Egy hét múlva már a váróban ülünk, hogy behívjon minket az orvos. Sose voltam még ilyen izgatott és ideges egyben. De hiába értünk ide kicsivel előbb, csak a megbeszélt időpontban hívnak be.
-Kérem doktornő, mondja meg az igazat. Nem ez lesz az első eset, hogy csalódnunk kell, és szeretném minél előbb tudni, hogy mihamarabb újra próbálhassuk, hogy tudjuk, hogy mit tehetünk még, hogy teherbe essek… - rohamozza meg rögtön Maya az orvost. De megértem, én is épp olyan ideges vagyok, mint ő…
-Semmit… - mi? Ezt hogy érti?
-Micsoda? – kérdez vissza kicsim kétségbeesetten.
-Doktornő, ez lehetetlen. Nem létezik, hogy nekünk ne lehetne… - kezdek bele, de közbevág az orvos.
-Félreértenek. Azért nem kell már semmit tenniük, mert a felesége állapotos. Gratulálok Maya, teherbe esett, ön gyermeket vár. – komolyan? Hatalmas kő esik le a szívemről. Megkapjuk a vizsgálati eredményeket és egy ultrahangos képet is - Látják ott azt a kis pontot bekarikázva? Az ott a magzat. – ilyen pici? Biztos ilyen kicsinek kell lennie?
Annyira örülök, és meghatódtam, hogy könnyek szöknek a szemeimbe, amiket gyorsan meg is törlök. Nem sírhatom el magamat…De ahogy a dokinő kimegy, átölelem babámat és már le is gördül egy-két könnycsepp az arcomon. Nem győzöm puszilgatni, és nézegetni a képet. Most is mondom neki, hogy tuti kislány és olyan gyönyörű lesz mint az anyukája. Kicsim még küld néhány sms-t, míg vissza nem jön a doktornő, aztán mehetünk is.
Mikor kiérünk, egy csomó firkász és fotós bukkan elő, és kérdezgetik Mayát…
-Maya, miért jár ennyit ide? Igaz a hír, hogy a férjével gyereket szeretnének? Talán már állapotos is? – és telibe…
-Igen, ez az igazság. Állapotos vagyok – feleli röviden, és beszállunk az autóba, hogy hazamenjünk, mert a kismamának pihennie kell.
Hiába mondom neki, hogy pihenjen, akkor is mennie kell interjúkat adnia. Én tökre megértem, hogy ha megjelenik a címlapon, akkor az emberek még többre kíváncsiak, de nem szeretném, ha valami baj történne, mert megerőlteti magát…
Még a munkáimat is itthon végzem, hogy mindig Maya mellett tudjak lenni. Igaz, hogy amikor bemegyek a céghez, akkor kicsit rá kell nézzek a beosztottjaimra, mert hát mégiscsak vezető helyettes vagyok vagy mi.
Sajnos a napokban látom rajta, hogy kicsit zaklatott, mert azaz elmebeteg, aki el akarta rabolni, meghalt…Az újságokban jelent meg, hogy a húga ölte meg, amikor meglátogatta a börtönben…ráadásul egy börtönőr is meghalt.
Látom, hogy töri a kis buksiját. Befekszem mellé az ágyba, hasára teszem a kezemet.
-Mire gondolsz? – bár tudom a választ, azért megkérdem.
-Arra, hogy vajon jogomban áll-e életet adni a gyermekemnek, ha közben három másikét én vettem el pontosan ezzel…Az a férfi élhetne még, ha valaki segített volna neki, és nem egyszerűen börtönbe dugták volna. – ül fel átölelve a térdeit.
-Az egy állat volt, aki magának, és legfőképpen az elmebeteg húgának köszönheti a halált, ahogyan az őr is sajnos. Arra gondolj, hogy hány ártatlan élet múlhatott volna rajtuk, ha az a fickó kiszabadul! Ő sem gondolt volna rád, ha sikerül elvinnie, és ki tudja, hogy mit… - inkább be sem fejezem mert még idegesebb leszek…
-Igazad van valahol…Nem szabad a gyermekünket egy ilyen esethez hasonlítanom. Ő a mi szerelmünk gyümölcse, egy drága kincs, egy új élet, ami csak a kettőnké lesz, és ezt nem befolyásolhatja semmi. – a karjaimba fészkeli magát - Szeretlek, ugye tudod? – kérdezi mosolyogva.
-Igen, és én is szeretlek téged, de azért mindig jó hallani. – lopok egy puszit - Alig várom, hogy ez a kis picike is azt mondja majd, hogy „szeretlek apa”, azokkal a csodálatos ajkakkal, amiket majd tőled örököl. – cicám befekszik a takaró alá, és kapok egy finom csókot.
Később muszáj beugranom apához, a főnökömhöz, hogy hazahozzam a rám bízott munkákat. Velem szokott jönni, de most fáradt, így nincs kedve jönni. Megértem, pihennie kell, de igazából nem örülök neki, hogy egyedül lesz itthon. De mit tudok tenni? Betuszkolni nem tuszkolhatom be a kocsiba, a munkákért meg el kell menjek…Szóval megyek.
Apu sokat kérdezget, főleg Mayáról. Kedves, hogy aggódnak, anyuval együtt. Már várják az unokát…én is…
Egy csomó papírt kapok, átnézésre, meg terveket kell csináljak…Tényleg sok meló…de nem baj, legalább otthon lehetek. Azért még megkér apu, hogy nézzek a dolgozók körmére. Megyek is, és nézem kis csapatomat. Néhányuknak belenézek a gépébe, hogyan dolgoznak. Tudom, hogy utálják, de jobb kéthetente egyszer túlesni ezen, mintha minden nap a nyakukon ennék. Mindig ezt mondom nekik, és ahogy látom egyre jobban megkedveltek. Ez is fontos egy főnöknek…legalábbis nekem az. Ne úgy tekintsenek rám, mint egy diktátorra, hanem ha gond van, nyugodtan merjenek nekem szólni. Gyorsan lerendezem ezt a kis szemlét, és megyek is haza pici feleségemhez.
Mikor kiszállok az autóból, nem is tudom, hogy elraktam-e a kulcsot. A táskámban kutatva megyek be a házba.
-Szia édesem! Hogy mentek a dolgok apáddal? – köszönt kicsim.
-Jól, de kicsit sok munkát bízott rám. – válaszolok a táskámban matatva még mindig, közben elindulok a hangja irányába.
-Mit keresel? – kérdezi.
-A kocsikulcsot. Nem emlékszem, hogy kivettem-e, vagy az autóban hagytam… - francba, hogy nem találom.
-Mi lenne, ha addig én is megkeresnék valamit? – kicsatolja az övemet és ki is húzza a nadrágomból. Felnézek, és Maya a biliárdasztalon egy szexi fehérneműben…el sem hiszem… - Ezt keresed? – kiveszi a táskából a kulcsot, és megpörgeti az ujján.
-Oh atyám… - nem éppen a legértelmesebb, amit mondtam, de legalább kijött valami a számon, ahogy jobban szemügyre veszem cicámat…vadmacskámat.
-Tetszem? – ohh az nem kifejezés…közelebb lépek, hogy átöleljem, és a golyókat a lyukakba lökjem, mert szerintem ezek most zavarnának…
-Megőrülök érted! – válaszolom és folytatom a biliárdgolyók eltávolítását.
-Én is érted. Már nagyon akarom… - lehet valamit ennél szexibben mondani? Nem hiszem…
Felhúz az asztalra, és azonnal csókolni kezdem. Majdnem két hete annak, hogy utoljára szeretkeztünk, mert Maya nem akart kockáztatni a baba miatt. Hiába mondtam neki, hogy semmi baja nem lesz tőle, nem akarta. Kíváncsi lennék mitől gondolta meg magát, de ezt majd reggel megkérdezem, mert egész este nem fogom hagyni pihenni…
Mikor végigdöntöm az asztalon, kicsit felnyög, aztán visszaül…
-Mi a baj? – érdeklődöm…csak nem fáj neki valamije?
-Csak maradt még egy golyó az asztalon… - begurítja az egyik lyukba…
-Maradt még kettő… - mosolygok rá, mire körbenéz. Megfogom kezét, és megmarkoltatom vele a sajátjaimat – Ezekkel még játszani is tudsz. – súgom mosolyogva, aztán lecsapok ajkaira.
Már nagyon kívánom, a puszta látványától is kő kemény vagyok. Úgy imádom a finom, puha bőrét csókolni és simogatni minden porcikáját. Sóhajai a egyenlőre még csak apró nyögései csengnek fülemben…Gyorsan leveszem magamról a zakót és a nyakkendőt, míg édesem már az ingemet gombolja ki. Míg a gombokkal bajlódik, én a nadrágomat lazítom meg, hogy már csak le kelljen venni. Rövid úton távoznak a ruhaneműk, és most jöhet Maya. Kikapcsolom melltartóját, amit e is veszek róla, hogy elkezdhessem kényeztetni melleit. Olyan formásak és finomak…és most meg is fognak nőni…nem mintha így nem lennének jó, de hát…
Nyakát csókolva masszírozom tovább dombocskáit, aztán hirtelen ledönt magáról. Áú kicsim, azért finoman, mert az asztal kemény…
Lassan kezdi lehúzni rólam a boxeremet, miközben felsőtestemet csókolja végig. Megemelem neki a csípőmet, hogy gyorsabb legyen a művelet. Kezébe veszi játékát, és mozgatni kezdi rajta a kezét…vajon lehet még ennél keményebb? Miközben farkamon dolgozik, kicsimet úgy navigálom, hogy felvegyük a 69-es pózt. Ahogy szájába csúsztatja dákómat…ha már biliárdasztalon vagyunk…felszakad belőlem egy hangos nyögés. De ideje nekem is aktívnak lenni. Félrehúzom szexi tangáját, és ujjaimat vezetem kicsimbe. Mikor már nyelvemmel is hajszolom a gyönyör felé, már csak kezével ügyködik merevedésemen.
Hallom már nagyon jó neki, úgyhogy kimászom alóla, és hátulról hatolok kicsimbe óvatosan. Lassan kezdek mozogni csípőjét fogva aztán lehajolok hozzá, én is megtámaszkodom az asztalon kezeimmel és nyakát csókolgatom. Egyre gyorsuló tempóm közben már melleit markolászom és hátát csókolgatom. Annyira finom, hát még az ajkai…kicsit kényelmetlen lenne neki ilyen pózban csókolózni úgyhogy a hátára döntöm, és szenvedélyesen esünk egymás ajkainak, míg újra szép lassan csusszanok cicámba. Pár perc múlva már nem bírom tovább és felmorranva élvezek el, de még pár erősebb lökés után Mayán is végigsöpör az orgazmus.
Alig pihenünk pár percet, de nem bírom magammal. Felakarok menni vele a szobába, de csak a kanapéig jutunk el, ahol a kis vadmacskám újra izgalomba hoz nem csak engem, de saját magát is, ahogy ölemben ülve ütemesen dörgölőzik farkamhoz, míg én csókokkal halmozom finom bőrét és hátát simogatom. Aztán lassan fogad újra magába. Míg én óvatos voltam, most babám olyan mintha fél éve szeretkeztünk volna utoljára, olyan tempóban lovagol meg. De nagyon tetszik…közben nyakamon ejt néhány foltot, én meg fenekét és combjait markolászol.
Az egész estét átszeretkezzük különböző helyeken…még a konyhában is, mikor csak inni mentünk ki. De ittunk is…
Másnap délután ébredünk fel, akkor is telefoncsörgésre. Maya telefonja…a menedzsere az ha jól hallom…csak ő üvöltözik Mayával, de kezd vele tele lenni a tököm…Most éppen nem tudom mi baja, de kikapom kicsim kezéből a telefont, leugatom a menedzserét, hogy gondolkozzon kivel beszél és kinyomom a telefont. Maya csak néz rám…
-Most mi van? Nem üvöltözhet veled senki…tanulja meg, ha már belőled él… - mondom és visszafekszem magamra húzva a takarót.
-Szeretlek… - súgja a fülembe és kapok egy puszit az arcomra.
De nem tudok visszaaludni, mert cicám felkelt az ágyból. Így nem jó aludni…nélküle…Elmászom a konyháig, ahol Maya egy bögre kávéval fogad. Elveszem tőle, és átölelem. Miközben ölelem, szürcsölöm a reggeli italomat. Megint csörög a telefonja. És ismét azaz elmebeteg az.
-Steve, fel kell vennem… - próbál szabadulni az ölelésemből.
-Semmit sem kell. Főleg nem ennek az embernek… - de azért elengedem, mert a munkájáról van szó.
Meglepő módon nem ordít. Úgy néz ki tanult az előbbiből. Nagyon helyes, különben meglátogattam volna…
Ahogy kiejti a száján Maxa a fotózás szót felkapom a fejemet.
-Nem mész fotózásra, felejtse el, mert… - ujját számra teszi, hogy maradjak csendben…na persze, csitíts csak el…
Leteszi a telefont és rám néz. Persze, hogy elvállalta azt a nyüves munkát. Remélem nem bikiniben vagy fehérneműben kell pózoljon legalább…Még mindig nagy boci szemekkel néz rám.
-Milyen fotózás lesz? – kérdezem nem éppen boldogan, de veszekedni nincs kedvem, majd elkísérem…
-Hát…egy új fehérnemű kollekció… - be se fejezd…
-Biztos, hogy nem fognak melltartóban fotózgatni…elég volt, hogy a playboy-ban szerepeltél… - kicsit ideges lettem…
-Szeretlek! –Steve egyszerre mosolyog, és sír? Látom, hogy legördült egy könnycsepp a szemén, amit letörlök, majd megcsókolom őt. Ez a csók olyan végtelennek tűnik, és olyan mélynek, mintha minden eddigi emlékünk benne lenne.
A nyakamat kezdi csókolni, miközben melltartómtól szabadít meg. Reszketek, de ez a jó értelemben vett reszketést, amit érintésével ér el nálam. Lassan közben eldőlünk az ágyra, pontosabban eldönt, hogy aztán csókjaival halmozza el minden porcikámat.
Mikor melleimet kezdi kényeztetni, az élvezet egy új szakaszába lépek. Érzem, ahogy nyelve körbetáncolja az egyiket, másikon kezével dolgozik. Az egyre fokozódó érzés nyögésre sarkal, ami alatt vállába marok önkéntelenül is.
Pár pillanat és már teljesen meztelen vagyok, miközben Steve combjaimat csókolgatja.
Miközben megcsókol, megérzem ujjait. Édes gyönyör, ami kezd úrrá lenni rajtam, de Steve még időben megáll. Mosolyogva nyalogatja le ujjait, tudom, hogy élvezi, ha zavarban vagyok…De szerencsére a zavarom nem sokáig tart, mert csókjai lefelé vezetnek, egészen addig, míg nem nyelve veszi át ujjai előző helyét. Nyögéseim közepette mocorogni próbálok, de ő ellentmondást nem tűrve szorít le az ágyra.
Pár pillanat és megkegyelmez egy csókban, amit hevesen viszonzok neki, közben kezeim maguktól indulnak meg, végül markolnak bele az én édes férjecském hátsójába.
Steve elmosolyodik, én meg szépen fölé kerekedek, hogy végre levegyük az utolsó ruhadarabot is róla. Szomjazom a csókjára, muszáj vagyok újra megízlelnem ajkai édes és utánozhatatlanul finom aromáját.
Lefelé indulva mellkasán eljutok izmos hasához, majd a számára várva várt uticélig.
Kezembe veszem merevedését, majd számba is. Lopva nézek fel, látom, hogy néz, de most még ez sem zavar, mert így kiolvashatom szeméből, hogy mennyire élvezi. Talán túlságosan is, így mielőtt még számba valami egészen mást éreznék, újra fölé támaszkodom és csókolgatom, sőt még a fülét is megharapom játékosan.
Ez elég is ahhoz, hogy ne húzzuk el tovább a dolgot. Steve maga alá gyűr, majd kényelmesen elhelyezkedik, és nagyon lassan belém csúszik. Mintha ezernyi szikra cikázna végig bőrömön, és gyújtana hirtelenjében lángra. De most égni akarok, azt akarom, hogy perzseljen ez az érzés, és perzsel is, mivel szerelme egyre gyorsabban és mélyebben mozog bennem.
Ad még egy kis időt magának, időhúzásként megint nyelve és ujja dolgozik, de nem túl sokáig, mivel ezúttal még kíméletlenebb tempóra váltva kezd bennem mozogni.
Ölelkezünk, csókolgatom és szívogatom a nyakát, míg nem lecsap rám az az érzés, amihez hasonló nincs, és amivel magammal rántom férjemet is az élvezetbe.
Egy kis pihenőt engedélyezek magunknak, kell egy kis erőt gyűjteni.
Pár perc és újra Steve felett vagyok, hogy izgalomba hozzam. Egész éjszaka csak szeretkezünk…
Másnap a frissítő zuhany után az első dolgunk, hogy kicsit otthonosabbá tegyük az új házunkat. Lia is próbál segíteni a maga módján, amiből annyi lesz, hogy folyton körülöttünk ugrál. Nagyon izgatottnak tűnik, talán ő is érzi a változást.
A következő pár napban minden fontos dolgot megveszünk, sőt Steve már a baba érkezésére is gondolva gyerekszobát akar kialakítani. Sok terve van, én meg boldogan nézem, hogy milyen lelkes.
Pár nap múlva egy tesztet is veszünk, mert bizonyára már kimutatja, ha teherbe estem.
Félve ugyan a csalódástól, de megcsinálom. A szívem csak úgy zakatol, míg az eredményre várok, és mikor megnézem…
-Két csík…pozitív…-susogom remegő hanggal. El sem hiszem, hogy babát várok. Legszívesebben most sikítanék, de inkább egy tréfa mellett döntök.
Szomorúan megyek ki, hogy megvicceljem édes férjemet.
-Na? Mi a helyzet? –kérdezi, mikor kijövök.
-Nem vagyok terhes…sajnálom…-muszáj kicsit megviccelnem, hogy később nagyobb legyen az öröm.
-Nem baj. Akkor próbálkozunk még. –átölel megértően, és dobná a ki a tesztet, mikor meglátja ő is a csíkokat –Maya, hány vonalnak kell lennie ezen a vackon, ha terhes vagy? –okos fiú, mégis csak kiszúrta.
-Kettőnek…-mondom mosolyogva.
-De hát akkor…Ezen kettő van. Akkor…-bólogatok neki- terhes vagy! –örömében felkap és megpörget, miközben meg is csókol. Annyira jól esik, hogy ennyire örül ő is, de még nem lehetek felhőtlenül boldog.
-Steve, még ne éljük bele magunkat túlzottan…nem mindig jók ezek a tesztek. El kell mennem az orvoshoz. –igen, jobb teljesen biztosra menni.
-El kell mennünk. –javít ki- Mindenhova elkísérlek. –mondja mosolyogva.
Viszont, mikor felhívom a doktornőt, hogy időpontot kérjek, kiderül, hogy egy hétig várnunk kell, mert szabadságon van. Nem tudom, hogy fogom kibírni, de Steve segít elterelni a gondolataimat…Sokat szeretkezünk…nagyon sokat…
A várva várt napon a megadott időpont előtt 10 perccel érünk oda. Először azon kezdek el aggódni, hogy túl későn jöttünk, és talán az orvos már elment, aztán ez a 10 perc végtelenül hosszúnak kezd tűnni, és már az a bajom, hogy túl sokat kell várni. Nem tehetek róla, tényleg nagyon ideges vagyok, ez életem legfontosabb napja.
Pontosan délután kettőkor nyílik az ajtó, és behívnak. Délelőtt már voltam itt vizsgálatokon, szóval már csak az eredményre kell várnom.
-Kérem doktornő, mondja meg az igazat. Nem ez lesz az első eset, hogy csalódnunk kell, és szeretném minél előbb tudni, hogy mihamarabb újra próbálhassuk, hogy tudjuk, hogy mit tehetünk még, hogy teherbe essek…-mondom az ujjaimat tördelve.
-Semmit…-nézi az orvos a papírokat, amik az eredményeket tartalmazzák.
-Micsoda? –még sosem törtem össze ennyire. Tényleg soha az életben nem lehet közös gyerekünk? Még beültetéssel sem, sehogy sem? Örökbe kell mégis csak fogadnunk, vagy Steve fog teherbe ejteni egy másik nőt? Ha nem fizikailag, akkor csak mesterségesen? De az csak Steve gyereke lesz…Vagy neki nem lehet…? Annyi minden jár a fejemben, miközben alig bírom tartani magam, hogy ne kezdjek el zokogni attól a mérhetetlen fájdalomtól, ami a mellkasomat szorítja.
-Doktornő, ez lehetetlen. Nem létezik, hogy nekünk ne lehetne…-kezd bele Steve, de a doktornő közbeszól.
-Félreértenek. Azért nem kell már semmit tenniük, mert a felesége állapotos. Gratulálok Maya, teherbe esett, ön gyermeket vár. –odaadja a vizsgálatok eredményét, és a tegnapi ultrahangos felvételt is- Látják ott azt a kis pontot bekarikázva? Az ott a magzat. –mosolyog.
-Ő az én…a mi…a mi kicsike babánk? –könnyek gyűlnek a szemembe, de nem csak az enyémbe. Persze Steve gyorsan letörölgeti őket, nem akar az orvos előtt sírni, de mikor átölel, érzem, hogy nedves az arca…
Míg az orvos kiszalad pár terhes kiskönyvért és receptet felírni, addig Steve agyonpuszilgat. Nem győzi eleget simogatni a hasamat meg persze nézegetni a képet. Most még nem sok minden látszik, de Steve már most azt találgatja, hogy mi lesz. Szerintem ő még mindig kislányt szeretne, és már annyit mondta nekem is, most is, mikor nézi az ultrahangos felvételt, hogy lassan kezdem én is elhinni, hogy kislány lesz. Még gyorsan írok egy-két sms-t, az egyiket a szüleimnek, a másikat Steve szüleinek, a harmadikat pedig Lorenéknek, hogy babát várok, mert egyszerűen nem bírtam magamban tartani ezt a hírt, míg haza nem érünk, de aztán indulunk is.
Épp megyünk már kifelé az orvosi rendelőből, mikor egy csapat újságíró és lesifotós jelenik meg. Próbálok nem tudomást venni róluk, de ezek a kedvesebb fajtából valóak, nem tolakodnak, nem erőszakosak, csak békésen kattintgatják a fényképezőjüket. Nem állok meg nekik, de így is készítenek pár képet rólam.
-Maya, miért jár ennyit ide? Igaz a hír, hogy a férjével gyereket szeretnének? Talán már állapotos is? –kérdezgetik folyamatosan. Nem hinném, hogy titkolnom kéne.
-Igen, ez az igazság. Állapotos vagyok. –felelem mosolyogva, aztán beszállunk a kocsiba, és megyünk is. Steve szerint most inkább pihennem kell, mint interjút adnom…
Pedig a következő napok pontosan erről szólnak. A másnapi címlapon már meg is jelenik, hogy terhes vagyok.
Igazából annyira nem zavar a dolog, bár szerettem volna, ha egy ideig még senki nem tud erről, hogy nyugtunk legyen. Pontosan ezért szeretném a terhességemet majd inkább Ausztriában tölteni…Ott nem ismernek, pont tél lesz , ráadásul nagyon nyugodt környéken van a házam, vagyis most már házunk. Vegyes érzések kötnek oda ugyan, de a szívem azóta már megnyugodott, így örömteli lesz a visszatérés. Kislányként sokat voltam ott, és örülnék neki, ha most az én kislányomat is elvihetném oda, ha csak a hasamban is egyelőre. És persze, ha kislány lesz, de ezt még sajnos nem lehet tudni, csak Steve már úgy belém beszélte.
Eltelik egy-két hét, minden rendben zajlik a terhességemmel kapcsolatban, én mégis nagyon óvatos vagyok mindennel kapcsolatban. Ráadásul az elmúlt pár napban nem is vagyok valami jól, mivel kiderült, hogy az az ember, aki még régen egyszer megpróbált elrabolni, amit Steve akadályozott meg, megölte magát a börtönben a húga segítségével. Ő és a testvére árvaházban nevelkedtek fel, nagyon nehéz sorsuk volt. A lány lelőtt egy őrt, majd bement testvéréhez, akinek kérésére mindkettőjükkel végzett. A férfi nem akart tovább élni, miután megtudta, hogy állapotos vagyok…
-Mire gondolsz? –kérdezi Steve, miután befekszik mellém az ágyba, és a hasamra teszi a kezét.
-Arra, hogy vajon jogomban áll-e életet adni a gyermekemnek, ha közben három másikét én vettem el pontosan ezzel…Az a férfi élhetne még, ha valaki segített volna neki, és nem egyszerűen börtönbe dugták volna. –felhúzom a lábaimat, és a térdemre borulok.
-Az egy állat volt, aki magának, és legfőképpen az elmebeteg húgának köszönheti a halált, ahogyan az őr is sajnos. Arra gondolj, hogy hány ártatlan élet múlhatott volna rajtuk, ha az a fickó kiszabadul! Ő sem gondolt volna rád, ha sikerül elvinnie, és ki tudja, hogy mit…-érzem Steve hangján a dühöt. Sőt ez már nem is csak puszta düh, inkább gyűlölet és undor, amit a férfi iránt érzett.
-Igazad van valahol…Nem szabad a gyermekünket egy ilyen esethez hasonlítanom. Ő a mi szerelmünk gyümölcse, egy drága kincs, egy új élet, ami csak a kettőnké lesz, és ezt nem befolyásolhatja semmi. –a karjaiba bújva keresek menedéket, ő azonnal át is ölel -Szeretlek, ugye tudod? –kérdezem mosolyogva.
-Igen, és én is szeretlek téged, de azért mindig jó hallani. –ad egy puszit a számra- Alig várom, hogy ez a kis picike is azt mondja majd, hogy „szeretlek apa”, azokkal a csodálatos ajkakkal, amiket majd tőled örököl. –nevetve bebújunk a takaró alá, hogy Steve kaphasson egy kis ’kóstolót’ az általa annyira szeretett ajkakból.
Délután találkozója van az apjával munkaügyben. Nem akar egyedül hagyni, de ahhoz, hogy itthon tudjon dolgozni, néha be kell ugrania az aktuális ügyek miatt. Általában vele megyek, de mostanában nagyon fáradt vagyok a terhesség miatt, így aztán inkább a pihenést választom.
Miközben várom, hogy Steve visszaérjen, felhívom Lorent, hogy megkérdezzem, ő hogy van. Szerencsére nagyon jól, sőt túl jól is, mert megint engem kezd el piszkálni bizonyos dolgokkal. Miért kerül ez megint szoba?
-Azt mondod, hogy már két hete nem volt semmi az ágyban? –kérdezi. Istenem…
-Én csak óvom a babát. Az elején szeretkeztünk, de aztán olvastam, hogy az első hónapok a legkritikusabbak, és ilyenkor kell a legjobban odafigyelni a babára. Steve ezt megértette, vagyis nyugtatott azzal, hogy nem lesz baja, ha mi…de tiszteletben tartja a döntésemet. –magyarázom el Lorennek a dolgokat. Még jó, hogy csak telefonon keresztül…ehh…
-Brian és én minden nap, van, hogy többször is csináljuk. Sokkal kívánosabb vagyok ezen a téren is, és mégsincs semmi baja a gyerekünknek.
-Igen, de ez a ti döntésetek, hogy kockáztattok…-felelem neki.
-Mondjak még egy döntési fajtát? Majd mikor Steve felfekteti az első szembejövő titkárnőt az asztalra…na az milyen döntés lesz még, ha te nem adod meg neki, amire szüksége van. A férfiak a farkuk után mennek, keresik az izgalmakat. –micsoda?!
-Ezt most…most miért mondtad? –egy kicsit elpityeredem. Mostanában nem voltam már féltékeny, de ez a terhesség…sokkal érzékenyebb vagyok, mióta teherbe estem.
-Jól van na. Nem úgy gondoltam. –most már késő vigasztalni.
-Bízom benne, de igazad van…Már tudom is, hogy mi kell ide. Nem engedem, hogy más nőnél keresse a boldogságot. Vagyok én elég ügyes, majd én adok neki izgalmat!- alig, hogy leteszem a telefont, máris készülődni kezdek. Gyorsan elmegyek zuhanyozni, fogat mosni, hogy felfrissüljek. Jó ébresztőnek is, mert elég kótyagos voltam.
Mikor sikerül mindennel elkészülnöm, felveszem az egyik legszexisebb fehérneműmet. Amúgy is ki kell használnom, hogy még nincs nagy hasam, mert később talán már bele sem férek…
Alig érek le a nappaliba, máris kulcscsörgést hallok. Steve az, nagyon hamar visszajött, tényleg sietett. Még meg akartam gyújtani pár mécsest, de erre már nincs időm. Jobb ötlet híján felmászom a biliárdasztalra.
-Szia édesem! Hogy mentek a dolgok apáddal? –kérdezem mosolyogva.
-Jól, de kicsit sok munkát bízott rám. –mondja, miközben a hangom irányába indul. Még nem nézett fel, a táskájában kotorászik.
-Mit keresel? –kíváncsiskodom.
-A kocsikulcsot. Nem emlékszem, hogy kivettem-e, vagy az autóban hagytam…-már egészen az asztalhoz ért, nem hiszem, hogy még mindig nem vett észre. Tennem kell valamit.
-Mi lenne, ha addig én is megkeresnék valamit? –egy laza mozdulattal csatolom, tépem szét a farmerja derekán az övet, és húzom ki a bújtatókból. Steve kikerekedett szemei mindennél többet érnek, azt hiszem, hogy nem számított ilyen meglepetésre. Közben a kulcsot is meglátom a táskában, ami félig nyitva van. –Ezt keresed? –emelem ki, és pörgetem meg mutatóujjamon.
-Oh atyám…-néz végig rajtam tetszését kifejezve. És, ha még a közel kétheti elvonást is hozzánézzük….Megértem őt, hisz nekem is hiányzik az ágyban, abban az értelemben is.
-Tetszem? –kérdezem meg lesütött szemekkel. Rá sem merek nézni, nem akarok még ennél is jobban zavarba jönni. Miközben én a hajammal babrálok, Steve közelebb lép, hogy átölelje a derekamat, másik kezével a golyókat löki szét az asztalon, hogy ne zavarjanak.
Azért remélem, hogy nem itt…jaj…
-Megőrülök érted! –most olyan, mintha Steve lenne a nagy és erős farkas, én meg a kis nyuszi, amit mindjárt meg fog enni. Azt hiszem, hogy az új helyszínek pezsdítően hatnak a szerelmi életünkre, elég, ha csak a parton való szeretkezésre gondolok.
Ez még annál is jobb lesz, mivel itt csak mi vagyunk, kosz sincs, ráadásul már majd két hete, hogy nem…
-Én is érted. Már nagyon akarom…-súgom érzéki hangon, miközben felrángatom magamra, az asztalra. Vajon kibír minket? Talán majd közben helyszínt váltuk, vagy…
Oké, most ezen nem tudok gondolkodni, ugyanis Steve csókja az eszemet veszi…egyetlen pillanatra sem akarom elengedni ma éjszaka…
Tudom, hogy vigyázni fog rám, és azt is, hogy még így is a mennyekbe repülök.
-Azt hittem, hogy te hozod őt, hozzád futott. Hogy hagyhattad el?! – megüti a mellkasomat - Menj most haza, majd én megkeresem… - na, nem, biztos, hogy nem fogsz egyedül kószálni…
-Nem. Veled megyek. – utána is megyek.
-Menj haza! – ledermedek, ahogy rám kiabál. Sosem kiabált még így velem…
Hát jó, ha te ezt akarod…Elindulok vissza a szállásunkra, közben folyton kattog az agyam. El se hiszem, hogy így beszélt velem…
Kábé félúton lehetek, mikor Lia tűnik fel a lábamnál. Nagyon megörülök neki, fel is veszem a kezembe, és megölelgetem. Kis rosszcsont…
-Gyere te vakarék, megnyugtatjuk Mayát, rendben!? – agyonnyalja az arcomat, míg visszafelé sétálok.
Mikor a parkba érek, Maya már sehol. Basszus…Na de jó lesz megkeresni. Elindulok arra, amerre kicsim ment, hátha ráakadok. És, bingó. Utol is érjük…
-Maya! – kiabálok utána. Mikor megfordul, leteszem Liát, aki azonnal odaszalad hozzá.
-A gazdi soha többé nem hagy magadra, jobban oda fogok figyelni rád. Hát hol voltál te kis rosszcsont? – de édesen beszél hozzá.
-Utánam jött, félúton ért utol. Rögtön visszajöttünk érted, de már nem voltál itt és… - kezdek bele a mondandómba, de félbeszakít.
-Jó, nem érdekes… - ez remek…
Egy szót sem szólunk egymáshoz, egész út alatt. Mikor már a szobánkban vagyunk, akkor is csak annyit mond, hogy holnap haza akar menni. Jó nászutunk volt nem!? Faszomat…Inkább nem szólok semmit, csak lemegyek a boltba, hogy vegyek néhány cuccot a visszaútra. Igazából csak nem akarok veszekedni…
Mikor benyitok a szobába, látom, hogy Maya a földön ül…de…
-Maya, mi a baj? – azonnal repül minden a kezemből és sietek hozzá - Vérzik a fejed…Úristen! – magamhoz szorítom, aztán vizsgálgatni kezdem - Bántott valaki? Fáj még valahol? – sehol, semmi más sérülés…
-Csak…csak elestem…és nagyon fáj… - édesem…
-Gyere, semmi baj…mindjárt jobb lesz… - az ölembe veszem, és leültetem az ágyra, aztán megyek egy fájdalomcsillapítóért - Vedd be ezt! – adom a kezébe. Bólint, aztán be is veszi.
Míg hat a gyógyszer, kitisztítom a sebet. Szerencsére semmi komoly, azért hozom még neki egy borogatást is.
-Jobb? – bólint - És…haragszol még? – megint csak bólint - Szeretlek baba, ugye tudod? – megrázza a fejét - Tudod te azt… - finoman a nyakába csókolok - Tudom, hogy durcizol, de ugye a baba dologban nem gondoltad meg magad? – ezt a kérdést kicsit félve tettem ám fel…valahogy úgy érzem, már nem akarja…
-Akár más is szülhetne neked… - mi?
-Az lehetetlen, ugyanis mikor feleségül vettelek, ígéretet tettem valamire, amit a legnagyobb örömmel be is tartok…Soha nem feküdnék le már mással. Ha az ember megkóstolja a legfinomabb bort, nem vágyik többé a csapvízre… - válaszom közben, végig simizem az oldalát.
-Pedig a csapvíz könnyebben elérhető, és több is van belőle… - és?
-De nekem csak ez az édes vörösbor kell… - meg akarom csókolni, de nem engedi.
-Hazudsz! – mi van?
-Nem hazudok. Még mindig az a lány miatt haragszol? Már a nevére sem emlékszem. – ne csináld már…
-Talán a nevére nem, de a testére annál inkább, mivel itt henteregtél vele. Van rá bizonyítékom is…illetve még nem tudom, hogy van-e, de annyit igen, hogy ha megcsaltál, azonnal elválok tőled. – ezt most nem értem…
-De…ezt ki mondta? Sosem csaltalak meg, főleg most nem, hogy babát akarunk. Jó, délelőtt csak másodjára sikerült összemelegednünk, és? Rád érdemes várni… - mondom megcirógatva az arcát.
-Mi az, hogy másodjára? – hogyhogy mi? Zavarba akarsz jönni?
-Tudod, kicsit összebújtunk, pihentünk meg minden. – mosolygok.
-Mi az a meg minden? – ennyire nem verhetted be a fejed, hogy ne emlékezz rá…
-Kicsit simiztelek, hagytad magad, jó volt… - adok egy puszit a szájára. Végre…hagyja….
-Szeretkeztünk? – tényleg nem emlékszik rá…?
-Még az sem zavart, hogy a kamerát is bekapcsoltam. – na jó, megmutatom - Tessék, addig bevizezem a borogatásodat. - magára is hagyom a kamerával.
-Steve, hogy kell ezt letörölni?! – kiabál utánam.
-Majd rávesszük a hazautat… - tudtam, hogy ez lesz, ha most megmutatom - Most már elhiszed, hogy veled voltam? Amúgy is, miért hitted, hogy mással feküdtem le? Hangosak voltunk, panasz volt ránk? – kérdezem nevetve, de most már igazán beavathatnál, hogy kombináltál össze mindent…
-Nem, csak találtam egy óvszert, és… - aha…
-Te mondtad, hogy használjuk. Nekem jó lett volna nélküle is…de majd otthon…alig várom. Jó is, hogy megyünk haza. – ledöntöm az ágyra, és Lia is megérkezik hozzánk - Ugye nem gondolod meg magad a babát illetően? – mondd, hogy nem…
-Ne hagyj időt meggondolni… - nem fogok…
Másnap jó későn érünk haza az új házunkba. Tényleg nagyon szép. Igaza volt kicsimnek, sokkal jobb, mint az előző. De majd máskor körbenézek, jobb elfoglaltságom támadt. Jöhet a baba project…
-Végre itthon…- alig csukja be az ajtót, azonnal elkapom cicámat és csókolni kezdem.
-Várj, szükségem van két órára… - mosolyog.
-Csak kettő? Az kevés lesz… - mondtam, hogy egész estés lesz…
-Menj szépen át a vendég szárnyba, és nézz körül. Két óra múlva gyere be a hálóba, rendben? Várlak. – mondja pár lépésre tőlem.
Még kapok egy puszit, és el is megy. Most mit csináljak két órán át? Meg fogok halni…Vagy mégsem? Lia jön hozzám, hogy játsszak vele. Nagyon aranyos kis kutya. Hamar elrepül az idő, míg vele foglalkozom. Mikor látom, hogy fárad, csinálok neki, fekhelyet, amit azonnal meg is talál, és le is fekszik rá. Én meg mehetek is kicsi babámhoz. Út közben valahogy elhagyom a ruháimat, csak a boxerem marad rajtam, így nyitok be a hálóba.
Ez ám a fogadtatás…cicám egy szexi fehérneműben vár az ágyban. Hát akkor ne várassuk meg…Feküdnék mellé, de elém rak egy dobozt. Hát ez?
-Szeretném, ha megnéznéd, és majd én kommentálom, hogy mit látsz. – milyen titokzatos…
-Jól van, lássuk… - kinyitom a dobozt, és a kezembe veszek egy dolgot.
-Ez az a hirdetés, amire jelentkeztem, mikor összeköltöztünk… - újabb tárgy - ez a film, amit közösen néztünk meg azon az estén, mikor először megcsókoltál… - már nem is emlékeztem erre a filmre… - az első bemutatóm, amit te is láttál, annak a jegye…a nyaklánc, amit bocsánatkérésként kaptam…a fülbevaló, amire azt hittem, hogy gyűrűt akarsz adni nekem… - na igen, ezen mindketten nevetünk egy kicsit, aztán egy újabb tárgyat veszek ki a dobozból - A képkeret, amit Ausztriában kaptam tőled…a dobozka, ami először nagy fájdalmat okozott… - a gyűrűk… - Egy szappan a londoni szobánkból, ahol először együtt voltunk…Óh és nem loptam, az apámé a szálloda, szóval…azóta azt a szobát ki sem adták, én kértem rá, hogy csak a miénk maradjon, ha…ha arra járunk még egyszer… - de édes - Az esküvői meghívónk…a vers leírva, amit neked írtam…az ausztráliai jegyek…Lia első fotója… - nincs több…
-El sem hiszem, hogy ezt mind megőrizted… - mondom végig simítva az arcán. Ez nagyon megható…
-Már csak egy valami fér el a dobozkában…egy pozitív terhességi teszt…Te teheted még ennél is teljesebbé és boldogabbá az életemet. Szerencsés vagyok, hogy a legjobb barátom egyben a férjem is, és, hogy ennyi mindent élhettem át veled, aminek még közel sincs vége. – elteszi a dobozt, és hozzám bújik.
-Sosem lesz vége… - súgom, mert alig bírok beszélni, hogy elfojtom a sírást, és megcsókolom.
-Nem is akarom… Szeretlek… - súgja a számba miközben csókoljuk egymást.
-Szeretlek! – mosolygok, és legördül egy könnycsepp. Nem hiszem el, megsiratott…
Letörli az arcomról, és megcsókol. Ebbe a csókba az összes irántam táplált érzése benne van. Fullasztó, szinte megfojt, de ugyanakkor édes, nem akarom megszakítani…de muszáj lesz, ha levegőt is akarunk kapni, márpedig, a folytatáshoz szükség lesz rá…
Nyakát kezdem finoman csókolgatni, közben egyik kezem megindul a hátán, és pici szívem máris búcsút inthet a melltartójának. Minek ez ide!? Egy csók alatt lassan a hátára fektetem, hogy csókjaimmal barangoljam be a testét. Apró puszikkal halmozom mellét, aztán bimbója körül járatom nyelvemet, közben a másik dombocskát kezemmel veszem kezelésbe. Ahogy két ujjammal morzsolgatom finoman bimbóját is, miközben másikat megszívom, elszakad a cérna nála, és alaposan belemar a vállamba és hatalmas nyögés közepette.
Lejjebb haladok, végig csókolom feszes hasát, egyszer-egyszer meg is szívom rajta finoman a bőrt, végül eljutok az egyetlen rajta lévő zavaró textilhez. Hiába szexi, mennie kell…Lassan húzom le róla, közben végig csókolva combjait.
Fölé hajolva csókolom meg újra. Végigsimítva testét jutok el célomig, és ujjaimmal veszem kezelésbe babámat. Mikor már nagyon vonaglik a karjaimban, kicsit abbahagyom kényeztetését, míg lassan lenyalogatom ujjaimat. Ha már így kellőképpen zavarba hoztam, engeszteljük is ki…
Újra végigcsókolom testét, szétfeszítem lábait, hogy jobban hozzáférjek, nyelvemmel folytatom az örömszerzést. Perceken belül már kapkodja a levegőt és nyögdécselve vergődne, ha hagynám és nem szorítanám le csípőjét az ágyra. Na de nem kínzom tovább…
Megint fölé hajolva csókolom meg, amit szenvedélyesen viszonoz is. Kezecskéi végigsiklanak a hátamon, és fenekemen állnak meg, amibe bele is markol. El is mosolyodom egy kicsit, aztán ledönt magáról, és leveszi rólam a boxeremet. Mint egy vadmacska, mászik rám…már a tekintetétől padlót fogok, hát még attól, ahogy megcsókol. Mindig mutat valami újat magából az ágyban…elképesztő feleségem van!
Csókokkal halmozza el mellkasomat, és minden kockát a hasamon, és végre kezébe veszi a dolgokat. Aztán már szájába is. Imádom nézni, milyen ügyesen csinálja, de azt hiszem ezt most nem kéne sokáig…Jelzem is neki, hogy el fog sülni a fegyver, ha nem hagyja abba, így újra fölém támaszkodva csókolgat, sőt a fülemet is megrágcsálja…Imádom mikor ilyen kis tüzes, mondtam már!?
Na fordítsunk…beférkőzöm lábai közé, és lassan hatolok be…kínzóan lassan…magamat is szadizom, de nem baj…Mozgásba lendülök, egyre gyorsabban és mélyebbre lököm magam, de muszáj leállnom egy kicsit, mert már én nem fogom bírni…Kihúzódom belőle, és lesiklok, hogy ujjaimmal és nyelvemmel kényeztessem tovább. Miután kicsit lenyugodtam, újra nekilendülök, és vad iramot kezdek diktálni. Szorosan ölel magához, és nyakamat csókolja, szívja. Pár lökés után a mennyekbe repítem cicámat, ahová én is követem egy utolsó lökéssel.
Legördülök róla, hogy pihenjünk kicsit, de úgy néz ki, ma babámnak nem volt elég. Újra csókolgatni kezd és harci készenlétbe hozza szerszámomat. Na jó, hát ne okozzunk neki csalódást…
Ez tényleg egy egész éjszakás hancúr volt…
Reggel, vagyis inkább délelőtt ébredünk fel, aztán egy zuhany után elkezdjük berendezni az új házat. Lia is nagyon izgatott, folyton a lábunk körül ugrándozik…
A következő napokban csak vásárolgatunk. Úgy döntöttem, hogy az egyik szobát be kell rendezni gyerekszobának. Arra gondoltam, hogy semleges színű tárgyakkal rendezzük be, mert nem fogjuk rögtön megtudni, hogy a baba fiú-e vagy lány. Azt hiszem jobban beleéltem magamat ebbe a gyerek dologba, mint Maya. Szerintem én sokkal izgatottabb vagyok miatta.
Veszünk pár nap múlva egy tesztet, amit otthon gyorsan meg is csinál. Bemegy a mosdóba, aztán mikor kész, kijön…szomorúan? Nem terhes??
-Na? Mi a helyzet? – kérdezek rá.
-Nem vagyok terhes…sajnálom… - jaj, neee…
-Nem baj. Akkor próbálkozunk még. – átölelem, aztán elveszem tőle a cuccot, hogy kidobjam, de…valami nem stimmel… - Maya, hány vonalnak kell lennie ezen a vackon ha terhes vagy? – nem kettőnek?
-Kettőnek… - mondja mosolyogva.
-De hát akkor… - nézek a tesztre – Ezen kettő van. Akkor… - nézek rá, és hevesen bólogat – terhes vagy! – örömömben felkapom, és megcsókolva pörgetem meg.
-Steve, még ne éljük bele magunkat túlzottan…nem mindig jók ezek a tesztek. El kell mennem az orvoshoz. –mondj, miután leraktam.
De sajnos az orvosa szabadságon van, így várnunk kell. De nem baj, addig még lepedő akrobatikázunk párszor, biztos, ami biztos….Nem bízzuk a véletlenre…
Szerkesztve Garfield által @ 2010. 10. 24. 00:29:38
-Kicsim, nálam jobban szerintem senki sem akar gyereket, de félek, hogy aztán megint meggondolod magad a sok munkád miatt…Nem akarok megint pofára esni. –jaj…
-Steve, én komolyan gondoltam. Gyereket szeretnék tőled. –csak nézzük egymást, aztán elmosolyodik.
-Rendben. Akkor kidobhatom a bogyókat? –kérdezi mosolyogva.
Gyorsan bemegyek a szobába értük.
-Igen. –a kezébe adom.
-Biztos vagy benne? –kezdesz elbizonytalanítani a sok kérdéseddel, de azért remélem, hogy tényleg úgy szeretnéd, ahogy én is. Biztosan.
Mosolyogva bújok hozzá, és, hogy biztossá tegyem, ledobom a fogamzásgátlót az erkélyről. Steve ingébe kapaszkodva húzom le őt, hogy megcsókoljam, ami igen hosszúra sikeredik.
-Nem lehetne, hogy már most se kelljen védekezni? Mire hazaérünk, talán már teherbe is esnél. –hát…
-Míg itt vagyunk, nem szeretnék rosszulléteket. –és újabb csalódásokat sem, szóval jobb, ha az orvosom a közelben lesz, ha mégsem sikerülne.
-Ja, tényleg…rendben. Akkor majd otthon összehozunk egy babát. Egész este…-jó-jó-jó…Mielőtt folytatná, megcsókolom- Imádom, hogy még mindig zavarba tudlak hozni. –nagyon vicces…
-Én kevésbé…-durcázok.
Elindulok kifelé a szobából, de Steve utánam jön, és megcsókol. Közben visszaérünk az ágyhoz, amire rá is dönt. Az édes csókok közben lassan minden ruha lekerül rólunk. Steve egy pillanatra sem áll le, minden porcikámat puha csókjaival borítja, majd megérkezve céljához, nyelvével kezd kényeztetni. Mikor ujjait kezdi használni, egyre hangosabb nyögésekkel adom tudtára, hogy nem bírom tovább.
Miközben csókolózunk, Steve a pénztárcájában lévő óvszerért nyúl. Megint eszembe jut, hogy milyen nőkkel használta eddig, és minden hangulatom elszáll. Teherbe sem lenn jó most esni, nincs más megoldás, le kell állítanom.
-Ne…sajnálom, most inkább mégse…-gyorsan magamra kapok egy köntöst.
-Mi a baj? Valamit rosszul csináltam? –mögém lépve átöleli a derekamat.
Nem akarom megint felhozni a múltat, mert már nem vagyok miatta olyan, mint régen, de akkor is zavar. Nem tudnék most ellazulni…
-Nem. –megfordulok- Most nincs kedvem, fáj a fejem…-felelem.
Megért, megpuszil, és megölel.
Lezuhanyozok, aztán pihenünk egy órát, és irány újra a séta.
Séta közben megint kicsit eltekergünk erre-arra, Steve mindenféleképpen vissza akar jönni holnap is, hogy bemehessünk a vidámparkba. Na jól van, könnyű meggyőzni pár csókkal, főleg, hogy olyan meggyőzően kér.
Később egy parkban játszunk Liával, aki nagyon okos kutya, már most megtanult pár trükköt, bár Steve a gurulra még motiválással sem tudja megtanítani.
Csak egy pillanatra nem figyelek, és Steve már egy lánnyal beszélget. Lia oda fut hozzájuk, én is megyek utána.
-Nem, de azért köszi. –valamiről lemaradtam?
-Hát örültem, hogy megismertelek…-most komolyan nem zavartatják magukat, hogy én is itt vagyok?
-Szia. –köszön el Steve is, aztán engem ölelve elindul.
-Ki volt ez? –kérdezem tovább sétálva.
-Nem tudom…visszaadtam a frizbit, aztán elhívott kávézni. –szóval ennek örült annyira a fejed?- Mondtam, hogy majd veled elmegyek. –ad a fejemre egy puszit- Na, van kedved meginni valahol egy kávét? –kérdezi mosolyogva.
-Nincs…-kibújok az öleléséből, és tovább megyek.
-Cica…most mi a baj? Maya…-megfogja a kezemet, hogy megálljak, de aztán…- Hol van Lia? –mi?
-Azt hittem, hogy te hozod őt, hozzád futott. Hogy hagyhattad el?! –idegességemben a mellkasára ütök- Menj most haza, majd én megkeresem…-el is indulok visszafelé.
-Nem. Veled megyek. –erősködik, és utánam jön.
-Menj haza! –kiabálok rá úgy, mint még soha eddig. Lia olyan, mintha családtag lenne, nagyon fáj, hogy eltűnt. Mi lesz, ha gyerekünk lesz? Majd ott hagyja a babakocsiban, ha meglát egy formás feneket? Igaza van, máris meggondoltam magam a babával kapcsolatban…Perpillanat látni sem akarom őt, nemhogy gyereket szülni neki.
Elrohanok, hogy megkeressem, nem is érdekel tovább Steve mondandója…
Már esteledik, de még mindig semmi. Nem látta senki, még távolabb sem. Teljesen kimerültem, de nem adom fel…Lia nélkül nem megyek haza!
Legszívesebben megpofoznám Steve-et, de magamat is, hogy nem figyeltem jobban. Mi van, ha elütötte valami, vagy valaki bántotta? Talán már nem is él…jaj nem!
-Maya! –hallok meg egy ismerős hangot, miközben könnyeimet törölgetem. Steve az, kezében a kutyussal. Egy hatalmas kő esik le a szívemről, mikor felém kezd szaladni a farkát csóválva. Leguggolok, aztán felkapom, mikor oda ér hozzám.
-A gazdi soha többé nem hagy magadra, jobban oda fogok figyelni rád. Hát hol voltál te kis rosszcsont? –simogatom a buksiját.
-Utánam jött, félúton ért utol. Rögtön visszajöttünk érted, de már nem voltál itt és…-meséli Steve.
-Jó, nem érdekes…-mondom unottan, aztán elindulok a szállás felé. Steve is jön, de én csak Liával foglalkozom.
Mivel otthon sem túl vidám a hangulat, ráadásul kijelentem, hogy én holnap haza akarok menni, Steve úgy dönt, hogy elmegy vásárolni a hazaútra, addig sem veszekszünk.
Pakolgatni kezdek, ki akarom borítani a szemetest, de mikor belenézek, kellemetlen meglepetés ér.
-Ez egy…egy használt óvszer? –nem akarok hozzányúlni, de egy papírzsebkendővel megnézem, és tényleg az- Undorító! –még a kukát is eldobom- Nem, ezt nem használhatta ő, az nem lehet…-szerencsém van, Steve csak a hitelkártyáját vitte el, a pénztárcája itthon maradt. Nem szoktam a holmijai között túrni, de ezúttal megteszem…
-Nincs benne…ez az övé volt, ő használta…amíg én Liát kerestem, ő…-görcsbe rándul a gyomrom, hirtelen már a mozdulataimat sem tudom kontrolálni, kiszáll minden erő belőlem, és a földre zuhanok
- Nem lehet igaz, ez nem velem történik, ez csak egy rémálom…nem csalhatott meg…nem tehette ezt velem…nem… azt mondta, hogy csak engem szeret, és én hittem neki…-zokogva próbálok felállni, már szinte semmit nem látok a könnyeimtől, aminek az lesz az eredménye, hogy megint elesek, de ezúttal a fejemet is bevágom az éjjeliszekrény sarkába. Oda nyúlok, és látom, hogy vérzik, de most ez a legkisebb bajom. Lia aggódva szaladgál körülöttem, próbálja kitalálni, hogy mi a bajom. Az ölembe veszem, és megsimogatom, amitől kicsit megnyugszom én is.
Közben a mobilom is csörögni kezd, Loren az. Felveszem, hátha fontos.
-Szia Maya, Brian kiszaladt eperért, mert megkívántam, addig gyorsan gondoltam, hogy felhívlak. Hogy vagy? –egyedül van? Akkor kiönthetem a szívemet.
-Rosszul…Steve megcsalt…-zokogom el bánatomat.
Nagy nehezen sikerül elmondanom mindent neki, de még arra is kíváncsi, hogy mit csináltunk a séta előtt…Nem tudom, hogy miért fontos, de elmondom neki…
-Szóval azt mondod, hogy nem volt sex, elmentél zuhanyozni, addig meg Steve felöltözött. Aztán pihentek, és utána mentetek el. -foglalja össze.
-Igen, de nagyon zavart ez az óvszer dolog, azért nem…-vallom be szégyenkezve.
-Tudod, a pasiknak elég rossz, ha áll a cerka, aztán meg nincs semmi. Múltkor előjáték közben kirohantam felvenni egy szexi fehérneműt, de mire visszaértem, Brian fejéről olvasni lehetett a szenvedést. Nem gondolod, hogy Steve csak könnyített magán? –kérdezi.
-Mi van?! Azzal, hogy megcsalt azért, mert egyszer nem feküdtem le vele?! –mindjárt lecsapom a telefont…
-Nem úgy…Hanem, hogy…khm…-hm?
-Mi? –nem értem.
-Úgy értem, hogy kiverte…-mondja halkan.
-Mit vert ki? –megőrülök!
-A farkát Maya, a farkát! –kiabálja le a fejemet az érthetetlenségem miatt. Egy pillanatra lefagyok, érzem, hogy elpirultam.
-Nem, nem hinném…-nem gondolom ezt róla.
-Miért? Minden pasi csinálja, ha nem jut hozzá a szükségleteihez. Ők nem olyanok, minta nők, ne magadból indulj ki. Brian akkor is csinálja, ha táncolok neki…-neveti el magát.
-Jól van, nem akarom tudni! –minek is beszéltem neki erről?
-Csak gondolkodj el ezen, mielőtt még egy maszturbálás miatt válnál el…Szerintem csak nem akarta összecseszni az ágyat, és ez volt kéznél. Vagy, míg aludtál, megvoltál neki, csak észre sem vetted, annyira kimerült voltál… Ki tudja, talán lesekedett, míg fürödtél, és…-ne, ezt be se fejezd!
-Elég volt, leteszem, Szia! –ki is nyomom, sőt kikapcsolom a telefonomat.
Gondolkodni kezdek, tényleg elég sokáig zuhanyoztam, sőt volt valami fura álmom is, voltaképp bármelyik lehetőség fenn áll, de akkor is…Na jó, Steve elég pasis, talán magához nyúlna, vagy az is lehet, hogy azt hitte, hogy fent vagyok, és…? Vagy szimplán megcsalt…
Még mindig a földön ülök, mikor nyílik az ajtó, és Steve lép be rajta. Nem bírok erős lenni, csak az jár a fejemben, hogy délután valakivel itt hentergett.
-Maya, mi a baj? –azonnal ledob mindent és hozzám siet- Vérzik a fejed…Úristen! –aggódva magához szorít, majd ijedten rám néz- Bántott valaki? Fáj még valahol? –nézeget meg mindenhol.
-Csak…csak elestem…és nagyon fáj…-mondom a könnyeimmel küszködve.
-Gyere, semmi baj…mindjárt jobb lesz…-óvatosan felkap, és az ágyra tesz. Lia aggódva figyeli az eseményeket, aztán lekuporodik az ágy mellett, és onnan néz tovább.
-Vedd be ezt! –jön vissza Steve pár pillanat múlva egy fájdalomcsillapítóval.
Nem mondok semmit, csak bólintok, és megteszem.
-Jobb? –kérdezi pár perc múlva, mikor már a sebet is kitisztította, és hozott borogatást is. Bólintok. –És…haragszol még? –megint bólintok, csak azt nem teszem hozzá, hogy most már más miatt.
-Szeretlek baba, ugye tudod? –megrázom a fejemet- Tudod te azt…-lágyan a nyakamba csókol- Tudom, hogy durcizol, de ugye a baba dologban nem gondoltad meg magad? –cöh…
-Akár más is szülhetne neked…-vetem oda halkan.
-Az lehetetlen, ugyanis mikor feleségül vettelek, ígéretet tettem valamire, amit a legnagyobb örömmel be is tartok…Soha nem feküdnék le már mással. Ha az ember megkóstolja a legfinomabb bort, nem vágyik többé a csapvízre…-cirógatja közben az oldalamat.
-Pedig a csapvíz könnyebben elérhető, és több is van belőle…
-De nekem csak ez az édes vörösbor kell…-meg akar csókolni, de kitérek előle.
-Hazudsz! –miért néz hülyének?
-Nem hazudok. Még mindig az a lány miatt haragszol? Már a nevére sem emlékszem. –persze, magyarázkodj csak…
-Talán a nevére nem, de a testére annál inkább, mivel itt henteregtél vele. Van rá bizonyítékom is…illetve még nem tudom, hogy van-e, de annyit igen, hogy ha megcsaltál, azonnal elválok tőled. –mondom komolyan, és ebből nem engedek.
-De…ezt ki mondta? Sosem csaltalak meg, főleg most nem, hogy babát akarunk. Jó, délelőtt csak másodjára sikerült összemelegednünk, és? Rád érdemes várni…-megsimogatja az arcomat.
-Mi az, hogy másodjára? –nem ártana kifejtened bővebben.
-Tudod, kicsit összebújtunk, pihentünk meg minden. –mit mosolyogsz?
-Mi az a meg minden? –jó, hogy bevettem egy nyugtató hatású vitamint, de nem létezik, hogy ennyire kiütöttem magam, hogy álomnak hittem…
-Kicsit simiztelek, hagytad magad, jó volt…-kapok egy puszit a számra.
-Szeretkeztünk? –nézek rá döbbent arccal.
-Még az sem zavart, hogy a kamerát is bekapcsoltam. –előveszi a kütyüjét, és visszatekeri- Tessék, addig bevizezem a borogatásodat. –elmegy.
A felvételen az látszik, hogy Steve megint bohóckodni kezd, aztán tényleg simogat, csak az a baj, hogy már nem csak a karomat, hanem a lábam között is. Jó, hogy mögöttem fekszik, de még így is látni, hogy…Ááá!!!
-Steve, hogy kell ezt letörölni?! –kiabálok ki neki, mire visszajön a borogatással.
-Majd rávesszük a hazautat…-mondja legörbített szájjal- Most már elhiszed, hogy veled voltam? Amúgy is, miért hitted, hogy mással feküdtem le? Hangosak voltunk, panasz volt ránk? –kérdezi nevetve, kicsit én is enyhülök, már csak a kutya dolog miatt haragszom rá, a megcsalás kihúzva a listáról.
-Nem, csak találtam egy óvszert, és…-na mindegy, ehh…
-Te mondtad, hogy használjuk. Nekem jó lett volna nélküle is…de majd otthon…alig várom. Jó is, hogy megyünk haza. –leborít az ágyra, közben Lia is felugrik hozzánk- Ugye nem gondolod meg magad a babát illetően?
-Ne hagyj időt meggondolni…-nem mondok semmi mást, inkább az alvás mellett döntök. Azt hiszem, hogy magától is kitalálta, hogy mit szeretnék elsőként kapni, ahogy hazaértünk…
Másnap késő este érkezünk haza, jobban mondva az új otthonunkba, mert már nem a régi kis lakásunkba megyünk, hanem abba az újba, amiről már meséltem neki.
-Végre itthon…-alig csukom be az ajtót, máris csókolni kezd.
-Várj, szükségem van két órára…-tolom el mosolyogva.
-Csak kettő? Az kevés lesz…-már a nyakamat csókolja. Oké…akkor odébb állok.
-Menj szépen át a vendég szárnyba, és nézz körül. Két óra múlva gyere be a hálóba, rendben? Várlak. –adok egy puszit neki, és már megyek is készülődni.
Két óra múlva nyílik az ajtó, drága férjem lép be rajta egy szál alsónadrágban. Jól van, sokat vetkőztetni őt sem kell…de engem sem, mivel csak egy falatnyi fehérneműben vagyok a franciaágyon ülve, virágfüzérek között.
Steve már épp feküdne mellém, mikor elé tolok egy kis dobozkát.
-Szeretném, ha megnéznéd, és majd én kommentálom, hogy mit látsz. –mondom mosolyogva.
-Jól van, lássuk…-kinyitja a dobozt, és miközben kivesz egy-egy tárgyat belőle, mesélni kezdek róluk…
-Ez az a hirdetés, amire jelentkeztem, mikor összeköltöztünk…ez a film, amit közösen néztünk meg azon az estén, mikor először megcsókoltál…az első bemutatóm, amit te is láttál, annak a jegye…a nyaklánc, amit bocsánatkérésként kaptam…a fülbevaló, amire azt hittem, hogy gyűrűt akarsz adni nekem…-itt kicsit mindketten elnevetjük magunkat-
A képkeret, amit Ausztriában kaptam tőled…a dobozka, ami először nagy fájdalmat okozott…-igen, ebben voltak azok a gyűrűk, amikkel megkértem a kezét-
-Egy szappan a londoni szobánkból, ahol először együtt voltunk…Óh és nem loptam, az apámé a szálloda, szóval…azóta azt a szobát ki sem adták, én kértem rá, hogy csak a miénk maradjon, ha…ha arra járunk még egyszer…-kicsit elpirulok.
-Az esküvői meghívónk…a vers leírva, amit neked írtam…az ausztráliai jegyek…Lia első fotója…-ez volt az utolsó, amit kivett a dobozból.
-El sem hiszem, hogy ezt mind megőrizted…-csodálattal simít végig az arcomon.
-Már csak egy valami fér el a dobozkában…egy pozitív terhességi teszt…Te teheted még ennél is teljesebbé és boldogabbá az életemet. Szerencsés vagyok, hogy a legjobb barátom egyben a férjem is, és, hogy ennyi mindent élhettem át veled, aminek még közel sincs vége. –mosolyogva teszem le a dobozkát, és simulok közelebb hozzá.
-Sosem lesz vége…-súgja és megcsókol.
-Nem is akarom…-már rég elfelejtettem, és azt hiszem ő is, hogy kisbabát akarunk összehozni. Pusztán csak egymásra gondolunk, és azt hiszem, hogy még soha nem kívántam ennyire, ahogy most…-Szeretlek…-susogom mosolyogva a csók közben…
Miközben eszegetünk, egyszer csak áthajol hozzám és megcsókol. Annyira édes, hogy nem tudom nem megmosolyogni a dolgot.
‐Tervek mára? – kérdezem finom csókja után.
‐Hát…nem is…vagyis de, tudom. – ajaj…nem tetszik nekem ez a mosoly - Idefelé jövet láttam egy plázát, gondoltam, hogy beugorhatnánk. Mit szólsz hozzá? – sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz a válasz.
‐Azt hittem, hogy megnézünk egy ausztrál érdekességet, de úgy is itt vagyunk még egy darabig…Az lesz, amit az én kicsi feleségem szeretne… - mosolygok.
‐Köszönöm szerelmem. – kapok még egy puszit, aztán szalad készülődni.
Elmegyünk egy plázába, és le is pattint. Egyedül akar bemenni valami boltba. Mondjuk nem is baj, addig én is el tudok menni egy boltba ahova nélküle akartam. Megbeszéljük, hogy várjon meg itt, ha végzett…nekem még meg kell találni amit akarok….
Az egész plázát bejárom, mire meglátok egy állatkereskedést. Bemegyek, rögtön megrohamoz egy eladó. Megmutatja az összes kiskutyát, ami van és megpillantok egy igazán édeset, és mesélnek is róla. Meg is veszem és indulok vissza Mayához.
Kicsi babám már vár rám…remélem azért nem kellett sokat várnia.
‐Meglepetés! – mondom mögötte, mikor odaérek hozzá.
‐Hát ő meg kicsoda? – kérdezi meglepetten, de át is veszi a kezemből a kutyut.
‐Azt mondtad, hogy szeretnél egy kiskutyát…hát most itt van. Kislány, és állítólag nagyon okos kutya. – mondom, aztán meglátom a pólóját - Nahát, úgy látom, hogy az én édes feleségem eközben vett magának egy különleges felsőt… - mérem végig…milyen jól mutatok rajta…hát még akkor milyen jól mutatok rajta, mikor nincs rajta semmi és…
‐Csak a felsőm új drágám. – zökkent kis édesem a gondolatmenetemből - Amikor megláttam a boltot, tudtam, hogy nekem kell egy ilyen. Így mindenki látja, hogy kinek is vagyok a felesége. – ohh…szívesen a karjaiba olvadnék, de hát elég nagy ez a pláza, és sokan vannak itt…
‐Túl jó magyarázat, nincs szívem levetetni veled…még… - füléhez hajolva súgom az utolsó szót. Csak hogy tudja mire számítson az este.
Csinálok róla egy aranyos képet a kutyuval, aztán, most, hogy megvan minden a plázából, mehetünk oda, ahova én akarok. Kengurukat nézni.
De előtte még elmegyünk kirándulni, kicsit megismerni Sydney-t, megnézünk pár érdekességet, és végül csak eljutunk egy kengurufarmra. Nekem nagyon tetszenek, irtó aranyosak. Nézem az állatokat, aztán arra leszek figyelmes, hogy Maya felsikít. Kiderül, hogy egy beöltözött csókától ijedt meg, mert valami mutánsnak vagy minek nézte. Jajj édesem…De muszáj csinálnom róluk egy képet, hogy emlékezzek erre.
Mire visszaérünk a szállodába, már besötétedett. Épp ülünk a kádba, kicsit romantikázunk, mikor megszólal cicám telefonja.
‐Szia Loren, mi újság? Kihangosítalak, jó? – persze kiszállunk a kádból, közben köszönök én is.
‐Annyira el vagyok keseredve. – csak nem Brian csinált valamit?
‐De…mi történt? – kérdezi Maya, közben leülünk a kanapéra.
‐Briannel szakítottunk, vége…látni sem akarom. – hűha, mi történt?
‐Na de miért? Olyan jól megvoltatok…azt hittem, hogy hamarosan már a ti esküvőtöket ünnepeljük. – azért ne rohanjunk ennyire előre…
‐Én…nem is tudom, hogy mondjam el, de…ma szóba került a gyerek, meg szerinte jól teszitek, hogy még vártok, mert most kell élni, satöbbi, és azt mondta, hogy most még neki sem kéne… - és?
‐De hát nem értelek, gyereket akarsz tőle? Most? – mindenki gyerekben gondolkozik, csak Maya nem?
‐Nem, hát pont ez az, hogy… - most akkor mi van?
‐Nyugodj meg, és mondd el, hogy mi a baj… - nem egy rossz ötlet kicsim.
‐Terhes vagyok. – hoppá…
‐Terhes? De, hogy…? – döbben le Maya.
‐Neked magyarázzam? Briannel egy csomószor nem védekeztünk, hülye voltam, tudom, de…Először én sem akartam elhinni, de amikor a nyolcadik teszt is pozitív lett…Én ezt nem bírom már elviselni, meg sem tudtam mondani neki, hogy gyereket várok. – hát ez nem semmi…
‐Menj vissza, és mondd el neki! Talán másként fogja látni, ha megtudja, hogy apa lesz. – cicám rám néz, hogy mondjak már én is valamit…rendben…
‐Brian őrülten szeret téged, és… - ránézek Mayára, és olyan boldogság önt el… - nem annyira, mint én Mayát… - mondom álmodozva…milyen szép lesz majd egyszer terhesen is…aztán babám meglök, hogy térjek észhez - illetve annyira, mint én Mayát. – helyesbítek.
‐Brian tényleg szeret, és biztosan a gyereketeket is szeretné, ha tudná, hogy létezik. Loren…ne légy buta, beszélj vele… - míg Maya Lorent győzködi, én próbálom hívni Briant.
‐Nem és nem, és ti se mondjátok el neki! Nem is kellett volna telefonálnom, csak…nem mindegy, ne haragudjatok…Sziasztok! – hallom Loren letette a telót, Brian meg ki van kapcsolva…
‐Loren! Loren! – kiabál még Maya - Most mit csináljunk? – babám, sokat innen már nem tudunk.
‐Most próbáltam hívni Briant, de ki van kapcsolva. – biztos nem akarja, hogy Loren keresse.
Kicsit később elmegyünk lefeküdni. Hamar bedobom a szunyát, elég fárasztó napunk volt…
Reggel kap a kutyu kaját, fürdünk, aztán megpróbálom felhívni barátomat. Hoppá, ki is csöng, aztán fel is veszi…
‐Halló! – szól bele, de a háttérből egy csaj hangját hallom…
‐Brian! Nem szégyelled magad, hogy…?! – kezd bele Maya, de aztán…
‐Maya? – Loren szól bele a telóba - Megfogadtam a tanácsotokat, és…
‐Fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt. – sejtettem Brian…
‐Sss, azt akarta mondani, hogy kibékültünk, és lesz egy kisbabánk. Ááá, olyan izgatott vagyok! – oha…akkor nemsokára esküvő is lesz…
Miután lerakjuk a telefont, megyünk reggelizni. Már nagyon éhes vagyok…
‐Steve, azon gondolkodtam, hogy megvan-e még az az…öhm…szóval a pénztárcádban… - mire is gondolsz pontosan?
‐Micsoda? Vásárolni szeretnél? – kérdezem megsimogatva a karját.
‐Nem igazán. Az óvszer… - mi? Meglepetésemben ki is esik a villa a kezemből. Minek az neked? - Öhm…arra gondoltam, hogy védekezhetnénk most kicsit azzal, és otthon talán már azzal sem, ha helyre jön bennem ez a hormon dolog. – oké, azt hiszem összezavarodtam…biztos jól értem mire céloz?
‐Hormon dolog? – kérdezek vissza.
‐Tudod, hogy ha próbálkozunk egészen biztosan teherbe essem…Mert ha még mindig szeretnéd a babát… - ugye ez most nem azért van, hogy ne maradjon le Lorentől?
‐Maya… - kezdek bele, de közbevág.
‐Tudom, hogy ezt már párszor eljátszottam, de most minden más lesz. Loren terhessége ráébresztett arra, hogy minden nő erre vár egész életében, és, hogy gyerek mellett is lehet életünk. Azt hiszem, hogy én kész vagyok rá, de megértem, ha most te mondasz nemet. – megfogja a kezemet és kérdőn néz rám. Most erre mit mondjak?
‐Kicsim, nálam jobban szerintem senki sem akar gyereket, de félek, hogy aztán megint meggondolod magad a munkád miatt...Nem akarok megint pofára esni.
‐Steve, én komolyan gondoltam. Gyereket szeretnék tőled. – egy darabig csak nézünk egymás szemébe...aztán elmosolyodom.
‐Rendben. Akkor kidobhatom a bogyókat? – kérdezem mosolyogva. Mire feláll és bemegy a szobába.
‐Igen. – adja a kezembe.
‐Biztos vagy benne? – muszáj biztosra menni.
Mosolyogva hozzám simul, kiveszi kezemből a fogamzásgátlót, és egy mozdulattal ledobja az erkélyről. Megfogja az ingem és lehúz magához, hogy megcsókoljon. Ezt igennek veszem. Kezei nyakam köré fonódnak, így még jobban elmélyül a csók. Átölelve a derekát emelem fel kicsit, aztán csak öleljük egymást.
-Nem lehetne, hogy már most se kelljen védekezni? Mire hazaérünk, talán már teherbe is esnél. – nanana??
-Míg itt vagyunk, nem szeretnék rosszulléteket… - mosolyog kínosan.
-Ja, tényleg…rendben. Akkor majd otthon összehozzuk azt a babát. Egész este… - ki se foglak engedni az ágyból…mondtam volna, ha hagyta volna befejezni…Helyette egy édes csókkal fojtja belém a szavakat – Imádom, hogy még mindig zavarba tudlak hozni. – nevetek bele a csókba.
-Én kevésbé… - a kis durcis…
Na majd mindjárt felvidítalak, ne menj el…Utána megyek és magam felé fordítva csókolom meg. Lassan haladunk a szoba felé, atán az ágyhoz érve rádöntöm. Annyira imádom csókolgatni…olyan finom puha bőre van. Egyszerűen nem tudom megunni. A ruhák rövid úton távoznak rólunk. Minden porcikáját beborítom csókjaimmal a nyakától kezdve, a mellein és hasán keresztül, egészen lefelé, hogy aztán nyelvemmel okozzak örömöt neki. Szeretem nézni közben, olyan gyönyörű ilyenkor. Egyre hangosabban nyögdécsel, mikor már ujjaimat is használom, azt hiszem ideje abbahagyni.
Már annyira kívánom, hogy mindjárt eldurranok. Miközben csókolózunk a szekrényen lévő pénztárcámból előveszem az óvszert. Bontanám ki, mikor ijedten vagy én nem is tudom hogyan nézett, de leállít.
-Ne…sajnálom, most inkább mégse… - kimászik alólam és magára vesz egy köntöst. Hát ezt most nem igazán értem…
-Mi a baj? Valamit rosszul csináltam? – lépek mögé átölelve a derekát.
-Nem. – fordul felém – Most nincs kedvem, fáj a fejem… - aha, én meg hülye vagyok…
De inkább nem firtatom tovább. Látom nem akarja elmondani. Mondjuk kicsit idegesít, de most csak magamhoz ölelem és adok neki egy puszit.
Egész nap a kis Liával foglalkozunk. Annyira játékos, és nem is tudtam, hogy egy kutya ennyi odafigyeléssel jár. Sose volt állatom. Nem igazán érdekeltek még gyerekkoromban sem. De most valahogy jó, hogy van. Mayának jó ötletei vannak. Mindenhova magunkkal visszük. Egy nagy kiándulást tartunk. A sétánk alatt meglátom a vidámparkot. Sajnos Liával nem tudunk bemenni, de előtör belőlem a gyerek és megígértetem babámmal, hogy holnap eljövünk. Nem is kell sokáig győzködnöm, néhány puszi után beadja a derekát.
Találunk egy hatalmas parkot. Mondjuk nem volt nehéz…
Liának próbálunk megtanítani pár trükköt. Mondjuk nem tudom, hogy az „ül” az miért trükk…de mindegy, fő, hogy ezt már tudja. De ez a gurulj, nagyon nem akar menni neki…eljut a fekvésig, aztán kész. Hiába koszoltam már be magam teljesen, hogy megmutassam neki hogy kell…Az egyik ilyen gurulásomnál, véletlen egy frizbin sikerül keresztül mennem. Felállok a játékkal a kezemben, és egy csaj sétál elém. Egy olyan csaj, aki ott, és olyan gömbölyű ahol kell.
-Ne haragudj, kicsit félrement. – nyúl a frizbiért.
-Semmi gond. – adom oda neki mosolyogva. Aztán mennék is, de utánam szól.
-Sandy vagyok, nincs kedved elkísérni kávézni? – ehh.
-Steve vagyok, és a feleségemmel majd elmegyek. – csaj álla kicsit a földet verdesi.
-Nem vagy még túl fiatal, hogy házas legyél? De ha már így alakult az életed…nem szeretnél egy útólegénybúcsút? Kár lenne kihagyni… – mi van? közben Lia szalad hozzám, pár pillanat múlva Maya is megérkezik.
-Nem, de azért köszi. – válaszolok Sandynek.
-Hát örültem, hogy megismertelek… - én is…
-Szia. – átölelem kicsimet és elindulunk.
-Ki volt ez? – kérdezi Maya pár lépés után.
-Nem tudom…visszadtam a frizit, aztán elívott kávézni. Mondtam, hogy majd veled elmegyek. – válaszolok, és adok a buskijára egy puszit – Na, van kedved meginni valahol egy kávét? – mosolyok.
-Nincs… - kibújik az ölelésemből és megy tovább.
-Cica…most mi a baj? Maya… - megfogom a kezét, hogy végre megálljon, aztán feltűnik, hogy Lia nincs itt – Hol van Lia? – nézek körbe.
Szerkesztve Garfield által @ 2010. 09. 23. 23:40:06
Steve kezd egyre szenvedélyesebben csókolni. Leültet a fotelbe, felgyűri felsőmet, és csókolgatni kezdi testemet. Már a melltartómat venné le, mikor megállítom.
-Steve, holnap korán kell kelnünk…nem fogsz tudni felkelni. –közben megigazítom magam, jobban mondva igazítanám, ha hagyná, és nem tenné kezeimet a nyaka köré.
-Emiatt ne aggódj…-súgja, és megcsókol.
-De…-mi lesz, ha teherbe esem?
-Csak nyugi…-mosolyog, és elővesz egy óvszert a pénztárcájából- ha még várni akarsz, várunk…-újra megcsókol. Miért tartogatja azt az óvszert? Remélem, hogy ennek nincs különösebb oka. Na tessék…megint csak a múlt jut az eszembe, ha óvszert látok. Ez így nem fog menni most nekem.
-Én így nem szeretném…-ez most nem lenen jó.
-Rendben. De a nászúton nincs kibúvó. –ehh…
Reggel Steve kicsit nehezen ébred fel, de azért csak sikerül időben odaérni a géphez. Az Ausztráliába tartó út csodaszép. Az én kis férjem szorgosan kameráz mindent, még azt is, amit nem kéne…Nem csókolózhatunk sokáig egy olyan videón, amit esetleg a szüleim is látni fognak, vagy a nagyszülők, barátok, bárki…
A reptéren, leszálláskor egy taxi vár minket. A sofőrnél van egy tábla, el sem lehet téveszteni, hisz az van ráírva, hogy „Mr. és Mrs. Silver”. Milyen fura…még sosem láttam így kiírva a nevemet, de tetszik. Elvisz minket a szállásra, ahol Steve szülei egy gyönyörű nászutas lakosztályt foglaltak nekünk. Persze Steve szemei felcsillannak az szív alakú ágyra nézve, ami felett egy tükör is van. Miközben már pakolunk, Steve még mindig videózik. Nagyon tetszik neki, az már biztos.
Mivel elég fárasztó utazás van mögöttünk, este már csak otthon eszegetünk az ágyban, meg persze jó sokat pihenünk is.
Mikor fürdeni indulunk, és meglátom Stevenél a videokamerát, miközben én már a zuhany alatt állok, nagyon ideges leszek, és kizavarom őt. Persze a kamera nélkül visszaengedem.
Apró puszikat ad minden porcikámra, és bár kicsit még mindig zavarban vagyok mellette, már nagyon jól esik. Steve előttem megy be a hálószobába, én csak pár perc múlva követem egy rövidke, szexi hálóingben. Leülök mellé, mikor meglátom a videót is…
-Nem videóztál már eleget? –kérdezem.
-Jó, lerakom…-oda megy az asztalra és leteszi, aztán visszajön, és csókolni kezdi a nyakamat.
-Steve, kikapcsoltad, ugye? –jobb biztosra menni, így nem tudok ellazulni…
-Nem. –és le sem tagadja. Újra megcsókol, de nem, nem hagyom ezt annyiban.
-Kapcsold ki! –még hányszor kell kérnem? El fogom tűntetni, az lesz a vége, hidd el.
-Cica…senki nem fogja látni, nem mutatom meg senkinek…naaa…-hozzám bújva csókolgat, hogy meghasson, de én eltolom magamtól. Azt sem akarom, hogy mi nézzük vissza, ez olyan kínos, zavar és kész.- Rendben…-végre feladja, és tényleg kikapcsolja a videót, miután integet egyet, sőt el is rakja- Most jó? –kérdezi durcásan.
Sokkal jobb, és, hogy ezt be is bizonyítsam, az ölébe mászva kezdem őt puszilgatni. Mikor nyakánál járok, combjaimon simít végig, majd markol bele fenekembe, hogy közelebb húzzon. Hagyja, hogy csókolgassam, miközben simogatásával kényezteti bőrömet.
Steve vetkőztetni kezd, aztán az ágyra döntve emelkedik felém és csókol meg. Lágyan a hajába túrok, így húzom magamhoz közelebb még szenvedélyesebbé téve a csókot.
Steve odaadóan csókolgatja végig minden porcikámat, aztán leveszi rólam a tangát, hogy nyelve szabadon kényeztethessen. Persze ezt már nem tudom halkan viselni, így hát csakhamar sóhajaim és halk nyögéseim töltik be a szobát. Persze mikor már ujjai is örömet okoznak, még hangosabb vagyok. Kezdem úgy érezni, hogy már nem vagyok ura saját magamnak, szinte ég mára testem. Pótcselekvésként széttúrom Steve haját, de még mindig nem hagyja abba. Nem kell sok, és nyögve élvezek el.
Csókjaival felfelé haladva találja meg számat, csókcsatába kezdve. Egy darabig csak izgat férfiasságával, aztán lassan belém is hatol, mire belenyögök a csókba, és karjaiba marok.
Egy idő után megszokottan gyorsulni kezd, ezt a részét nagyon élvezem, lábaimat derekára fonom, karjaimmal ölelem, hogy közelebb tudjam magamhoz. Érzem, ahogy Steve elmegy, miközben megszívom a nyakát, de nem hagyja abba, míg én is el nem érem a csúcsot.
Mellém fekszik, simogat, és nézegetne is, ha nem húznám vissza mindig a takarót. A hátamra fordítva húzza le végül, miközben megcsókol.
-Na, így jó. Pózolj…-mi van???
-Mi? –kérdezem ijedten, miközben visszahúzom a takarót.
-Nyugi, nincs nálam semmi. –mondja nevetve, én meg elfordulok tőle- Vagyis…valami azért mégis van…-súgja a fülembe.
Átölel, és megérzem fenekemhez nyomódni kemény merevedését. Melleimet kezdi masszírozni, közben nyakamat csókolja és harapja. Szeretném megkönnyíteni neki a helyzetet azzal, hogy a hátamra fordulok, de nem engedi, csak az oldalamra, aztán megcsókol.
Megfogja a lábamat, magára teszi, és ujjaival kezd izgatni, amit kőkemény tagja vált fel. Steve egyre mélyebbre löki magát mozgás közben, és élvezem is, de nem a legromantikusabb póz, és így nem is látom őt…
Hanyatt döntöm, lekúszok lábai közé, először csak simogatom, aztán hogy nagyobb élvezetet biztosítsak neki, a számba veszem merevedését. Steve nem akarhat nélkülem elmenni, így aztán felhúz magához, közben ölébe ülve fogadom magamba. Ezúttal alig pár pillanat leforgása alatt ér el mindkettőnket az orgazmus…
Gondoskodóan kivisz a zuhany alá, most jól is esik a kis hűvös vizecske, aztán eldőlünk az ágyban, és már alszunk is.
-Jó reggelt cicám. –reggel Steve hangjára kelek, aki már megint kamerázik.
-Steve, ne már…-ez nem lehet igaz.
-Íme, a nyafizós feleségem…persze csak reggel ilyen. Napközben egy tündéri bújós cica. Este meg egy vadma…-elég lesz! Villámsebességgel kapcsolom ki ezt a vackot.
Már az ágyból érezni a finom illatokat, szóval magamra veszek egy köntöst, aztán kimegyünk az erkélyre reggelizni. Egy idő után azt veszem észre magamon, hogy nem bírom abbahagyni a mosolygást miközben Stevet nézem.
Áthajolok hozzá, és egy édes csókot adok neki, amit mosolyogva viszonoz is.
-Tervek mára? –kérdezi. Hmm…mit is csináljunk…
-Hát…nem is…vagyis de, tudom. –jelentem ki széles mosollyal az arcomon- Idefelé jövet láttam egy plázát, gondoltam, hogy beugorhatnánk. Mit szólsz hozzá? –azt nem mondhatom meg, hogy mit szeretnék venni.
-Azt hittem, hogy megnézünk egy ausztrál érdekességet, de úgy is itt vagyunk még egy darabig…Az lesz, amit az én kicsi feleségem szeretne…-feleli.
-Köszönöm szerelmem. –adok neki egy gyors puszit, aztán irány készülődni.
El is megyünk abba a plázába. Nagyon jó kis hely, szép nagy, és minden van benne, amit az ember csak kereshet. Stevet sikerül meggyőznöm, hogy egyedül ugorjak be az egyik boltba azzal a feltétellel, hogy megvárom őt, mert neki is van egy kis elintéznivalója. Hát rendben…
Úgy egy fél óra telhet el, mire kijövök az üzletből. Már az új pólóm van rajta, ugyanis ezalatt én elkészítettem az egyik nálam lévő fénykép alapján az én Steve-es pólómat. Már régóta szerettem volna ilyet, remélem, hogy az édes férjecskémet sem fogja zavarni. Leülök és megvárom őt a bolt előtti padon.
-Meglepetés! –szólal meg mögülem, de mikor hátranézek, nem csak ő van ott. Egy nagyon édes kiskutyát tart a kezében.
-Hát ő meg kicsoda? –nézek rá mosolyogva, aztán meg is simogatom, sőt a karomba is átveszem.
-Azt mondtad, hogy szeretnél egy kiskutyát…hát most itt van. Kislány, és állítólag nagyon okos kutya. –meséli, majd meglátja a felsőmet- Nahát, úgy látom, hogy az én édes feleségem eközben vett magának egy különleges felsőt…-közben végig mér.
-Csak a felsőm új drágám. –nagyon elkalandozott a tekintete- Amikor megláttam a boltot, tudtam, hogy nekem kell egy ilyen. Így mindenki látja, hogy kinek is vagyok a felesége. –büszkén kihúzom magam.
-Túl jó magyarázat, nincs szívem levetetni veled…még…-súgja az utolsó szót a fülembe.
Gyorsan csinál egy képet rólam a kutyussal együtt, hogy legyen emlékünk erről a pillanatról.
A nap hátra lévő részében megnézünk pár nevezetességet, kirándulgatunk, sőt még kengurukat is simogatunk egy kenguru farmon. Persze mikor oda jön hozzánk egy kengurunak öltözött férfi, sikítva ugrok arrébb, mert egy óriás, mutáns kengurunak néztem fél szemmel. A nagy „ijedtség” után persze kép is készül vele, csak, hogy el ne felejtsük ezt a mókás pillanatot.
Este nem meglepő, hogy fáradtak vagyunk. Épp a kádban lubickolunk lazításként, mikor megcsörren a mobilom. Loren az.
-Szia Loren, mi újság? Kihangosítalak, jó? –kérdezem mosolyogva, miközben kikecmergünk a kádból, és felvesszük a köntösünket. Steve is köszön neki.
-Annyira el vagyok keseredve. –sír?
-De…mi történt? –kérdezem tőle leülve a kanapéra Steve-vel együtt.
-Briannel szakítottunk, vége…látni sem akarom. –óh, remélem, hogy nem megcsalta, mert akkor nekem is lesz egy-két szavam a fiúhoz.
-Na de miért? Olyan jól megvoltatok…azt hittem, hogy hamarosan már a ti esküvőtöket ünnepljük. –szegény barátnőm.
-Én…nem is tudom, hogy mondjam el, de…ma szóba került a gyerek, meg szerinte jól teszitek, hogy még vártok, mert most kell élni, satöbbi, és azt mondta, hogy most még neki sem kéne…-Loren már zokog.
-De hát nem értelek, gyereket akarsz tőle? Most? –nem értek semmit.
-Nem, hát pont ez az, hogy…- alig értem, hogy mit mond.
-Nyugodj meg, és mondd el, hogy mi a baj…-kérlelem őt nyugtatgatva.
-Terhes vagyok. – Loren kijelentésére majdnem elejtem a telefont.
-Terhes? De, hogy…? –ebben a pillanatban én sem tudok értelmesen beszélni.
-Neked magyarázzam? Briannel egy csomószor nem védekeztünk, hülye voltam, tudom, de…Először én sem akartam elhinni, de amikor a nyolcadik teszt is pozitív lett…Én ezt nem bírom már elviselni, meg sem tudtam mondani neki, hogy gyereket várok. –jaj Loren.
-Menj vissza, és mondd el neki! Talán másként fogja látni, ha megtudja, hogy apa lesz. –ránézek Stevere, hogy segítsen már.
-Brian őrülten szeret téged, és…-kezd bele, aztán rám néz- nem annyira, mint én Mayát…-mondja elábrándozva, mire meglököm- illetve annyira, mint én Mayát. –helyesbít gyorsan.
-Brian tényleg szeret, és biztosan a gyereketeket is szeretné, ha tudná, hogy létezik. Loren…ne légy buta, beszélj vele…-kérlelem még mindig az ő érdekében.
-Nem és nem, és ti se mondjátok el neki! Nem is kellett volna telefonálnom, csak…nem mindegy, ne haragudjatok…Sziasztok! –leteszi.
-Loren! Loren! –már túl késő…-Most mit csináljunk? –nézek Stevere.
-Most próbáltam hívni Briant, de ki van kapcsolva. –ez nem lehet igaz.
Mivel már nem sokat tudunk ma tenni, lefekszünk aludni, de valahogy nem jön álom a szememre. Loren kisbabájára gondolok…
Mi lenne, ha nekünk is lenne? Steve annyira szeretné…
Mikor látom, hogy elaludt, végig simítok az arcán. Olyan gyengéden, mint ahogy a kora tavaszi szellő simogatja a fákat, alig érintve, hogy fel ne ébredjen. Apró csókot hintek homlokára, betakargatom, óvom, mint a legféltettebb kincsemet, és ahogy ő is szokott engem. Számomra ő olyan tökéletes…minden mozdulata, minden szó, mely elhagyja ajkait, boldogsággal töltenek el, simogatja lelkemet velük még akkor is, ha csak gondolok rá. Megtanított szeretni, egymás tanítottuk meg a szerelem rejtett csodáira…Miért is ne pecsételhetné meg ezt a szerelmet egy gyermek? Egy új kis élet kettőnkből, egy kézzel fogható, valóra vált álom…
Nyugodtnak érzem magam, azt hiszem, hogy eljött az idő, hogy nem félek már az anyaságtól. Nem tudom, hogy Steve is akarja-e még, de talán holnap megkérdezhetném.
Másnap reggel az az első zuhanyozás és Lia, a kutyus etetése után, mert közben elneveztük őt is Ausztrália után, hogy Briant hívjuk, ki is csöng.
-Halló! –női kacagást lehet hallani a háttérből, és most hogy ki van hangosítva, biztos is vagyok benne, hogy az.
-Brian! Nem szégyelled magad, hogy…?! –förmedek rá, mikor egy ismerős hangot hallok meg.
-Maya? –Loren?- Megfogadtam a tanácsotokat, és…-kezd bele.
-Fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt. –na ez az, amire nem lettem volna kíváncsi, ehh…
-Sss, azt akarta mondani, hogy kibékültünk, és lesz egy kisbabánk. Ááá, olyan izgatott vagyok! –Loren nagyon lelkes, hallom a hangján, hogy igazán boldog.
Még beszélünk pár mondatot, aztán elköszönünk, és megyünk reggelizni.
-Steve, azon gondolkodtam, hogy megvan-e még az az…öhm…szóval a pénztárcádban…-mondd ki helyettem, kicsit kínosan érzem magam, mert eddig nem akartam.
-Micsoda? Vásárolni szeretnél? –kérdezi végig simítva a karomon két falat között.
-Nem igazán. –mosolygom kínosan- Az óvszer…-ahogy kimondom, kiesik Steve kezéből a villa- Öhm…arra gondoltam, hogy védekezhetnénk most kicsit azzal, és már otthon talán már azzal sem, ha helyre jön bennem ez a hormon dolog. –jól van Maya, próbálj meg ne dobolni a lábaddal.
-Hormon dolog? –néz rám egyre érdeklődőbben.
-Tudod, hogy ha próbálkozunk egészen biztosan teherbe essem…Mert ha még mindig szeretnéd a babát…-már az ujjaimat tördelem. Most vagy egy olyan válaszra számítok, hogy felejtsem el, vagy, hogy haza akar menni és már holnap elindítani a baba projectet.
-Maya…-ne, csak a bizonytalanságot ne…
-Tudom, hogy ezt már párszor eljátszottam, de most minden más lesz. Loren terhessége ráébresztett arra, hogy minden nő erre vár egész életében, és, hogy gyerek mellett is lehet életünk. Azt hiszem, hogy én kész vagyok rá, de megértem, ha most te mondasz nemet. –megfogom a kezét, és szemébe nézve várom a választ.
‐Ne haragudj. Hülye ötlet volt ma lemenni a partra. – töröm meg a csendet végül én.
‐Ugyan már, hiszen nem a te hibád volt. Viszont szeretném, ha nem verekednél. Félek, hogy bajod esik és…nem szeretem a durva dolgokat… - jajj, nem kell engem félteni…
‐Nem szoktam verekedni, de nem hagyhattam, hogy az a… - mielőtt valami csúnyát mondanék, édesen csókol meg…azt hiszem azt sem bírja, ha trágár szavakat használok.
‐Szót se róla többet…Már elmúlt, és amúgy sem az a cikk meg a bolond emberek határozzák meg a történteket. Annak ellenére, hogy ez így alakult, én újra… - újra? Vigyázz szavadon foglak… - szóval csak azt akartam mondani, hogy nekem nagyon jó volt, és tetszett ez a romantikus tengerparti kaland… - imádom mikor így csillog a szemed kincsem…másnak viagra kell, hogy felkorbácsolja a vágyait, nekem elég ha Maya így néz rám…
‐Nekem is nagyon jó volt, sőt…még annál is jobb… - nyakát veszem célba, és megcsókolom. Combjára simítom a kezemet, aztán megfogva a derekamhoz emelem lábát és a falnak döntve csókolom meg. Mrrr…de imádom azokat a finom ajkaidat…De sajna nem sokáig elévezhetem, mert megcsörren a telója.
‐Ezt most fel kell vennem. – dehogy kell…tudod mit? Nem is fogod…
‐Pedig én nem fogom hagyni. – nevetek. Majd én felveszem - Maya most nem ér rá, hívja később! – a választ meg sem várva nyomom ki, sőt ki is kapcsolom, hogy újra cicámmal foglalkozhassak, úgy, hogy senki ne zavarhasson meg minket.
‐Steve, ezt nem szabad, ő a… - tudom édes, tudom…Mielőtt be tudná fejezni a mondatot, felkapom, és újra megcsókolom a szoba felé haladva.
Imádok szeretkezni vele…egyre bátrabb, és ez tetszik…Épp egymás karjaiban pihenünk, simogatjuk egymást, még mindig a szeretkezés hatása alatt vagyunk, mikor megszólal a teló. Babám veszi fel, és basszus tisztán értem én is amit mond, úgy üvölt Mayával. A menedzsere…nem nehéz kitalálni…
‐Ez az ember egy idióta…senkinek nem szabadna így beszélnie veled, főleg, hogy belőled él. – mondom miután leteszi babám a telefont.
‐Már nem is érdekel ez az egész…nincs értelme folytatnom az egész modellkedést, elegem van. – bújik hozzám. De akkor talán…talán benne lenne egy babában…
‐Ha ezt komolyan mondod… - gyerünk Steve menni fog ez… - Még mindig szeretnék gyereket. – kimondtam. De a reakciója, hogy hírtelen felül…oké, értem, szóval te nem…
‐Rendben. – ohh, tudtam, erre számítottam…vagyis…micsoda???
‐Mi? Szóval te is akarod? – kérdezek vissza meglepetten.
‐Igen. Nem veszek be több gyógyszert, szeretném azt a babát, a mi kisbabánkat. – mondja megölelve.
Hát akkor hajrá. Bele kell húznunk. Minél előbb babát szeretnék…Emiatt az utazásunk is csúszik egy héttel, mert…hát…izé…szóval végigszeretkezzük a hetet. Biztos, ami biztos, teherbe essen. Mellesleg nagyon élvezem ezt a szeretkezés maratont. Havonta egyszer beiktathatnánk egy ilyen hetet…állati lenne…
A hét végén elmegyünk Maya orvosához, hogy megvizsgálják, és közöljék, hogy apa leszek. Meg is vizsgálják, aztán az eredményekre várva ülünk. Végre szólítanak minket, vagyis Mayát, de én is megyek vele. Még szinte le sem ülünk, de nem bírok magammal…
‐Mikor lehet tudni, hogy fiú lesz-e vagy lány? Ilyenkor is végeznek ultrahangos vizsgálatot? – törnek ki belőlem a kérdések.
‐Drágám, hagyd szóhoz jutni a doktornőt is! – jó, jó, rendben…Maya kezét szorongatva nézek az orvosra. Mondhatja a jó hírt. Készen állok rá…
‐Sajnálom, de a felesége nem állapotos. – ez valami vicc? Hol vannak a kamerák? - A vizsgálatok egészen biztosan kimutatták, hogy nem vár gyermeket. – ez nem jó hír…határozottan nem az…
‐De az…hogy lehet? – azt hiszem Maya sem erre számított…
‐Nézzék, vannak párok, akik hónapokon át próbálkoznak, mire végre összejön a baba. Ez lehet egy egyszerű hormonális zavar, a fogamzásgátlás utóhatása, vagy a férje… - nananana…ki ne találja, hogy én vagyok selejt…
‐Velem nincs baj, nem vagyok még öreg, hogy csudapirulákra szoruljak, hogy… - vágok közbe, de kicsim befogja a számat.
‐Elnézést… - mondja babám, és én is bólintok, bocsánatkérésként.
‐Semmi baj, megértem önöket. Csak azt akartam mondani, hogy egy egyszerű spermium vizsgálat sem ártana. Ha túl lassúak a hímivarsejtjei, és adna mintát, megvizsgálhatnánk. De ezt a mintaleadást épületen belül kell elvégezni, külön erre a célra kijelölt szobában. – pff…
‐Úgy érti, hogy beküldenek egy rakat pornófilmmel, egy kis pohárral és intézzem el a dolgot? – ez nekem egyáltalán nem tetszik…
‐Nem fogalmaztam volna ilyen nyersen, de ez a lényege. Inkább beszéljék meg ezt négyszemközt. – a doki távozik.
Elmondom a véleményemet erről cicámnak, hogy nekem ez mennyire nem tetszik. Tök cinkes, ráadásul ki tudja, még mihez használnák fel a leadott mintámat…lehet, hogy berakják egy spermabankba…Próbál meggyőzni, de nem igazán tud…Pedig még azt is kitalálja, hogy bejön velem abba szobába. Hát akkor már nem kéne pornófilm…De, nem, ez akkor sincs rendben. Oké, fantáziáltam már arról, hogy kórházban, de úgy, hogy megengedett, ráadásul nem is szeretkezésről lenne szó, már nem is vonz…
‐Szerelmem, akarsz gyereket vagy sem? Tudom, hogy jobban örülnél, ha tőled is csak vért vennének, de ez nem rajtam múlik. Az is lehet, hogy miattam nem lehet soha gyermekünk… - nenenenee…megcsinálom ,csak ne sírj…
‐Maya… - átölelem, és nyugtatásként simizni kezdem - Én tudom, hogy lehet, de ha mégsem, akkor majd örökbefogadunk. – ne sírj drága…
‐De azt mondtad, hogy egy olyan kislányt szeretnél, amilyen én vagyok. Más gyereke nem fog rám hasonlítani. – kicsikém…
‐Ha te neveled, akkor olyan lesz, mint te, és nekem csak ez számít. – megcsókolom.
Megbeszéljük, hogy holnap bejövünk és leadom a mintát. A vérvétel eredménye is meg lesz holnapra…Ma már semmi kedvem semmihez, ahogy cicámnak sem, szóval nem igen történik semmi…
‐Bocsánat. – teszi le Maya a telefonját már az orvosnál. Szóval visszamegy dolgozni…
‐Semmi gond. Nos, az eredmények igazolták a hormonális zavart, ezért a férje megúszhatja a vizsgálatokat – egy egész szikla esett le szívemről… - Ha pár nap múlva újra próbálkoznak, biztosan teherbe esik – kár, hogy megint szedni fogja a gyógyszert…
A kocsiban nem beszélünk. Nem tudom mit mondjak...inkább semmit. Visszamegy dolgozni, baba még nem lesz az is biztos…hát nem szép az élet!? Végül Maya szólal meg.
‐Tudom, hogy mit mondtam, de most, hogy újra dolgozhatok, ha visszatértünk a nyaralásból… - ne is folytasd…
‐Tudom-tudom…várjunk még, igaz? – vágok közbe egy sóhaj kíséretében.
‐Én nem akarok az érzéseiddel játszani, de mérlegelnem kell, pedig ez nekem is nehéz. De mindent a babánkért teszek, hogy neki majd jó legyen, ha megszületik. – igen…
‐Tudom, de elég rossz érzés, hogy ha teherbe estél volna, vagy legalább pár nappal később telefonál az idegbeteg menedzsered, akkor 9 hónap múlva apa lennék. – kicsit letörtem…ennyi erővel már a nászutunkon lehetnénk, és nem kellett volna ez az egész…
‐Ne haragudj…annyira sajnálom, bocsánat… - mondja, miközben hazaérkezünk.
‐Nem haragszom, amúgy is…ha nem most, akkor később, de lesz gyerekünk. Nem úszod meg. – odahajolok házzá egy csókért. Tényleg nem vagyok mérges, csak letört.
Este összepakolunk, aztán kicsüccsenünk a teraszra. Babám az ölemben ül, én meg merengek, bambulok ki a fejemből. Persze a finom csókok elengedhetetlenek ehhez a pillanathoz…na és persze cicám bújik, már csak dorombolnia kéne néha…olyan aranyos tud lenni. De még mindig le vagyok eresztve…nem tehetek róla. Szerettem volna azt a babát…nagyon szerettem volna…
‐Tudod, hogy mire gondoltam? Ha hazajöttünk, leköltözhetnénk egészen a partra. Eladnánk ezt a házat, vennénk egy szebbet, jobbat, nagyobbat, és még saját tengerpartunk is lenne. Vehetnénk egy kiskutyát is, és lehetne egy külön babaszoba is. Egyelőre csak egy, aztán meglátjuk, hogy hány gyereket szeretnél. – megcirógatja az arcomat. Tetszik ez az ötlet…jobb kedvem is lett tőle.
‐Komolyan mondod? – mosolygok.
‐Attól, hogy most még tologatom a dolgot, nem nemet mondtam. Valahol el kell kezdeni, és szerintem ez egy jó kezdet lenne. – szerintem is…meg én is dolgozni fogok, lesz sok pénzünk és a kis apróságnak mindene meg lesz…
Ez a beszélgetés egy szenvedélyes csókkal zárul. Mint általában, ha olyat mond, amitől jobb kedvem lesz. Felemelem, és megfordulva leültetem a fotelbe. Felfelé tolva felsőjét kezdem csókolgatni testét. Lapos pociját, melleit, de mikor a melltartót akarom levenni róla, leállít.
‐Steve, holnap korán kell kelnünk…nem fogsz tudni felkelni. – kezdi el igazgatni magán a felsőt, de nem hagyom…megfogom kezeit és a nyakam köré fonom.
‐Emiatt ne aggódj… - suttogom és megcsókolom.
‐De… - a szemébe nézek, és gondolom mit akar mondani…még nem kezdte el újra szedni a bogyókat.
‐Csak nyugi… - mosolygok rá, és a pénztárcámból előveszek egy óvszert – ha még várni akarsz, várunk… - újra megcsókolom.
‐Én így nem szeretném… - csomagolással már nem vagyok jó?
‐Rendben. De a nászúton nincs kibúvó. – villantok rá egy mosolyt.
Reggel tényleg nehezen kelek fel, még így is, hogy nem volt semmi, de felkeltem…Gyorsan elkészülünk, aztán irány a reptér. De most nincs alvás a gépen…elhatároztam, hogy a nászúton végig videózni fogok. Szóval veszek fel kicsit a repülőzésből is. A kamerát tartva még meg is csókolom babámat. Imádom mikor zavarba jön…olyan aranyos. Nem is csókolhatom sokáig, mert „…mások is meg fogják nézni…”.
Mikor megérkezünk, egy taxi vár minket. A sofőr egy táblát tart a kezében. Felirat: „Mr. és Mrs. Silver”. Már tetszik a hely. Elvisz a szállásunkra, ahol kiderül, hogy anyuék a nászutas lakosztályt foglalták le nekünk, ahova belépünk, és nekem a padlót verdesi az állam. Gyönyörű…egy nagy szív alakú ágy van a háló közepén felette tükör…ohh, a perverz fantáziám be is indult…
Kipakolás közben is videózom kicsit. Tök jó ez a kis vacak. Hosszú volt az út, úgyhogy este a szálláson maradunk, és rendelünk valami finomat, amit az ágyban eszünk meg. Most olyan boldog vagyok…kezdem felfogni, hogy házas vagyok…
Megyünk pancsizni…együtt természetesen, de mikor babám meglátja a kamerát a kezemben, mikor már a zuhany alatt ál, azonnal kizavar. Azért a kütyü nélkül visszamehetek, és apró puszikkal halmozom testét a fürdés alatt. Valamiért előbb kell bemennem a szobába, nem baj, addig a kamerát üzembe hozom…Maya egy nagyon szexi hálóingben nyitja ki a fürdő ajtaját és jön közelebb hozzám, leül mellém, de csak néz rám…
‐Nem videóztál már eleget? – neeeeeem…még valamit fel akarok venni…
‐Jó, lerakom… - felkelek, és az asztalra teszem, de nem kapcsolom ki. Visszamegyek cicámhoz, csókolgatni kezdem nyakát.
‐Steve, kikapcsoltad ugye? – most viccelsz?
‐Nem. – válaszolom röviden, és csókot lopok tőle.
‐Kapcsold ki! – neeee már…
‐Cica…senki nem fogja látni, nem mutatom meg senkinek…naaa… - elkezdek bújni hozzá, és csókolgatni, de eltol – Rendben… - sóhajtok. Felkelek, odamegyek a kamerához beleintegetek és kinyomom, aztán el is rakom – Most jó? – kérdezem durcásan.
Válasz helyett az ölembe mászik és puszilgatni kezd. Na jó, ez a durcázás nekem nem megy…mikor már a nyakamnál jár, feladom. Combjain végig futtatom kezeimet, aztán fenekét megmarkolva húzom közelebb magamhoz. Csak ölelem és simogatom, míg csókjaival kényeztet. Kezdi kiismerni a gyenge pontjaimat…mondjuk ő maga az egyik gyenge pontom…
Leveszem róla a fölösleges ruhát, és ledöntöm az ágyra. Annyira gyönyörű…már sokszor láttam így, mégsem tudok betelni vele. Lágyan csókolom meg, aztán hajamba túrva húz közelebb magához és mélyíti el a csókunkat. Valik nagyon kíván valakit…kis türelmetlen. Most én kényeztetem kicsit végigcsókolva testét, mellét külön figyelemben részesítve. Leveszem róla a legszexisebb tangáját…hmm…ezt még nem is láttam. Biztos van felső része is, de azt most fölösleges lett volna felvennie…mondjuk eleve minek vett fel bármit is?
Elhelyezkedem lábai között és nyelvemmel kezdek örömet okozni neki. Sóhajtozik, és halkan nyögdécsel, de ez nekem nem elég. Csatlakoznak ujjaim is, ezzel kiváltva belőle, hogy hangosabb legyen. A levegővétele kezd egyre gyorsabb és gyorsabb lenni, hajamat már teljesen széttúrta, de hát…most hagyjam abba, mikor már olyan közel jár? Nem, nem leszek ilyen szívtelen…
Kicsi cicám hangosan nyögve megy el, nekem meg széles vigyorra húzódik a szám. Ilyenkor még gyönyörűbb, mint általában.
Csókjaimmal felfelé haladva találom meg finom száját. Hevesen kezdünk csókolózni, közben bejáratánál kezdem fel, le mozgatni merev farkamat. Aztán egy lökéssel benne is termek. Belenyög csókunkba, és belemar karjaimba. Kicsit várok, addig is nyakát csókolgatom, meg-megszívva finom bőrét. Lassan kezdek mozogni, fokozatosan gyorsulva. Derekam köré fonja lábait, és ölel magához…imádom, hogy szex közben is ilyen aranyos tud lenni.
Abban a pillanatban megyek, mikor megszívja a nyakamat…nem gyengén…kis idő múlva babámat is a gyönyörbe hajszolom.
Mellé fekszem, és simizem. Felkönyökölök, nézem a gyönyörű arcát, és fokozatosan lejjebb húzva a takarót, nézem a testét is…De mindig visszahúzza a takarót. Kis gonosz. A hátára fordítom és finoman csókolom meg, lehúzva róla a takarót.
‐Na, így jó. Pózolj… - mondom vigyorogva.
‐Mi? – kérdezi ijedten és magára rántja a takarót.
‐Nyugi, nincs nálam semmi. – nevetem el magam, mire elfordul tőlem – Vagyis…valami azért mégis van… - suttogom a fülébe.
Átölelem, és fenekéhez nyomom merevedésemet…hát van ilyen, hogy nem lankad valakinek a vágya. Főleg, hogy ha egy istennő fekszik mellette, teljesen meztelenül.
Elkezdem formás mellét masszírozni, közben nyakát csókolgatom, finoman harapdálom. Hátára akar fordulni, de félúton megállítom…addig fordulhat, hogy meg tudjon csókolni…Megfogom lábát, magamra teszem, ujjaim hüvelyébe csusszannak, aztán nem sokra rá farkam váltja fel az ujjaimat. Azt hiszem új pózzal ismertetem meg…lábát jobban felemelve lököm magam egyre mélyebbre, de babám nem bírja sokáig ezt a pózt. Hanyatt dönt, és lekúszik lábam közé. Nyalogatja, szívja új nyalókáját, de nekem még korai lenne elmenni. Felhúzom magamhoz egy csókra, közben magába fogadja merevedésemet. Nem is kell sokat dolgoznia azon, hogy egymás karjaiban élvezzünk el…
Kiviszem a fürdőbe, hogy vegyünk egy zuhanyt, aztán fáradtan dőlünk az ágyba.
Reggel előbb kelek fel, mint Maya, a reggelit már felhozták. Beizzítom a kamerát, és megyek vissza ébresztőt fújni. Bemászok mellé, és csókkal ébresztem a hercegnőmet.
‐Jó reggelt cicám. – mosolygok a kamera másik oldaláról.
‐Steve, ne már… - nyafogi…
‐Íme, a nyafizós feleségem… - kommentálom – persze csak reggel ilyen. Nap közben egy tündéri bújós kiscica. – mondom mosolyogva – Este meg egy vadma… - nem udom befejezni, mert a takarót magán tartva kapja ki a kezemből és kapcsolja ki a kütyüt. Persze én csak nevetek a dolgon.
Magára kap egy köntöst és megyünk reggelizni. Kimegyünk az erkélyre enni, közben tudjuk élvezni a kilátást. Na nézzük csak mit csináljunk ma…hmm…
Szerkesztve Garfield által @ 2010. 07. 18. 00:35:31
Lassan simít végig combomon keze, majd csúszik szoknyám alá. Csókjaival nyakamat ostromolja, aztán ajkaimat veszi újra uralma alá. Feltérdel, hogy levegye a pólóját, miközben végig engem néz. Olyan jól néz ki, olyan izmos és férfias…és már csak az enyém… Mosolyogva hajol le újabb csókért, ami alatt a szoknyámat le is veszi. Én sem tétlenkedem, próbálom levenni a nadrágját, amiben ő is segít, mert már most érezni, hogy mennyire kemény. Mikor sikerül levennünk, Steve a nyaka köré fonja kezeimet, és felhúz az ölébe. Ujjaim végig siklanak arcán, aztán édes csókot adok neki. Közben ő a bikini felsőmet próbálja kikapcsolni, de nem nagyon megy neki.
-Milyen hülye kapcsa van ennek? –ez tényleg nem fog menni, így nekem kell segítenem, és kikapcsolnom. Megcsókolom, és szorosan bújok hozzá, ölelem és ölelem. A csók közben véletlenül érek hozzá merevedéséhez, mire belenyög a csókunkba. De mivel ez azt jelenti, hogy kellemes érzést váltott ki belőle, újra és újra megteszem, míg ő fenekemet markolássza, és nyakamat csókolgatja, szívogatja.
Steve türelmetlenül dönt le a pokrócra és csókolja végig testemet. Lekerül rólam az utolsó ruhadarab is, ami után szerelmem ujjai csusszannak belém, nyelvével pedig mellbimbómmal játszik, ami egyre hangosabb nyögéseket vált ki belőlem.
Szeretném, ha közben neki is jó lenne, így boxerébe nyúlva kezdem kényeztetni, ami csakhamar le is kerül róla. Lassan fölé mászom, most én döntöm le őt, és csókolgatom, harapdálom meg. Miközben újra csókolózni kezdünk, megérzem Steve merev tagját, aztán egy lökéssel bennem terem. A hirtelen mozdulat után vár egy kicsit, puszilgat és simogat. Mikor már egészen megszokom az érzést, mozgatni kezdem rajta csípőmet. Steve eközben kebleimet kezdi simogatni, aztán szinte minden porcikámat. Felül, magához ölel, és nyakamba fúrja az arcát. Olyan édes, szeretem mikor ilyen kis bújós tud lenni az én édes férjecském.
Megcsókolom, és újra visszadöntöm, hogy gyorsíthassak a tempón. Tekintetünk közben találkozik, de most nem nézek másfelé, szeretném, ha tudná, hogy mennyire imádom, és, hogy mennyire jó így most vele. Lehúz magához egy csókra, miközben rásegít lökéseivel az élvezetre. Nem is kell sok hozzá, hogy testemet átjárja a perzselő kéj…
Egy kicsit még pihenünk a parton, Steve közben betakargat minket a pléddel. Fejemet mellkasára teszem, miközben lágy mozdulatokkal simogatom kockás hasát. Az esti szellő, a tenger sós illata, és Steve ölelő karja…ebben a pillanatban többet kívánni sem tudnék. Olyan megnyugtató, és csendes minden, hogy észre sem veszem, de elálmosodom, aztán…el is alszom…
Másnap otthon ébredek arra, hogy valaki csenget. Steve megy ajtót nyitni, addig én veszek egy gyors zuhanyt, ruhába bújok és már megyek is utána. Mikor leérek, meglátom Lorent és Briant. Mindig örülök nekik, bár most kicsit furcsállom ezt a hirtelen látogatást, és az aggódó tekinteteket is. Egy újság van Steve kezében, gondolom Lorenék hozták. A címlapon az egyik esküvői fotónk szerepel.
-Mi a baj Loren? –kérdezem.
-Nyissátok ki…-feleli. A belső oldalon kellemetlen meglepetés fogad. A tegnap esti képek megjelentek rólunk. Igaz, hogy csak annyi látszik, hogy a pokróc alatt fekszünk, de mivel a hátamon látszik, hogy nincs rajtam semmi, ami Steveről csakugyan elmondható, hát persze, hogy összerakták, hogy mi történt. „Vajon milyen lehetett az ifjú pár nászéjszakája…?” Ez most komoly? Jó ég…miféle címlapsztori ez?
-Gondoltuk jó, ha szólunk…-mondja Loren.
-Ne vigyorogj már Brian! –szólok rá, mert elég feszült vagyok. Steve magához ölel, hogy megnyugtasson.
-Nézzétek a jó oldalát…van pár jó kép rólatok. –nézegeti Brian az újságot, amit azonnal kikapok ezek után a kezéből.
-Brian, most ne poénkodj…-szól rá Steve.
Loren megfogja a kezem, és félrehúz, hogy beszélgessünk. Próbál megnyugtatni, de nem sok sikerrel. Arról is mesél, hogy Brian is szerette volna kipróbálni a parton, de ő nem ment bele. Igen, több esze van, mint nekem. De akkor is…olyan romantikus volt…Vigasztalásként hozzáteszi, hogy beadja a derekát, és egyik este ők is kimennek a partra „huncutkodni”, de valójában szerintem az is közrejátszik, hogy mikor megkérdezi, hogy milyen volt, csak szerelmesen sóhajtok egyet, hogy ennél jobb nem is lehetett volna.
Egy jó 10-15 perc után Loren elköszön, én meg nekilátok az ágyazásnak. Észre sem veszem, hogy Steve bejön, aztán hátulról átölel, mire összerezzenek.
-Nem akartalak megijeszteni…bocsi. –mondja jobban magához szorítva- Jól vagy? –maga felé fordít és megcirógatja az arcomat. Kedves, hogy aggódik, de ez most nem segít.
-Hát…nem éppen…-válaszolok kínosan.
-Baba, elutazunk 2 hétre, a világ másik felére, mire hazajövünk, senki nem fog emlékezni erre…-nyugtatgat.
-De három nap múlva megyünk…addig…-édes csókja hallgattat el.
-Addig ki se kell mozdulnod, ha nem szeretnél. –átölel. De valamiről megfeledkezett.
-De megígértük, hogy holnap lemegyünk röpizni…és ott…
-Ott leszek, merjen neked beszólni valaki, és földbe taposom…-hozzá bújva sóhajtok egyet- De azért el kell ismerned, tényleg jó képek…-na neeem, ez most nem marad annyiban. Párnacsataaa!!! Kap is párat, de persze végig csak nevet.
A nap maradék részében csak pihenünk, filmet nézünk, beszélgetünk. Mindegy, a lényeg, hogy itthon vagyunk, és nekem most ez a legjobb. Azt már nem is mondom, hogy anyámék is felhívtak, és figyelmeztettek, hogy az menedzserem is biztosan látni fogja ezeket a képeket.
Másnap a reggeli készülődés után lemegyünk a partra. Míg a fiúk futni mennek, addig mi Lorennel napozunk. Minden rendben is lenne, ha egy kellemetlen alak oda nem jönne hozzánk. Mosolyogva kezdi ecsetelni az újságban olvasottakat, és azt is, hogy mennyire irigyli, hogy Steve barátnője vagyok, és nem az övé.
-Valami probléma van? –megérkezik Steve, kissé idegesnek látszik. Loren jobbnak látja, ha mi megyünk… Nemsokára Steve és Brian is megérkezik, Steve azonnal átölel.
-Hát Maya, ez a srác se mer majd hozzád szólni, sőt aki a parton volt most, azok is csak köszönni fognak neked…Steve kicsit lezúzta a gyereket…
-Szerintem teljesen jogos volt…senki nem beszélhet így a feleségemmel. –ad az arcomra egy puszit. Lorenék nem is maradnak tovább, kettesben maradunk Steve-vel, aki csak hallgat és hallgat. De aztán…
-Ne haragudj. Hülye ötlet volt ma lemenni a partra. –jaj édesem…
-Ugyan már, hiszen nem a te hibád volt. Viszont szeretném, ha nem verekednél. Félek, hogy bajod esik és…nem szeretem a durva dolgokat…-motyogom a hátát simogatva.
-Nem szoktam verekedni, de nem hagyhattam, hogy az a…-megcsókolom, hogy ne folytassa. Ujjaimmal széttúrom a haját és közelebb húzom magamhoz, hogy tovább mélyítsem a csókot.
-Szót se róla többet…Már elmúlt, és amúgy sem az a cikk meg a bolond emberek határozzák meg a történteket. Annak ellenére, hogy ez így alakult, én újra…-elmosolyodom- szóval csak azt akartam mondani, hogy nekem nagyon jó volt, és tetszett ez a romantikus tengerparti kaland…-nézek rá csillogó szemekkel. Gondolatban újra a parton vagyok.
-Nekem is nagyon jó volt, sőt…még annál is jobb…-mondja, majd belecsókol a nyakamba. Megborzongok, mikor megfogja egyik lábamat, felhúzza derekához, hogy kibillentsen az egyensúlyomból, és ezt kihasználva a falhoz nyomva csókol meg. Már épp kezdenénk elindulni felfelé, mikor megszólal a telefonom. A menedzserem az.
-Ezt most fel kell vennem. –szakítom meg a csókunkat az asztalon lévő telefonomra nézve.
-Pedig én nem fogom hagyni. -mondja nevetve, és felveszi a mobilomat- Maya most nem ér rá, hívja később! –leteszi, és ki is kapcsolja.
-Steve, ezt nem szabad, ő a…-karjaiba véve csókol tovább és visz fel az emeletre… Az elkövetkező másfél óra szinte kiesik, annyira fáradtan dőlök be az ágyba a hosszú szeretkezés után. Mosolyogva simogatjuk egymást a takaró alatt, mikor megszólal a vezetékes telefon. Azt hittem, hogy talán a szüleim, vagy Steve szülei azok, de megint a menedzserem az.
-Maya eszednél vagy?! Kinyomjátok a telefont? Nekem? Akkor is elmondom, hogy mélységesen felháborított a mai cikk rólad! Sex on the beach? Nem koktél márka vagy, hanem szűzies nyuszilány! Szerinted mit fognak szólni az emberek? A Playboyban nem vetkőzöl le, de a parton mutogatod magad? Ez álszentség! Annak sem örült az ügynökség, hogy férjhez mész, de ez aztán…Mit gondolsz, hogy milyen felkérések jönnek majd? Integethetsz az eddigi karrierednek, mert a fiatal és ártatlan szépség imidzsed lehullt. Azonnal gyere be a szerkesztőségbe, mert sajtótájékoztatót kell adnod és magyarázatot is a több millió rajongódnak! Viszlát! –üvölt végig a menedzserem, aztán lecsapja.
-Ez az ember egy idióta…senkinek nem szabadna így beszélnie veled, főleg, hogy belőled él. -jegyzi meg Steve és magához ölel.
-Már nem is érdekel ez az egész…nincs értelme folytatnom az egész modellkedést, elegem van. –bújok szorosan hozzá vigasztalást remélve.
-Ha ezt komolyan mondod…-kezd bele bizonytalanul, mire felnézek rá- Még mindig szeretnék gyereket. –zavartan ülök fel Steve mondata miatt. Csak gyűrögetem a takarót, kavarognak a fejemben a gondolatok. Milyen lenne az életünk egy picike babával? Hmm…azt hiszem, hogy ennél csak boldogabb.
-Rendben. –bólintok mosolyogva.
-Mi? Szóval te is akarod? –kérdezi döbbenten, mint aki nem hisz a saját fülének.
-Igen. Nem veszek be több gyógyszert, szeretném azt a babát, a mi kisbabánkat. –erősítem meg megölelve őt.
És ezután…
Az utazásunk csúszik jópár nappal, ugyanis Steve nagyon beleéli magát abba, hogy apuka lesz. Egész nap ki sem mozdulunk a házból, sőt nagyon az ágyból sem. Sosem hittem volna, hogy egyszer pont én, pont így, pont ennyiszer, de…azért nem rossz, sőt…
Az egész heti szeretkezés sorozat után bizakodva megyünk az orvosomhoz, hogy jó hírrel szolgáljon. Azonnal elvégzik a szükséges vizsgálatot, már csak egy kicsit kell várni, hogy kiderüljön az eredmény. Tűkön ülve ülünk a váróban, mikor végre szólítanak, természetesen Steve is bejön velem. Alig ülünk le, Steve máris kérdezősködni kezd.
-Mikor lehet tudni, hogy fiú lesz-e vagy lány? Ilyenkor is végeznek ultrahangos vizsgálatot? –valaki nagyon izgatott…
-Drágám, hagyd szóhoz jutni a doktornőt is! –szólok rá finoman, mire megszorítva a kezemet néz az orvosra.
-Sajnálom, de a felesége nem állapotos. A vizsgálatok egészen biztosan kimutatták, hogy nem vár gyermeket. –mondja az orvos.
-De az…hogy lehet? –kérdezem remegő hangon.
-Nézzék, vannak párok, akik hónapokon át próbálkoznak, mire végre összejön a baba. Ez lehet egy egyszerű hormonális zavar, a fogamzásgátlás utóhatása, vagy a férje…-de Steve közbeszól.
-Velem nincs baj, nem vagyok még öreg, hogy csudapirulákra szoruljak, hogy…-mindkét kezemmel befogom a száját.
-Elnézést…-mondom, közben Steve is megadóan biccent, hogy sajnálja az előbbi kirohanását. De persze megértem…ő is csalódott.
-Semmi baj, megértem önöket. Csak azt akartam mondani, hogy egy egyszerű spermium vizsgálat sem ártana. Ha túl lassúak a…-és én innentől kezdve inkább nem figyelek. Próbálok szelektív hallást előidézni magamnál, hogy ne jöjjek ennél is jobban zavarban. Mi jöhet még? A cikk, a baba, és még?
-Úgy érti, hogy beküldenek egy rakat pornófilmmel, egy kis pohárral és intézzem el a dolgot? –kérdezi Steve, látszik rajta, hogy egyáltalán nem tetszik neki az ötlet, hogy mintát adjon.
-Nem fogalmaztam volna ilyen nyersen, de ez a lényege. Inkább beszéljék meg ezt négyszemközt. –mondja az orvos és magunkra hagy. Ezután Steve jön azzal, hogy ez mennyire ciki, meg, hogy majd beteszik valami spermabankba a mintát, hiába magyarázom, hogy ez egy méregdrága magánklinika, és minden ügy szigorúan bizalmas, és, hogy nem történhet meg ilyen dolog sem itt, sem máshol. Még azt is felajánlom, hogy bemegyek vele, pedig már most elsüllyedek szégyenemben, ha arra gondolok, hogy míg mi bent vagyunk, addig minden kórházi dolgozó tudja, hogy…jaj…
-Szerelmem, akarsz gyereket vagy sem? Tudom, hogy jobban örülnél, ha tőled is csak vért vennének, de ez nem rajtam múlik. Az is lehet, hogy miattam nem lehet soha gyermekünk…-nem bírom tovább, elpityeredem.
-Maya…-magához ölel, és megsimogat- Én tudom, hogy lehet, de ha mégsem, akkor majd örökbefogadunk. –tudom, hogy csak nyugtatni akar.
-De azt mondtad, hogy egy olyan kislányt szeretnél, amilyen én vagyok. Más gyereke nem fog rám hasonlítani. –mondom szomorúan.
-Ha te neveled, akkor olyan lesz, mint te, és nekem csak ez számít. –finoman megcsókol. Végül arra jutunk, hogy holnap, még a holnaputáni utazás előtt eljövünk, és Steve leadja azt a mintát. A vért már ma levették tőlem, szóval az holnapra meglesz, mivel sürgőséggel kértük. A nap hátralévő részében már semmit sem csinálunk, csak várjuk a holnapot.
Másnap az orvosnál ülünk, mikor megcsörren a telefonom. Elfelejtettem kikapcsolni, vagy lenémítani. Viszont a menedzserem az. Steve odahajol, hogy hallja, amit mond. Kiderül, hogy nem lett komolyabb baj a cikkből, meg amúgy is csak engem akarnak az emberek a kampányokhoz. Ráadásul a menedzserem szerzett egy új munkát is. Árva gyerekeknek kellene pénzt gyűjteni. Ilyenkor természetesen a gázsi jár, csak a belépőkből összejött összeget ajánlják fel. A karrierem újra beindulhat…
-Bocsánat. –teszem le a telefont a beszélgetés után.
-Semmi gond. Nos, az eredmények igazolták a hormonális zavart, ezért a férje megúszhatja a vizsgálatokat. –Steve ekkor nagyot sóhajt, valószínűleg nagy kő esett le a szívéről- Ha pár nap múlva újra próbálkoznak, biztosan teherbe esik. –nyugtat meg a doktornő, aztán el is köszönünk és megyünk is. Hazafelé nagy a csend a kocsiban, de úgy döntök, hogy majd én beszélek.
-Tudom, hogy mit mondtam, de most, hogy újra dolgozhatok, ha visszatértünk a nyaralásból…-kezdek bele.
-Én nem akarok az érzéseiddel játszani, de mérlegelnem kell, pedig ez nekem is nehéz. De mindent a babánkért teszek, hogy neki majd jó legyen, ha megszületik. –magyarázom.
-Tudom, de elég rossz érzés, hogy ha teherbe estél volna, vagy legalább pár nappal később telefonál az idegbeteg menedzsered, akkor 9 hónap múlva apa lennék. –szerelmem…
-Ne haragudj…annyira sajnálom, bocsánat…-motyogom, közben megérkezünk.
-Nem haragszom, amúgy is…ha nem most, akkor később, de lesz gyerekünk. Nem úszod meg. –áthajol hozzám és megcsókol. Hiába tudom, hogy nem haragos, de azért látszik rajta, hogy kicsit szomorú, amitől én is rosszul érzem magam. Megszeppent vagyok, nem tudom, hogy mit mondhatnék, amitől jobb lesz. Talán jót fog tenni nekünk ez a nyaralás, és meggyőzhetem arról, hogy nem kell a babára sokat várnia, csak egy kicsit…még egy kicsikét.
Este csomagolás után a teraszon üldögélünk, jobban mondva Steve ül a teraszon lévő fotelben, én meg az ő ölében. Néha megcsókoljuk a másikat, néha odabújok hozzá, minden olyan tökéletes.
-Tudod, hogy mire gondoltam? Ha hazajöttünk, leköltözhetnénk egészen a partra. Eladnánk ezt a házat, vennénk egy szebbet, jobbat, nagyobbat, és még saját tengerpartunk is lenne. Vehetnénk egy kiskutyát is, és lehetne egy külön babaszoba is. Egyelőre csak egy, aztán meglátjuk, hogy hány gyereket szeretnél. –simogatom meg az arcát. Látom, hogy máris boldogabban csillognak a szemei.
-Komolyan mondod? –kérdezi mosolyogva.
-Attól, hogy most még tologatom a dolgot, nem nemet mondtam. Valahol el kell kezdeni, és szerintem ez egy jó kezdet lenne. –válaszolom, aztán csókolózni kezdünk. Megint…újra mérhetetlenül boldog vagyok a karjaiban…
‐Steve… - kikúszik alólam és felül…ez már nem indul jól - Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük. Én még nem…Félek, hogy rossz anya lennék, és, hogy még nem készültem fel egy gyerekre. Nekem ez az egész még olyan új, még új, hogy veled vagyok. Szeretném, ha a gyermekem büszke lehetne az anyjára, és nem csak te tartanál el minket. Rengeteg munka vár rám, megérted ezt? – kérdezi, de…nem, én nem értek valamit…
‐Rossz anya? – na ezt nem értem… - Neked van a világon a leghatalmasabb szíved, te lennél a legjobb anyuka az egész földkerekségen. Még hogy rossz anya lennél…Ezt nem hiszem, sőt biztosra veszem, hogy jó anya lesz belőled. A munka sem olyan fontos, anyaként is lehetsz híres. Mit mondjak még, hogy meggyőzzelek? – na, édes, léci…
‐Sajnálom…tényleg sajnálom, de még egy picikét várjunk, rendben? – bújik hozzám. Hát rendben…bár kicsit azért szar…
‐Nem szeretnék semmit sem erőltetni, ha várni akarsz, akkor várni is fogunk. – adok egy puszit a homlokára.
Este pihengetünk egymás karjaiban, simizzük egymást, mert eléggé kimerültek vagyunk. Nem csoda, hisz egy esküvőn vagyunk túl. Egy esküvőn…ki hitte volna, hogy egyszer megállapodom, és már gyerkőcöt is szeretnék…hát én nem. Az volt a terv, hogy talán majd ha a harmadik x-et betöltöm, szóba jöhet a házasság. Erre jön Maya és teljesen felborított mindent…a feleségem…az én pici feleségem…ezzel a gondolattal alszom el.
Reggel arra kelek, hogy cicám simogat.
‐Jó reggelt álomszuszék! – kapok egy finom jó reggelt puszit.
‐A világ legszebb feleségének is! – felülök, magamhoz húzom, és nyakába csókolok.
‐Ez én lennék? – szerinted baba? Bólintással jelzem, hogy bizony rá gondoltam.
Aztán előrukkol az ötletével, hogy menjünk le kettesben a partra. Volt már valaha ilyen jó ötlete? Talán csak az esküvő…
Délután máris a tengertől néhány centire, vagy épp benne játszunk. Fogócskázunk, persze hagyjuk a másiknak, hogy leteperje. A naplementét is együtt nézzük meg egymás kezét fogva. Persze inkább a tengert nézem, ilyen olyan gyönyörű…
‐Bár megállna az idő, és soha nem menne le a nap… - felteszi a kezét, mintha meg akarná állítani a Napot…
‐Miért szeretnéd? – kérdezem megfogva a kezét.
‐Mert félek a holnaptól…félek, hogy egyszer véget ér a boldogságunk…- ohh, szívem…butaságoktól félsz.
‐Én nem félek, mert tudom, hogy ha együtt vagyunk, csak boldogok lehetünk, és mi sosem fogunk elválni. – beletúrok a hajába és mélyen a szemébe nézek - Soha. – mondom újra, aztán megcsókolom. A csók alatt eldőlünk a homokba, és még ott sem marad abba a csók…cicám egyre bátrabb vagy…
Elindulunk haza, a vigyor levakarhatatlan a képemről, mintha odaragasztották volna. Annyira jó volt ez a nap…Útközben összefutunk két haverommal, az egyikkel együtt is laktam. Jó fejek, de már nem nagyon dumálunk, ők még mindig bulizgatnak, minden este más lánnyal bújnak ágyba, mint…mint én Maya előtt…
Meghívnak minket egy piára, közben dumálunk kicsit.
‐Ha Steve előbb mondja, hogy ilyen szép lányt hoz haza, akkor el sem költözöm. – na koccolj, apám, ő az enyém!
‐Miért? Sok lányt vitt haza? – kicsim, miért kell ezt!?
‐Nem, elég keveset laktunk abban a házban együtt, szóval nem volt rá ideje. Vagyis…volt egy csaj, de őt sem hozta haza, a discoban megrakta, még odakint is hallottuk, ahogy sikítozott a mosdóban… - jajj, ne…
‐Mikor volt már az? Amúgy meg részeg voltam. – mondom kínosan. Most tuti ki fog akadni… - De már nem részegeskedem, látszik is, hogy így a világ legszebb nőjére találtam rá, akit szeretek is. Végre boldog vagyok, vagyis vagyunk, igaz Maya? – nézek babámra, de mintha nem is itt lenne… - Maya? – magam felé fordítom.
‐Ne! – hirtelen elrohan. Maya…
‐Mi lelte? – kérdezik furcsán.
‐Basszus… - felnézek az órára – Elkésett az egyik fotózásáról. Bocs skacok, majd máskor beszélünk… - felállok és kezet nyújtok nekik.
‐Oké, menj csak… - én is így gondoltam. Gyors kézfogások után szaladok is Maya után de sehol nem találom.
Haza futok, benézek minden szobába, helyiségbe, de nincs…Végső elkeseredésemben a tengerpartra megyek. A tenger zúgásától talán kicsit megnyugszom majd…
Mikor leérek a partra, meglátom Mayát…hogy nem jutott eszembe itt keresni!? Egész nap itt voltunk…
‐Maya! – kiabálom a nevét és elkezdek futni felé.
‐Szerelmem…ne haragudj… - dehogy haragszom…magamhoz is szorítom.
‐Úgy féltem. – mondom.
‐Féltél? Mitől? – elkezdem csókolgatni.
‐Attól, hogy bajod esik, vagy…vagy, hogy elhagysz…Mindkettőbe belehalnék. – erősebben ölelem magamhoz - Bocsáss meg, hogy… - de nem tudom befejezni, mert ujját ajkaimra helyezve hallgattat el.
‐Nem tettél semmit, és rájöttem, hogy ez a lényeg. Egy olyan ajtót akartam kifeszegetni, ami a múltba vezet vissza. De az az ajtó valójában egy fal, és nem vezet sehová sem. Nekünk már van múltunk, és az szép. Jelenünk is van, és a jövőnk még ennél is szebb. Kellett ez a sokk, hogy rájöjjek erre. Nincs több dráma, mert megértettem a lényeget… - mosolyog.
‐Lényeget? – kérdezem mosolyogva, bár tudom a választ.
‐A lényeg…mi vagyunk… - nyakam köré fonja kezét, és megcsókol - És a barátaid? Bolondnak néztek, igaz? – kérdezi kínos mosollyal.
‐Nekik azt mondtam, hogy elfelejtettél egy fotózást és ezért rohantál el ilyen furcsán. – na ki a király!?
‐Köszönöm. Mindig is tudtam, hogy nagyon okos férjem van, de már egy csepp kétségem sem maradt. – simít végig karomon. De…
‐Miért, eddig volt? Na gyere csak ide! – karjaimba veszem és a víz felé kezdek menni.
Elkezd nevetve kapálózni és sikítozni, de neeeem, ezt most nem úszod meg szárazon édesem…Mind a ketten csurom vizesen jövünk ki a tengerből, pedig csak azt terveztem, hogy beledobom a vízbe…
Leterítünk egy pokrócot, és finoman végig fektetve rajta kezdem csókolni.
‐Szeretlek… - súgja számba.
‐Én jobban… - vágom rá, és újra megcsókolom.
‐El sem akarlak engedni, imádlak! – mondja nyakamban csimpaszkodva.
‐Én jobban. – még egy csók.
‐Kívánlak… - súgja a fülembe. De…ez komoly? Itt, és most? Mrrr…baba…
‐Én jobban. – mondom, aztán heves csókcsatába kezdünk.
Combján végig simítva jut el kezem szoknyája alá, miközben nyakát csókolgatom. Finoman újra megcsókolom, aztán feltérdelek, hogy levegyem pólómat, végig nézek rajta, egy halvány mosollyal támaszkodom újra fölé egy csókért, aztán lehúzom róla a szoknyáját. Még mindig nem tudom, elhinni, hogy itt akarja csinálni, pedig már azon szorgoskodik, hogy levegye nadrágomat. Kigombolja, de segítek neki lehúzni a cipzárt, mert már a gondolattól, hogy a parton fogunk szeretkezni, kemény lettem…Nadrág lent, siker…
Nyakam köré fonom kezeit, átölelem és felhúzom az ölembe. Végig simít arcomon, és megcsókol. Kezem fenekéről felfelé kúszik, egész a bikini felsőig, amit próbálok kikapcsolni, de…
‐Milyen hülye kapcsa van ennek? – nem igaz, hogy kifog rajtam, egy hülye kapocs…
Mosolyogva hátra nyúl és már ki is kapcsolta…majd otthon megvizsgálom, hogy ez többet ne okozzon gondot.
Megcsókol, és szorosan ölel magához…ugye ezzel most nem takarni akarja magát!? De ahogy magához szorít, hozzá dörgöli magát merevedésemhez, mire hangosan nyögök bele a csókba. Nem tudom, hogy ez véletlen volt-e, minden esetre már szándékosan csinálja, míg én nyakát csókolgatom, és néha meg is szívom, fenekét markolászva.
Nem bírom tovább. Ledöntöm a pokrócra, és testét végig csókolva jutok el az egyetlen zavaró tényezőig, amitől meg is szabadítom. Ujjaim csusszannak cicámba, nyelvem mellbimbójával játszik és kezd totál elszállni az eszem nyögéseitől.
Kicsim egyik simogató keze a boxerembe téved, és farkamon kezdi húzogatni…azt hiszem sose fogom megtudni, honnan tudja mikor mit kell csinálnia…
Együtt levesszük a boxeremet, hanyatt dönt. Rám mászik, alaposan végig csókolva, és érzéki harapásokat ejtve felső testemen. Egy szenvedélyes csók közben bejáratához illesztem magam, és egy lökéssel már benne is vagyok. Még a levegő is benne reked. Remélem nem azért mert fájt neki…Míg kicsit hozzá szokik, addig puszilgatom és simogatom, ahol csak érem. Annyira imádom, olyan finom, puha bőre van…
Lassan kezdi mozgatni csípőjét felülve rajtam. Combjairól melleire kerülnek kezeim, amiket kicsit megmarkolászok, aztán vissza. Végig simítom minden porcikáját…aztán felülve magamhoz ölelem és nyakába fúrom az arcomat.
Finoman csókol meg, aztán dönt vissza…valamiről lemaradtam…mióta irányít ő szeretkezés közben? De tetszik, ez a bátor oldala…pici vadmacskám. Mellettem támaszkodva kezd gyorsítani a tempón. Mélyen a szemembe néz közben…ez atekintet…megőrülök. Sose nézett még rám ilyen vággyal. Mrrr…lehúzom magamhoz, hogy megcsókoljam, és lökéseimmel rásegítek amúgy sem lassú tempójára. Nem is kell sok, hogy hangosan nyögve élvezzünk el.
Mellém fekszik, én meg a plédnek azt a részét, amin nem fekszünk, magunkra terítem. Mellkasomra teszi buksiját, és hasamat simogatja. Volt már ilyen jó a szex? Áhh, mindig, jó vele…most csak a környezet új. Egyik kezemet fejem alá teszem másikkal babámat ölelem. Most minden olyan nyugodt és tökéletes, csak a tenger halk moraját hallani, és a szél lágy simogatását érezni. Igen, csak azt érezni…picikém abbahagyta simogatásomat, és édesen szuszog. Kifáradtál kicsim? Nem csoda…végig aktív voltál.
Óvatosan kibújok öleléséből, és magamra kapom a nadrágomat, cicámat bebugyolálom a pokrócba és karjaimban viszem haza. Még jó, hogy nem lakunk messze a parttól.
Kicsomagolom a pokrócból, és lefektetem az ágyra. Mielőtt betakarnám, végig nézek gyönyörű testén. Hihetetlenül szép…és csak az enyém. Bebújok mellé, betakarom magunkat, és átölelve alszom én is.
Reggel, vagyis inkább délelőtt, ahogy az órára nézek, a csengőre ébredünk fel. Kimegyek ajtót nyitni, míg Maya összeszedi magát. Brian és Loren az. Brian arcán vigyor, Loren arca meg tele aggodalommal. Mi a…?
‐Ne haragudj, hogy ilyen váratlanul állítunk be, de ezt látnotok kell… - kezembe nyom egy újságot, ahol a címlapon én vagyok Mayával.
‐Az egyik firkász lekapott az esküvőn minket…ez miért nagy ügy? – kérdezem már a nappaliban. Kicsim is megérkezik és megnézi ő is a címlapot.
‐Mi a baj Loren? – kérdezi Maya.
‐Nyissátok ki… - hmmm…merjem kinyitni?
Na jó…essünk túl rajta. Na ne… uhh…„Vajon milyen lehetett az ifjú pár nászéjszakája…?” a cím, és hozzá egy-két kép tegnap estéről…a tengerparton…amint mi épp…Mayára nézek, aki fal fehér lett. Hát ez pazar…csk tegnap este történt, az újságokban már benne is van…
‐Gondoltuk jó, ha szólunk… - mondja Loren.
‐Ne vigyorogj már Brian! – jól van cica, nyugi…magamhoz is ölelem.
‐Nézzétek a jó oldalát… - ennek van jó oldala? – van pár jó kép rólatok. – kezdi el nézegetni az újságot, amit Maya ki is kap a kezéből full vörösen.
‐Brian, most ne poénkodj… - szólok rá, bár igaza van, tényleg jó képek.
Loren megfogja picim kezét, bemennek a szobába. Én meg maradok kint a hülyén vigyorgó Brian-nel. Ránézek, és muszáj nekem is elmosolyodnom. Nekem ez nem akkora trauma, de Maya…hát, nem tudom…ahogy látom, ő nem viseli jól a dolgot. Barátom rögtön le is támad, hogy meséljem el hogy csábítottam el Mayát a tengerparton, mert neki nem sikerült Lorent…hehh…és amikor megtudja, hogy cicám akarta…komolyan, olyan vicces fejeket tud vágni. Aztán elkezd azon mérgelődni, hogy Loren miért nem ment bele…
Loren kijön a szobából, és már mennek is. Gyors látogatás volt…
Bemegyek a szobába. Maya épp beágyaz…kell valami kényszercselekvés!? Hátulról átölelem és összerezzen.
‐Nem akartalak megijeszteni…bocsi. – mondom jobban magamhoz szorítva – Jól vagy? – magam felé fordítom és megcirógatom arcát.
‐Hát…nem éppen… - mondja kínosan.
‐Baba, elutazunk 2 hétre, a világ másik felére, mire hazajövünk, senki nem fog emlékezni erre… - próbálom nyugtatni.
‐De három nap múlva megyünk…addig… - csókkal hallgattatom el.
‐Addig ki se kell mozdulnod, ha nem szeretnél. – ölelem át.
‐De megígértük, hogy holnap lemegyünk röpizni…és ott… - ajj kicsim.
‐Ott leszek, merjen neked beszólni valaki, és fölbe taposom… - hozzám bújik, és nagy sóhaj szakad fel belőle – De azért el kell ismerned, tényleg jó képek… - mondom, mire felkap egy párnát és elkezd vele ütögetni, én meg csak nevetek.
A nap hátralevő része azzal telik, hogy otthon vagyunk, filmezünk, beszélgetünk. Nem akar kimozdulni ha nem muszáj…tényleg nagyon betett neki ez a cikk…
Reggel miután elkészülünk, megyünk a partra, ahogy megbeszéltük. Elvégre kedd van, a röpi napja. Mellesleg jön a nyár, és ilyenkor be szoktunk nevezni Brian-nel a strand házi bajnokságába. Tavaly mi nyertünk…most is szeretnénk…
Néhány haver is lent van, elmegyünk futni, míg cicám Lorennel napozik. Arra érünk vissza, hogy egy srác, akit a röpi miatt ismerek Mayának ecseteli, hogy mit olvasott az újságban….és hogy ő is pont ilyen bevállalós csajt keres magának.
‐Valami probléma van? – megyek oda már idegesen.
‐Nincs…nem adod kölcsön a barátnődet egy estére a partra? – erre a kérdésére, olyat kap, hogy közelebbről megismerkedik a homokkal.
‐Mi a faszt képzelsz magadról!? – üvöltöm.
‐Nyugodj már meg… - mondja miközben feltápászkodik.
‐Nyugodjak meg!? Ember a feleségemről beszélsz! – cseppet sem húzott fel…ááá dehogy…
‐Csak vicc…
‐Vicceltél!? Szétverjem a pofádat csak úgy viccből!? – már indulnék felé, de Brian megfogja a karomat kicsit erősen.
‐Steve, szerintem eleget edzettünk ma… - mondja és húz maga után. Oké, oké…
‐Hol van Maya? – nem látom…
‐Loren-nel…elindultak haza, mielőtt bevertél volna a srácnak. – akkor jó.
Amint hazaérünk, megyek is Mayához és szorosan átölelem.
‐Hát Maya, ez a srác se mer majd hozzád szólni, sőt aki a parton volt most, azok is csak köszönni fognak neked…Steve kicsit lezúzta a gyereket…
‐Szerintem teljesen jogos volt…senki nem beszélhet így a feleségemmel. – adok Maya arcára egy puszit.
Lorenék lelépnek, én meg nem tudom mit mondhatnék Mayának…azt hittem nem lesz semmi baj…nem kellett volna kimennünk a partra…sok ilyen tapló van nyáron…
