Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

- Izé… - kezd bele dadogva. – Nem akarok teher lenni. – látom, hogy szüleim irányába néz.

- Dehogy lennél teher! – mosolygok rá, majd végig simítok az arcán.

- De a szüleid! Így is itt van nekik három gyerek és…

- Csönd! – szólok rá kedvesen, majd odahajolok és megcsókolom lágyan, amit elkezd viszonozni és sokáig kóstolgatjuk egymás ajkait.

- Úúúúúúuuuuuúúúúú! – a fiúk szakítanak szét minket. – Menjetek szobára! – elkezdenek nevetni, amire csak elmosolyodok.

- Megyünk is! – megfogom a kezét és már megyünk is felfele a szobába, ahol olyan jó csendben pihenünk egymást figyelve és minden olyan tökéletes most.

- Akkor maradsz? – kérdezem tõle, miközben simogatom.

- Igen. – elmosolyodik, majd megcsókol, ami olyan jól esik. Szenvedélyesen csókoljuk egymást és élvezzük a pillanatokat, miközben a hátát és a fenekét simogatom. Érzem, hogy közelebb húzódik hozzám, aminek csak nagyon tudok örülni.

- Gyerekek, vacsora! – halljuk meg anyukám hangját, amire csak sóhajtva válunk el egymás ajkaitól, végül lemegyünk enni. Vacsora után felmegyünk, a szobámba lefürdünk, majd egymáshoz bújva alszunk el.

Más nap reggel nincs szívem felkelteni kicsikémet, ezért inkább hagyom aludni. Nem tudom pontosan mikor aludt normálisan. Szólok a suliba, hogy ma nem megy be és a házijáért meg el fogok menni a barátnõi tuti ide, adják.

Elmegyek suliba én is és mikor végzek, kint a suli elõtt várom kicsim barátnõit, hogy elkérjem a házikat, amiket örömmel adnak oda. Megköszönöm, és már megyek is haza fele kicsi szerelmemhez.

- Kicsim! – szólok kicsimnek kicsit hangosabban, de csak azért, hogy meghallja, megérkeztem.

- Itt vagyok. – mosolyogva megölelem, mire viszonzom, és nem akarom elengedni. – Üdv, itthon. – mormogja mellkasomba.

- Bocsi, hogy rontom a hangulatod, de meghoztam neked a leckéd! – nevetek kicsit.

- Ha már itt tartunk! – kicsit mérgesen távolodik el tõlem és a szemembe néz. – Miért nem keltettél fel? – kérdezi kicsit duzzogós hangon, amitõl olyan aranyos.

- Olyan édesen aludtál! – mondom neki és hozzá bújok.

- És ki fog nekem felmentést írni? – megadóan átkarol. Ennyi volt a harag.

- Megkérem anyát! – nyakába csókolok, amire csak még szorosabban bújik hozzám. Élvezem a pillanatokat, közben kicsimet simogatom és csókolgatom, miközben õ is simogat és a hajammal játszik, majd pár perc múlva megszólal:

- Segítesz a leckében? – elpirulva, de egyben kérlelõen tekint rám, amire csak elmosolyodok.

- Lehet neked nemet mondani? – kézen fogva megyünk a nappaliba, majd a szõnyegre telepedve kezdünk el tanulni.

- Végre! – mondja kicsim nagyot sóhajtva, mire elterül a szõnyegen. Olyan kis édes ilyenkor.

- Csináljunk valami kellemesebbet! – mondom kicsimnek, miközben egyre csak közelebb kerülök hozzá.

- Mire gon… - tudom mi a kérdése, ezért inkább megmutatom, neki mit szeretnék. Felé magasodva fojtom belé a szót és csókolom meg szenvedélyesen, amit egyre jobban mélyítünk mind a ketten.

- Daih mehnyühnk fehl! – szól kicsim kicsit akadozva, mikor tökéletes mellei a kezeimben vannak. Igaza van, bár melyik pillanatban megérkezhetnek anyuék és öcsiék is.

Felkapom a karjaimba és a háló felé veszem az irány. Óvatosan ráfektetem az ágyra. Leveszek róla mindent és folyamatosan csókolom, amikor csak tudom. Annyira vágyok rá és kívánom, hogy azt elképzelni nem lehet, de ahogy érzem ezzel kicsim is így van, mivel eléggé kapkodja rólam lefele a ruháimat, aminek csak örülök. fõleg, hogy picivel, mintha bátrabb lenne. Tovább faljuk egymás ajkait és imádom, hogy ilyen.

Elhagyom ajkait és elkezdem minden fele kényeztetni, hogy minél jobb legyen az együtt lét. Ágyékát is csókolgatom és kényeztetem minden féle módon, amire elkezd nyögdécselni kezeim és ajkaim alatt, ami az én vágyamat is egyre jobban felkorbácsolja. Tovább kényeztetem, majd egyszer csak abba hagyom, felé hajolok és úgy, ahogy vagyok, belé hatolok, amire felnyögünk mind a ketten. Megcsókolom szenvedélyesen. Elkezdek mozogni benne. Szorosan ölel magához és a lábát a derekamra teszi, így mélyebben tudok benne hatolni. Egyre csak fokozom a tempót és élvezem, a pillanatokat amennyire csak tudom.

Nem sokkal késõbb mind a ketten felnyögve élvezünk el én meg kicsi szerelmembe lövellem magomat. Kicsúszok belõle és akkor tudatosul bennem, hogy nem is védekeztünk, bár kicsimnek nem tudom feltûnt-e, de nem is nagyon van ideje gondolkozni, mert nem sokkal késõbb a kicsik törnek ránk és egybõl betakarózunk.

- Gabi Gabi. – hallom a fiúk hangját és egybõl szaladnak megszeppent szerelmemhez, majd megölelik és elkezdenek neki fecsegni, mire felveszem a bokszeremet és a takaró alatt Gabi-nak is nyújtok valamit, amit felvehet, hogy csak ne legyen teljesen meztelenül, mert ha a kicsik lerántják róla a takarót, akkor igen nagyon fognak nézni, de én is.

Elkezdenek, beszélgetni én meg csak leülök a laptop elé és nem tudom, hogy mit csináljak vagy, hogy szóljak-e kicsimnek vagy észrevettem. Nem tudom, mit csináljak. Elkezdek kutatni és annyira bele vagyok merülve, hogy észre sem veszem, amikor valaki hátulról megölel, és a mellkasomat simogatja.

- Mi a baj Dai? – kérdezi szerelmem, mire elmosolyodok, és a kezét kezdem el simogatni.

- Csak elgondolkodtam. – mondom, mire egy puszit kapok.

- Tudom láttam rajtad, hogy nem itt vagy, mert próbáltunk neked szólni, de ránk sem hederítettél. – mondja szerelmem és elkezdek gondolkozni, hogy szóljak, vagy ne szóljak, vagy még is mi legyen. Szeretnék gyereket, csak nem akarom az õ sorsát tönkre tenni, de még én is fiatal vagyok, nem hogy õ.

- Dai. Mi a baj? – néz a szemembe és leül az ölembe, mire magamhoz ölelem. Inkább nem mondok semmit. Nem akarom feleslegesen megijeszteni, hiszen mi van, ha lesz belõle semmi? Elmosolyodok és kicsimre nézek, majd magamhoz ölelem.

- Nincs semmi baj, csak a sulin járt az agyam. – mondom neki kicsit füllentve, majd magamhoz ölelve kezdem el simogatni.

- Biztos? – kérdezi, én meg csak megcsókolom.

- Igen biztos. Kicsit fáradt vagyok, és ilyenkor már agyalok mindenen. – mondom neki, amire bólint.

Este egymáshoz bújva pihenünk, és a tv-t nézzük, de én egyáltalán nem figyelem és szerelmem is alszik hozzám bújva. Folyamatosan, csak a délután történt dolog miatt forog az agyam, de rendesen. Magam se tudom, minek örülnék a legjobban, ha terhes lenne, vagy ha nem? Mi lesz vajon ebbõl a dologból?

- Nem, nem bántam meg. – kedvesen rám nevet. – Én is nagyon szeretlek. – hozzám bújik és az ajkaimra ad egy édes kis puszit.

- Örülök kicsim! – szorosan magamhoz ölelem, majd elhelyezkedik mellettem és nem sokkal késõbb mind a ketten alszunk is.

Reggel mikor felébredek kicsim nincs mellettem, amire kicsit elszomorodik. Felállok, felöltözök, majd ahogy lemegyek, a lépcsõn finom illatokat érzek meg a konyhából. Odamegyek és meglátom, hogy kicsit tevékenykedik.

- Finom illat van. – szólok kicsimnek, mire elejti a poharat, ami éppen a kezébe volt. Odamegyek hozzá nevetve.

- Bocsi nem direkt volt.

- Ha megvágod, magad sokkal dühösebb leszek! – nevetve fogom meg a kezét, majd felhúzom és megcsókolom, mert hiányzik a csókja, amit észreveszek, hogy kicsim örömmel viszonozza, aminek nagyon örülök.

A csók után csak állunk és egymás szemét vizsgáljuk elmélyedve, ami most olyan jól esik. A szempár, ami már elsõ pillanattól fogva megfogott.

- Ki fog hûlni a reggeli. – mondja szégyellõsen, amire csak elmosolyodok. Leülünk és az asztalnál evés közben folyamatosan beszélgetünk, mint mindig. Nem tudjuk abba hagyni a beszélést, ami csak jó jel.

- Van valami program mára? – a kanapén pihenünk és a fejem picim ölében van.

- Azon kívül, hogy velem legyél? – kuncogok, majd lehúzom kicsimet magamhoz és megcsókolom.

- Igen azon kívül. – mosolyog és kicsit el is pirul.

- Egy jó mozi? Vagy séta a parkban? – fejemet a hasába fúrom, amire hallom, hogy felsóhajt. – Esetleg maradjunk így? – kérdezem mosolyogva, mert most csak vele akarok lenni.

- Van egy új romantic- comedy „Francia csók” címmel. – mondja kicsim ami az eszébe jut.

- Nézzük meg! – felülök, majd magamhoz húzva megcsókolom.

Két óra múlva, már a moziban vagyunk és mindenki röhög a filmen, de én inkább kicsimmel vagyok elfoglalva. A kezét simogatom, és a nyakát csókolgatom.

- Gonosz vagy. – sóhajt.

- Csak önzõ! – kuncogok és puszit adok a füle mögé.

- Meg fognak látni. – kicsit felnyög, mikor egy ponton kiszívom a nyakát. Annyira imádom hallgatni, ahogy, nyögdécsel.

- Dehogy fognak! – nevetek kicsit, majd nem sokkal késõbb a lámpa felkapcsolódik, és kicsim riadtan húzódik el tõlem, amire elmosolyodok.

- Ne félj, nem harapok! – mosolygok rá és a kezemet nyújtom neki.

- Nem félek! – tetettet durcival megfogja a kezemet, amin jót mosolygok és elindulunk haza fele.

Mikor hazaérkezünk Ecci a nappalinkban ül és elég mérges tekintettel néz minket, ami nekem nagyon nem tetszik, hiszen a saját házamban vagyok, és ami még a legjobban idegesít, hogy a picsába jutott be a házba?

- Nem hinném, hogy ez a szüleidé. Ugye Daisuke? – felmutat egy ezüst színû tasakot, amiben az óvszer volt.

- És mi van, ha az enyém? – kérdezem tõle, mire feláll.

- Nem meg mondtam neked, hogy ne merd bántani a hugomat? Kivel feküdtél le? – kérdezi mérgesen. Most komolyan, azt hiszi, hogy megcsaltam Gabit? Az eszem meg áll.

- Még is szerinted kivel? – kérdezem, és elé állva nézek a szemébe.

- Most valld be az igaza, úgy legalább Gabi-nak sem fog fájni, hogy megtudja félre keféltél. – mondja dühösen és komolyan, mire Gabira nézek, akin látom, hogy megijedt és talán elhiszi, amit a bátya mond. Visszanézek, és nem engedem el Gabi-nak a kezét.

- Tudd meg csak Gabi-val feküdtem el. Nem fogom soha megcsalni. – mondom komolyan, mire Ecci-nek kicsit eldurran az agya és egy hatalmasat bemos nekem, mire az orrom vére is elindul.

- Daisuke. – hallom kicsim hangját, aki megölel és érzem, hogy elkezd reszketni. Magamhoz ölelem, és nem engedem el.

- Te kis dög. Mi a picsát csináltál a húgommal? – kérdezi nagyon mérgesen.

- Csak azt, amit õ is akart. – mondom komolyan.

- Gabi. Gyere ide. Haza megyünk most azonnal és felejtsd el Daisuke-t – mondja komolyan és látom, hogy komolyan is gondolja a szavait.

- Nem megyek. Szeretem Daisuke-t nem fogom elhagyni. – mondja komolyan õ is, mire magamhoz ölelem és érzem, hogy még mindig nagyon reszket.

- Gabi ne húzd ki a gyufát. – mondja és látom, hogy elindulna felé, de kicsim elé lépek és komolyan nézek a szemébe. Az orromból még mindig folyik a vér, de nem érdekel, majd a felsõ felszívja.

- Hagyd békén. – mondom komolyan.

- Ne szólj bele. Nem a te dolgod és semmi közöd nincs hozzá.

- De igen is van, mert az én barátnõmet, akarod bántani, amit nem engedek. – mondom elég komolyan és szúrós szemekkel nézek a szemébe.

- Hogy akarod megvédeni, amikor még magadat sem tudod?

- Azt bízd rám rendben? És jobb, ha hozzá szoksz a gondolathoz, hogy egy ideig nem fog haza menni Gabi. Majd ha lenyugodtál talán haza engedem. Felfoghatnád igazán, hogy felnõtt érett nõ és nem pisis 5 éves, akinek állandóan fogni kell a kezét. – érzem, hogy kicsim megfogja hátulról a felsõmet és a fejét a hátamnak támasztja.

- Mi az, hogy nem engeded haza?

- Pont az, amit hallottál. És most tûnjél a házamból. – mondom, és az ajtóra mutatok.

- És mi lesz, ha nem megyek? – egyre közelebb jön hozzám, de ekkor meghallom öcséim hangját.

- Akkor mi fogunk elverni. – mondják komolyan, amire elmosolyodok, majd megtalálják a hátam mögött Gabit és megölelik, aminek most örülök, mert tõlük jobban megnyugszik most szerintem.

- De ha nem is õk, akkor én fogom kitenni innen a szûrödet. – mondja apám komolyan, amire mérgesen rákapja a fejét. – Tûnél a házunkból. – hallom apám hangját, amire csak nagyon sóhajt Ecci és fújtatva kirobog a házból. Anyám siet oda hozzánk.

- Jól vagytok? Daisuke minden rendben van? – kérdezi, és az orromat vizsgálja, amibõl már nem folyik a vér.

- Igen minden rendben van. – mondom neki, majd kicsimhez fordulok, aki éppen a kicsikkel játszik, mert elcibálták. Halványan elmosolyodok, majd leveszem, a felsõmet a konyhában megmosom az arcomat és a pólómba törlöm, aminek úgy is mindegy.

- De még is mi volt ez? – kérdezi riadtan anyám.

- Ne foglalkozz velem, majd én elintézem, de ha nem gond, akkor Gabi ide költözne hozzánk egy kis idõre. – nézek rá, amire csak megértõen bólint. Bemegyek és odamegyek a fiúkhoz, meg szerelmemhez, majd Gabira nézek.

- Kicsim. Beszélhetnénk? – nézek rá, mire rám néz, és mikor meglátja meztelen felsõ testemet, kicsit elpirul, amire csak elmosolyodok. – Szeretném, ha egy ideig ideköltöznél hozzánk. – mondom neki, amire csak meglepõdik. – tudom, hogy hirtelen jött a dolog, de nem akarom, hogy bármi bajod legyen. Majd beszélünk Yuri-val, hogy hozza el pár cuccodat rendben? – nézek kicsimre és a válaszát várom, hogy mit szól a dolgokhoz, bár remélem, hogy bele fog egyezni és itt fog maradni velem… velünk…

Ahogy a kicsik letámadták szerelmemet, csak annyit mond nekik, hogy késõbb. Kimennek, majd felöltözik, kapok egy puszit és lemegy.

Délután nem hallok semmilyen zsivajt, amit nem értek. Lemegyek és csak annyit látok, hogy kicsim mosolyogat.

- Hogy csináltad te boszorkány? – hátulról megölelem, és a fülébe suttogom a kérdést.

- Titok. – mosolyog, majd mikor felém fordul, megcsókolom és felültetem a konyha pultra, amire ugyan olyan magas lesz, mint én. Szorosan hozzá simulok, és úgy csókolom, közben simogatom a hátát is.

Pólómba markol, és úgy próbál még közelebb húzni magához. Úgy érzem ezek szerint õ is ugyan annyira vágyik rám, mint én õ rá. Egy kicsit elválok ajkaitól, mire a szemembe vágyat lehet látni, majd megint megcsókol, amit örömmel viszonzok és próbálom vissza fogni magam.

Szenvedélyesen csókolózunk, de csak addig, amíg bele nem harap ajkaimba. Onnan kicsit elveszítem az agyamat. És vadul, meg mohón kezdem el csókolni. A kezemet fenekére teszem és közelebb húzom magamhoz, hogy csípõink összeérjenek, és érezze, mennyire vágyok rá és mennyire akarom õt.

Tovább csókolom és érzem, hogy nincs ellenére, mert a nyakamon, majd a kulcscsontomon és a mellkasomon simít végig, ami olyan jól esik, hogy az valami fergeteges. Tovább csókolom, majd egyszer csak megérzem, hogy a keze felsõm alá siklik, és úgy simogatja kicsit remegve a hasamat, amire ledermedek, mert annyira jól esik az érintése, hogy valami nagyon.

Mikor észhez térek, megint elkezdem csókolni és a felsõje alá csúsztatom a kezemet és úgy simogatom a hátát, de nem itt kéne, hogy történjenek a dolgok. Elveszem a kezemet, a lábát a derekam köré rakom, mire érti a dolgokat és összefonja. Nem kell nekem se ennél több. Felveszem az ölembe és elindulok vele a hálóm felé. Bemegyek, majd lábbal becsukom az ajtót. Az ágyamhoz sétálok, majd lassan végig fektetetem, de a csókot egy pillanatra sem szakítom meg, mert éhezek csókjaira nagyon is.

Ahogy csókolgatjuk és érzem, hogy keze a felsõm alá csúszik, én is a felsõje alá csúsztatom kezemet és elkezdem simogatni minden fele testét, majd megint melleire tévednek kezecskéim és elkezdem kicsit simogatni, majd gyömöszölni, mire sóhajok törnek fel belõle. Elhagyom ajkait és a nyakát halmozom el csókokkal, amire újabb nyögések és sóhajok felváltva hagyják el ajkait, az én vágyamat tovább korbácsolva. Élvezem az együtt létet, majd leveszem kicsimrõl a felsõt, mire elkezdi magát takargatni, pedig nem lenne miért, hiszen nagyon gyönyörû.

- Nagyon gyönyörû vagy kicsikém. – suttogom neki vágytól fûtött hangon, majd megcsókolom és a kezeit a tarkómra teszem, mire nem is kellett több, õ is leveszi rólam a felsõt, amire elpirul, de nagyon tetszik, és a nyakát halmozom el csókjaimmal, majd fokozatosan haladok lejjebb és már a melleinél tartok, amiket kicsit megkeményítek. Eleinte csak nyelvemmel kényeztetem bimbóit, majd egy idõ után elkezdem kicsit szívogatni, mire megemeli mellkasát és nyögések hagyják el ajkait, amit már teljesen az õrületbe kergetnek.

Kicsit lejjebb haladok és már a hasát csókolgatom egy kisebb nyál csíkot hagyva magam után, mire a nadrágjához emelem kezemet és szépen lassan megpróbálom lehámozni róla, ami még sikerült is és mikor haladnék, lejjebb megfogja fejemet.

- Khérlekh. Nhe. – néz rám, mire felé emelkedek és megcsókolom.

- Nem lesz semmi baj. Bízz bennem, kérlek. – suttogom neki, mire nangy nehezen bólint és elengedi a fejemet. Visszatérek lábaihoz, majd belsõ combját kezdem el csókjaimmal halmozni, amikre újabb nyögések szakadnak fel belõle. Addig csókolgatom, amíg el nem érem ágyékát. Eleinte csak ajkaimmal kényeztetem, majd egy idõ után, már nyelvemet is használva, simogatom csiklóját, amire vonaglani kezd alattam és kicsit a hajamat tépi. És a csípõjét emelgeti. Nem sokkal késõbb egyik ujjamat vezetem belé, amire szinte felsikít. Nem mozdítom ujjaim, hogy szokja a dolgokat, majd elkezdem ki-bemozgatni, amire csak megint nyögések szakadnak fel belõle.

Nem sokkal késõbb, még egy ujjamat csatlakoztatom, és úgy izgatom, majd felé hajolok és megcsókolom lágyan, majd a csókba belenyögve és csípõjét megemelve élvez el kezeim alatt. Tovább csókolom, majd tovább folytatom ujjaim mozgását, hogy megint felizgassam, mert nem szeretnék neki fájdalmat okozni.

Pár perc elteltével leveszem magamról a nadrágot, majd a fiókba nyúlok, ahonnan kiveszek egy óvszert, majd felhelyezem helyére és szerelmem lába közé helyezkedek, mire látom, hogy elég aggódva figyeli férfiasságomat, mire rá nézek és felemelem a fejét.

- Ne aggódj nem lesz semmi baj. – suttogom.

- Fájni fog? – érdeklõdik és hallom a hangján, hogy aggódik.

- Megígérem, hogy vigyázni fogok rád, és ha valami gond van, szólj és leállok oké? – mondom neki, mire csak bólint. Megcsókolom, mire szorosan magához ölel.

Lassan és óvatosan próbálok beléhatolni, de érzem, hogy feszült így kicsit nehézkesebben megy a dolog.

- Kicsim. Lazulj el, kérlek. Nem lesz semmi gond. – suttogom a fülébe, majd eszembe jut valami. – gondolj az elõbbi érzésre, amikor elélveztél. – lehelem fülére, amire puszit adok, majd egy mozdulattal belecsusszanok, mire kicsit felsikít. A szemébe nézek, és az arcát simogatom. Megcsókolom lágya, de szenvedélyesen, majd elkezdek benne mozogni, amire én is bele nyögök a csókba, majd fokozom a tempót, ahogy csak tudok mikor már megszokta, hogy benne vagyok.

Nem sokkal késõbb mind a ketten egyszerre élvezünk el. Kicsúszok belõle és mellé fekszek, majd magamhoz ölelem, majd magunkra húzom a takarót, és úgy simogatom a hátát és a fenekét.

- Szeretlek szerelmem. – mondom neki és rá nézek. – Remélem nem bántad meg. – nézek szemeibe és remélem, hogy nem utált meg, mert annak nagyon nem örülnék, mert teljes mértékben beleszerettem és bele halnék ha elhagyna, akár mikor is.

- Persze! – nevet rájuk bársonyosan.

Egésznap csak a kicsikkel foglalkozik, ami kicsit rosszul esik, de végül is õt is meg az öcsiket is meg lehet érteni, mert a Gabi pótolja Hanako-t és Miwako-t. vacsinál leülünk az asztalhoz és szerelmem mellém ül, mire meg fogjuk egymás kezét és simogatni kezdjük. Örülök, hogy itt van velünk, de egy kicsit féltékeny is vagyok a tesóimra.

A kicsiket lefektetjük, és végre most jut egymásra egy kis idõnk, de lemegyünk a nappaliba és ott nézünk egy kis tv-t. Anyuék nem sokkal késõbb elmennek feküdni, mi meg kicsimmel pihenünk, és a filmet nézzük. Én a kanapén fekszek szerelmem meg rajtam.

Pár perccel késõbb azon kapom magam, hogy kicsim alszik. Felkapom a karjaimba, majd felviszem a hálómba, majd lefektetem és én is mellé fekve alszok el.

Éjszaka közép érzem, hogy kicsim felébred és látom, ahogy az ablakhoz sétál. Kinyitja. Halkan felállok, és mire becsukja, már mögötte állok, majd megfordul és belém botlik, mire magamhoz ölelem.

- Mi a baj? – kérdezem, bár érzem, hogy kicsit forró a teste.

- Nincs, semmi baj ne aggódj. – próbál terelni, majd a homlokomat az övéhez teszem így már végképp érezhetõ a különbség. Felkapom az ölembe és az ágyba fektetem és betakarom.

- Maradj itt. – mondom neki, majd puszit adok ajkaira és bemegyek a fürdõbe, keresek gyógyszert, majd visszamegyek és beadom neki, végül lefekszek mellé. – Miért nem szólsz, ha rosszul vagy? – kérdezem, mire csak rám néz.

- Mert így is egésznap hanyagoltalak és nem akartam, hogy még jobban aggódj miattam. – mondja, mire csak magamhoz ölelem.

- Butaság. Még akkor is aggódok érted, ha veled vagyok. féltelek. – nézek a szemébe. – Mióta a hugiék elmentek képtelen vagyok teljesen megnyugodni, ha meg nem vagy velem állandóan aggódok, hogy mi van veled és vajon jól vagy-e. – mondom õszintén, mire megsimítja az arcomat.

- Nem lesz semmi baj. – suttogja, majd lehajolok és megcsókolom. Szorosan bújok hozzá és elalszunk megint.

Másnap reggel megint hamarabb kelek és megnézem kicsimet. Szerencsére lement a láza, aminek nagyon örülök. szorosan ölelem és simogatom miközben, lassan elkezd ébredezni.

- Jó reggel csillagom. – mondom neki, mire kinyitja szemeim.

- Már is reggel van? Aludni akarok. – mondja, mire hozzám bújik.

- Igen reggel van. – odahajolok és bele csókolok a nyakába, majd az arcát és csókolgatom, minden fele ahol csak tudom, közben a hátát és a fenekét is simogatom, amikbe néha bele is markolok, de csak finoman.

- Jól van felkeltem. – mondja kicsit nyûgösen, de mindjárt kiengesztelem. Ajkaira tapadok és lágyan, de még is szenvedélyesen csókolom meg, amit egy idõ után elmélyítek, közben simogatom a takaró alatt és a felsõje alá is becsúsztatom a kezemet, ahol a hátát simogatom meg az oldalát. A hátára fektetem, és úgy csókolom tovább, majd a kezem a melleire tévednek, amire egy picit felsóhajt, de ahogy érzem, kicsit meg is ijed, de próbál nem eltolni magától. Gondolom, szeretne megélni minden élményt, csak azért fél, ezért nem is megyek tovább, csak tovább csókolom, de a kezemet nem rakom sehova sem.

Egyszer csak berontanak a fiúk minden kopogás nélkül és szétrebbenünk Gabival.

- Sziasztok. – köszönnek a fiúk és kicsimhez mennek. – Gabi megint fogsz játszani velünk úgy, mint tegnap? – érdeklõdnek mosolyogva, mire csak nagyot sóhajtok és inkább felkelek. Felöltözök, majd leülök a gépem elé és közös képeinket kezdem el nézni, amiken Gabi-val vagyunk közösen. Hiányoznak azok a régi idõk, amikor folyton egymással voltunk és sokkal több idõnk volt a másikra. Olyan jó lenne, csak egy kicsit visszakapni.

- Addig maradok, ameddig csak kellek. – mondja õszintén, és ahogy egymás karjaiban pihenünk, egyre jobban feltörnek bennem az emlékek és nem sok kell a sírjak. Egy kicsit meg is remegek.

- Dai. – felnéz rám és akkor nyelem vissza könnyeimet, mire feljebb jön. – Ha sírnod kell, sírj! – mondja, de nem akarom, hogy lássa, mennyire szenvedek.

- Nem, dehogy, semmi bajom! – magamhoz ölelem. A fejemet a nyakába fúrom és élvezem, hogy velem lehet, de sajnos a gyász kicsit felülkerekedik rajtam és elkezdek tényleg sírni. Szerelmem csak szorosan magához ölel és próbál nyugtatni, de most nem megy az olyan könnyen.

- Jobban érzed magad? – szólal meg, mikor már nem sírok.

- Igen. – válaszolom picit nyugodtabban, de kicsit sem vagyok jobban.

Sokáig fekszünk egymást ölelve, de egyszer csak szerelmemnek megszólal a hasa.

- Bocsánat. – elpirul, pedig nem kéne.

- Menjünk enni. – mondom neki. Felállunk és lemegyünk a konyhába. Én leülök a pulthoz és hagyom, hogy kicsim válogasson, én amúgy sem nagyon vagyok éhes.

- Csinálhatok szendvicset? – néz rám a hûtõbõl.

- Amit szeretnél. – mondom neki. Lehajtott fejjel piszkálom az asztalt és nem is tudom, mit csinálhatnék, hogy jobb legyen. Nem sokkal késõbb csak annyit látok, hogy kicsim velem szembe ül le.

- Neked mit csináljak, hogy kicsit boldogabb legyél? – mikor meghallom tõle a kérdést. Nem is tudom, mit érzek, de annyit tudok, hogy kis fájdalmat, talán, de nem haragszok rá. – Bocsánat nem akartam. – látom, hogy szégyelli és megbánta a kérdést ezért inkább nem szólok semmi sem. Csinál magának kaját, de nem eszik meg, áll a pult elõtt nekem háttal és egyszer csak azt veszem észre, hogy elkezd reszketni.

Felállok és odamegyek hozzá, majd magam felé fordítva ölelem meg.

- Nincs semmi baj. – suttogom és tovább ölelem, miközben szorosan hozzám bújik, és a felsõmet markolja.

- Úgy sajnálom. – mondja akadozva és sírós hangon, mire puszit adok a fejére.

- Nem történt semmi baj.

Már lassan egy hónap telt el húgomék temetése óta. Gabi-val még mindig együtt vagyunk és boldogok vagyunk. Azt hiszem ennél boldogabb nem lehetek. A suli miatt meg minden miatt, kicsit kevesebbet tudunk találkozni, de a hétvégéket hol náluk, hol nálunk töltjük, aminek Ecci nem nagyon örül, de kénytelen elfogadni, hogy a hugicája végre felnõtt. Ezen a héten nálunk következünk lenni, ezért elmegyek szerelmemért a sulihoz.

Kint várom a kapu elõtt a motoromnak támaszkodni, mikor látom szerelmemet kijönni barátnõivel és nagyon jó kedvvel csacsognak és nevetgélnek. Mikor meglát, még szélesebb mosolyra húzza száját, majd odajön, és a nyakamba ugrik, mire magamhoz ölelem, és a nyakába csókolok.

- Szia, szerelmem. – köszönök neki mosolyogva, mire barátnõi is odaérnek hozzánk.

- Szia. – köszönöm mosolyogva, majd elengedi a nyakamat, de a kezemet fogja, mire elkezdem simogatni és köszönök barátnõinek is, akik már ismernek kicsit, mivel szinte minden nap találkozunk, mikor jövök Gabiért.

Még egy kicsit csacsognak, miközben kicsit hozzám bújik én meg hol a derekát, hol titokban a fenekét simogatom, de olyankor csak felnéz rám mosolyogva és egy puszit kapok. Nem szólok bele a beszélgetésbe, hiszen lesz bõven idõnk ma egymásra. Na meg még ott van a hétvége is.

Nem sokkal késõbb már el is köszön tõlük és rám néz.

- Hogy telt a napod? – érdeklõdik.

- A befejezése jobban fog tetszeni. – válaszolom mosolyogva és megcsókolom lágyan, de még is szenvedélyesen. Lábujjhegyre áll, hogy könnyítse a dolgomat így még egy picit el is tudom mélyíteni és a fenekénél fogva kicsit közelebb húzom magamhoz, mivel egy kicsit vágyok rá, de csak akkor fogom vele akár mit is csinálni, ha õ is benne lesz a dolgokba.

Levegõhiány miatt elválok ajkaitól, majd mosolyogva a szemébe nézek.

- Indulhatunk? – kérdezem, majd odaadom neki a nadrágot, amit fel szokott venni a motorra. Gyorsan belebújik. Felállunk, mind a ketten hozzám bújik szorosan és már megyünk el hozzánk. 10 perces motorút után beparkolok, majd ahogy bemegyünk a házba a két kicsi szokásához híven letámadják Gabit.

- Gabi végre megjöttél. – szaladnak oda hozzá és megölelik mind a ketten, mire meg kell tartanom kicsimet, mert máskülönben elesne.

- Fiúk. Szóltam már nektek nem? – nézek rájuk kicsit megrovóan, mire rám néznek vigyorogva. Nem tudok ellenállni nekik.

- Hagyd nincs semmi gond. Hiszen olyan édesek. – mondja, majd megöleli õket.

- Ugye maradsz velünk? Maradsz hétvégére? – kérdezik egyszerre, amitõl már egybõl elkezdek félni, mert akkor megint csak jövõ héten lehet megint normálisan kettesben szerelmemmel.

Egyszer csak puszit kapok az arcomra. Kicsimre nézek, aki csak elmosolyodik. Örülök, hogy velem van. Nem sokkal késõbb elfekszünk és mindannyian elkezdünk aludni.

Másnap reggel felkelek, de látom, hogy a kicsik meg szerelmem még alszik, kiszállok, átöltözök és lemegyek szüleimhez. Megölelem anyámat.

- A fiúk? – érdeklõdik.

- Fent alszanak Gabi-val. – magyarázom anyumnak és a hátát simogatom.

- Ne haragudj. – nézek rá és kicsit elindulnak könnyeim, mire megölel.

- Nem a tea hibád. Kérlek, ne haragudj a tegnapi nap miatt. – kér bocsánatot, mire csak szorosan megölelem.

- De igazad volt. Jobban is vigyázhattam volna rájuk. Minden az én hibám. – mondom és elkezdek kicsit sírni és csak tovább ölel anyám.

- Csssss. Nincs semmi baj. Nem te tehetsz róla. – mondja elcsukló hangon és tovább ölel. Nem szeretek érzékeny lenni ennyire. Felállok, elfordulok, megtörlöm a szemeimet, majd anyámra nézek. – Ki az a Gabi? – érdeklõdik.

- A barátnõm. Tegnap láthattad, bár akkor velem voltál elfoglalva. – mondom neki, mire csak bólint és beszélgetünk még egy kicsit. Elmagyarázok neki mindent és el is mesélem, hogy a fiúk hol vannak és miért is vannak ott. Megnyugszik kicsit, majd visszamegyek a szobámba. Látom, hogy kicsim már nem alszik, de a fiúk még igen. Befekszek mellé, majd puszit adok a homlokára.

- Szia, kicsim. – nézek rá, mire rám mosolyog.

- Neked is. hogy érzed magad? – érdeklõdik, mire csak nagyot sóhajtok.

- Elmegy egynek. – mondom halkan, majd George elkezd mocorogni. Kinyitja a szemét, majd körbe néz és odabújik hozzám.

- Hanako, Miwako. – mondja, mire csak át figyelem.

- Sajnálom öcsi. – mondom neki halkan, mire elkezd egybõl sírni és a fejét a mellkasomba fúrja. – Sajnálom. – suttogom és becsukom a szemem, majd kicsimnek a kezét érzem meg az arcomon. Ránézek és puszit adok a tenyerébe. Ahogy hallom, hogy öcsikém sír engem is környékez a sírás, de tartom magam. Nem sokkal késõbb feljöttek anyuék és levitték a fiúkat, hogy majd õk vigasztalják tovább, hogy tudjak én is megnyugodni, meg Gabi-val lenni.

Magamhoz ölelem, és csak csendben fekszünk egymást ölelve.

- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. – suttogom neki, mire felém néz.

- Szívesen itt vagyok és segítek. – megcsókol, amit viszonzom, és rá kell jönnöm, hogy nagyon hiányzott a csókja. Szorosan magamhoz ölelem, és nem akarom, elengedi, de elsírni sem akarom magam elõtte, mert, hogy nézne már az ki?

- Maradj, még itt velem kérlek? – kérem meg, mert ha elmegy, akkor tuti kiakadnék teljesen.

Csak fekszünk és kicsimhez bújok, amíg õ simogat és élvezem, hogy most itt van velem. Tovább simogat, majd egyszer megtöri a csendet.

- Dai. – mondja ki gyönyörû hangján nevemet. – Éhes vagy? – kérdezi, de mosz valahogy nem nincs kedvem enni.

- Nem nagyon. – mormogom szomorúan, majd a nyakához hajolok és belecsókol, mire halkan felsóhajt.

- Miért kaptam? – kérdezi mosolyogva és lenéz rám.

- Mert itt vagy velem. – mondom neki õszintén, mert nagyon hálás vagyok érte.

- Dai. – mondja remegõ hanggal. – Én… - megáll a mondatában, de kíváncsian várom, hogy mit szeretne mondani.

- Te? – felnézek a szemébe és várom, mit akar mondani, ha itt akar hagyni, akkor teljesen össze fogok omlani és nem lesz kiutam..

- Én… én… - nagy levegõt vesz, majd folytatja – Én, szeretlek. – jelenti ki és most ez a szó olyan volt nekem, akár egy életmentõ újraélesztés.

- Én is szeretlek téged nagyon. – mondom õszintén, majd feljebb mászok és lágyan, gyengéden megcsókolom, amit viszonoz, majd a szemébe nézek.

- Miwako. Nagyon kedvelne, ha megismert volna. – mondom halkan, mire az arcomat simogatja. – Hanako meg féltékeny lenne rád és kicsit megpróbálna szétválasztani minket. – mondom neki õszintén, majd visszafekszek melleire, mire a hajamat simogatja én meg a hasát simogatom, és a felsõjével játszok kicsit.

- Biztos, hogy én is kedvelném õket. – mondja kedvesen, majd nem sokkal késõbb kinyílik az ajtó és az öccseim jönnek be, mire felülök és oda szaladnak hozzám. A hátukat simogatom.

- Minden rendben lesz. – mondom nekik kedvesen. – Fiúk bemutatom Gabi-t a barátnõmet. – mondom kedvesen. – Õk itt az öcséim. Yuki és George. – mondom kicsimnek, aki odajön és elkezdi Yukit simogatni, aki átmegy hozzá és ott kezd el sírni és próbál lassan megnyugodni én meg George-t nyugtatom.

- Ne haragudj. - nézek kicsim szemébe.

- Ugyan már érthetõ a dolog. Nincs semmi baj. Itt maradok veletek, ha szabad. – néz rám elvörösödve, mire odahajolok, és egy csókot adok ajkaira.

- Persze, hogy itt maradhatsz. Szerintem a fiúk is örülnének neked. – mondom õszintén, majd ránézek. – én meg végkép örülnék neked. – mondom õszintén.

- Köszönöm. – suttogja, majd megpróbál kicsit oda ficeregni mellém, mire magamhiz ölelem és a kicsiet simogatjuk és vigasztaljuk tovább. Szegények nem most kellett volna megtapasztalniuk milyen is, ha egy családtag meghal. Nekem is nehéz lesz feldolgoznom. Nem hogy nekik…

Nem sokkal késõbb kicsimnek a hangját hallom meg, mire rá nézek.

- Daisuke. – mondja félve a nevemet, mire ránézek könnyektõl teli szememmel – szia. – mondja halkan.

- Szia. – köszönök vissza halkan.

- Elmondod mi történt? – megsimogatja az arcomat.

- Igen. – odahúzom magamhoz, majd a fejemet a nyakába fúrom, és úgy kezdem el mormogni neki a történteket, hogy autóban ültek és mindenki meg halt, aki benne ült. – Ez volt.

- Sajnálom Dai. – mondja kicsim, mire érzem, hogy a hajammal kezd el játszani..

- Siettél? – kérdezem tõle, ahogy a kulcscsontján pihentetem a fejemet és meglátom rajta a piszamáját.

- Pizsamában vagy. – jegyzem meg halkan, amire picit elmosolyodok. - Aranyos vagy. – simogatom a hátát és a fenekét.

- Inkább lennék aranyos bent a házban, ha nem baj. – mondja nekem, de haza kéne mennem.

- Meg kéne látogatnom anyámékat. – mondom megint halkan és szomorúan.