Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

Mikor véget ér a koncert, a bejárati ajtó elõtt várom meg, a szöszi pedig rekord sebességgel terem elõttem.

- Szia szivi...- villant rám egy éhes vigyort, én pedig démoni mosolyt villantok rá.

- Heló. Jól nyomtátok.

- Kösz. Jól táncolsz.

- Örülök, hogy itt vagy. Reméltem, hogy nem hagyod ki.

- Ez csak természetes...- kacsintok rá játékosan, az idegein táncolva.

- Szexi vagy édes...- mér végig éhesen, mire elégedetten felkuncogok.

- Tudom...- vigyorgok egoistán.

- Menjünk, nézzünk körbe.- mondja végül, én pedig biccentek. Felfedezõútra indulunk a sötét, neonokkal kivilágított utcán.

- Gondolom, nem igazán érdekelnek a hullámvasutak... vagy tévedek?- vigyorog rám újfent.

- De. Nagyon érdekelnek...- mondom ironikusan. Most komolyan, hány évesnek néz?

- Gyere...- mondja végül villanó szemekkel, én pedig engedve a kíváncsiságomnak követem. Hostclub... perverz állat. De ha azt hiszi, hogy ilyen könnyen megkaphat... hát akkor most pofára fog esni.

Kér egy szobát, majd be is sétál, én viszont megállok a küszöbön.

- Talán beijedtél?- kérdi csipkelõdve, én pedig csak elhúzom a számat, végül belépek. De kissé megbánom, mikor magabiztos léptekkel felém veszi az irányt... hátrálni kezdek, nem mintha megijedtem volna, csak kissé elbizonytalanodtam. Tényleg akarom én ezt?

A hátam a falhoz simul, a következõ pillanatban Ren kezei pedig csattannak a fejem mellett. Végül ujjait az állam alá csúsztatja és gyengéd erõszakkal felemeli a fejem. Vadul, dominánsan csókol meg, én pedig felbátorodva viszonzom a durva csókot, nyelvébe harapva, mire válaszul fogait alsóajkamba mélyeszti. Véremnek fémes íze fûszerezi meg csókunk...

Mély, férfias morranással simul hozzám.

- Tudod... nagyon izgató ez a ruha rajtad...- búgja a fülembe, majd bele is nyal. Megborzongok...

- Tudom...- súgom vágytól fûtött hangon.

Egyik keze felfedezõútra indul testemen, izgatóan végigsimítva mellkasomon, hasamon, majd merev férfiasságomon... elfojtott nyögés hagyja el a számat, mire válaszul a következõ pillanatban durvál markol meg. Megrándulok a hirtelen érzésre, de nincs idõm reagálni, mert a következõ pillanatban már az ágyon találom magam. Visszafojtott lélegzettel figyelem, ahogy fölém mászik, mint valami kiéhezett nagymacska, majd profi mozdulatokkal simogatja le rólam a felsõmet. Ajkaival támad meztelen bõrömre, néhol megszívva vagy megharapdálva kicsit. Hátravetett fejjel, hangosan nyögve élvezem a kényeztetést...

Majd keze utat talál nadrágomba és mikor erõsen megmarkol, kéjesen felnyögök. Gyakorlott mozdulatokkal kezd kényeztetni, miközben vágytól izzó tekintettel, erotikusan nyalja meg a száját.

- Te is csinálhatnál valamit...- mondja követelõzõen, hozzám simulva, kemény ölét hozzám dörgölve. Kéjenc mosoly fut szét az arcomon s türelmetlenül kezdem rángatni róla a ruhákat. A kérdés, ami nemrég elbizonytalanított, el van döntve. Dugni akarok.

Közben fogait a nyakam bõrébe mélyesti és erõsen megszívja, én pedig nem állhatom kéjes nyögés nélkül.

- Jó a hangod...- duruzsolja kuncogva.

- Kuss...- morranok, majd miután felsõteste szabaddá vált, a nadrágját húzom le róla, és ahogy ez is megvan, az alsójába nyúlva, erõsen markolok rá kemény farkára. Elégedetten morran fel, ahogy kényeztetni kezdem...

Majd pár perc múlva, ahogy érzem, meg-megrándul az ujjaim között, kezeimet lefogja a fejem felett. Kéjenc mosollyal nézek szembe széles vigyorával, majd ahogy egy rántással lehúzza rólam a nadrágot az alsóval együtt, megfeszülök. Ó igen, bébi, gyerünk, ne kímélj...!

Ahogy fogaival combjaim belsõ felére talál, kéjesen nyögök fel, lábaimat széjjelebb tárva. Ahogy fogai erõsen a bõrömbe mélyednek, csak még jobban felizgulok, mazochista énem pedig lassan kezd felszínre törni...

És ahogy szabad kezével végigkaristolja a mellkasomat, elpattan bennem valami...

- Nyugodtan sikíts...- kuncog, nekem pedig villan a tekintetem.

- Azt várhatod...- súgom, majd egyszerûen kirántom a kezem a szorításából és leteperem, elégedetten helyet foglalva a csípõjén. De ez a szemét csak szélesen vigyorog...

Lehúzom a rajtam maradt felsõt, és a szoba legtávolabbi pontjába dobom. Majd felemelem a telefont.

Csak értetlenül néz rám, láthatóan nem érti, mit akarok.

- Hallo? Szobaszervíz? Kérnénk egy üveg Jack Daniel's a 102-es szobába... köszönöm.- búgom a kagylóba, majd elégedetten teszem le.

- Mire készülsz, cica?- kérdi, kezeit a combjaimra simítva, én pedig izgatóan dörgölõzõm hozzá.

- Majd meglátod, szöszi...- dorombolom, majd ahogy kopognak az ajtón leszállok róla és pucérságommal és álló farkammal mit sem törõdve nyitok ajtót. Szerencsétlen srác odakint igencsak meglepõdik. - Kösz, szépfiú.- kacsintok rá, kiveszem a kezébõl az üveget aztán rácsukom az ajtót. Vigyorogva fordulok Ren felé. - Dobjuk fel az estét még jobban...- duruzsolom, majd letekerem az üveg kupakját... nagyot húzok az italból, aztán négykézláb visszakúszva hozzá az ajkaira tapadok, egy adagot átcsókolva a szájába... láthatóan tetszik neki a dolog...

Persze egy jó adag végigcsorog az állunkon, a nyakunkon, majd a mellkasunkon is. Vigyorogva állok neki lenyalogatni a szöszirõl az alkoholt, õ pedig hátra dõlve, vigyorogva figyel.

- Milyen perverz cicus vagy te...- búgja, én pedig a számat körbenyalva öntök egy kevés piát a mellkasára, aztán bõrére hajolva kezdem lenyalogatni róla... itt-ott megszívom, bele is harapok, õ pedig gátlástalanul élvezi.

Aztán gondolom megunja a játékot, mert kiveszi a kezembõl az üveget és hanyatt dönt. Vigyorogva nézem, ahogy eljátsza velem ugyanazt a procedúrát, de mikor egy alkalommal erõsen mellbimbómba harap, hangosan nyögve vetem hátra a fejem.

- Ez az bébi... keményen...- nyögöm kéjesen, neki pedig villannak a szemei.

- Nahát, cicus... szóval élvezed, ha bántanak?- kérdi vigyorogva, én pedig nevetve simítok az arcomra... mutatóujjamat végighúzom a mély forradáson...

- Ez talán nem elég árulkodó jel?- vigyorgok a képébe, majd hajába markolva rántom le magamhoz egy forró, vad csókért... - Tudod... 4 éve történt... véletlenül megvágtam magam, az érzés pedig annyira a hatalmába kerített, hogy mire észbe kaptam, az apró kis karcolásból ez a sebhely lett...- kuncogok, érzékien végignyalva az ajkain...

- Te egy igazán beteg ember vagy, ugye?- vigyorodik el, én pedig nevetve hanyatlok vissza az ágyra.

- Eltaláltad, szöszi... szóval rajta, büntess meg... mutasd meg, milyen kemény fából is faragtak...- súgom kéjes hangon, vágytól izzó szemekkel, és több nem is kell neki, vadul mar ajkaimra. Domináns, durva csókot váltunk, én pedig odaaadóan viszonzom, s mikor fogait mélyen az ajkaimba mélyeszti, kéjesen sóhajtok bele a csókba.... a fájdalommal vegyes kéj végtelenül feltüzel...

Vérem fémes, jellegzetes íze terjed szét a számban, teljesen elbódulok...

Ahogy elszakadunk, lejjebb csúszik, a nyakamat szívja meg durván egy helyen, s én kéjesen felnyögök. Oldalra döntöm a fejem, hogy még jobban hozzám férhessen, és mikor fogait mélyeszti belém, kéjesen markolok a farkára... összefogom merevedésünket és kényeztetni kezdem magunkat, Ren pedig elégedetten morran fel.

Újra lejjebb kúszik, mellkasomat hintve be forró csókjaival, itt-ott kéjesen megszívva, megharapdálva a bõröm.

Majd mikor megtalálja mellimbómat, melyben a kis fémkarika díszeleg, gonosz mosoly fut szét a száján. Kipirultan, pihegve figyelem, lelkesen, remegve a vágytól és az izgatottságtól...

Elõször csak játszadozni kezd, ujjai közé fogja a fémkarikát és erõsen megcsavarja. Megrándulok, ívbe feszül a testem és erõsebbet rántok magunkon.

- Ahh ihgen... ihgen!- sikoltom, ugyanis az a karika az egyik legnagyobb gyengepontom...

- Tetszik, mi?- duruzsolja vigyorogva. Tovább csavargatja, miközben másik mellbimbómra kegyetlenül ráharap. Nem bírom tovább, abbahagyom a kényeztetésünket és az ágynemût markolom meg, mert mindjárt elvesztem az eszem... durván, fájdalmasan kényeztet, még apró kis vércseppek is serkennek bõröm alól, de annál jobban élvezem...

Végül megunva a játszadozást lejjebb kúszik, vörös harapásnyomokkal díszítve az útját. Kéjesen tárom szét neki a lábaimat, Ren pedig vigyorogva markol a combjaimba, belsõ felüket a körmeivel izgatva... vörös árkokat váj a bõrömbe, miközben nyelve vadul ficánkol a farkam körül... végül hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül tövig bekapja, és én kéjesen hördülök fel. Hajába markolok, úgy vergõdöm tovább alatta, ahogy durván, fogait kieresztve kezd kényeztetni...

Egyik keze bejáratomhoz siklik, lágyan körözni kezd rajta, de rémülten tekintek le rá.

- Neh... ott mégh neh...- nyögöm elkeseredetten. Látom szemeiben megvillanni a kíváncsiságot, de szerencsére szót fogad. Pár percig vadul szop még, majd végül eltávolodik tõlem, és én lihegve pillantok fel rá...

Bódultan engedem, hogy hasra rántson.

- Nahát... ezt még nem is láttam... milyen gyönyörû tetoválás...- duruzsolja, én pedig huncut mosollyal pillantok hátra a vállam felett.

- Magam terveztem... de ne várass, dugj meg! Erõsen! Kegyetlenül!- sóhajtom vágyakozva, feltérdelve szépen, hívogatóan ringatva a csípõm, Ren pedig nem tétovázik, egy erõteljesen, hirtelen, durva mozdulattal tövig belém vágja a farkát... én pedig felsikoltok élvezetemben... a fájdalommal vegyes kéj elborít, belopja magát minden tagomba és kiírtja a gondolataim írmagvát is... eszemet vesztve, bódultan, önkívületben kezdek nyögdécselni, ahogy mozogni kezd bennem, forró, kemény farkára koncentrálva, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre hatol... majd mikor eltalálja bennem azt a gyönyört hozó kis pontot, megrándulva nyögök fel, csillagokat látok...

Egyre gyorsabban csinálja, én pedig lassan úgy érzem, felgyulladok... mintha körülöttem a levegõ egyre forróbb lenne...

Végül lassan úgy érzem, eljön a beteljesülés, Ren pedig nyögve hanyatlik rám, fogait mélyen a vállamba mélyesztve.

Ahogy forró magja elönt belülrõl, és ahogy mélyen a húsomba hatolnak a fogai... az édes gyönyör és a kínzó fájdalom egyvelege olyan kombót alkot, amitól megfeszülve sikoltok fel... az orgazmus pedig végigszáguld a testemen, megbizsergetve minden tagom... percekig úgy érzem, a mennyekben vagyok... majd kábultan, fáradtan hanyatlok az ágyra...

Legalább van önbizalma… Az is kell…

Mikor elkezdjük, körbenézek, Nem látom Jamest, de pár perccel késõbb észreveszem a színpadhoz közvetlen közel. Elvigyorodok. Kibaszott szexi ebben a ruhában. Úgy simul felsõtestéhez, mintha a fekete bõr is csak egy réteg lenne belõle. Jó nagy kivágással… James úgy néz ki nagyon bevállalós fajta. Hihetetlenül jól áll neki, ahogyan a bõrnaci is. Nyami. Még felizgulok rá, hehe… Persze ahhoz kéne egy kicsit több is… Szerencse, hogy kívülrõl fújom a szöveget, szinte monoton éneklek, közben Jamessel szemezek. Mikor végre végzünk, lemegyek a színpadról megkeresni õt. A bejárat elõtt meg is találom.

- Szia, szivi… - vigyorgok a drágára, aki hasonlóan visszamosolyog.
- Helo. Jól nyomtátok.
- Kösz. Jól táncolsz.
- Kösz.
- Örülök, hogy itt vagy. Reméltem, hogy nem hagyod ki.
- Ez csak természetes… - kacsint kicsit kacéran. Húzza az agyamat ez a dög.
- Szexi vagy édes… - mérem végig, mire felkuncog.
- Tudom… - vigyorog vissza.

- Menjünk. Nézzünk körbe. – kérem. Bólint egyet, majd elindulunk felfedezõútra.

- Gondolom, nem igazán érdekelnek a hullámvasutak… vagy tévedek? – kérdem vigyorogva.
- De. Nagyon érdekelnek… - nevetgél ironikus hangnemben.
- Gyere.. – nézek rá kihívóan.. ahogy mondtam neki… Hostclub. Igen van. És szálloda… Természetesen az is. Étteremmel és a kalandra vágyóknak szobával ’felszerelve’, ó igen. Tökéletes. Ez kell nekünk. Természetesen engedelmesen követ a drága. Bemegyek a nagy szállodába. Kérek egy szobát, majd bemegyünk. Most az enyém lesz. Heh…
A szobába belépek, de õ aa ajtóban vár.

- Talán beijedtél? – kérdem incselkedve. Azt hiszem megadta magát. Beljebb lép. Az enyém vagy édes…
Felkelek az ágyról, majd odalépek hozzá. Õ a lépésimmel szinkronban hátrál a falig. Kezeim feje mellett csattannak, majd álla alá nyúlva fordítom fejét magam felé. Ajkaira tapadva csókolom meg vadul, kicsit sem kedvesen, de mégis viszonozza vad játékomat. Alsó ajkára harapok visszaadva a legutóbbit, így vérének íze tölti be csókunkat. Felmorranva simulok testéhez.
- Tudod… nagyon izgató ez a ruha rajtad… - suttogom fülébe, amit finoman meg is nyalok.
- Tudom… - mondja vágytól izzó hangon. Nem tétovázok. Kezemet levezetem testén, majd végigsimítok már félig merev tagján, mire halkan felnyög. Kicsit talán durván megmarkolom lent vágyát, majd fogom és az ágyra lököm. Fölé mászva kezdem el megszabadítani ruháitól, közben néha-néha megszívom bõrét itt – ott. Azt hiszem nincs nagyon ellenére a helyzet. Ha az lenne rég szólt volna, és ellenkezne. Benyúlok nadrágjába, majd elkezdem kényeztetni, erõs, gyakorlott mozdulatokkal. Végignyalok ajkaimon.

- Te is csinálhatnál valamit… - simulok testemmel hozzá, így érezheti merev vágyam. Veszi az adást, és elkezdi lehámozni rólam ruháimat.

Nyakába harapok, és erõsen megszívom, mire felnyög.
- Jó a hangod… - kuncogok.
- Kuss… - szól le, majd õ se vacakol tovább. Felsõm után gyorsan leszedi rólam nadrágom, majd benyúl alsómba és elkezd kényeztetni. Felmorranok. Óh, igen. Farkam már kielégülésért könyörög egy ideje… Na végre…

Mikor már az orgazmus határán vagyok lefogom kezeit feje fölött. Perverz vigyorral arcomon szedem le róla alsóját is egy rántással, majd elkezdem belsõ combját harapdálni, erõsen, közben szabad kezemmel végigkarmolok felsõtestén.
Olyan jó hangja van… Mmm…

- Nyugodtan sikíts… - kuncogok… Szemei villannak.
- Azt várhatod… - kezeit kiszabadítja, majd felém kerekedik. Mégis mit akarsz szivi. Vigyorogva nézek vele farkas szemet.

Reggel korán kell kelnem a meló miatt, de mivel késõn feküdtem le, kibaszott fáradt vagyok. És ha fáradt vagyok, akkor nyûgös is.

Egész nap oltogatom a vendégeket, meg direkt fájdalmasabban tetoválok, mint szoktam. Rossz kedvem van...

Én unott képpel rajzolgatok az asztalnál, mikor csilingelve nyílik az ajtó. És mikor megpillantom kedvenc rockeremet, a rossz kedvem azonnal elszáll és széles vigyor szökik a képemre.

- Mit parancsol a kedves vendég...?- kérdem mézes-mázas hangon, szarkasztikusan, mire mellém lép.

- Téged nem lehet?
- Kéne?
- Meglehet.
- Szerezd meg.
- Gyere el.
- Hova?- vonom fel a szemöldököm, mire egy szórólapot dob elém az asztalra.
- Ez most komoly?- vigyorodom el, mire bólint. Ez az alak tényleg komolyan gondolja...

- Nagyon is. Tudod ez nem olyan gyerekeknek való park... van itt más is.- duruzsolja sokat mondóan, ezzel egyértelmûen felkeltve a figyelmemet. - Ráadásul három nap múlva úgyis itt fogunk fellépni.- kúszik vigyor a képére.

- Szóval ha nem akarsz, ne gyere. Viszont örülnék, ha megkapnám a számodat.- mondja, én pedig felkuncogok. Eldobom az agyam, a szöszi komolyan fel akar szedni!

Bár mit ne mondjak, nekem sincs ellenemre... bár csak egy kis izgalmas kalandra gondoltam az elején, ki tudja, mi lehet még ebbõl...

- Tudod, értem és a számomért is meg kell dolgozni... hajrá.- adom fel a leckét.

- Ezt még vissza fogod kapni, ugye tudod?- kérdi villogó szemekkel, azon a mély, szexi hangján, amitõl máris áll a farkam. Ó igen... sejtettem... csak azt nem tudod, drága, hogy én kimondottan a büntetésre játszom...

- Már várom.- kanyarítok démoni mosolyt az arcomra, mire elégedetten elvigyorodik, int és távozik.

Megvárom, amíg látótávolságon kívülre ér, majd lelkes vigyorral kapom a kezembe a szórólapot. Szóval három nap múlva... ott leszek, szöszi.

A nap többi része meglepõen jól telik. Ijesztõ, hogy a rossz kedvem milyen egyszerûen és gyorsan fordul jóra, ha felbukkan. Képtelen vagyok letörölni a vigyort a képemrõl.

Három nap múlva meg... természetesen ott vagyok. Ma kivételesen szexin öltöztem fel: fekete feszülõs bõrnaci, egy igazán dögös feszülõs atléta, ami annyira rám tapad, hogy még a piercinget is látni lehet az egyik mellbimbómban. Annyira mély nyaka van, hogy hátul még a tetoválásom teteje is látszik. A hajamat kivételesen kiengedtem.

Ezúttal már a kezdésnél ott vagyok, csak éppen megbújok a tömegben. Megint a bárpultnál telepedek le egy jó kis martini társaságában, onnan figyelem, ahogy a zenekar lassan felpakol a színpadra. Majd ahogy a húrok közé csapnak és a hangulat kezd felforrósodni, én is belevetem magam a tömegbe.

A színpadhoz egészen közel táncolok, kihívóan, szexisen... összevillan a tekintetünk, Ren pedig elvigyorodik a mikrofon mögött. Én pedig érzékien nyalok végig neki ajkaimon...

- Rajta bébi... itt vagyok, szerezz meg...- tátogom hangtalanul, mélyen a szemeibe nézve...

A banda már rég ott van a helyszínen, engem pedig másodpercenként bombáznak durva üzeneteikkel és jókívánságaikkal, miszerint kinyírnak, ha nem érek oda 5 percen belül, ugyanis mindjárt kezdünk. Ez szép és jó, fõleg, hogy már 10 perce az ajtó elõtt állok és röhögök az üzeneteiken. Nem tehetek róla. Olyan viccesek és humorosak. Rika szerintem komolyan gondolja, de na. Egy lány. Mégis ki félne tõle…

„ Kurva anyád. Gyere ide, és esküszöm kinyírlak, ha nem leszel itt 3 percen belül! Hallod baszd meg? Siess te igen hülye, mert miattad akár le is maradhatunk a fellépésrõl, és akkor azt hiszem vége a nyáltól tocsogó karrierednek szépfiú!” 06.55 Rika.
„Csipesszel és nagyítóval kell, összeszedegesd a csontjaidat, ha nem sietsz! Nélküled nem tudunk kezdeni hallod?! Szedd a lábaidat, vagy talán félsz?” 06.58 Rika.
„Megöllek!” 06.58 Rika.

Egyértelmûen hiányolnak. Ez a fordított pszichológia. Na de jól van. Tényleg nem ártana bemenni. gyorsan besurranok a hátsó ajtón, és Rikát épp tombolva kapom el kezében telefonjával, amin vadul pötyög, és közben hangosan szitkozódik össze-vissza. A nyakába fújok, mire megdermed.

- Itt a mikulás. Rossz voltál. Sajnos virgácsot sem kaphatsz. – lendületbõl fordul meg és töröl képen úgy, hogy megingok. Ííí… Ez remélem el fog tûnni minél hamarabb, lõttek az imidzsemnek, ha vörös képpel állítok ki a cuki fangörlök elé… Hogy nézne már ki az. Hehe…
- Na… így kell üdvözölni szerencsétlen, szegény, imádott énekesedet? – kérdem nagy szemeket meresztve, de nem hatja meg. Megint csapna pofon, de ez nem ér oly váratlanul, mint elõzõ támadása így reflexbõl hárítom és kapom el csuklóját.
- Hol a picsába voltál te idióta? – förmed rám. A többiek csak nevetnek, végül mikor a függöny kezd elhúzódni Rika békén hagy, de van egy olyan sejtésem, hogy ezért még nagyon fogok kapni…

A mikrofonhoz megyek, majd, mint a filmekben, gyakorlottan simítok végig szexisen az állványán, és kicsit megdöntöm azt, majd ahogy kezdõdik a dal, kezdek is énekelni. Mi sosem játszunk playbackrõl. Az olyan… modern baromság. Azt csak az használ, aki hülye ahhoz, hogy megjegyezze a szöveget, fél, vagy bûnszar a hangja. Nekem nem kell. Az én hangom csodás… Ráadásul jól is nézek ki. Hehehe… A nõi rajongók sikítozni kezdenek, a többiek meg a bárpultnál iszogatnak. Akire rákacsintok, az olvadozni kezd, és szeretlek – eket ordibál nekem. Na, csodás. Ha tudnák, hogy mennyire nincs esélyük. Azt hiszem a fél rajongótáborom elpártolna tõlem. Bár nem zavarna. Engem a hangom miatt szeressenek. Bár a férfiközönség nagy része Rika miatt imád minket, mivel néha õ is énekel, és na, jó. Férfi szemmel nézve… Rika elég jól néz ki. Jó, formás segg, nagy mellek. Na de nekem akkor sem az esetem…

Végignézek a közönségen, de nem látom a meghívottamat. Csak a fellépésünk felénél nyílik az ajtó és kilép be rajta? Az elveszett bárányka. Izé. Báránykám (!) . James. Elvigyorodok. Távolról is jól néz ki. Igazi figyelemfelkeltõ látvány itt a sok rondaság és túlsminkelt lány között. Mmm…

A pulthoz megy, rendel egy italt, majd õ is a táncolók közé veti magát. Hm… Jól mozog. Tény. Olyan kis kívánatos ebben a feszülõs szerelésben. Jó segge van… Élvezet lesz megrakni a kicsikét. Mert megfogom… Végignyalok kiszáradt ajkaimon, majd a refrénhez érve erõsebb hangerõre váltok, ahogy kell. Csak magamat hallom vissza a helyiségben. Igazán jó akusztikája van… Mikor tekintetünk találkozik még erotikusabban kezd el vonaglani. A kis dög.

Mikor végzünk, hiper sebességgel spurizok le a színpadról, de már hallom is mögülem Rika hangját, aki obszcén szavakkal illet engem. Köszönöm neki. Jókívánságokat a szülinapomra.

Gyorsan leérek, és meg is látom kiszemeltemet, majd ledobom mellé magam.

- Hát mégis eljöttél. – vigyorgok rá a csapos pedig ismerõsként kezelve tesz le elém egy poharat.

- Sokat gondolkodtam rajta, de végül arra jutottam, hogy jót fog tenni egy kis kikapcsolódás. – hmm… Direkt kötözködik? Inkább nem szólok. Csöndben maradok.

- A kikapcsolódás mindenkinek jót tesz, szivi. – biccent, közben belekortyolok italomba, ami mint kiderül whisky. Közben Jamest figyelem, aki elég figyelemfelkeltõen mér végig.

- Csak nem tetszem?- kérdem vigyorogva.

- Talán. Azért ne bízd el magad, szöszi. – huncut mosoly szökik arcára. Jaj, egyem meg. Olyan kívánni való, így.

- Te is kicsípted magad, ahogy látom. Tudod, ebben a szerelésben nagyon szexi vagy...- duruzsolom mély hangon.

- Kösz a bókot. Reméltem, hogy majd valakinek felkeltem az érdeklõdését. – néz körbe a teremben, mire elvigyorodok. Biztos, hogy direkt csinálja. Alig várom a ma estémet.

- Szóval kalandra vágysz ma este?- kérdem, miközben újra felém fordítja arcát.

- Nem ezt mondtam, szöszi. Én jelenleg csak arra vágyom, hogy valaki elcsábítson... de ez még nem jelenti azt, hogy be is adom a derekam. – mosolyog. A kis ravasz róka, na de nem épp úgy néz ki, ahogy mondja.

- Elõttem nem kell megjátszanod a nehezen kaphatót, szivi...- morgom mély hangon, és közelebb hajolok hozzá. Nem távolodik el. Farkasszemet nézünk egymással. Még közelebb kerülök hozzá és számat az övére simítom, de nem lök el, szóval nyelvemmel szájába török és fullasztó, mély csókra invitálom. Nyelveink vad játékba kezdenek egymással. Érzem, próbál legyûrni, de nem sikerül neki. Ahhoz még gyakorolnod kell szivi…
Mikor terve kudarcba fullad, számra harap, mintegy megtorlás képp. A vér íze járja át csókunkat. Kár, pedig igazán finomak voltak ajkai. Ezt a kis harapást pedig vissza fogod kapni édes. Szemet szemért, fogat fogért. Hehehe…
Elhajolok tõle, õ, pedig mint egy kéjes kiscica nyalogatja le szája szélérõl a vért. Igazán izgató…

- Az ágyban is ilyen vad vagy, szivi?- duruzsolom mély hangon.

- Én vagyok a legperverzebb álmaid megtestesítõje, szöszi...- súgja, majd közelebb hajol és nyakamba mélyeszti fogait, egyre erõteljesebben, mire felnyögök. Ez finom drága, de ha így folytatod, nem úszod meg a mai estét… Te csináltad, vállald a következményeit alapon. Mikor kicsit elhajol, nyelvét végigfuttatja a fognyomon, majd legurítja a maradék innivalóját és távozik.

Csodás. Most itt hagyott. Legközelebb nem úszod meg drága.

Vissza pofátlankodok rég látott bandámhoz, ahol Rika nekem esik, illetve próbálkozik, de én csak vigyorogva hárítom próbálkozását a ’ öljük meg Rent ’ hadmûveletben. A többiek csak nevetnek rajtunk. Összeszedem cuccaimat, ami elég nehéz úgy, hogy Rika lóg rajtam, mint egy majom, majd elindulok haza…

***

Holnap egy nagyobb koncertünk lesz egy másik városban, de utána… Biztosan beugrok a szalonba, ha másért nem is, kell a cukorpofa száma. Meg persze õ és a teste is. Mm… Ha hazaérek, el kell intézzek pár dolgot… Fõleg azt amelyik drága vámpírkodása miatt keletkezett… Na de legközelebb, majd õ is szopni fog.(Vagy ezt, vagy azt…Én nem bánnám.) Kíváncsi vagyok, milyen képet vágna, ha én hagynám ott…

***

Másnap délelõtt próba, aztán 3-ig a koncert utána viszont… Teljes mértékben ráérek, így hát célba veszem a tetováló szalont. Szerencsére az ült, bent akire számítottam vigyorogva köszön nekem, én pedig az asztalhoz sétálók.

- Mit parancsol a kedves vendég… - húzza az agyam vigyorogva.
- Téged nem lehet?
- Kéne?
- Meglehet.
- Szerezd meg.
- Gyere el.
- Hova? – kérdi, mire elé dobok egy szórólapot.
- Ez most komoly? – kérdi. Bólintok.
- Nagyon is. tudod ez nem olyan gyerekeknek való park… van itt más is. – gondolok itt a host clubra és a bárra, a hotelra, ami kifejezetten erre a célra van.
- Ráadásul 3 nap múlva úgy is itt fogunk fellépni. – vigyorgok.
- Szóval. Ha nem akarsz, ne gyere. Viszont. Örülnék, ha megkapnám a számodat.
- Tudod, értem és a számomért is meg kell dolgozni… Hajrá.
- Ezt még vissza fogod kapni ugye, tudod? – morgom mély hangon, szemeim villannak.
- Már várom. – mosolyog vissza hasonlóan.
Egy vigyorral arcomon intek és távozok. Otthagytam a kártyát, amin rajtavannak a dolgok. helyszín, idõpont. Ha nem jön el, õ bánja. De egy biztos. A legutóbbit még visszakapja.

- Sértõ. Hallgatsz te egyáltalán rockot?– kérdi sértõdötten, én pedig jókedvûen felnevetek.
- Dehogy is. A klasszikus zene a kedvencem. Mire számítottál?- vigyorgok rá, mire elhúzza a száját. Vicces fazon, annyi szent...
- Na de így beszélni a vendéggel…- duruzsolja hasonlóan széles vigyorral. Megint kötekedsz? Rossz ötlet...
- Na, szóval. A kérdésemre nem válaszoltál.- emlékeztetem összehúzott szemekkel, mire végre megadóan felsóhajt.
- Ismered a Red Rosest?- kérdi, én pedig elgondolkodom... ismerõs... ahh, meg is van!
- Van pár jó számuk…- vonok vállat.
- Ren Nix vagyok…- jelenti ki fintorogva, de csak értetlenül nézek rá. Jó. És?
- Az énekes.- teszi hozzá kelletlenül, én pedig szélesen elvigyorodom. Vagy úúúgy!
- Jó a hangod.- jelentem ki vigyorogva. Jó? Õrjítõen szexi... persze ez már tetszik neki, visszavigyorog.
- Kösz. Neked is… Meghallgatnám máshogy…- duruzsolja perverzül.
- Ezzel sokan vannak így...- kuncogok. Ó, de még milyen sokan...
- Öntelt.– vágja hozzám. Mondj valami olyat, édes, amit még nem tudok... hehe...
- Hmm… nem unatkozol véletlenül mostanság?- kérdi vigyorogva, éhes szemekkel végigmérve. Na mi az, szöszi, csak nem tetszem?
- De.- jelentem ki, kíváncsi vagyok, mit reagál. Elõvesz egy jegyet a nadrágzsebébõl, aztán felém nyújtja.
- Gyere el…- susogja a fülemhez hajolva, majd felrántja a nadrágját és az ajtóhoz lép.
- Viszlát, szivi.- int még utoljára, én pedig szó nélkül nézem, ahogy távozik. Elmosolyodom.

Jobban szemügyre veszem a jegyet. A koncert a városban lesz, egy egészen jó helyen. Egy klubban, a belépés pedig korlátozott. Hmm... meg akarom hallgatni a hangját, miközben énekel...

Kicsípem magam, egészen szexin öltözök fel. Feszülõs bõrnadrág, egy kihívó felsõ, ami szintén a mellkasomra feszül. Obszcén szavakkal küldi az olvasót melegebb éghajlatra. Hozzá fincsi kiegészítõket húzok, szegecses karkötõt, láncot a nadrágomra, halálfejes nyakláncot... a hajamat, mint ahogy mindig szoktam, összefogom.

Mire odaérek, javában tart a koncert, de nem is bánom. Hadd higgye csak az az öntelt dög, hogy magasról teszek a fejére és nem jöttem el. Rendelek egy italt a pultnál, egy pohár whiskeyt jéggel. Gyorsan ledöntöm, aztán vigyorogva belevetem magam a vonagló, tomboló tömegbe. Ren hangja kitölti az egész helyiséget, visszaverõdik a falakról, megrezgeti a dobhártyámat. Tényleg nagyon szexi hangja van... egészen felizgulok tõle.

Magamon kívül vonaglok a táncparke4tten a többi emberrel együtt, mikor végre kiszúr. A tekintetünk találkozik egy hosszú pillanatra, mire szélesen elvigyorodik, én pedig rákacsintok. Aztán tovább táncolok, kihívóan, erotikusan...

Mire vége a koncertnek, lihegve megyek vissza a bárhoz, levetem magam az egyik székre és rendelek egy újabb pohár whiskeyt.

Ahogy vártam, pár perc múlva már le ül mellém.

- Hát mégis eljöttél.- vigyorog elégedetten, a csapos pedig szó nélkül letesz elé egy poharat.

- Sokat gondolkodtam rajta, de végül arra jutottam, hogy jót fog tenni egy kis kikapcsolódás.- incselkedem, miközben belekortyolok az italomba. Villannak a szemei, de nem szól.

- A kikapcsolódás mindenkinek jót tesz, szivi.- biccent, miközben õ is iszik egyet. Leplezetlenül végigmérem. Kibaszott szexi ma este, egy igazi alfahímnek tûnik a sok rocker között...

- Csak nem tetszem?- vigyorog önelégülten.

- Talán. Azért ne bízd el magad, szöszi.- figyelmeztetem huncut mosollyal. Õ még nem tudja, de én nem fekszem le akárkivel. Szóval a mai este folyamán hatalmas csalódás fogja érni.

Csak élvezettel felnevet.

- Te is kicsípted magad, ahogy látom. Tudod, ebben a szerelésben nagyon szexi vagy...- búgja azon az érzéki hangján.

- Kösz a bókot. Reméltem, hogy majd valakinek felkeltem az érdeklõdését.- nézek körbe ártatlanul a teremben, ezzel egy perverz vigyort kicsalva belõle.

- Szóval kalandra vágysz ma este?- kérdi felém fordulva, én pedig megrántom a vállam.

- Nem ezt mondtam, szöszi.- vigyorgok. - Én jelenleg csak arra vágyom, hogy valaki elcsábítson... de ez még nem jelenti azt, hogy be is adom a derekam.- mosolygok ravaszul, de a tekintetem egyenlõre mást sugall.

- Elõttem nem kell megjátszanod a nehezen kaphatót, szivi...- duruzsolja, egész közel hajolva, csókra ingerelve. Farkasszemet nézek vele, õ pedig még közelebb hajol, ajkait az enyémekre simítva...

Most az egyszer engedem, hogy megcsókoljon. Felbátorodva, mohón csúsztatja nyelvét a számba és vadul, dominánsan vesz birtokba. Én viszont felveszem a kesztyût, nem kevesebb hévvel viszonzom a vad csókot. Fullasztóan faljuk egymást, hevesen. Megpróbálom legyûrni a nyelvét, de csak nem sikerült, továbbra is megtartja az uralkodói posztot, így hát bosszúból a szájára harapok. Vérének fémes íze megfûszerezi a vad csókot.

Mikor elválunk egymástól, csak kéjesen lenyalom számról a vérét, õ pedig úgy vigyorog, mintha éppen a lottót nyerte volna meg.

- Az ágyban is ilyen vad vagy, szivi?- búgja perverzül.

- Én vagyok a legperverzebb álmaid megtestesítõje, szöszi...- súgom, miközben a hajába túrok. Élvezettel vigyorog, mikor nyakára hajolok, és mikor mélyen belé mélyesztem a fogaimat, csak kéjesen felnyög. Erõsen harapok a bõrébe, majd elégedetten futtatom végig a nyelvem a fognyomokon. - De ma este ennyivel kell beérned.- duruzsolom a fülébe, és még bele is nyalok. Aztán egyszerûen lehajtom a maradék italom és faképnél hagyom.

- Nahát, szöszi, pont idõben.- vigyorog rám, mikor belépek a szalonba. Az egyik vendég épp távozik.

- Én mindig pontos vagyok, szivi.- közlöm vele nyugodtan, de most kivételesen nem szól le a szivi-miatt.

- Szerencséd.- jegyzi meg, majd ledobja magát az asztal mögötti székbe. Vesz egy papírt és egy ceruzát, és én is követem, majd mellé ülök.

- Dalolj, madárkám, mit akarsz magadra varratni?- kérdi, mire elfintorodok.

- Másra használd azt az éles nyelved, szivi… ne rajtam köszörüld.- vigyorgok, közben szemeibe nézek. Hmm... Lenne pár tippem mire.

Elkezdem mesélni az ötletem. Egy halálfej rózsákkal, virágokkal, mind vörös és a halálfej pedig vicsorog. Képzeletemben igazán szép képet kapok róla.

- Így képzelted?- tolja elém rajzát, mire elégedetten vigyorgok. jól rajzol.

- Nem is rossz, szivi. Egész ügyes kezed van…- vigyorgok rá. Nem véletlenül lett ez kétértelmû
- Ugyan, még semmit nem láttál…- vigyorog vissza perverzül. Tetszik a srác. – Na és? Hova akarod, szöszi?- kérdi, mire felkelek, majd elkezdem kibontania z övemet, mire õ hátradõlve figyel egy mosollyal arcán, nem épp kedvesen, inkább amolyan türelmetlen mosollyal. Kicsit lejjebb tolom a nadrágomat és alsómat is és csípõmre mutatok közel ágyékomhoz. Na, igen… Már régóta tervezek ide egy tetoválást.

- Szexi…- súgja, mire elvigyorodok, majd a rajzot felvéve megy be a tetováló terembe, én pedig követem. – Told le a gatyádat és feküdj az asztalra.- utasít, mire felnevetek

- Te aztán szeretsz másokat utasítgatni, mi?- kérdem, majd lekapom magamról nadrágomat és az asztalra fekszek.

- Csak azt, aki engedi.- kacsint. Hmm… Érdekes srác. Lejjebb húzza alsómat, majd sprét fúj rá és megfogva a rajzot finom, erotikus mozdulatokkal simogatja rá. Hmm... Nem jó ötlet drága. A tûzzel játszol.

- Vigyázz, szivi, a végén még felizgulok…- suttogom vigyorogva, mire szemeimbe néz.

- Ne félj, mindjárt lelohasztom a vágyad…- kuncog, én pedig elfintorodok, majd megfogja a gépet és elkezdi a tetoválást. Na, jó, tényleg kurvára fáj, mégsem szólok semmit. Némán tûröm a „kínzást”.

- Kész is.- jelenti ki, majd felkelve nézem meg magam a tükörben. Hmm... Szép lett.

- Elismerésem, egész jó lett, szivi.- vigyorgok, mire elmosolyodik.

- Persze hogy jó lett, én csináltam.- önelégülten vigyorog rám. – Szóval? Elmondod végre a neved?

Elhúzom a szám. Játszik velem?

- Ne szórakozz velem, tényleg nem tudod, ki vagyok?- kérdem sértetten õ pedig higgadtan válaszol.

- Tényleg nem.- von, vállat én pedig újra elfintorodok.
- Sértõ. Hallgatsz te egyáltalán rockot? – kérdezek rá, mire felnevet.
- Dehogy is. A klasszikus zene a kedvencem. Mire számítottál? – mondja vigyorogva, én pedig elhúzom a szám.
- Na de így beszélni a vendéggel… - vigyorgok.
- Na, szóval. A kérdésemre nem válaszoltál. – vonja össze szemöldökét, mire felsóhajtok.
- Ismered a Red Rosest? – kérdem, mire elgondolkozik, majd bólint.
- Van pár jó számuk… - mondja.
- Ren Nix vagyok… - fintorgok, de csak áll és bámul.
- Az énekes. – teszem hozzá még, mire elvigyorodik.
- Jó a hangod. – vigyorog, én pedig úgy szint vissza.
- Kösz. Neked is… Meghallgatnám máshogy… – perverz mosoly kúszik arcomra.
- Ezzel sokan vannak így... – vigyorog.
- Öntelt. – bejön a srác. Nem az a gyerekes fiú. Ráadásul a beszólásaiból ítélve lehetne rá nyomulni.
- Hmm… nem unatkozol véletlenül mostanság? – kérdek rá végignézve õt. Nem még nem lenne jó rákérdezni. Bár igent mondana, de utána nem lenne játékom szóval. Foglaljuk le a fölös idõnket.
- De. – vigyorog. Elõveszek egy jegyet. Odaadom neki.
- Gyere el… - suttogom a fülébe, majd felveszem nadrágom és az ajtóhoz lépek.
- Viszlát, szivi. – Intek. érzem magamon tekintetét. Nem szól semmit, csak várja, hogy elmenjek, kilépve indulok a próbára, hiszen már nagyon ki lehetnek akadva a fiúk.

***

Ahogy sejtettem. Tim és Piet már ott vannak és várnak rám, de Rika sehol.

- Hol az a hülye lány? – kérdem fintorogva. Vállat vonnak.
- A’szondta elmegy, megkeres téged. – felsóhajtok. Akkor csak egy helyre mehetett.
- majd jövök. – intek nekik, majd a játszótér felé veszem az irányt.

A régi játszótér, ahol megismertük egymást anno. Rika már akkor másvolt, mint a többi lány és szerette piszkálnia a fiúkat. Persze én ezt neki nem engedtem így barátkoztunk össze. Rika mindig is szeretett, ezt ugyan csak egyszer mondta ki nyíltan, de miután rájött, hogy a lányok nem érdekelnek nem próbálkozott tovább.

Odaérve az egyik hintán ülve találom a lányt. Épp sír. Hogy mit csinál? Odafutok hozzá.

- Rika. – szólítom meg, mire megdermed, könnyeit letörli, majd felkel.
- Szia! – mondja nekem és álmosolyt vet rám.
- Mi a baj? – kérdem, mire szája lefelé kezd el görbülni és nekem esik. Felsõtestemet kezdi el püfölni.
- Rühellek! Rühellek! Idióta! Dög! Szemét! Köcsög! Utállak! – sorolja a jelzõket, és mivel nem hagyja, abba álla alá nyúlok, majd megcsókolom, erre megdermed. Rövid kis csóknak sem nevezhetõ, inkább puszim hatására lesokkolva mered rám, mint akit pofon csaptak.
- Te...Te… - nyöszörgi, én pedig felsóhajtok.
- Végre abbahagytad… - mondom, mire leszegi fejét.
- Bocsánat… - suttogja, én pedig vállára teszem az egyik kezem.
- Már várnak rád hallod? Húzzál vissza. – közlöm vele ridegen, mire elvigyorodik.
- Te késtél! – esik nekem, majd elkezd futni.
- Elõbb ott leszek! – ordítja, én pedig utána szaladok.
- na, azt várhatod! – kiáltom. Hülye lány…

- Matthew, jobb lesz, ha most lelépsz.- mondom halkan, unott arccal, mire csak nagyra tágulnak a szemei.

- Ugye most csak viccelsz velem?- kérdi felháborodva, de csak hidegen rámosolygok.

- Ha viccelnék, nem csinálnám ezt.- közlöm, majd egy jól irányzott rúgással kipenderítem az ágyból. Nyekkenve terül ki a földön, aztán már szinte kétségbeesett arccal áll fel és kezd kérdezõsködni.

- De miért?! Mit tettem, mondd el! Nem teheted ezt, csak így, hirtelen, semmi elõzmény nélkül! Magyarázatot követelek!- kezd el sipítozni, mint egy rossz ribanc, én pedig csak megforgatom a szemeimet.

- Na látod, ez az, amiért kidoblak. Nem vagy elég férfi.- közlöm ridegen, majd hogy végre vegye a lapot, a ruháit is hozzávágom. Öltözni kezd.

- Neked senki sem jó!- sziszegi, mire csak felvonom a szemeimet. – Mit képzelsz, hol élsz?! He?! Sosem fogsz olyan faszit találni, aki eleget tenne az elképzeléseidnek! Közlöm veled, drágám, olyan pasi, akivel elégedett lennél, nem létezik!- vágja a fejemhez. Milyen naiv… azt hiszti, lelki terrorral mehet nálam bármire is…? Lesajnálóan elmosolyodom.

- Takarodj innen.- közlöm ridegen, mire sértetten kivonul. Én pedig fáradtan matatom elõ a fiókom mélyérõl a cigisdobozt s gyújtok rá egy szálra. Csak ritkán gyújtok rá. De úgy érzem, ilyenkor kell…

Talán igaza van. Talán egy pasi sem elég tökös hozzám… bárhogy is, kezdek belefáradni a keresgélésbe. Csupa puhapöcsû szemétládába botlom mindig…

Unottan olvasgatok valami sportújságot, mélyen, a gondolataimba merülve. Talán eddig rossz helyen keresgéltem. Talán más helyekre kellene járnom… rock koncertekre, mondjuk. Ott elég sok belevaló pasi van…

Ekkor az ajtó hirtelen kitárul, én pedig unottan pillantok fel.

- Kopogni luxus?- kérdem komoran a befutót, mire az csak elfintorodik. Érdeklõdve mérem végig.

Héééj… csak nem maga az ördög áll elõttem?

Egy magas, szikár alak grimaszol rám, nekem pedig villannak a szemeim. Lágy vonású arca jóképû, ajkai teltek, halványak, orra szép ívû, szemei mandulavágásúak és valami egészen különös árnyalatúak. Zöldeskék, vagy mi a szösz. Haja félhosszú, mézszõke, kissé kócos. Egész valójában valami csábító, sármos kisugárzást hordoz, viszont…

Több piercingje is van, többek között a szemöldökében, meg ahogy látom a fülében is. És az öltözete… vad, kicsapongó. Szakadt ruhák, rikító színek… mintha valami csábító démon lépett volna elõ a Pokolból.

- Dean nem dolgozik itt?- kérdi válaszra sem méltatva. A bunkó formádat… megrázom a fejem.

- Felmondott.- válaszolok unottan, mire újra elfintorodik. Ez valami szokás nála?

- Téged hogy hívnak?- kérdi halkan, de látszik rajta, hogy kicsit sem kíváncsi a nevemre.

- James.- morranok, aztán lerakom az újságot. – És te?- vonom fel a szemöldököm, mire döbbent arcot vág, sõt, egész sértettet.

- Nem tudod, ki vagyok?- kérdi idegesen. No lám… ennyire felkapta volna a vizet? Biztos valami kibaszott celeb lehet, ha ennyire fent akadt ezen… na akkor szívassuk meg… hehe…

- Nem, rohadtul nem ismerlek.- mosolygok bájosan, mire újra megejt felém egy fintort.

- Akkor nagyon le lehetsz maradva, szivi.- vigyorog rám a suttyó. Meg menj a jó édes anyádba…

- Mit mondtál, szöszi? Szivi? A kurvádat hívd így.- vágok vissza töretlen, démoni mosollyal, de láthatóan élvezi a szájkaratét, mert nem áll le, sõt, csak még szélesebben vigyorog.

- Ohh… Ha akarod, beállhatsz közéjük.- villant meg egy csábos vigyort. A kurva életbe… ez a lekezelõ, durva hangnem… pont az esetem…

- Azt csak szeretnéd te beképzelt dög…- sziszegem dühösen, de még így is képtelen vagyok levakarni a vigyorom. Tetszik a csávó…

- Hmm… Nem azt mondtad, nem ismersz? Honnan veszed, hogy szeretném?- vág vissza, mire ezúttal én fintorgok.

- Süt rólad az önteltség és a nagyképûség.- válaszolom flegmán, végigpillantva rajta.

- Ezt mondja nekem egy olyan fiú, aki épp egy lehetséges vendéggel vitatkozik, csak hogy a szópárbajt nehogy elveszítse.- A francba. Csak most az egyszer, szöszi… de soha többé.

- Legyen. Mit akar a kedves vendég?- kérdem, hangomból csöpög a szarkazmus. Ez a szõke démon pedig hanyagul ledobja magát a egyik székbe, onnan mered rám.

- Miért jön egy ember tetováló szalonba?- teszi fel a költõi kérdést, én pedig elhúzom a szám. Seggfej…

- Holnap délután 3?- kérdem hanyagul, de csak a fejét rázza.

- Próbám lesz.- vigyorog rám, furcsán kihangsúlyozva a próba szót, de magasról teszek rá. Tuti ez is csak valami névtelen, magát mûvésznek nevezõ idióta…

- Akkor este 6?- teszem fel az újabb kérdést, ez az idõpont pedig végre megfelel õkegyelmének.

- Rendben. Itt leszek.- biccent.

- Én is.- vigyorgok rá, belenézve azokba a vadul kavargó szemekbe… lehengerlõ pillantása van. Lassan feltápászkodik, majd az ajtóhoz lép, én pedig árgus szemekkel figyelem minden mozdulatát. Ahh, de jó segge van…

- Holnap találkozunk… James.- villant meg egy démoni vigyort. ha ijedõs lennék, most minden bizonnyal becsináltam volna félelmemben, de így csak villogó szemekkel, széles vigyorral figyelem, ahogy zsebre vágott kezekkel, hanyagul távozik.
Én pedig levakarhatatlan vigyorral fordulok vissza az újság felé. Nagyképû pöcs…

Rohadjon meg, nagyon bejön…

Jókedvûen húzom le a gumikesztyûimet, a kuncsaft pedig vigyorogva pattan fel s lép a tükör elé. Megszemléli a rávarrott mûvet, majd elégedetten hümmög egyet.

- Gyönyörû… szép munka, James, elismerésem. Pont így képzeltem el.- vigyorog, majd kezet nyújt, én pedig megrázom.

- Héj, profi vagyok, vagy mi a szösz.- biccentek, mire felöltözik, fizet, majd távozik. És láss csodát, a vendég nyomában befut a tegnapi kis sztárocska is.

- Nahát, szöszi, pont idõben.- vigyorgok rá, mire felvillantja azt a gatyanedvesítõ, démoni vigyorát…

- Én mindig pontos vagyok, szivi.- közli, ezúttal viszont csak a fejemet csóválom vigyorogva. Legyen, ha ennyire szivinek akarsz hívni… én nem leszek semmi jónak elrontója.

- Szerencséd.- jegyzem meg, majd papírt és ceruzát markolok, és kényelmesen ledobom magam az egyik székbe, az asztal mellé. Intek neki, õ pedig leül velem szemben. A papírlapot az asztalra csapom.

- Dalolj, madárkám, mit akarsz magadra varratni?- kérdem szórakozottan megforgatva a cerkát az ujjaim között.

- Másra használd azt az éles nyelved, szivi… ne rajtam köszörüld.- vigyorog a szemeimbe nézve, mire csak felkuncogok. Tényleg bejövõs…

Majd mesélni kezd, én pedig rajzolok, elmélyülten, magam elé képzelve a mondottakat. A végeredmény pedig egy nagyon pöpec rajz lesz. Úgy tenyérnyi nagyságú. Egy fekete, vicsorgó halálfej, amit átszõttek a rózsák zöld, tövises szárai, és néhány vörös virág díszeleg rajta. Szép összeállítás… rózsák és halálfej. Jobb nem is lehetne.

- Így képzelted?- tolom elé a rajzot, õ pedig érdeklõdve felveszi. Látom a szemébe kiülni az elégedettséget.

- Nem is rossz, szivi. Egész ügyes kezed van…- vigyorog rám, mire karba fonom a kezeimet.
- Ugyan, még semmit nem láttál…- vigyorgok perverzül. – Na és? Hova akarod, szöszi?- kérdem aztán, mire vigyorogva áll fel, majd kezdi kibontani az övét… én pedig élvezettel dõlök hátra a székemben és élvezem a mûsort. Kissé lejjebb tolja a nadrágját és az alsóját is.

- Ide.- közli a csípõjére mutatva, egészen közel az ágyékához.

- Szexi…- súgom, majd a rajzot felkapva intek neki és bevezetem a munkaasztalhoz. Szó nélkül követ. – Told le a gatyádat és feküdj az asztalra.- utasítom, mire felnevetve engedelmeskedik.

- Te aztán szeretsz másokat utasítgatni, mi?- kérdi, immáron alsónadrágra vetkõzve.

- Csak azt, aki engedi.- kacsintok rá, majd gumikesztyût húzok. Kicsit elhúzom a nadrágját, majd fertõtlenítõ spray-vel megtisztítom a felületet, végül óvatosan rásimogatom a rajzot, direkt erotikus mozdulatokkal. A minta pedig a bõrén marad.

- Vigyázz, szivi, a végén még felizgulok…- duruzsolja, mire vigyorogva veszem a kezembe a tetováló gépet.

- Ne félj, mindjárt lelohasztom a vágyad…- kuncogok fel, majd beindítom a gépet, belemártom a tintába és adj neki. Miközben a bõrét varrom, összehúzott szemekkel, komoly arccal koncentrálok. Nem engedhetem meg, hogy valamit is elcsesszek… még ha egy tapló, akkor sem.

Röpke három óra, a tetkó pedig színesen ékeskedik az érzékeny felületen. Azért tényleg tökös a srác, meg se mukkant egész végig, pedig tuti kibaszottul fájhatott…

- Kész is.- jelentem ki, kikapcsolva a gépet, õ pedig elvigyorodik. Még utoljára megtörlöm a bõrét, letörölve a felesleges tintát, majd leveszem a gumikesztyûm õ pedig a tükör elé pattant. Vigyorogva nézem, ahogy elégedett képpel megszemléli magát.

- Elismerésem, egész jó lett, szivi.- vigyorog aztán rám, én pedig elmosolyodom.

- Persze hogy jó lett, én csináltam.- jelentem ki önelégülten. – Szóval? Elmondod végre a neved?

Elhúzza a száját.

- Ne szórakozz velem, tényleg nem tudod, ki vagyok?- kérdi sértetten, én pedig élvezem a helyzetet.

- Tényleg nem.- vonom meg a vállam, ezzel egy újabb fintort kicsalva belõle. Tetszik, mikor fintorog…

„… Miután megcsókolta a fiút, amaz hitetlenkedve meredt a barna szemekbe, majd halványan elmosolyodott, és most õ hajt oda barátjához. Sõt, immár szerelméhez és csókolta meg újra gyengéden, miközben hajába túrt…”

Hallom a hangos lépteket egyre közeledve szobám felé, majd szobám elé érve, ajtómat hangos csattanással löki be Rika. Rika az énekesünk. Hosszú, egyenes lilás, feketés haja arcába lóg. Gonoszan csillogó szemekkel mered rám vigyorogva, majd rám veti magát.

- Mit csinálsz? – kérdi, majd elkezdi nézni az írásomat, mire dühösen csapom le leptopom tetejét, erre nem mozdul. Ez amolyan jelzés akart volna lenni, de ezek szerint nem jött neki le, hogy húzzon az ölembõl, mert kurva nehéz.
- Rika – mondom nevét még higgadtan, közben õt nézem, ahogyan értetlenül emeli rám barna szemeit. Végül megunva lököm le egy mozdulattal magamról, õ pedig a padlón landolva fájdalmasan szisszen fel.
- Hééé, ezt miért? – kérdi értetlenül, mire nem válaszolok. Felkelve ágyamról elteszem leptopomat, majd kimegyek a konyhába, miközben Rika kitartóan követ, mint egy nyomozó kutya.

Beérve, elõveszek egy kenyeret és a nutellát, majd gyorsan megcsinálom reggelim. Leülök az asztalhoz, õ pedig velem szemben figyeli, ahogy eszem a kenyeret. Szinte irritáló, ahogy kinézi a számból a kaját. Végül megadóan kérdem meg.

- Kérsz? – elvigyorodik. Erre várt. Közelebb hajol, majd beleharap. Azt hiszem, ez egy igen volt. Rika, de csóró vagy… Sóhajtva forgatom meg szemeimet, majd fintorogva felkelek és célpontba veszem a bejárati ajtót.

- Hová mész? – kiállt utánam érdeklõdve Rika, majd gyorsan futva ugrik a hátamra. Illetve, csak ugrana. Amint lába elválik a talajtól, én arrébb állok és õ hatalmasat csattan a padlón. Morog valamit az orra alatt, de nem figyelek rá. Szerintem elküldött a büdös francba. Vigyorogva pillantok rá, mire sértõdötten megy ki elõttem. Lányok…