|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Hentai Chibi | 2011. 04. 06. 19:15:42 | #12806 |
Karakter: Celesztin
Megjegyzés: Baltazár-nak ~ drága Chiaka-mnak
Végre eljön 25.-e, csak épp nem úgy ahogy vártam. Mégis mi a francot képzelt magáról az az öntelt bunkó hogy ide jött éa faggata Chiaka-kunt? Ott helyben törtem volna össze, de nem lehet! Francba is! Na nem baj, legközelebb nem leszek kedves velük.
Csengetnek és én kisietek ajtót nyitni. Nincs valami túl jó kedvem, remélem nem fogok ma senkit megbántani mint szoktam.
- Chiaka! Yoake-san! - mutatom magam lelkesnek, de hát az is vagyok, csak jó kedvem nincs. Viszont üdvözöl Yoake-san és én betessékelem, megköszönök neki mindent és a konyha felé irányíttom.
- Szólíts nyugodtan Genichinek! - erre mosolyogva bólintok. Úgy lesz. Chiakatól átveszek két fazekat és betessékelem őt is. Nem lenne jó ha a drága Baltazár megfázna... Márha tényleg ő az, de mindegy. Én kedvelem őt mégha nem is ő Baltazár.
A konyhában aztán leteszünk mindent. Genichi a szobába megy, mi pedig maradunk. Kicsit feszült a levegő. lehet érzi hogy ideges vagyok? De nem, hiszen igyekszem elfedni. Kizárt hogy feltünt volna neki.
- Ideges vagy.
- Nem vagyok. - igyekszem vissza fogni magam, de nehezen megy. Hozzám simul, ez tetszik. Átölelem. Kis aranyos. Vajon ha ismét őnmaga lesz is ilyen marad velem? Kizárt! Ő nem lehet ilyen kis édes, akkor túl sebezhető lenne. Látni akaroma szemét, annyira szép... Ujjaimat kendője alá csúsztatom, de lefogja kezemet. Miért? Most mi van? Chiaka ne már!
- Most ne vedd le. - mi van?
- Már megint miért? A rohadt franba is Chiaka, gyönyörű szemed van! Mi az átkozott fészkes francért kell neked ezt a szaros kendőt hordanod? - emelem meg a hangom. Ideges vagyok, még szép! Jól van ... Nyugi Celestin .. nyugi ... Francba is!!!!
- A bátyám nem szereti ha leveszem. Ha kettesben voltunk, mindig megengedtem, hogy ...
- Nem érdekel a bátyád! - vágok ingerülten a szavába és feltolom azt a nyomorult kendőt. Durván csókolom meg és követelődzően. Nem fogom ereszteni őt! El akarják venni, tőlem de én nem hagyom! Egyszerűen nem fogom engedni nekik és nem érdekel hány nyomorulttal kell végeznem. Szépen lassan, de megnyugszom. - Senki sem vehet el tőlem. - és így is gondolom. Tényleg nem hagyom. Rá nézek és kicsit olyan zavartan mosolyog. Tuti nem tudja mire vélni ezt tőlem.
- Nem is fenyeget a veszély, hogy bárki el akarna. A sors a nyakadba vart, úgyhogy nem tehetsz semmit. - hm ... Aranyos. Bár tényleg ilyen egyszerű lenne minden, de sajnos nem. Csak a kezét fogom és simogatom. Mit mondjak erre? Nem tudom, fogalmam sincs mit reagálhatnék erre. - Celesztin, mi a baj? - hallom, de nem válaszolok. Ne kérdezd ezt kérlek. Túl bonyolult, hogy ezt most megértsd. - Celesztin?
- Semmi. - vágom rá a legegyszerűbb választ, a le gegyszerűbb hazugságot.
- Aha, oké. Szóval mi a baj? - hát nm adja fel. Gondolhattam volna, hogy ez neki nem elég kielégítő válasz.
- Bakker Chiaka, semmi közöd hozzá! … Csak hagyj békén egy kicsit! - erre persze elhúzódik tőlem. Én...én nem úgy gondoltam.
- Értem.
- Én nem úgy ...
- Értem, te nem úgy. Semmi baj. - mondj már mást is! Olyan rideg vagy. Sajnálom Chiaka! A rohadt életbe is sajnálom! - A te dolgod, nem kellett volna erőltetnem. Sajnálom. - nem a te hibád! Most erre mit mondjak neki? Elmondanám neki, de nem lehet. Vagy nem hinne nekem vagy félő bajba sodornám azzal ha ezt elmondanám neki.
- Mit csináltok már fiatalok? - Genichi felé kapom a fejemet.
- Semmit. - és már indul is ki, leverve egy poharat. Ahogy ők kimennek én össze szedem. Hát mégsem Baltazár megtalálása a legnehezebb, hanem az hogy magam mellett tartjam.
A hátralévő idő és az ebéd is feszült hangulatban tellik, de csak Chiaka és én érezzük így. Mit kellene most tennem? Majd ebéd után megbeszélem vele és elmagyarázom neki hogy nem rá vagyok mérges, meg valami hihető hazugságot is kitalálok. Csengetnek és szinte a vér is megfagy ereimben. Ha ez most megint valamelyik hitvány kutya, akkor azt hiszem nagyon szarul fog járni ha az én drága Chiakamat akarja.
- Maradjatok itt. Nyitom. - indulok máris ki az ajtóhoz.
Ismét csenget és engemm ár az idegbaj kerlget. Ki a franc ez ilyenkor? Mi a frászt akar?
- Haku! - az ajtót kinyitva fellélegzek. De mit akar?
- Híreket hoztam. - menti ami menthető hiszen láthatja, hogy nincs jó kedvem.
- Ez most nem a legjobb időpont.
- De ez fontos. Figyelj! - karba fonom kezem és az ajtófélfának támaszkodok. Akkor mondja, de ajánlom, hogy tényleg nagyon fontos legyen. - Az angyalok egyre nagyobb erőkkel keresik Baltazárt…- ezt már tudtam én is!
- Tudom, itt is voltak. Tudják, hogy én is őt keresem. - próbálok higgadt maradni. Esküszöm agyoncsapom egyszer ezt a kis idiótát.
- …immár sikeresen. - hogy mi van? Sikeresen?
- Megtalálták? - meg sem próbálom vissza fogni meglepetségemet.
- Meg bizony.
- Ki az? - nézek rá kiváncsian, de igyekszek higgadt maradni.
- Az a kiskölyök, akit mutattam. - Chiaka? Hát akkor tényleg Chiaka az.
- Talán tévednek… - ha most megtudná, hogy itt van akkor félő világgá is kürtölné. Ráadásul pont Chiaka? Ne.. És ha nem maradhatok így vele?
- Mihály maga jött a földre. Ő sosem tévesztené el, a gyilkos megismeri a keze nyomát. - ez igaz. Mihály ... Csak kerüljön a kezem közé az a féreg!
- Ezek szerint…
- … újabb háború lesz. Ezúttal őérte. - szuper. Én harcolni fogok Baltazár-ért! Senki sem veheti őt el tőlem!! Senki!!! Gondolataimból egy tárgy hangos puffanása zökkent ki. Némán fordulunk mind a ketten a hang irányába. Chiaka!
- Baltazár .... Mester. - hát még pont ez kellett nekem amai napra. Remek!
- Fogd be a szád! - rivallok rá. - Chiaka menj vissza! Ez nem tartozik rád!
- Már hogy ne tartozna. - ragadja meg hirtelen Chiaka kezét. Erezd el te nyomorúlt!! - Mester, azonnal vissza kell jönnie! - ám semmi reakció, Chiaka csak áll. Már mit is mondhatna ha nem emlékszik semmire? - Nem mondtad el neki… Mégis hogy a fészkes francba nem mondtad el neki?! Baltazár nagyúr… - elöször rám rivall, majd valami reakciót vár Chiaka-tól.
- Azt mondtam fogd be! -kiáltok ismét rá, mire elengedi. - Haku te idióta! Fogalmad van neked egyálltalán arról mit csinálsz? Baltazárnak semmi emléke sincs! Hogy mondhattam volna el neki? Ha? Megmondanád? - de nem szól semmit, csak lehajtja a fejét. - Ha erről bárkinek is szólsz, hatalmas bajba fogod sodorni Chiaka-kunt és a bátyját is.
- Ez igaz ... Sajnálom Celestin-sama ...
- Na most pedig takaródj és ne szólj erről senkinek! - elkotródik és én bezárom az ajtót. Chiaka felé fordulom és közelebb húzom magamhoz. - Cssss. - teszem ajkára ujjamat. - Figyelj, majd mindnet megmagyarázok. Rendben? De ne félj amíg én itt vagyok melletted. - csókolom meg. Vissza megyünk és befejezzük az ebédet.
Este aztán Genichi távozik és én kettesben maradok Chiaka-val. Az ágyon ülve csak némán hallgatunk. mit mondhatnék? Hol is kezdjem el?
- Na figyelj Chiaka. Nem tudom hol kezdjem hogy mi az amit jó lenne neked elmondani.- kezdek bele mondókámba. Hát ez vicces lesz. - Félig angyal vagyok és már évek óta Baltazárt keresem. Tudod nagyon-nagyon régen polgárháború tört ki az angyalok között. Két főangyal és híveik csaptak össze, Mihály és Baltazár. Baltazár az emberek közé kényszerült, erejét és emlékeit lepecsételték és gyermekként megszületett ebbe a világba. Mihály úgynevezett búcsuajándéka volt hogy elvette Baltazár látását. Eddig érted?
- Igen. Csak nem értem mi köze van mindennek hozzám.
- Te aznáp születtél mikor Baltazár ide kényszerűlt. Te magad vagy a szeráf, Baltazár. Sokan akarják a visszatérrésedet, de meg is akarják akadályozni mások. Én azért vagyok itt hogy megvédjelek.
- Nem értem.
- A bátyád gyógyulása sem volt véletlen. Én voltam az aki megmentette, de akkor mikor megkedveltelek és ezt tette még nem tudtam hogy te vagy Ő. És most hogy ez már biztos,amig vissza nem szerzed az erődet nagy bajban lehetsz. - mondom ez utobbit egy levegővel. Hát azt hiszem ennyi.
|
| Hentai Chibi | 2011. 04. 06. 19:15:42 | #12807 |
Karakter: Celesztin
Megjegyzés: Baltazár-nak ~ drága Chiaka-mnak
Végre eljön 25.-e, csak épp nem úgy ahogy vártam. Mégis mi a francot képzelt magáról az az öntelt bunkó hogy ide jött éa faggata Chiaka-kunt? Ott helyben törtem volna össze, de nem lehet! Francba is! Na nem baj, legközelebb nem leszek kedves velük.
Csengetnek és én kisietek ajtót nyitni. Nincs valami túl jó kedvem, remélem nem fogok ma senkit megbántani mint szoktam.
- Chiaka! Yoake-san! - mutatom magam lelkesnek, de hát az is vagyok, csak jó kedvem nincs. Viszont üdvözöl Yoake-san és én betessékelem, megköszönök neki mindent és a konyha felé irányíttom.
- Szólíts nyugodtan Genichinek! - erre mosolyogva bólintok. Úgy lesz. Chiakatól átveszek két fazekat és betessékelem őt is. Nem lenne jó ha a drága Baltazár megfázna... Márha tényleg ő az, de mindegy. Én kedvelem őt mégha nem is ő Baltazár.
A konyhában aztán leteszünk mindent. Genichi a szobába megy, mi pedig maradunk. Kicsit feszült a levegő. lehet érzi hogy ideges vagyok? De nem, hiszen igyekszem elfedni. Kizárt hogy feltünt volna neki.
- Ideges vagy.
- Nem vagyok. - igyekszem vissza fogni magam, de nehezen megy. Hozzám simul, ez tetszik. Átölelem. Kis aranyos. Vajon ha ismét őnmaga lesz is ilyen marad velem? Kizárt! Ő nem lehet ilyen kis édes, akkor túl sebezhető lenne. Látni akaroma szemét, annyira szép... Ujjaimat kendője alá csúsztatom, de lefogja kezemet. Miért? Most mi van? Chiaka ne már!
- Most ne vedd le. - mi van?
- Már megint miért? A rohadt franba is Chiaka, gyönyörű szemed van! Mi az átkozott fészkes francért kell neked ezt a szaros kendőt hordanod? - emelem meg a hangom. Ideges vagyok, még szép! Jól van ... Nyugi Celestin .. nyugi ... Francba is!!!!
- A bátyám nem szereti ha leveszem. Ha kettesben voltunk, mindig megengedtem, hogy ...
- Nem érdekel a bátyád! - vágok ingerülten a szavába és feltolom azt a nyomorult kendőt. Durván csókolom meg és követelődzően. Nem fogom ereszteni őt! El akarják venni, tőlem de én nem hagyom! Egyszerűen nem fogom engedni nekik és nem érdekel hány nyomorulttal kell végeznem. Szépen lassan, de megnyugszom. - Senki sem vehet el tőlem. - és így is gondolom. Tényleg nem hagyom. Rá nézek és kicsit olyan zavartan mosolyog. Tuti nem tudja mire vélni ezt tőlem.
- Nem is fenyeget a veszély, hogy bárki el akarna. A sors a nyakadba vart, úgyhogy nem tehetsz semmit. - hm ... Aranyos. Bár tényleg ilyen egyszerű lenne minden, de sajnos nem. Csak a kezét fogom és simogatom. Mit mondjak erre? Nem tudom, fogalmam sincs mit reagálhatnék erre. - Celesztin, mi a baj? - hallom, de nem válaszolok. Ne kérdezd ezt kérlek. Túl bonyolult, hogy ezt most megértsd. - Celesztin?
- Semmi. - vágom rá a legegyszerűbb választ, a le gegyszerűbb hazugságot.
- Aha, oké. Szóval mi a baj? - hát nm adja fel. Gondolhattam volna, hogy ez neki nem elég kielégítő válasz.
- Bakker Chiaka, semmi közöd hozzá! … Csak hagyj békén egy kicsit! - erre persze elhúzódik tőlem. Én...én nem úgy gondoltam.
- Értem.
- Én nem úgy ...
- Értem, te nem úgy. Semmi baj. - mondj már mást is! Olyan rideg vagy. Sajnálom Chiaka! A rohadt életbe is sajnálom! - A te dolgod, nem kellett volna erőltetnem. Sajnálom. - nem a te hibád! Most erre mit mondjak neki? Elmondanám neki, de nem lehet. Vagy nem hinne nekem vagy félő bajba sodornám azzal ha ezt elmondanám neki.
- Mit csináltok már fiatalok? - Genichi felé kapom a fejemet.
- Semmit. - és már indul is ki, leverve egy poharat. Ahogy ők kimennek én össze szedem. Hát mégsem Baltazár megtalálása a legnehezebb, hanem az hogy magam mellett tartjam.
A hátralévő idő és az ebéd is feszült hangulatban tellik, de csak Chiaka és én érezzük így. Mit kellene most tennem? Majd ebéd után megbeszélem vele és elmagyarázom neki hogy nem rá vagyok mérges, meg valami hihető hazugságot is kitalálok. Csengetnek és szinte a vér is megfagy ereimben. Ha ez most megint valamelyik hitvány kutya, akkor azt hiszem nagyon szarul fog járni ha az én drága Chiakamat akarja.
- Maradjatok itt. Nyitom. - indulok máris ki az ajtóhoz.
Ismét csenget és engemm ár az idegbaj kerlget. Ki a franc ez ilyenkor? Mi a frászt akar?
- Haku! - az ajtót kinyitva fellélegzek. De mit akar?
- Híreket hoztam. - menti ami menthető hiszen láthatja, hogy nincs jó kedvem.
- Ez most nem a legjobb időpont.
- De ez fontos. Figyelj! - karba fonom kezem és az ajtófélfának támaszkodok. Akkor mondja, de ajánlom, hogy tényleg nagyon fontos legyen. - Az angyalok egyre nagyobb erőkkel keresik Baltazárt…- ezt már tudtam én is!
- Tudom, itt is voltak. Tudják, hogy én is őt keresem. - próbálok higgadt maradni. Esküszöm agyoncsapom egyszer ezt a kis idiótát.
- …immár sikeresen. - hogy mi van? Sikeresen?
- Megtalálták? - meg sem próbálom vissza fogni meglepetségemet.
- Meg bizony.
- Ki az? - nézek rá kiváncsian, de igyekszek higgadt maradni.
- Az a kiskölyök, akit mutattam. - Chiaka? Hát akkor tényleg Chiaka az.
- Talán tévednek… - ha most megtudná, hogy itt van akkor félő világgá is kürtölné. Ráadásul pont Chiaka? Ne.. És ha nem maradhatok így vele?
- Mihály maga jött a földre. Ő sosem tévesztené el, a gyilkos megismeri a keze nyomát. - ez igaz. Mihály ... Csak kerüljön a kezem közé az a féreg!
- Ezek szerint…
- … újabb háború lesz. Ezúttal őérte. - szuper. Én harcolni fogok Baltazár-ért! Senki sem veheti őt el tőlem!! Senki!!! Gondolataimból egy tárgy hangos puffanása zökkent ki. Némán fordulunk mind a ketten a hang irányába. Chiaka!
- Baltazár .... Mester. - hát még pont ez kellett nekem amai napra. Remek!
- Fogd be a szád! - rivallok rá. - Chiaka menj vissza! Ez nem tartozik rád!
- Már hogy ne tartozna. - ragadja meg hirtelen Chiaka kezét. Erezd el te nyomorúlt!! - Mester, azonnal vissza kell jönnie! - ám semmi reakció, Chiaka csak áll. Már mit is mondhatna ha nem emlékszik semmire? - Nem mondtad el neki… Mégis hogy a fészkes francba nem mondtad el neki?! Baltazár nagyúr… - elöször rám rivall, majd valami reakciót vár Chiaka-tól.
- Azt mondtam fogd be! -kiáltok ismét rá, mire elengedi. - Haku te idióta! Fogalmad van neked egyálltalán arról mit csinálsz? Baltazárnak semmi emléke sincs! Hogy mondhattam volna el neki? Ha? Megmondanád? - de nem szól semmit, csak lehajtja a fejét. - Ha erről bárkinek is szólsz, hatalmas bajba fogod sodorni Chiaka-kunt és a bátyját is.
- Ez igaz ... Sajnálom Celestin-sama ...
- Na most pedig takaródj és ne szólj erről senkinek! - elkotródik és én bezárom az ajtót. Chiaka felé fordulom és közelebb húzom magamhoz. - Cssss. - teszem ajkára ujjamat. - Figyelj, majd mindnet megmagyarázok. Rendben? De ne félj amíg én itt vagyok melletted. - csókolom meg. Vissza megyünk és befejezzük az ebédet.
Este aztán Genichi távozik és én kettesben maradok Chiaka-val. Az ágyon ülve csak némán hallgatunk. mit mondhatnék? Hol is kezdjem el?
- Na figyelj Chiaka. Nem tudom hol kezdjem hogy mi az amit jó lenne neked elmondani.- kezdek bele mondókámba. Hát ez vicces lesz. - Félig angyal vagyok és már évek óta Baltazárt keresem. Tudod nagyon-nagyon régen polgárháború tört ki az angyalok között. Két főangyal és híveik csaptak össze, Mihály és Baltazár. Baltazár az emberek közé kényszerült, erejét és emlékeit lepecsételték és gyermekként megszületett ebbe a világba. Mihály úgynevezett búcsuajándéka volt hogy elvette Baltazár látását. Eddig érted?
- Igen. Csak nem értem mi köze van mindennek hozzám.
- Te aznáp születtél mikor Baltazár ide kényszerűlt. Te magad vagy a szeráf, Baltazár. Sokan akarják a visszatérrésedet, de meg is akarják akadályozni mások. Én azért vagyok itt hogy megvédjelek.
- Nem értem.
- A bátyád gyógyulása sem volt véletlen. Én voltam az aki megmentette, de akkor mikor megkedveltelek és ezt tette még nem tudtam hogy te vagy Ő. És most hogy ez már biztos,amig vissza nem szerzed az erődet nagy bajban lehetsz. - mondom ez utobbit egy levegővel. Hát azt hiszem ennyi.
|
| Hentai Chibi | 2011. 02. 18. 17:57:54 | #11455 |
Karakter: Celesztin
Megjegyzés: Chiaka-mnak
Másnap aztán a kórházba kísérem Chiaka-kunt. Kíváncsi vagyok sikerrel jártam-e, mert őszintén szólva nem igazán éreztem semmit és most próbáltam először.
A doktor remek hírrel fogad minket, Yoake-sannal minden rendben. Madoka-sensei valami csodáról beszél. Hát igen, ilyenek az emberek ... Nem tudnak semmiről biztosat, mégis hisznek benne. Se angyalt, se démont nem láttak még, mégis hisznek bennük. Páran köztük élünk, de nekik fel sem tűnik. Ostobák és sebezhetőek , ráadásul vannak akik könnyen befolyásolhatóak is. Szánalmasak!
Chiaka már be akarna menni hozzá, de a folyosón már meg is pillantom. Épp hogy szól, már Chiaka előtt is termed. Hát ez elég gyorsan ment, mit ne mondjak. Magam sem reméltem, hogy ilyen gyorsan fel fog épülni.
Tényleg nagyon szereti Yoake-kun a testvérét, de ez fordítva is igaz ahogy elnézem őket. Csak állok és figyelek, majd Yoake-san rákérdez ki is vagyok én. Hát tényleg ... még nem ismer. Chiaka kezét felém nyújtja, miközben bemutat. Jó érzés tőle hallani a nevemet, ahogy azt mondja Celestin. Mellé lépek úgy, hogy meg fogom a kezét.
- Köszönöm, hogy vigyáztál rá.
- Igazán nincs mit. - mosolygok kedvesen.
Miután Yoake-sant kiengedték a kórházból Chiaka haza költözött és most ismét egyedül vagyok. Csak eldőlök az ágyon. Most még suli sincs. Mit kezdjek magammal? Baltazárról sincs semmi! Chiaka-t pedig hiába hívom, nem veszi fel! Miért nem veszi fel? Elegem van! Hi-chan ugrik szinte rám. Neki is hiányzik Chiaka. És ahogy őt nézem remek ötletem támad. Felkelek az ágyból, kezembe kapom a pórázt és már nyitom is az ajtót. Hi-chan lelkesen kirohan én pedig utána indulok. Egy intésemre bezárul az ajtó. Fog most a franc a kulccsal szarakodni. Drága kutyuskám tudja merre kell menni, hiszen egyenesen Chiaka-ékhoz siet. Okos kutya. Nem hiába kaptam őt magam mellé. Szinte már előre örülök, hiszen láthatom őt.
Chiaka-ék háza előtt egy autó áll, de az ajtóban pár fura fazon akik bemennek. Kik ők és mit akarnak? A kocsi oldalán God News áll. Riporterek. Mocskos, pénzéhes nyomorult lelkek. Nem tetszik ez nekem! Gyorsíttok a lépteimen. Az ajtóban megállok és csengetek.
- Jó napot Yoake-san! - mosolygok kedvesen, Hi-chan meg csak a lábamnál ugrál. Türelem kislány, mindjárt berohanhatsz.
- Neked is Celestin. Chiaka-hoz jöttél? - mosolyog vissza.
- Persze. Remélem nem zavarok ... - célzok a kint álló autóra. Ő csak elmosolyodik.
- Gyere be nyugodtan. Csak egy interjút készítenek Chiaka-val.
- De nem akarok zavari...
- Te nem zavarsz. Gyere nyugodtan. - megsimogatja a pici kutyát és még jobban kinyitja az ajtót. Hi-chan kap az alkalmon és berohamozik.
- Rendben. - megyek én is utána. Nem mintha annyira nem akartam volna bejönni, de legalább kicsit játsszuk a kis aranyos fiút. Bent épp Chiaka-t az álmáról kérdezik és ő nem meri kimondani. Miért nem mondod ki? Nekem elmondtad... Akkor nekik miért nem?
Hi-chan megrohamozza és a lába mellett leül. Meglepődik, de mikor hozzá ér látom rajta, hogy felismeri. Most biztos arra kíváncsi itt vagyok-e.
- Ugyan Chiaka-kun. Miért nem mondod el mi az álmod? - hangom vidáman cseng. Na gyerünk már! Ne legyél szégyenlős.
- Jó napot. Önben kit tisztelhetünk? - fordul felém kérdőn a riporter. Gyanús vagy te nekem fiúcska ... Nagyon is. Van benned valami nem emberibb.
- Chiaka-kun barátja vagyok. - válaszolom, de igyekszek nem leleplezni magam. - Szia Chiaka. - üdvözlöm őt is. Csak leülök Yoake-san mellé és figyelek. Ezer százalék, hogy nem teljesen ember ez a pasas. De mit akar itt? Kétlem, hogy csak interjút akar csinálni. Közben Yoake-san elmondja miért is van itt a God News. Valóban? 19 éves vak fiatalokkal? Van egy olyan érzésem, hogy hazudnak. Micsoda véletlen egybeesés, hogy 19 éveseket keresnek ... Csak nem? egy pillanatra megérzem, hogy felizzik aurája. Nehezen tudja már rejteni valódi erejét. Nocsak, hát azt hiszem nemcsak én keresem Baltazárt. És ha ők itt vannak az azt jelenti, hogy ők is úgy hiszik ahogy én. Hogy Chiaka-kun Baltazár. Na azt várhatjátok, hogy átengedem.
Mikor végre elmennek leülök Chiaka mellé.
- Hívtalak, de nem vetted fel ... - jegyzem meg, de csak úgy mellékesen. Végül is ez rosszul esett nekem.
- Én csak ...
- Semmi baj. - mosolyodok el mikor magyarázkodna. - De örülök, hogy most találkoztunk. - Yoake-san kimegy a konyhába. - Hiányoztál. - suttogom a fülébe és megcsókolom. Készségesen viszonozza.
- Te is nekem. - erre még jobban elmosolyodok.
- Kérlek nézz rám. szeretném látni a szemed. - tiltakozna, de ismét csak én járok sikerrel. - Gyönyörű. Egy nap majd újra látni fogsz. Én hiszek benne. - csókolom meg. Ha rajtam múlik vissza adom a rangod, a látásod. Mindent. Nem hisz nekem tudom. - Van kedved átjönni szenteste után és velem is ünnepelni?
|
| Hentai Chibi | 2010. 12. 26. 17:13:34 | #10022 |
Karakter: Celesztin
Megjegyzés: Chiaka-mnak
Átmegyek a konyhába. Azt hiszem iszok egy csésze teát. Még csak hajnali kettő van, de nem tudok aludni. Idegesít a mai ... azaz tegnapi nap. Még hogy Chiaka-kun Baltazár. Hát ez röhejes. Lehetetlen. Dobok is egy e-mailt Haku-nak, hogy nézzen jobban utána a dolgoknak. A víz forr, előszedek egy csészét. Léptek ütik meg fülemet. Ki a frász? Szemeim feketén felizzanak és úgy fordulok meg, de ahogy meglátom ez elmúlik. Csak Chiaka-kun az.
- Chiaka! Hajnali kettő. Nem tudsz aludni? - kérdezem. Megnyugtató, hogy csak ő az és nem valami hülye jött már megint és akart lebeszélni Baltazár kereséséről. Felesleges. mert sosem fogok ezzel felhagyni! Közelebb lépek és a vállára teszem kezemet.
- Én csak ... - de nem mondja tovább. Ő csak, mi? Nem értem mit akar.
- Igen? - várom válaszát. Mi az? Miért nem mondja? Semmi baj Chiaka, mondd csak bátran.
- Látni szeretnélek. - nem tudom mit mondhatnék, teljesen zavarban vagyok. Végül semmi értelmeset nem tudok kinyögni. Ilyet sem mondtak még nekem soha ... Ráadásul nem egy vak fiú akit még szinte egy napja sem ismerek.
- Csak ne mozdulj. - a mellkasomhoz ér, végig vezeti felflé a kezét. Arcomon is végig simít. Hm ... Ő így "lát" engem. - Olyan szép vagy. - még ha színeket nem is lát, de így el tudja képzelni hogyan is nézhetek ki. - Hideg a bőröd. Kint voltál? - kimagyarázom magam, hogy kutyát sétáltattam.Hiszen az igazat mégsem mondhatom el neki. - Csukd be a szemed. - kéri és én így teszek. Tovább simít arcomon.
Még közelebb jön, fejét vállamra hajtja.
- Gyönyörű vagy. - nem tudok mit mondani. Te meg csodálatos vagy, a legcsodálatosabb ember aki valaha is létezett. Átfogom őt és szorosan tartom.
- Szeretkezni akarok veled.- erre kissé megfagyok. Chiaka-kun ... ez ... Csak jobban magamhoz fogom. Ez ... Én nem tudom mit tegyek, ő annyira különleges. - Te nem akarod? - de igen, de ... Annyira különleges. Hogy is tehetném vele? Csak felemelem a fejemet.
- De igen. - szenvedélyesen csókolom meg. Olyan édes. - Gyere! - vezetem a szoba felé. Bent leveszem róla a kendőt, hogy ismét láthassam a szemét. Annyira szép, megnyugtat és feledtet velem minden gondot. Óvatosan az ágyra döntöm. Felé térdelek, csókokkal halmozom. Akarom! A francba is! Minden porcikámmal akarom. Azt akarom az enyém legyen, senki másé csak az enyém.
- Sajnálom Chiaka. - eresztem el. - Te különleges fiú vagy, ne hagyd hogy bárki is könnyen megkaphasson. - csókolom meg. Elég értetlenül néz szegényke. - Azt szeretném ha előbb jobban megismernél. Ha megtudnád milyen vagyok. - ülök fel és ő is. Néma csend telepszik a szobára, kínos hallgatás az úr most.
Hajnali négy van már és egyikőnk sem tud aludni. A nemrég behozott teát iszogatjuk miközben hol ő, hol én kérdezek.
- Hány éves vagy Chiaka-kun? - nézem őt. Annyira szép, csodálatos.
- 19. Na és te? - csaknem félre nyelek. Idősebb mint én.
- 17 éves vagyok, középiskolás. - na basszus ez kicsit gáz.
- Na és tudod mi szeretnél lenni? - mosolyog kedvesen. Hát ha őt nem zavarja akkor nincs gond, mert engem nem érdekel ki az idősebb.
- Fogalmam sincs. Még nem gondolkodtam rajta,de sok minden érdekel. Az emberek nagyon különlegesek. Na és te? Tanulsz? Ha igen minek? - halmozom el kérdéseimmel.
- Vegyésznek tanulok. - válaszolja, de lehajtja fejét. Ne zavarjon semmi Chiaka, bátran jelentsd ki a dolgokat és ne félj mások reakciójától.
- Vegyésznek? - nem azért lep ez meg mert vak, hanem azért mert ő már tudja. Én meg csak vagyok és csupán egyetlen célom van: Megtalálni Baltazárt.
Sohasem gondolkodtam azon mi mást csinálhatnék ezen kívül.
- Az szuper. És mi szeretnél lenni? - mosolyodok el és még én is meglepődök azon mennyire kedves vagyok.
- Egy nap parfümöket szeretnék készíteni. - erre még jobban elmosolyodom és kissé nevetek is.
- Aranyos vagy. - jegyzem meg. Igazán jó, hogy ennyire határozott. - Gondolom akkor érzékeny vagy az illatokra.
- Igen. - hajtja le a fejét.
- Ne zavarjon semmi. - emelem meg finoman állánál és lágy csókot lehelek puha ajkaira.
- És a szüleid? - erre kissé megdermedek. Nem tudom mit mondhatnék ...
- Apámat nem ismerem.Anyám meg mikor kicsi voltam elhagyott. Nem kellek senkinek ezért élek egyedül.
- És akkor gondolom suli mellett dolgozol is ...
- Pincér vagyok egy étteremben. - vallom meg őszintén. Csupán azt nem mondom el neki, hogy nem vagyok halandó és hogy Baltazárt keresem. Mi is értene ő angyalokról, bukottakról és démonokról? - Láttalak régebben. Akkor már feltűntél nekem. - dőlök el és ő mellém fekszik. - Az étteremben. Én voltam az a pincér fiú. Akkor kezdtem.
- Tényleg? - elég meglepett. Akkor ő nem emlékszik rám, csak nekem volt ilyen maradandó az a néhány perc. A bátyja rendes volt, első borravalómat tőle kaptam.
- Igen. A bátyáddal voltál és már akkor azt gondoltam milyen különleges vagy. - mosolyodok el.
Még egy ideig beszélgetünk, aztán együtt alszunk el. Őt fogom. Most már mellettem van és ha tényleg ő Baltazár akkor még jobb.
Álmomban egy nőt látok. Szép kék szeme van, pont mint Chiaka-nak. Egy gyermek kezét fogja és vezeti. Én vagyok az a kis kölyök, a nő pedig valószínű, hogy az anyám ...
- Hova medünk mama?
- Maradj csendben! Gyere gyorsabban. Neked így lesz a legjobb.
- Nem akajom!
- Az nem érdekel. Celestin te más vagy.
Akkor még nem értettem, de most már tudom mi vagyok. És azt is tudom mi a célom. Nem adom fel amíg Baltazárt magam mellett nem tudhatom. Amíg ő vissza nem tér oda ahova való. És akkor már én is készen leszek, hogy vele tartsak.
|
| Hentai Chibi | 2010. 12. 25. 20:16:56 | #9985 |
Karakter: Celesztin
Megjegyzés: Chiaka-mnak
Közelebb hajolok hozzá és ajkam ajkához ér. Kellemes érzés ... Nem akarom semmire sem kényszeríteni, ha akar visszacsókol ha nem akkor meg nem. Apróbb kezei mellkasomhoz érnek. Talán el akar lökni magától? De nem, nem lök, csak fog. Mit akarsz? C
sókolj vissza, vagy lökj el, tök mindegy csak cselekedj már! Meglepetésemre viszonozza. Nyelvemmel kissé vadul hatolok szájába, de ezt is viszonozza. Szinte teljesen megőrjít. A hajába túrok, kissé szorosabban fogom. Ha az életem múlna rajta se engedném el. Felejtős, most már nem eresztem.
Az apró fekete cica nyávog egyet, majd leugrik közülünk és átfut a másik szobába. Hi-chan sietve követi, akár egy jó játszótárs. Csókolom, nem eresztem. Kissé erőszakosan, de mégis szenvedélyesen és ő benne van. Élvezi, tudom. Neki sincs ellenére és bárcsak ma találkoztunk úgy érzem mindent tudok róla. Mindössze egy légvételnyi szünetet tartunk.
Annyira nehezemre esik elszakadni ajkaitól és legszívesebben ismét támadnám és forró csókokkal halmoznám el, de a mobilja megrezdül. Francba is! Ez olyan igazságtalan. Pont mikor ilyen jól érzem magam, kell valaminek közbe avatkoznia. Nem eresztem, úgy veszi fel a telefont. Bár el akart lökni magától, nem hagyom.
- Haló? - szól bele. Legszívesebben kivenném a kezéből a telefont és kinyomnám. Aztán ott folytathatnánk ahol abba hagytuk. Közelebb csúszok hogy halljam miről van szó, de sajnos sikertelen. Viszont arca mindent elárul számomra. Félelem, aggodalom, kis kétségbeesés.
Az a baj, vagy épp nem baj a halandókkal, hogy minden érzés meglátszik rajtuk és nem tudják mások elől eltitkolni azokat. Még Chiaka sem kivétel. Tudom mit érez, mik játszódnak le a fejében. Mobilt tartó keze az ölébe hull és itt már biztos, hogy valami nagy baj van.
- Chiaka mi a baj? - de nem válaszol. - Chiaka ... - a keze remeg, arca fal fehér. Mi történhetett? A kezéhez érek. - Chiaka mondd el.
- A bátyám ... - nyögi ki és hirtelen fel kell. - Kórházban van, oda kell mennem ... Most ..
- Várj már. - fogom le kicsit. - Elkísérlek jó? Nem mehetsz most egyedül. - ezzel már kísérem is az előszobába. Felvesszük cipőinket és kabátjainkat. Kifelé menet hívok egy taxit.
A kórházban aztán rögtön meginformálom az egyik nővért, aki igazán segítőkésznek mutatkozik. Megtudjuk az orvos nevét, aki kezeli és akitől többet tudhatunk meg. Végig Chiaka mellett vagyok és vezetem őt. A dokit is leinformálom mindenről.
- Rokonok? - néz ránk.
- Chiaka z öccse. kérem mondjon el mindent. - nézek a doki szemébe határozottan. Ha akarod, ha nem tájékoztatsz minket és kedves leszel Chiaka-val vagy darabokra szedlek! Nem kell a meggyőző képességemről tanúbizonyságot tennem, anélkül is beszél. Annyit mondd amennyit mondhat nekünk, de az is elég. A többit úgyis megtudom, ha akarom.
- Autóbaleset. Most kómában van és nem tudjuk mikor ébred fel. Annyi biztos, hogy fejsérülése van, de többet csak a vizsgálatok után tudunk majd.
- Értem. - Chiaka szinte teljes testében remeg, érzem. Szegény fiú. Csak a bátyja van neki és most lehet őt is el fogja veszteni. Mit kellene tennem? Egyáltalán tudok én bármit is tenni? Semmire sem vagyok jó, csak egy korcs vagyok aki senkinek sem kell. De mégis ... Nekem úgy érzem most Chiaka mellett a helyem.
- Bemehetünk hozzá? - kérdezek rá. A doktor nem igazán akarja engedni. - Vagy legalább Chiaka ... - az orvos kissé végig méri. Elengedem Chiaka-t és félre hívom az orvost. Látom, hogy kissé megretten és nem tudja mire vélni cselekedetemet. Hallkabbra veszem és bizalmasan suttogok a dokinak.
- Chiaka-kun vak ... Szóval, ha nem gond bekísérem. Higgye el megnyugtatná ha bemehetne a testvéréhez. Csak ő van neki. - a doktorúr erre csak bólint, bár kissé bevetettem nem éppen emberi képességeimet. Tudom, hogy a szabad akarat szent, de ez most rohadtul nem érdekel. Chiaka fontosabb, nekem meg már amúgy is mindegy, hiszen senki sem fogad el. Egyetlen esélyem ha megtalálom Baltazárt és ő maga mellé vesz. Más már úgysincs nekem.
Vissza megyek Chiaka-hoz.
- Gyere, menjünk. - karolok belé, de valahogy először nagyon nem akaródzik neki velem jönni. Lehet mégis hallotta? - Ha azért vagy ilyen, mert hallottad amit a dokinak mondtam ne aggódj. Egyáltalán nem gondolom úgy, hogy segítség nélkül nem menne, de melletted akarok lenni. - erre elindul végre ő is.
A szobában gépek pittyegnek. Idegesítő, szívszorító ... Nem szeretem, mert mindig az jut az eszembe, hogy az a személy aki azokhoz a gépekhez van kötve mennyire kiszolgáltatott. Az ágyhoz vezetem. Ő végig simít testvére arcán és azonnal megerednek könnyei.
Elfordítom fejem, nem tudom mit kellene tennem. Megfogja testvére kezét, látszik hogy nagyon szereti. Rettenetesen kétségbe van esve. Tudom, hogy az jár a fejében, hogy nem veszítheti el, hogy már csak ő van neki senki más és nem veszítheti el. Fél, hogy egydül marad, pont mint én.
Tudom, én is a magánytól félek a legjobban.
Annyira feszélyez ez a helyzet. Érzem ahogy az én szívem is össze szorul és hiába próbáltam mindig erősnek és gonosznak, érzéketlennek mutatkozni most mindez semmivé lesz. És ez mind Chiaka miatt van, miatta gyengülök el ennyire. Most olyan sebezhetőnek érzem magam. Én nem vagyok jó! Gonosz vagyok, ízig-vérig gonosz! A francokat vagyok én az!
Egy magányos kölyök vagyok, aki senkinek sem kell. Aki olyan akar lenni, aminek azt hiszik elfogadják.
- Ne hagyj egyedül Genichi. Kérlek ne ... - rá nézek és mellé állok.
- Chiaka nem .... - de nem tudom mit mondjak. Csak kezemet vállára teszem és igyekszem össze szedni magam és magabiztosnak mutatkozni. - Chiaka nem fog elhagyni a bátyád! - jelentem ki. Nem érdekel hány új ellenséget szerzek magamnak, ha ezzel Chiaka-t boldoggá teszem, még akkor is ha csak egy halandó. Az sem érdekel, ha ezáltal még lassabb lesz a keresés vagy épp szüneteltetnem kell Baltazár után való kutatásomat. Most Chiaka az első. Nem kell tovább győzködni, megnyugszik. Egy széket teszek oda és leül az ágy mellé.
- Akarod, hogy megkérjem a dokit, hogy itt maradhass a bátyád mellett? - simítok végig az arcán. Még sohasem éreztem ezt ... Mi lehet? Sajnálom ... Igen, ez az. Sajnálom öt és azt szeretném ha minnél hamarabb gond nélkül mosolyoghatna. Mint ma, mikor Hi-chant simogatta. Ő csak bólint.
Kimegyek és ledumálom a dolgot, hogy egy kicsit szegjen szabályt, hiszen nemsokára vége a látogatásnak. Ellenzi, de meggyőzöm.
Nem mondom ki nyíltan de jobban jár ha hagyja, különben megtudja milyen a sötét oldalam.
Haza fele nem szól egyikünk se semmit. Annyira szomorú.
- Figyelj ... Mi lenne ha nálam laknál amíg a bátyád .. Yoake-san kórházban van? - megszokás, hogyha valakit aki idősebb nálam automatikusan san-ozom és a vezetéknevén hívom. Nem szól, gondolkodik. Csak úgy peregnek gondolatok a fejében. Van kulcsa, hiszen elkértük a bátyja holmijai közül, de nem szívesen hagynám most egyedül.
Nem attól félek nem tudna magáról gondoskodni, hogy nem boldogulna ... csak ... Most biztos nagyon ideges, mert aggódik. Jobb ha ilyenkor valaki van az ember mellett aki támaszt nyújt. Mellettem soha nem volt senki így egyedül küzdöttem meg a gondokkal.
Mielőtt még válaszolna megcsörren a mobilom. Drága informátorom hív.
- Mi az Haku? Gyorsan mondd. - nem vagyok mérges, inkább kissé fáradtnak mutatom magam. Nem akarom megijeszteni Chiaka-t. Ő csak hadovál valami olyasmit, hogy fontos, meg sok mindent akar mondani. - Figyelj akkor majd neten. Jó? - kérdezem. Kicsit morgolódik, de mivel tudja hogy erősebb vagyok nála igent mondd. Én is így gondoltam.
Elteszem a mobilt és ismét Chiaka-hoz fordulok. Megérkeztünk, kiszállunk a taxiból és én fizetek. Még borravalót is kap a srác.
- Nos? A kutyádnak is van hely nálunk. Hi-chan is örülne a társaságnak, engem meg igazán nem zavar, hely az van bőven. - mosolygok kedvesen. Kicsit habozik. Talán kételyei vannak? De végül bele egyezik. Bemegyünk hozzá, összepakol pár holmit magának, aztán már át is megyünk hozzám. Most sem beszélgetünk, nem tudok mit kérdezni, ő nem tud mit mondani.
- Egyedül laksz? - töri meg végül ő a csendet a kapuban.
- Igen. Nincsenek szüleim, sem testvéreim. - életem egy fájó dolga, hogy mindenki eldobott magától. - Egy időben volt egy nevelőm, de neki sem kellek, így egyedül vagyok. - szabadkozna, de csendre intem. Nincs szükségem sajnálatra. Pont jó így nekem. Bemegyünk a kapum, be a bejárati ajtón. Ismét le a kabát és cipő. Hi-chan boldogan rohan elénk a nappaliba, de a nagyobb kutya láttán megtorpan.
- Ne félj Hi-chan. - nevetek picit.
Bekísérem a nappaliba aztán vacsorát készítek. Kellemesen telik vele az idő és nem érzem magam annyira egyedül. Az én kis kutyusom is össze barátkozott közben a ngy retrieverrel, Akira-val.
Este ahogy Chiaka elaludt én már indultam is. Kint aztán kitártam vajszínű szárnyaimat és a magasba emelkedtem. Hogy mi a célom? A kórház. Miért? Még magam sem tudom, de segíteni akarok. Haku már ott vár rám, hiszen megbeszéltünk egy találkozót. Némán osonok be Yoake-san szobájába és magam sem értem még mindig miért teszem azt amit. Remélem rendbe jön és holnapra már felébred. Csodának fogják majd tartani, de végül is az. Egy igazi angyali csoda, még ha azoknak ott fent nem is kellettem soha.
Amilyen csendben érkeztem, olyan csendben távozok is.
- Na mondd! - sétálunk némán az utcán.
- Találd ki mire jutottam az ügyeddel kapcsolatban?
- Nem játszadozni jöttem. - mordulok rá, mire megremeg. - Mondd, ha kedves az a nyomorult életed!
- Oké-oké, bocsi. - majd már hozzá is kezd és egy képet nyújt át. - 19 évvel ezelőtt mikor Baltazár az emberek közé kényszerült úgymond újjászületni ez a fiú jött egyedül a világra, pont december 29.-én. A neve ...
- Chiaka Yoake. - vágom rá. Ez nem lehet ... Tényleg ő lenne Baltazár. Még végig hallgatok pár dolgot és megtudom hogy 10 évesen túlélt minden karcolás nélkül egy autóbalesetet és hogy akkor vesztette el szüleit. Ezek után haza sietek.
Némán nyitok be a szobába. Alszik. Hihetetlen, hogy végig itt volt a közelemben ... Nem akarom elhinni. Ez tuti valami baromság. Ő nem lehet Baltazár. Ő nem.
|
| Hentai Chibi | 2010. 12. 23. 16:00:58 | #9923 |
Karakter: Celesztin
Megjegyzés: Chiaka-mnak
Hideg decemberi nap van. Még pár nap és itt a karácsony és még mindig semmi. Évek óta keresem Baltazárt és semmi. Rohadt életbe! Csak nézek ki az ablakon. Csöngessenek már! Ez az utolsó tanítási nap és aztán jön a szünet, de lassan telik az idő. Esküszöm ha ez így megy tovább én falat fogok fejelni! Végre megszólal a csengő.
Felkapom táskámat és már ott sem vagyok. Rohadtul nem érdekelnek a többiek, jobb dolgom is van mintsem beülni velük valahova ünnepelni.
Kiérve az épületből hűvös szellő csap meg. De kurva hiideg vaaan. Gyors léptekkel indulok el haza és közben összehúzom magam. Annyira azért nem fázom, fűt a démoni gonoszságom belülről. Heh ... Ez poén. Kezeimet zsebre vágom, legalább az ne fagyjon. Végre. Már ott a zebra. Még gyorsabban lépek. Egy srác keresi a gombot.
Hm ... Nem szerencsés ilyen időben szerencsétlenkedni. Megfogom a csuklóját és felvezetem kezét egészen a gombig, hogy megnyomja. Vak ... De miért nem kutyával jött? Az jobb ilyen szar időben.
- Köszönöm.
- Szívesen. - mosolyodok el halványan. Francba is, túl kedves vagyok. Csak állok és várom, hogy váltson a lámpa, aztán végre ez is megtörténik. Elindulok, de átvezetem. Csak akkor engedem el karját, mikor már teljesen átértünk. Valahogy nem akarom, hogy baja essen. Viszont az idegesít, hogy úgy viselkedek akár egy őrangyal. Idióta én!
- Köszönöm. - mondja ismét. Nem tudja biztosan hol vagyok, de azért nagyjából sejti. Aranyos srác. Igyekszik egyedül boldogulni és láttam rajta, hogy nem igazán tetszik neki, hogy átkísérem, ennek ellenére mégis megköszöni.
- Szívesen. - mondom én is ismét. - Celesztin. - mutatkozok be és várom, hogy mondja a nevét. Érdekel, nem tudom miért csak érdekel.
- Chiaka. - nyújtja kezét és én megfogom. Az enyémhez képest apróbb keze van és szinte jég hideg. Aranyos mikor mosolyog.
Megkérdezem merre lakik. Azt hiszem jobb ha haza kísérem. Akkor tuti nem lesz semmi baja. Ellenkezik, nem durván utasítja vissza a segítségem, de a tudtomra adja hogy boldogul ő egyedül is. Kételkedik ... Kissé mintha meg is rémülne. Biztos azt hiszi ártani akarok neki, pedig tényleg csak a jó szándék vezet. És ha még egyszer rendes leszek a mai napon valakivel én tuti szíven szúrom magam.
- Miért nem foglalkozol a magad dolgával? - na ez csúnya volt. Ezt kapják a jó fejek, ha segíteni akarnak. De igaza van. Miért? Miért akarok neki minden áron segíteni? Nem értem.
- Jobban érezném magam, ha látnám, hogy biztonságban haza érsz. - mondom őszintén. Nem is olyan rossz jót tenni ... De én NEM vagyok angyal és nem is leszek az soha! Nem szól semmit, csak bólint. Elindulunk és én elég közel megyek hozzá. Nem szólunk egymáshoz. Ő nem mondd semmit, nekem meg nincs kedvem. Bár elég szimpatikus, de csak egy ember. Ezen semmi sem változtathat.
Végre bejutunk az utcájába.
- Melyik a tiétek? - érdeklődöm meg.
- Hatodik. - na már nemsokára ott vagyunk, aztán mehetek haza. - Ez az. - hirtelen megáll és én is. - Köszönök mindent.
- Szívesen. - mosolyodok el. Szinte alig váltottunk pár szót, de ez mindig benne volt.
Kutya nyüszögés és ajtó kaparás hallatszik. Ha van kutyája, akkor miért nem vitte magával?
- Aki csss! Mindjárt bemegyek. - kezdi el keresgélni a kulcsát, de egy idő után elég kétségbeesett arcot vág. Kutat, de nem találja.
- Minden rendben? - nézek rá kérdőn. Na mi lesz? Hol a kulcsod? Siess már kicsit!
- Nem találom a kulcsom. - basszus!
- Nálad volt mikor eljöttél?
- Nem tudom. - elég zavarodottnak tűnik. Hát szar lehet vakon ilyenekre pontosan emlékezni. - Nem.
Most mit tegyek? Nem hagyhatom ilyen időben magára.
- Egyedül laksz?
- A bátyámmal.
- Mikor jön haza. - látom rajta, hogy nagyon fázik.
- Soká. - basszus. Akkor tényleg nem hagyhatom itt. Nem lennék nyugodt azzal a tudattal, hogy ő itt kint fagyoskodik míg én a meleg szobában vagyok és nézem a kinti zord időt.
Én nem fázok, de ő szinte remeg.
- Gyere hozzám. - ajánlom fel. Hát az biztos, hogy jobb mint itt fagyoskodni. Ráadásul nem is lakok olyan messze. Látom rajta, hogy nem igazán akar, fél. Hát így én sem bíznék meg egy idegenben, de nincs más lehetősége. Vagy ez vagy itt kint megvárja a bátyját. De ahogy elnézem ennél csak hidegebb lesz és a szél is erősödik. - Hagyok egy üzenetet a bátyádnak, hol keressen, ha megjön. Ne maradj itt a hidegben! - nem szól, csak bólint.
Előszedek egy lapot és leírom a címemet és azt is hogy Chiaka ott lesz. Aláírom aztán a postaládába dobom. Csak belé karolok és vezetni kezdem. Kicsit gyorsítunk a tempón. Na itt jobbra, aztán már csak egyenesen megyünk.
Tényleg egyre hűvösebb van és a szél is erősebb.
Megállok a ház előtt és kinyitom a kaput. Felmegyünk az ajtóig, kinyitom azt is és bevezetem. A hideg után kellemes a benti meleg. Leveszem a kabátomat és a cipőmet is. Ő ugyanígy cselekszik. Felakasztom a kabátokat, aztán átvezetem a nappaliba. Leül a kanapéra.
- Mindjárt jövök. - mondom és átsietek a konyhába. Hol egy kés? Most szúrom magam szíven! Na jó, kész. Feladom! Ma még rendes leszek és segítőkész meg minden, de holnaptól az ilyenekért minimum megfejelem a falat.
Két csésze teával térek vissza. Leülök mellé.
- Epres, remélem jó. - adom a kezébe az egyiket. Jó meleg, felmelegíti majd.
- Köszönöm. - erre csak elmosolyodom.
- Ne köszönd csak idd. Ez majd felmelegít. - iszok bele teámba. Olyan kellemes illata van. Hátra dőlök és egy picit lehunyom a szemem. Fárasztó volt ez a mai nap. Valami huppan az ölembe.
- Neko. - nevetek az apró fekete cicára nézve. Aztán megjelenik egy fehér kis golyó. Nem hozzám siet, hanem egyenesen új ismerősömhöz. - Ne ijedj meg ha valami kis picur hozzád ér, csak a kutyám. - és már talált is. Hogy tudja mi a jó neki. - Hi-chan nem szégyelled magad? - bűnmegbánóan rám néz.
- Semmi baj. - átveszem a poharat és az asztalra teszem. A kis Neko már rég összegömbölyödve fekszik a bal oldalamon. Chiaka megsimogatja. Furcsa, pedig bizalmatlan szokott lenni az idegenekkel. - Milyen fajta? - kérdezi és valahogy most mintha jobb lenne a kedve.
- Japán spitz és hófehér. - közlöm vele. - Nemrég kaptam egy barátomtól. A cica meg csak átmenetileg van itt nálam.
- Ő nem a tiéd?
- Nem. A szomszéd kislányé, csak elutaztak. - hát igen. Egy gyenge pillanatomba bevállaltam, hogy vigyázok rá.
- Értem. - egy pillanatra elmosolyodik, hogy a kutyust simogatja. Annyira édes és most eléggé kiszolgáltatott. Vörös haja van, de vajon milyen a szeme. Kendővel takarja, de ha ...
- Lehet kissé bunkón fog hatni a kérdésem, de csak érdekel ... Szóval te vaknak születtél? - ne válaszol csak bólint. - Megnézhetem milyen színű a szemed? - érnék a kendőhöz, de elfordítja fejét, nem engedi hogy leszedjem. Egy váratlan mozdulatnak köszönhetően mégis sikerül. Magam felé fordítom fejét és állánál picit megemelem.
- Kérlek néz rám. - érek másik kezemmel finoman arcához. Rám néz ... szép ... nagyon szép. - Hm ... - mosolyodok el. - Szép tengerkék szemed van. - olyan közel van az arcom az övéhez. Miért érzem azt, hogy meg kellene csókolnom?
|
|
