvért nekem? – de kis édes.
- Apa intézkedhet, ha anya is szeretné. – simogatom meg a buksiját, aztán Renára nézek.
- Ryan, kérlek, hogy szedd össze a játékokat és pakold el a szobában! Anya mindjárt főz valami finomat. – Ryan kap egy puszit, és okosan szót is fogad.
- Rena! – nyúluk utána - Nincs szükség időre, a feleségem vagy. – mosolygok.
- Kedves, hogy ezt mondod, de...
- Várj, nem értheted...Hívott az ügyvédem, biztos a tiéd is fog. Az a bíró, akinél voltunk, emlékszel? Kiderült róla, hogy nem stimmelnek a papírjai, ráadásul belekeveredett valamilyen korrupciós botrányba. Visszamenőleg semmissé nyilvánították az összes ítéletét egy évre visszamenőleg, úgyhogy...hivatalosan a feleségem vagy. – csókolom meg örömömben.
- Hogy mi? Ez valami vicc? – hátrál el tőlem.
- Nem egészen úgy reagálsz, ahogy vártam... – mondom értetlenül.
- Ezt te intézted el? Esélyt sem adsz, hogy magam döntsek?! – mi van?
- Hogy intéztem volna én? Akkor már rég elintéztem volna. De jó, legyen...Gyere hozzám újra! Legyen a te választásod, mert én már rég téged választottalak. – mondom csalódottan.
- Jól van, sajnálom...ne haragudj... – bújik hozzám - Azt hiszem, hogy megijedtem. Félek megint megszokni, hogy velem vagy, és félek attól, hogy egyszer nem leszel... – szorít magához. Mikor meg akarnám csókolni, megcsörren a telefonja…a legjobbkor…Felveszi de nem sokra rá le is teszi, értetlenül nézve, és a csengő is megszólal.
- Ki volt az?
- Azt hiszem, hogy az apád...egy pillanat... – megy ajtót nyitni, én meg utána.
- Alyr! Elnézést...Takei úr... – Mina?!
- Mina, te mit keresel itt? – kérdezem értetlenül.
- Emlékszel a nevére?!- kérdezi kicsim dühösen.
- Csak a felvétel miatt... – súgom a fülébe.
- Az apja küldött. Azt mondta szükség van itt egy szobalányra, de nem mondta, hogy kihez utazom és főleg nem azt, hogy újra láthatom. – válaszol Mina, de Rena enyhén szólva ideges.
- Tudod mit? Semmi baj. Nem adom meg az öregnek az örömöt és nem küldelek el azonnal. Fizesse csak ki, hogy kitakarítasz itt mindent. Felőlem a nyelveddel is felnyalhatod a padlót.
- Rena, kérlek...Az idióta apám bűnét ne rajta verd le...- próbálom csillapítani.
- Igen? – látványosan leveszi a gyűrűt, és hozzám vágja.
- Rena! – fogom meg a karját.
- Ne érj hozzám! – rántja ki a karját a kezemből.
- Nem látod, hogy ez volt a célja? Már elfelejtetted a tegnap estét? Mert én ha akarnám sem tudnám. – vissza akarom húzni az ujjára a gyűrűt, de elrántja a kezét. Na jó…határozottabban fogom meg és húzom rá vissza a gyűrűt - Te vagy a feleségem és az is maradsz. Szeretlek.
Én nem értem miért, de Rena azt akarja, hogy Mina maradjon, és végezze a dolgát, bár én hazazavarnám, de ha Rena ezt akarja…
Aztán átmegy az apjához Ryannel, én meg itt maradok Minával. Az az első dolgom, hogy megmondom neki, hogy a hálószobánkba nem mehet...aztán a netet bújom receptek után, hogy valami vacsival várjam haza a családomat. Mikor megtalálom a megfelelőt, neki is állok. Nem vagyok profi és szerintem nem is leszek, már csak azért sem, mert már nem kell, hogy a szakácsnő járjon majd hozzám.
Főzés közben megzavar Mina, és beszélgetne velem, de tartom a távolságot. Renát szeretem nem kell nekem senki más...mikor hozzám akar érni, ellököm a kezét, és elzavarom, hogy mihamarabb végezzen, aztán felőlem mehet is...
Talán egy óra telhet el, mire Rena hazajön, de Ryan sehol.
- Szia...mit csinálsz? - kérdezi miután kaptam egy puszit.
- Gondoltam vacsorával várlak benneteket, csak nem lettem kész... - húzom el a számat.
- És mi van a ribanccal? - hát nem az a kertelős típus...
- Nem tudom, takarít... - vonom meg a vállamat.
- Remélem, hogy nem... - néz rám fenyegetően, de közbe is vágok.
- Nem történt semmi! - nézek a szemébe - Szeretlek... - húzom magamhoz, hogy megcsókoljam - Ryan?
- Apunál alszik... - mondja miközben elkezdi kavargatni a kaját.
- Tényleg...? - hátulról átölelve csókolok a nyakába, és kezem megindul fölsője alatt.
- Alyr... - tolja el a kezemet, de a nyakát tovább csókolom, hiába próbál eltolni magától - Naa...ne csináld... - nevetve megfordul, én meg rögtön meg is csókolom.
- Szeretlek... - súgom ajkaira és szorosan magamhoz ölelem.
- Elnézést... - persze, hogy a legjobb pillanatot kell félbeszakítania ennek a kis cselédnek... - én csak...végeztem, és...
- Köszönjük szépen. - mondja Rena...talán élvezi, hogy ilyen csalódott arcot vág Mina.
- Mennyivel tartozunk? - kérdezem.
- Az apja ezt már elintézte, köszönöm. - de azért a felé nyújtok nem kevés pénzt.
- Szeretném, ha elfogadnád, és...többet nem szeretnénk látni. - mondom határozottan, hogy meg is értse - Az apámnak meg üzenem, hogy bekaphatja... - mosolyodom el és nyitom ki az ajtót.
Elmegy Mina, mi meg visszamegyünk a konyhába, bár én inkább az ágyba mennék, de "elötte vacsizunk". Hát rendben. Együtt fejezzük be a kaját, közben nem brom ki, hogy ne csókolgassam, ahogy kaja közben sem bírok magammal, de már annyira kívánom. Vacsora után még el is akar mosogatni, de...ne már...Mögé lépve zárom el a vizet, és fenekét magamhoz húzva kezdem csókolni a nyakát.
- Annyira kívánlak... - sugom fülébe, amit finoman meg is rágcsálom.
Felém fordul, és végig simít az arcomon, aztán szenvedélyesen csókolózni kezdünk. Nadrágját gombolom ki és tolom lejjebb a zexi tangájával együtt, végigsimítva tökéletes fenekén. De annyira türelmetlen vagyok, felteszem a pultra, és ahogy lehúzom róla mindkettőt, és a lényegre is térek. Nyelvemmel kezdem az őrület felé hajszolni. Annyira imádom, mikor hangoskodik, és most pont ezt csinálja, hangosan nyögdécsel, és sóhajtozik a vállamat mardosva. Mikor megszvom fel is sikkant.. mosolyogva folytatom tovább ujjaimmal, közben muszáj vagyok megcsókolni, és tovább vetkőztetni. Segít levenni a felsőjét, melltartóját csak lejjebb húzom, h mellei szabadon legyenek, és kényeztethessem, míg hátamat végigkarmolva el nem élvez. Imádom anködös tekintetét, és hogy minden pillanatban minden helyzetben szexi, és dögös...annyira gyönyörű. Felkapom és a kanapénál kötünk ki. Most már leveszem róla a melltartóját, és vetköztetésembe kezd. Leveszi rólam a pólómat, majd számtól elszakadva csókolja végig felsőtestemet.
Lemászik rólam és a kanapé elé térdelve kezdi kioldani nadrágomat, és végre le is veszi rólam a boxeremmel együtt. Izgatottan nézem, ahogy kezébe veszi merevedésemet, majd szájába csúsztatja. Hajába túrva élvezem, de nem sokáig, mert érzem, mindjár elmegyek. Felbiccentem buksiját, és érti is...felmászik az ölembe és már benne is vagyok. Istenem de jó...végre...Lassú ringása egyre gyorsul, egyre vadabb tempóban lovagol, de muszáj átvennem az irányítást. Magam alá fektetem, és mélyebben és keményebben mozgok benne. Mikor lehúz magához egy csókra megyek el, de feltérdelve addig mozgok, míg sikítva a csúcsra nem jut. Fölé támaszkodva csókolom meg.
- Gyönyörű vagy szerelmem... - újabb csókot lopok, és...annyira telhetetlen vagyok, hogy újra elkezdek mozogni benne.
- Alyhhhr.... - nyögi a hátamba marva.
Az újabb menet után a zuhany alatt is szenvedélyesen szeretkezünk. De ahogy meztelenül egymás mellé fekszünk, és feneke farkamhoz simul, megint beindul a fantáziám, és "sajnos" a kezemnek nem tudok panacsolni, már lábai között van.
- Tényleg ennyire nem bírsz magaddal? - mosolyogva a hátára fordul.
- Hát vissza tudom fogni magamat, ha nagyon fáradt vagy...de nem tudok betelni veled... - lopok egy puszit gyönyörű testét simogatva.
- Van valami amit el kell mondanom... - ez nem hangzik valami jól.
- Baj van?
- Nincs, vagyis nem tudom... - ül fel.
- Semmi olyan nincs amit ne tudnánk megoldni. - ülök fel a nyakába csókolva.
- Tudod én nem... - mi nem? Bíztatóan nézek rá, mire sóhajt egyet és folytatja - Nem védekeztünk, és én nem szedek semmit...
- Ennyi? - kérdezem mosolyogva - Nincs ezzel baj...egy kis hercegnőt is szeretnék tőled...
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet...egyenlőre... - teszi hozzá.
- Nyuszicsibe... - annyira szeretem, hogy meglágyul ha így hívom - Házasok vagyunk, és Ryan amúgy is szeretne kistesót...nekem sincs ellenemre, sőt...szeretnék tőled még babákat. - cirógatom az arcát.
- Babákat? - kérdez vissza döbbenten, mire bólintok - Én még abban sem vagyok bizros, hogy most szeretnék...később talán, de...
- Kicsim... - csókolom meg - mindig melletted leszek...soha nem foglak megcsalni, vagy elhagyni... - újra megcsókolom, és ledöntöm az ágyra - Annyira szeretnék egy kislányt... - mondom felette támaszkodva.
Kicsit elgondolkodik, és bizonytalanul ugyan, de bólint. Boldogan csókolom meg, és egy újabb szeretkezés után egymás karjaiban alszunk el.
Hamarabb kelek mint Rena, összeütök egy kis reggelit, és ágyba viszem neki. Puszikkal keltem fel, és meg is csókolom mikor látom, hogy ébredezik. Olyan kis édes...Romantikusan együtt reggelizünk, és eszembe jut valami.
- Mit gondolsz...már kimutatná a teszt ha állapotos lennél? - kérdezem a hasára simítva a kezemet.
- Nem hiszem, de tényleg szeretnéd? Jó ötlet ez? - miért aggódik ennyire?
- Miért ne lenne az?
- Most jöttünk újra össze, és igazából azt sem tudjuk hol akarunk élni, Ryanre is gondolnunk kell, és...
- Hé...kicsim... - vágok közbe magamhoz ölelve - mindent megoldunk együtt. Ha még nem szeretnék babát, akkor is melletted leszek, csak szeretném ha tudnád, hogy részemről bármikor jöhet a kis hercegnő. Én már várom... - biccentem fel a buksiját és csókolom meg.
|
| Saya | 2016. 05. 14. 01:17:24 | #34301 |
Karakter: Rena Yamamoto
Hajnalban érkezünk meg a házhoz, Ryan szinte azonnal el is alszik. Alyr a nappaliban ül a kanapén, de mintha nagyon el lenne merülve gondolataiban.
-Te nem dőlsz le? Fárasztó lehetett ennyit vezetni...-kérdezem mellé ülve.
-Azt hiszem én még maradok, de ha te álmos vagy, menj csak...
-Próbáltam, de...legalább Ryan elaludt. -mondom, mire elmosolyodik, de most nagyon távolságtartó- Mi lesz a következő állomás?
-Kitalálhatnánk különböző programokat, hogy Ryan ne érezze, hogy valami baj van. Pár napig úgy is itt leszünk, kitaláljuk...
-Köszönöm.
-Én köszönöm, hogy vigyázhatok rátok...legalább egy kis időre úgy érezhetem, hogy nem vasárnapi apuka vagyok, mielőtt minden visszakerülne a rendes kerékvágásba...-mondja szomorúan.
-Ha nem...nem veszik el...
-Nem fogják! Ne is gondolj erre! Ryan velünk, vagyis főként veled fog maradni. -megfogja a kezemet.
-Azt hiszem, megpróbálok aludni...-jó, hogy nem hallja milyen gyorsan ver a szívem.
-Öhm...oké...-sóhajtva dől hátra a kanapén.
Az ebédidő közeledtével meglepetésemre azt veszem észre, hogy a fiúk együtt főznek, de mintha Alyr kicsit elérzékenyült volna, főleg mikor Ryan átöleli.
-Szeretlek apa...
-Én is szeretlek kisfiam...-mondja könnyes szemmel, de mikor meglát, megtörli a szemét.
-Mi a baj? -oh Ryan még nem érti ezt.
-Semmi...csak csípi a hagyma a szememet...-vigasztalóan megsimogatom a hátát. Amikor ilyen gyengének látom, elfelejtem, hogy szörnyeteg is tud lenni...Míg ők befejezik, addig én lefürdök és már csak a megterített asztalra érek vissza.
-Apa...apa...-ráncigálja Ryan Alyr nadrágját.
-Igen?
-Ezt hova? -megmutatja neki, hogy hova tegye a szalvétát, aztán leülünk enni.
-Nem tudtam, hogy tudsz főzni...-nagyon finomra sikeredett.
-Mondtam, hogy anyu rám akasztott egy szakácsnőt...azt mondta, az unokája miatt meg kell tanulnom főzni. Ízlik? -kérdezi tőlem.
-Meg lehet enni...-mosolygom.
A következő napok főleg játékkal telnek. Ryan nem is veszi észre, hogy bármi baj lenne. Egyik este nagy hangoskodásra leszek figyelmes, de mikor benyitok a meglátom, hogy nem csak Ryan fürdik, hanem már a nagy pancsolásban Alyr is csurom víz. Rég láttam így...de ez kissé zavarba is ejt, ezért mikor tekintetünk találkozik, másfelé nézek.
-Ideje lesz aludni...-mondom pici fiamnak. Gyorsan véget is vetek a pancsolásnak és máris öltözés.
-Alyr...-fordulok felé, és ő cseppet sem zavartatva magát már meztelenül a zuhany alatt áll.
-Igen? -zavartan elfordulok.
-Mindegy, megnézem lefeküdt-e Ryan...-válaszolom és megyek is.
-Jól elfáradt ma is...-mondja már a szobaajtóban állva.
-Igen...-betakargatom őt, aztán kimegyünk.
-Csináltam neked habfürdőt, gondoltam jól esne kicsit ellazulni.
-Köszönöm...-mosolygom- Akkor megyek is...-most tényleg jól esik ez a fürdő, csak egy idő után kopogást hallok meg.
-Rena...az apád keres és nem tudom felvegyem-e a telefont...vagy mit mondjak neki...-magamra tekerek egy törölközőt és kimegyek felvenni a telefont.
Megbeszélem apuval, hogy mi a helyzet, és végül abban maradunk, hogy a fedősztori az lesz, hogy üzleti úton vagyunk, és Ryan csak velünk van. Csak remélni tudom, hogy az ügyvédnek sikerül valamit intéznie. A következő nap már indulunk is egy Párizs melletti városkába. Nagyon nyugodt és csendes környék.
Este Ryan lefektetése után a nappaliban ülök, mikor Alyr odajön.
-Baj van? -ül le mellém.
-Nem elég baj, hogy menekülünk?
-Ez nem igaz. Üzleti úton vagyunk, ahova elkísért a családom. -egy pillanatra elmosolyodom- Figyelj rám...-fordítja maga felé az arcomat- Apád elsimítja az ügyet...a legjobb ügyvédeket ugrasztotta, nem fogjuk elveszíteni a fiúnkat. -simít végig az arcomon- Próbálj te is aludni egyet...hosszú volt az út. -bólintok, és elindulok, de az ajtóban megállok.
-Jó éjt...-fogom meg egy pillanatra a kezét.
-Aludj jól...-közelebb lépve homlokon csókol. Csak egy egészen picit biccentem fel a fejemet, ő meg egy kicsit lejjebb. Milyen rég volt ennyire közel a szája az enyémhez. Pedig most csak ezt tudom nézni arra gondolva, hogy mennyire rég csókoltam meg.
-Akkor én most...-zökkentem ki magam, de ahogy hátra lépek, a falnak ütközök. Védelmezően utánam nyúl és öleli át a derekamat.
-Vigyázz, ott már fal van...-lép még közelebb.
-Érzem...-egy pillanatra szinte egyszerre nézünk a másik ajkaira, aztán egymás szemébe. Annyira elgyengültem, és talán ezt megérezve lép annyira közel, hogy bár már teljesen a falnak dőlök, mégis hozzám simul.
-Szeretlek...-mielőtt bármit reagálhatnék, száját az én számra tapasztja. A meglepetéstől tágra nyílnak szemeim és két kézzel próbálom eltolni, de megfogja mindkét kezemet és nyaka köré fonja. Szemeim maguktól csukódnak le miközben visszacsókolok. Már szinte el is felejtettem mennyire jól csókol...egyszerre puha és lágy, mégis szenvedélyes. Hajába túrva engedek utat nyelvének is, de aztán alsó ajkába harapva állítom le.
-Ne...ez hülyeség. -suttogom ajkai közé.
-De hiszen te remegsz...Rena...-az arcomat kezdi puszilgatni, mintha csak nyugtatni akarna vele- Az én gyönyörű feleségem...-azt hiszem ezt csak véletlenül mondta ki így, de mégis megmosolyogtat.
-Alyr, én...
-Tudom. Semmi baj, elengedlek...Nem fogok rád mászni, főleg nem a fiúnk szobájának ajtajában. -nevet kínosan, de látszik az arcán a csalódottság. Pedig nem is ezt akartam mondani.
-Én veled akarok lenni...-suttogom egész halkan a fülébe.
-Ezt komolyan mondod? -most mi ez a komolyság az arcán?
-Igen, de ha te nem...vagy nem úgy gondoltad...Ne haragudj, félreértettelek. -mondom zavartan.
-Dehogy, csak ennyi idő után nem merem elhinni, hogy...-az arcára kiült mosoly olyan őszinte és ártatlan, hogy muszáj vagyok megcsókolni.
-Menjünk a szobádba! -mosolyogva bólint és felkap.
Az ágyhoz érve a párnák közé dönt és megcsókol. Először csak ajkaimat csókolja, de aztán nyakamra tér át miközben pólómat feljebb csúsztatja. Újra bevillannak azok a képek a videóról...ahogy kéjes hangon megkérdezi a lánytól a derekát fogva, hogy segítsen-e neki, miután jól megnézte a fenekét, mert egy széken állt. Aztán az, mikor azt mondja neki, hogy hívja Alyrnak és meg akarja csókolni.
-Nem megy...-tolom el magamtól és fel is ülök- Nem tudom elfelejteni azokat a felvételeket...nem megy...
-Haragudtam rád, mert azt mondtad, hogy te lefekhetsz mással. Be akartam bizonyítani, hogy én is, aztán jött ez a lány és gondoltam, hogy most megmutatom. Be akartam bizonyítani magamnak is, hogy te is csak egy vagy a sok közül. De amikor elmentél és ő ott maradt, amikor már nyugodtan megdönthettem volna, nem kellett. Csak te kellettél...csak te kellesz...-mondja szomorúan rám nézve. Valamiért hiszek neki. Az apja biztos küldött volna felvételt arról is, ha megdönti.- Emlékszem az utolsó szeretkezésünkre...Olyan fáradt voltál már, mert nem bírtam betelni veled. Hajnalig szeretkeztünk, emlékszel rá te is? -túr bele lágyan a hajamba.
-Minden csókodra...Azóta is csak egy olyan éjszakára vágyom. -vallom be arcommal tenyerébe simulva.
-Te és Carlos...nem...? -megrázom a fejemet.
-Egyetlen egyszer sem. Csak a tiéd vagyok...én hülye. -nevetem el magam kínomban- Nekem csak a te farkad kellett amióta csak ismerlek...-nevetek még mindig.
-Ahogy ennek a faroknak is csak te kellettél mindig. -megcsókol.
-Melyiknek? Mert te is elég nagy farok vagy, ugye tudod? -gúnyolódom, de aztán átadom magam annak a mosolygós csóknak, amit tőle kapok.
Lassan levetkőztetjük egymást miközben finoman simogatjuk és csókoljuk a másik testét. Az ölében tart, lábaim gyengéden fonódnak át derekán és ő pont ilyen gyengéden tart magánál egyik kezével hátamat támasztva, másik kezével fenekemet fogva. Én mindkét kezemmel haját túrom elveszve édes ajkai habzsolásában. Szerelmem sakkjátszmaként veszít ellene csatát, mert testem és lelkem bástyája is tiltakozik, hogy újra belé szeressek, de szívem királya már lég leverte az összes akadályt. Menthetetlenül sétálok önszántamból abba a mattba, ami a karjaiba és az ágyába vezet.
-Rena...-suttogja nevemet ajkaim közé- Biztos ezt akarod? Nem akarom kihasználni a helyzetet, ha nem vagy benne biztos. -ezt most úgy érti, hogy ez csak egyetlen éjszaka lesz?
-Én azt hittem, hogy...-megsemmisülve hunyom le szemeimet- Nem is tudom mit hittem...
-Gyere hozzám feleségül megint! -szorít meg jobban, mire rápillantok- Vissza akarlak kapni...és most vissza akarom kapni a testedet is...
-Csak a tiéd. Szeress...-mondom mélyen a szemébe nézve.
Ledönt rám nehezedve. Lemászik az ágyról és egyszerűen a lábaimnál fogva maga után húz, hogy az ágy szélére kerüljön. Még fel is sikítok, de meglepetésemet egy újabb csókkal fojtja belém miközben melleimet markolássza. Nyelvével kezdi körbejárni először az egyik, aztán másik mellbimbómat, majd hosszasan cuppog rajta. Mutatóujjamra harapva tartom magamban sóhajaimat, és talán ezért sem halad lejjebb a csókokkal a hasamnál, amibe finoman bele is harap. Nem tudom, hogy mérgében, hogy nem hallja a hangomat vagy azért, mert ennyire ki van éhezve minden porcikámra. Egy laza mozdulattal térdel fölém és csúsztatja férfiasságát melleim közé, amiket megfog, hogy egyre keményebb tagját közéjük szorítva mozgassa csípőjét. Hát jó...szolgáld csak ki magadat...de én tudok jobbat is. Ujjamat bekapva nézek rá és ezt hamar meg is érti. Feljebb csúszva csúsztatja magát a számba. Egyik kezemet farkán tartom, de másikkal játékosan markolok fenekébe, miközben ütemesen mozgatja csípőjét, míg végül a számba nem élve. Én még szívesen simogatnám és izgatnám tovább, de nekem is szeretne egy kis élvezetet okozni, ezért az ágyról lemászva lábaim közé helyezkedve kezd el nyalni. Lábaim maguktól kezdenek el remegni, mikor két ujját is belém csúsztatja. Olyan gyors tempóban juttat csúcsra, hogy szinte fel sem fogom mi történik. Az egyetlen, amit nagyon is felfogok, hogy hozzám illeszti merev tagját, amivel engem is izgat, és amit kicsit simogatok is. Egy határozott csípőmozdulattal löki magát belém, ami miatt már én sem tudok csendben lenni, főleg, hogy minden utána következő lökéssel egyre mélyebbre és egyre keményebben löki magát. Hátam alá csúsztatja kezeit, de én nem vagyok ennyire finom vele...körmeim mélyen szántják puha bőrét.
-Hova akarod? -kérdezi két csók között lihegve.
-Mihh? -azt sem tudom hol vagyok, és te még kérdéseket teszel fel?
-Mindjárt...-lihegi.
-Ohh...értem és...ahh...-mindjárt én is elélvezek, és ilyenkor semmi nem érdekel, csak az, hogy bennem maradjon-belém...élvezz belém...-szavaim mintha még jobban feltüzelnék, mert gyorsuló mozgásával három másodperc alatt juttat csúcsra, ahova két újabb lökés után követ is. Ezt a mámoros érzést érzem egész testemben. Már kezdtem elfelejteni mennyire jó vele lenni. De a rózsaszín köd után, mint egy hideg zuhany villannak be azok a képek a fejembe...róla meg a kis cselédről...
ZENE
-Mi a baj? Nem volt jó? -kérdezi hozzám simulva miután már hátat fordítottam neki- Rena...nyuszi...
-Ne hívj így! -kimászok az ágyból- Van egy köntösöd?
-Most...most ez mi? Két perce még egymásba fonódva szeretkeztünk, most meg...-értetlenkedik.
-Most meg eszembe jutott, hogy...-sóhajtok egyet, mire idegesen pattan ki az ágyból és elém sétálva durván ránt magához.
-Nekem szerinted nem jut eszembe, hogy annak az idiótának a szájában vagy? Ő volt veletek, ő csókolt, ő ölelt, amibe majdnem belebolondultam! -kiabál.
-Akkor meg? Ez csak szex volt, semmi több. Nem kell, hogy kínozzuk egymást, vagy egymás idegeire menjünk, egyszerűen...
-Azt mondd meg, miért feküdtél le velem...-vág közbe.
-Mert egy pillanatra elhittem, hogy nem feküdtél le vele, miután elmentem. De...ha nem vele, akkor mással. -próbálok szabadulni, de nem enged.
-Veled, az előbb. Senki mással, érted?! Én is elhiszem neked, hogy nem csaltál meg és nem feküdtél le azzal a barommal. -mondja dühösen, de aztán dühe és szorítása is alább hagy- Nem tudom mit csináltál velem már évekkel ezelőtt, de nem egyszerűen szeretlek, hanem megőrülök érted. Felőlem a világ összes ribanca szét tehetné a lábát, nekem akkor is egyedül a te...
-Ki ne mondd! -teszem szájára a kezemet, és kicsit elmosolyodom- Annyira szeretnék neked hinni, de olyan nehéz.
-Gyere ide, meggyőzlek...-dönt vissza az ágyba egy újabb szeretkezésre.
Másnap reggel mindenki előtt ébredek. Ryan annyira kimerült, hogy szinte annyit alszik, mint egy hónapos korában. Istenem...milyen kis falatnyi volt, olyan indurka-pindurka, hogy elfért a két tenyeremben. Elgondolkodtató, hogy akkor mennyire könnyen ejtett teherbe Alyr. Vajon sejti, hogy tegnap este nem védekeztünk? Magáról tudja, de lehet azt gondolja, hogy én...de én nem. Nagyon régen nem és nem is akarok. Elment az a maradéknyi eszem is, amit még tegnap nem vett el tőlem a farkával, de babát akarok tőle itt és most. A teraszon való ücsörgésemet és őrült gondolataimat Alyr zavarja meg, aki egy szál bokszerben sétál ki hozzám. Mosolyogva nézek rá.
-Kerestelek, de nem voltál mellettem, aztán...-folytatná, de megakad a szeme a kezemen- Felvetted a gyűrűt? -megfogja a kezemet és megpuszilja- Ezzel kértem meg a kezedet.
-Egy dobozkában őriztem és igazából már vissza is akartam adni, de most úgy éreztem, hogy fel kell vegyem. -karjaiba simulva csókolom meg.
-Van a közelben egy hivatal, mi lenne, ha ma elsétálnánk arra és lefizetnék valakit, hogy még ma összeadjanak?
-Mi? Te tényleg el akarsz megint venni? -nézek rá komolyan.
-Igen, de azt hittem a gyűrű az igenedet jelenti...-mondja kissé bizonytalanul.
-Ez csak egy jelkép, de nekem még idő kell. Az elveszett bizalom lassan épül fel...-mondom komolyan.
-Jól van. -ad egy puszit a homlokomra.
Délután Ryannal játszom, egy kirakóst próbálunk kirakni. Nem akarom, hogy össze legyen zavarodva attól, hogy ölelkezni lát minket, ezért annyit mondok neki, hogy anya és apa megint együtt szeretnének lenni. Magam miatt is örülök, de tudom, hogy ezzel a lehető legjobbat tettem a gyermekem számára is, mert egy gyereknek a családban a legjobb, a sajátjában. Nem idegen anyukával vagy apukával, hanem azokkal, akik tényleg szívből szeretik.
-És akkor most lesz igazi testvérem is? -kérdezi, de én meg közben kissé elbizonytalanodtam reggel óta.
-Szeretnéd? -lép be Alyr mosolyogva.
-Igen! -pattan fel és rohan hozzá- Apa, szólsz a gólyának, hogy hozzon egy testvért nekem?
-Apa intézkedhet, ha anya is szeretné. -simogatja meg a fejét, majd rám néz.
-Ryan, kérlek, hogy szedd össze a játékokat és pakold el a szobában! Anya mindjárt főz valami finomat. -adok neki egy puszit és navigálom el, hogy megússzam ezt a beszélgetést.
-Rena! -nyúl utánam Alyr, mikor mennék a konyhába- Nincs szükség időre, a feleségem vagy. -mosolyogja.
-Kedves, hogy ezt mondod, de...
-Várj, nem értheted...Hívott az ügyvédem, biztos a tiéd is fog. Az a bíró, akinél voltunk, emlékszel? -bólintok- Kiderült róla, hogy nem stimmelnek a papírjai, ráadásul belekeveredett valamilyen korrupciós botrányba. Visszamenőleg semmissé nyilvánították az összes ítéletét egy évre visszamenőleg, úgyhogy...hivatalosan a feleségem vagy. -megcsókol.
-Hogy mi? Ez valami vicc? -lépek el tőle.
-Nem egészen úgy reagálsz, ahogy vártam...
-Ezt te intézted el? Esélyt sem adsz, hogy magam döntsek?! -vonom kérdőre idegesen.
-Hogy intéztem volna én? Akkor már rég elintéztem volna. De jó, legyen...Gyere hozzám újra! Legyen a te választásod, mert én már rég téged választottalak. -mondja csalódottan.
-Jól van, sajnálom...ne haragudj...-bújok hozzá- Azt hiszem, hogy megijedtem. Félek megint megszokni, hogy velem vagy, és félek attól, hogy egyszer nem leszel...-mondom szorosan magamhoz ölelve, de a meghitt pillanatot megtöri a telefonom csengése. Nem ismerem a számot, de talán az ügyvédem az.
-Meglepetés...-ez a hang...de mielőtt válaszolhatnék, leteszi, és ezzel egy időben csengetnek is.
-Ki volt az? -néz értetlenül Alyr.
-Azt hiszem, hogy az apád...egy pillanat...-kinyitom az ajtót, de ez valami rossz vicc? Az a szobalány az, akivel évekkel ezelőtt kikezdett Alyr. Most ez egy rémálom, vagy tényleg ennyire aljas lenne az apja, hogy folyamatosan figyeltet minket és nem nyugszik, míg szét nem megyünk? Alyr is mellém lép, é ő is ugyanolyan meglepett.
-Alyr! -csillan fel a lány szeme- Elnézést...Takei úr...
-Mina, te mit keresel itt? -kérdezi tőle, mire azonnal felkapom a fejemet.
-Emlékszel a nevére?! -valakit ma még meg fogok ölni.
-Csak a felvétel miatt...-súgja oda, hogy a lány ne hallja.
-Az apja küldött. Azt mondta szükség van itt egy szobalányra, de nem mondta, hogy kihez utazom és főleg nem azt, hogy újra láthatom. -szétteszem a karomat. Mi a fasz van kislány, nem látsz, hogy én is itt vagyok?!
-Tudod mit? Semmi baj. Nem adom meg az öregnek az örömöt és nem küldelek el azonnal. Fizesse csak ki, hogy kitakarítasz itt mindent. Felőlem a nyelveddel is felnyalhatod a padlót. -förmedek rá.
-Rena, kérlek...Az idióta apám bűnét ne rajta verd le...-próbál csitítani Alyr.
Igen? - az orra elé dugom a gyűrűsujjamat és így veszem le a gyűrűt, amit az arcába vágok minden kommentár nélkül és egyszerűen otthagyom.
-Rena! -fogja meg a karomat.
-Ne érj hozzám! -tépem ki magam a fogásból.
-Nem látod, hogy ez volt a célja? Már elfelejtetted a tegnap estét? Mert én ha akarnám sem tudnám. -vissza akarja húzni a gyűrűt, de megint kitépem a karomat, mire erősebben fogja meg és húzza vissza mégis csak. -Te vagy a feleségem és az is maradsz. Szeretlek. -nem mondok semmit, de a gyűrűt magamon hagyom. Annyira hinni akarok neki.
Annyit beszélünk meg, hogy mivel én szeretném, marad a lány erre az egy délutánra. Az apámnak máris szólok róla. Ő majd intézkedik arról, hogy Alyr apjának elmenjen a kedve a velem való állandó kibaszástól. Viszont mindentől függetlenül még mindig nem bízom Alyrban. Azt mondom neki, hogy délután elviszem a kicsit apámhoz, de valójában csak apámra bízom és visszaosonok a hátsó ajtón. Meg kell néznem hogy reagál Mina szűk, rövid egyenruhájára akkor, ha azt hiszi kettesben vannak. Most majd kiderül mennyit jelentett neki a tegnap este...vagy ha mégsem, akkor lehet az, hogy mennyire élesek a konyhakések...
|
| Garfield | 2016. 04. 19. 11:52:03 | #34212 |
Karakter: Takei Alyr
- Veszekedni? Még mindig nem érted, igaz? – kérdezi mérgesen.
- De mit? – tényleg nem értem.
- Már akkor elveszítettél minket, mikor lemondtál rólunk Mexikóban. Aztán alig, hogy hazajöttünk már a kicsivel a pocakomban meg akartál dönteni egy kis cselédet…Ne! – szól rám, mikor reagálnék rá - Azt hittem, hogy ha azt mondom én küldtem és pasi volt, kevésbé fogja bántani a nőiességemet, de nem... – tessék? - Nem volt pasi, és nem is én küldtem…Az apád már akkor is tudta mi kell neked, nem igaz? – ez nem lehet igaz.
- Az apám... – szorítom ökölbe a kezemet - Miért élsz a múltban? Miért nem számít semmi, ami azóta történt? – kérdezem, hisz imádom mindkettőjüket.
- Ezért! – borít az arcomba egy doboznyi képet - Az apád küldte őket, hogy ne felejtsem el... Te vagy rajta a kis szobacicáddal, mikor a szoknyája alá nézel, ahogy tapizod...és az, hogy meg akartad csókolni... – lép közelebb - Van videó felvétel is arról, ahogy felizgultál rá, és ha két perccel később lép be az apád már a konyhapulton basztad volna meg! – már kiabál, én meg nem is tudom mit mondjak…ezek a képek… - Bekamerázta az egész átkozott házat, és ezekkel búcsúzott, amiért állítása szerint ellene hangoltalak. Ha rajtad múlt volna, az ilyen cafkák miatt meg sem születik a fiúnk...A fiam. Csak miatta jöhetsz a közelünkbe, mert ő még nem ismer, de eljön a nap, mikor rádöbben arra, hogy ki valójában az apja, és én élvezettel fogom végig nézni, ahogy a saját két kezével dob majd ki. És most takarodj! – biccent az ajtó felé.
- Rena...én az életemnél is jobban szeretem Ryant, és...
- Azt mondtam, hogy menj! – vág közbe és kinyitja az ajtót - És, ha még egyszer hozzám mersz nyúlni akár Ryan előtt is, megismered azt a Renát, akit a fiam kedvéért nyomok el, és aki már Mexikóban kellett volna, hogy levágja a faszodat...Nem tudod mire vagyok képes... – és bevágja az ajtót.
Állok és nézem a csukott ajtót, csak a taxi dudálása zökkent ki. Ezért…ezért megölöm azt a senkiházit aki az apámnak meri nevezni magát. Dühösen ülök be a kocsiba, és már mondom is apám címét…nem fogja megúszni a szarházi. Addig fogom ütni, ameddig lélegzik…Már majdnem ott vagyunk, mikor az ügyvédem hív. Azonnal visszafordulunk Renához.
Eléggé megrémülök, mikor vagy 10 perce dörömbölök az ajtón, de nem jön senki kinyitni. Mi a fene van már?! Hívom Renát, de nem veszi fel…hát hívom a vezetékes telefont, mire Ryan álmosan felveszi. Szegénykém, nem akartam felkelteni, de…mi van Renával?! Kicsi fiam beenged, és elmondja, hogy anya éppen fürdik. Lerakom Ryant az ágyába, és rányitok Renára…
- Rena! Ryan beengedett, és csak azért jöttem, mert... – teljesen leblokkolok, mikor meglátom meztelenül…olyan gyönyörű…
- Miért nem kopogsz és mit akarsz itt? Alyr! – kiabál rám.
- Jah igen, az ügyvédem hívott, hogy... – miért is?! hihetetlen, hogy még mindig ilyen hatással van rám – hogy… - maga köré teker egy törölközőt - az a bíró, akinél voltunk eljárást indít a tűzeset miatt. – csak sikerült kinyögnöm.
- Mi? Ezt...ezt te csináltad, igaz? – üt a mellkasomra, de…mi? - El akarod venni a fiamat, mert kiosztottalak?!
- Rena... – fogom le a kezeit - Nagyobb a baj...Mindkettőnktől el akarják venni, mert a bíró szerint veszélyeztetjük. A papírokban az áll, hogy alkoholista vagyok. – mondom idegesen - Holnapra a hivatal előtt lesz az ügy, és az ügyvéd szerint az eljárás lefolytatása alatt állami gondozásba teszik Ryant...
- Nem! Őt nem vehetik el...őt nem... – sírva fakad, és összerogy a kád mellett.
- Rena! – nyúlnék érte, de eszembe jut amit mondott… - Hívd fel te is az ügyvédedet, hogy tudjon róla. Ki kell valamit találniuk, hogy...
- Nem! Egy percre nem adom másnak a fiamat. Ő az enyém! Elmegyünk. – ki akar menni a fürdőből, de megfogom a karját, mikor menne el mellettem.
- Rena, figyelj... – persze, hogy közbevág.
- Nem! Most te figyelj! Ryan az életem, az egyetlen oka a létezésemnek. Az én csodám, akiért bármit megtennék, hogy boldog legyen. Bármit kockáztatnék. Hivatalosan amúgy sem tudok az eljárásról...csak kirándulni megyünk. Egy nagyon hosszú útra... – értem.
- Akkor veletek megyek.
- Nem kellesz oda, és amúgy is...egyikünk jobb, ha kimarad ebből a kis szökési akcióból.
- Meg akarlak védeni, és vannak kapcsolataim. Ismerek olyan embereket, akik ha kell elrejtenek minden kíváncsi szem elől. – szorítom meg a kezét - Nem hagyom, hogy bántódásotok essen, ígérem...
Ahogy rábólint már megyünk is pakolni, aztán átmegyünk hozzám is pár cuccért. Telefonálok egyet, és úton is vagyunk.
- Hova megyünk? – kérdezi Ryan álmosan, Rena ölében fekve.
- Most kirándulni fogunk. Megnézünk jó pár helyet, mert rég voltunk így együtt, és kell egy kis kikapcsolódás. – válaszolja Rena.
- Messze van? – kicsi fiam…
- Még két óra, de aludj nyugodtan. – a visszapillantóban Renára nézek - Pár napig maradunk, vagy talán inkább hétig is...egy kis ház a semmi közepén, de minden van benne. Szépen lassan egyre messzebb megyünk majd, míg... – Rena bólint, hogy érti, és be is fejezem.
Megérkezünk valamikor hajnalban a házhoz, ahol vár ránk egy ismerősöm, aki tartozik nekem egy szívességgel. Kapok tőle egy kulcsot, ami azt a kis házat nyitja, ahol most elleszünk pár napig és kitalálhatjuk merre menjünk tovább. Rena meg Ryan egy szobában lesznek, én a másikban.
Szegény kicsi fiam eléggé ki van merülve, nem tudta végigaludni az utat, így Rena lefekteti aludni. A kanapén ülök a nappaliban és agyalni kezdek. Nem mennek ki a fejemből azok, amiket az elmúlt napon vágott a fejemhez, és azok a képek....apám egy rohadék, szándékosan intézett mindent úgy, ahogy...Az enyém volt a legtökéletesebb nő a világon, és elszúrtam...minek is engedtem be akkor a babysittert...minek ragaszkodtam egyáltalán ahhoz, hogy legyen...?!
- Te nem dőlsz le? Fárasztó lehetett ennyit vezetni... - felkapom a fejemet. Észre sem vettem, hogy leült mellém.
- Azt hiszem én még maradok, de ha te álmos vagy, menj csak... - mondom rá pillantva, aztán visszameredek magam elé.
- Próbáltam, de...legalább Ryan elaludt. - halványan elmosolyodom, de kezdem kínosan érezni magamat...nem ölelhetem át, ránézni sem merek, mert szégyellem magam... - Mi lesz a következő állomás? - töri meg a csendet.
- Kitalálhatnánk különböző programokat, hogy Ryan ne érezze, hogy valami baj van. Pár napig úgyis itt leszünk, kitaláljuk...
- Köszönöm. - mondja halkan, mire ránézek, és már értem miért mondja.
- Én köszönöm, hogy vigyázhatok rátok...legalább egy kis időre úgy érezhetem, hogy nem vasárnapi apuka vagyok, mielőtt minden visszakerülne a rendes kerékvágásba... - mondom szomorúan.
- Ha nem...nem veszik el...
- Nem fogják! - vágok közbe - Ne is gondolj erre...Ryan velünk, vagyis főként veled fog maradni. - mondom megfogva a kezét.
- Azt hiszem megpróbálok aludni... - mondja zavartan Rena.
- Öhm...oké... - sóhajtva hátra dőlök a kanapén.
Körbenézek a házban, aztán elmegyek letusolni, és előveszek egy képet, amit elkezdek nézegetni. Olyan boldognak látszott rajta Rena is...az első karácsonyunk a picivel...bárcsak vissza tudnám forgatni az időt. Az órára nézek, és lassan ebéd idő lesz. A hűtő és a kamra tele van. Van miből főzni, úgyhogy neki is állok valamit összeütni nekik. Egyszer csak Ryan jelenik meg...
- Szia nagyfiú, gyere, segíts főzni apának. - mosolygok rá, és felültetem a konyhapultra. Fűszerezhet és adogathatja a dolgokat, amiket már odakészítettem. Sokat nevet, imádnivaló kis pofa...Aztán hirtelen átölel.
- Szeretlek apa... - könnyek gyűlnek a szemembe.
- Én is szeretlek kisfiam... - arra gondolok, hogy nem élném túl, ha elvennék tőlünk...magamhoz szorítom, aztán észreveszem Renát...gyorsan megtörlöm a szememet.
- Mi a baj? - kérdezi Ryan.
- Semmi...csak csípi a hagyma a szememet... - Rena a hátamra simítja a kezét...régen ért hozzám ilyen kedvesen. Tekintete bíztató...
Rena elmegy felfrissülni kicsit a fürdőbe, addig a kaja is elkészül, és már éppen terítünk Ryannel, mikor kijön. Már el is felejtettem milyen szép és aranyos itthoni viseletben, smink nélkül, természetesen.
- Apa....apa... - már a nadrágomat ráncigálja.
- Igen? - kérdezem...csak nekem lett melegem?
- Ezt hova? - megmutatom neki hova rakja a szalvétát, aztán leülünk enni.
- Nem tudtam, hogy tudsz főzni... - mondja Rena.
- Mondtam, hogy anyu rámakasztott egy szakácsnőt...azt mondta az unokája miatt meg kell tanulnom főzni. - magyarázom - Ízlik? - nézek rá...
- Meg lehet enni... - válaszol cukkolva engem, de legalább mosolyog...
A következő napok azzal telnek, hogy a kertbe játszunk. Van itt hinta meg egy kisebb homokozó....apa már nyakig homokos, mert persze nekem kell homokvárat építeni...Renának csak lökni kell a hintában...igazságos ez?! De csak mosolyogni tudok.
Egyik este a nagy homokozás után elviszem az uraságot fürdeni. Nagyokat nevetünk, amire Rena is bejön, és lefagyva néz rám...igen már én is csupa víz vagyok, mert Ryan még itt is játékos és viccesnek találta, hogy leönti apát...Lassa végigmér, aztán mikor a szemembe néz elkapja a tekintetét.
- Ideje lesz aludni... - mosolyog kedvesen Ryanre.
Míg Rena elkezdi megtörölgetni és öltöztetni, én vetkőzni kezdek, és beállok a zuhanyzóba.
- Alyr... - mikor megfordul megint lefagy...már értem az előbbit.
- Igen? - kérdezem zuhanyzás közben, mire zavartan megfordul...
- Mindegy, megnézem lefeküdt e Ryan... - megmosolyogtat. Pedig már annyiszor látott meztelenül...
- Jól elfáradt ma is... - mondom mosolyogva a szobaajtóban.
- Igen... - mosolyog Rena a fiúnkat nézve. Gondosan betakargatja, és kimegyünk a szobából.
- Csináltam neked habfürdőt, gondoltam jól esne kicsit ellazulni.
- Köszönöm... - mosolyodik el - Akkor megyek is...
Már egy ideje bent van, mikor csörögni kezd a telefonom. Rena apja...vagyis a főnököm. Azt mondta azért mert elváltam a lányától, nem fog kirúgni az unokája miatt.
- Rena... - kopogok az ajtón - az apád keres, és nem tudom felvegyem e a telefon...vagy mit mondjak neki... - egy törölközőben nyitja ki az ajtót, elveszi tőlem a telefont és felveszi.
Rena megkéri az apját, hogy ne tudjon senki erről a beszélgetésről, és ha megkeresik a hivatalból, mondja azt, hogy egy üzleti úton vagyok, és Rena elhozta látogatóba Ryant. Az apja nem igazán érti, így el kell mesélnie mindent Rossz ötletnek tartja, hogy igazából megszöktünk, meg aggódik amiatt is, hogy az apám miket fog mondani, ha őket is megkeresik. Igaza van, de muszáj kockáztatnunk. A végén abban maradunk, hogy hivatalos legyen, elküld Európába, "felmérni a terepet" az üzletekhez, Renáék meg elkísérnek. Csak hogy ne megszökés legyen, hanem legyen alapja a távollétünknek. Ő addig az ügyvédjükkel próbálnak intézkedni, mert az enyém még csak nem is jelentkezik...
Következő nap csomagolunk, és irány Rena apjának a magángépe. Párizs mellett egy kis városban leszünk egy házban ahol alig van a közelben ember.
Este a szokásos fürdetés fektetés után, Renát a nappaliban találom.
- Baj van? Kérdezem leülve mellé.
- Nem elég baj, hogy menekülünk? - kérdezi sóhajtva.
- Ez nem igaz. - rám néz értetlenül - Üzleti úton vagyok, ahova elkísért a családom. - mosolygok mire végre ő is elmosolyodik egy pillanatra, aztán újra elkomolyodik - Figyelj rám... - fordítom magam felé az arcát - Apád elsimítja az ügyet...a legjobb ügyvédeket ugrasztotta, nem fogjuk elveszíteni a fiúnkat. - simítok végig az arcán - Próbálj te is aludni egyet...hosszú volt az út. - bólint és a szobájuk ajtajánál megtorpan.
- Jó éjt... - fogja meg a kezemet.
- Aludj jól. - közelebb lépek és homlokon csókolom...annyira hiányzik, hogy megcsókolhassam....
|
| Saya | 2016. 03. 14. 20:30:23 | #34097 |
Karakter: Rena Yamamoto
-Öhm...nem jöttök be, míg átöltözöm? Te olyan csinos vagy, én meg egy pólóban vagyok...
-Jó leszel így is...-kicsit elmosolyodom.
-Rendben...ha neked jó vagyok így...-mosolyodik el ő is, aztán elindulunk.
A nap egész jól telik. Ryan rég nevetett ennyit, nagyon élvezi, hogy az apukája felül vele mindenhova. Az egyik helyen Alyr nyer egy rózsaszín szívet, amit felém nyújt.
-Neked nyertem. Elfogadod tőlem? -kérdezi mosolyogva.
-Köszönöm...-nem akarom elrontani ezt a napot azzal, hogy visszautasítom az ajándékot, de ez elég kínos.
-Puszit...mondja Ryan Alyr karjában ülve, mire kap egy puszit az apukájától- Anyának...-jaj nem...
-Kérésed, parancs! -kicsit közelebb húz magához és ad egy puszit a homlokomra.
-Szerintem menjünk...-nem akarom megint közel engedni magamhoz. Nem akarok újra csalódni.
Ryan viszont még maradni szeretne, és mivel mostanában amúgy sem lehet neki könnyű a szétválásunk óta, megtennék mindent, hogy boldognak lássam. Még egy kicsit maradunk, de kezd fájni a lábam...
-Jól vagy? -kérdezi meg Alyr, mikor leülünk a padra.
-Csak feltörte a lábamat a cipő...-válaszolok, közben a kisfiam arcát törölgetem.
-Menjünk?
-Igen, mert...-mielőtt befejezhetném, Alyr a karjaiba kap a kicsivel együtt- Alyr, mit csinálsz?!
-Fáj a lábad, és itt álltál meg a közelben...-feleli mosolyogva.
-Semmi szükség erre, tudok menni...
-Majd vezetek én. Elmegyünk hozzám, hogy lekezeld a lábadat, jó?
-Hát nem is tudom...-nem szívesen vagyok a közelében, nem akarom, hogy félreértse vagy visszaéljen a helyzettel.
-Én viszont igen...-nyúl a kulcsért, amit végül is odaadok.
Mikor megérkezünk, az az első dolgom, hogy ellássam a lábamat, míg Alyr Ryannal mesét néz. Nem akarok sokat időzni...mennék már...
-Hazaviszlek benneteket, elég kényelmetlen lesz így vezetni...
-Nem, köszi, megoldom. -felelem Alyr ajánlatára, és már adom is a fiamra a cipőt.
-Rena, menni alig bírsz...
-Alyr, tényleg nem lesz gond. -erősködöm tovább.
-Ugyan mi bajod lehet abból, hogy hazaviszlek? -lép közelebb.
-Ne csináld ezt...
.Csak kinyitom az ajtót, hogy mehessünk...-már ki is nyitotta.
Hazaérve nehezen megy Ryan lefektetése, ragaszkodik az apjához. Hiába álmos, mert már az autóban is elaludt, de akkor sem hajlandó álomra hajtani a fejét, csak akkor, ha Alyr vele van. Nem szólok semmit, hagyom, hogy elaltassa őt, más különben a szívem szakadna meg, ha sírni látnám...
-Bocs, hogy eddig maradtam, csak Ryannak nem tudok nemet mondani...-mondja már az ajtóban.
-Semmi baj, és köszönöm, hogy hazahoztál minket. De...hívok neked egy taxit...-nyúlok a telefonért.
-Ja, igen, köszi...-mondja, közben én hívok is egy kocsit.
-Nemsokára itt lesz. -mosolygok kényszeredetten.
-Rena, én köszönöm ezt a napot. Én nagyon élveztem, hogy veletek lehettem, és remélem nem voltam teher...
-Igen, Ryan is élvezte...a képeket majd elküldöm. -jöhetne már a taxi...
-Hiányoztok...-hát persze....
-Elizabeth majd megvigasztal...-jegyzem meg gúnyosan.
-Ő csak egy szakácsnő, anyám ragaszkodott ahhoz, hogy megtanuljak főzni a fiam miatt. Nem akarok tőle semmit...akit szeretek, az te vagy, de egy félreértés miatt elhagytál...
-Megjött a taxid. -szólok mérgesen, mikor meglátom az ablakból.
-Sajnálom, nem akartam veszekedni...jó éjt...-ad egy puszit a homlokomra.
-Veszekedni? Még mindig nem érted, igaz? -kérdezem tőle.
-De mit?
-Már akkor elveszítettél minket, mikor lemondtál rólunk Mexikóban. Aztán alig, hogy hazajöttünk már a kicsivel a pocakomban meg akartál dönteni egy kis cselédet...Ne! -szólok rá, mikor megszólalna- Ne is tagadd! -előveszek egy dobozkák az egyik szekrény aljáról- Azt hittem, hogy ha azt mondom én küldtem és pasi volt, kevésbé fogja bántani a nőiességemet, de nem...Nem volt pasi, és nem is én küldtem...Az apád már akkor is tudta mi kell neked, nem igaz? -mosolyodom el gúnyosan.
-Az apám...-ökölbe szorul a keze- Miért élsz a múltban? Miért nem számít semmi, ami azóta történt?
-Ezért! -öntöm az arcába azt a sok képet, ami a dobozban volt- Az apád küldte őket, hogy ne felejtsem el... Te vagy rajta a kis szobacicáddal, mikor a szoknyája alá nézel, ahogy tapizod...és az, hogy meg akartad csókolni...-közelebb lépek- Van videó felvétel is arról, ahogy felizgultál rá, és ha két perccel később lép be az apád már a konyhapulton basztad volna meg! -kiabálok- Bekamerázta az egész átkozott házat, és ezekkel búcsúzott, amiért állítása szerint ellene hangoltalak. -mesélem, miközben meglepetten nézi meg a képeket- Ha rajtad múlt volna, az ilyen cafkák miatt meg sem születik a fiúnk...A fiam. -helyesbítek- Csak miatta jöhetsz a közelünkbe, mert ő még nem ismer, de eljön a nap, mikor rádöbben arra, hogy ki valójában az apja, és én élvezettel fogom végig nézni, ahogy a saját két kezével dob majd ki. -zúdítom rá minden dühömet, hogy meg sem tud szólalni- És most takarodj! -intek a fejemmel az ajtó felé.
-Rena...én az életemnél is jobban szeretem Ryant, és...
-Azt mondtam, hogy menj! -nyitom ki az ajtót- És, ha még egyszer hozzám mersz nyúlni akár Ryan előtt is, megismered azt a Renát, akit a fiam kedvéért nyomok el, és aki már Mexikóban kellett volna, hogy levágja a faszodat...Nem tudod mire vagyok képes...-nem vagyok kíváncsi a mondandójára, rávágom az ajtót.
Szomorúan nézek végig a földön heverő képeken. Tudtam, hogy megtörtént, de szembesülni vele nagyon nehéz. A saját szememmel látom mennyire kevés voltam neki. Az övé voltam, mégis ez szolgálóval akart lefeküdni. A tudat, hogy megkívánta mellettem mindig is fájt, de most már nem kell elnyomjam magamban. Már nem a férjem és soha nem is lesz az. Visszateszek mindent a dobozba, és ha bármi miatt elfelejteném ki a gyerekem apja, csak előveszem majd.
Úgy érzem, hogy egy ilyen nap után megérdemlek egy kis lazítást, ezért engedek egy jó meleg kád vizet, hozok magamnak pezsgőt és epret is, mert nem fogok egy hülye miatt a párnámba bújva sírni.
Egy kicsit sokáig időzhetek a kádban, mert sikerül elaludnom. Csak valami ajtócsapdosás ébreszt fel. Lehet Ryan felébredt? Nem lenne csoda a kiabálás után...Jobb, ha megnézem. Alig lépek ki a kádból, és Alyr lép be.
-Rena! Ryan beengedett, és csak azért jöttem, mert...-hirtelen lefagy, mikor meglátja, hogy meztelen vagyok.
-Miért nem kopogsz és mit akarsz itt? -csak néz- Alyr!
-Jah igen, az ügyvédem hívott, hogy...-inkább magam köré tekerek egy törölközőt- hogy...az a bíró, akinél voltunk eljárást indít a tűzeset miatt.
-Mi? Ezt...ezt te csináltad, igaz? -ütök a mellkasára- El akarod venni a fiamat, mert kiosztottalak?! -üvöltök.
-Rena...-megfogja a kezeimet- Nagyobb a baj...Mindkettőnktől el akarják venni, mert a bíró szerint veszélyeztetjük. A papírokban az áll, hogy alkoholista vagyok. -mondja kikelve magából- Holnapra a hivatal előtt lesz az ügy, és az ügyvéd szerint az eljárás lefolytatása alatt állami gondozásba teszik Ryant...
-Nem! Őt nem vehetik el...őt nem...-elsírva magamat rogyok össze a kád mellett.
-Rena! -nyúlna értem, de aztán visszahátrál- Hívd fel te is az ügyvédedet, hogy tudjon róla. Ki kell valamit találniuk, hogy...
-Nem! Egy percre nem adom másnak a fiamat. Ő az enyém! Elmegyünk. -indulnék ki a fürdőszobából, de Alyr megfogja a karomat.
-Rena, figyelj...
-Nem! Most te figyelj! Ryan az életem, az egyetlen oka a létezésemnek. Az én csodám, akiért bármit megtennék, hogy boldog legyen. Bármit kockáztatnék. Hivatalosan amúgy sem tudok az eljárásról...csak kirándulni megyünk. Egy nagyon hosszú útra...-mondom komolyan.
-Akkor veletek megyek. -na persze.
-Nem kellesz oda, és amúgy is...egyikünk jobb, ha kimarad ebből a kis szökési akcióból.
-Meg akarlak védeni, és vannak kapcsolataim. Ismerek olyan embereket, akik ha kell elrejtenek minden kíváncsi szem elől. -megszorítja a kezemet- Nem hagyom, hogy bántódásotok essen, ígérem...-nehezen, de bólintok.
Először nálunk pakolunk össze mindent, aztán Alyrnál, és már indulunk is. Mi Ryannal hátul ülünk, az ölembe dőlve csukogatja a szemét, miközben simogatom a buksiját.
-Hova megyünk? -kérdezi álmosan.
-Most kirándulni fogunk. Megnézünk jó pár helyet, mert rég voltunk így együtt, és kell egy kis kikapcsolódás. -sajnálom kicsim, hogy füllentek, de még úgy sem értenéd.
-Messze van?
-Még két óra, de aludj nyugodtan. -szól hátra Alyr, aztán a visszapillantóból rám néz- Pár napig maradunk, vagy talán inkább hétig is...egy kis ház a semmi közepén, de minden van benne. Szépen lassan egyre messzebb megyünk majd, míg...-bólintok, hogy értem, hogy az eljárás végére utal. Csak az a baj, hogy lehet azt mondják ki, hogy elveszik tőlünk Ryant. Hogyan ítélhetném egy életen át bujkálásra? Talán sosem lesz normális élete... |
| Garfield | 2015. 07. 10. 00:30:34 | #33152 |
Karakter: Takei Alyr
Elfoglaljuk a helyünket a tárgyalóban, és a bíró neki is kezd. Felvázolja az ügyünket, aztán…
- Nem hagyhatom figyelmen kívül Takei úr azon kijelentését sem, hogy Mrs. Takei volt az, aki felgyújtotta közös otthonukat...
- Tiltakozom! – mondja Rena ügyvédje - Az alperes vádaskodik, nincs rá bizonyítéka. Egyedül azt tudjuk biztosan, hogy ő volt az, aki abban az időszakban otthon tartózkodott, ráadásul ittasan és feldúltan. – Renára pillantok és akkor esik le, hogy mi van…ezért akár nevelőotthonba is kerülhet a fiam…
- Ügyfelem hangüzenettel tudja bizonyítani, hogy... – gyorsan elhallgattatom az ügyvédemet, és megkérem, hogy ne hozza ezt fel - Khm...bíró úr, kérhetnénk egy fél órás szünetet? – a bíró nem örül neki, de engedélyezi.
Az ügyvéd megtiltja, hogy akár egy szót is beszéljek Renával, sőt inkább rá se nézzek, míg ő az ügyvédjével egyezkedik valamiről. Miután megbeszélték a dolgokat, elmondja, hogy cserébe, mert nem feszegetjük ezt a dolgot, részben megkapom Ryan felügyeleti jogát. Szörnyű, hogy ebbe csak így ment bele…Bár el se válnánk…annyira nem akarom ezt az egészet…
- Remélem boldog vagy, hogy kizsaroltad ezt belőlem... – áll elém Rena mielőtt a tárgyalóba mennénk vissza.
- Én csak...még az elején említettem ezt az üzenetet, nem akartam felhasználni ellened. Az ügyvédem... – nem engedi, hogy befejezzem…
- Ne bújj mögé! – kiabál rám, amin kicsit meg is lepődök - És azt már most jobb, ha tudod, hogy nem tarthatsz magad mellett. Ha nem írsz alá semmit, vagy legközelebb nem is jössz el, a következő a tárgyaláson akkor is szétválasztanak minket. Ha valaha egy kicsit is szerettél, elengedsz...még ma... – olyan határozottan mondja, hogy elszorul a szívem…tényleg ennyire nem akar velem lenni? Még akkor sem, ha nem csináltam semmit?!
A tárgyalás után egy papírt kell aláírnunk, ami már azt jelenti, hogy mi tényleg elválunk. Nekem kéne aláírni először, de…annyira nem akarom ezt az egészet, hogy átadom Renának a tollat. Meglepetésemre habozás nélkül aláírja…Eddig a percig reménykedtem benne, hogy ez csak egy rossz vicc, és azt mondja, hogy nem akar elválni, és menjünk haza…Visszaadja a tollat, és én is aláírom…Innentől fogva magamnál sem vagyok, csak arra figyelek fel, mikor az ügyvédem azt mondja vége van…
- El sem hiszem, hogy ez történt... – mondom kifelé menet a teremből.
- Vidd előre Ryant... – szól Carlosnak Rena - Ennek már Mexikóban meg kellett volna történnie, mikor másokat akartál megfektetni, míg velem voltál, amikor tucatnyi nőt kívántál meg mellettem, vagy mikor kijelentetted, hogy nem kérsz a fiadból. Az egyetlen jó, amit tőled kaptam, az Ryan, és csak azt szégyellem, hogy a te nevedet kell viselje. De nekem már nem kell. – mosolyodik el - Remélem civilizált leszel, ha havonta egyszer egy hétvégén veled lesz, és engem sem fogsz nyaggatni már. Légy boldog...és becsülj meg valakit jobban... – és faképnél hagy, nem is mondhatok semmit…
Igyekszem lefoglalni magam…költözés, berendezés…De egyedül nagyon nehéz minden. Hiányzik Rena, és a fiam is. Egy kisebb házat veszek, mert nem tervezem, hogy becsajozok vagy valami. A fiamnak mindent megveszek amire csak szüksége lehet majd, mikor itt van. Anyu próbál segíteni, de elegem van a nyaggatásból, meg a sajnálkozásából…Még egy szakácsnőt is a nyakamra akaszt, mert az unokája nem ehet rendelt kajákat mikor itt van, meg kell tanulnom főzni. Ez mondjuk nem hülyeség.
Renával csak Ryan miatt szoktunk beszélni, teljesen kimért és távolságtartó velem…Legalább a hétvégén már itt lehet velem a fiam. Persze aznap pont főzőórám van…megkérem, hogy valami sütit is csináljunk, mert jön a kis Ryan. Másról sem tudok beszélni, csak a fiamról és Renáról…Látom, hogy megáll a ház előtt egy kocsi, és fel is ismerem, megjöttek. Kinyitom az ajtót, és…
- Apa! – szalad hozzám Ryan.
- Hát szia nagyfiú! Lassan neked kell apádat felemelni... – kapom fel, és adok neki egy puszit - Szia Rena... – elég zavarban vagyok, nem tudom hogy köszönjek, vagy köszönhetek neki… - Már azt hittem ide is Carlos hoz...Melyik géppel jöttetek? Lefektessem az uraságot, hogy pihenjen? – csikizem közben a pici fiút.
- Ne rázd őt, nemrég evett... – ohh…
- Carlos hazament. – mondja Ryan.
- Hogy mi? – nézek Renára.
- Szakítottunk, de nincs jelentősége. – mondja.
- Bocsánat, csak betettem a sütit a sütőbe, majd nézz rá... – mondja hírtelen a hátam mögül Elizabeth - Helló! Ugye te vagy Rena? És ő biztos Ryan. – mosolyog Ryanre.
- Rena, had mutassam be neked Elizabeth-et, egy barátomat...Ő pedig Rena, a fel...a volt feleségem... – elég nehéz megszokni, hogy már nem vagyunk együtt…rettentően hiányzik…
- Szobalány vagy? - kérdezi gúnyosan…persze, ezt nem lehetett volna kihagyni…
- Tessék? – kérdez vissza Elizabeth.
- Rena csak viccelt, amit csa mi ketten érthetünk. – nincs kedvem magyarázkodni, és nem is tartoznak rá dolgok. Elmegy, Rena viszont bejön, és megvárja míg Ryan kicsit megszokja az új helyet.
- Remélem nem akarod a fiamat felhasználni, hogy papás-mamást játssz a "barátoddal. – mondja mikor kikísérem.
- Rena, ő nem...
- Nem az én dolgom, hogy kivel mit csinálsz, de az igen, hogy a fiamat mire használod. Ha bármi olyat teszel, ami neki nem jó...tudod, hogy visszajövök...és esküszöm megöllek.
- Rena! Nem kell fenyegetni, jól elleszünk mi. Ő az én fiam is, vigyázok rá. – köszönés nélkül elmegy…hát szia…
Nagyon jól elvagyunk Ryannel. Végre itt van, és játszhatok vele, nagyokat nevetünk, mesét nézünk, együtt szundítunk délután. Bár mindig bennem van, hogy Rena nemsokára jön, és megint elviszi. Már most utálom ezt a hétvégi apuka dolgot…
Vasárnap délután jön Ryanért Rena, de csak dob egy smst, hogy itt van. Összeszedjük a kis herceg cuccait, és megyünk ki anyához…
- Anya! Anya! – rohan Renához, aki leguggolva hozzá, jól megpuszilgatja.
- Én drága csöpp hercegem, hát hiányoztam? – Ryan természetesen bólogat és jobban megöleli Renát - Azért jól érezted magad apával? – hevesen bólogat, és már mászik is a kocsiba, mert közben kinyitja neki e kocsiajtót.
- Szia Rena, milyen szép vagy... – mosolygok, és bókolok, mert tényleg gyönyörű. Bár mikor nem az?
- Szia! Köszönöm. Gyereknapra megyünk. Megígértem az uraságnak, hogy benézünk az itteni gyereknapi majálisra. Szeretném, ha jobban összemelegedne az itteni gyerekekkel, hogy könnyebben illeszkedjen be az oviban. – ez milyen jó kis családi program…vajon…én is…
- Értem, és...én...szóval...nem...nem mehetnék veletek? – kérdezem zavartan.
- Hát...nem is tudom... – sóhajtja.
- Még egy gyerek csak belefér, nem? – erre egy picit elmosolyodik, de csak éppen hogy…
- Jól van, de nem maradunk sokat. – ez remek!
- Öhm...nem jöttök be míg átöltözöm? Te olyan csinos vagy, én meg egy pólóban vagyok...
- Jó leszel így is... - mosolyog rám, ahogy végignéz rajtam…végre hosszú idő után újra rám mosolyog.
- Rendben…ha neked jó vagyok így... - mosolyodom el én is, aztán beszállunk a kocsiba.
Ahogy megérkezünk, kiveszem Ryant, aztán kinyitom az ajtót Renának is, mert valamit még szöszmötölt, és ki is segítem az autóból. Nem is tudom…ezt a magassarkút nem pont egy ilyen sétálgatós alkalomra tervezték, de ha nem bírja, majd megyünk. Kicsi fiamnak nagyon tetszik ez a rengeteg minden. Van egy kis vasút gyerekeknek, de Rena nem akarja, hogy felüljön, mert még kicsi, akár ki is eshet…nem akadály, apa majd felül vele. Ryannek nagyon teszik, és Rena még fényképeket is gyárt…mert nekem mindenhova fel kell ülnöm a kis herceggel. Van egy hely, ahol labdákkal kell ledobni üvegtornyokat és plüsst kaphatunk ajándékba. Apa ezt is megoldja. Viszont egy ilyen rózsaszínes szívecskét kapok…öhm…
- Neked nyertem. Elfogadod tőlem? - kérdezem mosolyogva.
- Köszönöm... - mosolyog zavartan.
- Puszit... - mondja Ryan a kezemben…aranyos, kap is az arcára... - Anyának... – ohh…
- Kérésed, parancs! - Rena derekára csúsztatom a kezem, így kicsit közelebb is vonom magamhoz, és finoman homlokon csókolom. Rég éreztem ilyen közel magamhoz. Annyira hiányzik...
- Szerintem menjünk... - megint zavarban van?
Viszont Ryan elkezd nyafizni, mert még maradni akar, mert az ugrálóban sem volt még, meg nem kapott semmit, és különben is…Ilyenkor tiszta Rena…olyan édesen duzzog, hogy lehetetlen ellenállni, anya szíve is megenyhül. Maradunk még, de egy idő után észreveszem, hogy Rena kicsit mintha bicegne...
- Jól vagy? - kérdezem, mikor leülünk a padra.
- Csak feltörte a lábamat a cipő... - válaszolja, miközben Ryan száját törölgeti, mert tiszta maszat lett a fagyitól.
- Menjünk? - kérdezem.
- Igen, mert... - nem várom meg míg befejezi, az ölembe kapom őket, és elindulok a kocsi felé... - Alyr mit csinálsz?!
- Fáj a lábad, és itt álltál meg a közelben... - mosolygok.
- Semmi szükség erre, tudok menni... - de nem érdekel, csak a kocsinál teszem le.
- Majd vezetek én. Elmegyünk hozzám, hogy lekezeld a lábadat, jó?
- Hát nem is tudom...
- Én viszont igen... - nyújtom a kezem a kulcsért, amit kis hezitálás után oda is ad.
Kicsi fiam, amint belépünk a házba, már ugrik is a kanapéra, mert mesét akar nézni. Bekapcsolom neki a tv-t, aztán megmutatom Renának a fürdőt, és megmutatom hol vannak a kötszerek. Míg a fürdőben van, kicsi fiammal nézzük a mesét. Mikor kész, még mindig biceg, de menni akar.
- Hazaviszlek benneteket, elég kényelmetlen lesz így vezetni… - mondom a lábára nézve.
- Nem, köszi, megoldom. – Ryanre kezdi feladni a cipőt.
- Rena, menni alig bírsz…
- Alyr, tényleg nem lesz gond. – feláll a kicsivel, de elfelejti, hogy nálam van a kocsi kulcs.
- Ugyan mi bajod lehet abból, hogy hazaviszlek? – lépek közelebb hozzájuk.
- Ne csináld ezt…
- Csak kinyitom az ajtót, hogy mehessünk… - meg is teszem.
Kisebb huzavona után csak belemegy, hogy hazavigyem őket. Az úton látom rajta, hogy elég kényelmetlenül érzi magát…ráadásul Ryan is elalszik a kocsiban. Elfáradt a nagy mókában. Megállok a kocsifelhajtón, és óvatosan kiveszem Ryant. Rena megmutatja hol van a kis herceg szobája, leteszem az ágyba, lépnénk ki a szobába, de elkezd sírni, hogy nem akarja, hogy elmenjek. Szegény kicsi fiam…nehéz lesz ezt megszoknia…még én sem tudtam megszokni…
Maradok míg el nem alszik, persze ringatnom kell, de csak sikerül elaludnia…
- Bocs, hogy eddig maradtam, csak Ryannek nem tudok nemet mondani… - mondom az ajtóban.
- Semmi baj, és köszönöm, hogy hazahoztál minket. De…hívok neked egy taxit… - nyúl a telefonért.
- Ja, igen, köszi… - nagyon rossz ez az egész…annyira maradnék…
- Nemsokára itt lesz. – próbál magára erőltetni egy mosolyt, de…hát…
- Rena, én köszönöm ezt a napot. Én nagyon élveztem, hogy veletek lehettem, és remélem nem voltam teher…
- Igen, Ryan is élvezte…a képeket majd elküldöm. – mondja kissé idegesen…mármint olyan mintha nem tudná mit is mondjon.
- Hiányoztok… - nézek a szemébe.
- Elizabeth majd megvigasztal… - mondja gúnyosan.
- Ő csak egy szakácsnő, anyám ragaszkodott ahhoz, hogy megtanuljak főzni a fiam miatt. Nem akarok tőle semmit…akit szeretek, az te vagy, de egy félreértés miatt elhagytál…
- Megjött a taxid. – mondja mérgesen.
- Sajnálom, nem akartam veszekedni…jó éjt… - adok a homlokára egy puszit.
|
| Saya | 2015. 05. 31. 17:29:53 | #32917 |
Karakter: Rena Yamamoto
-Az ügyfeléhez?! Te colos, ő a feleségem, akkor beszélek vele, amikor akarok! Rena!-kiabál.
-Alyr...ne csináld ezt...-szól rá az ügyvédje.
-Majd bent beszélünk. -zárom rövidre ezt a cirkuszt, és bemegyünk a tárgyalásra.
-Üdvözlöm önöket! Elöljáróban annyit, hogy míg le nem zárul a másik tárgyalása, nem tudunk ezzel az üggyel haladni. Elnézésüket kérem, de ma értesültem, hogy holnap lesz a tárgyalása, és nem tudtam önöket értesíteni. -mondja a bíró.
-És még fel vagy háborodva, hogy elvittem Ryant?! Mit műveltél? Miért akarnak lecsukni? -vonom kérdőre felindulásomban.
-Testi sértés...-mondja az ügyvédje.
-Hé...ne...-szól közben Alyr.
-Ugyan Alyr...Durva voltál valamelyik nőddel az ágyban? -kérdezem gúnyosan mosolyogva.
Nincsenek nőim! Aki itt megcsalta a másikat, az te vagy! -áll fel az asztalra vágva egy nagyot.
-Uram, fékezze magát! Üljön vissza! -szól rá a bíró.
-Tudni akarod mi történt?! Mielőtt felgyújtottad a házat, és elvitted a fiamat, amihez semmi jogod nem volt...az a kis kurva bemászott az ágyunkba egy pohár borral, mire felmentem a melltartó sem volt rajta, elég ittas voltam, nem mértem fel milyen erővel dobtam ki az ágyból, és eltört a keze...-el sem hiszem, hogy ezt a bíró előtt mondja...A gyújtogatásról eddig nem tudtak.
-Etess ezzel mást...Bíróúr, ezek szerint nem tudunk haladni az ügyünkkel?
-Sajnálom Mrs. Takei, de nem. Holnap lesz a férje tárgyalása, a kimenetelétől függően értesítjük önöket.
-Köszönjük. -köszönöm meg, és már megyek is.
-Rena...-rohan utánam, és fogja meg a kezemet- csak egy percet kérek.
-Egy perc...-nézem az időt- Mit akarsz?
-Ismersz, tudod mikor hazudok...tudod, hogy nem hazudtam bent. Ahogy megláttam az ágyban, elborult az agyam, és kibasztam onnan.
-Ennyi?
-Rendben...ha nem akarod elhinni, hogy szeretlek, és te vagy nekem az egyetlen...kérlek, legalább a fiamat ne vedd el tőlem. Ti vagytok az életem...ne tegyél teljesen tönkre azzal, hogy nem lehetek az apja...-rólam hamar lemondott...megyek- Rena, kérlek! -nem válaszolok neki.
Másnap elmegyek a tárgyalására, mert a saját fülemmel akarom hallani a történteket. Nem is hallgatom végig az egész tárgyalást, néha észrevétlenül kimegyek, mert egyszerűen nem bírom. Épp akkor érek be, mikor már Alyr beszél...
-Semmi köze hozzá, hogy miért ittam! Nem tartozik ide! A feleségem ez a kurva miatt hagyott el a fiammal, mert azt hiszi megcsaltam vele, és még engem hurcolnak meg? -a csajra néz- Nem tudsz megszólalni, mi? Miattad, és a hazugságaid miatt hagyott el a családom...Most van még bőr a képeden azt állítani, hogy megdugtalak?! -mikor visszaül, meglát engem is.
A tárgyalás végére kiderül, hogy a csaj hazudott, sőt a keze sem tört el. Pénzbírságra ítélik, és ejtik Alyr ellen a vádakat.
A napokban Alyr többször keres telefonon, de nem veszem fel. Csak azt akarom, hogy vége legyen ennek az egésznek...A tárgyalásra Carlos is elkísér, de mellette sem vagyok boldog.
-Ryan...-jön oda hozzánk Alyr. Ryan nyúl az apja felé, de Carlos védelmezően elénk áll.
-Ne gyere a családom közelébe!
-Milyen család ember?! Mindketten az én nevemet viselik. Rena az én feleségem, Ryan meg az én fiam, nem a tiéd! Egy rohadt tévedésből vannak veled! Te meg egy rohadt patkány vagy, aki nem képes magának családot csinálni, ezért elveszi másét, de ebből nem eszel...Takarodj vissza Európába, húzz az utamból! -jönne közelebb, de Carlos visszalöki.
-Azt mondtam, ne menj a közelükbe...
-Nem beszéled jól a nyelvet?! -rám néz- Rena, te komolyan ezt akarod? Nem tettem semmit, csak téged szeretlek, neked meg ez a műmájer köcsög kell?! Ryan értem sír...
-Nem mondom még egyszer, hogy...-kezd bele Carlos.
-Most félnem kéne, mert nagyobb darab vagy?! A sok protein már biztos az agyadban is kárt tett...
-Elég! -szólok közben, mert már Ryant is megijesztik a veszekedésükkel. Egy kicsit odaadom az apjának.
-Kisfiam...-öleli magához Alyr -Köszönöm. -néz rám mosolyogva- Annyira hiányoztál apának...-pár percet még hagyom őket, de mennünk kell.
-Gyere, kicsikém...-átveszem őt.
-Köszönöm...-ad egy pszit nekem is- Szeretlek, ezt ne felejtsd el...tudod, hogy nem tettem semmit, ott voltál a tárgyaláson, hallottad. És nem lettél volna ott, ha nem szeretnél...
Carlosnak nagyon nem tetszik ez az egész, kicsit össze is veszünk a tárgyalás előtt.
A bíró először felvázolja az ügyet, majd olyan jön, amitől nagyon féltem...
-Nem hagyhatom figyelmen kívül Takei úr azon kijelentését sem, hogy Mrs. Takei volt az, aki felgyújtotta közös otthonukat...
-Tiltakozom! -szólal meg az ügyvédem- Az alperes vádaskodik, nincs rá bizonyítéka. Egyedül azt tudjuk biztosan, hogy ő volt az, aki abban az időszakban otthon tartózkodott, ráadásul ittasan és feldúltan. -én csak lehajtott fejjel hallgatom. Vajon Alyr tisztában volt azzal, hogy így tőlem is elvehetik a fiamat, és lehet végül intézetbe rakják? Pontosan ezért nem fogom magamra vállalni.
-Ügyfelem hangüzenettel tudja bizonyítani, hogy...-kezd bele Alyr ügyvédje, de pisszegni kezd neki, és valamit a fülébe súg- Khm...bíró úr, kérhetnénk egy fél órás szünetet? -a bíró nagyot sóhajtva bólint, és elrendeli a szünetet.
Az ügyvédem megkér, hogy ne menjek Alyr közelébe sem, míg ők az ügyvédjével átbeszélik az ügyet. A megbeszélés után odajön hozzám, és arra kér menjek bele, hogy Ryan felett Alyr is megkaphassa a felügyeletet, ha csak részben is. Félek, ha tovább makacskodom, kijátsszák ellenem azt a fenyegető üzenetet, így rábólintok. De mielőtt bemennénk, Alyr elé állok...
-Remélem boldog vagy, hogy kizsaroltad ezt belőlem...-vetem a szemére.
-Én csak...még az elején említettem ezt az üzenetet, nem akartam felhasználni ellened. Az ügyvédem...
-Ne bújj mögé! -kiabálok rá- És azt már most jobb, ha tudod, hogy nem tarthatsz magad mellett. Ha nem írsz alá semmit, vagy legközelebb nem is jössz el, a következő a tárgyaláson akkor is szétválasztanak minket. Ha valaha egy kicsit is szerettél, elengedsz...még ma...-mondom komolyan, majd bemegyek a tárgyalásra.
Egy papírt kell aláírnunk a megegyezésről, és arról, hogy elváljunk végre. Alyrnak kéne először aláírnia, de hezitál, és inkább nekem nyújtja át a tollat, de én habozás nélkül aláírom. Ezután nagy meglepetésemre ő is. A bíró kimondja a válást, és mindkét ügyvéd kijelenti, hogy lemondanak, vagyis lemondunk a fellebbezés lehetőségéről, vagyis az ügy jogerőre emelkedik.
-El sem hiszem, hogy ez történt...-mondja kifelé menet Alyr.
-Vidd előre Ryant...-szólok Carlosnak, majd miután előre mennek, Alyrhoz fordulok- Ennek már Mexikóban meg kellett volna történnie, mikor másokat akartál megfektetni, míg velem voltál, amikor tucatnyi nőt kívántál meg mellettem, vagy mikor kijelentetted, hogy nem kérsz a fiadból. Az egyetlen jó, amit tőled kaptam, az Ryan, és csak azt szégyellem, hogy a te nevedet kell viselje. De nekem már nem kell. -elmosolyodom- Remélem civilizált leszel, ha havonta egyszer egy hétvégén veled lesz, és engem sem fogsz nyaggatni már. Légy boldog...és becsülj meg valakit jobban...-nem várom meg a válaszát, egyszerűen magam mögött hagyok mindent.
Hazafelé csendben ülök a kocsiban, sőt a szállodában sem vagyok túl beszédes, ahol megszálltunk. Csak Ryan és Carlos kacagása zökkent ki a sötét gondolatok közül.
-Hallottad? -kérdezi Carlos.
-Ne haragudj, nem figyeltem. -nézek a tévére, hogy mit kellett volna hallanom. Valami mesét néznek.
-Mondd el a maminak, mit kérsz tőle...-tartja mosolyogva Ryant.
-Egy kistestvért! -vágja rá, én meg nagy zavaromban átveszem őt Carlostól.
-Gyere drágám, ideje lefeküdni. Hosszú nap volt...-viszont a kicsi lefektetése után sem úszhatom meg a beszélgetést.
Rena, én szeretlek. Eddig vártam, mert férjnél voltál, de...-közelebb lépve a homlokomnak dönti a homlokát- Te nem kívánsz? -lesütöm szemeimet- Ha szeretnéd, elveszlek. Ti vagytok a családom...
-Jaj Carlos...-lépek el tőle- Én annyira próbáltalak szeretni...-a szomorú szemeit látva könnybe lábad a szemem, és megfogom a kezét- És szeretlek is, csak...csak nem annyira, mint ahogy azt megérdemelnéd. Önző voltam, mikor felkerestelek. Jobb lesz nekem most egyedül. Sajnálom...- igazából elég békésen válunk el. Semmi nagy jelent, vagy kiabálás, csak csendes összepakolás.
Ryannel nem akarok szállodából szállodába járni és lakni, ezért veszek egy édes kis házat. Oké, igazából egy elég nagy házat. Hatalmas kert van hozzá, amit telerakatok sok-sok gyerekjátékkal, hintával, csúszdával, mindennel, amit Ryan csak szeretne. Alyrnak nem szólok, hogy itt maradtunk, csak Ryannal kapcsolatban szoktunk értekezni, semmi magánügy. Viszont ezt a hétvégét vele kell töltse, amit már mindketten nagyon várnak, én kevésbé. Egy új helyre költözött, ezért ma odaviszem hozzá.
-Apa! -szalad hozzá Ryan, amint meglátja az ajtóban.
-Hát szia nagyfiú! Lassan neked kell apádat felemelni...-viccelődik, miközben karjaiba véve ad neki egy nagy puszit- Szia Rena...-mondja kissé zavartan, mire intek neki- Már azt hittem ide is Carlos hoz...Melyik géppel jöttetek? Lefektessem az uraságot, hogy pihenjen? -csikizi közben a fiúnk pocakját.
-Ne rázd őt, nemrég evett...-nevetek kínosan.
-Carlos hazament. -fecsegi ki Ryan.
-Hogy mi? -néz rám Alyr.
-Szakítottunk, de nincs jelentősége. -teszem hozzá, hogy ne kezdjen reménykedni, de aztán meglátok egy csinos lányt mögötte.
-Bocsánat, csak betettem a sütit a sütőbe, majd nézz rá...-mondja Alyrnak, majd rám néz- Helló! Ugye te vagy Rena? És ő biztos Ryan. -mosolyog.
-Rena, had mutassam be neked Elizabeth-et, egy barátomat...Ő pedig Rena, a fel...a volt feleségem...-mutat be neki.
-Szobalány vagy? -kérdezem tőle gúnyos mosollyal.
-Tessék? -néz rám értetlenül.
-Rena csak viccelt, amit csa mi ketten érthetünk. -hárít gyorsan Alyr. A lány elmegy, én meg megvárom, hogy Ryan gyorsan körbefussa a házat, hogy ne legyen neki olyan idegen a hely, és ne sírjon, ha elmegyek.
-Remélem nem akarod a fiamat felhasználni, hogy papás-mamást játssz a "barátoddal. -mondom már kifelé menet.
-Rena, ő nem...
-Nem az én dolgom, hogy kivel mit csinálsz, de az igen, hogy a fiamat mire használod. Ha bármi olyat teszel, ami neki nem jó...tudod, hogy visszajövök...és esküszöm megöllek. -mondom komolyan.
-Rena! Nem kell fenyegetni, jól elleszünk mi. Ő az én fiam is, vigyázok rá. -nem mondok semmit, csak elmegyek.
Ezt akartam a legkevésbé érezni...Féltékeny lennék? Vagy csak megbántott? Szingli vagyok, azt kapnék meg, akit csak akarok, vagyis...ha akarnék, hiszen már anya vagyok, nem pasizhatok úgy, mint régen. Miért hittem azt, hogy Alyr nem fog ennyire hamar túllépni rajtam? Lehet csak a büszkeségemet bántja ennyire. Valamiért azt éreztem, hogy megutáltam, és talán ki is szerettem belőle, de mostanában sokszor gondolok arra, hogy milyen volt vele. Eszembe jut milyen jól bánt a gyermekünkkel, mikor annyira kedves volt velem is, és persze mennyire jó volt a szex. Ezer éve nem feküdtem már le vele, de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy ő már biztos összegyűrte a lepedőt másokkal és elfog az undor. Sosem tudnék újra úgy alá feküdni, hogy tudom nemrég mással volt. Itt mindig le is zárom magamban a történetet.
Lassan telik el ez a hétvége. Rossz egyedül, hiányzik a fiam. Megszoktam, hogy mindig körülöttem szaladgál és csicsereg, mert van, hogy egész nap be nem áll a szája. Lehet ezt tőlem örökölte, de külsőre napról napra jobban hasonlít az apjára.
Kora délután megyek a kicsiért, de félek, hogy megint itt találom azt a nőt, ezért írok egy sms-t, hogy itt vagyok és inkább kint várok.
-Anya! Anya! -rohan elém a fiam. Leguggolok hozzá, és agyonpuszilgatom.
-Én drága csöpp hercegem, hát hiányoztam? -bólogat és szorosabban ölel meg- Azért jól érezted magad apával? -mosolyogva bólogat, közben kinyitom neki a kocsiajtót.
-Szia Rena, milyen szép vagy...-köszön mosolyogva Alyr.
-Szia! Köszönöm. Gyereknapra megyünk. Megígértem az uraságnak, hogy benézünk az itteni gyereknapi majálisra. Szeretném, ha jobban összemelegedne az itteni gyerekekkel, hogy könnyebben illeszkedjen be az oviban. -magyarázom.
-Értem, és...én...szóval...nem...nem mehetnék veletek? -kérdezi nagyon zavartan.
-Hát...nem is tudom...-sóhajtok.
-Még egy gyerek csak belefér, nem? -akaratlanul is elmosolyodom a viccelődésére.
-Jól van, de nem maradunk sokat. -remélem nem bánom meg ezt a döntésemet.
|
| Garfield | 2014. 11. 16. 00:26:32 | #31878 |
Karakter: Takei Alyr
- Kedves vagy, de Alyrnak is tudnia kell arról, hogy...hogy... – néz rám anyu…miről maradtam le? - Vissza akarok menni az apádhoz. – mi van?!
- Anya! Az az ember... – kezdenék bele, hogy lehordjam, de félbeszakít.
- Igen, tudom, hogy ostobaságot csinált, de próbáljuk rendbe tenni a kapcsolatunkat. Mellette a helyem, nélkülem nagyobb hülyeségekre is képes lenne. És...szeretem őt... – ezt nem hiszem el. Megint mondanék valamit, de Rena megfogja a vállamat, és megrázza a fejét, hogy maradjak csendben…
Két nap múlva végig kell néznem, hogy anyu visszamegy ahhoz a senkiházihoz, aki az apámnak nevezi magát, és mindehhez Rena asszisztál…Nem tudom miért támogatja ebben anyut. Sokat veszekszünk mostanában, és megbeszélni sem tudjuk normálisan, sőt közeledni sem tudok hozzá semmilyen formában, mert nem akarja, hogy Ryan a saját szobájában aludjon. Az az ötletem támad, hogy Renával több időt tudjunk egymással tölteni, hogy vegyünk fel egy bejárónőt. Szeretném ha nem vitatkoznánk annyit, és megint a mosolygós kis feleségem lenne, akit annyira szeretek. Nem rajong az ötletért, hogy egy idegen valaki vigyázzon a fiúnkra, de alaposan utána nézek minden jelentkezőknek, és meg is lesz az emberünk. Viszont ennek ellenére sem jobb otthon a hangulat.
Az egyik nap a kollégáim azt javasolják, hogy menjek velük kicsit kikapcsolódni. Belemegyek. Egy bárban kötünk ki, ahol elég sokat iszik mindenki…és még útravalóul egy egész üveg borral megdobnak…Elég ittasan keveredek haza, és a bejárónő ott áll az ajtóban ránézek az órára, és ennyire részeg nem vagyok, hogy ne tudjam, hogy jóval előbb érkezett, mint kellett volna, de beengedem.
- Takei asszony nincs itthon? Csengettem, de…
- Nem, nincs… - azt hiszem kezd hatni ez a rengeteg pia – Orvoshoz vitte Ryant… - ülök le a kanapéra.
- Takei úr, jól van?
- Hívj nyugodtan Alyrnak…
- Köszönöm…a feleséged mikor jön? – sok a kérdés, zakatol a fejem…
- Későn jön, ne érdekeljen....engem sem érdekel... – addig sem veszekszünk…fel akarok állni, de visszaesek a kanapéra.
- Kicsit sokaz ittál, nem? – miért ül ilyen közel hozzám?
- Igen, lehet sokat ittam...kérsz te is? – töltök is neki…amit nevetve fogad el.
- Felmegyek… - áll fel.
- Jó, menj csak fel, én addig...mit is... – gondolkodom el… - Ja igen…felhívom Renát. Francba, lemerült ez a vacak… - felnyomom tölteni, aztán pár perc múlva elmegyek arcot mosni, hogy összeszedjem magamat kicsit, és felmegyek szólni a bejárónőnek, hogy elmegyek megkeresni Renáékat, mert már itthon kéne lenniük, addig tegyen rendet…
- Már vártalak…mi tartott ennyi ideig? – kérdezi az ágyunkban egy szál bugyiban a pohár borral a kezében.
- Mi a…? Kisanyám te valamit nagyon félreértettél. – elkapom a karját, és kirántom az ágyból…a földre esik – Takarodj a házamból! – dobom oda a ruháit.
A karját fájlalva tiplizik el. Rena meg még mindig sehol, ezt nem hiszem el…felkapom a telefonomat, és a kocsiba ülök. Elmegyek a rendelőbe, de ott már nincsenek…megyek oda, ahol vásárolni szokott, de a parkolóban nem látom a kocsiját. Mikor hazaérek, a tűzoltók oltják a házamat. Mi az isten történt!?
Mikor sikerül eloltani a tüzet, a tűzoltók felvilágosítanak, hogy szándékosan gyújtották fel. Mégpedig a hálószobából indult a tűz…a telefonomhoz kapok, és bakker, tényleg…le volt merülve. Bekapcsolom, és egy hangüzenet fogad Renától.
„Te rohadt szemét állat! Mégis miféle ribanccal vagy? Előbb érkezett meg a babysitter? Jól mulatsz? Élvezd ki te hülye fasz, mert ha hazaérek én leszek az, aki szétbasz téged, értetted?!! Szétütöm a pofádat! Meghalsz, érted?!”
Mi? Mi ez? azonnal nézem a telefonomat…véletlen felhívtam Renát…azt hitte, hogy megcsalom? Ezért felgyújtotta a házat? Ezt nem hiszem el. Felhívom, de nem veszi fel…Hagyok neki egy üzenetet.
- Te teljesen megőrültél? Felgyújtod a házat és elmész? Mégis mi volt ez? Visszanéztem a telefonomat, és gondolom mit hallottál. Beszélgettünk, részeg voltam, és felküldtem takarítani. Téged vártalak haza, és azt akartam, hogy rend legyen, de a kiscsaj levetkőzött. Teljesen félreértett, szóval kidobtam, aztán elmentem, hogy megkeresselek téged, de aztán láttam, hogy lemerült a mobilom, és mire visszaértem majdnem leégett az egész ház. Hívj vissza! Hol a fenében vagytok? Meg kell beszélnünk...Rena...ne csináld ezt...gyere vissza...Hülye voltam, de szeretlek. – basszus, minek is ittam!?
Egy hónapig sehol sem tudom elérni. Elvitte Ryant is. Aztán érkezik egy levél…válóper!? És mi ez? Carlossal van!? Szóval Spanyolországban voltak eddig. És mindez egy félreértés miatt…Tovább olvasom, és…teljesen el akarja venni tőlem Ryant…Rena ezt nem teheted…Kell egy jó óra, mire magamhoz térek, és felhívom az ügyvédünket…vagyis gondolom már csak az enyém lesz…
A tárgyalás napján, mikor meglátom, elég ingerülten megyek oda hozzá.
- Rena...igaz, hogy Carlossal vagy? Igaz, amit az ügyvéded nyújtott be? Mi az, hogy elveszed a fiamat? Egyáltalán minek akarsz elválni? – szegezem neki a kérdéseimet.
- Kérem, hogy ne szóljon az ügyfelemhez! – mi van?
- Az ügyfeléhez!? Te colos, ő a feleségem, akkor beszélek vele, amikor akarok! Rena! – kiabálok rá.
- Alyr…ne csináld ezt… - fogja meg a felkaromat az ügyvédem.
- Majd bent beszélünk. – int mosolyogva Rena, és az ügyvédjével bemegy.
- Láttad ezt!? Nem hiszem el… - mondom csalódottan Rena után nézve.
Elkeseredetten megyek be a tárgyalóba. Rena totál rideg és kimért…Spanyolországban volt ilyen, mikor Ryant vártuk. Tényleg azt hiszi, hogy megcsaltam? Hát tényleg nem ismer? Sose bízott bennem!?
- Üdvözlöm önöket! Elöljáróban annyit, hogy míg le nem zárul a másik tárgyalása… - fordul felém a bíró – nem tudunk ezzel az üggyel haladni. Elnézésüket kérem, de ma értesültem, hogy holnap lesz a tárgyalása, és nem tudtam önöket értesíteni.
- És még fel vagy háborodva, hogy elvittem Ryan!? Mit műveltél? Miért akarnak lecsukni? – ki ez a nő…? Nem az akibe beleszerettem…
- Testi sértés… - kezd bele az ügyvédem…
- Hé…ne… - intem le.
- Ugyan Alyr…Durva voltál valamelyik nőddel az ágyban? – kérdezi gúnyos mosollyal.
- Nemek nincsenek nőim! Aki itt megcsalta a másikat, az te vagy! – állok fel az asztalra baszva egy nagyot.
- Uram, fékezze magát! Üljön vissza! – szól a bíró.
- Tudni akarod mi történt?! Mielőtt felgyújtottad a házat, és elvitted a fiamat, amihez semmi jogod nem volt…az a kis kurva bemászott az ágyunkba egy pohár borral, mire felmentem a melltartó se volt rajta, elég ittas voltam, nem mértem fel milyen erővel dobom ki az ágyból, és eltört a keze… - nézek Rena szemébe.
- Etess ezzel mást…Bíróúr, ezek szerint nem tudunk haladni az ügyünkkel?
- Sajnálom Mrs Takei, de nem. Holnap lesz a férje tárgyalása, a kimenetelétől függően értesítjük önöket.
- Köszönjük. – áll fel az ügyvédjével, és mennek.
- Rena… - sietek utána, és fogom meg a kezét – csak egy percet kérek.
- Egy perc… - néz az órájára – Mit akarsz?
- Ismersz, tudod mikor hazudok…tudod, hogy nem hazudtam bent. Ahogy megláttam az ágyban, elborult az agyam, és kibasztam onnan.
- Ennyi?
- Rendben…ha nem akarod elhinni, hogy szeretlek, és te vagy nekem az egyetlen…kérlek, legalább a fiamat ne vedd el tőlem. Ti vagytok az életem…ne tegyél teljesen tönkre azzal, hogy nem lehetek az apja… - egy pillanatra a szemembe néz, aztán otthagy – Rena, kérlek! – mintha egy kicsit megállt volna, de tovább megy…
Másnap újabb tárgyalás…ez a kurva miatt hagyott el a családom, és még ő jelent fel…a pofám leszakad. Csak ülök, és hallgatom a hazudozásait, hogy megerőszakoltam, utána bántalmaztam, de nem tudok odafigyelni. Egy képet szorongatok a kezemben, amin Rena, és Ryan vannak…
- Takei Alyr…fáradjon ki! – szólít fel a bíró.
- Kérem mondja el, mi történt aznap este. – szólít fel a ribanc ügyvédje.
- Mikor hazaértem, ő már az ajtóban toporgott, beengedtem…de bár ne tettem volna… - sóhajtok még mindig a képet nézve – szóval beszélgettünk, és felment, azt hittem takarítani, ez lett volna a dolga, ehelyett az ágyban feküdt egy pohár borral, egy szál bugyiban. Családos ember vagy, felment a pumpa, és kirántottam az ágyból…elesett…ráordítottam, hogy takarodjon. Ennyi.
- Kifelejtette, hogy ittas volt.
- Igen, és? Mit változtat ez az egészen?
- Miért volt ittas?
- Magánügy…
- Takei úr…miért volt ittas? Talán pont emiatt nem emlékszik, hogy megerőszakolta a védencemet.
- Semmi köze hozzá, hogy miért ittam! Nem tartozik ide! – állok fel ingerülten – A feleségem, ez a kurva miatt hagyott el a fiammal, mert azt hiszi, hogy megcsaltam vele, és még engem hurcolnak meg!? – fakadok ki, a kis ribanc meg fal fehér lesz – Nem tudsz megszólalni, mi? Miattad, és a hazudozásaid miatt hagyott el a családom…Most van még bőr a képeden azt állítani, hogy megdugtalak!? – mikor visszaülök, megpillantom Renát…eljött a tárgyalásomra…
Visszamegyek a helyemre. A bíró ejti az ügyet a csaj hamis tanúzása miatt, sőt pénzbírságra bünteti. A kezének sincs baja, csak kicsit meghúzódott. Azért csinálta az egészet, hogy pénzt csikarjon ki belőlem, de nem gondolta, hogy emiatt az egész életem romokban hever…Mikor ennek az egésznek vége, és hátra fordulok Renát keresve, már nincs itt.
A napokban többször is próbálom hívni, de a végén már automatikusan a hangposta kapcsol. Vagy egy tucatszor elmondom mennyire sajnálom az egészet, és még egy tucatszor, hogy mennyire szeretem, és mennyire hiányoznak…ő és Ryan…
Megkapom a levelet, hogy mikor van a tárgyalás. A sírás fojtogat, hogy el akar válni, és a fiamat sem akarja a közelembe engedni…
A tárgyalásra Carlossal és Ryannel jön. Az ügyvédem szól, hogy ne menjek oda, de szarok rá.
- Ryan… - mondom mosolyogva, mikor odaérek. Rena kezében…a kicsi nyúl felém fülig érő mosollyal, ez a seggfej meg elém áll.
- Ne gyere a családom közelébe! – erre a mondatra felmegy az agyvizem.
- Milyen család, ember!? Mindketten az én nevemet viselik. Rena az én feleségem, Ryan meg az én fiam, nem a tiéd! Egy rohadt tévedésből vannak veled! Te meg egy rohadt patkány vagy, aki nem képes magának családot csinálni, ezért elveszi másét, de ebből nem eszel…Takarodj vissza Európába, húzz az utamból! – mennék Ryanhez, de visszalök.
- Azt mondtam ne menj a közelükbe…
- Nem beszéled jól a nyelvet!? – aztán a feleségemre nézek – Rena, te komolyan ezt akarod?! Nem tettem semmit, csak téged szeretlek, neked meg ez a műmájer köcsög kell?! Ryan értem sír… - állapítom meg nyugodtabb hangon.
- Nem mondom még egyszer, hogy… - kezd bele Carlos, de közbevágok.
- Most félnem kéne, mert nagyobb darab vagy?! A sok protein már biztos az agyadban is kárt tett…
- Elég! – szól közbe Rena és odaadja Ryant.
- Kisfiam… - ölelem magamhoz – Köszönöm. – mosolygok Renára – Annyira hiányoztál apának... – sajnos csak pár percem van, és adhatom vissza Ryant Renának, mert be kell menni a tárgyalóba.
- Gyere, kicsikém… - veszi át a kicsit.
- Köszönöm… - mondom, és adok Renának egy puszit – Szeretlek, ezt ne felejtsd el…tudod, hogy nem tettem semmit, ott voltál a tárgyaláson, hallottad. És nem lettél volna ott, ha nem szeretnél… - nézek Rena szemébe, Carloson meg látom, hogy kiakad. Félre is húzza Renát, és spanyolul kezdenek vitatkozni, engem meg az ügyvédem taszigál a befelé.
Nem tudom mi fog történni, csak azt tudom, hogy nem akarok válni, nem akarok vasárnapi apuka lenni, nem írok alá semmit…vissza akarom kapni őket…szükségem van a családomra…nélkülük nem ér semmit az életem…
Szerkesztve Garfield által @ 2014. 11. 16. 00:32:34
|
| Saya | 2014. 11. 14. 16:02:19 | #31866 |
Karakter: Rena Yamamoto
-Felhívom anyut...-gyorsan telefont ragad.
-És, ha apád elviszi onnan, ha megtudja, hogy beszéltél anyuddal?- kérdezem aggódva, mire leteszi a telefont.
-Igazad van...menjünk...nem lehet máshol...
Alyr nagyon idegesen és gyorsan vezet odafelé. Próbálom nyugtatni annak ellenére, hogy én is ideges vagyok. De épségben akarok a fiamhoz érni, szüksége van ránk, ahogy nekünk rá. Az egyetlen bizodalmam ez maradt, ott kell lennie.
Mikor megérkezünk, egyetlen perc alatt lenyugszom, mikor meglátom, hogy a fiam jól van.
-Fiam...valami baj van?-Alyr anyja kissé értetlenül néz ránk, vagyis ő nem tudott erről.
-Rena...segítsetek anyunak pakolni, kérlek...
-De miért? Mi folyik itt? -kérdezi az anyja.
-Alyr...
-Fogd a kicsit és pakoljatok anyunak...kérlek...-először nem tudom mit kéne kezdenem ezzel a helyzettel, de aztán elindulunk pakolni. Nem vagyok attól nyugodt, hogy így hagytam őt ott, vissza is megyek és talán a legjobbkor. Már dulakodnak.
-Ne csináld...Ryan jól van...-szólok rá.
-Nincs többé apám...egy nagy nulla vagy, az voltál, és az is maradsz...-elindul felém.
-Akkor hasonlítasz rám...-mondja az apja, mire nekivágja a falnak, amitől összeesik.
-Ha még egyszer a családom közelébe vagy anyu közelébe mész, nem csak tönkreteszlek...-megszorítom a kezét, hogy menjünk már.
-Menjünk...kérlek...-ölelem át a derekát.
-Megyünk. -ad egy puszit a homlokomra.
Hazafelé már nyugodtabb a hangulat, Alyr még hátra is fordul megcsikizni Ryant, mert mi ott ülünk. Viszont az anyján nem látom a felhőtlen boldogságot. Vajon ezt Alyr is észrevette?
Otthon a kérésemre átkerül a kiságy a mi szobánkba, mert így nyugodtabb vagyok. Megfürdetem a kicsit, aztán ágyba teszem, mert őt is megviselte ez a nap, had pihenje ki. Később lemegyek a nappaliba. Alyr az ölébe húz, és hozzám bújik, de...
-Kicsim...-mosolyog- nyugodj meg, már nincs semmi baj. -a hajamat babrálja.
-Tudom...
-Ugye nem félsz tőlem? Titeket soha nem bántanálak...hallod nyuszicsibe? -maga felé fordítja az arcomat.
-Sosem láttalak ilyennek...kicsit megijedtem tőled...-ez az igazság.
-Szerintem jogosan kapott egyet, és örülhet, hogy ott voltál. -sóhajtva dől hátra a kanapén- Most meg félsz tőlem, mert megvédem a családomat...
-Én bízok benned, tudom, hogy nem bántanál minket. -megcsókolom- Menjünk fel...-megfogom a kezét és felmegyek vele.
Egy romantikus együtt fürdés után bemegyünk a szobába. Én felöltözök, és már ágyban vagyok, de Ryan még a kiságy felett áll, és gondosan betakargatja a kisfiúnkat, majd ad egy puszit neki.
-Nem jössz ide? -kérdezem.
-De, csak olyan jó, hogy itt van...-mondja, majd fölém mászik, és megcsókol. Közben a törölköző is lecsúszik a derekáról, és a nyakamat kezdi csókolni.
-Alyrhhh...-újra megcsókol, de félbeszakítom őt- Itt van Ryan, nem szabad...
-De most alszik, majd csendben leszünk...-újra meg akar csókolni, de elfordítom az arcomat.
-És...azt sem szeretném, ha a szexben vezetnéd le a feszültségedet...
-Rena...sosem okoznék fájdalmat...szeretlek...annyira szeretlek...-a nyakamhoz bújik- Hinned kell nekem...-csuklik el a hangja.
-Nyugodj meg...-hozzá bújok egy puszi után.
Másnap reggel előbb kelek a fiúknál, így van időm átbeszélni Alyr anyukájával a történteket. Elmondja, hogy mostanában a férjével jól kijöttek, de nem akart közte és a fia között választani, azért jött el mégis velünk, bár azt is hozzátette, hogy nem helyeselte a legutóbbi tettét. Elgondolkodom ezen, de aztán visszabújok még az ágyba. Nemsokára úgy is felkel Ryan, és Alyr is. Alyr rögtön felveszi a kicsit, és puszilgatni kezdi, majd engem is megcsókol, mire fiúnk ütögetni kezdi.
-Szép...bántod apát? -nevet- Reggeliztél már, öcsi?
-Még nem evett. -simítok végig a karján, és ő újra megcsókol- Menjünk enni...
Arra érünk le, hogy a büszke nagymama már nagyban reggelit készít. Úgy látszik ő nem feküdt vissza.
-Jó reggelt gyerekek. -köszönt mosolyogva.
-Anya...nem tudtál aludni? -kérdezi Alyr is mosolyogva.
-Csak valahogy viszonozni szeretném, hogy pár napig itt lehetek. -mondja, közben odaadja Ryan cumisüvegét.
-Erre semmi szükség, Kate. Szívesen látunk, addig maradsz ameddig szeretnél.
-Kedves vagy, de Alyrnak is tudnia kell arról, hogy...hogy...-a fiára néz- Vissza akarok menni az apádhoz.
-Anya! Az az ember...
-Igen, tudom, hogy ostobaságot csinált, de próbáljuk rendbe tenni a kapcsolatunkat. Mellette a helyem, nélkülem nagyobb hülyeségekre is képes lenne. És...szeretem őt...-Alyr láthatóan kiakad, de mielőtt megszólalna, megfogom a vállát. Megrázom a fejemet, hogy inkább ne mondjon semmit.
Két napra rá vissza is költözik az anyja, aminek Alyr nagyon nem örül, ahogy annak sem, hogy én támogattam őt ebben. Sokkal többet vitatkozunk, amiben az sem segít, hogy a kicsi még mindig velünk alszik, és az intimitás szinte teljesen elveszik. Úgy döntünk, hogy felveszünk egy bejárónőt, aki nem csak a ház körüli munkákra, de a fiúnk felügyeletére is alkalmas, hogy kicsivel több időnk legyen egymásra. Alyr erőltette az egészet, én utálom a gondolatát is az elejétől fogva. Muszájból megyek bele. Nem csak az idegesít, hogy bár szakember, mégis csak vadidegen és rá kell bíznom a fiamat, hanem az is, hogy feltűnően csinos. Lehet, hogy Alyr szándékosan választotta őt. Én még emlékszem, hogy a szép női alkalmazottak a gyengéi...Heteken keresztül gyötör a féltékenység...
ZENE
Egyik nap Ryant kell orvoshoz vinnem egy ellenőrzésre. Szólok is neki, hogy csak későn érünk haza, mert még vásárolnom kell menni. Pont a plüssök között válogatunk, mikor megcsörren a telefonom. Alyr az.
-Szia baby! Miért hívsz? -szólok bele, de nem jön válasz.
-Hívj nyugodtan Alyrnak...
-Hahó...
-Későn jön, ne érdekeljen....engem sem érdekel...
-Mi van? -szólok bele hangosabban.
-Igen, lehet sokat ittam...kérsz te is?
-Ki nevet a háttérben? Hallod? -egyre idegesebb vagyok.
-Jó, menj csak fel, én addig...mit is...
-Mi a...? Ki a fasz van veled? Ez nem igaz...Alyr! -üvöltök, mire megszakad a vonal. Azonnal visszahívom, de csak egy hang válaszol: "Az ön által hívott szám nem elérhető..." Szaporábban kezd verni a szívem, remegek az idegességtől. "...ha üzenetet kíván hagyni, a sípszó után megteheti..." -Te rohadt szemét állat! -kezdek bele, miközben mindent otthagyva már kiérünk a parkolóba a kocsihoz- Mégis miféle ribanccal vagy? Előbb érkezett meg a babysitter? Jól mulatsz? Élvezd ki te hülye fasz, mert ha hazaérek én leszek az, aki szétbasz téged, értetted?!! Szétütöm a pofádat! Meghalsz, érted?! -üvöltöm, majd kinyomom a telefont, és próbálom hátul becsatolni a fiamat a gyerekülésbe.
-Ne sírj kicsim! Anya elintézi, ha hazaértünk...sss...-adok neki egy puszit, és próbálok higgadtan vezetni hazafelé. Rohadt nagy forgalom van, a máskor negyed órás út a rengeteg autósnak és dugónak köszönhetően másfél órás lesz.
Még meg sem állt a kocsi, mikor letépem magamról a biztonsági övet, és kivágom a kocsi ajtaját. A karomba veszem a fiamat, és berontok a házba. Az első, amit meglátok az a takaró, amit az a kis kurva vitt legutóbb magával, hogy belehímeztesse Ryan nevét. Vagyis ő járt itt. Meg fogom ölni őt is.
-Hol vagy? Hol vagy te gyáva féreg? -keresem kiabálva, közben a kicsi megint sírni kezd, de nem találok otthon senkit. Egy pillanatra megállok, és félve nézek az emelet felé, mégis elindulok a hálószoba felé. Mivel a fiamat szorongatom, berúgom az ajtót. Az ágyon összegyűrt ágynemű, borfolt, és egy melltartó hever. Mivel senki sincs itthon, és egyértelművé válik, hogy mi történt, megtörten térdelek le. Sírva szorítom az egyetlen jót, ami Alyr hagyott maga után, vagyis Ryant. -Anyának még van egy kis dolga...-suttogom, és visszaviszem a garázsba. -Várj meg kicsim, anya siet...-megpuszilom, és beteszem az ülésbe, majd kiveszem a benzines kannát és elindulok a házba...
Bedobálok pár holmit, az iratokat két nagy táskába, és leteszem őket a bejárathoz. Összeszedem minden közös képünket, és felviszem a hálószobába, ahol rászórom az ágyra. Alaposan meglocsolom benzinnel. Csörögni kezd a mobilom, megint ő hív...-Elkéstél...-nézek a képernyőre, és kinyomom. Még utoljára az ágyra nézek, magam elé képzelem, hogy mit csinálhattak, és milyen jól mulathattak rajtam. Meggyújtom az egészet. -Ég veled te barom...-lesietek a lépcsőn, magamhoz veszem a holmikat, és amilyen gyorsan lehet elmegyünk onnan. Egyenesen a reptérre, ahonnan egy ismerősömnek telefonálok...
A magángép Spanyolországban landol. Carlos már vár ránk. Remélem nem érzi azt, hogy kedvemre akkor használom ki, amikor csak akarom, de...egyszerűen hozzá akartam jönni...hozzá kellett jönnünk...
-Sziasztok! -először megsimogatja a kisfiam fejét, aki csak értetlenül néz rá, majd hozzám bújik.
-Még idegen vagy neki, ne haragudj...szia...Én...
-Nem kell semmit mondanod. -simít végig az én arcomon is.
-Megcsalt. Összetört. El akarom azt is felejteni, hogy valaha létezett...-egy könnycsepp pereg le az arcomon.
-Segítek...-közelebb hajol, de...Abban a pillanatban megszűnik ez a de, mikor eszembe jut, hogy Alyr lefeküdt valakivel, és hagyom, hogy megcsókoljon.- Ma sírtál érte utoljára. Soha többet nem engedem a közeletekbe. -halványan elmosolyodom, és hozzá bújok.
Egy hotelben szállunk meg, nekem nem megy, hogy máris más ágyába ugorjak. Mégis csak házas vagyok...ha rajtam múlik nem sokáig, de az vagyok. Egy hosszú hangüzenet fogad a telefonomon:"Te teljesen megőrültél? Felgyújtod a házat és elmész? Mégis mi volt ez? Visszanéztem a telefonomat, és gondolom mit hallottál. Beszélgettünk, részeg voltam, és felküldtem takarítani. Téged vártalak haza, és azt akartam, hogy rend legyen, de a kiscsaj levetkőzött. Teljesen félreértett, szóval kidobtam, aztán elmentem, hogy megkeresselek téged, de aztán láttam, hogy lemerült a mobilom, és mire visszaértem majdnem leégett az egész ház. Hívj vissza! Hol a fenében vagytok? Meg kell beszélnünk...Rena...ne csináld ezt...gyere vissza...Hülye voltam, de szeretlek."
-Hazug...Azt hittem csak féltékenységemben képzelem be, hogy néha "úgy" nézel rá, de nem...-mondom magamban, mert tudom, hogy biztosan kihasználta az alkalmat. Csak annyit írok vissza neki röviden, hogy "Vége.". Holnap fel kell keressek egy válóperes ügyvédet, hogy lezárhassam életem legnagyobb hibáját, és új életet kezdhessek. Carlos amúgy is jó pasi, és megvárt...A szobába az ő képét rakom ki, hogy elkezdhessek barátkozni a gondolattal, hogy új párom lesz, és a fiamnak új apja...
Körülbelül egy hónap múlva utazok vissza, de egyedül. Ryant Carlosra hagyom, nem akarom, hogy Alyr közelében legyen újra. Nem árultam el neki eddig, hogy hol vagyok, talán azt hitte a közelben, de mivel ma van a békéltető tárgyalásunk, muszáj mindent bevallanom. A bíróságnak azt kell látnia, hogy Ryan egy családba kerül, ha velem marad, míg Alyr...hát ő csak Alyr...Teljes felügyeletet akarok, és egy gyors válást, bár ez egyhamar nem fog menni, ha a drága férjecském nem megy bele. Persze az is lehet, hogy azóta van egy harmadik nője, aki meggyorsítja ezt az egészet...
Hideg időben érkezem meg a tárgyalásra, és látom, hogy Alyr is itt van.
-Rena...igaz, hogy Carlossal vagy? Igaz, amit az ügyvéded nyújtott be? Mi az, hogy elveszed a fiamat? Egyáltalán minek akarsz elválni? -támad le rögtön.
-Kérem, hogy ne szóljon az ügyfelemhez! -szól rá az ügyvédem, aki egy két méteres fekete férfi. Alyrnak esélye sincs, hogy a közelembe jöjjön. Kíváncsi vagyok, hogy felkészült-e az új, elhidegült Renára, és vajon mit tesz most, hogy az ellensége vagyok. Én kész vagyok arra, hogy tönkretegyem.
|
|
