Bebújik mellém a takaró alá, elsimítja hajamat aztán megcsókol. Végig csókolja a nyakamat, kulcscsontomat, már a kebleimnél jár, miközben a takarót is lejjebb húzza, amit az követ, hogy lerántja rólam. Próbálom takarni magam, de megfogja kezeimet és testéhez húzza. Megértem, hogy mit szeretne, így aztán a hátát kezdem simogatni.
Steve közben az egyik mellemmel kezd játszani miközben csókolózunk. Ujjai közé csippenti bimbómat, mire halk nyögés szakad fel torkomból, amit nyelve vált fel. Átvándorol a másikra is, amit meg is szív, amit hangosabb nyögéssel díjazok már.
Lefelé haladva puszikkal halmoz el, hasamat és combom belső felét meg is harapdálja. Széthúzza lábaimat, aztán rám néz, mire ajkaimba harapok, hogy leplezzem zavaromat, és izgatottságomat. Először nyelvével kezd kényeztetni, de hamarosan ujjai is csatlakoznak. A szívem össze-vissza ver, ujjam haját túrják vagy vállát mardosom…
Azt hittem, hogy Steve még időben abba hagyja, de nem…így hangosan felnyögve élvezek el mámoros érzés kíséretében. Fölém mászva nyalja le ujjait, szerintem szándékosan, mert tudja, hogy zavarba jövök tőle.
-Pihenjünk kicsit? –kérdezi nyakamat megszívva. Megrázom a fejemet, és megcsókolom. Próbálok bátrabb lenni, szóval most én döntöm le őt és mászom fölé. Kezem hasától indul meg felfelé, végig a mellkasán. Lehajolok, hogy megcsókoljam, majd megkeresem hátra nyúlva férfiasságát. Kemény, és bevetésre kész, Steve meg már a combjaimat mardossa, nem is húzom az időt tovább, lassan magamba fogadom őt. Várok pár másodpercet, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen, aztán lassan ringatni kezdem a csípőmet, miközben Steve kebleimet kezdi markolászni. A kellemes érzésen felbátorodva gyorsítok a mozgásomon, szerelmem arcán látva az ő legnagyobb örömére.
Nyakát kezdem csókolni, és gyorsítok a tempón is, élvezem, ahogy Steve minden porcikámat megtalálja simogatásával. De neki ez még mindig nem elég, a fenekembe markolva veszi át az irányítást és gyorsít rá lökéseivel a mozdulataimra. Ez nekem elég is, hogy újra elélvezzek, de mielőtt vele is megtörténne, kihúzza férfiasságát. Először nem értem, de aztán maga alá fektetve csusszan belém újra.
-Szeretlek…Teljes szívemből szeretlek! –mondja, aztán megcsókol és mozogni kezd. Lábaimat dereka köré fonom, így Steve még mélyebbre tudja lökni magát. Úgy érzem, hogy ez a Mennyország… Hirtelen csörgésre leszünk figyelmesek. Steve telefonja az, de nem engedem, hogy felvegye, most nem. Pár percnyi mozgás után élvez el engem is magával rántva a gyönyörbe.
Rám roskadva szusszan pár pillanatig, de aztán mellém fekszik, én meg hozzá bújva pihenek. Mindketten kezdünk elaludni, mikor a telefon megint megszólal. Steve veszi fel, de látom a kijelzőn, hogy Brian az.
-Jó, jó, rendben. Megyünk már. –szóval már keresnek- Soha nem volt ilyen jó. –mi? Ne nézz rám! Ugye nem arról van szó, hogy mi…? Neee….Már úgyis mindegy, ehh…
Együtt megyünk fürdeni, aztán gyorsan magamra kapok egy fehér ruhát, Steve visszaveszi az öltönyét, aztán taxival visszamegyünk a lagziba, amit a tengerparton tartunk édesem külön kérésére. Megérkezésünkkor mindenki gratulál nekünk, aztán Loren és Brian is előkerül.
-Mit vigyorogsz? –kérdezi Steve Briantől.
-Soha nem volt ilyen jó? Ezek szerint remek nászéjszakátok volt…-Istenem neee…Loren oldalba is löki őt. Köszönöm barátnőm. Gyorsan el is megyünk kicsit dumálni, no meg a további kínos helyzeteket sem árt elkerülni. Pár perccel később Brian kikiabálja, hogy menyasszonytánc van. Először apuval, aztán Steve apukájával táncolok, majd jöhetnek a nagypapák is, de kezdek fáradni…Stevere nézek, ő az én megmentőm. Lekér táncolni, én meg teljesen neki dőlök a fáradtság miatt.
A torta csúszása miatt Loren ideges, pedig nem az ő hibája, a cukrász tévedt el. Szerencsére a vendégeknek fel sem tűnik. Közben Steve szülei is félrehívnak, hogy átadják az ajándékukat. Ausztráliába szóló jegyek? Csodás nászutunk lesz.
-A szállás is el van intézve. Kellemes nászutat. –mondja Steve anyja.
-Köszönjük, de…-kezdek bele.
-Semmi de! Megérdemlitek. –mondja az apja.
-Köszönjük! –Steve örömében felkapja az anyukáját és megpörgeti.
-Van itt még valami Steve. –egy szerződést kap- Most, hogy meg van a diplomád, dolgozhatsz a cégnél vezető pozícióban. És te lettél a cégem örököse. –mondja mosolyogva. Steve először talán fel sem fogja, csak mikor a szerződést kell aláírnia. Kap tőlem is pár puszit, hogy felébredjen végre az első nagy csodálkozásból.
A torta is megérkezik, amit fel is vágunk. Egymást etetjük, Steve elég maszatos is lett, amit visszaad azzal, hogy megcsókol,így engem is összeken. De nem azt már nem engedem, hogy lenyalogassa, ennyi ember előtt…
Az ünnepség után fáradtan esünk haza és fekszünk le az ágyon. Sok minden kavarog a fejemben, szinte még fel sem fogtam, hogy férjes asszony vagyok, csak annyit, hogy örömömben sikítani tudnék. Steve gyengéden szorít magához, majd megszólal.
-Maya…mi lenne, ha nem szednéd tovább a fogamzásgátlót? Szeretnék egy pici babát…egy kislányt, aki pont olyan gyönyörű, mint te. Na, mit szólsz hozzá? –kérdezi mosolyogva fölém támaszkodva- Apunak hála már jól fizető állásom is van…-teljesen ledöbbenek a kérés hallatán, mit mondhatnék erre?
-Steve…-kimászom alóla, hogy fel tudjak ülni- Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük. Én még nem…Félek, hogy rossz anya lennék, és, hogy még nem készültem fel egy gyerekre. Nekem ez az egész még olyan új, még új, hogy veled vagyok. Szeretném, ha a gyermekem büszke lehetne az anyjára, és nem csak te tartanál el minket. Rengeteg munka vár rám, megérted ezt? –kérdezem egészen halkan. Kicsit szégyellem is, hogy most még nemet kell mondjak neki, mert szeretném boldoggá tenni őt.
-Rossz anya? Neked van a világon a leghatalmasabb szíved, te lennél a legjobb anyuka az egész földkerekségen. Még hogy rossz anya lennél…Ezt nem hiszem, sőt biztosra veszem, hogy jó anya lesz belőled. A munka sem olyan fontos, anyaként is lehetsz híres. Mit mondjak még, hogy meggyőzzelek? –mindjárt megszakad a szívem, de akkor is…
-Sajnálom…tényleg sajnálom, de még egy picikét várjunk, rendben? –hozzá bújok ezzel is bocsánatot kérve.
-Nem szeretnék semmit sem erőltetni, ha várni akarsz, akkor várni is fogunk. –megpuszilja a homlokomat.
Az este hátralévő része azzal telik, hogy pihenünk, hisz mindketten elég fáradtak vagyunk. Viszont Steve ma nagy hatással volt rám, vagyis nem csak ma, de ma végképp bebizonyította, hogy mennyire nagyon szeret. Holnap meg kéne lepnem valamivel…Mindegy, most inkább aludjunk…
Másnap reggel elég korán kelek, de friss vagyok és nagyon izgatott. Összeszedem magam a fürdőszobában, felveszek egy bikinit meg egy rövid kis fodros szoknyát, aztán sietek reggelit készíteni az én édes férjemnek.
A szobába érve felhúzom a redőnyöket. A nap kellemes melegével simogatja bőrömet, mélyet szippantok a kora reggeli, friss levegőből, aztán leülök Steve mellé, és cirógatni kezdem a karját.
-Jó reggelt álomszuszék! –adok egy puszit a szájára.
-A világ legszebb feleségének is! –felülve közelebb húz, és a nyakamba csókol.
-Ez én lennék? –kicsit zavarban vagyok, de aztán elmosolyodom, mikor bólint a kérdésre. Milyen édes! Reggeli közben elmesélem neki, hogy mit találtam ki mára. Szeretnék lemenni a tengerpartra. Steve is benne van, örül neki, hogy kettesben lehetünk kicsit a természet lágy ölén.
Kora délután el is indulunk a part egy kihaltabb részére, hogy ne zavarjon senki. Nagyon jól mulatunk, fogócskázunk a parton és a vízben is. Persze hagyom, hogy Steve mindig elkapjon, és lebirkózzon, ahogy ő is hagyja nekem. Kéz a kézben nézzük a hullámzó tengert, talpunkat lágyan simogatja a víz.
-Bár megállna az idő, és soha nem menne le a nap…-felteszem a kezemet a nap felé, mintha csak hinnék benne, hogy megtarthatom, hogy ne nyugodjon le ma este.
-Miért szeretnéd? –kérdezi Steve a kezem után nyúlva és megfogva azt.
-Mert félek a holnaptól…félek, hogy egyszer véget ér a boldogságunk…-nézek rá válasz közben.
-Én nem félek, mert tudom, hogy ha együtt vagyunk, csak boldogok lehetünk, és mi sosem fogunk elválni. –beletúr a hajamba- Soha. –ismétli meg, majd megcsókol. Mindketten eldőlünk és élvezzük az együtt töltött perceket, hosszan és szenvedélyesen csókolózva.
Hazafelé menet találkozunk Steve egyik volt lakótársával és az egyik ismerősével. Rögtön felajánlják, hogy meghívnak minket egy italra. Én benne vagyok, úgy sem ismerem még Steve barátait. Egész jól elbeszélgetünk, míg…
-Ha Steve előbb mondja, hogy ilyen szép lányt hoz haza, akkor el sem költözöm. – mondja nevetve.
-Miért? Sok lányt vitt haza? –kérdezem.
-Nem, elég keveset laktunk abban a házban együtt, szóval nem volt rá ideje. Vagyis…volt egy csaj, de őt sem hozta haza, a discoban megrakta, még odakint is hallottuk, ahogy sikítozott a mosdóban…-mi? Ez nekik tényleg vicces?
-Mikor volt már az? Amúgy meg részeg voltam. –szól közbe Steve, mert ő tudja, hogy erre nagyon érzékeny vagyok- De már nem részegeskedem, látszik is, hogy így a világ legszebb nőjére találtam rá, akit szeretek is. Végre boldog vagyok, vagyis vagyunk, igaz Maya? –néz rám, de én nem is hallom, hogy mit mond. Képzeletben én is a mosdó előtt állok, és hallom azokat a hangokat. Mégis mit gondoltam? Steve élete unalmas lett mellettem, én nem vagyok ilyen bevállalós…
-Maya? –maga felé fordít.
-Ne! –befogom a fülemet, aztán felpattanok az asztaltól és kirohanok a bárból. Segítség…segítség…nem akarom hallani, nem akarom, hogy megint fájjon. Miért teszem ezt megint magammal? Mi van, ha ennyi nőből valaki már szült neki egy gyereket, csak Steve eltitkolja? Mi van, ha neki már van valaki mástól gyereke? De én meg miért gondolok erre? Kiszakítom a saját szívemet ok nélkül…
Félórányi bolyongás után leérek a partra, útközben Steve lemaradt, valahol elveszített. Úgy ülök le a homokba, mint egy megsebzett kismadár. A golyó, ami eltalált…igen, Steve múltja sebzett meg megint. Újra és újra több sebből vérzem, nem bírom már. Ettől még meghalni is jobb lenne, akkor legalább már nem fájna, nem éreznék…
Eldőlök és csak nézem az egyre sötétedő eget. Nem tudtam megtartanianapot, hogy ne nyugodjon le, és a boldogságomat sem, hogy a lelkem békére találjon. Steve sem tud már többet adni nekem, innen már nincs tovább. Ezt a harcot már csak én vívhatom meg saját magammal. Nem menekülhetek el az elől, ami nem érintett sosem.
Igen…nem is érint…nem érint…
Mit tettem megint? De legalább rájöttem a legfontosabb dologra…Nem szenvedhetek egy olyan dolog miatt, amiben nem volt részem. Steve nem csalt meg, és nem is fog, mert megváltozott. Nem félhetek a múlt hibái miatt, hogy megint megtörténik a jelenben. Miért tartott ilyen sokáig erre rájönnöm? Bizonytalan személyiség vagyok, nem hiszek magamban, ez a baj. Vagyis…Steve mellett elkezdtem hinni, kezdem elhinni, hogy szép vagyok. Hát…talán nem véletlenül vagyok modell, nemde? Édesem, bárcsak itt lennél, hogy ezt neked is elmondjam…
-Maya! –Steve?
-Szerelmem…ne haragudj…-mire kimondom, ő már át is ölel.
-Úgy féltem. –micsoda?
-Féltél? Mitől? –kérdezem, mire csókolgatni kezd.
-Attól, hogy bajod esik, vagy…vagy, hogy elhagysz…Mindkettőbe belehalnék. –erősen szorít magához. –Bocsáss meg, hogy…-ujjaimat szájára teszem.
-Nem tettél semmit, és rájöttem, hogy ez a lényeg. Egy olyan ajtót akartam kifeszegetni, ami a múltba vezet vissza. De az az ajtó valójában egy fal, és nem vezet sehová sem. Nekünk már van múltunk, és az szép. Jelenünk is van, és a jövőnk még ennél is szebb. Kellett ez a sokk, hogy rájöjjek erre. Nincs több dráma, mert megértettem a lényeget…-magyarázom mosolyogva.
-Lényeget? –kérdez vissza, de már ő is mosolyog.
-A lényeg…-közelebb lépek- mi vagyunk…-átkarolom a nyakát és megcsókolom. –És a barátaid? Bolondnak néztek, igaz? –kérdezem kínosan mosolyogva.
-Nekik azt mondtam, hogy elfelejtettél egy fotózást és ezért rohantál el ilyen furcsán. -hehe, cseles.
-Köszönöm. Mindig is tudtam, hogy nagyon okos férjem van, de már egy csepp kétségem sem maradt. –cirógatom végig karjait.
-Miért, eddig volt? Na gyere csak ide! –felkap és a víz felé kezd el vinni. Sikítozva, nevetve kapálózok a lábaimmal, de nem nagyon hatom meg vele, mert máris a vízben vagyunk. Úgy jövünk ki a vízből, mint két ázott veréb, de szerencsére van óriási pokrócunk, amit leteríthetünk a homokra, hogy ne legyünk koszosak.
-Szeretlek…-súgom két csók között, miközben Steve felettem támaszkodva simogat.
-Én jobban…-feleli és újra megcsókol.
-El sem akarlak engedni, imádlak! –mondom a nyakába kapaszkodva.
-Én jobban. –megint megcsókol.
-Kívánlak…-suttogom egészen halkan a fülébe. Most nem jön azonnal a válasz, mintha nem hinné el, hogy ezt mondom, és hogy pont itt. De aztán…
-Én jobban. –ennyi kellett csak, hogy egymásba gabalyodva falni kezdjük a másik száját.
A csillagos ég, a hullámzó tenger hangja, és ő…egy tökéletes este kezdete…
‐Steve… - fogja meg a kezemet - Tényleg nem vagyok az. Tudod, én szeretném, ha a kicsinek meglenne mindene, és sokat tudnék vele lenni, ha egyszer megszületik. Ez most nem menne. Most írtam alá egy szerződést, tartanom kell magam a kikötésekhez, fotózásokra kell járnom. Igaz, hogy nem kötötték ki, hogy nem eshetek teherbe, de ha lesz egy kisbabám, akkor már nem szeretném ezt csinálni. Fiatal vagyok, kezd beindulni a karrierem, még csak most ismerkedtünk meg… - oké, vettem az adást…
‐Nem akarsz még gyereket, igaz? – kérdezem elszomorodva.
‐MÉG nem. – jól megnyomja a még szócskát, a gyengébbek kedvéért… - Szedem a gyógyszert, de ha mégis bekopogtatna hozzánk a gólya, ne gondold, hogy nem örülnék neki. Szeretlek, és kisbabát is szeretnék, csak kicsit nyugodtabb háttérrel. – igazad van…
‐Rendben, megértelek. Legalább lesz időnk külön kis szobát kialakítani neki, meg kereshetek egy jól fizető állás is. De, ha bármi van, akkor…
‐Akkor neked szólók először. – fejezi be a mondatot.
Nagyon helyes…megcsókoljuk egymást, és ez a csók alatt elborulunk az ajándékok közé. Kellemes landolás…
Késő délután Brian átjön új kedvesével…na kivel? Persze, hogy Lorennel. Kis tubicáim…aranyosak. Mi Briannel megyünk tv-t nézni a szobába, addig is babám tud beszélgetni legjobb barátnőjével. Néha azt is kell.
Aztán kicsit összeszarom magam, mikor Loren belöki az ajtót és közli, hogy Maya sír. El is meséli miről beszéltek és felvilágosít, hogy miért is sír. Miért kerülnek mindig szóba azok a lányok, akikkel régen dugtam!? Azonnal átmegyek hozzá, hogy megnyugtassam.
‐Szerelmem, nem is akarom, hogy más legyél, mint amilyen most vagy. – szorítom magamhoz - Ha több dolgot akarsz tudni, majd én megtanítalak rá – végig csókolok finom nyakán, aztán folytatom - majd te is tanítgatsz engem, jó? – gyengéden megcsókolom.
‐Csak nem akarok csalódást okozni. – inkább meglepetéseket okozol, mint csalódást drágám…
‐Nem is okoztál. Tudom, hogy nem szeretsz erről beszélni, de azért azt tudd, hogy ennél jobb szerintem nem is lehetett volna, én legalább is nagyon-nagyon élveztem. – mosolygok.
‐Köszönöm, hogy mindig megnyugtatsz. – bújik hozzám.
‐Én csak az igazat mondom. Alig várom már a holnap estét, és onnantól kezdve minden estét, mert ha a feleségem leszel, nem lesznek kibúvok… - na amilyen képet most vág, le kéne fényképezni… - Ne nézz így rám, csak viccelek. Csak akkor fogunk szeretkezni, ha te is szeretnéd. – elővillantom szívdöglesztő mosolyomat.
‐Miért mondasz ki mindent? Egyébként meg…én…én is…szeretek veled lenni. – ohh tényleg!? Ne bújj el, úgyis elkaplak…a dobozok mögött csókolom meg.
Eljött ez a nap is…az esküvő napja. Hát nem mondom, hogy halál nyugodt vagyok…kicsit ideges inkább. Az is közre játszhat, hogy egész nap nem láthatom Mayát…a hülye babonák. De én nem is hiszek bennük, akkor rám miért vonatkozik, hogy nem láthatom? Mindegy. Briannél készülődök, segít nekem megkötni a nyakkendőmet, mert eléggé remegnek a kezeim. Izgulok.
Előbb kell a templomba érnem, mint babámnak, mert nem láthatom meg ugyebár…Már itt van a templomban egy egész sereg rokonság, és a barátok persze, én meg az oltár előtt állok. Vagy húszszor ellenőriztettem már Briannel, hogy elhozta-e a gyűrűket. De mind a húszszor ugyan az a válasz, igen, elhozta…
Mikor elkezdődik a zene, a vendégek felállnak, én meg a templom bejáratához kapom a fejem. Maya…gyönyörű…szebb, mint ahogy már sokszor elképzeltem. Ne már, tényleg könnyek szöknek a szemembe? Nem akarom elsírni magam!!
Az apja kíséri, de hirtelen megtorpan. Na ne…csak ezt ne…gyerünk kicsim mozdulj már. Ne hagyj itt, kérlek…Rám néz, aztán elindul. Jól van, menni fog ez…Itt is van. Odalép mellém, én meg megszorítom a kezét.
Voltam már esküvőn, de sose hatódtam meg…de ez más. A saját esküvőm. Most fogadok életem végéig hűséget. Ez kicsit ijesztő, de…de szeretem. Ha vele vagyok, megszűnik a világ, csak ő a fontos…nem kell más, csak ő. Akkor eszmélek fel a gondolataimból, mikor Mayát kérdezi a pap.
‐Maya, elfogadja-e az itt megjelent Steve Silvert, fogadja, hogy hűséges lesz hozzá jóban, rosszban, betegségben, egészségben mindörökké? – mondj igent, mondj igent…
‐Igen. – mosolyog rám. Most én jövök.
‐Steve, elfogadja-e az itt megjelent Maya Takahasit, fogadja, hogy hűséges lesz hozzá jóban, rosszban, betegségben, egészségben mindörökké? – mindörökké…
‐Igen. – válaszolom, aztán odasúgom babámnak, hogy szeretem.
Felhúzzuk egymásra a gyűrűket, és aláírjuk a papírokat.
‐Mr. és Mrs. Silver, önök mostantól férj és feleség. Megcsókolhatják egymást. – na végre, ezt vártam…
Magamhoz húzom, és megcsókolom. Na jó, ezt a szájfényt máskor is felkenheted, ez finom…Tapsvihar és éljenzés, a templomból kijövet a nép követel még egy csókot, amit persze meg is adunk nekik. Persze meg kell állni pózolni kicsit, mindenkinek kell rólunk kép.
Még egy exem is eljött, hogy gratuláljon nekem vagyis nekünk. Ezt le is tudja annyival, hogy új pasija oldalán rám kacsint. Visszamosolygok rá.
‐Nem bírom tovább, annyira fáj… - fordul hirtelen felém.
‐Mi fáj szerelmem? Rosszul vagy? – rám hozod a frászt édesem, mi van?
‐Mi annyira mások vagyunk, nálam csak többet érdemelnél… - mondja, aztán elkezd szaladni az utca felé.
‐Maya! – kiabálok utána, nem értem.
Utána szaladok, még időben érek oda. Pont leintett egy taxit. Remek…beültetem kicsimet, a sofőrnek megmondom a címünket, és megyünk is. Aztán megcsókolom. Francba ezzel a ruhával…odébb pakolom ezt a nagy textil tömeget és jobban magamhoz ölelem.
‐Most ígérted meg, hogy jóban és rosszban is velem leszel, ahogy én is. Nem engedlek el soha többé…Nem baj, ha bizonytalan vagy még mindig, majd én újra és újra bebizonyítom, hogy csak téged szeretlek…mindörökké… - mondom, hogy megnyugtassam.
‐Mindörökké? Az jó hosszú idő… - végre mosolyog - Gondolom, hogy vissza kéne mennünk, igaz? Kérem, forduljon vi… - szólna a sofőrhöz, de ujjamat a szájára teszem…nekem sokkal jobb ötletem van.
‐Menjen csak tovább… - mondom a vezetőnek - Az ünnepség egészen holnapig tart. Mi lenne, ha mi most egy kicsit hazamennénk, lepihennénk… - végighúzom nyakán az ujjamat, aztán a hajába túrok és várom a válaszát.
‐Pihenni? – látom leesett mit szeretnék.
‐Nem erőltetek semmit. – nem erőszak…
‐Nem is kell. – ezzel boldoggá teszel édesem.
Megérkezünk, és az ajtó előtt felkapom, hogy átvigyem a küszöbön, de kis akadályt jelent ez a ruha…szépnek szép, de tényleg rohadt nagy, de csak megoldom én ezt…Csinálunk pár fényképet magunkról meg a házról,aztán felmegyünk a hálóba. Lehúzom ruhája cipzárját, aztán eliszkol a fürdőbe, hogy ott öltözzön át.
Addig én ledobom a zakómat és a nyakkendővel küszködök, amit Brian kötött meg, de hogy basszus!? Teljesen be van csomózva…vagy csak én vagyok béna? De jön is a felmentő sereg egy gyönyörű angyal képében, akin csak egy sexy fehérnemű van. Feltérdel az ágyra és kiveszi a kezemből a nyakkendőt.
‐Látom, hogy neked is elkél a segítség… - bizony…
Neki bezzeg azonnal sikerül meglazítania, és le is veszi rólam. Utána ingemet kezdi kigombolni. A szívem már most zakatol…csak szívrohamot ne kapjak közben. Lesimítja rólam, de várjunk csak. Muszáj megörökítenem ezt a pillanatot. Sajnos csak egy képet csinálhatok róla, aztán bebújik a takaró alá. Bezzeg a fotósoknak órákig pózol…na megállj, ezért még kapsz.
Hogy megkönnyítsem a dolgát, levetkőzöm. Mikor teljesen meztelen vagyok, bújik ki a takaró alól.
‐Gyere ide… - nyújtja felém a kezét.
‐Örömmel… - odatérdelek elé, és azonnal csókolni és simogatni kezdem.
Ledönt az ágyra, és rám mászva csókol újra. Már nem kiscicára emlékeztet, hanem egy vadmacskára. Mindenhol simogatom ahol csak érem, aztán utamba kerül a melltartója, amit ki is kapcsolok, de levenni nem tudom róla, mert lejjebb csúszik és mellkasomat és hasamat kezdi csókolgatni. Ez…ez fantasztikus. Becsukott szemekkel élvezem amit, csinál. Aztán mohón birtokba veszi számat és a szenvedélyes csók közben sikerül levennem melltartóját. Persze visszaváltozik kiscicává és takargatni kezdi magát. Ne már cica…de ahogy elveszem a kezét melleiről, lekúszik lábaim közé.
Szívem rögtön a torkomban, és várom mit fog csinálni. Ha nem megy neki, nem baj…majd legközelebb. Egyik ujjával simogat végig farkamon, aztán már egész kezével simogatja. Istenem…nyelvével kezd nyalogatni, míg kezét mozgatja büszkeségemen. Ajkamba harapva élvezem és nézem amit csinál. Biztos nem tanulta? Mert ilyeneket nem igazán tud ráérzéssel valaki…vagy mégis?
‐Ahh…Mayah… - nyögöm ki, mikor szájába veszi.
Nyalogatja, szívogatja, egyszerűen kurva jól csinálja, amit hangos nyögésekkel és sóhajokkal adok tudtára. De…basszus, nem bírom tovább. Próbálom felemelni fejét, hogy hagyja abba, mert…mert basszus hogy nézne ki, ha a szájába…de csak a kezembe kulcsolja a kezét és folytatja…próbálom tartani magamat, de nem megy…
‐Mayaah… - szólok neki, mire végre kiveszi szájából és megcsókol.
Kezével folytatja a műveletet. Most már nem kell visszafognom magamat. Hangosan nyögve élvezek el. Úristen ez de jó volt…nyakamba fúrja arcát míg én még mindig levegő után kapkodok.
‐Szeretnél pihenni, vagy menjünk ki zuhanyozni? – kérdezi arcomat puszilgatva.
‐Inkább azt szeretném, ha…ezt levennéd… - akasztom bele ujjamat a bugyija szélébe.
Nem tud leszokni a szégyenlősségéről…bebújik a takaró alá, és úgy viszi le. De mit kell itt szégyenlősködni!? Bebújok mellé a takaró alá. Mosolyogva kisimítok egy kósza tincset gyönyörű arcából és megcsókolom. Végig csókolom arcát, nyakát, kulcscsontját és a takarót egyre lejjebb húzva találom meg gömbölyű halmacskáit. Aztán…na jó lehet kicsit türelmetlenül rántottam le róla a takarót, de mentségemre legyen, őrülten kívánom.
Rögtön takargatni kezdi magát, de megfogom kezeit és magamra irányítom őket. Engem simogasson inkább, minthogy eltakarja magát előlem. Azt hiszem megértett, mert ahogy fölé mászva csókolom tovább, kezecskéi a hátamon kalandoznak. Egyik mellére csúsztatom a kezemet és masszírozni kezdem míg csókolózunk. Ujjaim közé „szorítom” mellbimbóját és így ingerlem tovább, ami apró nyögéseket vált ki belőle. Szerintem megy ez hangosabban is cicám…nyelvemmel kezdem nyalogatni bimbóját, ami már nagyon ágaskodik. Akkor térjünk át a másikra. Azt is végigcsókolom, aztán megszívom bimbóját. Ugye, hogy megy hangosabban is!
Lefelé haladva puszilgatom és finoman harapdálom végig hasát és belső combját. Kicsit széjjelebb húzom lábait, hogy hozzáférjek a lényeghez, de mielőtt bármit is csinálnék, felnézek rá. Kába, és vágytól teli tekintettel néz rám ajkába harapva. Nyelvemmel kezdem izgatni, aztán ujjaimat is bevetem. Először csak az egyiket, amit hamarosan követ a második is. Kezei hajamba túrnak, vagy vállamat mardossa…csak nem élvezed?
Már annyira remeg alattam, gondolom már nem kell sok neki…megszívom egy ponton, és hangosan nyögve élvez el a karjaimban.
Mosolyogva fölé mászok és lenyalom ujjaimat. Persze, hogy zavarba jön. Imádom zavarba hozni, olyan aranyos…
‐Pihenjünk kicsit? – kérdezem nyakába fúrva az arcomat, hogy megszívjam finom bőrét.
Megrázza a fejét és magához húz egy csókra. Mrrr…hanyatt dönt az ágyon és ráül a derekamra. Végig simít a hasamtól felfelé a mellkasomon. Látom nagyon zavarban van, de nem teszem szóvá…legyen csak bátor…
Lehajol, hogy megcsókoljon, aztán visszaegyenesedik és hátra nyúl és megfogja merevedésemet. Bizony, már teljesen, tökéletesen harcra kész…Felemelkedik és bejáratához illeszti kemény tagomat. A szívem zakatol, megőrülök a lassúságától. Már combjait mardosom, de nem teszek semmit, nem akarok fájdalmat okozni neki. Csinálja úgy, ahogy neki kényelmes.
Lassan engedi magába…mellkasomra támaszkodik, mikor teljesen magába fogadta és vár egy kicsit. Lassú ringásba kezd, közben combjairól felvándorolnak kezeim a melleire és markolászni kezdem őket. Gyorsít a tempón, már fenekét emelgetve lovagol meg. Mit akar még tanulni?
Rám hajol és nyakamat kezdi csókolgatni, közben egyre gyorsít a tempón. Simogatom, markolászom ahol csak tudom. Nem bírok tovább magammal. Megmarkolom fenekét és gyorsítok az amúgy se lassú tempóján. Erős lökéseimmel juttatom fel a csúcsra. Imádom, mikor felsikít gyönyörében, mondtam már!?
De én még nem akarok elmenni…felejthetetlen éjszakát akarok nyújtani neki. Kihúzódom belőle és a hátára fektetem, aztán fölé mászva újra bele csusszanok, most már sokkal könnyebben.
‐Szeretlek… - súgom a fülébe – Teljes szívemből szeretlek! – megcsókolom, közben elkezdek mozogni.
Egyre gyorsabban, lábait derekam köré fonja, hogy még mélyebbre hatolhassak benne. Azt hiszem már mind a ketten kellőképen elveszítettük a fejünket. Valami csörgés mégis csak visszazökkent…Leállok és az éjjeliszekrényen lévő telefonért nyúlok, de babám megfogja a kezemet, és összekulcsolja az ujjainkat. Oké, értem én…
Pár perc után felmorranva élvezek el, ami cicámat is a gyönyörbe taszítja. Rá roskadok, mert kezeim már nem tudnak engedelmeskedni de hamar észhez térek és legurulok róla, még a végén összenyomom szegénykémet. Azonnal hozzám bújik és pihenünk. Már majdnem elalszom, mikor újra csörögni kezd az a szar telefon. Kábán érte nyúlok és megnézem ki az…Brian…
‐Hol vagytok Steve? Mindenki rátok vár…
‐Jó, jó, rendben. Megyünk már. – bár nem szívesen.
‐Na és milyen volt? – szinte látom magam előtt, hogy vigyorog.
‐Soha nem volt ilyen jó. – mondom és babámra nézek, aki egyből levágja mire mondtam, és teljesen elpirul.
Együtt megyünk pancsizni, pedig inkább hozzá bújva aludnék, de hát végül is mi vagyunk az ünnepelek…Maya felvesz egy fehér ruhát, nem volt kedve visszapasszírozni magát az esküvői ruciba. Én visszaveszem az öltönyömet és kivételesen taxit hívok, hogy visszamenjünk, mert most nincs kedvem vezetni.
A lagzi a tengerparton van, hogy mindkettőnknek teljesüljön kicsit a kívánsága. Babám templomban szerette volna kimondani a boldogító igent, én meg a parton, de lemondtam róla, ha itt lehet a buli. Szóval most a parton van a buli.
Mikor megérkezünk, mindenki jön nekünk gratulálni, mert olyan gyorsan eltűntünk a templomból, hogy nem tudtak. Brian hatalmas vigyorral jön hozzánk Lorennel kéz a kézben.
‐Mit vigyorogsz? – kérdezem.
‐Soha nem volt ilyen jó? – ismétli amit a telefonban mondtam neki. – Ezek szerint remek nászéjszakátok volt… - Loren oldalba böki, hogy fejezze be, és nem is cukkol tovább.
Mondjuk engem nem zavart, de babám megint nagyon zavarban van. Loren el is rabolja kicsi feleségemet, hogy beszélgessenek kicsit. Na vajon mi lesz a téma…? Én meg bevetem magam a vendégek közé. Kicsivel később Brian elüvölti magát, hogy menyasszonytánc, és mindenki megrohamozza cicámat. Már vagy a 10. emberrel táncol, mikor rám néz. Olvasok a tekintetéből, elege van már ebből. Tegyünk róla, hogy vége legyen. Az éppen vele táncolótól lekérem babámat, ő meg teljes testsúlyával nekem dőlve táncol velem. Szegénykém már nagyon fáradt…
A torta kicsit csúszik, mert a cukrász eltévedt, de senkinek nem tűnik fel, csak Loren idegeskedik miatta. A szüleim félre hívnak minket, hogy odaadják a nászajándékot, egy borítékot…mikor kibontom két repülőjegyet veszek ki belőle. Ausztráliába szólnak…
‐A szállás is el van intézve. – mondja anya mosolyogva – Kellemes nászutat.
‐Köszönjük, de… - kezd bele Maya.
‐Semmi de! Megérdemlitek. – mondja apám.
‐Köszönjük! – örömömben felkapom anyut és megpörgetem.
‐Van itt még valami Steve. – nyújt nekem apa egy szerződést – Most, hogy meg van a diplomád, dolgozhatsz a cégnél vezető pozícióban. És te lettél a cégem örököse. – mosolyog.
Teljesen leblokkolok…nem tudom elhinni. Hátba vereget és a kezembe nyom egy tollat, hogy írjam alá végre. Alá firkantom, és megölelem apát. Cicám meg puszikkal halmoz el, hogy végre térjek észhez…Közben megjön a torta is, és fel kéne vágni. Minden szem rajtunk, a vakuk villognak, és együtt felvágjuk a tortát. Szépen meg is etetjük egymást, persze teljesen összemaszatol…azt mondja véletlen, e a kuncogásából ítélve szándékos volt. Addig nem is nyugszom, míg meg nem csókol, hogy ő is maszatos legyen. Legszívesebben lenyalogatnám róla, de nem engedi…gonosz, így kárba vész az a finom hab…
Mikor vége a lagzinak, fáradtan dőlünk be a az ágyba. Magamhoz szorítom. Annyira boldog vagyok, és nagyon szerelmes.
‐Maya…mi lenne, ha nem szednéd tovább a fogamzásgátlót? Szeretnék egy pici babát…egy kislányt, aki pont olyan gyönyörű mint te. Na, mit szólsz hozzá? – kérdezem mosolyogva fölötte támaszkodva – Apunak hála, már jól fizető állásom is van… - léciléciléciléciléciléciléci…
Reggel arra kelek, hogy Steve az arcomat cirógatja. Adok neki egy puszit.
-Hova mész? –kérdezem.
-Csak kiszaladtam reggeliért. –oh, tényleg, látom már. Csupa finomság vár rám a tálcán, sőt még rózsát is kapok- És, virágot a leggyönyörűbb virágnak. –a kezembe adja a rózsát, mellé még egy finom csókot is kapok. –Meg ma kedd van…rég voltam lent a parton a srácokkal…Brian kérte, hogy ma menjek le hozzájuk. Kocogunk kicsit, aztán játszunk. Te is lejöhetnél kicsit később Lorennel. Úgy is olyan jól kijött Briannel…-én is úgy láttam.
-Oké, felhívom van-e kedve. –remélem, hogy eljön… Együtt reggelizünk, etetgetjük egymást. Mikor egy kis falatka után végig nyalok Steve ujján, rám mászva kezd el csókolni. A nyakamat veszi célba, miközben keze hálóingem alatt tekereg.
-Steve, nem fogsz elkésni? –jó ég…
-Öhm…ne haragudj…Csak annyira szeretlek, és olyan nehéz ellenállni a kísértésnek…-adok neki egy fájdalomdíj puszit, búcsúzáskor egy csókot, de semmi mást.
Felhívom Lorent, hogy mi lenne, ha kimennénk a partra a fiúkhoz, és hát persze, hogy azonnal igent mond. Átöltözöm, felveszem Lorent és irány a part. Steve-ék elénk jönnek, köszönnek, és míg ők játszanak, addig mi napozhatunk. Egyszer csak egy labda gurul Loren mellé.
-Ne haragudj, félre ment. –szólal meg Brian.
-Semmi baj…-hohó, itt alakul valami…
-Nem jöttök játszani? –kérdezi Steve.
-Nem tudok. –válaszolja Loren, mondjuk én sem, ehh…
-Megtanítalak. –mondja neki Brian és felsegíti őt.
-Jössz? –kérdezi Steve rám kacsintva- Én meg téged tanítalak meg. –felsegít és kapok egy puszit is. A fiúk nagyon udvariasak velünk, nem ütnek túl nagyot a labdával. Illetve Steve eléggé megdobja Briant, mikor Lorenre figyel a játék helyett.
-Jajj bocs, lehet a játékra kéne figyelni…-közben Loren odasúgja, hogy Steve meg engem bámul, és legközelebb ezért ő lesz megdobva. Óh jaj, máris védi Briant? Loren szerelmes? Mindenesetre a nap további része is kellemesen telik, röpizünk, úszkálunk, én meg főleg Steve-vel vagyok. Sokadszorra viszont már nincs kedvem úszni menni, ezért a parton maradok napozni. Nem sokkal később Steve is csatlakozik hozzám. Jobban mondva megijeszt, de kárpótlásul megölel és megcsókol.
-Olyan szép vagy…-közben a hasamon simít végig- És olyan édes vagy, mikor elpirulsz. –ad az arcomra egy puszit.
-Te meg gonosz vagy…szándékosan hozol mindig zavarba…-most is…
-Igazán remek megfigyelő vagy Mrs. Silver. –mondja, majd megint megcsókol.
-Bolond vagy. –átölelem.
-Valamiért belém kellett szeretned…Rájöttem, hogy annyi mindent nem tudok rólad. –mondja felülve, aztán visszadől rám.
-Mit szeretnél tudni? –kérdezem, miközben hajával játszadozom.
-Hol tanultad ezeket a dolgokat? –mire gondol?
-Miket? –kérdezem.
-Tudod, Londonban nagyon megleptél az ágyban…-jaj ne…-tegnap este meg még aktívabb voltál…-teljesen elpirulok, mikor már fölém hajolva beszél ilyenekről- Nem tudom, hol tanultad…avass be. –nem, nem, nem…nem akarok erről beszélni. Ezt nem tanulni kell, hanem érezni. Miért beszélgetünk erről?
-Sehonnan…-eltakarom az arcomat- Muszáj erről itt beszélni? Muszáj egyáltalán erről beszélni?
-Ugyan ki hallaná meg, hogy tegnap egy fantasztikus estét töltöttem veled? –talán az a több száz ember, aki a parton van? Ne húzd el a kezemet…-Nincs itt senki rajtunk kívül…-szenvedélyesen csókolni kezd. Persze Brian pont ekkor érkezik meg Lorennel…kííínos… Elindulunk Steve-vel hazafelé, Brian meg Lorent kíséri el. Jól éreztem ma magam, remélem, hogy még többször csinálunk ilyen közös kis strandolásokat.
A következő pár napban minden apró részletet ellenőrzünk az esküvővel kapcsolatban. Egyedül csak a torta van Lorenre bízva, a gyűrűk pedig Brianre. Utolsó nap már csak azt a rakat ajándékot kell kibontanunk, amiket a meghívottak küldtek. Nagyban bontogatunk, mikor Steve furcsán kezd viselkedni.
-Mi az? –mi lehet abban a dobozban?
-Maya, nem akarsz nekem elmondani valamit? –leteszi maga mellé a dobozt, és felém fordul.
-Mit kéne elmondanom? –még mindig nem értem.
-Nincs semmi olyan, amit nekem nem mondtál el, de másnak igen? –ez egyre bonyolultabb.
-Nincs. Steve, mi van a dobozban? –mutasd már meg!
-Nem vagy véletlenül terhes? –mi? Ha az is lennék, az sem véletlen lenne…De nem vagyok az. Meg is rázom a fejemet.
-Nem…nem tudok róla. –felelem.
-Hát ez kár…így nem értem ezt az ajándékot. -odaadja a dobozt, amiben egy édes kis ruha van. Milyen pici és milyen aranyos…De…mit mondott?
-Kár? –elmosolyodom.
-Igen, már kezdtem örülni…de akkor miért kaptuk? Biztos nem vagy terhes? –a hasamra teszi a kezét.
-Steve…-megfogom a kezét- Tényleg nem vagyok az. Tudod, én szeretném, ha a kicsinek meglenne mindene, és sokat tudnék vele lenni, ha egyszer megszületik. Ez most nem menne. Most írtam alá egy szerződést, tartanom kell magam a kikötésekhez, fotózásokra kell járnom. Igaz, hogy nem kötötték ki, hogy nem eshetek teherbe, de ha lesz egy kisbabám, akkor már nem szeretném ezt csinálni. Fiatal vagyok, kezd beindulni a karrierem, még csak most ismerkedtünk meg…
-Nem akarsz még gyereket, igaz? –kérdezi.
-MÉG nem. –hangsúlyozom- Szedem a gyógyszert, de ha mégis bekopogtatna hozzánk a gólya, ne gondold, hogy nem örülnék neki. Szeretlek, és kisbabát is szeretnék, csak kicsit nyugodtabb háttérrel. –magyarázom mosolyogva.
-Rendben, megértelek. Legalább lesz időnk külön kis szobát kialakítani neki, meg kereshetek egy jól fizető állás is. De, ha bármi van, akkor…-tudom, tudom…
-Akkor neked szólók először. –fejezem be helyette is a mondatot, aztán egy csók közben elborulunk a dobozok között. Estefelé Loren és Brian is átjön, akik időközben most már hivatalosan is együtt vannak. Kicsit beszélgetünk, addig a fiúk a hálóban tévéznek. Mindenféléről beszélgetünk, Loren az egyetlen, akivel ilyen dolgokról is tudok beszélni.
-Aztán megkérdezte, hogy honnan tudok ilyeneket…-mondom kicsit elpirulva.
-Miket?
-Hát…az ágyban dolgokat…azt mondja, hogy…nagyon jó volt. –Loren halkan felkacag.
-Nahát, sosem gondoltam volna ezt rólad. És tényleg…hol tanultad? Mondjuk nem nehéz kitalálni, hogy ő hol…-a szívem sajogni kezd, mindjárt elsírom magam- Jaj, ne haragudj, én csak viccelődni akartam Steve kárára, nem a tiédre. Öhm…tegnap Brian is nagyon jó volt, igazi sexisten, meséljek róla? –jó ég…
-Inkább ne…-felelem röviden.
-De most ne kezdj szomorkodni. Végül is, ha úgy vesszük, akkor igazán csak te kaptad meg őt, nem? Te mondtad, hogy gyógyszert szedsz. Mások csak csomagolással kapták, neked meg odaadta magát úgy, ahogy volt. Téged szeret, téged fog feleségül venni, és…-szipogni kezdek, mire Loren elhallgat.
-Én kértem meg a kezét. –csend- Fáj, ha arra gondolok, hogy mások nagyobb örömöt szereztek neki, mert én csak egy tapasztalatlan szűzlány voltam, amikor odaadtam magam neki. Én próbáltam a lehető legtöbbet adni, de ő…-Loren integetni kezd.
-Maya, mit szólnál, ha…?
-El kell valakinek mondanom, mert félek. Félek, hogy megbánja, hogy feleségül vesz. Legutóbb is…próbáltam bátrabb lenni, de szinte csak kiszolgálta magát. Ott feküdtem, mint egy darab fa, és csak úgy megtörtént. Én sosem leszek olyan, mint azok a lányok. Ők több dolgot tudnak, én meg csak egy hülye kis pirulós lány vagyok…Most hova mész? –már Loren sem hallgat meg, hogy csak úgy elsomfordál?
-Szerelmem, nem is akarom, hogy más legyél, mint amilyen most vagy. –Steve ölel át- Ha több dolgot akarsz tudni, majd én megtanítalak rá –közben végig csókolja a nyakamat- majd te is tanítgatsz engem, jó? –puha csókot hint ajkamra.
-Csak nem akarok csalódást okozni. –vallom be szomorúan.
-Nem is okoztál. Tudom, hogy nem szeretsz erről beszélni, de azért azt tudd, hogy ennél jobb szerintem nem is lehetett volna, én legalább is nagyon-nagyon élveztem. –mély pírben úszik arcom, de azért mosolygom is.
-Köszönöm, hogy mindig megnyugtatsz. –hálás kiscica módjára hozzá bújok.
-Én csak az igazat mondom. Alig várom már a holnap estét, és onnantól kezdve minden estét, mert ha a feleségem leszel, nem lesznek kibúvok…-micsoda? –Ne nézz így rám, csak viccelek. Csak akkor fogunk szeretkezni, ha te is szeretnéd. –mit mosolyog?
-Miért mondasz ki mindent? Egyébként meg…én…én is…szeretek veled lenni. –ezután a mondat után elbújok a dobozok mögé. Persze Steve utánam bújik, hogy megcsókoljon…
Másnap Steve Briannél készülődik, hisz a vőlegény nem láthatja a menyasszonyt esküvő előtt. Nekem Loren és az anyukám segít készülődni. Mikor a sminkesem és a fodrászom is elkészül, sőt a ruha is rajtam van már, kimegyünk a hintóhoz, ahol apu vár, hisz ő fog bekísérni engem. Minden olyan, mint egy álom, ennél szebbet kívánni sem kívánhattam volna. Szerencsére a lesifotósok a biztonsági előírások miatt nem tudnak a közelünkbe jutni, szerettem volna nélkülük megtartani legalább az esküvőmet. Nyugodt kocsikázás után megérkezünk a templomhoz, ahol az anyakönyvezető és a pap is vár ránk. Nem szerettem volna a polgári és a templomi esküvőmet külön tartani, hisz a fotósok több esélyt kaptak volna, hogy bejussanak.
KATT A szüleim még megölelnek a templom előtt. Nagyon sokat jelent nekem, hogy áldásukat adták erre a kapcsolatra, mert tudom, hogy nem egy Steve fajta embert képzeltek el mellém. De ők is tudják, hogy Steve megváltozott mellettem, mert bár megmaradt annak a vagány és rámenős férfinak, akiért úgy odavoltam, most már hűséges és odaadó is egyben.
http://www.youtube.com/watch?v=UpbztknUw48 Mikor a násznép feláll, elindulunk befelé, az apám büszkén vezet be. Mikor meglátom Stevet az oltár előtt, könnybe lábad a szemem, de nem csak az enyém… Miközben a padok között lépkedek, hallom, hogy többen összesúgnak, hogy milyen szép vagyok, de azt is, hogy milyen helyes férjem lesz. Egy pillanatra bevillan Loren tegnapi mondata: „Mondjuk nem nehéz kitalálni, hogy ő hol tanulta…” Istenem, hogyan mehetnék hozzá, ha ennyire zavar a múltja? Ha arra gondolok, hogy én őszinte szerelemmel csak őt szerettem, ő meg…annyi mindenkivel csinálta azt, amit velem csinál az ágyban. Nem normális, hogy ennyire zavar, csak félek, hogy kevés leszek neki, és megteszi mellettem is…
-Maya! –szól rám apa, mikor egy pillanatra megállok. Steve is kétségbeesetten néz rám, szinte hív szemeivel, hogy menjek oda hozzá. Igen, oda kell mennem, hisz szeretjük egymást. Mikor odaérek, erősen megszorítja a kezem, mintha csak bíztatna, és arra kérne, hogy ne menjek el. A szertartás nagyon szép és megható. A bizalomról, a hűségről és az igaz szeretetről szóló részeknél szem nem marad szárazon. Kezdek én is megnyugodni, már csak arra gondolok, hogy milyen boldogok leszünk.
-Maya, elfogadja-e az itt megjelent Steve Silvert, fogadja, hogy hűséges lesz hozzá jóban, rosszban, betegségben, egészségben mindörökké? –örülök, hogy a szokásos „míg a halál el nem választ” dolog kimaradhatott a kérésemre, mert minket még a halál sem választhat el.
-Igen. –válaszolom, majd Stevere mosolygom.
-Steve, elfogadja-e az itt megjelent Maya Takahasit, fogadja, hogy hűséges lesz hozzá jóban, rosszban, betegségben, egészségben mindörökké? –kérdezi a pap Stevet.
-Igen. –feleli határozottan, majd halkan suttogva szól hozzám, hogy „szeretlek”. Szerencsére Brian nem felejtette otthon a gyűrűket, így aztán a gyűrű felhúzás és az aláírás után kijelentik, hogy…
-Mr. és Mrs. Silver, önök mostantól férj és feleség. Megcsókolhatják egymást. –Steve nem igazán törődik azzal, hogy több százan néznek, olyan szenvedélyesen csókol meg, mintha csak otthon, ketten lennénk. Mindenki hangosan éljenez, a templom előtt újabb hitvesi csókot követelnek, miközben még virág szirmokat is kapunk a nyakunkba. Pár fotó is készül rólunk, nem is kellenek ide paparazzik, elég a rokonság.
http://www.youtube.com/watch?v=n1ZBbPqdxQQ Minden olyan szép addig a pillanatig, míg meg nem látom Steve egyik exbarátnőjét, aki ott volt a bulin is. Bár egy másik férfi oldalán érkezett, mégis csábosan kacsint Stevere, aki halványan mosolyog egyet. Úgy érzem, mintha megnyílt volna a föld alattam és a féltékenység legmélyebb szakadékába löktek volna. Szinte hallom, ahogy a nő felett nyög és az ő fülébe súgja, hogy „szeretlek”. Belém hasít a tudat, hogy újra és újra találkozunk majd nőkkel, akik Steve életének részei voltak. Olyan nőkkel, akik minden igényét kielégítették, míg én…Utálom, hogy csak egy jókislány vagyok, mert Stevenek nem ez kell…tudom, hogy nem ez…
-Nem bírom tovább, annyira fáj…-fordulok Stevehez.
-Mi fáj szerelmem? Rosszul vagy? –félreérti.
-Mi annyira mások vagyunk, nálam csak többet érdemelnél…-egyszerűen leszaladok a templom lépcsőjén, egyenesen ki az utcára.
-Maya! –kiabál utánam. Mindenki tapsolni kezd, azt hiszik, hogy meg akarunk szökni az ünnepség elől, hogy együtt legyünk. Jobb is így, elég ha én szenvedek ezalatt a teher alatt. Pont le tudok inteni egy taxit, mikor Steve is odaér, és egyszerűen betesz a kocsiba, majd ő is beszáll. Megmondja a címünket, és kéri a sofőrt, hogy oda vigyen. Mikor megszólalnék, megcsókol. Odébb löki a ruhámat, hogy jobban át tudjon ölelni, és sokkal közelebb húz magához.
-Most ígérted meg, hogy jóban és rosszban is velem leszel, ahogy én is. Nem engedlek el soha többé…Nem baj, ha bizonytalan vagy még mindig, majd én újra és újra bebizonyítom, hogy csak téged szeretlek…mindörökké…-hamar rájövök Steve szavai után, hogy megint milyen buta voltam.
-Mindörökké? Az jó hosszú idő…-halvány mosoly ül ki arcomra- Gondolom, hogy vissza kéne mennünk, igaz? –nézek Stevere, aztán a sofőrre- Kérem, forduljon vi…-Steve mutatóujját teszi a számra.
-Menjen csak tovább…-nem értem, ezt miért…-Az ünnepség egészen holnapig tart. Mi lenne, ha mi most egy kicsit hazamennénk, lepihennénk…-ujjaival cirógatja végig nyakamat, majd hajamba túrva néz szemeimbe.
-Pihenni? –úgy érti, hogy meg akarja tartani a nászéjszakát. Biztos, hogy úgy.
-Nem erőltetek semmit. –mondja kedvesen.
-Nem is kell. –tényleg nem. Már a felesége vagyok, most már mindent szabad. Mikor hazaérünk, a karjaiban visz át a küszöbön. Alig férünk be a nagy ruha miatt, de azért Steve csak megoldja valahogy. Készítünk pár fényképet is magunkról, sőt a házról is, mivel szépen fel van díszítve. Mikor felmegyünk, Steve segít lehúzni a ruhám cipzárját, de inkább a fürdőben öltözök át. Csak egy kis fehérneműt veszek fel, és abban megyek vissza. Ő addigra már levette a zakóját, épp a nyakkendőjét lazítgatja, amiben segítek neki az ágyra mászva.
http://www.youtube.com/watch?v=Abun58YsT1I -Látom, hogy neked is elkél a segítség…-miután meglazítom, le is veszem, sőt az ingét is elkezdem kigombolni. Még mindig nem szól semmit, csak egyre gyorsabban veszi a levegőt. Lesimogatom róla a könnyű szövetet, aztán feláll az ágyról, és a fényképezőért nyúl. Csak egyetlen póz ereéig vagyok hajlandó modellt állni neki, aztán a takaró alá bújok. Onnan lesek ki, és nézem, hogy levetkőzik. Kedves tőle, hogy megkönnyíti a helyzetemet, ehh…
-Gyere ide…-kinyújtom felé a kezemet.
-Örömmel…-alig, hogy mellém ér, máris csókolni kezd. Egymással szemben térdelve simogatjuk a másikat, így combomhoz érve érzem, hogy Steve férfiassága kezd éledezni. De most igyekszem nem „megfutamodni”, mint általában, hanem feleségként bánni vele.
Óvatosan ledöntöm őt, aztán az ölébe mászva csókolom tovább. Tetszik neki a bátorságom, mert egyre intenzívebben simogat, még a melltartómat is kikapcsolja, de azt még nem veszem le. Helyette lentebb csúszok, és mellkasát kezdem csókolgatni. Nyelvem egyik mellbimbójára siklik fel, aztán újra le a hasára, ahol minden egyes kockát bejárok. Rá kell jönnöm, hogy nekem is sokkal élvezetesebb, ha nem izgulva csinálom, hanem arra gondolok, hogy mennyire szeretem őt, és, hogy ez nekem is örömet okoz. Miközben forró nyelvem még mindig bőrén cikázik, látom, hogy lehunyja szemeit. Nem bírom ki, hogy édes ajkait birtokba ne vegyem, éppen ezért hosszú csókcsatára hívom őt karjaiba simulva. A csók közben csak eléri, hogy lekerüljön rólam a melltartó, de takargatni kezdem magam. Persze őt ezt nem hagyja, de én cselesebb vagyok nála, így mikor széthúzza karomat, megint lefelé indulok meg.
Mikor leérkezek lábai közé, látom, hogy egyre jobban izgulni kezd, de persze ez a jobb fajta izgalmat jelenti. Először csak ujjaim hegyével érintem meg ágaskodni készülő tagját, aztán azon kapom magam, hogy egész kezemmel simogatom. Lehajolok, és először csak a golyók alatt kezdek serénykedni nyelvemmel, majd áttérek a kerek dolgokra is. A kezem közben közre fogja férfiasságát, és úgy mozgatom tovább rajta, de csak rövid ideig, mert inkább a számba csúsztatom.
-Ahh…Mayah…-préseli ki nagy nehezen fogai között Steve a nevemet. Nyelvemmel táncolom körbe, aztán finoman szívogatni kezdem. Hol lassan, hol gyorsabban mozgatom fejemet, nem akarok túl monoton lenni. Minél hosszabb ideje csinálom, Steve annál jobban élvezi. Férfias nyögései már az egész szobában visszhangzanak, és az egész teste csak úgy lüktet. Próbálja felbiccenteni a fejem, de kezébe kulcsolom a kezem, és nem hagyom neki.
-Mayaah…-halk cuppanással veszem ki a számból büszkeségét, szemérmesen megtörölgetem a számat, hogy aztán megcsókolhassam. Kezemmel fejezem be azt, amit elkezdtem, érzem, ahogyan a forróság végig csordul ujjaimon, miközben Steve hangosan felnyög. Nyakába fúrom arcomat, apró csókokkal borítva bőrét, hogy ne láthassa, hogy mennyire elpirultam. Kicsit zavarban vagyok, de boldog is, mert végre elég nagy örömet tudtam szerezni az én kis férjemnek. Még mindig kapkodja a levegőt, az egész teste remeg, mintha még mindig érezné az orgazmus erejét.
-Szeretnél pihenni, vagy menjünk ki zuhanyozni? –kérdezem az arcát csókolgatva.
-Inkább azt szeretném, ha…ezt levennéd…-ujjaival csipkés bugyim szélében kapaszkodik meg, mire halkan nyelek egyet. Most ő is megmutatja, hogy mire képes? Habár…ez a nászéjszakánk, azt hiszem, hogy az a természetes, ha még folytatódik az éjszaka. Megteszem, amit kér, de csak a takaró alatt, hogy kevésbé legyek zavarban. Kívánom őt, tényleg kívánom. Olyan nagyon, mint még soha. Szeretkezni akarok veled Steve, mert szeretlek, és mert már csak az enyém vagy…mindörökké…
Másnap még Mayát elkísérem ide-oda, intézzük az esküvőt. Aztán délután összeülünk a tanukkal, hogy megbeszéljünk pár dolgot. Bár ezzel a leány meg legénybúcsúval vannak kisebb gondok. Igazából nem nagyon tudom megérteni Mayát. Oké, az még rendben van, hogy nem akarja, hogy sztriptízeljenek nekem, de hogy ő miért nem akar leánybúcsút az rejtély…
Kis idő után azt vesszük észre, hogy Brian meg Loren nagyon egy hullámhosszon vannak, úgyhogy kicsit kettesben hagyjuk őket és kicsimmel elmegyünk sétálni egyet.
Mikor visszaérünk, Brianék azt találták ki, hogy tartsuk egybe a búcsúztatókat. Hát nem is tudom…lehet ez lenne a legjobb, így Maya sem aggódna amiatt, hogy esetleg lányok vetkőznek nekem, én meg nem érezném rosszul magam, hogy neki meg nincs leánybúcsúja. De inkább csöndben maradok, mert szerintem nem igazán tetszik neki…de végül Maya is rábólint, én meg vigyorgok mint a vadalma.
Pici babám kedvéért, ezt a „leánylegény-búcsúztatót” 4 nappal az esküvő előtt tartjuk, hogy mindenki ki tudjon józanodni a nagy napig. Nem mintha bárki is annyit ihatna nálunk, de legyen, ahogy akarja…
Remek kis buli lett, mindenki itt van aki számít. Egész addig a pillanatig jól is érzem magam, míg meg nem jelenik egy csomó bikinis lány…a volt barátnőim, vagyis inkább olyan lányok, akiket megdugtam és dobtam…Ránézek Brianre, de csak széttárja a kezét, hogy nem tudja hogy ki hívta őket…hát ez remek. Mindegyik nekem kiabál, hogy őket is elvehetném, mert lefeküdtem velük…basszus nem hiszem el…
Körülvesznek, és elkezdenek táncolni nekem, de engem ez már nem érdekel…hol van Maya??? Próbálok kijutni a körből de nem engednek…áhh…most mit gondolhat Maya? Igen, kicsit kétségbe estem emiatt…remélem nem akarja lemondani az esküvőt.
De pár perc után Maya lép be a körbe.
-Vége a bulinak. A hölgyek menjenek haza, mert ez a férfi itt az enyém! És tudjátok mit? Egyedül csak én tudom, hogy mi kell neki, szóval sicc, sicc… - mi lett az én kis félénk babámmal?
Mindenki elkezdi kiabálni, hogy „csókot, csókot…”, ki vagyok én, hogy megtagadjam a nép akaratát!? De Maya teszi meg azt az egy lépés távolságot és csókol meg. Imádom ezt az oldalát, ilyenkor olyan kihívó és szexi. Imádom! Hosszan csókoljuk egymást, és mindenki tapsol meg éljenez.
A lányok leszállnak rólam, a többi sráccal táncolnak és beszélgetnek. Végül is, egész jól jöttünk ki ebből a kínos helyzetből. Mi is táncolunk kicsit, meg a vendégekkel is vagyunk., aztán félrevonulunk kicsit.
-Nem vagy féltékeny? – kéredzi az ölemben ülve.
-Miért? Hozzád ért valaki? Akkor megharaplak téged is. – finoman a nyakába harapok, mire édesen felnevet.
-Nem, dehogy, csak…itt ez a sok ex és… - ajj kicsim…megcsókolom, hogy ne fejezze be, mert igazából ennek nincs értelme.
-Életem első barátnőjét az ölemben tartom, a kalandjaimra meg már nem emlékszem. Megbabonázott a tekinteted, az a londoni éjszaka pedig a maradék eszemet is elvette… - megint megcsókolom.
Annyira elvagyunk egymással, hogy azon veszem észre magam, hogy alig van már pár ember. Utoljára akik elmennek, Loren és Brian. Azért kicsit örülök, hogy vége lett a bulinak…sok volt a meglepetés, az ajándékokon kívül…
Együtt megyünk zuhanyozni, de annyira megtetszett, hogy így kiállt mellettem, hogy kicsit be is indított. Nem véletlenül voltam majdnem egész este a szájában…
Elkezdem simogatni finom, puha bőrét, fenekén is végig simítok, kicsit még meg is markolom, aztán hasára és combjára kúszik a kezem. Annyira gyönyörű, és annyira kívánom…nyakát csókolgatom miközben simogatom. Arra kapom fel a fejem, hogy kezem egyre lejjebb kalandozik a hasáról…
-Ne haragudj… - szélsebesen behúzok a szobába.
Basszus nem akartam letámadni…jó lesz lehiggadni…Egy boxerben befekszem az ágyba, és próbálok lenyugodni. Kicsit sikerül is, egész addig, míg meg nem látom Mayát…egy átlátszó hálóingben és egy tangában bújik be mellém. Istenem…szándékosan kínoz!?
-Steve… - beletúr a hajamba, és megcsókol. Közelebb húzom magamhoz, és teljesen belesimul az ölelésembe.
-Annyira gyönyörű vagy, nem tudom levenni a tekintetem rólad. – mondom a csók után…ez a mentségem…nem akartalak letámadni…
Hogy mit? Ugye nem viccelsz, mert ha igen, most megölnél vele…Fölötte támaszkodom addig, míg meg nem bizonyosodom, hogy tényleg akarja. Jön is a jel…finoman harap a fülembe. Válaszul vadul mégis figyelmesen csókolom meg.
Nem is tudom hogy, de fölém kerül, mintha most kicsit aktívabb lenne, mint először. Mikor a nyakamba csókol, hangosan felsóhajtok…annyira imádom. Nem bírok betelni vele, folyton simogatom, és csókolgatom, amit készségesen viszonoz is. A ruhák szinte maguktól távoznak. Mikor újra én vagyok felül, muszáj megnéznem az alattam lévő meztelen testét. Nem tudom milyen hülye perverzió, de ezt nem hagyhatom ki…gyönyörű puha bőrén hagyott halvány, piros foltok, amiből másnapra nem fog látszani semmi, de valahogy olyan jó az a tudat, hogy egyedül én csinálhatom ezt. Soha senkivel nem volt még, teljesen nekem adta magát, amit én nem tudok viszonozni, mert…hát, én végigmentem a fél sulin, de most csak az övé akarok lenni…csak vele…
Belenézek a szemébe és elmosolyodom. Látom, hogy annyira kíván engem, akárcsak én őt.
-Egy angyalba vagyok szerelmes…mert te egy angyal vagy Maya… - egy gyönyörű angyal…
Nem tudom megvárni a válaszát, türelmetlenül csókolom tovább. Mellét kezdem masszírozni, majd a mellbimbóit veszem kezelésbe. Apró nyögéseket hallat, de én még több és hangosabb nyögést akarok! Nyelvemmel folytatom, de teljesen elhallgat, és nem is néz rám…neeem…ezt nem szabad. Látnod kell mit csinálok…Leállok, mire rám néz teljesen kábán…édes…folytatom, és újra hallom azokat a szexi nyögéseket, amik teljesen felizgatnak. Testét végigcsókolva jutok el célomig, és lassú nyelvjátékkal kezdem izgatni. Hallom, ahogy egyre jobban kapkodja a levegőt, szóval ideje lesz ezt befejezni.
Szinte magába présel, mikor lassan belé hatolok. Hírtelen levegőért kapkodok…annyira akartam már napok óta, hogy már ennyitől is képes lennék elélvezni. Szégyen lenne…
Kicsit széttolom a lábait, hogy jobban elmerüljek benne, erre hangosan nyög fel. Finoman csókolom ajkait, aztán derekát átölelve húzom fel magammal és ültetem az ölembe. Lassú ringásba kezd, magához ölel és végig egymást csókoljuk. A csókok közben kis szünetet hagyva súgjuk egymásnak, hogy „szeretlek”.
Folyamatosan ugyanazt a lassú tempót diktálja…megőrülök. Mikor vállamba harap, elszakad a cérna, ledöntöm az ágyra, és gyorsabb mozgásba kezdek. Pár lökés után Maya belekapaszkodik a karomba, ívbe feszül a teste és egy hangos nyögéssel élvez el. Nekem sem kell sok és követem. Rá rogyva kapkodom a levegőt, aztán észbe kapok, hogy nehéz vagyok ahhoz, hogy rajta feküdjek.
Mikor lemászom róla, észreveszem, hogy valami nem stimmel. Hozok neki egy pohár vizet, aztán kiviszem lefürdetni. A zuhany alatt olyan, mint egy bújós kiscica, nagyon jól esik. Utána belecsavarom egy nagy törölközőbe és alaposan megtörölgetem. Mikor öltöztetem fel, folyton simogatom, meg kedves szavakat súgok a fülébe.
Fekszünk az ágyban egymást cirógatva, szerencsére jobban van. Nem tudom mi volt ez a rosszullét, de rám hozta a frászt.
Kis idő után, Maya egy nagyon szép verset szaval el.
„Ha te vagy az élet,
Akkor szeretek élni.
Ha félek is, mikor karodba bújok,
Akkor szeretek félni.
Ha tested melege nekem a kályha,
Akkor a melegedés az én szívem vágya.
Ha nem vagy itt hiányzol,
Karodba lennék,
Ha távol vagy, szenvedek,
A nyomodba mennék.
Ha itt vagy, csak figyelek,
Félek, hogy ez álom.
Ha felébredek, eltűnik a herceg,
S én már hiába várom.
Megélni az álmot,
Vagy az álmokért élni?
Mindegy, hisz itt vagy velem,
S ha itt vagy, nincs mitől félni.”
Hírtelen semmi értelmes nem jut az eszembe, aztán… - Nahát Maya, te fejből tudsz verseket? – kérdezem magamhoz ölelgetve.
-Óh nem, ezt csak…most találtam ki… - ez irtó édes…soha nem írtak nekem verset…
-Ezt te találtad ki? Nekem? – köszönetül egy igazán szerelmes csókot kap tőlem…sajna tőlem csak ennyi telik. Én nem tudok verseket írni, de majd próbálkozom a kedvéért…
A csók után bólint, hogy igen, nekem szólt a vers, aztán mellkasomra kapok egy puszit, és rá is hajtja a buksiját.
Reggel előbb kelek fel, mint pici babám, ezért arra vetemedek, hogy reggelit csináljak neki. A pirítós még nekem se okozna gondot, de valami másra gondoltam…de a para az, hogy szendvicsen kívül mást nem igazán tudok…inkább rendelek, vagy beülök valahova kajálni. De most mégse kelthetem fel, hogy menjük valahova reggelizni…úgyhogy inkább felkapok magamra valamit, mellé teszem azt a macit amit tőlem kapott, aztán kiszaladok a pékségbe finom, friss reggeliért. Még egy virágos is útba esik, úgyhogy egy szép vörös rózsát is kap.
Otthon töltök neki kakaót meg narancslevet is, meg egy csomó finomságot vettem, igazából ciki, de nem tudom melyiket szereti…a rózsát is a tálcára teszem aztán megyek fel hozzá. Még édesen szuszog. Leteszem a tálcát és elkezdem cirógatni az arcát. Mosolyogva nyitja ki gyönyörű szemeit, és rögtön kap is egy jó reggelt puszit.
-Hova mész? – mér végig felülve.
-Csak kiszaladtam reggeliért. – mutatok a tálcára – És, virágot a leggyönyörűbb virágnak. – kezébe adom a rózsát és édes csókot lopok tőle – Meg ma kedd van…rég voltam lent a parton a srácokkal…Brian kérte, hogy ma menjek le hozzájuk. Kocogunk kicsit, aztán játszunk. Te is lejöhetnél kicsit később Lorennel. Úgyis olyan jól kijött Briannel… - mosolygok.
-Oké, felhívom van-e kedve. – de először reggeli…
Egy-egy falatot egymás szájába adunk…mikor az utolsó falatot adom neki, végig nyal az ujjamon. Lehet, hogy ez véletlen volt, de akkor beindult a fantáziám…lerakom a tálcát, és ledöntöm az ágyra, miközben megcsókolom. Milyen finom vagy drágám…csókjaimmal nyakára térek át, a szexi kis hálóinge alatt kalandozik a kezem, mikor…
-Steve, nem fogsz elkésni? – nyögi ki nehezen.
-Öhm…ne haragudj… - mosolygok kínosan – Csak annyira szeretlek, és olyan nehéz ellenállni a kísértésnek… - mondom felette támaszkodva.
Végig simít az arcomon, és lehúz magához egy puszira, de aztán vége, ennyi, nem megyünk tovább. Magamra kapok egy rövidnacit, meg egy pólót és egy búcsúcsók után megyek is.
A parton már ott van mindenki, csak rám vártnak…remek…
Megyünk is futni egy kicsit, de mintha kijöttem volna a formából, mert enyhén szólva lehagynak, na de ezentúl nem hagyom ki a kedd reggeleket…Kicsit kiköpöm a tüdőmet, mire a pályához érünk. Aztán felállunk és játszunk. Mikor meglátom Mayát és Lorent, odaszólok Briannek.
-Nézd, kik jönnek… - erre rám csapja a labdát, én meg hanyatt esek és csak röhögök.
Igen a srácnak kicsit nagyon bejön cicám legjobb barátnője. Köszönünk nekik, aztán megyünk vissza játszani, míg a csajok napoznak.
Brian egész véletlenül elüti a labdát a francba, és pont Lorennél esik le…olcsó trükk, de hátha beválik. Együtt megyünk a labdáért.
-Ne haragudj, félre ment. – mosolyog Brian, én meg csak forgatom a szemem…
-Semmi baj… - ne már, tényleg beveszi!? Miközben Loren odaadja a labdát, Brian végig simít a kezén.
-Nem jöttök játszani? – töröm meg ezt a „romantikus” csendet.
-Nem tudok. - mondja zavartan Loren.
-Megtanítalak. – vágja rá fülig érő mosollyal a srác és felsegíti az „áldozatát”.
-Jössz? – kérdezem Mayára kacsintva – Én meg téged tanítalak meg. – felsegítem és adok neki egy puszit.
Elmagyarázzuk a játékszabályokat, meg elmondjuk, hogy az a lényeg, hogy üssék át a háló fölött a lasztit és elkezdünk játszani, persze csak finoman ütjük a labdákat. De úgy veszem észre, Brian tekintete egész máshol jár…pontosabban Loren fenekét stíröli. Tényleg, most veszem észre, hogy babámon milyen szexi bikini van…de azért fejbe kólintom Briant a lasztival…
-Jajj, bocs, lehet a játékra kéne figyelni… - vigyorgok.
Szinte egész nap a parton vagyunk, ha nem röpizünk, akkor úszunk, vagy éppen Mayával vagyok, mert Brian egy lépést sem megy el Lorentől…jajaj…beleesett a srác…
Épp a vízben vagyunk, míg Maya a parton napozik…lehet kettesben kéne hagynom a madárkáimat. Maya fölé hajolok és megrázom a fejemet. A hírtelen víztől szegénykém úgy megijed, hogy még sikkant is egyet, én meg nevetve magamhoz szorítom és megcsókolom.
-Olyan szép vagy… – mosolygok, és finoman végig simítok a hasán – És olyan édes vagy, mikor elpirulsz. – adok arcára egy puszit.
-Te meg gonosz vagy…szándékosan hozol mindig zavarba… - pontosan.
-Valamiért belém kellett szeretned… - mondom mosolyogva – Rájöttem, hogy annyi mindent nem tudok rólad. – mondom hírtelen felülve, aztán fejemet a hasára téve fekszem le.
-Mit szeretnél tudni? – kérdezi a hajamat birizgálva.
-Hol tanultad ezeket a dolgokat? – olvass a gondolataimban…
-Miket? – a telepátia sikertelen…
-Tudod, Londonban nagyon megleptél az ágyban… - fölé támaszkodom és mosolyogva folytatom – tegnap este meg még aktívabb voltál… - hehe, ennél pirosabb nem is lehetne – Nem tudom hol tanultad…avass be. – vigyorgok.
-Sehonnan… - takarja el az arcát. Olyan cuki – Muszáj, erről itt beszélni? Muszáj, egyáltalán erről beszélni? – kérdezi halkan.
-Ugyan ki hallaná meg, hogy tegnap egy fantasztikus estét töltöttem veled? – mosolyogva elhúzom a kezét – Nincs itt senki, rajtunk kívül… - szenvedélyesen csókolom meg.
Kicsit belefeledkezünk egymásba, mert krákogásra leszünk figyelmesek. Maya fél óra alatt harmadszorra lett rákszínű, hehe. De nem érkezik Briantől megjegyzés, olvas a tekintetemből…jó fiú, majd kap jutalomfalatkát is…
Elindulunk hazafele, de ellenkezőleg megyünk, mint Loren. Persze hírtelen Briannek is arra van dolga, szóval hazakíséri Lorent. Kész lovag nem!?
A következő napokban, pontosabban három napban, Mayával ellenőrzünk mindent az esküvővel kapcsolatban. Ki hol és ki mellett üljön az étteremben…a tortát Loren intézi, a gyűrűk Briannél lesz, ami miatt kicsit aggódom, mert feledékeny…de legyünk optimisták, el fogja hozni. A zene is stimmel, a kaja is stimmel…minden jó. Még arra is maradt időnk az utolsó napon, hogy kibontsuk az ajándékokat, amiket a búcsúztatón kaptunk. Vannak aranyos és kedves ajándékok, és vannak sablonos ajándékok, amikről azt hiszik, hogy egy háztartásban elengedhetetlen szükség van…viszont van egy, amin meglepődöm…pont én bontom ki a dobozt, és csak nézem…egy pici ruha van benne…babaruha. Maya terhes?
-Mi az? – kíváncsiskodik.
-Maya, nem akarsz nekem elmondani valamit? – teszem magam mellé a dobozt és fordulok fellé.
-Mit kéne elmondanom? – lehet nem tud róla? Jah, persze, akkor más honnan tudná?
-Nincs semmi olyan amit nekem nem mondtál el, de másnak igen?
-Nincs. Steve, mi van a dobozban?
-Nem vagy véletlen terhes? – kicsit ledöbben, aztán megrázza a fejét.
-Nem…nem tudok róla. – hmmm, fura…
-Hát ez kár…így nem értem ezt az ajándékot. – odaadom neki a dobozt, és kiveszi belőle a pici ruhát.
-Kár? – mosolyodik el.
-Igen, már kezdtem örülni…de akkor miért kaptuk? Biztos nem vagy terhes? – teszem a kezemet a hasára.
A teraszról nézzük a csillagos eget, gyönyörű látvány, de az a legjobb benne, hogy Steve is itt van. Vajon ő mire gondol? Vagy kire…? Nem, ez nem igaz, ő csak engem szeret, el kéne felejtenem azt a cikket. Steve a nyakamat kezdi csókolni, nagyon jól esik. Kis idő után szembe fordít magával és megcsókol. Kezével a csók közben a fenekembe markol, ezért belenyögök a csókba, mire Steve magához ölel.
-Kicsi babám, nagyon szeretlek! Ne foglalkozz azokkal a…hát…nem is tudom, mik a megfelelő szavak azokra a lányokra. Lényeg, hogy a nyomodba sem érnek. –érzem, hogy az igazat mondja, hogy így gondolja. Hozzá bújok, sőt még a nyakára is kap egy puszit. Karjaiba vesz, az ajtó előtt még megcsókol, aztán bevisz a szobába, ahol az ágyra fektet. Az arcomon simít végig, én meg a nyakát ölelem át, és megcsókolom. Csókjaival megint nyakamra tér át, keze felsőm alá nyúl, amit le is vesz rólam. Csókjaitól, amivel elhalmozza bőrömet, megremegek, olyan jó érzés, de tudom, hogy merre haladunk, és azt már nem igazán szeretném. Magáról is leveszi a felsőt, kezemmel karját, vállát, végül hátát simítom végig, ujjbegyeim alatt érzem összerezzenő izmait. Újra csókolni kezd, melltartómat is leveszi, és keblemre teszi a kezét. Ne, ezt ne…Eltolom őt, és magamra húzom a takarót.
-Steve, ne haragudj, de ez nekem még nem megy megint.
-Rendben. –megbántottam, biztosan megbántottam… Lefekszik mellém, és magához húz. Kapok egy puszit ajkaimra, és homlokomra is.
-Sajnálom…-tényleg nagyon sajnálom.
-Ugyan mit? Maya, ha nem, hát nem. Ez nem egy tragédia. A nászéjszakán úgy sem úszod meg. –puszilgatni kezd mindenhol, ahol csak ér, mire felnevetek.
-Nem is akarom megúszni…-most sem az volt a baj, hogy nem kívántam, csak ez kicsit helytelen lett volna.
-Akkor nagyon élvezetes éjszakád lesz. –mosolyog.
-Steve…-elfordulok, mert kezdek zavarban lenni.
-Most mi van? Csak az igazat mondom, soha nem hazudnék neked. Nem egyszer fogsz el…-megcsókolom, hogy hallgasson- Rendben, befejeztem. –nevet.
-Már a nászéjszakáról beszélsz, mikor még össze sem házasodtunk. –bújok oda hozzá.
-Csak fantáziálok róla. Te is biztos szoktál, csak nem mondod ki…-miket mond…elsüllyedek… -Na és mikor legyen az esküvő? –kérdezi, miközben simogat.
-Már a hétvégén hozzád mennék. –válaszolom.
-Én is, de a szüleidnek megígértük, hogy küldünk meghívót. Addig meg nem érne oda. Mit szólnál hozzá, ha a vizsgáink után lenne, és még el is tudunk utazni nászútra?
-Rendben. –adok neki egy puszit- Otthon már meg is írhatjuk a meghívókat. –hát igen, így is alig marad rá időnk.
-Tudod mire gondoltam!? Lehetne olyan meghívót csinálni, amin rajta van az egyik közös képünk. Sőt, otthon a házat is át kell rendezni. Közös szoba kel nekünk, meg kell egy gyerekszoba…-egy gyerek szoba? Kisbabát szeretne tőlem? Annyira édes, mindjárt elolvadok.
-Gyerekszoba? –kérdezem meg azért, hogy jól hallottam-e.
-Hát, ha végeztünk az egyetemmel, jöhet a gyerek…Na jó, az még ráér. Először biztos állás kell, te meg úgy is híres modell leszel…bocs, már vagy…-mondja mosolyogva, amiért kap egy puszit- Azt hiszem elég lesz az én fantáziadús jövőképemből, menjünk fürdeni.- hát jó, akkor menjünk.
A fürdés elég hamar átalakul gyengéd simogatássá Steve részéről. Jobb lesz, ha menekülőre fogom, nem akarom őt újra megbántani egy nemleges válasszal. Törölközni kezdek, de érzem magamon Steve tekintetét. Gyorsan magamra kapok egy köntöst, aztán a háló felé veszem az irányt. Ő is követ hamarosan egy derekára tekert törölközőben.
-Mit kérsz vacsira? –kérdezem tőle kissé kipirult arccal, mikor félénken végig nézek rajta.
-Ami van. Mindegy…úgyis mindig előrukkolsz valami finommal. –miért van olyan érzésem, ha nem készítenék vacsorát, engem enne meg? Vacsora után beszélgetünk, aztán egymás karjaiban alszunk el.
Másnap a kocsiban arról beszélgetünk hazafelé menet, hogy kiket hívjunk meg az esküvőre. Otthon képet választunk a meghívókhoz, hogy azokat is letudjuk. Míg azok elkészülnek, addig mi egy kis sétára indulunk. Ekkor futunk össze Lorennel, aki azonnal a nyakamba ugrik.
-Köszönöm. –mi van Stevevel, hogy ölelgeti Lorent?
-Én nem csináltam semmit. –óh már értem, hogy mi az a „semmi”. Igen, Loren igaz barátnő és nagy része van abban, hogy összekovácsolódtunk Steve-vel. Együtt elmegyünk a meghívókért, így hivatalosan is Loren az első meghívottunk, no és persze a tanúm is. A nap hátralévő felében postára adjuk a többit is.
Másnap Loren elkísér esküvői ruhát nézni, míg Steve a szüleinél, és az egyik barátjánál, Briannál van. Biztosan ők is ruhákat néznek. Először én egy barack színűt nézek ki magamnak, de Loren meggyőz, hogy attól még, hogy nem vagyok már szűz, lehetek fehér ruhában, hisz nem akárkinek adtam oda a szüzességem, hanem a vőlegényemnek, ráadásul ezt mindenki nem is tudja. Talán jobb is…
Este Steve és én is élménybeszámolót tartunk a napunkról. De, mikor szóba jön a magazinos szereplésem, Steve arca kissé komollyá válik. Pár perc múlva, mikor megnyugszik, elküldöm a kiválasztott képek listáját, amiket megjelentethetnek a Playboy számban is. Mivel mindketten kimerültek vagyunk, aztán alszunk is.
Másnap még mindketten az esküvő utolsó simításait végezzük, hisz már így is csak két hét maradt mindenre. Délután Steve, Loren, Brian és én összeülünk egy kicsit, hogy mindenki megismerjen mindenkit. Loren nemrég szakított a barátjával, de úgy néz ki, hogy ez a Brian gyerek hamar meg fogja vigasztalni. Egy idő után Steve-vel feleslegesnek érezzük magunkat…
Kicsit kimegyünk sétálni, mire pedig visszajövünk, a kis tanújaink kieszeltek egy haditervet. Mivel előre megbeszéltük, hogy nem akarok leánybúcsút, és azt sem szeretném, ha Steve előtt meztelen nők táncikálnának a legénybúcsúján, kitalálták, hogy tartsuk egyben az egészet, amolyan leánylegény-búcsúztatót. Először még erre is húzom a számat, Steve meg inkább csak hallgat, de aztán mégis belemegyek a móka kedvéért.
A bulit az esküvő előtt négy nappal tartjuk a biztonság kedvéért, hogy a nagy napig mindenki kijózanodjon. Egész jó kis társaság gyűlt össze, minden barátunk eljött, ám kellemetlen meglepetés is ér…
-Ki ez a sok lány? –kérdezem Lorent, mikor egy csapat lány masíroz be bikiniben. Odasúgja, hogy őket senki sem hívta, de hamarosan megtudjuk, hogy kik is ők, bár Steve arcából ítélve gondolhattam volna… Kórusban kiáltják, hogy „Szia, Steve! Velünk is lefeküdtél, minket nem veszel el?” Életemben nem éreztem magam még ilyen megalázottnak. Legalább 15-20 lányról van szó, mellettük én eltörpülök, olyan kevésnek érzem magam. Legszívesebben most azonnal eltűnnék, bár nyílna meg a föld alattam, vagy legalább lennék láthatatlan… Steve próbál kimenekülni a hölgykoszorúból, mikor a zene elindul, és táncolni kezdenek neki, de nem nagyon sikerül. Elindulok az ajtó felé, mikor Loren az utamat állja.
-Hova mész? Steve téged hív! Védd meg azt, ami a tiéd, gyerünk már! Képzeld azt, hogy a kifutón vagy! Mutasd meg mindenkinek, hogy kié az a fiú! –lök egyet rajtam. De igaza van, mert a többségük idegen ember, előttük is meg tudom játszani a kihívó és erős nőt. Veszek egy mély lélegzetet, és közéjük vágok, miközben Loren lekeveri a zenét.
-Vége a bulinak. A hölgyek menjenek haza, mert ez a férfi itt az enyém! És tudjátok mit? Egyedül csak én tudom, hogy mi kell neki, szóval sicc, sicc…-intek nekik a kezemmel, mire mindenki megtapsol. Hangosan kezdik el kiabálni, hogy „csókot, csókot, csókot”, még a lányok is, akik azt hiszem, hogy elismerték a fölényes nyereségemet, mert akibe szerelmes is lett Steve az én vagyok, és nem ők. Még sosem tettem ilyet mások előtt, de Steve egy igazán hosszú, és szenvedélyes csókot kap tőlem. Nyelve mohón játszadozik kicsit az enyémmel, de még ez sem zavar. Mindenki hangosan éljenez, mintha már most az esküvőn lennénk. Sokan meg is jegyzik Stevenek, hogy belevaló menyasszonya van. A buli még egy kis ideig tart, a lányok is elvegyülnek a szingli fickók között, talán ők is esküvőre vágynak.
-Nem vagy féltékeny? –kérdezem Steve-től a haját simogatva, mikor félrehúzódunk egy kis sarokba.
-Miért? Hozzád ért valaki? Akkor megharaplak téged is. –játékosan a nyakamba harap, mire felnevetek.
-Nem, dehogy, csak…itt ez a sok ex és…-megcsókol.
-Életem első barátnőjét az ölemben tartom, a kalandjaimra meg már nem emlékszem. Megbabonázott a tekinteted, az a londoni éjszaka pedig a maradék eszemet is elvette…-újra csókolózni kezdünk, szinte észre sem vesszük, hogy lassan mindenki hazamegy. Loren és Brian az utolsók, elköszönünk tőlük, aztán az emelet felé vesszük az irányt.
Együtt zuhanyozunk le, de Steve keze megint elkalandozik. Háttal állok neki, először a fenekembe markol bele nem túl feltűnően, aztán a hasamat, és a combomat kezdi simogatni ,miközben a nyakamat csókolgatja. De mikor keze megindul lefelé, ellép tőlem.
-Ne haragudj…-szinte kimenekül a fürdőből, biztosan azt érzi, hogy nem tudja féken tartani az ösztöneit. A vágya ellenére mégis figyel rám, nem akar semmit sem erőltetni. Annyira édes, szeretem, imádom…Megérdemli, hogy megtartsuk a privát bulinkat is… Egy tangában, és egy lenge kis hálóingben, ami még a térdemig sem ér, és kissé áttetsző is, mezítláb megyek be és telepedek le mellé az ágyban. Mintha kétségbeesést olvasnék ki a szeméből, talán még mindig az bántja, hogy nem tudja, hogyan fékezze meg magát a közelemben.
-Steve…-halvány mosoly kíséretében beletúrok a hajába, majd lágyan megcsókolom. A karjaiba húz, keze finoman siklik hátamra, én meg beledőlök az ölelésbe.
-Annyira gyönyörű vagy, nem tudom levenni a tekintetem rólad. –tenyeremmel közre fogom arcát, miközben beszél hozzám. Komolyan kezdem úgy érezni, hogy kínzom azzal, hogy nem engedem, hogy megérintsen, vagyis inkább, hogy velem legyen.
-Tudod, mit szeretnék? –még mindig mosolyogva nézem őt, ahogy felettem támaszkodik.
-Kérj bármit, szeretem, ha boldog vagy. –feleli. Annyira aranyos, imádom, hogy mindig a kedvemben akar járni, különösen azóta akar felvidítani, mióta előkerült az a bizonyos újságcikk, na meg ma a lányok.
-Szeretkezni. –súgom egészen halk hangon a fülébe nyalva. Azt hiszem, hogy mindenre számított, csak erre a válaszra nem. Fogaimmal óvatosan harapok bele füle alsó részébe, amit meghúzok egy kicsit, hogy magához térjen. Erre nem kell sokat várni, mivel azonnal fullasztó csókkal gyűr maga alá, és bár szenvedélyes, mindvégig figyel arra, hogy nekem a lehető legjobb legyen minden. Most minden olyan természetesnek tűnik, zavarban is csak egy egész kicsit vagyok. Mikor fölé kerülök, a nyakába csókolok, és érzem, hogy felsóhajt, jól esik neki. Kezei egyre hevesebben simogatnak, és bár a fejemben ott zakatol, hogy ezt nem kéne engednem, az eszemet már rég elveszítettem és csak arra tudok gondolni, hogy én is kívánom, és akarom megint azt az érzést, amit csak tőle kaphatok meg. Úgy érzem, hogy a szívünk együtt veri azt a vad ritmust, amit az egymás iránt táplált érzéseink diktálnak.
Már most kába vagyok, mintha a föld felett lebegnék, ha a karjaiban vagyok. Azt sem veszem észre, hogy mikor került le rólunk minden, csak érzem, hogy meztelen teste fölém magasodik, és lassan simul bőre az enyémhez. Egy pillanatra feljebb nyomja magát, hogy végig nézhessen rajtam. Azt hiszem, hogy szereti megnézni magának a testem, ilyenkor mindig megjelenik az a kicsit perverz, mégis szerelmes mosoly az arcán.
-Egy angyalba vagyok szerelmes…mert te egy angyal vagy Maya…-nem jut idő válaszra, mert csókomra szomjazva tapad ajkaimra. Egyik ujja mellbimbóm körül kezd körözni, ami aprócska nyöszörgéseket vált ki belőlem, főleg mikor ezt a tevékenységet nyelve hegyével folytatja. Összeszorított szemekkel élvezem, de hirtelen minden abbamarad. Sóvárogva nyitom ki szemeim, mire újra folytatni kezdi, vagyis csak arra várt, hogy rá nézzek. Büszkeségét érzem éledezni lábam között, amitől csak egyre forróbb lesz a testem. Most már tudom milyen az, ha valakit nagyon kívánunk, hogy alig várjuk már, hogy testünk újra eggyé legyen. Nyelve lefelé kalandozik, s egyre jobban érzem, hogy akarom őt. Hiába dolgozik nagyon lassan legérzékenyebb pontomon, mégis újra és újra elönt a vágy, hogy szeressen, úgy igazán, ahogyan azt Londonban tette. Remegő kezekkel szorítom magamhoz, miközben merevedését fel és le mozgatja bejáratomnál. Halk nyögést vált ki, mikor belém csusszan, sokkal kellemesebb érzés, mint amit legelőször éreztem. Bár ezúttal az is közrejátszik, hogy sikerült teljesen ellazulnom. Szeretem őt és bízok benne, tudom, hogy vigyáz rám.
Érzem, hogy lüktet minden porcikája, arca eltorzul a kéjtől, pedig még meg sem mozdult. Jobban széttolja combjaimat, hogy mélyebbre hatolhasson, mire hátra vetem fejem, és hangosabban nyögök fel. Puha csókokkal fedi ajkam, mikor lejjebb hajol, aztán hirtelen derekamat öleli át és húz fel magához. Ösztönösen kezdem ringatni csípőmet ölében ülve, kezemmel a nyakát ölelem át, szinte már teljesen hozzá bújok ebben az új pozícióban. Sokkal bensőségesebb, így akármikor megcsókolhatom őt, és érezhetem szívverését, ahogy mellkasa kebleimhez nyomódik. Elhaló hangon súgjuk egymás szájába, hogy „szeretlek”, hisz mindkettőnket körülölel a kábaság édes fátyla. Akaratlanul is vállába harapok, mikor érzem, hogy közeleg a várva várt orgazmus, ő is így érezheti, mert eldönt és sokkal intenzívebb mozgásba kezd, mint amit én szerényen próbáltam az előbb. De talán ez így is van rendjén, ő a férfi, neki kell irányítania a végén. Pár másodperc után hullámokban tör rám a kéj, Steve mellettem támaszkodó karjaiba kapaszkodva engedem ki hangom egy utolsó hosszú nyögés formájában. Stevenek sem kell már sok, ajkaimba harapva érzem, hogy őt is eléri az orgazmus szele. Pár pillanatra rám dőlve piheg, mintha ez az érzés most jobban végig söpört volna rajtunk, mint ott Londonban.
Verejtékcseppek gyöngyöznek homlokomon, úgy érzem, hogy egész testemből kiszállt az erőm, mintha csak elájulni készülnék. Szerencsére Stevenek van annyi lélekjelenléte, hogy megitasson velem egy pohár vizet, és kivigyen a zuhany alá. Biztosan az az oka, hogy olyan sokat aggódom mostanában az esküvő miatt, hogy minden rendben menjen majd. Kicsit vissza kéne vennem, hisz már mindennel kész vagyunk, ideje lenne pihenni. Ez a zuhany most tökéletes is erre, úgy simulok Stevehez akár egy kiscica, még szemérmességem sem gátol meg ebben, mint általában, bár az arcom ég, de ez ellen nem tudok mit tenni. A zuhany után gondosan megtörölget, segít felöltözni is. Igazán gondoskodó, és gyengéd, mert mindvégig simogat és becéz. Mikor már az ágyban fekszünk, és nézzük egymást, hirtelen, nem is tudom, hogy miért, de egy versike jut Steveről az eszembe.
Ha te vagy az élet, Akkor szeretek élni. Ha félek is, mikor karodba bújok, kkor szeretek félni. Ha tested melege nekem a kályha, Akkor a melegedés az én szívem vágya.
Ha nem vagy itt hiányzol, Karodba lennék, Ha távol vagy, szenvedek, A nyomodba mennék.
Ha itt vagy, csak figyelek, Félek, hogy ez álom. Ha felébredek, eltűnik a herceg, S én már hiába várom.
Megélni az álmot, Vagy az álmokért élni? Mindegy, hisz itt vagy velem, S ha itt vagy, nincs mitől félni.
-Nahát Maya, te fejből tudsz verseket? –kérdezi mosolyogva, miközben alaposan megszorongat nevetve.
-Óh nem, ezt csak…most találtam ki…-vallom be pirultan.
-Ezt te találtad ki? Nekem? –mielőtt még bármit szólhatnék, egy hosszú csók Steve köszönete, amiben érzem minden szeretetét, vágyát, háláját, hűségét, szerelmét…mindent, ami ő maga, amit ő jelent nekem, ezért hasonlóképp viszonzom ezt neki. A csók után bólintok, hogy igen, ez az én versikém, majd mellkasára egy apró csókot hintek, és arra is dőlök rá. Jó érzés hallani, hogy dobog a szíve, mert érzem, hogy értem dobog, és az enyémmel együtt ver. Szeretlek édesem…el sem tudod képzelni, hogy mennyire nagyon szeretlek…
Tiszta ideg vagyok…nem gondolhatja komolyan, hogy ebben fotózzák!! Már készülnék, hogy lefújjam az egészet és hazavigyem, mikor odajön hozzám és pár puszi után kicsit lenyugszom és csak belemegyek ebbe az egészbe. Észveszejtően jó képek, de akkor is…a menyasszonyom, a playboy magazinban...ez a durva az egészben. Aztán készül pár kép rólunk, és megkapjuk ajándékba. Ohh, le vagyok kötelezve…
Mikor visszaérünk a szállodába, már fekszünk, mikor megérkezik a szám külön nekünk előre gyártott verziója. Átlapozzuk, szívem szerint nem engedném, hogy kiadják, mert nagyon sexy rajta…tuti ez a szám lesz a toplista tetején a legtöbb eladott számok között.
Korán kelek fel, ma kivételesen, mert megyünk haza. Miamiba, a meleg, tengerpartos kis városkámba…de jó lesz végre elkerülni a hidegből. A repülőn megint eltervezem, hogy fényképezek felhőket, de nem jön össze, mert átalszom az egész utat…
Leszállunk a repülőről és azonnal az arcomba vág a meleg. Ohh igen, ez a nekem való hely…
Otthon lepakolás után jön egy kis alvás…hát jah, mindig megvisel az időeltolódás. Utána Maya előrukkol azzal, hogy elvisz az apja nyaralójába, ami itt van Miamiban. Jól hangzik, úgyhogy már megyünk is. Már előre látom a jövőt…amikor csak szabad időnk lesz, folyton úton leszünk valahova. Tetszik…
Megállunk venni pár újságot, az egyiknek a címlapján mi vagyunk. Jó kép lett. Maya bőszen olvasgatja is, míg én a vezetésre koncentrálok. Mikor odaérünk, látom, hogy valami nem stimmel. Megnézem az újságot, és meglátom az egyik volt barátnőm képét. Beleolvasok a cikkbe, aztán elmesélem Mayának, hogy már nagyon régen vége van vele. Gondolom ezzel akar visszavágni, mert olyan csúnyán dobtam ki…Hihetetlen mikre nem vetemednek az emberek.
Már kezd sötétedni, mikor kimegyünk sétálni egyet a partra. Kézen fogva slattyogunk a homokban. Fantasztikus ilyenkor…fúj egy kicsit a szellő, a víz sós illata, a szerelmem mellettem…boldog vagyok. Néha-néha egymásra pillantunk, aztán Maya megcsikiz, amire kénytelen vagyok elengedni a kezét, és elszalad. Mikor utolérem, már bőven a vízben vagyunk és el is esünk mind a ketten. Ijedten húzom ki a víz alól, de látom nincs baj…finoman megcsókolom, és felemelve viszem ki a vízből. Megnézzük a naplementét…olyan szép, ahogy a fények játszanak a vízen…
-Szomorúnak tűnsz… - cirógatom meg az arcát, mikor már a hold is feljött.
-Csak egy kicsit. – jön a válasz, és jobban karjaimba fészkeli magát.
Még mindig az a cikk bántja. Olyan kis érzékeny. Remélem nem hiszi, hogy megcsaltam…
-Csak veled szeretkeztem, senki mással. A sex az semmi…de szerelemmel már az a csodálatos éjszaka, amit együtt töltöttünk Londonban. Szeretlek… - súgom a fülébe, aztán finoman meg is rágcsálom és magamhoz ölelem.
-Tudom és én is szeretlek, csak…attól még olyan rossz… - édesem, ne lógasd a nózidat…
-Szeretnéd, hogy megvigasztaljalak? – kérdezem halkan, és a perverz fantáziám már be is indult.
-Ne haragudj rám, hogy ilyen vagyok… - mondja felém fordulva.
-Azért nem kell bocsánatot kérni, mert gyönyörű, okos, és…nem is tudom, egyszerűen csodálatos vagy... – végig simít az arcomon és megcsókol…
-Úgy látom, hogy hamarosan esni fog, menjünk be a házba… - megfogja kezemet és a ház felé vesszük az irányt.
A teraszon megállunk még egy kicsit, hisz itt mégis csak fedett területen vagyunk. Maya megtámaszkodik a korláton és nézni kezdi a csillagokat. Szerintem legalább annyira szereti az eget nézni, mint én a vizet. Hátulról ölelem át, és összekulcsolom a kezünket. Imádom ilyen közel érezni magamhoz. De sajna látni rajta, hogy még mindig azon a szar cikken rágódik…
Elkezdem nyakát puszilgatni,hogy kicsit lazuljon el. Látom jól esik neki, mert fejét kicsi oldalra biccenti, így jobban hozzáférek. Olyan finom puha bőre van, már csókolgatni is kész orgazmus. Hírtelen szembe fordítom magammal és megcsókolom. Kezem közben lassan lesiklik fenekére, és kicsit bele is markolom, mire belenyög a csókba…talán ijedten!? Megszakítom a csókot és magamhoz szorítom.
-Kicsi babám, nagyon szeretlek! Ne foglalkozz azokkal a…hát…nem is tudom mik a megfelelő szavak azokra a lányokra. Lényeg, hogy a nyomodba sem érhetnek. – mondom komolyan.
Hozzám bújik és kapok nyakamra egy puszit. Egy bizsergés fog el, mint a parton…kívánom…nagyon is…Karjaimba kapom és elindulok vele a bejárathoz. Kicsit megtorpanok a küszöbnél, aztán megcsókolom és átlépek rajta. Na, ezt a küszöbön átvivős jelenetet is gyakoroltuk…
A szobában finoman lefektetem az ágyra. Végig simít az arcomon, nyakam köré fonja a kezeit és finoman megcsókol. Ajj teljesen megőrjít…Elválok ajkaitól és nyakára térek át. Kezemet felderítő útra küldömfelsője alá, majd le is veszem gyönyörű testéről. Apró csókokkal kényeztetem, és kissé türelmetlenül kapom le magamról a pólómat…hülye zavaró tényező…Kezei karjaimról vállamra, majd hátamra siklik, míg finom csókot lopok tőle. Melltartóját egy gyors mozdulattal leveszem róla, és mellére téved a kezem. Hírtelen eltol magától és maga elé kapja a takarót.
-Steve, ne haragudj, de ez nekem még nem megy megint. – huhh…
-Rendben. – válaszolok kis idő múlva, mikor sikerül összeszednem magam…
Akkor most nyugi Steve…nem vagy állat, nem veted rá magad….vissza tudod fogni magad. Lefekszem mellé és magamhoz húzom. Magamra emelem a tekintetét és egy puszit adok az ajkaira. Megcirógatom az arcát és mosolyogva adok homlokára még egy puszit.
-Sajnálom… - mondja nyakamba temetve az arcát.
-Ugyan mit? Maya, ha nem, hát nem. Ez nem egy tragédia. A nászéjszakán úgy sem úszod meg. – játékosan elkezdem puszilgatni, és végre meghallom nevetését.
-Nem is akarom megúszni… - mondja piros pofival, mikor leállít.
-Akkor nagyon élvezetes éjszakád lesz. – vigyorgok.
-Steve… - fordul el tőlem.
-Most mi van? Csak az igazat mondom, soha nem hazudnék neked. Nem egyszer fogsz el… - egy csókkal folytja belém a szavakat – Rendben befejeztem… - nevetem el magam.
-Már a nászéjszakáról beszélsz, mikor még össze sem házasodtunk. – mondja hozzám bújva.
-Csak fantáziálok rajta. Te is biztos szoktál, csak nem mondod ki… - azért kíváncsi lennék, hogy képzeli el… - Na és mikor legyen az esküvő? – kérdezem cicámat simogatva.
-Már hétvégén hozzád mennék. – én is szeretlek.
-Én is, de a szüleidnek megígértük, hogy küldünk meghívót. Addig meg nem érne oda. Mit szólnál, ha a vizsgáink után lenne, és még el is tudunk tűnni nászútra?
-Rendben. – kapok egy finom puszit – Otthon már meg is írhatjuk a meghívókat. – bezony.
-Tudod mire gondoltam!? Lehetne olyan meghívót csinálni, amin rajta van az egyik közös képünk. – huhh…ijesztően lelkes vagyok – Sőt otthon a házat is át kell rendezni. Közös szoba kell nekünk, meg kell egy gyerekszoba…
-Gyerekszoba? – kérdez vissza.
-Hát, ha végeztünk az egyetemmel, jöhet a gyerek…Na jó, az még ráér. Először biztos állás kell, te meg úgyis híres modell leszel...bocs, már vagy… - mosolygok és kap egy puszit – Azt hiszem elég lesz az én fantáziadús jövőképemből, menjünk fürdeni. – segítek neki felállni, és megyünk is.
Úgy érzem sose tudnám megunni a simogatását. Na igen, fürdetésnek indult, aztán igencsak gyengéd simogatássá alakult. Csak fel ne izguljak…még a végén bepánikolna nekem. De lehet, hogy pontosan tudja, hogy mi jár a fejemben, mert kiszáll és törülközni kezd.
Na most én vagyok nagyon perverz, vagy tényleg rohadt sexy ahogy törli magát!? Áhh…én vagyok perverz…
Maya egy köntösben megy be, én meg fogom a törülközőt és a derekam köré tekerem, és megyek utána. Sorry, szokás hatalma, meg valahogy mindig bent marad a szobában az alsóm.
-Mit kérsz vacsira? – mikor felém fordul, kicsit elpirul. Ez mindig megmosolyogtat, és nem utolsó sorban olyan, mintha bókot kapnék. Mintha csak azt mondaná, hogy „…milyen jó tested van…”.
-Ami van. Mindegy…úgyis mindig előrukkolsz valami finommal. – de ha igazán választhatnék, téged kérnélek…
Vacsi után beszélgetünk még kicsit, aztán egymáshoz bújva dobjuk be a szunyát.
A kocsiban hazafelé Maya azt kérdezgeti, kiket akarok meghívni. Lehetne nagy felhajtást csinálni, de szerintem bőven elég ha ott a család, és néhány barát, de csak a legszűkebb baráti kör. Ebben egyetértünk és meg is írja a vendéglistát. Na jó, egy kipipálva.
Otthon kiválasztunk magunkról egy aranyos képet, és elmegyünk megcsináltatni a meghívókat. Maya választ egy nagyon szép színű papírt, mert én nem értek hozzá…Pár óra múlva készen is lesznek. Addig elmegyünk sétálgatni és összefutunk Lorennel. Persze rögtön Maya nyakába ugrik, és le is szúrja, hogy nem szólt, hogy már hazajöttünk.
-Köszönöm. – lépek Loren elé mosolyogva és átölelem.
-Én nem csináltam semmit. – kacsint Loren, aztán elkísér minket. Már biztos készen vannak a meghívók.
És bingó…nagyon szépek lettek. Loren meg is kapja és van egy olyan sejtésem, hogy Maya tanúja is ő lesz…bár nem tudom, erről még nem tudok, de nem szólok ebbe bele.
A többi meg postázásra kerül. Nem vagyok hajlandó mindenkinek személyesen átadni. Persze a szüleimnek elviszem…
A következő nap szinte egész nap nem látom…elment Lorennel esküvői ruhát nézni. Ez akkora szar, hogy a vőlegény nem láthatja az esküvő előtt…milyen hülye babona ez!? Na mindegy, addig elugrok a szüleimhez, és odaadom nekik a meghívót. Persze a fél napom ott megy el, mert el kell mesélnem mindent ami Londonban történt…na jó, azért nem mindent, mert a végén még belepirulnának…
Aztán elmegyek a legjobb barátomhoz, megkérem, hogy legyen a tanúm. Brian úgyis mindig azzal jött, hogy ideje lenne egy komoly kapcsolat. Hát tessék…ennél komolyabb már nem is lehetne. Természetesen igent mond, és minél előbb meg akarja ismerni Mayát. Jó fej gyerek…Meg is beszéljük, hogy holnap elmegyünk nézni öltönyöket, mert szerinte egyforma kéne nekünk. Tényleg nem értek én az ilyenekhez, szóval jól jön a segítség…
Este mindketten boldogan bújunk össze és meséljük el a napunkat. De előkerül az a bizonyos magazin. Kezdtem reménykedni, hogy elfelejtette, és nem jelenik meg. Megint ideges leszek, persze a semmire, mert úgysem tudom meggyőzni. Hogy ne kéne szerepelnie a Playboyban…helyette ő győz meg engem, hogy nyugodjak meg…
Küld annak a vén buzinak egy faxot, és visszavackolja magát a karjaimba és egy puszi után aludatunk is.
-Lefekszel velem? –kérdezi megpuszilva az arcomat. Mi??
-De hisz most…
-Aludni gondoltam. –válaszolja mosolyogva. Ez annyira kínos… Kapok egy puszit a számra, aztán mindketten befekszünk az ágyba. Olyan jó érzés hozzábújni, most minden eddiginél jobb. Nagyon közel érzem magamhoz, sokkal közelebb, mint egyébként, mert már az enyém, csak az enyém, és örökre az is marad.
Sokáig figyelem, ahogy elnyomja őt az álom, és békésen szuszog mellettem, vagyis inkább alattam, mert olyan közel férkőzöm hozzá, amennyire csak lehet. Mivel én is fáradt vagyok, hamarosan engem is magával ragad az álmok tengere.
Reggel én ébredek korán, ezért úgy döntök, hogy kellemes ébresztéssel lepem meg őt. Mikor felébred, megcirógatom az arcát, a nyakát, szívén áll meg a kezem és csak nézem a szemeit. Felül, keze arcomra csúszik és megcsókol. Ágyba hozom neki a reggelit, aztán beszélgetni kezdünk.
-Szeretném, ha megismernéd a szüleimet. –mondom egy falatot adva neki.
-Mikor? –kérdezi mosolyogva.
-Ma velük vacsorázunk.
-Rendben. Akkor kelleni fog nekem valami elegánsabb ruha, mert azt nem hoztam. –óh, csak ez a baj?
-Akkor elmegyünk vásárolni. –adok neki egy puszit. De ennyivel Steve nem elégszik meg, az ölébe húzva csókol meg és simít végig arcomon, majd ad még egy puszit.
-Menjünk, különben sosem lesz megfelelő ruhád. –mosolygom.
-Rendben. –helyesel. Öltözni kezdünk, de én most is takargatom magam, zavarban vagyok, nem tehetek róla. A felsőmet venném fel, mikor Steve hátulról átölelve a nyakamba csókol. Maga felé fordít, és bár szégyellős vagyok előtte, végig simítok mellkasán. Megcsókolom, de mennünk kell, így aztán gyors öltözés és irány az üzlet.
A vásárlás kicsit elhúzódik, így aztán sietnünk kell a szüleimhez az átöltözés után. A szüleim persze már ott vannak, de nem haragudnak a kis késésért. A bemutatkozás után várok, hogy mit szólnak Steve-hez.
-Igazán helyes fiút választottál szívem. –szólal meg anya. Mosolyogva bólintok, és Steve is kap egy puszit megerősítésül.
A vacsora kellemesen telik, sokat mesélünk a kapcsolatunkról, azt hiszem, hogy sejtik, hogy már nem vagyok hű a fogadalmamhoz. Anyu mindig is templomi esküvőn szeretett volna látni hófehér esküvői ruhában, azt hiszem, hogy nagy szívfájdalom ez neki, hogy nem szűzen megyek férjhez, de azt hiszem, hogy ő is megnyugszik, mikor a közelgő esküvő kerül szóba.
A vacsora után egy rövidke városnézésre megyünk, de Steve ezt elég nehezen viseli, mert nagyon hideg van, ő meg a meleget szereti. Azt hiszem, hogy megkegyelmezek neki.
-Mi lassan megyünk. Steve nem nagyon bírja ezt a téli időjárást. –mondom a szüleimnek.
-Menjetek csak. –megértők.
-Örülök, hogy megismerhettem önöket. –búcsúzik el Steve
-Részünkről a szerencse. –mondja apu.
Aztán gyors köszönés után taxit fogunk és irány a hotel. Azonnal engedek Steve-nek egy jó nagy kád forró vizet, hogy felmelegedhessen. Addig én a szobában rendezgetek el pár dolgot, hisz rend a lelke mindennek.
-Mikor megyünk haza? –Steve pár perc múlva már jön is.
-Holnap még…-felé fordulva látom, hogy egy szál törölközőben van…jó ég…-lesz egy fotózásom. –fejezem be elpirultan.
-Milyen fotózás? –kérdezi közelebb lépve, hajamat igazgatva.
-Hugh Hefner kért fel, hogy legyek a júniusi címlaplány. Szeretne addig lefotóztatni, míg itt vagyok. –felelem.
-Az a Hugh Hefner? A playboy-os vén csóka? –mi ebben annyira meglepő?
-Igen…-válaszolom.
-Nem. –ezt meg most hogy érti?
-Mi nem?
-Nem fog lefotózni. –mi?
-Tessék? –biztosan rosszul értettem.
-Nem akarom, hogy leendő feleségem a playboy magazinban szerepeljen. –miért zavarja? Talán azt hiszi, hogy meztelenül? Majd pont én, mi?
-Fürdőruhában lesz a fotózás. –magyarázom.
-Akkor sem. Ezeket az újságokat olyan emberek veszik, akiknek nincs senkijük és élvezkedni akarnak a gyönyörű lányokon. Veled ne fantáziáljon senki! –féltékeny? Olyan aranyos.
-Sajnálom, de már elvállaltam. –mondom.
-Akkor mondd le…-ha ez csak így menne…
-Steve, ne csináld már. Inkább legyél büszke arra, hogy felkértek…
-Igen, egy bombázó vagy és büszke vagyok, hogy ilyen barátnőm van, de nekem megengedett, hogy meztelenül képzeljelek el…bár már nem is kell elképzeljelek, mert már láttalak…-mielőtt bármit mondhatnék, szenvedélyesen megcsókol. Az ágy felé kezdünk topogni, amin elfektetve csókol tovább. Hirtelen a törölköző leesik róla, de nem zavarja, és a nyakam kezdi el csókolni.
-Ste…Stevahh…-nyöszörgöm.
-Mondd drágám…-súgja, majd a fülembe nyal.
-Holnapra –eltolom- kipihentnek kell lennem. –és különben sem vagyok kész megint erre, nem megfelelő a hangulat, de ez csak úgy mellékesen gondolom.
-Minek? –látom, hogy megértette, fel is veszi a boxerét- Nem mész fotózásra…-mosolyogtató a duzzogása- Most mi ilyen vicces? Komolyan mondtam. –ne makacskodj már…
-Elég nehéz komolyan venni szívecskés alsóban…-nevetek, mire ő is elmosolyodik é leül mellém- Ez a munkám, elmegyek a fotózásra.
-Nem, az nem tartozik a munkádhoz, hogy egy vén kéjenc magazinjában szerepelj…-hogy beszélhet így egy idős emberről?
-Ne duzzogj már. –kap egy puszit.
-Akkor sem tetszik ez az egész…nem mehetsz nélkülem!- jajj…miért félt ennyire?
-Hát, ha ettől jobban érzed magad.- végül belemegyek.
Másnap délelőtt elindulunk a fotózásra. Megérkezve bemutatom mindenkinek a vőlegényemet, de Steve még mindig idegesnek tűnik. Magára hagyom, míg átöltözöm, remélem, hogy jól viseli majd. Mindenesetre sietek vissza.
A fotós elmondja, hogy hova álljak, aztán leveszem a köntöst, de mikor Steve meglát ebben a kis bikiniben, még az eddiginél is idegesebb lesz.
Mielőtt belekezdenénk, megnyugtatom őt, amúgy sem túl erotikusak a képek, csak szolidan szexisek. A sorozat végén még azt is megengedik, hogy Steve-vel is készüljön pár kép, amiket elvihetünk emlékbe. Hazaérve azonnal az ágyba dőlünk, mivel reggel korán kell elindulni. De előtte még késő este megérkezik az újság előgyártott száma, aminek a címlapján én leszek. Van egy kis időnk átnézni, hogy megfelel-e, de majd otthonról küldök róla faxot.
Másnap korán indul a magángép, de Steve nem lustálkodik. Már alig várja, hogy hazaérjünk a meleg, napsütéses tengerpartra, amit annyira szeret. De azért a repülő utat mindketten végig aluszkáljuk, nem is baj, azt hiszem, hogy egyikünk sem szeret túlzottan repülni.
Otthon, mikor leszállunk, senki sem vár a reptéren, ami kissé szokatlan az őrült paparazzik után, de egyben megnyugtató is, hogy végre szabadon mászkálhatok. Sajnos ez nem marad úgy sem így sokáig, hisz a Playboy szám itt is megjelenik majd, és akkor beindul az amerikai karrierem is. Mindenesetre most még ki akarom élvezni a felhőtlen perceket, ezért az otthoni lepakolás, és pár órás alvás után felajánlom Stevenek, hogy leviszem a kis magán tengerpartunkra, ami apámék nyaralójához tartozik. Szép kis hely, egy kietlen része a tengerpartnak.
Útközben megállunk egy újságosnál és megvesszük a mai lapokat, hisz az egyik címlapján pont mi szerepelünk. Lassan itt is fel fognak ismerni…jaj… Miközben Steve vezet, én az újságokat olvasom. Az egyikben találok egy furcsa cikket. Ki ez a lány? Steve-ről mesél…Mi??
Mi az, hogy engem nem szeret? Vele egész nap csak szeretkezett? A volt barátnője? Persze Steve is észreveszi, hogy valami nem stimmel, mikor megérkezünk. Meglátva a képet elmeséli, hogy ez egy nagyon régi történet. Lehet, hogy régi, de szörnyű lesz minden pénzéhes barátnőjét látni az újságokban.
Késő délután elindulunk gyalog ki a partra, hisz nincs annyira messze, és mi is lehetne jobb annál, ha kéz a kézben sétálgatunk a parton…Először csak lopva nézzük egymást, aztán mindketten nevetni kezdünk. Megcsikizem Stevet, hogy elengedjen, aztán futásnak eredek a víz irányába. Ő is követ, de már csak a habokban ér utol, ahol mindketten elesünk. Gyorsan kihúz a víz alól, de mikor látja, hogy teljesen jól vagyok, lágyan megcsókol. Felkapva karjaiban visz ki a partra, már a nap lemenőben van, ezért megnézzük a naplementét is. Kéz a kézben, Steve karjaiban…azt hiszem, hogy ennél boldogabb nem is lehetnék. Bár ne gondolnék még mindig arra a cikkre…
Hamarosan feljön a Hold, a csillagok beragyogják az egész partot, kellemes hangulatvilágítást adva a tájnak a távolban világító lámpákkal együtt, amik a nyaralótól sütnek ide. Ma este itt éjszakázunk, szóval nem sietünk sehová sem.
-Szomorúnak tűnsz…-simogatja meg Steve az arcomat.
-Csak egy kicsit. –válaszolom csendesen, miközben jobban a karjaiba bújok. Hosszú csend következik, csak a tenger hullámzását lehet hallani, aztán Steve a fülemhez hajol.
-Csak veled szeretkeztem, senki mással. A sex az semmi…de szerelemmel már az a csodálatos éjszaka, amit együtt töltöttünk Londonban. Szeretlek…-gyengéden a fülembe harap, miközben erősebben szorít magához.
-Tudom és én is szeretlek, csak…attól még olyan rossz…-nyüszögöm a homokba rajzolgatva.
-Szeretnéd, hogy megvigasztaljalak? –kérdezi egész halkan. A hideg is végig fut a hátamon forró leheletétől, ami szinte perzseli nyakamat. Olyan jó vele lenni, a puszta közelsége boldoggá tesz, mégis…szeretnék valaki más lenni, egy olyan lány, akit ő igazán megérdemelne, aki bátrabb, aki kihívóbb, olyan, akiket eddig választott. Biztosan az olyan típusú nőket szereti, én meg…olyan szerencsétlen vagyok…
-Ne haragudj rám, hogy ilyen vagyok…-bocsánatkérő szemekkel nézve rá fordulok meg.
-Azért nem kell bocsánatot kérni, mert gyönyörű, okos, és…nem is tudom, egyszerűen csodálatos vagy...-Steve szavai a lelkemig hatolnak, annyira jól esik, amit már le sem tudok írni. Megsimogatom az arcát, aztán egész lágyan megcsókolom.
-Úgy látom, hogy hamarosan esni fog, menjünk be a házba…-mondom mosolyogva, majd kézen fogva elindulunk befelé. Nem akarom őt sem jobban letörni, hogy még midig az újság miatt lógatom az orromat.
-Ez nagyszerű ötlet! – szólal meg mögülünk valaki - Szervusz szerelmem! – szerelmem? SZERELMEM??? És még puszi is???
-Héé ember! Mi ütött beléd, hogy a szemem láttára csókolgatod a menyasszonyomat? – mindjárt megcsaplak öregem…
-Ez csak egy puszika volt édesem, de ha féltékeny vagy, te is kaphatsz. – mi van? Ahogy közeledik úgy szökkenek hátrébb. Ez köcsög…
-Steve, ő Nick, az egyik stylistunk. Nick…szóval… - kezdi Maya, de félbeszakítja.
-Meleg, homokos, ferde hajlamú... Ne féljünk a szavaktól kislány! – ne csipkedd már te…te…nincsenek rá szavak, ahogy végig mérem…
-Szóval a fiúkat szereti. – értem drágám…de nem kell tovább fokozni, mert elhányom magam…
-Értem. – életemben nem gondoltam, hogy egy csávó akar majd rám mozdulni…
-Nincs mitől félned aranyom, Mayának inkább, mert jó a hátsód. – ez nekem kezd kicsit kínos lenni, na meg undorító.
-Elég lesz Nick, a vőlegényem teljesen hetero…kérlek, hogy ne inzultáld őt… - igen, hagyjál békén, mert nőket nem ütök meg…szorosan magamhoz is ölelem Mayát, hogy véletlenül se közeledjen felém.
-Azért be kell vallanom, hogy Maya szerintem is gyönyörű. Ha a világon van egy lány, akibe szívesen lógatnám a pecabotomat, az ő lenne. – ne próbálkozz mert kettétörlek ember - De sajnos szűz, így ezt vele nem tehetem meg. A férfiak csak összemocskolják őt. Engedd is el azonnal! – ezt nem hiszem el!
Felbasz a csávó…csávó? Mindegy…ez a…valami. Kiráz a hideg mikor hozzámér. Ütésnek látszik, de olyan mint a lepkefing. És mi az, hogy „csúnya fiú”?? Nem szokott tükörbe nézni? És Maya miért hagyja, hogy így beszéljen vele? Esküszöm mindjárt lezúzom ezt a selejtet. Hogy lehetnek ilyen emberek a világon??
-Na, elég lesz! Nick, mi most rohanunk, erre nem érünk rá, de örültem, hogy láttalak, majd beszélünk. Steve is örült, igaz? – hát valószínű…de ha jobban belegondolok, előbb elmehetünk ha csak egy kicsit is bólintok, szóval megteszem…upsz most hazudtam szegény Nicknek…
-Ez az ember egy rossz vicc. – kezdek bele a limuzinban - Távoltartásit kéne kérni ellene. Soha többé nem akarom meglátni a közeledben! Majdnem leütöttem, mikor… - de nem tudom befejezni, mert egy édes csókkal folytja belém a szavakat.
-Megnyugodtál? – kérdezi hozzám bújva a csók után.
-Nem teljesen, inkább folytasd… - most én csókolom meg.
Ezt az édes, finom tevékenységünket a hotelig folytatjuk…jó, kicsit telhetetlen vagyok, de hát ha valakinek ilyen gyönyörű barátnője van, nem csoda.
Megérkezünk a hotelhez, és egy sereg fotós és pletykamagazinos író állja utunkat. Én be akarok menni rögtön, de Maya megáll és válaszol a kérdésekre. Igen, együtt vagyunk és igen, elveszem feleségül, úgyhogy aki eddig az én szerelmemre pályázott, akár fel is adhatja. Még egy címlap gyanús kép is készül, amin Maya megcsókol. Aztán megyünk is be…jó ötlet, mert pöppet hideg van…
Felérünk és olyan jó meleg fogad minket, ami elmondhatatlan.
-Gyorsan lezuhanyozom, aztán jövök is. – nem rossz ötlet, én is megyek.
-Jó, de siess! – ölelem meg.
-Miért? Máris álmos vagy? – kérdezi meglepetten.
-Nem, csak máris hiányzol… - gyengéden megcsókolom – Szeretlek. . mosolygok rá.
-Én jobban… - ad egy pici puszit és ellibben.
Na akkor én is megyek. Még jó, hogy két fürdő van. Egy jó, forró fürdő és jobban is leszek. Miamit akarom, ott olyan jó meleg van!!
Előbb végzek, és az ágyban várom meg. Nem is kell sokat várnom és megjelenik egy nagyon sexy és kihívó hálóingben. Ha nem lenne rajta fehérnemű, mindene látszódna szerintem…
-Maya, gyönyörű vagy… - istenem hogy fogom én kibírni ezt az estét…
-Örülök, hogy így találod… - ez valami próba, hogy kibírom-e, hogy nem próbálkozom be?
Nyújtom a kezem, ahogy halad felém, és bemászik a takaró alá mellém. Nem merem megcsókolni, pedig nagy a kísértés, de akkor lehet, hogy nem tudnék leállni, és elrontanék mindent. De ő megteszi helyettem is. Nyakamat kezdi csókolgatni, amitől kiráz a hideg, és halad lejjebb. Már a mellkasomnál jár mikor rászólok, mert 1) azért nem kicsit lep meg, 2) ha tovább folytatja, nem vállalok garanciát arra, hogy jófiú leszek.
-Maya, mit csinálsz? Nem vagyok fából, nekem erről a mozdulatról…
-Tudom, de nem baj…vagyis… - vág közbe, és zavartan néz rám - Kicsit ideges vagyok, de tudom, hogy helyesen cselekszem. Szeretnék veled lenni… - azt hiszem nem hallottam jól…lehet víz ment a hallójáratomba…vagy csak szimplán félreértettem.
-Úgy érted…? – kérdezek rá finoman, hátha tényleg nekem jár valami egészen más a fejemben.
-Igen. – blokk… - A fogadalom úgy sem arról szól, hogy feltétlenül az esküvő után veszítsem el a szüzességemet, hanem arról, hogy annak adjam, akit szívből szeretek, és aki viszont szeret. – de hát…
-De Maya, mondtam, hogy várok rád. – simítok végig az arcán.
-Mondtad, de nem kell. Megértettem, hogy ez természetes. – nekem, de nem neked…
-Ne kérd ezt tőlem, nem fogok tudni nemet mondani. Nem akarom, hogy később megbánd, nem akarok fájdalmat okozni. – mondom őszintén.
-De én… - szavak helyett tettekkel folytatja. Lassan simít végig mellkasomon, aztán hátamon és magához ölel - Nekem könyörögnöm kell? – kérdezi a fülembe súgva.
Jó, Steve, nyugalom. Mindjárt kiugrik a szívem a helyéről…szúúszáá…
-Ha tudnád, hogy én mennyire kívánlak, de tisztellek, és pont ezért… - és megint közbevág, pedig olyan jól összeszedtem magam a válaszra.
-Steve, szeretlek. – tudom…
-Én is szeretlek… - nagyon is, épp ezért aggódom…
Percekig csak fürkészem a tekintetét, de semmi félelem. Na jó, próbáljuk meg. Ha meggondolja magát, leállít. Hálóinge alá csúsztatom a kezem és felfedező útra indítom. Az ágyra döntöm, és csókolgatni kezdem puha ajakit. Leveszem hálóingét és máris melltartójánál jár a kezem, de érzem, hogy valami nem stimmel és leállok. Felül és leveszi magáról, de rögtön takargatni is kezdi magát. Jajj szívem…óvatosan elhúzom kezeit és végig döntöm az ágyon.
-Ne szégyelld magad, gyönyörű vagy. – súgom és mellére csúsztatom a kezemet.
Nem ellenkezik…tényleg akarja. El se hiszem. Megszakítom a csókot és lejjebb haladok, mosolyogva nézek fel rá, aztán melleit kezdem kényeztetni. Csókolgatom és nyelvemmel ingerlem bimbóit, combját simogatva…el fogom veszíteni a fejem…
-Maya… - csak ennyit tudok kinyögni.
Felnézek rá ködös tekintettel. Legszívesebben rávetném magam és egész este le se szállnék róla, annyira kívánom. Nehéz visszafognom magam…
Kimászik alólam, és fölém kerekedik. Elkezdi levenni rólam a boxerem…pici szívem, mióta lettél ilyen bátor? Mikor lent van, elcsípem döbbent arcát. Ez nagyon cuki, ilyet még egy lánynál sem láttam…
Mikor kezébe veszi, egy nyögés szakad fel belőlem. Annyira jól esik az érintése…elkezdi le és fel mozgatni a kezét…ahh…anyám…aztán meglepetésemre szájába veszi. Ez…ezt meg hol tanulta? Tuti kifaggatom még erről, de nem most, mert ahogy lenéztek rá, már a látványtól mindjárt elmegyek…
-Túl ügyes vagy Maya… - állítom le - Bízd rám magad, ne gondolkodj, csak élvezd, jó? – bólint és lefekszik.
Fölé mászva veszem le róla lassan sexy bugyiját, de megint takargatni kezdi magát. Nem, szívem…megfogom kezét és elveszem onnan.
-Hihetetlen, hogy milyen gyönyörű vagy…tökéletes… - mondom végig mérve kicsi babámat.
-Ne beszélj ilyeneket, így is zavarban vagyok… - tudom, de mindjárt teszek róla, hogy ne a zavaroddal foglalkozz.
Lesiklok lábai közé, és nyelvemmel kezdem ingerelni. A levegő is benne reked…vajon tudja, hogy most mennyire izgató? Nem tudok várni…ujjamat vezetem testébe, hogy felkészítsem. Míg ujjammal játszadozom benne, kiszedem szájából a párnát…hallani akarlak édesem.
-Szeretlek… - belecsókolok a nyakába és a fiók felé nyúlok, de megfogja a kezemet - Csak az óvszert akarom elővenni. – mondom kínos mosollyal.
Megrázza a fejét. Ne? De…rendben. Folytatom tovább a műveletemet. Kényeztetem még kicsit, hogy ne fájjon neki annyira, na meg magamat is fel kell készítenem, hogy ne essek neki, mint egy állat. Elég nedvesnek érzem, hogy könnyen becsusszanjak, úgyhogy…fölé mászok és behatolok. Felnyög, majd feleszmélve látja, hogy benne vagyok. Lassan kezdek mozogni, nem akarok neki fájdalmat okozni…szinte egyfolytában csókolom. Komolyan, olyan hihetetlen ez az egész…élete legjobb estéjében akarom részesíteni.
Érzem, hogy nekem már nem sok hiányzik, és nem is tudok a legkönnyebben fájdalommentesen mozogni benne, úgyhogy ujjammal folytatom tovább, így én is lenyugszom kicsit. Harmadszorra már tökéletesen működik minden. Egyre jobban gyorsítom, és egyre mélyebben. Érzem, hogy már Maya sem gondolkodik, csak élvezi amit csinálok. És már én is csak az ő hangját hallom, csak az ő illatát érzem.
Nem kell sok, hogy halljam ahogy elélvez alattam, már nem kell visszafognom magam, így pár lökés után robbanásszerűen söpör végig rajtam az orgazmus.
Eddig nem hittem el senkinek, hogy a szerelmével élvezi a legjobban az ember. Most már elhiszem…ez fantasztikus volt.
Kicsim hozzám bújik és…és sír??
-Maya, fáj valamid, vagy megbántad? – kérdezem teljesen bepánikolva.
-Túl szép volt, és túl boldog vagyok. El sem hiszem, hogy ez megtörtént velünk… - ohh kicsim…érzem, hogy az én szemem is bekönnyezett. Ilyen boldog se voltam még…na meg ennyire érzelgős sem…
-Köszönöm neked, hogy megetted ezt értem. Nagyon fogok ezután is vigyázni rád, és olyan hamar elveszlek, amilyen hamar csak lehet! – igen…azt akarom, hogy Mrs Silvernek hívják, és mellettem legyen örökre!
Kimegyünk fürdeni, együtt. Most teljes megvilágításban láthatom az én gyönyörű menyasszonyomat teljesen meztelenül. Gyönyörű…soha nem volt még ilyen szép barátnőm. Vagy csak túlságosan is elvakít a szerelem…nem baj…vak akarok lenni, rózsaszín felhőket akarok…
Hamarabb megy be a szobába, persze, mert neki a keze is járt, én meg csak a látványt faltam. Végzek, és csinálok jó meleg kakaót, és mikor a szobába érek, látom, hogy a nyitott ablak előtt áll.
-Megfázol szerelmem. – kezébe adom az egyik bögrét, aztán becsukom az ablakot.
Hogy nem fagy meg!? Nagyon nem bírom a hideget…
Hozzám bújik és úgy iszogatjuk a kakaót a csillagokat bámulva. Egy szó sem hangzik el, nem is kellenek. Végzek a kakaóval, és látom, hogy ő sem kortyolgat már.
-Lefekszel velem? – kérdezem egy puszit adva az arcára. Eléggé elálmosodtam.
-De hisz most… - na jó nem várom meg míg befejezi…
-Aludni gondoltam. – mosolyodom el.
És még nekem jár mindig a szexen az agyam…Adok az ajkaira egy puszit, és lerakom a bögréket. Megfogom kezét és az ágyhoz húzom. Hozzám bújik, arcát a nyakamba fúrja, ad rá egy puszit, aztán nem kell sok és alszom is.
Reggel puszikra ébredek. Teljesen jó ébresztő. Mikor kinyitom a szemem megcirógatja az arcom, a nyakam és a mellkasomon áll meg a keze. Szemei csillognak mikor belenézek. Annyira jó ilyen boldognak látni, pedig azt hittem, hogy meg fogja bánni, de nem. Felülök, és arcára simítva kezemet csókolom meg. Aztán mosolyogva az ágyba hozza nekem a reggelit.
-Szeretném, ha megismernéd a szüleimet. – mondja egy falatot adva a számba.
-Mikor? – kérdezem mosolyogva.
-Ma velük vacsorázunk. – ohh, akkor gondolom étterem…
-Rendben. Akkor kelleni fog nekem valami elegánsabb ruha, mert azt nem hoztam. – ez kínos…
-Akkor elmegyünk vásárolni. – ad egy pici puszit.
Miért van az, hogy ez nekem nem elég!? Nem is értem…Az ölembe húzom és megcsókolom. Aztán már csak meglepetten pislog alólam az ágyon. Végig simítok haján, arcán, aztán egy finom puszit adok az ajkaira.
-Menjünk, különben sose lesz megfelelő ruhád. – mosolyog rám.
-Rendben. – segítek neki felállni és elkezdünk öltözködni.
Édes még mindig szégyenlős…elfordulva öltözködik. Magamra veszem a nadrágomat, és mielőtt még felvenné a felsőjét, hátulról ölelem át. Belecsókolok a nyakába és magam felé fordítom. Imádom mikor zavarban van. Végig simít mellkasomon, és megcsókol. Mrrr…kezdek megbarátkozni a bátrabbik énjével.
Már vagy a harmadik üzletbe megyünk be, és összevásárolunk nekem mindenféle ruhát, pedig csak egy öltönyt akartam venni, de hát menj shoppingolni egy modellel…felpróbáltat velem hatszázféle holmit, mire kiválaszt egyet, amit meg is veszünk. Aztán az órára néz, és gyorsan visszamegyünk a hotelbe. Felöltöztet, aztán mehetünk is bár már ebbe az egész napos vásárlásban elfáradtam…
Mire odaérünk az étterembe, a szülei már ott vannak. Kezdek kicsit izgulni. Ilyen se volt még, hogy izgulok és kis pofavizit miatt. Nagy levegő és bemegyünk. Mayát egy-egy öleléssel és puszival köszöntik, majd bemutatkozom nekik.
-Igazán helyes fiút választottál szívem. – mondja az anyukája, mikor leülünk.
Elmosolyodom, Maya meg hevesen bólogat és kapok egy apró puszit az arcomra. A vacsi kellemesen telik, az apjával hamar megtalálom a hangot. Nagyon aranyosak. Kérdezik, hogy mikor és hogy találkoztunk, meg meséljek magamról. Aztán persze komolyra fordulnak a szavak, és az esküvőre is rátérünk. Már nem az a válaszom, hogy suli után, hanem az, hogy minél előbb és legyenek ott ők is. Szóval majd a meghívóban megtudják a konkrét időpontot.
Kaja után elmegyünk velük egy városnézésre is, ami tegnap nem sikerült. Nagyon tetszik itt minden, de nagyon hideg van…már szinte vacogok, amit Maya is észrevesz.
-Mi lassan megyünk. Steve nem nagyon bírja ezt a téli időjárást. – mondja Maya a szüleinek.
-Menjetek csak. – mosolyog az anyukája.
-Örülök, hogy megismerhettem önöket. – kezet fogok az apjával.
-Részünkről a szerencse.
Anyukája két puszival köszön, aztán fogunk egy taxit és megyünk is a meleg hotelbe.
Alighogy belépünk a szobába, Maya már engedi nekem a forró vizet. Öregem tényleg meg lehet fagyni kint…megyek is gyorsan csobbanni. Olyan vagyok mint egy jégkocka, olyan mintha lehűteném a vizet ahogy beülök. Tiszta szar…
-Mikor megyünk haza? – kérdezem pici szívemtől, mikor bemegyek egy szál törülközőbe.
-Holnap még… - felém fordul és egy kis pír szökik az arcára - …lesz egy fotózásom. – fejezi be.
-Milyen fotózás? – lépek közelebb és kisimítok arából egy kósza tincset.
-Hugh Hefner kért fel, hogy legyek én a júniusi címlaplány. Szeretne addig lefotózni míg itt vagyok. – mondja nemes egyszerűséggel.
-Az a Hugh Hefner? A playboy-os vén csóka? – kérdezem döbbenten.
-Igen… - igen? Na nem…
-Nem.
-Mi nem? – kérdezi értetlenül.
-Nem fog lefotózni. – jelentem ki.
-Tessék? – ajj kicsim…
-Nem akarom, hogy a leendő feleségem a playboy magazinban szerepeljen. – elszállt a jókedvem.
-Fürdőruhában lesz a fotózás. – próbál nyugtatni.
-Akkor sem. Ezeket az újságok olyan emberek veszik, akiknek nincs senkijük és élvezkedni akarnak gyönyörű lányokban. Veled ne fantáziáljon senki! – mérges vagyok.
-Sajnálom, de már elvállaltam.
-Akkor mondd le…
-Steve, ne csináld már. Inkább legyél büszke arra, hogy felkértek…
-Igen, egy bombázó vagy és büszke vagyok, hogy ilyen barátnőm van, de csak nekem megengedett, hogy meztelenül képzeljelek el… - vágok a szavába – bár már nem is kell elképzeljelek, mert már láttalak… - magamhoz rántom egy szenvedélyes csókra.
Az ágy felé kezdem terelgetni, egy másodpercre sem szakadok el ajkaitól, csak mikor finoman lefektetem az ágyon. Mikor fölé akarok mászni, a törölköző lehull rólam…nem baj, úgy sincs rá szükség…Nyakát kezdem csókolgatni...
-Ste…Stevahh – milyen édes hangod van.
-Mondd drágám… - suttogom a fülébe, aztán belenyalok.
-Holnapra – eltol magától – kipihentnek kell lennem. – azt hiszem kezd felmenni bennem a pumpa.
-Minek? – felkapom magamra az egyik boxert amit ma vettünk – Nem mész fotózásra… - erre csak mosolyog – Most mi ilyen vicces? Komolyan mondtam.
-Elég nehéz komolyan venni szívecskés alsóban… - kuncogására elmosolyodom és leülök az ágyra – Ez a munkám, elmegyek a fotózásra.
-Nem, az nem tartozik a munkádhoz, hogy egy vén kéjenc magazinjában szerepelj… - morgok, bár nem tudom minek, mikor úgyis elmegy…
-Ne duzzogj már. – ad egy puszit.
-Akkor sem tetszik ez az egész…nem mehetsz nélkülem!
-Hát ha ettól jobban érzed magad. – attól érezném jobban magam, ha nem mennél, de túl makacs vagy…
Másnap délelőtt már megyünk is. Még mindig nem barátkoztam meg a gondolattal…Bemegyünk a fotóshoz, ahol már ott vannak a playboy-os lányok és ez a vén buzi is…Maya bemutat neki. Hát lehet kicsit erős volt a kézfogásom, na meg süt rólam, hogy ideges vagy emiatt…
Maya már megy is átöltözni, addig a lányok kezdenek el beszélgetni velem. Pont olyan hülyék, mint amilyennek látszanak és amilyenek a tv-ben. Még nem jöttek rá, hogy a szépség nem minden. Visszajön Maya egy köntösben, és egy vadító sminkkel. A fotós megmondja hova álljon és milyen jellegű képet akar. Maya leveszi a köntöst és egy falatka kis bikini van rajta. Egyből felmegy bennem a pumpa…
-Nem…nem megyek haza nélküled! –hirtelen becsapja az ajtót, és megfogja a kezem- Szükségem van rád!
-Ne Steve, ne kínozz tovább…-miért nem megy már el, miért akar több fájdalmat okozni? Kirántom kezéből a kezem, halkan szipogok tovább.
-Csak hallgass végig kérlek. Nem azért repültem utánad, mert utazgatni volt kedvem. Azért jöttem, hogy elmondjam mennyire szeretlek, és el akarlak venni feleségül. Nézd, a gyűrű azóta az ujjamon van, mióta felhúztad. –megszeppenve hallgatom, miközben ő gyengéden letörli könnyeimet. –Maya, te megváltoztattál, megtanítottál szeretni. Mikor beköltöztél hozzám, tényleg csak le akartam feküdni veled, de már nem így van! Most bármit megadnék azért, hogy átölelj, vagy csak megcsókolj…nem kéne több, csak, hogy mellettem legyél. Mikor hazamentem a szüleimtől és csak egy levél várt a gyűrűvel, iszonyú fájdalom mart belém. Féltem elolvasni, mert tudtam, hogy elmentél…végül elolvastam és majdnem sírtam. Összetörted a szívemet. De most azért vagyok itt, hogy begyógyítsuk egymás sebeit. Szeretlek! És ezt nem csak úgy a levegőbe mondom. Soha nem szenvedtem ennyit valaki miatt, mint az utóbbi két napban. Nem tudok nélküled élni! Veled akarok lenni! –felemeli a fejem, hogy a szemébe nézzek. Minden szó olyan őszintén csengett. Sosem gondoltam volna azt, hogy utánam jön, pláne nem azt, hogy miattam szenved. Ő is olyan érzékeny legbelül, mint én, és neki is vannak félelmei, akár csak nekem…
-Én…fogalmam sem volt, hogy te már most esküvőt szeretnél. A suli után, csak egy ötlet volt, elmondhattad volna, te mit szeretnél. Talán csak kicsit…megijedtem ettől az egésztől azért terveztem akkora. Eddig az esküvő nekem egy idegen fogalom volt. Nem arról van szó, hogy nem akarlak elvenni, csak adj egy kis időt, míg felfogom, hogy a feleségem leszel. És azért nem kell siettetni az esküvőt, hogy ne szegd meg a fogadalmadat. Mondtam, hogy várok rád, mert rád érdemes várni, tiszteletben tartom a mamádnak tett ígéretedet. –végig simít az arcomon.
-Akkor minek kellett óvszer, mikor elutaztunk? –így érdemes várni?
-Nálam mindig van, most is van egy a pénztárcámban. Ezen ne akadj fenn kérlek…nyár óta a táskámban van egy doboz. A srácokkal elutaztunk és vettem. Nem azért volt nálam, mert le akartalak teperni. Ugye nem gondoltad, hogy képes lennék bántani téged? Mert nem tudnálak…szeretlek…- közelebb húz magához a kezemet fogva. Azt hiszem, hogy Steveben tényleg hihetek. Úgy érzem, hogy ez az őszinte vallomás kellett a lelkemnek, hogy végre megnyugodjon. Egy puszit ad az arcomra, majd átölel, én is átölelem őt, bár még mindig szipogok. A nyakamba csókol, és erősebben szorít magához.
-Soha többet ne csinálj ilyet! A szívbajt hoztad rám! Ha valami baj van, inkább beszéljük meg. –lassan biccentek egyet.
Letörli arcomról a könnyeket, közelebb hajol, és egy puszit ad az ajkamra. Annyira hiányzott már az ölelése, a csókja…engedem, hogy megcsókoljon. Bár soha nem engedne el…soha többé… Este megengedem, hogy velem maradjon. Ez teljesen természetes, főleg azután, hogy ilyen nagy utat tett meg. Eddig is nagyon szerettem, annak ellenére, hogy erős félelmeim voltak a jövőnk iránt, de most, hogy minden megoldódott, talán még annál is jobban, mint eddig. Sokat beszélgetünk, aztán ágyba bújunk. A karjaiban alszom el, ma este végre kipihenem magam nyugalomban és boldogságban.
Reggel kellemes ébresztésre ébredek. Lágy csókokat érzek meg arcomon és nyakamon, majd mikor kinyitom a szemem, Steve csókol meg.
-Jó reggelt kicsim! –megpuszilja az orromat.
-Jó reggelt! –vajon hány óra lehet? Óh te jó ég!- Nekem készülődnöm kell. –azonnal kikelek az ágyból.
-Hova mész? –kérdezi Steve kissé szomorúan.
-Fotózásra. –válaszolom neki, de ez sem segít sokat.
-Én azt hittem, ma együtt leszünk.
-Sietek vissza. –adok még egy vigasztaló puszit neki.
-És mi lenne, ha veled mennék? Úgy sem láttam még ilyen fotózást…
-Ahhoz nagyon gyorsan el kéne készülnöd.
-Rendben. Lent találkozunk. –mondja, miután felöltözik, aztán egy gyors puszi után már rohan is.
Én is elkészülök közben. Gyors zuhany, fogmosás, egy kis finom krém és már öltözhetek is. Felöltözöm, feldobok egy laza sminket, majd gyorsan leszaladok a szálloda elé, hátha már Steve is ott lesz. De nincs…Hol lehet már? El fogok késni… Pár perc múlva hátulról átölel, és egy puszit nyom az arcomra. Hamarosan megérkezik a limuzin is, ami a fotózásra visz minket.
A stúdióban gyors bemutatkozások után a munkába vetem magam. Kénytelen vagyok kizárni Steve jelenlétét és csak a feladatra koncentrálni, így aztán hamar végzünk is, nagyon jó képek lettek. Steve a fotózás után megdicsér, érezni, hogy büszke rám. Megérkezik a limuzin is, mikor Steve felvet egy ötletet.
-Nem mutatod meg nekem Londont? Még nem jártam itt. –mosolyog.
-Ez nagyszerű ötlet! –feleli egy férfi a hátunk mögül, mire megfordulunk. –Szervusz szerelmem! –egy hatalmas cuppanós puszit nyom az arcomra.
-Héé ember! Mi ütött beléd, hogy a szemem láttára csókolgatod a menyasszonyomat? –óh jaj, Steve bekeményít…
-Ez csak egy puszika volt édesem, de ha féltékeny vagy, te is kaphatsz. –Steve arcára is akar adni egyet, mire ő félreugrik. Halkan felnevetek a komikus jelenetet nézve.
-Steve, ő Nick, az egyik stylistunk. Nick…szóval…-kezdek bele kínosan, de Nick helyettem is befejezi.
-Meleg, homokos, ferde hajlamú... Ne féljünk a szavaktól kislány! –mondja az arcomba csípve, hiába próbálok elfordulni.
-Szóval a fiúkat szereti.- fejezem ki egyszerűbben és kínosan.
-Értem. –Steve arcára enyhe sokk ül ki. Ehh…
-Nincs mitől félned aranyom, Mayának inkább, mert jó a hátsód. –Nick előveszi bűbájos, szempilla rebegtetős mosolyát.
-Elég lesz Nick, a vőlegényem teljesen hetero…kérlek, hogy ne inzultáld őt…-Steve elé állok átölelve a derekát, mire ő is szorosan magához húz. Tudom, hogy ezt általában szeretetből teszi, de most inkább érzem magam pajzsnak, mint a menyasszonyának.
-Azért be kell vallanom, hogy Maya szerintem is gyönyörű. Ha a világon van egy lány, akibe szívesen lógatnám a pecabotomat, az ő lenne. De sajnos szűz, így ezt vele nem tehetem meg. A férfiak csak összemocskolják őt. Engedd is el azonnal! –te jóóó ééég…Mindjárt elsüllyedek itt helyben. Ez olyan kínos…Én már hozzászoktam Nick stílusához, de Steve láthatóan nem díjazza, mikor „csúnya fiú”- nak szólítva ütögetni kezdi őt. Ráadásul szerinte tiszteletlenül beszélt velem, azt hiszem, hogy mindjárt megüti.
-Na, elég lesz! Nick, mi most rohanunk, erre nem érünk rá, de örültem, hogy láttalak, majd beszélünk. Steve is örült, igaz? –olyan arcot vágok, hogy sikerül kicsikarnom belőle egy morgós bólintást. Gyorsan beszállunk a limuzinba, mert nem szeretném tetőzni a dolgokat.
-Ez az ember egy rossz vicc. Távoltartásit kéne kérni ellene. Soha többé nem akarom meglátni a közeledben! Majdnem leütöttem, mikor…-elég lesz. Kezeimmel közrefogom arcát, és egy hosszú, édes csókkal hallgattatom el. Steve még nem ismeri Nick-et, ezért sem tudja, hogy mindig viccelődik, ha kicsit csípős is a humora. Ő aranyos, de tudom, hogy Steve-t ez nem fogja meghatni.
-Megnyugodtál? –kérdezem mosolyogva, teljesen a karjaiba bújva.
-Nem teljesen, inkább folytasd…-most ő csókol meg engem. Mindkettőnknek hiányoztak már ezek a percek, így aztán a hotelig abba sem hagyjuk a csókolózást. Ott viszont már nem a meghittség, hanem egy-két tucat paparazzi fotós fogat. Egy pillanatra megállunk nekik, had legyen pár képük, legalább akkor később békén hagynak. Megerősítem a hírt, hogy együtt vagyunk, és, hogy össze fogunk házasodni. Még egy puszit is adok Steve szájára, hogy meglegyen a címlap, na meg azért, mert büszke vagyok, hogy ennyire jóképű férfi a párom. Mosolyogva megyünk be a hotelba, ahová már a fotósok nem tudnak bemenni a biztonságiak miatt.
Felérve úgy döntök, hogy felfrissülök, és veszek egy gyors zuhanyt. Azt hiszem, hogy Stevenek is jót fog tenni a mai nap megrázkódtatásai után, meg amúgy is hideg volt kint, ő meg nem nagyon bírja az európai téli időjárást.
-Gyorsan lezuhanyozom, aztán jövök is. –mondom neki mosolyogva.
-Jó, de siess! –gyengéden megölel.
-Miért? Máris álmos vagy? –nézek kicsit csodálkozva.
-Nem, csak máris hiányzol…-feleli, majd ad egy csókot- Szeretlek…
-Én jobban…-válaszolom egy puszit adva ajkaira, aztán megyek a fürdőbe. Szerencsére a lakosztályomban két fürdőszoba is van, így Stevenek nem kell rám várnia. Sokat gondolkodom zuhanyozás közben. Steve jár a fejemben. Ezalatt a két nap alatt teljesen megváltozott róla a véleményem. Már nem azt a csajozós, bulizós fiút látom benne, hanem egy komoly és megbízható férfit. Azt hiszem, hogy erre a megerősítésre volt szükségem. Tudom, mit kell tennem…
Felveszem az egyik legszebb hálóingemet. Az egyik divatbemutatóm után kaptam, fekete selyem, a térdem fölé ér, szolid csipkék díszítik, igazán elegáns, és kihívó. A hajamat kiengedve hagyom, így természetesebbnek látszom.
-Maya, gyönyörű vagy…-mondja Steve, mikor belépek a hálószobába.
-Örülök, hogy így találod…-mondom kissé zavartan, miközben közelebb lépdelek. Ő már nyújtja felém a kezét, megfogom, majd bemászom mellé az ágyba. Csak néz rám, de nem mer megcsókolni, talán fél, hogy félreértem. Közelebb hajolok és belecsókolok a nyakába. Érzem, hogy kissé megremeg, de nem szól semmit. Még egy darabig csókolgatom, aztán lejjebb merészkedem, bár érzem, hogy ég az arcom. Apró csókjaim elérik szabadon maradt mellkasát, hisz most is, mint általában Steve csak boxerben van.
-Maya, mit csinálsz? –hangja kicsit meglepettnek tűnik. –Nem vagyok fából, nekem erről a mozdulatról…
-Tudom, de nem baj…vagyis…-ujjaimat tördelve nézek a szemébe- Kicsit ideges vagyok, de tudom, hogy helyesen cselekszem. Szeretnék veled lenni…-mondom lesütve szemeimet. Steve teljesen ledöbben, talán fel sem fogja, hogy mit mondtam pár pillanatig. Érzem, hogy a szíve csak úgy zakatol, és alig mer érinteni.
-Úgy érted…?
-Igen. A fogadalom úgy sem arról szól, hogy feltétlenül az esküvő után veszítsem el a szüzességemet, hanem arról, hogy annak adjam, akit szívből szeretek, és aki viszont szeret. –magyarázom neki.
-De Maya, mondtam, hogy várok rád. –megcirógatja az arcomat.
-Mondtad, de nem kell. Megértettem, hogy ez természetes. –mondom halkan, de azért határozottan. És valóban…úgy érzem, hogy boldogan lennék az övé, minden félelem nélkül, hisz ő életem szerelme, és tudom, hogy vigyázni fog rám és mindig így szeretni, vagy jobban, ahogy most is teszi.
-Ne kérd ezt tőlem, nem fogok tudni nemet mondani. Nem akarom, hogy később megbánd, nem akarok fájdalmat okozni. –szavai teljesen mást mondanak, mint amit a hangja sugall.
-De én…-kezdek bele. Kezemmel végig simítok a mellkasán, érzem, hogy minden izma megfeszül, és hogy beleborzong az érintésbe. Lassan átölelem, kezeim a hátára csúsznak, és a fülébe súgok: -Nekem könyörögnöm kell? -pár pillanatnyi szünet után reagál csak rá.
-Ha tudnád, hogy én mennyire kívánlak, de tisztellek, és pont ezért…
-Steve, szeretlek. –mondom őszintén.
-Én is szeretlek…-feleli. Hosszú ideig nézünk egymás szemébe, mire végre tesz valamit. Keze hálóingem alá siklik, gyengéden simogatja bőrömet, mindketten az ágyra dőlünk. Mélyeket szippantok finom illatából, aztán puhán csókolgatni kezdi ajkaimat, miközben lesimogatja rólam a hálóinget. Belenyöszörgök a csókba, miután keze már a melltartóm kapcsával kezd játszani. Steve ekkor megáll, mintha csak engedélyre várna, hogy folytathassa. Biztosan érzi, hogy ez kicsit nekem gyors. Felülök és magam kapcsolom ki. Leveszem magamról, de kezemmel takargatom kerekded halmaimat. Nagyon zavarban vagyok, elpirultam. Steve kedvesen „feszíti” szét kezeimet, közben nyakamat halmozza el apró puszikkal, hogy könnyebben engedjem neki.
-Ne szégyelld magad, gyönyörű vagy. –súgja halkan mikor már újra az ágyon fekszem. Keze mellemre csúszik miközben csókol, most ő takar engem. Fejével lehajol, de nem tesz semmit, csak mosolyogva néz rám. Nagyot nyelve hunyom le szememet, nem tudok oda nézni.
De szemeim kipattannak, mikor nyelvét érzem meg bőrömön, majd a mellbimbómat táncolja körbe. Még sosem éreztem ilyet, az egész testem bizsereg, szégyellem, hogy élvezem. Steve közben egyre hevesebben használja nyelvét, miközben combomat simogatja.
-Maya…-mikor felnéz rám, kicsit megijedek. Olyan, mint egy vad oroszlán, aki rám akarja vetni magát. Kicsit félek, hogy túl sokáig várt, és, hogy túl szenvedélyes lesz. Mit csináljak? Talán, ha…Ha én… De én erre nem vagyok képes. Meg kell tennem, ő életem szerelme…képes vagyok rá… Kimászva alóla felülre kerülök, lassacskán segítek levenni a nadrágját. Te jó ég! Még sosem láttam egyetlen férfi férfiasságát, de ennek ilyen nagynak kell lennie? Vagy ez csak nekem tűnik nagynak? Jó ég, jó ég…Nyugi Maya, csak lassan!
Fölé hajolva veszem kezembe, mire Steve halkan nyög egyet. Szeméből kiolvasom, hogy puszta ártatlanságom is felizgatja, hát még ez az oldalam, ami kissé bátrabb. Fel és le mozgatom rajta kezemet, majd olyat teszek, amin magam is meglepődöm. Először kicsit furcsa érzés, de látva, hogy ez mekkora élvezetet vált ki szerelmemből, kicsit bátrabban veszem a számba. Alig hogy belemerülnék, Steve felemeli az arcomat.
-Túl ügyes vagy Maya…-pihegi kipirosodott arccal. Óh már értem…Ehh…-Bízd rám magad, ne gondolkodj, csak élvezd, jó? –kérdezi még mindig szuszogva, mire bólintva lefekszem.
Mikor leveszi rólam az alsóneműt is, automatikusan oda teszem a kezem. De hogy is mondta? Ne szégyelljem magam. Hagyom hát, hogy felemelje kezemet. Mindjárt elájulok, ha sokáig néz még…
-Hihetetlen, hogy milyen gyönyörű vagy…tökéletes…-mondja végig nézve rajtam.
-Ne beszélj ilyeneket, így is zavarban vagyok…-bennem reked a szó, mikor egyetlen gyors mozdulattal csúszik le lábaim közé, és nyalint meg ott, ahol azt a legjobban élvezem. Ne, ezt nem akarom. Miért a nyelvével? De…olyan jó, olyan kellemes. A párna sarkába harapok, hogy elfojtsam halk nyögdécselésemet. Steve közben ujjaival folytatja a műveletet, ami először kicsit kellemetlen, de aztán megszokom. Nyakamba csókolva súgja, hogy mennyire szeret, aztán kiveszi a párnát a számból, hogy hallja hangomat. Fél szemmel látom, hogy a fiókot húzná ki szabad kezével, de megfogom. Kínosan elmosolyodik, magyarázkodni kezd.
-Csak az óvszert akarom elővenni. –megrázom a fejemet. Tudhatja, hogy szedek fogamzásgátlót, hisz egyszer már rákérdezett. Akkor volt is egy kellemetlen beszélgetésünk arról, hogy a gyógyszer nem csak fogamzásgátlásra jó, hanem rendszerezi a havi dolgokat is, de erről nem akarok megint beszélni. Steve részéről sem lenne baj, hisz volt az iskolában teljes körű orvosi vizsgálat, azóta meg velem van, nem csalt meg, biztosan nincs baja. Nem akarok óvszert, legalább ebben had legyek az első neki. Majd legközelebb a nagyobb biztonság miatt, de most ne…most ne…
Ezt ő is megérti, ezért újra visszatér kényeztetésemhez. Próbálom kezét lefogva jelezni, hogy túl jó, amit csinál, de nem hagyja abba. Már majdnem elérem a gyönyört, mikor apró fájdalom hasít belém. Halkan nyögök egyet, mikor pedig felnézek, látom, hogy Steve megtette. Összeforrt a testünk a szerelemben, én az övé vagyok, s ő az enyém.
Szóval ezért folytatta ilyen sok ideig, szerette volna, ha nekem is jó lenne. Szeretkezés közben is nagyon figyel rám, először szinte alig mozdul, csak fokozatosan mélyíti és gyorsítja mozdulatait, ajkaimat falja, mikor csak teheti. Ha már érzi, hogy nem bírja sokáig, kihúzza, hogy ujjaival folytassa tovább. Ezt először nem érem, de aztán sikerül. A harmadik alkalommal már sokkal könnyebben csúszik belém, és már én is jobban élvezem. Teljesen átadtam már magam az érzésnek, és igazán jó nekem is, amit csinál.
Az orgazmus végig söpör testemen, leterít a kéjes érzés, ami eddig ismeretlen volt számomra. Steve csak erre várt, így szabad utat enged saját vágyainak is, és pár mozdulat után követ a gyönyörbe. Újabb furcsa érzés ez nekem, de nem annyira kellemetlen, mint amire számítottam. Az érzelmek túlcsordulnak bennem, Stevehez bújva sírni kezdek.
-Maya, fáj valamid, vagy megbántad? –kérdezi ijedten tőlem, de megrázom a fejemet.
-Túl szép volt, és túl boldog vagyok. El sem hiszem, hogy ez megtörtént velünk…-szipogom. Látom, hogy könnyeim az ő szemébe is könnyeket csalnak. Most először látom, hogy valamit megkönnyez.
-Köszönöm neked, hogy megetted ezt értem. Nagyon fogok ezután is vigyázni rád, és olyan hamar elveszlek, amilyen hamar csak lehet! –hangjából ítélve nagyon lelkes és boldog. Arcára mintha csak az lenne írva, hogy testileg és lelkileg is ez volt a legszebb és legjobb estéje. Örülök.
Mivel még mindig ég az arcom, a zuhany mellett döntök, és jól esne a felfrissülés is. Steve is elkísér, és bár zavarom nem enyhült az együttlét után sem, megengedem neki, hogy velem tartson. Mivel én gyorsabb vagyok, míg ő felöltözik új ágyneműt húzok, hisz rendnek kell lennie. Bár tudom, hogy hideg van, mégis kinyitom az ablakot, hogy felnézhessek a csillagokra. Nem kell többé hullócsillag, hogy kívánjak, mert ma teljesült az álmom. Megtaláltam a férfit, akinek mindenemet oda adhattam, és akivel tudom, hogy hátralévő életemben boldog leszek.
-Megfázol szerelmem. –Steve két bögre kakaóval áll meg mögöttem, majd az egyiket az én kezembe adja, aztán becsukja az ablakot. Mosolyogva bújok karjaiba, mindketten szürcsölgetjük a kakaót, és nézzük az esti égboltot.
