|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2012. 02. 13. 23:24:11 | #19200 |
 Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
Meg hazaérkezik, és meglátja mi mindennel készültem, azonnal felmegy készülődni. Éppen a gyertyákat gyújtom az asztalon, mikor lejön…
- Hűha… - nézek végig rajta, a kezemet meg majdnem megégetem, mert alig tudom levenni róla a szememet…gyönyörű, szexi, észveszejtő, és még sorolhatnám…
- Köszi… - kapok egy puszit az arcomra - Mi ez a nagy készülődés? Mit ünneplünk? – kérdezi, közben kihúzom neki a széket, hogy lecsüccsenjen.
- Semmit…még… - mosolyogva leülök.
- Ezt hogy érted? Van valami, amiről nem tudok? – nem…nincs…
- Tudod, hogy hamarosan bővülhet a családunk, és gondoltam… - nehogy hagyd, hogy befejezzem, tényleg…
- Szóval ez az egész csak látszat és arra megy ki a játék, hogy rábólintsak a babára? – most hova akarsz menni? - Tudod ehhez kicsit több kell, mint egy szép vacsora.
- Nem így értettem… - sóhajtok - Mondd ki, hogy nem akarsz gyereket tőlem, és lépjünk túl ezen, mert én már belebolondulok ebbe a bizonytalanságba. És nem, nem ezért akartam veled vacsorázni, csak gondoltam megleplek, hogy mosolyogni lássalak, de úgy látszik én még ezt is el tudom cseszni… - az asztalra könyökölve hajtom a fejemet a kezeimbe.
- Cody… - megölel, és azonnal vissza is ölelek - nem akarlak téged kínozni, de olyan bizonytalan vagyok…Egyrészről fáj a múlt, és félek attól is, hogy a kapcsolatunk megváltozik…A házasságunk alapja a szex, és egy baba mellett nem lehetne ott és akkor egymásnak esni, ahol, és amikor csak akarunk. Másfelől meg elképzelem, ahogy a babával játszol, és… - ne is mondd tovább.
- Meg… - nézek rá, de nem tudok mit mondani.
- Tudod mit szeretek jobban a csókodnál? Mikor előtte a szemembe nézel, és egy pillanatra elfelejtem, hogy létezik más is a világon rajtad és rajtam kívül. – és meg is mutatja. Az ölembe ül, és a hajamba túrva néz a szemembe, majd megcsókol.
- Hanyagoljuk a témát, igaz? – én megértem ha nem szeretné, csak akkor is fáj…
- Lehet, hogy elhamarkodottan mondom ki, de jól van…Babát akarok tőled. – komolyan?
- De ha nem vagy benne biztos, én nem erőltetek semmit. – simogatom - Imádnám a babánkat, mindennél boldogabb lennék, ha apa lennék, de nem azon az áron, hogy boldogtalan leszel... – mondom komolyan.
- Ha nem változik semmi az életünkben, ha szeretni fogsz nagy hassal is, és ami fontosabb a babánkat is, nem leszek boldogtalan. Félek ettől a dologtól, igen, de segítséggel menni fog, mert te segítesz majd, igaz? – de édesen tud nézni.
- Ez nem lehet kérdés, és az sem, hogy mennyire szeretlek már most titeket, pedig a kicsi még csak tervben van. – ölelem magamhoz jó erősen - El sem hiszed, hogy mennyire… - kicsit fojtogat a sírás, annyira örülök, még a hangom is elcsuklik…
- Mennyire? – ad a homlokomra egy puszit.
- Boldog vagyok… - egy könnycsepp folyik le az arcomon, úgyhogy hozzábújok, ahogy lehet, hogy ne lássa - Meg sem érdemellek… - szeretlek…
- Dehogy is nem. – magára emeli a tekintetemet…már nem sírok… - Nagyon jó vagy hozzám, és sokat változtál előnyödre is. Na jó…kicsit sexmániás maradtál, de nekem ez pont így jó. – elmosolyodok, ahogy elneveti magát - Ugye tudod, hogy ezzel egy új szakaszba lép az életünk, amivel sokkal több dolgunk lesz? – persze! És alig várom!
- Együtt mindent megoldunk, ígérem. – gyengéden csókolom meg.
Most már nyugodtan és boldogan vacsorázunk meg, aztán elindulunk fel a szobába.
- Olyan szép…lefényképezem. – hirtelen rám néz, és…ohh basszus a kamera. Elöl felejtettem…
- Meg… - megyek közelebb, és folytatnám, de nem hagyja.
- Semmi baj. – mosolyog - Téged ez tényleg felizgat?
- Engem minden felizgat, ami veled kapcsolatos. – nyakát csókolom hozzá bújva.
- Szeretnéd? – veszi fel az asztalról a kamerát…pedig most nem is akartam…
- Ez komoly? Nem szeretném, ha újra veszekednénk emiatt… - mosolyodom el kínosan.
- Nem fogunk, ha jól leszel. – harap a számba - Ha te már így kitettél magadért, én is engedhetek.
- De tényleg? – tényleg nem akarok veszekedni…
- Ne dumálj annyit… - megcsókol, közben felvételre állítom a kamerát, és az éjjeli szekrényre teszem.
- Nagyon szerelmes vagyok beléd… - simítom félre a haját, hogy nyakát tudjam csókolni.
- Én is beléd… - reméltem is…
Fantasztikusat szeretkezünk…ebből biztos jó felvétel lett.
Mi ez a csipogás!? Biztos a kamera az…Kinyitom a szememet, és látom babym is felébredt erre a hangra. Azonnal meg is csókolom.
- Jó reggelt maci… - nyújtózik egyet - Megyek letusolok, aztán csinálok egy kis reggelit, mert farkas éhes vagyok… - milyen jó ötlet…
- Megyek én is baby.
- Cody…tudod, hogy az orvos javasolta, hogy már használjunk óvszert? – kérdezi már reggeli közben.
- Ez mit jelent? – nem igazán értem…
- Talán semmit… - megfogja a kezemet és a hasára teszi - talán mindent… - milyen titokzatos vagy ma reggel…várjunk csak…Lehet, hogy terhes!?
Mielőtt ki tudnék rohanni hozzá a konyhába, csörögni kezd a telefonom. Az edző? Mit akarhat? Felveszem, és ez most nagyon rosszkor jött…a francba…
- Mit akart? – kérdezi kicsim. Nem fogsz örülni…
- Azt mondta, hogy… - nagy levegő - hogy szeretné, ha módosítanánk a szerződésen és a tavaszi időszak után beállnék őszig állandóra…
- Mi van? És te erre mit mondtál? – mérgesnek tűnsz…
- Mit mondhattam volna? Szerződésem van, ő a főnök, Meg…
- Melletted aztán lehet családot tervezni… - igen, határozottan dühös - Vegyem be? – kérdezi a fiókból elővéve egy esemény utánit.
- Ne csináld ezt…Nem egy szelet kenyérről beszélünk, hogy naponta változtassunk azon, hogy akarjuk vagy sem…
- Igen, de tegnap azt ígérted meg, hogy nem kell egyedül végig csinálnom. Egy rohadt szemét vagy! – felém dobja a tégelyt, de a mögöttem lévő üveges szekrényt sikerül eltalálnia, és az üveg össze is törik…
- Eszednél vagy? Megint törni-zúzni fogsz? Az aztán megold mindent… - mondom felkapva a vizet.
- Szeretnéd? Mert akkor az első a nagy arcod lesz, amibe beletaposok… - kicsit ledöbbenek erre… - Egy darabig most ne szólj hozzám! - felmegy…
Úgy kezdek neki az edzésnek pár nap múlva, hogy szinte nem is beszélgetünk, mert annyira haragszik rám. Csak pár hónapról van szó, mert lesérült az egyik fő játékosunk…aztán újra csak az övé vagyok…De nem érti meg. Esténként is úgy fekszünk egymás mellé, mintha kényszerből aludnánk együtt…az ágy két végében…
Két nap, és Meg lebetegszik. Elmegyek gyógyszerekért a patikába, és veszek még egy terhességi tesztet is…
- Hogy vagy? – kérdezem a hátát simogatva, mikor visszaérek.
- Hogy lennék? Végig hánytam az éjszakát, lázas vagyok…Hülye kérdéseid vannak… - jól van nah, csak érdeklődtem…
- Biztos, hogy a hányás a betegség miatt van, és nem más miatt? – bújok hozzá.
- Menj edzésre, és hagyj békén… - ne csináld már…
- Ma nem megyek sehova, nem hagylak így itt, ha akarod, ha nem… - csókolok a nyakába - Voltam a patikába, kiváltottam a gyógyszereket, és vettem még valamit… - végre idenéz - Terhességi teszt… - lóbálom a zacsiban.
- Nem! – felül - Nem vagyok terhes…nem lehetek az… - miért?
- Bevetted a…? – megrázza a buksiját - Akkor meg megvan az esélye…Nézzük meg… - léci…
- Nem! Hagyj aludni! – jól van…nem lehet vele ilyenkor beszélgetni, meg semmit sem. Lefekszek mellé, és hagyom aludni. Nem tudom mennyi idő telik el, de hirtelen felül…a frászt hozza rám…
- Mi a baj? – kérdezem.
- Álmodtam…azt, hogy terhes vagyok… - akkor…
- Megnézzük? – fogom meg a kezét. Bólint és felkel az ágyból - Ha segítség kell, vagy bármi, akkor én…én itt leszek kint. – úgy segítenék…
- Cody…azt hiszem, hogy pisilni egyedül is tudok. – bakker persze, veregess vállon, mint egy pisist…
- Na? Naaa? – kérdezem izgatottan, mikor kijön.
- Pár percet várni kell… - hát jó…leül az ágyra, aztán én is. Az órát nézzük végig - Mi lenne, ha egyszerre néznénk meg? – letelt az idő!? - Ott van a mosdó szélén… - rendben.
- Menjünk… - a kezét fogva megyünk be, aztán a mosdónál megállunk.
- Háromra megfordítom, de te nézz rá először… - bólintok…olyan izgatott vagyok… - Egy… - kérlek, legyen terhes… - Kettő… - kérlek, Istenem…
- Három. – mondom ki én, és Meg megfordítja...
- Na? – kérdezi csukott szemekkel.
- Nem vagy terhes… - mondom csalódottan…vagyis inkább nagyon szomorúan.
- Tényleg? – mintha megkönnyebbült volna…
Fogom magamat, és lemegyek a hátsó kertbe dobálgatni. Kemény edzést tartok magamnak…Sorra dobok a palánkra és egy se megy be. Még az a kurva ziccer sem…huszadjára!? Na jó, nem vagyok ideges…dobáljunk büntetőket…de ezek se mennek be!!!
- A kurva életbe! – üvöltve vágom teljes erőből a palánknak a labdát, aztán leülök, és felhúzott térdeimre hajtom a fejemet.
Könnyek gyűlnek a szemembe…de a sírástól nem lesz jobb. Épp a szememet törölgetem, mikor Meg mögém térdelve ölel át, és csókol a nyakamba.
- Ne szomorkodj. Legközelebb összejön. – mosolyog bíztatóan elém térdelve.
- Mikor legközelebb? – nézek rá – Most megint nem akarod, sőt mintha egy 10 tonnás súly esett volna le a válladról, hogy nem vagy terhes, mert újra kosarazok… - sóhajtva a kezeimbe temetem az arcomat – Meg…én annyira szerettem volna ezt a babát…
- Tudom… - ölel át, én meg csak bújok.
- Nem próbáljuk meg mégis újra? – nézek rá reménykedve, bár tudom a választ.
- Cody…Mi lenne, ha hanyagolnánk a baba témát, míg kosarazol a csapatban és edzősködsz egyszerre? Alig látlak már most…nem akarom egyedül végigcsinálni. Szeretném majd, ha el tudnál kísérni a vizsgálatokra, és te is éreznéd, mikor először rugdos… - sóhajtok egy nagyot.
- Rendben. – tudom, hogy igaza van.
- Addig is, ígérd meg, hogy nem hajtod túl magadat. – fogja meg az arcomat.
- Ígérem…nem szabadulsz tőlem olyan könnyen… - mosolyodom el.
- Nem is akarok. – finoman megcsókol.
Dőlnék hátra, hogy folytassuk a csókot, de nem hagyja. Jajj, tényleg, hát szegénykém beteg…Felkapom, és felviszem a szobába, hogy tudjon pihenni. Befekszem mellé az ágyba, és álomba simogatom.
Míg alszik, csak jár az agyam. Olyan szép gyerekeink voltak álmomba, olyan egyszerűnek tűnt ott minden…Még mindig tisztán látom a kislány gyönyörű arcocskáját, a pisze nóziját, és a csodás szemeit, amit Megtől örökölt. Na és a kissrác…eszméletlen ari kiskölyök volt, a nagyobb srác meg…álmomban kosármezben volt.
Annyira közel jártam ahhoz, hogy apa legyek. Megint elszúrtam. Mindig elszúrom. Meg kizökkent a gondolataimból, ahogy álmomban hozzám bújik. Nézem az arcát, egy csókot adok finoman a homlokára, és elmosolyodom. Ha sose lesz gyerekünk is együtt maradunk…nem tudnám elképzelni nélküle az életemet…
Másnap Meg már sokkal jobban van. Már nem hány, nincs is hányingere, csak még fáradtnak érzi magát, és náthára utaló tünetei vannak. Így „elrugdos” edzésre. Persze nap közben többször is felhívom, hogy hogy van az én kis feleségem. A csapattal való edzés után meg megyek az én kis csapatomhoz. Őszintén szólva most nem esik túl jól gyerekek közelében lenni, de egy profi ketté tudja választani a munkát és a magánéletet.
Mint minden edzés végén, megvárom, míg minden gyereket elvisznek, mert még kicsik, hogy egyedül menjenek haza. De ma egy srácért nem jönnek…Azt mondja, hogy ma nem jönnek érte, egyedül kell hazamennie. Hát biztos, hogy nem megy haza egyedül…Hazaviszem a kissrácot. Élvezi a kocsikázást, és olyan kis cserfes…jófej a kölyök. eddig fel sem tűnt, mert még olyan kis zöldfülű a többiekhez képest…Elkísérem az ajtóig, csengetek…újra csengetek, dörömbölök az ajtón…senki.
- Will…biztos itt laksz? – kezdek kételkedni.
- Igen. – bólint - Mondtam, hogy nincs itthon senki. – remek….
- És itt ültél volna a teraszon, míg nem jön haza valaki? – ez elég fura…Nem mond semmit… - Gyere, hazajössz velem, aztán próbáljuk majd hívni a szüleidet. – mosolyogva bólint, és szinte berepül a kocsiba. Remélem, hogy Meg nem lesz kiakadva.
Belépünk a bejárati ajtón, és Meget pillantom meg egy szexi hálóingben. Rögtön befogom Will szemét…
- Szia kicsim… - mosolygok kínosan.
- Szia…sziasztok… - gyorsan magára vesz egy köntöst – Hát ő? – kérdezi értetlenül. Látom egészen más terveid voltak estére…
- Ő Will. – engedem el a kissrácot, most már szabad nézelődni – Will, ő itt a feleségem Meg. – bemutatás megtörtént, jöjjön a story – Nem jöttek érte a szülei, és hiába vittem haza, nem nyitott senki ajtót. Nem akartam egyedül hagyni… - közben bemegyünk a nappaliba, és leülünk a kanapéra.
- Értem. – mosolyog? jól látom!? – És mondd csak Will éhes vagy? – ohh már be is indult a gondoskodás…Will rámnéz, én meg csak bólintok.
- Igen. – mondja végül.
- Itt nem kell ám Cody engedélyét kérned, itt én hordom a gatyát… - „súgja” a fülébe.
- Hééé…Ne higgy neki, ez nem igaz… - mind nevetünk aztán Meg elmegy valami vacsit csinálni, én meg megpróbálom felhívni Will szüleit.
- Nem vették fel Mester? – kérdezi szomorúan.
- Ha itt vagy, szólíts csak Codynak… - mosolyogva összeborzolom a haját – Nem vették fel…de ne aggódj, itt maradhatsz, míg a szüleidnek nem kezdesz el hiányozni… - hogy nem tűnik fel nekik, hogy hiányzik a gyerek…na mind1…
Míg Meg összedob valamit, Willnek tartok egy külön edzést. Jócskán le van maradva a többektől, így ráfér. Sokat nevetünk is, és úgy néz ki, ha csak vele foglalkozok, egyre jobb, már most látszik…ügyes srác.
Meg szól, hogy kész a vacsi, és befelé haladva megpróbálom újra felhívni a szüleit de semmi…hihetetlen…Elég késő van már. Megbeszéljük, hogy maradhat estére, aztán reggel hazaviszem. Csak lesz otthon valaki reggelre… Megmutatom a kissrácnak, hol fog aludni, és hol fürödhet…szóval mindent. Kap tőlem egy pólót amiben aludhat, és az egyik rövidnadrágomat, ami neki térdnadrág, de sebaj…bár elég viccesen néz ki.
Elemében van, mert fürdés után még itt rohangál nekem. Játszunk egy kicsit, aztán ágyba fektetem…betakarom, aztán megyek én is aludni.
Reggel elkészülünk, megreggelizünk, és hazaviszem Willt. Kiderül, hogy az anyja ma jött haza egy üzleti útról, és a nővérének kellett volna vigyáznia rá. Nem győzi köszöngetni, hogy vigyáztunk rá. De hát…én örömmel tettem, szerintem Megnek is tetszett ez a kis „kaland”. Megről jut eszembe…most bepótolhatjuk a tegnap estét.
- Megjöttem… - bújok be mellé az ágyba, mert még mindig itt lustálkodik.
- Szia… - mosolyogva kapok egy csókot.
- Mit is akartál az este? Nagyon szexi voltál ám… - nyakát kezdem csókolgatni…
|
| Saya | 2012. 02. 10. 16:10:48 | #19099 |
 Karakter: Megan Hoa
-Szétbaszod a cuccaimat és még te küldesz ki? –ez most komoly? Még neki áll feljebb azok után, hogy ezt ette velem? Felindulásból egy hatalmasat keverek le neki.
Cody a arcát fogva néz rám. Nagyon dühösnek tűnik, és egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy most talán én is kapok tőle, de helyette csak az ágyra lök lefogva a kezeimet.
-Azért vagy dühös rám, mert megőrülök érted, és nem tudok más nőkre nézni?! Ezért nem fogok bocsánatot kérni! Feltettem a videót a gépre, mert egy képet akartam magunkról…utána le is töröltem. De ezt ugye bizonyítani már nem tudom. A telefonomhoz meg rajtad kívül senki se nyúlhat, nem látták volna a képet…bár már a telót se fogja senki látni…-elenged, aztán fel is áll, majd az ágyra dobja a dvd-t- Csinálj vele, amit akarsz. –az ajtócsapódás után felülök az ágyon. A csuklómat simogatom meg, mert fájnak, aztán a mellettem heverő, odavágott dvd-re nézek. Milyen megalázó jelent volt…Miért nem érti meg, hogy a mi kultúránkban ez egyenesen bűnnek számít? Én mégis belementem, erre meg…Undorodom tőle. A mi kapcsolatunk már nem egészséges, kész függés az egész…De Cody mégis a férjem, mégis csak örök hűséget fogadtunk egymásnak…Mi legyen?
Lemegyek, mert beszélnünk kell, de ő már sehol sincs…Egy darabig csak nézek magam elé, mert most fájna gondolkodnom. Eldőlök a kanapén, és el is alszom…
Félálomban vagyok, mikor kulcscsörgést hallok meg. Hazajött. Érzem, ahogy betakar, és látom, hogy menne el, de megfogom a kezét, majd felülve megölelem.
-Szeretlek…-tudom…
-Hol voltál? –kérdezem meg tőle.
-Elvittem a kocsit, hogy megcsinálják. Holnap kész…Mit hittél, hova mentem? –soroljam?
Inkább nem, csak hozzábújok. A karjaiban visz fel a szobába, ahol letesz az ágyra. Magamhoz húzom egy csókra, aztán…
Túl vad éjszakát töltünk együtt…
Reggel együtt megyünk zuhanyozni. Folyatni kezdem a vizet, mikor Cody felszisszen.
-Mi a baj? –nézek utána, mikor a tükörhöz megy.
-Azta…most aztán megjelöltél magadnak te kis vadmacska. –oh, szóval ez…
-Nagyon fáj? –simítok végig rajta óvatosan.
-Semmiség. –mosolyog- A tegnapi pofon sokkal jobban fájt…-nekem is, pedig én csak adtam.
-Nekem is, hogy megígérted, hogy csak dvd lesz, erre feltetted a gépre…-ne felejtsük el ezt sem…ugyebár…
-Megint ezen fogunk vitatkozni?
-Te kezdted. –vissza is megyek a víz alá, ahová Cody is követ, és meg is ölel.
-Most már csak a dvd van…már ha megvan még. –még meg…A nyakamba csókol.- Szépen összekarmoltál…
-Megérdemelted, te is elég durva voltál…-kínomba martam össze ennyire.
-Fájt? –dehogy fájt, hogy szinte előjáték nélkül estél nekem úgy, hogy szinte kettétörtem alattad…áhh…mi is fájt volna benne? Hagyjuk…Legalább a végét élveztem. -Ne haragudj, nem akartam…basszus. Fáj még valahol? Mutasd…-elkezd mindenhol puszilgatni.
-Állj már le. –szólok rá mosolyogva, hogy ne aggódja túl magát, mikor már a hasamat csókolgatja- Nem fáj sehol, de most pár napig biztos, hogy nem fogunk szeretkezni…-oké, a hátam kicsit fáj, meg a csuklom még estéről, oh és olyan volt az első fél perc, mintha a szüzességemet veszíteném el, de amúgy remekül vagyok…Kell a pihi.
-Rendben. Pár nap…nem fogok belehalni. Aztán már csak 2 hónap és nem menekülsz. Rajta leszünk a baba témán. –ad a hasamra egy puszit, és a számra is adna, de nem. Ezt most ne.
Magamra veszem a köntösömet, és bemegyek a szobába.- Baj van? –jön utánam.
-Lehet, hogy én még nem akarok babát…-sajnálom, de őszintének kell lennem.
-De te mondtad, hogy idén próbálkozhatunk. Hogy karácsonyra már lehet, hogy lesz egy pocaklakónk…Nem értelek. Fogalmam sincs mit csinálok ennyire rosszul, hogy nem akarsz babát szülni nekem…-leül az ágyra.
-Nem tudom Cody…-nem állok készen rá, félek, és a veszekedések sem segítenek…
-De…van még 2 hónap. Addig még talán megjön a kedved újra. –mosolyogva megfogja a kezemet.
-Talán…-sóhajtok, de igazából csak ráhagytam a dolgot.
A következő hónapban Cody jobban odafigyel rám, mint valaha. Sok helyre járunk el, és, hogy őszinte legyek, tetszik ez a randi dolog. Persze Cody nem tagadja meg önagát, és a romantikán kívül a szenvedélyre is nagy hangsúlyt fektetünk…
Ma itthon fogunk enni. Cody rendelt kínait, van pezsgő, rózsa, hangulatvilágítás, minden, ami kell…A hálószobában rózsaszirmok az ágyon, pár romantikus gyertya, minden nagyon szép.
Az estére egy fekete, mini ruhát választok, ami kivágott és nagyon szexi.
-Hűha…-mondja, mikor meglát, miközben az asztalon lévő gyertyákat gyújtja meg.
-Köszi…-mosolyodom el, és egy puszit adok az arcára- Mi ez a nagy készülődés? Mit ünneplünk? –ülök le az asztalhoz miután Cody kihúzza nekem a széket.
-Semmit…még…-ül le ő is mosolyogva.
-Ezt hogy érted? Van valami, amiről nem tudok? –az évfordulónk meg még messze van…
-Tudod, hogy hamarosan bővülhet a családunk, és gondoltam…
-Szóval ez az egész csak látszat és arra megy ki a játék, hogy rábólintsak a babára? –állok fel hirtelen- Tudod ehhez kicsit több kell, mint egy szép vacsora. –el is ment az étvágyam.
-Nem így értettem…-sóhajt- Mondd ki, hogy nem akarsz gyereket tőlem, és lépjünk túl ezen, mert én már belebolondulok ebbe a bizonytalanságba. És nem, nem ezért akartam veled vacsorázni, csak gondoltam megleplek, hogy mosolyogni lássalak, de úgy látszik én még ezt is el tudom cseszni…-kezeibe temeti arcát az asztalon könyökölve.
-Cody…-leülök mellé, és gyengéden megölelem- nem akarlak téged kínozni, de olyan bizonytalan vagyok…-közben már ő is magához ölel- Egyrészről fáj a múlt, és félek attól is, hogy a kapcsolatunk megváltozik…A házasságunk alapja a szex, és egy baba mellett nem lehetne ott és akkor egymásnak esni, ahol, és amikor csak akarunk. Másfelől meg elképzelem, ahogy a babával játszol, és…
-Meg…-végre rám néz. Olyan megtörtnek tűnik…Tényleg ennyire szeretne egy babát tőlem?
-Tudod mit szeretek jobban a csókodnál? Mikor előtte a szemembe nézel , és egy pillanatra elfelejtem, hogy létezik más is a világon rajtad és rajtam kívül. –mosolyogva ülök az ölébe, lágyan beletúrok a hajába a szemébe nézve, majd megcsókolom.
-Hanyagoljuk a témát, igaz? –néz rám a csók után. Tekintete megértő, mégis szomorú. Tudom, hogy támogatna bármit is mondok, de nem bírom tovább így látni…
-Lehet, hogy elhamarkodottan mondom ki, de jól van…Babát akarok tőled. –mosolyodom el.
-De ha nem vagy benne biztos, én nem erőltetek semmit. –kezd el simogatni- Imádnám a babánkat, mindennél boldogabb lennék, ha apa lennék, de nem azon az áron, hogy boldogtalan leszel...
-Ha nem változik semmi az életünkben, ha szeretni fogsz nagy hassal is, és ami fontosabb a babánkat is, nem leszek boldogtalan. Félek ettől a dologtól, igen, de segítséggel menni fog, mert te segítesz majd, igaz? –nézek rá nagy szemekkel.
-Ez nem lehet kérdés, és az sem, hogy mennyire szeretlek már most titeket, pedig a kicsi még csak tervben van. –szorít magához- El sem hiszed, hogy mennyire…-miért csuklik el a hangja?
-Mennyire? –adok a homlokára egy puszit.
-Boldog vagyok…-úgy hozzám bújik, hogy ne lássam az arcát. Csak nem sír? –Meg sem érdemellek…
-Dehogy is nem. –biccentem fel a fejét- Nagyon jó vagy hozzám, és sokat változtál előnyödre is. Na jó…kicsit sexmániás maradtál, de nekem ez pont így jó. –nevetek, és ő is elmosolyodik -Ugye tudod, hogy ezzel egy új szakaszba lép az életünk, amivel sokkal több dolgunk lesz? –komolyodom el.
-Együtt mindent megoldunk, ígérem. –lágyan megcsókol.
Vacsora után elindulunk fölfelé. Nagyon tetszik az ágy, imádom a szirmokat és a körülötte lévő gyertyákat is.
-Olyan szép…lefényképezem. –venném elő a telefonomat, mikor meglátom a kamerát az asztalon. Codyra nézek, és eszembe jut, amik nemrég történtek velünk.
-Meg…-jön közelebb.
-Semmi baj. –mosolygom- Téged ez tényleg felizgat?
-Engem minden felizgat, ami veled kapcsolatos. –hozzám bújva a nyakamba csókol. Hmm…
-Szeretnéd? –veszem a kezembe a kütyüt.
-Ez komoly? Nem szeretném, ha újra veszekednénk emiatt…-mosolyog kínosan.
-Nem fogunk, ha jól leszel. –harapok bele ajkába- Ha te már így kitettél magadért, én is engedhetek.
-De tényleg? –mit nem értettél ebből? Örömöt akarok neked szerezni daddy bear…
-Ne dumálj annyit…-hosszan megcsókolom, közben ő ügyesen bekapcsolja a kamerát, és az éjjeliszekrényre teszi.
-Nagyon szerelmes vagyok beléd…-simítja oldalra a hajamat az ágyon ülve, aztán a nyakamba csókol. Elmosolyodom, mert szokta mondani, hogy szeret, de ahogy ezt így kimondta…olyan, mint egy kisfiú, annyira édes.
-Én is beléd…-mosolygom szélesen. Egymás vetkőztetésébe kezdünk…
Egy csodálatos éjszaka után pityegésre ébredek. A kamera memóriája érhetett a végér, gondolom, mert nem lett kikapcsolva. Cody is felébred rá, és egy csókkal köszönt.
-Jó reggelt maci…-nyújtózok álmosan- Megyek letusolok, aztán csinálok egy kis reggelit, mer farka éhes vagyok…
-Megyek én is baby. –de jó, legalább romantikázhatunk kicsit.
-Cody…tudod, hogy az orvos javasolta, hogy már használjunk óvszert? –kérdezem a reggeli tálalása közben.
-Ez mit jelent? –néz rám nagy szemekkel.
-Talán semmit…-megfogom a kezét, és a hasamra teszem- talán mindent…-mosolygom, aztán a konyhába megyek, hogy behozzam az üdítőt.
Mire visszaérek, Cody már telefonál. Ahogy a beszélgetésből kiveszem, az edzője az.
-Mit akart? –dőlök neki a hátának a háta mögött állva, és a nyakába csimpaszkodva.
-Azt mondta, hogy…hogy szeretné, ha módosítanánk a szerződésen és a tavaszi időszak után beállnék őszig állandóra…-hogy mi?
-Mi van? –ledöbbenek- És te erre mit mondtál?
-Mit mondhattam volna? Szerződésem van, ő a főnök, Meg…
-Melletted aztán lehet családot tervezni…-idegesen az egyik fiókhoz lépek -Vegyem be? –van itthon ám esemény utáni is. Minden van, annyira féltem, hogy teherbe esek…
-Ne csináld ezt…Nem egy szelet kenyérről beszélünk, hogy naponta változtassunk azon, hogy akarjuk vagy sem…-még neked áll feljebb?
-Igen, de tegnap azt ígérted meg, hogy nem kell egyedül végig csinálnom. Egy rohadt szemét vagy! –teljes erőmből Cody felé vágom azt a kis tégelyt, amiben a gyógyszereket tartom. A háta mögötti üveges szekrénybe csapódik be, amiből ezer darabra törve hullik ki az üveg.
-Eszednél vagy? Megint törni-zúzni fogsz? Az aztán megold mindent…-mondja gúnyosan és idegesen.
-Szeretnéd? Mert akkor az első a nagy arcod lesz, amibe beletaposok…-jó ég, kezd előjönni belőlem a régi vadabb énem. De ha egyszer annyira ideges vagyok…-Egy darabig most ne szólj hozzám! –felmegyek az emeletre.
Két nap múlva Cody neki kezd a komolyabb edzéseknek, hogy formába hozza magát, így szinte alig találkozunk, vagy beszélünk. Esténként egymás mellé fekszünk le, de mivel mosoly szünet van, még csak meg sem öleljük egymást. Így telik el még két nap, aztán ledönt az influenza a lábamról. Azonban bármilyen gyenge is vagyok, és bármilyen rosszul is érzem magam, nem enyhülök, nincs békülés. Azért is haragszom, mert aggódom az egészsége miatt, nem tudom, hogy a szíve meddig bírja…
-Hogy vagy? –simogatja a hátamat, mert háttal fekszem neki az ágyban.
-Hogy lennék? Végig hánytam az éjszakát, lázas vagyok…Hülye kérdéseid vannak…-morgok.
-Biztos, hogy a hányás a betegség miatt van, és nem más miatt? –bújik hozzám.
-Menj edzésre, és hagyj békén…-ellököm a kezét.
-Ma nem megyek sehova, nem hagylak így itt, ha akarod, ha nem…-csókol a nyakamba- Voltam a patikába, kiváltottam a gyógyszereket, és vettem még valamit…-féloldalasan felé nézek, hogy mégis mi lehet az- Terhességi teszt…-mondja halkan a zacskót lóbálva a kezében.
-Nem! –felülök- Nem vagyok terhes…nem lehetek az…
-Bevetted a…?-megrázom a fejemet- Akkor meg megvan az esélye…Nézzük meg…-kérlel szépen.
-Nem! Hagyj aludni! –a fejemre húzom a takarót, és mivel nagyon kimerült vagyok, és Cody sem akar velem ilyen állapotban veszekedni, hamar elalszok.
Mélyen alszom már, mikor hirtelen a fejemben megjelenik egy kép.
-Mi a baj? –néz rám Cody csodálkozva, mikor hirtelen felülök az ágyban.
-Álmodtam…azt, hogy terhes vagyok…-talán csak azért, mert belém akarta már beszélni, de mi van ha nem?
-Megnézzük? –megfogja a kezemet, én meg bólintok egyet, aztán kimászom az ágyból- Ha segítség kell, vagy bármi, akkor én…én itt leszek kint.
-Cody…azt hiszem, hogy pisilni egyedül is tudok. –veregetem meg a vállát, aztán bemegyek a mosdóba. Mikor kijövök, Cody azonnal felpattan.
-Na? Naaa? –toporog izgatottan előttem.
-Pár percet várni kell…-leülök az ágy szélére, aztán ő is, és csak némán nézzük az óra mutatóját. Letelt az idő…-Mi lenne, ha egyszerre néznénk meg? Ott van a mosdó szélén…-ez olyan, mintha csak arra várna az a teszt, hogy Cody is áldását adja rá…Tudom, hogy ezen már semmi sem múlik, de mégis olyan…pedig már rég eldőlt…Persze ezek a tesztek is tévedhetnek, bármi is az eredmény, de akkor újabb két hetet kell várnunk, ugyanis az orvosom külföldön van, én meg máshoz úgy sem megyek.
-Menjünk…-megfogja a kezemet, aztán megállunk a mosdó felett.
-Háromra megfordítom, de te nézz rá először…-bólint. Egy…kettő…
|
| Garfield | 2012. 02. 01. 23:17:36 | #18904 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Várj… - ajj most miért kapcsolod ki?
- Elrontod a mulatságomat… - nem értem mi a baja…
- Én nem akarok elrontani semmit, de nem vagyok az a pornósztár típus…Nem akarom, hogy feltedd a gépedre, azt meg valaki meghackelje, felkerüljön a netre, és… - na jó, elég lesz…
- Először is a mi gépeinket nem fogja senki meghackelni, mert annyira biztonságos, másodszor meg ha nem akarod, nem teszem fel a gépre. Van nekünk dvd lejátszónk… - vigyorodok el, és a kezébe nyomom a távirányítót… - Élvezd a te mackókád kedvéért, mert csak én fogom látni. - nyomd már meg a gombot…
- De mi lesz, ha… - megcsókolom, hogy ne beszéljen tovább…
- Ha nem akarod, nem kell…de a kocsiból most nem fogsz kiszállni… - finoman megszívom…tudom, hogy ezt élvezi…fel is sóhajt.
- Menjünk inkább fel…bocsi, de nem akarok pornót forgatni a kocsidban… - na bakker…
- Jól van, menjünk, de azt tisztázzuk, hogy nem pornót akartam forgatni, csak megörökíteni egy szép emléket, ami nem mellesleg izgató is, de nem baj, menjünk csak fel. – na jó, a durcázás sem jött be, mert kiszáll. Most már tényleg bevágom a durcit…
Felmegyünk, én leülök az ágyra tv-t nézni, mert én most durcizok, és nem megyek vele fürdeni. Különben is tuti egy perverz állatnak tart, mert fel akartam venni egy szeretkezésünket…
- Mackóka… - most mi van?
- Igen? Most jön a lebaszás, hogy én mindig csak egy dologra gondolok? – mindig ez van…
- Nem erre gondoltam… Ide sem nézel? – nah jó…
- Minek? Úgyis tudom, hogy… - mikor odanézek, bennem reked a szó…hogy…hogy a fenébe tud valaki ilyen szexi és gyönyörű lenni!?
- Mit tudsz, mi? Nem tudsz te semmit… - hanyatt lök az ágyon - Illetve egy valamit nagyon, és azt szépen most meg is adod nekem… - megcsókol, de mielőtt magam alá tudnám gyűrni, és leszaggatni róla ezt a szexi kis cuccot, feláll.
- Szóval mégis belemész a játékba? – felülök, ahogy meglátom a kamerát a kezében, és combjaiba marva húzom közelebb.
- Igen, de ez a mi kis titkunk marad, és a kamerát én kezelem…majdnem végig… - rendben…
- Én nem bánom… - hajamba túr, ahogy pici pociját kezdem csókolgatni.
- Még valami… - felbiccenti a fejemet, hogy a szemébe nézzek - Ma este én duglak meg téged… - ohh igen?
- Felőlem így is játszhatunk…megkaphatod keményen is… - kikapom a kezéből a kamerát, és kicsimet az ágyra dobom, és lefogom a kezeit…jah a kamera…öhm a szekrényen jó helye lesz…
- Igen mackó…büntess csak meg…mutasd meg, hogy mit tudsz… - mit nevetsz kicsim? - Olyan édes vagy… - csak szerelmes…
- Szeretlek… - mosolyodom el.
- Szerethetsz is… - hééé, ez nem vicces…de kapok egy finom csókot, máris ki vagyok engesztelve… - Én is szeretlek…
Zene
Csókok és simogatások közepette gyorsam megszabadítom magunkat a ruháktól, és…és igen, már a markomban is vannak formás mellei. De nem bírom ki sokáig, hogy számmal és nyelvemmel ne kényeztessem, sőt fogaimmal még finoman meg is rágcsálom egyik bimbóját. Közben kezem lábai közé téved, és simogatni kezdem ujjaimmal.
Csókjaimmal elindulok lefelé, hogy nyelvemmel tudjam kényeztetni, de mikor alhasát csókolgatom és nyalogatom, felül, hogy megcsókoljon. Kis édes…jól tartsd ám azt a kamerát, mindent lássunk, ha visszanézzük…
A csókunk után nem dől vissza az ágyra, csak nagyobb terpeszbe teszi a lábát és hajamba túrva élvezi nyelvjátékomat. Aztán mikor már ujjaimat is elkezdem használni, már a hátamat cincálja, de nem engedi, hogy befejezzem, amit elkezdtem, mert ellök magától. Pedig olyan finom…
- Nem akarom nélküled… - ohh…
Fordítunk a felálláson, és megkapom a kamerát. Felveszem, ahogy lassan kezd velem játszadozni. Lassan szájába csúsztatja, aztán ki és még golyóimnak szentel egy kis figyelmet…pont úgy csinálja, ahogy szeretem. Imádom, egyszerűen…erre nincsenek szavak. Egyre intenzívebben kényeztet, egyre nehezebben tudom a kezemben tartani a kamerát, mert legszívesebben magam alá teperném, és beledöngölném az ágyba…
De nem sokat kell várnom, hogy ő támadjon le engem…lerakjuk a szekrényre a kamerát, és nyeregbe ül az én kis cowgirl-öm. Nyakamat és számat harapdálva gyorsít a tempón, de én már nem tudok csak itt ülni, és csak simogatni. Fenekébe markolok és erős lökéseimmel hajszolom magunkat a csúcsig…
Ez biztos egy rohadt jó felvétel lett…
A szilveszter ennél jobban nem is telhetett volna. A lakás összes pontján szeretkeztünk…És egy meghívást is kapunk Natalie Morgan műsorába. Az még egy jó műsor…néhány részt láttunk már Meggel. Félek személyes kérdéseket fognak feltenni, mivel a kapcsolatunk lesz a téma, de végülis belemegyünk. Biztos jó móka lesz. Én csak egy egyszerű, hétköznapi szerelést veszek fel, nem úgy, mint Meg. Úgy ki tud öltözni…imádom mikor ilyen gyönyör, de ne akkor vágja már puccba magát, mikor milliók fogják látni a tv-ben…
A felvétel előtt mindketten idegesen vagyunk kicsit. Én azért, mert ilyen gyönyörű, és sok pasi fogja megbámulni, kicsim meg inkább a kérdések miatt aggódik…De nincs itt idő az aggodalmaskodásokra, mert már kezdődik is a műsor.
- Üdvözlök minden kedves vendéget, és persze az otthonülőket is a már megszokott szombat esti műsorunkban. Én Natalie Morgan vagyok, és önök a Megbeszéljük showt nézik. Ma igazán különleges vendégeink lesznek, mert az esküvőjük után fél évvel végre elfogadták meghívásunkat a tavalyi év álompárja, az évtized legcsinosabb és legtüzesebb házaspárja, Mr. és Mrs. Jonas! – wow micsoda felkomf volt…kicsim kezét fogva megyünk a stúdióba és ülünk le egymás mellé, de a kezét nem engedem el - Ne haragudjatok, hogy megjegyzem, de ti már túlságosan is tökéletes pár képét mutatjátok… - mondja nevetve a kezeinket nézve.
- Ez azért van, mert én vagyok a világ legmázlistább pasija, hogy a csupa nagybetűvel nő, a tökéletes nő az enyém. Csakis az enyém… - mondom megszorítva kicsit kicsim kezét.
- Igen, látom nem a népszerűségre törekszel férfi társaid szemében. Biztosan sok az irigyed. – az tuti… - De Megan, beszéljünk rólad is…Sokan beskatulyáztak a nagy Lakers játékos feleségeként. Ebből mennyi igaz? Cody valóban olyan erős támaszod? Szükséged van valakire?
- Nem, Meg elég önfejű és önálló… - vágok közbe, de adok babymnek egy puszit, nehogy megharagudjon.
- Próbálok az lenni, ha Cody nem szólna közbe… - persze, oltsál be…ezért otthon kapni fogsz… - De viccet félretéve…Nem hinném, hogy egy nőnek szüksége lenne egy férfira ahhoz, hogy boldoguljon. Szükségem van Codyra, ha este elalszom, hogy legyen, aki öleljen, hogy reggel ott legyen, ha felébredek, hogy szeressen, hogy becsüljön…de, hogy a saját lábamon álljak? Nem-nem, az megy egyedül is. – hát igen…nem egy átlagos nő, az már biztos…
- Végre nem egy ostoba sportoló feleség…Megan Hoa Jonas hölgyeim, és uraim! – mutat Megre tapsolva, mire a közönség is tapsolni kezd - Kezdjük az elején…hol és hogyan ismerkedtetek meg? Igaz, hogy minden szempontból az elsők voltatok a másik életében? – térjünk a lényegre, mih?
- Tudjuk miről szól ez a műsor…Mondd ki, hogy a szexre gondolsz. – mondom mosolyogva.
- Igen, arra. – tudtam én. Meg rám néz, szóval akkor én mondjam…értem én.
- Meggel egy nyári táborban ismerkedtünk meg, és ott szerettünk egymásba. És igen, én voltam neki az első, és ő nekem…szerelemben, csókban…igen, ott szeretkeztünk először is. – hatalmas taps, fütyürészések…
- Azután a kapcsolat megszakad, és nehezen is indult újra, de mi van most? Sokan találgatják, hogy mikor jön a Lakers utánpótlás, hiszen már több éve együtt vagytok annak ellenére, hogy még csak most házasodtatok össze. Mit jelent pontosan, hogy tervben van? – ez egy nagyon fájdalmas téma…szakítsd csak fel a sebeket, köszi…
- Az azt jelenti, hogy már tervezgetjük. Nem fogunk pontos időt kitűzni főleg úgy, hogy Cody karrierje most újra beindult, ráadásul én is sokat dolgozom. Egy gyerek teljes embert kíván, és ha még nincs kész rá az ember, nem szükségszerű, hogy mindenáron szüljön egyet. Lesz babánk hamarosan, csak még nem tudjuk, hogy mikor. - jah, hát ez van…
- Akkor most térjünk át kellemesebb témára és játszunk kicsit. Rendben? – ennél a témánál bármi jobb.
Átmegyünk egy fallal elválasztott pulthoz, miközben a közönség tapsol. A fal két oldalára megyünk, mert van egy-egy táblánk. Kérdéseket tesz fel nekünk Natalie, nekünk a választ a táblára kell írni, és remélhetőleg egyezni fog a válaszunk…
- Kérdéseket teszek fel, és egyszerűen csak a választ kell leírnotok. Kezdjük is… - mondtam én - Az első…Hányszor szeretkeztetek a táborban? – ez könnyű…feledhetetlen volt…
- Istenem…a szüleim is nézik a műsort… - nem baj ha tudják…
- Nézzük csak a táblákat…Meg azt mondja, hogy kétszer, és…Cody is kettőt írt. – még jó, hogy mindketten emlékszünk rá. A részletekre nem kíváncsi? - Ezen a vonalon maradva…Melyik volt az a legmegszokatlanabb hely, ahol már megtörtént? – ohh…hmm…
- Többet is lehet írni? – kérdezem, mert tényleg sok van.
- Cody! – kapok egyet a fal mögül a táblával - Következő kérdés… - jaj Meg most miért?!
- Hány meghívott vendég volt összesen az esküvőtökön? – ha akarnám se tudnám elfelejteni - Megan 568 vendéget írt, Cody pedig…Meg háromszor ellenőriztette velem:568. – hát igen…
Még néhány kérdést feltesz, és sikeresen nyugtázzuk, hogy tökéletes a kapcsolatunk. Minden kérdésre jó választ írtunk. Aztán szép lassan véget ér a műsor még egy kis beszélgetés után.
- Féltem, hogy megkérdezik, hogy mi a kedvenc pózunk…apuék biztos kiakadtak volna otthon. – mondja már a kocsiban.
- Pálcika emberekkel lerajzoltam volna, ahogy rajtam lovagolsz… - nevetve a combjába markolok… - Alig várom, hogy hazaérjünk, annyira csinos vagy… - annyit beszéltünk már a szexről, hogy most már muszáj lesz magamévá tennem.
- Az útra figyelj maci… - na jó…Addig babym a telefonommal játszik. Békésen megyünk hazafelé, aztán Meg hirtelen a műszerfalnak kezdi csapkodni a telefont…mi a!?
- Mit csinálsz? A kocsi, a telefon… - nézek rá, meglepve.
- Te pornót terjesztesz rólam? Megmondtam, hogy ne tedd fel sehova te idióta! – én is kapok egyet.
- A laptopomon volt fent, de teljesen le van már törölve. Jól nézel ki, szeretem látni a testedet, ez olyan nagy bűn? – különben is csak a feneked látszik rajta…
- Örülök neki, hogy másokra nem tudod kiverni, de annak kevésbé fogok, ha mások is rám fogják… - ajj kicsim, maradj már…
- Ugyan már, tudod, hogy azt nem engedném! – ne legyél már zabos…
Otthon még mindig feszült köztünk a hangulat. Az ágyon vetkőzik, gondolom, hogy fürdéshez készülődik…Mellé ülök, és lábát kezdem simogatni.
- Haragszol még? – kérdezem halkan. Tudom, hogy megígértem, hogy nm teszem fel a gépre, de már nincs rajta…
- Hol van az a laptop? – mih? mind1…
- Megmutatom. Átnézheted, hogy nincs már fent rajta, csak a dvd van meg. – már hozom is. Erre fogja, nekibassza a falnak, és elkezdi szétverni az egyik magassarkújával. Próbálom lefogni, de semmi esélyem…totálkárossá tette…most már kezdek mérges lenni…
- Most már nem haragszom… - de jó… - Mától egy hétig a kanapén alszol, érted? – ohh tényleg…?
- Nem, nem fogunk külön aludni… - mondom gúnyosan, leplezve, hogy ideges vagyok.
- Menj ki! – na persze. Elkezd kifelé taszigálni, de hátulról átölelem - Engedj el, és menj ki! – na jó…most már nem tudom visszafogni magamat…
- Szétbaszod a cuccaimat és még te küldesz ki? – hirtelen megfordul és pofán vág.
Az arcomra téve fordítom vissza a fejemet, és a szemébe nézek. Ez nem egy játékos pofon volt…Ahogy nézünk egymás szemébe, egyre mérgesebb leszek. Felképelt…
Teszek felé egy lépést, mire hátrálni kezd…Az ágyra lököm, és lefogom a kezeit, nehogy kapjak még egyet…
- Azért vagy dühös rám, mert megőrülök érted, és nem tudok más nőkre nézni!? Ezért nem fogok bocsánatot kérni! Feltettem a videót a gépre, mert egy képet akartam magunkról…utána le is töröltem. De ezt ugye bizonyítani már nem tudom. A telefonomhoz meg rajtad kívül senki se nyúlhat, nem látták volna a képet…bár már a telót se fogja senki látni… - elengedem és felállok…megfogom a dvd-t és az ágyra dobom mellé – Csinálj vele amit akarsz… - kimegyek és bevágom magam mögött az ajtót.
Leülök kicsit kanapéra, hogy lenyugodjak. Megfordul a fejemben, hogy visszamegyek bocsánatot kérni ezért a kitörésért, de…nem. Kajakra felképelt…El se hiszem…Szarok rá, inkább elviszem a kocsit megcsináltatni. Biztos baromira fognak örülni nekem, hogy ilyen későn állítok be. Szerencse, hogy egy haver a szerelő.
Beülök a kocsiba, megnézem a műszerfalat, és kicsit elképedek…basszus, lehet ezt a részt ki kell cserélni. Hogy tudta ennyire szétverni!?
Taxival jövök haza, mert ma már nem kezd neki, úgyhogy otthagytam a kocsit. Belépve a házba Meget pillantom meg a kanapén. Biztos engem várt és elaludt. Fogok egy takarót, betakarom, aztán mennék leülni a fotelba, de megfogja a kezemet. Leülök mellé, és felülve megölel.
Tudom, hogy nem fog bocsánatot kérni, a büszkesége nem engedi. Ahogy az enyém se a pofon után…Tudom, hogy nem kellett volna feltenni a gépre a videót, és képet csinálni, de nem bírtam ki. Gondoltam az unalmas órákon tudom majd nézegetni, de…hát ezt már buktam.
- Szeretlek… - súgom a fülébe. Igen, mindezek ellenére, szeretem…
- Hol voltál? – néz rám.
- Elvittem a kocsit, hogy megcsinálják. Holnap kész… - csend – Mit hittél, hova mentem?
Nem válaszol, csak hozzám bújik. Na jó, inkább gondolni sem merek arra, mit hitt…
A karjaimba viszem fel a szobába és teszem le az ágyra. Egyenesednék fel, de nem engedi, inkább megcsókol. Hosszan, szenvedélyesen…Aztán elég gyorsan történik minden. Ruhák repülnek…az ágy szinte szétesik alattunk. Elég vadul estünk a másiknak…azt hiszem kiadtuk magunkból a feszültséget…
Reggel kicsit nyúzottan ébredünk, de nem csoda ez a vad éjszaka után. Beállunk a zuhany alá, de ahogy a hátamat éri a víz felszisszenek.
- Mi a baj? – kérdezi, mikor a tükörhöz megyek.
- Azta…most aztán megjelöltél magadnak te kis vadmacska. – mondom miközben a karmolásokkal teli hátamat nézem.
- Nagyon fáj? – kérdezi óvatosan végig simítva rajta.
- Semmiség. – mosolygok – A tegnapi pofon sokkal jobba fájt…
- Nekem is, hogy megígérted, hogy csak a dvd lesz, erre feltetted a gépre…
- Megint ezen fogunk vitatkozni!? – nem hiszem el…
- Te kezdted. – jajj te duzzogi…követem a zuhany alá, és magamhoz ölelem.
- Most már csak a dvd van…már ha megvan még. – belecsókolok a nyakába – Szépen összekarmoltál… - dörmögöm a nyakába. Gyors témaváltás, tudom…
- Megérdemelted, te is elég durva voltál…- mi? mi??
- Fájt? – fordítom szembe magammal, de nem válaszol, tehát igen… - Ne haragudj, nem akartam…basszus. Fáj még valahol kicsim? Mutasd… - elkezdem puszilgatni mindenhol.
- Állj már le – mondja mosolyogva, mikor már előtte térdelve csókolgatom a hasát – Nem fáj sehol, de most pár napig, biztos, hogy nem fogunk szeretkezni… - okéoké…
- Rendben. Pár nap…nem fogok belehalni. – mondom még mindig előtte térdelve – Aztán már csak 2 hónap és nem menekülsz. Rajta leszünk a baba témán. – adok hasára egy puszit, és felállva ajkaira is szeretnék, de magára vesz egy köntöst és bemegy – Baj van? – megyek utána.
- Lehet, hogy én még nem akarok babát… - öhm…
- De te mondtad, hogy idén próbálkozhatunk. Hogy karácsonyra már lehet, hogy lesz egy pocaklakónk…Nem értelek. Fogalmam sincs mit csinálok ennyire rosszul, hogy nem akarsz babát szülni nekem… - ülök le az ágyra.
- Nem tudom Cody… - ül mellém.
- De…van még 2 hónap. Addig még talán megjön a kedved újra. – mosolygok rá, megfogva a kezét.
- Talán… - sóhajtja a választ. Ez azért valljuk be nem túl bíztató.
A következő hónapban még nincs sulim, addig is nagyon figyelmes vagyok kicsimmel. Próbálkozok kedvet csinálni neki a babához. Persze ráerőltetni nem fogom, de eléggé szíven ütne, ha végül azt mondaná, hogy még ne legyen babánk…
Sokszor viszem el randizni, mert a múltkor is annyira tetszett neki, és olyan aranyos…éttermek, séták a parkban, csónakázás…mozi, na persze általában a filmet sose tudtuk végig nézni, mert a sötétben beindul a perverz fantáziám, és muszáj volt mindig előbb elindulni, különben a moziban tepertem volna le.
Ma is randizni fogunk csak itthon, mert előbb értem haza a suliból, mert idő közben nekem is elkezdődött megint. Szép romantikus hangulatot keltettem a házban. Pezsgő, kínai kaja, mert szereti, rózsák, hangulatvilágítás…a hálóban az ágyon rózsaszirmok vannak, és néhány gyertya…2 hét múlva kéne visszamenni a dokihoz, de nagyon remélem, hogy nem fog visszamenni, ha már együtt kezdtük el berendezni a babaszobát…
Szerkesztve Garfield által @ 2012. 02. 01. 23:20:43
|
| Saya | 2012. 01. 14. 23:08:22 | #18538 |
Karakter: Megan Hoa
Másnap suli után elmegyünk, hogy megvegyük a karácsonyi ajándékokat. Cody nincs túl nagy segítségemre, de legalább próbál érdeklődőnek mutatkozni. Egy férfitől ez is valami…
Közben felhív minket Emely is. Kíváncsi vagyok, hogy miért hív…
-Ki volt az? –tippem van a beszélgetésből, de azért jobb biztosra tudni.
-Nagyi. Feliratkozott a vendéglistára…vegyünk neki is valamit. –eddig hol voltál?
-Már megvan az ajándéka…
-Tényleg? –és még rá is kérdez?
-Jó, hogy ennyire figyelsz rám. –el sem hiszem…
-Baby…ne haragudj. –ad a homlokomra egy puszit- Az egész karácsony csak miattad fontos nekem…ezért is csak a te ajándékod érdekel. –mosolyog.
-Persze, a többit meg intézzem el én…Nagyon ajánlom, hogy ütős ajándékom legyen. –meglágyulva kap egy csókot tőlem- De azt ugye nem felejtetted el, hogy az én nagyszüleim is jönnek? –apu szüleit nagyon ritkán látom, és mivel az anyai nagyszüleim wellnesseznek, legalább ők legyenek már velünk…
-Basszus…elfelejtettem. Jó ötlet összeterelni a nagyszülőket? Nem lesz elég, hogy a szüleink…
-Nem fogom azt mondani, hogy maradjanak otthon Koreában. –ne kelljen még egyszer mondanom, mert akkor egy fültövön vágást is kapsz mellé.
-Meg fogjuk oldani. –ezt akartam hallani.
Sikerül mindenkinek megvenni az ajándékát, vagyis…Candynek nem, de szerintem legyen neki elég a babaruha, amit ugye Cody volt szíves neki adni…
A karácsonyi készülődésben Cody is kiveszi a részét, rá vár a férfimunka…égők, díszek, amiket nem érek el…szóval munkálkodik, míg én bent díszítek. Épp mellette megyek el, mikor megfogja a kezemet, és magához húz.
-Nézd csak mi alatt állunk…-fagyöngy?- azt hiszem kénytelen leszel megcsókolni…
-Nem csak megpuszilni? Az arcodon…-mondom mosolyogva és a derekát ölelve.
-Határozottan csókra emlékszem…-na jó…Megcsókolom.
-Irány vissza díszíteni…-csapok a fenekére- ha kellek, a konyhában leszek.
Cody beállítja a fát, aztán együtt díszítjük fel. Az első karácsonyunk házaspárként… Különleges nap ez számomra, és szerintem számára is. Közben igyekszem figyelni a sütire is, nehogy odaégjen. Utána az ajándékok is bekerülnek a fa alá, szóval mindennel megvagyunk.
Reggel kimegyünk a nagyszüleim elé a reptérre, aztán hazaérve a többieket fogadjuk.
Egész jól sikerül a családi összejövetel, egy-két apró kellemetlenségtől eltekintve tökéletesen… Az ajándékoknak is örül mindenki. Csak a testvérem hiányzik, de megértem, hogy a menyasszonyával tartott Koreába.
Miután mindenki elmegy, mert a nagyszüleim a szüleimnél alszanak, ledőlünk a kanapéra. Kicsit most csak mi vagyunk… Majdnem elalszunk, mikor Cody telefonja kezd pittyegni.
-Ki az ilyenkor? –miért pont most?
-Candy…-mosolyog- Megszületett a babája. –mutatja a képet, amit kapott- Nézd milyen pici…
-Látom…-nem kell kiverni ezzel a rohadt telefonnal a szememet miatta…
Elteszi a telefonját, aztán jobban magához ölel.
-Nekünk sokkal szebb babáink lesznek…-homlokon csókol- Ha lány lesz, a te szépségedet fogja örökölni. A gyönyörű szemeidet, a kis pisze orrodat, a szép szádat…-lassan végig simít ajkaimon, majd csókot hint rá- És dögleni fognak utána a fiúk…persze apuci egyet se fog a közelébe engedni. Aki csak hozzáér, kiherélem…-elnevetem magam Cody monológjára.
-És ha fiúnk lesz? –mesélj nekem.
-Hát remélem több lesz benne belőlem…elég hülyén nézne majd ki ilyen formás cicikkel…-ne fogdoss mackóka, értem én.
-Olyan hülye vagy…-lököm el kezeit nevetve.
-És te…-fölém támaszkodik, úgy folytatja- te leszel a világ legjobb anyukája. –szájon puszil.
-Honnan tudod? –bár én lennék ebben olyan biztos.
-Engem is meg tudtál nevelni…akkor a saját gyerekeink nevelése már kisujjból fog menni…-lágyan megcsókol- Most hány hónapra van ez a fogamzásgátló?
-Három…
-Szóval addig van időm elhitetni veled, hogy milyen jó lenne egy baba…? –kérdezi mosolyogva.
-Úgy néz ki. –azt hiszem…Egy darabig csak csendben nézzük egymás szemét, de…- Na…hol az ajándékom? –elég a komolyságból, térjünk a lényegre, hehe.
-A fa alatt. –akkor menjünk is érte!
A fa alatt megtalálom az ajándékomat, két repülőjegyet Koreába, és azt a laptopot, amit annyira meg szerettem volna venni. Olyan kis cuki és praktikus. Cody is megtalálja az övét, és mivel csak annyi van benne, hogy menjen ki a kocsihoz, meg is teszi.
Persze rögtön megtalálja az új berendezéseket. Okos fiú…Vagy annyira mégsem…A hátsó ülésre mászik, de nem igazán tud kiigazodni azon a tényen, hogy csak magát látja.
-A monitor felett van egy kis kamera…-ülök be mellé magyarázni- Van még egy kis kamera a hátsó rendszámtábla fölött is. Ezek ilyen új tolatást segítő kamerák. De ezzel a gombbal fel is tudsz venni velük. –mutatom neki a távirányítón.
-Akkor próbáljuk ki ezt a felvevős cuccot…-megnyomja a gombot, aztán a nyakamat kezdi csókolni az én perverz mackó állatom.
-Mit csinálsz? –kérdezem a fejemet oldalra biccentve.
-Jó lesz majd visszanézni unalmas perceinkben…-mondja, majd megcsókol.
-Várj…-kikapcsolom.
-Elrontod a mulatságomat…-duzzogva sóhajt egyet.
-Én nem akarok elrontani semmit, de nem vagyok az a pornósztár típus…Nem akarom, hogy feltedd a gépedre, azt meg valaki meghackelje, felkerüljön a netre, és…
-Először is a mi gépeinket nem fogja senki meghackelni, mert annyira biztonságos, másodszor meg ha nem akarod, nem teszem fel a gépre. Van nekünk dvd lejátszónk…-vigyorogva a kezembe adja a távirányítót- Élvezd a te mackókád kedvéért, mert csak én fogom látni. –mosolyog.
-De mi lesz, ha…-csókkal hallgattat el. Pedig a dvd-t is megtalálhatja valaki.
-Ha nem akarod, nem kell…de a kocsiból most nem fogsz kiszállni…-felsóhajtok, mert megszívja kissé a nyakamat.
-Menjünk inkább fel…bocsi, de nem akarok pornót forgatni a kocsidban…-húzom a számat.
-Jól van, menjünk, de azt tisztázzuk, hogy nem pornót akartam forgatni, csak megörökíteni egy szép emléket, ami nem mellesleg izgató is, de nem baj, menjünk csak fel. –lógatja az orrát. Nagyot sóhajtok aztán kiszállok a kocsiból.
Zuhanyzás közben is csak ezen agyalok. Oké, gondolom, hogy csak a saját szórakoztatására akarta ezt a videofelvételt, de akkor is…Kézzel fogható dolog lenne a szeretkezésünkről. Persze…erről senkinek nem kell tudnia…
-Mackóka…-nyitom ki lassan a fürdőszoba ajtaját, de ő már elkezdett valamit nézni a tv-ben.
-Igen? Most jön a lebaszás, hogy én mindig csak egy dologra gondolok? –ezzel nem segítesz…
-Nem erre gondoltam…-közelebb megyek, hogy szexin el tudjak helyezkedni- Ide sem nézel?
-Minek? Úgyis tudom, hogy…-meglepetésében még a szava is elakad, tekintetéből olvasható, hogy ő már most szeretkezik velem képzeletben.
-Mit tudsz, mi? Nem tudsz te semmit…-lököm le az ágyra- Illetve egy valamit nagyon, és azt szépen most meg is adod nekem…-hosszan csókolom meg, majd felállok, és megkeresem a kameránkat. Beleteszek egy dvd-t, aztán felvételre kapcsolom, és Codyt kezdem el venni.
-Szóval mégis belemész a játékba? –máris élénkebb vagy? Felül az ágyon, és combjaimnál húz közelebb magához.
-Igen, de ez a mi kis titkunk marad, és a kamerát én kezelem…majdnem végig…-szex közben majd az éjjeli szekrényre teszem, meg Cody kényeztetése közben megkaphatja ő, de ennyi.
-Én nem bánom…-hajába túrva mosolygok, mikor a hasamat kezdi puszilgatni.
-Még valami…-tekintetét magamra irányítom, és halkan csak annyit súgok a fülébe, hogy:- Ma este én duglak meg téged…-ördögi mosoly ül ki az arcomra. Játékot akartál? Rendben van, megkapod. De ma úgy fogsz sikítani a gyönyörtől alattam, mint egy kis szűzlány…Ma megtanulja Mr. Jonas, hogy ha belerángatja mindenbe a feleségét, egyszer pórul jár…
-Felőlem így is játszhatunk…megkaphatod keményen is…-szinte kitépi a kezemből a kamerát, majd az ágyra dob, és kezeimnél fog le, persze a kamerát a fejem mellé téve, hogy vegyen minket.
-Igen mackó…büntess csak meg…mutasd meg, hogy mit tudsz…-elnevetem magam, mert még ebben a keménynek tűnő szerepben is olyan szerelmesen tud nézni rám- Olyan édes vagy…-nevetek tovább.
-Szeretlek…-mondja mosolyogva. Mondtam én, hogy édes.
-Szerethetsz is…-nevetek, de aztán megcsókolom- Én is szeretlek…
Lusta mozdulatokkal cirógatom őt, miközben vetkőztetni kezd, és magáról is leveszi a feleslegessé vált alsónadrágot. Tetszik, amit látok, nagyon is tetszik…Codynak tagadhatatlanul szépen kidolgozott teste van, egy olyan teste, amire minden nő vágyna…De ő csak az enyém…és csakis engem akar…
Két kézzel kezdi simogatni melleimet. Tudom, hogy szereti őket, egyszerűen látni rajta, hogy azért bámulja gyömöszölve, mert annyira imádja. Csókolgatja, nyalogatja…óvatosan még fogai közé is veszi mellbimbómat. Alsó ajkaimba harapva nézem, miközben igyekszem kamerázni is, de nehéz úgy, hogy remegnek a kezeim, mikor ujjaival simogatni kezd lejjebb.
Felfedező nyelve elindul lefelé, miközben én néha egy-egy pillantást vetek felizgult testére. Mikor már az alhasamnál jár, felülök. Meg kell csókolnom, muszáj, mert már hiányzik a szája. Ezután sem fekszem vissza, csak nagyobb terpeszbe ülve hagyok neki elegendő helyet, hogy nyelvével hozzám férjen. Hajába kapaszkodva élvezem nyelvjátékát, majd hátába marok, mikor ujjait is belém vezeti. Lassan karmolom végig alulról felfelé haladva, sűrű nyögések közepette. Közben eszembe jut, hogy ma igazából én akartam irányítani, szóval ellököm magamtól.
-Nem akarom nélküled…-mosolygom.
Mosolyogva harapdálom végig a testét is. Lassú, mondhatni kínzóan lassú mozdulatokkal veszem kezelésbe őt, majd rövid idő után áttérek golyóira, és kezemmel folytatom a műveletet. Látom rajta, hogy minél intenzívebb vagyok, annál jobban élvezi, főleg, mikor megint számba veszem. Cody mellett volt időm tökéletesíteni azt a módszert, amit a legjobban élvez, azt, ha nem csak ki-be csúsztatom, hanem közben nyelvemmel is játszok vele. Nagy a kísértés, hogy vagy kiverjem a videokamerát a kezéből, vagy bosszúból a fogamat is használjam, de aztán felpillantok rá, és mégsem teszem. Hát ennyire jó, macim?
Persze elmenni nem hagyom, inkább fölé mászom, és lovagolni kezdek. Nyakát harapdálva gyorsítok a vágtán, aztán mosolyogva harapok a szájába, mikor mély nyögései sűrűsödni kezdenek. Kezeimmel az ágy támlájába markolok, hogy jobban tudjam magam tartani, miközben Cody fenekembe markolva kezd segíteni a mozgásban. Persze így már nem kell sok, hogy végre beteljesüljön az este…
Telik az idő, és most már túl vagyunk az év első napján. Szilveszterkor csak otthon voltunk mackóval, de azért otthon is jót buliztunk…az ágyban, az asztalon, a kádban, a kanapén…tulajdonképpen mindenhol…
Aztán kapunk egy meghívást egy késő esti kibeszélő showba. Natalie Morgan, a show házigazdája hívott fel azzal, hogy sokan lennének kíváncsiak a szerelmi életünkre, mert főként csak Cody karrierjéről tudnak az emberek, de bele akarnak látni a magánéletünk egy kis zugába is. Először rosszul hangzott, de nem akarom, hogy az emberek azt gondolják, hogy teljesen elzárkózunk tőlük. Codynak fontos, hogy a rajongók támogassák, főleg mióta bejelentette, hogy némiképp visszatér a kosár világába, hiszen a promóciós munkáktól kezdve, a jegyeladásokig mindent befolyásolhat ez. Nehéz bevallani, de vannak olyan kiscsajok, akik kifejezetten Cody miatt járnak ide vagy oda…még jó, hogy ezek elenyészők, de akkor is léteznek.
Az estére egy cuki kis sortot és egy fehér pulcsit veszek fel.
Kicsit izgulok a felvétel előtt, mert láttam én már ebből a műsorból pár adást, és hát eléggé bizalmaskodó, ráadásul élő show, így még a kivágásra sem lesz alkalom. Cody is kicsit ideges, de azt hiszem, hogy ő főleg miattam aggódik. Elég sok megtépnivaló ribanc ül a nézőtéren…Persze Cody rögtön jön azzal, hogy a pasik meg engem fognak bámulni, de az más és kész. Én lehetek féltékeny, ő nem…kész passz.
Sokat nem agyalhatok ezen, mert sminkelés után kezdődik a műsor…
-Üdvözlök minden kedves vendéget, és persze az otthonülőket is a már megszokott szombat esti műsorunkban. Én Natalie Morgan vagyok, és önök a Megbeszéljük showt nézik. –mondja a műsorvezető taps kíséretében- Ma igazán különleges vendégeink lesznek, mert az esküvőjük után fél évvel végre elfogadták meghívásunkat a tavalyi év álompárja, az évtized legcsinosabb és legtüzesebb házaspárja, Mr. és Mrs. Jonas! –hűha, a tapsból ítélve tényleg nagyon várnak minket. És micsoda bemutatást kaptunk…Mikor lettünk ilyen híresek?
Csodálkozni nincs nagyon időm, mert be kell mennünk. Cody a kezemet fogva kísér be, majd kézen fogva is ülünk le egymás mellé a kanapéra.
-Ne haragudjatok, hogy megjegyzem, de ti már túlságosan is tökéletes pár képét mutatjátok…-mondja nevetve a kezeinkre nézve.
-Ez azért van, mert én vagyok a világ legmázlistább pasija, hogy a csupa nagybetűvel nő, a tökéletes nő az enyém. Csakis az enyém…-szorítja meg jobban a kezemet.
-Igen, látom nem a népszerűségre törekszel férfi társaid szemében. Biztosan sok az irigyed –nevet- De Megan, beszéljünk rólad is…Sokan beskatulyáztak a nagy Lakers játékos feleségeként. Ebből mennyi igaz? Cody valóban olyan erős támaszod? Szükséged van valakire?
-Nem, Meg elég önfejű és önálló…-vág közbe Cody, de ad aztán egy puszit, nehogy haragudjak.
-Próbálok az lenni, ha Cody nem szólna közbe…-persze erre mindenki nevetni kezd- De viccet félretéve…Nem hinném, hogy egy nőnek szüksége lenne egy férfira ahhoz, hogy boldoguljon. Szükségem van Codyra, ha este elalszom, hogy legyen, aki öleljen, hogy reggel ott legyen, ha felébredek, hogy szeressen, hogy becsüljön…de, hogy a saját lábamon álljak? Nem-nem, az megy egyedül is. –magyarázom.
-Végre nem egy ostoba sportoló feleség…Megan Hoa Jonas hölgyeim, és uraim! –mutat rám megtapsolva, mire mindenki tapsolni kezd. –Kezdjük az elején…hol és hogyan ismerkedtetek meg? Igaz, hogy minden szempontból az elsők voltatok a másik életében? –mi ez a mosoly?
-Tudjuk miről szól ez a műsor…Mondd ki, hogy a szexre gondolsz. –Cody…
-Igen, arra. –vallja be őszintén Natalie. Codyra nézek, hogy akkor most már mondja ő.
-Meggel egy nyári táborban ismerkedtünk meg, és ott szerettünk egymásba. És igen, én voltam neki az első, és ő nekem…szerelemben, csókban…igen, ott szeretkeztünk először is. –a közönségnek ez a sztori nagyon tetszik, valaki még fütyül is.
-Azután a kapcsolat megszakad, és nehezen is indult újra, de mi van most? Sokan találgatják, hogy mikor jön a Lakers utánpótlás, hiszen már több éve együtt vagytok annak ellenére, hogy még csak most házasodtatok össze. Mit jelent pontosan, hogy tervben van? –mélyvíz, köszi…
-Az azt jelenti, hogy már tervezgetjük. Nem fogunk pontos időt kitűzni főleg úgy, hogy Cody karrierje most újra beindult, ráadásul én is sokat dolgozom. Egy gyerek teljes embert kíván, és ha még nincs kész rá az ember, nem szükségszerű, hogy mindenáron szüljön egyet. Lesz babánk hamarosan, csak még nem tudjuk, hogy mikor. –magyarázom ki magam.
-Akkor most térjünk át kellemesebb témára és játszunk kicsit. Rendben? –miközben a közönség tapsol, átmegyünk egy pulthoz. Egy fallal van elválasztva, hogy ne lássuk a másikat, ugyanis az a lényege, hogy egy táblára kell felírni az általunk vélt helyes választ, és annak egyezni kell a másikéval. –Kérdéseket teszek fel, és egyszerűen csak a választ kell leírnotok. Kezdjük is…-előveszi a kártyákat.
-Az első…Hányszor szeretkeztetek a táborban? –jaj ne.
-Istenem…a szüleim is nézik a műsort…-nevetek kínosan a válasz felírása közben. Persze a közönség is. Rendesek…
-Nézzük csak a táblákat…Meg azt mondja, hogy kétszer, és…Cody is kettőt írt. –a helyes választ a közönség is megtapsolja. Reméltem, hogy Cody is jól emlékszik rá.
-Ezen a vonalon maradva…Melyik volt az a legmegszokatlanabb hely, ahol már megtörtént?
-Többet is lehet írni? –kérdezi mackóka.
-Cody! –csapok át a táblával a fal másik oldalára- Következő kérdés…-intek a műsorvezetőnek.
-Hány meghívott vendég volt összesen az esküvőtökön? –erre még emlékszem- Megan 568 vendéget írt, Cody pedig…Meg háromszor ellenőriztette velem:568. –nevetnek.
Még kapunk pár kérdést, még visszaülünk beszélgetni az esküvőnkről, a keresztfiúnkról, de aztán hála az égnek vége a műsornak. Már ideje volt, utálom a szereplést…
-Féltem, hogy megkérdezik, hogy mi a kedvenc pózunk…apuék biztos kiakadtak volna otthon. –mondom hazafelé menve már a kocsiban.
-Pálcika emberekkel lerajzoltam volna, ahogy rajtam lovagolsz…-nevet Cody, majd a combomba markol- Alig várom, hogy hazaérjünk, annyira csinos vagy…
-Az útra figyelj maci…-veszem le a kezét, aztán előveszem a mobilját, mert szeretek azzal a kosaras játékkal játszani, ami rajta van. Egy darabig szüttyögök vele, aztán a város fényeit akarom lefényképezni, mikor belépve a fényképalbumba, kellemetlen meglepetéssel találom magam szemben. Cody feltett a gépre a filmünket, és csinált belőle képet is?!
Akkor…Tessék! A műszerfalon kezdem el szétverni a telefonját.
-Mit csinálsz? A kocsi, a telefon…-néz oldalra Cody kikerekedett szemekkel.
-Te pornót terjesztesz rólam? Megmondtam, hogy ne tedd fel sehova te idióta! –őt is megcsapom egy kicsit.
-A laptopomon volt fent, de teljesen le van már törölve. Jól nézel ki, szeretem látni a testedet, ez olyan nagy bűn? –ez de hülye kifogás.
-Örülök neki, hogy másokra nem tudod kiverni, de annak kevésbé fogok, ha mások is rám fogják…-nagyon mérges vagyok, nem igaz, hogy nem érti meg a veszélyeit.
-Ugyan már, tudod, hogy azt nem engedném! –válaszolni sincs kedvem neki…
Hazaérve is elég fagyott a hangulat. Én már az ágyon ülve vetkőzöm, hogy végre beállhassak a zuhany alá, és vége legyen a napnak, mikor Cody mellém ül, és a lábamat kezdi simogatni.
-Haragszol még? –kérdezi egész halkan.
-Hol van az a laptop?
-Megmutatom. Átnézheted, hogy nincs már fent rajta, csak a dvd van meg. –elmegy érte, és a kezembe adja, én meg teljes erőből a falhoz vágom, aztán az egyik körömcipőmmel jól szét is verem. Cody próbál leállítani, de nem sikerül…
-Most már nem haragszom…-olyan dühös vagyok, hogy legszívesebben őt is fejbe vágnám- Mától egy hétig a kanapén alszol, érted?
-Nem, nem fogunk külön aludni…-mondja gúnyosan.
-Menj ki! –ki akarom lökdösni a szobából, de nem hagyja. Hátulról átölelve tart magánál- Engedj el, és menj ki! –nem fogom sokáig türtőztetni magam.
|
| Garfield | 2012. 01. 01. 02:14:02 | #18379 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- És ha én azt mondom, hogy ennek az estének itt és most vége van, elmész? – kérdezi az ajtónak dőlve, én meg megtámaszkodom az ajtón a feje mellett és közel hajolok hozzá…
- Attól félek, hogy nem bírnék magammal… - kapok egy puszit, ami még jobban feltüzel - Berúgnám az ajtót, becipelnélek…és a padlón tennélek magamévá… - nézek a szemébe, hogy tudja, teljesen komolyan gondolom.
- Csak magadat hergeled, de minek? Úgy sem leszek a tiéd, ha nem akarok… - mondja számat harapdálva.
- Ne játssz tovább! – kezdem elveszteni a fejemet…olyan szexi ebben a ruhában. Megfogom a kezeit, derekamra teszem és arcára simítva kezeimet, csókolom meg.
- Ez volt életem egyik legszebb napja… - ennek örülök.
- Még nem tökéletes… - lesegítem már a házban a kabátját, aztán nyakába csókolok. Legszívesebben itt és most…
- Begyújtod a kandallót? – fordul felém és elkezdi kigombolni az ingemet.
- Persze. – adok neki egy puszit és…ohh cipő…leveszem, aztán be is gyújtom, közben kicsim is megérkezik mellém - Hozzak egy üveg pezsgőt? – kérdezem finom puha bőrét simogatva.
- Igen, és találsz egy kis epret is a hűtőben, hogy teljes legyen a kép. – na jó…romantikázhatunk is, de aztán az enyém vagy!
Tényleg csak kicsit romantikázunk, mert nem bírok magammal. Az epret is tök fölöslegesen hoztam be…nem baj. Kiveszem a poharat a kezéből, és magamhoz húzva nyakát kezdem csókolgatni. Bódító illata van…hihetetlenül szép, és…még mindig nem tudok vele betelni. Ugyan úgy szeretem, mint régen és ugyan úgy égek a vágytól, hogy az enyém lehessen, minden egyes alkalomkor…most is…
- Cody… - sóhajtja nevemet, és lassan lekerül rólam az ingem.
- Megbolondít a szépséged… - lejjebb húzom ruháját, és kezembe veszem melleit. De imádom ezeket a formás, tökéletes melleit. Végig simítok rajtuk, aztán nyalogatni, csókolni kezdem mind a kettőt.
Felállunk, hogy megszabaduljunk a ruháktól, közben próbálom folytatni kényeztetését, aztán visszadőlünk a szőrmére. Még időzök kicsit melleinél, aztán mennék lejjebb, de…
- Hova sietsz? – túr a hajamba - Dőlj csak le mackó… - lassan ledönt magáról, és fölém mászik.
Finoman szétbontom a haját, mert olyan még gyönyörűbb ha ki van engedve…aztán végig simítok oldalán. Halkan felsóhajt, és lehajol hozzám, hogy szenvedélyesen megcsókoljon…
- Ma úgy meg foglak… - belemarkolok fenekébe, de ezt a mondatot nem fejezhetem be…de azért gondolatban igen…
- Mit fogsz, mi? – végig karmolja mellkasomat - Nagyon be vagy indulva… - hátra nyúlva simogatni kezdi keményedő farkamat.
- Nem mondhatom ezt a feleségemnek, félek, hogy megsértődnél… - ne hagyd abba baby…ez nagyon jó…
- Próbáljuk ki… - lecsúszik lábaim közé és nyalogatni kezdi méretes nyalókáját - Csúnyát akartál mondani? Az járt a fejedben, hogy meg akarsz baszni? – szorítja meg büszkeségemet.
- Baby neh… - kicsit erősebben túrok a hajába, hogy vegye az adást, ez nagyon nem jó…
- Rossz válasz… - fogaival húzza meg a bőrt…
- Ne-ne-ne… - legközelebb csak gondolni fogom ígérem…
Szerintem imádja ha könyörgöm neki…befejezi a szadizást, és cuppogni kezd farkamon. Hát ez már mérföldekkel jobb…sőt…De nem kárpótol. Nem enged elmenni, inkább elfekszik az ágyon, mikor már teljesen kemény vagyok.
- Mackó… - megyek már…Fölé mászok, és kiéhezve nézek végig rajta. Annyira gyönyörű, és csak az enyém…az enyém…Széttolom lábait és elkezdek nyalakodni - Ahh…Mackóh… - mar be vállaimba, és felnézek szemeibe…imádom mikor így csillognak a szemei.
- Igen baby, az vagyok…és te vagy az én legédesebb mézem… - bizony, folytatom is a kényeztetést, már ujjaimmal is.
- Akarom… - sikít fel, és le is állok…nem mész el nélkülem baby - A tiéd akarok lenni…most… - kérésed számomra parancs. Egy lökéssel benne is vagyok.
De amilyen vadul neki akartam esni az elején, annyira vigyázok rá most. Elmúlt a vadság…feje alá teszem a kezeimet, hogy kényelmesebb legyen neki, és így végig tudom csókolni. Mikor gyorsabb tempóban kezdek mozogni, kicsim akaratlanul is belém mar kicsit, és ezzel újra előhozza belőlem az állatot…Felegyenesedek, és úgy mozgok benne egyre gyorsabban, minden egyes lökéssel tövig merülve benne.
Így már nem is igazán kell sok, és mindketten elélvezünk. Rá roskadok, de aztán észbe kapok, és mellé gurulok. Haját kezdem simogatni, míg rám nem néz, aztán megcsókolom. Betakarom magunkat és összebújva alszunk el.
Másnap sajtótájékoztatóm lesz. Annyira nem örülök neki, mert sajnos nem azzal a hírrel állok oda, hogy ismét 100%-ig csapattag vagyok, hanem, hogy néhányszor baj beállok, mikor fontos meccs van, vagy éppen sérült egy jó ember…Meglepetésemre viszont arról is kérdeznek, hogy mikor lesz gyerekem. Még ők is a tőrt forgatják a szívemben…remek…csak annyit mondok, hogy tervben van. Jah…nálam…
Viszont hazafele veszek pár babaruhát…igaz, hogy csak rózsaszíneket vehetek, mert Mag kislányt szeretne, de nem érdekel. Ha kislányunk lesz maaaaaaaaaaaaaaaaaajd valamikor, beláthatatlan idők múlva, újrapróbálkozunk. Kell egy fiú…de ha újra kislány lesz, az sem gond. Addig csináljuk, míg nem lesz egy fiúnk.
De mire hazaérünk, elmúlik a rossz kedvem. Talán a babaruhák miatt. Felviszem a hálóba és…az én kis feleségem meglovagol. Tudom, hogy nem sok esély van rá, kb semmi, de azért jó lenne, ha ez a rengeteg szeretkezés mégis eredményes lenne, és teherbe esne…Annyira örülnék neki…
Reggel olyan tökéletes minden. Egymást etetjük, jókat nevetünk…egyszerűen boldogok vagyunk egymással. Ha nem hozzuk szóba a gyerek témát, minden olyan tökéletes és szép…aztán…
- Cody, beszélhetnénk? – leültet a kanapéra a nappaliban.
- Miről van szó? Komolynak tűnsz… - fogom meg a kezét. Történt valami? Úgy meg tud ijeszteni…
- Arról szerettem volna veled beszélni, hogy talán…Szóval a babaholmi, amit vettünk…azok a kis ruhák…Én sokat… - csengetnek, és Meg megy ajtót nyitni - Candy… - hallom meg kicsim döbbent hangját. Candy?
- Candy, te mit csinálsz itt? – kérdezem kicsimet hátulról átölelve.
- Gyere csak be… - hívja be kicsim Candyt.
- Köszönöm. – mosolyog, és ad Megnek köszönés képen puszit, én meg…le vagyok ejtve…
- Mutasd már! És mocorog is? – kérdezem izgatottan Candytől, és már simizem is a hasát.
- Tulajdonképpen azért jöttem, mert Dany-nek el kellett utaznia két napra, én meg addig hazajöttem, hogy a szüleimmel legyek, de ők sincsenek itthon, és kétségbeestem, hogy mi lesz, ha megindul a szülés, és én egyedül leszek. Egy hetem van hátra a kiírt időpontig… - aztán megfogja a kezemet és a hasára teszi – Érzed? – hát hogy a viharba ne érezném!?
- Igen-igen! – ez fantasztikus – Te is megnézed? kérdezem kicsimtől, hátha kedvet kapna ettől…
- Igen Meg, add csak a kezedet… - fogná meg Candy a kezét, de ellép tőle…
- Én…én inkább nem…nem akarom megnyomni a babát… - mi van? Hyori hasát is simogattad… - Felmegyek az emeletre, és…és…előkészítem a szobát neked. Nyugodtan maradhatsz… - mitől ilyen zavarodott?
- Nekem igazából az is jó lenne, ha te költöznél át Meg, már ha Cody nélkülözni tudna, mert nem akarok kellemetlenséget…
- Nem, semmi baj. Addig maradsz, ameddig akarsz… - már itt sincs. Nem értem mi ütött belé…
Miután áthozzuk Candy cuccait, leülünk vacsizni. Beszélgetünk, jól elvagyunk. Eszembe jut, hogy Candynek kislány lesz, odaadhatnánk neki azokat a ruhákat, amiket nemrég vettünk. Nekünk még egy darabig úgyse fog kelleni…sajnos…De mikor felvetem az ötletet, nem jön rá válasz. Mintha nem is itt lenne…
- Meg, nem figyelsz rám? – kérdezem tőle.
- Tessék? – tehát nem…akkor még egyszer.
- Csak annyit mondtam, hogy odaadhatnánk Candynek azokat a ruhákat, amiket a mi babánknak vettünk, mert neki most kellenek, nekünk meg… - háááát… - Veszünk másikat. – maradjunk ennyiben.
- Ezt komolyan kérdezed? – kérdez vissza, most mérges? - Elnézést… - most mi van?
- Bocsi… - mondom Candynek, és Meg után megyek.
- Meg! Én csak arra gondoltam, hogy nyomasztanak azok a ruhák, mert nem igazán akartad megvenni őket, és Candynek amúgy is kislánya lesz, és… - igazad van, ne is hagyd, hogy befejezzem…
- És? És? És?! Te nyomasztasz…Miért játsszuk el újra és újra ezt? Miért? Miért nem vagy te igazi férfi, egy igazi…egy igazi apa…? Sírni akartál látni talán? Hát tessék, sírok… - fordítja el az arcát. De…
- Én csak jót akartam. Candy elmegy, és nem itt fog szülni, hanem Spanyolországban. Semmit sem vettünk a babájának…És annyira féltem, hogy megijesztettelek… - kicsim…
- Nem akarom, hogy tovább bántsuk egymást…Ne beszéljünk erről… - meg akarom ölelni, de nem engedi - Menj el… - ezt nem hiszem el…
A hétvégén Candy sokat mesél a terhességről. Talán Meg is kedvet fog kapni hozzá…végülis reménykedni szabad…
Hétfő reggel, mikor felébredek, Meg nincs sehol. Nem is mondta elmegy. Na mindegy, én lekezdek készülődni a suliba. Mikor indulnék a kocsihoz, meglátom az üzenetrögzítőn, hogy van egy üzi. Na nézzük…
„Mrs. Jonas! A doktornő kéri, hogy fél órával később jöjjön be a fogamzásgátlás miatt, mert az új időpontot csúsztatni kell egy váratlan páciens miatt. Köszönjük, és várjuk!”
Mi van? Én azt hittem, hogy nem fog többet menni. Nem értem…
Meg kell várnom, hogy hazajöjjön…nem megyek suliba, leszarom. Hogy a…? Nem hiszem el. Direkt gázol belém!? Végül is véletlen nem lehet elmenni az orvoshoz…De pipa vagyok most…
- Meghallom Meg kocsiját, felállok a kanapéról…
- Megjöttem! Édesem, itthon vagy? – nem, a szellememet látod…
- Mikor akartad elmondani? – szegezem neki az első kérdést, ami szembe jut.
- Elmondani? Mégis mit? –mit, mit, mit…
- Ezt… - kezét megfogva a telóhoz vezetem, és lejátszom neki a doki üzenetét.
- Akkor, mielőtt Candy beállított, emlékszel? – mi? szóval…?
- Azt akarod mondani, hogy ha…Ugye nem…vagy mégis…
- Igen…egy pillanatra megfordulta fejemben, hogy mi lenne, ha…És igen, most. De már mindegy, voltam a dokimnál. Pillanatnyi szeszély volt a szép, átszeretkezett éjszakák után, de erre mi még nem vagyunk készen… - ezen mi mosolyogni való van!?
- Bravó Meg, értesz ahhoz, hogy mivel kínozz! – tapsolok gúnyosan. Ideges vagyok, de inkább…szomorú…nagyon szomorú…
- Nem bírtam látni, ahogy… - ohh értem…Candy…
- Tudom… - szorítom magamhoz - De majd belehalok, hogy fél percen múlt, hogy végre apa legyek… - komolyan a szemébe nézek - Nem vagy készen rá? – megrázza a fejét - Mit szeretnél tőlem? Mit tegyek, hogy jobb legyen? Hogy ne rontsam el folyton? – segíts…mert így nem tudom…
- Nem tudom…tényleg nem…Veled akarok lenni úgy, mint régen…problémák nélkül, felhőtlenül… - az tényleg jó lenne…
- Mint mikor még iskolába jártunk, és találkozgattunk? – mosolyodom el, és haját simogatom.
- Igen…Úgy tetszett az a randi is… - csókol meg - Mi lenne, ha mégis veled járnék abba a suliba? Nem úgy volt, hogy fél év alatt megszerzed a sport diplomát, mert beleszámítják a csapatban való szereplésed is? Ezt a pár hetet együtt is járhatnánk. Meghúzom magam, észre sem fogsz venni… - de édes vagy…
- Jól van-jól van. – nevetek fel - Gyere be órát nézni. – mosolygok.
Másnap reggel velem is jön a suliba. Örülök is meg nem is…örülök annak, hogy velem van, de nem örülök annak, hogy mindenki megbámulja. Meg nem is értem, miért nem lehetett úgy felöltözni, mintha tél lenne…
- Édesem, miért néz így mindenki? – hát észrevetted?
- Talán, mert ebbe az osztályba nem járnak lányok, és túl kevés ruha van rajtad… - csupán ezért…
- Mi lenne, ha hátraülnénk, és mondjuk én az öledbe? A tanárt nem fogja zavarni, de ha mégis…ugyan, nem fog szólni, mert elég egy kis elejtett mondat a sajtóban, és máris rossz fénybe kerül az iskola… - te kis…kisördög…
- Legyen… - csak ezzel az a probléma, hogy cseszek figyelni…mármint az órára, mert Meg combjaira nagyon is figyelek…
Otthon főz nekem vacsit, együtt eszünk, és együtt is fürdünk, sőt még masszázst is kapok. Szeretem mikor ilyen figyelmes…jól esik, csak ne kattogna a baba témán az agyam…Olyan szomorú vagyok még mindig. De azért figyelek rá…meg reagálok, mikor mond valamit, csak…mind1…
- Valami baj van? Olyan feszült vagy, érzem az izmaidon is, hogy nem lazítasz… - jah, hogy lazítani kéne?
- Csak fáradt vagyok… - nem akarok megint veszekedni…
- Mi lenne, ha azt mondanám, hogy jövőre megpróbálkozhatunk egy babával? – csókol a nyakamba. Honnan tudja mindig, hogy mi bajom!? De…baba? Jövőre?
- Komolyan kérdezed? – megfordulnék, de ráfekszik a hátamra és átölel.
- Igen…azt hiszem, hogy talán jövőre megpróbálkozhatnánk egy saját családdal. Szeretném látni, hogy kint játszol a fiaddal vagy a lányoddal az udvaron, kosaraztok, tanítgatod…talán jövő karácsonyra lesz egy kis pocaklakónk… - nem is kéne más ajándék… - Szeretlek, csak…segíts nekem… - mindenben segíteni fogok…főleg abban, hogy mihamarabb teherbe ess - És most mi lenne, ha aludnánk, holnap meg vennénk pár ajándékot a családnak? – nah…
- Jaj de tudod, hogy mikor kell felhozni a vásárlás témát... – de azért megölelem és meg is csókolom, mert…végre mondhatom azt, hogy tervben van a baba…
- Cumi vagy dugi? – mi? istenem…
- Meg... – miért kell így kimondani? Miért nem lehet csak csinálni? am meg ha már „dugi” akkor abban a „cumi” is benne van…de ezt inkább nem is mondom…
- Akkor ebből dugi lesz... – igen…és valóban…egy fantasztikus szeretkezéssel zárul az este…
Másnap suli után, elmegyünk vásárolgatni. Kicsim nagyon tudja élvezni, hogy itt járkálunk a plázában és ajándékok után kajtatunk…én csak vonszolom magamat, mert utálom a rengeteg embert…És ilyenkor mindenki meg van zakkanva…De egy dolgot imádok a vásárlásban. Meg olyan aranyos…
Mindig kérdezgeti, hogy ez meg az jó lesz-e, de velem nem megy sokra. Még azt sem tudom eldönteni, hogy a saját szüleimnek mit vegyünk. Engem csak az ő ajándéka érdekel. De szerencsére van nekem egy gyönyörű és okos feleségem, aki mindent megold.
Épp egy kis üzletben nézelődünk, mikor Nagyi hív. Ő is jön karácsonyozni, mikor a szüleink. Mondjuk ez pont kapóra jön. Egyel kevesebb hely, ahova menni kell, bár imádok a Nagyinál lenni.
- Ki volt az? – kérdezi kicsim, mikor leteszem a telót.
- Nagyi. Feliratkozott a vendéglistára…vegyünk neki is valamit. – elkezdek nézelődni.
- Már megvan az ajándéka…
- Tényleg? – mikor vettük meg?
- Jó, hogy ennyire figyelsz rám. – jajj, nehogy besértődj.
- Baby…ne haragudj. – adok a homlokára egy puszit – Az egész karácsony csak miattad fontos nekem…ezért is csak a te ajándékod érdekel. – mosolygok rá.
- Persze, a többit meg intézzem el én… - ne legyél már morci… - Nagyon ajánlom, hogy ütős ajándékom legyen. – kapok egy picike csókot. Már nem is haragszik – De azt ugye nem felejtetted el, hogy az én nagyszüleim is jönnek? – öhm…
- Basszus…elfelejtettem. Jó ötlet összeereszteni a nagyszülőket? Nem lesz elég, hogy a szüleink…
- Nem fogom azt mondani, hogy maradjon otthon Koreában. – jól van…
- Meg fogjuk oldani. – mosolygok…
Szerencsére sikerül ma mindenkinek venni ajándékot…na jó, nem mindenkinek, mert mikor szóba hozom Candyt, kicsit zabos lesz, és elindulunk haza. Így Kwonéknak még nem vettünk semmit, pedig karácsony egyik napján megyünk a keresztfiúnkhoz is…mindegy…
Karácsony előtt még ki kell díszíteni a házat, kívül, belül. Enyém a külső része…égősorokat kell felraknom a házra kívülről, aztán bent azokat a díszeket kell felrakni, amihez létra szükséges. Pont a fagyöngy felrakását fejeztem be, mikor kicsim el akar menni mellettem, de ne olyan sietősen…megfogom a kezét, és magam felé fordítom.
- Nézd csak mi alatt állunk… - nézek fel – azt hiszem kénytelen leszel megcsókolni…
- Nem csak megpuszilni? Az arcodon… - mosolyog rám átölelve a derekamat.
- Határozottan csókra emlékszem… - amit persze meg is kapok.
- Irány vissza díszíteni… - csap a hátsómra – ha kellek, a konyhában leszek. – mosolyog.
Azt már tudom, hogy jövőre elutazunk karácsonykor, és akkor megúszom a díszítést…már ha addig még nem lesz babánk…
A fa felállításával is megszenvedek, mert ugye bele kell faragni a talpba, ami nem éppen könnyű. De csak sikerül, ráadásul egyenesen is áll, úgyhogy büszke vagyok magamra…életemben először csináltam ilyet, és sikerült…Persze díszíteni együtt díszítjük fel a fát. Persze Meg rohangál ki-be, mert sül a süti…szerintem kicsit izgul a holnapi családi összejövetel miatt. De a fa kész, ajándékok alatta…az enyém is vajon megharagudna, ha kibontanám? Biztos, úgyhogy én is csak beteszem a fa alá kicsim ajándékát.
Reggel az első dolgunk, hogy kimegyünk a reptérre kicsim nagyszüleiért. Aztán sorba érkeznek a szülők, és végül Nagyi is befut. Bevallom aggódom, hogy mi fog kisülni ebből a családi ebédből...
De nagy meglepetésünkre elég jól tudjuk kezelni a dolgot. Persze kisebb összezörrenések vannak, de gyors témaváltással sikerül minden ilyet elcsitítani. Egész jól sikerül minden, még az ajándékozás is. Kicsim szuperül vásárolt, és mi is kapunk jobbnál jobb dolgokat. Kicsim egyedül azt sajnálja, hogy a bátyja nincs velünk. Koreában vannak a menyasszonya családjánál, és ha jól tudom Koreában tartják az esküvőt is. Azt viszont Meg nem is tudja, hogy a szilvesztert mi is Koreában fogjuk tölteni…
Mikor elmennek a vendégek…a nagyik is a szülőknél éjszakáznak, ledőlünk kicsit a kanapéra. Hosszú nap volt. Már majdnem sikerül elaludnom kicsimmel a karjaimban, mikor pittyeg a telefonom.
- Ki az ilyenkor? – mérgelődik babym.
- Candy… - mosolygok – Megszületett a babája. – mutatom neki az mms-t amit küldött – Nézd milyen pici…
- Látom… - elteszem a telefont és magamhoz ölelem kicsimet.
- Nekünk sokkal szebb babáink lesznek… - adok a homlokára egy puszit – Ha lány lesz, a te szépséged fogja örökölni. A gyönyörű szemeidet, kis pisze orrodat, a szép szádat… - végig is simítok rajta, aztán egy csókot is lopok – És dögleni fognak utána a fiúk…persze apuci egyet se fog a közelébe engedni. Aki csak hozzáér, kiherélem… - ezen már ő is nevet.
- És ha fiúnk lesz? – hmm…
- Hát remélem több lesz benne belőlem…elég hülyén nézne majd ki ilyen formás cicikkel… - markolászom meg finoman a melleit.
- Olyan hülye vagy… - löki el a kezeimet nevetve.
- És te… - fölé támaszkodok – te leszel a világ legjobb anyukája. – adok édes ajkaira egy puszit.
- Honnan tudod?
- Engem is meg tudtál nevelni…akkor a saját gyerekeink nevelése már kisujjból fog menni… - gyengéden megcsókolom – Most hány hónapra van ez a fogamzásgátló?
- Három. – oké…
- Szóval addig van időm elhitetni veled, hogy milyen jó lenne egy baba…? – mosolygok rá.
- Úgy néz ki. – pár percig csendben nézünk egymás szemébe… - Na…hol az ajándékom? – mitől lettél ilyen izgatott?
- A fa alatt. – mosolygok.
Felkel és máris a fánál van. Az ajándéka 2 repülőjegy Koreába, és egy laptop amit kinézett magának. Kis aranyos pici, amit könnyen hozhat, vihet a munkája miatt. Viszont az én ajándékom egy boríték…kinyitom és az áll benne, hogy menjek ki a kocsihoz. Na jó…
Beszállok és azonnal kiszúrom. Amit azóta mondogatok, hogy megvettük a kocsit. Kis lenyíló monitor és dvd lejátszó…hát ez baromi jó.
A hátsó ülésre mászok és ki is próbálom…de magamat látom. Értetlenül nézek körbe.
- A monitor felett van egy kis kamera… - ül be mellém Meg – Van még egy kis kamera a hátsó rendszámtábla fölött is. Ezek ilyen új tolatást segítő kamerák. De ezzel a gombbal fel is tudsz venni velük. – mutat a távirányítón egy gombot.
- Akkor próbáljuk ki ezt a felvevős cuccot… - megnyomom a gombot, és kicsim nyakát kezdem csókolni.
- Mit csinálsz? – kérdezi, de nem tol el magától, sőt inkább oldalra biccenti a fejét.
- Jó lesz majd visszanézni unalmas perceinkben… - nem hagyom, hogy válaszoljon, megcsókolom.
|
| Saya | 2011. 11. 23. 21:20:25 | #17830 |
Karakter: Megan Hoa
-Persze megyek…-kiabál ki, és már jön is- Itt…-ámulva néz végig rajtam -vagyok…
-Mit szeretnél? –közelebb megyek, végig simítok a mellkasán, aztán nyakába kapaszkodom.
-Téged…-szorosan magához ölelve csókol meg.
Levesszük a pólóját, ő leveszi a szoknyámat, csókolózás közben én meg már a nadrágját bontom szét. Szeretnék a szoba felé indulni, de Cody a konyhában tart. Letolja magáról a nadrágot, aztán a székre ülve húz az ölébe. A nyakamat szívogatja, fenekemet markolássza, miközben ölébe ringva izgatom fel. A melltartómat is leveszi rólam, és bár kicsit ugyan hagyom játszani, de most inkább én szeretnék már…
Letérdelek elé, hogy lehúzzam az alsóját, és kiszabadítom férfiasságát. Megfogom, majd végig nyalok rajta. A szemébe nézve kezdem szopogatni nyalókámat. Látom mackón, hogy majd beleőrül, és azt is, hogy szívesen letámadna, de csak a hajamat simogatja. Mikor hangosabban nyög fel, abbahagyom, és ezt kihasználva az ölébe kapva visz a nappaliba.
A kanapéra fektet, és ajkaival kezdi bebarangolni egész testemet. Leveszi a tangámat, mosolyogva csókolja végig combjaimat, aztán végre nyalogatni kezd. Ez…nagyon…nagyon…nagyon jó…főleg, hogy ujjait is beveti. Olyan, mintha sok kis orgazmusom lenne, annyira tudja, hogy mi a legjobb nekem…
Fölém támaszkodik, és megcsókol, közben lassan belém csúszik. Olyan bensőséges ez a szeretkezés, mert csókolhatom ölelhetem, mardoshatom…A mennyekben érzem magam…
Fordítok a helyzeten, és meglovagolom őt. Kicsit gyorsabb tempót diktálok, mert látom, hogy Cody is erre vágyik. Csakhamar elélvezünk mindketten…
Magához ölel, és a nyakamat csókolja...
-Szeretlek…-súgja a fülembe. Én is téged…nagyon…
Felmegyünk, és együtt zuhanyozunk le, majd összebújva alszunk el.
Reggel én ébredek előbb. Mire elkészülök, addigra Cody is felkel. Adok neki egy puszit.
-Nekem csak délután van órám…mit csinálok én addig nélküled? –morogja hozzám bújva.
-Pihenj. –simogatom mosolyogva a buksiját.
-Nincs még egy kis időd? –felül és magához húz.
-Pár percem még van. Miért? –de tényleg csak annyi, mert nagy a hajtás.
-Akkor használjuk ki…-jobban magához ölel, és megcsókol. Az ágyra dőlve csókolózunk tovább…
-Most már mennem kéne, mielőtt elalszok. –mondom a mellkasát simogatva.
Belebújik egy boxerbe, magára kap egy köntöst, hogy lekísérjen a kocsiig. Több csók után szállok csak be, de még behajol egy utolsó puszira, és csak azután megyek.
Elég nehéz dolgoznom úgy, hogy egész nap Codyra gondolok, de vigasztal a tudat, hogy este újra együtt leszünk. Őrület, de tíz perc után már hiányzik…
Mikor hazaérek, ő még sehol. Nagyszerű…Aztán csenget valaki.
-Cody…itthon hagytad a kulcsodat? –kérdezem meglepetten.
-Nem…-egy nagy csokrot kapok a háta mögül- Eljössz velem randizni? –mosolyogja.
-Randizni? –ez egyre meglepőbb.
-Gondoltam elmehetnénk vacsorázni. Régen voltunk már kettesben valahol…Szóval elvinném a feleségemet randizni. –mosolyog még mindig.
-Milyen alkalomból? –elfelejtettem valamit? Lehetetlen.
-Csak úgy…-ad egy puszit a számra- Na? Mész készülődni?
-Először vízbe teszem a virágokat. –adok neki egy újabb puszit, mert imádom a virágokat is- És hova megyünk?
-Az legyen meglepetés. –kis titokzatos.
-De akkor honnan tudjam mit vegyek fel? –ezt ő nem értheti.
-Bármit is veszel fel, gyönyörű leszel. –megcsókol.
Nem adott sok támpontot, de valahogy csak megoldom. Kicsit sokáig tart, de legalább addig ő is elkészül. Remélem, hogy ez a ruha megfelel.
-Így jó leszek? –kérdezem a lépcsőn lefelé jövet.
-Tökéletes…-csókolna meg, de be kell érnie egy puszikával.
-Szájfény…-emlékeztetem.
Cody kocsijával megyünk, és egy csodálatos ázsiai étteremhez megyünk. Drága férjem kisegít a kocsiból, aztán karöltve az asztalunkhoz megyünk, pontosabban kísérnek. Belülről is nagyon szép ez a hely…A rendelésben ugyan segítenem kell mackónak, de remélem, hogy egyszer ebbe is beletanul…Bár…nem számít, amúgy sem ezért szeretem. Sok minden másért.
A pálcikával való evés sem tartozik épp Cody legjobb tulajdonságai közé, de segítgetem abban is. Nevetés nélkül sem tudom megállni, de nem haragszik meg rám.
A kellemes este után hazafelé is beszélgetünk, mikor Cody valami furcsát mond.
-Nekünk sose volt olyan első igazi randink…-mondja már a kocsiban hazafelé menet.
-Akkor most pótolunk. –adok az arcára egy puszit.
Hazaérve Cody kinyitja nekem a kocsiajtót, és lassan a bejárati ajtóhoz sétálunk.
-Ha ez egy első randi, akkor be sem szabadna mennem…-mosolyog rám.
-Igazad van. Mit is csináljunk most…? –mosolygom elgondolkodva.
-Be is hívhatsz, ha nem szeretnéd, hogy véget érjen az este…-közelebb lépve mosolyog tovább.
-És ha én azt mondom, hogy ennek az estének itt és most vége van, elmész? –lassan az ajtónak dőlök, közben megtámaszkodik a fejem mellett egészen közel hajolva.
-Attól félek, hogy nem bírnék magammal…-adok egy pici csókot neki- Berúgnám az ajtót, becipelnélek…és a padlón tennélek magamévá…-néz mélyen a szemembe egyre szaporábban véve a levegőt, vagyis kezd kissé bevadulni.
-Csak magadat hergeled, de minek? Úgy sem leszek a tiéd, ha nem akarok…-incselkedek vele ajkait harapdálva.
-Ne játssz tovább! –ragadja meg kezeimet, hogy derekára tegye, ő meg az arcomat fogja közre, hogy hosszan csókoljon meg. Szeretem, ha ennyire domináns az én kis férfi állatom.
-Ez volt életem egyik legszebb napja…-mondom, miközben bemegyünk.
-Még nem tökéletes…-lesegít a kabátomat, majd hátulról átölelve a nyakamba csókol.
-Begyújtod a kandallót? –fordulok meg, és kigombolok pár gombot az ingén.
-Persze. –ad egy puszit, aztán leveszi a cipőjét, mert eleget mondtam már, hogy a kandalló előtti szőrmére még papucsban sem állunk rá…Én is leveszem, és már mezítláb állok mellé a ropogó tüzet nézni.
-Hozzak egy üveg pezsgőt? –kérdezi engem simogatva.
-Igen, és találsz egy kis epret is a hűtőben, hogy teljes legyen a kép. –mosolygom.
Mire Cody visszaér, addigra én már a tüzet bámulva ücsörgöm egy takaró alatt. Pezsgőzünk kicsit egymás szemébe nézve, de aztán mackóka finoman elkezd az ő elképzelése felé terelgetni, ugyanis jobban magához ölel, és a nyakamat is csókolni kezdi.
-Cody…-sóhajtom halkan nevét, hogy ne törjem meg a csendet. Félrebiccentve hagyom, hogy fojtassa, miközben lesimogatom róla a kigombolt ingét.
-Megbolondít a szépséged…-húzza lejjebb ruhámat, és veszi kézbe kebleimet. Végig simít rajtuk, aztán újra megmarkolva felváltva nyalogatni kezdi mellbimbóimat.
Felállok, hogy levegyem a ruhámat, közben ő is feláll, hogy ne kelljen abbahagynia ezt a számomra oly kellemes műveletet. Lassacskán teljesen levetkőzünk, aztán visszadőlünk a szőrmére.
-Hova sietsz? –kérdezem hajába túrva, mikor az ismételten elkezdett nyalogatás után lefelé indulna- Dőlj csak le mackó…-szépen lassan átfordítom őt, és fölé mászom.
Ujjaival bontja szét hajamat, majd lassan végig simít egész testemen. Beleborzongok az érintésébe, egész testemmel vágyom rá, hogy újra az övé lehessek…Mosolyogva sóhajtok fel, majd hajolok le hozzá egy hosszú csókra.
-Ma úgy meg foglak…-fenekembe markolva morran fel, de nem fejezi be a mondatot.
-Mit fogsz, mi? –karmolok végig a mellkasán- Nagyon be vagy indulva…-hátranyúlok, és simogatni kezdem meredező tagját.
-Nem mondhatom ezt a feleségemnek, félek, hogy megsértődnél…-sóhajtja élvezve mozdulataimat.
-Próbáljuk ki…-lejjebb csúszok, hogy nyalogatni kezdjem őt- Csúnyát akartál mondani? Az járt a fejedben, hogy meg akarsz baszni? –szorítom meg kicsit erősebben férfiasságát. Engem nem tudsz átverni, tudom, hogy ha türelmetlen vagy, keményebben akarod…
-Baby neh…-túr bele erősebben a hajamba.
-Rossz válasz…-gyengéden húzom meg a bőrt fogaimmal.
-Ne-ne-ne…-csak nem félsz? De rendben van, eszem ágában sincs kárt tennem benned. Inkább csak számba csúsztatom kedvenc nyalókámat úgy játszadozva vele, hogy neki a legjobb legyen…Kezemmel és számmal is dolgozom rajta, de csak addig, ameddig már teljesen keménynek nem érzem, mert nem szeretném, hogy nélkülem menjen el.
-Mackó…-lassan elfekszem az ágyon, és csakhamar Cody kerül felülre. Kicsit zavarban vagyok, mert olyan kiéhezve néz rám…Nem időz sokat tovább, széttolja lábaimat, és nyalogatni kezd.
-Ahh…Mackóh…-vállaiba marva nézek le rá, és látom meg mosolyogó szemeit, ahogy engem fürkésznek.
-Igen baby, az vagyok…és te vagy az én legédesebb mézem…-mosolyogja, majd tovább kényeztet, immáron ujjaival is.
-Akarom…-sikítom a szőrmébe marva, miközben testem megfeszül. Majdnem elélveztem, úgy belemerült a játékba. –A tiéd akarok lenni…most…-felnyögök, ahogy egyetlen mozdulattal csúszik belém minden további szó nélkül…
Ezután minden olyan más lesz…Csak a pattogó tüzet és a mi sóhajainkat lehet hallani. Cody fejem alá teszi kezeit, úgy támaszkodik meg felettem, és mozog egyre gyorsabban bennem, mert így végig csókolni tud. Teljesen összeforrnak testeink, szinte eggyé vállunk szeretkezés közben. Ölelve csókolom, el sem akarom engedni, pedig eredetileg lovagolni akartam…
Cody az aktus vége felé nem bír magával, és felegyenesedve teljesen az ölébe húz. Próbálok a szőrme széleibe kapaszkodni, mert alig tudom tartani magamat. Pár lökés után férjecském nyögve élvez belém, ahová én is követem pár másodperc múlva.
Erőtlenül roskad rám akaratlanul is, majd gördül le mellé, és hajamat kezdi simogatni, hogy rá nézzek. Mikor odafordulok, lágyan megcsókol magunkra húzva a takarót. Még levegő után kapkodunk, de azért összebújunk.
Másnap reggel szépen felöltözünk, mert sajtótájékoztatóra megyünk. Cody nyilvánosság előtt fog beszélni a terveiről. Persze az újságírók nem csak arra kíváncsiak, hogy hányszor állhat be csereként, hanem arra is, hogy mikor lesz végre már utánpótlása a papának…Kitérő válaszként annyiban marad a dolog, hogy „tervben van”, de hazafelé Cody egy kis nyomást gyakorol rám azzal, hogy vesz pár babaruhát. Én meg azzal rá, hogy rózsaszínt vehet…Ő kisfiút, de én kislányt szeretnék. Persze aztán jön azzal, ha lány lesz, újra próbálkozunk, mert neki kell egy kis trónörökös is, bár őt az sem zavarná, ha lányaink lennének az újrapróbálkozás után is…Teljesen be van zsongva…
Otthon a karjaiban visz fel a hálóba, aztán nem sok idő kell ahhoz, hogy hamarosan már ruha nélkül feküdjünk az ágyban, pontosabban én lovagoljam meg őt…végre…Olyan tökéletes minden…talán túl tökéletes is…
Másnap épp reggelizünk, egymást etetjük, és nevetgélünk. Sokat gondolkodtam tegnap este óta, főleg azért, mert olyan sokat szeretkeztünk…Talán csak azért, mert maci annyira sexmániás, de mi van, ha abban reménykedik, hogy babánk lesz? És mi van, ha már én is ebben reménykedem? Hétvégén kéne elmennem az aktuális fogamzásgátlás miatt a dokimhoz…És, ha nem mennék? Mi lenne, ha…? Lehetséges, hogy babát akarok most rögtön?
-Cody, beszélhetnénk? –áthívom a nappaliba, és leülünk a kanapéra.
-Miről van szó? Komolynak tűnsz…-fogja meg a kezemet.
-Arról szerettem volna veled beszélni, hogy talán…-nem, nem vághatok rögtön a közepébe- Szóval a babaholmi, amit vettünk…azok a kis ruhák…Én sokat…-kezdek bele, de valaki csenget. Ajtót nyitok.
-Candy…-kicsit döbbenten nézek rá, főleg, hogy már mekkora hasa van. Az utolsó hetekben, vagy akár napokban lehet…
-Candy, te mit csinálsz itt? –jön ki Cody is, közben hátulról ölel át, és úgy néz ki a váratlan vendégre a vállam felett.
-Gyere csak be…-állok félre az ajtóból, mert elég hideg van kint.
-Köszönöm. –mosolyodik el, és ad egy puszit nekem.
-Mutasd már! És mocorog is? –Cody a hasát kezdi el simogatni, az én szívem meg közben lassacskán darabokra esik.
-Tulajdonképpen azért jöttem, mert Dany-nek el kellett utaznia két napra, én meg addig hazajöttem, hogy a szüleimmel legyek, de ők sincsenek itthon, és kétségbeestem, hogy mi lesz, ha megindul a szülés, és én egyedül leszek. Egy hetem van hátra a kiírt időpontig…-mosolyodik el, majd megfogja Cody kezét, és a hasára teszi- Érzed? Most rúg…-mondja boldogan.
-Igen-igen! –Cody is olyan lelkes…-Te is megnézed? –néz rám.
-Igen Meg, add csak a kezedet…-nyúl felém Candy, de én hátralépek.
-Én…én inkább nem…nem akarom megnyomni a babát…-jaj de rossz kifogás, és most nincs is több- Felmegyek az emeletre, és…és…-mit akartam mondani?- előkészítem a szobát neked. Nyugodtan maradhatsz…-mosolygom.
-Nekem igazából az is jó lenne, ha te költöznél át Meg, már ha Cody nélkülözni tudna, mert nem akarok kellemetlenséget…
-Nem, semmi baj. Addig maradsz, ameddig akarsz…-felsietek az emeletre, a vendégszobába.
Magamra zárom az ajtót, hogy Cody ne jöjjön utánam, mert haragszom rá…Nem elég, hogy nem kíváncsi a mondandómra, de úgy ugrál Candy körül, mintha az ő gyermekét várná. Az övét…milyen ironikus, mikor a sajátjából nem kért…
A vacsora elég egyhangúan telik az este, miután áthoztuk Candy holmijait. A babatáskát elnézve eszembe jut, hogy neki mindene megvan, amiről én álmodoztam, és amit nem kaptam meg…Azt hiszem, hogy már nem is kell…Mindig valami közbeszól, mintha csak az égiek akarnák úgy, hogy nekünk ne legyen gyermekünk…hogy ne legyen…
„…el kéne vetetned…”
-Meg, nem figyelsz rám? –zökkent ki Cody a gondolataimból.
-Tessék? –nézek rá leplezetten mosolyogva.
-Csak annyit mondtam, hogy odaadhatnánk Candynek azokat a ruhákat, amiket a mi babánknak vettünk, mert neki most kellenek, nekünk meg…Veszünk másikat. –mi?
-Ezt komolyan kérdezed? –felállok az asztaltól- Elnézést…-most ölte ki belőlem az utolsó csepp anyaságot is. Ezt nem gondoltam volna róla…
-Meg! Én csak arra gondoltam, hogy nyomasztanak azok a ruhák, mert nem igazán akartad megvenni őket, és Candynek amúgy is kislánya lesz, és…
-És? És? És?! –emelem fel a hangomat- Te nyomasztasz…Miért játsszuk el újra és újra ezt? Miért? Miért nem vagy te igazi férfi, egy igazi…egy igazi apa…? Sírni akartál látni talán? Hát tessék, sírok…-el is fordítom az arcomat.
-Én csak jót akartam. Candy elmegy, és nem itt fog szülni, hanem Spanyolországban. Semmit sem vettünk a babájának…És annyira féltem, hogy megijesztettelek…
-Nem akarom, hogy tovább bántsuk egymást…Ne beszéljünk erről…-nem tudok most erről többet beszélni- Menj el…-meg akar ölelni, de nem hagyom.
Candy nálunk tölti a hétvégét, és bár sokat mesél a terhességről, hogy én is kedvet kapjak, csak még jobban elveszi tőle. Főleg, hogy Cody is sokat hallgatja őt…
A hétvége után hétfőn az az első dolgom, hogy elmegyek a nőgyógyászomhoz. A vérvételből kiderül, hogy nem ártana egy kivizsgálás sem nekem. Nem a fogamzásgátló miatt, pusztán csak a túl sok stressz mutatkozott meg kissé rajtam…
Mikor hazaérek, látom, hogy Cody kocsija a bejáratnál parkol még mindig. Nem iskolában kéne lennie? Ez fura…
-Megjöttem! Édesem, itthon vagy? –dobom le a kulcsaimat, aztán meglátom Codyt.
-Mikor akartad elmondani? –miért ilyen komoly?
-Elmondani? Mégis mit? –nem értem.
-Ezt…-megfogja a kezemet, és a telefonhoz vezet, amin benyomja a rögzítő lejátszóját.
Mrs. Jonas! A doktornő kéri, hogy fél órával később jöjjön be a fogamzásgátlás miatt, mert az új időpontot csúsztatni kell egy váratlan páciens miatt. Köszönjük, és várjuk! –ez az orvosom asszisztense…Ezért nem kaptam meg az üzenetet, mert azután hívott, hogy elmentem, csak akkor még Cody is aludt…
-Akkor, mielőtt Candy beállított, emlékszel? –húzom ki a kezemet a kezéből.
-Azt akarod mondani, hogy ha…Ugye nem…vagy mégis…-dadogja.
-Igen…egy pillanatra megfordulta fejemben, hogy mi lenne, ha…És igen, most. De már mindegy, voltam a dokimnál. Pillanatnyi szeszély volt a szép, átszeretkezett éjszakák után, de erre mi még nem vagyunk készen…-mosolyodom el.
-Bravó Meg, értesz ahhoz, hogy mivel kínozz! –tapsol meg gúnyosan. Látom, hogy nagyon ideges, és szomorú is. Nekem meg a férjem, meg kell nyugtatnom…
-Nem bírtam látni, ahogy…-ugye most nem várja, hogy végig mondjam?
-Tudom…-ölel jó szorosan magához- De majd belehalok, hogy fél percen múlt, hogy végre apa legyek…-a szemembe néz- Nem vagy készen rá? –megrázom a fejemet- Mit szeretnél tőlem? Mit tegyek, hogy jobb legyen? Hogy re rontsam el folyton?
-Nem tudom…tényleg nem…-nézek fel rá- Veled akarok lenni úgy, mint régen…problémák nélkül, felhőtlenül…
-Mint mikor még iskolába jártunk, és találkozgattunk? –simogatja végre mosolyogva a hajamat.
-Igen…Úgy tetszett az a randi is…-megcsókolom- Mi lenne, ha mégis veled járnék abba a suliba? Nem úgy volt, hogy fél év alatt megszerzed a sport diplomát, mert beleszámítják a csapatban való szereplésed is? Ezt a pár hetet együtt is járhatnánk. Meghúzom magam, észre sem fogsz venni…
-Jól van-jól van. –neveti el magát- Gyere be órát nézni. –igen!
Másnap már együtt megyünk a suliba, mindenki nagy meglepetésére. Még senki sem vitte be a feleségét órára, főleg, hogy a legtöbb diáknak ennyi idős korára még nincs is…Kicsit furán érzem magam, meg is bámulnak…Azért, mert Cody felesége vagyok, vagy azért, mert tél lévén is sortban vagyok?
-Édesem, miért néz így mindenki? –súgok oda neki.
-Talán, mert ebbe az osztályba nem járnak lányok, és túl kevés ruha van rajtad…-morogja.
-Mi lenne, ha hátraülnénk, és mondjuk én az öledbe? A tanárt nem fogja zavarni, de ha mégis…ugyan, nem fog szólni, mert elég egy kis elejtett mondat a sajtóban, és máris rossz fénybe kerül az iskola…-mosolygom ördögien.
-Legyen…-tudtam én, hogy tetszeni fog, bár lehet, hogy így később kell őt korrepetálnom, mert hogy az órára nem igazán figyel, az is biztos.
Otthon főzök neki, míg ő tanul. Megvacsizunk, megint engedek vizet is, együtt fürdünk, aztán újra kap masszázst is, mert azt mondta, hogy jól esett neki múltkor is. Fürdés után köntösbe is bújunk, és megyünk a hálóba. Cody a hasán fekve élvezi, ahogy masszírozom, közben a mai napot beszéljük át. Viszont valamit érzek a hangján…
-Valami baj van? Olyan feszült vagy, érzem az izmaidon is, hogy nem lazítasz…-mondom rajta ülve, folytatva a masszázst.
-Csak fáradt vagyok…-hát persze…Fogadok, hogy még mindig a baba téma. Nem érti meg, hogy össze vagyok zavarodva, és azért hezitálok? Persze megértem, hogy fáj neki az a majdnem dolog, de…megint csalódtam…
-Mi lenne, ha azt mondanám, hogy jövőre megpróbálkozhatunk egy babával? –csókolok a nyakába.
-Komolyan kérdezed? –lassan ráfekszem, és át is ölelem.
-Igen…azt hiszem, hogy talán jövőre megpróbálkozhatnánk egy saját családdal. Szeretném látni, hogy kint játszol a fiaddal vagy a lányoddal az udvaron, kosaraztok, tanítgatod…talán jövő karácsonyra lesz egy kis pocaklakónk…-mosolygom- Szeretlek, csak…segíts nekem…-anya akarok lenni, de nagyon félek tőle. Félek attól is, hogy mi lesz, ha jövőre sem leszek képes rá. Sosem hittem volna, hogy pont ebben a kérdésben szorulok majd Cody segítségére. -És most mi lenne, ha aludnánk, holnap meg vennénk pár ajándékot a családnak? -bizony, mindjárt itt van a Karácsony, és idén nálunk tartjuk, hogy ne legyen abból vita, hogy melyikünk szüleihez megyünk.
-Jaj de tudod, hogy mikor kell felhozni a vásárlás témát...-morogja, de aztán csak megölel, és meg is csókol.
-Cumi vagy dugi? -nevetek, mert tudom ám, hogy mivel lehet teljesen megpuhítani.
-Meg...-jaj ne játszd magadat.
-Akkor ebből dugi lesz...-sóhajtok, aztán újra elnevetem magam, majd a következő egy órát azzal is töltjük...
Szerkesztve Saya által @ 2011. 11. 23. 21:49:45
|
| Garfield | 2011. 11. 11. 11:36:09 | #17682 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Meg, beszéljük meg… - ne hagyj már csak így itt...
- Cody… - most mit sóhajtozol?
- Most meg mi a baj? Én tényleg nem akartam semmi rosszat. Vigyáztam a kicsire, magammal vittem, még az anyósülésre is betettem a kis ülését, hogy végig lássam, és…
- Mit csináltál? Eszednél vagy? - mert? most mi van? mit ütögetsz!? - És ha balesetet szenvedtek, és kinyílik a légzsák? Meghal, érted?! - ebbe bele sem gondoltam... - Úristen… - várom, hogy folytassa, de nem...csak azt látom, hogy valamin nagyon gondolkozik...
- Meg, nézz rám… - finoman magamhoz ölelem.
- Igazad volt… - eltol magától - te sosem leszel apa… - hogy mi? És itt hagy...felmegy.
Csak állok és nézek utána. Miért mondta ezt? Lassan elindulok fel, mert most kell egy hideg zuhany...Támaszkodom a csempének, és lehajtott fejjel hagyom, hogy a hideg víz végig folyjon rajtam. Mikor mondtam én olyat, hogy soha nem leszek apa? Mióta komolyra fordult a kapcsolatunk, gyereket akarok tőle.
Egész este egyedül vagyok. Nem jön...gondolom, hogy a kicsivel van, de...ennyire haragszik rám? Pedig én megtettem minden tőlem telhetőt, hogy figyeljek Chung-ra...
Másnap Hyoriék hazajönnek, mi meg elvisszük hozzájuk a kicsit. Gyalog megyünk, jó idő van, de nem igazán beszélgetünk. Nem tudom mi baja igazából, aki itt meg lehet sértődve, az én vagyok…De a feszültséget ami köztünk van, Hyoriék előtt nagyon jól leplezzük. Beszélgetünk velük kicsit, de aztán irány haza…persze nuku beszélgetés…
Otthon elkezd készülődni, mert a leendő sógornőjével találkozik. Szerintem nem fog idejönni, hogy elköszönjön, úgyhogy én megyek hozzá…pont a csizmáját húzza.
- Milyen szép… - kezdek bele, de közbe vág.
- Szép vagyok, tudom…Mindig ezt mondod, de már unom. – mi van? - Elég a bókokból, inkább nőj fel, és kezdj el tisztelni, mert tudod elegem van abból, hogy mindent szexxel akarsz elintézni… - a tököm tele van azzal, hogy mindig ezt vágja a fejemhez…
- Nem tehetek róla, hogy úgy nézel ki, mint egy ajándéknak csomagolt angyalka, és csak a szépet látom benned. Mellesleg az, hogy képes lennék a nap bármely pillanatában ágyba vinni téged, nem azt jelenti, hogy érzéketlen vagyok, csak azt, hogy te vagy túl szexi… - kicsit mérges lettem… - És mi volt az a dolog, hogy soha nem leszek apa? Kivágom az összes fogamzásgátló cuccodat, aztán addig csináljuk, ameddig nőni nem kezd a hasad…Azért, mert te nő vagy, nem csak te döntesz arról, hogy mikor jöjjön a baba…Rendben van, várunk vele, de ha gyereket akarok, akkor ha kell, megerőszakollak érte, bár nem nevezném erőszaknak azt, amit a másik is élvez… - zúdítom rá, ami tegnap este óta kattog a fejemben…
- Mi a fene van veled? – leblokkoltál baby!?
- Hogy mi van velem? – magamhoz rántom - Csak annyi, hogy szeretlek… - érzékien megcsókolom.
- Mackó…Mi van, ha azt mondom, hogy…hogy még nem tudlak elképzelni apának? És…nem is tudom, hogy mikor foglak tudni… - elfordul.
- Ezt komolyan mondod? – bólint…baby…gyengéden átölelem - Nem tudod elképzelni, hogy itt van a mi babánk a kezedben? – úgy csinálok a kezeinkkel, mintha együtt tartanánk egy babát.
- Nagyon félek. Azt hittem, hogy menne, de az elmúlt hét…Felkavart ez a dolog, és szeretnék kettesben lenni is veled…még… - felém fordul, és derekamat átölelve bújik hozzám - Nem fogok neked kelleni baba nélkül? Elhagynál? – kicsim…
- Soha…de…
- De? – kérdez rá.
- Ne hozzuk szóba ezt a gyerek dolgot, mert csak a tört forgatod vele a szívemben… - mondom őszintén.
- Ez nem jelenti azt, hogy ha holnap teherbe esnék, nem örülnék, csak… - jó tudom…
- Elcsesztem? Mondd csak ki… - odébb lépek tőle, és beleverek a falba. Pedig azt hittem, most bizonyíthatom neki, hogy igenis elég idős vagyok egy gyerekhez…
- Cody… - megfogja a kezemet, hogy ne üssek bele még egyszer a falba - Ha jön a baba, hát jön…de addig én itt vagyok neked, és én mindennél jobban szeretlek. Légy a férjem… - miért nem tudok neked nemet mondani!?
- De ugye lesz…
- Lesz babánk. – mosolyog rám, de ez nem túl meggyőző… - Megígérem. – megcsókol…na jó, ez már elég meggyőző volt, de…
- Mikor?
- Most fellelkesültél a keresztfiúnk miatt, de hidd el, hogy még nagyon sok szép év vár ránk, és lesz idő családalapításra is. Addig tervezd meg a szobát, rendezd be, vagy amit akarsz… - ajj Meg ezt így nem lehet…
- De hogy ha nem tudom, hogy fiú lesz-e vagy lány? – de kicsit belegondolok, és eszembe jut valami… - Vagy…veszek rózsaszín és kék dolgokat is, a falakat valami semleges színre fessük, és… - a számra teszi a kezét…oké, befogtam. Talán megint túl lelkes vagyok…
- Jól van, de most már törődj velem is. – jó…van is egy ötletem mit csinálhatnánk most… - Csak…ígérem, hogy fél óra múlva itthon leszek. – ohh tényleg, épp indulóban voltál…
Leülök, kapcsolgatom a tv-t miután elmegy, de nincs semmi értelmes ebben a vacakban. Kimegyek a teraszra, és nekiállok súlyzózni. Úgyis régen edzettem már. Nehogy a végén eltunyuljak…De alig emelem meg párszor, elkezd pittyegni a telóm. MMS Megtől...wow…és akkor az én hibám, hogy folyton kanos vagyok, mikor ilyen képet küld…nézegetem kicsit, aztán észreveszem a szöveget is. Itthon van…futás fel.
- Szia… - hy sexy lady…
- Azt hittem, hogy tovább maradsz, de örülök, hogy tévedtem. Fél perce kezdtem el súlyzózni… - ledöntöm az ágyra - Hiányoztál már ezen a téren… - mosolyok.
- Milyen téren? Alólad? – pontosan - Imádok veled szeretkezni…kívánlak… - ez a beszéd…rögtön el is kezdjük egymás ajkait falni.
Mikor felébredek, Meg az ágy másik végében alszik…na gyere csak ide…Magamhoz húzom, és félálomban még a mellkasomra teszi a buksiját. Már alszik is…Jól van, látom kicsit fáradt vagy. Összekulcsolom a kezeinket, és hagyom még pihenni. De a monoton szuszogásának köszönhetően, én is elalszom. Mikor újra ébredezni kezdek, kicsim a nyakamat csókolja végig.
- Jó reggelt… - aztán kapok egy finom jó reggelt csókot.
- Neked is, bár az este sokkal jobb volt. – nevetem el magamat és magamra húzom kicsi babymet.
- Fáradt vagyok… - hát jó…akkor…
- Mi lenne, ha egész nap ágyban maradnánk? Így… - szorosan magamhoz ölelem.
- Benne vagyok. – hamar vissza is alszunk.
Másnap időben kelünk fel, mert nekem totál kiment a fejemből, hogy halloween partyba megyünk, és nincs jelmezem. Bár simán felehetném akár a kosármezemet is, de szerintem nem igazán díjazná Meg. Úgyhogy inkább vámpír leszek, mert kicsim annak öltöztet be.
Én már teljes harci felszerelésben állok, és várom, hogy elkészüljön, de nagyon lassan megy neki…most már kénytelen leszek megsürgetni…
- Meg, kész vagy már? Szólj, ha nem akarsz menni itthon is kiszívhatom a nyakadat… - nevetem el magamat.
- Jövök már… - ez meg mi? - Bocsi, csak a festés sokáig tartott… - ez a jelmez akar lenni??
- Te ebben akarsz jönni? Szó sem lehet róla! – ezt komolyan gondolta!? A pofám leszakad…
- Ez csak egy buli, most miért? Mások egy szál tangában mennek, ez még sok is… - soook? jó akkor én meg egy szál pöcsben fogok menni, csak a köpeny lesz rajtam….
Persze, hogy összeveszünk ezen, és azért is ebben jön el. Néha tök fölöslegesnek érzem magamat. De legalább megígérte, hogy kárpótolni fog…Ez meg olyan, mintha egy kutya lennék…”ha jó leszel, kapsz jutalomfalatot…”…hát kösz…
Egy kastélyszerű épület…nagyon találó…és ez a zene…Baromi jó az egész. Viszont az nagyon nem tetszik, hogy Meget sok srác megbámulja. De kárpótolva vagyok érte, mert szinte csak velem foglalkozik. Táncolunk, hülyülünk, jól elvagyunk…ezért sem értem, miért megyünk olyan korán. Viszont nem is bánom…
Otthon igazi kényeztetésben van részem. Romantikus fürdő, vacsi, masszázs és még kosármeccset is nézhetek anélkül, hogy morogna. Még a végén hozzászokok ehhez, aztán minden nap igényelni fogom…
- Cody, ha vége a meccsnek, kijössz segíteni? – kérdezi kicsim a konyhából.
- Persze, megyek… - kiabálok ki, aztán el is indulok. Úgyis pár perc múlva vége a meccsnek, az álláson az meg már nem változtat – Itt… - kezdek bele, de elakad a szavam, ahogy a konyhába érek és végignézek rajta – vagyok… - nyögöm ki nagy nehezen.
- Mit szeretnél? - közelebb jön és mellkasomon végig simítva nyakam köré fonja a kezeit.
- Téged… - szorosabban magamhoz ölelem és megcsókolom.
Az események sorra követik egymást. Lekerül a felsőm, letolom róla ezt a semmit nem takaró szoknyát, a nadrágom övével babrál, közben alig szakadunk el egymás ajkaitól. Terelgetne be a nappaliba, de nem…most itt akarom csinálni. Letolom a nadrágomat és leülök az egyik székre, az ölembe húzva kicsimet. Az ölembe ficeregve varázsol egyre keményebbé, miközben nyakát szívogatom és fenekét markolászom. Leveszem a melltartóját, de nem sokat kényeztethetem, mert lesiklik lábaim közé. Letérdel előttem, lehúzza az alsómat és rá is markol a lényegre. A szemembe nézve nyal végig rajta és cuppog rajtam érzékien. Alig bírok magammal, úgy gyorsíttatnám a tempót, de csak a hajába túrok néhányszor. Egyre szaporábbak a sóhajaim…kicsim…Erősebben megszív, felnyögök egy nagyot, aztán az ölembe kapva beviszem a nappaliba. Itt mégiscsak kényelmesebb lesz neki, meg hát ha folytatta volna, nélküle megyek el.
Lefektetem a kanapéra, és lassan végigcsókolom minden porcikáját. Az előbb ő kínzott engem, most visszaadom ezt a kedves gesztust. Bár ezzel magammal is kicseszek, de…ez van, megéri.
Lassan eljutok szexi kis tangájáig, amit leveszek róla, és nem is kell nekem széttolnom a lábait, megteszi helyettem…Elmosolyodom és végigcsókolom combjait, és legnagyobb örömére elkezdem kényeztetni nyelvemmel, amihez lassan ujjaim is csatlakoznak.
Mielőtt elmenne, fölé támaszkodom és gyengéden megcsókolom. Aztán lassan behatolok. Annyira jól esne a köztünk lévő feszültséget a szexben levezetni, de…nem most. A testünk egy ritmusra mozog…semmi vadság. Szeretkezünk…most erre van szükségem…ahogy a hátam mar, mert élvezi, és a finom csókjai.
Babym gyorsít kicsit a tempón mikor meglovagol és így már nem is kell sok, hogy mindkettőnk elélvezzen.
Magamhoz ölelem és nyakát csókolgatom. Ez annyira tökéletes volt. Nem tudom mikor lettem ennyire érzelgős…talán sok volt a vita az elmúlt pár napban.
- Szeretlek… - súgom a fülébe, mire kapok egy csókot.
Felmegyünk, együtt lezuhanyozunk és összebújva alszunk el.
Reggel mikor felébredek, tapogatok körbe csukott szemekkel az ágyon, de sehol senki. Kinyitom a szemeimet, hát nem felöltözve jön ki a fürdőből!? Meglátja, hogy fent vagyok, és jön is, hogy megkapjam a jó reggelt puszimat.
- Nekem csak délután van órám…mit csinálok én addig nélküled? – bújok az ölébe duzzogva.
- Pihenj. – simogatja mosolyogva a fejemet. Nem látom, de tudom, hogy mosolyog.
- Nincs még egy kis időd? – ülök fel és húzom magamhoz.
- Pár percem még van. Miért? – hogy miéért?
- Akkor használjuk ki… - magamhoz ölelem és megcsókolom. Eldőlünk az ágyon, és tovább csókolózunk. Most nem rosszalkodom, mert elkésne…
- Most már mennem kéne, mielőtt elalszok . – mondja, a mellkasomon pihenve, miközben simogatom.
Felveszek egy boxert és egy köntöst és lekísérem a kocsihoz. Két csók után sikerül beszállnia, de még behajolok hozzá az ablakon, hogy lopjak még egy puszit. Jól van nah…szerelmes vagyok, nah…
Hazafele eszembe jut valami. Veszek egy csokor vörös rózsát. Így már nem mondhat majd nemet. Mire hazaérek, már babym is itthon van. Ezt már szeretem. Csengetek.
- Cody…itthon hagytad a kulcsod? – kérdezi meglepetten, mikor ajtót nyit.
- Nem… - hátam mögül előveszem a csokrot és odaadom neki – Eljössz velem randizni? – mosolygok.
- Randizni? – ezt az aranyos értetlen fejet…
- Gondoltam elmehetnénk vacsorázni. Régen voltunk már kettesben valahol…Szóval elvinném a feleségemet randizni. – mosolygok.
- Milyen alkalomból? – jajj már…
- Csak úgy… - adok édes ajkaira egy puszit – Na? Mész készülődni?
- Először vízbe teszem a virágokat. – most már mosolyog. Még egy puszit is kapok.
- És hova megyünk? – a kis kíváncsi.
- Az legyen meglepetés.
- De akkor honnan tudjam mit vegyek fel? – jajj ne hisztizz.
- Bármit is veszel fel, gyönyörű leszel. – megcsókolom.
Kicsit duzzogva de elmegy készülődni. Míg zuhanyozik, addig én megborotválkozom, és előveszek egy öltönyt a szekrényből. Kis parfüm, és kész is vagyok. Bezzeg Megre egy órát kell várni.
- Így jó leszek? – kérdezi, mikor lejön a lépcsőn, nekem meg szokás szerint a padlót verdesi az állam.
- Tökéletes… - meg akarom csókolni, de csak egy pici puszit kapok, amire értetlenül nézek rá.
- Szájfény… - utálom a szájfényeket…
Végre sikerül elindulnunk. Persze még volt egy kis szájhúzás, hogy én vezetek és a BMW-vel megyünk. Eskü kezdem úgy érezni, jobban szereti a kocsiját…
Nyílt egy ázsiai étterem, nem éppen a közelünkben, de biztos tetszeni fog Megnek. A csoporttársaim mondták ma, és hazafele le is csekkoltam, hogy hol van. Kívülről szép, remélem belül is és a kaják is kifogásolhatatlanok lesznek.
Kisegítem a kocsiból és most már láthatja, hogy hova hoztam. Nem is gondoltam volna, de elég elegáns étterem. Az asztalunkhoz kísérnek, megkapjuk az étlapot. Hát én itt kicsimre is bízom magamat, mert hiába voltunk néhányszor Koreában, nem igazán tudom minek milyen íze van. De szerencsére nagyon finom kaját rendel. Igaz a pálcikával való evés még mindig nem nagyon megy, de igyekszem ám, és kicsim is segít. Na meg jókat nevet rajtam…
Én nagyon jól érzem magamat, mint mindig ha vele lehetek, remélem, hogy ő is. Beszélgetünk és sokat nevetünk, néha még egy-egy puszit is kapok.
Mikor elindulunk haza, eszembe jut, hogy…
- Nekünk sose volt olyan első igazi randink… - mondom már a kocsiban ülve.
- Akkor most pótoltuk. – mosolyog rám, aztán kapok az arcomra egy puszit.
Hazaérünk, kiszállok a kocsiból, és gyorsan kinyitom neki a kocsiajtót. A bejárati ajtóhoz sétálunk.
- Ha ez egy első randi, akkor be se szabadna mennem… - mosolygok rá.
- Igazad van. – és megáll az ajtó előtt – Mit is csináljunk most…? –
- Be is hívhatsz ha nem szeretnéd, hogy véget érjen az este… - lépek közelebb hozzá, és rá mosolygok.
|
| Saya | 2011. 10. 20. 22:41:01 | #17356 |
Karakter: Megan Hoa
Sírásra ébredek, Chang-su nyűgösködik. Mire felkelek, Cody már ringatja, de nem ez a baj…
-Valamit rosszul csinálok? –kérdezi.
-Biztos pelust kell cserélni neki. –mosolygom meg tanácstalanságát.
-De…de én azt nem tudom, hogy kell…-egy darabig mosolyogva nézem szerencsétlenkedését, de aztán muszáj közbeszólnom.
-Cody, nem kell teljesen levetkőztetni…had segítsek…-nevetek.
Miután tisztába teszem a kicsit, fel is öltöztetem, mert indulunk a parkba. Gyorsan elkészülünk, de mikor lemegyek, hogy indulhatunk, meglátom, hogy Cody tv-t néz a babával.
-Mehetünk…-sajnálom, de mennünk kell.
A parkban Cody bemutatja keresztfiúnknak is a tudását. Ügyes meg minden, de már fél órája ezt csinálja. Kezdek aggódni érte, nehogy túlzásba vigye…
-Cody, szerintem mennünk kéne…
-Van valami Chang-su-val? –jön gyorsan oda, és veszi magához, hogy megnézze.
-Nincs semmi baja…-adok egy puszit mackóka arcára- De nem kéne erőltetned magadat, inkább menjünk még sétálni egy kicsit…-nem mondhatsz nemet…
-Még kicsi ahhoz, hogy megfogja a labdát? –ülteti az ölébe, közben a labdát is felveszi a földről.
-Igen…utána a koszos kezét venné a szájába, és beteg lenne. –magyarázom- Mehetünk? –mosolygok.
-Persze. –kézben hozza a babát, a kocsiba meg a labdát teszi be. Oké, akkor a lepedőjét is ki kell cserélni…De nem tudok haragudni, mert annyira édes…
Cody annyira belelkesül, hogy este mikor zuhanyzom, bejön hozzám, hogy megpróbáljon…Megőrülök, hogy nem képes a kicsivel maradni!
Egyik nap el kell mennem vásárolni, és szerencsémre Chang pont alszik. Codyra hagyom, de kiderül, hogy be kell mennem még az irodába is. Nagyszerű…Előtte irány haza.
-Ohh bakker…-Cody?- Chang, mit szeretsz te ezen? –erre a kicsi nevetni kezd…megkedvelte keresztapucit- Ne nevess, ennek szörnyű íze van…-mosolyogva fordul meg- Te mióta vagy itthon? –kérdezi tőlem.
-Egy ideje…-mosolygom- Biztos nem forró a tápszer? –kiveszem a kezemből, és a csuklómra csepegtetem. Eszem ágában nincs megkóstolni, azt nem is úgy kell. De vicces volt.
-Így kell megnézni, hogy milyen meleg? Bakker én megkóstoltam…
-Láttam…-nevetek- Viszont van egy rossz hírem…Be kell szaladnom az irodába. Nem fog sokáig tartani, csak elfelejtettem, hogy ma van egy fontos megbeszélésem. –úgy sajnálom.
-Semmi gond, menj csak. –mosolyog.
-Biztos boldogulsz egyedül? Mert anyut megkérhetem, hogy segítsen…-mondom.
-Nem lesz semmi gond…
-Jó, de ha mégis…
-De nem lesz. Menj nyugodtan. Chang-su-val tök jól elleszünk. –mosolyogja.
-Jól van…-adok nekik egy-egy puszit, aztán indulok.
Sietek haza, de mikor megérkezem, sehol senki. Hívom Codyt, de semmi…Fél órára rá kerülnek elő, de addigra én már teljesen kiborulok…
-Hol a fenében voltál a kicsivel? –kérdezem ingerülten.
-Alá kellett írnom egy papírt a Lakersnél…-már megint az a hülye kosár?
-Miért nem hívtál fel? Vagy hagytál üzenetet? A telefonod meg dísznek van, hogy itthon hagytad? –mindjárt felképelem, széttépem, megölöm…Olyan hülye.
-Meg, nyugi, nincs bajunk…Nem akartalak zavarni. A többiről meg megfeledkeztem. Sajnálom…-nagyot sóhajtok, és átveszem a kisfiút- Nézd, van rászabott kosárlaszti…-és?
Felmegyek, és lefektetem aludni a babát. Aztán lemegyek, de nincs kedvem Codyhoz, hiába próbál megölelni.
-Meg, beszéljük meg…
-Cody…-sóhajtok.
-Most meg mi a baj? Én tényleg nem akartam semmi rosszat. Vigyáztam a kicsire, magammal vittem, még az anyósülésre is betettem a kis ülését, hogy végig lássam, és…
-Mit csináltál? Eszednél vagy? –ütök a mellkasába józanítólag- És ha balesetet szenvedtek, és kinyílik a légzsák? Meghal, érted?! –kiabálom le- Úristen…-most döbbenek csak rá, hogy Codyt nem lehet egyedül hagyni egy gyerekkel, aztán…Eszembe jut, amit akkor és ott mondott…mielőtt…megkért arra…”…az is lehet, hogy soha nem leszek apa…”
-Meg, nézz rám…-ölel gyengéden magához, mikor látja, hogy nagyon elkomolyodtam.
-Igazad volt…-tolom el magamtól- te sosem leszel apa…-sarkon fordulok, és felmegyek a keresztfiamhoz.
Az egész éjszakát a kicsi szobájában töltöm, mert ott is van egy kis kihúzható kanapé, ami elég kényelmes is. Nem tudok Cody szemébe nézni, és nem csak azért, amiket tett, hanem azért is, mert rádöbbentem valamire. Nem magam miatt nem akarok teherbe esni, hanem miatta nem…Mindent megbocsátottam, de nem látom benne az apa figurát…Számomra ő egy igazi férfi, de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy nem érett még meg a családra, nagyon nem.
Napközben sem nagyon beszélünk, viszont másnap Hyoriék jönnek a babáért. Együtt visszük el hozzájuk. Gyalog megyünk, mert szép időnk van, ami furcsa a tél közeledtével, de én örülök neki.
Miután kicsit beszélgetünk Hyoriékkal, elindulunk hazafelé. Most már nincs itt a baba, akiről beszélhetnénk, így megint beáll a csend. Hazaérve átöltözök, mert a bátyám menyasszonyával találkozom délután. Kicsit besegítek az esküvőszervezésbe, mert hát a testvérem mégsem tudhat mindent az ara dolgairól…
-Milyen szép…-kezd bele Cody, mikor meglát, ahogy veszem fel a csizmámat.
-Szép vagyok, tudom…Mindig ezt mondod, de már unom. –lépek bele a csizmámba, aztán rá nézek- Elég a bókokból, inkább nőj fel, és kezdj el tisztelni, mert tudod elegem van abból, hogy mindent szexxel akarsz elintézni…-sóhajtok.
-Nem tehetek róla, hogy úgy nézel ki, mint egy ajándéknak csomagolt angyalka, és csak a szépet látom benned. Mellesleg az, hogy képes lennék a nap bármely pillanatában ágyba vinni téged, nem azt jelenti, hogy érzéketlen vagyok, csak azt, hogy te vagy túl szexi…-morogja- És mi volt az a dolog, hogy soha nem leszek apa? Kivágom az összes fogamzásgátló cuccodat, aztán addig csináljuk, ameddig nőni nem kezd a hasad…-tátva marad a szám, de mielőtt megszólalhatnék, folytatja- Azért, mert te nő vagy, nem csak te döntesz arról, hogy mikor jöjjön a baba…Rendben van, várunk vele, de ha gyereket akarok, akkor ha kell, megerőszakollak érte, bár nem nevezném erőszaknak azt, amit a másik is élvez…
-Mi a fene van veled? –lemerevedtem…
-Hogy mi van velem?- ragad meg, és ránt magához- Csak annyi, hogy szeretlek…-gyengül az ölelése, aztán lágyan, és érzékien megcsókol. Úgy imádom ezeket a puha, mégis mély csókokat…Ilyenkor mindig a karjaiba olvadok.
-Mackó…-szakítom meg a csókot- Mi van, ha azt mondom, hogy…hogy még nem tudlak elképzelni apának? És…nem is tudom, hogy mikor foglak tudni…-fordulok el.
-Ezt komolyan mondod? –csak bólintok, mire lágyan átölel hátulról- Nem tudod elképzelni, hogy itt van a mi babánk a kezedben? –csinál úgy a kezemmel, mintha egy kisbabát tartanék, de közben alá is támassza sajátjaival, hogy ne tegyem le.
-Nagyon félek. Azt hittem, hogy menne, de az elmúlt hét…Felkavart ez a dolog, és szeretnék kettesben lenni is veled…még…-megfordulok, és átölelem a derekát miközben hozzábújok- Nem fogok neked kelleni baba nélkül? Elhagynál? –puhán belemarok. Nem engedhet el.
-Soha…de…-ránézek.
-De? –mégis mit akarsz mondani?
-Ne hozzuk szóba ezt a gyerek dolgot, mert csak a tört forgatod vele a szívemben…
-Ez nem jelenti azt, hogy ha holnap teherbe esnék, nem örülnék, csak…
-Elcsesztem? Mondd csak ki…-lép tőlem, és üt a falba.
-Cody…-fogom meg a kezét, hogy ne csapjon bele újra- Ha jön a baba, hát jön…de addig én itt vagyok neked, és én mindennél jobban szeretlek. Légy a férjem…-remélem tudja, hogy most arra célzok, hogy jelenleg csak egymásra van szükségünk.
-De ugye lesz…
-Lesz babánk. –mosolygom- Megígérem. –megcsókolom.
-Mikor? –miért vagy ennyire türelmetlen?
-Most fellelkesülték a keresztfiúnk miatt, de hidd el, hogy még nagyon sok szép év vár ránk, és lesz idő családalapításra is. Addig tervezd meg a szobát, rendezd be, vagy amit akarsz…-hátha ez kicsit megnyugtatja.
-De hogy ha nem tudom, hogy fiú lesz-e vagy lány? Vagy…veszek rózsaszín és kék dolgokat is, a falakat valami semleges színre fessük, és…-a szájára teszem a kezemet.
-Jól van, de most már törődj velem is. Csak…ígérem, hogy fél óra múlva itthon leszek. –az órára nézek, mert már így is késésben vagyok…
Miután segítettem leendő sógornőmnek a katalógusból pár dolgot kiválasztani, megyek haza. Nem nagyon látom Codyt sehol, de aztán megpillantom az erkélyen, ahogy egy súlyzót emelget. Kitaláltam valamit, hogy ne csak simán szóljak neki, hogy megjöttem.
Leveszem a felsőmet és a nadrágomat, aztán csinálok egy képet a telefonomba, majd azt küldöm el azzal a kis szöveggel, hogy „Mackóka! Itthon vagyok és fázom!”
-Szia…-köszönök neki, mikor belép az ajtón.
-Azt hittem, hogy tovább maradsz, de örülök, hogy tévedtem. Fél perce kezdtem el súlyzózni…-lassan ledönt az ágyra- Hiányoztál már ezen a téren…-mosolyodik el.
-Milyen téren? Alólad? –lehúzom róla a trikót- Imádok veled szeretkezni…kívánlak…-hosszas csókolózásba kezdünk...
Reggel nehezen ébredek az átszeretkezett éjszaka után. Cody mellkasán pihenek, és látom, hogy a kezeink össze vannak kulcsolva, vagyis mackóka már fent volt, csak hagyott még aludni. Most én is hagyom őt. Mikor ébredezni kezd, apró puszikkal borítom a nyakát.
-Jó reggelt…-kap egy apró csókot is.
-Neked is, bár az este sokkal jobb volt. –nevetve húz teljesen magára.
-Fáradt vagyok…-vallom be őszintén, mert még kedvem lenne lustálkodni.
-Mi lenne, ha egész nap ágyban maradnánk? Így…-ölel teljesen magához.
-Benne vagyok. –nem kell sok, hogy újra visszaaludjunk.
Másnap viszont időben kell kelnünk, mert ma halloween buliba megyünk. Én már megvettem egyik nap a jelmezemet, de Cody még nem. A férfiakat nem igazán izgatják az ilyen dolgok, szóval kénytelen vagyok én összebarkácsolni neki valamit, mivel a legtöbb ruhát ilyenkorra már kikölcsönözték. Mivel kiegészítőnek csak egy nyamvadt vámpírfogat kapok a boltban, kénytelen vagyok őt beöltöztetni vámpírnak, bár ez elég snassz…Nem baj, legalább nem fogják megbámulni, mert a köpeny sokat takar.
-Meg, kész vagy már? Szólj, ha nem akarsz menni itthon is kiszívhatom a nyakadat…-nevet Cody a fürdő ajtajában várva rám.
-Jövök már…-kijövök a jelmezemben – Bocsi, csak a festés sokáig tartott…-sóhajtok.
-Te ebben akarsz jönni? Szó sem lehet róla! –teljesen ki van akadva.
-Ez csak egy buli, most miért? Mások egy szál tangában mennek, ez még sok is…-nyafogok.
Kisebb veszekedés után mégis elindulunk…Megígértem, hogy kárpótolom majd valamivel.
Egy kísértetkastélyszerű házba érünk. Félelmetes díszek és zene…nagyon durva…
Jól elvagyunk, de csak egymással táncolunk, meg hülyülünk. Tudom, hogy mostanában kicsit feszült volt köztünk a helyzet, és ezen az sem segített, hogy ebben a ruciban jöttem. Szóval inkább én ajánlom fel, hogy hamar menjünk haza…
Otthon a kárpótlást elkezdve romantikus fürdőt veszünk együtt. Aztán főzök neki, megmasszírozom, sőt engedem még kosármeccset is nézni. Mosogatás közben eszembe jut, hogy a desszertet izgalmasabban is tálalhatnám, ezért felveszek egy szexibb halloween szerelést csak mackóka számára…
-Cody, ha vége a meccsnek, kijössz segíteni? –én itt várok rád…
|
| Garfield | 2011. 10. 11. 17:48:12 | #17234 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Te is pontosan tudod, hogy nem erről van szó, de ha annyira nem ismered a feleségedet, hogy ezt magadtól is kitaláld, akkor nincs miről beszélnünk. - és itthagy...nagyon jó...
Akkor lehet jobb lesz, ha lent zuhanyzok le, mert megint az lenne, hogy rá akarok mászni. Ami persze nem lenne ellenemre, de neki igen...Ledobálom a ruháimat a kanapéra és megyek a vendégfürdőbe.
Mire kijövök, Meg az egyik fotelban fekszik...basszus, nem szereti ha szétdobálom a cuccaimat...
- Meg… - már kapkodom is össze a ruháimat - Ha tévézni akartál…
- Nem…lent fogok aludni… - mi? ennyire haragszol rám?
- Mert?
- Mert te akartál, de nem… - jajj dehogy...
- Ki mondta, hogy én lent alszok? Csak nem akartam utánad menni, és veled zuhanyozni, mert megint azt mondtad volna, hogy én szexxel akarok elintézni mindent… - huppanok le a kanaképra.
Feláll, és idejön hozzám. Az ölembe hajtaja a fejét, és átöleli a derekamat. Édes...
- Fontosabb vagy mindennél, és mindenkinél nekem. Veled fekszem, veled kelek, veled élek…nélküled már nem is menne…nem tudok olyanra rábólintani, ami hosszútávon neked nem lenne jó. Szeretlek, és jót akarok neked, még ha ez azzal is jár, hogy haragszol rám…Nem érdekel, mert csak egy valami fontos, hogy az én mackókám jól legyen. - baby...
- Tudom, de te is tudod, hogy csak addig csinálnám, ameddig bírnám. Sosem hagynálak egyedül, de kell a pénz, ha nagyobb családot akarunk, és… - köszönöm, hogy befejezhetem..
- Nem lesz családunk, mert egy hónap múlva, mikor lejár a fogamzásgátlóm, te már…Meg akarsz halni? Jó, akkor ugorjunk le együtt a legközelebbi hídról, de ne várd el tőlem, hogy önszántamból küldjelek a halálba… - ül fel...ajj kicsim, megint rémeket látsz...
- Dobáltam mielőtt hazajöttél, és mégis tök jól voltam. Nem kell féltened, mert… - már megint közbevág...
- Te a hátam mögött kosarazol? De miért? Látod? Ennyire vagy megbízható… - hozzám vág egy párnát - Pedig még a parkba is kimentem veled…De szemét vagy! - most hova mész!? Visszahúzom az ölembe. Nem mész sehova...
- Te sem teszel meg minden olyat, amit én szeretnék. Például nem vezetsz óvatosan, és mindenféle vacakkal védekezel, nehogy gyerekünk legyen…Én ezt mind elfogadom. Nem lehetne, hogy néha te is elfogadd az én döntéseimet? - néha jól esne...
- Elfogadom, ha észszerű, mert ha emlékeznél, nagyon is támogattalak a karrieredben, de ezt már megbeszéltük, hisz te is tudod, hogy az edző szerepe még fontosabb, mint egy szimpla játékosé. Azoknak a gyerekeknek te vagy a példaképük, a mindent tudó edzőjük, akiktől tanulhatnak. A mi gyerekeinknek meg még ennél is több leszel…Nem igaz, hogy nem vagy képes felfogni a dolgokat. - értem én...
- Baby... - közelebb húzom magamhoz. Kár, hogy beláthatatlan idők múlva lesz gyerekünk...
- Ennyi? Nem mondasz semmit? - nem engedem, hogy kibújjon az ölelésemből.
- Ennyire nem akarod, hogy újra játsszak? - simogatom meg az arcát.
- Néha igen, de nem állandóan. Ugorj be, ha valakit helyettesíteni kell, vagy játssz velem hobbiból, de ne hajtsd túl magad, mert a szíved nem bírja! Amúgy is…többet akarok veled lenni… - lovaglóülésben helyezkedik az ölemben...hmm...ez már tetszik - Na…mit szólsz? - puszilgatja a számat.
- Jól van, ez jól hangzik…és az is, hogy játsszak veled… - csókolok nyakába...kitaláltam egy nagyon jó játékot...
- Nem lehet… - jajj ne már...még el is tol magától.
- De miért nem? Még mindig haragszol? Kiengeszteljelek? - csókolom tovább.
- Majd máskor… - imádom mikor felizgatsz, aztán közlöd, hogy ne...
- Én meg megyek, mert még megfeledkezem róla, hogy nem akarod… - kapok egy puszit, de ezzel nem nagyon engesztelt ki...
A napokban viszont nem ússza meg. Van, hogy naponta többször is szeretkezünk, főleg, ha itthon dolgozik, és én is itthon vagyok. Imádom az ilyen napokat...
A napokban Hyori felhívja kicsimet, hogy Kwonnak üzleti útja lesz, ahova szeretné elkísérni, mert így lehetne még egy nászútjuk, leszámítva, hogy Kwon dolgozni is fog kicsit. A lényeg az, hogy szeretné, ha ezen az egy héten vigyáznánk a keresztfiúnkra. Hát nekem nagyon tetszik ez az ötlet. Gyakorolhatom az apaszerepet. Persze, hogy elvállaljuk! És egy kerek hétig mindketten itthon leszünk, és Chang-su-ra figyelünk. Bááár....nem hiszem, hogy az edzéseket átpasszolhatom...nah majd megoldjuk...
Kikísérjük Hyoriékat a reptérre, aztán megyünk haza a keresztfiúnkkal.
- Közelebb kellett volna parkolnod… - mondja kicsim, közben beköti a kicsit a gyerekülésbe - Chang még nagyon kicsi, és olyan szeles és hűvös idő van…Lehet, hogy máris megfázott. - kis morgós...
- Igen édesem, igazad van… - mosolygok.
- Most meg mit mosolyogsz? - kérdezi, közben elindulok. Lassan és óvatosan. Véletlenül se szeretnék koccanni, mikor hátul ül a keresztfiam, és a gyönyörű feleségem.
- Aranyos vagy pótmama szerepben. - mosolygok még mindig. Alig várom már, hogy a saját gyerkőcünk miatt morogjon velem...
Otthon, mindenki megy aludni. Jó, hogy vettünk egy átmenetui kiságyat Chang-nak, így bármikor tudunk majd rá vigyázni. Van kis ágyacskája...olyan cuki...
Azt hittem nehezen fog idegen környezetben aludni, de alighogy kicsim a kiságyba teszi, már alszik is. Nagyon jó baba. Kell is neki a pihenés, mert babym a délutáni alvás után a parka szeretne menni a kicsivel.
Arra ébredek, hogy valaki sír...Chang! Azonnal kipattanok az ágyból, hogy megnyugtassam a kicsit. Óvatosan kiveszem a kiságyból és ringatni kezdem, de csak nem hagyja abba a sírást.
- Valamit rosszul csinálok? - kérdezem Megtől, mert a sírásra már ő is felébredt.
- Biztos pelust kell cseréni neki. - mosolyog.
- De...de én azt nem tudom hogy kell... - kezdek kétségbe esni...babym meg csak mosolyog, pedig ez egyáltalán nem vicces!! Nah várjunk, gondolkozzunk...lefektetem a pelenkázó asztalra, leveszem róla a ruháit...
- Cody, nem kell teljesen levetkőztetni...had segítsek... - most miért nevet ki!?
2 perc alatt bepelenkázza a kicsit. Időm nem volt felfogni mit csinált, de nem gond...Ajj nem lehetek egy gyerekhez ilyen hülye...Felöltözteti a kicsit, addig én is elkészülök, mert a parkba megyünk, aztán megfogom, míg kicsim is elkészül.
Lehuppanok vele a kanapéra, és bekapcsolom a tv-t. Kosármeccs...okítsuk a gyereket.
- Mehetünk... - jön le Meg. Bezzeg ilyenkor tud gyors lenni...ennyit a meccsnézésről. Na nem baj, majd mutatok neki trükköket a parkban...
Elsétálunk a parkba, aztán kosarazok. Kár, hogy babym most nem tud velem játszani, de a kicsit mégse hagyhatja egyedül a babakocsiban...Tök jól elvagyok, dobálgatok, trükközgetek, hogy ne menjek ki a formából, és még azt is látom közben, hogy Meg milyen édes a babával.
Alig fél órája vagyunk a pályán, mikor...
- Cody, szerintem mennünk kéne... - miért?
- Van valami Chang-su-val? - már ott is vagyok, és kiveszem Meg kezéből a kicsit, hogy szemügyre vegyem.
- Nincs semmi baja... - mosolyogva ad egy puszit az arcomra - De nem kéne megerőltetned magadat, inkább menjünk még sétálni egy kicsit... - rám hozza a frászt...
- Még kicsi ahhoz, hogy megfogja a labdát? - kérdezem, közben leültetem az ölembe a kicsit, és felveszem a földről a labdát.
- Igen...utána a koszos kezét venné a szájába, és beteg lenne. - értem...pedig sose lehet elég korán elkezdeni a kosarazást... - Mehetünk? - most mit mosolyogsz?
- Persze. - de nem teszem a kocsiba a a keresztfiamat, inkább a labdát rakom bele. Most kézben viszem...
Olyan kis kíváncsi...mindent fogdosna...Azért is akartam volna megmutatni neki a lasztit, de nem szabad. És olyan édesen gügyög...és olyan kis szép. Akarok én is egy babaát. Este szeretném rávenni Meget a zuhany alatt egy kis action-re, de ahogy beállok mellé a zuhanykabinba, rögtön kapom a lecseszést, hogy akkor ki figyel a babára. Azt hiszem túlaggódja a dolgokat...de csak egy egészen kicsit...kicsit nagyon...
Egyik nap, kicsim elmegy vásárolni, míg Chang alszik. De közben a kicsi felébred, és nekem a pelenkázással még adódnak problémák. Például, hogy az istenbe tartsam a pelekázón, míg bepelenkázom, úgy hogy ne mocorogjon nekem össze-vissza...De valahogy meg kell oldanom...muszáj.
Na nézzük csak odakészítek mindent a pelenkázóra. Tiszta pelus, popsitörlő, valami kence, amivel Meg mindig bekeni a fenekét...azt hiszem más nem kell...jah de, Chang, még hiányzik. Leveszem róla a kis naciját, meg a pelust....és elkezd mocorogni. Nálam miért csinálja ezt??? És nem tudom nem fogni leglább az egyik kezemmel mert még a végén leeseik nekem...Hopp, ötlet. Költözzünk le a földre, onnan nem esik le. Lefektetem, és kis küzdelem árán, de sikerül ráadni a tiszta pelenkát.
Következő feladat, hogy tápszert csináljak neki, mert a sírásból ítélve biztos éhes...Leviszem magammal a konyhába, és fél kézzel megpróbálom elkészítenio neki a kaját. A dobozon elolvasom hogy kell megcsinálni, és sikerül is...aztán megnézem, hogy elég meleg-e vagy túl meleg...de hogy is? Megkóstolom...
- Ohh bakker...Chang mit szeretsz te ezen? - és kinevet...most először hallok babát nevetni - Ne nevess, ennek szörnyű íze van.... - de azért mosolygok mert baromi cuki, ahogy nevet. Megfordulok, hogy a nappaliba menjek a babával, és Meg áll a konyhaajtóban - Te mióta vagy itthon?
- Egy ideje... - mosolyog - Biztos nem forró a tápszer? - kiveszi a kezemből és a csuklójára csöpögtet.
- Így kell megnézni, hogy milyen meleg? Bakker én megkóstoltam....
- Láttam... - te kis te... - Viszont van egy rossz hírem...Be kell szaladnom az irodába. Nem fog sokáig tartani, csak elfelejtettem, hogy ma van egy fontos megbeszélés. - jól van, nem kell a szempillarabagtetés.
- Semmi gond, menj csak. - mosolygok.
- Biztos boldogulsz egyedül? Mert anyut megkérhetem, hogy segítsen... - fő a bizalom...
- Nem lesz semmi gond.
- Jó, de ha mégis...
- De nem lesz. Menj nyugodtan. Chang-su-val tök jól elleszünk. - mosolygok.
- Jól van... - ad egy puszit mindkettőnknek és megy.
Tök jól telik a nap, sokat játszok a kicisvel, aztán a Lakerstől telefonálnak. Be kell mennem. Hát akkor azt hiszem Chang jön velem. Meg már órák óta elment, biztos elhúzódott ez a megbeszélése, nem is akarom zavarni, hogy telefonálgatok neki. Különben is, az azt jelentené, hogy ne mtudom megoldani aproblémát. Elkészítem a kicsit, és míg gyorsan én is elkészülök, beteszem a kiságyba. Kezembe veszem a kocsikulcsot....hmm...vagy inkább taxival menjek? Neeeem kell...beültetem a gyerekülésbe és ülésestől együtt az anyósülésre teszem. Így könnyebben tudok figyelni rá.
A srácok odáig vannak a gyerkőcért. Először azt hiszik, hogy az én fiam, de hát láthatják rajta, hogy nem...Csak alá kell írjak egy hülye papírt, és mehetünk is. Na de azért kap tőlem a pici fiú, egy pici kosárlasztit. Pont neki való...nagyon édes.
Mire hazaérünk, Meg is itthon van. A garázsban van a kocsija. Belépünk az ajtón, és....
- Hol a fenébe voltál a kicsivel??? - most mitől van így kiakadva?
- Alá kellett írnom egy papírt a Lakersnél... - válaszolok automatikusan.
- Miért nem hívtál fel? Vagy hagytál üzenetet? A telefonod meg dísznek van, hogy itthon hagyod? - úristen...
- Meg, nyugi, nincs bajunk...Nem akartalak zavarni. A többiről meg megfeledkeztem. Sajnálom... - nagyot sóhajtva megfogja a keresztfiúnkat - Nézd van rászabott kosárlaszti... - vigyorgok. Nem nagyon hatotta meg...
Felmegy, aztán egyedül jön le. Gondolom lefektette a kicsit. Át akarom ölelni, de meg se áll...most mi van?
|
| Saya | 2011. 09. 15. 11:19:55 | #16683 |
Karakter: Megan Hoa
-Ezen ne múljon…-mosolyodik el, majd combomról egyre feljebb csúsztatja a kezét.
-Nem azt mondtad, hogy így nem tudsz vezetni? –tudtam én, hogy nem bírja ki hazáig.
-Nagyon szexi a felsőd…-felhúzza az ablakokat, hogy más ne láthassa tovább.
-Szóval tetszik? –vagy inkább az, ami alatta van?
Közelebb helyezkedek, mert ki kell gombolnom az ingét teljesen. Jó ötlet volt, mert így ő is jobban elér, és simogatni kezdhet a szoknyám alatt. Ez meg nekem tetszik…
-Nagyonh…-nyögi, mikor megszívom a nyakát. Ujjaim végig zongoráznak mellkasán, legszívesebben belemarnék dagadó izmaiba, annyira vágyom rá, hogy szinte széttépném, hogy még nem lehetek az övé, de…uralkodva magamon, inkább csak nadrágjába csúsztatom a kezemet.
-Az utat figyeld macika…-súgom, majd harapok bele a fülébe.
Kicsomagolom kedvenc nyalókámat, és még keményebbé teszem kézmozgásommal. Rövid csókcsaták után lejjebb haladva veszem a számba. A szenvedélyes cuppogás közepette csak remélni tudom, hogy nem lesz bajunk hazafelé menet, de nem sokáig agyalok rajta, mert mackóka tangámat félrehúzva csúsztatja ujjaimat belém.
Közben hazaérünk, és ami a legfontosabb, hogy baleset nélkül.
-Meg…kicsim…-ránézek, Cody meg azonnal ajkaimnak esik. Szépen lekerülnek egymás után a ruhák is rólunk, pontosabban rólam, mert Cody nem tud annyira szabadon mozogni, mint én, főleg, mikor átmászom az ölébe, hogy lassú ringással jobban felizgassam. Melleimet kezdi cirógatni, csókolgatni…Igen baby, érints még…
Nem bírom tovább, feltérdelek, hogy lejjebb húzhassa nadrágját, és végre így már meg tudom lovagolni…Először csak magához ölel, és a nyakamat csókolja, de mikor egyre gyorsabban lovagolom meg, nem bír tovább tétlenkedni, és rásegít a mozgásra. Túlságosan jó, mint mindig, így a gyors vágta nem húzódik el túl sokáig, hamar megyünk el mindketten.
Egymáshoz bújva pihenünk, és néha szemébe nézve még csókokat is tudok lopni.
-Semmi baja nincs a kocsival…kényelmesen elfértél. –csókol a nyakamba mosolyogva- Ezt a kocsit is felavattuk…-milyen elégedetten mosolyog…
-Már csak az én új gyönyörűségem hiányzik…-átvihetnél akár most rögtön is…
-Majd máskor…-oh…jó…mindegy…
Másnap egy megbeszélésre megyünk a Lakershez. Codyt hívták, de én is elkísérem, hiszen a felesége vagyok. Csak előtte még be kell ugranom a céghez…
Odafelé én vezetek, bár Cody nagyon nem örül neki. Persze csókjaimmal hamar meggyőzöm őt. Merne nemet mondani nekem…
Hamar kiderül, hogy azt akarják, hogy Cody menjen vissza játszani. Én elhiszem, hogy kéne, mert jó játékos, de az egészsége mindenek előtt van. Mackóka azt mondja, hogy még átgondolja, és mivel rám néz, tudom, hogy velem is meg akarja beszélni.
A megbeszélés után persze rögtön befogják…Húzom a számat, de nem komoly a játék, szóval nem szólok semmit, aztán megyünk a kocsihoz.
-Na mi van Cody, az asszony vezeti a verdádat? –az övét?
-Nem, ez a kocsi az enyém…-büszkélkedek, és beszállunk- Sziasztok. –köszönök, és Cody is int kínosan.
De otthon vége a kellemes csevelynek…
-Miért ne játszhatnék, Meg? Már nincs semmi bajom! –na perszeee…
-Persze, aztán majd idén is gond lesz a szíveddel, és jövőre kezdjük előröl ugyan ezt a vitát. –mondom, mire sóhajtva leül a kanapéra.
-Honnan veszed, hogy megint gond lenne? Nem akarod, hogy profi játékos legyek? –mit duzzogsz?
-Te is pontosan tudod, hogy nem erről van szó, de ha annyira nem ismered a feleségedet, hogy ezt magadtól is kitaláld, akkor nincs miről beszélnünk. –mondom komolyan, majd sarkon fordulok, és ott is hagyom őt.
Odafent lezuhanyzom, de maci nem csatlakozik. Nem tudom, hogy azért, mert haragszik, vagy, mert fél, hogy én haragszom. Úgy döntök, hogy megkeresem, de szükségtelen, mert leérve meghallom, hogy a vendég fürdőszobában csobog a víz. Nem kell mártírkodnia, hogy lent marad, majd én alszok lent. Le is heveredem az egyik kényelmesebb fotelünkben, mert a kanapén szét vannak dobálva a cuccai, amiket levett…
-Meg…-jön ki, és gyorsan összeszedi a ruháit- Ha tévézni akartál…
-Nem…lent fogok aludni…-sóhajtom.
-Mert? –ez meg milyen kérdés?
-Mert te akartál, de nem…
-Ki mondta, hogy én lent alszok? Csak nem akartam utánad menni, és veled zuhanyozni, mert megint azt mondtad volna, hogy én szexxel akarok elintézni mindent…-ül le csalódottan a kanapéra. Szóval csak jófiú akart lenni?
Átsétálok a kanapéhoz, és az ölébe hajtom a fejemet, sőt a derekát is átkarolom, úgy bújok oda hozzá.
-Fontosabb vagy mindennél, és mindenkinél nekem. Veled fekszem, veled kelek, veled élek…nélküled már nem is menne…nem tudok olyanra rábólintani, ami hosszútávon neked nem lenne jó. Szeretlek, és jót akarok neked, még ha ez azzal is jár, hogy haragszol rám…Nem érdekel, mert csak egy valami fontos, hogy az én mackókám jól legyen. –marok bele jobban a derekába.
-Tudom, de te is tudod, hogy csak addig csinálnám, ameddig bírnám. Sosem hagynálak egyedül, de kell a pénz, ha nagyobb családot akarunk, és…
-Nem lesz családunk, mert egy hónap múlva, mikor lejár a fogamzásgátlóm, te már…-ki sem mondom- Meg akarsz halni? Jó, akkor ugorjunk le együtt a legközelebbi hídról, de ne várd el tőlem, hogy önszántamból küldjelek a halálba…-ülök fel, és engedem el.
-Dobáltam mielőtt hazajöttél, és mégis tök jól voltam. Nem kell féltened, mert…-mi van?
-Te a hátam mögött kosarazol? De miért? Látod? Ennyire vagy megbízható…-hozzávágom a párnát- Pedig még a parkba is kimentem veled…De szemét vagy! –indulnék el, de visszaránt az ölébe.
-Te sem teszel meg minden olyat, amit én szeretnék. Például nem vezetsz óvatosan, és mindenféle vacakkal védekezel, nehogy gyerekünk legyen…Én ezt mind elfogadom. Nem lehetne, hogy néha te is elfogadd az én döntéseimet? –ezt pont nekem mondja?
-Elfogadom, ha észszerű, mert ha emlékeznél, nagyon is támogattalak a karrieredben, de ezt már megbeszéltük, hisz te is tudod, hogy az edző szerepe még fontosabb, mint egy szimpla játékosé. Azoknak a gyerekeknek te vagy a példaképük, a mindent tudó edzőjük, akiktől tanulhatnak. A mi gyerekeinknek meg még ennél is több leszel…Nem igaz, hogy nem vagy képes felfogni a dolgokat. –Cody a saját születésnapját nem fogja megélni, nemhogy a gyerekeiét…
-Baby…-húz közelebb magához, mintha csak mindig meglágyulna, ha a gyerekek jönnek szóba. Mondtam, hogy akarok attól függetlenül, hogy majd…később…valamikor…
-Ennyi? Nem mondasz semmit? –tolnám el magam, de nem engedi.
-Ennyire nem akarod, hogy újra játsszak? –cirógatja meg az arcomat.
-Néha igen, de nem állandóan. Ugorj be, ha valakit helyettesíteni kell, vagy játssz velem hobbiból, de ne hajtsd túl magad, mert a szíved nem bírja! Amúgy is…többet akarok veled lenni…-lovagló ülésben ülök vele szembe -Na…mit szólsz? –csókolgatom ajkait közben.
-Jól van, ez jól hangzik…és az is, hogy játsszak veled…-csókol a nyakamba.
-Nem lehet…-tolom el magamtól.
-De miért nem? Még mindig haragszol? Kiengeszteljelek? –csókol tovább.
-Majd máskor…-mosolyodom el kínosan, mert biztosan skerült kicsit felizgatnom.
-Én meg megyek, mert még megfeledkezem róla, hogy nem akarod…-morogja, de azért adok neki egy puszit.
Persze utána kamatostul törleszthetek, mert mackóka cseppet, de igazán csak cseppet szexmániás…Szeretek vele szeretkezni, de mikor nincs edzés, van, hogy becsúszik napi három akció, ami azért nekem fárasztó.
Viszont kapunk egy még fárasztóbb, de egyben hálás feladatot is. Hyori felhív, hogy nem tudnánk-e vigyázni Chang-su-ra, mert egyrészt Kwonnak üzleti útra kell mennie, ahová Hyori is vele menne, másrészt meg ez lehetne a második nászútjuk, így kicsit lenne idejük magukra. Na igen…ez van mondva, de tudom én, hogy Hyori csak meg akarja hozni az én kedvemet is a babázáshoz, pedig az még odébb van…De legalább szokom, és ez is valami.
Egy hétig lesz velünk a keresztfiúnk, addig egyikünk sem megy sehová, éjjel-nappal vele leszünk…
Az utazás reggelén kikísérjük Hyoriékat a reptérre, aztán elindulunk hazafelé keresztfiúnkkal.
-Közelebb kellett volna parkolnod…-morgok vele, miközben bekötöm a kicsit a gyerekülésbe hátul. Én is hátraülök.- Chang még nagyon kicsi, és olyan szeles és hűvös idő van…Lehet, hogy máris megfázott. –morgok még mindig.
-Igen édesem, igazad van…-mosolyogja.
-Most meg mit mosolyogsz? –kérdezem, közben elindulunk. Cody nagyon lassan, és óvatosan vezet. Nem a kocsiját félti…
-Aranyos vagy pótmama szerepben. –állapítja meg, de tovább mosolyog.
Mikor hazaérünk, mindenki lefekszik aludni. A baba azért, mert még kicsi, és sokat alszik, mi meg azért, mert nagyok vagyunk, és kevesett aludtunk...khm...
Hyori szerint Cahng-su jó baba, és ha elalszik akkor két,de inkább három órát folyamatosan alszik még napközben is, de mivel nincs babaszobánk, ezért velünk fog aludni. Szóval semmi rosszalkodás nem lesz egy kerek héten keresztül...Még jó, hogy hazafelé vettünk egy könnyen összerakható, átmeneti kiságyat, mert így legalább van már hol aludnia.
Ha felébred, akkor el szeretném vinni a parkba sétálni, mert délután azért kicsit már melegebb lesz, na meg kell a friss levegő neki is. Megnézheti ahogy a keresztapukája ügyeskedik a labdával, és így papa maci is jól ellesz. Egyszerre úgy sem tudok egy kicsi és egy nagy gyerekre is vigyázni, hehe...
|
|
