|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2011. 09. 11. 22:37:46 | #16649 |
 Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Azért… - szakítja meg a csókunkat - boldog évfordulót nekem! – miért van nekem rossz előérzetem!?
- Meg…mondani akarsz valamit? – mi rosszat csináltál?
- Hát…emlékszel az egyik nagy Bentleyre? Megvettem magamnak, majd érte kel menni… és a régi kocsidra? Még mindig a tiéd! – ez most csak vicc ugye? A vigyorából ítélve nem…
- Mi van? Ugye nem azt akarod mondani, hogy most van négy kocsink? És miből? – ajj baby….néha igazán gondolkozhatnál, mielőtt csinálsz valamit.
- Az enyémet én fizetem…A tiédet meg sajnáltam eladni, most csináltattuk meg. – szóval…
- Te fizeted? Abból a pénzből, amit apádtól kapsz? Ez olyan, mintha ő venné neked…Szó sem lehet róla! Kell a méregdrága kocsi? Rendben, megkapod… - forgatom a szememet mérgesen.
- Én csak jót akartam… - kiszáll és belebújik a köntösébe - Sajnálom, hogy neked ennyi számít az a rohadt pénz…Jobban szerettem, amikor még nem érdekelt, hogy állnak-e majd itthon milliók vagy sem. – persze, tök jó, hogy akkor is én vagyok a rossz, mikor éppen nem én csinálok hülyeséget…De úgyis nekem kell engedni, meg bocsánatot kérni…utálom ha mérges rám…kipattanok a kádból és utána megyek, így ahogy vagyok, csupaszon.
- Baby, várj már…
- Eladhatod a kocsidat, nem érdekel, de én akkor is megveszem magamnak azt a… - jó, nyugi. Megfogom a kezét.
- Megvesszük neked, azt veszek meg neked, amit csak akarsz, de ilyen dolgokon ne veszekedjünk. – finoman megcsókolom. És Cody majd keményen dolgozik is azért, hogy fenntartsuk…mert babym fizetését félre kell rakni, ha majd jönnek a babák…
- Öltözz fel, aztán menjünk aludni. – simogatja meg az arcomat.
Ez most fájt…azt hittem most…áhh…picsába. Persze, menjünk aludni…
Reggel baromi morcosan kelek fel. Nem aludtam jól…azért se mert nem szeretkeztünk, és azért sem, mert ma megyünk a kocsijáért…mert úgyis el fog cibálni magával. Csak tudnám minek neki ekkora dög? Miért nem jó neki egy kicsi női autó!? Nem neki való…
És ilyen ötösöm legyen a lottón…persze, hogy menni kell vele a kocsiért. Ja meg a sajátomért is. Na nem baj. Út közben beszaladok a boltba. Kell valami innivaló, mert vattát köpök, meg kell óvszer is, mert a napokba kell visszamenni a dokihoz szuriért, és addig vagy nem szeretkezünk, vagy gumit húzok…De ezzel is felidegel. Egyáltalán nem kéne semmi! Nem tudom meddig akarja húzni ezt a gyerek dolgot…
A szalon bejáratánál állunk, és várjuk, hogy kihozzák kicsim új kocsiját. Mondtam már, hogy nem örülök ennek az autónak!? Jut eszembe…
- Ezért sokat érdemlek…nagyon sokat… - sóhajtok.
- Édesem, mit gondoltál, mikor elvettél, hogy olcsón meg fogod úszni? – szóval kinevetsz!?
- És te mit gondoltál, hogy nem veszek gumit, és te is megúszod? – sátáni kacaj…
Aztán nem sokkal később meghozzák a kocsikat. Sóhajtva skubizom meg Meg új verdáját. Hát ez van, ezt kell szeretni…
Hazafele meg, én nem is tudom mi van vele, úgy száguldozik, mint egy őrült. Én meg utána, és dudálok rá ezerrel, hogy lassítson már, de mint aki nem is hallja, megy golyó ezerrel tovább…Fúú kicsim mit fogsz ezért otthon kapni. Már ha hazaérünk balesetmentesen…Hogy az a jó kurva…a második piroson hajtott át. Nem vagyok ám tök idegbeteg…
- Meg! Te normális… - esek neki rögtön amint kiszállunk a kocsiból otthon, de elhallgattat egy csókkal.
- Annyira szeretlek…Olyan cuki vagy, hogy ennyire féltesz. – baromira örülök, hogy ezt ilyen viccesnek találod…
- Két piroson is átmentél, gyorshajtásért is simán elkaphattak volna, még jó, hogy nem mértek sehol…Azt akarod, hogy elvegyék a jogsidat, vagy kórházban szeretnél kikötni? – jó lenne, ha komolyan vennéd ezeket…
- Oké, ez volt az utolsó ilyen, ígérem, hogy jókislány leszek…jó leszek tetőtől talpig…csak neked… - áhh már nem is vagyok mérges…két másodperc alatt levesz a lábamról…
- Na gyere, fent nagyon megbüntetlek. – felkapom és megyek is fel a hálóba…ugye milyen jó, hogy vettem gumit!?
Másnap egy jótékonysági bigyóra vagyunk hivatalosak. A szegényebb gyerekeknek szervezték, akiknek nincs pénzük arra, hogy sportoljanak. Pedig többnyire az ilyen kis kölköknek van a legnagyobb tehetségük hozzá.
A gyerekekről szól az egész, mégis annyi fotós vesz körbe minket…persze, az első alkalom, hogy úgy jelenünk meg valahol babymmel, hogy házasok vagyunk, de nem kéne celebszámba venni minket. Azt se tudom mikor játszhatok újra…egyenlőre edző vagyok, és kicsim se örülne neki, ha megint profi játékosként játszanék…én annál inkább…
Végre sikerül a hátunk mögött hagyni a vakuáradatot, erre nem meglátom az exemet!? Mielőtt észrevenne, próbálok kicsimmel eliszkolni, hogy ne legyen semmi probléma, de…
- Cody Jonas… - jah bazd meg…tök jó, hogy ő van Brokke-kal, és leszólít…De legyünk udvariasak…
- Te nem…? – fogok vele kezet - Zachary Williams, ugye? Sokat emlegetnek ígéretes játékosként. Nem vagyok egy nagy focirajongó, de téged mindenki ismer. – mosolygok, aztán… - Szia Brooke… - köszönök, aztán leesik, hogy nem kellett volna. Zavartan köhögni kezdek…basszus, ezért én mit fogok kapni…
- Szia Cody, rég találkoztunk… - igen…
- Ti ismeritek egymást? – öhm…
Persze alig váltunk néhány szót és kiderül, hogy én lefeküdtem anno Brooke-ka, Meg meg Zach-el…Hát kicsit se lettem ám ideges…
- Szóval lefeküdtél a férjemmel régebben? Milyen vidám este lesz ez, nem igaz édesem? – üt a mellkasomra nevetve…
- Neked meg volt fekete pasid rajtam kívül, ez is nagyon érdekes… - mosolygok nem túl vidáman.
- Mi csak ide akartunk köszönni, de megyünk is. – lehet jobb is…
- Ne menjetek, sajnálom. – mondja kicsim sóhajtva…
Szóval mégse mennek…vagyis Meg elhívja sétálni egyet Brook-ot. Hát nem tudom miről van szó náluk, de nálunk nem a lányok. Egy pár perces kínos csend után, inkább maradunk a sport témánál. Ez lesz mindkettőnknek a legjobb…nem kell a balhé…
- Vedd el ezt a lányt, megérdemelné már… - mondja babym mikor visszajönnek, aztán hozzám bújik. Miről beszélhettek? - Rabold el, vedd el feleségül csendben, mert a nagy cécó csak gondokat okoz. – na igen…
- Ha engedné…de nem engedi. – óha…miért nem akarják mostanában a lányok, hogy elvegyék őket…?
- Nem baj, ti még fiatalok vagytok. Én már nem, szóval el kellett vetetnem magam mackókával. – pff…ne nevess ez nagyon nem így volt…
- Elvetetni? Én jobban akartam, mint te…Kis hazudós, kapsz otthon… - harapok finoman a fülébe.
- Ne a gyerekek előtt. – na ez jó…persze ezen mindenki nevetni kezd.
Miután mindennek vége, elköszönünk tőlük is. Csak nem leszünk már bunkók, ha ilyen simán meg tudtuk beszélni, hogy mi a szitu…Bár nekem még mindig bassza valami a csőrömet, amit a kocsiban Meg tudtára is adok…
- Mi is van azzal a kijelentéseddel, hogy reméled, nem volt ázsiai barátnőm, mert neked sem volt fekete pasid? – kérdezem a kormányon dobolva.
- Nem is emlékeztem rá…Mindig csak te vagy a fejemben… - a nyakamba csókol…jó persze, már megint…egy percig se lehetek mérges rád, mih!? - Tetszik az új kocsid, de van egy kis baja… - azt hiszem nem hallottam jól…
- Baja? Ennyiért már ne legyen baja…Mégis mi? – most már kíváncsivá tettél...
- Nem tudom, hogy elférnék-e az öledben szex közben… - na erre nem számítottam…
- Huh Meg… - már el is kalandozott a fantáziám…
- Délelőtt voltam a dokinál, most már mindent szabad, de ha van nálad ízesített gumi, azt is szívesen megkóstolom… - baby…
- Nincs nálam semmi, de még egy ilyen beszólás, és a következő pirosnál letépem az összes ruhádat. – erre csak nevet…hát szépen vagyunk…
- Nem baj maci, natúrba úgy is jobban szeretlek… - kikapcsolja az övemet…de nem is baj, mert már kezdek beindulni - Vezess csak, addig én átöltözök…
Hát ne örülök, hogy csak így hátra mászkál, de most mit mondjak…? Úgyse hallgat rám. Azért néha a visszapillantó tükörbe bele lesek, hogy lássam ahogy öltözik…
- Kényelmesebb, és könnyebben leveheted…Drukkoljak benne, hogy hazaérjünk koccanás nélkül, daddy bear? – mászik vissza, aztán ingemet kezdi kigombolni.
- Ne csináld baby, nem bírok így vezetni. – jó kislány, vissza is huppan.
Persze jól felcseszi az agyamat….baromira ért ahhoz, hogy lombozzon le. Azzal szórakozik, hogy a mellettünk lévő autósoknak mutogatja magát…és azért elég kivágott ez a fölső ahhoz, hogy így mutogassa magát…
- Ha leparkoltál otthon, és lovagolhatok az öledben, abbahagyom… - kicsit ledöbbenek…de…
- Ezen ne múljon… - mosolyodok el. Aztán combjára teszem a kezemet, és simogatni kezdem egyre feljebb és feljebb…
- Nem azt mondtad, hogy így nem tudsz vezetni? – kérdezi, de nem állít le.
- Nagyon szexi a felsőd… - egy gombnyomással felhúzom az ablakokat, azért most örülök, hogy a sötétített üveges kocsit választottam végül…
- Szóval tetszik? – közelebb araszol hozzám és folytatja ingem kigombolását. Így most én is jobban hozzáférek…máris tangáján keresztül simogatom.
- Nagyohn… - nyögöm, mikor megszívja a nyakamat. Végig simít meztelen mellkasomon, aztán eltűnik keze a gatyámban.
- Az utat figyeld macika… - súgja a fülembe és bele is harap.
Legszívesebben most csukott szemekkel élvezném, ahogy kezecskéjével keményre varázsolja játékát, vagy inkább figyelemmel kísérném, de akkor tuti, hogy a kórházban kötnénk ki.
Kiveszi merevedésemet a gatyámból, és ütemesen mozgatni kezdi rajta a kezét…közben fejemet kicsit oldalra billentem, hogy jobban a nyakamhoz férjen, és élvezhessem édes csókjait is. Már az ülésen térdel és csókjaival halmoz el, ahol csak ér, egyre lejjebb haladva felsőtestemen.
Nem tudok csak itt ülni, és vezetni…ahogy lehajol, hogy szájába csúsztassa nyalókáját, fenekébe markolok, és hangosan felnyögök…Félrehúzom tangáját, és ujjaim már utas is törnek maguknak. Elég nehéz így vezetni, de nemsokára otthon vagyunk…nemsokára…
Szerintem csak rutinból sikerült hazatalálni, de legalább itthon vagyunk koccanásmentesen.
- Meg…kicsim… - nyöszörgöm nehezen, mert ha most tovább folytatja, nélküle lesz orgazmusom…
Felemeli kicsi buksiját, és azonnal letámadom édes ajkait. Lassan lecsúsztatja rólam az inget, aztán róla is levesszük a fölösleges ruhadarabokat. Az ölembe csüccsen és ringni kezd, hogy még jobban az őrületbe kergessen. De nem baj…kicsit hátra döntöm, hogy mellit is kellő figyelemben részesítsem…mert azt úgy nem lehet, hogy kihagyjuk a szépségeimet a buliból.
Mikor feltérdel, és fölém támaszkodik, kicsit lejjebb tolom a nadrágomat az alsómmal együtt, hogy mindkettőnknek kényelmesebb legyen. Nem sokat időzik ez után, lassan magába fogad. Magamhoz ölelem és nyakát csókolgatom, míg vár egy kicsit, aztán mozogni kezd. Egyre gyorsabb tempóba lovagol, de a vége felé, nem bírok magammal. Felveszem ritmusát, és én is mozogni kezdek. Nem is kell sok, hogy szinte egyszerre lépjük át a gyönyör kapuját…
Hozzám bújik, és így pihenünk kicsit. Mikor már visszaáll eredeti tempóba a légzésem…
- Semmi baj nincs a kocsival…kényelmesen elfértél. – csókolok nyakába mosolyogva – Ezt a kocsit is felavattuk… - vigyorgok.
- Már csak az én új gyönyörűségem hiányzik… - jah…
- Majd máskor… - nem is ragozzuk tovább a témát.
Másnap egy csapatmegbeszélés lesz a Lakersnél. Nekem is szólnak, mert még a csapathoz tarozok, csak Meg nem örülne ha játszanék is…Valamikor délután lesz, így babym is el akar jönni velem, mert addigra már itthon lesz. Hát jó…
Itthon kicsit dobálgatok, mert edzek magamban, de mire Meg hazaér, addig lezuhanyozok, hogy semmi nyoma ne legyen annak, hogy én futkároztam egész nap. Még a végén halálra aggódná magát a semmiért. Na meg muszáj volt bemelegítenem, tuti, hogy játszani is fogunk a fiúkkal.
A következő baki a napban, hogy Meg akar vezetni…a saját kocsijával akar menni. Baromira nem örülök neki. Valahogy természetellenes, hogy én üljek az anyósülésen, ő meg vezessen…na meg jobban vezetek nála. De levág egy hisztit, és ő vezet…jó a meggyőző ereje. Pár finom csók és beadom a derekamat.
Persze jól sejtettem én, hogy azt akarják, játsszak újra. És ha nem lenne itt Meg, zokszó nélkül belemennék, de így azt válaszolom, hogy ezt még átgondolom. Ami annyit jelent, hogy megbeszélem otthon a kicsi feleségemmel.
A megbeszélés végén játszunk, aztán mindenki megy a saját kocsijához és irány haza.
- Na mi van Cody, az asszony vezeti a verdádat? – ajj tudtam, hogy ez lesz…
- Nem, ez a kocsi az enyém… - mondja Meg mosolyogva, aztán beül a volánhoz – Sziasztok. – köszön még ki, én meg kicsit kellemetlenül intek ki.
Otthon persze, jön a vita…
- Miért ne játszhatnék Meg? Már nincs semmi bajom! – nem hiszem el.
- Persze, aztán majd idén is gond lesz a szíveddel és jövőre kezdjük előröl ugyan ezt a vitát. – sóhajtva leülök a kanapéra.
- Honnan veszed, hogy megint gond lenne? – kérdezem már nem is mérgesen, hanem durcásan – Nem akarod, hogy profi játékos legyek?
|
| Saya | 2011. 08. 26. 13:17:29 | #16277 |
 Karakter: Megan Hoa
-Jó, menjünk a parkba. –oké, de akkor miért fordulsz el?- Nah, nem jössz? –mosolyog rám.Szóval a hátadon fogsz cipelni? Én benne vagyok! A hátára ugrom, aztán egy puszit nyomok az arcára.
A kosárpályára érkezve összetalálkozunk Cody ismerőseivel. Nem vagyok ám hülye, emlékszem, hogy ki ez a srác…Most a barátnőjével van itt. Ha már így összefutottunk, velük is játszunk kicsit, aztán Cody a zsákolást tanítgatja nekem kisebb könnyítéssel, mert felemel közben. Miután tanulunk még pár trükköt, Jenny-vel úgy döntünk, hogy leülünk a padra beszélgetni. Mesél kicsit magáról, meg a barátjáról, de nekem nem nagyon kell, mert olvasott rólunk az újságokban. Mióta vagyunk mi celebek? Na mindegy…
Egész jól elbeszélgetünk, míg egy tirpák ide nem jön hozzánk, amire Codyék is felfigyelnek.
-Mi a gond Rob? –Cody meg honnan ismer egy ekkora gyökeret? Remélem, hogy nem barátok.
-Kicsi CJ…
-Már nem hívnak így. –látom, hogy Codynak sem tetszik az ürge- Meg, történt valami? –kérdezi tőlem.
-Nem…-megyek oda hozzá, Cody meg inkább még elém is áll. Jól esik, hogy meg akar védeni…El is felejtettem, hogy milyen magamat megvédeni, mert ő mindig ott van nekem.
-CJ…ennyire félted az aktuális csajodat? –művelt ember, olvasni sem szokott- Add nekem, és játszhattok tovább…
-Nem egy tárgy vagyok seggfej! –de ha szeretnéd, kihúzom a nyelvedet, és a szemeden keresztül dugom vissza abba az üres fejedbe, hogy példázzam mennyire is élek.
-Jobb, ha a pofádat alapállásba teszed kisanyám, különben…-mielőtt befejezhetné, vagy én reagálnék, Cody egy hatalmas ütéssel földre küldi őt. Kell egy kis idő, hogy felálljon.
-Jobb lesz, ha megválogatod a szavaidat, mikor a feleségemmel beszélsz. –édesem…
-Bekaptad a csalit? Megnősültél? –hát ez tényleg kurva vicces…Remélem hazafelé menet, este, a sikátorban egy hasonlóan nagydarab pasitól ajándékba kapva te mást fogsz bekapni buzikám…
De mielőtt eldurvulna a már amúgy is feszült helyzet, megkérem Codyt, hogy menjünk.
Ben és Jenny is eljönnek velünk, Ben még a fickóról is mesél, hogy volt már börtönben is.
Jó ég…remélem, hogy Cody nem keveredett bele ilyen dolgokba…
-De te nem…? –mondd, hogy nem…
-De, voltam már börtönben…látogatóban. –neveti el magát.
-Hülye! –kicsit boxzsáknak használom, de aztán elfut előlem. Kergetőzünk egy darabig, Cody meg úgy tesz, mintha hagyná magát elkapni, pedig bármikor simán lefutom…Futásban jó vagyok…abban is…
Lebirkózom őt a fűre, és még rá is fekszem.
-Szeretlek! –magához szorítva csókol meg- De szeretném, ha tudnád, néha kiknek lehet beszólni, és kiknek nem. Ha nem vagyok itt, most nagyon megszívod…-közben felül velem együtt.
-De itt voltál…-adok mosolyogva egy puszit neki.
-Az én káromra ne legyen nagy a szád…-ennyit az én hősöm címről…hiába nevetsz.
Egy darabig még maradunk, közben meg fel is jön az a kis incidens Bennel. Cody nem nagyon örül ennek, szóval olyan túl sokáig nem is beszélünk erről, meg amúgy is mennünk kell.
Másnap kijön egy szerelő, hogy megcsinálja Cody kocsiját. Nem értem, ha már sikerült, mi a fenének neki új kocsi…De jól van, talán talál valami jót. Egyedül az emlékek miatt sajnálom, mert töltöttünk egy-két szép órát benne…
El is megyünk szétnézni, de azt nem hagyom, hogy Cody terepjárót vegyen. Már csak az kéne…Aztán persze nem kell sokat nézelődni, hogy kinézzen egy másik autót, egy BMW-t. Nem is annyira rossz, na meg elég nagy, tetszik. De ameddig intézi a papírokat, én csinálok valamit, amit lehet, hogy nem kéne…
Hazafelé még megállunk vásárolni, mert Codynak ideje megvenni a füzeteket, stb. Minden oké is lenne, ha nem egy bikinis nőt bámulna a füzeten a férjecském.
-Nem, ezt nem vesszük meg…-vissza is teszem oda, ahonnan elvette.
-Áhh nem is kell…-akkor mi a fenének nézed meg újra?- Most nézd meg milyen aránytalan. A segge túl nagy, a mellei kicsik. –végre visszateszi- Majd rólad csinálok borítókat…-megcsókol. Oh igen, és esténként tanulni fogsz, vagy maszturbálni? Na jó, ezt hangosan nem kérdezem meg…
A pénztárhoz menet veszek pár gyertyát meg pezsgőt is. Igen, ma vagyunk egy hónapos házasok, de nem ezért támadt kedvem romantikázni, tudom, hogy Codynak úgy sem jutott eszébe.
Otthon a gyertyák fényében fürdünk meg. Codynak adom a pezsgőt, hogy bontsa ki.
-Boldog 25. hónapot kicsim! –ad egy puszit a számra. Hát mégis emlékszik?- Nem ezt ünnepeljük?
-Nem ez volt a fejemben…-mosolygom- De örülök, hogy eszedbe jutott. –puszit adok neki.
-Hát akkor? Elfelejtettem volna valamit? –ne pánikolj már.
-Nem. –nevetem el magam- Csak kicsit romantikázni akartam veled, minden ok nélkül.
Mosolyogva húz közelebb magához, és megcsókol.
-Azért…-szakadok el kicsit ajkaitól- boldog évfordulót nekem! –mosolygok.
-Meg…mondani akarsz valamit? – mi ez a gyanakvó arc?
-Hát…emlékszel az egyik nagy Bentleyre? Megvettem magamnak, majd érte kel menni… és a régi kocsidra? Még mindig a tiéd! –széles mosoly.
-Mi van? –nem tűnik túl boldognak- Ugye nem azt akarod mondani, hogy most van négy kocsink? És miből?
-Az enyémet én fizetem…A tiédet meg sajnáltam eladni, most csináltattuk meg. –nyüszögöm.
-Te fizeted? Abból a pénzből, amit apádtól kapsz? Ez olyan, mintha ő venné neked…Szó sem lehet róla! Kell a méregdrága kocsi? Rendben, megkapod…-és miért forgatod a szemedet?
-Én csak jót akartam…-kimászok a kádból, és magamra veszem a köntösömet- Sajnálom, hogy neked ennyi számít az a rohadt pénz…Jobban szerettem, amikor még nem érdekelt, hogy állnak-e majd itthon milliók vagy sem. –sóhajtva bemegyek a szobába, mielőtt válaszolna.
-Baby, várj már…-jön utánam…meztelenül? Hohó, nem lesz semmi, ne is várd!
-Eladhatod a kocsidat, nem érdekel, de én akkor is megveszem magamnak azt a…-megfogja a kezemet.
-Megvesszük neked, azt veszek meg neked, amit csak akarsz, de ilyen dolgokon ne veszekedjünk. –lágyan megcsókol.
-Öltözz fel, aztán menjünk aludni. –simogatom meg az arcát.
Tudom, hogy csak belenyugodott, és ezt még jobban utálom. Mintha hú de jót tett volna velem, pedig én mentettem meg neki a kocsiját. Elfér, nem is fog hiányozni ez a pénz, és nincs gond, ha nem indul. Na és, ha négy kocsi parkol a garázsban? Megőrülök…
Másnap reggel Codynak sokkal rosszabb kedve van, de szerintem a kimaradt éjszaka miatt. Mondjuk így volt a jó, mert már kéne a dokinál időpontot kérnem az új szurim miatt, ezt neki is megmondom, szóval most két napig vagy no szex, mert akkor megyek, vagy felhúzza a gumit…Ki fogja bírni…
Persze délelőtt elcibálom a kocsimért, meg haza fogjuk hozni az ő régi autóját is. Már alig várom, hogy kihozzák a szalonból…addig a bejáratnál toporgunk.
-Ezért sokat érdemlek…nagyon sokat…-jegyzi meg sóhajtva.
-Édesem, mit gondoltál, mikor elvettél, hogy olcsón meg fogod úszni? –nevetek.
-És te mit gondoltál, hogy nem veszek gumit, és te is megúszod? –ez az ördögi nevetés…Kiráz a hideg néha tőle. Inkább nem mondok semmit.
Viszont hamarosan megjön a csodálatos autókám. Imádom, egyszerűen…áh, erre nincsenek szavak! Amennyire én szeretem, Cody annyira utálja…Talán, mert túl nagy, de nem érdekel.
Na és hazafelé…Nincs nagy forgalom, szóval alaposan rátaposok a gázra. Olyan könnyű vezetni, alig fordítom el a kormányt, és máris megy arra a kocsi. Szegény kicsi mackóka…annyit dudál rám, mint soha máskor még. Tudom, hogy kiidegelem, mire hazaérünk, de már úgy hiányzott a vezetés. Általában ő visz el mindenhova…
-Meg! Te normális…-vagyok? Igen, de hallgass! Megcsókolom, amint hazaértünk.
-Annyira szeretlek…Olyan cuki vagy, hogy ennyire féltesz. –harapok bele az orrába még mindig a nyakába lógva.
-Két piroson is átmentél, gyorshajtásért is simán elkaphattak volna, még jó, hogy nem mértek sehol…Azt akarod, hogy elvegyék a jogsidat, vagy kórházban szeretnél kikötni? –elég lesz.
-Oké, ez volt az utolsó ilyen, ígérem, hogy jókislány leszek…jó leszek tetőtől talpig…csak neked…-kacérkodom vele, hogy megnyugtassam.
-Na gyere, fent nagyon megbüntetlek. –felkap, én meg nevetve hagyom magam. Ez az én mackókám…
Másnap hivatalosak vagyunk egy jótékonysági összejövetelre. Olyan gyerekeket támogat az esemény, akik szeretnének sportolni, csak nincs pénzük felszerelésekre, órákra, stb…
Persze Codynak, mint edzőnek és, mint félig-meddig játékosnak ott a helye, és így nekem is, hiszen a felesége vagyok. Most még több figyelmet kapunk, hiszen az esküvőnk óta ez az első alkalom, ahol hivatalosan együtt jelenünk meg.
Épp befelé megyünk, mikor Cody furcsa arcot vágva húz közelebb magához, és szaporázza meg lépteit. De túl későn…
-Cody Jonas…-felnézek, és…Zach? Az a fiú, akivel én…
-Te nem…? –fogadja el közben Zach kéznyújtását- Zachary Williams, ugye? Sokat emlegetnek ígéretes játékosként. –ráz kezet vele- Nem vagyok egy nagy focirajongó, de téged mindenki ismer. –mosolyog, aztán a mellette álló lányra néz- Szia Brooke…-zavartan köhögni kezd, mintha csak véletlenül csúszott volna ki a lány neve a száján.
-Szia Cody, rég találkoztunk…-miről maradtam le?
-Ti ismeritek egymást? –nem kell egy újabb Candy az életünkbe…
Két perc beszélgetésből kiderül, hogy lefeküdtem anno Zach-kel, Brooke meg Codyval. Túl kicsi ez a rohadt világ, túlságosan az. Ez a lány túl szép, ráadásul Cody emlékszik rá…
-Szóval lefeküdtél a férjemmel régebben? Milyen vidám este lesz ez, nem igaz édesem? –teszem kezemet Cody mellkasára, pontosabban ütök rá egy nagyot nevetve.
-Neked meg volt fekete pasid rajtam kívül, ez is nagyon érdekes…-erőltet egy mosolyt magára.
-Mi csak ide akartunk köszönni, de megyünk is. –nagy ötlet volt zsenikém. Már tudom, hogy miért csak egy estére voltál jó…
De ha belegondolok, Brooke legalább annyira utálhat most, mint én őt a semmiért. A nagy semmiért…Sajnálnom kéne, mert ő nem szerelemből lett először valakié…
-Ne menjetek, sajnálom. –sóhajtok.
Elhívom magammal Brooke-ot, mert valahogy rám jön az anyáskodhatnék. Szegény lány…nem tudja felfogni, hogy hogyan mehettem egy olyan állathoz, mint Cody, ha már egyszer Zach is az enyém volt. Ezt teszi a szerelem…megváltoztat embereket, és végül is így volt jó mindenkinek.
-Vedd el ezt a lányt, megérdemelné már…-mosolygok Zach-re, aztán Codyhoz bújok- Rabold el, vedd el feleségül csendben, mert a nagy cécó csak gondokat okoz. –nevetek arra gondolva, hogy mennyire túlbonyolított volt a miénk.
-Ha engedné…de nem engedi. –úgy látszik, hogy Brooke zavarban van a témától.
-Nem baj, ti még fiatalok vagytok. Én már nem, szóval el kellett vetetnem magam mackókával. –nevetve bújok jobban karjaiba.
-Elvetetni? Én jobban akartam, mint te…Kis hazudós, kapsz otthon… –harap bele a fülembe.
-Ne a gyerekek előtt. –húzódom kicsit odébb, mire mindenki nevetni kezd.
A parti után tőlük is elköszönünk. Nem fogunk összejárni, de legalább nem lesz ciki, ha találkozunk. Igen ám, de hazafelé a kocsiban jön még egy kis hidegzuhany.
-Mi is van azzal a kijelentéseddel, hogy reméled, nem volt ázsiai barátnőm, mert neked sem volt fekete pasid? –dobol Cody a kormányon.
-Nem is emlékeztem rá…Mindig csak te vagy a fejemben…-hajolok át, hogy belecsókoljak a nyakába- Tetszik az új kocsid, de van egy kis baja…-ülök vissza a helyemre.
-Baja, Ennyiért már ne legyen baja…-csodálkozik- Mégis mi?
-Nem tudom, hogy elférnék-e az öledben szex közben…-ajkaimba harapva nézek végig rajta.
-Huh Meg…-utálsz, mert fél mondatokkal fel tudlak izgatni? Utálj csak, aztán add meg nekem, ami jár…
-Délelőtt voltam a dokinál, most már mindent szabad, de ha van nálad ízesített gumi, azt is szívesen megkóstolom…-kezdem el tekergetni a haját.
-Nincs nálam semmi, de még egy ilyen beszólás, és a következő pirosnál letépem az összes ruhádat. –morogja, de én csak nevetek rajta.
-Nem baj maci, natúrba úgy is jobban szeretlek…-kioldom az övét, mert kezd szűk lenni már a nadrágja buja szavaimat hallgatva- Vezess csak, addig én átöltözök…-hátramászok.
Mondjuk ez elég veszélyes volt, de meg akarom lepni macikámat valamivel. Azt hittem, hogy ma piknikezni megyünk vagy valami, azért dobtam be ezt a felsőt. Miután átveszem, visszamászok.
-Kényelmesebb, és könnyebben leveheted…Drukkoljak benne, hogy hazaérjünk koccanás nélkül, daddy bear? –az ingét kezdem kigombolni.
-Ne csináld baby, nem bírok így vezetni. –oké, már vissza is ültem.
Hazafelé azzal szórakozom, hogy a pólómat mutogatom az arra járó autósoknak az ablakon keresztül. Cody olyan pofákat vág közben…de már meg sem szólal.
-Ha leparkoltál otthon, és lovagolhatok az öledben, abbahagyom…-mi ez a meglepett arc? Én nem lehetek kívánós? De igen, és most mackókás, lovaglós szexet akarok…
|
| Garfield | 2011. 08. 22. 22:40:43 | #16187 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Tudod…én nem biztos, hogy akarom, mert nagyon kínos lenne, ha rájönne, hogy egy ilyen idióta férjem van. Jobb, ha ő nem ismer téged, mert a végén még kinevetne, hiszen ő 18 évet volt velem, te meg csak kettőt. Attól, hogy most te vagy a családom, a régivel is lehetek, mert otthon voltunk javarészt. Ismerhetnél már annyira, hogy tudok magamra vigyázni, és tudtommal csak akkor történt valami… - és itt elhallgat. De miért ha már elkezdted…
- Amikor velem voltál? Mondd csak ki…Igen, egy idióta vagyok, aki mindig megbánt, és még figyelni sem képes rád. Francba… - totál a lelkembe gázolt, de…a rohadt életbe igaza van…Még jobban magamhoz szorítom. Ne haragudj kicsim…
- Cody…
Meg felmegy fürdeni, de én nem akarok. Azt mondom, hogy még megnézem a meccset, be is kapcsolom a tv-t, de rohadtul nem izgat. Igaza van…mindig akkor történik vele valami, mikor velem van. Kurva életbe…
Ránézek a tv-re és látom, hogy a Lakers nyert…nem meglepő. Felmegyek, lezuhanyozok, aztán befekszem Meg mellé. Sikerül is felébresztenem…én marha…
- Bejöttél? Azt hittem, hogy már kint maradsz… - hozzám bújik, én meg automatikusan ölelem magamhoz.
- Szeretnéd, hogy kimenjek? – kérdezem komolyan.
- Szerinted, akkor hozzád bújnék? Buta vagy. – elhelyezkedek, de egy percre sem engedem el. Vigyázni fogok rád baby…
Reggel kicsim ébreszt és még félkómás vagyok, mikor mondja, hogy áthívja ma a bátyját. Rendben…Fel is hívja, és délutánt beszélnek meg. Jae a menyasszonyával fog jönni…hmm…még egy esküvő?!
Délután át is jöttek. Hát kellemesen csalódtam. Tök jól eldumálunk, a lány is aranyos, de inkább a sógorommal beszéltem. Míg…
- Cody, kivetted a csirkét a sütőből? – óóóó hogy az a…
- A csirke! – csapok a homlokomra és megyek a konyhába.
De ennek a csirkének már lőttek. Kinyitom a sütőt és dől belőle e füst. Szénné égett…de szó szerint. Az egész korom fekete. Ajj mondtam én, hogy nem kéne rám bízni ezt. Frankón elszúrtam…De kicsim megoldja a helyzetet és rendel pizzákat.
Míg a pizzákra várunk, Meg bátyja mesél a katonaságról, de inkább a kosárlabdáról beszélgetünk, ugyanis kiderül, hogy Jae is szereti, és hogy ő tudott rólunk, olvasta a cikkeket az újságokban. Aztán persze szóba jönnek személyesebb témák is, és ebből egyik a gyerek…
- Meg, hogyhogy nem vagyok még nagybácsi? – kérdezi Jae.
- Én még nem…nem is tudom. – sóhajt babym. Mosolyogva megfogom a kezét. Tudom, hogy ez a téma mélyen érinti, úgyhogy a segítségére kelek.
- Hamarosan, igaz? – nézek rá. Jó, hát nem a legjobb segítség, de én örülnék egy babának. Örültem volna, hogyha a nászutunkon az orvos azt mondja, hogy terhes…de hát…
- Igen, azt hiszem… - mosolyodik el, aztán a vállamra hajtja a buksiját - Na és én nagynéni? – annyira éreztem, hogy nem bírja ki, hogy ne kérdezzen vissza. Pedig még össze sem házasodtak.
- Őszre tervezzük az esküvőt, és utána…
- Jae… - szól rá menyasszonya kipirosodott arccal. Szóval még nem voltak együtt…Hát igen, Koreában mások a szokások.
Megjön a pizza, és a tv előtt beszélgetve kajálunk. Úgy elrepül közben az idő, hogy már sötét van. Így felajánlom, hogy hazaviszem őket. Késő van és ilyenkor már ne császkáljanak, jó, Jae kemény katona, de akkor is.
Már indítom az autót, de…lefullad? Mi az isten? Hát sajnos nem viszem haza őket. e akkor sem engedjük el őket gyalog, kicsim hív nekik taxit. Holnap hívhatok szerelőt…yeah…
Reggel arra ébredek, hogy nincs mellettem senki. Hihetetlen, hogy még ez is fel tud kelteni…Felülök, körbenézek, de látom a fürdőben sincs. Viszont az éjjeliszekrényen van egy cetli…mi ez? Ohh de édes, azt írja, a garázsban van. Hát menjünk le. Mit csinálhat ott?
- Meg…ez most komoly? – kérdezem mikor leérek. A kocsi motorjában babrál.
- Szerinted viccből vagyok olajos? De csak nem tudom, hogy mi a fene van… - levágja a motorházetető, amiért normális esetben rászólnék, hogy miért csapkodja a kocsit, de…most valahogy beindít. Ahogy az is, hogy sértődöttel ül le a kocsira.
- Biztos a motorral van gond, azt meg mi nem fogjuk tudni megcsinálni. – odamegyek hoz, és mellette támaszkodom meg mindkét kezemmel - Milyen koszos vagy… - sexy…megcsókolom.
- Igen, mert próbáltam megcsinálni ezt a…ki sem mondom… - imádom mikor ilyen kis durcás, olyan aranyos…megint megcsókolom. Végig döntöm a kocsin, és úgy csókolom tovább - Mackó, ezt most ne…koszos vagyok... – igen, tudom…
- És? Kit érdekel egy kis olaj? – szétkenem a combján, mikor belemarok, aztán az arcomat is összekenem - Most már én is koszos vagyok. – mosolygok rá, aztán nyakát támadom meg csókjaimmal.
- Be fog horpadni… - biztos, hogy nem, ha mégis…szarni rá…így is úgy is szerelőhöz kell vinni.
- Kívánlak…megőrítesz… - derekamhoz húzom a lábait, és feljebb tolom, hogy fel tudjak mászni hozzá.
Feltűröm a felsőjét, aztán kikapcsolom a melltartóját. Ajj…nem jó ez így, vegyük mégis le a felsőt, és a melltartót is, hogy jobban lássalak. Ez az…Na ugorjunk ki a boxerből. Lemászok a kocsiról, és le is dobom magamról. Kicsim közben hasra fekszik, és megtalálja csokirúdját, amit alaposan meg is szopogat…ahh…Ez nagyon jó…
De most már én jövök. Visszafektetem a motorháztetőre, és levetkőztetem. Rögtön lecsapok melleire, és nyalogatni, szopogatni kezdem, közben kezem lesiklik lábai közé, és ujjaimmal kényeztetem odalent. Imádom, mikor ilyen szexin sóhajtozik. Nagyon be tud indítani ezzel…
- Mackó…el fogok menni…el fogok menniii… - oké, oké…kihúzom belőle az ujjaimat.
- Olyan tökéletes vagy… - végignézek rajta, és…muszáj megkóstolnom…nyalakodni akarok…
Úgy néz ki nagyon bele lendülhettem, mert megint babym állít le, és tolja el a fejemet. Akkor térjünk a lényegre. Lejjebb húzom a kocsin, és már benne is vagyok. Mellé támaszkodva kezdek mozogni, kicsim közben szét is karmolja a kezeimet…legalább tudom, hogy élvezi…Pár perc után, rájövök, hogy ez így nem jó. Felkapom, és a kocsi hátsó ülése a következő állomás. Fordított lovagló pózban lovagol meg. Csókolgatom ahol érem, és ölelem magamhoz. Nem kell sok, hogy mindketten nyögve élvezzünk el.
Meg ébresztésére kelek, és felmegyünk zuhanyozni. Aztán ki szeretne menni velem a parkba, mert tök jó idő van…én maradnék itthon, de ha menni szeretne. Hát menjünk…de előtte, kajálok valamit, mert babym leszívta az energiámat.
- Meg… - megyek ki a kertbe, mert ott vár engem. De hogy!? Komolyan így akar jönni?
- Mehetünk? – pattan fel a hátamra. De…
- Mi lenne, ha előtte felöltöznél? – leejtem kezemből a labdát, aztán kezeit megfogva lesegítem a hátamról.
- Most mi bajod van? Tök meleg van… - ne sasold az eget… - Esetleg ezt feljebb húzom, mert csak neked akartam tetszeni. – felhúzza normálisan a nadrágját. kezdetnek nem is rossz…
- De melltartóban vagy, meg fognak bámulni. A feleségem vagy, ugye felfogtad már? – utálom mikor megbámulják…mikor elkezdtünk járni is utáltam, de most hogy a feleségem…ki tudnám taposni a csávók beleit…
- És húzzak zsákot magamra? Bűn, hogy tetszeni akarok neked? – nem, ez ellen nincs kifogásom, de másoknak is tetszenél… - Nem elég, hogy eddig az apám éreztette velem, hogy nem viselkedem megfelelően, most még jössz te is? Miért kell gyötörnöd? – megfogja a labdát, és a gyomromba vágja - Játssz magaddal, és ez az ágyra is vonatkozik… - ne csináld már, most hova mész? Megfogom a kezét.
- Mi lenne, ha itthon dobálnánk? – kérdezem miközben mosolyogva visszahúzom magamhoz.
- De úgy volt, hogy elmegyünk a parkba… - kis duzzogi…
- Nekem az is elég, ha veled vagyok. Mindig veled akarok lenni… - csókolok a nyakába.
- A mindig úgy sem fog menni, hiszen neked suli, nekem munka… - most muszáj lelomboznod!? De várjunk csak…mi lenne ha…
- Dolgozz nekem. Legyél a menedzserem…amúgy is csinálsz ilyen dolgokat apád mellett is…Jól tárgyalsz és egyébként is mindent veled beszélek meg. Gyere velem suliba is, szerzel még egy diplomát, és… - és nem engedi befejezni…
- Hey, ébresztő! – csettint - Minden rendben? Még a végén megutálnál, mert ennyit lennénk együtt. Ne bolondozz. – kapok egy cuppanóst az arcomra - Megyünk a parkba, vagy nem? Taníts pár trükköt nekem… - még meg is csókol, hogy meggyőzzön, hogy a parkba kéne menni…
- Jó, menjünk a parkba. – végignézek rajta, és sóhajtva megfordulok, hogy a hátamra tudjon ugrani – Nah, nem jössz? – mosolygok hátra nézve.
Veszi az adást, és felugrik rám, még egy puszit is kapok az arcomra. Így megyünk a parkba. Kicsim Codytaxizik, én meg lábbuszozok…A kosárpályára már Meg a saját lábain megy be, én meg régi ismerősöket látok meg. Ben, és a barátnője Jenny. Pacsizás és bemutatás után, nekiállunk játszani. Meg is beáll…ennek úgy örülök, azt hittem már megutáltattam vele a kosárlabdát…De miket gondolok!? Ezt lehetetlen, nem szeretni, meg hát, mikor először játszottunk, akkor is levert…már lényegtelen hogy. Ha nem úgy lett volna, most lehet nem is lennénk együtt…Trükköket tanítunk a lányoknak, igaz a zsákolás csak úgy megy, ha felemelem kicsimet, de legalább jól érzi magát, nekem ennyi bőven elég. Az már megy neki, úgy ahogy, hogy a labdát a lábai közt átpattintsa…bár még itt is vannak nehézségek…
Azt hiszem babym nem bírja annyira a strapát mint én, és kicsit leül spanom barátnőjével együtt. Azért remélem nem emlékszik rá, hogy a srác, az akit anno az ágyába rángatott, hogy bepalizzanak, hogy együtt vannak…
Nem is tudom mióta játszhatunk Ben-nel, mikor Meg hangjára leszek figyelmes…és ahogy hallom nem repes az örömtől. Odamegyünk a csajokhoz, és látjuk, hogy Robert és néhány haverja nyomulnak.
- Mi a gond Rob? – kérdezem mikor odaérünk. Meg meg csak néz rám, és süt a szeméből a kérdés, hogy honnan ismerek ilyen alakokat. Jah…hát egy jó nagydarab fekete csókáról van szó…persze nem hájrengetegre gondolok, hanem magasságilag, na meg van rajta izom is…
- Kicsi CJ… - áll fel Meg mellől vigyorogva.
- Már nem hívnak így. – nézek a szemébe – Meg, történt valami? – nézek rá komolyan.
- Nem… - jön mellém, de inkább a hátam mögé húzom. Utálom ezt az embert, és ne legeltesse a feleségemen a szemét…
- CJ…ennyire félted az aktuális csajodat? – én nem találom ezt viccesnek… - Add nekem, és játszhattok tovább…
- Nem egy tárgy vagyok seggfej! – jajj baby…néha azért tényleg felmérhetnéd az erőviszonyokat…
- Jobb ha a pofádat alapállásba teszed kisanyám, különben… - nincs ideje befejezni, kiütöm ezt a kétajtós szekrényt. Mikor meglepettségéből észhez tér, fel is áll.
- Jobb lesz, ha megválogatod a szavaidat, mikor a feleségemmel beszélsz. – döbbenet az arcán.
- Bekaptad a csalit? Megnősültél? – nevet – Pancser…
Kisebb szóváltás után, Meg kérésére megyünk. Pedig már készültem nekiugrani…lehet pont ezért fogta távozóra kicsim!? Ben-ék is jönnek…nem akarnak balhét a pályán. Mióta Meggel vagyok, nem bandázok, nem tudom mik zajlanak itt. Ben mesél ezt-azt, én kicsimnek elmesélem ki ez a fickó, hogy ült sitten is már, és az első kérdése…
- De te nem…? – hát ez azért rosszul esik.
- De, voltam már börtönben…látogatóban. – nevetem el magamat.
- Hülye! – elkezdi ütögetni a vállamat, a kezemet, aztán elfutok előle. Kicsim meg utánam…sokat nevetünk kergetőzés közben, de persze hagyom elkapni magamat és a földön kötünk ki, én a fűben fekszem, babym meg rajtam.
- Szeretlek! – magamhoz szorítom és megcsókolom – De szeretném, hogy ha tudnád néha kiknek lehet beszólni és kiknek nem. Ha nem vagyok itt, most nagyon megszívod… - közben felülök, de kicsimet nem eresztem az ölemből, sőt magamhoz is ölelem.
- De itt voltál… - mosolyog rám, és kapok egy puszit.
- Az én káromra ne legyen nagy a szád… - nevetem el magamat…végülis ebből kiderült, hogy csak azért volt bátor, mert a hátam mögött állt…
Kicsit még elszórakozunk a parkban, meg kicsim kicsit jobban megismeri Bent és Jennyt. Aztán persze, hogy beugrik neki, hogy honnan ismerős. Témánál is vagyunk, szerencsére Ben 2 éve nem Jennyvel járt, most aztán menne a féltékenykedés. Én szeretném gyorsan terelni a témát, de persze meg az intim részeket is kifecsegi Jennynek, hogy mégis honnan indult ez az egész „kis csíny”…Kezdem kínosan érezni magamat, és végre le is akadnak a témáról.
Másnap hívok a kocsihoz egy szerelőt. Szépen meg is csinálja, persze nem kevés pénzért, aztán kitalálom, hogy másik autó kell. Tudom, hogy Megnek sose tetszett ez a kocsi, és ennek az árából akár két jót is vehetünk, és az övét el is adhatnánk, mert baromira nem biztonságos, utálom, hogy ezt vezeti…
Szóval elmegyünk egy autókereskedésbe. Egy BMW terepjárót hoztam, és a terepjárók közül akarok választani, persze Meg el is húz onnan, mert „úgyse használjuk ki a városba”. Teljesen igaza van, úgyhogy megyünk tovább, és akkor meglátok egy másik BMW-t…első látásra szerelem… Ez kell! Kicsimnek is tetszik, legalábbis ezt mondja. Remélem tényleg tetszik neki, mert annyiba kerül, mint a terepjáróm került, szal csak egy autót veszünk…de holnapra meggyőzöm, hogy cseréljük be az ő verdáját is.
Hazafelé még megállunk egy bevásárlóközpontnál, mert Meg azt mondja, hogy a suli kezdésre meg kell venni mindent. Nagyszerű…
A füzeteknél babrálok, és a kezembe akad egy, aminek az elején egy bikiniben lévő csaj van. Hmm…
- Nem, ezt nem vesszük meg… - kapja ki a kezemből és teszi vissza.
- Áhh nem is kell… - veszem vissza a kezembe – Most nézd meg milyen aránytalan. A segge túl nagy, a mellei kicsik. – Visszateszem. Majd rólad csinálok borítókat… - meg is csókolom.
Mikor fizetünk, akkor látom, hogy gyertyákat meg pezsgőt is vett. Mire készül?
Otthon ki is derül, hogy mit tervezett. Kimegyünk fürdeni, és csak a gyertyák égnek, ami tök romantikus hatást kelt. De mit ünneplünk? Gondolkozz Cody, különben neked annyi…hanyadika van? Mi van most? Ohh…ma vagyunk 25 hónapja együtt. Nem is tudtam, hogy még észben tartja a hónapfordulókat…Én nem készültem semmivel…hmm…majd valami kis játékkal kárpótolom az ágyban…
Beülünk a habos vízbe, és a kezembe adja a pezsgőt.
- Boldog 25. hónapot kicsim! – adok a szájára egy puszit. Csak néz rám… - Nem ezt ünnepeljük? – most mi van?
- Nem ez volt a fejemben… - mosolyog – De örülök, hogy eszedbe jutott. – kapok egy puszit.
- Hát akkor? – most már nem értek semmit… - Elfelejtettem volna valamit? – kezd kínos lenni…
- Nem. – neveti el magát – Csak kicsit romantikázni akartam veled, minden ok nélkül. – ohhh…
Elmosolyodom és közelebb húzom magamhoz a kádban. Megnyugodva csókolom meg. Csak az a baj, hogy ha elkezdünk romantikázni, én hamar beindulok…
Szerkesztve Garfield által @ 2011. 08. 22. 22:41:12
|
| Saya | 2011. 08. 09. 02:16:07 | #15684 |
Karakter: Megan Hoa
Attól függetlenül, hogy én nem ölelem meg, ő megteszi, és takarót húz magunkra. Nem mondom, de jól esik, és megnyugtat, így már el tudok aludni.
Viszont reggel már pakolunk is össze, bár ebédre még maradunk. Hazafelé tartva még mindig rossz a kedvem ettől függetlenül, aztán észreveszem, hogy Cody rossz felé megy.
-Most hova megyünk? –kérdezek rá.
-Majd meglátod. –mosolyog. Szerintem semmi mosolyognivaló nincs benne.
-Haza kéne mennünk…-állapítom meg.
-Rendben. –igen? Még mindig rossz felé mész…
Oké, akkor most minek is jöttünk a reptérre? Cody nem mond semmit, csak pár cuccot kivesz a csomagok közül. Hiába mondom, hogy ez nem elég, ha valahova megyünk, de csak erősködik. Jól van, majd a pénztárcád bánja…
Nagy nehezen eltelik az idő, mert persze Cody-nak muszáj fényképet csinálni a gépen, amivel csak még jobban felhúz, de…Párizsban vagyunk?
Egy csodás szobába költözünk be, aztán vásárolni megyünk. Mondtam, hogy kelleni fog még pár dolog…Cody is vesz magának elegáns ruhákat, tehát valamire készül.
Mielőtt elmegyünk, lezuhanyozok, de mire végzem, Cody sehol. Nagyon remélem, hogy jó kifogással jön vissza…
Sminkelem magam, mikor megérkezik. Mögém áll, és úgy néz meg magának a tükörből, aztán átölel, ás egy rózsát ad át. Te kis maci…olyan cuki tudsz lenni.
-Szeretlek baby…-a nyakamba csókol.
-Én is…-adok egy puszit neki- Köszönöm.
Kézen fogva sétálunk el egészen az Eiffel toronyig, mert nincs annyira messze. Felmegyünk az étterembe, ahonnan gyönyörű a kilátás. Épp az estében gyönyörködünk, mikor hirtelen Cody kikapcsolja a nyakláncomat.
-Cody…mit csinálsz? –nyúlok a nyaklánc után.
-Gondoltam kicserélhetnéd…-ez meg mi?
-Ez…-oh Cody- ez gyönyörű…-szóval nyakláncot vett nekem, mikor lement indulás előtt.
-Segítek felvenni. –a nyakamba teszi, amit csókkal jutalmazok neki- Szeretnék bocsánatot kérni mindenért. A nagyid miatt, és hogy kutattam a telódban, aztán eltűntem. Sajnálom…Nagyon szeretlek…-kis édes…
Megölelem, és újra megcsókolom. Hiányzott már, hogy bújhassak.
-És ezért a bocsánatkérésért egészen Párizsba kellett eljönnünk? –kérdezem mosolyogva.
-Valld be, hogy itt azért hatásosabb volt…-neveti el magát.
-Olyan bolond vagy…-bújok hozzá egy puszit adva- Azért remélem nem lesz több ilyen spontán kaland…-mert nem szeretnék több balhét.
-Nem tudom még…-mi van?- Jó, nem lesz. De azért jó, hogy itt vagyunk, nem? –ad a homlokomra egy puszit.
Leülünk enni, Cody nagyon udvarias, és kihúzza a széket. Kellemesen elbeszélgetünk, etetjük egymást, és még egy-két csók is elcsattan. Már indulnánk, mikor Cody táncolás mellett dönt.
Nem is bánom, mert nagyon meghittre és romantikusra sikeredik így az est vége.
Ölelkezve sétálunk vissza a szállásra, ahol együtt megpancsizunk. Még a közös fürdések is hiányoztak, de főleg azok a csókok és ölelések, amiket közben kapok.
Az ágyban tovább folytatódik a csókcsata, aztán Cody feláll, hogy felvegye a boxerét. De az minek? Pont így jó, hogy most már nincs rajtad semmi…Vissza is húzom az ágyra, és a csípőjére ülök, hogy ne meneküljön. Lassan simítok végig izmos testén, aztán hajolok le egy csókért. Végre macika is ébredezni kezd a nagy csodálkozásból, mert combjaimról eljut kezével a köntösöm alá, amit szépen le is kerül rólam. Egy darabig csak néz rám, boldoggá tesz, hogy szépnek talál, és ha tudná, hogy én mennyire oda vagyok a testéért…is…
Látom, hogy vágya éledezni kezd…persze…mint mindig, ha meztelenül lát, sőt néha még ennyi sem kell hozzá. Most ő húz magához, hogy megcsókolhasson, aztán csókjaimmal lefelé indulok. Kézbe veszem férfiasságát, és a szemébe nézve nyalok végig ívben. Igen maci, tudom ám, hogy nagyon akarsz, de még kicsit játsszunk…Lassan veszem számba, és csak lassan is kezdem el kényeztetni. Hiába túr a hajamban, akkor sem leszek most gyorsabb.
Persze papamaci nem bír sokáig magával, és maga alá fektet. Először nyakamat szívogatja, miközben keblemet masszírozza. Rájöttem, imádom a kezét is…Persze nem csak a kezével, de nyelvével is ügyeskedik rajta, amivel nagyon felizgat. Hasamhoz megy le csókjaival, de én már mást szeretnék, szóval lejjebb tolom a buksiját, hogy rávezessem a dologra. Nyelvével és ujjával hajszol a gyönyör felé, miközben vállait marom. Igen mackó, nagyon jól csinálod…
Mielőtt elmennék, feljebb mászik, és belém csúszik. Tök aranyos, mert majd megfeszül, hogy ne rontson rám, mint egy vadállat, és csak lassan mozog bennem. Még a vége felé is csak kicsit lassít, így nem csak a testemet, de a lelkemet is kielégíti, mert ez nem szex, hanem szeretkezés. Az nálam más…mert van, hogy mi is csak bumm bele, és a vad szex is kell, persze, mert van, hogy beindul az ember, és nem tud betelni a másikkal, de ez is kell, mert ez…egy olyan meghitt, nem is tudom körülírni.
Ennek a lassú tempónak köszönhető, hogy a szeretkezés elnyúlik, és többször is pózt váltunk. A végén meglovagolom mackókát, miközben végig nézi szexi vágtámat. Nyakát ölelem át orgazmusom alatt, és érzem, hogy ő is elmegy. A fárasztó este után hamar alszunk el egymást ölelve. Ma biztosan vele fogok álmodni…megint…
Reggel egy sms-re ébredünk. Felülök, hogy megnézzem ki az, Cody meg a vállamra teszi a fejét, és úgy nézi. Most már mindig ez lesz? Nem bízik meg bennem? Na mindegy nem szólok semmit, had olvassa el, hogy csak a tesóm az. Jah igen…otthon elfelejtettünk szólni, tuti anyu aggódik, és nyaggatta Jae-t, hogy írjon már, mert neki mégsem olyan kínos, mintha ő „ellenőrizne”, hiszen nagykislány vagyok…Így aztán már mindenki aggódik…
Gyorsan válaszolok neki, hogy itt vagyunk, jól vagyunk, és meseszép a hely, na meg Cody is édes. Elküldöm, aztán meg Cody megcsókol. Olvasta a választ is, na szép…nem baj.
-Szívesen maradnék még, de te is láttad, mennyire aggódik…-bújok hozzá. Na meg a pénztárcánk is véges, nem akarom, hogy többet költsön, hiszen így is eleget kaptam most.
-Rendben, de ide még visszajövünk egyszer. –mondja hátamat simogatva.
A közösen eltöltött reggeli és zuhany után pakolunk is. Na ez nem megy túl egyszerűen, mert Codykám kissé nagyon be van indulva szokás szerint, de most nincs idő dugira.
Otthon bátyám fogad minket, mert megírtam neki, hogy mikor jövünk. Megdumáljuk, hogy este visz csak haza, mert ennyi idő után jó lesz közösen eltölteni egy kis időt.
Természetesen a családi házba megyünk, hiszen olyan rég volt már így együtt a család…Otthon mesélünk, hogy hol jártunk ma, mert előtte Jae-nek tartottam egy kis városnézést. Még Párizsról is mesélek.
Apa nagyon büszke rá, néha akaratlanul is érezteti, hogy Jae-ben megvan az, amit belőlem, és Cody-val közös kapcsolatunkból hiányol. Kicsit rossz, hogy olykor bűnként állítják be a történetünket, vagy legalább is annak állították valamikor, de szerintem csak rosszkor voltunk rossz helyen. Fiatalok voltunk, főleg Cody…Te jó ég…lefeküdtem tizennyolc éves fejjel egy tizennégy éves sráccal…Akkor tizenhatnak hittem, de később sem zavart a kora, hiszen az a négy év nem sok, főleg most…Papamaci felnőtt, és igazi férfi lett belőle. Az én kis férjem.
Így most már őt is családtagnak tekintik, bár apu mesél minden kis hibájáról…
Jae viszont megért engem, és főként bízik bennem, hogy tudom mi nekem a legjobb.
Eléggé elmegy az idő, tizenegy óra körül járunk, de ez van…Jae visz haza, ahogy megbeszéltük. Csak beköszön, aztán ő megy is. Cody épp tv-t néz, úgy látom, hogy Lakers meccs megy. Mosolyogva ülök le mellé.
-Na milyen volt a délután…meg az este…? –kérdezi, de még mindig a műsort nézi.
-Nagyon jó volt. Rengeteg helyet mutattam neki, és sokat meséltem rólad…De te miért vagy morgós? Nem jó a meccs? –nézek a tv-re, aztán hozzá is bújok. Fent még masszázst is kaphat, ha jófiú lesz…
-Áhh, csak pár perce nézem. Most nem is érdekel. –a Lakers? Beteg vagy?- Késő van már, aggódtam, hol vagy…Már készültem rád csörögni, mikor az ablakból megláttam, hogy megérkeztetek…-megmosolygom, hiszen annyira cuki- Ne mosolyogj, ez nem vicces. Legközelebb igazán mondhatnád, mikor jössz haza…-jól van na.
-Olyan aranyos vagy…-adok egy puszit neki- Ne haragudj, csak úgy elszaladt az idő…-szempilla rebegtetés, és kutya szemek…
-Értem…De azért majd remélem, én is megismerhetem majd jobban, hogy ne aggódjak, mikor vele vagy…-ölel magához.
-Tőle féltettél? Cody, Jae a bátyám…-bújok ki az ölelésből.
-Tudom, de Meg, mit vársz tőlem? Csak néhány napja tudtam meg, hogy létezik…-na jó, most hagyjuk ezt…Mennék, de nem enged. –Meg…én mindig féltelek, akárkivel vagy éppen. Nem akartalak megbántani, én csak szeretném jobban megismerni, végül is a sógorom…-mosolyog.
-Tudod…én nem biztos, hogy akarom, mert nagyon kínos lenne, ha rájönne, hogy egy ilyen idióta férjem van. Jobb, ha ő nem ismer téged, mert a végén még kinevetne, hiszen ő 18 évet volt velem, te meg csak kettőt. Attól, hogy most te vagy a családom, a régivel is lehetek, mert otthon voltunk javarészt. Ismerhetnél már annyira, hogy tudok magamra vigyázni, és tudtommal csak akkor történt valami…-na jó, ezt nem mondom végig.
-Amikor velem voltál? Mondd csak ki…Igen, egy idióta vagyok, aki mindig megbánt, és még figyelni sem képes rád. Francba…-azt hittem, hogy elenged, de inkább csak még jobban magához ölel. Ujjai derekamba mélyednek, szinte fáj, hogy ölel, de nem fizikailag, hanem lelkileg, mert úgy érzem, hogy most nagyon megbántottam.
-Cody…-sajnálom…
Mivel már elég késő van, felmegyek lezuhanyozni, de persze Cody nem akar jönni. Azt mondja, hogy végig akarja nézni a meccset, de tudom, hogy igazából csak egyedül akart lenni. Pedig olyan nagy az ágy nélküle…
Félálomban vagyok, mikor megérzem, hogy mozog az ágy. Cody…
-Bejöttél? Azt hittem, hogy már kint maradsz…- bújok oda hozzá, ő meg átölel.
-Szeretnéd, hogy kimenjek? –hogy kérdezhet ilyet?
-Szerinted, akkor hozzád bújnék? Buta vagy. –sóhajtok, de csak eldől, és úgy ölel tovább.
Reggel elég feszülten ébredek, így úgy döntök, hogy rendezem ezt a dolgot. Nem mehet ez így tovább, hogy Cody a saját tesómtól félt, hiszen még szerintem őt is megvédené, ha kéne.
Felkeltem macit, és megbeszélem vele, hogy áthívjuk Jae-Nam-ot, ha már annyira meg akarja ismerni. Bár Jae délelőtt nem ér rá, mert a menyasszonyával, Sang-Hee-vel találkozik, délutánra igent mond. De megkérem, hogy hozza el a lányt is, mert szívesen megismerném.
Nem itt lakik, de pár napot marad a bátyám kedvéért, meg aztán úgy néz ki, hogy hamarosan még egy esküvő lesz a családban. Kicsit bánt is, mert apám annyira büszke, hiszen Jae koreai lányt vesz el, Koreában szeretnének élni, szóval csupa olyan dolog, ami nálunk nem volt meg.
Délután meg is érkeznek a vendégek, és a látogatás jobban alakul, mint vártam, azt az egyet leszámítva, hogy füst terjeng a szobában. A csirke…
-Cody, kivetted a csirkét a sütőből? –kérdezem mosolyogva, de úgy mosolyogva, mint egy baltás gyilkos.
-A csirke! –csap a homlokára, és már rohan is a konyhába.
-Annyira sajnálom…-szabadkozok a vendégek előtt- rendelek pizzákat, rendben? –veszem elő a mobilomat.
-Meg, semmi baj…A tesód vagyok, nem a miniszterelnök. –nevet- Sang is nagyon szereti a pizzát, nem igaz? –simogatja meg a lány kezét.
-Persze, a pizza a kedvencem! És tényleg az, hidd el, én még főzni sem tudok. –mosolyog.
Kicsit megnyugodtam, hogy nem zavarja őket, remélem, már más probléma nem akad.
Jae jól elbeszélget Codyval is, mesél kicsit a seregben töltött időről. Jae szerencsére nem vett részt a komolyabb háborúkban, de a kiképzés, és a kivezénylések is elég komolyak voltak. Mesél arról is, hogy a kimenőjükön gyakran nézett a fiúkkal kosármeccseket, és még Cody-ra is emlékezett az egyikből, hiszen attól, hogy mi nem tudhattunk róla, ő még hallott ezt-azt, főleg, mikor cikkeztek is rólunk az újságok. Végre egy közös téma, amivel elvannak egy darabig, addig én Sang-Hee-t faggatom a terveikről. Tervek…szóba jön a…
-Meg, hogyhogy nem vagyok még nagybácsi? –elmesélte neki az egész sztorinkat, akkor meg miért kérdezi ezt?
-Én még nem…nem is tudom. –sóhajtok, mire Cody megfogja a kezemet.
-Hamarosan, igaz? –néz rám.
-Igen, azt hiszem…-mosolyodom el. Eszembe jut, amikor felkapott, mert azt hitte, hogy állapotos vagyok. Ez az az emlék, amire annyira vágytam, hogy azt érezzem, amit Hyori érzett, mikor a férje megtudta a nagy hírt. Rádőlök Cody vállára, és tovább mosolygom.
-Na és én nagynéni? –kíváncsiskodom én is.
-Őszre tervezzük az esküvőt, és utána…-kezd be a testvérem.
-Jae…-szól rá Sang pirulva, de mosolyogva. Sang még…? Igen, biztosan szűz. Végül is Jae nemrég jött haza, nem lett volna idejük sem…Ez milyen szép…
Nemsokára megjön a pizza is. Leülünk tv-zni, de közben még beszélgetünk is. Jae legalább annyit tud a kosárról, mint Cody…hihetetlen…
Mivel közben úgy elment az idő, hogy be is sötétedik, Cody önszántából, ami nagy szó, felajánlja, hogy hazaviszi őket. Jól van, legalább kocsikázunk egyet. De mikor Cody indítaná a kocsit, lefullad. Ez nem igaz…A második baki az este alatt. Mindegy, hívunk nekik egy taxit, azzal haza tudnak menni. Mi is még rendet rakunk, aztán irány az ágy.
Reggel elég korán kelek, és tökre zavar, hogy Cody méregdrága nem indult el. Minek tartjuk, ha nem mozdul, mikor kéne? Na jó, megnézem…Én nem fogok arra várni, hogy Cody felkeljen, megbeszéljük, hogy elvisszük szerelőhöz, stb…Minek? Sokat néztem aput, mikor ő bütykölte az övét, csak menni fog nekem is…vagy nem…Majd meglátjuk.
Épp a garázsban próbálok rájönni, hogy mi baja, mikor Cody leér egy szál alsóban. Csak megtalálta a cetlit az éjjeliszekrényen, ügyes fiú.
-Meg…ez most komoly? –kérdezi, mikor meglát.
-Szerinted viccből vagyok olajos? De csak nem tudom, hogy mi a fene van…-csapom le a motorháztetőt, aztán rá is ülök keresztbetett lábakkal és karokkal.
-Biztos a motorral van gond, azt meg mi nem fogjuk tudni megcsinálni. –közelebb jön, kezeivel közrezárva támaszkodik meg a motorháztetőn- Milyen koszos vagy…-csókol meg.
-Igen, mert próbáltam megcsinálni ezt a…ki sem mondom…-morgom, de megint megcsókol.
Lassan végig dönt az autón, és úgy csókol tovább. –Mackó, ezt most ne…koszos vagyok...
-És? Kit érdekel egy kis olaj? –a combomba marva jobban szétkeni rajtam, aztán a saját arcára is ken belőle- Most már én is koszos vagyok. –mosolyog, majd a nyakamba csókol.
-Be fog horpadni…-túrok a hajába, hogy eltoljam, de ez sem érdekli.
-Kívánlak…megőrítesz…-húzza fel lábamat a derekához, és feljebb nyom az autón, hogy ő is felférjen fölém. Feltűri a felsőmet, és kikapcsolja a melltartómat, de inkább a levétel mellett dönt. Tudom, hogy szeret látni…
Leugrik a kocsiról, hogy levegye az alsót magáról, én meg szépen hasra fekszem a kocsin, mert így pont jó helyen vagyok, hogy kicsit jobban életre keltsem nyalókámat. Mély sóhajaival tudatja, hogy élvezi, de aztán visszadönt a motorháztetőre, és engem is levetkőztet.
Először a melleimet kezdi el kényeztetni nyelvével, szájával, közben ujjai lábam közé csúsznak.
-Mackó…el fogok menni…el fogok menniii…-sikítom már a végét, mert nem akarom, hogy most nélküle legyen orgazmusom.
-Olyan tökéletes vagy…-néz végig rajtam, hogy kicsit pihenni hagyjon, aztán lecsúszik lábaim közé, és nyelvét veti be. A végére már nekem kell eltolnom magamtól, mert ha Codyn múlna, orgazmusig nyalna. Lejjebb ránt, aztán egy hirtelen mozdulattal teljesen elmerül bennem. Nem akarom a kocsit karmolgatni, így Cody karjai mellett döntök, amikkel mellettem támaszkodik. Egy kis mozgás után felkap, és az autó hátsó ülésén kötünk ki.
Mivel nem túl sok a hely, én az ölébe ülve kezdek el mozogni, mert tudom, hogy Cody szereti a fordított lovaglópózt is, ráadásul így is végig magához ölelhet…
Nem is tudom mennyi idő telik el, de gondolom, hogy elég sok, mert álmomból kelek fel mackóka mellett feküdve még mindig a kocsiban. Csak sok szeretkezésre emlékszem…
Viszont nem hagyom aludni, hanem felcibálom fürdeni, mert délután ki akarok menni a parkba. Szép idő van, ki kell használni.
Én hamar elkészülök, de Cody még enni akar. Jól van, majd a kertben megvárom.
-Meg…-jön ki Cody kosárlabdával a kezében.
-Mehetünk? –kerülöm meg, és ugrok a hátára.
-Mi lenne, ha előtte felöltöznél? –dobja le a labdát, aztán húzza szét a kezemet, hogy leessek a hátáról. Persze nem esek le, mert csak óvatosan leenged. Hát köszi…pff…
-Most mi bajod van? Tök meleg van…-nézek az égre, egy felső sincs rajta- Esetleg ezt feljebb húzom, mert csak neked akartam tetszeni. –megigazítom a nadrágomat.
-De melltartóban vagy, meg fognak bámulni. A feleségem vagy, ugye felfogtad már? –mi?
-És húzzak zsákot magamra? Bűn, hogy tetszeni akarok neked? Nem elég, hogy eddig az apám éreztette velem, hogy nem viselkedem megfelelően, most még jössz te is? Miért kell gyötörnöd? –idegességemben megfogom a labdát, és enyhén a gyomrába vágom- Játssz magaddal, és ez az ágyra is vonatkozik…-indulnék be, de megfog.
-Mi lenne, ha itthon dobálnánk? –mosolyogva húz vissza magához.
-De úgy volt, hogy elmegyünk a parkba…-sóhajtok.
-Nekem az is elég, ha veled vagyok. Mindig veled akarok lenni…-csókol a nyakamba.
-A mindig úgy sem fog menni, hiszen neked suli, nekem munka…-na ettől még rosszabb kedvem lesz.
-Dolgozz nekem. –mi?- Legyél a menedzserem…amúgy is csinálsz ilyen dolgokat apád mellett is…Jól tárgyalsz és egyébként is mindent veled beszélek meg. Gyere velem suliba is, szerzel még egy diplomát, és…
-Hey, ébresztő! –csettintek neki- Minden rendben? Még a végén megutálnál, mert ennyit lennénk együtt. Ne bolondozz. –adok egy puszit az arcára- Megyünk a parkba, vagy nem? Taníts pár trükköt nekem…-megcsókolom.
|
| Garfield | 2011. 08. 01. 18:25:27 | #15514 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Jó újra itthon… - mondja mosolyogva…de mitől ilyen fitt? Én kipurcanok…
- Igen… - csüccs egy székre… - Nagyon elfáradtam, kimerített az utazás, de főleg az időeltolódás. – hátra dőlök és pihizek egy kicsit.
- Én is így vagyok ezzel, de engem te is kimerítettél. – hmm…még egy menetre simán lenne energiám.
De ezt buktam, mert felmegy. Hát jó…én most fel nem állok innen. Már majdnem elaludtam itt a székben, mikor Meg egy szexi fehérneműben az ölembe mászik és vetkőztetni kezd. Nah…neked is lenne még energiád a szexhez?
- Édesem, nem akarsz levetkőzni, és lezuhanyozni? – hát…hazudjak?
- Muszáj egyedül zuhanyoznom? – lehúzom melltartója pántját, de visszahúzza…na most nem értem. Minek ez a szexi cucc, ha nem akar az ágyba csábítani?
- Aggódom érted, mert mostanában nagyon sokat szeretkezünk a kimaradás után, és félek, hogy nem fogja bírnia szíved. – néz rám lebiggyesztett ajkakkal, közben simogat - Fáradtnak tűnsz, szeretném, ha ma sokat pihennél. Lefekszem melléd, és addig csókollak, míg el nem alszol, na? – finoman megharapja az orromat.
- Miért van az, hogy neked nem tudok nemet mondani? – kérdezem mosolyogva és megcsókolom.
Lefürdik velem, de semmi több. Az ágyban, ahogy mondta csókolózunk, de egyre jobban rámtör az álmosság. Szerintem észre is veszi, mert kapok egy utolsó csókot és a mellkasomra teszi kicsi buksiját. Átölelem, és már alszok is.
Nem szólunk még három napig, hogy hazajöttünk, mert most még csak egymással akarunk foglalkozni. Személy szerint, jó sokat akarok szeretkezni babymmel, mert egyszerűen nem tudok betelni vele.
Aztán átmegyünk a szülőkhöz, végig nézik a képeket, meg a videókat…most jó, hogy nem készíthettem videót, miközben szeretkeztünk…Utána pakolás, és megyünk a nagyihoz. Pakolás közben kapok egy szép lecseszést, hogy az ő mamájánál bezzeg nem aludhattunk, mert húztam a számat. De basszus…most komolyan. A nászutunk volt…csak kettesben akartam lenni vele, a mamájánál ez meg lehetetlen lett volna. Képes lett volna még mindig külön szobába tenni…
- Megan! De csinos vagy… - dícséri meg Nagyi babyt, mikor megérkezünk. Még egy ölelést is kap kicsim. Én meg persze pakolom ki a cuccokat.
- Túl csinos is… - jegyzem meg újra végig mérve.
- Egész úton ezért morgott. Szerinte megbámulnak. – ez nem vicces kicsim… - Szia Emely, te is nagyon jól nézel ki. – hát persze, az én Nagyikám…
Nagyi mindig készül, mikor jövök…mármint jövünk. A szoba kitakarítva, friss ágynemű van húzva, és persze meg van terítve a vacsihoz. Jó is lesz, mert farkas éhes vagyok…Kicsim még átöltözik kajálás előtt. De basszus, muszáj neki mindig észveszejtően jól kinéznie? Direkt csinálja…tudom én…kínozni akar, hogy Nagyinál nem támadhatom le akárhol…
- Bocsánat, biztos anyu az, hogy rendben megérkeztünk-e… - mondja, mikor pittyegni kezd a telója. De olvasás közben elkezd köhögni.
- Baby jól vagyok? – kérdezem hátát simogatva.
- Igen mackó, csak félrenyeltem. Gyorsan válaszolok barátnőmnek, egy pillanat és jövök. Elnézést. – kimegy…de minek? itt is tudott volna pötyögni a telóba…
Egy ideje már kint van. Kezd idegesíteni. Kimegyek utána.
- Kicsim, minden rendben? – kérdezem mikor kilépek a teraszra.
- Hát persze, csak Hyori összekapott kicsit Kwonnal, és tanácsot kért. – kapok egy finom csókot. Kwon-nak biztos jó, az, hogy Hyori babymtől kér tanácsot…?
Este nem együtt fürdünk…igazából nem is tudom, hogy miért, csak bejöttem a zuhany alá. Jól esik a langyos víz. Mikor bemegyek a szobába, Meg kezében már megint a telefon.
- Baby…Még mindig Hyori? – kérdezem elfekve az ágyon mellette.
- Igen, de mára ennyi volt. – milyen tanácsokat adhatott?
- Mutasd, mit ír… - a telefonért nyúlok, de kikapcsolja. Most…ezt miért?
- Nem, ezek női dolgok, és amúgy is lepihentek már. – gyanús vagy te nekem.
- Mész te is fürdeni? – gonosz dolog, de meg tudnám nézni addig a telóját…
- Jobb ötletem van. – féljek?
De nem kell. Kellemes ötlet. Nagyi háza közelében van egy tó. Régen mikor kisgyerek voltam rengeteget úszkáltam itt. Imádtam…tök kiment a fejemből ez a tó. Nagyon jó emlékek kötnek ide…és ezek az emlékek csak gyarapodnak most, hogy Meggel is itt vagyok.
Meztelenül megyünk be a vízbe, és akárhányszor látom babymet így, a cerkám mintha beszélni kezdene hozzám…”micsoda cicik, micsoda popsi…szerezd meg…”. Mintha annyira kéne küzdeni érte. Egy kis előjáték után, máris az ölembe kapva csusszanok kicsimbe.
- Cody… - mar belém…csak nem jó érzés? Mindjárt még jobb lesz…
- Szeretlek… - súgom, és lassan mozogni kezdek benne.
De basszus, ez így mégse olyan jó, mint ahogy én azt elképzeltem. Tartani is meg mozogni is azért nehéz…főleg, hogy agyonkarmol közben. Inkább kiviszem a vízpartra és ott folytatjuk.
- Mackó…ez olyan jó… - mondtam én, hogy mindjárt jobb lesz. Imádom a csillogó szemeit nézni mikor elmegy alattam…olyan…
- Gyönyörű vagy…mindig annyira gyönyörű ilyenkor… - mondom ki már hangosan, de nem tudom tovább fokozni, mert már nem bírom tovább…hangosan nyögve élvezek el én is.
Végül is vízpart…na nem tengerpart, de vízpart…kipipálhatjuk. Még temérdek helyen szeretném csinálni vele. Egyszer majd templomban is…az milyen lehet!? Cody, de perverz vagy,….pokolra fogsz jutni…De előtte jól kiélvezem az életet…hehe…
Újabb zuhanyzás után, kicsim megkér, hogy hozzak fel valami kaját, mert éhes. Rendben…pont lent van Nagyi, így nem enged be a konyhába. Azt mondta, az nekem egy tabu hely…legyen…pedig már nem vagyok gyerek. Nős ember vagyok, az istenért!
Fent megvacsizunk, és rögtön le is dolgoztatom vele a kalóriákat…kis lepedő akrobatika…Imádok vele szeretkezni. Soha nem fogom megunni…
Reggel előbb ébredek. Óvatosan felkelek, nem akarom, hogy felébredjen, had pihenjen. Mennék a fürdőbe, de megpillantom Meg telefonját a szekrényen. Na nézzük azokat a tanácsokat had nevessek kicsit…de…mi ez? „Baby Meg…nagyon hiányzol…szeretlek J”…Azt a bunkó kis köcsögöt. Elolvasom a másik üzenetét is, és rendesen idegbajt kapok. Bemegyek a fürdőbe és lelök a kád szélére. Mindkét sms-re válaszolt Meg…”Cody nem tud rólad”? „…nagyon-nagyon szeretlek, és már alig várom, hogy újra találkozzunk…”
Nem is olvasom el a másik válaszát. Nem akarok egy újabb tőrt a szívembe…Felkapkodom a ruháimat, leteszem a telefont oda, ahova volt és megyek le. El kell tűnnöm innen. Megcsalt…el se hiszem. Egy szó nélkül nyitnám az ajtót, de Nagyi megállít. Dühösen mindent elmondok neki, hogy megcsalt az a rohadt kis szerencsétlen szarzsákkal…Jong-gal…az exével.
- Próbálok, tényleg próbálok mindent megadni neki, úgy szeretem mint senki mást…komolyan, azt érdemelné inkább, hogy én is megcsaljam, hogy tudja milyen kurva szar érzés…El se hiszem, hogy ezt tette… - kimegyek, beülök a kocsiba és elhajtok.
Nem tudom hova megyek, csak megyek. Folyton agyalok. „…nagyon-nagyon szeretlek…” Akkor nekem végig hazudott? Próbálom kiszellőztetni a fejemet, hogy ha visszamegyek, tudjak Meggel beszélni, de nem megy. „Cody sem tud rólad…alig várom, hogy újra találkozzunk” Meg…
Még világos van, mikor visszamegyek, de nem tudok még a szemébe nézni…nem is tudom, hogy valaha tudok-e úgy rá nézni, hogy ne kattogjon a fejemben az, hogy megcsalt, hogy végig csak hazudott nekem. Ülök a hátsó kertben és még mindig csak agyalok. Annyira rohadtul fáj. Mintha kitépték volna a szívemet a helyéről. A csókjai, az ölelései…a szeretkezések…az együtt töltött két év nem lehet mind hazugság. Utálom…de mégsem…pedig utálnom, gyűlölnöm kéne, mégis még mindig őrülten szeretem. Minden porcikám vágyik az érintésére…
Már jócskán besötétedett mikor végre elszánom magamat, hogy bemegyek, de megtorpanok az ajtóban. Nem megy…Mi van, ha azt mondja, hogy neki Jong kell? Mi van, ha most fogja magát és kisétál az életemből? Abba én belehalnék…Szükségem van Megre…nélküle annyira üres vagyok. Most is hiányzik…nem akarom elhinni, hogy megcsalt. Nem lehet igaz…Leülök a kinti székek közül az egyikre, és csak bámulok magam elé. Próbálok a legjobb pillanatokra gondolni, hogy lenyugodjak, de nem megy. Azt írta neki, hogy szereti, és várja, hogy találkozzanak…el akar hagyni? Miért?
Nyílik az ajtó…nem nézek oda, de a csöndből ítélve tudom ki az.
- Mióta vagy itt? – kérdezi, és hallom, hogy közelebb jön.
- A hátsó kertben voltam, és azon agyaltam, hogy mi a fene van velem…Próbáltam magam meggyőzni, hogy gyűlölnöm kéne, de nem hiszek a bizonyítékoknak. – nevetem el magamat egy pillanatra - Nem hazudhattál olyan jól minden csókoddal… - rá nézve felállok.
- Csak téged szeretlek, sosem csalnálak meg… - az eszem azt mondja ne higgyem el, a szívem mégis azt mondja, hogy elhihetem amit mond. Közelebb megyünk egymáshoz, nekem meg egyre gyorsabban ver a szívem.
- Tudod mi a legszörnyűbb? Ha megtetted volna is visszafogadnálak, mert szükségem van rád, kellesz… - nagyot sóhajtva megállok - Mi a fene van velem? – költői kérdésnek szántam, de jó lenne rá választ is kapni…
- Szerelmes vagy? – mosolyog és ideér elém. Szívem már a torkomban dobog… - Nem, nem hagynánk el a másikat, ha valamelyikünk félrelépne, mert ez egyszerűen nem következik be. Lehetetlen egy idegennel lenni, ha valaki ennyire szeret valakit, ahogy mi egymást… - végig simít a karomon. Nagyon jól esik…az is amit mondott…szeretem…
- Nem Jong írt? – megrázza a fejét. Nekem csak ennyi kellett. Magamhoz ölelem jó szorosan és megcsókolom. Húzódnék el a csók végén, de…
- Ne! – visszahúz magához, és tovább csókol. Egy ilyen csókkal nem lehet hazudni. Egyszerűen képtelenség…Nem csalt meg, és csak engem szeret…
- Meg… - harapok bele finoman alsó ajkába.
- Most legszívesebben úgy megütnélek, de…nem megy, mert papamaci végre itthon van. – verekedés helyett inkább a csókolózást választja. Jó döntés…
Megtudom, hogy aki az sms-eket írta, az a bátyja. Szóval van egy sógorom. Elmondja, hogy miért nem beszélt róla, miért kellett eltitkolnia, és füllentenie nekem. Sőt azt is megtudom, hogy miért hívja Baby Megnek…ami nagyon aranyos, mert tényleg egy kis baby…Így most már teljesen megnyugszom, főleg, hogy találkozunk is vele. Persze hagyom, had legyenek kettesben, régóta nem látták egymást. Úgy tervezte, már ahogy az sms-ben olvastam, hogy együtt mennek haza, de Nagyi szeretné, ha még maradnék Meggel, így a sógorom egyedül távozik.
De Meget nagyon nehéz jó kedvre deríteni. Haragszik rám. Kotorásztam a telójában és ahelyett, hogy rögtön beszéltem volna vele, ahogy azt a Nagyi mondta, ráhoztam a frászt azzal, hogy szó nélkül eltűntem. Na meg a Nagyija miatt is haragszik rám…Cody hülye vagy.
Egész nap az ágyban fekszünk és simogatom…most nem akarok mást, csak azt, hogy hozzám szóljon, hogy mosolyogjon, hogy megcsókoljon…vágyom az ölelésére. Este vihar van, de még akkor sem bújik hozzám. Pedig tudom, hogy utálja a viharokat, és fél…De azért én magamhoz ölelem és be is takarom magunkat.
Reggel összecuccolunk, de Nagyi ragaszkodik hozzá, hogy ebédeljünk még nála. Próbálja oldani a hangulatot, de nem igazán megy neki, pedig tényleg próbálkozik. Nem lesz jobb kedve Megnek, így nekem se.
Mikor elindulunk a kocsival, eszembe jut valami és irányt váltok.
- Most hova megyünk? – nem mondom meg.
- Majd meglátod. – mosolygok rá. Még morgósan is olyan gyönyörű…
- Haza kéne mennünk… - megyünk is…
- Rendben. – de nem váltok irányt, ezért elég furán néz rám.
A reptérre hajtok. Kicsim nem igazán érti, de jön velem. Veszek két repülőjegyet Párizsba. Romantikus város…legalábbis azt mondják. Csak pár cuccot veszek ki a kocsiból, nem kell több, pedig veszekszik velem, hogy ennyi nem elég, ha utazni akarok valahova. De szerintem bőven elég egy éjszakára...Nem tudja hova szól a jegyünk, mert olyan repülőre adtak jegyet, ami még Párizsból tovább fog menni…
A repülőn még mindig morci, de azért én csinálok magunkról képet. Nem szereti a spontán dolgokat, de most ez van…Meglepetés!
Ahogy megérkezünk, veszek ki egy szobát egy szép hotelben, és vásárolni megyünk. Megveszek babymnek mindent, amire azt mondja, hogy szüksége van. Mondjuk én is veszek magamnak egy inget és egy zakót…Vacsorázni akarok vele a világ szerintem legromantikusabb helyén amit pólóban mégse illik.
Míg babym fürdik, addig én leszaladok…itt a hotellel szemben láttam egy ékszerüzletet. Veszek neki egy nyakláncot, amit gyémántkövek díszítenek. Remélem tetszeni fog neki…Na meg elterelésként veszek neki egy rózsát is. Mire felmegyek, kicsim már felöltözve sminkeli magát. Mögé állok és így szemezünk egy kicsit a tükrön keresztül, aztán átlelem, közben a kezébe adom a rózsát. Végre elmosolyodik…annyira gyönyörű…
- Szeretlek baby… - a nyakába csókolok.
- Én is… - felém fordul és kapok egy puszit – Köszönöm. – na jó, akkor menjünk.
Elsétálunk az Eiffel toronyhoz kézen fogva... Oda most fel fogunk menni…van fent egy étterem. Sose voltam itt, és szerintem még kicsim sem, úgyhogy most ezt is kipipáljuk. Na meg persze, a bocsánatkérésem itt jobban hat majd rá. A kilátásban gyönyörködünk, és én közben Megben. Tényleg nagyon szép…hátulról ölelem át, aztán kikapcsolom a nyakában lévő nyakláncot.
- Cody…mit csinálsz? – nyúl a láncáért.
- Gondoltam kicserélhetnéd… - odaadom neki az ajándékot. Rögtön ki is nyitja.
- Ez… - néz a szemeimbe, mikor kinyitja - ez gyönyörű… - látom, hogy tényleg tetszik neki.
- Segítek felvenni. – nyakába teszem, utána felém fordul, és megcsókol – Szeretnék bocsánatot kérni mindenért. A nagyid miatt, és hogy kutattam a telódban, aztán eltűntem. Sajnálom…Nagyon szeretlek… - magához ölel és megcsókol.
- És ezért a bocsánatkérésért, egészen Párizsba kellett eljönnünk? – kérdezi mosolyogva.
- Valld be, hogy itt azért hatásosabb volt… - nevetem el magamat.
- Olyan bolond vagy… - hozzám bújik és kapok egy puszit – Azért remélem nem lesz több ilyen spontán kaland…
- Nem tudom még… - rám néz…hát…öhm… - Jó, nem lesz. De azért jó, hogy itt vagyunk, nem? – adok a homlokára egy puszit.
Hát akkor menjünk enni. Kihúzom neki a székét, és a pincér már itt is van az étlapokkal. Szerencse, hogy angolul is fel vannak tüntetve a kaják nevei, különben találomra választanék valamit, ami tuti nem sülne el jól…
A vacsi nagyon jól telik. Megetetjük egymást, sokat nevetünk, és egy-egy csók is elcsattan. Mikor indulnánk, lágy zene szólal meg. Rögtön felpattanok és felkérem egy táncra. A vége felé, már nem is táncolunk, inkább csak ringatózva topogunk, de ez olyan…hmm…mi a legjobb szó erre…nem is tudom, olyan meghitt, olyan romantikus…olyan tökéletes pillanat…
Egymást ölelve sétálunk vissza a szállásra. Újra lefürdünk, most már együtt. Sokat csókoljuk és simogatjuk egymást, de nem akarom letámadni. Mindig azt mondja, hogy ha bármi jó történik, én rögtön rávetem magamat…Most nem, bár szeretnék vele szeretkezni, nagyon is…
Az ágyban nem hagyjuk abba a csókolózást. Sőt babymen csak egy köntös, nekem meg csak egy törölköző van a derekam köré tekerve, így elég nehéz visszafognom magamat. Egyre szenvedélyesebben csókolom, úgyhogy inkább úgy döntök, hogy felveszek egy boxert, aztán átölelem és aludhatunk. De mikor felkelek és leveszem magamról a köntöst, hogy felvegyem az alsómat, leránt az ágyra. Kicsit hírtelen jött, meg is lepődök kicsit, ezt ki is használja és a csípőmre ül. Végig simít felsőtestemen és lehajol, hogy megcsókoljon. Combjait simogatom, és köntöse alá tévednek kezeim…persze tök véletlen…Hmm…nincs ellenére, szóval babym szeretne megkapni ma este. Ne is okozzunk csalódást neki…
Lassan szétfűzöm köntöse övét, és széthúzom rajta a köntöst. Hogy nekem milyen gyönyörű feleségem van…Felül, és lecsúsztatja magáról. Gyönyörködöm benne egy kicsit, de nem sokáig, mert ahogy meglátom meztelenül, a farkam máris elkezd életre kelni. Finoman lehúzom magamhoz, és gyengéden csókoljuk egymást. Végigcikázik csókjaival testemen, és kezébe veszi játékát. A szemembe nézve nyal végig rajta…tudja, hogy ettől megveszek és legszívesebben most azonnal hanyatt vágnám. Nagyon lassan veszi be a szájába és látom, hogy élvezi, hogy már szenvedek. De annyira jó…nem egyszer a hajába is túrok, gondoltam attól majd gyorsít kicsit, de nem…Imád kínozni, ez van…
De nem bírom tovább. Fordítok a felálláson, és most én kényeztetem csókjaimmal. Nem rohanom le, tudom, hogy szereti, ha gyengéd vagyok vele. Nyakát csókolom, szívogatom, közben már mellét masszírozom. Imádom…muszáj megkóstolnom a kicsikéimet. Addig játszok melleivel, míg mellbimbói már kellően nem állnak…Haladok lejjebb, hasát is végig csókolgatom. De a kis türelmetlen tolja lejjebb a fejemet…na jól van. Nyelvemmel és ujjaimmal egyszerre okozok neki örömöt. Még jó, hogy sose hosszú a hajam, mert már azt is tépné, nem csak a vállaimat marná szét…Mikor már majdnem elmegy, abbahagyom.
Fölé támaszkodva lassan csusszanok be. Lassan is kezdek el mozogni benne, és csak kicsit gyorsulok fel…nem leszek most vadállat. Pedig…mrrr…
A viszonylag lassú tempónak köszönhetően nem megyünk el olyan hamar, így sok pózban tudjuk csinálni. Nekem az a kedvencem mikor meglovagol…szeretem nézni közben....Nyakamat ölelve lépi át a mennyek kapuját, ahova követem én is.
Egymást ölelve alszunk el.
Másnap reggel kicsim telefonjára ébredünk. Csak sms-e jött. Álmosan átnyúl rajtam az éjjeli szekrény felé, kezébe veszi a telefont és rögtön felébred miközben olvassa. Ki lehet az? Felülök én is és a vállára hajtom a fejemet. A bátyja…aggódik. Ohh, tényleg…azt mondtuk neki, hogy még tegnap otthon leszünk. Kicsim válasza olyan édes…tényleg tetszett neki ez a kis kiruccanásunk…leírja hol vagyunk, és hogy milyen édes voltam egész este vele…Miután elküldi az sms-t, meg is csókolom.
- Szívesen maradnék még, de te is láttad mennyire aggódik… - mondja hozzám bújva.
- Rendben, de ide még visszajövünk egyszer. – mondom a hátát simogatva.
Egy reggeli közös, romantikus zuhany után, nekiállunk pakolni. Persze nem megy ám zökkenőmentesen, hála nekem, mert akárhányszor lehajol előttem, beindul a fantáziám. De nem hancúrozhatunk, mert a végén még lekésnénk a gépet.
Meglepetésemre, újdonsült sógorom a reptéren vár minket. De…na jó, akkor szerintem a felszállás előtt neki írhatott kicsim sms-t. Megbeszéljük, hogy majd este hazahozza Meget. Hát rendben…elég rég látták egymást. Biztos sok megbeszélnivalójuk van, meg sok bepótolnivaló…Bár nem bízok a srácban, pár napja tudtam meg egyáltalán, hogy van Megnek bátyja…de ha kicsim ennyire szereti és bízik benne, nekem sem kéne aggódnom. De…én mindig féltem őt…de ez természetes vagy mi, nem?
Elég későre jár már, és még sehol sincsenek…kezdek kiakadni. Lent a nappaliban várok rá, folyton az ablakon sasolok ki, hátha jönnek már. Elegem van…előveszem a telefont, és már hívnám, mikor egy kocsi gurul a felhajtónkra. Meg és a bátyja szállnak ki belőle. Jól van. Tv bekapcs, levágódok a kanapéra…”én nem aggódtam szét az agyamat” maszkot felvéve kezdek bekapcsolódni egy kosármeccsbe. El is felejtettem, hogy a Lakers játszik ma…picsába…De most ráfoghatom a meccsre, hogy morcos vagyok…vesztésre állnak.
Nevetgélve jönnek be az ajtón. Bátyó pajtás beköszön, hogy meghozta a kis hercegnőjét, de megy is. Kicsim meg lehuppan mellém. Látom jól érezte magát, tiszta happy…
- Na milyen volt a délután…meg az este…? – kérdezem, közben a tv-t bámulom. Este 11 van, fel tudnék robbanni…
- Nagyon jó volt. Rengeteg helyet mutattam neki, és sokat meséltem rólad… - végig mosolyog – De te miért vagy morgós? Nem jó a meccs? –néz a tv-re, aztán persze bújj hozzám…el is szállt a haragom.
- Áhh, csak pár perce nézem. Most nem is érdekel. Késő van már, aggódtam hol vagy…Már készültem rádcsörögni, mikor az ablakból megláttam, hogy megérkeztetek… - nem kiabálok, inkább megkönnyebbültem, hogy nincs baja…de ő csak mosolyog…miért? – Ne mosolyogj ez nem vicces. Legközelebb igazán mondhatnád mikor jössz haza… - még mindig mosolyog…
- Olyan aranyos vagy… - ad egy puszit – Ne haragudj, csak úgy elszalad az idő… - jól van, jól van, nem kell ez a nézés…
- Értem…De azért majd remélem én is megismerhetem majd jobban, hogy ne aggódjak mikor vele vagy… - ölelem magamhoz.
- Tőle féltettél? Cody, Jae a bátyám… - bújik ki a kezeim közül.
- Tudom, de Meg mit vársz tőlem? Csak néhány napja tudtam meg, hogy létezik… - fel akar állni, de nem engedem – Meg… én mindig féltelek, akárkivel vagy éppen. Nem akartalak megbántani, én csak szeretném jobban megismerni…végülis a sógorom… - mosolygok rá.
|
| Saya | 2011. 07. 22. 22:22:31 | #15306 |
Karakter: Megan Hoa
-Hát…-mi hát?- Ne engem hibáztass, mert ilyen szexi vagy…-lassan végig mér- Ha már itt vagy, nem szeretnél segíteni? –ne vigyorogj, ez nem valami humoros.
-Ha így benne vagy, fejezd csak be magadnak…-nekem ehhez most nincs kedvem.
-ÁÁÁ…bassza meg! –kiált fel Cody.
-Mit csináltál? –aggódva leguggolok mellé.
-Be…becsíptem…-oh, szóval nagyon ügyes voltál…
-Had nézzem…-felültetem őt a székre, és lassan, óvatosan kiszabadítom férfiasságát. Szinte nem is látszik, szerencséje volt. –Túléled nagyfiú…-én meg megyek is.
A hálószobába megyek, mert át akarok öltözni, de…
-Szerinted működik is? –Cody a hátam mögé lép, átölel, és a nyakamba csókol.
-Menj, nézd meg a gép előtt…-kibújok az öleléséből.
-Meg…azt még megérteném, ha azért lennél dühös, mert más nőket nézegetve akartam volna kiverni, de…én téged néztelek…Ahogy most is…-igaz, de ez akkor is…Megfordulok, és látom, hogy megint végig néz rajtam. –Gyönyörű vagy…-néz a szemembe.
Közelebb jön, és megcsókol.. Hagyom, hogy az ágyra döntsön, hiszen erre vártam én is egész este. Ha a képem felizgatja, akkor élőben vajon mit érezhet? Kicsit sexéhes, de nem baj, mert én vagyok az éhsége tárgya. Én is vágyom rá, és amióta friss házasok vagyunk, ez csak erősödött. Annyira nagyon szeretem őt…
Fölé kerekedek, mert ma én leszek az, aki megmondja, hogy mi legyen. Szeretek vadul szeretkezni vele, de néha én is vágyom a gyengédségre. Éppen ezért ma így is lesz…
Reggel arra ébredek, hogy Cody babrál. Hiába tesz úgy, mintha aludna, tudom, hogy ő volt az. Elengedem a kezét, hogy kimásszam az ágyból, de Cody lefog. Pont úgy, hogy a mellemre teszi a kezét. Kimászom alóla, de akkor sem enged. Egy kicsit még birkózunk a takaró alatt, de csak sikerül leszorítanom őt. Lecsúszik a takaró rólam, Cody meg rám szegezi tekintetét.
De most nem lesz huncutkodás, mert én fürdeni szeretnék. Megcsókolom, aztán megyek.
Cody is csatlakozik, aztán átöltözünk, és lemegyünk a partra. Épp röplabda versenyt tartanak, amit egy darabig nézünk is. Nekem tetszik, én is játszani akarok.
-Nem nevezünk be? –mondd, hogy igen.
-Hát…nem hiszem, hogy ez az én sportom lenne…-még ki sem próbáltad.
-Jajj, csak játék, tök buli lesz, léci…-előveszem legédesebb nézésemet.
-Rendben…-ez az! Adok neki egy nagy puszit.
Cody áll hátul, miközben játszunk. Elméletben neki kéne védeni a nagyobb ütéseket, de…Ez is labda, minta kosár, legalább egy kicsit jobban mehetne neki. Jól le fognak így alázni minket. Ki kell találnom valamit…Meg is van!
Odamegyek hozzá, és a fülébe súgom, hogy ott leszek az övé, ahol csak akarja. Ez meg is teszi a hatását, mert legalább pár pontot szerzünk. Még így sem nyerünk, de legalább nem olyan megalázó a vereség. Meg is dicsérnek nekünk, mikor mi megyünk gratulálni nekik.
Kint maradunk a parton, de a vízbe nem nagyon akarok bemenni. Először is, mert a bőröm nem nagyon bírja a sós vizeket, másodszorra meg legalább a parton barnulok is.
A naplementét még megnézzük a parton, nagyon romantikus. Codynak túlzottan is, mert átölel, és a nyakamat kezdi csókolgatni. Kezével lefelé kalandozna, de nem engedem.
-Menjünk…-szólok rá.
-De én itt a parton szeretném…-húz vissza magához.
-Itt? De Cody, nézd mennyien vannak még…-én így nem szeretném, és nem is menne.
-Akkor visszajövünk később? –már a fülemet harapdálja.
-Nem, kénytelen leszel mást kitalálni…-sorry.
Este nem tudok Cody-tól aludni. Mocorog össze-vissza, hol hozzám bújik, hol nem…
-Baby…alszol? –kérdezi miután felül.
-Nem lehet tőled…-morgom a választ.
-Lemegyünk a medencébe? Úgyse tudok aludni, te meg tőlem nem tudsz…-ez nem lehet igaz.
-Most? –felülök én is.
-Aha…kifárasztom magam, és mindjárt fogok tudni aludni. –ad egy puszit nekem.
-Menj csak…-visszadőlök.
-Veled akarok menni. –hozzám bújik- léciléci…-puszilgatni kezd.
-Jól van…-inkább legyünk túl rajta.
Átveszek egy bikinit, és mennyire tudtam, hogy ez lesz…Cody rögtön beindul. Megcsókolom őt, és azonnal magához szorítva csókol vissza, majd a fenekembe markol.
-Mmmmrrr…-morran fel csók közben. Te kis bolond…
Persze rögtön letámad, a medence falához nyomva, és nyakamat csókolva. A bikini felsőmet gyorsan sikerül levennie. Lábamat dereka köré fonom, hogy ő tartson engem, közben tovább csókolózunk. Aztán mégis csak le kell ugranom róla, hogy Cody ujjaival kezdhessen dolgozni bennem. Nem sokáig folytatja, mert érzem, hogy már nagyon kíván. Fenekembe markolva emel fel, és teszi vissza lábaimat dereka köré. Csókunk közben lejjebb tolja nadrágját, a bugyimat meg csak félrehúzza, és úgy csúszik belém. Tényleg nem tudott várni? Mackóka…
Hangosan nyögök fel az érzésre, mert annyira jó érzés.
-Kicsit halkabban kicsim, még azt hiszik, megerőszakollak…-mondja vigyorogva.
Ez a te hülye ötleted miatt van…Azért próbálom visszafogni hangomat, Cody hátába marva vezetem le élvezetemet, főleg mikor mozogni kezd. Szeretkezésünk végén, mikor lecsap rám az orgazmus, a nyakát veszem célba. Szép kis foltot hagyok rajta, de inkább ez, mint a hangoskodás, bár ő ezzel nem nagyon törődik, és hangosan nyög fel a végén.
Persze mikor felérünk, rögtön tud aludni. Nem is értem…na jó, nagyon is…
A következő pár nap is jól telik, kicsit körülnézünk, ha már itt vagyunk. Nem akarok egész nap csak szexelni, mikor azt otthon is lehetne. Nyaralni jöttünk, nem paráználkodni.
Elmegyünk egy hajóútra, és csinálunk jó pár képet. Az egyik képen igen nagynak tűnik a fenekem. Talán mégis sokat eszek mostanában. Hülye betegség…Most nem győzöm bepótolni, ami a pár nap alatt kimaradt. Majd ha hazaérek, jobban odafigyelek, na meg Cody is tesz a testmozgásról…Lenne más választásom? Nem igen hinném.
Cody vesz ajándékot a keresztfiúnknak is, aminek nagyon örülök, hogy nem felejtette el.
A repülés hazafelé jó lenne, hiszen a gép szépen megy hazafelé, nem úgy, mint idejövet, mikor valami turbulenciába kerültünk, csak az a fránya időeltolódás…Nehéz lesz visszaszokni…Éppen ezért döntünk úgy, hogy ma még nem szólunk senkinek, hogy hazaértünk. Pihenésre vágyunk mindketten. Már mennénk be az ajtón, mikor…
-Valamiről megfeledkeztünk. –mosolyogva felvesz, és úgy megyünk át a küszöbön- Most már jó…-mosolyogva is tesz le.
A nyakába kapaszkodom, és megcsókolom.
-Jó újra itthon…-tényleg hiányzott a ház, hiszen ez csak a mi fészkünk.
-Igen…-lehuppan az egyik székre- Nagyon elfáradtam, kimerített az utazás, de főleg az időeltolódás. –dől hátra a fotelben.
-Én is így vagyok ezzel, de engem te is kimerítettél. –nevetem el magam, aztán elindulok felfelé. Egy gyors zuhany után egy szexi szerelésbe bújok bele, mert valahogy meg kell hozni Cody kedvét is a zuhanyzáshoz.
Mikor leérek, látom, hogy még fent van. Akkor jó…
-Édesem, nem akarsz levetkőzni, és lezuhanyozni? –az ölébe mászom, és elkezdem vetkőztetni.
-Muszáj egyedül zuhanyoznom? –kicsit lehúzza a melltartóm pántját, de visszahúzom.
-Aggódom érted, mert mostanában nagyon sokat szeretkezünk a kimaradás után, és félek, hogy nem fogja bírnia szíved. –simogatom az arcát szomorúan nézve- Fáradtnak tűnsz, szeretném, ha ma sokat pihennél. Lefekszem melléd, és addig csókollak, míg el nem alszol, na? –mosolyogom, és megharapom picit az orrát.
-Miért van az, hogy neked nem tudok nemet mondani? –mosolyodik el, és megcsókol.
Fent még egyszer lefürdök, de csak azért, hogy Codynak ne kelljen egyedül zuhanyoznia. Bár ezzel magam ellensége is vagyok, mert elgyengülök, ha meztelenül látom…
Csókolózunk az ágyban, de tényleg nem történik semmi más. Fél óra telhet így el, míg aztán érzem, hogy egyre lassabban és gyengédebben csókol vissza. Óvatosan a mellkasára fekszem, és érzem, hogy átkarol. Fél perc, és máris az igazak álmát alusszuk.
Bár csak az első nap akartuk eltitkolni, hogy hazajöttünk, a következő három nap sem szólunk senkinek. Igazi friss házasok vagyunk, csak egymással törődünk. Néha csak egy szál köntösben mászkálunk a házban, mert Cody sokszor akar sokat…
Miután a családlátogatáson túl vagyunk, és mindenki megnézi a nyaralási képeket meg videókat, úgy döntünk, hogy elmegyünk meglátogatni Cody nagymamáját. Kiosztom azért az én nagymamámért, mert nincs elfelejtve. Persze rögtön jön, hogy hívjuk meg vagy menjünk majd mi, de már tökmindegy. Csak megmondom, hogy legközelebb nem szeretnék ilyet…
Egy hosszú hétvégét fogunk nála tölteni, de szerintem Codynak ez a három nap is elég lesz, mert mostanában mindig mindenhol le akar támadni, és a nagymamája házában ezt mégis csak nehéz lenne megoldani. Felpakolunk, aztán kocsival irány Emely.
-Megan! De csinos vagy…-ölel meg Emely, mikor megérkezünk. Cody még a táskákat veszi ki az autóból.
-Túl csinos is…-jegyzi meg Cody végig mérve újra.
-Egész úton ezért morgott. Szerinte megbámulnak. –nevetek- Szia Emely, te is nagyon jól nézel ki. –dicsérem meg, hiszen Cody nagymamája nagyon fiatalos.
Beljebb terelget minket, de azért én is segítek Codynak bevinni a pakkokat. Emely nagyon készült a jöttünkre, mert szépen meg van terítve. A szoba is elő van készítve, de most valahogy más bejönni. Hivatalosan is együtt aludhatunk, és ez olyan…fura…olyan jó.
Vacsora előtt átöltözöm egy színes ruhába. Ebben kényelmesebb, mint a rövidnadrágban, és jobban is tudok benne enni. A tükör előtt megállapítom, hogy a fenekem már a régi, sőt a hasam is kisebb. Vajon elférne benne egy…? Hülye Cody, miatta már néha én is gondolok a gyerekvállalásra. Persze még mindig nem vagyok kész rá, de azért gondolni gondolok rá.
Milyen szép és különleges babáink lesznek…egyszer…valamikor…talán…
Épp vacsorázunk, és beszélgetünk, mikor pityegni kezd a telefonom. Ez sms lesz…
-Bocsánat, biztos anyu az, hogy rendben megérkeztünk-e…-mosolyogva előveszem, de lefagy a mosoly az arcomról, mikor elolvasom az üzenetet.
„ Baby Meg! Visszatértem. Ott voltam az esküvődön, de nem mertem odamenni, mert nem tudtam, hogy reagáltál volna. Olyan gyönyörű voltál…Két nap múlva megérkezem L.A.-be, és felkereslek. Már nagyon hiányzol. Nagyon szeretlek. J „
Félre is nyelek, és köhögni kezdek.
-Baby jól vagyok? –simogatja Cody a hátamat.
-Igen mackó, csak félrenyeltem. –felállok- Gyorsan válaszolok barátnőmnek, egy pillanat és jövök. Elnézést. –gyorsan kimegyek a teraszra válaszolni.
„ Tényleg te vagy az? Ezt el sem hiszem! Miközben válaszolok, azzal küzdök, nehogy elsírjam magam. Titokban kellett tartanom a létezésed, de most legszívesebben kikiabálnám, hogy hazajössz. De ne aggódj, Cody sem tud rólad. Megígérem, hogy csendben maradok, míg újra nem találkozunk. Én is nagyon-nagyon szeretlek, és már alig várom, hogy újra találkozzunk. Az lesz az első, hogy hazaviszlek. Siess nagyon, és vigyázz magadra! Baby Meg „
-Kicsim, minden rendben? –jön ki Cody, mikor végre elküldöm az üzenetet.
-Hát persze, csak Hyori összekapott kicsit Kwonnal, és tanácsot kért. –a hátam mögé teszem a telefont, lábujjhegyre állok, és megcsókolom Codyt. Még sosem hazudtam neki, de ezt meg kell értenie, még akkor is, ha nem tud róla…
Este lefekvés előtt megint üzenetem jön. Cody szerencsére pont zuhanyozik…
„ Beszéltem anyuékkal, és először hozzájuk megyek. Másnap azonnal elindulok érted, és már én hozlak haza. Rég volt már, hogy vigyázhattam rád, az én kicsi hercegnőmre. Már csak két nap, nagyon izgulok. Aludj jól. „
Gyorsan bepötyögöm a választ:
„ Tudok már magamra vigyázni, sőt most már van más is, aki vigyáz rám, de téged senki sem pótolhat. Nagyon várlak „
-Baby…-gyorsan leteszem a telómat, mikor Cody kijön a fürdőből- Még mindig Hyori? –dől el mellettem.
-Igen, de mára ennyi volt. –mosolygom.
-Mutasd, mit ír…-el akarja venni, de nem engedem neki, sőt ki is kapcsolom.
-Nem, ezek női dolgok, és amúgy is lepihentek már. –gyorsan Meg, találj ki valamit, ami eltereli Cody gondolatait…
-Mész te is fürdeni? –dől vissza az ágyban.
-Jobb ötletem van. –ki is találtam, hogy mi lesz az elterelő hadművelet.
Cody nagymamája telkétől nem messze van egy kis tó. Elég elhagyatott, de szép a táj. Még egészen világos is van, szóval elsétálhatunk oda. Romantikus kis hely, és itt kettesben lehetünk. Mondanom sem kell, hogy Codynak azonnal beindul a fantáziája, mikor meztelenül megyünk a vízbe. Szokásos csókok, simogatások, és előjáték után…
-Cody…-marok bele erősebben a hátába.
-Szeretlek…-súgja, és lassan mozogni kezd. Mivel itt nem tudok másba, csak belé kapaszkodni, nagyon összekarmolom őt. De szerencsére hamar rájön, hogy így képtelenség szeretkezni, és kivisz a partra, hogy ott folytassuk tovább.
-Mackó…ez olyan jó…-nyögöm halkan, miközben már lábujjaimmal is a puha talajba kapaszkodom gyönyörömben. Itt végre hangosan sikíthatok fel, úgy sem hallja senki.
-Gyönyörű vagy…mindig annyira gyönyörű ilyenkor…-látom, hogy mondaná tovább is, de a testének már ő sem tud parancsolni, és férfiasan felnyögve megy el bennem…
Zuhanyzás közben kicsit bűntudatom van, mikor már otthon vagyunk, hiszen ez mégis csak azért volt, hogy ne a telefonomon agyaljon, de végül is semmi rosszat nem tettem…
Leküldöm őt innivalóért, hogy megnézzem, nem jött-e új üzenet. Semmi. Jól van.
Mosolyogva fogadom őt az ágyban, és az éjszaka során újra az övé leszek…Minden csel, és elterelő fogás nélkül…csak úgy saját örömömre…na meg az övére is…
Reggel a kezemmel kezdem keresni őt, de nem találom. Nem szokott ilyen korán kelni…
Biztos lent van és tömi a buciját, szóval lezuhanyzok egyedül.
Felöltözés után Emely fogad az ebédlőben. Miért néz így?
-Jó reggelt…Valami baj van?
-Nem Megan, ez egy nagyon nem jó reggel…-leültet magával szemben.
-Hol van Cody? –kezdek aggódni.
-Ki az a Jong? –hogy mi?
-Kicsoda? –nem értem, ez most hogy jött…
-Az a fiú, aki a leánybúcsún csókolgatott, és aki üzeneteket küld neked. –mi van???
-Nah várjunk csak…Részeg voltam, és bosszantani akartam Codyt, szóval bohóckodtunk az exemmel, de nem küld nekem üzeneteket, és én sem neki. –jelentem ki határozottan.
-Cody olvasta az üzeneteket…-oh te jó ég!
-Azokat nem…-na jó, ideje elmondanom- Azokat Jae-Nam küldte…ő az…ő az én…Jae a bátyám. –sóhajtok.
-Kicsoda? Hiszen neked…-tudom, hogy nem érti.
-Jae öt és fél éve ment el otthonról. Húsz évesen beállt katonának, de aztán elveszítettük őt, semmit nem tudtunk róla. Fél év után nyilvánvaló lett, hogy meghalt, éppen ezért a szüleim meg sem említették őt. Úgy tettünk, mintha sosem létezett volna, hogy ne fájjon jobban az emléke. De két hónapja kaptunk egy halvány reménysugarat. A forrás szerint Jae-nek el kellett tűnnie, mert megfenyegették. Nem akarta, hogy a családja nyomára bukkanjanak, éppen ezért nem szólt nekünk. –felállok, és Emely kezébe adom a telefonomat- Egyikünk sem hitt benne, hogy igaz, mégis küldtünk neki egy üzenetet, hogy jelentkezzen, mivel aki meg akarta ölni, már nem él. Anya kérte, hogy jöjjön el az esküvőmre, és tegnap kiderült, hogy ott is volt…-hagyom, hogy elolvassa az üzeneteket.
-Cody azt mondta, hogy megcsalod, és, hogy a szeretete helyett azt érdemelnéd, hogy te is megtudd, hogy milyen érzés…-adja vissza a telefont, de kiejtem a kezemből.
-Elment, hogy megcsaljon? –kérdezem remegő hangon.
-Nem azt mondta, csak nagyon dühös volt. Én mondtam neki, hogy beszélje meg veled, de nagyon dühös volt…Azt mondta, hogy hazudtál.
-Hazudnom kellett, mert a testvéremnek titokban kell hazajönnie, hogy az út során se essen baja. Koreában veszélyben van, de itt már nem…Ide nem követi senki…-ledőlök az asztalra.
-Ne keseredj el…Úgy is tudod, hogy hazajön. –simogatja a fejemet.
-De mégis hogy? Miután megdöntött valakit, aki talán teherbe esik, vagy elkap tőle valamit? De ha nem…Egy csókot, egy puszit nem tudnék megbocsátani, nemhogy ha lefekszik valakivel…Vagy mi van, ha baja esik? Mi lesz, ha haza sem jön…? –kiszáll belőlem minden erő a stressz miatt, és lerogyok a földre.
-Megan, ne hagyd el magad…-térdel le mellém Emely.
-Várni fogok rá ma éjszaka, de ha nem jön haza, akkor én megyek el. Örökre…-elindulok felfelé. Codynak tudnia kell, hogy nem csalom meg…Tudnia kell. Nem a szemének kell hinnie, hanem nekem. Ha nem tudja, nincs keresnivalóm mellette…
Csak várok, és várok…Már három óra, és tudom, hogy nem jön haza. Összepakolok, mert itt nem maradhatok tovább. Rohadt egy érzés, mégsem tudok lemondani csak így a férjemről. Férj? Cody sokkal több annál, ő maga számomra az élet…Az egyetlen.
Elindulok a kis bőröndömmel, de mikor a lépcső aljára érve felkapcsolom a villanyt, meglátom Codyt az egyik széken ülve. Megállok, és csak nézek rá.
-Mióta vagy itt? –elengedem a bőröndöt, és közelebb lépek.
-A hátsó kertben voltam, és azon agyaltam, hogy mi a fene van velem…-csak előre bámul- Próbáltam magam meggyőzni, hogy gyűlölnöm kéne, de nem hiszek a bizonyítékoknak. –neveti el magát talán saját szerencsétlenkedésén- Nem hazudhattál olyan jól minden csókoddal…-rám néz, és feláll.
-Csak téged szeretlek, sosem csalnálak meg…-még közelebb lépek.
-Tudod mi a legszörnyűbb? Ha megtetted volna is visszafogadnálak, mert szükségem van rád, kellesz…-sóhajt egy nagyot, és megáll- Mi a fene van velem?
-Szerelmes vagy? –kérdezem mosolyogva, és végre elérek hozzá- Nem nem hagynánk el a másikat, ha valamelyikünk félrelépne, mert ez egyszerűen nem következik be. Lehetetlen egy idegennel lenni, ha valaki ennyire szeret valakit, ahogy mi egymást…-végig simítok karján.
-Nem Jong írt? –megrázom a fejemet, mire végre a karjaiba zár, és megcsókol.
-Ne! –húzom vissza, mikor el akar hajolni. Mohón falom ajkait, azokat az ajkakat, amiket azt hittem, hogy soha nem kóstolhatok újra. Te is kellesz nekem Cody, mert most már nem te, és nem én, hanem csak és kizárólag mi vagyunk. Nem engedlek el, örökre így maradunk.
-Meg…-harap bele számba lágyan a csók végén. Én is hiányoztam?
-Most legszívesebben úgy megütnélek, de…nem megy, mert papamaci végre itthon van. –újra megcsókolom.
Két nap múlva találkozom végül is a testvéremmel. Egészen idáig jön el, hogy újra lásson. Kiskoromban mindig baby Meg-nek hívott, mert annyival alacsonyabb voltam nála, hogy sokkal fiatalabbnak néztek nála. Azóta persze én is magasabb lettem, de még így is leelőz egy jó fejjel. Igazi erős katona vált belőle, mégis megmaradt annak a szerethető bátyuskának, akire én emlékszem. Mesél egy lányról is, akivel közben megismerkedett, de még nagyon friss a kapcsolatuk. Pár órát marad, de mi nem megyünk vele haza, mert Emely szeretné, ha még maradnánk. Talán csak jobban ki akar békíteni minket, mert van még bennem tüske…
Délután lefekszünk pihenni, mert semmihez sincs kedvem. Hiába simogat Cody, nincs kedvem sem bújni, sem beszélgetni vele.
Így fekszünk egészen estig, pontosabban csak kajálni kelünk fel, de azt is csak az ágyban.
Olyan hülye idő van, hol esik, hol villámlik…Jó is, hogy nem indultunk el. Jó lenne most Cody karjaiba bújni, de még mindig nincs kedvem. Miért bánt meg mindig?
|
| Garfield | 2011. 07. 20. 01:31:25 | #15208 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Mi lenne, ha átöltöznénk és jakuzziznánk egyet? – kérdezem hátulról átölelve és a nyakába csókolok.
- Jó ötlet. – helyes.
Átveszem az úszónadrágomat, aztán míg kicsim átöltözik, lemegyek egy kis innivalóért, ez alatt pezsgőt értek, meg egy kis csemegéért, amit a jakuzziban megehetünk. Mikor felérek, Meg a gépnél ül…gondolom megnézte küldtek-e képeket az esküvőről.
- Te Candy-t akartad tanúnak? Hogy tehetted ezt? Megalázol a barátaim előtt, és megbántod Kwont-t? – mi van? Ez most hogy jött?
- Ácsi…én csak úgy mondtam, hogy Candy-re gondoltam, nem azt, hogy bánom, hogy Kwon az… - nem szeretem mikor így nekem esik…
- Persze, és a pihe-puha pocikáját is meg kellett simizned. A keresztfiaddal mennyit törődtél? – el akar menni, de öklendezni kezd…Meg…
- Meg! – odamegyek hozzá, hogy átöleljem - Kicsi, jól vagy? – kérdezem aggódva. Megrázza a fejét, és kirohan a fürdőbe. Utána megyek…nehogy valami komoly baj legyen…
- Gyengének érzem magam… - legalább nem hánytál baby…
- Hívjak orvost? – kérdezem a hátát simogatva.
- Nem kell, csak felidegesítettem magam, meg nem esett jól pár étel Koreában. Elronthattam a gyomromat. Pár óra alvás, és jobb lesz. – jól van.
- Mert mindig duzzogsz, pedig Chan-su-val legalább fél órát játszottunk, csak utána benyűgösödött. – mondom átölelve, közben simogatom.
- Jó, de akkor is… - persze akkor is legyen neked igazad, mikor nincs…
- Ha nekünk lesznek babáink, állandóan velük leszek, kivéve, ha az anyukájukkal rosszalkodunk az ágyban. – baba…nem…? Felém fordítom, hogy a szemébe nézhessek.
- Mi a baj? – baj? Az nincs…
- Meg…mi van ha…? – mondd, hogy igen…
- Még mindig nem… - ajj, nem értesz…
- Nem lehet, hogy máris babánk lesz? – kérdezem boldogan mosolyogva.
- Nem, az lehetetlen. Elintéztem a fogamzásgátlást, és ez amúgy is lehetetlen, az egy nő érzi…Nincsenek tüneteim. – nincsenek?
- De hányingered van, és sokat eszel…A nászéjszakánkon számolni sem számoltam, hogy hányszor mentem el benned… - hiába pirulsz el, így van.
- Elég volt, nem lesz baba… -deeee
- De igen. A feleségem terhes, a feleségem terhes…vagy legalább is lehet. – felkapom, elkezdek vele pörögni, de… - Jaj, ezt nem szabad, most vigyáznunk kell. – gyorsan leteszem.
- Cody…Menjünk el egy kórházba, hogy megnyugodj. – jó.
Felöltözünk, és elmegyünk a legközelebbi kórházba. De nem tetszik amit mondd az orvos…mikor visszaérünk, még mindig duzzogok…
- Ezt nem hiszem el… - mondom belépve az ajtón.
- Én megmondtam. – kapok egy puszit az arcomra.
- Gyomorrontás? Ezt én akkor sem hiszem el…Jó, mondtad, hogy a gyerek még ráér, de gondoltam, ha már becsúszott, legalább előbb lesz… - ülök le az ágyra.
- Tudod, én azért valaminek örülök… - leül mellém és megcsókol.
- Minek? . kérdezem elmosolyodva.
- Szépen begyógyítottad a régi sebeket…köszönöm… - ennek én is örülök. Csókolózunk, de aztán kicsim a félbe szakítja..pedig már azt hittem ágyba tudom csábítani…
Átöltözök, aztán gyorsan megyek az innivalóért, mert azért elég meleg van…megfogom a pezsgőt, de…hmm…inkább gyümölcslé. Nem hiszem, hogy jót tenne ekkora melegben az alkohol…Mire kiérek, babym a vízben van. Olyan szexi ebben a bikiniben…
- Csak üdítőt hoztam, majd este pezsgőzünk, ha nem lesz ilyen meleg. – mondom mosolyogva, miután letettem az üdítőt és a poharakat.
- Nagyszerű ötlet, úgy sem kívánom most a pezsgőt, még pihentetem a gyomromat. – bee is kortyol a gyümilébe.
- Tudod miért jó még, hogy itt a jakuzziban vagyunk ebben a melegben? – kiveszem a poharat a kezéből és leteszem.
- Na miért? – közelebb úszik az ölebe.
- Azért, mert ha lementünk volna a partra, ott melegünk lenne, de itt nem lesz szeretkezés közben sem… - nyakát kezdem csókolni, aztán melle szabadon maradt részeit.
- De édesem…Nem ez a legjobb hely a szexre, főleg, hogy aztán le kell engedni, meg újra engedni, hogy tiszta legyen a víz… - ez most komoly?
- Jól van baby, rontsd el a hangulatot, nem baj…megkapod a magadért az ágyban. – szállnék ki, de visszaránt.
- Csak vicceltem mackó… - eldönt a vízben, és a jakuzzi szélébe kell kapaszkodjak, hogy ne merüljek el. Közben babym rám mászik…ezt már szeretem.
- Mondd meg, hogy mit csináljak hercegnőm, mert bármit megteszek, hogy neked jó legyen… - átölelve csókolgatom.
- Kiszolgálhatom magam? – kérdezi mosolyogva…miért ne? bólintok - Vagy inkább téged szolgáljalak ki? – nem hangzik rosszul - Csüccs fel… - öhm…
- Ugye nem megint viccelni akarsz? Nem löksz ki, igaz? – biztos ami biztos…
- Dehogy… - jól van…
Lekerül rólam az úszócucc, és feláll, hogy megcsókoljon. Közben kikötöm bikini felsőjét, ami szépen le is csúszik róla…helyes…
- Imádom a melleidet… - meg is gyömöszölök a kicsikéimet…de ez nem elég…muszáj megkóstoljam őket…Imádom…
- Tudod, hogy mi a jó az ázsiai feleségekben? Hogy mi sokkal alázatosabbak, és odaadóbbak vagyunk a férjünk felé, mint mások. Szeretnénk nekik örömet szerezni, ahogy én is neked. Szóval…ha te szereted a melleimet, akkor megkapod őket. – de akkor ne vidd el…óóó…étem. Mellei közé helyezi farkamat…ahh…aztán mozgatni kezdi melleit…istenem ez a mennyország…
- Megh…ahh… - nem bírok itt ülni egyhelyben. Megmarkolom melleit és csípőmet mozgatva diktálom én az iramot…
Kicsim közben még nyalogatja meg szopogatja dákómat, és golyóimat markolássza. Ez annyira jó, hogy nem is kell sok, hogy melleire élvezzek. Az utolsó cseppig kirázza belőlem a cuccot…még mellbimbójának is nekidörzsöli a farkamat…lehet valami ennél is jobb...?
Igen…
- Pihenj csak, addig én úszkálok egyet… - fel se fogom mit mond, csak mikor odébb megy. De hova?
Mikor kicsit összeszedem magamat, hátulról ölelem át. Leveszem róla az alsóját, és ujjaim már utat is törnek maguknak, de ez így nem jó…
- Menjünk kicsit odébb… - mondjuk a jakuzzi szélére.
Ráfektetem a lábaimra, úgy, hogy nyelvemmel tudjam tovább kényeztetni. Biztos nem a legkényelmesebb, de ígérem a végére már azt sem fogod tudni hol vagy…
- Igen mackó…még…had élvezzek el… - imádom mikor ezt csinálja…ettől állni fogok mint a cövek…
Pár pillanat múlva sikítva megy el. Becsúszunk a vízbe, és szinte azonnal az ölembe pattan és lovagolni kezd. De szeretem, mikor ilyen kis vad…hát ez nem egy hosszú akció, de majd a hálóban…ott kényelmesebb is.
Eltelik egy-két nap, de kicsim nagyon szarul van ettől a gyomorrontástól. Kap is rá gyógyszert. De azok csak pár nap után kezdenek hatni, addig persze no szex. És már megint olyan kanos vagyok…a nászutunkon nem tudok vele szeretkezni…ez olyan szar…Egyik nap a tengerparton vagyunk, és már úgy látom egész jól van, de sehogy nem tudom rávenni egy menetre…Azért azt megengedi, hogy csináljak róla egy szexi képet.
Másnap kicsim vásárolni akar, de én nem. Semmi kedvem hozzá ilyen rohadt kanosan, hogy azt nézzem, milyen szexi cuccokat vesz magának…Inkább itthon maradok, és…hmm…hol is van az a kép? Áhh, nem…nehogy már kézimunkázzak a nászutunkon…
Lefekszek tv-t nézni, de…az a kép…na jó…Mindenhol villany lekapcs, be a kis szobába. Laptop az asztalra, kép megnyit, slicc lent, és…
- Cody? Te most…? – jajj neeee… - Na ne már…Nem bírsz ki három napot? Akkor minek készültem? – basszus ez de kínos…gyerünk Cody, valahogy vágd ki magad…ne már, ennyire nem lehetsz zavarban…
- Hát… - ennél azért többre vagy képes…mi van a jó öreg CJ-vel? Előbújhatna már… - Ne engem hibáztass mert ilyen szexi vagy… - végig nézek rajta…élben sokkal jobb, mint képen nézegetni… - Ha már itt vagy, nem szeretnél segíteni? – vigyorgok rá.
- Ha így benne vagy, fejezd csak be magadnak… - mi? Felpattanok a székről, gyorsan felhúzom a cipzárt, de…
- ÁÁÁ….bassza meg – kiabálom el magamat fájdalmasan…sikerült becsípnem. Térdre is rogyok…
- Mit csináltál? – jön vissza Meg és leguggol mellém.
- Be…becsíptem… - nyögöm ki nehezen a tökömet szorongatva.
- Had nézzem… - felültet a székre, és óvatosan kioldja a nadrágomat. Ketten lehúzzuk és megnézni a szerszámot – Túléled nagyfiú… - most hova megy? Utána megyek, a hálóban van, éppen öltözni akar át, de…ne már.
- Szerinted működik is? – kérdezem hátulról átölelve és a nyakába csókolok.
- Menj, nézd meg a gép előtt… - ne csináld már…kibújik a karjaimból.
- Meg…azt még megérteném, ha azért lennél dühös mert más nőket nézegetve akartam volna kiverni, de…én téged néztelek…Ahogy most is… - döntöm el a fejemet, hogy jobban szemügyre vegyem formás fenekét. A világ legtökéletesebb fenekét…Megfordul én meg lassan végignézek rajta – Gyönyörű vagy… - mondom a szemébe nézve.
Közelebb megyek hozzá, és megcsókolom. Kicsit sem ellenkezik, mikor lefektetem az ágyra, akkor sem…kezdem úgy érezni, hogy csak az agyamat akarta húzni ezzel a sértődöttségével…
Egy határozott mozdulattal fordít felálláson, és innen már tudom is, hogy az egész szeretkezés alatt babym fog irányítani. És igen…azt hiszem ez volt az egyik leggyengédebb és leghosszabb szeretkezésünk. Többször kéne hagynom, hogy babym irányítson…de…sokszor nem bírom a lassúságot. Általában ha meglátom meztelenül, előtör belőlem az állat…nem tehetek róla. Szerelmes vagyok…
Reggel kinyitom a szememet, és az első amit meglátok, Meg arca, pár centire az enyémtől. Elmosolyodom, és összekulcsolom a köztünk heverő kezét az enyémmel. Alig hozzáérintve ajkaimat a kezéhez, végig puszilom, aztán csak gyönyörködöm babymben. Végig simítok az arcán, és basszus, nem akartam felébreszteni, de ébredezik. Alvást színlelek…
Érzem, ahogy elengedi a kezemet, és kelne ki az ágyból. Ráteszem a kezemet, és milyen jó vagyok…eszembe se jutott, hogy a mellére tegyem, de ott landolt a kezem. Ki akar mászni a kezem alól, de visszahúzom. Nem menekülsz…Kicsit birkózunk a takaró alatt, de csak akkor esik le, hogy nincs rajtunk ruha, mikor Meg rám ül és leszorít az ágyra. Lecsúszik róla a takaró, nekem meg elakad a lélegzetem…még mindig ez van…pedig annyiszor láttam már meztelenül…
Kapok egy finom csókot, hogy magamhoz térjek, de le is száll rólam, és kimászik az ágyból. Hmm…nem is rossz ötlet, megyek én is fürdeni…
A romantikus fürdő után kicsim egy bikinibe bújik, meg egy kis shortba, én meg egy fürdőgatyába. Lemegyünk a partra, ahol röplabdázókat nézünk. Valami verseny van, ha jól értem. Van évek óta egy pár, akik verhetetlenek. A csapatok két fősek, egy fiú, egy lány…de nagyon komolyak. Nem hiszem el, hogy nem fáj, ha a homokba vetődnek…és megint ők nyernek…Jól nyomják.
- Nem nevezünk be? – kik?
- Hát…nem hiszem, hogy ez az én sportom lenne… - sajnálom.
- Jajj, csak játék, tök buli lesz, léci… - ne már…ne nézz így…
- Rendben… - forgatom meg a szemeimet, mire kapok egy cuppanóst az arcomra.
Én állok hátul…mert…nem is tudom miért, csak így láttam a többi csapatnál. Bár ez elég rossz ötlet, mert folyton Meg fenekét fixírozom…nem lehet így odakoncentrálni, ha előttem pucsít meg ugrál…
Kicsit elhúztak, pontszámilag…Meg hátrajön hozzám, és a fülembe súg valamit. Ez kellő motiválás, hogy odafigyeljek, és tőlem telhetően mindent beleadjak a játékba. Szerzünk is jó néhány pontot…de sajna nem mi nyerünk. Bár ahogy látom ez Meget cseppet sem érdekli…odamegyünk gratulálni, és még dicséretet is kapuk, hogy nagyon jól játszottunk.
Az egész napot a tenger mellett töltjük. Úszkálunk, napozunk…hát főleg kicsim napozik nagyon sokat. Mintha nem igazán jönne be neki a tengervíz…de én nagyon jól elvagyok…
Mikor kezd lemenni a Nap, kicsimmel kint a parton nézzük…olyan szép, meg romantikus ez az egész…Eszembe jutott valami. Hátulról átölelve kezdem a nyakát csókolgatni, kezem meg megindul lefelé, amit meg is fog…
- Menjünk… - na ne már…és az ígéret, hogy ott ahol akarom?
- De én itt a parton szeretném… - húzom vissza magamhoz, mert már ment volna.
- Itt? De Cody, nézd mennyien vannak még… - jó…
- Akkor visszajövünk később? – kérdezem fülét rágcsálva.
- Nem, kénytelen leszel mást kitalálni… - francba…
Este nem bírok aludni…nem tudom mi van velem…talán az a baj, hogy megint nem sikerült a parton elcsábítani…Forgolódok az ágyban. Vergődök, minden bajom van. Betakarózok nem jó, kitakarózok nem jó. Odabújok kicsimhez nem jó, ha meg nem, akkor az a baj…Felülök, és mintha megvilágosodnék, jön az ötlet mitől lennék jobban…
- Baby…alszol? – kérdezem nem is halkan, de nem is túl hangosan hátha alszik…
- Nem lehet tőled… - ajj ne durcázz már…
- Lemegyünk a medencébe? Úgyse tudok aludni, te meg tőlem nem tudsz… - nana?
- Most? – ül fel kicsim is.
- Aha…kifárasztom magamat és mindjárt fogok tudni aludni. – adok neki egy puszit.
- Menj csak… - visszadől, de neeeemm…
- Veled akarok menni. – odabújok hozzá – léciléci… - elkezdem puszilgatni.
- Jól van… - jujj de morci valaki. Nem baj, mindjárt nem leszel az…
Lent a medencénél persze megint észveszejtően szexi bikiniben van…nem lehet neki ellenállni. Mikor megcsókol, magamhoz szorítva csókolok vissza. Kezem lecsúszik fenekére.
- Mmmmrrr – morranok bele a csókba. Elmosolyodik és nyelvével kalandozik tovább a számban.
Nem bírok magammal……a medence falához terelgetem, miközben nyakát kóstolgatom. Kezem a bikini felső levételével foglalatoskodik, és hopp! Volt nincs. Nem mintha sokat takart volna belőled baby. Lába derekam köré fonódik és így folytatjuk tovább a csókcsatánkat…Kicsit előkészítem a terepet. Lehámozom magamról a lábait, és bikini alsójába csúsztatva kezemet, ujjaimmal hatolok kicsimbe. De nem tart sokáig ez az előjáték, mert már fájóan lüktet farkam. Fenekébe markolva emelem fel kicsit, és fonom újra magam köré a lábait, közben egy percre sem szakítom meg édes csókunkat. Lejjebb húzom a nadrágom, és kiszabadul belőle kő kemény merevedésem…bugyiját kicsit félrehúzva hatolok bele. Hangosan felnyög…
- Kicsit halkabban kicsim, még azt hiszik megerőszakollak… - vigyorgok rá. Na meg szerintem nem szeretnéd, hogy valakinek úszkálni támadjon kedve…
Nem jön válasz, csak erősen belemar a hátamba. Értem én…Lassan kezdek mozogni benne, fokozatosan gyorsítva a tempót. Hallom elfojtott nyögéseit…ki édes, alig tudja visszafogni magát…nem mintha nekem olyan könnyű lenne…Jó pár lökés múlva babym nyakamon vezeti le orgazmusát…alaposan kiszívja, gondolom nem akart hangos lenni, de azért ez durva volt…Én viszont nem tudom visszafogni magamat. Felnyögve élvezek kicsimbe.
Felmegyünk, és fürdés nélkül elnyúlunk az ágyon. Magamhoz húzom, és máris tudok aludni.
Még pár napig vagyunk itt. Körbenézünk a szigeten, ha már itt vagyunk, muszáj. Legalábbis Meg szerint. Azt mondta nem lehetünk egész nap az ágyban…pedig igazán kipróbálhatnánk…én élvezném. De nem baj, így is élvezem a nászutunkat. Hajóútra is megyünk, csinálunk rengeteg fényképet, és ajándékokat is veszünk…a keresztfiunknak én találtam ajándékot, amire nagyon büszke vagyok. Biztos tetszeni fog neki. Bár már a sajátunknak vásárolgatnánk…
A repülőút hazafele kicsit fárasztó. Úgy döntünk még egy napig nem szólunk, hogy hazajöttünk, mert vissza kell szokni az itteni időhöz. De…azt hiszem egy valami elmaradt az esküvő után…Leteszem a csomagokat az ajtó előtt. Kicsim már lépne a házba, de felkapom a karjaimba.
- Valamiről megfeledkeztünk. – mosolyodom el, és a karjaimba tartva, átlépem a küszöböt – Most már jó… - mosolyodom el, és leteszem. Nyakamba csimpaszkodva csókol meg…én is szeretlek Mrs Jonas…
Szerkesztve Garfield által @ 2011. 07. 20. 01:31:46
|
| Saya | 2011. 07. 15. 03:02:13 | #15095 |
Karakter: Megan Hoa
Csókolózás közben először combjain, aztán popsiján, majd a hátán simítok végig. Lágyan belemélyesztem körmeimet is, de csak azért, hogy tudja, nem eresztem.
-Túl sok ruha van rajtad…vegyül ezt le. –lecsúsztatja vékony kis kabátomat rólam.
Aztán a tangámat is elkezdi lehúzni, majd hanyatt dönt, és leveszi. Mikor végig néz rajtam, látom, hogy kicsit zavarban van. Most pont olyan, mint régen…Képes vagyok újra és újra beleszeretni…
Mosolyogva húzom le magamhoz, mert ha rajta múlik, legalább még fél óráig csak bámult volna. Mivel Cody alaposan kiszívja a nyakamat, én szétmarom a hátát…ő sem maradhat nyom nélkül, ha már hagyom magam. Harapásokkal jut el melleimhez, de azokat már csak csókolgatja és szívogatja. Leírhatatlanul izgató, ahogy nyelvével körberajzolja az egyik mellbimbómat, másikat ujjaival izgatja. Nem bírom ki, ahogy ő se, hogy meg ne csókoljuk egymást. Ha tehetném, örökkön örökké csak csókolnám, imádom puha ajkait…
Ideje fordítani a helyzeten, és felülre kerülni. Magamat, és persze őt is izgatom azzal, hogy már félig merev férfiasságán mozogni kezdek. Látom, hogy élvezi, de combjaimba mar, és ő is felül. Többet szeretnél? Legyen…Tovább mozgok, de most úgy, hogy szenvedélyes csókcsatát folytatunk. Lassan döntöm az ágyra, mikor érzem, hogy keménnyé varázsoltam. A nyakát csókolom, aztán lejjebb ereszkedve eljutok kedvenc nyalókámig. És, ha már nyalóka, akkor tegyünk is úgy, mintha tényleg az lenne. Biztosan vágyott már az én érintésemre, mert ahogy számba veszem, felnyög. Alig kell rajta dolgoznom, pontosabban nagyon intenzív vagyok, csak rövid ideig, mert felemeli a fejemet, és megcsókol.
-Mi lenne, ha most én játszanék veled egy kicsit? –kérdezi fölém kerülve.
-Csak egy kicsit? –ne okozz csalódást édes.
-Egész este eljátszogatok veled, ha szeretnéd…-szerinted?
Miközben megcsókol, ujjaival kezd izgatni, aztán lekúszik lábaim közé, és nyelvét is beveti. Igen, igen…ez nagyon jó…már túl jó…Nem bírom ki, hogy ne élvezzek el.
Cody végig csókolja a testemet, így jut el számhoz. Önkívületen állapotomban viszonzom neki, bár szükségem van egy kis időre, hogy újra lassuljon a légzésem.
Sok idő után most először újra szeretkezhetünk. Azt hittem, hogy Cody kicsit gyengédebb lesz hozzám, de nem tudok rá szólni, mert bár vadul szeretkezünk, mégis olyan nagy élvezetet okoz. Újra és újra élvezem, minden egyes együttlétet. Hol én, hol ő, nem is számít, hogy melyikünk van felül, sőt a helyszín sem, hiszen a zuhanyzóban, sőt a konyhában is csináljuk. Cody nagyon nem bír magával…
Másnap csak délután kelünk fel. Én keltem Codyt, aki azonnal maga alá is gyűr.
-Jó reggelt Mrs Jonas…-agyonpuszil már így ébredéskor.
-Cody…-nevetve azért eltolom magamtól, mert van kötelességünk is.
-Kipihented magad? –ne is gondolj rá maci.
-Ne legyél telhetetlen…-adok egy puszit neki- Különben is rendet kéne tenni a kertben.
-Nem hívunk inkább egy takarítóbrigádot? –a nyakamhoz bújik.
-Na gyerünk…muszáj lesz segíteni…-minek fizessünk valamiért, amit mi is meg tudunk csinálni?
Sikerül őt lecsalni a kertbe, ahol szerencsére nem sok dolgunk akad, mert egészen rend van.
A rendrakás után nézegetni kezdjük, hogy hova menjünk nászútra. Én gondoltam, hogy mehetnénk Koreába, mert úgy is meg akarom nézni az ottani házunkat, de Cody tenger mellé akar. Végül is megegyezünk Görögországban, ott még egyikünk sem volt.
Később laptopon nézzük meg az esküvői képeket, legalább is a nagy részét, mert van, aki még nem küldte el azokat, amiket ő csinált.
-Melyik ruha tetszett a legjobban? –kérdezem Codytól.
-Nem is tudom, mindben gyönyörű voltál. –ad egy puszit, de ez nem elég, csak kitérő válasz.
-De most tényleg…-meg is vannak a képek, amiket keresetem a három ruháról- melyik a kedvenced? –gyerünk már, tudod te azt…
-A harmadik. –mosolyog rám.
-Nekem is, azért hagytam azt a végére. –megcsókolom.
Hamar lefekszünk, mert még össze akarok pakolni a koreai útra…
Én előbb ébredek fel, és szenvedek egy sort a bőröndökkel, mert a szekrény tetején vannak, és hát még álmos is vagyok, a macis papucsom is csúszik, meg amúgy is nehéz a fejem fölött leemelni…szóval leejtem. Cody persze felébred rá.
-Ne haragudj…-előveszem bánatos kutya szemeimet, mire kimászik az ágyból, és ad egy puszit.
-Már pakolászol? –mosolyog.
-Igen, és arra gondoltam, hogy míg én összepakolok, te elmehetnél venni pár dolgot. Írtam listát is. –kérlek, kérlek, kérlek…
Még este is leellenőrzök mindent, nehogy itthon maradjon valami, és csak azután fekszem le.
Másnap pár óra utazás után Koreában is vagyunk. Először agyihoz ugrunk be, mert ő meg tudja mutatni a házunkat, amit apu vett nekünk. Még ebédet is kapunk tőle, sőt szeretne marasztalni egy éjszakára is, de Cody húzza a száját, szóval nem maradunk. Bezzeg az ő nagymamája az más, nála ott aludhatunk…Kedvelem őt, ezzel nincs is gond, de az én nagymamám is annyira aranyos…Ezt azért megjegyeztem.
A házunk gyönyörű, és tágas. Sok szoba van benne, medence, teljesen felszerelt, akár most is beköltözhetnénk. A postaládán „Mr és Mrs Jonas”…Furcsán jó, még szoknom kell.
Másnap ellátogatunk pár jó helyre, hogy Cody is szokja a kultúrát. Készül egy-két jó kép is rólunk, és nem véletlen, hogy nekem a hagyományos ruhás képek tetszenek a legjobban.
Pár ételt is megkóstoltatok vele, de neki nem ízlik mind, én meg olyan rég ettem már ilyeneket, hogy szinte mindent megeszek. A szavak tanulása még gyengébb pont Cody életében, de nem baj…minden nem mehet neki.
Sötétedés előtt érünk haza, így még van időn csobbanni egyet a medencében. Romantikus, és vicces perceket töltünk együtt, de mikor mennék ki, Cody nem enged. A medence oldalának nyom, és megcsókol, miközben fenekembe markol, és úgy emel meg. Egy pillanatra átkulcsolom derekát a lábaimmal, és nyakába is kapaszkodom, de rájövök, hogy ez így nem jó. Inkább elengedem…
-Cody, megláthatnak a szomszédok és most nem Amerikában vagyunk, hogy csak mosolyogjanak rajta…-megint megcsókol, mintha nem is hallaná- Cody…-kérlek…
-Nehogy már a saját házunkban ne csinálhassuk azt, amit akarunk, és ott, ahol akarjuk…
-De most nem a házban vagyunk…-végre elenged, és ki is megyek, míg ő marad úszkálni.
Még egy napot maradunk, de szeretkezés az nincs. Kibírja, ha nem, akkor sincs.
Görögországban, a szállodában megkapjuk a nászutas lakosztályt. Szív alakú ágy és jakuzzi is van benne, olyan romantikus. A teraszon ácsorogva még a tengerpartot is látom.
-Mi lenne, ha átöltöznénk és jakuzziznánk egyet? –kérdezi Cody a nyakamba csókolva.
-Jó ötlet. –mosolyogva fordulok felé.
Cody átvesz egy úszónacit, én meg egy fehér bikinit. Remélem, hogy tetszeni fog neki.
Cody közben lement egy kis innivalóért meg vacsiért, addig én leülök a géphez, mert szeretnék beszélni Hyori-val, hogy minden rendben van-e velük, mert az esküvő óta nem volt alkalmunk beszélni. Webcamon keresztül dumcsizunk kicsit, még a kisfiúkat is látom.
-És milyen a nászutatok? –kérdezi Hyori, miután átadja a picit Kwonnak.
-Eddig nagyon jó, bár Cody kissé nehezen bír magával, ha érted, hogy mire gondolok…-biztosan érti, mert ő is elneveti magát.
-Átküldtem még pár képet, amiket mi csináltunk. Nézted már az e-mailjeidet? –kérdezi.
-Nem még nem, de mindjárt…-megnyitom, és elkezdem őket nézegetni. Annyira jók, de aztán…Az egyik képen Cody Candy pocakját simogatja. Annyira boldognak és gyengédnek tűnik…
-Meg, mi a baj? –érdeklődik Hyori, mikor elég sokáig nem válaszolok.
-Candy és…-minden jókedvem elszáll- Örül a babájának, a miénket pedig…-nem hiszem el, hogy még mindig ennyire fáj, de most nem fogok sírni, már nem szabad. Cody akarta a babát, amikor azt hitte, hogy már biztos, még ha ijedt is volt.
-Megan, teljesen természetes, hogy fáj még, de Cody nagyon szeret, és egy egész kosárcsapatnyi gyereket szeretne tőled. -vigasztal- Most bűntudata van, mert ő Candy-t szerette volna tanúnak, és mivel nem lehetett az, még kedvesebb volt, meg…
-Hogy mi? –de ebben a pillanatban belép az uraság is- Hyo, majd később beszélünk, és ne aggódj, minden rendben van. Köszi a képeket, és vigyázzatok magatokra, szia. –integetek.
-Szia, és írj…tudod…Sziasztok. –ő is int, aztán kikapcsolom a gépet.
-Te Candy-t akartad tanúnak? Hogy tehetted ezt? Megalázol a barátaim előtt, és megbántod Kwont-t? –vonom kérdőre.
-Ácsi…én csak úgy mondtam, hogy Candy-re gondoltam, nem azt, hogy bánom, hogy Kwon az…-néz meglepetten.
-Persze, és a pihe-puha pocikáját is meg kellett simizned. A keresztfiaddal mennyit törődtél? -már mennék át a másik szobába, de megállok. Hirtelen öklendezni kezdek.
-Meg! –odajön, és átölel- Kicsi, jól vagy? –megrázom a fejem, és kiszaladok a mosdóba.
Csak állok ott, de szerencsére nem hányom el magam.
-Gyengének érzem magam…-mondom, mikor Cody is bejön utánam.
-Hívjak orvost? –simogatja a hátamat.
-Nem kell, csak felidegesítettem magam, meg nem esett jól pár étel Koreában. Elronthattam a gyomromat. Pár óra alvás, és jobb lesz. –egy kicsit elmosolyodom.
-Mert mindig duzzogsz, pedig Chan-su-val legalább fél órát játszottunk, csak utána benyűgösödött. –simogat átölelve.
-Jó, de akkor is…-sóhajtok.
-Ha nekünk lesznek babáink, állandóan velük leszek, kivéve, ha az anyukájukkal rosszalkodunk az ágyban. –nevetve beleharap a fülembe, aztán hirtelen lefagy. Komolyan maga felé fordít, és úgy néz rám.
-Mi a baj? –nem értem.
-Meg…mi van ha…?
-Még mindig nem…-ugye nem várod el, hogy most kitaláljam?
-Nem lehet, hogy máris babánk lesz? –mosolyodik el boldogan.
-Nem, az lehetetlen. –vágom rá határozottan- Elintéztem a fogamzásgátlást, és ez amúgy is lehetetlen, az egy nő érzi…Nincsenek tüneteim. –ne éld bele magad.
-De hányingered van, és sokat eszel…A nászéjszakánkon számolni sem számoltam, hogy hányszor mentem el benned…-kicsit elpirulok szavaira.
-Elég volt, nem lesz baba…-elindulok kifelé.
-De igen. A feleségem terhes, a feleségem terhes…vagy legalább is lehet. -felkap, és párszor megpörget- Jaj, ezt nem szabad, most vigyáznunk kell. –gyorsan le is tesz.
-Cody…Menjünk el egy kórházba, hogy megnyugodj. –felkapunk pár ruhát, és go.
Egy óra múlva már…
-Ezt nem hiszem el…-morogja Cody belépve az ajtón.
-Én megmondtam. –adok egy puszit az arcára.
-Gyomorrontás? Ezt én akkor sem hiszem el…Jó, mondtad, hogy a gyerek még ráér, de gondoltam, ha már becsúszott, legalább előbb lesz…-leül az ágyra.
-Tudod, én azért valaminek örülök…-leülök mellé, és adok neki egy lágy csókot.
-Minek? –néz rám kicsit mosolyogva.
-Szépen begyógyítottad a régi sebeket…köszönöm…-csókolózni kezdünk, de aztán eszembe jut, hogy eredetileg jakuzzizni akartunk, szóval megfűzöm Codyt, hogy menjünk.
Megint átöltözés, amibe délelőtt, aztán irány ki. A jakuzzi három oldalát két-három méterese betontömbök veszik körül, mivel a terasz szélén van. A negyedik szélén meg egy ajtó, ami elválasztja a terasz többi részétől, így igazán kettesben lehetünk úgy, hogy senki sem zavar minket. Még felhúzható teteje is van, így nem csak a naptól, de a kíváncsi helikopteresektől is védve leszünk.
Én már a vízben ülök, mikor Cody is csatlakozik két pohárral és egy kancsóval, amiket letesz a jakuzzi szélére.
-Csak üdítőt hoztam, majd este pezsgőzünk, ha nem lesz ilyen meleg. –mosolyog.
-Nagyszerű ötlet, úgy sem kívánom most a pezsgőt, még pihentetem a gyomromat. –beleszürcsölök az italba, jól esik a hűs gyümölcslé.
-Tudod miért jó még, hogy itt a jakuzziban vagyunk ebben a melegben? –kiveszi a kezemből az üres poharat, és leteszi a tálcára.
-Na miért? –úszok közelebb, egészen az ölébe.
-Azért, mert ha lementünk volna a partra, ott melegünk lenne, de itt nem lesz szeretkezés közben sem…-a nyakamat csókolja, de hamar áttér kebleim azon részére, ami kilóg bikiniből.
-De édesem…Nem ez a legjobb hely a szexre, főleg, hogy aztán le kell engedni, meg újra engedni, hogy tiszta legyen a víz…-forgatom a szememet.
-Jól van baby, rontsd el a hangulatot, nem baj…megkapod a magadért az ágyban, szállna ki, de visszarántom.
-Csak vicceltem mackó…-nevetek, és eldöntöm a vízben.
Kezeivel a jakuzzi szélébe kapaszkodik, hogy fent maradjon, közben én teljesen rámászom.
-Mondd meg, hogy mit csináljak hercegnőm, mert bármit megteszek, hogy neked jó legyen…-magához ölel, és csókolgatni kezd.
-Kiszolgálhatom magam? –kérdezem kacér mosolyt villantva felé, mire bólint- Vagy inkább téged szolgáljalak ki? –a széléhez nyomom őt- Csüccs fel…-mosolygom.
-Ugye nem megint viccelni akarsz? Nem löksz ki, igaz? –ne félj már.
-Dehogy…-megvárom, hogy felüljön, aztán a lábai közé állok. Nem túl nagy ez a jakuzzi, szóval inkább a térdelés mellett döntök. Lehúzom róla a feleslegessé vált úszónacit, aztán felállok, hogy megcsókoljam. Cody kiköti a bikini felsőmet, ami lecsúszik magától.
-Imádom a melleidet…-morogja, és kicsit meg is fogdossa őket. Szeretem, mikor így gyömöszöli őket, van keze hozzá…Egy kicsit engedem, hogy nyalogassa is, de olyan kis mohó, hogy szinte felfal…pedig nem szabad.
-Tudod, hogy mi a jó az ázsiai feleségekben? Hogy mi sokkal alázatosabbak, és odaadóbbak vagyunk a férjünk felé, mint mások. Szeretnénk nekik örömet szerezni, ahogy én is neked. Szóval…ha te szereted a melleimet, akkor megkapod őket. –közéjük teszem hosszú varázsbotját, és érzem, hogy rándul egyet. Összefogom őket, és így kezdem mozgatni Cody farka körül.
-Megh…ahh…-kicsit rásegít csípőjével is, sőt a melleimet is fogja helyettem.
Ha már így elvan, akkor még segítsünk neki…Számmal is cuppogok közben rajta, kezeimmel meg golyóit markolászom, miközben kicsit nyögök néha neki, hogy a hangulat meg legyen.
Nem bírja sokáig, szépen beteríti mellkasomat a fehérje bomba, de nem zavar, most nem…
Megfogom merev tagját, és még a maradékot segítek kiverni neki melleimre, sőt mellbimbóimnak is neki dörzsölöm, mert így legalább nekem is jó…
-Pihenj csak, addig én úszkálok egyet…-odébb is úszok, kellemes a víz.
Pár perc múlva Cody is utánam jön. Hátulról ragad meg, leveszi a bikini alsómat, és úgy kezd el lent simogatni.
Hátra nyúlva a hajába túrok, másik kezemmel meg karjába kapaszkodom.
-Menjünk kicsit odébb…-súgja a fülembe, és kihúz a jakuzzi szélére.
Leül, és ölébe fektet, de úgy, hogy a hátam a lábain, az én lábaim meg a nyakában pihennek. Nincs túl sok hely annak ellenére, hogy körbe van építve, szóval így a legpraktikusabb. Nem túl kényelmes, de kit érdekel, ha közben Cody nyelve dolgozik bennem?
-Igen mackó…még…had élvezzek el…-nyögöm kéjesen, aztán felsikítok, mikor lecsap rám az orgazmus.
Mindketten a vízbe csúszunk, és különösebb előjáték nélkül elkezdem lovagolni az én kis…kis? Szóval inkább nagy férjemet. Imádom, hogy Cody fel tud attól izgulni, ha csak nekem van orgazmusom. Ez sem tart túl sokáig, mert annyira egymásra vagyunk hangolva, hogy mindketten hamar elmegyünk.
A szobában folytatjuk, amit kint elkezdtünk. Kicsit vizes lesz az ágynemű tőlünk, de nem számít, mert úgy is le kell cserélni, mivel nem csak vizes lesz…
Pár nap eltelik, de a gyomorrontás jobban elhatalmasodik rajtam. Szinte semmi nem marad meg bennem, mindent kihányok. Az orvos szerint ez természetes, de nekem meg nem. A gyógyszerektől három nap után kezdek jobban lenni, csak a pár nap alatt nem volt szex…
Cody meg ugye nagyon kanos, tegnap szinte letepert a parton, de nem hagytam magam. Még egy képet is csinált rólam, csak tudnám minek…
Mivel jobban vagyok, elmegyek vásárolni. Cody otthon akar maradni, miután megint nem hagytam magam leteperni. Egy csomó helyen járok, és veszek Codynak is egy-két dolgot, még egy kis kosárpálya alakú asztalt is, amin két lámpa helyettesíti a palánkokat. Olyan kis giccs, de valahova ki kell majd tenni Cody díjait, elismeréseit, és az nem a nappali lesz…
Ez az asztal megy a kondi szobába, ott pont jó helyen lesz.
Boldogan megyek haza az új pólómban, amit szintén ma csináltattam, de meglepetésemre sötét van. Na jó, akkor gyorsan kicsit könnyedebb szerelésbe bújok. Áh, ez nem jó…valami szexibb kell…
Miután átöltözöm, felfekszem a bejárattal szemközti pultra, hogy ha Cody hazaér, engem lásson meg először. Aztán…Hirtelen fény szűrődik ki a kisebbik szobából. Mégis itthon van?
Elindulok a szoba felé, de mikor benyitok, teljesen ledöbbenek.
-Cody? – a laptop előtt ül az én fényképemet nézve, a cipzárja már lehúzva…-Te most…? Na ne már…Nem bírsz ki három napot? Akkor minek készültem? –sóhajtok.
|
| Garfield | 2011. 07. 14. 01:23:17 | #15054 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
Hazaviszem a szüleimet, próbálnak még marasztalni, de semmi kedvem hozzájuk, főleg azok utána, ahogy a vacsorán viselkedtek. Pedig olyan szépen kértem, hogy ne csináljanak balhét…Inkább kirakom őket a ház előtt és megyek haza. Alig vagyok otthon pár perce, hallom, hogy valaki dudál a ház előtt. Ki lehet az? Elhúzom a függönyt, és Meg kocsiját látom meg. Azonnal kirohanok hozzá.
- Meg! – de örülök, hogy itt vagy…
- Szia daddy bear… - kiszáll a kocsiból, és máris csókolózunk.
- Végre kettesben… - megcsókolom, aztán felemelve megpördülök vele és a hasára is nyomok egy puszit, de… - Fogytál? – nem leszünk így jóban…leteszem.
- Nem, szerintem te lettél erősebb. – ne nevess, szerintem tényleg fogytál… - De nem azért jöttem, amire gondolsz, viszont ennek a testmozgásnak is örülni fogsz… - kosárlabda?
- Jaj Meg… - mosolyodom el.
- Játsszunk! - komolyan játszani akarsz? azt hittem, már teljesen megutáltad a kosárlabdát…
De nem…megyünk játszani a parkba. Gyalog megyünk, mert nincs messze, minek kocsi, addig is míg sétálunk, magamhoz ölelhetem. Na meg persze puszilgatom és csókolgatom…annyira hiányzik már, elmondani nem tudom…
A pályán szembe fordul velem.
- Ha te nyersz, veled töltöm az éjszakát…ma…Ha én nyerek… - a földre néz sóhajtva…mi történt? - akkor bocsánatot kérsz tőlem, mert lightosan lekurváztál… - mi van? lemaradtam valamiről?
- Mi? Én? Mikor? – közelebb megyek hozzá, és felbiccentem kicsi buksiját.
- Sok minden lepereg rólam, de senki sem, még te sem kételkedhetsz abban, hogy csak téged szeretlek, és nem lennék képes megcsalni. Te vagy az egyetlen olyan férfi, aki iránt érzek valamit, és akivel hátra lévő életemben ágyba akarok bújni. Ha te kételkedsz bennem, mondjuk azért, mert te megtennéd… - itt befogom pici butuskám száját. Hogy mondhatsz ilyet!?
- Én sem, soha. – megcsókolom - Baby, hiszek neked, és ha téged megnyugtat az, hogy bocsánatot kérek, akkor megteszem. Bocsáss meg nekem, ha megbántottalak. Te is megbántottál, de már vezekeltél. – nevetem el magamat. De ezt kár lett volna kihagyni…
- Úgy érted, hogy…Ha most azt mondod, hogy megbocsátasz, mert leszoptalak, esküszöm, hogy nagyon megverlek. – még nem is mondtam, már megüt…kis agresszív, de imádom!
- Au…dehogy mondom. – mondom mosolyogva, aztán a hátamra ugrik.
- Van még egy húzásod, és lefújom az esküvőt. – óha…nem hangzott valami komolyan…
- Értettem Hoa kisasszony, és nem lesz… - még mindig nevetek, talán ezért harap a nyakamba - Meg, ne bánts! – leteszem, és jó szorosan magamhoz ölelem.
Ez a kosármeccs igazából abból áll, hogy Meg kívánsága szerint csinálom a trükköket. Nem is játszunk. Bezzeg mikor először játszottunk itt parkban…a kis mocsok megvert, mert akkor is a farkammal gondolkodtam.
- Na jó, mondjuk, hogy te nyertél. – hozzám bújik, pedig még játszottam volna.
- Szóval én nyertem…Mondanám, hogy le sem játszottuk a meccset, de túl jó a díj ahhoz, hogy ezt mondjam. – leülök egy padra és az ölembe húzva csókolom meg. Hogy nekünk milyen jó éjszakánk lesz…
- Macikám, ezt te benézted. Veled töltöm az éjszakát, a szobánkban, az ágyunkban, de nem lesz szex. – neeeee, nem lehetsz ennyire gonosz. Szadista…
- Ne már. – nézek rá bánatos boci szemekkel - Egy kicsi sem? – léééééciiiii…
- Mi az, hogy kicsi? Nincs csak kis szex… - mi az, hogy nincs?
- Mondjam máshogy? – inkább mutatom, és lábai közé vezetem a kezemet, de elveszi onnan.
- Menjünk haza aludni. – ez most fáj, nagyon fáj…de legalább kicsimet ölelve aludhatok.
A következő napokba baromira izgulok. Egyre közeleg az esküvőnk napja. Nagyon remélem a szülőknek, hogy ne csesszék életünk legfontosabb napját!
És a nagy nap. Kicsit zsúfolt nap. Háromszor fogok ma megnősülni. Először az anyakönyvvezetőnél, bár nem is igazán értem, hogy itt minek, mikor itt úgyse írunk alá semmit, mert kérésünkre csak este a mi, vagyis babym elképzelése szerint, a kertünkben, az utolsó ceremónián fogunk mindent aláírni. Na meg a kettő között lesz még egy templomi nősülés is, amit a szülők akartak…ebben legalább egyetértettek.
Készülődök reggel, és azon gondolkodom, hogy Meg vajon annyira izgul-e mint én. Persze, mindketten igent mondunk, ez nem is lehet kérdés, hisz megőrülünk a másikért, de mégiscsak az esküvőnk lesz. Ahol végre talán mindenki megérti, hogy mi igenis összetartozunk, mert nekem ne mondja senki, hogy véletlen egybeesés, hogy újra együtt vagyok azzal a lánnyal akivel először feküdtem le. Szeretem…
- Kész vagy? – jön apu, mert ő legalább itt van nekem. Anyának ég mindig nem tetszik, hogy össze akarom kötni az életemet Meggel…pedig ha figyelt, már jó ideje az övé vagyok…
- Azt hiszem…igen… - felállok és szembefordulok vele.
- Rossz nyakkendőt vettél fel. – mi? Lecseréli egy látszólag ugyan olyanra. Nem értem… - Mivel mást nem adhatok, legalább ezt…ez az egyetlen dolog, ami megmaradt arról a napról, mikor elvettem édesanyádat, a nyakkendőm. Remélem szerencsét hoz. – mosolyog.
- Köszönöm… - átölelem, aztán lemegyünk – Anyu! – meglepett azt hittem a helyszínen fog várni. Odamegyek hozzá – Hogy festek? – vigyorgok.
- Nagyon jól. – simogatja meg az arcomat – Menjünk… - ennyi? Nem is mond semmit? Hát végülis nem is vártam tőle sokkal többet…
Már tűkön ülve várom Meget az első helyszínen. Be se megyek, a bejáratnál várom. Annyira hiányzik…Mikor meglátom a kocsit, rohanok is oda hozzá.
- Meg! – magamhoz ölelem, és csak kis idő múlva esik le, hogy milyen ruhában van… - Hogy lehetsz ennyire gyönyörű? – kérdezem miután végignézek rajta, aztán megcsókolom.
- Fiam, ez még túl korai… - oké,oké, no para…
- Bocsánat, csak nagyon hiányzott már… - de minek mentegetőzöm!? – Hiányoztál… - fordulok Meghez.
- Te is nekem. – simogatja meg az arcomat.
- Hoztam neked valamit. – jut eszembe…elveszek egy plüss mackópárt és nevetve odaadom neki.
- Hát ezek? – kérdezi nevetve. Tudtam, hogy tetszeni fog…
- Nagyon aranyosak, de már így is késésben vagyunk… - mondja leendő apósom, és sietünk be. Meg közben megnyugtat, hogy otthon kitesszük a macikat…
Elég hamar lemegy az itteni dolog. Nem is csinálunk semmit, csak a hivatalos dolgok, a papírok nélkül. Szóval totál semmi értelme ez…vagyis de. Gyakoroljuk kimondani az igent. Mikor kimondja, madarat lehetne fogatni velem. Ez után sietnünk kell a templomba. Persze nem tudunk elszakadni a másiktól, majdnem minden lépésnél csókolózni kezdünk, ami eléggé lelassítja a dolgokat.
- Kislányom, gyere már. – szól Megnek apósom.
- Mennem kell édes… - nem…nem kell menned sehova…az enyém vagy!
- A feleségem vagy, most már nem vehet el senki tőlem… - újra megcsókolom.
- Megan! – jajj jól van már…a türelmetlen…
- Várj rám a templomban! – már megy is…
A templomban is sima ügy volt kimondani az igent. Már csak egy helyszín van hátra, az utolsó felvonás. Ott már élesben megy majd…De előtte még egy kis ünneplés. Meg sok koreai rokona miatt nem csókolgathatjuk egymást, pedig…ajj…én már az estére gyúrok. Annyira gyönyörű ebben a ruhában is. Nem hittem volna, hogy tényleg három ruhája lesz. Azt hittem csak viccel. Közös képeket csinálunk, bájosan beszélgetünk minden rokonnal…Szerencsére gyorsan megy az idő, és Meg újra eltűnik. Átöltözik…
Mindenki elfoglalja a helyét, én is mennék, de még Meg anyukája megállít. Elmondja mit üzent nekem. Először nem értem, aztán leesik…tudtam! Tudtam, hogy nem csak 5 pasi volt rajtam kívül az életében…ahhoz túl szép és túl bevállalós. Ami persze nem azt jelenti, hogy kurva…Előveszem a telefonomat, és gyorsan írok neki egy sms-t:
„Kit érdekel, hogy 5, vagy több…Egy valami érdekel, hogy én voltam az első, és én vagyok az utolsó. Szeretlek te kis hazudós, szóval gyere le, mert ha én megyek fel érted, akkor egy órát késni fogunk…”
Mosolyogva írom meg, közben apu jön, hogy ideje elfoglalni a helyemet. Nagyon szép lett a kertünk…Jó munkát végeztek. Elmegyek a vendégek mellett, mindenki mosolyog. Vajon tényleg örülnek nekünk, vagy csak jól álcázzák? Nem is érdekel, fő, hogy én, vagyis mi boldogok vagyunk.
- Álljanak fel! - A vendégek felállnak…úgy megfordulnék, de megígértette velem, hogy nem fordulok meg. Várnom kell, míg mellém ér, hogy ránézhessek. Nem értem ez miért jó, így csak jobban izgulok.
Hallgatom a lépteit becsukott szemekkel…egyre közelebb jön. Gombóc van a torkomban…sose izgultam még ennyire. Megfogja a kezemet, mikor ideér hozzám. Kicsit megnyugodtam, hogy itt van mellettem, és…ebben a ruhában a legszebb.
És kezdődik…szokásos szöveg, azért gyűltünk ide…stb, stb…aztán…
- Megan, elfogadod az itt megjelent Cody-t, hűséges leszel hozzá jóban, rosszban, betegségben és egészségben, szegénységben és gazdagságban? – csak úgy, mint a templomban kicsim…igen…
- Nem… - mi? teljesen ledöbbenek…miért?
- Meg, kérlek… - kezdenék el neki könyörögni, de megköszörüli a torkát, és…
- Nem egyszerűen igen, hanem teljes szívemből igen…Igen. – örülök, hogy jól szórakoztál, míg én majdnem szívrohamot kaptam…
- És te Cody, elfogadod az itt megjelent Megan-t, hűséges leszel hozzá jóban, rosszban, betegségben és egészségben, szegénységben és gazdagságban? – hülye kérdés.
- Igen. vágom rá, és megszorítom a kezét.
Jöhetnek a gyűrűk és a papírok, amiket aláírunk a tanúkkal együtt. Végül is Kwon lett a tanúm, pedig Candy is itt van. Örültem volna, ha ő lehetett volna, de mindegy, lényeg, hogy Meg végre hivatalosan is az enyém.
- Ezennel önöket házastársaknak nyilvánítom, és engem ért a megtiszteltetés, hogy először mutathatom be önöknek Mr. És Mrs. Jonas-t. – hatalmas tapsot kapunk, és nem bírom ki, hogy csak egy puszit adjak neki, hiába kérte. De ahogy látom, semmi ellenvetése sincs ezzel.
Míg kicsim felmegy átöltözni, én leveszem a zakómat meg a nyakkendőmet…mire lejön, már kedvenc énekes zongorázik nekünk. Fel is kérem táncolni. Annyira gyönyörű…olyan mázlista vagyok! Tánc közben csókolgatjuk egymást, engem már nem érdekelnek a koreai rokonok…
Az este végén lámpásokat engedünk fel az égbe egy kívánságot beleírva. Valami koreai szokás. Nekem nincs szükségem másra, csak egy személye…Megre, így az ő nevét írom bele, hogy örökre velem maradjon.
- Mit írtál bele? – kérdezem a lámpások után nézve.
- Nem mondom meg, mert akkor nem teljesül… - hozzám bújik.
- Én csak három betűt írtam rá…de azt hiszem, hogy már teljesült is… - ölelem magamhoz jó szorosan.
- Szeretlek… - mosolyog rám.
- Én még jobban szeretlek. – finoman csókolom meg.
Utána Meg megint elszalad átöltözni. Nem értem minek ennyiszer átöltözni, de tetszik, hogy folyton olyan ruhákban jelenik meg, amiket még nem is láttam. Közben Candyék elköszönnek tőlem, mert nagyon elfáradt szegény. Megölelem és megsimogatom a pocakját…olyan jó, hogy babája lesz. Sok boldogságot kívánnak nekünk, és reméli nekünk is hamar lesz babánk…igen, hát azt én is szeretném. Még felmennek elköszönni Megtől, de úgy tűnik Kwon-ék is mennek a baba már nyűgös.
Mire babym lejön, énekesünk már nagyon belelendült. Még Meget is felhívja a színpadra, persze addig kicsim nem megy, míg én rá nem bólintok. Semmi kifogásom ellene, persze az már nem nagyon tetszik, hogy puszit ad neki, még ha az arcára is…Aztán meglepetésemre lejön a színpadról és én is kapok az arcomra egy puszit. Ember de hülye vagy…nem tudok nem nevetni ezen.
Lassan szállingóznak el a vendégek, nem is baj, már ideje.
- Felmegyek a szobába, tíz perc után gyere utánam… - jóóó, de…
- Meg, várj! Nézz be előbb a vendégszobába… - mondom mosolyogva.
Egy kis meglepetés a kis feleségemnek. Tetszik ez a szó…feleség…van egy gyönyörű feleségem…Na szóval a meglepetés, egy halom rózsa…vörös rózsa. Pontosítsunk, 735 szál. Pontosan annyi, amennyi ideje együtt vagyunk. 5 nap a táborban még régen, plusz 2 év. Ja és egy kártyát is írtam neki...
„735 nap, 735 szál rózsa. 2 év és 5 nap az, amióta boldoggá teszel, 2 éve újra együtt és 5 napig akkor. Tiszavirág életűnek indult, most mégis örökre szól…Nem tudok jobb szót rá, de te is tudod, hogy a szó mögött 5 év van: Köszönöm”
Igen, tudom, romantikus. Pedig egyáltalán nem voltam az, csak egy valamire volt jó egy nekem egy nő. De Meg…megtanította hogy kell bánni egy igazi nővel. Szeretem, és ha igényli a romantikát, tőlem azt is megkapja…mint minden mást.
Már mindenki elment, még az utolsó vendégektől is, a szüleimtől is elköszöntem, de mikor mennék be a házba, anyu jön vissza.
- Mi a baj? – kérdezem.
- Baj? Nincs baj…csak…nem is gratuláltam neked. Nős ember lettél és én annyira büszke vagyok rád. Persze még gyerek vagy és féltelek, de tudom, hogy Meggel jó párost alkottok. És bocsássatok meg ha bármikor megbántottalak akár téged, akár Meget. – anyu…
- Köszönöm. – magamhoz ölelem. Végre elfogadta, hogy új családom van…Meg. Persze majd később jönnek a gyerekek is…
- Ha bármi segítség kell, szóljatok nyugodtan. – mennyit kellett erre várni…
A nagyitól is még egyszer elköszönök, persze megígérteti velem, hogy a nászutunk után elutazunk hozzá minimum egy hétvégére. De ez nem is gond, szeretek a nagyinál lenni, és Meg is…legalábbis én eddig nem vettem észre, hogy nem.
Mire felérek a szobába, kicsikém édesen alszik. Rendben, akkor majd holnap élvezzük a nászéjszakát…Elmegyek fürdeni. Még törölgetem magamat, mikor kijövök a fürdőből, és meglátom babymet az ágyon ülve. Valaki nagyon szexi…
- Felébredtél? – mosolyodom el.
- Igen, de fel is kelthettél volna… - nem volt szívem - Közelebb jössz? – kérdezi feltérdelve felém nyújtva a kezét.
Odamegyek hozzá, és magamhoz ölelve csókolom meg. Kezei combomról, hátsomon végig simítva, hátamra jut, amibe kicsit bele is mélyeszti a körmeit. Nem erősen, de érzem…
- Túl sok ruha van rajtad…vegyük ezt le. – lesimítom róla ezt a kis…hát…köntösfélét.
Még egy zavaró tényező…lassan elkezdem letolni róla a tangáját, aztán félúton hanyatt fektetem, hogy le is tudjam venni róla. Az ágyon térdelve nézek végig gyönyörű testén. Olyan fura érzésem van…tényleg zavarban vagyok? Ilyen régen szeretkeztünk, hogy zavarba hoz, hogy meztelenül látom!? Úristen…
Mosolyogva megfogja a kezemet és lehúz magához, hogy megcsókoljam. Kicsit lejjebb haladok csókjaimmal nyakáig, amit sikeresen ki is szívok…persze nem bírja ki, hogy ne hagyjon ő is nyomot rajtam, szépen végigkarmol a hátamon, mikor erősen szívom meg a nyakán finom bőrét. Érzéki harapásokkal jutok el melleihez. Imádom őket…szívogatok és csókolgatom, aztán mellbimbót veszem célba. Egyiket nyelvemmel táncolom körbe, majd meg is szívom, másikat ujjaimmal morzsolgatom finoman. Muszáj egy csókot lopnom tőle. Arcomat közrefogva kapok is egy vad csókot. Szinte felfal…imádom mikor ilyen tüzes vagy.
Fordít a helyzeten, és félig már merev farkamra ül. Mozgatni kezdi a csípőjét…ahh…combjaiba marok és felülök hozzá. Nem hagyja abba a mozgást közben szenvedélyesen csókolózunk…egyre keményebb vagyok…Szépen a ledönt z ágyra és fölém magasodva kezdi csókolni a nyakamat, aztán lejjebb mellkasomat, hasamat, és kezébe veszi a lényeget. Kis idő után már nyalogatja és szájába is veszi nem csak a kezét mozgatja rakta…De basszus…el fogok sülni. Túl jól csinálja…
Felemelem kicsi buksiját, és megcsókolom.
- Mi lenne, ha most én játszanék veled egy kicsit!? – kérdezem miközben magam alá gyűröm babymet.
- Csak kicsit? – huncutul mosolyog, és kapok egy finom csókot.
- Egész este eljátszogatok veled ha szeretnéd… - na persze nem piros pacsizni fogunk…
De mielőtt még válaszolna, félig rajta, félig az ágyon fekve megcsókolom, és ujjaimmal kezdem ingerelni. A csók után lekúszok lábai közé, és nyelvemet is bevetem a játékba. És hogy teljesítsem kérését, nem csak kicsit játszok vele. Hagyom, hogy kezeim között elélvezzen.
Lassan végig csókolva testén jutok el szájához és lopok tőle egy csókot. Kicsit várok, hogy visszaereszkedjen a mennyekből a földre és folytathassuk.
Az első menetben alaposan a matracba építem szegénykémet, de nem tehetek róla, már nagyon ki voltam éhezve…és sajnos a kézimunka nem okoz akkora élvezetet, mintha szeretkeznék Meggel. Ezt követ még pár menet…meglovagol, aztán szeretkezünk a zuhany alatt is, a hálóban is még, sőt, mikor lemegy a konyhába egy kis innivalóért, még a konyhában is elkapom egy körre. Így nem is csoda, hogy sokáig alszunk. Csak délután kelünk fel, jobban mondva babym ébred először, és kelt fel finom csókjaival. Rögtön le is teperem.
- Jó reggelt Mrs Jonas. – puszilgatom agyon mindenhol ahol csak érem.
- Cody… - nevetve próbál eltolni magától…na jó, megkegyelmezek és befejezem.
- Kipihented magad? – kérdezem perverz vigyorral. Csak mert akkor folytathatnánk a nászéjszakát….
- Ne legyél telhetetlen… - mosolyogva ad egy puszit – Különben is kicsit rendet kéne tenni a kertben. – pff…
- Nem hívunk inkább egy takarító brigádot? – kérdezem nyakába temetve az arcomat.
- Na gyerünk…muszáj leszel segíteni… - de miért???
Nagy nehezen sikerül levonszolnia a kertbe. De…hmm…milyen rendesek voltak a vendégek. Nincs nagy kupi, tényleg csak rendet kell tenni, meg a virágokat kidobálni, és ennyi. Nem is tart sokáig. Mikor készen vagyunk elkezdjünk nézni hova menjünk nászútra, mert végül megmondtuk a szülőknek, hogy majd mi kiválasztjuk hova megyünk. Persze vitatkoztak velünk, de abban maradtunk, ők odaadnak egy bizonyos összeget, és majd mi eldöntünk mindent. De valahogy nem megy ez nekünk…Koreába akar menni…de nászútra? Én inkább valami olyan helyre mennék, ahol van tengerpart, de úgy néz ki, a vizet csak én élvezném. Kisebb szóváltás után csak meggyőzöm, és végül Görögország mellett döntünk. De előtte mindenképpen meg akarja nézni milyen házat vett nekünk az apja. Ezen ne múljon…
Meg akarjuk nézni az esküvői képeket. Mindig valahol kóborolt a fényképező, nem tudni milyen képek születtek. Felpakoljuk a képeket a laptopra, elfekszünk a nappaliban a kanapén és hajrá…Nagyon sok jó kép lett, meg vannak viccesek is, a rosszakat meg töröljük. Mindenkiről vannak képek, de főleg rólunk.
- Melyik ruha tetszett a legjobban? – hűűű…hát…
- Nem is tudom, mindben gyönyörű voltál. – adok az arcára egy puszit.
- De most tényleg… - és hirtelen talál három olyan képet, amin a három különböző ruha van rajta – melyik a kedvenced? – nem nyugszik…
- A harmadik. – mosolygok rá.
- Nekem is, azért hagytam azt a végére. – megcsókol.
Hamar ágyba bújunk, mert kicsim holnap össze akar pakolni, hogy holnap utána már mehessünk is.
Reggel egy nagy puffanásra kelek. Mi a…? Felülök az ágyban és Meget látom, és előtte a bőröndöket…az egyik el van vágódva, gondolom, ahogy vette le, leejtette. Én mondta, hogy nem jó ötlet a szekrény legfelső részébe tenni…
- Ne haragudj… - olyan aranyos fejet vág, hogy ha akarnék se tudnék rá haragudni. Kicsit kómásan felkelek és odamegyek hozzá egy pusziért.
- Már pakolászol? – mosolygok rá.
- Igen és arra gondoltam, hogy míg én összepakolok, te elmehetnél még venni pár dolgot. Írtam listát is. – milyen extázisban van vki…
Még otthon mindent ellenőriz, hogy minden megvan-e, és nyugodtan fekszik le aludni. Annyira szeretem…
Másnap már pár óra repülőzés után Koreában is vagyunk. Persze először Meg nagyijához megyünk, mert ő tudja pontosan hol is van az a ház, amit após vett. De nem ússzuk meg annyival, hogy beköszönünk és megadja a címet…neeeeem…ott kell kajálnunk, még azt is akarta, hogy egy éjszakát töltsünk nála, de ahogy rám nézett kicsim, látta, hogy nem örülnék neki, ezért inkább szépen visszautasította.
A ház szenzációs…nagyon szép, és látom a leendő unokáira is gondolt, mert sok szoba van. Meg medence…tényleg nagyon tetszik. Kicsimnek is elakadt a szava mikor meglátta…A postaládán lévő nevek nekem nagyon tetszenek…”Mr és Mrs Jonas”
Lehet mégis itt fogjuk tölteni a nászutunkat?
Másnap Meg elvisz pár helyre amit feltétlen látnom kell. Nagyon jól szórakozunk, csinálunk sok képet, főleg én fényképezem őt, se sok közös is lesz. Koreai kajákat kóstoltat velem, de a nagyja nem igazán ízlik…de ahogy látom neki nagyon bejönnek ezek. Próbál még néhány szót is tanítani. Csak azért érdekel, mert ez a második anyanyelve…önszántamból biztos nem ülnék le megtanulni. De nagyon jókat nevet rajtam, mert nem mindig sikerül kimondania szavakat. Elég ha rossz hanglejtésben mondok valamit, már mást jelent.
Sötétedés előtt érünk haza, és csobbanunk egyet a medencébe. Jót játszunk, de mikor ki akar menni, nem hagyom. Finoman a medence oldalának nyomom, és megcsókolom. Fenekébe markolok, és feljebb emelem. Automatikusan fonja derekam köré a lábait nyakamba csimpaszkodva. De hírtelen elenged.
- Cody, megláthatnak a szomszédok és most nem Amerikában vagyunk, hogy csak mosolyogjanak rajta… - nem érdekel…újra megcsókolom – Cody…kérlek… - ki fogok akadni.
- Nehogy már a saját házunkban ne csinálhassunk azt amit akarunk és ott ahol akarjuk… - kikészít ez az ország, de csak ez az egy dolog miatt.
- De most nem a házban vagyunk… - jó, akkor menj. Elengedem. Inkább nem mondok semmit, csak úszkálok még egy kicsit.
Még itt töltünk két napot, de még a házon belül sem szeretkeztük. Azt nem értem miért…tudom már. Direktbe kínoz. De nekem elvonási tüneteim lesznek…hisztis leszek. Na de várj csak, majd Görögországban…
Nagyon szép nászutas lakosztályt kapunk szív alakú ággyal meg minden. A tengerpart is nagyon közel van, de medence is van a hotelben, úgyhogy egy szavam se lehet. Sok ötletem van mit csináljunk, persze a fele ebből az, hogy hol szeretkezzünk. Terveim között van a medence is, jó még sosem szeretkeztünk medencében, még otthon sem…na meg a tengerparton is biztos jó lehet. Meglátjuk hol tudom elkapni. De most látom csak, ahogy kimegyünk a teraszra, van egy jakuzzi. Nagyszerű…ebben is csinálhatnánk. Tényleg elvonásom van…
|
| Saya | 2011. 07. 04. 00:44:53 | #14768 |
Karakter: Megan Hoa
A szobámban Cody az ágyon ülve nézi, ahogy pakolok. Kicsit közelebb megyek, mire leránt az ágyra. A hátamra fektet, és végig simít az arcomon. Ez tetszik. Nyakamba csókol, de mikor már kicsit boldognak érezhetném magam, hogy még velem van, felül. Most mi van?
-Cody…? –felülök hozzá simulva- Mi a baj? –simogatom közben az arcát.
-Semmi…fáradt vagyok. –a mosolya nem valami meggyőző.
-Nem hiszem, hogy csak ez a baj…-még mindig az a hülye leánybúcsú?
-Meg! Nem jönnétek le? –kiabál fel apa nekünk.
-Menjünk. –megfogja a kezemet, és elindulunk lefelé.
Cody ezután már nem sokat marad, de apu nem is örülne. Kikísérem a kocsihoz. Megcsókol, és már szállna is be, de én nem akarom csak így elengedni.
-Szeretlek! –jó szorosan megölelem.
-Én is…-csak ennyi? Megcsókolom újra, hátha…
-Hiányozni fogsz…
-Te is nekem. –tényleg? Mert nem úgy hangzott.
Kihajol az autóból és ad egy puszit, aztán megy is.
Ez nagyon megalázó volt. Gondolkodtam, hogy rákérdezzek-e vagy sem, hogy mi a baja, de én nem az a típus vagyok, aki könyörög a szeretetért. A menyasszonya vagyok vagy mi a fene, hát tényleg nem kaphattam volna ennél többet? Ki tudja, hogy mikor látjuk újra egymást, és csak pár szó, meg egy kis puszi? Ennyit érdemlek? Nem vagyok már fontos neki? Szerintem csak szimplán szeret megbántani…Annyira utálom ilyenkor.
Másnap nem jelentkezik, ezért lenyelve a büszkeségemet küldök neki egy sms-t. Fél óra múlva sincs rá válasz…Még egyet küldök, aztán újra…és újra…és újra…és…
Elegem van! Ez volt az utolsó, én most már nem keresem. Ki tudja, hol van, vagy éppen kivel…Kihez akarok én hozzámenni? Néha olyan, mintha neki ez egyáltalán nem lenne fontos, sőt én sem…De mi van, ha baja esett, miközben én itt szidom? Talán egy kórteremben fekszik.
Annyira kimerülök az aggódásban, hogy alig van erőm elmenni zuhanyozni. Már majdnem sírok, mikor lefekszem aludni, de még ahhoz is fáradt vagyok…Elalszok.
Mi ez? Egy álom, vagy valaki tényleg a nyakamat csókolja? Ki…?
Cody…Édesen csókol meg, mikor kinyitom a szememet. Mi tartott eddig? Ilyennek kellett volna lenned akkor is, mikor elmentél.
-Cody, mit keresel itt? –nagyon meglepett.
-Pszt…nem kéne, hogy az apád megtudja, hogy itt vagyok. –mosolyog- Mellesleg ezt az erkélyajtót máskor bezárhatnád…-ugyan minek? Apám jövő héten szerelteti fel az új biztonsági rendszert, ami egy kisebb vagyonba került. A kapun sem fog átjutni senki, szóval szerencséd van. Meg amúgy is…hamarosan visszaköltözöm a házunkba, ott meg százegy százalékos biztonságban leszek.
-Miért nem válaszoltál egy sms-re sem? –kérdezem, közben felülök.
-Nem voltam otthon, és a töltőn felejtettem. Ne aggódj, nincs semmi bajom. –magához akar húzni, de most én nem akarom, és bemakacsolom magam.
-Hol voltál?
-Kosarazni a parkban. Próbáltam lenyugodni…nem a leánybúcsún gondolkodni. –eldőlve a plafont kezdi bámulni.
-De én…-mielőtt befejezném, felül és folytatja helyettem.
-Tudom…csak bosszantani akartál. De akkor is azon agyalok, hogy meddig fajult volna ez az egész, ha nem vagyok ott, ha nem állítom le a bulit. Tudod milyen szar volt látni, hogy más pasi nyalogat? –és nekem tudod milyen érzés, hogy prostinak nézel? -De tudod mi a helyzet? –rám néz, és én is rá- Rájöttem, hogy szükségem van rád, na meg elég fájdalmat okoztam már neked, úgyhogy ezt most én is elnézhetem, ha nem lesz több ilyen…-nem lesz, de jó tudni így utólag, hogy miken filóztál…Nem mintha nem sejtettem volna.
-Te meg nem mehetsz többet nélkülem bulizni. –jelentem ki.
-Meg van beszélve. –mosolyodik el- Jobban bejön neked az a Yong srác, mint én? –a nyakamba csókol -Úgy tűnt cseppet sem közömbös neked…-szemüveg?
-Miért foglalkozol ezzel? Szeretlek mackó, nem érdekel más…-ha tetszene, az ő menyasszonya lennék, és nem a tiéd. Én szakítottam vele pontosan azért, mert nem volt kellő érzelmi háttér, de ezt most nem fogom neki ecsetelni. Beszélni sem akarok róla, csak kettőnkről. Mert most csak mi vagyunk, és senki más…
-Én is…szeretlek…-megcsókol, közben hátra is dönt. De…
-Mmmm...-így nem tudok beszélni, szóval eltolom magamtól- Cody…tudod, hogy nem szabad most, ha apám felébred, és megtudja, hogy itt vagy…
-Menjek haza? –kérdezi letörten.
-Ha tudsz jó korán kelni, hogy kiosonj, akkor nem kell. –válaszolom.
Nehéz úgy elaludni, hogy csak egy szál boxeralsóban fekszik mellettem, de olyan jó hozzábújni, miközben átölel, hogy csak sikerül elaludnom.
Reggel nagyon korán kelünk, olyan hat körül, nehogy lebukjunk. Csókokkal keltem őt, hogy elviselhetőbb legyen az ébredés. Nehezen búcsúzunk el az erkélyen. Egyikünk sem akarja, hogy ő elmenjen, de muszáj…ha már nem buktunk le…
Pár nap múlva elérkezik a próbavacsora ideje. Pontosan érkezünk az étterembe, de látom, hogy Cody szülei még ennyi várakozásnak sem örültek. Vajon mikor jöttek?
Cody rögtön feláll, és köszönt engem, sőt még leülni is segít. Milyen udvarias. Még a számlát is ő fizeti. Szép és jó is lenne minden, ha a szülők a nászúton nem kezdenének el vitázni.
-Elég! Eszméletlen rossz ötlet volt ez az egész próba vacsora…ti mondjátok, hogy fiatalok vagyunk még a házassághoz, meg szinte még gyerekek, most mégis ti viselkedtek gyerekesen. Nem érdekel, hogy nem akarjátok, hogy összeházasodjunk, mert ebbe semmi beleszólásotok. Mi döntöttünk így, mert szeretjük egymást. Ezt azt hiszem, már eleget bizonyítottuk…és most szerintem jöhet a desszert, veszekedés nélkül, aztán mehetünk haza…-édesem…
Összekulcsolom a kezünket, mert olyan büszke vagyok most rá. Nagyon szeretem.
A desszert után indulunk haza, de anyu még megköszöni Codynak, hogy ő fizette a vacsorát. Még a lelkére is beszél, hogy ő se csüggedjen. Cody kifizeti a számlát, aztán az étterem előtt köszön el tőlem.
-Hamarosan újra együtt leszünk, és már a feleségem leszel. Ne szomorkodj a vacsora miatt. –simogatja meg az arcomat- Szeretlek! –lágyan megcsókol.
-Én is mackó…-megölelem őt.
Mivel a többiek már mennének, nekünk is mennünk kell.
Otthon azon agyalok, ami ma történt , na meg azon, amit nemrég mondott…Tényleg azt hitte, hogy meg tudnám csalni? Ha meg akartam volna, akkor a csókot is hagytam volna, de ezt ő valahogy nem fogja fel. Mindjárt itt az esküvő…Valami eszembe jutott…
Gyorsan átöltözök, és magamhoz veszek még valamit. Igen, ez kelleni fog.
Kocsiba ülök, és egyenesen haza hajtok. Haza…Igen, a közös otthonunk a haza, nem a szüleim háza. Vagyis az is, csak az már másként. Ez az igazi.
Dudálni kezdek, és látom, hogy elhúzódik résnyire a függöny, vagyis látja, hogy én vagyok.
-Meg! –rohan ki a kertbe, mert közben beállok az útra.
-Szia daddy bear…-kiszállok a kocsiból, hogy egy csókkal köszöntsem őt.
-Végre kettesben…-csókol meg újra, aztán a levegőbe emelve pördít meg. Nem tesz le, mert előbb a hasamat csókolja meg- Fogytál? –letesz.
-Nem, szerintem te lettél erősebb. –nevetek, aztán ellépek tőle- De nem azért jöttem, amire gondolsz, viszont ennek a testmozgásnak is örülni fogsz…-kiveszem a hátsó ülésről a labdát.
-Jaj Meg…-elmosolyodik.
-Játsszunk! –mosolyogom kacéran
A parkba gyalog megyünk, mert bár otthon van a kertben egy palánk, mégis csak a parkban „ismerkedtünk meg”. Cody a vállamat ölelve jön mellettem, mert én útközben a labdát pörgetem. Néha kapok puszit, vagy csókot is.
-Ha te nyersz, veled töltöm az éjszakát…ma…Ha én nyerek…-sóhajtva a földre nézek- akkor bocsánatot kérsz tőlem, mert lightosan lekurváztál…
-Mi? Én? Mikor? –lép közelebb, és felbiccenti a fejemet.
-Sok minden lepereg rólam, de senki sem, még te sem kételkedhetsz abban, hogy csak téged szeretlek, és nem lennék képes megcsalni. Te vagy az egyetlen olyan férfi, aki iránt érzek valamit, és akivel hátra lévő életemben ágyba akarok bújni. Ha te kételkedsz bennem, mondjuk azért, mert te megtennéd…-befogja a számat.
-Én sem, soha. –leveszi a kezét, és megcsókol- Baby, hiszek neked, és ha téged megnyugtat az, hogy bocsánatot kérek, akkor megteszem. Bocsáss meg nekem, ha megbántottalak. Te is megbántottál, de már vezekeltél. – nevet, aztán kapcsolok.
-Úgy érted, hogy…Ha most azt mondod, hogy megbocsátasz, mert leszoptalak, esküszöm, hogy nagyon megverlek. –ütök bele a mellkasába.
-Au…dehogy mondom. –szisszen fel, aztán megint elmosolyodik, én meg a hátára ugrok.
-Van még egy húzásod, és lefújom az esküvőt. –szorongatom a nyakát.
-Értettem Hoa kisasszony, és nem lesz…-még mindig nevetsz, jól van, akkor harapjunk csak a nyakadba…jó erősen- Meg, ne bánts! –letesz a hátáról, de csak azért, hogy a karjaiba zárjon.
Rég nevettünk ennyit, még a kosarazást is csak elvicceljük, bár az is igaz, hogy hagyom Cody-t kibontakozni. Akármilyen trükköt kérek tőle, megcsinálja. Annyira büszke vagyok rá, nagyon tehetséges.
-Na jó, mondjuk, hogy te nyertél. –mosolyogva hozzá bújok.
-Szóval én nyertem…Mondanám, hogy le sem játszottuk a meccset, de túl jó a díj ahhoz, hogy ezt mondjam. –egy padra ülve, az ölébe kapva kezd csókolni.
-Macikám, ezt te benézted. –túrok a hajába- Veled töltöm az éjszakát, a szobánkban, az ágyunkban, de nem lesz szex. –adok egy puszit az orrára.
-Ne már. –néz rám szomorúan- Egy kicsi sem?
-Mi az, hogy kicsi? Nincs csak kis szex…-nevetem ki.
-Mondjam máshogy? –egyik keze combjaim közé csúszik, de elveszem onnan.
-Menjünk haza aludni. –sorry…
Legalább megint együtt aludhatunk. Boldog vagyok mellette.
Pár nap és elérkezik az esküvőnk napja.
Nagyon sok dolgom van még így is, mert három helyszínen is összeházasodunk. Igen, kissé nagyon megbonyolították, mert először az anyakönyvezető előtt, aztán a templomban, mert a szülők ragaszkodtak az egyházi esküvőhöz annak ellenére, hogy én személy szerint nem vagyok túl vallásos, és aztán jöhet az esti, kerti esküvő, amit mi szeretnénk. Így jött össze, hogy három ruhám is lesz, mert nem szeretném, ha Cody bármelyik esküvőnk előtt is látna a ruhában.
Az esküvői meghívónkat nézegetem, mert egy-egy példányt eltettünk emlékbe, ő is, én is. Mindig megmosolygom. Nem hittem volna, hogy valaha „Mrs Mackó” leszek…még ezen is nevetnem kell. Annyi minden lepereg előttem, mintha csak visszanézhetném az életemet egy filmen. Bánat és boldogság, szép és rossz emlékek…Összeköltöztünk, nap, mint nap egymás mellett ébredünk és térünk is nyugovóra. Egyesek nem tudnák eléggé értékelni, hogy a szerelmükkel lehetnek, természetesnek vennék, de mi igen. Mi tudjuk, hogy milyen a másik nélkül élni…nélküle élni egy olyan életet, ami csak felszínből áll, ami nem is igazán élet. Én hálás vagyok minden percért, amit Cody mellett töltök, és azokért az együtt töltött pillanatokért is, ami csak a miénk. A mi kapcsolatunkról már akkor mindenki lemondott, mikor még el sem kezdődött, mi mégis harcoltunk, és most nézzenek csak oda, hol tartunk…
Elérkeztünk a kapcsolatunk egyik fordulópontjához, ahhoz a ponthoz, amikor már a világ előtt papírral is bizonyíthatjuk, hogy összetartozunk. Büszke vagyok erre a szerelemre, mert nem választhatta el sem idő, sem kontinens, sem az emberek, sőt még mi magunk sem…
Szerelem? Nem, ez több annál…Hogy nevezhetné az ember azt az érzést, amit a másik iránt úgy érez, mint én iránta? Ha nincs velem, hiányzik, ha velem van, kevésnek érzem, nem tudok betelni vele, ha szomorú, én is az vagyok, ha mosolyogni látom, úgy érzem, hogy én is boldog vagyok…Az egyetlen ember a földkerekségen, aki ismer kívül-belül, tetőtől-talpig.
Ezek az érzések bennünk élnek, ha akarjuk, ha nem…küzdhetünk ellene, de hiába, mert csak egyszer jön el az életünkben, és akkor rádöbbenünk, hogy igen, ez az…Én már régen nem küzdök, átadtam magam ennek a kapcsolatnak, és ma igazolást nyerek az őszinteségéről…
-Megan, kicsim, indulnunk kell. –jön be anya a szobámba. Ő is már fel van öltözve.
-Igen, megyek már. –fordulok felé mosolyogva.
-Csodaszép vagy…-néz végig rajtam, mert már rajtam van az első ruha .
-Köszönöm. –megölelem.
Lemegyünk, ahol apu is megdicsér, de nem bírja ki, hogy…
-Ugye tudod, hogy annak ellenére, hogy most igent mondasz, és a templomban is igent mondasz, az este utolsó ceremóniáján még mindig mondhatsz nemet? –jaj apa…
-És ugye tudod, hogy ez nem fog bekövetkezni? –mosolyogva megigazítom a nyakkendőjét.
-Reméltem kislányom, mert én csak egy valamit szeretnék, hogy te boldog légy. –egy puszit ad a homlokomra- Ettől függetlenül te mindig is az én egyetlen gyermekem leszel, így férjes asszonyként is meg foglak védeni. Apukádra mindig számíthatsz. –mosolyodik el.
-Tudom…tudom, és köszönöm. –megölelem, de mielőtt még sírásba fulladna az indulás, elindulunk.
Cody már a hivatal kapuja előtt vár rám, és mikor megállunk a kocsival, azonnal oda siet köszönteni.
-Meg! –szorosan magához ölel, el sem akar engedni, csak mikor végig néz rajtam- Hogy lehetsz ennyire gyönyörű? –megcsókol.
-Fiam, ez még túl korai…-szól rá apám, kicsit széthúzva minket.
-Bocsánat, csak nagyon hiányzott már…-mondja, majd rám néz- Hiányoztál…
-Te is nekem. –simogatom meg az arcát.
-Hoztam neked valamit. –nevetve elővesz egy mackópárt.
-Hát ezek? –én is elnevetem magam.
-Nagyon aranyosak, de már így is késésben vagyunk…-terelget be apu, én meg odasúgom Codynak, hogy otthon majd kitesszük a macikat.
Az itteni szertartás nem túl megható, inkább csak hivatalos. Csak a szüleink, és a tanuk, Hyori és Kwon, na meg persze a kisfiúk van jelen. Ezután megint el kell válnunk, mert át kell öltöznöm a templomi esküvőhöz. De…
-Kislányom, gyere már. –szól rám apa újra, mikor minden második lépés után csókolózásba kezdünk Cody-val.
-Mennem kell édes…-mondom két csók között.
-A feleségem vagy, most már nem vehet el senki tőlem…-csókol tovább.
Hát még nem egészen, hiszen az összes hivatalos papír az esti kerti partin vár ránk. Az anyakönyvvezetővel megbeszéltük, hogy a hivatalos szöveget elmondhatja, de a papírt csak este írjuk alá. Oké, a templomban igent mondok, de az meg semmi hivatalosan…
-Megan! –kiabál újra apu, szóval megyek is.
-Várj rám a templomban! –szólok még Cody-hoz, aztán megyünk.
A templomi sem túl romantikus, az olyan erőltetett inkább…Főleg, hogy Koreában nem ilyen vallás van, de mivel a szüleim már régen itt élnek, és Cody szülei is így szeretnék, hát lesz ilyen is. Ezután egy kisebb parti vár ránk, főleg a koreai rokonok miatt, mert apám meg akarta mutatni, hogy igen is tud elegáns esküvőt szervezni a lányának.
Gyönyörű a terem, és itt legalább el is fér minden koreai rokon.
Persze itt sem lehetünk kettesben, csak úgy mutatóba, hogy igen, házasok vagyunk. Hyori-ékkal is csinálunk közös képet, bár Kwon nem örül neki, mert történt egy kis baleset. A kisfiúk rá borított egy jó nagy pohár bort, így kénytelen volt átöltözni abba a farmerba, amit hirtelen tudtunk neki keríteni Cody szekrényéből. Nem igazán vannak egy méretben, Cody magasabb is, így kissé furcsán áll neki.
Ahogy a szobámban készülődök, miután a fodrász kicsit helyrehozza a frizurámat, arra gondolok megint, hogy mennyi minden van a hátunk mögött.
-Anya, lemész? –kérdezem, mikor már az utolsó igazításokat is megcsináltuk a ruhámon.
-Igen, lassan ideje lesz, de miért? –megfogja a kezemet.
-Megmondanád Cody-nak, hogy szeretem, és kicsit több volt, mint öt? –nevetek kínosan.
-Több, mint öt? Ezt hogy érted? –néz rám anyu értetlenül.
-Ő érteni fogja. Jobb, ha mindent tud rólam, ő is őszinte volt, lelkiismeret furdalásom lenne…
-Jól van. –ad két puszit- Nagyon szeretlek kicsikém, és örülök, hogy találtál valakit, vagyis újra megtaláltad azt a valakit, akivel igazán boldog lehetsz. Cody vigyázni fog rád, de ha kell, mi is segítünk neki. Mindig a kicsi lányunk leszel. –jaj anya…
-Ne sírj, mert akkor én is sírni fogok, és a sminkesnek nem lesz ideje újra csinálni a sminkemet. –megölelem őt.
Lemegy, én meg egyedül maradok a szobában. Ránézek arra a kis órára, amit Hyori-tól kaptam. Az esküvőig számolt vissza…
Már indulnék, mikor meghallom, hogy pityeg a telefonom. Cody írt…
„Kit érdekel, hogy 5, vagy több…Egy valami érdekel, hogy én voltam az első, és én vagyok az utolsó. Szeretlek te kis hazudós, szóval gyere le, mert ha én megyek fel érted, akkor egy órát késni fogunk…”
-Cody…te kis perverz. -megmosolyogtatott.
Ránézek az ágyunkra, hogy tökéletes-e, de igen. Ahhoz képest, hogy tíz perces munka…Codynak ennél sokkal kevesebb kell majd, hogy ledobjon róla mindent, de remélem, hogy azért megnézi legalább…Akkor menjünk…
-Álljanak fel! –mondja a szertartásvezető a meghívottaknak, ami azt jelenti, hogy elindulhatok. Nagyon szépre megcsinálták a kertünket, igazán hangulatos. Jó ötlet volt itt tartani az esküvőnket. Cody nem fordul meg addig, míg oda nem érek. Ez az én kérésem volt, bár látszik, hogy nehezen bírta ki, mert mikor megfogom a kezét, érzem, hogy remeg. Izgul?
El sem hiszem, hogy itt vagyok, vagyunk…
Minden rendben megy, ahogyan annak lennie kell, majd jön a nagy kérdés…
-Megan, elfogadod az itt megjelent Cody-t, hűséges leszel hozzá jóban, rosszban, betegségben és egészségben, szegénységben és gazdagságban? –kérdezi a szertartásvezető először tőlem.
-Nem…-mosolyodok el, de hallom, hogy mögöttem mindenki szörnyülködni kezd, még apu is, pedig neki örülnie kéne.
-Meg, kérlek…-kezd bele Cody ijedten, de nem értem…Még be sem fejeztem. Megköszörülöm a torkomat, aztán folytatom.
-Nem egyszerűen igen, hanem teljes szívemből igen…Igen. –ismétlem meg újra, és hallom, hogy a tömeg is megnyugszik. Hát ez vicces volt, nem is gondoltam volna…
-És te Cody, elfogadod az itt megjelent Megan-t, hűséges leszel hozzá jóban, rosszban, betegségben és egészségben, szegénységben és gazdagságban? –kérdezi most tőle.
-Igen. –mondja határozottan, majd megszorítja a kezemet.
Elénk teszik a lapot, ami a hivatalos házassági szerződésünk. Először én, aztán Cody, majd a tanuk írják alá.
-Ezennel önöket házastársaknak nyilvánítom, és engem ért a megtiszteltetés, hogy először mutathatom be önöknek Mr. És Mrs. Jonas-t. –az emberek tapsolni kezdenek, közben Cody megcsókol. Mondtam neki, hogy a koreai rokonok miatt csak szájra puszit kérek, de most annyira boldog vagyok, hogy hagyom neki, hogy még egy kis nyelvjátékot is bevessen.
A ceremónia után kezdetét veszi az ünneplés. Én felrohanok átöltözni egy kényelmesebb ruhába, és csak azután csatlakozom. Cody csak ingig vetkőzik, neki ennyi kényelem jár.
Miközben kedvenc koreai énekesen zongorázik, Cody felkér táncolni. Mosolyogva táncolunk egymás szemébe nézve, néha elcsattan egy-egy csók is. Olyan, mintha végre megpihenhetnénk…Elértünk valahova, elértünk valamit, amiért annyit küzdöttünk, és amit olyan nagyon akartunk...
Az est zárásaként lámpásokat engedünk fel koreai hagyományok szerint. Bele írhatjuk egy-egy kívánságunkat, amit szeretnénk, hogy teljesüljön.
-Mit írtál bele? –kérdezi Cody a fények után nézve.
-Nem mondom meg, mert akkor nem teljesül…-bújok hozzá letörölve egy könnycseppet az arcomról. Igazából nem kívánságot írtam rá, csak az ő nevét, mert szeretném, ha örökre együtt maradnánk.
-Én csak három betűt írtam rá…de azt hiszem, hogy már teljesült is…-szorít jobban magához.
Nem lehet igaz…Felnézek rá csodálkozó tekintettel. Ő is csak a nevemet írta volna?
-Szeretlek…-mosolygom.
-Én még jobban szeretlek. –megcsókol.
A tánchoz újra át kell öltöznöm, de most már csak egy egyszerűbb fehér ruhát veszek fel. Candy feljön elköszönni, mert most sokat kell pihennie, és Dany is fáradt már. Megköszönöm, hogy eljött és sok boldogságot kívánok a babához. Baba…Hyoriéknak is mennie kell, mert a kisfiúk nagyon nyűgös. Nem csodálom, hiszen már éjfél felé járunk…Tőlük is elköszönök, aztán megyek le.
Közben lent kész koncert hangulat alakult ki, ahogy látom, szóval én is csatlakozom a bulihoz. Az énekes felhív a színpadra, és Cody rábólintása után repülök is. Amúgy is felmentem volna, de anyám szerint egy férjnek azt kell hinnie, hogy ő irányít. Ő már csak tudja, több mint két évtizede feleség…
Az egyik szám közepén úgy néz ki, hogy puszit fogok kapni…
Ezt nem utasíthatom vissza, hiszen ő a világon a legnagyobb kedvencem, az én bálványom. Viszont nem akarom, hogy Cody féltékeny legyen, így odasúgok az énekesnek, hogy…
Lemegy a színpadról, és Cody arcára is nyom egy puszit, amin mindenki jót kacag, még maga Cody is. Annyira bolond, és aranyos, ha nem lenne Cody, biztosan őt vinném haza, de mivel 1.) van Cody ; 2.) az énekes nem jártas abban, amiért én hazavinnék egy pasit ; 3.) a férjembe vagyok szerelmes, így ma csakis Codyt viszem haza. Haza? Ide fel a szobába, hiszen itthon vagyunk. Furcsa, de tényleg olyan, mintha nem lenne más a világon, csak ő…
-Felmegyek a szobába, tíz perc után gyere utánam…-súgom Cody fülébe, és indulnék is fel…
-Meg, várj! Nézz be előbb a vendégszobába…-jól van, ezen ne múljon.
Mikor megérkezek, tátva marad a szám. Életemben nem láttam még ennyi rózsát egy helyen. Egy kis kártya van rajta, nézzük csak…
„ 735 nap, 735 szál rózsa. 2 év és 5 nap az, amióta boldoggá teszel, 2 éve újra együtt és 5 napig akkor. Tiszavirág életűnek indult, most mégis örökre szól…Nem tudok jobb szót rá, de te is tudod, hogy a szó mögött 5 év van: Köszönöm. „
-Mackóka…Már nem is haragszom rád, hogy Megan Hoa Jonas-sá tettél, pedig utálom a vezetéknevedet…-nevetek magamban.
A szobánkba érve bekapcsolom a látvány mécseseket. Igen, ez biztonságosabb, mint az igazi, és biztos az is, hogy nem gyulladunk fel. Lemosom magamról a sminket, beállok fél percre a zuhany alá abban reménykedve, hogy valaki csatlakozik, de semmi…
Csak egy bugyit veszek fel, és egy kiskabátot, mert picit lehűlt a szobában a levegő. Esni fog?
Lenézek az ablakon, és látom, hogy Cody az anyukájával beszélget. Ez hosszú lesz…
Ledőlök az ágyra pihenni, de…elalszom…
Vízcsobogásra ébredek. Felülök az ágyon, és a fürdő ajtaja felé nézek.
Pár pillanat múlva Cody lép ki rajta egy törölközőt maga elé tartva.
-Felébredtél? –kérdezi mosolyogva.
-Igen, de fel is kelthettél volna…-ránézek az órára, és látom, hogy csak 10 percet aludtam- Közelebb jössz? –térdelek fel az ágyon felé nyúlva, mire tesz pár lépést, hogy átöleljen, és megcsókoljon. Ez a világ legszebb évfordulója, és még csak most kezdődik az este…
|
|
