Karakter: Hirata Koshiro
Megjegyzés: (Hoshinak)
Délután nyűgösen túrok hosszú hajamba és lenyomom az idegesítően csipogó ébresztőmet. Hiszen ma dolgoznom kell, tegnap ezért is hívott a főnök, hogy ma munka van. Mert bármennyire is legyen az ember híres, és sikeres fotós, nekünk nem minden nap van dolgunk. Éjszaka megint sokáig fent voltam és képeket vagdosgattam, ezért is keltem ma is ilyen későn. Amit megtehetek, hiszen ma csak este kellek, azt hiszem valami koncertet emlegetett a főnök vagy mi. Előtte még be kell mennem a munkahelyemre, hiszen a részleteket meg kell beszélnünk a főnökkel. Szeretek koncerteken fényképezni, az a sok ember és a belőlük áradó energia… hihetetlen. Megpróbálok kikászálódni az ágyból, de a puha melegség maradásra csábít. Aztán mégis összeszedem magamat és kiülök az ágy szélére. Elvonszolom magamat a fürdőszobáig, ott ledobálom a ruháimat, feltűzöm a hajamat és beállok a zuhanyfülkébe. Megengedem a vizet és néhány percig csak élvezem a langyos simogatását. Mivel nem szándékozom a fél napomat a fürdőben tölteni, ezt megunva a tusfürdőért nyúlok. Egy keveset a tenyerembe csorgatok és eloszlatom a vizes testemen. A sűrűbb folyadék a vízzel való érintkezés, és a simogatás hatására habzani kezd rajtam. Még néhány percig melengetem a testemet a kellemes víz alatt, aztán elzárom a csapokat és kilépek a szőnyegre. Kicsit dideregve és fogvacogva törölközöm meg gyorsan, utána visszasietek a szobámba. Hiába, még nyáron, hőgutában is lehet kicsit fázni, hogy ha a kellemesen meleg vízből kilépünk. Itt a fürdőben pedig a langyos víz után a hideg csempék közé érkezem, hogy ha végeztem a fürdéssel. Nem túl kellemes. Sietve magamra kapkodom a ruháimat és lemegyek a konyhába valami ehetőt készíteni magamnak. Miközben a reggelimet fogyasztom, az ablakon nézek kifelé. Igazán szép idő van, süt a nap és egy felhőt se látok. Elmosolyodom és vidáman eszegetek tovább. Miután végeztem, a tányért és a többi használt eszközt a mosogatóba teszem, majd ha hazajövök elmosogatok. Visszamegyek a fürdőmbe, kiszedem a hajgumit a hajamból és megfésülködöm. Szeretem a hajam, sokat is törődök vele, ezért is ilyen szép.
A szobámba érve magamhoz veszem a pénztárcámat, az irataimat, a telefonomat, a kulcsomat és a nagy táskámat, amiben a munkához kellő dolgok vannak. Bezárom magam mögött az ajtót és meg sem állok a kocsimig. Beszállok, a táskámat az anyósülésre teszem, beteszem a kulcsot a helyére, elfordítom, gázt adok, és már süvítek is a munkahelyemre. Mikor odaérek, leparkolok, magamhoz veszem a táskámat, hiszen nem szeretném, hogy ha ellopnák, nem voltak túl olcsók a benne lévő dolgok. Beriasztózom a kocsit és elindulok az épület felé. Felmegyek a legfelső szintre, és ott a megfelelő ajtón bekopogok. A főnök kiszól mély hangján, hogy menjek be. Benyitok, köszöntöm és helyet foglalok vele szemben az egyik kényelmes fotelben. Elmondja amit tudnom kell, aztán utamra enged, mert a koncert nemsokára kezdődik, nekem meg előtte azért meg kéne ismernem a terepet.
Mint kiderült, még kezdő lesz a ma esti fellépő banda, de nagyon ígéretesek. Ráadásul Imagawa-san ismeri is egy-két tagját a bandának, az egyik azt hiszem családtag is. Ezért is küld engem, mert ha nem így lenne, ha nem lenne számára is fontos, hogy ki fényképezze őket, akkor helyettem küldene egy kevésbé híres és tehetséges fotóst, hiszen az is megtenné.
Elautókázok a megadott helyre, bemegyek egy épületbe ahol a koncert lesz és felfedezem a terepet, ahonnan fényképeznem kell majd. A színpad már természetesen kész van, a fények beállítva, a hangszerek a helyükön. A kordon még nincs teljesen kész, hagytak még egy nagy részt a szabad átjárás érdekében. Én majd gondolom a színpad és a kordon között leszek, és onnan csinálom a képeket, meg majd esetleg felmegyek a színpadra, hogy oldalról is csinálhassak róluk képeket. Elgondolkodva állok a színpadnál, amikor is egy kezet érzek meg a vállamon.
- Hé, kislány! Nem szabadna itt lenned, még zárva van a hely! – szólal meg egy mély hang mögöttem.
Felmegy bennem a pumpa. Mi az hogy kislány?! Oké, tudom, hogy nem vagyok egy Adonisz, de azért ez már sok! Hát én mindjárt leütöm a fejét a helyéről! Dühösen fordulok meg, már emelném a kezem, de megakadok a mozdulatban, ahogy meglátom. Szürke haj, jégkék szemek, helyes arc, izmos test és még a hangja is szexi. Ahh… pont az esetem… lenne, de az hogy lánynak nézett, valahogy már nem annyira bejövős dolog.
- Kislány?! – kérdezem meg felháborodva csak azért is.
Látom, hogy elkerekedik a szeme, ahogy megfordulok és meglátja az arcomat és meghallja a hangomat. Na ha még most is lesz pofája és lánynak néz, én esküszöm, hogy arcon törlöm!
|
