|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2012. 08. 20. 22:40:47 | #23018 |
 Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Miért? Miért csinálod ezt magaddal? Meg akarsz halni? – a lecseszésem végén köhögni kezd. Hát tényleg baj van…
- Meg… - a homlokára teszem a kezemet - Jó ég, neked nagyon magas lázad lehet. Mi történt? – szólok a csapat orvosának. Addig én letusolok, hogy haza tudjam vinni, és lepasszolom a mai edzést.
Meg van fázva és a torka is be van gyulladva. Otthon bebugyolálom, és begyújtom a kandallót. Csinálok neki egy forró kakaót a gyógyszer mellé, mert biztos rossz íze van, a kakaóval majd elnyomja a rossz ízt. Aztán befekszem mellé az ágyba, és magamhoz ölelem.
Kb 2 hét múlva Meg egy babaváró bulit szervez a sógornőjének. Kicsit fél a babától, de ideköltöztek Meg szüleihez. Ez tök jó, mert így többet láthatjuk majd a kicsit.
Babym iszonyúan szép ebben az új piros rucijában…vett magának egyet a bulira. Nagyon jól tette…De valami nem stimmel, mert nagyon szótlan egész idő alatt.
- Minden rendben van? – lépek mögé, és vállát csókolom meg.
- Minden a legnagyobb rendben… - felém fordul és megcsókol - Csak egy kicsit elbambultam az ajándékokat nézve. Minden olyan aprócska…annyira aranyos… - te is aranyos vagy…
- A szád mosolyog, de a szemeid nem. – simogatom meg az arcát vigasztalásként…
- Most mit mondjak erre? – nem kell semmit. Tudom, hogy mennyire bizonytalan a gyerekkérdéssel kapcsolatban…
- Mi lenne, ha megszöknénk? Csak ahhoz át kéne öltözni. – mosolygok rá.
- Átöltözni? De hát minek? – majd meglátod.
- Hazamegyünk, aztán előhozok valamit, amit már régen nem vezettem… - bizony elviszlek motorozni…
Kicsit még maradunk, aztán elköszönünk, és megyünk. Hazaviszem, aztán taxival elmegyek a szüleimhez, és motorral jövök vissza. Fúúú tényleg nagyon régen vezettem már.
Mikor megérkezek, Meg láthatóan meglepődik, még sose látott szerintem motorozni, de bízik bennem, és felül mögém. Fél órára elviszem kicsit. Annyira jól esik, mikor hozzám simulva kapaszkodik belém…És azt hiszem jó volt ez a kis kiruccanás, mert vidámabb lett…
Este kicsimnek kedve támad kicsit összebújni, de mikor a gumi jön szóba, kicsit elmegy a kedvem. Annyira nem szeretem…míg nem volt Meg, mindig használtam, mert nem akartam elkapni semmit. De Megnél miért kell? Most tényleg olyan nagy baj lenne egy baba?
- Mackóka, most komolyan…miért kell neked könyörögni azért, hogy gumit használjunk? Nem is érzed, hogy rajtad van, a világ legvékonyabb gumiját vettem meg, finom eperízesítéssel… - mászik be az ágyba, egy nagyon szexi fehérneműben.
- Jó, de akkor is…Házasok vagyunk, és tudod, hogy nem szeretem. – hanyagoljuk már…
- Jó, de vettem másmilyen gyümölcsízekben is, elég sok van még… - nem jó csak úgy naturban? Minek neked gyümölcsíz?
- De Meeeg… - léci…
- Cody, mióta vannak merevedési gondjaid? Múltkor a kis viccem miatt, most meg a gumi…Tudsz róla, hogy már nem megy minden helyzetben neked sem? – kicsit ledöbbenek - Menjünk el inkább motorozni? Te és az új hóbortjaid...Bár tetszett, és mehetünk máskor is, csak furcsa, hogy mindenféle dolgot kitalálsz, de a szex az nem megy. Mert hát azt hittem, hogy kihívsz a kocsiba, és ott szeretkezünk, vagy ha már nem ott, legalább itthon, de… - mondja az ágy szélén ülve.
- Merevedési gondok? – kérdezem még mindig döbbenten – Semmi gondom nincs, egyszerűen utálom a gumit használni… - az ölembe húzom – Ez olyan mintha…nem is tudom, akár zoknit is húzhatnék a farkamra…
- Ne csináld már… - neveti el magát, aztán az arcomra simítja a kezét – Mivel hozzam meg a kedvedet hozzá? – számat kezdi puszilgatni.
Nem mondok semmit, csak felállok az ágyról vele együtt, és leviszem a garázsba…jól hangzott az a kocsi dolog amit az előbb mondott. Mellesleg van itt egy autó, amit még nem sikerült felavatni…
Kinyitom a kocsiját, és végig fektetem a hátsó ülésen. Fölé mászva csókolom meg, aztán nyakára térek át csókjaimmal.
- Nem jó az ágy? – kérdezi a hátamba marva.
- Valahogy jobban beindította a fantáziámat a kocsi. – leülök az ülésre – Add azt a gumit… - mondom nem éppen boldogan, de hát ha egyszer ezt szeretné…jobb, mint a fogamzásgátló.
- Majd én… - kapok egy pici csókot, aztán letérdel elém. Bakker mennyi hely van ebben a kocsiban…
Lassan lehúzza a boxeremet, és rögtön elé tárul a merevedésem…még hogy merevedési gondjaim vannak. Nevetséges…
Kezébe veszi és ütemesen kezdi mozgatni a kezét, meg-megnyalintva „kicsi” játéka tetejét, aztán szájába veszi…Hajába túrva élvezem. Mikor erősebben megszív, hangosan felnyögök hátravetett fejjel. Istenem de imádom ezt…de jön a gumi…öhm…most mit csinál? A szájával helyezi fel, ami basszus baromi izgató volt…és mivel ízesített, muszáj megkóstolnia milyet vett, így dolgozik rajtam még egy kicsit. De tényleg csak kicsit, mert mindjárt elsülök…
Gyors helycsere. Megszabadulok ettől a szexi fehérneműtől…Leveszem róla a melltartóját, majd ajkaimmal és nyelvemmel kényeztetem melleit, amit hajamba túrva élvez. Haladok lejjebb, hasán keresztül végállomásomig…nagy terpeszbe nyitom szét lábait és tangáját félre húzva vezetem be ujjamat, kis idő múlva még egyet, közben ajkait falom. Nagyon útban van ez a tanga, úgyhogy…hát letépem róla…kicsit meg is rándul a karjaimban, de hamar kiengesztelem, mert nyelvemmel is rásegítek az örömszerzésre.
- Cody… - nyögi a nevemet, közben vállaimat marja…Tudom kicsim, mindjárt elmész, de ez nem baj…
Nem fejezem be, a mennyekbe repítem aztán testén kalandozok csókjaimmal. Mikor kicsi csillapodik a légzése, az ülés széléhez húzom, és feltérdelve hatolok kicsimbe. Combjair az ülésre nyomva támaszkodom és mozgok lassan, de azt hiszem ez a póz mindkettőnknek elég kényelmetlen lehet…Felülök az ülésre, babym azonnal az ölembe pattan, és teljesen magába fogad. Megcsókol, közben elkezdi mozgatni a csípőjét. Fenekét és combjait markolászom, ahogy egyre jobban gyorsít a tempón. Már az ülésbe kapaszkodva mozog rajtam..nem tudok itt tétlenül ülni…Lefektetem, derekam köré fonja a lábait, és beledöngölöm a kárpitba.
Reggel a kocsiban ébredek babymmel a karjaimban. Nyakát kezdem csókolgatni, mikor felébred, megcsókolom, aztán vissza a nyakához. De nem engedi, hogy lejjebb haladjak csókjaimmal. Kapok egy lehengerlő csókot, aztán mosolyogva felül, végigsimít a mellkasomon, és még egy puszi.
- Min mosolyogsz ennyire? – felülök hozzá és vállát kezdem puszilgatni, közben oldalán simítok végig.
- Felavattuk a kocsimat… - de aranyos.
- Ha ez ilyen örömmel tölt el, csak a te autódban fogunk szeretkezni… - harapok finoman a vállába.
- Ne csináld…készülődnöm kell. – csalódottan sóhajtok egyet.
- Utálom, hogy dolgozol, mondtam már?
- És én mondtam már, hogy utálnám, ha eltartanál? – nah már megint…
- De ha jön a baba, itthon kell maradnod vele… - csókolok a nyakába…felőlem már rá is állhatunk a babaprojektre….
- Majd akkor, de most… - kiszáll a kocsiból és elindul…meztelenül, és már azt sem hallom, hogy mit mond, csak követem a zuhany alá.
Addig simogatom és csókolgatom, míg be nem adja a derekát, és az enyém nem lesz a csobogó víz alatt. Persze mivel nem húztam gumit, vigyáznom kell…miután Meg elmegy, kiveszem, és combjára élvezek…
Pár nap múlva Meg ront be az irodámba a munkahelyemen.
- Nemsokára nagynéni leszek… - értem…
- Szia kicsim… - adok neki egy puszit.
- Jó, bocsi, de annyira izgatott vagyok. Menjünk be a kórházba… - és már húz is maga után a kocsijához.
- Majd én vezetek…te túl gyorsan hajtanál. – nyitom ki a kocsim ajtaját.
Húzza a száját, de csak beül. Igaz, hogy egész úton azt hallgatom, hogy siessek már, de akkor sem fogunk balesetet szenvedni, mert nagynéni lesz…Mire beérünk a kórházba, anyósom mondja, hogy már a szülőszobában vannak, nemsokára meg lesz a pici. Meg olyan aranyos, annyira izgatott…
Mikor kijön a bátyja, azonnal letámadja, hogy minden rendben volt e és persze rám van fogva, hogy nem értünk ide, mielőtt megindult volna a szülés. De ahogy az üveghez érünk, amin keresztül látni az újszülötteket, és Jae-Nam megmutatja a kislányát, mindenkinek elakad a szava.
Hátulról átölelem Meget, mert emlékszem ám, hogy mi volt, mikor Chang-Su született…teljesen ki volt borulva a múlt miatt…miattam…De most csak a kezemre simítja a kezét és beelebújik az ölelésembe.
Bemegyünk még a kismamához is, hogy gratuláljunk neki, aztán hagyjuk őket pihenni és elindulunk haza. Vagyis a munkahelyemre Meg kocsijáért, nekem meg még van egy kis dolgom az irodában. Jön egy kissrác az anyjával beiratkozni az edzésekre…
- Megvárjalak? – kérdezi mikor megérkezünk.
- Nem muszáj, sietek haza. – mosolygok rá, aztán egy puszit adok a szájára.
Indulnék is, de visszahúz magához egy szenvedélyes csókra. Nekidől a kocsijának, és magához húz…Mikor elválnak ajkaink, kicsit lassan nyitom ki a szemeimet és a kocsiba kell kapaszkodjak, hogy ne olvadjak el. Kapok még egy puszit, és beszáll a kocsiba.
Kicsit késik a beiratkozóm, de viszonylag gyorsan próbálok végezni, hogy mehessek haza Meghez. Úgy érzem magam, mint mikor elkezdtünk járni. Egy ilyen csók után folyton ő járt a fejemben, és most is…Többször is visszakérdezek, mikor kérdez valamit a srác anyja. Ciki, nem ciki, ez van…halálosan szerelmes vagyok a feleségembe. Végre végzünk, és elkezdem összepakolni a cuccaimat, mikor hallom, hogy nyílik az ajtó.
Hátra nézek, és…Meg!? Indulnék felé, erre letolja a kis kabátját, alatta meg csak egy vadító fehérnemű an…Tátva marad a szám. Az íróasztalomhoz sétál, egy laza mozdulattal lesöpri róla ami útban van, és felül. Leveszem a pólómat és odamegyek hozzá.
Volt fehérnemű, nincs fehérnemű, haladhatunk az előjáték felé. De mielőtt elmenne, lejjebb tolom a gatyámat és…egy gumit nyújt felém…legyen. Foggal tépem fel a tasakot, és gyorsan felgörgetem magamra. Megcsókol, közben felsőtestemen kalandoznak kezei, és szállna le az asztalról, de nem engedem. Végig fektetem rajta, és combjaiba marva csúszok belé.
Imádom nézni szeretkezés közben…teljesen feltüzel, ahogy itt fekszik az asztalon meztelenül, és látom az élvezettel teli arcát. De nem bírja sokáig, hogy nézem, felül, és nyakamba csimpaszkodik. A falnak támasztva a hátát folytatom…Csókunkba belenyögve élvez el, és pár lökés után én is…
Kis pihenés után elindulunk haza. Kicsit mérges leszek, mikor elmondja, hogy ebben a szexi cuccban taxiba ült, de nem lett semmi baja, és ez a lényeg, na meg így egy kocsival tudunk hazamenni…
- Meg… - fekszem be mellé az ágyba, és adok hasára egy puszit – Nagyon szexi vagy… - pici csók.
- Nem volt elég az irodában? – mosolyog rám.
- Hát az fantasztikus volt… - csókolom meg.
- Az is fantasztikus volt, hogy nem hisztiztél a gumi miatt. – most mit kuncogsz!?
- Ha kellően felizgatsz, nem számít a gumi…bár akkor is sokkal jobb nélküle. De akartam kérdezni valamit…
- Mi az? Valami baj van? – kérdezi karomon végig simítva.
- Annyi baba vesz körül minket…és annyira szeretnék egy sajátot…Egy picit tőled. – hatásszünet – Te még mindig nem szeretnéd? – kérdezem bátortalanul…
|
| Saya | 2012. 08. 19. 21:25:41 | #22999 |
 Karakter: Megan Hoa
-Te nem vagy normális… - mondja döbbenten, de én csak nevetek.
-Mi van? Nagyon lefagytál… - csak nem félsz? Hehe.
-Menjünk aludni. – mennénk befelé, de az ajtóban visszafordul – Nincs nálad ugye!? – elnevetem magam.
-Nem hordozom a táskámban. – nyugtatom meg – Nem akartál a kertben maradni kicsit? Olyan jó itt a hangulat ezekkel a mécsesekkel… - mosolygok.
-De…csak ez a téma valahogy felkavarta a gyomromat. Én nem is értem, hogy tudnak ilyenek eszedbe jutni… - leül a hintaágyra.
-Jól van már… - hozzá bújok, mert elég volt mára a kínzásából. Romantikázni akarok.
-Szeretlek te kis bolond… - ad egy puszit a fejemre, és átölel.
Én is szeretlek. – mosolyogva adok neki egy puszit.
Egy ideig még hintázgatunk, ami engem el is álmosít. Félálomban vagyok, mikor Cody felemel, és elindul velem a házba. Az ágyban valameddig levetkőztet, majd mellém fekszik egy szál bokszerben. Olyan jó így kettesben…
Másnap még megebédelünk, csak aztán indulunk haza. Mikor hazaérünk, jön a hír, hogy Hyoriék átjönnek, és egy kis időre itt hagyják Chang-Su-t. Fél óra múlva már itt is vannak.
Cody nagyon lelkesen fogadja a picit, megpuszilja, majd repülőset játszva viszi a nappaliba. A kanapén ülve veszi le a kis cipőjét.
-Ezt nézd, milyen falat lába van még mindig… - jaj Cody…
-Nemsokára jövünk kicsim… - Hyori elköszön a kicsitől, majd az apukája is, aztán kettesben maradunk vele. Jól áll Cody kezében a gyerek…
-Azért jó nagyot nőtt… - mosolyog, közben leülök melléjük – De ezek a tapik… - mosolyog még mindig, közben megcsikizi a pici lábát.
Másnap még megebédelünk, csak aztán indulunk haza. Mikor hazaérünk, jön a hír, hogy Hyoriék átjönnek, és egy kis időre itt hagyják Chang-Su-t. Fél óra múlva már itt is vannak.
Cody nagyon lelkesen fogadja a picit, megpuszilja, majd repülőset játszva viszi a nappaliba. A kanapén ülve veszi le a kis cipőjét.
-Ezt nézd, milyen falat lába van még mindig… - jaj Cody…
-Nemsokára jövünk kicsim… - Hyori elköszön a kicsitől, majd az apukája is, aztán kettesben maradunk vele. Jól áll Cody kezében a gyerek…
-Azért jó nagyot nőtt… - mosolyog, közben leülök melléjük – De ezek a tapik… - mosolyog még mindig, közben megcsikizi a pici lábát.
Miután én is megszeretgetem, elmegyek főzni, mert Chang-Su már biztos éhes. Közben Codyék jól mulatnak, táncolnak, báboznak, aztán még meccset is néznek együtt. Egy idő után elalszanak, én meg odaosonok, és óvatosan betakarom őket, amire Cody felébred.
-Aludj csak… - adok egy puszit a homlokára, és nézem, ahogy visszaalszik a kicsivel a karjában. Egy kicsit azért fáj ilyenkor a szívem, ha belegondolok, hogy itt most a közös gyerekünk is lehetne. Melegség önti el a szívemet, ha arra gondolok, hogy egyszer egy kis csöppség lesz itt velünk…egy kicsi belőlem, és egy kicsi belőle valami csodálatossá összeforrva.
Cody csak akkor ébred fel, mikor Hyoriék megérkeznek. Meghívom őket még vacsorára, ami nagyon jól sikerül. Miközben én etetem a kicsit, mesélek nekik arról, hogy milyen jól elvoltak Codyval, aki kéri tőlük, hogy gyakrabban jöjjenek.
Este zuhanyzás közben Cody keze kicsit meglódul…Csókol, simogat, a nyakamat szívogatja, a melleimet markolássza…Igazából elég fáradt vagyok, és nincs kedvem most ehhez, de ezúttal sokkal gonoszabbul fogom őt elutasítani, mint eddig. Azt hiszi, hogy minden ő az kénye-kedve szerint van…hát nem…
Felcsatolom különleges övemet, hogy a frászt hozzam rá…hahaha…Mikor a szobába érek, mert ő már az ágyban van, lekapcsolom a villanyt, és mellé fekszem. Cody kezdene akcióba lendülni, mikor kapcsol, hogy mi van. Villany fel.
-Te tényleg nem vagy magadnál… - mondja mérgesen – Vedd le magadról azt a szart!
-Miért? Nem tetszik? – jobban kiakadt, mint azt képzeltem.
-Nem! Rohadtul nem tetszik…Te aztán értesz ahhoz, hogy vedd el egy csapásra a kedvemet mindentől…
-Nyugi már… - leveszem, mielőtt infarktust kapna itt nekem. Nevetve az éjjeli szekrényre teszem, de Cody nem tűri meg. Végül törölközővel fogja meg, mintha használt lenne, vagy nem is tudom…ez már kész röhej. Kidobja az ablakon, a türcsit meg a szennyesbe. –Most jobb? –kérdezem tőle, mikor befekszik mellém az ágyba.
-Sokkal…holnap az ágyneműt is lecserélem. Jó éjt… - elfordulva tőlem alszik el.
Reggel épp elkészülök a reggelivel, mikor Cody jelenik meg még mindig mérgesen.
-Jó reggelt. – köszöntöm mosolyogva.
-Jobbat… - miután leül, adok neki egy puszit.
-Nem aludtál jól? – elé teszem a reggelit, és én is leülök.
-Ezt most komolyan kérdezed? Én nem tudom mi ütött beléd, komolyan…
Úgy megy el, hogy nem is eszik, nekem is alig akart adni egy puszit. Betegre aggódom magam, hogy evés nélkül ment be az edzésre…Ráadásul időm sem volt szólni, hogy én sem érzem jól magam. Az éjszaka folyamán többször is felébredtem arra, hogy fázom és szédülök, kora délutánra pedig a lázam is felszökik. Megfáztam, mikor kint hintáztunk a kertben. Gyűlnek az eső felhők is…úgy néz ki csúszással jön a vihar. Tudom, hogy nem kéne, de bemegyek Codyhoz.
Szólok az egyik csoporttársának, hogy ha látja, szóljon neki, hogy itt vagyok. Nem kell sokat várnom, mire Cody is megérkezik. Ki van melegedve, biztosan agyonhajtotta magát.
-Miért? Miért csinálod ezt magaddal? Meg akarsz halni? –elköhögöm magam a mondat végére.
-Meg…-közelebb jön, és a homlokomra teszi a kezét- Jó ég, neked nagyon magas lázad lehet. Mi történt? –mielőtt válaszolnék, szól a csapat orvosának, hogy nézzen meg.
Tényleg megfáztam, és a torkom is be van gyulladva kissé. Míg engem megvizsgálnak, Cody lezuhanyzik, hogy haza tudjon vinni…
Otthon bebugyolál, begyújtja a kandallót, és a gyógyszer mellé még finom meleg kakaót is kapok. Tisztára, mintha karácsony lenne…talán többször kéne lebetegednem. Ő is bebújik mellém, így a hangulat már teljes. Máris jobban vagyok…boldog vagyok…
Pár hét múlva újabb ünnepséget szervezek, ezúttal Sang-Hee babaváró bulija körül segédkezem. Jae-Nam megkért, hogy vegyem szárnyaim alá, mert ő nem nagyon ért ehhez. Már csak egy-két hét van a szülésig, így később már nem tudnánk megtartani. Most, hogy jön az unoka, a bátyámék végleg a szüleimhez költöznek, hogy anyu segíteni tudjon nekik. Sang-Hee ugyanis eléggé fél a szüléstől és a gyerekneveléstől is, pontosabban attól, hogy a tapasztalatlansága miatt lesz valami baj, így számára ez a költözés megnyugvást hoz. Anyuék is nagyon örülnek neki, hiszen így nem lesznek egyedül.
A nagy alkalomra egy édes kis piros ruhát veszek fel, mert mégsem mehet oda egy hétköznapi ruhában.
-Minden rendben van? –kérdezi Cody mögém lépve, és egy csókot hintve a vállamra. Igen, már egy ideje tart az ünnepség, én meg nagyon csendben vagyok.
-Minden a legnagyobb rendben…-fordulok hátra mosolyogva, hogy megcsókoljam- Csak egy kicsit elbambultam az ajándékokat nézve. Minden olyan aprócska…annyira aranyos…
-A szád mosolyog, de a szemeid nem. –cirógatja meg az arcomat vigasztalóan.
-Most mit mondjak erre? –egy ideje már szoktatom Codyt a gumihoz, és ha mégsem használja, eseményutánit veszek be. Gyakorlatilag össze-vissza szedem a fogamzásgátlómat, ezért van erre szükség…talán pont azért, mert annyira nem bánnám, ha becsúszna véletlenül egy baba. Ez olyan, mintha az autómmal a lejtőn állnék kézifékkel behúzva…Ha lenyomnám a féket, nem lenne visszaút…Talán később, ha már nem lesz bennem ennyi kérdés…
-Mi lenne, ha megszöknénk? Csak ahhoz át kéne öltözni. –mondja mosolyogva.
-Átöltözni? De hát minek? –nem értek semmit.
-Hazamegyünk, aztán előhozok valamit, amit már régen nem vezettem…-ez egyre homályosabb, csak összezavar…
Mindenesetre ráhagyom a dolgot,. Még egy kicsit maradunk, aztán egy udvarias köszönés után irány haza. Cody még elmegy a szülei házához, taxival, mert ott van az a valami, amit el akar hozni. Hát nem kicsit lepődök meg, mikor meglátom ezt a motort vagy mit…
Szabadnak érzem magam motorozás közben, és jó odabújva kapaszkodni Codyba is. Nem szeretem az motoros kiruccanásokat, de ez most kifejezetten nyugtató hatással van rám.
Fél óra motorozás után érünk haza, és máris vidámabb vagyok. Az együtt töltött percek mindig ráébresztenek, hogy mi így ketten is már egy család vagyunk.
Este megint jön a „Cody szoktatása az óvszer használatához” öt perc…Különböző módszereket fejlesztettem már ki a kedvcsináláshoz kezdve az izgató felhelyezéstől egészen a több menetes akciókig…Ma éppen az ízesített gumi a soros, hátha ez meghozza a kedvét.
-Mackóka, most komolyan…miért kell neked könyörögni azért, hogy gumit használjunk? Nem is érzed, hogy rajtad van, a világ legvékonyabb gumiját vettem meg, finom eperízesítéssel…-mászom be mellé az ágyba egy édes kis fehérneműben.
-Jó, de akkor is…Házasok vagyunk, és tudod, hogy nem szeretem. –morogja.
-Jó, de vettem másmilyen gyümölcsízekben is, elég sok van még…-ne mondd, hogy ez sem hozza meg a kedvedet.
-De Meeeg…-miért hisztizel?
-Cody, mióta vannak merevedési gondjaid? Múltkor a kis viccem miatt, most meg a gumi…Tudsz róla, hogy már nem megy minden helyzetben neked sem? –karba tett kezekkel ülök ki az ágy szélére. Mackóka szex függő, mégis könyörögnöm kell neki egy menetért? Valami itt nagyon nem stimmel…vagy már csak rémeket látok? -Menjünk el inkább motorozni? Te és az új hóbortjaid...Bár tetszett, és mehetünk máskor is, csak furcsa, hogy mindenféle dolgot kitalálsz, de a szex az nem megy. Mert hát azt hittem, hogy kihívsz a kocsiba, és ott szeretkezünk, vagy ha már nem ott, legalább itthon, de...-sokat beszélek, ha ideges vagyok, mert bizony idegesít, hogy a férjem látszólag mondvacsinált indokokkal visszautasít.
|
| Garfield | 2012. 08. 14. 11:52:28 | #22890 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Mackóka, arra nem gondolsz, hogy én is le akarok fürdeni? – simít végig a mellkasomon - Különben is…mostanában sokat fogdosod a fenekemet… - megy odébb…de mintha nem fogdosnám mindig mindenhol… - készülsz valamire? – ezt meg hogy érti?
- Én? Mire gondolsz? – kérdezem elnevetve magam. Nem értem mit akar ezzel…
- Ha azt hiszed, hogy belemegyek abba, hogy hátulról a… - ohh már megint ez. közelebb lépek, és ujjamat a szájára téve csitítom el.
- Miért érzem azt, hogy mostanában félsz tőlem? – túrok a hajába - Nem mondom, hogy nem fantáziáltam már róla, mert amikor veled csináltam… - mosolyodom el, de nem hagyja hogy befejezzem.
- Oh értem már… - ellök magától…most mi van már? - Szóval azért, mert más ribancok hozzászoktattak ahhoz, hogy seggbe dughatod őket, azt hiszed, hogy ez egy jó dolog? Azért, mert azokat a kurvákat száz másik fasz kitágította, és volt bőven hely, nem azt jelenti, hogy ez nekem is jó! – üvölti le a fejemet én meg meg se tudok szólalni…komolyan ezt szűrte le abból amit mondtam? - Tudod mit Cody Jonas? Én hozzászoktam a gyengédséghez, mert én a férfiaktól azt kapok, nem durva seggbe kúrós szexet… - erre kicsit elborul az agyam…
- Meg! – derekánál fogva nyomom a falnak - Ne emlékeztess arra, hogy mások is hozzád értek, és főleg arra ne, hogy még mindig gondolsz rájuk…Ha durva akarnék veled lenni, sírnál alattam, de eddig még nem láttalak sírni…
- Talán most mégis fogsz… - újra ellök magától, szeretném visszahúzni magamhoz hogy átöleljem, de… - Ne érj hozzám! – kiabál megint, aztán sóhajt - Csak ne érj hozzám… - mondja már normálhangon, és bemegy a fürdőbe.
Erős a késztetés, hogy utána menjek, de inkább nem. Megint csak ordítozás lenne…Befekszem az ágyba. Szerintem pontot kéne tenni ennek a popsiszexnek. Ha kijön meg fogom mutatni neki, hogy tud az neki is jó lenni…
Egy szál bugyiban jön ki a fürdőből, és elkezdi krémezni magát. Észbontóan szexi…
- Most meg mit nézel? Ne nézz… - térít magamhoz Meg.
Eszembe is jutott, hogy mit akartam…Felkelek, és odamegyek hozzá. Nem szólok semmit, csak kikapom a krémet a kezéből és odébb dobom.
- Cody! Ennek most mi értelme… - psssszt…magamhoz húzom egy csókra. Hajába túrok, és nem engedem, hogy elfordítsa a fejét - Ne…csináld… - beszél bele a számba…
- Ma egyszer és mindenkorra lezárjuk ezt a „hátulról” dolgot… - felkapom, és az ágyra teszem…Leveszem magamról a köntöst, kicsimről meg a bugyit - Fordulj meg…
- Nem! Szó sem lehet róla, én nem… - akkor majd én segítek. Kicsit szerintem meg is ijed, ahogy megfordítom az ágyon, és rá mászok - Nem akarom… - mindjárt te is akarni fogd…
- Ha én, vagy bárki más fájdalmat is okozott már neked így, az csak egy rossz emlék lesz. Nem akarom, hogy tovább félj ettől a dologtól, és főleg tőlem nem… - csókolgatom közben a nyakát.
- Nem, én nem olyan vagyok… - milyen baby?
- Te különleges vagy, és ez most csak rólad szól…hidd el, nem magam miatt…na jó, egy kicsit magam miatt is. - mosolyodom el.
Hátán kalandozok csókjaimmal egyre lejjebb, és már nem is ellenkezik tovább. Nagyon figyelek rá, kellően előkészítem, és még síkosítót is használok, hogy tényleg csak nagyon minimálisan fájjon neki. És láss csodát, élvezi a dolgot…Persze azért kárpótlásul meglovagolhat, mert azt mégiscsak jobban élvezi…Többet remélem nem kerül szóba ez a hátulról dolog. Én nem fogom ráerőltetni…
- Most már fel van avatva az ágy… - simizek babymet.
- Fel… - ül fel, és magára húzza a takarót…mi baj lehet?
- Mi a baj? – nyakába csókolok, és magamhoz húzom - Még sosem láttalak szomorúnak szeretkezés után… - puszilgatom ahol csak tudom…
- Mert még sosem gondoltam abba bele, hogy minden amit velem megcsinálsz, megcsináltad már másokkal is… - kicsim…
- Ez így ebben a formában nem igaz, ezt te is tudod. – próbálom vigasztalni, de nem aratok túl sok sikert…sőt…
- Kiábrándító veled beszélgetni… - kel fel az ágyból.
Másnap Nagyihoz megyünk. Itt mindig feltöltődünk kicsit, remélem ez most se lesz másként, és mire hazajövünk minden rendben lesz…
Nagyi kitalálja, hogy az én gyerekkori videóimon akar szórakozni és azt nézzük, egészen addig, míg az egyik videóban apu megkérdezi tőlem, hogy mi szeretnék lenni, én meg azt mondom, hogy én is apa. Na ezen Meg megint kiakad, hogy a kórház mit mondtam neki anno…Elkezdünk vitatkozni, mert bakker, megint egy ezer éves dolgon vitázunk, mikor most már én győzködöm, hogy legen gyerekünk. Megőrülök ettől…Nagyapával ki is megyünk levegőzni. Elindulunk sétálni, közben beszélgetünk…
- Tudod fiam a ti szerelmetek nagyon erős, és még fiatalok vagytok, hogy ne kövessetek el hibákat, és ne bántsátok meg egymást, de ezeken túl kell lépni. – magyarázza nagyapa.
- Én már túlléptem, de Meg folyton azzal az egy dologgal jön, amitől már falnak megyek… - megállunk egy kis bolt előtt.
- Cody…Meg nehezen felejt, de nagyon szeret. Újra és újra bizonyítsd neki, hogy mennyire szereted és minden rendben lesz. – hirtelen jöt ötlet miatt bemegyek a boltba és veszek egy csomó mécsest – Azok minek? – kérdezi értetlenül.
Elindulunk haza, közben elmondom neki, hogy szeretném ezekből kirakni, hogy „bocsánat”, amit meg is mosolyog és segít nekem. Mikor mindet meggyújtottuk, Nagyapa bemegy szólni Megnek, hogy jöjjön ki.
- Ne haragudj rám…szeretlek… - térdelek elé és ölelem át a derekát mikor kijön.
- Már nem haragszom, és ha most otthon lennénk, megmutatnám, hogy mennyire nem… - lehajol hozzám és érzékien a számba harap.
- Holnap este ez jusson azért eszedbe. – mosolygok rá.
- Ez is, és az is, hogy még megvan az a műfarok, amit vettem, és te is szokhatnád a hátulról dolgot… - ne mosolyogj ez baromira nem vicces…
- Meg…ezt most nem mondod komolyan…Különben is, csak ne legyenek ilyen műcsodák a házban… - fintorodom el…
- Mert? Félsz tőlük? – kérdezi nevetve.
- Nem csak az undor, de magadnak se vegyél, mert még egy vibrátor sem helyettesíthet engem. Ha kell valami, tudod, hogy hol kell keresni… - mutatok az egyszeműre.
- Cody! – legyint meg.
- Most mi van? Holnap vihar lesz, én csak neked akarok jót. – mondom tök ártatlan fejjel.
- Hát persze…Szóval…megdughatlak? – paff…KO…nem hiszem el, hogy ezt komolyan kérdezi…
- Te nem vagy normális… - döbbenek le…de csak nevet. A pofán leszakad…még a végén képes, és álmomban fog…uhh még a hideg is kiráz ettől…meg kell szabadulnom attól a fűfasztól. Undorító…
- Mi van? Nagyon lefagytál… - mintha ez olyan vicces lenne…
- Menjünk aludni. – de az ajtóban visszafordulok – Nincs nálad ugye!? – már megint nevet, mikor én komolyan kérdeztem…
- Nem hordozom a táskámban. – helyes – Nem akartál a kertben maradni kicsit? Olyan jó itt a hangulat ezekkel a mécsesekkel… - mosolyog.
- De…csak ez a téma valahogy felkavarta a gyomromat. Én nem is értem, hogy tudnak ilyenek eszedbe jutni… - leülök a hintaágyra, mert közben Meg idenavigált.
- Jól van már… - bújik hozzám…ilyenkor annyira aranyos.
- Szeretlek te kis bolond… - adok a buksijára egy puszit, és átölelem.
- Én is szeretlek. – mosolyogva felemeli a fejét a mellkasomról, és ad egy puszit.
Nem tudom mióta ülhetünk itt, hintáztatva magunkat, de azt veszem észre, hogy nagy a csend, és már csak egy-két mécses ég…kicsim is elaludt…Óvatosan a karjaimba veszem, félálomban a nyakam köré fonja kezeit, és felviszem a szobába. Lefektetem, aztán szépen leveszek róla néhány cuccot, hogy kényelmesen tudjon aludni, utána befekszem mellé egy boxerben.
Másnap ebéd után megyünk csak haza, mert ugye kajálás nélkül Nagyitól nem lehet elindulni…Alighogy belépünk a házba, csörög Meg telója. Hyoriék azok…ha jól veszem ki kicsim szavaiból, a picire kell vigyázni ma délután. És bingó…valami sürgős dolguk van, ahova nem vihetik el a kicsit. Persze, hogy elvállaljuk…jófej kissrác, ráadásul a keresztfiam, még jó, hogy bármikor jöhet. Kb fél óra múlva már itt is vannak. Meg nyit ajtót, én meg egy gyors köszönés után kiveszem Kwon kezéből Chang-su-t. Megpuszilgatom, és berepülőzök vele a nappaliba. Ott a kanapéra ülök, a kicsit az ölembe ültetem, és leveszem róla a cipőcskéit, mert Meg utálja, ha cipővel sétálgat bárki is a házban.
- Ezt nézd milyen falat lába van még mindig… - mutatom Megnek, aki a szülőkkel beszélget, de azért dob felém egy mosolyt.
- Nemsokára jövünk kicsim… - jön Hyori, elköszönni a babától, aztán Kwon is. Meg hát tőlünk is búcsút intenek, és mennek is.
- Azért jó nagyot nőtt… - mondom mosolyogva, mikor Meg leül mellénk – De ezek a tapik… - mondom mosolyogva, és megcsikizem a babszi lábát.
Meg is megszeretgeti kicsit Chang-su-t, aztán megy főzni valamit, amit a picúr nagyon szeret. Valami koreai kaja, nem tudom…
Addig, mi hatalmasat játszunk…Bekapcsolom a hifit, és mivel már totyog, táncolok vele, aztán leültetem a kanapéra, hogy bábozzak neki plüssökkel, meg repülőzök vele…Hanyat fekszem, és a fejem fölé emelve hintáztatom óvatosan…ezen mindig kacag, de valami nagyon édesen. Azért látom ám rajta, hogy kezd fáradni, úgyhogy lefekszünk a kanapéra, és kosármeccset nézünk…ahogy látom leköti, de egy idő után mindketten elalszunk.
Aztán arra ébredek, hogy Meg betakar minket.
- Aludj csak… - ad egy puszit a homlokomra, és átölelve a kicsit, alszok vissza.
Legközelebb csak akkor ébredek fel Chang-su-val, mikor megjönnek Hyoriék. Meg marasztalja is őket vacsira. Kicsim eteti meg a picit, én meg lesem, hogy is kell…persze közben mosolyogva meséli, hogy milyen jót játszottam a keresztfiúnkkal. Szóvá is teszem, hogy jöhetnének gyakrabban…
Miután elmennek, mindketten csak mosolygunk. Imádjuk ezt a kissrácot. Persze én kicsit hóbortos vagyok, de biztos vagyok benne, hogy Meg végig figyelt minket, és szólt volna, ha valami olyat csináltam volna, amit nem szabad…
Kicsit lefárasztott Chang-su, de azért egy valamire lenne még eneriám…A zuhany alatt Meg tudtára is adom, hogy mihez lenne kedvem. Gyengéden csókolgatom és simogatom. Háttal áll nekem, és nyakát szívogatom a mellét masszírozva, közben hátra nyúl és fenekembe markol…aztán beküld, hogy mindjárt jön. Ez mindig jól szokott kezdődni, szóval bemegyek és befekszem az ágyba…tuti valami szexi kis hálóinget vesz fel…
Mielőtt bejönne, lekapcsolja a villanyt, és gyorsan befekszik mellém. Bújnék hozzá, de mi ez? Ugye nem…? Kipattanok az ágyból, mikor tudatosul bennem, hogy Meg felvette azt a szart…Felkapcsolom a villanyt, és…hát ezt nem hiszem el.
- Te tényleg nem vagy magadnál… - nézek rá mérgesen – Vedd le magadról azt a szart! – nem hiszem el…
- Miért? Nem tetszik? – pff…nah jó…
- Nem! Rohadtul nem tetszik…Te aztán értesz ahhoz, hogy vedd el egy csapásra a kedvemet mindentől…
- Nyugi már… - és még mindig nevet, de legalább leveszi és leteszi az éjjeli szekrényre…most se jobb…Odamegyek, és ahhoz a cucchoz nyúlok, de elkapom a kezemet. Körbe nézek és…jó, ez a törölköző jó lesz. A Törölközővel fogom meg, és vágom ki az ablakon, aztán szennyesbe a törölközővel – Most jobb? – kérdezi visszafojtva a nevetését, mikor befekszem az ágyba.
- Sokkal…holnap az ágyneműt is lecserélem. - mondom még mindig mérgesen – Jó éjt… - elfordulok tőle.
Reggel mikor felkelek, Meg nincs mellettem. Elkezdem lehúzni az ágyneműt…Még mindig mérges vagyok. Nem hiszem el, hogy hozzámért azzal a….fúj…Mikor végzek az ágyneműcserével lemegyek. Meg a konyhában van, gondolom, hogy reggelit csinál…
- Jó reggelt. - fordul felém mosolyogva.
- Jobbat… - ülök le, aztán kapok egy puszit.
- Nem aludtál jól? – teszi le elém a kaját és ül le ő is.
- Ezt most komolyan kérdezed? Én nem tudom mi ütött beléd, komolyan… - mérgelődök még mindig.
Enni sincs kedvem, inkább készülődök dolgozni. Egy pici puszival köszönök el Megtől, és már otthon sem vagyok. Totál kiakasztott, és erről még beszélni sem tudok senkivel, mert kivel beszéljek róla!? Mindenki teljesen őrültnek nézné Meget, gyogyódokihoz meg nem fogok menni ezért…
Kicsit korán érek be, ezért átöltözve dobálgatok kicsit egyedül a pályán. De ezen nem tudom levezetni a mérgemet, úgyhogy az edzőterembe megyek, rápattanok a biciklire, és hajrá…Aztán jönnek a súlyzók. A futást kihagyom most, mert ahogy hallom engem keresnek…
- Itt vagyok… - jövök tök izzadtan – Öltözzetek… - mondom egykedvűen.
- A feleséged keres… - mondja Kobe.
- Mi? Hol van? – sose keresett még itt Meg…
- Az irodádban vár.
- Köszi… - már megyek is. Remélem nincs baj, hogy bejött a munkahelyemre…
|
| Saya | 2012. 08. 13. 13:03:50 | #22873 |
Karakter: Megan Hoa
Alig, hogy Cody belép a szobába, máris leesik az álla. Leteszi a kezében lévő gyümölcssalátát a szekrényre, majd fölém mászik. Úgy magasodik fölém izmos testével, mint egy hegy…ezt imádom…A világ legjobb pasija, és csak az enyém!
-Hogy lehetsz ilyen gyönyörű!? –szenvedélyesen csókol meg, közben hátára csúsznak kezeim.
-Maci… - derekára csúszik a kezem, majd mellkasára – Olya fárasztó volt ez a nap… - néz rám boci szemekkel…értem én…
-És szeretnél egy masszázst, igaz? – mosolyodik el.
-Hát… - jó lenne. Megcsókol.
-Hozom a masszázsolajat… - ameddig Cody a fürdőszobában van, a hasamra fordulok.
Mikor visszaér, fölém térdel, de mielőtt elkezdené, a nyakamba csókol, majd végig a hátamon. Libabőrös vagyok, de olyan jól esik…
Teljesen ellazulok mackóka masszírozó kezei alatt. Vállaim, nyakam, hátam és lábaim után fenekemen dolgozik. Nem bírja ki, hogy csak kezével csinálja, csókokat hint rá, majd bele is harap. Istenem…Csókjait újra hátamon élvezhetem, majd a nyakamon is, miközben megérzem merevedését a fenekemnél. Gyorsabban kezd verni a szívem. Szeretnék megfordulni, de nem engedi, csak hátra hajolok egy csókért. Ismét lefelé indul meg csókjaival, majd fenekemhez érve kicsit feljebb tol, négykézlábra állok, így belekezdhet nyelvéve a kényeztetésembe. Ujjai használata után már nem vár tovább, mögém térdel, a fenekembe markol, és lassan belém csúszik. Egy darabig élvezem a lassú tempót, ami macim diktál, de aztán mozogni kezdek én is, hogy kicsit gyorsítson. Mikor elfáradok, a nyakamba csókol, és szépen fordít a dolgokon. A hátamra fektet, és úgy merül el újra bennem. Fenekem helyett most csak melleimet tudja tovább gyömöszölni, de nekem ez így pont jó. Dereka köré fonom lábaimat, így még mélyebbre tud csúszni. Uhh…ez nagyon jó…
Kicsit megzavarja Codyt az ágy reccsenése, de talán kibírja még ezt a menetet, szóval lehúzom magamhoz egy csókra. Ezúttal már nem kímél engem, erőteljes, gyors lökésekkel repít a gyönyör kapuja felé. Csak hát…tévedtem…mégsem bírja ki az ágy ezt a menetet, ugyanis leszakad. Még ez sem állhat szeretkezésünk útjába, a meglepetés után elnevetjük magunkat, de aztán átadjuk magunkat az élvezetnek…
Reggel csókokkal keltem macikát, aki ébredés után körülnéz.
-Hát azt hiszem, most már tényleg új ágy kell… - húz magához nevetve.
-Ma vehetnénk is…szabadnapos vagyok. – adok egy puszit a nyakára, majd a szájára is.
-Rendben… - fölém kerülve csókol meg, de…nem-nem…
-Zuhany… - még ott is bepróbálkozik, de nem hagyom magam mondván, hogy majd az úgy ágyon. Ott mégis csak kényelmesebb lesz…
Reggeli után elmegyünk megvenni az új ágyat. Cody persze él azzal a lehetőséggel, hogy ráfeküdjön, és kipróbálja. Én is megnézem, hogy milyen, de maci kezdi túlzásba vinni a rúgózást…is…
-Mit csinálsz? – felülök.
-Hmm…ölj csak az ölembe és ugrálj rajtam, mintha…
-Cody! – te totál kész vagy…
-De így honnan tudnánk, hogy tényleg olyan strapabíró e, mint amilyennek látszik? Na mindegy, megkérdezem, hogy ki lehet e cserélni, ha este mégse válna be… - felkel.
-Meg ne próbáld… - persze, égess be, mikor ide járunk vásárolni.
Naná, hogy nem bírja ki, hogy rá ne vesse magát. Ez olyan kínos, mintha a gyerekemmel jöttem volna el ágyat venni, bár szerintem még egy gyerekkel sem lett volna ennyi bajom…
Otthon Cody összeszereli az úg ágyat, a régi a garázsba került le, míg ki nem dobjuk. Cody a pakolás után zuhanyozni megy, én meg elkezdem felhúzni a friss ágyneműt. Épp a párnát igazgatom, mikor mackó mögém lépve a fenekemhez nyomja magát.
-Szia baby…-adok neki egy puszit és folytatnám, húznám fel az utolsó párnát- Most hova mész? –visszahúz- Azért tusoltam, hogy ne legyek izzadt, mikor végigcsókolod a testemet…-kiköti a köntösét, és magához ölelve csókol a nyakamba- Avassuk fel az ágyat…
-Mackóka, arra nem gondolsz, hogy én is le akarok fürdeni? –végig simítok a mellkasán- Különben is…mostanában sokat fogdosod a fenekemet…-odébb sétálok- készülsz valamire?
-Én? Mire gondolsz? –kérdezi nevetve, és nem tudom, hogy megjátszott vagy őszinte értetlenséggel.
-Ha azt hiszed, hogy belemegyek abba, hogy hátulról a…-közelebb lépve ujjaival hallgattat el.
-Miért érzem azt, hogy mostanában félsz tőlem? –kérdezi hajamba túrva- Nem mondom, hogy nem fantáziáltam már róla, mert amikor veled csináltam…-pajzán mosoly jelenik meg az arcán, de hoppá-hoppá…Amikor velem? Mikor velem???
-Oh értem már…-ellököm magamtól- Szóval azért, mert más ribancok hozzászoktattak ahhoz, hogy seggbe dughatod őket, azt hiszed, hogy ez egy jó dolog? Azért, mert azokat a kurvákat száz másik fasz kitágította, és volt bőven hely, nem azt jelenti, hogy ez nekem is jó! –üvöltöm le, de a csodálkozástól meg sem bír szólalni- Tudod mit Cody Jonas? Én hozzászoktam a gyengédséghez, mert én a férfiaktól azt kapok, nem durva seggbe kúrós szexet…-most én nevetek.
-Meg! –a derekamnál megragadva nyom a falhoz- Ne emlékeztess arra, hogy mások is hozzád értek, és főleg arra ne, hogy még mindig gondolsz rájuk…-morogja számhoz hajolva- Ha durva akarnék veled lenni, sírnál alattam, de eddig még nem láttalak sírni…
-Talán most mégis fogsz…-megint ellököm, és most azt sem hagyom, hogy visszahúzzon- Ne érj hozzám! –kiabálok, majd sóhajtok egyet- Csak ne érj hozzám…-ismétlem meg halkabban, aztán a fürdőszobába megyek zuhanyozni.
Jól van, belátom, hogy nem normális, hogy féltékeny vagyok olyan lányokra, akik a múltjához tartoznak, de ő Cody…ő az én Codym…Elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy mások is felizgatták, ráadásul annyira, hogy szenvedélyesen szeretkezett velük. Most jól is jön ez a hideg zuhany, hogy megnyugodjak, és, hogy ne sírjak, mint egy hülye kis tini.
Mivel elég levert és nemtörődöm vagyok, szinte meg sem törölközöm. Ráadásul a hálóingem a szobában maradt…picsába…Felveszem a bugyimat, és bemegyek. Cody nem szól semmit, csak némán nézi, ahogy előveszem a krémemet.
-Most meg mit nézel? Ne nézz…-nézek rá vállam felett.
Ahelyett, hogy válaszolna, felkel az ágyból, és közelebb jön. Mivel nem ér hozzám, nem mondok semmit, rá sem nézek, csak bekrémezem magam, de aztán kiveszi a kezemből, és odébb dobja.
-Cody! Ennek most mi értelme… -nem tudom befejezni a kérdést, mert derekamnál fogva magához húz, és megcsókol. Másik kezével hajamba markolva tartja a fejemet, hogy esélyem se legyen elfordítani a csókból. –Ne…csináld…-nyöszörgöm levegőért kapkodva.
-Ma egyszer és mindenkorra lezárjuk ezt a „hátulról” dolgot…-felkap, és az ágyra tesz, majd leveszi magáról a köntöst, rólam meg a bugyit- Fordulj meg…-mi?
-Nem! Szó sem lehet róla, én nem…-felsikkantok, mikor ő fordít egyet rajtam, így a hasamra érkezek, ő meg rám- Nem akarom…-az ágyneműbe kapaszkodva próbálom kihúzni magam alóla, de ez elég esélytelen próbálkozássá válik.
-Ha én, vagy bárki más fájdalmat is okozott már neked így, az csak egy rossz emlék lesz. Nem akarom, hogy tovább félj ettől a dologtól, és főleg tőlem nem…-a nyakamat csókolja közben.
-Nem, én nem olyan vagyok…-suttogom.
-Te különleges vagy, és ez most csak rólad szól…hidd el, nem magam miatt…na jó, egy kicsit magam miatt is. –mosolyogja, majd hátamon lefelé indul meg csókjaival.
Végül is belemegyek a dologba, magam sem értem, hogy miért…Cody ezúttal sokkal jobban odafigyel rám, még síkosítót is használ, hogy könnyebben mozogjon. Oké, be kell látnom, hogy most nem fáj annyira, bár az elején igen csak szűkösen fért el mackóka, ami mondjuk neki jó, nekem meg nem annyira, de hát…Most, hogy ez is ki van pipálva, remélem elfelejthetjük, és kárpótlásul még lovagolhattam is, ami azért sokkal jobb volt.
-Most már fel van avatva az ágy…-simogat Cody szeretkezés után az ágyban fekve.
-Fel…-felülök, és jobban magam elé húzom a takarót.
-Mi a baj? –a nyakamba csókol, és átölel- Még sosem láttalak szomorúnak szeretkezés után…-puszikkal halmoz el mindenhol.
-Mert még sosem gondoltam abba bele, hogy minden amit velem megcsinálsz, megcsináltad már másokkal is…-vagy talán meg is fogsz…
-Ez így ebben a formában nem igaz, ezt te is tudod. –mi van, ha mostantól minden szeretkezés után ezt fogom érezni? Miért szeretem őt ennyire, hogy ez is fáj?
-Kiábrándító veled beszélgetni….-kimászom az ágyból, mert most nem vagyok összebújós hangulatban.
Másnap elutazunk Cody nagyszüleihez, mert a múltkori látogatásuk nem sikerült túl fényesen. Cody gyerekkori videóit nézegetjük, és az egyikben azt mondja, mikor megkérdezi tőle az apja, hogy mi akar lenni, hogy ő is apa. Ez tök jó, még egy tőr a szívembe. Eszembe jut az a bizonyos „…de az is lehet, hogy soha nem leszek apa…” kijelentése. Ezen megint összezörrenünk, annyira, hogy el is viharzik. A nagypapája megy utána, hogy megnyugtassa, én meg a nagyijával maradok ott, aki engem próbál nyugtatni.
-Talán az a baj, hogy ennyire nagyon szeretitek egymást. Minden apróságon összevesztek, mert minden sokszorosan fáj a másiktól. –mondja Emely mosogatás közben, mert azzal foglaljuk le magunkat- Látod ezt a tálcát? –a kezembe adja.
-Hűű…jó nehéz. –mi a fene, van vagy három- négy kiló. Miből van ez, betonból?
-A férjem hozta magával, tüzérségi páncélzatból készítették még a háború alatt. Tudod, nem volt semmijük a katonáknak, de valamit mindenki vinni akart haza ajándékként…Nem tudta, hogy kinek csinálja, de úgy érezte, hogy el kell készítenie. –oh, értem már- Nektek sem kell tudnotok, hogy miért vagytok együtt, csak azt, hogy együtt kell lennetek, mert ezt eldönteni nem az eszünk, hanem a szívünk hivatott…-mosolyogja.
-Tudom, és én nagyon szeretem Codyt, csak hát…néha nehéz, mint ez a tálca…-lehajtom a fejemet.
-Megan, valaki kint vár a kertben. –jön be Cody nagypapája mosolyogva.
-Valaki…-hát persze…Megtörlöm a kezemet, aztán kimegyek. Már kezd sötétedni, így nagyon hangulatos ez az egész, ugyanis Cody mécsesekből tette ki, hogy „bocsánat”, vagyis csak a sarki boltig jutottak, és kitisztult az agya.
-Ne haragudj rám…szeretlek…-elém térdelve öleli át a derekamat.
-Már nem haragszom, és ha most otthon lennénk, megmutatnám, hogy mennyire nem…-lehajolok, és a szájába harapok.
-Holnap este ez jusson azért eszedbe. –mosolyog.
-Ez is, és az is, hogy még megvan az a műfarok, amit vettem, és te is szokhatnád a hátulról dolgot…-széles mosoly.
-Meg…ezt most nem mondod komolyan…Különben is, csak ne legyen ilyen műcsodák a házban…-fintorog.
-Mert? Félsz tőlük? –nevetek.
-Nem csak az undor, de magadnak se vegyél, mert még egy vibrátor sem helyettesíthet engem. Ha kell valami, tudod, hogy hol kell keresni…-mutat oda.
-Cody! –megcsapom.
-Most mi van? Holnap vihar lesz, én csak neked akarok jót. –vág ártatlan pofit.
-Hát persze…-ez a duma nálam nem jön be- Szóval…megdughatlak? –vagy mondjam úgy, hogy halálra szekálhatlak ezzel a dologgal? Annyira bírom Cody arcát ilyenkor, hogy már ezért megéri ezzel nyaggatni.
|
| Garfield | 2012. 08. 09. 22:21:12 | #22798 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Macika, mi lenne, ha megnézetnénk az arcodat egy orvossal? – jajj ne aggódj már, nem vagyok cukorból…Felülök, és óvatosan adok a szájára egy puszit. Jobb lett volna erre felkelni az esti édes békülés után…
- Semmi értelme, pár nap és nem lesz semmi baj. Különben sem akarom, hogy az edző fülébe jusson a verekedés, a fiúk meg hallgatni fognak. – bár tényleg eléggé fáj, de majd a sok gyógy puszitól jobban leszek.
- Megértelek, de… - sóhajt egyet - Akkor csinálok neked egy kis reggelit, aztán beveszel egy fájdalomcsillapítót, rendben? – rendben, bólintok is.
Kimegyek a fürdőbe, hogy megnézzem mi van a képemmel…Belenézek a tükörbe, és…bakker ez szörnyű. De megért bármikor összeveretem magam, bár az is igaz, hogy a faszinak is ömlött a szájából a vér…így jár az aki a feleségemhez nyúl…
Na de hol is van az a fájdalomcsillapító!? Kihúzom a gyógyszeres fiókot és…hát ez meg mi? Fogamzásgátló!? Ezt nem hiszem el…Mérgesen megyek le a konyhába Meg után és vágom az asztalra a bogyóit…
- Ez meg mi? – vonom kérdőre.
- Az, aminek látszik. – egyelek meg de nyugodt vagy, kár, hogy ugyan ezt magamról nem tudom elmondani…Megfogom a kezét, hogy hagyja már abba a kaja készítést.
- Nem akarsz nekem valamit mondani? – szerintem egy magyarázatot minimum érdemlek…
- Úgy nézett ki, hogy lesz egy kis hormonális zavarom, de voltam dokinál és minden rendben, szóval nem kell az év végéig várni. Csak aztán összevesztünk, elkezdtem szedni a bogyót, és nem is tudom…így alakult. Megint káosz van az életünkben, tényleg ide akarnál egy babát? – hát beszarok.
- Miért nem beszélted meg velem? Azt hittem, hogy erről közösen döntünk… - legalábbis eddig úgy volt…
- Mint a kórházban, ugye? – ajj Meg…
- Megint a régi lemezzel jössz? Te is tudod, ahogy látszólag biztos volt a baba, eszem ágában sem volt elengedni őt. Szóval nem, nem akartam megszabadulni a saját gyerekemtől… - nem tudom hányszor kell ezt még elmondanom… - Most már találj ki mást, hogy miért nem akarsz tőlem gyereket, mert ez elég nyilvánvaló… - mondom letörten.
- Nem érzem, hogy készen lenne a kapcsolatunk egy gyerekre. Félek tőle, érted? Lehet, hogy holnapra máshogy fogom gondolni, de lehet, hogy nem…Nem tudom, hogy mikor lesz itt a megfelelő alkalom, csak azt, hogy jelenleg nekem így jó, hogy szedem a gyógyszert. – felbiccenti a fejemet, hogy rá nézzek - De csak gyógyszert szedek, ami azt jelenti, hogy nincs időhöz kötve a baba, érted? – aha…
- Ennek most örülnöm kéne? – ugyan úgy fogamzásgátlóról van szó…
- Igen. Ha nyugodtabb lesz az életünk, és stabilabb érzelmi hátteret tudunk biztosítani neki, majd jön. Vagy, ha ügyes vagy és becsúszik. – nevet, mire én is elmosolyodom. Ha ügyes vagyok, ez a cucc mellett is teherbe eshet? Hát akkor azon leszek…
Szerencsére a következő héten szépen helyrejön az arcom, és semmi vitánk nincs. Úgy néz ki, nekünk néha kellenek ilyen nagy veszekedések, de azért jó lenne ezeket kiküszöbölni…
Sétálgatunk a parkban, kosármeccsekre jön velem, családi grillpartit csinálunk, amire sógoromék is eljönnek, szóval nagyon jól telik a hét. Még nekem is sikerül megnyugodnom, a baba témával kapcsolatban. Szeretne tőlem babát, de később, és nem lesz most már fogamzás gátló szuri, abból elegem van…Úgyhogy jön a baba, amikor jönnie kell…
Ma új ágyat fogunk nézni, mert hiába az erős ágyak, már ez is nyikorog alattunk, és az engem baromira idegesít. De azért jó szolgálatot tett. Babym hazaér a vásárlásból, gyors kajálás, aztán kimegy a kocsihoz míg én húzom a cipőmet, mert hát azért néha hagyni kell, hogy az ő kocsijával menjünk…
- Cody! Cody! Azonnal gyere ki… - jön vissza a házba nekem kiabálva.
- Mi történt? Valaki letörte a tükröt, igaz? – ezért kell a garázsba beállni…Kényelmes tempóba indulok kifelé, de megfogja a kezemet és gyorsít a tempómon. Ez meg mi a…? Egy koszorú, fekete szalag és rajta meg neve, és a dátumok, mintha a temetésére készült volna…kicsit ledöbbenek…
- Látod? Hát ezért vagyok úgy kiakadva…
- Azonnal hívom a rendőrséget. – előkapom a telómat és már hívom is őket.
Végülis egy magánnyomozó, aki Meg családjának régi barátja fog az ügyön dolgozni. Meg azt is elmondja, hogy hazafele egy kocsi követte, aminek leírta a rendszámát is. Csak tudnám, hogy mi a faszért nem szól nekem ilyenekről!?
Hát nem is megyünk sehova, várjuk, hogy jelentkezzen a nyomozó. Délután összebújva tv-zünk, mikor meg is jön a hírekkel. Kicsit ledöbbenek, mikor kiderül, hogy a kocsi tulaja, aki Meget követte, Nicole. Megnek elborul az agya, és közli, hogy elmegy a kis virágboltba…jobbnak látom, hogy elkísérjem, mielőtt még testi sértésért lesitteljék…
- Mégis mi a fenét képzelsz magadról? – esik neki Nicole-nak, ahogy belépünk a virágüzletbe.
- Szia Megan… - aztán rám mosolyog - szia Cody… - istenem, úgy néz ki nem fogta fel, hogy Meg azért jött, hogy kiüsse a bugyijából…
- Csak ne rebegtesd a szempilládat te elmebeteg ringyó! Már akkor le kellett volna ütnöm téged, mikor belibbentél az ünnepségre! Miért dolgozol itt? Nem nálad adtam le akkor a rendelést…Cody őrült rajongója vagy? Azt hiszed, hogy egy kibaszott koszorúval elijesztesz mellőle? – csap dühösen Meg az asztalra, ami Nicole és közte van.
- Most fenyegetsz? Kihívjam a rendőrséget? – most komolyan mosolyog!?
- A mentőket hívd te kis… - Meg nekitolja az asztalt, de visszahúzom magamhoz….majd én elintézem, ha már az én rajongóm…
- Hagyd baby, nem éri meg… - adok egy puszit Meg arcára - Te meg… - nézek erre kis fanatikus libára - Ha a feleségem közelébe mész, elfelejtem, hogy nő vagy! – mondom halálosan komolyan ökölbe szorított kezekkel.
- Na most már takarodjatok innen! – azt hiszem most fogta fel, hogy nekem egy percig sem kellett…
- Eszünk ágába sem volt maradni… - aztán kicsim hozzávágja a koszorút - Ezt meg edd meg te liba… - kézen fogva távozunk a boltból, aminek a bejárati ajtaját kicsikém úgy bevág, hogy, körülötte a vakolat lekéredzkedett…
Hazaérve, letusolok, míg babym ellenőrzi, hogy mindent jól bezártunk e. Aztán míg p is fürdik, csinálok vacsit. Szegénykém kicsit ki van bukva, le sem jön kajálni, lekiabál, hogy vigyem fel a kaját.
Összedobok egy jó kis gyümölcssalit, mert ezt egyszerű megcsinálni, és frissítően hat a finom gyümölcs este. Meg hát az edző bá is megmondta, hogy este nem zabáljuk tele magunkat. És mivel én is állandó edző lettem, muszáj betartanom. Ahogy elkészülök, megyek is fel, hogy babymmel összebújva vacsizzunk.
Belépek, és majdnem elejtem a tálat. Meg tök meztelenül fekszik az ágyban…Nah jó, kell a ráknak a gyümölcs, ide a desszertet!
Leteszem a szekrényre a salit, és kicsim fölé mászok.
- Hogy lehetsz ilyen gyönyörű!? – szenvedélyesen csókolom meg, kicsikém közben hátamra simítja a kezeit.
- Maci… - csúszik le derekamra keze, aztán fel a mellkasomra – Olya fárasztó volt ez a nap… - néz rám boci szemekkel…értem én…
- És szeretnél egy masszázst, igaz? – mosolyodom el.
- Hát… - mosolyog rám, aztán adok finom ajkaira egy pici csókot.
- Hozom a masszázsolajat… - feltápászkodom és megyek a fürdőbe.
A múltkor, mikor együtt voltunk vásárolni, ízesített olajat vettem. Tudom, hogy fáradt, de hátha meghozom a kedvét…Kellően el kéne búcsúzni ettől az ágytól, és hogy máshogy tudnánk megfelelően elköszönni, mint egy szeretkezéssel…?
Mire visszamegyek, Meg már a hasán fekszik. Így is nagyon szexi…olyan szép formás popója van, legszívesebben beleharapnék…Fölé térdelek, és mielőtt még bármibe is belekezdenék, nyakába csókolok, aztán végigcsókolom a hátát. Na jól van, most már kezdhetjük…
Nyomok a tenyerembe egy kis olajat, és finoman kezdem masszírozni, mert babym nem szereti ha erősen csinálom. Vállaival, nyakával, hátával kezdem, aztán lejjebb mászok, és lábait is megmasszírozom, vádlijától felfelé fenekéig. Ezt a formás hátsóját is kicsit megnyomkodom, de ez azt hiszem rossz ötlet volt…eddig is alig bírtam ki, hogy ne vessem rá magamat, mert szerintem szándékosan nyögdécselt és sóhajtozott ám, hogy felizgasson. De most…most nem tudom tovább tartani magam. Először csókokat hintek fenekére, aztán finoman bele is harapok…Csókokkal haladok végig hátán, majd nyakát is végigcsókolom, merevedésemet hátsójához nyomva.
Meg akar fordulni, de nem engedem neki, csak fejét fordíthatja hátra, amennyire tudja, hogy megcsókolhassam. Újra lefelé kalandozok csókjaimmal, de fenekéhez érve, négykézlábra állítom. Széttolom lábait, és nyelvemmel kényeztetem tovább…mikor ujjaimat is használni kezdem, már nem fogja vissza a hangját. Nincs popsiszex, de attól még csinálhatjuk hátulról, úgyhogy mögé térdelek. Fenekébe markolok, és lassan csúszok kicsimbe, aztán lassan ki, és így tovább ebben a tempóban. De talán nem megfelelő neki a tempó, mert előre-hátra kezd el mozogni gyorsabban. Felveszem ritmusát, és együtt mozgunk, közben végig fenekét markolászom. Egy idő után úgy néz ki kicsim fárad, mert már csak alkarján támaszkodik, és csak én mozgok.
Rá hajolok, hogy nyakába csókoljak, és kihúzódom belőle, de csak addig, míg a hátára nem fektetem, utána már újra benne vagyok. Melleit gyömöszölöm, miközben egyre gyorsabb tempót diktálok. Derekam köré fonja lábait, így mélyebbre tudok hatolni…Ahogy vadabb a tempó, úgy recseg jobban az ágy…Egész addig nem is zavar minket, míg egy baromi nagyot nem reccsen. Meg is állok, és nézem, hogy most mi van, de Meg lehúz magához egy csókra. Jól van baby, rád koncentrálok…Újra mozogni kezdek, szinte már a matracba építem kicsimet. De lehet, hogy helyszínt kellett volna váltanunk, mert egy erősebb lökésemnél az ágy megadja magát, és leszakad. Kicsit mindketten megijedünk, de aztán egymásra nézve elnevetjük magunkat és folytatjuk a szenvedélyes éjszakát…végülis az emelet csak nem szakad le alattunk…
Reggel Meg édes csókjára ébredek. Kinyitom a szememet, és meglátom az ágykeretet a matrac körül…
- Hát azt hiszem, most már tényleg új ágy kell… - húzom magamhoz nevetve.
- Ma vehetnénk is…szabadnapos vagyok. – ad egy puszit a nyakamra, aztán a számra.
- Rendben… - magam alá gyűröm, és megcsókolom. Mennék tovább is, de leállít.
- Zuhany… - tol el magától. Jól van, ott is tudunk szeretkezni…Persze ha hagyná…”Majd az új ágyat felavatjuk.” Csak tudnám, hogy ez miért gátolja meg, hogy most is az enyém legyen…
Még délelőtt reggeli után megyünk is új ágyért. Tök jó, rá lehet feküdni az ágyra, kipróbálni…Körül nézünk, és kiszúrok egy tömör fenyő ágyat, ami még kicsimnek is tetszik. Hát ennél erősebbet nem hiszem, hogy találnánk…Leveszem a cipőmet, és ráfekszem Meggel együtt. Kényelmes a matrac, az ágy elég nagy, de…hmm…felülök, és elkezdek rugózni a matracon.
- Mit csinálsz? – ül fel babym is.
- Hmm…ölj csak az ölembe és ugrálj rajtam, mintha…
- Cody! – szól rám. Most mi van? Azt mondták, ki lehet próbálni…
- De így honnan tudnánk, hogy tényleg olyan strapabíró e, mint amilyennek látszik? – kérdezem mosolyogva – Na mindegy, megkérdezem, hogy ki lehet e cserélni, ha este mégse válna be… - felkelek.
- Meg ne próbáld… - jajj de komoly lettél…olyan szexi mikor felkapja a vizet…
De valahogy mégis tesztelni kéne. Körbenézek, egy eladó sincs a közelben. Rávetem magam az ágyra, semmi hangja…remek, jó lesz. Felkelek, kicsim meg csak csóválja a fejét. Jobb, mintha elkaptam volna egy menetre…legalábbis neki jobb…
Otthon a rég ágy maradványait leviszem a garázsba, és összerakom az újat. Minden csavart jó erősen meghúzom, aztán jöhet a matrac. Na meg az, hogy kipróbáljam, jól raktam e össze…ráállok, és ugrálni kezdek rajta. Remek…ügyes vagy Cody…A matrac meg baromira tetszik, sokkal jobban rugózik, mint a régi.
Kicsim épp tiszta ágyneműhuzatot húz, mikor kijövök a fürdőből egy köntösben. Pont az ágy fölé hajol, hogy megigazítson valamit…itt az én időm. Mögé lépek, derekát megfogva, a fenekéhez nyomom farkamat.
- Szia baby… - felegyenesedik, és felém fordulva ad a számra egy puszit. Ennyi??? – Most hova mész? – húzom vissza magamhoz – Azért tusoltam, hogy ne legyek izzadt, mikor végigcsókolod a testemet… - kikötöm az köntös övét, és magamhoz ölelve csókolok a nyakába – Avassuk fel az ágyat…
|
| Saya | 2012. 08. 08. 00:00:47 | #22740 |
Karakter: Megan Hoa
Na mi lesz mackó? Két közül melyik rosszat választod?
-Jó ötlet, menjünk holnap bulizni…Majd elhívok pár kosaras havert is…jó lesz. –és kimegy zuhanyozni. Hiába is tagadná le, tudom minden mozdulatából, a hanglejtéséből, hogy akar engem. Nem véletlenül kell az a hideg zuhany sem…
A zuhany után meztelenül jön be a szobába. Mégsem volt túl hasznos ez a kis hűsítés, mert a gondolatait elrejtheti előlem, de a kezdődő merevedését nem. Befekszik mellém az ágyba úgy, hogy mindent jól érezzek. Igen, talán jó lenne, ha most keményen, hátulról…de nem engedek a csábításnak! Átölelem a kezét, mintha csak egy kispárna lenne, és lassacskán álomba merülök…
Másnap Cody egész nap a Lakers-nél van, én meg belevetem a munkába magam, így csak este találkozunk. Viszont este egy szexi kis összeállításban várom…kifogyhatatlan a ruhatáram…Épp anyuval beszélek, mikor megjön mackó, gyorsan el is köszönök.
-Meg, haza… -imád engem, tudtam, hogy tetszeni fogok neki ebben -értem… -adok a szájára egy puszit, és körbe fordulok előtte.
-Tetszem? – tudom, hogy igen, de erősíts meg.
-Ebben akarsz menni? – kezdődik…erre is számítottam…
-Igen. – mosolygok- Valami baj van vele?
-Nincs…megyek készülődni… - idegesen vágja be maga mögött az ajtót. Oké…
Cody egyik csapattársa visz el minket, a többiekkel a szórakozóhelyen találkozunk. Te jó ég…itt tényleg rengeteg fekete pasi van, és többnyire tök helyesek meg izmosak is. Régebben biztos, hogy be sem tettem volna a lábamat, de aki egyszer megkóstolja a csoki fagyit, tudni fogja, hogy jobb, mint a vanília…
Megyek is táncolni, ahova Cody is követ. Olyan erotikusra sikeredik ez az egész, hogy mackóka nem is bírja sokáig, inkább úgy dönt, hogy leül. Ad egy puszit a számra, és megy is. Én viszont nem. Egy darabig a lányokkal táncolok, ami igazából nekem nem annyira jön be, nem úgy, mint az a srác, aki felkér, és akihez már simulhatok is. Két dolog van, amit ebben élvezek, hogy Cody is látja, és az, hogy idegesíti is. Háttal állok a srácnak, mikor az a csípőmnél fogva húz közelebb magához. Ezzel még nem is lenne baj, de aztán a nyakamba csókol…Oké, ez egy kicsit már nekem is sok, és főleg Codynak. Mielőtt reagálhatnék, ott terem és behúz egyet a srácnak. Összeverekednek, csak a csapattársai tudják őket szétválasztani.
- A seggedbe dugom a kezedet, ha még egyszer hozzáérsz, te köcsög… -üvöltözik vele.
-Nincs ráírva a neved… -tetézi a srác.
-Ami azt illeti de…a feleségem, te seggfej! – dühösen néz rám – Tudod mit!? Nyertél…leszarom, mit csinálsz… -kimegy, én meg utána.
-Cody… -utána sietek, de… – Te vérzel… - meg akarom érinteni, de nem hagyja.
-Mit érdekel téged!? Csak az érdekelt, hogy feladjam…hát tessék. Nyertél…remélem boldog vagy vele. – nem, én egyáltalán nem így akartam ezt az egészet, főleg nem úgy, hogy megsérüljön – Menj csak vissza, a haverod biztos nagyon vár már. –otthagy.
Az addig oké, hogy haragszik rám, de az már nem, hogy az éjszaka közepén képes magamra hagyni. Szerencsére a barátnőim felajánlják, hogy hazavisznek. Ezt látja Cody is, de szerintem az sem érdekelte volna, ha itt maradok. Csak nem tudom mit szólt volna, ha másnap az egyik sikátorban kellett volna összeszednie miután egy tucat fekete pasi ment volna át rajtam…Idióta! A kocsiban azért valamennyire lenyugszom, mert talán tök egyedül mégsem hagyott volna ott, na meg én is megvédeném magam…Ráadásul megsérült, és ivott is…nem hagyhatom magára otthon, még a végén nagyobb kárt tenne magában…
Nem sokkal utánuk érünk haza, mert Codyt a haverjai hozták haza. A barátnőm még győzködnek, hogy talán nem túl okos dolog ma itthon aludnom, menjek az egyikükhöz…
-Jó éjt…-vágja rájuk az ajtót Cody. Szóval nem akarja, hogy elmenjek…De…
-Mi a franc van veled? –ez azért elég bunkó lépés volt még tőled is.
-Velem mi van? Nem én baszattam meg magam majdnem! –nem gondolkodom, reflexből keverek le neki egy nagyot.
-Azt hiszed nekem olyan kurva jó volt látni téged azzal a picsával? Most már tudod milyen érzés volt… - egálban vagyunk.
-Csak azt felejted el, hogy én egy ujjal sem nyúltam hozzá, te meg a faszihoz simulva táncoltál, és hagytad, hogy csókolgasson…baromi messzire mentél. – megfordul, és már menne, de meggondolja magát- A francba Meg, a feleségem vagy… -mondja lehajtott fejjel– és én szeretlek…-édes kicsi daddy bearem…
-Én is szeretlek. –ölelem át hátulról.
-Nem akarok veszekedni… -felém fordul – elegem volt…
Nem kellenek további szavak, helyette inkább a hajába túrva csókolom meg. Ugye, hogy így jobb baby? Ha nem makacskodtál volna olyan sokáig…de most már mindegy…
Kicsit bevadulunk, Cody a falhoz nyom, és meglepően látom, hogy széttépi a felsőmet. Hűha…valaki nagyon türelmetlen. A nyakamba akar csókolni, de mégsem teszi. Öhm…
Segít a bajon, a karjaiban visz a fürdőbe, ahol levetkőzünk. A zuhany alatt állva csókolózunk tovább, de aztán felszisszen, mikor a szájába harapok, mert fel van szakadva. Bocsiii…
-Nagyon fáj? –annyira sajnálom.
-Nem. – fenekembe markol – De te megérdemelnéd, hogy fájjon… -mi? Én nem…Ugye most nem akar bosszút állni azzal, hogy a…Vele akarok lenni, de nem úgy, hogy a fenekemet adom oda. Csináltuk már, és fájt…nem akarom, hogy megint fájjon, pedig fájni fog, mert Cody ahhoz túl nagy és vastag, hogy ne fájjon.– Te félsz tőlem? –végig simít az arcomon.
-Nem. –elmosolyodom, mert tudom, hogy nem bántana.
-Nincs is rá okod… -finoman megcsókol.
Miután a zuhannyal végzünk, bevisz, és az ágyra fektet. Imádom őt, és azt a tüzet is, amit a szemében látok. A vágy, hogy megkaphasson…Végig néz rajtam, majd a nyakamba csókol, és meg is szívja. Istenem ez de jól esik…Beleborzongok, felnyögök, pillangók repkednek a gyomromban, miközben a hátába is belemarok. Cody apró csókokkal kezd lefelé haladni, egészen a mellemig, ahol nyelvével járja körbe mellbimbómat. Mikor megszívja, hangosan felnyögök, és ő kegyesen a másikkal is megteszi ugyanezt. Ahh…ez nagyon jó…
Újra megcsókol, és szeretnék én felülre, de nem hagyja. Újra csókokkal halad lefelé, majd lábamat széttolva jut el célállomásához nyelvével. Hol hajába túrva, hol vállait marva élvezem a kényeztetést, főleg mikor ujjait is használni kezdi. Csak azt nem értem, hogy miért nem hagy elmenni…
Ez viszont alkalmat ad nekem, hogy felülre kerüljek. Nyakát kiszívva jelölöm meg azt, ami az enyém, majd nyalintásaimmal mellkasáig barangolok, egészen a hasáig, aztán megérkezve nyalókámhoz kezdem kényeztetni őt. Cody annyira élvezi, hogy felül és úgy túrja a hajamat. Egyszerre élvezheti, hogy a számban van és kezemet is használom. Kárpótlás a kimaradásért.
Egyszer csak felbiccenti a fejemet, és tudom, hogy ez mit jelent. Fölé térdelve fogadom merevedését magamba. Imádom, hogy így kitölt, de mivel rég voltunk együtt, és most még egy kis izgalom is van bennem, mackóka a nyakamat és a vállamat csókolgatja, hogy szokjam kicsit. Lassú mozgásból gyorsulok fel, miközben ölel és csókol.
-Szeretlek… -súgja a fülembe.
Ledöntöm őt az ágyra, és fölé hajolva csókolom meg. Én is szeretlek. Kicsit még gyorsítok a tempón, sőt kis idő múlva Cody is lök egyet-egyet rajtam. Hangosan nyögve, szinte mér sikítva élvezek el, mert annyira hiányzott már a szex…nem, nem is kimondottan a szex, hanem csak és kizárólag a szex Codyval. A hiányát csak azóta érzem meg, mióta vele vagyok. Pár lökés után ő is elmegy, végre kielégülést látok annyi idő után az arcán…
Reggel előbb ébredek, de nem mászom ki az ágyból. Lassan végig simítok Cody száján, hozzá is kap, vagyis fáj neki. A szemöldöke is felszakadt, kissé be van dagadva az arca…
-Macika, mi lenne, ha megnézetnénk az arcodat egy orvossal? –kérdezem tőle, miközben felül, magához húz és egy puszit nyom óvatosan a számra.
-Semmi értelme, pár nap és nem lesz semmi baj. Különben sem akarom, hogy az edző fülébe jusson a verekedés, a fiúk meg hallgatni fognak. –magyarázza, de még mindig látható fájdalmai vannak.
-Megértelek, de…-sóhajtok- Akkor csinálok neked egy kis reggelit, aztán beveszel egy fájdalomcsillapítót, rendben? –bólint.
Lemegyek, hogy összedobjak neki valamit. Pár perce lehetek lent, mikor egy csattanást hallok meg magam mögül. Megfordulok, és látom, hogy Cody egy gyógyszeres dobozt csapott az asztalra. Oh…a fogamzásgátlóm…
-Ez meg mi? –kissé ideges.
-Az, aminek látszik. –tovább csinálom a reggelit, de megfogja a kezemet.
-Nem akarsz nekem valamit mondani? –kérdezi komolyan.
-Úgy nézett ki, hogy lesz egy kis hormonális zavarom, de voltam dokinál és minden rendben, szóval nem kell az év végéig várni. Csak aztán összevesztünk, elkezdtem szedni a bogyót, és nem is tudom…így alakult. Megint káosz van az életünkben, tényleg ide akarnál egy babát?
-Miért nem beszélted meg velem? Azt hittem, hogy erről közösen döntünk…-hát persze…
-Mint a kórházban, ugye? –ahol csak úgy kijelentetted, hogy mit kéne csinálnom.
-Megint a régi lemezzel jössz? –még neked áll feljebb?- Te is tudod, ahogy látszólag biztos volt a baba, eszem ágában sem volt elengedni őt. Szóval nem, nem akartam megszabadulni a saját gyerekemtől…-morogja- Most már találj ki mást, hogy miért nem akarsz tőlem gyereket, mert ez elég nyilvánvaló…-elszomorodik.
-Nem érzem, hogy készen lenne a kapcsolatunk egy gyerekre. Félek tőle, érted? Lehet, hogy holnapra máshogy fogom gondolni, de lehet, hogy nem…Nem tudom, hogy mikor lesz itt a megfelelő alkalom, csak azt, hogy jelenleg nekem így jó, hogy szedem a gyógyszert. –felemelem a buksiját- De csak gyógyszert szedek, ami azt jelenti, hogy nincs időhöz kötve a baba, érted?
-Ennek most örülnöm kéne? –jaj már…
-Igen. Ha nyugodtabb lesz az életünk, és stabilabb érzelmi hátteret tudunk biztosítani neki, majd jön. Vagy, ha ügyes vagy és becsúszik. –nevetek, mire ő is elmosolyodik.
A következő hét elég nyugisan telik. Néha kimegyünk a parkba, elmegyünk kosármeccsre, rendezünk otthoni sütögetést a szülőkkel…tipikus házaspár vagyunk gondok nélkül. Cody is megnyugszik, főleg, hogy látja rajtam, hogy igen is akarok tőle babát. Sokat beszélgetünk róla, egyre többet, főleg, hogy bátyámék is eljönnek a sütögetésre, és bizony a kis unokaöcsém egyre jobban gömbölyíti ki mamája hasát. Miután túl vagyunk a baba témán, egymásra koncentrálunk…
Egyik nap épp hazaérek a vásárlásból. Mivel ma még megyek Codyval is új ágyat nézni, mert a régi kissé…hát…mondjuk úgy elhasználódott…szóval csak a kapu előtt parkolok le, nem állok be a garázsba. Gyorsan megkajálunk, Cody még cipőt vesz, addig én kimegyek a kocsimhoz.
Ledöbbenek…
-Cody! –rohanok vissza a házba- Cody! Azonnal gyere ki…-ideges és rémült vagyok egyszerre.
-Mi történt? Valaki letörte a tükröt, igaz? –indul el komótosan, de megfogom a kezét, és kihúzom magammal. Most már láthatja, hogy egy hatalmas koszorú van az autóm elejére rakva, rajta fekete szalag, a nevem, a születési évem, és a mostani év…mintha idén meghaltam volna. Vagy arra célozva, hogy meg fogok halni…
-Látod? Hát ezért vagyok úgy kiakadva…
-Azonnal hívom a rendőrséget. –már tárcsázza is.
Mivel fennáll a zaklatás lehetősége, kijön egy magánnyomozó is, aki a családom régi barátja. Ő vállalja el azt a feladatot, hogy kinyomozza ki volt az. Elmesélem neki, hogy hazafelé elég sokáig jött utánam egy nagy fekete autó, ezért is írtam fel az egyik piros lámpánál a rendszámát.
Délután épp egy romantikus filmet nézünk összebújva, mikor csengetnek a hírekkel…Nicole autója jött utánam. Az a kis…gondolhattam volna, hogy ő volt az, ki máshoz is lehetne kötni virágokat meg koszorút…De ez már túlmegy minden határon, úgy döntök, hogy felkeresem, de Cody azért elkísér.
-Mégis mi a fenét képzelsz magadról? –rontok be a kis boltjába.
-Szia Megan…-elmosolyodik, mikor meglátja a hátam mögött Codyt- szia Cody…
-Csak ne rebegtesd a szempilládat te elmebeteg ringyó! Már akkor le kellett volna ütnöm téged, mikor belibbentél az ünnepségre! Miért dolgozol itt? Nem nálad adtam le akkor a rendelést…Cody őrült rajongója vagy? Azt hiszed, hogy egy kibaszott koszorúval elijesztesz mellőle? –csapok rá az asztalra, ami előtte van.
-Most fenyegetsz? Kihívjam a rendőrséget? –kérdezi mosolyogva.
-A mentőket hívd te kis…-neki tolom az asztalt, de Cody visszahúz.
-Hagyd baby, nem éri meg…-ad egy puszit az arcomra- Te meg…-néz Nicolera- Ha a feleségem közelébe mész, elfelejtem, hogy nő vagy! –szorítja ökölbe a kezét.
-Na most már takarodjatok innen! –na mi van kisanyám? Fáj, hogy Cody semmibe vesz?
-Eszünk ágába sem volt maradni…-hozzávágom a koszorút- Ezt meg edd meg te liba…-Cody kezét fogva megyek ki és úgy bevágom magam mögött az ajtót, hogy némi vakolat is leesik tőle.
Mikor hazaérünk, azonnal a garázsba állok be. Kapun belül senki nem tud jönni, elég jó biztonsági rendszerünk van, de nem akarok attól sem félni, hogy mi lesz, ha kimegyek az utcára. Remélem ennyiből megértette, mert tényleg elegem van már belőle.
Ameddig én mindent ellenőriztem, hogy jól be van-e zárva, Cody lezuhanyozott, aztán vállalja, hogy ő csinál vacsit, míg megfürdök én is, pedig most jó lett volna együtt zuhanyozni…Még enni sincs kedvem, csak befekszem az ágyba törölközés után úgy, ahogy vagyok. Lekiabálok, hogy hozza fel a vacsit, meg egy masszázs is jól esne ezután a hülye nap után…Jó, hogy lezárhattuk ezt a történetet, és remélem most már Cody is felfogta, hogy a hülyéskedésből is lehetnek bajok. Foglalkozzon csak velem…
|
| Garfield | 2012. 07. 27. 22:22:50 | #22490 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Nekem? – lelök magáról…most mi van? - Nekem nélküled jó… - még a kocsiból is kilök, én meg a földön landolok - Ezentúl már aggódnom sem kell, hogy beadom neked a derekamat, mert képzeld csak ezzel a „neked sem lehet jó” dologgal eszembe juttattad a virágos kurvát. Őt is kinyaltad volna, igaz? – hogy mi?
- Miről beszélsz? Unatkoztam poén volt az egész. Csak röhögtem azon, hogy tetszem neki, de ő nem jött be nekem. Már fel sem állna másokra… - nevetek kínomban.
- Megint röhögsz? Mindjárt sírni fogsz… - kiszáll, aztán visszaül a volánhoz. Miközben azon agyalok, hogy mit csinál, felállok. Miért tolat hátra? Aztán látom, hogy a kocsimra mutat, aztán integet. És rálép a gázra…Ez hülye…
Ha nekimegy a kocsimnak, az a betonfalba csapódik, és az ütközés erejétől, Meg a szélvédőn vágódna ki…Nem gondolta ezt át…Kiugrom elé, hogy lefékezzen, de…elrántja a kormányt és nekiütközik a garázs oldalának.
- Meg! Meeeg! – odarohanok, és látom, hogy kicsim feje az ajtó ablakának csapódott ami ki is tört. Feltépem a kocsiajtót - Hogy lehettél ennyire meggondolatlan? – óvatosan kiveszem és gyorsan a házba indulok vele.
- Engedj el… - hogy is ne…a bejárati ajtónál megállok, mert ki kell nyitnom az ajtót - Fáj a fejem… - nyögi.
- Persze, hogy fáj te hülye, mikor szilánkok állnak ki belőle, mert…áhh, mindegy… - gyorsan beviszem a nappaliba, aztán hívnám a mentőket, de kiveri a telót a kezemből - Meg, mentőt kell hívni! – bassza meg, fogd már fel!
- Ne merészeld… - mi? feláll, aztán… - Vidd szervizbe a kocsimat… - a tükörhöz megy, és elkezdi kiszedni a szilánkokat az arcából…így jobban elkezd vérezni…
- Hagyd abba, rossz nézni! – fogom le remegve a kezeit. Ez…ez az egész az én hibám…
- Cody… - megint miattam sérült meg…
- Tudom, hogy hülye vagyok, de ez nem ok arra, hogy kitépd a szívemet azzal, hogy bajod esik… - a sírás kerülget, ahogy ránézek a véres arcára.
- A te hibád…elém álltál… - tudom. Elveszti az egyensúlyát, ezért a kanapéhoz kísérem, és leültetem.
- Ha nem állok eléd, bent a beton fal vár volna rád…azt hittem, hogy meg tudsz állni, de… - felszisszen, talán túl erősen szorítottam meg a kezét…sajnálom… -Nem is tudom mi lett volna, ha… - magamhoz ölelem - Nem tudom, és nem is akarom elképzelni az életemet nélküled… - nézek a szemébe, hogy lássa, komolyan gondolok minden szót - Had vigyelek be a kórházba…nézzenek meg… - kérlek…
- Cody…Jól vagyok, élek, látod? Nem volt ez olyan komoly, csak nem voltam bekötve. Tudtam, hogy jobb lenne a baseballütő… - mosolyogva az ölembe fekszik.
- Olyan vad és felelőtlen vagy, de én annyira szeretlek… - csókot nyomok a kezére - Fáj még valahol? A vérzés lassan eláll… - nézem az arcán a sebeket.
- Tényleg nincs baj. – jó…
Azért én csak elviszem orvosoz. Megnézik, ellátják a sebeit, két hét múlva már alig látszanak a hegek. A kocsit is elvittem megcsináltatni, ami elég húzós volt, tekintve, hogy elég drága és ritka autó, nem cirkál mindenki ilyen böhöm jószággal, így az alkatrészei is elég drágák voltak, de kész van.
Viszont Meg nagyon jól eljátszadozik. Szex az nincs, viszont a lehető legszexibb hálóruháit veszi fel, és különböző dolgokkal szívat ebben a két hétben. Nem örülök…nagyon nem. Igazából kezdek kiakadni…
Nagyiék már hazaértek a nászútjukról, és átjönnek Nagyapával, hogy elmeséljenek mindent. A szüleim is átjönnek, hogy együtt legyünk, így nem kell össze-vissza rohangálniuk, hogy mindenkinek élménybeszámolót tartsanak. Meg pont időben toppan be, már mindenki itt van, és a képeket mutatnák.
- Bocsánat a késésért, látom, már mindenki itt van…Hoztam egy kis apró sütit a boltból, mert még csak most fogok nekiállni főzni, ne haragudjatok. Jah és hoztam mackó neked is valamit… - kivesz valami fekete izét a táskájából, és kiteszi az asztalra…aztán kopp, ahogy apu félrenyel, nekem is leesik, hogy ez egy műfasz… - Tudjátok, Cody szerint jó lehet hátulról, szóval este felveszem, és… - mi van? be ne merd fejezni…
- Meg! Gyere csak velem… - vágok közbe, aztán a konyhába húzom magam után - Ez meg mi volt? – kérdezem döbbenten.
- Poén? Ilyen poénosak tudnak lenni ezek a dolgok… - most mit mosolyogsz!? - Oh és, hogy tisztázzuk…Új szívatást találtam ki neked, mégpedig az asztalon lévő műpéniszt. Legközelebb akkor lesz szex, ha megdughatlak azzal… - közelebb hajol és úgy folytatja - hogy megtudd milyen az… - néz komolyan a szemembe.
- Na nem…te nem vagy normális! – komolyan begolyózott!? - Túl messzire mész… - kezdek mérges lenni.
- Ahogy te is azzal a… - nem hiszem el…hozzá sem értem a csajhoz…már anevére sem emlékszem - Álmodban foglak megerőszakolni te kis szemétláda. – te nem vagy komplett…
- Tényleg? – a szekrénynek szorítom mérgemben - Én meg egyszerre fogom a sajátomat és ezt is beléd dugni, és még élvezni is fogod…
- Gyerekek! Ne kiabáljatok, minden áthallatszik… - kiabál ki nekünk Nagyi. Ezt nem hiszem el…
Miután elmennek, és végre vége ennek a kínos látogatásnak, felmegyek a garázs tetejére kiszellőztetni a fejemet. Fel-alá sétálgatok, és nem tudom elhinni, hogy ezt csinálta…jól van Cody, nyugi…Kicsit sikerül lehiggadni, és megyek a hálóba, hogy vegyek egy zuhanyt és végre lefeküdjek aludni.
Persze nem volt neki elég a napi szívatásokból, még ez is…Egy szál tangában vár az ágyban. Egy pohár bor a kezében, és felkönyökölve fekszik az ágyban. Áhh…kicsit sem izgató…
- Meleg van, gondoltam ma így alszok… - aha…és gondolom, hogy csak véletlenül ittad le magad, és nyalogatod le melleidről ujjaid segítségével a bort… - Ohh hoppá… - hihetetlen vagy… - Holnap gondoltam lenézek a Black klubba…jössz te is? – te beteg vagy…
Állok, és nem tudom levenni róla a szememet…kezdem úgy érezni, hogy ha most rögtön nem lesz az enyém, szétrobbanok. De nem…baromi kínos helyzetbe hozott a családom előtt…
- Jó ötlet, menjünk holnap bulizni… - végre sikerül elszakítani a tekintetemet a melleiről és elindulok a fürdő felé – Majd elhívok pár kosaras havert is…jó lesz. – na persze…nem tudom neki mennyire könnyű ilyen keménynek maradni, de én már kezdek begolyózni.
Veszek egy hideg zuhanyt, aztán…hmmm…ha te így, akkor tessék. Egy szál pöcsben megyek be, és fekszem mellé. Ráadásul már megint kezd felállni, és csak ránéztem…na nem baj…had érezze csak. Átölelem hátulról, így szépen nekinyomom merevedésemet. Beszarás…csak átöleli a kezemet és alszik!? Ez komoly!? Hogy a picsába tudja ennyire leszarni, hogy álló farokkal ölelem!?
Másnap kicsit nyúzottan ébredek, de ne is csodálkozzunk. Szívesen kivertem volna az este, de meg van tiltva, hogy magamhoz nyúljak, ha mellettem van…
Szerencsére egész nap a Lakers-nél vagyok, mert van néhány megbeszélés. Például az, hogy mivel kijártam a sulit, nem csak gyerekek edzője leszek, hanem segédedző leszek a csapatnál. Sajna nem eged a sportorvos játszani. Ez van…De inkább itt tökölök egész nap, minthogy Meg otthon kínozzon azzal, hogy alig érhetek hozzá…Így legalább elhívok pár srácot ma este.
Estére, haza is érek, még elkészülni is van időnk, míg ideérnek…
- Meg, haza… - belépek a szobába, és valahol a földszinten lehet az állam, a nyálam meg, mint a Niagara… - értem… - nyögöm ki az utolsó szót. Idelibben elém, a számra nyom egy puszit, és megperdül előttem.
- Tetszem? – élvezed, hogy szívatsz, mi?
- Ebben akarsz menni? – most esik le, hogy igazából nem is nekem akar tetszeni, ami kicsit dühít…
- Igen. – mosolyog, nekem meg kezd totál elborulni az agyam, de még türtőztetem magam…még… - Valami baj van vele? – azon kívül, hogy mindened kint van belőle? semmi…
- Nincs…megyek készülődni… - ökölbe szorított kezekkel megyek a fürdőbe, és szépen bevágom az ajtót magam után…
Letusolok, megborotválkozom, és azzal a parfümmel fújom be magam, amit Meg a legjobban szeret. Aztán egy törölközőt magamra csavarva megyek a szobába a szekrény elé, hogy kivegyem a szekrényből Meg kedvenc szerelését…ezeket ő vette nekem, mert „olyan szexi vagy benne”…hát tessék.
Az egyik csapattársam kocsijába huppanunk be, mert nem akarok vezetni. Előre tudom, hogy inni fogok…Többekkel ott találkozunk, de…Meg is elhívta a barátnőit!? Most már tuti, hogy ennek ne lesz túl jó vége…
Belépünk, és Meg azonnal a tánctérre megy. Hát követem, úgyhogy velem táncol, de nem bírom sokáig ezt a kissé erotikus táncot…ha nem ülök le egy kicsit, a parketten fogom magamévá tenni. Szóval adok a szájára egy puszit, és megyek a pulthoz, egy, mert ott van csak ülőhely, kettő, mert inni akarok egy kólát. Leülök és figyelem, ahogy a csajokkal táncolnak, aztán megkapom az üdítőt, és a pult felé fordulva iszok. Közben a srácok is megérkeznek, szóval a kólázásból, perceken belül sörözés lesz.
Mikor visszanézek Megre, már egy sráccal táncol. Nagyon ideges leszek…úgy táncol vele, mint az előbb velem. Próbálnak nyugtatgatni, és rendelnek nekem még egy sört, hogy igyak…Még elém is állnak, hogy ne nagyon lássam, ahogy vonaglik ez a faszszopó előtt, de Meg tekintetét pont elkapom. Élvezi, hogy táncol az idegeimen…Hátat fordít a srácnak, az meg csípőjénél fogva húzza oda magához, aztán…belecsókol a nyakába!? Kész itt pattant el a cérna…Ellökök mindenkit magam elől, és becélzom ezt az elbaszott rohadékot. Letépem Megről, és egy kurva szó nélkül behúzok neki, amiből verekedés lesz, és a csapattársaim állítanak le minket…
- A seggedbe dugom a kezedet ha még egyszer hozzáérsz, te köcsög… - üvöltöm a három előtt, akik közénk álltak.
- Nincs ráírva a neved… - meg akarsz halni!?
- Ami azt illeti de…a feleségem, te seggfej! – dühösen nézek Megre…aztán egyik pillanatról a másikra a düh helyére szomorúság költözik. Összetörve érzem magam – Tudod mit!? Nyertél…leszarom mit csinálsz… - otthagyok mindenkit és kimegyek, mielőtt a biztonságiak dobnának ki.
- Cody… - jön utána Meg és megáll előttem – Te vérzel… - az arcomhoz emeli a kezét, de hátrálok egy lépést.
- Mit érdekel téged!? Csak az érdekelt, hogy feladjam…hát tessék. Nyertél…remélem boldog vagy vele. – állunk csendben, nem mond semmit…majd én – Menj csak vissza, a haverod biztos nagyon vár már. – elsétálok mellette, és körbenézve keresem a kocsimat, de bassza meg, nem is kocsival vagyok…
Haverom hazahoz, és ha jól láttam Meg a barátnői kocsijába szállt be. Előbb érek haza, leülök a nappaliba. Pár perc telik el, már nyílik az ajtó…hallom, ahogy próbálják győzködni, hogy ne itthon aludjon, mert féltik. Komolyan azt hiszik, hogy bántanám!? Nevetséges…Meg mögé lépek.
- Jó éjt… - rájuk vágom az ajtót.
- Mi a franc van veled? – fordul felém. Még te vagy dühös!?
- Velem mi van? Nem én baszattam meg magam majdnem! – baromi nagy pofont kapok…most kezdem észlelni, hogy néhány helyen megsérültem a verekedésben…
- Azt hiszed nekem olyan kurva jó volt látni téged azzal a picsával? Most már tudod milyen érzés volt… - tényleg?
- Csak azt felejted el, hogy én egy ujjal sem nyúltam hozzá, te meg a faszihoz simulva táncoltál, és hagytad, hogy csókolgasson…baromi messzire mentél. - sarkon fordulok, és mennék, de basszus… - A francba Meg, a feleségem vagy… - állok meg lehajtott fejjel – és én szeretlek…
- Én is szeretlek. – ölel át hátulról.
- Nem akarok veszekedni… - fordulok felé – elegem volt… - fáradt vagyok…lelkileg kikészültem.
A hajamba túrva csókol meg. Vadul esünk egymásnak. A falnak nyomom és nem vacakolok a felsője levételével, egyszerűen csak megfogom elől, és széttépem. Nyakát kezdeném csókolni, de…nem fogom más pasi nyálát lenyalogatni. Felkapom, és a fürdőbe viszem. Gyorstempóba távoznak rólunk a ruhák, és a zuhany alá állva csókoljuk egymást vadul…de felszisszenek, mikor beleharap a számba. El is felejtettem, hogy fel van szakadva a szám…
- Nagyon fáj? – kérdezi aggódva.
- Nem. – fenekébe markolok – De te megérdemelnéd, hogy fájjon… - mi ez? Tényleg félelem csillant meg a szemeiben? – Te félsz tőlem? – simítok végig az arcán gyengéden.
- Nem. – mosolyodik el.
- Nincs is rá okod… - finoman csókolom meg
Nagyjából lemossuk egymást…lényeg, hogy ne érezzek rajta férfi parfümöt.
Lefektetem az ágyra, és végig nézek rajta. Az enyém vagy! Fölé mászok, és gyengéden csókolok nyakába, kicsit meg is szívom rajta a bőrét, mire nyögve a hátamba mar. Apró csókokkal és harapásokkal haladok lejjebb melléig, amit csókokkal borítok be, aztán bimbóját táncolom körbe nyelvemmel, majd meg is szívom, ami egy hangos nyögést csal ki belőle. Másik mellét is ugyan ilyen kényeztetésben részesítem, utána fölé hajolok egy csókra. Éhesen viszonozza csókomat, és fordítana a felálláson, de nem-nem…Elmosolyodom és egy édes puszi utána pici csókokkal haladok egyre lejjebb és lejjebb. Finoman nagyobb terpeszbe feszítem lábait, hogy kényelmesen hozzáférjek, és nyelvemmel kezdem izgatni. Hajamat túrja szét, és vállamat marja, mikor ujjaimat is elkezdem használni. De mielőtt elmenne, leállok. Csalódottan nyög egyet, de máris akcióba lendül. Most hagyom, hogy fölém kerüljön.
Nyakamat szívja…ennek tuti nyoma marad…Aztán nyelve cikázik végig felsőtestemen, kicsit elidőzve hasamnál, de végül kézbe veszi a dolgokat. Olyan intenzíven esik neki az egyszeműnek, hogy nem tudok feküdni…Már felülök, és úgy túrom a hajába, és élvezem, hogy ki-be járok a szájában, és még kezét is mozgatja farkamon.
Muszáj vagyok felbiccentem a fejét, mielőtt a szájába élveznék. Fölém térdel, és lassan beleül az ölembe. Nyakát és vállát csókolgatom, míg szokja kicsit a méretemet…majdnem három hete nem szeretkeztünk…sok volt…Lassan kezdi ringatni a csípőjét, és fokozatosan gyorsul. Ölelem és csókolom…
- Szeretlek… - súgom a fülébe.
Hanyatt dönt, és fölém hajolva csókol meg, aztán még vadabb tempót diktál. A vége felé már én is rásegítek lökéseimmel. Szinte már sikítva élvez el, én meg még lökök rajta néhányat, és én is elmegyek…
Reggel arra ébredek, hogy Meg végigsimít a számon és fáj…nyögve kapok a számhoz, aztán a szemöldökömhöz, mikor ráncolni kezdem fájdalmamban. Basszus nem jegeltem, le most meg fel van dagadva…baró…szép lehetek…
Szerkesztve Garfield által @ 2012. 07. 27. 22:24:13
|
| Saya | 2012. 07. 27. 00:22:39 | #22447 |
Karakter: Megan Hoa
-Nem is kell…-közelebb lép és átölel, ha akarom, ha nem…de most nagyon is akarom, mert biztonságot ad- Itt vagyok, vigyázok rád. –legyen…hozzá bújva ölelem át a derekát- Szeretlek…-súgja, de most képtelen vagyok neki ugyanezt mondani. Fájt látni mással…
Miután kicsit megnyugszom, Cody lemegy kakaóért, addig én a kandalló elé ülök. Mikor feljön, mögém ül, magához húz és betakar. De hiába a simogatás és a puszik…és hiába rakja a vállamra a buksiját, most ez sem fog meghatni, pedig amúgy tök romantikus lenne minden.
-Akármilyen aranyos vagy, most nincs szex…-pedig arra lenne most szükségem.
-Soha többet? –kérdezi.
-Egy jó darabig biztos. –te intézted el, hogy ez így legyen…
-Akkor el kell kérjem a széf kulcsát. –nevet, én kevésbé…
-Szerinted ez tényleg olyan vicces!? –lelököm magamról a kezét, és megfordulok- Te még mindig nem fogtad fel, hogy porig aláztál mindenki előtt!? –idegesítően gyerekes vagy…
-Ne menj el…-utánam nyúlva visszahúz az ölébe- Sajnálom, sokat ittam…tudom, ez nem mentség…Baby, szeretlek és nem akartalak megbántani. Nem érdekel, hogy nem csináljuk hátulról, mert nem akarom, hogy fájjon neked. Nem is tudom miért hoztam ezt fel…
-Mindegy…-már nagyon az, mert megtörtént.
Másnap Cody felhívja a nagyiját, hogy magyarázkodjon egy sort…pff…Aztán engem kér Emely a telefonhoz. Kicsit beszélünk, aztán leteszem.
-Nem…nem is akart beszélni velem? –kérdezi Cody kétségbeesetten.
-Nem. Azt mondta mindent megbeszélt veled. –felelem.
-Akkor még haragszik rám…-leül a kanapéra.
-Ezen ne csodálkozz…-megyek a fürdőbe készülődni.
-Úgy volt, hogy én viszem ki őket a reptérre, hogy el tudjanak repülni a nászútjukra. –mondja utánam jőve- Így honnan tudjam, hogy mikorra menjek értük?
-Most kért meg a mamád, hogy vigyem ki őket én. – sajnálom…
-Értem… - megy a szobába csalódottan.
-Cody… - leülök mellé – Gyere velem. Emely kicsit mérges, de biztos örülne neked. – próbálom vigasztalni.
Látom rajta, hogy meg akar csókolni, de végül csak az arcomra ad puszit. Meglágyul a szívem, és végül én teszem meg.
Az én kocsimmal megyünk, én vezetek. Elég kínos a megérkezésünk, mert a nagymamája láthatóan még mindig mérges rá, meg sem akarja ölelni. A fiúk elmennek kicsit beszélgetni, addig én a nagyijával beszélek pár szót. A reptérre vezető út sem túl vidám, de a reptéren Cody próbálja oldani a hangulatot.
-Nagyapa…Elfelejtettem adni valamit. – egy óvszer? Adja az ég Cody Jonas, hogy csak vészszükség esetére legyen nálad…Már rémeket látok… – Aztán csak óvatosan… - erre már mindenki nevet egy kicsit.
-Mintha lehetséges lenne, hogy teherbe essek… - öleli át nagyija.
-De kell, hogy meglegyen a feeling…Érezzétek jól magatokat. –mintha emiatt a „feeling” miatt mondtad volna, hogy nem akarod használni…khm…
Miután már zökkenőmentesen megy az elköszönés, mi is elindulunk hazafelé. Cody folyton engem bámul, és ha ez nem lenne elég, még az övét is kicsatolja.
-Mit csinálsz? Kapcsold vissza! –hiába beszélek neki, áthajol hozzám és a nyakamba csókol. Már a lábaim közé vezetné a kezét, de nem engedem. -Ugye nem akarod, hogy karambolozzunk? – kérdezi, közben megfogja a kezemet.
-Csak eszembe jutott, hogy fel sem avattuk még a kocsidat. – visszaül, és beköti magát.
-Eddig nem is igazán akartad, mert utálod…
-Viszont jó nagy hely van hátul…biztos kényelmes. – mosolyodik el.
-Azt is elfelejtetted, hogy most egy darabig nem lesz szex… - most én mosolygok.
-Igen…ez elfelejtettem…
Hazaérve venném ki a pulcsimat hátulról, mikor Cody a hátsó ülésre fektetve fölém kerül, és megcsókol. Végig simít a karomon, és a derekára teszi, én meg automatikusan belemélyeztem ujjaimat. Egy pillanatra kikapcsol a csókoktól az agyam, amiket nyakamra ad, de mikor felsőm alá csúszik a keze, és melleimhez érne, eltolom magamtól. Nincs szex! Úgy húzza ki a kezét, hogy végig simít rajtam, majd hasamat veszi célba csókjaival.
-Menjünk be…-ismét eltolom magamtól.
-Még neked sem lehet jó? –kérdezi mosolyogva. Bekattanok…
-Nekem? –durvábban lököm le magamról, hogy végre felfogja- Nekem nélküled jó…-kilököm az autóból- Ezentúl már aggódnom sem kell, hogy beadom neked a derekamat, mert képzeld csak ezzel a „neked sem lehet jó” dologgal eszembe juttattad a virágos kurvát. Őt is kinyaltad volna, igaz? –vége mindennek, elborult ismét az agyam.
-Miről beszélsz? Unatkoztam poén volt az egész. Csak röhögtem azon, hogy tetszem neki, de ő nem jött be nekem. Már fel sem állna másokra…-megint kurva poénosnak hiszed magad?
-Megint röhögsz? Mindjárt sírni fogsz…-kiszállok hátulról, és visszaülök a kormányhoz. Közben Cody is feltápászkodik a földről, és értetlenül figyeli, hogy miért tolatok hátra. Nyitva van a garázs ajtaja. Az ő kocsijára mutatok, és pápát intek. Bizony mackóka, szarrá töröm a kicsi kocsidat, még ha az enyémnek is vége lesz. Felbőg a motor és padlógázzal indulok….
Nem tudom, hogy Cody a kocsija miatt vagy miattam, de meggondolatlanul elém ugrik. Még időben tudok korrigálni a hosszú kocsi beálló miatt, de csak annyit tudok tenni, hogy elrántom a kormányt. Teljes sebességgel vágódok neki a garázs oldalának, és mivel be sem vagyok kötve a fejem a vezető oldali ablaknak csapódva töri be azt.
-Meg! Meeeg! –Cody kétségbeesett sikítozását hallom meg, amint kitépi az ajtót- Hogy lehettél ennyire meggondolatlan? –üvölt, majd óvatosan kiemel.
-Engedj el…-nyögöm ki nagy nehezen, de kicsit megijedek, mikor Cody a bejáratni ajtónál megáll, hogy kinyissa az ajtót, közben meg meglátok pár csepp vért a földön, vagyis vérzek- Fáj a fejem…
-Persze, hogy fáj te hülye, mikor szilánkok állnak ki belőle, mert…áhh, mindegy…-berohan velem a nappaliba, és nyúl a telefon felé, de kiverem a kezéből- Meg, mentőt kell hívni!
-Ne merészeld…-összeszedem magam, és felállok- Vidd szervizbe a kocsimat…-a tükör elé lépve kiveszem azt a két kis szilánkot, ami az arcomra fúródott. Szerencsére nem komoly a sérülés, csak eléggé vérzik…
-Hagyd abba, rossz nézni! –fogja le Cody a kezeimet, de…remeg a keze?
-Cody…-fél?
-Tudom, hogy hülye vagyok, de ez nem ok arra, hogy kitépd a szívemet azzal, hogy bajod esik…-nagyon meg van ijedve, hangja is el-elcsuklik néha.
-A te hibád…elém álltál…-kicsit megingok, ezért maci a kanapéhoz segít és leültet.
-Ha nem állok eléd, bent a beton fal vár volna rád…azt hittem, hogy meg tudsz állni, de…-felszisszenek, mert túl erősen szorítja meg a kezemet. –Nem is tudom mi lett volna, ha…-magához ölel, és érzem, hogy a szíve szinte kiugrik a helyéről- Nem tudom, és nem is akarom elképzelni az életemet nélküled…-a szemembe néz- Had vigyelek be a kórházba…nézzenek meg…
-Cody…- a kocsija helyet őt magát törtem össze belülről? – Jól vagyok, élek, látod? Nem volt ez olyan komoly, csak nem voltam bekötve. Tudtam, hogy jobb lenne a baseballütő…-mosolyodom el, közben Cody ölébe dőlök, mert szédülök.
-Olyan vad és felelőtlen vagy, de én annyira szeretlek…-a kezemet csókolja meg, hogy ne okozzon fájdalmat- Fáj még valahol? A vérzés lassan eláll…-nézegeti az arcomat.
-Tényleg nincs baj. –talán késő, de most mégis csak elhiszem neki, hogy én vagyok a legfontosabb. Biztos tényleg csak poénosnak gondolta a szituációt, de remélem megtanulta, hogy poénkodni sem poénkodhat egy csajjal sem. Cody az enyém!
Két hét múlva mintha mi sem történt volna…Én jól vagyok, mert végül Cody csak bevitt megnézetni. Halvány karmolás szerű csíkok látszanak meg a szilánkok helyén, de sminkkel már el tudom tűntetni, és ha minden igaz, akkor következő hónapban már ez sem fog kelleni. Az autóm is „meggyógyult”, bár az ő gyógyulása többe fájt nekünk, mint az enyém…Egy valami nem változott csak: nincs szex. Különböző szívatásokat találok ki Cody számára, folyton izgatom a fantáziáját a különböző szexibbnél szexibb ruháimmal. Persze ha ez mind nem lenne elég, még azt sem engedem meg neki, hogy magány könnyítsen, folyton a nyakában lihegek, és hol forró teát, hol jeges limonádét kap az ölébe „véletlenül”, vagy csak épp a hidegzuhany alá zavarom mondván, hogy mellettem az ágyban csak ne játsszon magával. Összefoglalva már nagyon szenved. Pedig egy utolsó szívatás még hátravan…
Mivel Cody nagyszülei hazaérkeztek már a nászútjukról, átjönnek élménybeszámolóra, ahogy Cody szülei is, hogy együtt legyen a család. Én kis késésben vagyok, mert meg kellett vennem valamit…haha…
-Bocsánat a késésért, látom, már mindenki itt van…-megyek be mosolyogva, és köszönök mindenkinek- Hoztam egy kis apró sütit a boltból, mert még csak most fogok nekiállni főzni, ne haragudjatok. Jah és hoztam mackó neked is valamit…-kirakom a táskámból azt a felcsatolható, fekete műfarkat, amit hoztam. Cody apja annyira ledöbben, hogy félrenyeli a teáját, és köhögni kezd. –Tudjátok, Cody szerint jó lehet hátulról, szóval este felveszem, és…
-Meg! Gyere csak velem…-elkezd kifelé terelgetni a konyhába, én meg csak nevetve lépdelek előre- Ez meg mi volt? –kérdezi tagolva és ledöbbenten.
-Poén? –mosolygok- Ilyen poénosak tudnak lenni ezek a dolgok…-sakk matt édes- Oh és, hogy tisztázzuk…Új szívatást találtam ki neked, mégpedig az asztalon lévő műpéniszt. –széles vigyor- Legközelebb akkor lesz szex, ha megdughatlak azzal…-az arcához hajolok- hogy megtudd milyen az…-mondom most már komolyan.
-Na nem…te nem vagy normális! –kiakadtál? Vicces vagy. –Túl messzire mész…
-Ahogy te is azzal a…-ökölbe szorul a kezem, ha a virágos ringyóra gondolok- Álmodban foglak megerőszakolni te kis szemétláda. –gyilkos mosoly.
-Tényleg? –a konyhaszekrénynek szorít- Én meg egyszerre fogom a sajátomat és ezt is beléd dugni, és még élvezni is fogod…-tényleg felidegesítette magát, és ez már egy „komoly” harc közöttünk. Mindketten győzni akarunk a másik felett.
-Gyerekek! –kiabál be Cody nagymamája- Ne kiabáljatok, minden áthallatszik…-most még jobban nevetek, mint eddig. Sikerült a beégetés, és szerencsére Codyn kívül senki nem veszi a szívére.
Miután mindenki elmegy, folytatom Cody idegesítését. Tudom, hogy fent van a garázs feletti tetőtéren, ugyanis úgy van kialakítva a ház, hogy ha akarunk, fel tudunk menni oda napozni. Onnan aztán van kilátás…És most nem vészes, mert már nincs az a dög meleg. Cody meg ott sétálgat, hogy kiszellőztesse a fejét.
Mire lejön, én már lent várom, de nem akárhogy…Nem csak ő játszhat így...
ZENE
Gyorsan berohanok a hálószobába egy pohár borral a kezemben, az ágyra fekszem úgy, hogy megtámaszkodom a könyökömön. Így mikor belép, tökéletes rálátása van a testemre. Ha akarná sem tudná eltitkolni, hogy mi jár a fejében, de nem-nem…ne is gondolj rá…
-Meleg van, gondoltam ma így alszok…- „véletlenül” egy kis bor csöppen a dekoltázsomra, amit ujjammal nyalok le- Ohh hoppá…-őrülj csak meg attól, hogy nem nyúlhatsz hozzám- Holnap gondoltam lenézek a Black klubba…jössz te is? –vagy feladod a harcot, és beismered, hogy nyertem? De végig is nézheted, ahogy nagydarab fekáknak ringatom a csípőmet, mert nem véletlenül ez a klub neve. A végsőkig elmegyek, ha kell, hát nem jöttél még rá a kocsis incidens óta? Esélyed sincs daddy bear…és szex nélkül sem fogod sokáig bírni, ebben a pillanatban is akarsz…Nyertem, még akkor is ha nem mondod ki, és ha lenne egy csöpp eszed, már rég feladtad volna, hogy megkapd a magad kis jutalmát. Na nem baj…én bírom még szex nélkül…a végén úgy is könyörögni fogsz, mert…mert az enyém vagy…
|
| Garfield | 2012. 07. 25. 21:55:57 | #22422 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Hagyd csak édes, ő az enyém...ez személyes ügy... – állít meg mosolyogva, mikor már mozdulok, hogy kiütöm Dereket, mert senki nem sértegetheti a feleségemet…
Azt hiszem teljesen elfelejtettem, hogy Meg meg tudja védeni magát. Ellökdösi Dereket a kukához, aztán felnyitja a tetejét, és behúz neki egy akkorát, hogy a kukában landol a gyerek…én meg csak lesek. Tényleg nagyot tud ütni, de hát…na mindegy…
- A szemétnek a kukában a helye… - és mint aki jól végezte dolgát, mosolyogva megy kezet mosni.
Mivel meg estére nagyon letört lett, élek Nagyi ötletével. Felvetette, hogy mi lenne ha elvinném babymet a régi családi birtokra…eleinte húztam a számat, de ő mégis elment, hogy kitakarítsa a házat, ha esetleg meggondolnám magam. Azt hiszem, most, hogy ilyen rossz lett minden az évfordulónkon, jó lenne elvonulni a szemek elől, kicsit kettesben lenni. Megnek azt mondom, hogy szeretném feldobni a kedvét egy kis édességgel, megyek venni valamit. Helyette megyek, és a közeli autókereskedésben veszek egy csotrogányt. Ha ezzel megyünk el, senki az ég világon nem fog minket megtalálni…
Mikor hazaérek dudálok, hogy kijöjjön.
- Ez meg mi? – döbben le kicsim.
- Vettem… - szállok ki fülig érő szájjal.
- Vettél egy szart? Minek? Cody, te normális vagy? Édességért küldelek el, erre beállítasz ezzel? – hát tényleg nincs valami jó kedve, de nemsokára az lesz.
- Azért vettem, hogy senki ne találjon ránk… - megcsókolom, hogy kicsit lenyugodjon - Kirándulni megyünk… - mosolygok.
Összepakoltatok vele, mert tudom, hogy ha én dobnék a táskába pár váltó cuccot, az neki úgysem lenne jó…És már úton is vagyunk. Ki a városból…
- Oké, most már igazán elmondhatnád, hogy hova megyünk…Bepakoltattál velem, és azt sem tudhatom meg, hogy hova megyünk? – ne akadj ki kincsem…
- Már itt is vagyunk. – mosolygok az utolsó kanyarnál. Semmit sem változott a ház…
- Mégis hol? Én csak egy régi tanyát látok a semmi közepén… - ne mérgelődj már baby…
- Ez a régi családi birtokunk, ide már senki nem jár. Egy hete volt itt nagyi, hogy rendet tegyen, leporolgasson és hasonlók, de amint látod, nincs használva. Van egy istálló hátul, de az is üres… - magyarázom neki.
Amint elkezdem körbevezetni, látom, hogy kezd megnyugodni. Igen, itt csend és nyugalom van. Ez a legjobb lezárása az évfordulónknak. Kint ülünk a teraszon, és hallgatjuk a csendet…
- Mégis csak jó ötlet volt eljönni… - játszik az ujjaimmal.
- Mondtam én…itt jó kis nyugi van. – adok egy cuppanóst az arcára. Aztán végigcsókolom a nyakát, a vállát, és megcsókolom.
És meg is kapom a jutalmamat. Azt a két napot, míg itt vagyunk, mivel mindent megmutattam itt neki…végig szeretkezzük. Hát komolyan mondom, ez az egészben a legjobb.
Maradnék én többet is, de mennünk kell. Nagyi és James nagyapa megújítják az esküvőjüket. Az öreg újra megkérte Nagyi kezét, és Meg segít nekik mindenben. Nem késhetünk.
Nagyon szép minden. Büszke vagyok, hogy ilyen kis ügyes feleségem van, és hogy Nagyi ennyire kedveli, de azért a bulin már igazán velem lehetne. De mivel nincs, elkezdek unatkozni, és elég sok pia van itt, úgyhogy már nem is számolom hanyadik pohárnál tartok, mikor egy csaj elkezd nyomulni rám. Hát elég rég nem akart már senki felszedni, így kicsit szórakozok vele. Pöppet részeg vagyok, de tudom mit szabad és mit nem. A csaj megigazgatja a nyakkendőmet, aztán azt mondja, hogy valamivel leettem magam, és „lesöpri” rólam a morzsákat…helyette inkább végigsimította a felső testemet. Ha jól látom tetszik is neki, levakarhatatlan mosoly van az arcán…és nem is látta mi van a gatyámban.
- Zavarok? – megjött anyuci és kiveszi a piát a kezemből.
- Nem… - meg akarnám csókolni, de most mi van? Miért húzza el magát!?
- Nicole vagyok, én hoztam a virágokat. – tényleg…tudtam ám, hogy bemutatkozott, csak rohadtul nem a nevére figyeltem… - Ön meg bizonyára Megan, a férje sokat mesélt önről. – igen-igen, mert akármilyen piás vagyok, azért tudom ám, hogy van egy gyönyörű feleségem.
- Gondolom… - mondja, és közelebb hajol hozzám - Mit nyalod itt a picsáját, ha? – most mit vagy dühös!? Jut eszembe, ő legalább tuti engedné…
- Te bezzeg nem szereted, ha nyalom, mert „nem csinálhatjuk hátulról”… - Nicole elmegy, és itt esik le, hogy ezt ki is mondtam.
- Te normális vagy? – kérdezi kicsim döbbenten.
- Ne haragudj, csak sokat ittam… - add is vissza a poharat. Kiveszem a kezéből, emelném a számhoz, de kapok egy akkora pofont, hogy a pia is kiesik a kezemből. Ha most teljesen józan lennék, tuti jobban fájna…
- Hülye barom! – elviharzik.
Pár perc múlva Nagyi jön oda hozzám, hogy Meg hazament, és kapok egy lebaszást, hogy baromi ügyesen elbasztam a buliját. Aztán ő is itt hagy. Basszus…
Mikor hazaérek, már józanabb vagyok, és beszélni szeretnék vele, de inkább elküld, zuhanyozni és aludni, hogy kijózanodjak. Zuhanyozni el is megyek…jó hideg vízben, hogy tuti észhez térjek, ami be is válik. Addig állok a zuhany alatt, míg már a kocognak a fogaim. De aludni most tuti nem fogok. Főleg nem a kanapén…mert most tuti ott fogok aludni…de akkor is beszélni akarok vele.
- Meg… - háta mögé állok, és csípőjénél fogva húzom magamhoz - Annyira sajnálom, hogy ilyen hülye voltam, ne haragudj…Szeretlek, és… - de szavamba vág. A kezemet is próbálja eltolni, de nem engedem.
- Elegem van! Nem fogok mindent eltűrni tőled. Bunkó voltál, megaláztál egy vadidegen előtt csak azért, mert egy dolgot nem engedek neked, mikor minden mást igen ott és ahogy csak akarod… - ellép tőlem - Szexfüggő vagy, de ez engem nem zavart…eddig…Vedd tudomásul Cody Jonas, hogy ha köcsög vagy velem, én is az leszek és nem lesz sem hátulról, sem elölről sem sehonnan szex! – erre nagyot dörgést hallunk…vihar van. Meg össze is rezzen tőle.
- Félsz? Had öleljelek meg…
- Nem! Nem…nem is félek… - hát persze…
- Nem is kell… - közelebb lépek, és átölelem. Már nem tiltakozik – Itt vagyok, vigyázok rád. – belebújik az ölelésembe és átöleli a derekamat – Szeretlek… - súgom a fülébe.
Nem mond semmit, csak állunk pár percig egymást ölelve, míg megnyugszik kicsit. Aztán én elmegyek csinálni egy kis meleg kakaót. Mire beviszem, kicsim már a kandalló előtt ül a puha szőnyegen, és a tüzet nézi. Leülök a háta mögé és magamhoz húzom, még be is takargatom. Csendben iszogatja a kakaóját, míg én simogatom és apró puszikkal borítom finom bőrét.
Olyan aranyos, hogy nem tudja kinőni, hogy fél a vihartól. Elmosolyodva adok arcára egy puszit és vállára teszem a fejemet.
- Akármilyen aranyos vagy most, nincs szex… - és beleszürcsöl a kakaójába. De legalább már megnyugodott és nem rezzen össze minden dörgésnél.
- Soha többet? – ebben azért kételkedem.
- Egy jó darabig biztos. – milyen határozott vagy baby…
- Akkor el kell kérjem a széf kulcsát. – nevetem el magam.
- Szerinted ez tényleg olyan vicces!? – löki le magáról a kezeimet és fordul szembe velem – Te még mindig nem fogtad fel, hogy porig aláztál mindenki előtt!? – Meg…
- Ne menj el… - nyúlok utána és húzom vissza az ölembe – Sajnálom, sokat ittam…tudom, ez nem mentség…Baby, szeretlek és nem akartalak megbántani. Nem érdekel, hogy nem csináljuk hátulról, mert nem akarom, hogy fájjon neked. Nem is tudom miért hoztam ezt fel…
- Mindegy… - ez olyan hagyjuk és ne firtassuk dolog…
Másnap muszáj felhívnom Nagyit, hogy bocsánatot kérjek tőlük, mert elcsesztem a bulijukat, annyit mondd, hogy jó, és Megről érdeklődik, hogy a tegnapiak után hogy van…Szóval odaadom babymnek a telefont, és jót beszélgetnek.
Engem meg megesz az ideg, mikor Meg leteszi a telefont.
- Nem…nem is akart beszélni velem? – kérdezem kétségbeesve.
- Nem. Azt mondta mindent megbeszélt veled. – komolyan!?
- Akkor még haragszik rám… - huppanok vissza a kanapéra.
- Ezen ne csodálkozz… - és a fürdőbe megy. Mindenki haragszik rám…
- Úgy volt, hogy én viszem ki őket a reptérre, ahol tölthetik a nászútjukat. – megyek Meg után – Így honnan tudjam, hogy mikor menjek értük? – nézek kicsim szemébe.
- Most kért meg a mamád, hogy vigyem ki őket én. – szóval ezért kezdtél sminkelni…
- Értem… - megyek a szobába csalódottan.
- Cody… - ül le mellém – Gyere velem. Emely kicsit mérges, de biztos örülne neked. – még akkor is ilyen édes, mikor dühös rám.
Rá nézek, de valahogy nem merem megcsókolni, mert tudom mennyire mérges rám. Kicsit szerencsétlenkedem, és az arcára adok egy puszit. Meg megfogja az arcomat és ad egy pici csókot a számra. Elmosolyodni sincs időm, már küld is öltözni.
Meg kocsijával megyünk, így ő vezet, és tudjuk mi a véleményem a vezetéséről, de nem vitatkozom…Viszont így nem is feltűnő, hogy vele vagyok. Mikor megérkezünk, és Meg kiszáll, Nagyi azonnal átöleli, és mosolyogva fogadja. De mikor én is kiszállok, lefagy a mosoly az arcáról, és elmegy. Nagyot sóhajtva dőlök a kocsinak…Nem tudom mit tehetnék.
- Szia Cody… - áll meg előttem James nagyapa.
- Nagyapa…te is haragszol rám? – kérdezem lehajtott fejjel.
- Nem. – ránézek és mosolyog – Gyere sétáljunk egyet. – rendben…követem.
Elmondja nekem, hogy Nagyi azért haragszik a legjobban, mert azt hiszi nem veszem elég komolyan, hogy újra összeházasodtak, és nem fogadom el James nagyapát…De ez nem igaz. Én örülök a legjobban, hogy nagyapa él…Na meg azért sem repes az örömtől, hogy megbántottam Meget. Babymre már úgy tekint mintha az unokája lenne…nagyon a szívén viseli, ha megbántom…tudom, hogy fasz voltam, és jóvá fogom tenni.
A reptérig Nagyi nem is szól hozzám. Egészen addig, míg fel nem szállnának a repülőre. Eszembe jutott valami, ami biztos meg fogja nevettetni Nagyit…
- Nagyapa… - szólok utána – Elfelejtettem adni valamit. – előkapom a tárcámat, és a kezébe adok egy óvszert – Aztán csak óvatosan… - mindenki elneveti magát.
- Mintha lehetséges lenne, hogy teherbe essek… - ölel át Nagyi.
- De kell, hogy meglegyen a feeling…Érezzétek jól magatokat.
Most már békésen köszönünk el egymástól, és mindenki indul. Valahogy Meg sem tűnik már olyan morcinak. Az úton hazafelé, folyton kicsimet nézem. Tudom, hogy kezdi zavarni, de annyira szép, hogy nem tudom levenni róla a szememet. Minden egyes porcikáját imádom…Nyakára téved a tekintetem, és kikapcsolom az övemet, mire rám néz.
- Mit csinálsz? Kapcsold vissza! – jobb ötletem van…
Közelebb hajolok, és gyengéden belecsókolok a nyakába. Csak egy sóhaj tör elő belőle, de nem mond semmit…folytatom. Végigcsókolom a nyakát, de mikor kezem lábai közé szökne…
- Ugye nem akarod, hogy karambolozzunk? – kérdezi, közben megfogja a kezemet.
- Csak eszembe jutott, hogy fel sem avattuk még a kocsidat. – visszaülök, és bekötöm magam.
- Eddig nem is igazán akartad, mert utálod… - ez igaz…
- Viszont jó nagy hely van hátul…biztos kényelmes. – mosolyodom el. Már látom is magam előtt, ahogy a kárpiton szétterül a haja, és sóhajainktól párásodik be az üveg…
- Azt is elfelejtetted, hogy most egy darabig nem lesz szex… - jajj ne mosolyogj már.
- Igen…ez elfelejtettem… - húzom el a számat.
Viszont mikor hazaérkezünk, nem bírok magammal. Meg kinyitja a hátsó ajtót, hogy kivegye a pulcsiját, én meg szépen beterelem az ülésre. Finoman csókolom fölé mászva. Végig simítok a karján, és a derekamra teszem. Belém is mélyeszti ujjait, és felsóhajt, mikor nyakát kezdem csókolni. Felsője alatt simítok végig feszes hasán, de mikor mellét kezdeném kényeztetni, eltol magától. Látom a szemében, hogy kíván, de túl makacs…lassan simítok végig oldalán, ahogy kihúzom felsője alól a kezemet…viszont látom ám, hogy fel van gyűrődve. Lehajolok, és hasát csókolom végig…bárcsak már babát várna…Hűű ez most hogy jutott eszembe!?
- Menjünk be… - tol el újra magától.
- Még neked sem lehet jó? – kérdezem mosolyra húzva a számat.
|
| Saya | 2012. 07. 22. 00:47:16 | #22331 |
Karakter: Megan Hoa
Már egy ideje itt ülök, mikor látom, hogy valaki közeledik a pad felé. Fel sem nézek, de…
-Meg…-Cody ül le mellém mosolyogva, kezét a combomra teszi.
-Cody…-megölelem, mert erre vágytam- hogy kerülsz ide?
-Aggódtam, mert elég rég elmentél már. A pékségben meg azt mondták, hogy nem jártál ott…aztán valahogy úgy éreztem, itt kell keresselek. Valami baj van? –kérdezi szemembe nézve. Ha tudnád, hogy mennyivel jobb most, hogy itt vagy…
-Nincs, csak…jó volt itt ülni, és nézni, ahogy játszanak. –mosolygok.
-Legközelebb szólj nekem, és játszok neked otthon az udvaron…akkor még aggódni sem fogok. –ad egy puszit a számra- Miért van az, hogy ha téged kereslek, mindig a parkban talállak meg? –kérdezi nevetve.
-Nem tudom, de menjünk…-adok az arcára egy puszit, aztán elindulunk.
Mivel Cody már volt a pékségben, hazafelé vesszük az irányt. Cody a biciklin tol haza. Tök aranyos tőle, és biztonságban érzem magam, mert mögöttem átnyúlva fogja a bicaj másik kormányát. Érzem a parfümjét, minden lélegzetét a bőrömön…ez annyira jó…
Hazaérve a zuhany mellett döntök, hogy felfrissüljek. Mivel a lenti vendégfürdőszobában zuhanyozom, hallom, hogy megy a tv. Magamra tekerek egy törölközőt, és megyek megnézni, hogy mit csinál mackó. Mikor meglát, rögtön kikapcsolja. Hízelgő, hogy jobb vagyok bármilyen műsornál…ez a szerencséje…Az ölébe ülök, de nem hagyom, hogy megcsókoljon. Egy kakaós csigával kínálom meg, nem magammal. Etetjük egymást, és így már engedek a csókoknak is. Szóba jön a biciklizés is, hogy mennyire jó dolog, meg az ő szívének is jót tenne, de neki nem igazán tetszik az ötlet. Vagy csak…?
-Te nem tudsz biciklizni? –ez az oka?
-Hát…nem. –tényleg? Sebaj…
-Akkor megtanítalak. –mondom hozzá bújva.
-De…van autó. Minek tanuljak meg? Különben sincs biciklim. –nem kellenek kifogások.
-Mert én szeretném…-előveszem legcukibb nézésemet. Olyan jó lenne együtt tekerni…
-Meg, ez nem ér, ne csináld…-eltakarja a szemét kezeivel, de elhúzom előle, és adok egy puszit.
-Kérlek…- nézd csak mennyire aranyosan tudom kérni…
-Ajj, rendben…-én is így gondoltam. Csók. Na akkor együnk tovább…de csak ennék, mert mackóka a kanapéra dönt, fölém hajol, és megcsókol. Hátára simulnak kezeim, aztán véget vetek a csóknak.
-Menjünk biciklizni…-milyen ötlet?
-Baby…ne szórakozz már, a gatyám mindjárt szétszakad a merevedésemtől…-azt hiszed, hogy nem érzem? Lehúzom magamhoz egy csókra. A csókból ölelések lesznek, az ölelésből simogatás, a simogatásból nyelvcsapások, és végül szeretkezés…Igazi gyengéd, lágy szeretkezés. Cody ebben is jó, ez kétségtelen…Szeretem őt, nagyon.
Szeretkezés után Codyra dőlve pihenek. Míg én a mellkasát simogatom, ő a hátammal teszi ugyanezt. Már egy ideje így vagyunk, mikor valaki csenget az ajtón. Cody vállalja az ajtónyitást, addig én magamra kapom a pólóját. Akkora rám, hogy hálóingnek is elmenne…Hát igen, kell az izmok miatt ekkora méret…Gondoltam rá, hogy a nacijába is beleugrok, de ott is kell a hely…khm…valószínűleg le is esne. Tétovázok, hogy menjek-e fel, vagy várjam meg, hogy mi lesz, és így addig tökölök, míg Cody vissza is ér. De mi ez a doboz?
-Tudom, hogy megbeszéltük, hogy idén a hajókázás lesz mindkettőnk ajándéka, de…-az asztalra teszi- Jól áll a pólóm…-mosolyogja- Boldog évfordulót kicsim! –ad a számra egy puszit.
-De édes vagy…köszönöm…-milyen kis cuki torta- Boldog évfordulót! –megcsókolom, aztán villáért megyek, mert bizony itt nagy lakmározás lesz. Kell is az energiát pótolni…
Késő délután filmezünk összebújva a kanapén. Még mindig a tortát esszük, szinte túlteng bennem a boldogság…Mint minden jónak, ennek is vége szakad Cody hülye telefonja miatt. Ki merészel felhívni ilyenkor? Cody nem akarja felvenni, de engem idegesít, és az is lehet, hogy fontos. Ezt csak addig gondolom, míg meg nem látom, hogy ki az, szóval ki is nyomom.
-Tényleg nem volt fontos… - visszabújok Codyhoz.
-Azért megtudhatom ki volt? – kérdezi nevetve.
-Az egyik kis haverod, aki azt a kurvát hozta a hajóra…Derek…
-De kapcsold ki a telót, mert újra fog hívni… - szeretném, de újra csörög.
-Add csak ide, elküldöm az anyjába… -nyújtja a kezét.
-Majd én megoldom… - kinyomom, kikapom a kártyát belőle, és szépen kettétöröm. Na most hívj te köcsög…
-Meg… -Cody döbbenten ül fel.
-Majd kapsz másikat… - adok neki egy puszit, aztán visszafekszek az ölébe– Nézzük tovább a filmet…- szerintem épp elég időt pocsékoltunk erre a szemétre. Codyra nézek, és úgy látom, hogy gondolatai máshol járnak. -Min gondolkozol? –megfogom a kezét és magamra teszem, mire elmosolyodik.
-Hogy hol szeretkezzünk újra… - a fenekembe markol.
-Nem is…Haragszol, mert eltörtem, ugye? – ne terelj…
-Nem, tök igazad volt. Túl sok hülye tudta a számomat…ráadásul olyan hülyék, akik megbántották tegnap a feleségemet. Még csak be sem mostam nekik… - mérgelődik, de megint csengetnek. Adok Codynak egy puszit, és na jó, most nyitom én…az illető vesztére, mert Derek az…Nagyon kiakadok. Közben Cody is kiér.
-Még van képed idetolni a pofádat!? –üvöltök vele.
-Hé CJ fogd vissza a csajodat, rosszabb, mint egy véreb. – nem fogsz sokáig nevetni. Rövidre akarom zárni a dolgot, hogy békésen ünnepelhessük végig azt az időt, ami még hátra van az évfordulónkból. Cody már lépne a kis köcsög felé, de megállítom.
-Hagyd csak édes, ő az enyém...ez személyes ügy...-mosolyodom el vészjóslóan.
Kettőt lökök rajta, hogy elérjünk a kukáig, amit kinyitok. Olyan meglepett, hogy szinte gyerekjáték neki akkorát behúznom, hogy beleessen. Pontosabban egy kis rásegítéssel, mert lökök egyet még a lábán, hogy egy szép fejest produkáljon.
-A szemétnek a kukában a helye…-mosolyogva megyek be kezet mosni.
Este már tök levert vagyok, semmihez semmi kedvem, mivel ilyen rossz napunk volt. Ennél rosszabbul nem is sikerülhetett volna az évfordulónk. Cody azt mondja, hogy szeretne meglepni, hogy vesz valami édességet a sarki boltban. Oké…Addig én leülök tévézni a nappaliban. Fél óra telik el, mire megjön, de ez a duda hang…Új kürtöt tetetett az autójába, és amúgy is nem úgy volt, hogy gyalog megy? Kimegyek megnézni, és ekkor látom csak meg, hogy egy ócskavas áll az udvarunkban. Wtf?
-Ez meg mi? –nézek csodálkozva.
-Vettem…-száll ki mosolyogva.
-Vettél egy szart? Minek? Cody, te normális vagy? Édességért küldelek el, erre beállítasz ezzel? –kissé kiborultam.
-Azért vettem, hogy senki ne találjon ránk…-közelebb jön, és megcsókol- Kirándulni megyünk…-mosolyogja.
-Oké, most már igazán elmondhatnád, hogy hova megyünk…-mondom már a kocsiban ülve- Bepakoltattál velem, és azt sem tudhatom meg, hogy hova megyünk?
-Már itt is vagyunk. –lekanyarodik egy elágazásnál.
-Mégis hol? Én csak egy régi tanyát látok a semmi közepén…-mi ez a kis falusi házacska?
-Ez a régi családi birtokunk, ide már senki nem jár. Egy hete volt itt nagyi, hogy rendet tegyen, leporolgasson és hasonlók, de amint látod, nincs használva. Van egy istálló hátul, de az is üres…-a semmi közepén több órára a civilizációtól…és mindez azért, hogy egy lepukkant kis viskóban éjszakázzunk? Ez a meglepetés?
Kicsit körbejárjunk, és őszintén szólva kezdek megbarátkozni a hellyel. Finom friss a levegő, egészen más, mint a városban. Este kint ülünk lépcsőn, és hallgatjuk a természetet.
-Mégis csak jó ötlet volt eljönni…-mondom ujjaival játszva, az ölében ülve.
-Mondtam én…itt jó kis nyugi van. –ad egy puszit az arcomra, aztán a nyakamra, a vállamra, végül megcsókol. Mivel itt nem igazán lehet semmit csinálni, két napos tartózkodásunk alatt szinte végig csak szeretkezünk. Codynak néha szüksége van ilyen non stop szeretkezésekre, mert hát kicsit nagyon szex mániás, és mivel ez nekem is jó, nincs ellenemre…
Két napnál viszont többet tényleg nem maradhatunk, mert vissza kell érnünk, hiszen a nagyszülei megerősítik a házassági fogadalmukat, ami valójában egy kiskörű esküvő.
Az esküvőre csak egy kis egyszerű nyári ruhát választok, mert először is nem illendő túlöltözni a menyasszonyt, másodszor meg mivel én intéztem a szervezést, sokat kell rohangálnom az ellenőrzések miatt. Maga a szertartás szépen lezajlik, csak a fogadás van hátra. Van egy kis időm megpihenni, le is ülök egy pillanatra, aztán meg gondolom meg kéne már keresnem Codyt, de…Egy másik csajjal beszélget? Csendben figyelem őket.
-Zavarok? –kiveszem Cody kezéből a piás poharat, már így is elég sok van benne. Ez van, ha nem vagyok ott vele, és nem figyelek rá…
-Nem…-meg akar csókolni, de én nem akarom, mert tök piaszaga van. Elhúzom a fejemet.
-Nicole vagyok, én hoztam a virágokat. –nyújtja a kezét mosolyogva- Ön meg bizonyára Megan, a férje sokat mesélt önről. –nem kell a körítés…
-Gondolom…-forgatom meg a szememet, aztán közelebb hajolok- Mit nyalod itt a picsáját, ha? –nagyon mérges vagyok, mert az előbb láttam, hogy Cody nyakkendőjét igazgatta, hogy végig simított a mellkasán is, mintha csak az ingét simítaná ki, pedig valójában flörtölt vele. Ez a hülye meg semmit nem tett, rég le kellett volna lépnie…Ennyire nem kéne unatkoznia…
-Te bezzeg nem szereted, ha nyalom, mert „nem csinálhatjuk hátulról”…-mutogatja idézőjelesen, csak arról megfeledkezett, hogy ezt hangosan mondja…
Döbbenten néz Nicole, majd kínos mosoly kíséretében lelép.
-Te normális vagy? –én is le vagyok döbbenve, hogy ezt tette velem.
-Ne haragudj, csak sokat ittam…kiveszi a kezemből a poharat, és újra belekortyolna, de akkora pofont kap, hogy még az is kirepül a kezéből.
-Hülye barom! –számomra a bulinak vége, hazamegyek.
Annyira rossz napjaim vannak, hogy meg sem lepődök azon, hogy délután vihar közeledik. Pedig ki akartam volna menni a kertbe…Cody is itthon van már, de beszélni sem akartam eddig vele, mondván, hogy józanodjon ki. Lezuhanyozott és átöltözött, és most lent alszik a nappaliban, ha minden igaz…Vagy mégsem…
-Meg…-jön oda hozzám- Annyira sajnálom, hogy ilyen hülye voltam, ne haragudj…Szeretlek, és…-megpróbálom eltolni a kezét a csípőmről, de nem engedi.
-Elegem van! Nem fogok mindent eltűrni tőled. Bunkó voltál, megaláztál egy vadidegen előtt csak azért, mert egy dolgot nem engedek neked, mikor minden mást igen ott és ahogy csak akarod…-ellépek tőle- Szexfüggő vagy, de ez engem nem zavart…eddig…Vedd tudomásul Cody Jonas, hogy ha köcsög vagy velem, én is az leszek és nem lesz sem hátulról, sem elölről sem sehonnan szex! –kiabálok vele, aztán hirtelen nagyot dörren az ég. Itt a vihar…
-Félsz? –kérdezi, mikor összerezzenek- Had öleljelek meg…
-Nem! –vágom rá, de nagyon közel van már a vihar, és egyre jobban dörög- Nem…nem is félek…-kit akarok becsapni?
Szerkesztve Saya által @ 2012. 07. 22. 00:51:06
|
|
