Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Hentai)

<<1.oldal>> 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Garfield2017. 02. 13. 10:19:00#35023
Karakter: Steve Silver



 

-          Jaj Steve... – magához ölel - Én boldog vagyok veled, de ha arra gondolok, hogy te mennyi nővel... – szorít ölelésén - Azt akarom érezni, hogy csak az enyém vagy! – megcsókol. Szenvedélyesen kezdjük egymás ajkait falni. Annyira kívánom…felültetem az asztalra, és bevillan egy kép…
-          Most eszembe jutott, mikor az irodában szeretkeztünk. – súgom ajkaira.
-          Én sem tudom elfelejteni...egyetlen szeretkezésünket sem... – puszilgatja számat. Aztán itt szeretkezünk, akárcsak az irodában, utána az ágyba viszem, hogy kényelmesebb legyen neki, mert nem tudok leállni…
 
Arra ébredünk, hogy valaki egyfolytában csenget. Ki a tököm az kora reggel?! Azonnal megyek ajtót nyitni. Apám az, aki ahogy kinyitom az ajtót beront és nekem esik. Először nem is értem, hogy mi a fene van…elkezd ordítozni, hogy Dylant baleset érte. Aztán fogom csak fel, hogy azt mondja, hogy én vagyok Dylan apja…
-          Itt meg mi folyik? – jön le kicsim a veszekedésünkre.
-          Hogy mi? Dylant baleset érte...
-          Micsoda? Hogy van? – kérdezi Maya aggódva.
-          Az most mindegy. – vágja rá, aztán csak folytatja - Jól, jobban...de akkor sem ez a lényeg. Bementem a kórházba és vért akartam adni, de nem engedték. Tudod, hogy miért? Mert nem én vagyok az apja! A drága férjed, aki még meri fiamnak hívni magát felcsinálta a volt szeretőmet és rám akarja kenni... – dühében már, nevet, de…
-          Hogy mi?! – néz rám Maya.
-          Ez nem igaz! Nem tudom Monica mit trükközött a vizsgálati eredményekkel vagy kit fizetett le, hogy pénzhez jusson, de nekem ehhez semmi közöm. – mondom komolyan - Ott voltál, hallottad, hogy soha még csak nem is láttam... – hinned kell nekem szerelmem…
-          Persze...ezért tűnt fel a semmiből...Te gondolom a zsebébe csúsztattál egy nagyobb összeget és ezt találtátok ki, hogy a gyerek családban maradjon. – mi?!
-          Te feküdtél le vele! – vágok vissza apámnak - Azért jött hozzám, mert te elhajtottad. Semmi más közöm nincs az egészhez! Miért kell a te ballépésedet nekem eltakarítani?! – Maya a konyhába megy, én meg kiteszem apámat. Nem vagyok rá tovább kíváncsi.
-          Akkor holnap bemehetek az eredményekért? Nem fogják megtudni? – mondja Maya a telefonba mikor belépek - Akkor holnap... – teszi le.
-          Kivel beszéltél? – nem válaszol – Maya… - csak nem mond semmit - Ugye nem hiszed el, hogy megcsaltalak? Azt hittem, hogy lezártuk ezt a fejezetet. Minden lenyugodott és...
-          Fájdalmat okozol. – vág szavamba - Én próbálok hinni neked, de...de azt érzem, hogy sosem leszel teljesen az enyém, mert már annyi mindenkié voltál. Hogyan bízhatnék benned? Az apád is megcsalta az anyádat, akkor...
-          Te hallod magad?! El sem hiszem, hogy ezt mondtad... – én okozok neki fájdalmat?! És ő?! Ott is hagyom…
 
Maya másnap megtudja a saját orvosától, hogy valóban nem én vagyok Dylan apja. De nem változik semmi. Ugyan úgy nem bízik bennem, azt hiszi lefeküdtem a nővel. Nem tudom mit csináljak, hogy higgyen nekem. Szeretném ha meg tudnánk beszélni mindent, úgyhogy elhívom vacsorázni, hogy beszéljünk. Egész nap azon gondolkodom az irodában, hogy mi lesz este…Szörnyű, mintha újra az egyetemen lennénk, és csak most ismerkednénk…
-          Szia...nagyon csinos vagy... – mondom végig nézve rajta, mikor hazaérek.
-          Steve, én nem tudom mit akarsz mondani, és lehet azt sem, hogy én mit akarok, de te vagy életem szerelme, és tudom, hogy én is nagyon elrontottam, mentségem sincs...mégis...nagyon sajnálom. – ül le.
-          Maya… - ülök le mellé, és szeretném elmondani mennyire örülök, hogy ezt mondja, de nem hagyja…
-          Először arra gondoltam, hogy én is lefekszem mással, aztán meg arra, hogy megengedem, hogy te hozz egy másik nőt a hálószobánkba...gondoltam én már mindenre, ami elhitetné velem, hogy könnyebb lesz, de mindentől csak rosszabb lenne. Elkezdtem bátrabb lenni és az tényleg jó volt...egy darabig...Aztán mindig azt érzem, hogy kevés vagyok és félek, hogy megunsz. Rettegek, mert nekem mindig te voltál és te is leszel az egyetlen...Annyira szeretlek, talán túlságosan is... – közelebb hajol, és egy kis hezitálás után csak megcsókol. Szerelmem…hajába túrva mélyítek a csókon, közben derekát ölelve tartom közel magamhoz. Nyakamba karmol finoman csókunk közben…mennyire hiányoztak már ezek a csókok…
-          Miért vagy ilyen? Miért járatod meg velem a poklot, hogy utána...
-          A mennyországba emeljelek? – vág közbe kérdésével - Hát tényleg nem látod, hogy én mennyire szenvedek, ha nem vagy mellettem? Testem, lelkem remeg a félelemtől, a hiányodtól...Nélküled én csak vagyok, de nem élek. – finoman csókolgatja nyakamat.
-          Maya… - emelem magamra a tekintetét.
-          Már nem akarsz... – tessék?! - Ne haragudj, azt hiszem úgy is ideje lenne elmenni a gyerekekért. Elviszel? Vagy menjek egyedül? – kérdezi maga elé meredve. Nem is értem ezt most…
-          Miket beszélsz szerelmem? - kérdezem arcára simítva a kezemet - Mindig csak téged akarlak, amióta hozzám költöztél és beestél az ajtón... - simogatom lágyan, és szavaimra el is mosolyodik.
-          Majdnem lerántottam rólad a törölközőt... - pirul el édesen.
-          Megtantottál szeretni, és szeretkezni. Londonba a szállodában... - elkapja a tekintetét, de visszairányítom magamra - Veled szeretkeztem először, előtted csak használtam a lányokat...de te...Maya, hát nem látod milyen őrülten szerelmes vagyok beléd?! Minden nap amikor felébredek és te mellettem vagy, boldogság önti el a szívemet. Meg sem érdemellek... - lassan közelebb hajolok, és finoman megcsókolom.
-          Rendbe tudjuk hozni a kapcsolatunkat? - kérdezi bátortalanul.
-          Együtt bármire képesek vagyunk... - gyönyörű szemeiből a bizonytalanság sugárzik... - Szeretném ha elhinnéd magadról, hogy nekem te vagy a legjobb. Nálad gyönyörűbb, szexibb, lélegzetelállítóbb nőt még sose láttam...imádom ahogy elpirulsz - cirógatom meg piros pofiját - és azt is amikor a kifutón olyan erős és bátor vagy. 
-          Steve... 
-          Bízz bennem és az érzéseimben. Álmaimban is csak téged látlak...nem érdekel ha nem szeretkezünk izgalmas helyeken, mert veled minden szeretkezés izgalmas. Nem akarok mással lenni csak veled...
-          Én is csak veled szeretnék lenni... - olyan zavarban van, annyira szeretem...
-          Most is? - kérdezem mosolyra húzva a számat.
 
Válasz helyett megcsókol. Szinte felfal a csókjával...aztán feláll, és kimegy a konyhába. Értetlenül ülök a kanapén, aztán követem. Éppen tálalja a vacsorát, de én a desszerttel akarom kezdeni. Hátulról ölelem át, és nyakát csókolom végig, aztán szembe fordítom magammal, és elmosolyodva csókolom meg. Lassan lecsúsztatja rólam a zakómat, és már ingemet gombolja ki, de nem tudunk elszakadni egymás ajkaitól. Feljebb tűröm ruháját, és fenekébe markolva ültetem a pultra. Lehúzom ezt a szexi kis tangát róla...már térdelnék le, de magához húz. Szenvedélyes csókunk közben ingemtől is megszabadul. Hátára simítva kezeimet találom meg ruhája cipzárját, amit le is húzok, majd ruháját lejjebb húzva kiszabadítom gyönyörű melleit. Hogy lehet valakinek ilyen tökéletes melle?! Nyakát végigcsókolva jutok el gömbölyű idomaihoz. Imádok cuppogni rajtuk...mellbimbója köré nyelvemmel köröket írok, majd meg is szívom. Hangosan nyög fel, és túr a hajamba. 
-          Steve... - nyögdécseli nevemet, mikor lejjebb ereszkedve nyelvemmel kezdem kényeztetni. 
 
Mikor nagyobb terpeszbe nyitom lábait, lelök egy edényt, amitől meg is ijed, de nem hagyom, hogy sokig ezzel foglalkozzon...nyelvemmel és ujjaimmal izgatom tovább. Hajamat túrja, tépi élvezetében...az edények potyognak ahogy Maya szinte vergődik a pulton...próbál leállítani, de tovább folytatom, egyre gyorsabban mozgatom az ujjaimat, míg a mennyekbe nem repítem. Felállok és megcsókolom, közben ujjaimmal még mindig kényeztetem. Csókunk alatt Maya kicsatolja a nadrágomat, és lejjebb tolva kiszabadítja merevedésemet. Mellé támaszkodva csókolom tovább, mikor kezecskéjét kezdi mozgatni farkamon. Aztán egyszerűen belé lököm magam. Végre...Közelebb húzva mozgok egyre gyorsabban, de elég kényelmetlen ez így, mert magasabb a pult, mint kéne...felkapom és egy székre ülve hagyom, hogy lovagoljon rajtam. Levesszük róla a ruháját, és meztelen testében gyönyörködöm, ahogy mozog rajtam. Melleit vagy fenekét markolászva élvezem vágtáját, de nem bírom tovább...muszáj irányítanom...Az asztalra feketetem, és mélyre lököm magam benne...gyorsan és keményen mozgok tovább. Kicsim szinte felsikítva megy el, és pár lökés múlva én is elélvezek. Leránt magához, hogy szenvedélyesen megcsókoljon, aztán felül. 
-          Nézd mit csináltunk... - mondja zavartan, és leszáll az asztalról. Elkezdi lehajolva összeszedni a dolgokat, de...istenem...meztelenül előttem hajolgatni...kibújok a félig még rajtam lévő nadrágomból és alsómból, és mikor az asztalra teszi le az edényeket, magamhoz ölelem.
-          Olyan gyönyörű vagy... - dörmögöm nyakába - Úgy kívánlak... - mondom melleit gyömöszölve.
-          Azt érzem... - dörgöli jobban fenekét férfiasságomhoz.
 
Az asztalra döntöm, és hátulról csúszok kicsimbe. Csípőjét fogva lököm magam egyre mélyebbre, de...
-          Steve...várj...a telefonom, anyu az... - egyenesedik fel amennyire tud, mert én még benne vagyok, és eszem ágában sincs kivenni...
-          Ne vedd fel... - mozgok tovább lassan
-          Muszáj... - nyögi - Lehet, hogy a gyerekekkel van valami... – végül is felveszi, én meg tovább mozgok lassan, hiába akar menekülni, magamhoz ölelve, nyakát csókolva ringok benne tovább. Kezemet marja miközben hallgatja az anyját, alig tud pár szót kinyögni...tudom, szörnyű vagyok, de nem tudok leállni...ahogy leteszi a telefont, sikerül ellépnie tőlem - Te nem vagy magadnál... - teremt le.
-          Elvette az eszemet a szerelem és a szépséged... - ölelem magamhoz, és nyakát kezdem csókolni.
-          Nemsokára itt lesznek...apunak el kell mennie valahova, és anyu el akarja kísérni...
-          Ühüm... - fenekét markolva csókolgatom tovább.
-          Hallod amit mondok? - kérdezi kicsit eltolva magától.
-          Van még legalább fél óránk mire ideérnek... - felkapom és a kanapén fejezzük be amit a konyhában elkezdtünk.
 
Mire megérkeznek, a konyhában is rend van. Alig tudok anyósomra figyelni, pedig hozzám is beszél, de én csak Mayát nézem. Olyan gyönyörű most is...még hogy nem elég izgalmas vele. Sose szeretkeztünk a konyhában…
-          Steve... - szól rám Maya...kicsit elkalandozott rajta a tekintetem, és a gondolataim is máshol járnak...a konyha felé…
-          Igen? - nézek hirtelen szemeibe.
-          Ohh kicsikém, azt hiszem már meg is válaszolta a kérdésemet. - neveti el magát anyósom, én meg értetlenül nézek rá.
-          Igen... - ül le mellém kicsim, és kulcsolja össze kezeinket, én meg csak mosolyogni tudok - Azt hiszem, most már minden rendben van köztünk. - ad egy puszit az arcomra.
-          Én is úgy hiszem... - mosolyodom el, és azt hiszem, Maya olvas a gondolataimban, mert enyhén pirosas árnyalatot vett az arca.
 
Pár nap múlva elutazunk. Én nem szeretem a havat, de Maya és a gyerekek nagyon szeretik, így ebben az évben is megyünk. Ahogy megérkezünk a házhoz, a gyerekek szinte azonnal elalszanak, fárasztó volt nekik az út. Míg Maya a gyerekeknél van, én begyújtom a kandallót és előtte állva a kezembe veszem azt képet, amit akkor adtam neki, mikor megkérte a kezemet…elmosolyodom…
-          Min mosolyogsz? – kérdezi hátulról átölelve.
-          Mindig mindent túlbonyolítunk… - teszem vissza a kandalló fölé a képet – Pedig csak egyszerűen szeretnünk és bíznunk kéne egymásban. – felé fordulok, és magamhoz ölelem – Annyira szerelemes vagyok beléd… - szorítom jobban magamhoz.


Saya2017. 01. 21. 21:34:44#34970
Karakter: Maya Takahasi



The image “http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/mayatakahasi.png” cannot be displayed, because it contains errors.

-Igen, van egy fiúnk...

-Steve, tudod, hogy nem Mattyre céloztam. -mondom komolyan.

-Akkor meg kire? Nincs mástól gyerekem!

-Ez a nő -kiveszem a kártyát a kezéből- tegnap becsöngetett, és téged keresett. Azt állítja, hogy hat éve lefeküdtél vele,és teherbe eett. -mondom idegesen.

-Maya, hat éve már veled voltam, sosem csaltalak meg! Azt sem tudom ki a faszom ez a nő! Te komolyan elhiszed ezt a faszságot?! -felpofozom.

-Soha többet ne beszélj velem így! -csak jobban feldühít.

-Sajnálom...-homlokon csókol- Bebizonyítom, hogy nem az én gyerekem...-megölel, de megcsókolni nem hagyom magam.

-Kezdheted is...hívd fel...-újra a kezébe adom a kártyát. Steve fel is hívja, így a kihangosítón keresztül hallhatom, hogy a nő azt állítja Steve az apa.

-Vállalod az apasági tesztet is? -kérdezi a nő.

-Igen, hisz nem tőlem van a gyerek! -mg megbeszélik, hogy hol és mikor, aztán én ott is hagyom őt. Eleget hallottam. Steve elvisz a gyerekekért, de mi nem beszélgetünk, ahogy a következő napokban sem. Hol ő, hol én alszunk a gyerekekkel, csak együtt nem.

A vizsgálat eredményére persze együtt megyünk, most már nem érdekel, hogy mi az igazság, egyszerűen csak annyi, hogy biztosra tudjam.

-A vizsgálati eredmények elkészültek. -mondja az orvos- Apa-fia kapcsolat nincs...-oh hála az égnek.

-Mondtam...-súgja Steve és homlokon csókol- Köszönjük doktor úr. -nyújtja a kezét az orvosnak.

-De van itt valami érdekes...Steve, Dylan az öccse. -jesszus!

-Tessék? Ez egészen biztos? -kérdezi Steve döbbenten.

-Igen, teljesen biztos.

-Akkor te az...-kezd bele Steve a nőre nézve.

-Igen, az apáddal, Steve Silverrel...

-Be ne fejezd! -ki is megy az irodából, én meg sietek utána.

-Steve...-megfogom a kezét és hozzá bújok- Beszélned kell velük.

Végül is meghívja őket ebédelni. Állítólag Steve anyja is megtudta a viszonyukat, ekkor dobta őt ki az apja.

-Ne haragudjatok, hogy belerángattalak benneteket, de apád tudomást sem akar venni Dylanről...én meg nem állok jól anyagilag, és...

-Ne magyarázkodj...elmegyünk a szüleimhez. Úgyis ott vannak a gyerekek. -mondja Steve.

-Köszönöm. -ebéd után a kocsihoz megyünk, de...

-Csak egy pillanat...-szólok, mikor odébb húzom Steve-et- Ne haragudj, hogy...-megcsókol, milyen rég csókolóztunk, és mennyire jól esik ez most- Mit fog szólni édesanyád? -aggódom miatta.

-Nem tudom, de apunak felelősséget kell vállalnia a tetteiért. -ad még egy puszit és indulunk is. Mikor megérkezünk, én inkább elvonulok a gyerekekkel, nem kell ezt hallaniuk.

Pár hét múlva kezd lassacskán minden olyan lenni, mint régen, és Steve szülei is próbálnak túllendülni ezen. Nem tudom, hogy az édesanyának hogy van hozzá ereje...Köztünk sincs teljesen rendbe minden. A gyengédség kiveszni látszik a kapcsolatunkból. Épp ezért egyik este, mikor Steve sokáig dolgozik itthon, bemegyek hozzá és mögé állva masszírozni kezdem a vállait.

-Késő van már...

-Tudom...-feleli.

-Mostanában sokat dolgoz itthon...alig beszélgetünk. Feszült vagy...-hátra fordul és az ölébe ültet.

-Szeretlek...annyira szeretlek...-mondja hozzám bújva.


-Bánt valami? -kérdezem arcára simítva a kezemet.

-Rosszul csinálok valamit, hogy nem bízol bennem? Bármit megtennék azért, hogy boldoggá tegyelek, nélküled el sem tudnám képzelni az életemet. Soha nem tudnálak megcsalni...-mondja hozzám bújva.

-Jaj Steve...-gyengéden ölelem magamhoz- Én boldog vagyok veled, de ha arra gondolok, hogy te mennyi nővel...-szorosabban ölelem magamhoz- Azt akarom érezni, hogy csak az enyém vagy! -mielőtt bármit mondhatna megcsókolom. Vigasztaló csókból szenvedélyes lesz...fogalmam sincs mi van velem...A derekamnál fogva ültet fel az asztalra.

-Most eszembe jutott, mikor az irodában szeretkeztünk. -suttogja ajkaimra.

-Én sem tudom elfelejteni...egyetlen szeretkezésünket sem...-puszilgatom meg a száját. Azt hiszem, hogy egyre gondolunk. Kicsit kényelmetlen, de nem megyünk sehova és az asztalon szeretkezünk. Először...Aztán karjaiban visz az ágyba, hogy újra az övé legyek...és ő csak az enyém...

Reggel őrült csengetésre ébredünk, mert valaki megállás nélkül nyomja azt. Mivel a gyerekek is felébrednek, én őket nézem meg, Steve meg megy ajtót nyitni. Az apja hangját hallom meg, mert hangosan veszekednek valamin. Inkább lemegyek én is.

-Itt meg mi folyik? -kérdezem értetlenül.

-Hogy mi? Dylant baleset érte...-kezd bele Steve apja.

-Micsoda? Hogy van? -kérdezem aggódva.

-Az most mindegy. -amikor látja, hogy meglepetten nézek, máshogy folytatja- Jól, jobban...de akkor sem ez a lényeg. Bementem a kórházba és vért akartam adni, de nem engedték. Tudod, hogy miért? Mert nem én vagyok az apja! -meséli egyre dühösebben- A drága férjed, aki még meri fiamnak hívni magát felcsinálta a volt szeretőmet és rám akarja kenni...-nevet dühében.

-Hogy mi?! -Stevere nézek.

-Ez nem igaz! Nem tudom Monica mit trükközött a vizsgálati eredményekkel vagy kit fizetett le, hogy pénzhez jusson, de nekem ehhez semmi közöm. -mondja Steve komolyan a szemembe nézve- Ott voltál, hallottad, hogy soha még csak nem is láttam...

-Persze...ezért tűnt fel a semmiből...Te gondolom a zsebébe csúsztattál egy nagyobb összeget és ezt találtátok ki, hogy a gyerek családban maradjon. -morogja az apja.

-Te feküdtél le vele! -válaszol vissza Steve- Azért jött hozzám, mert te elhajtottad. Semmi más közöm nincs az egészhez! Miért kell a te ballépésedet nekem eltakarítani?! -én ezt nem bírom tovább, ezért kimegyek a konyhába telefonálni. Egyetlen orvos van, akit jól ismerek és meg is bízom benne, és az a nőgyógyászom. Neki megvan minden adata a gyermekeimről, a DNS térképük is. Megkérem őt, hogy valahogy férjen hozzá Dylan adataihoz, vagy vegyen vért, ha kell és vesse össze őket.

-Akkor holnap bemehetek az eredményekért? Nem fogják megtudni? -kérdezem a telefonban tőle, mikor épp belép Steve- Akkor holnap...-teszem le gyorsan.

-Kivel beszéltél? -nem felelek- Maya...-még mindig nem mondok semmit- Ugye nem hiszed el, hogy megcsaltalak? Azt hittem, hogy lezártuk ezt a fejezetet. Minden lenyugodott és...

-Fájdalmat okozol. -vágok közbe- Én próbálok hinni neked, de...de azt érzem, hogy sosem leszel teljesen az enyém, mert már annyi mindenkié voltál. Hogyan bízhatnék benned? Az apád is megcsalta az anyádat, akkor...

-Te hallod magad?! El sem hiszem, hogy ezt mondtad...-ahogy ott hagy, leesik, hogy miket mondtam. Talán túlzásba viszem és hagyom, hogy eluralkodjanak a félelmeim...

Másnap bemegyek személyesen a kórházba, tudnom kell mi ez az egész. Az eredmény valóban nem mutat rokoni kapcsolatot Steve-vel, de ennyi hazugság után nekem ez már kevés. Talán mégis lefeküdt vele, hisz az apja is meggyanúsította. Igen, talán csak az eredmény körüli zagyvaság miatt, de ha mégsem?! Ráadásul Steve is haragszik már rám. Kezd teljesen széthullani a házasságunk.

Steve egyik este vacsorázni hív, mert komolyan szeretne velem beszélgetni. Azt hiszem pontot szeretne tenni a kapcsolatunk végére. Inkább átviszem a kicsiket anyuékhoz és megkérem, hogy együnk itthon, mert ha ez így van, nem akarom, hogy mások is lássák a veszekedésünket, mert békében biztos nem tudunk elválni. Én olyan hülye vagyok, hogy még ma is tetszeni akarok neki, ezért egy fekete miniruhát veszek fel, nagyobb kivágással. Szinte felkínálom magam neki, pedig még mindig nem tudom elhinni, neki, hogy nem csalt meg Monicaval. Az a nő idősebb, de nagyon szép és bizonyára izgalmasabb és tapasztaltabb, mint én. Ki is vagyok én ahhoz a több tucatnyi nőhöz képest, akikkel már volt? Egy kis nyafogó, önbizalom hiányos porcelánbaba, akit csak nézni érdemes, de kézbe venni nem. Érzem, hogy el fogom veszíteni, és másé lesz...az én szívem pedig szépen lassan elvérzik abban, hogy elfelejt szeretni, mert minden félelmével és kétségeivel együtt is csak érte dobog. Mindjárt kiugrik a helyéről most is.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/maya17_zpsh0bsurev.png

-Szia...nagyon csinos vagy...-mondja, mikor hazajön.

-Steve, én nem tudom mit akarsz mondani, és lehet azt sem, hogy én mit akarok, de te vagy életem szerelme, és tudom, hogy én is nagyon elrontottam, mentségem sincs...mégis...nagyon sajnálom. -leülök.

-Maya...-leül mellém.

-Először arra gondoltam, hogy én is lefekszem mással, aztán meg arra, hogy megengedem, hogy te hozz egy másik nőt a hálószobánkba...gondoltam én már mindenre, ami elhitetné velem, hogy könnyebb lesz, de mindentől csak rosszabb lenne. Elkezdtem bátrabb lenni és az tényleg jó volt...egy darabig...Aztán mindig azt érzem, hogy kevés vagyok és félek, hogy megunsz. Rettegek, mert nekem mindig te voltál és te is leszel az egyetlen...Annyira szeretlek, talán túlságosan is...-közelebb hajolok hozzá, de nem merem megcsókolni, pedig nagyon szeretném. Ebből elég! Megteszem.

Olyan jól esik, hogy visszacsókol, mert azt hittem, hogy eltol magától. Helyette gyengéden a hajamba túrva mélyíti el jobban csókunkat, közben másik kezével derekamat karolja át, hogy közel tartson magához. Nyakába kapaszkodva karmolok bele finoman.

-Miért vagy ilyen? Miért járatod meg velem a poklot, hogy utána...

-A mennyországba emeljelek? -kérdezem szavába vágva- Hát tényleg nem látod, hogy én mennyire szenvedek, ha nem vagy mellettem? Testem, lelkem remeg a félelemtől, a hiányodtól...Nélküled én csak vagyok, de nem élek.
 -egyszerűen elveszek szemének kékségében. Hogy szerethetem ennyire? Puha csókokat hintek nyakára.

-Maya...-felbiccenti a fejemet.

-Már nem akarsz...-szomorúan sütöm le szemeimet- Ne haragudj, azt hiszem úgy is ideje lenne elmenni a gyerekekért. Elviszel? Vagy menjek egyedül? -kérdezem még mindig magam elé nézve. Én csak meg akartam csókolni, de úgy érzem már ezt sem szabad.
 


Garfield2016. 12. 09. 07:54:33#34826
Karakter: Steve Silver





 


Randy végez a fényképezéssel, de kicsim még meg szeretné nézni még a javítások előtt a képeket. Már kezd sötétedni mikor elindulunk haza. A gyerekek is elfáradtak, a kocsiban el is alszanak. A visszapillantóba néha belepillantva gyönyörködöm bennük, olyan édesek, és May annyira hasonlít Mayára…Szerelmemre pillantok, és mintha szomorú lenne…
 
Hazaérve a gyerekek az elsők, esznek, pancsolnak és mennek is aludni. A hálóban szeretnék rákérdezni, hogy mi lehet a baj, de talán csak elfáradt, azért is alszik el ilyen hamar. Viszont reggelre sem javul a helyzet…Mikor felébredek, kicsim az ablaknál áll…
-          Jó reggelt… - tekintete még mindig szomorú, hiába erőltet magára egy mosolyt.
-          Neked is...olyan gyönyörű vagy... – nyújtom felé a kezemet, hogy bújjon vissza hozzám, és jön is - Mi a baj? Tegnap este óta olyan szomorúnak tűnsz...Azt hittem, hogy csak a fáradtság, de...
-          Semmi baj, csak... – sóhajt egyet - Elég jó vagyok? Elég jó vagyok neked? – mi?!
-          Miket nem kérdezel...Te nekem? Ez fordítva lehetne kérdés. – csókolom homlokon gyönyörű feleségemet.
-          Ez sosem fog elmúlni. Hihetetlenül fáj, ha arra gondolok, hogy mennyi nővel voltál. Tudom, hogy ezerszer átbeszéltük, és mégis...Én olyan boldog voltam, hogy ilyen szép családunk van, de hazafelé eszembe jutott, hogy te a kocsiban már... – bújik az ölelésembe…
-          Szerelmem… - biccentem fel buksiját, hogy rám nézzen - Teljesen őszintén mondom, hogy az irodai szeretkezésüknél nem volt még sem izgalmasabb, sem perverzebb élményem. Mintha magamnak írhattam volna egy pornófilmet a világ leggyönyörűbb nőjével...Nekem ennél nem kell több, és nem is kaphatnék többet. Tényleg nem látod mennyire szerelmes vagyok? – az ágyra döntöm, és hosszan csókolom azokat a finom, édes, puha ajkait…
 
A munkám miatt pár nap múlva el kell utazzak, próbáltam ezt valahogy kikerülni, és mást küldeni, de nem lehet. Viszont nem hosszú útról van szó, csak egy éjszakát nem leszek otthon, így Maya és a gyerekek nem jönnek. Mikor indulnom kell, szerelmem visz ki a reptérre a gyerekekkel együtt.
Hamar lezavarjuk a tárgyalásokat, és holnap délelőtt már csak a szerződéseket kell aláírni, és kész is.
 
Hazafele a taxiban arra gondolok, hogy mennyire tud hiányozni, hogy Mayát ölelve aludjak. De ma pótoljuk…
-          Szia szerelmem! – köszönök mosolyogv, mikor haza érek - A gyerekek? – nézek körbe, közben leteszem a táskámat.
-          Anyuéknál vannak. – hmmm…
-          Igen? Mi a terved estére? – szeretném megcsókolni, de nem hagyja, feláll a kanapéról.
-          A tervem? Beszélgetni fogunk. – mi történt? A kezembe ad egy névjegykártyát, de még csak nem is ismerős a név - Neked van egy fiad?! – hogy mi van?
-          Igen, van egy fiúnk... - nézek rá értetlenül.
-          Steve, tudod, hogy nem Mattyre céloztam. - néz komolyan a szemembe.
-          Akkor meg kire? Nincs mástól gyerekem! - kezdek mérges lenni.
-          Ez a nő - kikapja a névjegykártyát a kezemből - tegnap becsöngetett, és téged keresett. Azt állítja, hogy 6 éve lefeküdtél vele, és teherbe esett. - mondja idegesen.
-          Maya, 6 éve már veled voltam, sose csaltalak meg! Azt se tudom ki a faszom ez a nő! Te komolyan elhiszed ezt a faszságot?! - lekever egy elég nagy pofont. Meglepetten fordítom vissza felé a fejemet.
-          Soha többet ne beszélj velem így! - néz a szemembe dühösen.
-          Sajnálom... - csókolom homlokon - Bebizonyítom, hogy nem az én gyerekem... - magamhoz húzom, de csak hagyja magát, nem igazán ölel vissza, és azt sem engedi, hogy megcsókoljam.
-          Kezdheted is...hívd fel. - nyomja a kezembe újra a névjegykártyát.
 
Még a hangja sem ismerős, és azt sem tudom milyen hotelről beszél, életemben nem voltam ott. Kihangosítva beszélek a nővel, aki csak mondja és állítja, hogy Steve Silverrel volt ott, és nem is egyszer...értetlenül nézek Mayára. 
-          Vállalod az apasági tesztet is? - kérdezi a nő, én meg Mayára nézek.
-          Igen, hisz nem tőlem van a gyerek! - mondom határozottan.
 
Megbeszéljük, hogy mikor és hova menjünk aztán leteszem a telefont. Maya feláll mellőlem, és ridegen közli, hogy a gyerekekért kell menni. Nem akarom, hogy ilyen idegesen vezessen, úgyhogy elviszem a szüleihez. Az ajtóban, ahogy meglátnak a gyerekek, már rohannak is hozzám. Alaposan megölelgetem és megpuszilgatom őket. De öltöznek és már indulunk is. Elég csendes a hazafele vezető út...
 
Otthon se sokkal jobb a helyzet. Maya egyáltalán nem beszél velem, a gyerekekkel viszont úgy bánik, mintha semmi baja nem lenne. Elmegyek fürdeni, de mikor kijövök a fürdőből Maya sehol...Bemegyek May szobájába, és itt alszik kislányunkkal és Mattyvel. Betakargatom őket, és visszamegyek a szobába. 
 
A következő napok is ilyenek, nem alszunk együtt, hol ő, hol én alszom a gyerekekkel, egy szava sincs felém. De megkérem, hogy jöjjön el velem, mikor a tesztet végzik. Az a kisfiú nem az enyém, nem tudom miért nem hisz nekem. Ráadásul ez a nő jóval idősebb is nálam...Pár órát várni kell az eredményekig. Mayát sose láttam ennyire idegesnek, én nyugodt vagyok, leszámítva, hogy a semmiért perkáltam ki ennyi pénzt a vizsgálatra. Nem tőlem van a gyerek! 
-          A vizsgálati eredmények elkészültek. - jön az orvos, és bemegyünk mind az irodájába - Apa fia kapcsolat nincs... - ránézek Mayára, és látom, hogy mennyire megkönnyebbül. 
-          Mondtam... - súgom kicsimnek, és homlokon csókolom - Köszönjük doktor úr. - nyújtom a kezemet, hogy kezet fogja vele, és elköszönjük, de...
-          De van itt valami érdekes... - értetlenül nézek rá - Steve, Dylan az öccse. - ránézek a kissrácra.
-          Tessék? Ez egészen biztos? - döbbenek le.
-          Igen, teljesen biztos. - Dylan anyjára nézek.
-          Akkor te az...
-          Igen, az apáddal, Steve Silverrel...
-          Be ne fejezd! - dörrenek rá, és kimegyek az irodából.
-          Steve... - jön utánam Maya. Megfogja a kezemet, aztán hozzám bújik - Beszélned kell velük. - néz a szemembe.
 
Meghívom Dylant és Monicát ebédelni. Kicsimmel végig hallgatjuk, a részleteket kihagyva Dylan miatt, hogy az apám és ez a nő viszonyt folytattak. Meglepetésemre azt mondja, hogy anyu tudomást szerzett róla, és apu szakított vele. A fejemet fogom, és a srácot nézem. 
-          Ne haragudjatok, hogy belerángattalak benneteket, de apád tudomást sem akar venni Dylanről...én meg nem állok jól anyagilag, és...
-          Ne magyarázkodj...elmegyünk a szüleimhez. Úgyis ott vannak a gyerekek. - mosolygok Mayára.
-          Köszönöm. - mondja Monica könnyes szemekkel. Kajálás után beszállnak a kocsiba, én is ülnék be, de...
-          Csak egy pillanat - szól be kicsim a kocsiba, és odébb húz engem.
-          Ne haragudj, hogy... - sss...megcsókolom. Végre nem tol el, és visszacsókol...nem kell a bocsánat kérés, csak az, hogy visszakapjam a feleségemet - Mit fog szólni édesanyád? - kérdezi aggódva.
-          Nem tudom, de apunak felelősséget kell vállalnia a tetteiért. - kapok még egy puszit, aztán indulunk is.
 
Apu teljesen ledöbben mikor meglátja Monicát. Maya odébb viszi a gyerekeket, Dylant is, míg mi beszélgetünk. Elmesélem a szüleimnek, hogy Monica felkeresett minket és apasági tesztet csináltattunk, amiből kiderült, hogy Dylan a testvérem. Anyunak le kell ülnie mikor ezt meghallja. Sajnálom szegényt, de tudnia kell. Átbeszéljük a történteket, anyu a könnyeivel küzd, és el sem akarja hinni az egészet, de a gyerek nem tehet semmiről, bármilyen nehéz, muszáj elfogadnia, hogy ez van....
 
Pár hét múlva a szüleim között kezd lecsendesedni a hangulat, egyszer már megbocsátotta apunak a félrelépését. Dylant is megpróbálja elfogadja anyu, és támogatják őket. Maya és köztem is nagyjából rendbe jöttek a dolgok, bár azóta sem volt köztünk semmi. Én nagyon szeretem Mayát, csak bánt, hogy ha történik valami, azonnal bűnösnek állít be, meg se próbál hinni nekem...
 
Egyik este otthon dolgozom, mikor Maya bejön hozzám. Mögém áll, és vállaimra csúsztatja a kezeit.
-          Késő van már... - kezd masszírozni.
-          Tudom...
-          Mostanában sokat dolgozol itthon...alig beszélgetünk. - lecsukom a gépet - Feszült vagy... - hátra dőlök a székben, és az ölembe ültetem.
-          Szeretlek... - ölelem magamhoz - annyira szeretlek... - bújok a nyakába, szánalmasan hangzik, de jó lenne ha most nem kéne erősnek lennem...elhúzódik tőlem és kezét arcomra simítva a szemeimbe néz.
-          Bánt valami?
-          Rosszul csinálok valamit, hogy nem bízol bennem? - kérdezem szomorúan - Bármit megtennék azért, hogy boldoggá tegyelek, nélküled el sem tudnám képzelni az életemet. Soha nem tudnálak megcsalni... – bújok újra hozzá.


Szerkesztve Garfield által @ 2016. 12. 09. 07:56:46


Saya2016. 11. 30. 19:37:15#34810
Karakter: Maya Takahasi



The image “http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/mayatakahasi.png” cannot be displayed, because it contains errors.

-És? -kérdez rá, de én csak jobban hozzá bújok- Elfelejtetted, amit tegnap mondtam? A világon nincs nálad szebb...-lágyan megcsókol.

-Szeretlek...-suttogom.

-Én is szeretlek! .szenvedélyesen kezd csókolni, sőt kezei szoknyám alá siklanak, és a fenekembe markol. Annyira zavarban vagyok.

-Erre most nincs időnk...Nézd mit csináltál...-a tükör előtt megigazítom magam.

-És te mit csináltál? -megfogja a kezemet és merevedésére teszi- Ezzel fogok egész este küzdeni...annyira gyönyörű vagy...-istenkém...

Odafelé az úton Steve a combomon tartja a kezét, de mintha valami zavarná. Muszáj rákérdeznem.

-Mi a baj? -megsimogatom az arcát.

-Túl szexi vagy, és ezt mások is látni fogják...utálom, ha megbámulnak...

-Féltékeny vagy? -kérdezem mosolyogva.

-Igen, és?! -tetszik. Kap egy puszit.

A bemutatón próbálom jól érezni magam, bemutatom mindenkinek a férjemet. Olyan jó, hogy itt van, hogy hozzá bújhatok, hogy egy pillanatra sem ereszti a kezemet el...Egyszerűen biztonságban vagyok mellette. Már a show megy, mikor mögém állva a nyakamba hajol.

-Mire gondolsz? -kérdezem tőle.

-Arra, mikor először elhívtál arra a fehérnemű bemutatóra...ott szerettem beléd igazán...-a nyakamba csókol- Ugyan olyan gyönyörű, érzelmes, és okos nő vagy, mint akkor...Szeretlek szerelmem...

-Én is szeretlek. -nagyon-nagyon!

-Nem akarsz valami hasonló vörös fehérneműt tervezni magadnak? Imádnám, ha otthon csak úgy ledobnád magadról, és...

-Steve...-szólok rá.

-Imádom, mikor elpirulsz. -ad egy puszit- Annyira kívánlak...-suttogja, közben elindul a keze a fenekem felé.

-Viselkedj...-teszem vissza kezeit a csípőmre, amibe bele is mar. Nem igazán tudja leplezni egész este, hogy neki egészen máshol járnak már a gondolatai...

-Kimegyek a mosdóba...-súgja oda, én meg egyedül maradok. Vagyis nem sokáig, mert egy régi ismerőssel találkozom össze, és Steve is hamarosan visszaér, és azonnal megfogja a kezemet.

-De jó, hogy a férjed is itt van, akkor meg is beszélhetjük. Had mutatkozzam be, Randy Parker. Mayával sokat dolgoztunk együtt, fotós vagyok. -nyújtja a kezét.

-Steve Silver. -fog vele kezet.

-Tudja, arról beszéltünk Mayával, hogy nagyon szép családjuk van, és talán csinálhatnék egy fotósorozatot önökről. Negyven, ötven képre gondoltam...egy könyvszerű albumba szerkeszteném meg. Mit szól hozzá?

-Nem is tudom, nem vagyok az a pózolós típus...

-Kérlek...-győzködöm hozzá simulva. Úgy szeretnék egy ilyen szép emléket.

-Hát...Rendben. -adok egy puszit neki. Mi meg lassan indulunk is. Steve nem tudja levenni rólam a szemét, és úgy csókol meg a kocsiban, mintha fel akarna falni.

Hazaérve kinyitja a kocsiajtót nekem, majd a karjaiba kapva visz a házba. Az egyik kanapén kötünk ki, a szívem a torkomban dobog, mert végig fektet rajta és szenvedélyesen megcsókol.

-Egész este annyira kívántalak, nem tudok tovább várni...-csókolja a nyakamat- Elképesztően gyönyörű vagy...-megsimogatja az arcomat- Szeretlek...-újra megcsókol, aztán megint nyakamra tér át. Közben lecsúsztatom róla a zakóját és a nyakkendő is lekerül róla, ő viszont nem boldogul a ruhámmal- Szerelmem...segíts levenni rólad ezt a ruhát...-mondja, mikor már rajta ülve az ingét gombolom.

-Annyira szeretlek...-megmosolyogtat.

Felállok és leveszem magamról, addig ő is leveszi magáról az inget és a nadrágot. Felhúzom magamhoz egy csókra. Kicsit elhúzva bokszerét, meglátom, hogy máris áll. Mosolyra húzódik a szám, mert tudom, hogy ez nem puszta ösztön vagy vágy, hanem szerelem is, amitől a világ legszebb nőjének érzem magam.

-Tetszik, amit láttál? -kérdezi mosolyogva.

-Nagyon...-felelem őszintén. Én is annyira kívánom őt.

Egy újabb csók alatt lejjebb is tolom a bokszert, hogy simogathatni kezdhessem. Végig csókolom mellkasát, hasát, majd elé térdelve számba veszem őt. Hajamba túrva , szemembe nézve élvezi munkámat egészen az utolsó pillanatig, míg le nem állít, mielőtt elmenne. A kanapéra ültetve veszi le rólam a tangát, de a harisnyakötőmet és a magassarkút rajtam hagyja. Milyen kis perverz...Annyira zavarban vagyok, de zavaromról megfeledkezem, mikor nyelvével kezd örömöt szerezni. Mikor ujjait is használni kezdi, melleimet csókolgatja, de aztán ismét visszatér nyelvével. Le akarom állítani, nem bírom már tovább, túlságosan élvezem, de ő nem áll le és orgazmusba taszít.

Egy darabig még tovább nyal, aztán feltérdelve hozzám kezd izgatni merevedésével, de nem tudok tovább várni. A szőnyegre döntve csókolom meg és fogadom magamba és lovagolok rajta mindkettőnk orgazmusáig. Szeretkezésünk után rajta pihenek, de még ekkor is öleljük és csókoljuk egymást. Én vagyok a világon a legboldogabb...

-Fantasztikus vagy...-dől el a szőnyegen, míg én felállok.

-Menjünk zuhanyozni...-mosolygom. Persze a zuhanyból újabb szeretkezés lesz, amit még egy követ a hálószobában. A karjaiban érzem magam a legboldogabbnak.

Pár nap múlva elérkezik a fotózás napja. Először a gyerekekről készülnek képek. May már most igazi profiként viselkedik, és bár nagyon büszke vagyok rá, nem szeretném ebbe a világba engedni őt. Talán túlságosan is féltem őt, de nekem mindig a kislányom lesz, húsz év múlva is, A legjobban a családi fotózás élvezem, szinte észre sem veszem a kamerákat, csak örülök, hogy a családommal lehetek. Aztán Randy szeretne pár közös képet, amin csak én és Steve vagyunk. Az egyik beállításnál viszont Steve annak ellenére, hogy először milyen kellemetlenül érezte magát, egészen bátor lesz...

-Kicsim, ha most otthon lennénk...-suttogja, és mikor látja, hogy zavarba jövök, ad egy puszit nevetve a számra.

A fotózás után elindulunk hazafelé, mert már kezd sötétedni. Kicsit elment ez a nap, de muszáj volt még megnéznem a nyersanyagot is. Szeretem látni a félkész munkát is. Hazafelé viszont csak bámulok ki az ablakon. Steve vezet, én meg hátul ülök a kicsikkel, de mindketten elszundikáltak. Eszembe jut, amit mondott...hogy ő már a kocsiban is csinálta. Mostanában mintha nem is önmagam lennék, hogy a kedvében járjak, mégis...A szívem legmélyén apró szilánkként szakítja fel a régi sebet. 

Hazaérve gyorsan megetetjük a kicsiket, és pancsolás után irány az ágy. Nekem sincs semmihez sem kedvem, ezért én is hamar elalszom. Talán ennek a korai alvásnak is köszönhető, hogy már hajnalban felkelek. Az ablaknál állok, mikor meglátom, hogy Steve is ébredezni kezd.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/mayamorning_zpsn8g6cr62.png

-Jó reggelt...-erőltetek egy mosolyt az arcomra.

-Neked is...olyan gyönyörű vagy...-nyújtja a kezét felém. Megfogom, mire behúz magához az ágyba. -Mi a baj? Tegnap este óta olyan szomorúnak tűnsz...Azt hittem, hogy csak a fáradtság, de...

-Semmi baj, csak...-nagyot sóhajtok- Elég jó vagyok? Elég jó vagyok neked?

-Miket nem kérdezel...Te nekem? Ez fordítva lehetne kérdés. -homlokon csókol.

-Ez sosem fog elmúlni. Hihetetlenül fáj, ha arra gondolok, hogy mennyi nővel voltál. Tudom, hogy ezerszer átbeszéltük, és mégis...Én olyan boldog voltam, hogy ilyen szép családunk van, de hazafelé eszembe jutott, hogy te a kocsiban már...-a karjaiba bújok.

-Szerelmem...-felbiccenti a fejemet- Teljesen őszintén mondom, hogy az irodai szeretkezésüknél nem volt még sem izgalmasabb, sem perverzebb élményem. Mintha magamnak írhattam volna egy pornófilmet a világ leggyönyörűbb nőjével...Nekem ennél nem kell több, és nem is kaphatnék többet. Tényleg nem látod mennyire szerelmes vagyok? -az ágyon hátra döntve csókol meg. Olyan hosszan csókolózunk, hogy már megbecsülni sem tudom mióta...

Pár nap múlva Stevenek el kell utaznia munkaügyben. Nem hosszú útról van szó, egyik nap megy, másik nap jön, ezért mi nem kísérjük el. Kár lenne a gyerekeket ezzel fárasztani. Jól elleszünk mi itthon is, mert ez a munka fontos, és személyesen kell egyeztetni.

Az utazás napján mi visszük ki apucit, aztán Loren átjön a két picikéjével, így a gyerekek jól elvannak, játszanak. Mi az ebédet főzzük, mikor csenget valaki. Megyek ajtót nyitni.

-Oh...szép jó napot...-néz rám egy meglepődött nő.

-Önnek is! Segíthetek valamiben? -még sosem láttam.

-Steve Silvert keresném, és, hogy őszinte legyek azért jöttem most, mert azt mondták a felesége elutazott...-mosolyog kínosan- Igazán nem szerettem volna zavarni.

-Ő utazott el...de miért is keresi? -váltok komolyabb hangvételre.

-Ezt majd inkább neki mondanám el...-azt már nem!

-Ha már eljött és becsengetett, szeretném hallani. -perceken belül nem leszek ilyen kedves.

-Nagyon kínos ez nekem, de...Steve-vel hat éve volt egy rövid viszonyunk, és nem szóltam neki, de teherbe estem. -hirtelen úgy érzem mindjárt meghalok, aztán tekintetem a kocsiban ülő kisfiúra téved- Megmondaná neki, hogy kerestem? Itt a névjegy kártyám. Egy közeli hotelben szálltunk meg, de ezen a telefonszámon bármikor elér. -megszólalni sem tudok- Köszönöm...viszlát...-ez a fiú...csak egy évvel idősebb Maynél...ez nem lehet igaz...

-Maya...-húz be Loren az ajtóból- Ez úgy sem igaz. Hallod? -megint kinyitom az ajtót, muszáj megnéznem a gyereket- Nem is hasonlít. -nyugtatgat.

-Stevenek van egy fia?! Ez nem lehet igaz! -mindjárt elájulok- A férjemnek van egy másik családja. Lehet ezért hagyta el?!

-Ugyan! Ez a liba csak pénzt akar. Tele van veletek minden újság, nem hülye...tudja, hogy gazdagok vagytok. Sőt...lehet még ő is címlaphoz jutna. -jaj Loren...

-És ha nem? Steve mindenkivel ágyba bújt, én voltam a hülye, hogy azt hittem mindig védekezett...-ülök le szomorúan- De nekem ez nem megy...ha ennyiben sem vagyok más, mint mások, én elválok. Ha más is szült neki, akkor...-sírni kezdek.

-Sss, Maya...-ölel meg- Biztos megmagyarázza...És nem csalt meg, az a kisfiú, már ha az övé, akkor még sokkal előbb fogant meg.

-Engem ez nem érdekel. Képtelen vagyok tovább harcolni Steve múltjával! -annyira megtörtnek érzem magam.

Másnap megkérem anyut, hogy vigyázzanak a gyerekekre, mert Steve este ér haza, és szeretnék vele négyszemközt beszélni. A nappaliban várom a névjegyet szorongatva.

-Szia szerelmem! -köszön mosolyogva- A gyerekek? -kérdezi, közben leteszi a táskáját.

-Anyuéknál vannak. -felelem ridegen.

-Igen? Mi a terved estére? -jön közelebb, hogy megcsókoljon, de felállok.

-A tervem? Beszélgetni fogunk. -adom oda a névjegyet- Neked van egy fiad?! -kérdezem idegesen. 


Garfield2016. 08. 08. 15:27:05#34506
Karakter: Steve Silver



 

-          Mára mik a terveid? – kérdezi reggeli közben, miközben a gyerekek játszanak.

-          Gondoltam ma sokáig bent maradok az irodában, hogy a héten már ne kelljen bemenni és akkor elmehetnénk valahova a gyerekekkel. – válaszolok mosolyogva.

-          Értem...jól hangzik...De akkor menj taxival, majd én érted megyek. A gyerekeket meg átviszem anyuékhoz addig. – óha…mi ez a mosoly?

-          Felnőtt estét tervezel itthonra? simítom végig combját.

-          Ha szeretnéd...de cserébe eljössz velem egy bemutatóra? Meghívtak és illene elmenni, de egyedül nincs kedvem. Tudom, hogy későn szólok, mert holnap este van, de én is csak ma reggel tudtam meg. Nem akarták, hogy a sajtó is megszimatolja. Ez olyan vip rendezvény lesz, amolyan terepszemle, hogy mit szólnak a ruhákhoz az emberek. Azt hiszem csak drágábban akarják eladni a kollekció darabjait, ezért csinálnak úgy, mintha egy nemzeti kincs lenne, amit védeni kell. – nevet édesen.

-          Persze, hogy elmegyek veled. Ez nem lehet kérdés. – és egy puszit is begyűjtök.

-          És az lehet kérdés, hogy te már...a kocsiban...tudod... – Maya…

-          Értem a kérdést, és szerintem tudod a választ... – felkapkodja a tányérokat, de utána nyúlok - Maya...

-          Sajnálom, hogy én csalódást okoztam. Gondolom szereted az izgalmas helyeket, én meg... – nem mész sehová…

-          Igen, a legjobban a tengerpartot és a biliárdasztalt. – nevetem el magamat az ölembe húzva, és megcsókolom - Nem a helyszín a lényeg, hanem csakis te. – simítom arcára a kezemet.

-          Te hol és kivel veszítetted el a szüzességedet? – muszáj ezt?!

-          Maya...

-          Kérlek...csak essünk túl ezen, tudni szeretném... – na jó…

-          Az egyik iskolatársamhoz felmentem, hogy együtt tanuljunk, még nagyon fiatal voltam. Semmi extra, csak le akartam tudni, hogy én is túl legyek már rajta. Nem túl romantikus, tudom...Nem hiszel nekem, pedig az első igazi szeretkezésem, ami nem csak szex volt, az igen is Londonban történt. Előtte nem éreztem olyat, amit azon az estén. – piros pofival csókol meg.

De sajnos apának dolgozni kell menni, úgyhogy hamar el is készülök, és az irodába menet felkészülök a mai maratonra, hogy ne kelljen bejönni már a héten. Egész nap papírokat nézek át, és megbeszéléseket zavarok le. Este felé, mikor már mindenki hazament, az utolsó kupac papírt nézem át és írom alá, mikor Maya lép be és zárja be az ajtót.

-          Szia...De jó, hogy jöttél. – mosolyodom el - Mindjárt kész vagyok és mehetünk.

-          Jó, megvárom... – kapok egy puszit, és vállamat kezdi masszírozni…ez nagyon jó…

-          Nem veszed le a kabátodat? Rád fog melegedni. – simogatom meg a kezét, de megrázza a fejét…oké, akkor sietek…

Amikor kész vagyok, a tollamat a helyére teszem, szerelmem fogja a papírokat, és felteszi a polcra. Ezt nem igazán értem…Aztán felül velem szemben az asztalra, és szétnyitja a kabátját. A pulzusom vagy 200ra emelkedik, mikor meglátom, hogy nincs rajta semmi a kabáton kívül…

-          Tudom, hogy azt mondtad nem a helyszín számít, de én itt akarom. – leveszi kabátját, és az asztalra dől…

-          Álmodom? – támaszkodom mellé, hogy fölé hajoljak - A világon nincs szebb nálad. – szenvedélyesen csókolom meg, szinte felfalom…istenem…annyit fantáziáltam már arról, hogy egyszer meglep és az irodában szeretkezünk, és most…

Melleit kellő figyelemben részesítem, aztán elmosolyodva ülök le, és gurulok közelebb babámhoz. Közelebb húzom, és nyelvemmel kényeztetem tovább, közben ingemet próbálom levenni, de annyira izgatott vagyok, hogy elég nehezen megy. Maya hirtelen hátra dönt, és leszáll az asztalról. Segít levetkőztetni, aztán elém térdelve simogatja combjaimat, aztán szájába veszi kő kemény farkamat.

Nem bírom tovább, pedig nemrég kezdett bele, de muszáj befejeznie…az ölembe húzom. Lassan kezd mozgásba lendülni, közben vállamat harapdálja, míg én fenekét markolom. De nem bírom ezt a lassúságot most…Egyszerűen felteszem az asztalra, és sokkal gyorsabban mozgok tovább. Pár lökés különbséggel megyünk el mindketten…ez volt az egyik legjobb szeretkezésünk. A helyszín miatt olyan izgalmas volt, mint a tengerparton…

-          Ezzel most nagyon megleptél... – csókolom nyakát, közben a kabátját veszi vissza.

-          Nem akartam, hogy túlságosan csalódott legyél a múltkori miatt... – fordul felém, és gombolja be az ingemet - A portást elküldtem, kifelé magadhoz vennéd a biztonsági felvételt? – hmmm…

-          Oh...megtarthatom? – kérdezem, aztán lehengerlően csókolom meg, hogy ne mondjon nemet.

-          Nem is tudom...Olyan kínos...Ez a sok fény és a helyszín... – pont azért…imádni fogom visszanézni az én tüzes kis vadmacskámat…hiába vagy zavarban.

-          Csodálatos vagy, semmit sem kell szégyellned. – végre egy mosoly.

-          Egyszer ígérem, hogy a kocsiban is...mindegy, menjünk! – mondja zavartan, és előre megy…Nem fogom erőltetni, erre is érdemes volt várni…

Amint hazaérünk, már le is támadom. Annyira élveztem az irodában, és nem tudok betelni vele, itthon is az enyém lesz néhányszor…ha már nincsenek itthon a gyerekek, bárhol csinálhatjuk…

Következő este kicsim elviszi anyujához a gyerekeket, aztán nekiállunk készülődni a bemutatóra. Én már kész vagyok, mikor megyek meglesni Mayát…

-          Kész...vagy? – kérdezem döbbenten…annyira szexi… - Te ebben jössz? Nagyon szép vagy, de kissé sokat mutat... – jegyzem meg.

-          Neked akartam tetszeni. – bújik hozzám - Meg hát...Sok szép lány lesz ott... – hajtja le a fejét. Már megint ez…

-          És? - nem válaszol, csak jobban belebújik az ölelésembe – Elfelejtetted, amit tegnap mondtam? A világon nincs nálad szebb... - csókolom lágyan.

-          Szeretlek... - súgja ajkaimra. Mindig megdobban a szívem, ha ezt mondja.

-          Én is szeretlek! - szenvedélyesen kezdünk csókolózni, már ott tatunk, hogy szoknyája alatt fenekére simítom a kezemet, mikor megszakítja a csókot.

-          Erre most nincs időnk... - mondja piros pofival - Nézd mit csináltál... - áll meg a tükör előtt és elkezdi kiigazítani a sminkjét.

-          És te mit csináltál?! - értetlenül néz rám. Megfogom a kezét, és merevedésemre teszem - Ezzel fogok egész este küzdeni...annyira gyönyörű vagy... - sóhajtok.

Mire Maya újra megcsinálja a sminkjét, addigra nekem is sikerül lecsillapodnom, és már indulhatunk is. Egész úton a combján pihen a kezem, és azon agyalok, hogy hány ember fogja egészen véletlenül Mayán felejteni a tekintetét. Kezdek ideges lenni, amit szerintem kicsim észre is vesz, mert egy piros lámpánál magára irányítja a tekintetemet. 

-          Mi a baj? - kérdezi arcomon végig simítva.

-          Túl szexi vagy, és ezt mások is látni fogják...utálom ha megbámulnak... - erre elmosolyodik.

-          Féltékeny vagy? - ne mosolyogj.

-          Igen, és?! - közelebb hajol és egy apró puszit kapok.

Mire megérkezünk, már egy egész tömeg van a bemutató helyszínén. Szerelmem nagyon figyelmes, mindenkinek bemutat, akit nem ismerhetek, de ha visszakérdezné kit hogy hívnak, azt hiszem bajban lennék. Feszült vagyok, azt nézem, hogy hány csávó csorgatja a nyálát, ha a feleségemre néz. Aztán megállunk és felém fordul. Gyönyörű szemeibe nézek, és szinte azonnal elveszek a tekintetében...olyan mint egy nyugtató, azonnal lenyugszom, ahogy hozzám bújik. Felbiccentem a buksiját, és lopok egy puszit. Legszívesebben megcsókolnám, de már megjegyeztem, h ilyenkor nem lehet, mert elkenődik a rúzs...aztán kibújik az ölelésemből, de a kezét nem eresztem.

Elsötétül a terem, csak a kifutó van megvilágítva. Elkezdődik a bemutató, de nem tudok ezzel foglalkozni. Eszembe jutott, amikor Mayát láttam először a kifutón...

-          Mire gondolsz? - súgja a kérdést, mikor háta mögé állva átölelem, és a nyakába temetem az arcomat.

-          Arra mikor először elhívtál arra a fehérnemű bemutatóra...ott szerettem beléd igazán... - válaszolok ugyan olyan halkan, aztán a nyakába csókolok - Ugyan olyan gyönyörű, érzelmes, és okos nő vagy, mint akkor...Szeretlek szerelmem...

-          Én is szeretlek. - mosolyog csillogó szemekkel rám nézve.

-          Nem akarsz valami hasonló vörös fehérneműt tervezni magadnak? Imádnám ha otthon csak úgy ledobnád magadról, és...

-          Steve... - szól rám.

-          Imádom mikor elpirulsz... - lopok még egy újabb puszit - Annyira kívánlak... - súgom még halkabban a fülébe...és fenekére simítanám a kezemet, de...

-          Viselkedj... - szól rám mosolyogva, és visszateszi csípőjére a kezemet, amibe finoman bele is marok...

Elég nehezen bírom ki az estét. Egész végig a merevedés ellen küzdök. Szerintem szándékosan választotta ezt a ruhát, hogy kínozzon. Le kell nyugodnom kicsit...

-          Kimegyek a mosdóba... - súgom oda kicsimnek, mikor a bemutatónak vége, már csak jópofizni kell mindenkivel...

Mikor jövök vissza, egy nő elém áll, de tudomást se veszek róla, csak kikerülöm és Mayát keresem a tekintetemmel. Meg is van, de ki az a csóka mellette?! Mikor odaérek, azonnal megfogom kicsim kezét, széttépem ha kikezdett Mayával...

-          De jó, hogy a férjed is itt van, akkor meg is beszélhetjük. - mit? - Had mutatkozzam be, Randy Parker. Mayával sokat dolgoztunk együtt, fotós vagyok. - nyújtja a kezét.

-          Steve Silver. - fogok vele kezet.

-          Tudja arról beszélgettünk Mayával, hogy nagyon szép családjuk van, és talán csinálhatnék egy fotósorozatot önökről. Negyven, ötven képre gondoltam....egy könyvszerű albumba szerkeszteném meg. Mit szól hozzá? - mit szólok...azt hittem, hogy kikezdett Mayával és most ez...rémeket látok...

-          Nem is tudom, nem vagyok az a pózolós típus... - elég kínosan érzem magam.

-          Kérlek... - simul az ölelésembe kicsim.

-          Hát... - olyan boci szemekkel tud rám nézni - Rendben. - adom be a derekamat, mire kapok az arcomra egy puszit.

Megbeszéljük a részleteket, aztán megyünk is. Ahogy kinyitom Mayának a kocsiajtót, megint végig nézek rajta, és...annyira kívánom. Beülök a kocsiba, áthajolok hozzá, hogy hosszan megcsókoljam. Imádom az ajkait...és mindenét, alig várom, hogy otthon legyünk.

Kinyitom neki a kocsiajtót, kisegítem az autóból, aztán a karjaimba kapom, és következő állomás a kanapé. Eddig bírtam várni. Végig fektetem, és fölé mászva csókolom meg.

-          Egész este annyira kívántalak, nem tudok tovább várni... - csókolgatom nyakát- Elképesztően gyönyörű vagy... - mondom leállva és megcirógatom arcát - Szeretlek... - csókolom meg, aztán megint nyakára térek. Szerelmem lecsúsztatja rólam a zakót, és meglazítja a nyakkendőmet, amiből ki is bújok, de...ezt a ruhát hogy vegyem le róla?! - Szerelmem...segíts levenni rólad ezt a ruhát... - mondom, mikor már lovagló ülésben ül rajtam és gombolja ki az ingemet

-          Annyira szeretlek... - kuncog....talán türelmetlenségemen.

Feláll és szép lassan csúsztatja le magáról, közben ledobom magamról az ingemet és a nadrágomat...ohh igen, máris csak egy szexi tanga és harisnyakötő van rajta...és egy magassarkú...A látvány teljesen letaglóz. Hirtelen levegőt is elfelejtek venni. A világ leggyönyörűbb nője és az enyém...
Közelebb sétál, és előttem megállva húz fel magához, és csókol meg. Kezei lesiklanak boxerem pereméig, aztán belenéz a boxerembe, meglátja, hogy már állok és szexi mosolyra húzódik a szája.

-          Tetszik amit láttál? - kérdezem mosolyogva.

-          Nagyon... - néz a szemembe. Bár picit piros a pofija, de tetszik, ez a kettőssége...bátor, ugyanakkor szégyellős....imádom...

 

Szenvedélyesen csókol meg, közben lejjebb tolja boxeremet, és simogatni kezdi merevedésemet. Mellkasomat, hasamat csókolja végig, aztán letérdelve nyal végig farkamon. Felsóhajtok, és hajába túrva élvezem, ahogy ki be járok szájában. Annyira észbontóan szexi, ahogy a szemembe nézve szopogatja merevedésemet...Mikor erősebben szívja meg, hangosan felnyögök, de nem akarok elmenni...a kanapéra ültetem és leveszem tangáját. Tetszik a harisnyakötő, magassarkú párosítás...maradnak. Türelmetlen vagyok...azonnal nyalni kezdem, később ujjaimmal kényeztetem, míg melleit csókolgatom...aztán visszatérek lábai közé és tovább hajszolom a gyönyör felé nyelvemmel is. Próbál leállítani, de én akkor is folytatom...vállamba mar, teste megfeszül, és hangosan nyögve megy el. Tovább folytatom nyelvjátékomat, közben melleit gyömöszölöm...

Feltérdelek, és merevedésemmel izgatom tovább, de hirtelen hátra dönt a szőnyegen, és szenvedélyesen csókol meg, közben ölembe ül. Ohh szerelmem...imádom mikor ilyen vad vagy...Egyre gyorsabban és gyorsabban lovagol rajtam, már én is felveszem a ritmusát, aztán felülök, hogy melleit vagy éppen ajkait csókoljam, míg rajtam mozog. Csókunkba nyögve élvez el de tovább folytatja a lovaglást, míg én is elmegyek. Öleljük és csókolgatjuk egymást, míg csillapodik kicsit a légvételünk.

-          Fantasztikus vagy... - dőlök hanyatt, közben kicsim leszáll az ölemből és megáll fölöttem.

-          Menjünk zuhanyozni... - mosolyog rám.

A zuhany alatt és a hálóban is szeretkezünk az éjszaka. Újabb karmolások díszelegnek rajtam, de én cseppet sem bánom hiába aggodalmaskodik Maya. Imádom mikor ilyen vad, de azt is mikor olyan kis pirulós...halálosan szerelmes vagyok...

Pár nap múlva már a fotózáson vagyunk. Először a gyerekeket fotózzák...olyan édesek, és May már most olyan kis ügyesen helyezkedik a kamerák előtt, mint az anyukája. Csak nem modell lesz ő is?! 
Csatlakozunk mi is Mayával...kicsit ideges vagyok, meg feszengek a kamerák előtt...De kicsim egyetlen csókkal megnyugtat. A gyerekekkel játszunk, a kezünkbe vesszük, kattog a gép, villannak a vakuk, aztán kitalálja Randy, hogy most csak Mayával legyek a képeken. Nem tudom mit csináljak, hogy hova nézzek, és annyira tapizni sem akarom kicsimet, nehogy kényelmetlenül érezze magát. De ez Maya világa, megold mindent, szépen türelmesen vezeti a mozdulataimat, és navigál, hogy merre néztek. A tekintete egyszerűen vadító, és nagyon beleéli magát...egyszer csak magára irányítja a tekintetemet, mikor a földön az alkaromon támaszkodom félig oldalt...a hátam mögött helyezkedett el, és...szemembe néz. 

-          Kicsim, ha most otthon lennénk... - súgom a fülébe, mire hirtelen visszazökken, és elpirul. Felnevetek, és magamhoz húzva adok édes ajkaira egy puszit.


Saya2016. 07. 30. 22:56:19#34470
Karakter: Maya Takahasi



The image “http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/mayatakahasi.png” cannot be displayed, because it contains errors.

Szinte hazamenekülök a gyerekekhez. Egyedül ők azok, akik képesek enyhülést hozni a szívem fájdalmára. Mellettük nem érzem azt, hogy kevés vagyok. Amikor már csak mi hárman vagyunk itthon, elpityeredem, de igyekszem úgy, hogy ők ne vegyenek belőle észre semmit. Hamar lefektetem őket és én is elmegyek zuhanyozni. Úgy érzem le kell mosnom ezt a mocskot magamról. Rosszul vagyok attól, amit láttam és hallottam. Néha még a szerelmünket is mocskosnak érzem, ha arra gondolok, hogy ő hány nővel...Ilyenkor mindig azt érzem, hogy ezernyi szilánk fúródik a szívembe. Talán fél óra telhetett el azóta, mióta hazaértem. Csak gyorsan ágyba akarok kerülni, de amint sikerül, kivágódik az ajtó...

-Elmondanád, hogy ezzel mégis mi volt a célod? Mi ütött beléd, hogy kurvákat küldesz nekem?! Mit rontottam el Maya? .kérdezi Steve

-Semmit, csak úgy érzem, hogy bezárlak, és...te nem ilyen vagy. Neked kellenek ezek a bulik, az izgalmak...én ezt nem tudom megadni...adni akartam neked egy estét, mikor becsukom a szemem, és...

-Hagyd abba! -vág közbe- Míg a kocsiban ültem és vártalak, azon agyaltam, hogy mi volt nekem annyira jó ezekben a bulikban...Nekem nem kell a régi életem. Nem kell senki más rajtad kívül. Reggelente, ha előbb kelek fel, csak gyönyörködöm benned, és el sem merem hinni, hogy velem vagy. -közelebb jön- Te vagy az életem...és  csak nem akartam, hogy megunj, ezért van a szakáll és más hajviselet...de ha ez benned kételyeket ébreszt...

-Nekem tetszik, csak félek, hogy egyszer...

-Soha nem csalnálak meg, és soha nem tudnálak elhagyni. -mondja magához ölelve.

-De én nem tudok neked olyan izgalmakat adni, mint ezek a lányok...én nem vagyok olyan.

-És én pont ezért szeretlek, mert nem vagy olyan. Londonban a szállodában...-mosolyogva emeli magára tekintetemet, nagyon zavarban vagyok-megtanítottál szeretkezni...addig semmi nem számított, csak az, hogy nekem jó legyen...Mikor először voltunk együtt...bár az lett volna az első nekem is...-ha tudnád én mennyire szeretném, ha ez így lenne...Le is gördül pár könnycsepp az arcomon, amiket lágyan töröl le- Nekem minden szeretkezésünk izgalmas volt...a kipirult arcod, a ködös tekinteted, a sóhajaid, a...-szájára teszem a kezemet.

-Nem történt semmi azokkal a lányokkal? -alig merek rákérdezni, de muszáj tudnom. Tudom, hogy most nem hazudna még akkor sem, ha a válasz fájdalmas lenne...

-De...-mi?!- kibasztam a kocsiból, biztos nem volt kelleme neki...a másik meg már magától is kiszállt...

-Steve...-ütök a mellkasára, mert a szívbajt hozta rám, de ő csak jót nevet.

-Szeretném, ha elhinnéd, hogy szeretlek, és csak veled vagyok boldog...

-Én is szeretlek. -megcsókolom. Steve közben a fenekembe markol és a nyakamat kezdi csókolni, miközben az ágyhoz is megérkezünk és arra döntve csókolna tovább, de...én nem akarom. Eltolom magamtól. Nem menne azután, hogy...nem, biztosan nem menne most.

-Ne haragudj, de...

-Semmi baj, hülye voltam, hogy ezek után...-sss...Megcsókolom. Még megnézem a gyerekeket, aztán Steve karjaiban alszom el.

Reggel egyedül ébredek. Matty még alszik, de May sehol. A kertben pillantom meg az apukájával, amint épp hintáztatja őt.

-Jó reggelt...-simogatom meg May arcát- Neked is jó reggelt! -öhm...-Minden rendben? -kérdezem, mert Steve nagyon le van fagyva.

-Gyönyörű vagy...-elmosolyodom és adok neki egy puszit.

-Menjünk be...-megfogom kislányunk kezét és elindulunk, de visszafordulok- Steve, te...nem jössz? -most tényleg a fenekemet nézte?

-De, megyek...-ne mosolyogj!

Steve kicsit ma rosszalkodik, egyszerűen nem bírok vele...Még az sem zavarja, hogy itt vannak a gyerekek, simogat, csókolgat, és kicsit többet, mint kéne. Délután viszont lefektetem a kicsiket és pakolászni kezdek.

-Nem foglalkozol kicsit velem is, babám? -húz magához.

-Tudod, hogy May már nem alszik olyan...fenekembe markolva csókol a nyakamba- sókat...-sóhajtok fel.

-És mi lenne, ha elvinnénk a gyerekeket anyámhoz? -puszilgatja az arcomat.

-Ne keltsük fel őket...-tolom el finoman.

-Akkor akár át is hívhatnánk, hogy vigyázzon rájuk, mi meg elmehetnénk valahova...

-Hova? -kérdezem.

-Mondjuk vásárolni, meg valamit harapni...-mosolyog.

-Randizni akarsz? -az előbb még úgy tűnt, hogy inkább a randi végére tekerné az eseményeket.

-Igen. -ad egy puszit- Imádom a gyerekeket, te is tudod, de néha jó lenne csak veled lenni.

-Hát...rendben...menjünk. -átkarolva a nyakát adok neki egy csókot.

Végül is csak elmegyünk, először a plázába, nagyon sok mindent veszünk a gyerekeknek. A partra is kinézünk, fagyizunk, sétálgatunk kéz a kézben. Csak ne zavarna, hogy így megbámulják őt a nők. Sosem tudom, hogy azért, mert izmos és helyes, vagy azért, mert...Fáj még rágondolni is, hogy ezek a nők is lehettek már vele.

-Szeretlek...csakis téged...-fogja meg gyengéden arcomat és érinti össze homlokunkat.

-Én is szeretlek...-fogom meg a kezét és megcsókolom.

Mivel késő van, hazaindulunk. A garázsba beállva azonban Steve megfogja a kezemet.

-Mit szólnál, ha nem mennénk még be? -kérdezi.

-Miért? Mit szeretnél a kocsiban? -válasz helyett ő is kikapcsolja az övét, hogy közelebb hajolva megcsókoljon. Combomról feljebb csúszik a keze a lábam közé, de most már megfogom a kezét- Steve én...én ezt nem biztos, hogy akarom...

-A kocsiban nem szeretnéd? -kérdezi az arcomat puszilgatva.

-Mi van, ha valaki kijön? -eltolom magamtól- Steve, figyelsz rám?

-Csak rád figyelek...-mosolyodik el.

-Steve...-komolyan beszélek!

-Oké, nem muszáj, ha nem szeretnéd...menjünk, nézzük meg a gyerekeket.

Már mindenki alszik, ezért úgy döntünk, hogy együtt zuhanyozunk le. Steve mögém állva kezdi a nyakamat csókolni, de én hátra fordulva kérek egy rendes csókot is tőle. Melleimet gyömöszöli, miközben hozzá simulok.

-Steve...haragszol? -kérdezem felé fordulva, mert még mindig itt motoszkál ez a dolog a fejemben.

-Miért?

-Mert nem akartam a kocsiban...-neki biztos nem ez lett volna az első, lehet ezért ment volna neki olyan könnyen.

-Dehogy...nem akarok semmit erőltetni...-csókolja tovább a nyakamat.

Türelmetlenül kap fel és visz az ágyra. Az egész testemet bejárja csókjaival, itt-ott meg is harapva. Ujjaival izgat, míg melleimen cuppog, de nagyon sietős neki, mert máris belém hatol. Hamarosan én kerülök felülre és lassú mozgással kezdek ringani ölében. Ki akarom élvezni minden pillanatát a szeretkezésnek és nem akarom, hogy csak úgy gyorsan túl legyünk rajta, mert akkor az csak szex lenne. Lehajolok hozzá, hogy megcsókoljam, mire fenekembe markolva kezd mozogni. A szájába harapva jelzem, hogy ezt csak hagyja rám, de hogy őszinte legyek, tetszik a gondolat, hogy ennyire kíván...Abba sem hagyom a mozgást, míg mindkettőnkre le nem csap az orgazmus.

Egy darabig csak pihenünk, Steve csókolgat, simogat és kezeivel megint melleimet kezdi gyömöszölni. Először csak simogatni kezdem legnemesebb tagját, de aztán bátrabban fordulok meg és veszem a számba, míg csakhamar ő is beveti nyelvét és ujjait is. Nagyon élvezem, talán túlzottan is, mert bár nem akarom, mégis elélvezek karjai között. Lassan mozgatom tovább kezemet férfiasságán, de ő átveszi az irányítást és mögém térdelve löki magát belém. Még magamnak is szégyellem bevallani, de nagyon élvezem Steve vehemensségét. Mikor hátamra fordulok, jobban szétlöki lábaimat, merevedésével izgat, de én magamra rántom, és ezzel egyúttal elérem azt is, hogy mélyre hatoljon bennem. Jó ég...Egész lassan kezd mozogni, míg át nem lépi az élvezet kapuját. Pár lökés után engem is utolér az orgazmus, ami alatt akaratlanul is végig karmolom Steve hátát.

-Te kis vadmacska...-csókol meg, de..

-Jézusom, ne haragudj...-mit tettem?

-Miért kéne? -ölelne magához, de aggódva nézem a hátát.

-Ajj, te vérzel...menjünk mossuk le...-gyorsan kiviszem őt a zuhany alá.

-Szerelmem...-megfogja a kezeimet és nyaka köré helyezi- csodálatos vagy, és a karmolással együtt is nagyon élveztem...-zavartan fordulok el, de visszafordítja maga felé tekintetemet- Sok ilyet szeretnék még...-fenekembe markolva csókol meg.

Pár nap múlva még mindig az jár a fejemben, hogy talán butaság volt visszautasítanom őt az autóban. Én voltam az, aki izgalmat ígért neki, mégis visszatáncoltam. Ki kell valamit találjak, ha nem akarom, hogy unatkozzon mellettem.

-Mára mik a terveid? -kérdezem reggeli közben. May közben az öccsével játszik a nappaliban, már amennyire tud vele játszani, inkább csak próbálja felkelteni az érdeklődését, mivel még túl pici a játékhoz.

-Gondoltam ma sokáig bent maradok az irodában, hogy a héten már ne kelljen bemenni és akkor elmehetnénk valahova a gyerekekkel. -oh nagyszerű.

-Értem...jól hangzik...De akkor menj taxival, majd én érted megyek. A gyerekeket meg átviszem anyuékhoz addig. -mosolygom.

-Felnőtt estét tervezel itthonra? -simítja combomra a kezét.

-Ha szeretnéd...de cserébe eljössz velem egy bemutatóra? Meghívtak és illene elmenni, de egyedül nincs kedvem. Tudom, hogy későn szólok, mert holnap este van, de én is csak ma reggel tudtam meg. Nem akarták, hogy a sajtó is megszimatolja. Ez olyan vip rendezvény lesz, amolyan terepszemle, hogy mit szólnak a ruhákhoz az emberek. Azt hiszem csak drágábban akarják eladni a kollekció darabjait, ezért csinálnak úgy, mintha egy nemzeti kincs lenne, amit védeni kell. -nevetek.

-Persze, hogy elmegyek veled. Ez nem lehet kérdés. -feleli és ad egy puszit.

-És az lehet kérdés, hogy te már...a kocsiban...tudod...-egészen elhalkul a hangom.

-Értem a kérdést, és szerintem tudod a választ...-felveszem a tányéromat és indulnék a mosogatógéphez, de megfogja a kezemet- Maya...

-Sajnálom, hogy én csalódást okoztam. Gondolom szereted az izgalmas helyeket, én meg...-próbálok ellépni, de még mindig nem ereszt.

-Igen, a legjobban a tengerpartot és a biliárdasztalt. -nevetve húz az ölébe egy csókra- Nem a helyszín a lényeg, hanem csakis te. -simogatja az arcomat.

-Te hol és kivel veszítetted el a szüzességedet? -azt hiszem megleptem ezzel a kérdéssel.

-Maya...

-Kérlek...csak essünk túl ezen, tudni szeretném...

-Az egyik iskolatársamhoz felmentem, hogy együtt tanuljunk, még nagyon fiatal voltam. Semmi extra, csak le akartam tudni, hogy én is túl legyek már rajta. Nem túl romantikus, tudom...Nem hiszel nekem, pedig az első igazi szeretkezésem, ami nem csak szex volt, az igen is Londonban történt. Előtte nem éreztem olyat, amit azon az estén. -elpirulok és lágyan csókolom meg megköszönve a választ.

Délután átviszem a gyerekeket a szüleim házába, én meg lelkiekben felkészülök a meglepetésre, amiben még mindig nem vagyok biztos. Nyugi Maya, menni fog! Este kocsiba is ülök és irány az iroda.

Ahogy elnézem már csak a portás van itt és a biztonságiak. A portást szépen hazaküldöm, a biztonságiaknak pedig szólok, hogy elég, ha a bejáratot őrzik. Huh...menjünk a felső szintre és csak nyugi! Steve az íróasztala mögött ül és szorgosan nézi az előtte lévő papírokat, de felfigyel cipőm kopogására vagy arra, hogy magam mögött ráfordítom a kulcsot a zárra.

-Szia...De jó, hogy jöttél. -mosolyog- Mindjárt kész vagyok és mehetünk.

-Jó, megvárom...-adok neki egy puszit, aztán mögé állva masszírozni kezdem a vállait.

-Nem veszed le a kabátodat? Rád fog melegedni.- kérdezi megsimogatva a kezemet, de megrázom a fejemet. Közben lassan az utolsó papírral is végez.

Mikor leteszi a tollát, megfogom a papír kupacot és átteszem a polcra. Steve csak meglepetten néz, de aztán még jobban meglepem, mikor leülök az asztalra és szétbontva kabátomat megláthatja, hogy nincs alatta egyetlen ruhadarab sem.

-Tudom, hogy azt mondtad nem a helyszín számít, de én itt akarom. -a szívem mindjárt kiugrik a helyéről, de teljesen lecsúsztatom magamról a kabátomat az asztalra és az újdonsült fekhelyet kihasználva dőlök rá.

-Álmodom? -derekam mellé tenyerelve hajol fölém- A világon nincs szebb nálad. -olyan szenvedéllyel csókol meg, hogy szinte felfalja ajkaimat, majd melleimet is. Széle mosollyal az arcán ül vissza a székébe és gurítja közelebb magát az íróasztalhoz. Combjaim alá nyúlva húz lejjebb, hogy nyelvével okozzon örömöt. Halk nyögésekkel adom tudtára, hogy nagyon élvezem. Egyik kezemmel hajába túrok, másikkal könyökömön támaszkodom meg. Mosolyogva nézem, hogy közben próbál megszabadulni ingétől. Egy határozott mozdulattal lököm őt hátra a székben és huppanok le az asztalról. Közös erővel sikerül levenni a ruháit. Elé térdelve simítok végig combjain. Igazából jobban zavarban vagyok, mint kéne, de számba veszem már most merev tagját.

Pár perc telhet csak el, mikor felhúz, pontosabban az ölébe húz. Lassan fogadom magamba és pont ilyen lassan is kezdek mozogni. Nem vagyok benne biztos, hogy a forgószék elég stabil ehhez, nagyon nyikorog...Jobban rádőlve harapdálom meg vállát, miközben ő végig a fenekembe markol, majd megunva a lassú tempót tesz fel az asztalra és vált sokkal gyorsabb mozgásra. Talán még sosem láttam ilyen tüzet a szemében, meg sem próbálja visszafogni magát. Az orgazmus szinte egyszerre csap le ránk, de még utána is hosszú másodpercek telnek el, mire egyáltalán csillapodik testem remegése és szívem heves dobogása.

-Ezzel most nagyon megleptél...-mondja nyakamat csókolgatva, miközben én már a kabátot veszem vissza.

-Nem akartam, hogy túlságosan csalódott legyél a múltkori miatt...-fordulok felé, hogy begomboljam az ingét- A portást elküldtem, kifelé magadhoz vennéd a biztonsági felvételt?

-Oh...megtarthatom? -szenvedélyes csókkal próbál meggyőzni.

-Nem is tudom...Olyan kínos...Ez a sok fény és a helyszín...-már a szemébe sem tudok nézni, annyira zavarban vagyok.

-Csodálatos vagy, semmit sem kell szégyellned. -elmosolyodom.

-Egyszer ígérem, hogy a kocsiban is...mindegy, menjünk! -nem tudom kimondani, inkább előre sietek.

Másnap este megint átviszem a kicsiket anyuékhoz. Kezdenek nagyon hiányozni, olyan rossz, hogy nem én teszem le őket aludni. Azonban a tegnap estére mégsem panaszkodhatom, mert Steve itthon sem hagyott unatkozni...Cserébe ma még csinosabban és merészebben öltözöm a szokásosnál, szeretném, ha büszke lenne rám.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/mayapartypic_zpssnbx9frc.png

-Kész...vagy? -néz döbbenten- Te ebben jössz? Nagyon szép vagy, de kissé sokat mutat...

-Neked akartam tetszeni. -simulok hozzá- Meg hát...Sok szép lány lesz ott...-lehajtom a fejemet. Ma éjszaka már azt álmodtam, hogy a bemutatón rajta kaptam őt egy lánnyal a raktárban. Kétségbeesetten próbálok mindenben a kedvében járni, de képtelen vagyok osztozni nem csupán a szerelmén, hanem a figyelmén is. Csak magamnak akarom és a gondolat, hogy már másé is volt és talán lesz is, az őrületbe kerget. 


Garfield2016. 06. 28. 21:54:18#34425
Karakter: Steve Silver



 

-          Azt nem! – tol el magától - Az első számú szabály egy modellnél, hogy nem csinálhat ilyen képeket senki kedvéért. A melleimért már fizettek volna...Gondolod, ha azért a rengeteg sok pénzért nem vetkőztem le, majd ingyen le fogok? Ezek a képek kikerülhetnek az internetre is, és akkor ki mossa le rólam a szégyent? És mi az, hogy videó? Te...te pornót akarsz velem forgatni? – most nem is értem miért akadt ki ennyire…

-    Maya, az előbb még te...és gondolod, hogy én feltenném? – tényleg?!

-    Én csak fehérneműs képekre gondoltam, és különben is...Amúgy meg, ha te nem is, más ellophatja. Nem akarom és kész! – és faképnél hagy…komolyan…most ez mi a tököm volt?!

 

Nem is igazán beszéltük meg ezt a dolgot, és nem is tudom, hogyan hozzam szóba. De próbálok kicsit változtatni a megjelenésemen, hogy ne  unatkozzon mellettem Maya. Remélem nem fogja zavarni a szakáll, ugyanis növesztek, és másképp vágatom le a hajamat is.

 

Egyik nap Briannel kimegyünk a partra, míg Maya átmegy a gyerekekkel Lorenhez, aztán ha anyósom elvitte a gyerekeket, a csajok utánunk jönnek. Addig is mi strandröpizünk. Olyan keveset tudunk kijönni, és röpizni. Ez hiányzik…majd megbeszélem kicsimmel, hogy sűrűbben jöjjünk…akár a gyerekekkel is.

Nézd, csak emlegetni kellett, már itt is vannak. Bár látom, hogy nagyon beszélgetnek, és már látom is, hogy mi a téma. Brian is levágja, ahogy a csajra néz, emlékszik rá…de én inkább csak felejteni akarom. Kizárólag Maya érdekel. Egyszer csak Loren idekiabál Briannek és még fütyül is neki…Jézusom, annyira jó, hogy Maya nem ilyen, Utálnám, ha kutyának nézne…

-          Szia… - áll meg elöttem a homokot bámulva. Derekára simítom a kezeimet, és közelebb húzva megcsókolom…így kell köszönni kicsim…

-          A feleségem vagy és én büszke vagyok rá. Legközelebb köszönj rendesen... – így is van, mosolyogj szerelmem…

 

Elhülyülünk a parton, csak hát kicsit sokáig, menni kell a gyerekekért. Otthon ők már mennek is aludni, aztán a konyhába megyek, hogy összeüssek valami kaját vacsira. Ez addig a pillanatig tök jól is megy, míg szerelmem meg nem jelenik egy igazán rövidgatyában, ami éppen hogy  afenekét takarja, és rajta van ugyan egy kardigán, de nem tudom minek…ki van gombolva és alatta csak egy melltartó van. Imádom mikor ilyen szexi…Nem is tudok arra figyelni amit igazából csinálok, mert alig tudom levenni a szememet Mayáról…

kis idő után kicsikém átveszi a vacsikészítést. Jobb is, mert csúnya konyhai balesetet szenvedtem volna. Míg kicsim zöldséget aprít, én hátulról átölelve csókolom a nyakát…hmm…finom…

-          Kérdezhetek valamit, amire őszintén is válaszolsz? – kérdezi.

-     Igen, de ha az a kérdés, hogy éhes vagyok-e, akkor inkább csak rád... – szívom meg nyakán a puha, selymes bőrét…

-     Pont erről... – fordul felém - Tudom, hogy te sok lánnyal... én meg sosem kérdeztem meg, hogy...nem is tudom... – nagyon zavarban van én meg nagyon nem értem, de figyelek - Te nem unatkozol velem az ágyban? Biztos sokkal izgalmasabb dolgokban volt részed előttem... – blokk…mi van?!

-     Maya, ugye ez vicc? – fogom meg az arcát - Hidd el, hogy messze veled a legjobb a szex. Nekem nem kell, hogy más legyél, sőt...Minden mozdulatod, minden csókod különleges és a tested... – ajkamba harapva nézek végig rajta…legszívesebben most is benne lennék - Tudod, hogy a szexen kívül is van, ami megfogott... – finoman megcsókolom - A szíved.

-     Ez mind szép és jó, de az izgalmakra biztosan szükséged van. Ha kell, kérj tőlem dolgokat, de ha nem, akkor...Megvan még az az óvszer a pénztárcádban? Én egy napra becsukom a szememet, és ha szeretnél mással... – elég! Lesöprök mindent a pultról, és felültetem rá Mayát, hogy megcsókoljam.

-     Elég! Én azt sem hiszem még mindig el, hogy egy ilyen nőnek én kellettem, te meg azt hiszed te vagy nekem kevés?! – csókolom meg újra - Egész este arra várok, hogy ágyba vigyelek, nem erre a hülyeségre, amit beszélsz... – a pultra döntve csókolom tovább. Mikor kicsim átkulcsolja lábait a derekamon, felemelem és a kanapéhoz viszem, ahol fölé mászva csókolom tovább.

-      Apa! – May?!

-     Mi a baj hercegnőm? – veszem fel.

-     Anya... – mondja szipogva mikor meglátja Mayát is.  Édes kicsi hercegnőm…

-     Mi az, kicsim? – jön ide Maya és ad kislányunknak egy puszit.

-     Azt álmodtam, hogy apa elment. – jajj ne sírj, hát itt vagyok… - Ugye nem leszünk megint külön? – édesem…

-     Soha többé. – puszilgatom meg - Ha anyának megint el kell mennie dolgozni, akkor apa is veletek megy, jó? – kérdezem mosolyogva.

-     Igen, apa mostantól akkor lesz velünk, amikor csak akar. – mosolyog Maya is.

 

Kislányom nem tud elszakadni tőlem, így elviszem lefektetni. Addig ott kell vele lenni, míg el nem alszik. Édes kis hercegnőm, nekem pont ugyan ennyire hiányoztatok, de soha többet nem hagyom, hogy elmenjetek! Mikor már alszik a kis manó, csendben kiosonok a szobából, és megyek vissza Mayához.

-          Már el is aludt. Keresel valamit? – kérdezem meglátva nála a pénztárcámat - Ha megint azt akarod ellenőrizni, hogy mennyi mindent vettem a gyerekeknek...jól van, tudom, hogy elkényeztetem őket, de... – kezdek magyarázkodni, de félbeszakít.

-     Nem. Mondd csak, hol van az óvszer? Azt mondtad, hogy mindig van egy a pénztárcádban, emlékszel? Kabalaként akkor is nálad volt, mikor már rég a fogamzásgátlót szedtem, azt mondtad, hogy ha mégsem szedném, ne legyen akadály az együttlétünknek...Te...te megcsaltál? Lefeküdtél valakivel? – tessék?!

-     Dehogy.  – nevetem el magamat - Kidobtam, mert ezer éves volt, és különben is megmondtam, hogy nem foglak megcsalni, akkor minek ez? – kérdezem már mérgesen, mert így belegondolva ez azért nem volt olyan vicces.

-     Új haj, új szakáll...talán új barátnő is, nem? Én... – sírja el magát.

-     Maya... – leülök mellé, és átölelem - Csak téged szeretlek.. – csókolom meg.

-     Vigyél el...Menjünk el egy hétre csak mi ketten...Taníts meg rossznak lenni...Én...én nagyon szeretném, ha a régi Steveről sem kéne lemondanod. Bulizzunk, lássunk világot, vagy ha szeretnél, maradjunk itthon és járjunk le a strandra...Had legyek a szeretőd egy hétre...

 

Pár nap múlva és sok gondolkodás után ráveszem Mayát, hogy jöjjön el velem egy buliba. Ha múltkor nem hozza fel, hogy legyünk rosszak néha, eszembe sem jutott volna elhozni ide. De ahogy megérkezünk, és körbe nézek, már tudom, hogy ez nem volt jó ötlet…

-     Milyen csinos a feleséged, Steve... – és még ez is…ki a tököm?

-     Ismerjük egymást? – húzom magamhoz Mayát.

-     Lola vagyok, de olyan részeg voltál, hogy nem csodálom, hogy nem emlékszel. Nem jöttök fel az emeletre? Ott sok a szabad szoba...beszélgethetnénk... – simít végig Maya haján, én meg kezdek ideges lenni.

-     Én nem akarok... – azt hiszem mehetünk is haza…

-     Lola, ugye? Na húzz el szépen... – förmedek rá.

-          Oh kicsi Steve...mérges vagy, mert az exeid inkább a feleségeddel feküdnének már le? Khloe és rögtön kiszúrta őt. Rá sem emlékszel? Strandröpi meccs utáni gyors furulyás, ha? – mit nevet mint egy hülye?! Ez tényleg kibaszott vicces… - Oké, megyek már...De tudod elég szomorú, hogy régen egy szoknyára meghívóként tekintettél, most meg egynek a szélén ülsz, mint egy kiskutya... – szuka…

-     Nem érzem jól magam. – mondja kicsim.

-     Azt nem csodálom. – mondom sóhajtva – Hülyeség volt eljönni, menjünk? – kérdezem.

-     Én nem akarlak elrángatni, csak undorodom mindentől, ami itt van. Próbálok jó képet vágni, csak nagyon nehéz. – semmi baj, megfogom a kezét, hogy induljunk, de kirántja az enyémből és elindul kifelé.

-     Maya, mondtam, hogy menjünk... – mondom miután utol érem.

-          Mindjárt mehetünk, csak van még egy kis elintéznivalóm... – mi? Bent? Megfogom a kezét.

-          Veled megyek, nem akarom, hogy valaki megint beléd kössön.

-          Csak a mosdóba megyek, sietek. – rendben.

 

A kocsiban várom Mayát, és közben azon agyalok, hogy én valaha ezt szerettem...minden nap ilyen bulikba jártam, most meg egyenesen undorodom attól, ami itt van. Maya jobb emberré tett...elmosolyodom. De jut eszembe...hol van már?! Szállnék ki, hogy megkeressem, mikor nyílik az ajtó, de az a csaj száll be, aki megszólított bent...és egy másik is...

-          Ti meg...hogy van ehhez pofátok?! Na takarodjatok, míg szépen mondom! - kezdek ideges lenni.

-          Nyugodj meg Steve...

-          Kussolj! - vágok közbe - Nem akarom, hogy Maya bármit is félre értsen, és...

-          Pont ő küldött. - vág közbe a másik csaj - Mondtuk neki, hogy csatlakozzon ő is, de hát... - sóhajt egyet. 

-          Micsoda? - ez...ez nem lehet igaz... – Neked elment az eszed! A feleségem soha nem…

-          Szerinted akkor most hol van? És mi honnan tudtuk, hogy melyik kocsiban keressünk? A csini kis feleséged csak egy jó éjszakát akart neked szerezni…

-          Maya… - kinézek az ablakon, de tényleg nem látom sehol.

-          Szóval...mi lenne ha visszamennénk az egyik szobába, és... - végig simít a mellkasomon, de ellököm a kezét.

-          Takarodjatok... - mondom dühösen...

-          Lenne pár ötletem, hogyan nyugtassalak meg... - a hátsó ülésről át akar ölelni a másik, de kiszállok a kocsiból és feltépem az ajtaját.

-          Na kifelé! - megfogom a karját és kirántom a kocsiból, mire a másik is kiszáll.

 

Visszaülök, és padlógázzal indulok el. Hogy a fenébe gondolta ezt?! A saját feleségem...komolyan nem hiszem el. Ez tényleg megtörtént?! 

 

Ahogy hazaérek, azonnal keresem, hogy hol van. A nappaliban nincs. A konyhában sincs...elindulok fel, menet közben benézek a gyerekekhez, ők alszanak...itt sincs. Idegesen vágom ki a szoba ajtaját...

-          Elmondanád, hogy ezzel mégis mi volt a célod? - szegezem neki a kérdést - Mi ütött beléd, hogy kurvákat küldesz nekem?! - kérdezem mérgesen. Mikor rám néz, a szemeiben...mi ez a megtörtség? - Mit rontottam el Maya?

-          Semmit, csak úgy érzem, hogy bezárlak, és...te nem ilyen vagy. Neked kellenek ezek a bulik, az izgalmak...én ezt nem tudom megadni...adni akartam neked egy estét, mikor becsukom a szemem, és...

-          Hagyd abba! - vágok közbe - Míg a kocsiban ültem és vártalak, azon agyaltam, hogy mi volt nekem annyira jó ezekben a bulikban...Nekem nem kell a régi életem. Nem kell senki más rajtad kívül. Reggelente ha előbb kelek fel, csak gyönyörködöm benned, és el se merem hinni, hogy velem vagy. - közelebb lépek hozzá - Te vagy az életem...én csak nem akartam, hogy megunj, ezért van a szakáll és más hajviselet...de ha ez benned kételyeket ébreszt...

-          Nekem tetszik, csak félek, hogy egyszer...

-          Soha nem csalnálak meg, és soha nem tudnálak elhagyni. - ölelem magamhoz.

-          De én nem tudok neked olyan izgalmakat adni, mint ezek a lányok...én nem vagyok olyan.

-          És én pont ezért szeretlek, mert nem vagy olyan. Londban, a szállodában... - kipirult arca megmosolyogtat...magamra emelem a tekintetét - megtanítottál szeretkezni...addig semmi nem számított, csak az, hogy nekem jó legyen...Mikor először voltunk együtt...bár az lett volna az első nekem is... - letörlöm kibuggyanó könnyeit - Nekem minden szeretkezésünk izgalmas volt...a kipirult arcod, a ködös tekinteted, a sóhajaid, a... - számra teszi a kezét.

-          Nem történt semmi azokkal a lányokkal? - kérdezi félve.
- De... - döbbenten néz rám - kibasztam a kocsiból, biztos nem volt kellemes neki...a másik meg már magától is kiszállt...

-          Steve... - üt a mellkasomra, én meg csak nevetek.

-          Szeretném ha elhinnéd, hogy szeretlek, és csak veled vagyok boldog...

-          Én is szeretlek. - végre megcsókol...istenem de imádom az ajkait. Fenekébe markolva húzom közelebb, közben már nyakát csókolom, és az ágy felé navigálom. Ledöntöm, és rá mászva csókolom édes ajkait, de finoman eltol...

-          Ne haragudj, de...

-          Semmi baj, hülye voltam, hogy ezek után... - csókkal hallgattat el.

 

Míg megnézi a gyerekeket, én elmegyek zuhanyozni, aztán egymást ölelve alszunk el. Reggelt előbb ébredek, óvatosan kimászok mellőle, és bekukkantok a gyerekekhez. May már csendben játszik...de édes, nem ébresztette fel az öccsét...Szép csendben felöltözünk, és kimegyünk a kertbe. Hintáztatom, és játszok vele, míg Mayát meg nem pillantom az ajtóban. A mosolyától ragyog fel szerintem a nap...

-          Jó reggelt... - mosolyogva simogatja meg kislányunk pofiját mikor ideér, aztán rám néz - Neked is jó reggelt - nem tudom mi van velem, de nem tudok megszólalni - Minden rendben? - kérdezi kis idő után.

-          Gyönyörű vagy... - nyögöm ki végül, mire mosolyogva ad egy puszit. 

-          Menjünk be... - megfogja May kezecskéjét és elindulnak, nekem meg Maya fenekére téved a tekintetem... - Steve, te... - piros arcából ítélve látta, hogy mit néztem - ...nem jössz be?

-          De, megyek... - mosolyodom el.

 

Délelőtt játszunk a gyerekekkel, de nem bírom ki, hogy ne simogassam és csókolgassam Mayát. Sokszor jön zavarba szegénykém, és sokszor is szól rám, hogy ne a gyerekek előtt tapizzam, de...ez van. Lefektetjük a gyerekeket délutáni szunyára...ezt vártam a legjobban egész délelőtt. Maya persze megint pakolna a gyerekek után, de nekem más terveim vannak. 

-          Nem foglalkozol kicsit velem is, babám? - húzom magamhoz.

-          Tudod, hogy May már nem alszik olyan... - fenekére simítom a kezemet és bele is markolok, közben nyakába csókolok - sokat... - sóhajtja.

-          És mi lenne, ha elvinnénk a gyerekeket anyámhoz? - kérdezem arcát puszilgatva.

-          Ne keltsük fel őket... - tol el finoman magától.

-          Akkor akár át is hívhatnánk, hogy vigyázzon rájuk, mi meg elmehetnénk valahova...

-          Hova? - néz rám komolyan.

-          Mondjuk vásárolni, meg valamit harapni... - mondom mosolyogva.

-          Randizni akarsz? - kérdezi meglepetten.

-          Igen. - lopok egy puszit - Imádom a gyerekeket, te is tudod, de néha jó lenne csak veled lenni.

-          Hát...rendben...menjünk. - átkarolja a nyakamat, és kapok egy finom csókot.

 

Kicsim kicsit sokat készülődik, már anyám is itt van, és a gyerekek is felébredtek, de megéri ennyit várni. Nem tudom hogy lehet valaki ennyire gyönyörű...

Elmegyünk vásárolni...körbejárjuk az egész plázát, de inkább a gyerekeknek vásárolgatunk. Elmegyünk a partra, fagyizunk, és sétálgatunk. A kezét egy percre sem engedem el...az enyém...de a nevetésből hirtelen válik komollyá az arca. Arra nézek, amerre ő is, mert nem értem a hirtelen hangulatváltást. Egy csaj...feltünően bámul engem...

-          Szeretlek...csakis téged... - simítom arcára a kezemet, összeérintem a homlokunkat.

-          Én is szeretlek... - simítja a kezemre a kezét, és megcsókol.

 

Már nem ülünk be sehova vacsizni, mert már biztos hiányolnak a gyerekek, úgyhogy elindulunk haza. A tengerparttól nem messze van egy hely, ahova egyetemi srácok vitték a barátnőiket egy körre. Talán egyszer elviszem oda. Bár nem tudom mit szólna egy autós szeretkezéshez...
Hazaérve látjuk, hogy sehol nem ég a villany, gondolom már mindenki alszik...végülis elég késő van. A garázsba állok, és Maya már szállna ki, mikor megfogom a kezét.

-          Mit szólnál, ha nem mennénk még be?

-          Miért? Mit szeretnél a kocsiban? - azt hiszem megmutatom...

 

Kikapcsolom a biztonsági övemet, és közelebb hajolva megcsókolom. Finoman hívom táncra nyelvét, közben combját simogatom már szoknyája alatt. Mikor már bugyiján keresztül izgatnám, megfogja a kezemet.

-          Steve én...én ezt nem biztos, hogy akarom... - oké, értem...

-          A kocsiban nem szeretnéd? - kérdezem arcát puszilgatva.

-          Mi van ha valaki kijön? - eltol magától - Steve, figyelsz rám? - néz rám komolyan.

-          Csak rád figyelek... - mosolyodom el perverzen.

-          Steve...

-          Oké, nem muszáj ha nem szeretnéd...menjünk, nézzük meg a gyerekeket. - lopok egy puszit, és kiszállok.

 

Tényleg mindenki alszik...anyu is a gyerekek szobájában. Igazi nagymama, nagyon szereti a gyerekeket. Mi Mayával kihasználjuk az alkalmat, és elmegyünk együtt fürdeni. Ahogy meglátom meztelenül, már állok is mint egy zászlórúd. Hátulról ölelem a zuhany alatt, és nyakát csókolom. Hátra fordítja fejét, hogy megcsókoljuk egymást...mellét gyömöszölöm, édesem meg ütemesen mozgatja fenekét farkamnál...ohh édes...hogy lehetsz ilyen szexi?!

-          Steve... - fordul felém - haragszol? - mi?

-          Miért? - kérdezek vissza.

-          Mert nem akartam a kocsiban... - olyan ártatlanul mondja, még ez is felizgat.

-          Dehogy...nem akarok semmit eröltetni... - tovább csókolom nyakát.

 

Nem bírok tovább magammal, és felkapva az ágyra viszem. Annyira kívánom, hogy hirtelen azt sem tudom hol csókoljam. Úgyhogy egész testét bejárom csókjaimmal, itt ott finoman meg is harapdálom...Mellénél időzök kicsit, addig is ujjaimmal szerzek örömet neki. Ujjaim helyét kemény farkam váltja fel...tudom gyors vagyok, de annyira kívánom, hogy egy perccel sem tudtam volna tovább várni. De figyelek rá, és nem döngölöm a matracba, sőt, még azt is hagyom, hogy ledöntsön magáról, hogy meglovagoljon. Imádom, ahogy lassú táncot lejt rajtam.

Mikor lehajol hozzám, hogy megcsókoljon, fenekébe marva lökök rajta párat, de a számba harap. Mrrr kicsim...legszívesebben fordítanék a felálláson, és keményen mozognék tovább, de nem vagyok állat. Veszem az adást, és hagyom, hogy kiélje magát. Lassan szeretkezünk tovább, míg a csúcsra nem jutunk. Háttal fekszik nekem, én meg csak csókolgatom és simogatom ahol csak érem, aztán már csak melleit markolászom. Hátra nyúlva kezdi mozgatni rajtam a kezét, aztán megfordulva a szájába is veszi. Magamra húzom, hogy nyelvemmel hozzáférjek, és ő is élvezze az előjátékot. Miután ujjaimat is bevetem, elfojtott nyögéssel megy el, és lustán mozgatja tovább a kezét rajtam.


Kimászok alóla, és mögé térdelve lököm magam kicsimbe. Fenekét markolászva kezdek mozogni egyre gyorsabban és mélyebben. Mikor már alkarján támaszkodik, rá hajolok, hogy nyakát csókoljam és szívjam meg kicsit, aztán a hátára fordul. Lábait jobban szétfeszítem, és farkamat bejáratánál fel le mozgatva izgatom. Szerelmem megfogja a kezemet, és magára ránt, hogy megcsókoljam, de ezzel a lendülettel, a lehető legmélyebbre jutok kicsimben. Hirtelen benne reked a levegő...fölé támaszkodva várok kicsit, aztán lassan mozogni kezdek. Kis idő múlva egymás ajkát falva ér el az orgazmus....pár lökés után kicsim erősen karmolja végig a hátamat, ahogy a csúcsra ér. 

-          Te kis vadmacska... - súgom szájába, és csókolom meg.

-          Jézusom, ne haragudj... - mondja pár pillanat múlva, mikor magához tér.

-          Miért kéne? - kérdezem és magamhoz ölelném, de a hátamat kezdi nézegetni.

-          Ajj, te vérzel...menjünk mossuk le... - felkel és máris húz magam után a fürdőbe.

-          Szerelmem... - fogom meg kezeit a zuhany alatt és helyezem nyakam köré - csodálatos vagy, és a karmolással is együtt nagyon élveztem... - elpirulva kapja el a fejét, de visszafordítom - Sok ilyet szeretnék még... - fenekébe marva csókolom meg.


Saya2016. 03. 27. 22:10:55#34127
Karakter: Maya Takahasi



The image “http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/mayatakahasi.png” cannot be displayed, because it contains errors.

-Komolyan mondod? -közelebb lépve megfogja az arcomat- Igaz, hogy nagyon kívánlak, de semmit sem akarok erőltetni...

-Nem kell erőltetni semmit...-megcsókolom, közben lassan lecsúsztatja rólam köntösömet. Most is zavarban vagyok tekintetétől, és attól, hogy úgy néz végig rajtam, mint aki fel akar falni. Ajkaimmal meg is teszi, mert hamar fölém kerülve csókol meg. Ujjaim félve érintik izmos mellkasát, de mire hátáig érek, már vággyal ölelem magamhoz élvezve nyakamra hintett csókjait. Még több évezettel tölt el nyelvének tánca mellbimbóm körül, és halk nyögésekkel jutalmazom, mikor meg is szívja azt. Mikor újra megcsókol, próbálom levenni a rajta lévő bokszert, ami kis segítséggel megy is. Vágyait csillapítva veszem kezembe merevedését, ami csakhamar kőkemény lesz. Talán ezért is dönt újra maga alá és csúszik le lábaim közé, ahol nyelvével és ujjaival együtt repít a mennyországba. Az újabb csodálatos érzésre sem kell sokat várnom, mert egy csók alatt belém hatol. Először csak a nyakamat csókolgatja, de szépen lassan mozogni kezd, amit fokozatosan gyorsít. Ez egy olyan érzés, amit csak Steve tud kihozni belőlem, és ami még így a szeretkezés közben is bennem tombol. Azt akarom, hogy minél közelebb legyen hozzám, hogy csókoljon, hogy úgy szeressen, ahogy még senki mást nem szeretett soha. Hátát karmolva szívom ki a nyakát, éreznem kell, hogy az enyém. Engedi azt is, hogy én kerüljek felülre, és ezt kihasználva gyorsabb tempóra váltva lovagolom meg. Steve felülve hozzám markol fenekembe, miközben érzem orgazmusát, és hamarosan sajátomat is egész testemben.

-Szeretlek...-csókol meg.

-Én is szeretlek...

Zuhanyozni megyünk ki a fürdőszobába, de a közben beiktatott újabb szeretkezés sincs ellenemre, ahogyan az alvás sem egy ilyen eseménydús éjszaka után.

Reggel már a gyerekekkel együtt keltjük apát, amiért cserébe egy csókot kapok, és átveszi Mattyt tőlem.

-És szeretnétek valahova elmenni, míg szabin vagyok? -kérdezi mosolyogva.

-Szerintem maradjunk...elég volt most nekik ennyi utazgatás. -még most is nyűgösebbek, mint szoktak.

-Akkor mit csináljunk? -kérdezem, de közben Steve nagyon elbambul. Most...engem bámul?

-Apa, apa figyelsz? -kérdezi May ugrálva.

-Persze, bocsánat...

Steve szabadsága alatt mind együtt vagyunk, rég éreztem ilyen nyugodtnak magam. Talán ezért is olyan nehéz visszaengedni őt a munkába. Én sem tétlenkedem, végre hivatalosan is megjelent a saját kollekcióm. Ennek örömére a kis családomat is szeretném belevonni a modellkedésbe, de azt hiszem a drága férjecském nem nagyon örül neki...

-Babám, én nem vagyok modell, nem tudom hogy kell csinálni...

-A gyerekek sem tudják, mégis nagyon jó képeket csináltam róluk...-mondom közelebb lépve-Minek hívnék férfi modellt, mikor a férjemnek tökéletes teste van? -derekába marva csókolom meg.

-Ohh a francba...-sóhajt.

-Mi a baj? -kérdezem, közben simogatni kezdem.

-Csak pár kép. jó? -mosolyogva adok neki egy csókot, de...

-Steve...-megcsókol- Most nem lehet...de bepótoljuk...-mondom kissé zavartan.

-Ugyan már, csak 20 perc...-húz vissza magához.

-De...Nekem nem elég annyi...-még jobban zavarba jövök.

-Édes vagy...-nevet.

-Ne nevess ki...-sértődök meg.

-Bocsáss meg szerelmem, de olyan aranyos vagy...sem sem tudom mondani mennyire szeretlek. -csókol meg fenekemre markolva, de gyorsan kiszabadulok.

A fotószobává alakított kis szobában először a gyerekeket fényképezem. Még nem érzem annak az idejét, hogy más fotózza őket, nem akarom, hogy megrémüljenek, és túlzottan erőltetni sem akarom ezt a dolgot rájuk, ezért én magam készítem a képeket. Annyit voltam már a kamera másik oldalán, hogy ez sem okoz nagy fejtörést. Egyik nap viszont Steve-et jelölöm ki új célpontomnak.

-Steve...Ezeket vedd fel, és akkor...-megyek hozzá ruhákkal.

-Már most akarsz engem is fényképezni? -kérdezi meglepetten.

-A férfi katalógusnak is már meg kellett volna jelennie, és Maya nem hajlandó más férfit fényképezni, ezért csúszásban vagyunk...kérlek, öltözz gyorsan...-mondja anyu, mert ő is itt van, mivel ő a még mindig a menedzserem.

-Jó...-egyezik végül bele.

-Segítek...-kicsit igazítok a ruháján, és próbálok nem a szemébe nézni, hogy leplezzem zavartságomat.

Viszont egész jól sikerülnek a képek, annak ellenére is, hogy Stevenek nem sok kedve volt ehhez az egészhez.

-Maya...

-Igen? -mosolyogva adok neki egy alsót.

-Most csak szívatni akarsz, ugye? Téged is fotóztak fehérneműben?

-Nem...De téged még fényképezhetlek...-mosolygom.

-Nem!

-Magáncélra sem? -kérdezem tőle.

-Akkor gatya sem kell...-átölelve megcsókol- Anyud? -kérdezi, de már a nyakamat csókolgatja.

-Lefektette az előbb a kicsiket, és el is ment...

-Cserélj memóriakártyát a gépben...-súgja a fülembe.

-Miért?

-Magáncélra szeretnék képeket...és videót...-szívja meg a nyakamat.

-Azt nem! -tolom el magamtól- Az első számú szabály egy modellnél, hogy nem csinálhat ilyen képeket senki kedvéért. A melleimért már fizettek volna...Gondolod, ha azért a rengeteg sok pénzért nem vetkőztem le, majd ingyen le fogok? Ezek a képek kikerülhetnek az internetre is, és akkor ki mossa le rólam a szégyent? És mi az, hogy videó? Te...te pornót akarsz velem forgatni? -akadok ki teljesen.

-Maya, az előbb még te...és gondolod, hogy én feltenném?

-Én csak fehérneműs képekre gondoltam, és különben is...Amúgy meg, ha te nem is, más ellophatja. Nem akarom és kész! -kiviharzom a szobából.

Pár nap múlva Lorennel és Briannal megbeszéljük, hogy kimegyünk a partra. Már rég voltunk kint így mind a négyen, a gyerekekre ma anyu vigyáz. Talán alkalmam lesz Steve-vel is megbeszélni ezt az egész dolgot, mert igazból a veszekedésünk óta nem jött fel ez a téma. A fiúk előre mennek a partra, mert én még átugrom Lorenhez, hogy megnézzem a kisfiát. A kislánya is már akkorát nőtt, hogy szinte alig ismerem meg. Igen...mostanában elhanyagoltuk a barátainkat...Persze ő is megnézi az én kicsikéimet mielőtt anyu elvinné őket. Meg is jegyzi viccesen, hogy May veszélyesen szép, és már most jobb, ha figyelünk rá, mert hamar nagymama leszek. Azt hiszem az oviban még nem kell féltenem őt komolyabb udvarlóktól. De kétség kívül szép kislányom van. A vonásaimat tőlem örökölte, de a szeme...Mintha Steve gyönyörű szemeibe néznék...

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/may_zps2magqzy5.png

Délután kimegyünk a fiúk után. Loren bikiniben és szoknyában jön, de nekem nincs kedvem mutogatni magam, ezért kicsit jobban felöltözöm.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/mayawhite_zpsb3dkmftn.png

-Maya...mi van Steve-vel? Szakállat növesztett? -néz a messzeségbe Loren a fiúkat megpillantva.

-Jah igen, de nekem tetszik. Valahogy férfiasabb lett tőle, és kicsit olyan, mintha új pasim lenne. -nevetek. Szerintem nagyon helyes lett, de félek ezt mások is észre fogják venni...

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/stevebeach_zpszb6hyfzo.png

-Maya, biztos jó ötlet volt kijönni ide? -fél szemmel odapillantok amerre Loren is néz. Egy lány bámulja elég feltűnően Steve-et.

-Te ugye elég régóta kijársz a strandra és elég sok mindenkit ismersz...Csak egyszer kérdezem meg...Volt vele? Loren meg sem kérdezi, egyértelmű, hogy arra gyanakszom, hogy Steve egyik exe az.

-Igen...

-Oké...-erőltetek magamra egy mosolyt- Akkor én most...

-Most szépen odamész a férjedhez. -mondja, majd odakiabál nekik- Brian! Gyere csak ide! -és még hangosan fütyül is neki. Szegény fiú, az egész strand előtt vált belőle kiskutya...De ha már feláldozta magát és idejön, akkor én meg oda. Kissé kínos, mert Steve is meglátta már azt a lányt, és szerintem tudja, hogy én is.

-Szia...-állok meg előtte a homokot bámulva, de ő a derekamnál fogva közelebb húz és megcsókol.

-A feleségem vagy és én büszke vagyok rá. Legközelebb köszönj rendesen...-dorgál le mosolyogva, mert nem puszival köszöntem neki, ami az én arcomra is mosolyt csal.

Először a kicsikért megyünk el, mert sokáig maradtunk a parton. Hazaérve az az első, hogy már bújnak is aludni, Steve meg próbálkozik a vacsora készítéssel, de nem annyira megy neki. Lehet azért, mert folyton engem bámul. Kicsit kényelmesebb ruhába bújtam, igyekszem kacérabb lenni a közelében...

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/mayachill_zpsmzbopltu.png

Egy darabig még nézem, hogy ügyetlenkedik, hogy valamit kihozzon abból a kuszaságból, amit csinál, de aztán besegítek neki, jobban mondva utána már csak ő segít nekem. Mondjuk inkább most csak feltart, mert miközben én a zöldségeket szeletelem, addig ő a derekamat ölelve csókolgatja a nyakamat.

-Kérdezhetek valamit, amire őszintén is válaszolsz? -kérdezem tőle.

-Igen, de ha az a kérdés, hogy éhes vagyok-e, akkor inkább csak rád...-szívja meg erősebben a nyakamat.

-Pont erről...-felé fordulok- Tudom, hogy te sok lánnyal...-mindig szomorú leszek, ha erre gondolok- én meg sosem kérdeztem meg, hogy...nem is tudom...-zavarban vagyok és félek a választól is- Te nem unatkozol velem az ágyban? Biztos sokkal izgalmasabb dolgokban volt részed előttem...

-Maya, ugye ez vicc? -fogja meg az arcomat- Hidd el, hogy messze veled a legjobb a szex. Nekem nem kell, hogy más legyél, sőt...Minden mozdulatod, minden csókod különleges és a tested...-ajkába harapva néz végig rajtam- Tudod, hogy a szexen kívül is van, ami megfogott...-lágyan megcsókol- A szíved.

-Ez mind szép és jó, de az izgalmakra biztosan szükséged van. Ha kell, kérj tőlem dolgokat, de ha nem, akkor...Megvan még az az óvszer a pénztárcádban? Én egy napra becsukom a szememet, és ha szeretnél mással...-nincs időm befejezni. Egy laza mozdulattal söpör le mindent a pultról, még odanézni is félek. Legnagyobb meglepetésemre azonban ez nem düh, mert felkap és feltesz a pultra, hogy vadul megcsókoljon.

-Elég! Én azt sem hiszem még mindig el, hogy egy ilyen nőnek én kellettem, te meg azt hiszed te vagy nekem kevés?! -újra megcsókol- Egész este arra várok, hogy ágyba vigyelek, nem erre a hülyeségre, amit beszélsz...-a pultra döntve csókol tovább, közben lábaimmal kulcsolom át derekát, így könnyedén felemel, hogy átvigyen a nappaliba. Már a kanapén csókolózunk, mikor...

-Apa! -oh May...

-Mi a baj hercegnőm? -száll le gyorsan rólam, és felkapja a kislányunkat, aki meglát engem is, ahogy felülök a kanapén.

-Anya...-szipog.

-Mi az, kicsim? -megyek oda és adok neki egy puszit.

-Azt álmodtam, hogy apa elment. -pityog- Ugye nem leszünk megint külön?

-Soha többé. -puszilgatja agyon Steve- Ha anyának megint el kell mennie dolgozni, akkor apa is veletek megy, jó? -mondja Steve.

-Igen, apa mostantól akkor lesz velünk, amikor csak akar. -mosolygom.

Steve fekteti le Mayt, aki hamar elalszik. Szegény kicsikém, tényleg nagyon hiányozhatott neki az apukája. Szeretném, ha velünk maradna, ha örökre egy család lehetnénk, de az elvesztésének a félelme bennem talán nem is alaptalan. Tudom nem kéne rémeket látnom, de a kíváncsiságtól hajtva belenézek a pénztárcájába, és nincs benne semmi...Hitelkártyák, pénz, iratok igen, de...óvszer nem...

-Már el is aludt. -jön vissza- Keresel valamit? -néz érdeklődve a kezemben lévő nyitott pénztárcájára- Ha megint azt akarod ellenőrizni, hogy mennyi mindent vettem a gyerekeknek...jól van, tudom, hogy elkényeztetem őket, de...

-Nem. Mondd csak, hol van az óvszer? Azt mondtad, hogy mindig van egy a pénztárcádban, emlékszel? Kabalaként akkor is nálad volt, mikor már rég a fogamzásgátlót szedtem, azt mondtad, hogy ha mégsem szedném, ne legyen akadály az együttlétünknek...Te...te megcsaltál? Lefeküdtél valakivel? -kérdezem szomorúan és dühösen.

-Dehogy. -nevet- Kidobtam, mert ezer éves volt, és különben is megmondtam, hogy nem foglak megcsalni, akkor minek ez? -most már kezd ő is dühös lenni.

-Új haj, új szakáll...talán új barátnő is, nem? Én...-a fenébe, hogy mindig elsírom magam.

-Maya...-leül mellém és magához húz- Csak téged szeretlek..-lágyan megcsókol.

-Vigyél el...Menjünk el egy hétre csak mi ketten...Taníts meg rossznak lenni...Én...én nagyon szeretném, ha a régi Steveről sem kéne lemondanod. Bulizzunk, lássunk világot, vagy ha szeretnél, maradjunk itthon és járjunk le a strandra...Had legyek a szeretőd egy hétre...-félek előcsalogatni a régi énjét, de attól még jobban, hogy ha túl sokáig nyomja el magában, akkor hirtelen fog robbanni. Nem vagyok benne biztos, hogy a vadulás jó ötlet, de bízom Steveben, és abban, hogy mellette semmi bántódásom nem eshet.

Egyik nap Steve rávesz, hogy menjünk el egy buliba, amit az egyik régi haverja tart. Ő sem tudja milyen lesz, csak annyit, hogy valakinek szülinapja van. Alig érkezünk meg, de máris mennék haza. Üvöltő zene, részeg emberek mindenhol, és ráadásul azok a nők, akik italt szolgálnak fel félmeztelenek.

-Milyen csinos a feleséged, Steve...-áll mellénk egy lány.

-Ismerjük egymást? -kérdezi tőle, közben közelebb húz magához.

-Lola vagyok, de olyan részeg voltál, hogy nem csodálom, hogy nem emlékszel. -nevet- Nem jöttök fel az emeletre? Ott sok a szabad szoba...beszélgethetnénk...-mondja, közben végig simít egy hajtincsemen.

-Én nem akarok...-komolyan mondom, hogy félek.

-Lola, ugye? Na húzz el szépen...-szól rá mérgesen Steve.

-Oh kicsi Steve...mérges vagy, mert az exeid inkább a feleségeddel feküdnének már le? Khloe és rögtön kiszúrta őt. Rá sem emlékszel? Strandröpi meccs utáni gyors furulyás, ha? -kérdezi nevetve- Oké, megyek már...De tudod elég szomorú, hogy régen egy szoknyára meghívóként tekintettél, most meg egynek a szélén ülsz, mint egy kiskutya...

-Nem érzem jól magam. -.mondom Stevenek, miután a lány elment.

-Azt nem csodálom. -sóhajt egyet- Hülyeség volt eljönni, menjünk?

-Én nem akarlak elrángatni, csak undorodom mindentől, ami itt van. Próbálok jó képet vágni, csak nagyon nehéz. -vallom be őszintén, mire megfogja a kezemet. Ez életem legrosszabb estéje, és csak azért imádkozom, hogy túléljem valahogy. A szívem szinte kiszakad a helyéről, ha elképzelem őt az ilyen lányokkal...Milyen sok nő fordulhatott meg az ágyában? Mindegyikkel ugyanazt tette, amit velem, minddel úgy szeretkezett, mint velem...mindet úgy kívánta, mint engem és én csak egy vagyok közülük...Bárcsak a szívem megszűnne dobogni és csak akkor indulna el újra, ha már megszűnt ez a csontig hatoló fájdalom, amit egész testemben és lelkemben érzek.

Kirántom a kezem a kezéből és elindulok kifelé. Az ajtó előtt éllok meg és veszek egy nagy levegőt. Bent szinte már fojtogatott a légkör. Én nem vagyok idevaló, és nem is akarok. Ennyit nem változhat egy ember, képtelenség. Steve kalitkában él mellettem.

-Maya, mondtam, hogy menjünk...-jön ki utánam.

-Mindjárt mehetünk, csak van még egy kis elintéznivalóm...-indulnék be, de megfogja a kezemet.

-Veled megyek, nem akarom, hogy valaki megint beléd kössön.

-Csak a mosdóba megyek, sietek. -füllentek, de valójában megkeresem azt a lányt, aki az előbb odajött hozzánk. Nagyon közönséges és olcsó volt, de az ocsmány belső ellenére nagyon szép is.

-Visszajöttél? Jó döntés! -mosolyog, mikor meglát.

-Nem, én csak...Hogy mondjam? Ez az este rádöbbentett arra, hogy néha talán kimenőt kéne adnom a férjemnek, szóval...ha te és a barátnőd kimennétek hozzá a kocsiba, hálás lennék. Egy kicsit...beszélgessetek vele...-porrá alázom magam, de a történtek után nem tudom, hogy valaha is képes leszek lefeküdni a saját férjemmel és ez kiábrándító.  Most pedig jobban néz ki, mint valaha...és gondolom amúgy sem várna sokáig rám.

-Te nem jössz? -megrázom a fejemet.

-Engem vár otthon két gyerek...-legalább nekik én vagyok az egyetlen anyukájuk. Kis hezitálás után elindulnak. Nézem őket a kocsi felé sétálni, miközben hívok egy taxit, pedig már szinte kétségbeesetten én akarok lenni az a lány, aki felkínálja magát Stevenek, aki elég bátor ahhoz, hogy azt mondja, hogy menjünk el egy csendes helyre és szeretkezzünk a hátsóülésen. De nem vagyok az, akárhogy is szeretném. Az nem én vagyok... 


Garfield2015. 10. 14. 08:47:38#33562
Karakter: Steve Silver





-          Oké...elég! – mászik ki alólam, és magára veszi a köntösét - Próbálom megszokni, hogy itt vagy velem, de az az igazság, hogy nem megy. Hiányoztál, és igen, jó, hogy itt vagy, de nem volt rossz a gyerekekkel sem. Amikor veled vagyok, azt érzem, hogy meg kell feleljek neked és néha úgy érzem, hogy ez nem sikerül. Tudom, hogy te már sok nővel voltál, és biztos sokan sokkal izgalmasabbak voltak, mint én...Végre visszanyertem a szülés előtti testemet, és azt gondoltam, hogy talán, ha újra szépnek látsz, könnyebb lesz, de nem az. Néha azt kívánom, bárcsak én is lefeküdtem volna már másokkal... – sóhajt, de…
-          Maya...te...te most azt mondod, hogy meg akarsz csalni? – ugye nem?!
-          Dehogy! – ohh rendben van…megnyugodtam - Én csak attól félek, hogy rám is rám fogsz unni...mert neked...neked az az izgalmas, ha mindig valaki újat kapsz. Én már próbáltam erre felkészülni, és gondolatban elengedtelek. – jajj kicsim…
-          Butaságokat beszélsz. – az ölembe ültetem - Szeretlek. Életemben először szerelmes vagyok, és csakis beléd. Tökéletes a tested, és terhesen is pont ilyen szépnek láttalak. Nem tudnék és nem is akarok nélküled élni...majd belezavarodtam ebbe a távolságba is. Néha én vagyok az, aki nem érti, hogy mit szeretsz bennem, és mivel érdemeltem ki, hogy még velem vagy. És, ha azt hiszed, hogy nem vagy elég izgalmas... – add csak a kezed babám…merevedésemre teszem.
-          Steve... – imádom mikor elpirul.
-          Adok neked időt, ne félj... – kap egy puszit, mert nagyon édes…
-          Nekem lehet, hogy idő kell, de neked nem...szóval... – lábaim közé kúszik. és lehúzza a boxeremet.
-          Maya, nem kell, ha...
-          Sss… - vág közbe - tudom, hogy nem kell, de én szeretném...vagyis te szeretnéd, ezért csinálom. – oldalra simítja a haját, lassan végig nyal merevedésemen.
 
Felsóhajtok, és elég szaporán veszem a levegőt, ahogy rá nézek, pedig csak most kezdte el…a szájából járok ki-be, annyira jól csinálja, és olyan rég volt ilyen...Egyre gyorsabban hajszol szerelmem a csúcs felé, és nem is kell sok, hogy elélvezzek. Maya az ágyra dönt, és nyakamat csókolja édesen, aztán miközben rámarkol farkamra, megcsókol. Egyre gyorsabban mozgatja a kezét, de a csókot egy pillanatra sem szakítja meg…Érzem, hogy nem akar többet, ezért nem állítom le, pedig szívesen megtenném, mert nagyon hiányozik, hogy szeretkezhessek vele…Újra elmegyek, és szeretném én is feljuttatni a csúcsra, de nem engedi…
 
Nemsokára végre hazautazunk…az egész család…végre…Nagyon jó, hogy nem üres a ház, hogy a gyerekek csicsergését hallom, és Maya mellett aludhatok el, és ébredhetek reggel. Ennél több nem is kell. Szabit is kiveszek, hogy a családommal tudjak lenni, mert elég sok időt töltöttünk távol, és majd beleőrültem. Viszont pár papírt alá kell írnom, hogy később senki ne zavarjon a szabadságom alatt.
 
A gyakornok, akit apám rám sózott, mikor meglát, bejön az irodámba. Aláírom a gyakorlatát, mert míg távol volt, áthelyeztem az egyik legjobb emberünkhöz, és mázlija van, mert marasztalni is szeretné…Apám már fel is vette. Míg a papírokat nézem és írom alá, itt fecseg…nem vagyok ám hülye, tudom, hogy mit akar, de azt tőlem nem kapja meg…mesél valami olyasmit, hogy Lewis kikezdett vele, és látványosan visszautasította…igazából annyira nem figyelek, de nem akarok bunkó lenni…
-          Komolyan? – kérdezek vissza.
-          Komolyan mondom...teljesen le volt döbbenve. – nevet.
-          Nagyon jól tetted. Mr. Lewis azt hiszi magáról, hogy ő a világ közepe, és mindenkivel kikezdhet. – mondom őszintén, de ez az igazság.
-          Hiányozni fog Mr. Silver... – lép közelebb, de nem nem…
-          Ugyan...jó helyed lesz Lewisnál is. Igaz vén kujon, de ért a nemből, nem fog zaklatni, becsületes ember és jó főnök. – zárom le röviden és határozottan.
-          Meglehet. Hiszen lejárt a gyakorlatom... Önnek pedig jó pihenést...Olvastam, hogy hazajött a felesége. Gyönyörű nő...és szerencsés... – hát igen…
-          Túlságosan is szép. – kalandozik el egy pillanatra a gondolatom…csodálatos… - Egyszerűbb lenne az életünk, ha csak fele ennyire lenne szép, és fele ennyi újságban sem szerepelne. – nevetem el magam - Megyek is, mert otthon már várnak. Sok sikert a munkához!
-          Köszönök mindent... – biccent felém, és már nyitom is az ajtót.
-          Maya...Hát te? Kicsim, csak nincs valami baj? – nem szokott bejönni az irodába…
-          Nincs...úgy néz ki nincs. – ohh már értem… - Csak hiányoztál. – ahhhaaaa…kis féltékeny, hogy lehetsz ilyen édes?!
 
Mikor hazaérünk, látom, hogy Loren vigyáz a gyerekekre. Jó látni, még marad is egy kicsit beszélgetni, de kezd késő lenni, és megy haza Brianhez, mert már biztos nehezen boldogul a gyerekekkel…
A mi kicsikéinknek meg vacsi, és anya még engedélyez egy kis játékot, aztán irány az ágy. Még mindig nem szoktak hozzá az időeltolódáshoz, sokat alszanak, de nem baj, pihenjék csak ki magukat. Mi is elmegyünk fürdeni, de utána még muszáj ránéznem a babámra. Olyan édesek, hogy az valami hihetetlen…betakarom őket, és megyek vissza a szobába.
-          Alszanak? – jön be Maya a fürdőből…egy köntösben, amit össze sem kötött magán…ohh istenem…
-          Aha... – mérem végig…annyira gyönyörű, és annyira kívánom - Nem könnyíted meg ezt az udvarlós idószakot... -  nevetek kínosan…tudom, hogy még nem akarja…
-          Ki mondta, hogy tovább kell udvarolnod? – kérdezi válláról lecsúsztatva a köntösét - Veled akarok lenni...ha te egyáltalán akarsz még... – a szívem mindjárt kiugrik a helyéről…
-          Komolyan mondod? – közelebb lépek, és arcára simítom a kezemet - Igaz, hogy nagyon kívánlak, de semmit sem akarok erőltetni... - szinte szikrázik a levegő...elég rég volt ilyen.
-          Nem kell erőltetned semmit... - csókol meg.
 
Lassan lecsúsztatom róla a köntöst, és muszáj megnéznem a gyönyörű feleségemet magamnak. Olyan tökéletes, olyan szexi...és olyan aranyos a kipirult arcával. Az ágyra döntöm, és fölé támaszkodva csókolom meg. Mellkasomon indul meg simogató keze, és a hátamon köt ki mikor már nyakát csókolom. Megszívom puha bőrét, és felsóhajtva mar a hátamba. Nagyon nehezemre esik, de nem teperhetem le csak úgy...régen voltunk együtt, nem akarom, hogy véletlenül fájdalmat okozzak neki. 

Melleihez érek csókjaimmal. Nyelvemmel táncolom körbe bimbóját, és meg is szívom...de imádom ezeket a hangokat...újra fölé magasodva csókolom meg, amit szenvedélyesen viszonoz, közben boxeremet próbálja lejjebb varázsolni rólam. Feltérdelek, hogy könnyebb legyen levenni, kicsim felül, és keze máris félig merev farkamon dolgozik. Nem hagyom sokáig, mert én akarom kényeztetni. Lassan hátra döntöm, és lekúszok lábai közé, ahol nyelvemmel és ujjaimmal repítem fel a csúcsra. 
Gyengéd harapásokkal jutok fel szájához, hogy egy édes csókot lopjak, és a csók alatt kicsimbe hatolok. A levegő is benne reked...hagyom, hogy szokja kicsit, addig is nyakát csókolom. Feltérdelve kezdek lassan mozogni...olyan gyönyörű, és most annyira a matracba döngölném, de nem lehet...visszafogom magam, és csak egy kicsit gyorsítok a tempón. 
Lehúz magához, hogy megcsókoljon. Hátamat marja, és már teljesen kiszívta a nyakamat...ennyire hiányoztam? Fenekembe markol, és próbál ösztönözni, hogy mozogjak gyorsabban, de akkor túl hamar vége lenne. 

Kis idő múlva Maya kerül felülre, és kicsit vadabb tempóban kezd meglovagolni...érzem, hogy mindjárt elmegyek...felülök hozzá, és fenekét marva csókolom, míg el nem megyek...pár pillanat múlva kicsim is hangosan nyögve élvez el a karjaimban. 
-          Szeretlek... - csókolom meg.
-          Én is szeretlek... - mondja levegőt kapkodva.
 
Kimegyünk együtt zuhanyozni, de simogatásokból és csókokból hamar szeretkezés lesz. Fáradtan dőlünk az ágyba meztelenül, és egymás karjaiban alszunk el. Annyira hiányzott már ez...

Reggel édes csókjára ébredek. Már gyűrném magam alá, de meglátom a kezében Mattyt...May meg az ágyban ül mellettünk. Milyen kellemes ébresztő. Felülök, és lopok még egy csókot, és elveszem tőle a fiunkat.
-          És szeretnétek valahova elmenni, míg szabin vagyok? - kérdezem mosolyogva.
-          Szerintem maradjunk...elég volt most nekik ennyi utazgatás. - mondja kicsim.
-          Akkor mit csináljunk? - nézek Mayára és látom csak egy köntös van rajta...milyen szexi volt benne tegnap este.
-          Apa, apa, figyelsz? - ugrál May mellettem.
-          Persze, bocsánat... - kapom el Mayáról a tekintetem, és nézek Mayre.
 
A szabadságom alatt sok családi program van...imádom a gyerekeket, és Mayába újra és újra beleszeretek. Csak sajnos apának vissza kell mennie dolgozni, de igyekszem nem túlzásba vinni, és sok időt a családommal tölteni.

Eltelik pár hónap, mire Matty már totyog és May is egyre nagyobb és ügyesebb. Maya modellkedik tovább, de büszke vagyok rá...már a saját kollekciója is piacra van dobva végre. May és Matty is belekóstolhatnak a modellkedésbe, sajnos még engem sem akar kihagyni...
-          Babám, én nem vagyok modell, nem tudom hogy kell csinálni... - mondom, mikor megint ezzel nyaggat.
-          A gyerekek se tudják, mégis nagyon jó képeket csináltam róluk... - közelebb lép és sejtelmesen végignéz rajtam - Minek hívnék férfi modellt, mikor a férjemnek tökéletes teste van? - derekamba mélyednek az ujjai, és megcsókol.
-          Ohh a francba... - sóhajtok...miért csinálja ezt?
-          Mi a baj? - kérdezi mosolyogva a hasamat és mellkasomat simogatja.
-          Csak pár kép, jó? - felcsillan a szeme és kapok egy finom csókot. De most apuci is kaphatna valamit...
-          Steve... - nenenene...megcsókolom - Most nem lehet...de bepótoljuk... - mondja elpirultan.
-          Ugyan már, csak 20 perc… - húzom vissza magamhoz.
-          De… - most ha lehet még pirosabb a pofija – Nekem nem elég annyi… - hadarja el.
-          Édes vagy… - nevetem el magam.
-          Ne nevess ki… - jajj ne duzzogj babám.
-          Bocsáss meg szerelmem, de olyan aranyos vagy…el se tudom mondani mennyire szeretlek. – csókolom meg. Fenekére simulnak kezeim, és közelebb húzva mélyítem csókunkat.
 
De inkább gyorsan eliszkol. Nézem ahogy fotózza a gyerekeket…külön erre a célra rendezett be a házban egy szobát. Egyszínű háttér, megvilágítások, és photoshop…a képek a gépen jelennek meg…tényleg nagyon ügyes a fotózásban is. Mivel most az anyukája menedzseli kicsimet, ezért itt szokott lenni a fotózásokon. Én meg itthon dolgozom ha tehetem…
-          Steve… - jön kicsim ruhákkal a kezében – Ezeket vedd fel, és akkor…
-          Már most akarsz engem is fényképezni? – kérdezem meglepetten.
-          A férfi katalógusnak is már meg kellett volna jelennie, és Maya nem hajlandó más férfit fényképezni, ezért csúszásban vagyunk…kérlek, öltözz gyorsan… - magyarázza az anyósom, kicsim meg csak bólogat.
-          Jó… - húzom a számat, és én nem fogok elvonulni, hogy átöltözzek…
-          Segítek… - igazgatja rajtam a felsőt, és még egy puszit is kapok…jól érzem, vagy jól érzem, hogy ha most nem lenne itt senki…
 
Igazából elég hülyén érzem magamat, mert nem tudom mit kéne csináljak. Csak nézek Mayára, hogy most mi van…Kapom az instrukciókat, most üljek le, álljak fel, feküdjek le, ne így nézzek a kamerába, egyáltalán ne nézzek a kamerába…hatvanszor átöltöztet, de az a rész már egész jó, mikor Mattyt adja a kezembe, hogy csak játsszak vele, és majd ő csinál képeket.
-          Maya… - nézek rá értetlenül, mikor egy alsógatyát ad oda.
-          Igen? – mosolyog rám.
-          Most csak szívatni akarsz ugye? Téged is fotóztak fehérneműben? – mondd, hogy nem…
-          Nem… - mosolyog – De téged attól még fényképezhetlek…
-          Nem! – vágom rá.
-          Magáncélra sem? – ohh…nézzenek oda milyen bátor valaki…
-          Akkor gatya sem kell… - ölelem át, hogy megcsókoljam – Anyud? – kérdezem, közben a nyakát puszilgatom.
-          Lefektette az előbb a kicsiket, és el is ment… - hmm…
-          Cserélj memóriakártyát a gépben… - súgom a fülébe.
-          Miért?
-          Magáncélra szeretnék képeket…és videót… - szívom meg a nyakát.


Szerkesztve Garfield által @ 2015. 10. 14. 20:53:57


Saya2015. 02. 03. 15:15:49#32400
Karakter: Maya Takahasi



The image “http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/mayatakahasi.png” cannot be displayed, because it contains errors.

-Talán mégis...-adja át a kicsit. Hamar megnyugszik a karomban. -Szia hercegnőm...-megy Mayhez- Idejössz apához? -May emlékszik az apjára, és nagyon örül neki. Egész délután együtt játszanak, mert Matty valahogy nem tud megnyugodni Steve jelenlététől. Látom rajta, hogy ez bántja...

-Jól vagy? -kérdezem meg tőle este, miután a kicsik elaludtak.

-A fiam nem ismer meg, és...

-Régen látott, még nagyon kicsi, elfelejtett, de...

-Te is? Mióta itt vagyok, meg sem öleltél, nem is csókoltál meg...mikor megláttál, takargatni kezdted magad, mintha egy idegen férfi lennék...-hajtja le a fejét- Nem lett volna szabad elengedni benneteket...

-Azt hittem ezen már túl vagyunk...-sóhajtok.

-Melletted lett volna a helyem...bocsáss meg...-simítja a kezét arcomra- Nem hagylak magadra...soha többet...-közelebb lép.

-De nekem még egy ideig itt kell maradnom.

-Tudom...-megcsókol. Olyan furcsán érzem magam, mint mikor legelőször csókolt meg. Lassan-lassan csak megölelem őt. -Annyira hiányoztál...-ölel, de kibújok az öleléséből.

-Ezért vettél fel egy titkárnőt? -nagyon haragszom. Megígért valamit...

-Nekem nincs titkárnőm...-hazug!

-Steve...láttam a múltkor...-elmosolyodik?!

-Ő nem egy titkárnő...csak egy gyakornok...apu ragaszkodott, hogy nálam tanuljon, de ez nem fontos, mert nem megyek vissza, csak ha te is. Vissza akarom kapni a családomat...Maya...szeretlek...te már nem? -kérdezi.

-Hogy kérdezhetsz ilyet? Persze, hogy szeretlek...-mindig is szerettem, és szeretni is fogom, még akkor is, ha úgy érzem néha, hogy jobb lenne külön.

-Csak? -megfogja a kezemet.

-Annyira eltávolodtunk egymástól...-felbiccenti a fejemet.

-Akkor majd udvarolok neked...-mi?

-Steve...

-Komolyan. -mosolyog- Hoztam neked valamit. -egy kis dobozkát ad oda nekem.

-Ezt miért kapom? -egy pillanatra bevillan az a kép, mikor azt hittem gyűrűt kapok tőle, de mégsem azt adott. Már akkor jobban szerettem őt...

-Mert szeretlek. -válaszolja mosolyogva.

-Ez nagyon szép...-az ujjamra húzza, mert ezúttal tényleg gyűrűt ad- Köszönöm...-csókolózni kezdünk. Annyira belemerülünk, hogy azt veszem észre, hogy már a kanapén vagyunk.

-Mi lesz az udvarlással? -kérdezi a fenekembe markolva.

-Igazad van...-adok neki egy puszit, és felállok- akkor ezt nem szabad.

-De...-sóhajt csalódottan- azért aludhatok veled? -hmm...

-Na jó...-felkap, és bevisz az ágyra.

-Gyönyörű vagy...-lassan végig simít ajkaimon, és megcsókol. Egész éjjel magához ölel. Fura, de már el is felejtettem milyen biztonságot ad az, ha ő is velem van...

Reggel is az ő karjaiban ébredek, ő pedig csókomra, de közben Matty is felébred, ahogy hallom.

-Majd én megyek...-mondja Steve.

-Inkább együtt menjünk...-mondom a hátához simulva, és a nyakába csókolok.

-Ja igen...elfelejtettem, hogy...

-Sss...-megfogom az arcát- Martty nagyon szereti az apukáját, csak emlékeztesd rá. -végre elmosolyodik.

-Rendben...-adok neki egy puszit, és megyünk is.

Miután megnézzük Mattyt, kimegyünk vele a nappaliba, hogy megetessem, és May ne ébredjen fel. Steve nem bírja ki, hogy ne simizze a lábát.

-Steve...így nem eszik...csikis neki...-mosolygok.

-Ne haragudj, de annyira hiányzik, hogy a karomban tarthassam...De majd nemsokára...-közelebb ülve átölel, és nézi Mattyt.

A következő pár nap igazi nyugalomban telik, most valóban úgy élünk, mint egy igazi család. De mikor eljönnek a fotózások, Steve már nem valami boldog, mert Davidnak is ott kell lennie. Az egyik fotózáson Matty nagyon nyűgösködik, és úgy néz ki Steve nem bír vele. Már épp megyek oda, hogy segítsek neki, de addigra sikerül neki megnyugtatnia dudorászásával.

-Megnyugodott?

-Aha, nézd de édes...-elmosolyodom én is, és megcsókolom.

-Gyönyörű vagy...-mosolyog ő is.

-Hát mégsem mutatok sokat magamból? -felveszem Mayt, hogy az ölébe tudjak ülni.

-Féltékeny voltam mindenkire, aki a közeledben lehet...de...A legtöbbet csak én láthatok belőled. -simítja kezét a fenekemre.

-Steve...-feljebb tolom a kezét, hogy a derekamra tegye.

-Szeretlek szerelmem...-közelebb húz, és megcsókol.

A fotózás után  meglepetésemre kislányom egy csokor virággal totyog elém. Szóval ezért tűntek el...

-Ne nézz rám, Maytől kaptad, ő választotta...Tőlem ezt kapod. -veszi elő a háta mögött dugdosott csokrot.

-Köszönöm. -adok Maynek egy puszit, apucijának meg egy csókot.

Este érünk haza, ezért vacsora és fürdés után a kicsik ágyba kerülnek. Én még felolvasok nekik egy mesét, amit még Steve is meghallgat. Miután elalszanak, én is megyek zuhanyozni. Pár perc múlva Steve ölel át hátulról. Én...én még erre nem állok készen...

-Csak én vagyok...-mondja nyakamba csókolva, majd elveszi kezeimet a melleim elől- előttem nem kell takargatnod magad...

-Azt hittem kicsit lassabban fogunk haladni...

-Ne haragudj, de annyira hiányzott, hogy veled zuhanyozzak. -újra a nyakamba csókol, én meg a kezébe marok- Ha nem akarod, nem fog történni semmi...csak had ne érezzem úgy magam, mint egy számodra idegen férfi...-kicsit meg is sajnálom már, ezért hagyom, had maradjon. Csókokon és simogatásokon kívül nem történik semmi más.

A szobában Steve felvesz egy bokszert, de nekem nem engedi, hogy felvegyek bármit is. Masszírozni kezd, jobban mondva előbb végig csókolja a hátamat, és csak aztán kezd neki. Próbálom élvezni, de kissé kínos nekem, hogy néha megérzem Steve merevedését a fenekemnél.

-Oké...elég! -mászok ki alóla, és bújok egy köntösbe- Próbálom megszokni, hogy itt vagy velem, de az az igazság, hogy nem megy. Hiányoztál, és igen, jó, hogy itt vagy, de nem volt rossz a gyerekekkel sem. Amikor veled vagyok, azt érzem, hogy meg kell feleljek neked és néha úgy érzem, hogy ez nem sikerül. Tudom, hogy te már sok nővel voltál, és biztos sokan sokkal izgalmasabbak voltak, mint én...Végre visszanyertem a szülés előtti testemet, és azt gondoltam, hogy talán, ha újra szépnek látsz, könnyebb lesz, de nem az. Néha azt kívánom, bárcsak én is lefeküdtem volna már másokkal...-sóhajtok.

-Maya...te...te most azt mondod, hogy meg akarsz csalni? -kérdezi ledöbbenve.

-Dehogy! -vágom rá- Én csak attól félek, hogy rám is rám fogsz unni...mert neked...neked az az izgalmas, ha mindig valaki újat kapsz. Én már próbáltam erre felkészülni, és gondolatban elengedtelek. -mondom szomorúan.

-Butaságokat beszélsz. -visszahúz és az ölébe ültet- Szeretlek. Életemben először szerelmes vagyok, és csakis beléd. Tökéletes a tested, és terhesen is pont ilyen szépnek láttalak. Nem tudnék és nem is akarok nélküled élni...majd belezavarodtam ebbe a távolságba is. Néha én vagyok az, aki nem érti, hogy mit szeretsz bennem, és mivel érdemeltem ki, hogy még velem vagy. És, ha azt hiszed, hogy nem vagy elég izgalmas...-megfogja a kezemet, és...ohh...érzem, hogy merevedése van.

-Steve...-elpirulok.

Adok neked időt, ne félj...-puszil meg.

-Nekem lehet, hogy idő kell, de neked nem...szóval...-lassan lecsúszok elé, és lejjebb húzom a bokszerét.

-Maya, nem kell, ha...

-Sss...tudom, hogy nem kell, de én szeretném...vagyis te szeretnéd, ezért csinálom. -oldalra simítom a hajamat, és lassan végig nyalok férfiasságán, amire már felsóhajt. Még ennél is szaporábban kezdi venni a levegőt, mikor számba véve kezdem kényeztetni. Egy pillanatra felnézek rá, mert tudnom kell, hogy néz. Nem is tudom...ha nem nézne, most talán arra gondolnék, hogy azért nem néz, hogy közben másra gondolhasson...valakire, akivel megcsalt, míg nem voltunk együtt. De engem néz, és olyan szenvedély lobog a szemében, hogy a puszta tekintetével is fel tudna falni...de most én falom fel őt...egyre gyorsabban, és egyre vadabbul, egészen addig folytatva, míg el nem élvez, ami nagyon hamar bekövetkezik. Tudom, hogy ez ennyi idő után nem sok neki, ezért felmászom mellé az ágyra, és eldöntöm őt. Az oldalához simulva kezdem csókolgatni a nyakát, míg kezem újra utat talál az örömszerzéshez. Kis idő után már csókolom, miközben kezemet egyre gyorsabban mozgatom férfiasságán egészen az újabb orgazmusig. Ennél több viszont nem történik köztünk. Hiába ajánlja fel, hogy legalább ő is had szerezzen "egy oldalú" örömöt, nem megyek bele.

Pár nap múlva az egész család hazautazik. Már nagyon vártam ezt a napot, nagyon-nagyon jó itthon lenni. Este még aludni is jobban alszom a saját ágyamban, persze Steve mellett. Mivel az út elég hosszú volt, és mostanában mindketten sokat dolgoztunk, Steve kivesz pár napot, csak néhány papír miatt megy be, amit alá kell írnia, hogy nyugtunk legyen.

Nekem viszont nincs...A saját szememmel akarom látni azt a nőt, aki olyan sok időt volt vele mostanában. Áthívom Lorent, hogy beszélgessünk kicsit, megkérdezzem hogy van a terhessége alatt, és ő felajánlja, hogy vigyáz a kicsikre. A kislánya amúgy is Briannal van otthon, mert megfázott, így most mégsem kell három felé figyelnie. Kocsiba ülök, és egyenesen Steve munkahelyére hajtok. Ott persze ismernek engem, így gyorsan bejutok Steve irodájáig. Hangokat hallok, de ahelyett, hogy benyitnék, csak résnyire nyitom meg az ajtót.

-Komolyan mondom...teljesen le volt döbbenve. -nevet a nő.

-Nagyon jól tetted. Mr. Lewis azt hiszi magáról, hogy ő a világ közepe, és mindenkivel kikezdhet. -vagy ez a nőcske illegette magát, mint most is. A haját tekergeti, sokat nevet, és úgy néz Stevere, hogy az már nekem fáj.

-Hiányozni fog Mr. Silver...-közelebb lép hozzá.

-Ugyan...jó helyed lesz Lewisnál is. Igaz vén kujon, de ért a nemből, nem fog zaklatni, becsületes ember és jó főnök. -mondja Steve.

-Meglehet. Hiszen lejárt a gyakorlatom...-sóhajtja- Önnek pedig jó pihenést...Olvastam, hogy hazajött a felesége. Gyönyörű nő...és szerencsés...-teszi hozzá halkabban.

-Túlságosan is szép. Egyszerűbb lenne az életünk, ha csak fele ennyire lenne szép, és fele ennyi újságban sem szerepelne. -mondja nevetve- Megyek is, mert otthon már várnak. Sok sikert a munkához!

-Köszönök mindent...-biccent a nő is, majd Steve kinyitja az ajtót.

-Maya...Hát te? Kicsim, csak nincs valami baj?

-Nincs...úgy néz ki nincs. Csak hiányoztál. -fogom rövidre, és ő sem kérdez semmit. Lehet még tetszik is neki, hogy féltékenykedtem?

Hazaérve sikerül teljesen megnyugodnom. Loren még egy kis ideig marad, aztán mivel kezd besötétedni, a gyerekeket megvacsoráztatjuk, még kicsit játszunk velük, aztán fürdés és alvás. Amúgy is nehezen viselik az időeltolódást, többet alszanak, mint általában szoktak. Steve még kicsit bemegy hozzájuk zuhanyzás után, én meg ezt kihasználva, kicsit szexibbre varázsolom magam.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/mayabthroom_zps3noncr9l.png~original

-Alszanak? -sétálok be a hálószobába, ahova már Steve is visszaérkezett. A magamon lévő köntöst össze sem kötöm, próbálok kihívó lenni.

-Aha...-végig néz rajtam- Nem könnyíted meg ezt az udvarlós időszakot...-nevet kínosan.

-Ki mondta, hogy tovább kell udvarolnod? -lecsúsztatom magamról a köntöst- Veled akarok lenni...ha te egyáltalán akarsz még...-mondom elé lépve. Félek megunta a várakozást, vagy a mai napi felbukkanásomat mégsem vette annyira viccesen, és most ő fog elutasítani. Ő is volt féltékeny, megérthetne...Szeretjük egymást...Vágyom a gyengédségre.


<<1.oldal>> 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).