Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Fantasy)

<<1.oldal>> 2. 3. 4.

Sado-chan2015. 04. 15. 17:48:11#32759
Karakter: Satoshi



 Másnap reggel Ryuu hasán fekve ébredek.

Furcsa volt a tegnapi álom, és az is, hogy így bealudtam...látszik, hogy még nem vagyok teljesen önaga.

Egy hatalmas kiáltás ébreszt, majd egy puffanás, ahogy a földre lök. Először ne is tudom hová tenni a dolgot.

Felkapja a ruháit, majd rohan is le, csak úgy simán itt hagy...na, szép. Mire lekóvájgok ő már az anyját támogatja kifelé, hiába kérdem mi van, senki sem felel.

Beterelgeti a kocsiba, és míg ő a kormány mögött ül, én az asszonyt pátyolgatom.

Furcsa ez az emberi faj.. nálunk közel sem ilyen macerás a költés, a nőstény lerakja a tojásokat, a hím pedig csak akkor tér vissza egy rakat kajával, ha azok már kikeltek... na ne mintha ahhoz olyan marha sok kedvem lenne...

Az a kórháznak nevezett izé nincs olyan messze, és míg én csak állok és figyelek, mindenki más sürgölődik. Az asszony eltűnik a sok fehér ruhás közt, Ryuu pedig aggódva, fel alá járkál.

Hamarosan az apja is megérkezik a megannyi másik emberrel.

- Mióta van bent? - kérdi

- Fél órája vitték be, de azóta senki sem jött ki és még gyereksírást sem hallok.

- Nyugodj meg fiam, anyád nagyon erős asszony minden rendben lesz vele és a kicsivel is.

Csak távolról hallgatom a beszélgetést, nem tartozom közéjük, így nem is csoda, hogy nekem nem mondanak semmit. Hamarosan aztán kijön az egyik alak, maga előtt tolva a gyereket, de az asszony sehol...ezek szerint ne élte túl...

- Sajnálom Jozef úr, de a felesége belehalt a vérveszteségbe, mindent megpróbáltunk.- az egyik pillanatban még idegesen járkál, aztán a másikban már tiszta erőből nyomja a falnak az orvost.

Hmm..eddig sem mondhatja, hogy közömbös voltam iránta, de így... hogy megmutatja az agresszív felét, még kívánatosabb. Oké, tudom, nem a legmegfelelőbb alkalom erre, de akkor is...

- Mondja, hogy nem igaz, mondja! - üvölti teli torokból. Az apja és egy másik kell ahhoz, hogy lerángassák a rémült emberről.

Bele telik egy kis időbe míg lehiggad, és míg az apja intézkedik, addig mi a testvéréhez megyünk.

Ránk aggatnak valami hacukát, aztán beengednek végre. Ryuu kezébe nyomják a kislányt, őszintén, ne érte mit van úgy oda mindenki egy újszülöttért... nálunk egyáltalán ne így megy ez..

percekig csak nézi őt, majd megszólal.

- Hát nem gyönyörű?

- De az,- vágom rá- mi lesz a neve?

- Anya mindig azt mondta ha kislány lesz Helené lesz a neve.

Haarosan úrnak indulunk, vissza a rezervátumba.

Mindenki csöndben fordul magába, csak én bámulom a tájat olyan nemtörődöm fejel. Hiába, sosem ismertem a családom, és még ha akarnám, se tudnám színlelni a fájdalmat amit ők éreznek.

Norvégiában, ahonnét jöttem, alig voltunk ketten- hárman a fajtámból, és mára már az egész világon vagyunk csupán ennyien.

Ez a faj...halálra van ítélve...

Mikor haza érünk Ryuu egyenesen a szobájába siet. Nem szól senkihez, csak bezárkózik. Ezek szerint az emberek ilyenkor ezt csinálják..

lassan, nesztelenül nyitom ki az ajtaját, észre se vesz, íg hátulról át ne karolom és magamhoz ne húzom.

- Satoshi..mit akarsz?- kérdi elcsukló hangon- most biztosan jót röhögsz magadban...- nem szólok semmit, csak szorosabban fonom köré a karjaim és jobbra-balra hintázva kezdem el ringatni. Bár össze rezzen, nem ellenkezik.- Mond, mégis i a franc vagy te?

- Valóban tudni akarod?- engedem el és fordítom maga felé. Szemei csillognak a benne felgyűlt könnytől, de tudom, az istenért sem engedi el őket- hát jó...-fújom ki a levegőt. Elengedem és hátrébb lépek. Nem tudom jó ötlet-e, de talán így jobban megbízik bennem..és valószínűleg sejti is már, szóval nem mondok neki újat vele.

Lassan kibújok a ruhámból, ami a lábaimnál landol, majd behunyom a szemem és kifújom az összes levegőt.

Érzem, hogy a csontjaim lassan átrendeződnek és hatalmas, hófehér szárnyaim kirobbannak a hátamból. Az egész testem átalakul, a bőröm pedig pikkelyekké keményedik.

- Te...- nyögi kikerekedett szemekkel- Satoshi...Jeges...hogyan...

- Megleptelek?- kérdem telepátiát használva- úgy nézel rám, mintha még nem láttál volna jégsárkányt- fújtatok, majd úgy helyezkedek, hogy lehetőleg ne zúzzak össze semmit.

- Mért nem...

- Mért nem mondtam el? Hogy aztán engem is bezárva tartsatok? Na azt már nem!- horkantok fel.

Lassú mozdulatokkal közelít felém, mint egy felbőszült vadhoz, majd felém emeli a kezét. Csak szuszogok, nem mozdulok, mikor ujjai az ezernyi apró jégpikkelyhez érnek....komolyan..mintha nem repülő hüllők közt nőtt volna fel...

Megunva a taperolást megrázom a fejem, majd lassan visszaváltozok.

A ruháim darabokban hevernek a földön, s helyette egy, új, hibátlan darab alakul ki a levedlett pikkelyekből.

- Így már gondolom összeáll a kép...

- Egy sárkány, aki képes emberi alakot ölteni...- vág közbe

- Igen. A norvég Jégsárkányok utolsó példányainak egyike áll előtted- hajolok meg előtte színpadiasan.


Saga-chan2015. 02. 22. 10:44:36#32527
Karakter: Ryuu (Antoan Jozef)
Megjegyzés: Satoshinak


 A kádszélére ülve kényeztet tovább, a nyakamat sem kíméli, mindenütt ott van a keze vagy a szája. Férfiasságom egyre jobban kezd éledezni kezei között, nyögéseimet sem tudom vissza fogni, zavaromat sem tudom leplezni. Az eddigi kapcsolataimban én voltam a férfi és nem nagyon kényeztettek a hölgyek. Annyira élvezem a kis játékát ha nem kapaszkodnék meg a ruhájába akkor már igen csak a kád vizében fuldokolnék. Míg ajkai a nyakamat csókolgatják addig a másik kezével a hajamba túr majd hátra feszíti a fejem, hogy a szemeimbe nézhessen.

- Ha tudni akarod, hogy mi vagyok valójában, jöjj rá magadtól. Találgass, használd az agyacskádat, hidd el, nem olyan nehéz. - könnyen beszél nem az ő farka van az én kezemben, most valahogy nem megy a gondolkodás. egy pillanatra megint megmutatja az íriszeit, de nem megy akkor sem a gondolkodás, kinek menne?

Mikor már teljesen merev vagyok be mászik hozzám a kádba majd az ölébe húz.

- Félsz? - jó vicc, nem félek valahogy mindig lesz.

- Nem..

- Kellene... - nyakamnál fogva húz magához majd megcsókol. Esküszöm nyak fétise van. Nyelve könnyen feszíti szét ajkaimat amire felnyögök, de nem fogom olyan könnyen adni magam, rá harapok nyelvére,amire a nagyságos úr a fenekembe markol és elhúzódik tőlem. - Kis makacs! Szóval nem adod magad? -naná, hogy nem. Erősebben kezdi elmozgatni kezét a férfiasságomon, addig nem is hagyja abba míg el nem élvezek.

Kell néhány perc mire teljesen kitisztul a tudatom, Satoshi nem marad sokáig mellettem kimászik a kádból, fehér ruhája átázva tapad rá. Végig csak őt nézem és próbálok normálisan lélegezni, már menne ki felé de még utána szólok.

- Várj...még...mindig nem válaszoltál a kérdésemre. - végül is megáll, de nem fordul felém ami roppant mód idegesít.

- Mondhatnám, hogy a legszörnyűbb rémálmod,de attól félek, ez a kijelentés a valóság közelébe sem érne. - mi a tököm? Eléggé megrémisztett már a barlangban is. Szólnék még neki de meg sem várja már ki is ment az ajtón, ott hagyva rengeteg kérdéssel és kétellyel.


 

Mire végzek a fürdőben már a házban sem találom, anyám szerint kiment de annak már jó ideje. Megvacsorázunk és mindenki elvonul a saját szobájába. Mivel piszkosul fáradt vagyok hamar el is alszom, de egész éjszaka nem tudok rendesen pihenni. Percenként kelek fel és gondolkodom az álmomon. Satoshi van benne és egy sárkány egy fehér sárkány.


 

Másnap reggel egy igen érdekes pózban kelek de nem egyedül, Satoshi keresztbe fekszik rajtam, ami nem is lenne baj de piszok nehéz most, hogy én a hasamon fekszek ő nagyságos urasága meg a mellkasomon dorbézol. Szépen vagyunk innen még szabadulni sem tudok míg fel nem kell, na mindegy. Nagyon óvatosan megfordulok de az is vagy húsz perc, mikor már tényleg normálisan fekszek fekszek akkor van egy kis időm meglesni az életem megkeserítőjét. Fehér haja össze-vissza áll, mégis harmonizálnak a tetoválásaimmal, egyik kezét keresztül dobta hasamon és most már a lábát is rám pakolta. Ebben a pillanatban annyira emberinek tűnik de tudom, hogy nincs valami rendben vele. Az a valami pedig a pikkelyes farka ami pedig a lábamon tekergőzik, akkor nem lehet más mint azoknak a sárkonyak a leszármazottja aki emberi alakot is tud felvenni. Majd ha felébred akkor közlöm is vele.


 

Talán egy órája, hogy így fekszünk mikor anyám fájdalmas kiáltása még Satoshi is felébred. Nem várom meg míg le szedi magát rólam egyszerűen ledobom magamról. Gyorsan felkapok valamit magamra és szaladok is le anyámhoz. Lent a konyhába anyám aggódó arccal fogad, ugye nem az amire gondolok?

- Anya, minden rendeben? - próbálók nem aggódva szólni hozzá de szerintem már ő is tudja, hogy aggódom.

- Azt hiszem a kistestvéred ki akar bújni. Apád kint van terepen így most te segítesz nekem rendben? - bólintok és már szaladok is a dolgaiért, mire vissza érek Satoshi is ott van anya mellett. Óvatosan be öltetem az autóba, az úton felhívom apát, hogy jöjjön a kórházába mert anyu szülni készül. Alig fél óra alatt be is érek a legközelebbi kórházba.

Az ambulancián gyorsan elmagyarázom a dolgokat, nem kell sokat várnunk és már viszik is be anyut a műtőbe. Míg várunk addig megérkezik apa és szinte az egész csapat. Anyám mindenkinek az anya nem csak az enyém.

- Mióta van bent? - kérdi apám.

- Fél órája vitték be, de azóta senki sem jött ki és még gyereksírást sem hallok.

- Nyugodj meg fiam,anyád nagyon erős asszony minden rendben lesz fele és a kicsivel is.

Nem sokári nyílik a műtő ajtaja ahonnan a kishúgom tolják ki egy inkubátorban. Apa oda lép az orvoshoz akinek az arcán látszik, hogy valami nem stimmel.

- Sajnálom Jozef úr, de a felesége belehalt a vérveszteségbe, mindent megpróbáltunk. - az nem lehet! Anya nem adja fel sosem. Elkapom az orvos köpenyét és a falhoz szorítom.

- Mondja, hogy nem igaz,mondja! - üvöltök az orvossal, apa és Nico szednek le róla. Nagyon bensőséges és harmonikus volt anyával a kapcsolatom, ezért nem értem mért halhatott meg. Amíg apa elmegy intézkedni addig én elmegyek a húgomhoz. Satoshi is elkísér pedig nem kell. Az újszülött osztályra csak beöltözve engedne be minket, mire felöltözünk addigra a húgomat is szépen felöltöztették. Mikor a kezeimbe kapom szinte eltűnik bennük, annyira kicsi és törékeny és szegénykémnek már most meg kell tudnia milyen az amikor nem az anyád nevel.


 

Fekete haja egy kis csukárban van felkötve a feje tetejére, a szemei még most ezüst színűek, az egész lénye csodálatos. Anya nagyon büszke lenne rá.

- Hát nem gyönyörű? - kérdezem Satoshit.

- De az, mi lesz a neve?

- Anya mindig azt mondta ha kislány lesz Helené lesz a neve.


 

Sajnos nem maradhatunk sokáig Helenénél mert még nagyon kicsi. Apával és a többiekkel haza indulunk de egész úton senki sem szól egymáshoz. Apa magában őrlődik és azon gondolkodik ,hogy mi lesz most ezek után? Anya elvesztése nem csak nekünk fáj de az egész rezervátumban dolgozóknak.


 


Sado-chan2014. 12. 28. 12:47:31#32174
Karakter: Satoshi
Megjegyzés: *Ryuumnak*


- Várj csak! Attól, hogy vissza nő még el fertőződhet. - ragad karon miután elindulok, majd visszaránt és elő ás pár kötszert. Nem értem mi szükség van erre, voltak már nagyobb sérüléseim is, ez csak egy kis karcolás, de inkább ráhagyom. A lötty amit rá önt baszottul csíp, de csak sziszegek rá. Szerencsére hamar végez, így mehetünk is vissza a kocsihoz.

- Ha valaki érdi baleset történt, jó?- jegyzi meg útközben

- Jól van de az arcodról mit mondunk?

- Akkor azt mondjuk, hogy engem a nőstény megkarmolt téged meg akkor égetett meg, mikor ellöktél a tűz golyó elöl. - csak rábólintok, végül is nekem édes mindegy mit hazudunk.

A táborba vissza érve persze mindenki faggatni kezd, szerencsére egyikünkből sem szednek ki semmit. Magam miatt nem aggódok, inkább Ryuu miatt. Ki tudja, mit rakott össze mindebből és mit mond el aztán.

Bent a házban persze az anyuka is nekem esik, Én csak Ryuu szemeit pásztázom, hátha le tudja állítani, de ő is tehetetlen.

- Ameddig anya ápol addig én elmegyek fürdeni. Ha végeztetek gyere te is fürdeni.- azzal el is tűnik, engem meg egyedül hagy ezzel a nősényemberrel. Furcsa egy faj, akkor is így viselkednek másokkal, ha az nem az ő kölyke.

Mikor már kellően ellátott, kioktatott és kicsit meg is dorgált végre elenged, így Ryuu után tudok végre menni. Mikor benyitok ő már a kádban ejtőzik, félig elterülve, behunyt szemekkel élvezi a víz simogatását.

- Nagyon feszült vagy, egy kicsit megmasszírozlak.- töröm meg az eddigi tökéletes csendet, majd kezdem el finoman, mégis határozott mozdulatokkal masszírozni.

- Mond csak mikor lettél te ennyire merész?- Hogy mikor? Amikor meguntam a színjátékot

Úgy tűnik jólesik neki, néhol, egy-egy erősebb mozdulatnál pár nyögést is sikerül kicsalnom belőle...hmmm, ezek szerint élvezi. Zene füleimnek!

Ellazulva fekszik, azt is csak későn veszi észre, mikor lejjebb csúszik a kezem.

- Azt hiszem mosakodni én is tudok. - fogja meg a kezem, majd húzza el a mellkasáról, ahol eddig masszíroztam. Felém fordul, majd méregetni kezd, de a szemeiből tisztán kiolvasható, hogy mennyire élvezi mindezt. - Egy valamit nem értek, mért mondtad a barlangban, hogy a csinos pofim majd kárpótol? Sok mindent mondtak már rám de, hogy szép a pofim azt nem.

- Majd megtudod idejében, hidd el. - sejtelmes vigyorral nézek végig rajta. Pontosan úgy értettem, ahogy mondtam. A kis pofikád kárpótol majd, hát meg tested többi, hívogató pontja! Kész élvezet lesz végig menni rajtuk.

- Akkor megmondanád, hogy mi vagy? Mert ember az nem, átok vagy valami ami ilyen tett?

- Majd azt is megtudod, ne legyél ennyire kíváncsi egyébként is élvezd ahogy masszírozlak. - folytatom tovább a kényeztetést, egyre lejjebb csúszva, míg végül kezeim a lábai közé nem kerülnek.

A kád szélén ülve hajolok még közelebb hozzá, hogy elérjem kívánatos nyakának forró bőrét, kezemmel pedig lábai közt kezdem simogatni. Halk nyöszörgése jelzi, hogy élvezi, rákvörös arca pedig hogy zavarban van. Ooh, de kis édes!

Finoman markolok rá, majd kezdem masszírozni éledező ágyékát. Kíváncsi vagyok, mikor csinálták ezt vele utoljára. Kezeivel a ruhámba kapaszkodik, asszem le kellett volna vennem, na mindegy. Míg ajkaim nyakán játszadoznak, addig egyik kezemmel a hajába túrok és hátra feszítem a fejét.

- Ha tudni akarod, hogy mi vagyok valójában, jöjj rá magadtól! Találgass, használd az agyacskádat, hidd el, nem olyan nehéz kitalálni- egy pillanatra újra megvillantom a szemem, majd vissza térek forró nyakához. Könnyűszerrel összetörhetném őt, de abban semmi élvezet nincs, inkább eljátszadozom vele, elszívom minden energiáját, mielőtt megadom a kegyelemdöfést.

Ágyéka már teljesen merev, így bemászom mellé és az ölembe rántom.

- Félsz?

- Nem...- nyögi dacos tekintettel

- Kellene...- nyakánál ragadom meg és rántom magamhoz egy csókra. Villás nyelvem könnyűszerrel feszíti szék édes ajkait, mire ő csak felnyög, majd dacból ráharap. Fenekébe markolok, majd elhúzódom tőle. - Kis makacs! Szóval nem adod magad?- nyalok végig ajkaimon. Egyre erősebben markolászom ott lent, egészen míg meg nem adja magát a gyönyörnek.

Pár percig még nézegetem kimelegedett arcát, majd kimászok mellőle a kádból.

Hófehér ruhám átázva tapad a bőrömhöz és a hajam nagy része is csurom víz, de nem törődöm vele, megfázni úgysem tudok.

Ő csak néz rám, némán, mellkasa szabálytalanul mozog fel-le, szíve pedig olyan hangosan ver, hogy még így, két méterre tőle is tisztán hallom. Lenyalom az ujjaimra fröccsent magja maradékát, majd elégedett mosollyal az arcomon indulok el az ajtó felé.

- Várj...még...mindig nem válaszoltál a kérdésemre...- kiált utánam, mire megállok, de nem fordulok vissza.

- Mondhatnám, hogy a legszörnyűbb rémálmod, de attól félek, ez a kijelentés a valóság közelébe sem érne...- nem várom meg a válaszát, csak kilépek a fürdőből és becsukom magam mögött az ajtót.

.oOo.

Késő estére járhat.

Az ablaka előtti fán ücsörgök, szerencsére elég egy apró varázslat ahhoz, hogy elrejtsem magam előle. Ö az ágyában fekszik, de nem alszik, vagy legalábbis nem túl jól. Tíz percenként felkel, felriad, felül, fel-alá járkál a szobájában, majd vissza fekszik.

Mikor már úgy tűnik elaludt végre a párkányra röppenek és csendben kinyitom az ablakot. Emberi alakban lépek be a szobájába, hogyha esetleg felriad, ne lásson sárkányként. Leülök az ágya szélére és csak nézem őt. Vajon mit álmodhat? hm...nézzük meg...

Homlokára teszem a tenyerem és behunyt szemmel koncentrálok. A sok, kusza emlékfoszlány után végül egy kopár, havas tájon öltök testet, egyszerre sárkányként és emberként. A két én között pedig Ryuu. Csak az embert figyeli, ugyanis a sárkányt, amiben a tudatom öltött testet nem látja

- Hmm... ez érdekes lesz...



Szerkesztve Sado-chan által @ 2014. 12. 28. 13:27:03


Saga-chan2014. 12. 27. 15:49:52#32169
Karakter: Ryuu (Antoan Jozef)
Megjegyzés: Hófehérkémnek


 - Hát ez nagyszerű. - fújtat Satoshi. - És most, van valami terved, miszter szakértő?

- Ezt most úgy mondod, mintha én tehetnék róla. Kettőnk közül te vagy az, aki nem figyel és aki magára bőszítette a nőstényt, amit mellesleg akár meg is magyarázhatnál, hogy miért. - van valami amiért az összes sárkány nem tudja elviselni. - Különös, nem gondolod? … mióta itt vagy az összes sárkány megbolondult, nagy valószínűséggel a jelenléted miatt. Mégis mi okból, ha nem jelentesz rájuk veszélyt.

- Befognád már végre? - kiabál rám, de mintha nem ő lenne. Nagyon furcsa a hangja így nem is tudom, hogy merre van. De mi van ha nem ő, ha valami más? - Ooh, szegény szerencsétlen aki mindenkinek csak jót akar és nem engedi, hogy a sárkányainak baja essen. Nem gondolod, hogy esetleg valaki nem kér a segítségedből. - fogalmam sincs mitől lett ilyen de valahogy nem érzem, hogy nem volt jó ötlet felbőszíteni. Látni nem látom, de érzem merre van, és egyre közelebb kerül hozzám, ami hátrálásra késztet. Egészen a barlang faláig húzódok amikor két sárkány szemmel nézek farkas szemet.

- Mi..mi volt ez? - nem akarok hinni a szememnek, hát ha nem volt igaz amit láttam.

- Meguntam, hogy játsszam a jó pofit. Ti emberek, olyan sokra tartjátok magatokat a fegyvereitekkel meg a ketreceitekkel, de mikor szemtől szembe kerültök egy bestiával berezeltek mint a kisgyerekek. - lehet, hogy vannak ilyen emberek de én nem ilyen vagyok. A ketrecek és fegyverek nekem nem ölésre kell, hanem, hogy meg védjem magam és társaimat. - Abban reménykedtem, te más leszel, de ahogy látom, túl becsültelek.. na nem baj, egy csinos pofika sok mindenért képes kárpótolni. - végig simít arcomon karmaival égészen az ajkaimig, majd meg is vág, nem fáj nagyon csak nagyon kellemetlen. Hirtelen a sziklák amik utunkat állták már eltűntek, végre friss levegő áramlik be a szűk kis lyukba ahol voltunk. Satoshi mint aki mi sem történt elindul előre, komolyan nem tudom mit gondoljak róla. Most vagy én golyóztam be de biztos, hogy nem ember. De akkor mi csoda?

- Nem jössz? - csak bólintok és követem, de arra sem én sem ő nem számítunk, hogy a nőstény még mindig itt lesz. Valamit magyaráz a sárkánynak de semmit nem értek belőle, a nőstény nem tetszését fejezi ki ami egy kisebb füst felhő. A következő pillanatban egy tűz golyó elöl ugrok félre, csak én voltam ilyen szerencsés. Satoshit viszont telibe kapja pont a karját.

- Mi a fene? - nézem végig és hát az egyik karja megéget, bőr és egy kis hús is eltűnt amivel a karján lévő pikkelyeket is látni lehet.

- Ne parázz már, vissza nő. - és ezt úgy mondja mint ha csak az idő járásról beszélnénk. Elhiszem, hogy vissza fog nőni de akkor is elfertőződhet.

- Várj csak! Attól, hogy vissza nő még el fertőződhet. - ragadom karon, majd a táskámba lévő fertőtlenítővel le kezelem. Egy kicsit sziszeg rá de ez kell, mikor végzek egy kis seb kenőcsel is bekenem majd bekötözöm.

- Ha valaki érdi baleset történt, jó?

- Jól van de az arcodról mit mondunk? - arról el is feledkeztem.

- Akkor azt mondjuk, hogy engem a nőstény megkarmolt téged meg akkor égetett meg, mikor ellöktél a tűz golyó elöl. - így jó lesz. Bólint majd indulunk vissza a kocsihoz.


 

A táborban mindenki kérdezget minket, de szűkszavúan válaszolok. Satoshit is kérdezgeti de ő sem válaszol többet mint én. Haza érve anyám egyből Satoshinak esik miszerint a sebesültet el kell látni azonnal. Esdeklő szemekkel néz rám de anyám amit a fejébe vesz annak úgy is kell lennie.

- Ameddig anya ápol addig én elmegyek fürdeni. - mondom Satoshinak. - Ha végeztetek gyere te is fürdeni. - felfelé indulok az emeletre a szobámba, össze szedem az összes ruhát ami kell. A szobámból a fürdőbe megyek, levetkőzök és kesztyűket is leveszem. Zefir most nincs velem ő is hajtsa a lányokat, kíváncsi lennék milyenek lesznek a kölykei ha esetleg lesznek neki. Amint ezen gondolkozom addig be állítom a vizet. A kellemes meleg víz annyira jól esik most a bőrömnek, elgondolkozhatok azon is ami a barlangban történt. Amikor beomlott a barlang szája akkor csak ketten voltunk, de akkor is mi lehet ő? Ember nem az biztos, de mi? Láttam már annyiféle lényt, hogy magam sem tudom melyik lehet ő. A pikkelyes bőre sok mindenre utal, lehet egy átok vagy valami mást is, jaj nem tudom mi lehet.

- Nagyon feszült vagy, egy kicsit megmasszírozlak.

- Mond csak mikor lettél te ennyire merész? - nem válaszol inkább elkezdi a hátamat masszírozni. Annyira jól esik, hogy egy-két nyögést is ki csal belőlem, régen kényeztettek így utoljára az utolsó párom, aki hozzám vágta, hogy sárkány buzi vagyok meg talán én inkább a sárkányokat döngetem. Ami persze nem volt igaz, de ezt ő nem értette. Satoshi masszírozása megteszi hatását, annyira ellazultam, hogy azt sem vettem észre ahogy Satoshi kezei egyre lentebb vándorol a hátamon és már a mellkasomat is elkezdte masszírozni.

- Azt hiszem mosakodni én is tudok. - Fogom meg óvatosan a kezét, szembe fordulok fele hadd lássam mit is tervez most. - Egy valamit nem értek, mért mondtad a barlangban, hogy a csinos pofim majd kárpótol? Sok mindent mondtak már rám de, hogy szép a pofim azt nem.

- Majd megtudod idejében, hidd el. - sejtelmes vigyorából semmi jó nem származhat.

- Akkor megmondanád, hogy mi vagy? Mert ember az nem, átok vagy valami ami ilyen tett?

- Majd azt is megtudod, ne legyél ennyire kíváncsi egyébként is élvezd ahogy masszírozlak. - simogatása egyre lentebbi régiókba vezet, már nem csak a mellkasom kap a kényeztetésből hanem nemesebbik testrészem is.


 


Sado-chan2014. 12. 01. 19:38:15#32019
Karakter: Satoshi
Megjegyzés: *Sárkány szelidítőmnek*


 Hiába léptem fel határozottan, úgy tűnik játéknak gondolja a fürdést, így mire végeztem mindenem csurom sár lett...megint. Szép...a végén felcsapok sárszörnynek!

Délutánra jár már, jól elment a kis poronttyal az időm, de addig is, még egy napot tölthettem az én kis Ryuum mellett. Na nem mintha a közelében lettem volna, de állandóan engem figyelt és ez bőven elég.

Rendbe szedem magam, levakarom a sarat, kiszedem a hátamba fúródott sárkányfogakat, még jó, hogy kemény a bőröm és a pikkelyeim különben nagyon fájt volna. Mikor végzek egy nadrágot is kapok ami feltehetőleg Ryuué, hisz olyan mint amit ő visel....kicsit nagy rám, de megoldható.

- Satoshi! Lenne kedved eljönni velem egy kis felfedezésre? Az egyik nőstény kiszabadul és meg kéne keresni és lehet a Jeges nyomát is megtaláljuk.

- Ha nagyon muszáj. - vetem oda unott fejjel. Nem sok kedvem van nőstényeket hajkurászni, nem vonzanak és amúgy is vissza jön, ha eljön az ideje. Ami meg a másikat illeti...most mondhatnám, hogy végig itt állt előtte, de az, hogy nem ismert rám csak az egómat fényezi...jól elrejtettem sárkány mivoltom.

Végül mégiscsak beszállunk a kocsiba és elindulunk. Kémlelem a távolt, mintha olyan nagyon keresném, de valójában csak a gondolataim szárnyalnak messzire. Ha egy kis időre el tudnék szakadni tőlük...alakot válthatnék, hogy egy kicsit megtréfáljam őket..Satoshi el, Jeges elő!


 

A határhoz érve elhagyjuk a járművet. Kiosztja a feladatokat, így mindenki másfele, csak mi maradtunk kettesben. Végig nézzük az összes rést, barlangot de nincs sehol. Pár nyomot találtam, amit ő nem vett észre de azt gyorsan eltüntettem, ne legyen már olyan könnyű dolgunk!

Kb egy órája járhatjuk az erdőt, mire végre ő is meghallja azt, amit én már egy ideje kiszúrtam éles hallásomnak köszönhetően. A nőstény hangja...borsódzik tőle a hátam.

Amint a közelébe érünk dühösen kezd rám fújtatni, nyilván megérezte a szagom...a nőstények ilyenkor nem tűrik a hímek közeledését, főleg ha nem az utódok apja az.

Gondolataimban elmerülve nem veszem észre mire készül, így csak akkor eszmélek fel mikor Ryuu félre ránt a tűzgolyó elől. Elránt, egyenesen be egy barlangba aminek a szája utána ránk is omlik. Nagyszerű!

Három választás van. Vagy itt döglünk, vagy megpróbáljuk kiásni magunkat, vagy amit ha lehet, szeretnék elkerülni, vissza változok és úgy szabadítom ki magunkat.

- Hát ez nagyszerű! - Dőlök a barlang falának- és most, van valami terved, miszter szakértő?-nincs kedvem tovább játszani a jópofit, fárasztó egy idő után

- Ezt most úgy mondod, mintha én tehetnék róla. Kettőnk közül te vagy az, aki nem figyel és aki magára bőszítette a nőstényt, amit mellesleg akár meg is magyarázhatnál, hogy miért.- fonja karba a kezeit. Bár vaksötétben nem hinném, hogy túl sokat lát belőlem, én tisztán látom a tekintetét. Aggódó és dühös egyszerre- Különös, nem gondolod?...mióta itt vagy, az összes sárkány megbolondult, nagy valószínűséggel a jelenléted miatt. Mégis mi okból, ha nem jelentesz rájuk veszélyt..

- Befognád már végre?!- hangom akár a mennydörgés. Eltorzulnak a hangszálaim, így emberi hangom keveredik a sárkányéval. Csak pislog és meredten fordul a hang irányába- ooh, szegény szerencsétlen aki mindenkinek csak jót akar és nem engedi, hogy a sárkányainak baja essen. Nem gondolod, hogy esetleg valaki nem kér a segítségedből?- felállok és mellé lépek. Megérzi a jelenlétem és hátrálni kezd, egyenesen a falnak nyomódik, pont ahogy terveztem. Szemeim megvillannak a sötétben, épp csak egy pillanatra fedem fel valós tekintetem.

- Mi..mi volt ez?

- Meguntam, hogy játsszam a jópofit. Ti emberek, olyan sokra tartjátok magatokat a fegyvereitekkel meg a ketreceitekkel, de mikor szemtől szembe kerültök egy bestiával berezeltek mint a kisgyerekek-kiengedem pikkelyes farkam és az utat eltorlaszoló kövek közt kezdem el a leggyengébbet keresni- Abban reménykedtem, te más leszel, de ahogy látom, túlbecsültelek..na nem baj, egy csinos pofika sok mindenért képes kárpótolni.- karmaimmal simítok végi az arcán, egészen ajkaiig. Egy apró, gyors mozdulattal megvágom és lenyalom az ujjamra folyt vért. Hmm...finom. Közben megtaláltam a gyenge lánc szemet is, csomóba tekert farkammal viszek be egy jól irányzott ütést, majd vissza változom és elindulok kifelé mielőtt az első fénysugárban megláthatná valós alakom kiengedett részeit.

- Nem jössz?- fordulok hátra mintha mi sem történt volna. Nem félek, hisz ha jót akar magának és van egy kis esze, tartja a száját.
Mikor kiérünk, a dühöngő nőstényt még a barlang előtt találjuk.
-- Na jól van, te átkozott nőszemély, most takarodj, míg szépen mondom!-- szűröm át fogaim közt, mit sem törődve a hátam mögött álldogáló Ryuuval. minek, hisz úgy sem beszél sárkányul...remélem.
A nőstény csak felhorkan, majd támad. Ryuu félre ugrik a tűzgolyó elől, ám engem telibe talál...fenébe...az egész karom lángot fog, amivel az arcomat védtem, s mire elnyomom a lángokat a bőr és egy kis hús is leég rólam, felfedve mégtöbb pikkelyt.
- Mi a fene?...- néz rám döbbenten az embergyerek...igen, jópárszáz évvel idősebb vagyok, szoval nekem gyerek marad.
- Ne parázz már, vissza nő- legyintek oda, majd elindulok a kocsi felé, miután a nőstény úgy dönt, tovább áll. Egyszer még vissza lesek rá, hogy követ-e, de az a némber eléggé felhúzott, így nincs kedvem most rá várni.



Szerkesztve Sado-chan által @ 2014. 12. 19. 18:57:42


Saga-chan2014. 12. 01. 18:06:20#32018
Karakter: Ryuu (Antoan Jozef)
Megjegyzés: Sérültemnek


 - Reggelt. - köszönök neki, álmos még ő is de nincs mit tenni, korán kell kelni ha az ember egy rezervátumot irányít.

- Jó reggelt. Hogy aludtál? - azt hiszi, hogy bízok benne?

- Tűrhetően. - válaszolok, majd fel állok nyújtózni, de a derekamba egy kis fájdalom jelenik meg. Nem kéne egy helyben aludni.

- És, mi lesz a mai program?

- Először is reggeli, aztán irány a rezervátum. Betanítalak pár dologra, hogy hasznodat is lássam amíg itt vagy. - akkor legalább a szemem előtt lesz és nem tehet semmi gyanúsat.

Elindulunk lefelé ahol már javába készülődik a reggeli. Anyám most is ki tett magáért, tojás, hús és friss kenyér illata terjeng az egész házban.

- Jó reggelt. - köszönnek szüleim mind kettőnknek.

Leülünk mindannyian reggelizni, váltunk pár szót apával. Érzem Satoshi nézését de mikor rá nézek inkább megkeményítem magam, nem szeretném ha azt hinné, hogy bízok benne ahhoz még sokat kell le tennie az asztalra.

 

Lassan be fejezzük a reggelit, ki fele ment már tudom is mi lesz Satoshi dolga. Van egy sárkány akit senki sem szeret meg fürdetni még én sem. Mikor oda érünk ahol vannak a takarító eszközök egy vödröt és egy kefét nyomok a kezébe.

- Ez most komoly? - de még mennyire.

- Ooh, de még mennyire. Látod ott azt a sárkányt? Na, a neve Yura, barátkozz vele össze szépen és mosdasd meg, de ne felesd el, figyellek, szóval ha baja esik.

- Nem lesz, ne izgulj.. - elindul Yura ketrece felé, én a fiukkal tartok egy is megbeszélést.

 

- Ryuu, biztos vagy benne, hogy ez az új fiú megbízható? - kérdezi Nico, van benne igazság még nem bízok benne, de szem előtt tarthatóm.

- Nem mondanám, hogy megbízok benne, de jobb ha szem előtt van. Meg egyébként i s, mindig jól jön egy plusz kéz, főleg most. Tudod, párzási idő van, meg anya is hamarosan szül. - alig várom, sok évnyi küszködés után végre megint babázhat és én is megtudhatóm, milyen ha valakinek v

van testvére. - veregetem hátba Nicot és neki állunk az állatok etetésesnek, tisztításának és a nőstények ketrecének javítása.

 

Délutánra végzünk a fiukkal, szemmel tartottam Satoshit is. Semmi különöset nem csinált ma, azt leszámítva, hogy megint csupa sár és egyéb kosz. Be zavarom a házba, hogy szedje magát rendbe. Egy óra elteltével kész is van, anya az egyik nadrágomat adta rá, még szerencse a derekát lehet állítani, mert ha nem akkor le esne róla. Eléggé vicces látványt nyújt, na mindegy.

- Satoshi! Lenne kedved eljönni velem egy kis felfedezésre? Az egyik nőstény kiszabadul és meg kéne keresni és lehet a Jeges nyomát is megtaláljuk.

- Ha nagyon muszáj. - annyi unalom van a hangjában, hogy az én kedvemet is elveszi.

 

Ilyenkor egy darabig autóval megyünk, de nem sokáig. Amint eléjük a határt leállítom a kocsit és kiosztom mindenkinek, hogy merre keressen. Én és Satoshi együtt megyünk, mindenhova benézünk és minden nyomot leellenkezzünk de semmi. Már vagy egy órája, hogy gyalugólunk mikor meghallok egy nagyon ismerős hörgést. Ez az a nőstény akit kerestünk de van egy kis bibi. Iszonyatosan mérges és nem én rám. Valamiért Satoshit szemelte ki magának, már nyitja a száját, hogy tüzet lövelljen rá de még idejében elkapom és be rántom egy barlangba. Sajnos a nőstény még mindig nem hagyta abba így a barlang szája beomlik. Az még nem is lenne baj, de Zefir most nem jött el velem, ő tudna egyedül segíteni nekünk.


Sado-chan2014. 11. 22. 14:49:52#31928
Karakter: Satoshi



 

 

Amíg én a sarat vakarom ki a szemeimből Ryuu maga mellé hívja a porontyokat és a fülükbe súg.

Felröppennek, majd hatalmas bestiákként érkeznek vissza. Döbbenten nézek rájuk. Oké...mégsem olyan együgyű kölykök, ezt a fajt eddig nem ismertem.

- Satoshi, ha lehet most csukd be a szemed és ne nyisd ki a szádat. - értetlenül nézek rá, nem esik le először hogy mit akar, majd mikor meglátom, hogy a két sárkány kitátott szájjal vizet gyűjt magában inkább azt teszem amit mond.

Jéghideg víz ömlik rám lemosva minden sarat és majdnem a ruháimat is. Na jó...ez nem hiányzott.

Reszketést imitálva nézek Ryuura, ugyan nem fázok, de a látszatot fenn kell tartanom. Ajkai megremegnek, úgy van, nevess csak ki...köszi!

Legszívesebben leharapnám mindkettő fejét, de annak csak én innám meg a levét.

- Tudod, Zefir és Zafira nagyon különlegesek, mind a kettőjüket egy kínai vadásztól mentettem meg. Egy éve lehettek nálam amikor egy reggelen a szobámban nem két kis sárkány volt, hanem két nagy. Az állam leeset mikor megláttam, anyám meg egyet sikított mikor benyitott a szobámba. Azóta eltelt néhány év de csak akkor változnak t mikor én kérem. Zefir ha lehetne akkor szárisid is meg Satoshit, még a végén megfázik. - valóban...a kínai sárkányok gyakran képesek méret váltásra...azt hiszem ők az egyetlenek.

Az egyik előre lép, majd meleg levegőt kezd rám fújni. Ha a víz nem is, ez egyszer meg fog ölni.

Hasát fogva neveti el magát, majd törölgeti a szemeit. Én csak állok, félig leesett ruhámat igazgatom és hajamat fújom ki a szememből. Rám néz, majd elhül a tekintete. Basszus! A pikkelyek! Mellém lép, majd megragadja a csuklóm. Szemei szikráznak a dühtől...ooh..így csak még jobban néz ki!

- Meg mondtam, hogy ne hazudj nekem. A sárkányok a családom és nem hagyom egy ilyen kis senki elvegye tőlem! Érted? - felüvölt, hangjára végig remeg az egész testem.

- Én... én nem vagyok vadász, egy mágus átkozott el, mert nem voltam hajlandó az ágyába bújni. Ezért nézek ki úgy ahogy. - végig a szemeit nézem, még jó, hogy jól tudok hazudni.

- Most az egyszer elhiszem de ameddig itt vagy minden egyes lépésedet figyelni fogom.- így is tesz, a maradék időben el sem mozdul mellőlem.

Van még pár elintézni valója az embereivel ahová persze engem is magával rángat. Etetés, kötés csere, takarítás, pár viaskodó suhanc szétválasztása..ooh, igen, és a nőstények. Mostanában vagy a párzási időszak, ilyenkor érzem úgy, hogy bár a világ másik felén lennék inkább.

Alkonyodik már, mire vissza térünk a házba. Már szedném is a holmim, de úgy döntött inkább maradjak itt.

Végül is...nekem annál jobb.

Vacsora, fürdés...sajnos külön, majd takarodó, hisz mindenki hulla fáradt.

Mint kiderült nincs vendég szoba, így 'sajnos' Ryuu szobájában kell töltenem az éjszakát. Erősködik, hogy legyen enyém az ágy, de nem engedek neki. Terveim vannak éjszakára és amúgy sem vagyok hozzá szokva. Kényelmesen elhelyezkedek a földre terített pokrócokon és várok míg elalszik.
 

- Ryyu, Ryuu nem lehetne, hogy veled aludjak? - szólongatni kezdem, majd mikor látom, hogy ébredezik az ujjammal kezdem böködni. Nem mond semmit, csak dünnyögve emeli fel a takaró szélét. Fészkelődök még egy darabig, szokatlan az ágy, de közel akarok lenni hozzá. Hirtelen átkarol és magához húz. Meglepődök rajta, nem is kicsit.

Hamar vissza alszik, én meg csak figyelem őt, még jó, hogy sötétben is tisztán látok. Végig mérem az összes, apró vonását, ajkai finom vonalát, ahogy szuszogva veszi a levegőt álmában és ahogy a szemei néha megremegnek. Olyan kis édes, most már biztos vagyok benne, hogy meg kell őt szereznem.

Lassan engem is elnyom az álom.

Reggel kicsivel előtte ébredek, még jó is, hisz álmomban kissé vissza változtam. Néha elő fordul, ha nagyon kimerülök de szerencsére nem vészes. A karmaim még feltűnőbbek mint általában és a szemeim is élénkebbek, ám a legfeltűnőbb a pikkelyes sárkány farok ami a derekunk köré fonódott és szorosan neki nyom. Percekig így fekszünk még majd hirtelen mocorogni kezd. Még időben húzom vissza, így remélhetőleg nem vette észre.

- Reggelt...- dünnyögi majd felkel és a szemeit dörzsöli. Felkelek én is majd álmosságot színlelve nyújtózkodni kezdek.

-Jó reggelt. Hogy aludtál?- Egy sanda pillantást vet rám, majd kikel az ágyból.

- Tűrhetően - a derekát kezdi fájlalni ahol a farkam rá csavarodott. Talán nem tűnik fel neki, de kissé látszanak a pikkely nyomok. Nagyszerű! Ezt is jól össze hoztam.

- És, mi lesz a mai program?- kérdezek rá, hogy eltereljem a figyelmét

- Először is reggeli, aztán irány a rezervátum. Betanítalak pár dologra, hogy hasznodat is lássam amíg itt vagy.

Elindulunk kifelé. Tojás, hús és friss kenyér illata csapja meg az orrom. A tojást annyira nem csípem, hisz olyan érzés kicsit mintha egy kis sárkányt ennék meg, de a többit imádom.

-J ó reggelt- üdvözöl a család többi tagja, én is hasonlóképp teszek.

Leülünk az asztalhoz és nekiállunk a reggelinek. Közben váltunk párszót az apjával, de akárhányszor csak Ryuura téved a tekintetem egy szúrós pillantást kapok majd elfordítja a fejét.

Reggeli után szótlanul követem őt, pár lépés távolságot tartva mögötte. Csak tudnám mitől lett ilyen bosszús... mondjuk már előre tervezgetem, hogy fogom vele közölni hogy...figyu, emlékszel arra a nagy fehér jégsárkányra?..hát, itt áll előtted...na jó, nem pont így.

Amint megérkezünk egy kefét és egy vizes vödröt nyom a kezembe.

-Ez most komoly?

- Ooh, de még mennyire. Látod ott azt a sárkányt? Na, a neve Yura, barátkozz vele össze szépen és mosdasd meg, de ne felejtsd el, figyellek, szóval ha baja esik...

-Nem lesz, ne izgulj..

 

bemászok mellé, majd megállok előtte.

-- Na idefigyelj kölyök. Nem azért vagyok itt, hogy veled játszadozzak, úgyhogy szépen ide jössz, és hagyod, hogy lecsutakoljalak, világos?!-- förmedek rá sárkányul, mire felpattan és fülét farkát behúzva áll meg előttem.

Franc fog itt szenvedni a kefével... inkább egy kis mágiával közvetlenül a vízsugarat irányítva mosom le a porontyot.


Saga-chan2014. 11. 21. 15:47:43#31918
Karakter: Ryuu (Antoan Jozef)
Megjegyzés: Sérültemnek


 - Igen, volt szerencsém találkozni harcias nősténnyel, nem is egyszer,de végül úgy döntöttem hagyom a fenébe őket. - mint egy sárkány úgy beszél a nőkről

Mikor befejeztem a kézmosást vissza veszem a kesztyűket, majd le megyünk az étkezőbe.

 

Mivel én már ettem csak anya és Satoshi reggelizik

-Hát akkor.. jó étvágyat. - látom rajta, hogy még ilyet nem evett. Mikor az első falatott veszi a szájába szemeit becsukva adja át magát az új ízeknek.
- Látom ízlik. - mosolyodik el anyám, szereti ha valaki szereti a főztjét.

Reggeli tán vissza megyünk a rezervátumba. Mindenki teszi a dolgát az üres ketrec ahol elvileg a Jegesnek kéne lennie. De valahova eltűnt.
- Mi történt?
- Tegnap, kicsivel azelőtt, hogy beléd botlottam egy sárkány kiszökött. Önmagában nem lenne gond,csakhogy súlyosak voltak a sérülései és kezelésre szorult. - nagyon súlyosak voltak a sérülései,nem hiszem,hogy túl élné.
- Remélem elő kerül, egy sérült lény,legyen az sárkány, elf vagy akármi...nem hinném, hogy sokáig húzza. - hirtelen meg állok, mert csak egy vadász tud ennyi mindent a lényekről. Ha viszont vadász akkor megölöm itt helyben.
- Jó sokat tudsz a sárkányokról. Remélem nem vagy orrvadász?
- Ahonnét jöttem rengeteg sárkány élt, és mint mondtam nekem is volt egy. A szentélyben mindenikek volt. - hallottam, hogy van egy Ázsiában ahol a sárkányok szent állatok.
- Rendben, de ha kiderül, hogy hazudsz és veszélyt jelentesz az itt élőkre. - nem fejezem be a mondatomat, ha van képzelő ereje akkor tudni illik, hogy megölöm.
- Ne aggódj, nem lesz bajuk. - remélem is. Megengedek egy hamis mosolyt is, nem bízok meg benne, ahhoz még több idő kell. A ketrecek között sétálva az egyik iszap sárkány nyakon zúdítja egy kis sárral, amin jót mosolygok de ezt ő nem láthatja.
- Mi a fene? - mordul Zickre, aki a ketrec másik végébe megy.
- Ne haragudj, általában szelídek, de ahogy látom a legtöbbjük furcsán viselkedik a közeledben. - az nekem is furcsa mert nem szoktak így viselkedni, meg szokták már ez,.ájkoz zkjépjőjk embereket és a turistákat. Satoshi viszont nem maradhat sáros mert akkor az egész vizet ami a szervezetében van kiszívja a sár. Zefirt és Zafirát oda hívom magamhoz, majd a fülükbe suttogom, hogy alakuljanak át az eredeti méretűkre és vizezzék össze Satoshit.

Felröppentem mind a két sárkányt a levegőbe, de mikor a földre érnek egy kicsit bele is remeg a talaj. Ritka pillanatok amikor mind a kettőjüket megkérem a változáshoz.

- Satoshi, ha lehet most csukd be a szemed és ne nyisd ki a szádat. - érthetetlenül néz rám, de mikor meglátja Zefir és Zafira nagyra nyitott szájt azonnal azt teszi amit mondtam neki.

Mikor végeztek a mosdatással, egy ázott és reszkető Satoshi néz rám. Ajkaim megremegnek az elfojtott vetéstől de nem nevetem ki. Nagy szemeket merszt rá és a sárkányokra, igen aki még nem látta őket így, annak nagyon furcsa.

- Tudod, Zefir és Zafira nagyon különlegesek, mind a kettőjüket egy kínai vadásztól mentettem meg. Egy éve lehettek nálam amikor egy reggelen a szobámban nem két kis sárkány volt, hanem két nagy. Az állam leeset mikor megláttam, anyám meg egyet sikított mikor benyitott a szobámba. Azóta eltelt néhány év de csak akkor változnak t mikor én kérem.

- Zefir ha lehetne akkor szárisid is meg Satoshit, még a végén megfázik. - ezen már nevetnem kell. Satoshi próbálja a ruháját magán tartani de így is a válláról le esik az anyag, ezzel nem is lenne nagy baj, de a egész válla pikkelyes. Ami egyet jelen a sárkány vadászattal, minden vadász az első áldozata pikkelyeit hordozza magán, ez az ők beavatási szertartásuk. Elkapom a kezét ami sietősen húzza fel az anyagot, szemeim össze szűkülnek a haragtól megmondtam ha vadász azt nem ússza meg zárazón.

- Meg mondtam, hogy ne hazudj nekem. A sárkányok a családom és nem hagyom egy ilyen kis senki elvegye tőlem! Érted? - üvöltök fele, elkezd a kezeim között reszketni. Ez a tette egy kicsit fura, nem szoktak a vadászok remegni a kezeim között.

- Én... én nem vagyok vadász, egy mágus átkozott el, mert nem voltam hajlandó az ágyába bújni. Ezért nézek ki úgy ahogy. - egyenesen a szemeimbe néz amikor mondja, ha valaki hazudik az sosem néz a másik szemébe.

- Most az egyszer elhiszem de ameddig itt vagy minden egyes lépésedet figyelni fogom.

A nap további része nem telik unalmasan, körbe járjuk a fiukkal a rezervátumot, természetesen Satoshit is magammal rángatom. Megetetjük az sérült sárkányokat, le ellenőrizzük a nőstény sárkányokat is. A párzási időszakukban vannak és ha nem figyelünk akkor elszabadul a pokol.

Este fele megyünk csak haza, rábeszéltem a maradásra amíg nem győz meg az ellenkezőjéről. Lefürdünk, megvacsizunk majd mindenki megy aludni, sajnos nincs vendég szobánk így Satoshi velem fog aludni, hiába mondom neki, hogy alszok én a földön ő meg aludjon az ágyamban.

 

Az éjszaka közepén arra kelek, hogy valaki a nevemen szólít. Alig vagyok magamnál mégis próbálom be azonosítani a hang forrását.

- Ryyu, Ryuu nem lehetne, hogy veled aludjak? - bökdös az ujjaival amit ki nem állhatok mert még a bordáimat is betalálja. Nem mondok semmit csak fel emelem a takarót, hogy be tudjon bújni. Elég sokat fészkelődik de amikor átölelem akkor végre le nyukszik.


Sado-chan2014. 11. 16. 12:40:07#31879
Karakter: Satoshi



 

https://www.youtube.com/watch?v=eb4Ubq8V3Ys


Az éjszakát a háztól nem messze az egyik fa alatt töltöm. Elég meleg van, nem ehhez szoktam, így nehezen tudok elaludni.

Reggel arra ébredek, hogy valami a hasamon ugrál és a kezemet rágcsálja.

- ki az és mit akar?- dünnyögöm, majd mikor kinyitom a szemem veszem csak észre, hogy a tegnapi sárkány poronty az...remek...ha engem választott mesterének egy jó darabig nem vakarom le magamról...emlékszem, mikor én választottam mestert mennyire nem örült nekem. Felkelek, kiropogtatom a hátam majd elindulok a ház felé. A kis vakarcs persze követ...na mindegy, inkább ki kellene találnom valamit hogy mért vagyok megint itt. Látom amint kilép a házból, elindul, valószínűleg a rezervátum felé. Árnyékként követem, még jó, hogy ebben jó vagyok.

Mikor újra találkozunk nagyon meglepődik
- Szép jó reggelt Satoshi, Zafira. - szóval Zafira a neve... 
- Neked is Ryuu. - mosolygok mint a tejbe tök - Sajnálatomra legyen mondva ki fele menet is eltévedtem így inkább vissza jöttem ide, ha nem baj. - vakarászom a fejem
- Már mér lenne baj, mond csak Satoshi reggeliztél ma? - meg is feledkeztem erről...mióta is? Lassan egy hete...még jó, hogy a sárkányok bírják a koplalást. Emlékszem, az utolsó dolog amit ettem egy félig elpusztított döglött szarvas volt. Azóta is érzem néha a rothadt hús ízét a számban. A hasam is bele kordul, én meg oda kapok és játszom a szégyenlőset. - Még nem ettem ma semmit, tegnap ettem utoljára.
- Akkor meghívlak hozzám. - megragadja a karom, mire én csak pislogok. Beérve egy nő fogad, hasonló meglepettséggel... bizonyára az anyja.
- Anya hoztam egy eltévedt báránykát aki nagyon éhes. Anya, el is felejtetem bemutatni. Satohi ő itt az édesanyám Ileana Jozef és az édesapám Antoan Jozef az idősebbik. -hmm..ez a kézrázás már korábban is feltűnt, biztosan valami üdvözlési forma.

- Örvendek a találkozásnak uram, asszonyom, ha apukád az idősebb ki az ifjabbik? - a férfi felnevet, ezek szerint vicceset mondtam.

- Hát Satoshi, lehet nem hiszed de én vagyok az ifjabbik Antoan Jozef. -szóval a Ryuu, egyfajta becenév...mint ahogy rá a Jegest ragasztották...

- Gyerekek, irány kezet mosni most azonnal.
- Megyünk anya, gyere megmutatom a fürdőt. -újra maga után húz, furcsák az emberek.
- Te nem mosol kezet? -hátra lesek, ekkor veszem csak észre milyen a karja. Komoly sérülésnek látszik, de nem olyan, amit ne lehetne begyógyítani.
- Csúnya ugye? Ne izgulj már megszoktam, hogy mindenki így nézi.
- Sajnálom, hogy szerezted?
- Egy nősténytől kaptam egy kis leckét mikor el akartam csenni a tojásait. -hát igen...a nőstények. A hímekre is képesek rá támadni, pedig kétszer akkorák vagyunk mint közülük a legnagyobb.

 

 

- igen, volt szerencsém találkozni harcias nősténnyel, nem is egyszer, de végül úgy döntöttem hagyom a fenébe őket- nevetek fel. A hímekkel jobban kijöttem mindig is, no meg más fajokkal. Még jó, hogy képes vagyok emberi...illetve nagyjából emberi alakot felvenni. Itt-ott vannak hibák. Például a karmaim. Sose tudtam velük mit kezdeni, aztán a hajam színe, embert még nem láttam fehér hajjal, nem is beszélve az apró, majdhogynem áttetsző pikkelyekről. Összébb húzom a ruhám, hogy minél kevesebb pikkelyes felület látszódjon. Még jó, hogy nem az egész testem olyan...

Mikor végez a mosakodással vissza veszi a kesztyűjét majd vissza vezet a konyhába. Az étel az asztalon, nem tudom mi ez, de az illata jó, és ahogy látom az arckifejezését az íze sem lehet rossz.

- Hát akkor...jó étvágyat- mondom inkább a magam bátorítására, majd a számba veszem az első falatot. Nem is olyan rossz...sőt!

- Látom ízlik- mosolyodik el az asszony, én csak rá bólintok. A sárkányoknak más az ízlelésük, így lehet, hogy teljesen másnak érzem mint ők, de finom, és ez a lényeg.

 

Reggeli után vissza indulunk a rezervátumba. Mindenki ideges, sürög forog, egy üres ketrec körül tevékenykedik. Az a ketrec az, ahová engem zártak.

- Mi történt?- játszom a tudatlant

- Tegnap, kicsivel azelőtt hogy beléd botlottam egy sárkány kiszökött. Önmagában nem lenne gond, csakhogy súlyosak voltam a sérülései és kezelésre szorult- óóh..igen. Még most is sajog a karom és a szárnyamat is csak azért nem fájlalom most, mert emberi alakban elcsökevényesednek a csontok és az idegek.

- Remélem elő kerül, egy sérült lény, legyen az sárkány, elf vagy akármi...nem hinném, hogy sokáig húzza.- hirtelen megáll. Felé fordulok de az arcára kiülő kifejezést nem értem.

- Jó sokat tudsz a sárkányokról. Remélem nem vagy orvvadász- vonja fel a szemöldökét

- Ahonnét jöttem rengeteg sárkány élt, és mint mondtam nekem is volt egy. A szentélyben mindenkinek volt...- végül is nem hazudtam akkorát, egy ideig tényleg japánban laktam egy szentélyben, csak azt nem mondtam el, hogy én voltam ott a sárkány.

- Rendben, de ha kiderül, hogy hazudsz, és veszélyt jelentesz az itt élőkre...- nem fejezi be, nem is kell. Értem én mit akar.

- Ne aggódj, nem lesz bajuk- legalábbis a legtöbbnek. Zafira felől nem ígérek semmi, ha az a kis vakarcs nem száll le rólam sárkány pörköltet fognak vacsorázni!

Elmosolyodik, bár nem tudom, valóban megbízik-e bennem. Nem baj, én ráérek. Előttem áll még egy kisebb örökké valóság, egy kis mágiával akár őt is életben tudnám tartani addig.

A ketrecek és kifutók közt sétálva a legtöbb sárkány felfigyel rám. Van pár olyan faj, akivel nem túl jó a viszonyom, a Núbiai iszapsárkány például kifejezetten gyűlöli a magam fajtát, kapok is egy jó adag sarat a nyakamba.

-mi a fene?- mordulok az elkövetőre. A szemeim is felizzanak, ám még időben kapom el a fejem mielőtt Ryuu észre venné.

- Ne haragudj, általában szelídek, de ahogy látom a legtöbbjük furcsán viselkedik a közeledben

 



Szerkesztve Sado-chan által @ 2014. 11. 17. 20:00:01


Saga-chan2014. 11. 15. 21:49:26#31877
Karakter: Ryuu (Antoan Jozef)



 www.youtube.com/watch


- Nico,nem lehet igaz, hogy hagyhattad, hogy elmenjen? De most már mindegy, ha elő is kerül csak darabokban fogjuk újra látni,túl gyenge még ő ide a többi sárkány majd szétszedi. - kiabálom le Nicket majd mindenkit haza zavarok,véget ért a móka mára. Ahányan vannak annyi fele mennek én is elindulok haza felé de hirtelen egy test csapódik nekem. Ha jól emlékszem akkor már rég be zártuk a kapukat,már nem szabadna egy turistának sem itt lennie.
- Elnézést.- szólítom meg. - Ki maga és mit keres itt, a látogatásnak már rég vége, talán valami baj van. - hidegen tekintek rá, sosem lehet tudni ki a vadász vagy a turista. Főleg, hogy semmilyen holmit nem látok nála és a ruházata is csekélynek lehet mondani.
- Öhm.. igen, ami azt illeti eltévedtem. - süti le a szemeit, amik annyira ismerősek csak nem tudom, hogy honnan.
- Áhh értem, jöjjön velem. -intek az irodám felé. - Szólítson csak Ryyu-nak. - mondom el a nevem, legalább bunkónak ne tűnjek.
- Remek, az én nevem S atoshi. - mily ritka név, Romániában nem is lehet ezt a nevet hallani, akkor viszont külföldről jött. Az irodába érve hellyel kínálom addig át nézem a mappákat és a térképeket, hogy hol juthat ki a legegyszerűbben a rezervátumból. Ismerem mint a tenyeremet de ő biztos, hogy nem. Zefir a vállamon össze-vissza mászkál, nem tudom mi üthetett belé, hiába hessegetem el magamtól csak megtalál.
- Minden rendben?
- Igen egy pillanat,úgy emlékszem ide tette, de áhá, meg is van. - veszem elő az új térképet amin minden hely fel van tüntetve. - pontosan hova is akar eljutni? - teszem le az asztalra a hatalmas térképet.
-Öhm.. azt hiszem kezdetnek valami szállás kéne. - azokból bőven van erre fele.
- Nos, akkor tudom ajánlani ezt, ezt és azt a hotelt. - mutogatom neki. - Illetve itt lehet sátorozni is.
- Nagyon szépen. - sóhajtja megkönnyebbülve.

Ki megyünk az irodából és megmutatom neki a helyes irányt, hogy merre menjen. Elköszönök tőle majd haza veszem az utamat. Anyáék már biztos alszanak, így lassan lopózok be a házba. Amint elérem a szobám azonnal pizsibe öltözöm és Zefirt is elküldöm aludni, ami annyit tesz, hogy be bújik mellém az ágyba. Ilyenkor érzem magam egyedül, nincs senki mellettem és erről is csak én tehetek. Azok az álnok álmot hozó manók messzire elkerülnek, össze-vissza vergődök az ágyban és csak Satoshi szemein járnak a gondoltaim, honnan ismerősek ennyire? Végül nagy nehezem elnyom az álom.

 

Reggel Zefir-re kelek aki azt hiszi a kicsi kis nyelvecskéi olyan puhák. Nagy nehezen fel kelek majd elintézem a fürdőben a reggeli dolgaimat. A nappaliba menet még fel veszem a kesztyűimet, amint le érek ismerős illatok fogadnak. Anya mindig a kedvenceimet készíti, arcára adok egy jókora cuppanós puszit, d ő csak el hesseget, miszerint egy férfinek nem a konyhába a helye, pedig én imádok itt lenni.

 

Reggeli után szét nézek a kis birodalmamba, de arra nem számítok, hogy a tegnap estei látogatómat is találom, ráadásul Zafira társaságában.
- Szép jó reggelt Satoshi, Zafira. - simogatom meg Zafira fejét, úgy törleszkedik a tenyerembe mint egy kis macska.
- Neked is Ryuu. - mosolyog rám. - Sajnálatomra legyen mondva ki fele menet is eltévedtem így inkább vissza jöttem ide, ha nem baj. - hogy lehet valaki ennyire elveszett?
- Már mér lenne baj, mond csak Satoshi reggelitél ma? - kérdésemre ne tudd válaszolni mert pocakja hatalmasat kordul. Satoshi gyorsan oda kapa a kezét mint aki el akarja tagadni a való színűt.
- Még nem ettem ma semmit, tegnap ettem utoljára. - arca olyan piros mint egy pipacsé.
- Akkor meghívlak hozzám. - fogom meg a karját és húzom magam után, be érve anyám les ki, hogy ki lehet az.
- Anya hoztam egy eltévedt báránykát aki nagyon éhes. - szólok anyának aki rögtön elkezd szedni a reggeliből.
- Anya, el is felejtetem bemutatni. Satohi ő itt az édesanyám Ileana Jozef és az édesapám Antoan Jozef az idősebbik. - mindenki kezet fog egymással.
- Örvendek a találkozásnak uram, asszonyom, ha apukád az idősebb ki az ifjabbik? - apám jó ízűen elkacagja magát, hát igen nem nagyon hasonlítok rá,inkább anyára.
- Hát Satoshi, lehet nem hiszed de én vagyok az ifjabbik Antoan Jozef. -mutatkozok be rendesen.
- Gyerekek,irány kezet mosni most azonnal.
- Megyünk anya, gyere megmutatom a fürdőt. - hívom magam után a fürdőbe, Satoshi míg mossa a kezét én addig le veszem a kesztyűket.
- Te nem mosol kezet. - hátrapillantva meglátja a kezem, még a kéz mosást is abba hagyja. Így hat mindenkire aki meglátja.
- Csúnya ugye? Ne izgulj már megszoktam , hogy mindenki így nézi.
- Sajnálom, hogy szerezted? - milyen kíváncsi.
- Egy nősténytől kaptam egy kis leckét mikor el akartam csenni a tojásait. - mind a két kezem tele van égési mintával és csak a szerencsén múlott, hogy itt volt egy varászló.


<<1.oldal>> 2. 3. 4.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).