Karakter: Daisuke Eishi
Megjegyzés: (Amaya-nak)
- Gabi befelé! – szól ki Ecci. Azt hiszem, majd beszélni fogok a fejével, hogy mi a helyzet. Mielőtt Gabi bemenne, kapok egy szájra puszit és már nem is látom.
Hazamegyek, hogy minden oké legyen, de a csókot nem tudom elfelejteni. haza fele sétálok, és nem bírok, magammal repdesni tudnék örömemben. Szaladgálok minden fele, majd mikor hazamentem egyből lefürdök és fekszek is le, hogy minél hamarabb legyen másnap, hogy tudja találkozni Gabival. Úgy érzem, kezdek szerelmes lenni belé.
Másnap szinte kipattanok az ágyból, majd lemegyek és reggelizek. Mindenki csodálkozik, hogy mi van, velem szóvá is teszik, de nem érdekel. Felkapom magamat és már megyek is a gyönyörűségemhez. Odamegyek, majd amikor meglátom, elmosolyodok, majd ránézek. Egy ideig nézem, majd szólok neki.
- Gabi. – szólok neki, mire előre jön, és jobban láthatom.
- Szia! – mondja mosolyogva, majd odajön hozzám és kapok az arcomra egy puszit. Elmosolyodok, és mikor megölelném, rám szól.
- Jaj, ne ölelj meg! – hátra ugrik, mire csak nagyot nézek. – Bocsi, de koszos vagyok! – nevet aranyosan.
- Nem baj! – nevetek, de még is megölelem jó szorosan.
- Koszos lesz a fehér inged! – próbál eltolni, de nem hagyom magam..
- Megéri az áldozatot! – kicsit játszunk, majd végül nehezen elengedem.
- Jól áll ez a ruha. – mondom kedvesen és elismerően, mire látom, hogy lejjebb húzgálná. Jaj, ne csináld kincsem gyönyörű vagy benne tényleg.
- Köszi. – rám mosolyog, mire visszamosolygok. – Miért jöttél?
- Érted! Mikor végzel? –nézem a szemeibe.
- Mindjárt megkérdezem! – megindul, közben végig őt figyelem és nem akarom levenni róla a szememet. Csak azt a helyet nézem ahol eltűnt és várom, hogy mikor jön vissza és csak azt a helyet figyelem, közben figyelem, hogy mi legyen, majd eldöntöm, hogy elviszem a közeli a parkba, amit annyira szeretek, mert ott minden csendes és senki sem zavarhat minket. Nem sokkal később vissza szalad hozzám és rám mosolyog.
- Átöltözöm és mehetünk! – mondja, majd eltűnik megint. Ne mehetek veled? Szívesen segítenék. Na jó fogd vissza magad Daisuke.
Türelmesen várok, majd mikor visszajön, elindulunk a parkba.
- Daisuke! Hova megyünk? – néz rám kicsikém.
- Meglepetés! – mondom neki mosolyogva, majd megszorítom kicsit a kezét, de úgy hogy ne fájjon neki.
- Félnem kéne? – néz rám, amire csak elmosolyodok.
- Csak tőlem! – ölelem meg..
Sétálunk egy ideig, majd a kedvenc helyemre vezetem és leülünk egy padra. Végre kettesben lehetünk ez az, amire én most vágyok, hogy csak vele legyek és érezzem, hogy velem van.
- Miért jöttünk ide? – néz fel rám, de most válasz helyett. Megcsókolom lágyan, amit viszonoz. Közelebb húzom magamhoz és úgy ölelem, majd a lábát átrakom az enyémen és úgy simogatom a hátát és a lábát, közben lágyan tovább kóstolgatom ajkait, majd levegőhiány miatt elválok finom ajkaitól és a szemébe nézek.
- Azért hoztalak ide, mert szerettem volna, ha egy kicsit kettesben lennénk és a bátyád nem szólna közbe. – mondom kedvesen mosolyogva és a lábát meg a hátát cirógatom.
- Ez jó ötlet. – mosolyodik el és a mellkasomat simogatja. Olyan jól esik a simogatása, mire odahajolok a hajához és a nyakára adok puszit, meg a fülére és az arcára. Egyszerűen csak szeretni akarom és foglalkozni vele, de nagyon. Érzem, hogy jól esik neki, mert kicsit felsóhajt, mikor a nyakát csókolgatom így tovább fojtatom. Élvezem minden egyet érintését, ahogy a nyakamat kezdi el simogatni. Az arcára nézek és látom, hogy be van hunyva a szeme. Odahajolok és megcsókolom, majd az ölembe húzom, és úgy ölelem. Karjait a nyakam köré fonja és mélyedünk el egymásban.
Tovább ölelem és simogatom minden fele, majd egyszer a fenekén simítok végig, majd érzem, hogy kicsit eltávolodik tőlem és a szemembe néz.
- Na, haragudj. - mondom neki, mire rám néz.
- Te ne haragudj. Lehet el szaladt velem kicsit a ló. – mondom neki, majd puszit adok ajkaira.
- Nincs semmi gond, csak nekem még nem volt senkim, ezért még ujjak nekem ezek a dolgok. – mondja elpirulva, amire az arcára adok puszikat.
- Nem baj, majd szépen lassan hozzá fogsz szokni, de nem fogom erőltetni, ha valamivel gond van, szólj nyugodtan és változtatok rajta és nem fogok annyira nyomulni. – mondom neki őszintén, majd odahajolok és megcsókolom, mire magamhoz ölelem szorosan, hogy érezzem a testét, amennyire tudom.
Élvezem minden egyes együtt töltött pillanatot. A hátát simogatom, majd a falakodás után elkezdünk beszélgetni és sok mindent meg tudunk egymásról. Folyamatosan simogatom közben és hallgatom, majd egyszer csak a fejét a vállamra hajtja, és úgy pihenteti a kezét a mellkasomon. Élvezek minden egyes pillanatot, majd megszólal egyszer a hasam.
- Nem megyünk el ebédelni? – érdeklődök kedvesen, mire rám néz.
- Gyere el hozzánk és meghívlak ebédelni. Főzök neked valamit. – mondja mosolyogva, mire odahajolok és csókot adok ajkaira.
- Tegnap is te hívtál meg nasira. Most rajtam a sor, hogy elvigyelek egy jó kis helyre, hogy nagyon jól lakjál. – mondom kedvesen mosolyogva, mire bólint egyet.
Elmegyünk a legközelebbi étterembe, ahol minden olyan szép és a kedvencem. Sokat szoktak oda járni a haverokkal, de hát ha egyszer meg tehetem, akkor nem tudok mit csinálni. Imádok oda menni és semmi pénzért nem tenném mádképpen. Bemegyünk, majd látom, hogy Gabi teljesen meg van lepődve és csak körbe néz minden fele, alig bírja kapkodni a fejét, de nem baj. Magamhoz ölelem, és a fejére adok puszit. Meg kapjuk a legjobb helyet. Leülünk és kicsimet figyelem milyen gyönyörűen néz ki. Imádom, amikor ilyen és nem akarom, hogy más milyen legyen. Nekem ő kell és senki más…
|
