Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

- Te utolsó, szemét féreg… – mondja a szemembe.

- Vigyázz a nyelvedre, tündérkém, vagy kivágom a szádból! – fogom meg az állát és megszorítom.

Mikor felnyög a fájdalom miatt, kihasználom az alkalmat és megcsókolom. Csak semmi finomkodás, keményen és vadul csókolom. Beleharap a nyelvembe, mire az egyik kezem a nyakára csúszik, és rászorítok. Elakad a lélegzete és rémülten pillant rám, mint egy három éves kislány, akitõl elvették a cukorkáját.

- Figyelmeztettelek. Ne dühíts fel. – mondom, mire kicsordulnak a könnyei. Komolyan, mint egy kisgyerek! Elengedem a torkát, mire köhögni kezd, és a levegõt kapkodja. Elfordítja a fejét.

- Undorom... tõled... – megvetõen suttogja, amire csak lenézõ mosolyt küldök felé.

- Ez hamarosan meg fog változni. – jelentem ki egyszerûen, majd felülök és a térdemre támaszkodva elkezdem kicsatolni az övemet, mire csak egy gyilkos pillantást kapok tõle.

- Ha megpróbálod belém tenni, esküszöm, leharapom... – mondja komoly hangon.

- Akkor nem lesz más választásom, mint kiverni a fogaidat. – nemes egyszerûséggel jelentem ki.

- Nem tudsz megijeszteni... elõbb fogom megölni magam, mintsem hagyni, hogy bemocskolj... – közli velem hidegen.

Megállok a vetkõzésben és szúrósan nézek rá. Állja a pillantásomat.

„Tényleg komolyan gondolja, hisz eddig még senki nem bírta a tekintetemet!”

- Szánalmas vagy. Úgysem lennél rá képes. – mondom hideg gúnnyal, mire õ is egy gúnyos mosolyt küld felém.

- Próbáld ki. – suttogja egy metszõ pillantással. Farkasszemet nézünk, miközben eszembe jut, hogy biztos van családja, mire csak egy vészjósló mosollyal jelzem gondolatomat.

- Mond csak csillagom, van családod? – kérdem halkan tõle, mire csak elsápad.

- Te utolsó rohadék… - suttogja dühösen.

Imádom, ha egy lányt sarokba szorítok és tehetetlen alattam. Csak egy gyõztes mosolyt küldök felé, majd elégedett arckifejezéssel hajolok fölé egy csókért, amit megenged. Vadul csókolom, semmi finomkodás. Kezeim haladnak egyre lejjebb. Végig simítok nyakán, majd vállain és végül keményen markolok rá mellére, minek hatására belenyög a csókba. Többször megharapom a száját, de csöppet sem úgy, hogy vérezzen.

Szájáról letérek a nyakára, majd fel a fülére. Kicsit megharapdálom, majd ismét a nyakára térek át. Azt is megharapdálom, de ugyanakkor meg is szívom. Kezeim lejjebb haladnak, végig oldalán, egyszerûen lerántom róla a pólóját, melyet hátradobok a földre. Melltartóját egyetlen mozdulattal tépem le róla és a darabokat úgy szintén hátradobom. Számmal a nyakától haladok egyre lejjebb, míg végül elérem melleit.

Egyik mellét kezdem el számmal kényeztetni, míg másikra a kezemmel markolok rá. A kezemmel erõsen kényeztetem mellét, míg a számmal szépen lassan haladok és tõlem szokatlanul kedvesen, lágyan kényeztetem. Elsõként finoman körbe nyalom a melle vonalát, majd haladok egyre inkább a bimbó felé. Odaérve, csak finoman nyalogatni kezdem, majd szopogatni és finoman harapdálni, rágcsálni kezdem. Majd miután érzem, hogy kõkeményen mered az égbe, cserélek. Most a másik mellét veszem kezelésbe a számmal. Azt is ugyanúgy kényeztetem, mint a másikat. Felpillantok arcára és már semmi dacot nem látok benne, csupán egy kis élvezettel vegyült félelmet.

Miután mindkettõ mellbimbója áll, mint a kõ, felkúszok szájához, egy forró, nedves ösvényt hagyva magam után. Megcsókolom, azonban most nem vadul és kegyetlenül, hanem sokkal inkább lágy szenvedéllyel és tûzzel. Egyik kezemmel a feje mellet támaszkodom meg könyökkel és beletúrok a hajába, míg másik kezemmel elindulok le és a szoknyája felé közeledek. Persze finoman simogatom a bõrét, és úgy haladok egyre lejjebb.

Elérek a szoknyájához és lassan csúsztatom alá a kezem. Elsõként még csak a bugyin keresztül kezdem el finoman kényeztetni. Mikor hallom apró nyögéseit, gonoszan elmosolyodom és abbahagyom a kényeztetést. Leszállok az ágyról és a szekrényhez megyek, amit kinyitok. Elõveszek egy magas szárú, platós cipõt, egy vörös latex fûzõt, egy csipkés bugyit, és egy nyakörvet. Lerakom õket a fotelba, majd Kiyomi-hoz megyek. Megfogom a hajánál fogva és lerántom az ágyról.

- Most bemész a fürdõbe, és ezeket szépen felveszed. Jah, és csak úgy mondom, ha megpróbálsz akármit is, megölöm az apádat! – hajolok le a nyakához és végig nyalok rajta, egészen fel a füléig, majd abba suttogom tovább. – Ha kész vagy, ne gyere ki, csak ha szólok! Megértetted?

- Meg… – mondja, majd felveszi a fotelrõl a cuccokat és elindul a fürdõ felé. – Undorodom tõled! – veti még nekem hátra, majd belép a fürdõbe.

Én becsatolom az övemet és kimegyek a szobából. Egyenesen Kathy szobájába megyek. Kathy az a nõ, aki általában felügyel a lányokra addig, míg el nem kerülnek a következõ gazdájukhoz. Bemegyek a szobába, és megkérem, hogy jöjjön át, segítsen megtanítani szopni a kicsikét. Gondolom még nem volt pasival dolga, így szopni sem tud. Õ belegyezik és szó nélkül át jön. Mikor bemegyek, a kicsike ott van és Tomas fogja hátulról a nyakát.

- Fõnök! Ez a kis csaj megpróbált megszökni. Kint a kertben kapták el az emberei! – mondja, majd elengedi a nyakát. Én csak odamegyek és felpofozom. Õ a földre esik.

- Kiyomi… Kiyomi… Kiyomi… – ismétlem el, majd leguggolok. – Nem megmondtam, ha próbálkozol valamivel, akkor megölöm az apádat?

- Szemét állat! – mondja és feláll.

- Tomas! – egyenesedem fel én is. – Keresd meg a kis hölgy apját, és hozzátok ide!

- Ne! Inkább megteszem! – mondja felkiáltva.

- Nagyon helyes! – mondom és odasétálva, megcsókolom, miközben belemarkolok a fenekébe. – Most menj! Akkor gyere ki, ha szólok! – mondom, majd a fürdõ felé lököm és még egy utolsót rácsapok a fenekére. – Kathy! Menj vele! Hátha még valamivel próbálkozik a kicsike!

- Rendben, de választhatok ruhát? – kérdezi cuki szemekkel.

- Válassz! – mondom, miközben én leülök a fotelba. – Ohh, és Kiyomi-ra a bimbó csipeszt is rakd rá.

Elõször odamegy a szekrényhez, ahonnan én is kivettem a Kiyomi-nak szánt ruhákat, majd miután kiválasztott egyet, bemegy Kiyomi után a fürdõbe. Én rágyújtok egy cigire, majd felállok és kicsatolom az övem. Kiküldöm Tomas-t, hogy attól függetlenül, keresse meg Kiyomi apját. Még ne csináljon vele semmit, csak tartsa rajta a szemét. Hallom, hogy oda bent susmorognak, de nem tudom, hogy mit. Egy-két szót hallok csak, a szopásról, hogy-hogy kell, de többet nem. Õszintén, nem is érdekel. Visszaülök a fotelba, és nyugodtan elszívom a cigit.

- Gyertek! – kiáltok be.

- Várj! Még valamit elmondok neki! – kiáltja vissza Kathy.

- Ha nem sietsz, mindkettõtöket lepuffantalak! – kiáltom vissza és megkeresem a fegyveremet.

Magamhoz veszem és visszaülök a fotelba. Mikor már türelmetlen lennék, pont akkor jönnek ki. Csak gonoszan elmosolyodom, hogy milyen jól is néznek ki. Intek nekik a fegyverrel, hogy jöjjenek ide. Elindulnak felém. Kathy magabiztosan lépdel az eget rengetõ magas sarkúba, de Kiyomi kicsit meginog néha. Mikor odaérnek, akkor Kathy egybõl megcsókol, és a keze elindul a farkam felé. Csak belemarkolok a fenekébe, és kicsit beljebb is megyek a kezemmel és a pináját kezdem el izgatni. Megszakítom a csókot és Kiyomi felé fordulok.

- Gyerünk! Térdelj le és kezdj el szopni! – mondom rászegezve a fegyvert.

Õ csak bólint és letérdel. Kathy visszatér számra és ismét megcsókol. Majd egyik lábát felrakja a fotel karfájára és végig simít a falatnyi kis bugyin, amit felvett. Elmosolyodom, és szinte rögtön lehajolok és bugyin keresztül nyalni kezdem. Õ csak nagyokat nyög.

Reggel szörnyû fejfájásra ébredek. Felülök, és egy idegen nõ fekszik mellettem. Ahogy elnézem, nem lehet több 18-nál. Hosszú, majdnem derékig érõ szõke haj. Elég csinos, de ahogy kinyitja szemeit, már nem kívánom. Lehet, hogy az éjszaka jó volt vele, de többet nem akarom látni. Kikelek az ágyból, majd bemegyek a fürdõbe.

- Mire kijövök, ne legyél itt! – szólítom fel.

Belépek a fürdõben, majd megnyitom a vizet. Levetkõzöm, pontosabban azt az egy szem alsó nadrágot veszem le, ami rajtam volt. Beállok a zuhany alá, ami most rendkívül jól esik. Lezuhanyozom, majd felöltözök. Egy sima farmert és egy sima pólót veszek magamra, majd lemegyek a pincébe, ahol van az irodám. Ahogy belépek, le is támadnak.

- Uram! Több hívásunk is volt, míg maga ott fent hempergett azzal a kis csajjal. – mondja jobb kezem, Tomas.

- Sorold! – mondom, és már kezdi is.

- Az egyik innen, Tokyóból érkezett, hogy kellene neki legalább 50 lány. Aztán volt egy Franciaországból, oda is kéne 20 lány.

- Szerezetek be 100 lányt, majd hozzátok elém, és én eldöntöm, hogy melyik hova megy. – adom ki a parancsot.

- Rendben van fõnök. De honnan?

- Mindenhonnan! Az a lényeg, hogy ne egyszerre, és egy helyrõl, hanem több helyrõl szerezzétek be a lányokat. Ne legyenek többek 25-nél.

- Értettük fõnök! – mondják, és már mennek is.

Én pedig neki fogok az iratoknak. Furcsa lehet, hogy egy leányfuttató vállalatnak vannak iratai. Pedig vannak. Nekünk is szükségünk van jegyzetekre, hogy melyik országból ki, és mennyi lányt kapott. Meg persze, hogy mennyit adtak érte, vagy mennyivel tartoznak. Jó pár órát ezzel foglalatoskodom, mikor a jobb kezem jön vissza.

- Meg vannak! – szólal meg.

- Rendben! Hol vannak?

- A szokott helyen. A raktárban. Egytõl-egyig. – mondja.

- Remek! Akkor induljunk! Mellesleg ki hívott innen Tokyóból? – kérdezem, még mielõtt felállnék.

- Yoshiko! – feleli.

- Sejthettem volna! Neki nem adunk lányokat, míg nem fizette ki az elõzõ szállítmányt! Délután meglátogatom õt!

- Rendben van fõnök!

A beszélgetést követõen elindulunk a raktárhoz, ahol a lányokat szoktuk tartani. Többször megállít a rendõr. Természetesen mindent rendben találnak, így kénytelenek tovább engedni minket. Kicsit több idõ kell, míg oda érünk, de még így is hamar oda érünk. Mikor belépek, egy csomó széplány fogad. 10-esével nézem végig õket. Az utolsó tízesbe van egy igen különleges lányka. Derékig érõ, fekete haja van és égszínkék szeme. Nem lehet magas, úgy 160 centire saccolom. Alkata karcsú, törékeny, nõies és formás. Odamegyek hozzá, és megfogom az állánál fogva.

- Õ az enyém lesz! A többit, a francia szállítmányba! – mondom, és a kislánykát, leültetem az egyik székre. – Hogy hívnak csillagom? – kérdezem tõle kedvesen.

- Nem mondom meg! – mondja, és köp egyet.

- Ezt kár volt kiscica! – mondom neki és felpofozom. Érzem, hogy összerezzen. – Még mindig nem mondod meg? – kérdezem, de csak nemet int a fejével. – Rendben van. Eddig még finom voltam. – Figyelmeztetem és elõveszek egy kést, a mögöttem álló ribanc táskájából. – Köszi cicuska! – mondom és lesmárolom. Megfogom a kést, és a lány felé lépdelek, akinek szemében félelem csillan. Végig húzom a nyakán, majd ismét megkérdezem. – Még egyszer megkérdezem. Hogy hívnak?

- Kamikawa… Kiyomi. – mondja félénken.

- Okos kislány. – mondom, és végig nyalok a nyakán. – Vigyétek haza a szobámba! Nekem még van egy-két elintézni valóm a városba.

Mondom, és elindulok Yoshiko háza felé. Egy röpke órát kocsikázok, mikor odaérek. Kopogás nélkül rontok be a házába. Egyenesen a szobájába megyek, ahonnan furcsa hangok hallatszanak ki. Mikor benyitok, épp az egyik tõlem kapott lányt dugja meg. Krákogok egyet, és rám néznek. Természetesen mindenki takarja magát.

- Ott lent megvárlak! – mondom, és lemegyek. Kiszolgálom magam egy pohár whisky-vel. Pár perc múlva már jön is le.

- Mit keresel itt James? Hoztad az új lányokat? – kérdezi és leül velem szemben.

- Igen, majd hozom õket, ahogy kifizeted az elõzõ szállítmányt. – a pohár fölött nézek rá.

- De hisz kifizettem!

- Csak legalább ne hazudnál a képembe. – mondom és felállok.

Szépen lassan odasétálok, majd elõveszem a kést, amit még attól a ribanctól vettem el, aki ott volt a szállítmány ellenõrzésen. A kanapé támlájára támaszkodok, és a kést a torkához szegezem. Nem látok szinte semmi félelmet az arcán, így egy kicsit lejjebb próbálkozok. A farkához viszem a kést, és hozzáérintem. Erre már remegni kezd, és félelem fut végig az arcán.

- Ha szórakozol velem, levágom a farkad, és feldugom a seggedbe! Ajánlom, hogy szedd össze a pénzt két napom belül, és hozd a szokásos helyre, különben megtalállak, és behajtom az ígéretemet!

Fenyegetem meg, majd kilépek az ajtón, és beülve a kocsiba, haza hajtok. Még jó, hogy nem állított meg egy rendõr sem, hisz akkor biztos elvennék a jogsimat, ami most nem lenne jó. Az évnek ennek a szakaszában lendül fel a lány kereskedelem. Na meg a lebukások száma is. Ha már ennyi ideje sikerült nem lebukni, akkor remélem, ezután se fogok… fogunk. Igaz, nem egy embert ölünk meg, mert nem kapjuk meg, amit akarunk. Elõször csak fenyegetek, de ha nem tanul belõle, és meg próbál elszökni, vagy netalántán engem megölni, akkor azért büntetés jár. Gyorsan hajtok, hisz szeretem a száguldást. Hamar haza érek. Kiabálást hallok a szobám felõl, na meg csapkodást. „A kis tündérke életre kelt! Törjük le a szárnyait!” Villannak gonoszan a szemeim. Felrobogok a lépcsõn, majd benyitok a szobámba. Próbálják lefogni, de nem nagyon sikerül.

- Elég volt! – kiáltom el magam. Mindenki leáll.

- Fõnök, megjött? Sikerrel járt? – kérdezi jobb kezem.

- Elértem a kellõ hatást, most már csak a józan esze segíthet rajta! Menjetek ki! Egyedül akarok lenni az új trófeámmal! – adom ki a parancsot.

- Vigyázzon vele! Egy harcias kis dög! Harap, rúg, üt! Mindkét felével vigyázzon! – int óvul, majd kimennek.

Odamegyek hozzá, mire megpróbál lepofozni. Visszaütök, ami talál. Ráesik az ágyra. Teljes súlyommal ránehezedek, hogy még véletlenül se tudjon mozogni.

- Ne akard, hogy bántsalak!