|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2013. 02. 06. 16:30:58 | #25080 |
 Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
- Nem…nem hiszem…De ugye vigyázol? – kérdezi egy röpke elgondolkodás után.
- Nagyon…gyengéd leszek, ígérem. Ezt kérned sem kellett volna. – mosolyod el.
A fantasztikus szeretkezés után, reggel arra kelek, hogy Meg felül az ágyban, és fájlalja a hasát. Nagyon aggódom, és hiába is ellenkezik, akkoris elmegyünk az orvosához. Félek, hogy a babával van valami, és én vagyok az oka, mert mégse kellett volna szeretkeznünk…
A dokinak elmondjuk, hogy lehet, hogy a szeretkezés miatt van baj, de ő kizárja ezt. Azt mondja, az még jó is…akkor…
- Akkor minden rendben a babával? – kérdezem aggódva, mikor a doki ultrahangozza kicsimet.
- A babával? – most mi van? mit kell ezen csodálkozni?
- Valami nincs rendben? – kapaszkodik belém Meg.
- Én azt hittem, hogy tudnak róla… - fordítja felénk a monitort – Nézzék csak…egy…kettő… - tessék? Kettő baba?
- Mi? – döbben le kicsim is.
- Kettő? – kérdezek rá elmosolyodva.
- Azt hittem, hogy a kolléga már mondta, de akkor mondom én…Ez itt bizony két kicsi magzat. – azta!
Hazaérve telefonálgatunk a szüleinknek, hogy nem egy, hanem két baba lesz. Igaz anyám azt hiszi csak tréfálok….egyszer még elküldöm a picsába…de hát nem, nekünk két babánk lesz.
Mivel meg van beszélve Nagyiékkal, hogy megyünk hozzájuk, elmegyünk, bár szerettem volna, ha Meg inkább itthon pihen, de meggyőz arról, hogy nincs semmi baja. Vacsi közben elmondjuk nekik a nagy hírt, nagyon örülnek…jobban mint a saját szüleim…hihetetlen…
- Ki gondolta volna, hogy ez a jó mélyen dolog nem csak arra jó, hogy fia legyen az embernek, de arra is, hogy ikrei? – gondolkodom hangosan, vacsi után.
- El sem hiszem, hogy ezt hangosan kimondtad…. – imádom mikor mosolyog, de valahogy úgy érzem, most szívesen megfojtana…
- Jól van már…nem azt mondtam, hogy megmut… - …atom a videót róla….de mielőtt ezt kimondhatnám, megcsókol. Meg a számba is harap a csók végén…te kis te…
- Gyerekek, ne civakodjatok… - kuncog Nagyi - Hidd el Meg, sok előnye lesz azért a terhesség időszakának is. Ez egy szép korszaka lesz az életednek. – alig várom, hogy gömbölyödjön a pocija…
- Igen…viszlát menstruációs görcsök. – lehet Nagyi nem éppen erre gondolt, de…
- Az nekem sem fog hiányozni. – teszem hozzá.
- Persze, mintha téged eddig is érdekelt volna, hogy megvan… - mi??
- Az csak egyszer fordult elő és a zuhany alatt csináltuk. Véletlen volt…
- Cody! A francba már azzal a nagy száddal! – szól rám Meg.
Innentől kezdve elég rossz a hangulatunk. Hazafele sem szólunk egymáshoz. Nem is értem miért kellett ennyire kiakadni ezen az egészen. Mintha nem ismerne még…Nagyiék előtt meg különben sem kell visszafogni magunkat…
Nagyon sokáig durcás, hetekig basszus egyetlen csókot kaptam, éjfélkor, de csak babonából. El sem hiszem, hogy még mindig haragszik rám. Mikor volt már az!? Olyan lettünk mint a 40 éves házasok, akik hamar ágyba bújnak, és jó esetben havonta egyszer dugnak…Kezdek kiakadni a helyzettől…
Egyik este már nagyon nem bírok magammal. Meg már alszik, én meg előveszem lemezt, amire az az este lett felvéve, mikor megfogantak a babák. Nem is igazán az izgat, hogy szeretkezünk, hanem azok a szerelmes pillantások, ahogy rám nézett…a gyengéd érintések…annyira gyönyörű…Végig simítom az oldalát gyengéden, nehogy felkeljen, de pár perc után, mikor már kezdtem ráhangolódni a videóra, felébred…
- Cody! Kapcsold ki! Azt hiszed, hogy nem éreztem, hogy simogattál is? – ki akarja kapcsolni, de megragadom a kezét, és magamhoz húzom.
- De hát ezek csak mi vagyunk. Itt fogantak meg a kicsik, emlékszel? Annyira hiányzol… - gyengéddé válik az ölelésem, és kicsim sem akar már elhúzódni tőlem. Végigpillant rajtam, aztán a szemembe néz.
- A feleséged vagyok…még mindig az a kis dög, akit feleségül vettél, még ha van két kis picurka is a hasamban. – elmosolyodom…igen, van két picink… - A terhesség és a gyerekek sem fognak közénk állni, ezt megígérem. Minden olyan lesz , mint volt, és te minden nap megkapod azt, ami neked jár… - csókol meg…istenem de hiányzott ez… - Hozol csokit meg epret? Romantikázunk?
- Már repülök is. – kipattanok az ágyból, és szaladok is, nehogy meggondolja magát.
Gyorsan kinyitom a hűtőt, előkapok egy tálat….szerencsére Meg mindent megmosva tesz el, így ezzel nem kell tökölnöm. Be a tálba, és mennék fel, de csoki…csokicsokicsoki…hol a fenébe van!? Áhh…megvan.
Mikor felérek, tátva marad a szám…
- Még szexi vagyok? – kérdezi…kis időbe telik, mire az agyam rákapcsol a kérdésre…
- Baby… - hirtelen csak ennyit tudok mondani, de hamar megtalálom a szavakat - Hagyjuk a körítést, az epret, a csokit…nekem csak te kellesz… - rávetem magam, és egy fantasztikus éjszakát töltünk együtt. Annyira hiányzott már…
Másnap estére a csapatom a hátrányos helyzetű gyerekeknek rendez jótékonysági gálát. Szívesebben maradnék itthon kicsimmel, az ágyban…de muszáj megjelennem, hiszen edző vagyok. Meg már jobban kezeli a sajtót mint én…komolyan, mintha mindig a nyilvánosság előtt élt volna.
- Két dolog jár egész este a fejemben… - súgom kicsimnek.
- És elmondod? – cirógatja az arcomat édesen.
- Az egyik, hogy mennyire megsimogatnám a pocidat… - súgom egész közel hajolva hozzá - a másik… - simulok hozzá - hogy legszívesebben kimennék a kocsihoz, és… - és nem tudom bejezni, mert közbevág.
- Oké, értem. – neveti el magát, aztán…
- Cody Jonas… - ez meg? - Te biztosan Megan vagy. – és erre mind egyedül jöttél rá!? - Én Kourtney vagyok, és…azt hiszem, hogy tartozom egy bocsánatkéréssel. Sok gyűlölködő levelet kaptam, hogy koreai vagy, és nem japán…Amúgy a sajtó az egész nyilatkozatot felfújta. – aha…de mielőtt én válaszolhatnék neki, Meg megteszi.
- Ne haragudj, de nem ismerlek, nem is vagyok kíváncsi rád, szóval hagyj minket békén. – mosolyog…ez a vihar előtti csend…tűnj innen, míg van időd…
- Én csak köszönni akartam az exemnek… - kinek?!
- Kedves Kourtney, jó, ha kétszer megdugtalak, és akkor lehet, hogy sokat mondok, mert nem is emlékszem szinte rád. Menj tovább, és ne akarj hírverést csinálni egy jótékonysági estén magadnak… - végre vette a lapot, és elmegy.
- Elegem van… - sóhajtja Meg.
- Tudod, hogy ezek a hülye picsák betipegnek a hasonló rendezvényekre. Baby… - szeretném megfogni a kezét, de inkább előveszi a telefonját, és…én nem is tudom mit csinál, de nem is érdekel - Gyere… - ráterítem a kabátját, aztán kimegyünk a kocsiba.
- Megyünk? – kérdezi kedvetlenül.
- Még nem, csak nem akartam mások előtt beszélgetni. Meg, tudod, hogy…
- Azt tudom, hogy hamarosan akkora leszek, mint egy ház, aztán ott lesz két gyerek, akiket egy napra nem fogok odaadni senkinek, vagyis mindig velünk lesznek. A házasságunknak vége lesz, te először a haverokkal, aztán az ilyen cicababákkal fogsz majd eljárni. – vág egyet a műszerfalra - Szeretem a gyerekeinket, de nem vagyok még kész arra, hogy fenekestül felforduljon az életem, mert rettegek, és nem akarom elveszíteni a kapcsolatunk szenvedélyességét. Utálom, hogy rejtegetni kell a kicsik létét a világ elől, utálom, hogy mindenki rajtunk csámcsog, és nem bújhatok el egy olyan helyre, ahol senki sem ismer. Nem akarom, hogy unatkozz mellettem, hogy már ne kívánj, vagy…vagy ne szeress…Bulizni akarok, utazni, nevetni…szeretkezni… - pici ledöbbenek, de megértem…pár perc csend után az arcára simítom a kezem.
- Nézz rám… - felém fordítja a buksiját, és adok a homlokára egy puszit – Soha nem foglak elhagyni, imádom már most a gyerekeinket, és azt is imádni fogom, ha mellénk bújnak majd az ágyba, ha vihar van… - mosolyodom el, mert kicsim is fél a vihartól – Alig várom, hogy a kezemben tarthassam őket. – fogom meg a kezét – Ami meg minket illet…nekem mindig gyönyörű leszel. – csókolom meg.
- De Cody, nem érted…
- De értem…félsz, ahogy én is. De nem vagy egyedül, ezt ketten fogjuk végigcsinálni. Mindig itt leszek veled, és a gyerekek mellett is lesz időnk mindenre. Megígérem… - ölelem át.
- Nem megyünk haza? – kérdezi halkan.
- De… - mosolygok, és már indítom is a kocsit.
Másnap reggel előbb kelek, mint babym. Édesen szuszog mellettem…álomszép…Nézem egy picit, aztán apró puszikat hintek az arcára, így keltem fel.
- Jó reggelt szerelmem. – tovább puszilgatom, közben lehúzom róla a takarót, és a hasára simítom a kezem – Jó reggelt picurkák… - adok a hasára is puszit, aztán gyengéden megcsókolom kicsimet – Mit szólnál, ha sétálnánk egyet a parkban? – tudom, hogy szeret ott sétálni….visszajönnek a vicces emlékek, és megnyugszik a lelke…rájön, hogy szeretem, és nem fogom elhagyni holmi ringyókért…
- De nem viszünk telefont sem…nem zavarhat senki… - elmosolyodom.
- Ahogy szeretnéd. – kapok egy puszit, aztán kipattan az ágyból.
A parkig is sétálunk, mert nincs messze, fölösleges odáig elmenni kocsival, hogy utána a parkban sétálgassunk. Fogom a kezét, és csak ő létezik ma nekem. Úgy érzem magam, mint régen, mikor még csak összejöttünk…sétálgattunk, beszélgettünk…oké, nem volt akkor sem valami egyszerű az életünk, mi mindig bonyolultak voltunk, de hát…
Meglátom ugyan azt a virágost, akinél akkor is vettem virágot, mikor szintén csak sétálgattunk egy összeveszés után. Ugyan úgy adok Megnek egy puszit, odaszaladok egy rózsáért, és mint egy kisfiú…
- Virágot a legszebb virágnak… - mosolyogva adom oda neki, és megcsókolom, de a csók közben észreveszek egy csókát aki minket néz.
- Mi a baj? – körbenézek, és a parkban lévő emberek többsége minket néz – Cody… - simítja meg az arcomat.
- Semmi… - mosolyodom el, és átölelem.
Tovább sétálunk és beszélgetünk. Meg megemlíti, hogy nemsokára esedékes a következő ultrahang vizsgálat, és megkérdezi, hogy elmegyek e vele. Nem tudom, ez nem egyértelmű? Persze, hogy elmegyek vele, már csak azért is, mert meg tudják majd mondani, hogy milyen neműek lesznek a babák, annyira izgatott vagyok már most, pedig még van pár nap…
Olyan édes, mikor a régi emlékekről beszél…szinte a park összes
- Neked nem fura, hogy mindenki megbámul minket? – kérdezi hírtelen témát váltva.
- Azt hittem csak én vagyok hülye… - mondom körbesandítva – Szerintem menjünk haza, mielőtt megvernék valakit, mert téged néz…
- Cody… - mosolyog rám, és ad egy puszit a számra – Menjünk. – megfogja a kezemet és elindulunk haza.
A nap hátralevő részét kihasználjuk, mert nem kell dolgoznom, ma nincsenek edzések. Csak egymással foglalkozunk, a telefonokat kikapcsoljuk, és a vezetékest is félretesszük. Együtt főzünk, romantikus filmeket nézünk, finom csókok csattannak el…Imádok szerelmes kisfiú lenni…
Este fele már kezdünk nagyon egymásra hangolódni, már lovagló ülésben ül az ölemben, csak basszus a tv-t nem kapcsoltuk ki…”Ez itt a sztárlesen következő része…”
- Ezt nézzük meg, ezt szeretem… - basszus…és hozzám bújva leül mellém.
- Muszáj? – már kezdtem kemény lenni.
- Léci… - persze, most rebegtesd itt a pilláidat…
- Jól van… - kapok egy puszit, és feljebb hangosítja.
A bevezetőben annyit mond, hogy ma két házaspárról fog szólni a műsor, akik ma az egyik újság címlapján is szerepeltek, és úgy fest a románc az egyik pár életében haldoklik. Utálom ezeket a műsorokat…Az első pár, számomra noname…hiába próbál rávezetni kicsim, hogy melyik filmekben láthattuk őket. De lényeg a lényeg, jól kitárgyalják őket…szerintem a családjuk a tv-ből tudta meg, hogy a nő terhes…na mindegy, jön a következő pár. Egyszerre nézünk egymásra…
- Nehogy már rólunk legyen szó…!? – kezd felmenni a pumpa…hát ezért nézett ma mindenki minket… - Én ezt nem nézem! – el akarom kapcsolni, de kicsim nem engedi.
- Meg akarom nézni… - azt hiszem Meg is mérges.
A tegnapi jótékonysági gáláról van szó…fényképeket mutatnak, ahogy össze vagyunk bújva, majd megérkezik az a picsa, és mi „kiviharzunk”. Raktak alá egy jópofa körítést, hogy valószínűleg még mindig kavarok Kourtneyvel….
- Így kell elbaszni egy szép napot… - áll fel mellőlem.
- De Meg, nehogy már higgy ezeknek…
- Nem is…csak ebből van elegem. Mindjárt megjelenik valaki az ajtóban, mert nem ért el telefonon, hogy igaz e amit a tv-ben látott… - sóhajt.
A következő napok megint úgy telnek, mintha fasírtban lennénk, pedig minden nap hozok neki virágot, meg valami édességet, meg puszilgatom a pociját is, de egyszerűen nem lehet a kedvében járni…Nem lök el magától, de olyan kis letört…
Aztán jön a nap, mikor dokihoz megyünk. Én nagyon izgatott vagyok, vezetés közben is pociját simizem…A váróban magamhoz húzom, de sokáig nem ölelhetem, mert már mehetünk is be. A doki meglesi a picik szívhangját, aztán ki is hangosítja…elszorul a szívem, ahogy meghallom…Meg megfogja a kezemet. Mosolyogva a szemébe nézek, és mintha minden gondja elszállt volna egy csettintésre.
- Lehet tudni milyen neműek a kicsik? – kérdezem izgatottan.
- Nézzük csak… - mondja a doki – Az egyikük biztos, hogy lány…
- És a másik? – nem bírok magammal.
- Cody… - szól rám Meg mosolyogva.
- Sajnos nem látom, mert takarásban van. De had gratuláljak a kislányhoz. – mosolyog, és felénk fordítja a monitort.
Hazafelé ráveszem kicsimet, hogy menjünk be abba a boltba, ahol a múltkor voltunk, és vegyük meg azt a cuki kis ruhát a babának…most már tudjuk, hogy egyikük lány, így megvehetjük. Nem akar bemenni, de én olyan lelkes vagyok, hogy a végén belemegy, és persze apuci nem tud leállni a vásárlással. Szerintem egy komplett babaszobát megvettem az apróságnak.
Otthon próbálom összevarázsolni a kiságyat, de ezek a buzi leírások…kell a faszomnak, csak felidegesítenek…
- Segítsek? – ölel át hátulról babym.
- Szép lenne, ha nem menne segítség nélkül… - nézem a kezemben tartott kiságy egyik részét…
- Ne haragudj, hogy beletapostam a férfi egódba… - elkezd kimenni – Amúgy az a kiságy pelenkázó részének egyik darabja. – szól vissza mosolyogva az ajtóból.
- Nem is… - motyogom – vagy…mégis...
Pont sikerül összerakni, még bele is állok, mert ha engem elbír a babát is el fogja. Ééééééés működik…jól van Cody…Szóval pont kész vagyok, mikor Meg kiabál nekem.
- Igen? – megyek le a lépcsőn mert lentről jött a hang.
- Mindjárt kész a vacsi… - egy szexi hálóruciban áll a tűzhely előtt…
- Meg fogsz fázni…nagyon hideg a combod… - simítom végig combjait – Felmelegíthetlek? – kérdezem nyakát csókolva.
|
| Saya | 2013. 01. 01. 22:47:34 | #24728 |
 Karakter: Megan Hoa
-Kicsim… - mosolyogva néz a szemembe - babánk lesz…egy picike babánk! – magához ölelve pörget meg, de én még mindig nem hiszem el…
-És ha rossz a teszt? – nem bírnék ki egy újabb csalódást.
-Az lehetetlen… - arcomra simítja kezeit.
-De… - csókja szakít félbe.
-Nincs de… - gyengéden átölel – Elviszlek az orvoshoz.
Az orvosra való várás idegőrlőbb, mint azt gondoltam. Egyszerre félek és bizakodom is, minden összekavarodott bennem. Ha Cody nem nyugtatna meg és nem simogatna olyan kedvesen, valószínűleg már rég elbőgtem volna magam. Megváltás, mikor végre minket szólítanak, egy perccel sem bírtam volna tovább várni. A vizsgálatok után az ultrahangos felvétel az utolsó dolog. Egy ideje már nézi az orvos…
-Doktor úr…mi a helyzet? – kérdez rá Cody türelmetlenül.
-Gratulálok – elmosolyodik – babájuk lesz. Itt látható a magzat… - te jó ég. Életemben nem dobbant még ekkorát a szívem…Gyerekem lesz, gyerekünk lesz…Önmagában is ijesztő tény, hogy képes vagyok a szaporodásra, de hogy a picike babánk máris úton van…ez felér egy csodával. Ezek csak elsődleges vizsgálatok, igaz, de akkor is. A „mi lenne, ha…” ma megtestesült, itt van, és most már senki nem veheti el tőlünk. Megszorítom Cody kezét.
-Köszönöm… - átölel – Köszönöm… - ritkán látom Codyt sírni, de ez a hír még őt is meghatotta, így hát könnyes szemekkel ad egy puszit a homlokomra– Szeretlek…annyira szeretlek… - megcsókol.
-Én is szeretlek… - átölelem őt. Jaj mackó…én is köszönöm neked…
-Még egy pár vizsgálatot el kéne végeznünk.
-Ne értsen félre, ez nem magáról szól, de a saját orvosommal szeretném jobban megnézetni magam. – mondom az orvosnak, miközben Cody a hasamat simogatja. Annyira édes.
-Megértem. –mosolyog. Az orvostól megkapjuk a kicsikénk első ultrahangos felvételét. Oké hát…semmit nem látok rajta, de akkor is ott van és most csak ez számít.
A karácsonyi készülődés azért nem maradhat el, mert vásárolgatunk ezt-azt mindenkinek, bár az igazi ajándék úgy is a nagy bejelentés lesz. Szerencsére az orvos által felírt gyógyszerek hatnak, hamar elmúlnak a reggeli rosszullétek, nem is érzem magam terhesnek. Nem mintha a következő 9 hónap alatt nagyon máshogy csinálnék majd bármit…Igen, nagyon-nagyon és még annál is jobban fogok figyelni a babára, de a terhesség nem betegség, csak egy állapot. Codyt a vásárlásban egyedül a babaholmik érdeklik, de nagyon nem akarok előre vásárolni…
Pár nap múlva az orvosom végre fogadni tud minket, és szerencsére ő is mindent rendben talál. Féltem, hogy nem tud fogadni minket, mert gond volt az ultrahangos készülékkel és az új még nem érkezett meg, de úgy látszik csak működik ez is…
-Lehet tudni, hogy milyen nemű? – a türelmetlen apa…
-Cody… - ne égess be, ezt te is tudod, hogy nem.
-Sajnos nem. – mosolyodik el az orvos – Majd csak a harmadik hónapban derül ki.
Karácsonyra hozzánk jön mindenki, mert így a legpraktikusabb. Én sütök, aminek Cody nagyon nem örül, de mikor hagyom segíteni, kicsit megenyhül. Még élvezi is. Én is. Valahogy kivirultam, minden súly legördült rólam és élvezem, hogy végre hamarosan én is anya leszek. Már közel sem olyan ijesztő, mint először hittem, és ami a legjobb, hogy a múlt gyógyult sebei végre eltűnhetnek nyom nélkül. Cody az én legjobb orvosságom…
Mackó papa bevállalja a fa befaragását is, nagyon ügyes, sikerül is neki, de a díszítést már közösen ejtjük meg. Épp egy díszt teszek fel, mikor mögém lépve átölel, és a nyakamba csókol. Ha látná az arcomat, most láthatná, hogy milyen boldog mosoly ül rajta.
-Annyira szeretlek…tőled kaptam a legjobb ajándékot. Végre terhes vagy… - mondja a hasamat simogatja.
Karácsony este együtt van az egész család. Ha tudnák, hogy nekünk is hamarosan teljes lesz a családunk…Cody nagyon figyelmes velem, puszilgat, simogat, lesi minden kívánságomat. Segít leszedni az asztalt, és mikor már az utolsó tányér is kikerült a konyhába, megcsókol. Pont ekkor lép be a nagymamája.
-Valamit nem mondotok el… - mondja mosolyogva ránk nézve.
-Ugyan mit? – kérdezi Cody mosolyogva.
-Én nem tudhatom… - közben én pezsgőt töltök mindenkinek, csak magamnak nem. Én almalevet iszok, vigyázok a picikénkre.– Meg te…?
-Gyere Nagyi…ajándékozzunk. – Cody gyorsan kitereli, mielőtt megkérdezné a nyilvánvalót.
Ajándékozás után ideje pezsgőzni, és ideje elmondani azt is, hogy miért.
-Van még egy ajándékunk. – Cody mosolyogva mögém lép és a hasamra csúsztatja a kezeit.
-Tudtam… - mondja a nagyija – Babát vársz igaz? – kérdezi tőlem mosolyogva.
-Igen…babát várunk. – mennyire jó ezt kimondani.
-Gratulálunk, ez fantasztikus! – testvérem az első, aki gratulál, majd anyu is megölelget, és persze Cody nagymamája is. A többiek még mindig döbbenten néznek…
-Nem örültök neki? – tudom, hogy mindenki örül, de anyósomban nem vagyok biztos. Codyn látszik is, hogy ideges, de aztán megtörik a jég és megölel.
-Ez nagyszerű hír… - megsimogatja a hasamat is.
Végre van egy szép esténk, egy békés, nyugodt esténk. Miután elmegy mindenki, rendet teszünk. Kicsit fáradt vagyok, de mackóka csókjával rögtön feledteti a fáradtságomat. Nyakamat is végig csókolja, majd a konyha pultra ültet, de valahogy ez nem az igazi…
A szoba mellett döntve útközben lekerül rólunk a ruhák nagy része, és ott a melltartómat is leveszi. Mostanában hol ezért, hol azért, de ritkábban szeretkezünk, és ez nem mehet így tovább…Már hiányzott ez a kényeztetés…A hasamhoz érve elmosolyodik, de…
-Meg, biztos, hogy szabad? Nem lesz baja a babának? – kérdezi maci.
-Nem…nem hiszem…-kicsit elgondolkodom, és eszembe jut az a jelenet, mikor leszakadt alattunk az ágy. Nem hinném, hogy az a fajta szex jót tenne a babánknak. –De ugye vigyázol?
-Nagyon…gyengéd leszek, ígérem. Ezt kérned sem kellett volna. –mosolyogja.
Tényleg nagyon gyengéd velem egész végig. Nem fogom sem őt sem magamat megfosztani a szeretkezéstől a terhesség alatt. Igaz, hogy majd idővel ügyeskedni kell, és inkább áttérni a lovaglásra, mert nem is igazán ajánlják a könyvek ezt az „alul legyek” dolgot, de megoldjuk.
Reggel alhasi fájdalmakkal ébredek. Nem tudom eldönteni, hogy az esti szeretkezés, a karácsonyi vacsora vagy a terhesség mellékhatása-e, mindenesetre zavaró. Csak felülök az ágyba, de Cody rögtön felébred rá. Eddig rajta feküdtem és neki ennyi is elég volt, hogy felkeljen. Annyira aggódik, hogy muszáj vagyok belemenni, hogy elmenjünk az orvosomhoz.
Kicsit kínos elmondani, hogy arra gyanakszunk, hogy a tegnap este miatt…de megnyugtat, hogy az együttlétnek ehhez semmi köze. Elmondja, hogy a rendszeres nemi élet voltaképp jót is tesz az anyának, és a statisztikák azt mutatják, hogy a koraszülés lehetőségét is csökkenti.
-Akkor minden rendben a babával? –kérdezi Cody az újabb ultrahangos felvétel alatt.
-A babával? –kérdez vissza az orvos csodálkozva.
-Valami nincs rendben? –Codyba kapaszkodom, hirtelen nagyon rosszul érzem magam.
-Én azt hittem, hogy tudnak róla…-felénk fordítja a monitort. Mintha évek telnének el. – Nézzék csak…egy…kettő…-bumm, ez hirtelen jött, még a szám is tátva maradt.
-Mi? –azt hiszem, hogy nem értettem egészen.
-Kettő? –kérdez rá Cody is, miközben elmosolyodik.
-Azt hittem, hogy a kolléga már mondta, de akkor mondom én…Ez itt bizony két kicsi magzat. –úristen-úristen-úristen!
Hazaérve telefonálhatunk körbe mindenkit, hogy hát képzeljétek, egyébként új hír van, hogy ketten lesznek. Cody szülei egyenesen azt hiszik, hogy viccelünk, de nem…Mivel meg van beszélve, hogy átmegyünk Cody nagymamájához, nekik személyesen mondjuk el, bár Cody szerette volna, ha inkább otthon maradunk és pihenek, de jól vagyok. Ők meg nagyon örülnek.
-Ki gondolta volna, hogy ez a jó mélyen dolog nem csak arra jó, hogy fia legyen az embernek, de arra is, hogy ikrei? –kérdezi nevetve Cody, mikor már a vacsora után az asztal leszedésében segítünk.
-El sem hiszem, hogy ezt hangosan kimondtad….-nem túl őszinte a mosolyom. Mindjárt megölöm.
-Jól van már…nem azt mondtam, hogy megmut…-mielőtt kimondaná, hogy meg is tudná mutatni, mert arról az éjszakáról van videó felvételünk is, megcsókolom, aztán jól a szájába harapok.
-Gyerekek, ne civakodjatok…-mondja kuncogva a nagymamája- Hidd el Meg, sok előnye lesz azért a terhesség időszakának is. Ez egy szép korszaka lesz az életednek.
-Igen…viszlát menstruációs görcsök. –viccelem el a dolgot.
-Az nekem sem fog hiányozni. –teszi hozzá halkan Cody.
-Persze, mintha téged eddig is érdekelt volna, hogy megvan…-morgom.
-Az csak egyszer fordult elő és a zuhany alatt csináltuk. Véletlen volt…
-Cody! A francba már azzal a nagy száddal! –most már tényleg elegem van, hogy mindent kimond a nagyszülei előtt. Az én pofám ég helyette is.
Innentől kezdve tök kínosan telik az ottlétünk, mert amúgy is utálom, ha ki van teregetve a szennyesünk, hát még ha az a rokonok, főleg nagyszülők előtt van kiteregetve. Rosszkedvvel megyünk hazafelé, és mivel a hormonjaim rendetlenkednek, érzékenyebb vagyok, és sokkal durcásabb is. Sokáig az egyetlen gyengéd pillanat köztünk az a csók, ami újévkor, éjfélkor csattan el, de az is csak babonából. Cody majd megőrül a helyzettől, és igazából én is elég kívánós vagyok, de nem érdemli meg, hogy vele legyek.
Annyira ellaposodtunk, hogy már nyolckor ágyban vagyunk, és én el is alszom. Érdekes hangokra kelek, és mikor álmosan felpillantok, meglátom, hogy mit néz az uram…
-Cody! Kapcsold ki! Azt hiszed, hogy nem éreztem, hogy simogattál is? –ki akarom kapcsolni, de megfogja a kezemet, és magához szorít.
-De ház ezek csak mi vagyunk. Itt fogantak meg a kicsik, emlékszel? –ha akarnám sem tudnám elfelejteni- Annyira hiányzol…-enyhül a szorítás, és én is megenyhülök. Rápillantok szűk alsójára, kidudorodó merev tagjára és eszembe jut, hogy basszus…én eddig milyen odaadó feleség voltam, napi szinten szeretkeztünk, akár napjában többször is, most meg a két hónap alatt összesen kétszer. Belegondolni is fáj, de csak az utóbbi hétben kezdtem el visszanyerni szexuális étvágyamat, amit dacból elnyomtam.
-A feleséged vagyok…még mindig az a kis dög, akit feleségül vettél, még ha van két kis picurka is a hasamban. –elmosolyodik szavaimra- A terhesség és a gyerekek sem fognak közénk állni, ezt megígérem. Minden olyan lesz , mint volt, és te minden nap megkapod azt, ami neked jár…-megcsókolom- Hozol csokit meg epret? Romantikázunk?
-Már repülök is. –úgy ugrik ki az ágyból és szalad le a konyhába, mintha kilőtték volna. Míg ő lent van, kicsit kihívóbbá varázsolom magam…
-Még szexi vagyok? –kérdezem tőle, mikor visszaér.
-Baby…-csillognak a szemei, látszik, hogy gyereknap van neki. –Hagyjuk a körítést, az epret, a csokit…nekem csak te kellesz…-rögtön az ágyba ugrik, és rám veti magát. Egy vad és szenvedélyes éjszakát töltünk együtt, ami már mindkettőnknek nagyon hiányzott…
Másnap este egy jótékonysági gálára vagyunk hivatalosak, amit Cody csapata szervezett a hátrányos helyzetű gyerekek számára. Rengetegen vannak itt, és sokan jöttek a sajtótól is. Még nem nőtt a hasam, hogy bárki is észrevegye, de azért ügyesen és feltűnés nélkül úgy helyezkedem, hogy takarjam, mikor minket fényképeznek.
-Két dolog jár egész este a fejemben…-súgja Cody.
-És elmondod? –simogatom az arcát. Hogy lehet ilyen helyes?
-Az egyik, hogy mennyire megsimogatnám a pocidat…-mondja nagyon halkan a fülemhez hajolva- a másik…-még közelebb simul- hogy legszívesebben kimennék a kocsihoz, és…
-Oké, értem. –nevetek, de nem sokáig.
-Cody Jonas…-ez az a modell, aki…”Cody egy vadállat az ágyban, sokszor sikítottam, amitől csak még jobban beindult. Rendszeresen karmoltam össze, mert annyira élveztem az együttléteket. Isteni vele a szex, és biztosra veszem, hogy az sem véletlen, hogy egy japán nőt vett feleségül.” Te ribanc…széttéplek! – Te biztosan Megan vagy. –néz aztán rám is- Én Kourtney vagyok, és…azt hiszem, hogy tartozom egy bocsánatkéréssel. Sok gyűlölködő levelet kaptam, hogy koreai vagy, és nem japán…Amúgy a sajtó az egész nyilatkozatot felfújta.
-Ne haragudj, de nem ismerlek, nem is vagyok kíváncsi rád, szóval hagyj minket békén. –mosolygom.
-Én csak köszönni akartam az exemnek…
-Kedves Kourtney, jó, ha kétszer megdugtalak, és akkor lehet, hogy sokat mondok, mert nem is emlékszem szinte rád. Menj tovább, és ne akarj hírverést csinálni egy jótékonysági estén magadnak…-szólal meg Cody is, mire végre tovább megy a csaj.
-Elegem van…-sóhajtom.
-Tudod, hogy ezek a hülye picsák betipegnek a hasonló rendezvényekre. Baby…-meg akarja fogni a kezemet, de inkább előveszem a mobilomat, és nyomogatni kezdem- Gyere…-megfogja a kezemet, rám teríti a kabátomat és kikísér a kocsiig. Beülünk.
-Megyünk? –kérdezem unottan.
-Még nem, csak nem akartam mások előtt beszélgetni. Meg, tudod, hogy…
-Azt tudom, hogy hamarosan akkora leszek, mint egy ház, aztán ott lesz két gyerek, akiket egy napra nem fogok odaadni senkinek, vagyis mindig velünk lesznek. A házasságunknak vége lesz, te először a haverokkal, aztán az ilyen cicababákkal fogsz majd eljárni. –a műszerfalra csapok- Szeretem a gyerekeinket, de nem vagyok még kész arra, hogy fenekestül felforduljon az életem, mert rettegek, és nem akarom elveszíteni a kapcsolatunk szenvedélyességét. Utálom, hogy rejtegetni kell a kicsik létét a világ elől, utálom, hogy mindenki rajtunk csámcsog, és nem bújhatok el egy olyan helyre, ahol senki sem ismer. Nem akarom, hogy unatkozz mellettem, hogy már ne kívánj, vagy…vagy ne szeress…Bulizni akarok, utazni, nevetni…szeretkezni…-most már tudod, amit tudnod kell.
|
| Garfield | 2012. 12. 29. 11:01:47 | #24696 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Én is, de ha még egyszer egy mondatban említed velem azt, hogy luxuskurva, megfogom a nyelvedet, bedugom a kocsi motorjába és gázt adok… - kicsit elborzadok….kora reggel milyen agresszív…
- Meg, én nem… - úgy értettem, nem akartalak megbántani…
- Tudom, de akkor se mondd. – kinyitja a merci hátsó ajtaját, és belök - És most megszerettetem veled az új autót. – bemászik a kocsiba hozzám, és egy óriásit szeretkezünk…Rendben, tetszik az új kis csoda…jó nagy, kényelmes.
A következő napokban megkezdődnek az edzések az utolsó meccsemre, így sajnos otthon kell hagyjam minden nap babymet…Szegénykém még betegebb lett, csúnyán köhög. De már két hete nem szeretkeztünk, tudom, hogy beteg, de múltkor is betegeskedett és most is csak annyi a kifogás, hogy az edzések mellett nem, mert sok lenne nekem. Nah persze…
Ma reggel is bepróbálkoztam, mert tegnap volt a meccs, így már nem lesznek edzések, de nem…készülni kell a hálaadásra, mert jönnek a szülők, meg Nagyiék is…
- Ideje hálát adnunk… - mondja Nagyi mielőtt belefognánk a vacsiba.
- Én hálát szeretnék adni az unokámért. Nem gondoltam volna, hogy ekkora öröm költözhet még a szívünkbe, de tévedtem. – mosolyog Meg apuja.
- Én meg hálás vagyok azért, mert Cody Meget vette el…Hálás vagyok, mert így nem kell nagymamának lennem. – tessék!?
- Anya! – szólok rá anyura. totál részeg.
- És hálás lennék azért is, ha Meg nem köhögné tele a levegőt… - anya bazd meg…Meg felpattan és kimegy a konyhába.
- Köszi, hogy minden családi eseményt tönkre kell tennetek. – kimegyek kicsimmel.
- Annyira elegem van… - bújik hozzám - Tudom, hogy a testvéremék élete tökéletes, tudom, hogy ők minden szabályt betartottak, de ettől még én nem érzem magam rossz embernek. Sajnálom, hogy tavaszig nem lehet gyerekünk, vagy ki tudja akkor mi lesz…Miért kell mindig ezzel piszkálniuk? – kicsim…
- Nem tartottunk be minden szabályt… - jön be sógorom felesége - Csak meg akartam nézni, hogy hogy vagy. Jae akart jönni, de ő mégis csak férfi. – simogatja meg kicsim hátát - A kicsi alszik, csak ilyenkor merem nála hagyni, különben bepánikol, ha sírni kezd. – erre mindhárman elmosolyodunk.
- Hogy értetted, hogy nem tartottatok be minden szabályt? – kérdezi babym.
- Ne áruld el, de…Nagyon szeretjük egymást, és mi nem…nem vártunk az esküvőig, ezért jött ilyen korán a baba. – mondja halkan.
- Ez aranyos. – mosolyodik el kicsim.
Visszamegyünk a családhoz, de a kajálás után gyorsan hazaküldök mindenkit, mert utálom ha a Meget bántják, még ha az anyámról is van szó. Megmondom neki, hogy karácsonyra elég valószínű, hogy meg se hívjuk. Hiába kér bocsánatot kicsimtől…
Miután mindenki elment végre felmehetünk és vehetünk egy forró fürdőt.
- Jobban vagy már? – kérdezem nyakát csókolva.
- Igen, mert te mindig megnyugtatsz… - teljesen neked dőlve élvezi, hogy melleit gyömöszölöm.
- Szeretkezzünk! – mondom nyakát és vállait csókolva, harapdálva. Annyira kívánom…
- Én is valami hasonlóra gondoltam… - fordul felém - kívánlak… - csókol meg, és csókolózás közben bejutunk a szobába. Kicsit feljebb veszem a fűtést, és mire odanézek, a kamera is be van állítva. Ezt már szeretem baby…
Fölé mászok, és hátamba marva húz le magához, hogy csókot lopjon. Aztán nyelvemet kezdi szopogatni, ki be jár szájából, és ettől baromira beindulok. Kicsit játszadozik nyelvemmel, aztán hosszan csókoljuk egymást, teljesen magához ölelve.
Lassan végigcsókolom nyakát, vállát, majd melleiig is eljutok. Imádom ezeket a gömbölyű, formás, finom melleit…nyalogatom, szívogatom, gyömöszölöm…egész este el tudnék játszogatni velük…Hajamba túrva élvezi, de értem ám…Lejjebb haladok csókjaimmal a hasán keresztül lábai közé. Combjaiba marva tolom szét lábait, és nyelvemmel kezdem kényeztetni, amit halk sóhajokkal hálál meg, aztán mikor ujjaimat is használni kezdem, jönnek a nyögések is.
- Ez annyira jó…imádom… - erre muszáj elmosolyodnom és felnéznem rá.
- Én meg téged imádlak… - hintek pár csókot combjaira, aztán folytatom nyelvjátékomat.
Nem is kell sok, hogy hangosan nyögve élvezzen el. Az ágyon eldőlve élvezi, ahogy még kis ideig kényeztetem, aztán fölé magasodva csókolni kezdem nyakát, de ujjaim még mindig benne dolgoznak. Finoman megcsókolom, aztán szemébe nézve nyalogatom le ujjaimat…imádom mikor zavarban van. Melleit is imádom, úgyhogy végig csókolom, nyalom őket…
De nem élvezhetem sokáig tökéletesen gömbölyű idomait, mert fordít a felálláson, és fölém kerülve kényeztetet csókjaival. Rám ülve simít végig felsőtestemen, és érzem, ahogy szinte felfal a szemeivel…lejjebb haladva elér kedvenc játékához…annyira megkínoz, de jó értelemben, hogy mikor végre a szájába veszi, nem kell sok, és a hajába túrva a szájába élvezek…Egy pillanatra észhez térek, de látom, hogy most nem bánja…
Rám mászva csókolózni kezdünk, közben újra keménnyé varázsol, és nem is bírok magammal…hozzá illesztem magam, de Meg jobbnak látja, hogy segítsen, és hátra nyúlva bejáratához illeszti farkamat és beleül…De nem tud elszakadni ajkamtól, és rám dőlve csókol, míg én mozgok benne. De inkább fordítok, és felülre kerülve mozgok tovább, még így sem enged el kicsikém, és lábával átfonja derekamat, nyakamat meg kezeivel, és csak csókol és csókol…imádom a finom száját. Ebben a pózban gyorsabban és mélyebbre tudom lökni magamat. Így hamar, szinte egyszerre megyünk el…Lefekszem mellé, és magamhoz húzva simogatom, csókolgatom…szeretem kényeztetni…mindig újra és újra beleszeretek…
Eltelik néhány hét, de Meg nem javul, sokat köhög, sőt már szédül is és a köhögéstől már hányt is…nagyon aggódom, de nem akar orvoshoz menni. Annyira makacs, hogy az hihetetlen…
- Biztos ne hívjam ki az orvost? – kérdezem az arcát simizve…
- Nem kell. Anyu megígérte, hogy délután átjön, és hoz egy kis gyógyteát a megfázásra, bár ő is nyaggat az orvossal… - sóhajtja - Utálom ezeket az új tüneteket, a hányás meg a gyengeség, a szédülésről nem is beszélve… - ha nem lenne a köhögés…
- Ha nem tudnám, hogy beteg vagy, azt hinném, hogy… - nevetem el magam, aztán egymásra nézünk…talán mégis…?
- Te is tudod, hogy ez lehetetlen. – nevet ő is.
Lemegyek a konyhába, mert mégiscsak ennie kéne valamit. Mikor felmegyek, elmondja, hogy talán mégis van esély arra, hogy terhes, és anyujával hozat egy tesztet, mert a dokija szabadságon van. Én meg nem mehetek, mert a sajtó azonnal cikkezne…pedig hoznék többet is akár…Nem sokkal később anyuja meg is érkezik a teával és a teszttel. Nem is marad, hogy gyorsan megcsinálhassa kicsim a tesztet…
- Cody, én félek… - szorítja meg a kezemet, miután megcsinálja a tesztet - Ha nem vagyok terhes, én…de miért is lennék az, mikor még nincs minden rendben velem? Lehetetlen, hogy ilyen könnyen teherbe essek…És, ha az vagyok, mit csinálunk? Nem biztos, hogy kész vagyok rá, bár annyira szeretném. És és és…ez a mi titkunk marad, nem akarom, hogy bárkinek bármi köze is legyen a babánkhoz. Ő csak a miénk, és… - kicsim…
- Meg, nézz rám. – fogom meg a kezét - Nyugodj meg, minden rendben lesz. Én itt vagyok melletted, ezt együtt csináljuk végig, rendben? – bólint…rendben.
- Azt hiszem itt az idő… - néz az órára - Nézd meg te, én nem bírom… - bújik a nyakamba - Mondd, hogy pozitív, mondd, hogy pozitív…
- Nézzük meg együtt. – puszilom meg, mire megfordul.
- Akkor… - megfordítja és…nem hiszek a szememnek.
- Ez… - nem tudok mit mondani, de érzem, hogy melegség önti el a szívemet.
- Ez lehetetlen, hiszen…oh te jó ég…És, ha hibás a teszt? Ez képtelenség, te is tudod. – édesem…hasára csúsztatom kezeimet… - Mondj valamit… - kéri halkan.
- Kicsim… - nézek a szemébe mosolyogva, mikor felfogom, hogy mi is a helyzet… - babánk lesz…egy picike babánk! – magamhoz ölelve pörgetem meg.
- És ha rossz a teszt? – kérdezi kétségbeesetten.
- Az lehetetlen… - simítom kezemet az arcára.
- De… - csókkal hallgattatom el.
- Nincs de… - ölelem át gyengéden – Elviszlek az orvoshoz.
A dokinál sajnos várnunk kell, mert szabin van Meg orvosa, de próbálom nyugtatgatni. Magamhoz húzva simogatom, másik kezemet meg pocijára csúsztatom, a fülébe suttogom, hogy szeretem és nem lesz baj, csak babánk lesz. Már a gondolat, hogy apa lehetek, boldoggá tesz…csak az kéne, hogy az orvos is megerősítse a tesztet…
Végre behívnak minket, elvégez egy tesztet, megnézi…na ez a rész baromira nem tetszik, de semmi baj Cody, egy orvos nézi meg…aztán jön az ultrahang, míg nem jön a teszt eredménye, de még utána sem mond semmit, csak a monitort lesi. Meg azt a bigyót csuszatolja kicsim pociján…ezt nem hiszem el…
- Doktorúr…mi a helyzet? – sürgetem meg, mire felénk fordítja a monitort.
- Gratulálok – mosolyodik el – babájuk lesz. Itt látható a magzat… - mutatja a doki, bár még csak egy kis pötty látszik belőle, de…istenem…apa leszek. Meg megszorítja a kezemet, és magamhoz térek.
- Köszönöm… - ölelem át – Köszönöm… - mondom már könnyes szemekkel és homlokára hintek egy csókot – Szeretlek…annyira szeretlek… - csókolom meg.
- Én is szeretlek… - ölel át.
- Még egy pár vizsgálatot el kéne végeznünk. – szól közbe a doki elrontva a pillanatot…
- Ne értsen félre, ez nem magáról szól, de a saját orvosommal szeretném jobban megnézetni magam. – mondja kicsim, én meg közben a pociját simizem. Olyan boldog vagyok.
- Megértem. – mosolyog.
Kapunk egy ultrahang fotót, megköszönünk mindent és megyünk haza.
Otthon megbeszéljünk, hogy csak karácsonykor mondjuk el mindenkinek. Én azt akarom, ha mindenkinek ez lenne az ajándék, hogy bővül a család, de Meg vásárolni akar…én meg nem akarom elvenni a kedvét. Bármit megteszek neki amit csak kér…Végig mellette akarok lenni. Nem akarok lemaradni semmiről…mikor először rúg a baba, én a közelben akarok lenni. És ha beindul a szülés, nem utána akarok menni a kórházba…én akarom bevinni…
A következő napokban otthon vagyok kicsimmel, oda kell figyelnem rá, főleg, hogy még beteg picit, de a gyógytea, hatásosnak tűnik. De akkor is lesem minden kívánságát, és mielőtt kimondaná, viszem is neki.
Miután meggyógyult, csak utána megyünk vásárolni, ez volt az egyetlen kikötésem. Akárhova megyünk, mindig leragadok a babaruháknál. De Meg rám szól, hogy egyenlőre semleges színekben gondolkodjak, mert nem tudni milyen nemű a baba, pedig annyira cuki volt az a rózsaszín babaruci…de látok ám pici kosármezt is. Az lett a kedvencem, de azt sem engedi kicsim, hogy megvegyük…
Pár nap múlva mehetünk kicsim orvosához, aki szintén megerősít minket abban, hogy igen, Meg terhes. Aztán elvégzi a szükséges vizsgálatokat.
- Lehet tudni, hogy milyen nemű? – kérdezem lelkesen.
- Cody… - csóválja babym a fejét mosolyogva.
- Sajnos nem. – mosolyog a doki – Majd csak a harmadik hónapban derül ki. – a francba…
Kicsim nagyon izgul a karácsony miatt, próbálom nyugtatni, de sokat idegeskedik. A Nagyi szeretné, ha nála karácsonyozna az egész család, de Meg nem szeretné, mert az ő mamája is eljön, és inkább hozzánk jöjjön mindenki. Utána majd megyünk Nagyihoz…
Szóval karácsony előtt Meg nekiáll sütni meg főzni. Nem örülök neki, én mondtam, hogy rendeljünk valahonnan kaját, vagy hívjuk át Nagyit előbb, de nem, majd ő. Akkor legalább segítek neki…Jól is sül el ez az együtt sütögetés. Nem is tudtam, hogy ez ilyen mókás is tud lenni…Most nem is idegeskedik. Lehet, hogy én meg az ő nyugtatója vagyok…?
Egy valamit nem vettünk még meg. A fát…Mivel nem akarom egyedül hagyni, eljön velem, segít választani, de a többi az én dolgom. Belefaragom a fát a talpba, és díszíteni is elkezdjük. Olyan meghitt ez az egész…és jövőre egyel többen leszünk. Annyira boldog vagyok…Mikor éppen egy díszt tesz fel, hátulról átölelem és a nyakába csókolok.
- Annyira szeretlek…tőled kaptam a legjobb ajándékot. Végre terhes vagy… - simizem a pociját.
Másnap este már mindenki az asztalnál ül és vacsizunk. Meggel sokszor összemosolygunk és talán feltűnően sokat érek hozzá…mármint nem tudok úgy elmenni mellette, hogy ne simogassam meg, hogy ne adjak neki egy puszit. És ha valamit kiejt a száján én pattanok. Segítek leszedni az asztalt is. Most veszem észre, hogy senki nem kezdett el veszekedni…nyugis karácsonyunk lesz a végén!?
Pont viszem ki a tányérokat a konyhába Meg után, és ahogy leteszem, meg is csókolom…Nagyi lép be.
- Valamit nem mondotok el… - állapítja meg mosolyogva ahogy ránk néz.
- Ugyan mit? - kérdezek vissza mosolyogva.
- Én nem tudhatom… - néz ránk, közben Meg kitölti a pezsgőt a poharakba, egybe viszont almalevet önt – Meg te…?
- Gyere Nagyi…ajándékozzunk. - mosolygok és bemegyünk a nappaliba.
Ajándékozunk, mindenki örül mindennek. Meg mindig jó ajándékokat vesz, és mi is jókat kaptunk. A legjobb, amit aputól kaptunk, egy jó kamera. Ennél jobban bele sem trafálhatott volna. Úgyis kezd döglődni a miénk, és szerint szükségünk lesz rá…
Az ajándékok után mindenki elvesz egy pezsgős poharat, de csak néznek, hogy mit ünneplünk…
- Van még egy ajándékunk. – mosolygok, és Meg mögé lépve a hasára simítom a kezeimet.
- Tudtam… - mondja Nagyi – Babát vársz igaz? – kérdezi nagy mosollyal Megtől.
- Igen…babát várunk. – simítja a kezemre a kezét.
- Gratulálunk, ez fantasztikus! – pattan fel sógorom gratulálni, meg is ölelgeti Meget, persze csak finoman. Meg anyuja is gratulál, Nagyiékkal együtt, a többiek kicsit le vannak döbbenve.
- Nem örültök neki? – kérdezi Meg kicsit csalódottan, de mielőtt kezdenék mérges lenni, anyu áll fel, és megöleli Meget.
- Ez nagyszerű hír… - még a pociját is megsimogatja.
Végülis mindenki örül neki, csak hát meg vannak döbbenve. Meget elrabolja a nagyija beszélgetni, velem meg mindenki beszélget. Már azon gondolkoznak, hogy mi legyen a kicsi neve…az én ötleteim le vannak szólva. Mikor Meg visszajön, az ölembe ül, és ő is leszólja a névötleteimet. De jókat nevetünk…tényleg nyugis karácsony…
Lassan elmegy mindenki, aztán Meggel rendet teszünk a konyhába, de nekem valahogy máshol jár az agyam…Magam felé fordítom, és finoman megcsókolom. Nyakára térek át, aztán felültetem a konyhapultra, de hiába vagyok magas…basszus lehetne alacsonyabb ez a pult…
A szobába érve, már csak a fehérneműk vannak rajtunk. Leveszem a melltartóját, és kényeztetni kezdem…mikor hasához érek csókjaimmal, akaratlanul is elmosolyodom…aztán elgondolkodom. Nem szeretkeztünk mióta dokinál voltunk…
- Meg biztos, hogy szabad? Nem lesz baja a babának? – most olyan hülyének érzem magam…
|
| Saya | 2012. 12. 07. 20:37:11 | #24416 |
Karakter: Megan Hoa
A nap hátralévő részében már nem is szólok hozzá, mert úgy is csak veszekednénk, és ahhoz most nincs kedvem. Sőt semmihez sincs kedvem, mert elegem van abból, hogy a sajtó tönkreteszi azt a boldogságot, amennyiért annyit küzdöttünk, Cody meg saját magát azzal, hogy továbbra is aktívan kosarazik…Másnap sem sokat változik a dolog, mert már egyedül ébredek. Találok egy üzenetet tőle, hogy dolgozni ment…nagyszerű…
Semmit nem csinálok egész nap, csak depizek egyedül a szobában. A magányt csak anyu telefonja töri meg, mert felhív, hogy a hírekben bemondták, hogy Cody ma sajtótájékoztatót fog adni. Rögtön odakapcsolok, és várok, hogy mi fog történni. Nézzük csak…
-Egy bejelentéssel jöttem ma. Az elmúlt hetekben szinte csak rajtam és a feleségemen csámcsogott a sajtó, amit őszintén szólva baromira unok már. Szóval az első, hogy tisztázni szeretném, hogy az orvosom engedélyével, a következő meccs az utolsó, amiben aktívan részt vehetek. Így visszavonulok, de továbbra is maradok edző, és szeretettel várom a tehetséges gyerekeket. Ez szerencsére azt jelenti, hogy kevesebbet leszek a sajtó célpontja, amiről jut eszembe…A feleségem, kedves Kourtney, koreai, és a legcsodálatosabb nő a világon! – mosolyog a kamerába – A házunk kibővítéséhez és a szexuális életemhez meg senkinek semmi köze…Kérdésekre nem válaszolok, és köszönöm a figyelmet. – elindul kifelé a teremből, de láthatóan szeretnének tőle még kérdezni pár dolgot. Hallani, hogy valaki azt kérdezi, hogy miattam vonul-e vissza, mire Cody megfogja a kamerát, és…
-Szeretlek baby! – viccesen a kamerába csókol.
Kikapcsolom a tévét és agyalni kezdek, de tudom, hogy ennek így kellett lennie, és nem csak miattam, hanem miatta is. Tudom, hogy mekkora álma volt a csapatban játszania, de neki élnie kell. Annyit nem érne az egész, hogy baja essen. Sosem felejtem el azt a szeretkezésünket, mikor hirtelen rosszul lett. Akkor megfogadtam, hogy vigyázni fogok rá.
Nem kell sokat várnom arra, hogy Cody hazaérjen. Az én szívem közben megenyhült, ezért úgy köszöntöm, ahogyan azt a legjobban szereti. Gyors ajtócsukás után nekidöntöm, és szenvedélyes, hosszú csókkal köszöntöm a hazatérő apucimat.
-Szeretem az ilyen köszönéseket… - mosolyogva húz magához.
-Benne voltál a sporthírekben. – végig simítok a mellkasán.
-Értem…szóval begyűjtötted a csókot, amit küldtem. – a nyakamba csókol – Hogy vagy? – kérdezi mosolyogva
-Sokkal jobban. – szinte már el is felejtettem, hogy beteg vagyok, bár tény is való, hogy köhögök még és a hátam is fáj.
Elindulunk felfelé a hálószobába, hogy én is tartsak neki egy kis edzést, de mivel meghallja, hogy még mindig köhögök, úgy dönt, hogy kicsit megmasszírozgatja a hátamat. Leveszi a felsőmet, és miután fölém térdel, először a nyakamba csókol. Finoman, puhán…épp úgy, mint a masszázs végén a hátamra adott csókok. Annyira kis aranyos, még fürdővizet is enged, hogy felmelegedjek, de szeretném, ha ő melegítene fel. Kívánom…
-Nem maradsz? – kérdezem meztelenül, mikor menne ki. Te is akarod, és én engedem, nem kell menned…még nem…
-Ha szeretnéd… - feleli mosolyogva, és végül együtt ülünk be a kádba. Lágyan cirógat, simogat mindenhol. Mivel az ölében ülök, érzem, ahogy fenekemhez nyomódik éledező tagja.
-Mennyire vagy jól? – kérdezi a fülemet rágcsálva.
-Mit szeretnél? – megfordulok, és úgy ülök az ölébe. Olyan szexi vizesen…meztelenül…
-Azt hiszem, a gondolataimban olvasol… - a fenekembe markolva közelebb húz – Biztos, hogy…? – biztos. Megcsókolom, hogy ő is biztos legyen benne. Akarom. Most!
A hálószobába érve az ágyra fektet. Kiéhezett pillantásától libabőrös leszek, és az édes borzongás közepette még egy édes csókot is kapok. Végig csókolja nyakamat, a melleimet, és combjaimat is. Vállaiba marva sürgetem meg egy kicsit, így végre nyelvével kezd el kényeztetni. Mikor ujjait is használni kezdi, leállítom, és teszek róla egy csók alatt, hogy felülre kerüljek. Harapdálom, csókolgatom testét…egyszerűen imádom! Persze nyalókámról sem feledkezem meg. Először kézbe veszem a dolgokat, majd a számba. Mackóka oldalra simítja a hajamat, hogy jobban lásson, én meg kicsit megrágcsálom merev tagját, hogy jobban felizgassam, de persze nagyon vigyázok rá…még szükségem van rá…Ki-be csúsztatom a számba, de nem kell sokat dolgoznom rajta, hogy kőkemény legyen. Jól van…akkor…itt az ideje lovagolnom egyet…mackóka, ma este is csak a tiéd vagyok…
Reggel arra ébredek, hogy Cody a hátamat simogatja.
-Jó reggelt… - csókkal köszöntöm őt.
-Jó reggelt baby. – kisimítja kócos tincseimet az arcomból – Gyönyörű vagy… - mosolyogva végig simít a számon ujjaival. Még egy puszit adok neki, és kelnék is fel. –Hova akarsz menni? –visszahúz.
-Mutatni akarok valamit. – mondom felülve.
-Oké…vedd el magad elől a takarót… - mondja a nyakamba csókolva.
-Gyere már… - most valami mást akarok mutatni. Alig várom, hogy lássa.
Gyorsan köntösbe bújunk, és már húzom is ki a garázsba. Ó meleg van itt is, de nem azért jöttünk le, hogy itt folytassuk a tegnap estét…az új szerelmemet akarom neki megmutatni.
-Tegnap megérkezett az új kocsim. – mutatom neki mosolyogva.
-Látom… - sóhajt egyet.
-Meg se nézed belülről? – benéz, én meg beülök – Nem tetszik?
-De…szép meg minden….
-Csak? – kiszállok.
-Csak féltelek…ez nagyobb, mint a másik, és sokkal, de sokkal drágább…Nem akarom, hogy egy luxuskurvának tartsanak. – én meg azt, hogy ezt újra kimondd…
-Nem te mondtad, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy miket írnak az újságban?
-De, de ha rólad cikkeznek szarságokat, az más… -átölel - akkor szétszedek mindenkit… - dörmögi a nyakamba – Szeretlek baby…
-Én is, de ha még egyszer egy mondatban említed velem azt, hogy luxuskurva, megfogom a nyelvedet, bedugom a kocsi motorjába és gázt adok…-mosolygom.
-Meg, én nem…
-Tudom, de akkor se mondd. –kinyitom a kocsi hátsó ajtaját, és mielőtt reagálhatna, belököm- És most megszerettetem veled az új autót. –bemászom hozzá. Ebben az új kocsiban hátul baromi sok hely van, sokkal kényelmesebben szeretkezhetünk…
A következő két hétben romlik az állapotom, egyre többet köhögök. Ez nem is csoda, amilyen idő van. Mostanában állandóan esik a hó. Mivel ilyen ramatyul vagyok, nem is igazán járok el itthonról, nem úgy, mint Cody, akinek vannak kötelezettségei. Szerencsére a felkészülő edzéseknek vége, és tegnap végre letudta az utolsó meccset is baj nélkül. Nehezen bírta ő is az elmúlt időszakot, mert az edzések mellett nem voltam hajlandó vele szeretkezni mondván, hogy túl sok lenne a szívének. Ma reggel ugyan bepróbálkozott, de ma hálaadás van, jönnek a szülők, a testvéremék, Cody nagymamája és nagypapája, szóval nem érek rá. Így is alig készülök el estig, mert vacsorára jönnek.
-Ideje hálát adnunk…-mondja Cody nagymamája. Apámnak nem tetszenek ezek az amerikai ünnepek, de azért ő kezdi.
-Én hálát szeretnék adni az unokámért. Nem gondoltam volna, hogy ekkora öröm költözhet még a szívünkbe, de tévedtem. –mosolyogja.
-Én meg hálás vagyok azért, mert Cody Meget vette el…-szól közben Cody kissé spicces anyja. Nem szokott ő ilyen kedves lenni, főleg nem, ha még iszik is, és ma sokat ivott. –Hálás vagyok, mert így nem kell nagymamának lennem. –nevet.
-Anya! –szól rá Cody, de hiába.
-És hálás lennék azért is, ha Meg nem köhögné tele a levegőt…-ez aztán kurva vicces. Lehet, hogy túlérzékeny vagyok, de a belemet is kidolgoztam ma, és ezért, hogy ezt kapjam. Felállok az asztaltól, és elindulok a konyhába.
-Köszi, hogy minden családi eseményt tönkre kell tennetek. –morogja Cody és kijön velem.
-Annyira elegem van…-sóhajtok, majd mackókámhoz bújok- Tudom, hogy a testvéremék élete tökéletes, tudom, hogy ők minden szabályt betartottak, de ettől még én nem érzem magam rossz embernek. Sajnálom, hogy tavaszig nem lehet gyerekünk, vagy ki tudja akkor mi lesz…Miért kell mindig ezzel piszkálniuk? –teljesen ölelésébe bújok.
-Nem tartottunk be minden szabályt…-jön be pironkodva testvérem felesége- Csak meg akartam nézni, hogy hogy vagy. Jae akart jönni, de ő mégis csak férfi. –mosolyog, és megértően megsimogatja a hátamat- A kicsi alszik, csak ilyenkor merem nála hagyni, különben bepánikol, ha sírni kezd. –nevet, mire mi is elmosolyodunk.
-Hogy értetted, hogy nem tartottatok be minden szabályt? –kíváncsiskodom.
-Ne áruld el, de…-közelebb jön, és csak halkan mondja- Nagyon szeretjük egymást, és mi nem…nem vártunk az esküvőig, ezért jött ilyen korán a baba. –ohh…
-Ez aranyos. –elmosolyodom. Eggyel kevésbé érzem magam rosszul, bár tudom, hogy apám nem néz jó szemmel, hogy más férfiak is voltak már az életemben, és azt sem, hogy Cody női a sajtóban is felbukkannak, mint legutóbb.
A kínos estének gyorsan véget vet Cody. Az anyjának még azt is megemlíti, hogy nem biztos, hogy karácsonyra is meghívja őt, de két pohár kávé és egy bocsánatkérés után úgy érzem, hogy valóban megbánta azt, amit mondott. Igazán csak az esti fürdés tud megnyugtatni...
-Jobban vagy már? –kérdezi a nyakamat csókolgatva.
-Igen, mert te mindig megnyugtatsz…-mellkasának dőlve élvezem, hogy kebleimet gyömöszöli.
-Szeretkezzünk! –most már nem csak csókolja, hanem harapdálja is a nyakamat, vállaimat.
-Én is valami hasonlóra gondoltam…-megfordulok- kívánlak…-csókolózva jutunk el a szobáig, és míg Cody a fűtést állítja melegebbre, addig én a kamerát állítom be. Tetszik neki az ötlet, szereti az ilyen fajta emlékeket.
Az ágyra fekve várom őt, hátába marva húzom le magamhoz, mikor fölém magasodik. Imádom, ahogy csókol, de a szenvedélybe játékosságot is viszek. Úgy szopogatom mosolyogva a nyelvét, mintha valami egészen más lenne a számba…A rövidke játék után ismét elveszünk egymás szájába, hosszú perceken keresztül vívjuk csókcsatánkat. Nem csak karjaimmal ölelem, hanem a lábammal is, hogy minél közelebb érezzem magamhoz őt.
Csókjaival először nyakamra, majd vállaimra tér át. Lassan tér csak át melleimre, és bár ő nyalogató, szívogató munkája közben csak a gömbölyded formákra figyel, és odaadóan gyömöszöli is őket, én végig őt nézem. Ujjaim lágyan csúsznak hajába, sóhajaim közepette élvezem a bizsergető érzést, amit mellbimbóm izgatása vált ki belőlem. Apró csókokkal borítja be testemet, míg le nem ér lábaim közé. Combjaimba marva tolja szét őket és kezd bele az intenzív nyalogatásba. Egyre sűrűbben sóhajtozom, és mikor ujjait is használni kezdi már nyögni is. Egyik kezemmel vállát karmolászom, másikkal támaszkodom, hogy lássam őt.
-Ez annyira jó…imádom…-nyögöm, mire egy pillanatra mosolyogva felnéz rám.
-Én meg téged imádlak…-belső combjaimra hint pár csókot, majd folytatja eddigi foglalatosságát. Nem akarom ellökni, szükségem van arra, hogy befejezze…Egy hangosabb nyögés alatt el is élvezek, elterülök az ágyon, és aztán csak hangosan szuszogok. Meg-megrándul a testem, mert Cody orgazmusom rásegítésére még folytatja kis ideig a kényeztetést, aztán újra fölém kerül, és nyakamat kezdi szívni, míg ujjai lassú mozgást végeznek még bennem. Megcsókol, aztán szemembe nézve nyalogatja le ujjait. Legszívesebben rászólnék, hogy ne csináld ezt, zavarban vagyok, de nem teszem, és kárpótlásul még a melleimet is végig nyalogatja.
Ideje átvennem az irányítást, fölé kerülve kezdem csókolgatni, de nem csak a száját, egész testét. Csípőjére ülve simogatom végig felsőtestét. Imádom megcsodálni, hogy mennyire tökéletes. Lejjebb haladva hamar elérek játékszeremig. Először golyóit táncoltatom körbe nyelvemmel, kínzom őt, ujjaimmal cirógatom merevedő tagját. Hosszan szívom meg centiről centire egyre feljebb haladva, aztán a csúcson megállva nyalogatom kis ideig. Mikor számba csúsztatom, felmordul. Próbálom elnyújtani a dolgot, de Cody annyira fel van pörögve, hogy nem sikerül. Hajamba markolva élvez a számba, mert ez egy ilyen nap és kivételesen szabad neki. Most bármit megtennék érte…Annyira szeretem…
Újra csókolózni kezdünk, közben simogatva izgatom őt. Talán pont ezért is, de mackóka nem vár tovább, és bejáratomhoz igazítja magát. Hátra nyúlva segítek neki, és végül beleülök. Lovagolni kezdek, de annyira csókolós kedvünkben vagyunk ma, hogy inkább rádőlök Codyra, és csókolni kezdem, míg ő mozog helyettem is tovább. Persze neki is kényelmesebb, mikor felülre kerül, de akkor sem engedek neki a csókokból. Nyakát átfonva tartom lent magamnál, miközben keményen és mélyen mozog bennem. Az orgazmus szinte egyszerre ér el minket, egy pillanatra még a külvilág is megszűnik körülöttem, csak mackó lassuló mozgását érzem. Rögtön magához húz, mikor leheveredik mellém, simogat, puszilgat…
Pár hét múlva még mindig köhögök. Eljutottam odáig, hogy a sok köhögés miatt már hányok is, ezért Cody már nagyon aggódik, főleg, mikor az ágyból sem tudok felkelni, mert úgy szédülök.
-Biztos ne hívjam ki az orvost? –kérdezi arcomat simogatva az ágyon ülve.
-Nem kell. Anyu megígérte, hogy délután átjön, és hoz egy kis gyógyteát a megfázásra, bár ő is nyaggat az orvossal…-sóhajtok- Utálom ezeket az új tüneteket, a hányás meg a gyengeség, a szédülésről nem is beszélve…
-Ha nem tudnám, hogy beteg vagy, azt hinném, hogy…-nevet Cody, de aztán egymásra nézünk.
-Te is tudod, hogy ez lehetetlen. –nevetek én is, de elgondolkodom. Azt hiszem két hete szeretkeztünk Codyval és nem sokkal azután kezdtem el rosszul lenni. Nem szedek semmit, nem védekezünk. Mikor Cody a konyhában ügyködik valamin, felhívom a nőgyógyászomat, hogy időpontot kérjek, de mint kiderül, szabadságon van. Máshoz nem szívesen mennék, de talán egy sima labort más is el tud végezni, és ha kiderül, hogy tényleg terhes vagyok, ráérek elmenni a többi vizsgálatra, ha visszajött az orvosom a szabadságról. Nem tudok várni, tudnom kell. Elmondom Codynak is, hogy mi a helyzet, aztán el akarom küldeni a patikába egy tesztért, de ha ez kiszivárog, megint ránk száll a sajtó, így anyunak telefonálok, hogy hozzon egy tesztet. Megígértetem vele, hogy erről még apunak sem szólhat, és mivel nagyon megértő, magunkra hagy minket, hogy megcsinálhassam a tesztet.
-Cody, én félek…-szorongatom a kezét a tesztre várva, miután megcsinálom- Ha nem vagyok terhes, én…de miért is lennék az, mikor még nincs minden rendben velem? Lehetetlen, hogy ilyen könnyen teherbe essek…És, ha az vagyok, mit csinálunk? Nem biztos, hogy kész vagyok rá, bár annyira szeretném. És és és…ez a mi titkunk marad, nem akarom, hogy bárkinek bármi köze is legyen a babánkhoz. Ő csak a miénk, és…
-Meg, nézz rám. –megfogja a kezemet- Nyugodj meg, minden rendben lesz. Én itt vagyok melletted, ezt együtt csináljuk végig, rendben? –bólintok megnyugtató szavaira.
-Azt hiszem itt az idő…-ránézek az órára, aztán a szekrényen lévő tesztre- Nézd meg te, én nem bírom…-Cody nyakába csimpaszkodom- Mondd, hogy pozitív, mondd, hogy pozitív…
-Nézzük meg együtt. –megpuszil, aztán megfordulok.
-Akkor…-magunk felé fordítom a tesztet és…
-Ez…-Cody szemei tágra nyílnak.
-Ez lehetetlen, hiszen…oh te jó ég…-remegnek a lábaim, de aztán üdv a realitás talaján- És, ha hibás a teszt? Ez képtelenség, te is tudod. –mindjárt hiszti rohamok kapok, hogy nem volt annyi eszem, hogy több tesztet hozassak, de közben Cody már remegő kezeit hasamra csúsztatja. Furcsa, szorító érzést érzek a mellkasomban, boldog vagyok, bizonytalan, és félek is. –Mondj valamit…-kérem halkan. Terhes vagyok? Tényleg?
|
| Garfield | 2012. 11. 28. 20:39:19 | #24351 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Haragszom is, meg nem is…Nem esett jól, hogy idegeneknek kitálaltad a magánéletünket. A szerelmünk az én szememben szent, és senki másra nem tartozik. Ezért utálom a sajtót is, mert szerintem nem kirakatba való egy ilyen szép érzés, mert ha bazári majmot csinálunk az érzelmeinkből, elveszik a titokzatossága, ami addig csak a miénk volt. Azt hittem, hogy te is így érzel… - sóhajt.
- Tudod, hogy igen, mert nekem csak te számítasz. – közelebb húzom magamhoz - De néha előjön belőlem a büszke férj, mert büszke vagyok rá, hogy az enyém vagy, és nem is gondolkodom, csak beszélek és beszélek…Nem mondtam olyan sok mindent, de ha te mégis így érzed, kérlek, bocsáss meg… - homlokomat a homlokához támasztom.
- Cody… - megfogja az arcomat, a szemembe néz, majd az asztalra - Lépjünk túl ezen, de ígérd meg, hogy a szerelmünk csak a miénk marad.
- Megígérem. – mosolyodom el, aztán finoman megcsókolom. Ez hiányzott reggel…hogy megcsókolhassam, hogy magamhoz öleljem…
Elkezdek a poharakba tölteni egy kis pezsgőt, de csobbanást hallok meg. Meglepetten fordulok meg…nem hiszem el…tényleg beteg akar lenni!?
- Valami baj van? – hát nem is tudom kicsim…
- Meg…nagyon hideg van, és oké, hogy a medencének van fűtése, de hát…
Kimászik a medencéből, és máris ráterítem a zakómat. Nagyon szexi és izgató, de nem akarom, hogy megfázzon. Bemegyünk, beizzítom a kandallót, mert az gyorsan felmelegíti az egész házat, aztán megyünk zuhanyozni. A meleg víz meg babymet fogja felmelegíteni…
Leülünk tv-zni egy bögre forró csokival, de igazából én szeretném felforrósítani a hangulatot. Annyira szexi volt a medencénél, hogy muszáj…nem bírok magammal. Fölé támaszkodom, széthúzom köntösét, és lágyan csókolgatni kezdem…imádom a finom puha bőrét, és…hmm…eddig úgy tudtam, hogy ő is szereti ha csókolgatom, de…most komolyan a tv-t nézi!?
- Meg…Nem akarod? – akkor inkább mondd azt, mert ez így elég lelombozó…
- De igen, de… - de mi? miért ülsz fel, és miért kell nekem is a tv-t néznem? - Te jó ég… - ezek a mi számaink?
- Ezt…ezt én nem hiszem el… - nyertünk a lottón!? nyertünk a lottón!!! Egymásra nézünk, és egyszerre nevetünk fel.
Másnap rögtön elkezdjük tervezgetni, hogy mire költjük a pénzt. Kibővítjük a házat…kell egy külön rész, ahol a vendégek nyugodtan lehetnek külön fürdővel meg minden…Igazából ez egy nagyon hasznos, mert engem nem igazán érdekel ha vendégeink vannak, és nem szeretem, ha meg csendben van szeretkezés közben…A következő, a gyerekszobák. Kell három, mert ahogy álmodtam régen, három gyerekünk lesz. Egy már van, így csak kettőt építettünk a házhoz.
Anyuéknak és Meg szüleinek is elújságoljuk, hogy nyertünk a lottón, igaz, két telitalálatos szelvény lett, így az össze felét kapjuk meg, de ez is baromi sok pénz…Szóval elkezdünk építkezni, és őszre kész is lesz minden. Meg meg kitalálja, hogy neki új kocsi kell…nem az árával van bajom, mert most van rá pénz, és tőle aztán nem sajnálom, de hogy egy a mostaninál nagyobb kocsit vegyen…na nem…
Ja és még valami…Megre nagyon vigyázok most már. Nem akarok több őrült rajongót, aki megpróbálja…szóval…hát megölni. A gondolattól is futkos a hideg a hátamon. Így csúcsszuper biztonsági rendszert köttetek be, plusz még a dolgozó szobából fog nyílni egy pánikszoba. Ha szükségét érzi, oda elbújhat majd…
Egyik reggel Meg elmegy reggeliért, én viszont elmegyek a patikába mikor sikerül feltápászkodnom, mert este babym köhögött…veszek neki valami gyógyszert, mert nem akarom, hogy beteg legyen…Hagyok neki egy üzenetet, hogy hova mentem.
Mikor hazaérek, azt látom, hogy Meg tisztára nekivetkőzve ül a kanapén…basszus még betegebb akar lenni?
- Szia…Miért vetkőztél így le? – ülök mellé.
- Nem vagyok levetkőzve és most nem érek rá. Tessék… - mi ez? minek ad ide egy újságot? - Ma is azzal van tele az összes rohadt sport oldal, hogy a következő meccsen is játszol a lesérült játékos helyén, meg, hogy meddő vagyok, jah és facebookon van egy „Cody volt barátnői” csoport… - csapja le idegesen a laptopot.
- Baby, mondtam, hogy ne törődj a sajtóval… - nyakát kezdem el csókolgatni, hogy megnyugodjon.
- Ne törődjek? Ma az újságosnál is összefutottam egy csajjal, akit megdugtál, hát nem érted, hogy az arcomba másznak ezek a dolgok? Megtettek téged egy szex szimbólumnak, és azóta csak azzal van mindenki elfoglalva, hogy mi a kedvenc pózod, vagy kivel csinálod…Főleg, hogy betörtek ahhoz a pszichológushoz, akinek mindent kidumáltál. Most azt hiszik, hogy szex függő vagy, és ezért mindenki veled akar lefeküdni, miközben azt hiszik, hogy egy meddő japán gésa vagyok. Érted? Japááán… - ne legyél mérges baby…apuci megnyugtat…
- Ez nagyon izgalmas… - combját kezdem simogatni, és lejjebb hajolva csókolgatni.
- Te nem is figyelsz… - löki el a fejemet…bakker…
- Te meg eltöröd a nyakamat. – kezdek köhécselni.
- Vagy megoldod ezt a helyzetet, ami körülöttünk van, vagy én oldom meg, de abból botrány lesz! Lemondod szépen a meccseket, az orvos is megmondta, hogy a pár percnyi beállás sem tesz jót, nem fogsz sajtótájékoztatókat adni, nem adod a képedet címlapokhoz, és…és felkészülsz arra, hogy ha fél év múlva végre velem is minden rendben lesz, teherbe ejtesz. Kezdj el felnőttként élni! - feláll - Holnap meg hozzák az új kocsimat. – mosolyog rám - Szeretlek! – ad egy puszit, és felmegy…
Döbbenten ülök és nézek utána, aztán a laptopon elkezdem nézegetni, amikről Meg beszélt. Az újságban is elolvasom a cikket…Elhúzom a számat. Engem nem érdekelnek ezek a dolgok, de Meget igen…és nekem sem tetszik, hogy azt írják róla, hogy japán. Rendben…megteszem amit kér.
Egész nap nem szól hozzám…mintha itt sem lennék. Az összeveszésnek ezt a szakaszát utálom a legjobban.
Másnap reggel előbb kelek, és miután elkészültem, írok neki egy kis üzenetet, hogy dolgozni mentem, de későn jövök, meg remélem jobban van már. Betakargatom, adok a homlokára egy puszit és megyek is.
Még tegnap Meg kirohanása után felhívtam az edzőmet, hogy bejelentésem van, szóval sajtótájékoztató lesz. Megbeszéltem vele mindent, és egyetértett azzal, hogy az egészségem minden előtt áll, így engedélyezte a bejelentést, amitől nekem nem lesz bajom a csapatnál.
Megtartom a délelőtti edzést, aztán átöltözöm…inget kapok magamra, mégis nagy bejelentés lesz…Ahhoz képest, hogy tegnap szóltam az edzőnek, rengetegen vannak fényképezővel, kamerákkal meg mikrofonokkal…még az egyik spotcsatornánk élőben is leadnak majd. Na azért ez egy kicsit ijesztő nekem…
Mielőtt én beszélnék, az edzőm mond néhány dolgot az elmúlt és a jövőbeli meccsekről, de most már én jövök. A mikrofon elé lépek, átfut az agyamon, hogy mégsem akarom ezt, de…nagyot sóhajtok és felnézek.
- Egy bejelentéssel jöttem ma. – nézek körbe a teremben – Az elmúlt hetekben szinte csak rajtam és a feleségemen csámcsogott a sajtó, amit őszintén szólva baromira unok már. Szóval az első, hogy tisztázni szeretném, hogy az orvosom engedélyével, a következő meccs az utolsó, amiben aktívan részt vehetek. Így visszavonulok, de továbbra is maradok edző, és szeretettel várom a tehetséges gyerekeket. Ez szerencsére azt jelenti, hogy kevesebbet leszek a sajtó célpontja, amiről jut eszembe…A feleségem, kedves Kourtney, koreai, és a legcsodálatosabb nő a világon! – mosolygok bele a kamerába – A házunk kibővítéséhez és a szexuális életemhez meg senkinek semmi köze…Kérdésekre nem válaszolok, és köszönöm a figyelmet. – lépek el a mikrofontól.
Bombáznak a kérdésekkel, de a csapattársaim lelkesen törik nekem az utat, egy kamerás mégis befurakszik elém, és jön a kérdés, hogy a feleségem miatt vonulok e vissza. Erre elmosolyodom, két kézzel megfogom a kaerát…
- Szeretlek baby! – kiabálom a kamerába és egy csókot is nyomok a kamerára.
A csapattal ugyan nem volt megbeszélve ez az egész, de mikor elmondom nekik, hogy mit mondott a doki, teljesen megértik, bár sajnálják, hogy így alakult. Az edző megtesz helyettesének, szóval én is részt fogok venni a meccseken, de csak mint edző. Ez azért jó, mert nem kell kimaradnom a csapat életéből és az edzéseken szívhatom a vérüket…
Mikor hazaérek Meg jön elém, és az ajtónak nyomva csókol meg szenvedélyesen. Alig kapok levegőt a csók végére…
- Szeretem az ilyen köszönéseket… - mondom mosolyogva és magamhoz húzom.
- Benne voltál a sporthírekben. – simít végig a mellkasomon.
- Értem…szóval begyűjtötted a csókot amit küldtem. – csókolok a nyakába – Hogy vagy? – kérdezem mosolyogva.
- Sokkal jobban. – édes csókot kapok.
Felmegyünk a hálóba, de út közben köhög…nem jó ez…Egy masszázs biztos jól esne neki. Leveszem a felsőjét, és a hasára fektetetem az ágyon. Fölé térdelek a masszázsolajjal a kezemben, félresimítom a haját, és lágyan belecsókolok a nyakába, aztán nekikezdek a masszírozni.
Imádom a puha, selymes bőrét, és a halk, visszafojtott nyögéseit. Őszintén szólva egyre jobban kezdek beindulni, de tudom, hogy beteg, és biztos nem szeretne most lovagolni egyet, úgyhogy a hátát végigcsókolva fejezem be, mielőtt még sátor lenne a gatyámból, és megyek a fürdőbe vizet engedni neki.
- Nem maradsz? – kérdezi teljesen meztelenül, mikor mennék ki.
- Ha szeretnéd… - mosolyodom el, és együtt ülünk be a kádba.
Minden porcikáját végig simogatom, mondván megfürdetem, de igazából csak magammal cseszek ki, mert érzem, hogy kezdek keményedni…
- Mennyire vagy jól? – kérdezem a fülét rágcsálva.
- Mit szeretnél? – fordul felém, és az ölembe ül.
- Azt hiszem a gondolataimban olvasol… - markolok a fenekébe, és közelebb húzom magamhoz – Biztos, hogy…? – csókkal szakít félbe.
Bemegyünk a szobába, és az ágyra fektetem. Alsó ajkamba harapva nézik végig rajta, aztán lehajolva hozzá csókolom meg lágyan. Finoman csókolom végig nyakát, aztán melleit is célba veszem, miközben gyömöszölöm. Lassan elindulok lefelé csókjaimmal. Mikor alhasánál tartok, felnézek a szemébe, és mosolyogva csókolgatni kezdem belső combját. Már teljesen szétmarta a vállamat…oké, oké…a lényegre térek. Nyelvemmel kezdem izgatni…alig érek csak hozzá az ujjaimmal, már tolja is el a fejemet. Miközben fordít a felálláson, szenvedélyesen csókol meg. Érzékien harapdálni kezd…minden apró harapás helyére gyengéd csókot is kapok. Ráz a hideg, de jó értelemben…Végre elér kedvenc játékához. Először csak a kezét mozgatja rajta, aztán a szájába veszi. Oldalra simítom a a haját, hogy lássam, mire finoman végig rágcsálja farkamat…meg is rándulok. Ezt sose csinálta még. Aztán mosolyogva néz rám, közben ki-be járok szájában. De mielőtt elmennék, felemelem a buksiját, az ölembe mászik, és lassan magába fogad.
Reggel előbb ébredek…ugyan úgy, mint ahogy este elaludtunk. Kicsim buksija a mellkasomon és a derekamat öleli. Elmosolyodom és simogatni kezdem a hátát. Nem akarom felkelteni, de mégis sikerül…ne haragudj baby…
- Jó reggelt… - a mellkasomra simítja a kezét, és kapok egy finom csókot.
- Jó reggelt baby. – kisimítok egy kósza tincset az arcából – Gyönyörű vagy… - mosolyodom el, és végig húzom ajkán az ujjamat. A világ legmázlistább pasijának érzem magam…Kapok még egy puszit, és kelne is fel…ne már… - Hova akarsz menni? – húzom vissza.
- Mutatni akarok valamit. – mondja felülve.
- Oké…vedd el magad elől a takarót… - csókolok a nyakába.
- Gyere már… - jól van…
Belebújunk a köntösökbe és megfogja a kezemet, úgy húz maga után…le a lépcső…át a nappalin…egész a…garázsig? Mit akar a…ohh…már értem.
- Tegnap megérkezett az új kocsim. – mutatja mosolyogva és izgatottan.
- Látom… - mondom sóhajtva.
- Meg se nézed belülről? – nem akarom elvenni a kedvét, ezért behajolok az ablakon, hogy meglessem, míg ő már a volán mögé csüccsen – Nem tetszik?
- De…szép meg minden….
- Csak? – száll ki.
- Csak féltelek…ez nagyobb mint a másik, és sokkal de sokkal drágább…Nem akarom, hogy egy luxuskurvának tartsanak. – mondom elhúzva a számat.
- Nem te mondtad, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy miket írnak az újságban? – kérdezi elém sétálva.
- De, de ha rólad cikkeznek szarságokat, az más… - átölelem - akkor szétszedek mindenkit… - dörmögöm a nyakába – Szeretlek baby…
|
| Saya | 2012. 10. 07. 22:00:38 | #23675 |
Karakter: Megan Hoa
-Nem tudom mi a baj, én mindig viselkedek… - mosolyogva lép közelebb és egy hosszan, szenvedélyesen csókol meg. Utálom, hogy mindig a karjaiba olvadok, de szerencsére csengetnek. Épp időben…
-Cody… - muszáj eltolnom magamtól, mert nem hagyja abba a csókolásomat – Nyisd ki léci az ajtót. – még egy puszit lop magának, aztán megy ajtót nyitni.
A doktornővel folytatott beszélgetés alatt végig feszengek, sőt már azóta, mióta belépett az ajtón. Nem felejthetjük el, hogy koreai vagyok, a véremben van, hogy ez a téma tabu. Mindenre igyekszem röviden és sablonosan válaszolni, de mikor a pszichológus szeretne bővebben hallani róla, és Cody kezd mesélni…
-Igen, egy táborban ismerkedtünk meg, Meg 18, én 14 voltam…lényeg a lényeg, hogy ott vesztettük egymással a szüzességünket. Aztán pár év múlva a közeli parkban újra találkoztunk, de eleinte nem emlékeztünk egymásra. Teltek a napok, sokszor összebalhéztunk, pedig akkor még nem is jártunk, de…hát együtt töltöttünk egy éjszakát, ha érti, mire gondolok… - elmosolyodik – és azóta együtt vagyunk. – Cody bakker…fogd be!
-Szóval mindkét esetben a szex hozta össze magukat. – nem Cody, most én válaszolok.
-Mondhatjuk. – összefonom az ujjainkat. Maradjunk ennyiben.
-Azért tisztázzuk, hogy nem csak a testébe vagyok szerelmes… - szól közbe Cody.
-Ez úgy hangzik, hogy az esetek többségében ön szokta kezdeményezni az együttlétüket. – oh ne…
-Hát ez sem az én hibám…Nézzen rá, Egyszerűen gyönyörű… - mosolyogja.
-Tehát ha lát a feleségén egy kihívó ruhát, azonnal beindul a fantáziája…
-Nem kell kihívó ruha, pontosan tudom, mi van alatta, és ez nekem éppen elég. – fogd már be!
-Tehát mióta 14 évesen először létesített szexuális együttlétet, mindig levetkőztette a nőket a szemével és az ágyába csábította…Ez most is így van?
-Nem! Biztosra veszem, hogy a feleségemen kívül más nőre fel sem állna…nekem ő a tökéletes nő! –ez mondjuk aranyos tőle. Mondjuk, ha nem így lenne, felszegelném a farkát a falra, mint egy vadászzsákmányt, és akkor még nem vagyok agresszív…
-Hányszor voltak együtt az elmúlt héten? – ne-ne-ne!
-Muszáj a múlthét? Nem vehetnénk csak egy átlagot? – kérdezem, mert tudom, hogy mi lesz ebből…Volt olyan napunk is, amikor szó szerint egész nap csak szeretkeztünk…
-Mi történt, hogy nem akar róla beszélni?
-Csak szabin voltunk… - mondja maci mosolyogva. Ez tényleg mosolyognivaló…
-És ez azt jelenti, hogy az átlagosnál többet voltak együtt? – bólintok, és rögtön megszorítom Cody kezét, hogy kussoljon- Mondhatjuk, hogy dupla annyiszor?
-Ez jó… - neveti el magát mackó – Hát vagy háromszor annyiszor…
-Akkor egy átlagos hetet nézzünk… - szerintem meg ne…
-Én nem szeretnék erről beszélni…nagyon jól megvagyunk, szeretjük egymást, ha problémánk van, megbeszéljük… - mondom, de Cody kijátszik és nyolcat mutat. Köszi szépen…Persze, áruld csak el, hogy naponta szeretkezünk. Még jó, hogy nem meséli el, hogy az egy szeretkezés nála azt is takarhatja, hogy egy huzamban többször…De gáz ez az egész… – Cody! – megfogom a kezét ismét.
A doktornőnek is rá kell ébrednie, hogy nincs velünk semmi gond, csak túlzottan szeretjük egymást, és ez miatt rá vagyunk kattanva a másikra. Nem is értem, hogy miért kérdezi meg egyáltalán, hogy bármelyikünk is játszana magával…Nekem ott van Cody, kérnem sem kell, és máris ki vagyok elégítve, ennyi. Elköszönéskor megkérem, hogy az apámnak ne meséljen semmit, mert bár biztosan ő is sejti, hogy a kicsi lánya már régen nem kislány, mégsem akarom, hogy kínosan végig kelljen ezt hallgatnia, meg amúgy is…De a titoktartás miatt ez úgy sem következhet be, nagyszerű. Azt is megbeszéljük, hogy nem kell többet jönnie, mert nekünk pont így jó a szexuális életünk, ahogy van. Egészséges, csak kicsit több, mint egy ellaposodott kapcsolatban nah…És akkor most beszélek Cody fejével is.
-Teljesen elment az eszed!? Nálad ezt jelenti a viselkedés!? – nem is értelek!
-Ne már, csak a kérdésekre válaszoltam. – meg akar ölelni, de ellököm a kezét.
-Hagyj békén… - elmegyek mellette.
-Meg… - otthagyom, nem érdekel.
Eltelik egy kis idő, mikor a nyitott ablakon keresztül labda pattogását hallom meg. Kimegyek.
-Megint rosszalkodsz? – kérdezem az ajtóban állva.
-Nem erőltetem meg magam…Látod!? – a pólójára mutat – Meg sem izzadtam… - elveszem tőle a labdát.
-Játszunk? – kérdezi mosolyogva.
-Persze… - bedobom a labdát a kosárba – Azt hogy ki tud előbb elaludni… - mégis mit gondoltál? Be is megyek.
Este külön fürdünk le, nincs összebújás, és reggeli puszi sem, de Cody azért ad egy puszit az arcomra indulás előtt. Én is bemegyek dolgozni, az legalább lefoglal, és nem gondolok arra, hogy szinte mindent kiteregetett rólunk egy idegennek.
Érdekes meglepetésre érek haza…Marcipán rózsák mindenütt, mellettük pedig kis üzenetek Codytól. „Sajnálom…te vagy a legcsodálatosabb nő a világon” és egy fülbevaló, aztán: „Sajnálom…olcsó poénokkal próbálom ébren tartani magam melletted. Különben egész nap csak szerelmesen bámulnálak.” és egy karkötő, majd egy utolsó: „Sajnálom…reménytelenül szerelmes vagyok beléd!” mellette egy nyaklánc. A szobában vár az utolsó üzenet egy ruha mellett, amin egyik nap megakadt a szemem: „Vedd fel ezt a ruhát, és gyere le a medencéhez, hogy elmondjam, mennyire sajnálom a tegnapot…” és még egy macit is kapok? El vagyok kényeztetve…Átöltözöm, aztán lemegyek. Hűha, micsoda romantikus kis vacsora…Úgy látom, hogy neki is tetszik, amit lát.
-Egy piszok mázlista vagyok… - kezet csókol – Kérlek, ne haragudj, hogy olyan tapló voltam tegnap. Szeretlek, és bármit megadnék érted… - a szemembe néz.
-Haragszom is, meg nem is…Nem esett jól, hogy idegeneknek kitálaltad a magánéletünket. A szerelmünk az én szememben szent, és senki másra nem tartozik. Ezért utálom a sajtót is, mert szerintem nem kirakatba való egy ilyen szép érzés, mert ha bazári majmot csinálunk az érzelmeinkből, elveszik a titokzatossága, ami addig csak a miénk volt. Azt hittem, hogy te is így érzel…-sóhajtok.
-Tudod, hogy igen, mert nekem csak te számítasz. –gyengéden magához húz- De néha előjön belőlem a büszke férj, mert büszke vagyok rá, hogy az enyém vagy, és nem is gondolkodom, csak beszélek és beszélek…Nem mondtam olyan sok mindent, de ha te mégis így érzed, kérlek, bocsáss meg…-homlokával a homlokomnak dől.
-Cody…-megfogom az arcát, és a szemébe nézek, majd a megterített asztalra -Lépjünk túl ezen, de ígérd meg, hogy a szerelmünk csak a miénk marad.
-Megígérem. –mosolyodik el, majd megcsókol. Imádom, mikor csókol. Imádom a nagy, puha száját…azt, amikor olyan gyengéden csókol, mintha csak a szellő cirógatna, és azt is, mikor olyan szenvedélyesen, hogy ajkam az ő ajka rabja lesz, mikor nyelve uralkodva tör utat magának. Egyszerűen tökéletes…
Cody abban a hitben él, hogy én most leülök, és eszem, de nekem inkább medencézni van kedvem, ugyanis bikinit vettem a ruha alá. Míg ő azzal pepecsel, hogy öntsön egy kis italt a poharakba, addig én a medencébe csobbanok. Meglepetten néz hátra, én meg csak nézek rá
-Valami baj van? –mi ez a kétségbeesett fej?
-Meg…nagyon hideg van, és oké, hogy a medencének van hűtése, de hát…-jó, értem. Kimászom a medencéből, ő meg rögtön ott terem a zakója kabátjával, amit rám terít. Azért az mégis csak jó dolog, hogy jobban törődik velem, mint sem rám vesse magát…Cuki.
Végül is bemegyünk a házba, kandalló be, mi megy a zuhany alá. Egy-egy bögre forró csoki mellett még nézzük a tévét, de most már lassan inkább egymásra vagyunk hangolódva…Cody felettem támaszkodik, szétbontja köntösömet, és lassan, puhán csókolgatja meztelen testemet. Én élvezem, tényleg, de valami jobban leköti a figyelmemet…
-Meg…-szól rám, mikor látja, hogy a tévét nézem- Nem akarod?
-De igen, de…-felülök, és megfordítom a fejét, hogy ő is a képernyőre nézzen- Te jó ég…-épp a lottót húzzák, és a kihúzott számok megegyeznek azzal, amiket mi játszunk a közös szelvényünkön. Néha veszek egyet, ha az újságosnál járok, de sosem hittem, hogy nyerhetünk is vele…Közel 400 millió dollárt nyertünk…Ú-R-I-S-T-E-N!!!
-Ezt…ezt én nem hiszem el…-ő is ledöbben, aztán egymásra nézünk, és nevetni kezdünk. Eddig sem álltunk rosszul, de ez most szinte egy életre megoldotta minden problémánkat…
Másnap már azt kezdjük el tervezni, hogy mire szeretnénk költeni. Az első és legfontosabb a ház. Kibővítetjük, hogy legyen egy külön szárny arra az esetre, ha vendégek jönnek, vagyis két vendégszoba, amikhez külön fürdőszobák tartoznak. Ami fontosabb, és remélhetőleg hasznosabb is az a gyerek szoba, illetve szobák. Egyelőre csak kettő, ugyanis Cody szeretne még egy babát, ha az első megszületik. Igazából komplett kosár csapatot szeretne, de a kettő az még reálisnak mondható a házasságunk elején, meg amúgy is…van egy keresztfiúnk is, legyen őt is hova tenni, ha itt lesz. Kicsit ijesztő is, hogy így összesen három gyerekszoba lesz…Minek ennyi? De hát Cody olyan lelkes, én meg olyan engedékeny, főleg, hogy egy 8 millió dolláros kocsit néztem ki magamnak…Azt hiszem nem lesz elég természetben törlesztenem, ahhoz ez túl drága és nagy, mackóka meg amúgy is félt, és ez a kocsi nagyobb a mostaninál is. Majd neki is nézünk valamit…ha minden kötél szakad…
Végül is a szülőknek elmeséljük a dolgot, de nem akarjuk nagydobra verni. Mivel nem csak nekünk lett teli találatunk, csak a fele pénzt kapjuk meg, de még így is nagyon csinos az összeg, és félre is tudunk tenni. Cody utálja az ötletet is, hogy új kocsit vegyek, pedig igazán lehetne, mert most már aztán tényleg extra biztonságos lesz a ház, de hát…A dolgozó szobából még egy pici helység is nyílik, amit pánik szobának csináltatunk meg. Kissé túlzásnak érzem…Tudom, hogy Codynak még mindig fáj, hogy nem tudott rám vigyázni a Nicole ügynél, de az már elmúlt, és mégsem áll minden utcasarkon egy őrült. Mindegy, nem sok helyet foglal, ezt is csak rá hagyom. Őszre lesz kész a ház új szárnya, amiről persze azonnal elkezdenek cikkezni az újságok…De nem csak erről…
Egyik reggel leugrom a sarki pékségbe egy kis reggelinek valóért, és hazafelé megállok az újságosnál. Mostanában sokat foglalkoznak velünk az újságok, főleg a nagy házalakítás miatt, és persze mindenki azt találgatja, hogy mikor jön a trónörökös. Cody egyre népszerűbb…
-Láttad? Cody Jonas…-két lány beszélget mellettem, de nem látják, hogy én állok mellettük.
-Nem vele jártál a gimiben? –kérdezi a másik lány.
-Jártam? Azért az erős túlzás. Cody sosem járt senkivel, csak megdugott mindenkit. –nevetnek- Nem is olyan nagy csődör, nem volt annyi csaj az életében, és ők sem sokáig…Szerintem tök gáz az ágyban, csak magára figyel. –én ezt még sosem érzetem vele.
-De nézd csak itt azt írja: Nemrégiben megszólalt a híres modell, Kourtney is, aki Cody Jonas barátnője volt a gimnáziumi évek elején. Az ex sztárpár azóta sem találkozott egymással, de Kourt bevallása szerint Codyt évek múlva sem lehetett elfelejteni. És figyelj, ezt nyilatkozta…Cody egy vadállat az ágyban, sokszor sikítottam, amitől csak még jobban beindult. Rendszeresen karmoltam össze, mert annyira élveztem az együttléteket. Isteni vele a szex, és biztosra veszem, hogy az sem véletlen, hogy egy japán nőt vett feleségül –JAPÁN???- Cody mindig is szerette a gésa típusú lányokat, neki szüksége van arra, hogy egy nő kiszolgálja, és ha mégsem, ő szolgálja ki magát. –mi a jó édes anyád?
-Tényleg? Az a nőci abból a modellkereső műsorból? Az a nő ocsmány…Cody felesége meg nem koreai? Sík hülye…-fintorog a másik lány.
-De figyelj mááár…Azt írja a lap, hogy kiszivárogtak bizonyos papírok, ahol olyanokról írnak, hogy Meg és Cody naponta szeretkeznek. –belenéz közben a másik lány is.
-Cody mindenkivel durva volt, de szerintem a feleségével nem az. –sóhajt- Csak felidegesítem magam azon, hogy guminőnek használt. Szerintem nem is a nőkre indult be, hanem a saját orgazmusára, aztán jön egy koreai lány, és tessék, nézd meg…Mi van ezekben az ázsiaiakban, ami bennünk amerikaiakban nincs? Ráadásul tök szép…fenébe…-elmosolyodom.
-Köszi…-szólalok meg, közben kifizetem az újságokat az újságosnak.
-Me…Me…
-Megan, igen. –elmosolyodom- A gyűrűdet látva te is férjnél vagy, ha pedig férjnél vagy tudhatod, hogy a szeretkezéshez egy valami kell…a szerelem. A kémia csak szex, a szerelem a szeretkezés, erre emlékezz…Sziasztok. –elindulnék, de a másik lány elém lép.
-Alá…alá írnád az újságomat? Nagy rajongód vagyok. –mosolyogva bólintok, és aláírom neki- És ha kijön a parfümöd azt is meg fogom venni! –kiabál utánam, miközben már a kocsiba szállok be. Na ja…Codynak hála én is híres vagyok mostanság, és szeretnék, ha saját parfümöm lenne. Nekem viszont valahogy nem tetszik ez a hírnév dolog. Jó lenne, ha Cody nem mutogatná annyi címlapon a pofikáját…Jó, a csapat meg minden, értem én, de akkor is beszélnem kell vele erről. És félek…az újságot elnézve kiszivárogtak a pár hónapja leírtak, amiket a pszichológus nőnek mondtunk. Remek, csodás! Újabb fantasztikus nap Jonasék háza táján…
Mikor hazaérek, nem találom otthon Codyt, csak egy cetlit, hogy elment a patikába, mert hallotta, hogy éjszaka köhögtem, és vesz nekem valamit. Oké…Átöltözök, és leülök netezni. Bújom a pletyka oldalakat, a fórumokat, hogy hol, mit írnak…
-Szia…-Cody is befut- Miért vetkőztél így le? –ül le mellém kezében a gyógyszerekkel.
-Nem vagyok levetkőzve és most nem érek rá. Tessék…-a kezébe nyomom a lapot, amit ma vettem, és miközben olvas, felvilágosítom a dolgokról- Ma is azzal van tele az összes rohadt sport oldal, hogy a következő meccsen is játszol a lesérült játékos helyén, meg, hogy meddő vagyok, jah és facebookon van egy „Cody volt barátnői” csoport…-idegesen csapom le a laptopot.
-Baby, mondtam, hogy ne törődj a sajtóval…-a nyakamat kezdi csókolgatni.
-Ne törődjek? Ma az újságosnál is összefutottam egy csajjal, akit megdugtál, hát nem érted, hogy az arcomba másznak ezek a dolgok? Megtettek téged egy szex szimbólumnak, és azóta csak azzal van mindenki elfoglalva, hogy mi a kedvenc pózod, vagy kivel csinálod…Főleg, hogy betörtek ahhoz a pszichológushoz, akinek mindent kidumáltál. Most azt hiszik, hogy szex függő vagy, és ezért mindenki veled akar lefeküdni, miközben azt hiszik, hogy egy meddő japán gésa vagyok. Érted? Japááán…-fújtatok a dühtől.
-Ez nagyon izgalmas…-lejjebb hajolva a combomat kezdi csókolgatni, simogatni.
-Te nem is figyelsz…-lököm el magamtól.
-Te meg eltöröd a nyakamat. –köhög egy kicsit.
-Vagy megoldod ezt a helyzetet, ami körülöttünk van, vagy én oldom meg, de abból botrány lesz! Lemondod szépen a meccseket, az orvos is megmondta, hogy a pár percnyi beállás sem tesz jót, nem fogsz sajtótájékoztatókat adni, nem adod a képedet címlapokhoz, és…és felkészülsz arra, hogy ha fél év múlva végre velem is minden rendben lesz, teherbe ejtesz. Kezdj el felnőttként élni! –felállok- Holnap meg hozzák az új kocsimat. –széles mosoly- Szeretlek! –kap egy puszit a szájára, aztán felvonulok tévét nézni, úgy is betegeskedem. Viszont arra rá kell döbbennem, hogy egy valami nagyon igaz...a pénz nem boldogít...
|
| Garfield | 2012. 09. 17. 20:51:21 | #23458 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Oh mackóka…nekem most nem igazán lenne kedvem elutazni. – ül fel - Kezd hűvösödni az idő, a szíved miatt nem lenne most jó, ha melegebb országba látogatnánk, és amúgy is…Nem jó nekünk itthon? – még akár jó is lehet…
- Jó, de csak az én feltételeimmel… - csókolok finoman a nyakába.
- És mik azok? – a mosolyodból ítélve, szerintem sejted…
- Szabadságra megyünk, bezárkózunk, mindenkinek szólunk, hogy ne is keressenek, és ezt a hetet… - megcsókolom - végig szeretkezzük… - mosolyodom el.
- Benne vagyok… - ezaz! Fölém kerülve csókol meg gyengéden. Imádom mikor így csókol…egész nap el tudnám viselni…
Gyorsan szólunk is mindenkinek, elmegyünk vásárolni is, hogy azzal se kelljen foglalkozni a következő héten, és mehet a szexmaraton.
Így hamar eltelik a hét, és kicsit nehezen válunk el egymástól, kicsim az ajtóig kísér, ott még ad egy puszit, és vissza is szalad, mert csak egy köntös van rajta. Míg engem feltöltött ez a végig szeretkezett hét, kicsimet úgy néz ki kicsit kimerítette, mert kivett már még egy szabit, mert fáj a buksija. Nem baj, pihizzen csak…én meg megyek edzést tartani.
Végre hazaérek, nem mintha olyan rossz lenne gyerekekkel foglalkozni. Csak hát ugye utána még ott az igazi csapat is, akik nem mindig hallgatnak rám, és az azért már bassza a csőrömet, nah de már mindegy, mert itthon vagyok a gyönyörű feleségemmel, aki mesél a napjáról…
- Aztán kinyitották a dobozt, és volt benne egy sárga medve lány ruhában…a feje mellé volt téve, a nyakára meg valami piros festéket öntöttek. Volt még egy barna és egy fehér maci is…a barna maci a fehéren feküdt, mintha hátulról… - na ez már sok!
- Te jó ég…ez a picsa tényleg nem tudja, hogy hol a határ. – most már azt sem nézném, hogy nő… - Egy percre sem hagylak magadra… - ölelem át…még a végén nem csak ilyen faszságokat dobál be a kerítésen, hanem tettlegességhez folyamodik… - holnap pedig elkapom azt a kis kurvát, és…
- Nem lehet. Erre a rendőrök külön megkértek, mert az önbíráskodást bünteti a törvény. – sóhajt.
- Akkor legalább utazzunk el pár napra, mondjuk a nagyiékhoz. Tűnjünk el a szeme elől, hogy ne zaklathasson. Hajnalban indulnánk, mit szólsz? – bólint.
A kocsiból hívja fel kicsim Nagyit, hogy megyünk, mert hát én vezetek, nem tudok telefonálni. Nagyin nagyon örül, gondolom, hogy már neki is állt főzni…Úristen mi lesz itt, ha jön majd a baba. Még foga sem lesz, de mindent fog neki főzni….
Viszont kicsim azt hiszem kicsit paranoiás az úton, mert ahogy haladunk, folyton mondogatja, hogy egy kocsi követ…
- De mondom…az az autó fél órája a sarkunkban van. – most jegyezzem, hogy ez egy fehér kocsi?
- Rémeket látsz édesem. Kipihened majd magad a nagyinál. – belenézek a tükörbe, és na tessék… - Látod? Le is fordult a kereszteződésnél. – simogatom meg a kezét, mire megnyugodva hátradől.
- Már megint itt van! – néz a visszapillantóba - Csak levágta az utat, hallod? – biztos csak nem találja a címet…
- Nyugi, már megérkeztünk. – állítom le a kocsit.
- Menj tovább! Tudni fogja, hogy ide jöttünk… - Meg…
- Az már feltűnő lenne, és nézd, tovább is ment. Menj előre, én hozom a csomagokat… - végre beérünk a házba, és igen, Nagyi főzött…érzem…
- Hogy vagy, Meg? Sápadtnak tűnsz… - néz Nagyi kicsimre.
- Hogyan is lehetnék, mikor az unokád őrültnek néz csak azért, mert egy olcsó kis ribanc folyamatosan zaklat minket, akinek csapta a szelet? – basszus ezt komolyan nem hiszem el…
- Ez nem igaz! Részeg voltam és csak hülyültem…Nekem te vagy az egyetlen… - nem igaz, hogy ez még nem tűnt fel…
- Oh igen, de szívesen kinyaltad volna a…a hátsóját… - te hülye vagy…
- Te tényleg nem vagy normális! Mégis kit nyaltam az elmúlt hét alatt, ha? Áhh…nem is érdekel… - kimegyek inkább az udvarra levegőzni…
Persze Nagyapa utánam jön, és elsétálunk a ház mögötti kerthez, ahol megmutogatja miket ültettek, és tök jól elvagyunk. Egészen addig, míg egy lövésre leszünk figyelmesek. Azonnal rohanunk a házba, mert onnan jött. Még látom, hogy Nicole rohan el, de…úristen Meg…
Megszűnik körülöttem a világ, és csak Megre figyelek. Nézem, hogy lett e valami baja, de szerencsére ez a tálca megvédte…Nem is tudom mi lett volna ha…Nagyapa kihívta a rendőrséget, miközben én még mindig Meget vizsgálgatom…
Kb egy óra múlva a rendőrök megtalálják Nicolet, aki fejbe lőtte magát a kocsijában, és…és egy rólam készült képet szorongatott. Basszus…ilyen fanatikus, őrült rajongók, azt hittem csak a filmekben vannak…
- Feladom a karrieremet. – mondom már otthon.
- Mi? Egy hülye miatt? Ugyan mackó… - simogatja az arcomat. Derekamhoz húzom lábait, és felemelve leülök vele a kanapéra. Magamhoz ölelem szorosan…megint eszembe jutott, hogy azt hittem, hogy az a szuka lelőtte…szörnyű másodpercek voltak… - Macika…
- Nem hallgattam rád…tiszta hülye vagyok… - ölelem még jobban - Nélküled nem élhetnék tovább, és én nem is tudom, hogy mi lett volna, ha…
- Ha…de nem lett. – csókol meg - Kapcsolj ki… - csókol meg megint - Engem csak egy valami tud kikapcsolni, és az a szex veled... – rá nézve látom, hogy komolyan mondta…
Aggódom miatta, de én is így vagyok ezzel. Csak akkor tudok megnyugodni, ha vele szeretkezem…
Már megnyugodva fekszünk egymás mellett, egy csodálatos szeretkezés után, mikor csengetnek. Mikor hazaértünk, felszereltettem kamerákat az ajtóhoz és a kapuhoz is, szóval meg tudjuk nézni, hogy ki az, az ajtóig sem kell menni. És ha nem a szüleink lennének, le sem mennénk ajtót nyitni…
Meg előre megy, én meg még kicsit lenyugszom, mert én készültem volna még egy menetre…
- Nem sérültél meg? Mutasd… - anya aggódva meg akarja nézni Meg hasát, de…
- Csak ez van rajtam… - mondja kicsim kínosan nevetve.
- Üdv mindenkinek… - köszönök én is csak egy köntösben.
- Tényleg…tényleg ezt kell csinálnod a lányommal, miután ilyen szörnyű napja volt? – én is örülök neked kedves após pajtás…
- Apa, ez…közös elhatározású dolog ám. – mondja kicsim, bár elég zavarban van…
- El kéne mennetek egy szexuálpszichológushoz, mert ez nem normális. Felkeresek egyet, és holnap ide küldöm… - int egyet és elmegy.
- Hát fiam… - jön apa, és vállon vereget - Az anyósom engem is elzavart egyhez…nem irigyellek, mert olyan kérdések várnak rád, hogy mikor hogyan, és még olyan is, hogy hányszor végzel önkielégítést… - engem nem zavar…de…
- Apa, szerintem nektek is mennetek kell. – és szépen kivezetem őket, mert babym pöppet akadt ki csak…
- Én nem akarok egy idegennek beszélni a szexuális szokásinkról…Cody, hallod? – de édes vagy…
Apósom telefonál, hogy délután 1kor várható a doki, addig kicsim elvonul dolgozni. Nem tudom miért kell ezen ennyit idegeskedni. Ez is csak egy gyogyódoki, csak éppen másféle kérdésekkel…Azért hagyom szegényt dolgozni, míg eszembe nem jut valami. Belépek a dolgozó szobájába perverz mosollyal. Akár szeretkezhetnénk, mindjárt úgyis 1 óra, aztán úgyis levágná, hogy miért tart olyan sokáig kinyitni az ajtót, vagy poénkodhatnánk is egy-egy kérdésnél…
- Cody… - néz rám - Ne is gondolj rá! – oké, a szex kilőve - Viselkedj a doktornő előtt! Érted? - persze persze…
- Nem tudom mi a baj, én mindig viselkedek… - mosolyogva megyek oda hozzá, hogy megcsókoljam. Hosszan, szenvedélyesen…hát nem most csengetnek!?
- Cody… - nyögi csókunkba a nevemet, aztán kicsit el is tol magától – Nyisd ki léci az ajtót. – még lopok egy puszit, és megyek.
Széles mosollyal nyitom ki az ajtót, és invitálom be a dokinőt. Mikor Meg is megjelenik, lecsüccsenünk. Mi kicsimmel egymás mellé a kanapéra, a doki meg a fotelbe, majdnem velünk szembe.
Először ilyen bemutatkozó jellegűen dumcsizunk, aztán bumm bele. Egy kicsit lightosabb kérdéssel vezeti fel a fő témánkat: „Hogyan ismerkedtek meg?”. Meg csak annyit mond, hogy először egy táborban találkoztunk, aztán évekkel később újra egymásba akadtunk…hát ezt vehetjük akár szó szerint is…Szerintem a dokinő is érzi, hogy kicsim nagyon gyorsan le akarta zárni ezt a kérdést, úgyhogy felém fordul, hogy „Mesélne róla részletesebben?” Anyám, hát hogy a viharba ne!? Persze Meg szúrós pillantása arra késztet, hogy ügyeljek a szavaimra…
- Igen, egy táborban ismerkedtünk meg, Meg 18, én 14 voltam…lényeg a lényeg, hogy ott vesztettük egymással a szüzességünket. Aztán pár év múlva a közeli parkban újra találkoztunk, de nem eleinte nem emlékeztünk egymásra. Teltek a napok, sokszor összebalhéztunk, pedig akkor még nem is jártunk, de…hát együtt töltöttünk egy éjszakát, ha érti mire gondolok… - mosolyodom el – és azóta együtt vagyunk. – csak egy kicsit volt részletesebb, de bőven jó így…Szerencsére a doki nem kérdez bele a részletekbe, mert megint felszakadna Megben a régi seb, és soha a büdös életben nem lehetne közös babánk…
- Szóval mindkét esetben a szex hozta össze magukat. – ez így nem igaz. Már nyitnám a számat, de meg közbe vág.
- Mondhatjuk. – fonja össze az ujjainkat…kussoljak, mih!? Persze, így most egy olyan pasinak állítottál be, aki csak a szexért van veled…
- Aztért tisztázzuk, hogy nem csak a testébe vagyok szerelmes… - próbáljuk menteni a menthetőt.
- Ez úgy hangzik, hogy az esetek többségében ön szokta kezdeményezni az együttlétüket. – öngól.
- Hát ez sem az én hibám…Nézzen rá, Egyszerűen gyönyörű… - mosolyodom el, mint egy kisfiú, aki megkapta élete nagy szerelmét…és ez pont így is van.
- Tehát ha lát a feleségén egy kihívó ruhát, azonnal beindul a fantáziája… - hehh ez jó…
- Nem kell kihívó ruha, pontosan tudom mi van alatta, és ez nekem éppen elég. – nevetem el magam, kicsim meg közben a fejét fogja.
- Tehát mióta 14 évesen először létesített szexuális élményt, mindig levetkőztette a nőket a szemükkel és az ágyába csábította…Ez most is így van? – mi van???
- Nem! – direkt akar feldühíteni!? – Biztosra veszem, hogy a feleségemen kívül más nőre fel sem állna…nekem ő a tökéletes nő!
- Hányszor voltak együtt az elmúlt héten? – hűűű barátom…
- Muszáj a múlthét? Nem vehetnénk csak egy átlagot? – kérdezi kicsim kicsit félénken.
- Mi történt, hogy nem akar róla beszélni?
- Csak szabin voltunk… - mondom mosolyogva.
- És ez azt jelenti, hogy az átlagosnál többet voltak együtt? – Meg bólint, közben a kezemet szorítja. Jó, meg se szólalok… - Mondhatjuk, hogy dupla annyiszor?
- Ez jó… - nevetem el magam – Hát vagy háromszor annyiszor… - kicsit nagyot néz a nő, aztán…
- Akkor egy átlagos hetet nézzünk… - mondja félve.
- Én nem szeretnék erről beszélni…nagyon jól megvagyunk, szeretjük egymást, ha problémánk van, megbeszéljük… - mondja Meg, közben én mutatom a dokinak, hogy 8, erre kikerekedik a szeme. Megvolt a gyors fejszámolás!? – Cody! – fogja le e kezeimet.
Még kérdez pár dolgot a nő, aztán megállapítja, hogy reménytelen vagyok. Bár én inkább azt mondanám, hogy reménytelenül szerelmes vagyok…ez az oka mindennek…Az önkielégítéses résznél kiröhögöm a nőt. Minek csinálnám, mikor Megtől megkapok mindent!? Kiderül az is, hogy ilyesmire Megnek sincs szüksége…még jó…
Meg, mikor kikíséri a dokit, a lelkére köti, hogy az apjának ne mondjon semmit. Persze az titokartás kötelezi, szóval nem lesz itt fecsegés. Meg azt is megbeszélik, hogy többet nem jön hozzánk, mert mi tényleg jól megvagyunk így. Ha meg Megnek nincs kedve hozzá, úgysem erőltetem, ebben én nyugtatom meg. Nem fogom megerőszakolni a feleségemet…
- Teljesen elment az eszed!? Nálad ezt jelenti a viselkedés!? – esik nekem Meg, miután a doki elment.
- Ne már, csak a kérdésekre válaszoltam. – meg akarom ölelni, de ellöki a kezemet.
- Hagyjál békén… - elmegy mellettem.
- Meg… - pontrendszerben él, pont leszarja, hogy utána szóltam, megy tovább.
Hagyom, hogy kidühöngje magát, mert ha most utána megyek, tuti csak veszekednénk. Fogom magam, és kimegyek az udvarra dobálgatni. Nem szaladgálok, mert Meg még harapósabb lenne. Gyakorlok pár cselt, meg büntetőket dobálgatok, hogy ne menjek ki a formából.
- Megint rosszalkodsz? – kérdezi Meg az ajtóban állva.
- Nem erőltetem meg magam…Látod!? – mutatom a pólómat – Meg sem izzadtam… - közelebb jön és elveszi a labdát.
- Játszunk? – mosolygok.
- Persze… - kosárra dob, és csont nélkül bemegy – Azt hogy ki tud előbb elaludni… - és bemegy.
Sóhajtva megyek utána. Zuhany, egyedül…és azt sem engedi, hogy hozzábújjak az ágyban…
Mikor indulok dolgozni, nem is ad puszit, csak azt hagyja, hogy én adjak az arcára…Nem hiszem el, hogy ilyen pipa lett…
Előbb érek haza, mint ő, ezért van időm elkészülni a romantikus bocsánatkérésemmel. Kis üzeneteket írok, és minden kis üzenet mellé egy marcipán rózsát teszek…azért marcipán, mert Nicole miatt, egy időre tuti elege van az igazi virágokból…És minden üzenet mellett van egy kis ajándék, mert mostanában sokat hanyagoltam…pedig a világ összes kincsét elcserélném érte…
Én meg egy öltönybe bújok.
Kaját is rendeltem, úgyhogy a medencénél terítek meg, és viszem ki a kaját, közben hallom, hogy megjön, de várok, míg minden üzenetet megtalál, közben meggyújtom a gyertyákat. Az első: „Sajnálom…te vagy a legcsodálatosabb nő a világon” mellette egy fehérarany fülbevaló kis dobozkában. Második: „Sajnálom…olcsó poénokkal próbálom ébren tartani magam melletted. Különben egész nap csak szerelmesen bámulnálak.” mellette egy a fülbevalóhoz passzoló karkötő díszdobozban. Harmadik: „Sajnálom…reménytelenül szerelmes vagyok beléd!” mellette a szett hiányzó darabja, a nyaklánc, szintén dobozban. Ahogy eljut a szobába, egy maci várja az ágyon, a kezében az utolsó üzenettel: „Vedd fel ezt a ruhát, és gyere le a medencéhez, hogy elmondjam mennyire sajnálom a tegnapot…” a maci előtt egy doboz van, benne egy gyönyörű ruha, amit valamelyik nap mutatott nekem az egyik kirakatban.
Mikor leér, a lélegzetem is elakad. A ruha tökéletes, és az ékszerek is ragyognak rajta…
- Egy piszok mázlista vagyok… - megfogom a kezét, és egy csókot hintek rá – Kérlek ne haragudj, hogy olyan tapló voltam tegnap. Szeretlek, és bármit megadnék érted… - nézek a szemébe, és várom a reakcióját.
|
| Saya | 2012. 09. 15. 11:58:03 | #23426 |
Karakter: Megan Hoa
-Amit te... –a nyakába csókolok.
-Ez biztos? – mosolyogva felém fordul - Szóval már engednéd, hogy templomban...
-Nem! – eszednél vagy? Mintha bármi is a helyszínen múlna…
-Annyira szeretlek… - megcsókol – Medencézzünk. Olyan régen úszkáltunk már benne.
Belemegyek. Rövid ideig még masszírozom, aztán felmegyünk átöltözni. Épp a melltartómat veszem le, mikor Cody mögém lép, magához húz és melleimre csúsztatja kezeit. Nyakamba csókolva nyúl lejjebb egyikkel, de mikor túlságosan is leér, megfogom. Megfordulok, és hasától felfelé végig simítok a testén, majd kezeim nyaka körül pihennek meg, és megcsókolom. De imádok vele csókolózni…
-Melyik fürdőruhámat vegyem fel? – kérdezem tőle.
-Mi lenne, ha nem vennénk fel semmit? – a fenekembe markol.
-Fényes nappal!? Talán ha este lenne, belemennék, de így…-oké a betonkerítés, oké a távolság, de nem kell az, hogy valaki meglátogasson, miközben…nem…
-Szavadon foglak… -ad egy puszit a számra.
Miután felöltözünk, lemegyünk úszkálni. Kicsit ugyan még mindig szomorú vagyok a baba dolog miatt, de aztán Cody ötletére áthívunk pár ismerősünket, és ez kicsit lefoglal engem is. Elvagyunk, sőt még játékra is jut idő. Kis cseleim mindig vannak, most is, és mikor épp Cody kezéből cselezem ki a labdát a vízben, és dobok egy kosarat, urasága eldönti, hogy megtorolja. Utánam fut a házba, egészen a hálóig követ, ahol az ágyra lök, majd csípőmre nehezedik.
-Megvagy… - mosolyogva csókol meg.
-És most mit akarsz csinálni? – tudom, hogy mit akarsz, csak van egy kis szépséghibája a dolognak. Pedig én is kívánlak…
-Ha most nem lenne itt senki…
-De vannak. – ezt ne feledd! Mosolyogva simít végig a karomon, az arcomon, majd megcsókol. Nem engedve a csábításnak újra lemegyünk a többiekhez. Cody a fiúkkal megy játszani, addig én a lányokkal napozok. Igazából velük, és Jake-kel, aki egy régi haver még a gimiből. Cody is megjelenik…
-Jó a kilátás? – jaj ne…
Tessék? –a napszemüvegemet feltolva nézek rá.
-A sráchoz beszélek. – rá néz – Még nem ismerjük egymást. Cody vagyok, Meg férje. Feláll, hogy kezet fogjon vele.
-Jake…
-Szóval Jake…nem akarok balhét, úgyhogy ne legeltesd a feleségemen a szemed, mert kezd idegesíteni… - Jake bólint.
-Maci…bekened a hátamat? – simítok végig a combján, hogy hagyja már abba.
-Persze. – mosolyog.
A kezébe adom a naptejet, és a hasamra fordulok. Cody lágy mozdulatokkal keni be a hátamat, aztán lábamat, aztán a fenekemet is. Cody kicsit túl sokat időz a popsimon, aztán belemarkolva csókolja meg. Öhm…
-Szobára nem akartok menni? – persze, be kell szólniuk…
-Most hogy így kérdezitek… - lábaim közé csúsztatja a kezét. Na nem!
-Cody! – eltolom a kezét – Köszi, hogy bekentél, most már mehetsz… - állítom le őt nagyon gyorsan. Megy is a medencébe.
Sötétedni kezd, így lassacskán mindenki hazaindul. Ameddig felöltöznek, vizet cserélek a medencében. Nem vagyok ennyire tisztaság mániás, de valami beugrott Codyval kapcsolatban…És ha azt akarja, én tiszta vízben akarom. Az utolsó vendéget is kikísérem, aztán fürödni indulnék, de mackóka meglep, és egy puszit nyom az arcomra hátulról átölelve.
-Van egy meglepetésem… - súgja – Gyere le a medencéhez.
-Nem ér rá, ha lefürödtem? –látom, hogy nem – Rendben, megyek… - adok egy puszit neki.
Cody előre szalad, én meg utolérve mosolyogva nézem azokat a mécseseket, melyek az utat és a medence környékét díszítik. Tudtam én…Leveszi a fürdőnaciját.
-Te mit csinálsz? – kicsit gyors vagy.
-Azt mondtad este fürödhetünk meztelenül a medencében… - magához húz.
-Nem úszkáltál még eleget ma? – a derekát ölelem át.
-Hoppá… - kikapcsolja a bikini felsőmet.
-Rossz vagy… - mosolygom.
Megcsókol, és velem együtt ugrik a medencébe. Mielőtt nagyon belelendülne, odébb úszom. Mackóka hozzám úszva nyom a medence falának, és szabadít meg az utolsó ruhadarabtól is. A combomhoz érve érzem meg, hogy már most merev állapotban van. Ez tetszik…
Az még jobban, mikor nyakamat végig csókolja, és ujjait lábaim közé vezetve okoz örömöt. Mosolyogva csókol meg, végül lassan belém csúszik. Dereka köré fonom a lábamat, mert macika tud állni a medencében, és miközben bennem mozog, a hátát mardosom…
Reggel nyakát csókolgatva keltem fel, majd egy csókot is kap tőlem, amit mosolyogva fogad. Ez a minimum, amit a szép estéért megérdemel, mert tegnap ügyelt a romantikára is a mécsesekkel, amire gyakran nincs idő, ha elveszti a fejét. P is megcsókol engem, miközben maga alá gyűr…
-Tudod mire gondoltam? – megtámaszkodik fölöttem – Elutazhatnánk valahova. – ad egy puszit a számra– Tudom, hogy dolgoznunk kéne, meg minden, de igazán megérdemelnél egy kis kikapcsolódást. – mosolygog.
-Oh mackóka…nekem most nem igazán lenne kedvem elutazni. –felülök- Kezd hűvösödni az idő, a szíved miatt nem lenne most jó, ha melegebb országba látogatnánk, és amúgy is…Nem jó nekünk itthon?
-Jó, de csak az én feltételeimmel…-a nyakamba csókol.
-És mik azok? –elmosolyodom.
-Szabadságra megyünk, bezárkózunk, mindenkinek szólunk, hogy ne is keressenek, és ezt a hetet…-megcsókol- végig szeretkezzük…-oh szóval hiányzik a szex maraton?
-Benne vagyok…-fölé kerülve csókolom meg. Ki az, aki nem menne bele egy ilyen férjjel? Lassan játszadozom nyelvével csók közben, semmi durvulás, csak meghitt percek…
Még aznap szólunk mindenkinek, hogy ne keressenek. Bevásárolunk egy hétre, bezárkózunk, és nagyon-nagyon, de nagyon jól érezzük magunkat…
Persze egy ágyban töltött hét után nehéz az elválás, de Codynak muszáj bemennie edzést tartani a gyerekeknek. Én még egy nap szabit kiveszek, mert kicsit fáj a fejem. Talán a kevés alvástól, de megérte…
Még egy csókot adok neki az ajtóban, aztán rohanok be, mert csak egy köntös van rajtam, és nagyon fázom. Leülök, és egy bögre meleg kakaó mellett elkezdek baba magazinokat lapozgatni. Olyan kis édes holmik vannak benne, néha rendelünk ezt-azt belőle, hogy lassacskán minden meglegyen, ha egy csöppség esetleg bekopogtatna a mi ajtónkon is. Ezzel csak az a baj, hogy Cody kék, én meg rózsaszín dolgokban gondolkodom, vagyis a szoba úgy néz ki, mintha a felébe egy kisfiút, a másik felébe egy kislányt várnánk…Majd lesz mit kipakolni, de azért vannak semleges színek is, így ma azokat nézegetem…
Már épp elmerülnék a gondolataimban, mikor csengetnek. Kinézek az ablakon, de nem látok senkit…Elindulok kifelé, de félúton megállok, mert meglátok egy dobozt a kapun belül. Valaki bedobhatta…A következő pillanatban fékcsikorgásra leszek figyelmes, és ahogy odanézek…Ugye nem? Mivel a kocsi ismerős, túlságosan is, ismét a rendőrséget hívom ki, mert szerintem Nicole autója volt. Azok a rendőrök jönnek ki, akik az ügyben amúgy is nyomoztak. Miután meggyőződnek arról, hogy nem bomba, felbontják, de így is elég morbid meglepetés tárul a szemem elé…
Codyt nem hívom fel egy ilyen gyerekes, mégis kissé félelmetes meglepetés miatt, csak akkor kezdem el neki mesélni a dolgokat, mikor hazajön.
-Aztán kinyitották a dobozt, és volt benne egy sárga medve lány ruhában…a feje mellé volt téve, a nyakára meg valami piros festéket öntöttek. Volt még egy barna és egy fehér maci is…a barna maci a fehéren feküdt, mintha hátulról…-hányingerem van.
-Te jó ég…ez a picsa tényleg nem tudja, hogy hol a határ. –Cody nagyon felhúzta magát, ahogy látom- Egy percre sem hagylak magadra…-magához húz- holnap pedig elkapom azt a kis kurvát, és…
-Nem lehet. Erre a rendőrök külön megkértek, mert az önbíráskodást bünteti a törvény. –sóhajtok.
-Akkor legalább utazzunk el pár napra, mondjuk a nagyiékhoz. Tűnjünk el a szeme elől, hogy ne zaklathasson. Hajnalban indulnánk, mit szólsz? –bólintok, jó ötletnek tűnik.
Odafelé menet hívjuk fel Cody nagyszüleit, hogy megyünk, akik örülnek a hírnek. Nyugodt autókázásra számítunk, Cody vezet, még forgalom sincs, de nekem van egy olyan gyanúm, hogy követnek…
-De mondom…az az autó fél órája a sarkunkban van. –erősködöm, hogy meggyőzzem őt is az igazamról. Igaz, hogy ez fehér, de akkor is…
-Rémeket látsz édesem. Kipihened majd magad a nagyinál. –nyugtatgat, majd a tükörbe néz- Látod? Le is fordult a kereszteződésnél. –simogatja meg a kezemet. Nagyot sóhajtok, aztán hátra dőlök az ülésen. Kicsit megnyugodtam. Egy újabb elágazáshoz érve viszont…
-Már megint itt van! –látom a visszapillantóban- Csak levágta az utat, hallod?
-Nyugi, már megérkeztünk. –leállítja az autót.
-Menj tovább! Tudni fogja, hogy ide jöttünk…
-Az már feltűnő lenne, és nézd, tovább is ment. –miért beszélsz úgy velem, mint egy gyogyóssal?- Menj előre, én hozom a csomagokat…
Lassacskán csak beérünk, és finom illatok fogadnak. Mindenki köszön mindenkinek, aztán…
-Hogy vagy, Meg? Sápadtnak tűnsz…-néz rám aggódva Cody nagymamája.
-Hogyan is lehetnék, mikor az unokád őrültnek néz csak azért, mert egy olcsó kis ribanc folyamatosan zaklat minket, akinek csapta a szelet? – mindehhez mosolygom.
-Ez nem igaz! Részeg voltam és csak hülyültem…Nekem te vagy az egyetlen…
-Oh igen, de szívesen kinyaltad volna a…-idősek előtt nem beszélünk csúnyán- a hátsóját…-azt a nagy valagát, amibe úgy bele fogok rúgni, hogy…
-Te tényleg nem vagy normális! –förmed rám- Mégis kit nyaltam az elmúlt hét alatt, ha? Áhh…nem is érdekel…-Cody kiviharzik az udvarra, a nagypapája megy ismét utána.
-Meg…-Cody nagymamája ismét azt a dög nehéz tálcát hozza elő, és adja a kezembe.
-Köszönöm, és tudom, hogy jót akarsz, de azt hiszem, hogy ez most nem fog lenyugtatni. –sóhajtok.
-Oh kicsim, földhöz is vághatod, úgy is kettőt kaptam tőle. A másikon szép virág motívumok vannak, ezen meg csak háborús évszámok…Még örülnék is neki. –súgja, mire nevetni kezdünk. Csak közben egy kellemetlen vendég toppan be…
-Jó kedvünk van? –Nicole…egy puskával a kezében…
-Vigye, amit akar, csak ne bántson minket. –mondja ijedten Cody nagymamája.
-Ő nem pénzért jött…ő a mi…zaklatónk…-farkasszemet nézünk egymással.
-Érdekes olvasmányra bukkantam a pletyka rovatban. Azt írják, hogy ti a szülészetre rohangáltok mostanában. Terhes vagy te kis tüzelő szuka? –rám irányítja a fegyver csövét, bár elég messze van.
-Ahhoz, hogy én mikor esem teherbe a FÉRJEMTŐL –hangsúlyozom ki- neked semmi közöd, mellesleg kettőnk közül csak te tüzelsz, mert tudod, amit te szeretnél Codytól még könyörgéssel sem érnéd el, nekem viszont elég csak rá néznem, és…-felfelé mutatok a mutatóujjammal azt jelezve, hogy ennyitől is feláll neki.
-Hallgass! –kibiztosítja a puskát.
-Ne-ne! –a nagyi már nagyon ideges. Ha legalább kicsit közelebb lenne ez a nyomorék, kicsavarnám a kezéből.
-Lőni akarsz? Ennyire vagy csak képes, igaz? Csak a gyávák használnak fegyvert, mert még arra sem elég bátrak, hogy önkezűleg vállalják a felelősséget…Cody csak engem szeret, és mindig is engem fog még a halálon túl is. Mi összetartozunk, és csak, hogy tudd, gyűlöl téged. –elmosolyodom, mert látom, hogy fáj neki.
-Akkor sem fogsz szülni! –üvölti, majd a hasamra célozva lő. Ezt meghallva bejönnek Codyék is, főleg, hogy a nagymamája sikítozik. Nicole látván, hogy mit tett, elszalad. Cody nagypapája a rendőrséget hívja, míg Cody önkívületlen állapotban azt nézi, hogy mi történt velem. Szerencsére a tálca megvédett, így nem lett semmi bajom az ijedtségen kívül.
Egy órára rá a rendőrség megtalálja Nicolet is…az új fehér autójában főbe lőtte magát Cody képét szorongatva, melyet az egyik újságból vágott ki. Elgondolkodtató, hogy egy rajongó mennyire messze képes elmenni…Először a virágok által furakodott a közelünkbe, aztán a rémisztő küldemények, és most ez a lövés…Beteg volt, nem kétséges...
-Feladom a karrieremet. –mondja Cody, mikor hazaérünk.
-Mi? Egy hülye miatt? Ugyan mackó…- cirógatom meg az arcát. Lábaimat derekáig emeli, felkap, és leül velem a kanapéra. Olyan szorosan ölel magához, hogy kicsit már fáj is, és aggódom, mert nagyon ver a szíve. –Macika…
-Nem hallgattam rád…tiszta hülye vagyok…-szinte belém búj- Nélküled nem élhetnék tovább, és én nem is tudom, hogy mi lett volna, ha…
-Ha…de nem lett. –megcsókolom- Kapcsolj ki...-újabb csók- Engem csak egy valami tud kikapcsolni, és az a szex veled...-ő is akarja, hiába is aggódik miattam, kíván, tudom...
Késő délután épp szokásos elfoglaltságunk után fekszünk az ágyban, meztelenül, mikor csengetnek. Cody felszereltetett kamerákat a bejárati ajtó elé, sőt a kapu elé is, szóval egy kis képernyőn meg tudjuk nézni, hogy a szülők azok. Cody felszereltetett pár órája ilyen kütyüket mondván, hogy biztonságosabb, mint kimenni és megnézni. Nem mondja, de ő is nagyon megijedt, főleg, mert engem félt. Közben gyorsan belebújok a köntösömbe, ami igaz, hogy csak térdig ér, és ezért kissé ciki, főleg Cody szülei előtt, de mégis jobb, mintha meztelenül nyitnék ajtót….
-Sziasztok…-engedem be őket, de csak az ajtóig megyek ki ebben a selyem csodában.
-Jaj kicsikém, úgy aggódtunk. Azonnal jöttünk, mikor meghallottuk, hogy mi történt…-ölelget anyu, aztán apu is megölel..
-Nincs semmi baj, már vége. –mosolygom.
-Nem sérültél meg? Mutasd…-Cody anyja is nagyon aggódik, sőt meg akarja nézni a hasamat, de ellépek.
-Csak ez van rajtam…-nevetek kínosan, közben Cody is megjelenik.
-Üdv mindenkinek…-ennyi idő alatt felöltözhetett volna, de rajta is csak egy köntös van. Még jó, hogy hosszabb, mint az enyém, mert kilógna a lóláb, hogy úgy mondjam…
-Tényleg…tényleg ezt kell csinálnod a lányommal, miután ilyen szörnyű napja volt? –förmed rá apa.
-Apa, ez…közös elhatározású dolog ám. –még mindig kínosan nevetek. Nem hiszem, hogy a szüleink előtt kéne erről beszélgetnünk.
-El kéne mennetek egy szexuálpszichológushoz, mert ez nem normális. Felkeresek egyet, és holnap ide küldöm…-mondja az apám, és csak int, és már megy is. Tényleg így kiborult?
-Hát fiam…-jön közelebb Cody apja, és megveregeti a fia vállát- Az anyósom engem is elzavart egyhez…nem irigyellek, mert olyan kérdések várnak rád, hogy mikor hogyan, és még olyan is, hogy hányszor végzel önkielégítést…-kicsit fennakadnak a szemeim, ez az az apa-fiú beszélgetés, amit nem akartam hallani.
-Apa, szerintem nektek is mennetek kell. –mondja Cody a reakciómat látva, és kiterelgeti őket. Végre mindenki elmegy…nem is tudom, hogy minek jöttek…kínos…
-Én nem akarok egy idegennek beszélni a szexuális szokásinkról…Cody, hallod? –nyüszögöm.
Másnap próbálok olyan ruhát kiválasztani, ami nem túl kihívó, de rá kell jönnöm, hogy nekem szinte minden ruhám az mackóka miatt, hisz mindig tetszeni akarok neki. Apu hívott, hogy a nő egy körül lesz nálunk, és remélem egy óra öt perc körül megy is, mert, hogy én semmit nem fogok neki mondani, az biztos…Hogy lenyugtassam magam, itthonról végzem a munkámat, ez legalább lefoglal.
-Cody…-nézek fel, mikor belép a dolgozószobába- Ne is gondolj rá! –mondom határozottan, mert ismerem ezt a perverz mosolyt- Viselkedj a doktornő előtt! Érted?
|
| Garfield | 2012. 09. 02. 20:40:56 | #23282 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Én most…zuhanyozni szeretnék… - feláll és fürdő felé indul - Nem jössz? - kérdezi az ajtóból.
- De…megyek… - sóhajtok, és megyek utána zuhanyozni.
- Nem akarsz inkább a kádban fürdeni? Olyan nagy kádunk van, és ki sem használjuk… - időm nincs válaszolni, már húz maga után.
Meg lovagló ülésben ül az ölembe, így kezd el mosdatni. Az egyik pillanatban még a mellkasomat mossa, a másikban már nyakamat is csókolja. Egyre jobban tetszik ez a fürdés...Már a nyakamat szívja, majd megcsókol, közben melleit a mellkasomnak nyomva, ringni kezd az ölemben. Kezdek nagyon beindulni...melleit kezdem markolászni. Erre a kád másik végébe megy...ohh te kis hamis. Szint rá mászva csókolom meg, aztán melleit kezdem kényeztetni. De basszus...
- Meg…elfogyott az óvszer…
- Tudom, én mondtam neked. - csókol meg mosolyogva. Nah ácsi...
- De Meg…esemény utánit akarsz bevenni? – kérdezem komolyan.
- Semmit nem akarok. Téged akarlak. - mi? gumi nélkül? - Gyereket akarok tőled te kis bolond.- egyből széles mosolyra húzódik a szám.
- Tényleg? És most? Ez…ez nagyon jó! - el se tudom mondani mennyire örülök - Annyira köszönöm! - szenvedélyes csókkal köszönöm meg neki.
- Na akkor szálljunk ki és vágjunk bele. - bólintok, és én is kiszállok.
Annyira izgatott vagyok, hogy nem bírok magammal. Meg se várom, hogy megtörölközzön, én sem teszem. Az ablakba ültetem, és úgy csókolom meg.
- Cody…ne itt… - nem mindegy, hogy hol!?
- Nem tudok tovább várni… - azonnal tövig csúszok belé. Fiút szeretnék először, remélem így tényleg fiam lesz...
A következő hétben elég sokat szeretkezünk, remélem, hogy teherbe esett. De mikor az orvoshoz megy, nem tudom elkísérni, mert edzői megbeszélés van, amit nem hagyhatok ki. Meg meg nem szeretne később menni...nem is baj, mert én is szeretném már tudni, hogy mi a helyzet, csak kár, hogy nem lehetek vele...
De ahogy vége a megbeszélésnek, száguldok haza, sőt még a házba is szaladok, hogy minél előbb megtudjam, hogy terhes e. Lehuppanok mellé, és megfogom a kezét.
- Mit mondott? Lesz babánk? Terhes vagy? Mondd már… - szorítom meg a kezét.
- Sajnálom, de nem. - a vizsgálati eredményeket - A doktornő szerint mégis csak van egy kis gond a hormonjaimmal, de azt mondta, hogy ez még az injekció hatása. A helyettesítő doki tévedett, mikor azt mondta, hogy teherbe eshetek… - sóhajt egy nagyot - Azt mondta, hogy még egy-két hónapig szedjem a fogamzásgátlót, nehogy mégis teherbe essek, és esetleg baja legyen a babának a hormonzavarok miatt. - basszus...már annyira beleéltem magam...de most Meg a fontos.
- Értem.- adok ajkaira egy puszit - És te hogy vagy? - kérdezem kicsit félve...biztos nem lehet valami jól.
- Jól…mondjuk…Végül is jobb, hogy nem az ablakban fogant meg a gyerekünk, nem? - nem szeretem ezeket a műmosolyokat - És te sem voltál velem az orvosnál…Mert akkor úgy is ott leszel, mikor már tényleg… - elsírja magát.
- Oh baby… - ölelem magamhoz szorosan - Semmi baj. Erre számítottunk, tudtuk, hogy bajok lehetnek, de ettől függetlenül hamarosan minden rendben lesz. - vigasztalom.
- Miért nem tudok teherbe esni? Olyan sokat szeretkezünk… - ne sír édesem...
- Ez nem ezen múlik. - finoman fogom meg pofiját, hogy rám nézzen - Ugye tudod, hogy nagyon boldoggá tettél? - már azzal, hogy megpróbálhattunk babát csinálni...
- Még boldogabb leszel, mert nem kell óvszert használni. - picit megmosolyogtat ezzel.
Fürdés után este az ágyban fekszünk. Vagyis kicsim inkább rajtam, én meg a buksiját simizem, a hajával játszom...
- Fáradt vagyok… - mondja simogatva.
- Nem baj, nekem így is jó. - nyomok egy csókot a homlokára.
Elég korán felébredek, de nem akarom Meget felkelteni, pedig kedvem lenne egy kis reggeli szeretkezéshez, de nem tudom mennyire örülne neki azok után, hogy nem esett teherbe…Úgyhogy inkább felöltözök és lemegyek a konditerembe kicsit edzeni.
Nem tudom mióta lehetek itt, mikor…
- Maci, mit csinálsz? Miért rosszalkodsz? – a hang irányába fordulok, és kész…Meg a kanapén egy nagyon szexi kis ruhában…
- Meg… - csak ez jön ki a számon…
- Szóval? Mit csinálsz? – lefekszik.
- Kijöttem edzeni, mert valahol le kellett vezetnem a feles energiámat. Nem akartalak felkelteni, hogy…érted… - mosolyodom el.
- Na és mi lenne, ha letennéd ezeket és inkább ide ülnél, hogy megmasszírozzalak? – nem rossz ötlet… - Mihez lenne kedved ma? Elmegyünk egy kosármeccsre? Vagy…nem is tudom…Ötletek? – kosármeccs, mikor tudom, hogy nem szereted!?
- Nem is tudom... - mondom mosolyogva és leülök - Te mit szeretnél? - kérdezem, közben elkezd masszírozni.
- Amit te... - csókol a nyakamba.
- Ez biztos? - fordulok felé széles mosollyal az arcomon - Szóval már engednéd, hogy templomban...
- Nem! – vágja rá, pedig még be sem fejeztem. Elnevetem magam.
- Annyira szeretlek… - csókolom meg – Medencézzünk. Olyan régen úszkáltunk már benne.
Nincs ellenkezés, kicsit még masszíroz, aztán felmegyünk átöltözni. De mikor Meg leveszi a melltartóját, nem tudok bírni magammal. Háta mögé lépek, magamhoz húzom és melleire simítom a kezeimet. Nyakába csókolok, és egyik kezem megindul lefelé. Bugyijába nyúlok, de megfogja a kezemet…ohh baby…Felém fordul, végig simít hasamon, és mellkasomon, majd nyakam köré fonja a kezeit, hogy megcsókoljon.
- Melyik fürdőruhámat vegyem fel? – nah várj csak…
- Mi lenne, ha nem vennénk fel semmit? – markolok a fenekébe.
- Fényes nappal!? Talán ha este lenne, belemennék, de így…
- Szavadon foglak… - adok egy puszit a szájára, aztán felkapom a gatyámat, na meg kiválasztom Meg legszexibb bikinijét.
Úszkálunk, játszunk a vízben, meg napozgatunk, de nem látom Megen, hogy olyan nagyon jól érezné magát. Talán jobban kikapcsolná, ha áthívnánk néhány barátot, hogy medencés bulizzunk. Nincs kicsim ellenére az ötlet, úgyhogy át is hívja néhány barátnőjét, én meg pár csapattársat a feleségeikkel és barátnőikkel Meg is jóban van, úgyhogy ez nem probléma.
Baromi jó lett a hangulat, tök jól elvagyunk egész nap, még játszunk is. Mivel a medence két oldalán van egy-egy palánk, vízi kosarazunk. Fiúk a lányok ellen. Persze a lányok nem bírják ki szabálytalankodás nélkül…Mikor nálam van a laszti, kicsim a hátamra ugorva próbál leszerelni, de nem tud lenyomni a víz alá, viszont elkezdi a nyakamat rágcsálni…Így sikerül elvenni a labdát, és miután dob egy kosarat, kimegy a medencéből, és elszalad, én meg utána.
A házba menekül, és a hálóban kapom el. Az ágyra lököm, persze finoman, hogy ne fájjon neki, aztán a csípőjére nehezedve lefogom a kezeit.
- Megvagy… - mosolyogva megcsókolom.
- És most mit akarsz csinálni? – kérdezi kacéran mosolyogva.
- Ha most nem lenne itt senki…
- De vannak. – vág közbe.
Elmosolyodva nézek a szemeibe. Jó, hogy ilyen vidámnak látom. Csillog a szeme, és ezt imádom. Végigsimítok a kezén, aztán az arcán, és gyengéden megcsókolom. De mielőtt még tovább csókolnám, lemászok róla, és segítek neki felkelni az ágyról, aztán visszamegyünk a medencéhez.
Nem szeretnék végig a nyakán lógni, úgyhogy hagyom, hogy a barátnőivel napozgasson, addig én a srácokkal labdázok a vízben. Persze néha muszáj kijönnöm egy-egy csókért.
Bár egy valami bassza a csőrömet. Az egyik csaj egy sráccal jött…Meg ismeri, de én még sose láttam. Na meg nem a pasija, csak egy haverja, és folyton Meg körül van. Mikor kicsit sem feltűnően megbámulja, kimegyek, és leülök babym mellé a napozóágyra.
- Jó a kilátás? – fordulok a kiscsávóhoz.
- Tessék? – tolja fel Meg a napszemüvegét rám nézve.
- A sráchoz beszélek. – újra rá nézek – Még nem ismerjük egymást. Cody vagyok, Meg férja. – állok fel, hogy kezet fogjak vele.
- Jake… - mutatkozik be.
- Szóval Jake…nem akarok balhét, úgyhogy ne legeltesd a feleségemen a szemed, mert kezd idegesíteni… - mondom neki halkan. Meglepődve néz rám, aztán csak bólint.
- Maci…bekened a hátamat? – simít végig a combomon.
- Persze. – mosolygok, mert már megint beindult a perverz fantáziám.
A kezembe adja a naptejet és hasra fordul. Mellé térdelek, és simogató mozdulatokkal bekenem a hátát, aztán lábait és fenekét is, mert ennek a bikininek tanga az alsó része…nem gondoltam én ezt át…Kicsit elidőzök formás popsijánál, aztán belemarkolva csókolom meg.
- Szobára nem akartok menni? – nem tudom ki kiabált, de mindenki röhög…
- Most hogy így kérdezitek… - lábai közé csúszik a kezem.
- Cody! – szól rám eltolva a kezemet – Köszi, hogy bekentél, most már mehetsz… - hát ez szép…nevetve visszaugrok a medencébe.
Mire kezd sötétedni, mindenki hazaindul. Meg mindenkit kikísér, addig én gyorsan gyújtok pár mécsest, és a medencéhez vezető út, és a medence széléhez teszem, aztán megyek megkeresni babymet. Éppen fürdeni készül, de nem-nem…Hátulról átölelem, és arcára nyomok egy puszit.
- Van egy meglepetésem… - súgom a fülébe – Gyere le a medencéhez.
- Nem ér rá, ha lefürödtem? elhúzom a számat – Rendben, megyek… - ad egy puszit.
Előreszaladok a medencéhez. Mire leér az ajtóhoz, elmosolyodva nézi a mécseseket. Miközben közelebb jön, leveszem a fürdőgatyámat, és odébb dobom.
- Te mit csinálsz? – kérdezi meglepődve.
- Azt mondtad este fürödhetünk meztelenül a medencében… - húzom magamhoz.
- Nem úszkáltál még eleget ma? – öleli át a derekamat.
- Hoppá… - a melltartó kapcsa megadta magát.
- Rossz vagy… - mosolyog, de nem kell több beszéd.
Megcsókolom, és az ölembe kapva ugrok a medencébe. Le akarom venni róla a bikinialsóját, de elúszik…A medence falának nyomom, mikor utolérem, és lesimogatom róla a tangát. Még nem csináltunk semmit, de már kezdek keményedni…
Gyengéden csókolom végig a nyakát, közben kezem elkalandozik egész testén, és lábai között pihen meg, ahol ujjaim lépnek akcióba. Mosolyogva csókolom meg, mikor hangosan kezd nyögdécselni, aztán ujjaimat lassan merevedésem váltja fel. Imádok vele szeretkezni…bárhol, bármikor…Derekam köré fonja a lábait, és hátamat marja…
Reggel mosollyal az arcomon ébredek, mert Meg a nyakamat csókolgatja, és számra is kapok egy puszit. De nekem nem elég csak egy puszi…magam alá gyűröm és megcsókolom.
- Tudod mire gondoltam? – támaszkodom fölé – Elutazhatnánk valahova. – adok egy puszit édes ajkaira – Tudom, hogy dolgoznunk kéne, meg minden, de igazán megérdemelnél egy kis kikapcsolódást. – mosolygok.
|
| Saya | 2012. 08. 26. 19:52:10 | #23137 |
Karakter: Megan Hoa
-Merevedési gondok? Semmi gondom nincs, egyszerűen utálom a gumit használni… - az ölébe húz – Ez olyan mintha…nem is tudom, akár zoknit is húzhatnék a farkamra…
-Ne csináld már… - elnevetem magam, és az arcára csúsztatom a kezeimet – Mivel hozzam meg a kedvedet hozzá? – apró csókokat adok neki.
Nem mond semmit, hanem felkap és levisz a garázsba. Ez most komoly? Be akarja pótolni azt, ami múltkor kimaradt? Az autóm hátsó ülésén landolunk, ahol Cody először a számat, majd a nyakamat csókolja.
-Nem jó az ágy? – kérdezem, közben ujjaimat hátába mélyesztem.
-Valahogy jobban beindította a fantáziámat a kocsi. – az ülésre ül – Add azt a gumit…
-Majd én… - meghozom hozzá a kedvedet édes. Lehúzom a bokszerét, és először kezemet kezdem el mozgatni rajta. Megnyalom, majd számba csúsztatom. Cody a hajamba túrva élvezi, és egy cseppet sem zavarja a gumi felhelyezése, főleg, hogy a számmal teszem meg. Hmm…nem is olyan rossz az íze, többet azt hiszem, nem várhatok ettől a dologtól. Túl sokáig nem cuppogok nyalókámon, mert én is szeretném már élvezni a játékot…
Csókjaival lejjebb halad, majd leveszi a melltartómat és kezd melleim kényeztetésébe szája és nyelve által. Miközben csókol, ujjait csúsztatja belém, aztán kicsit ijesztő, hogy csak úgy letépi rólam a tangát, sőt meg is érzem, de hamar kiengesztelődök, mikor nyelvével kárpótol.
-Cody… - hiába marok bele erősebben vállaiba, nem kegyelmez, vagy úgy is mondhatnám, hogy nagy kegyesen a gyönyörbe taszít. Miközben testemben még mindig érzem a kéjt, végig csókolgat, majd lassan belém csúszik. Az érzés mennyei, de az kevésbé, hogy a combjaimon kell támaszkodnia mozgás közben…Segít gyorsan a dolgon és felül az ülésre, így már az ölébe mászhatok, és meglovagolhatom, amit úgy imádok csinálni. Mackó édes száját csókolom közben ő a fenekemet és a combomat marja. Ilyenkor egy kis ideig mindig meglátszódnak az ujjai nyomai, de nem bánom, semmit sem bánok, ha vele lehetek. Az ülésbe kapaszkodva gyorsítok kicsit a tempón, de Codynak ez nem elég…Az ülésre fektetve kerekedik fölém, és miután lábaimmal átfonom derekát, vadul szeretkezünk tovább…
Reggel a kocsiban arra ébredek, hogy Cody a nyakamat csókolja. Megcsókol, majd ismét visszatér a nyakamhoz, csak ezúttal nem engedem, hogy lejjebb is menjen. Helyette megcsókolom én. Ahogy végig simítok mellkasán, arra gondolok, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy egy ennyire jó pasi a férjem. Kap még egy puszit.
-Min mosolyogsz ennyire? – kérdezi ő is felülve, a vállamat puszilgatva, és oldalamat simogatva.
-Felavattuk a kocsimat… - vicces, hogy lassan mindenhol csináltuk már.
-Ha ez ilyen örömmel tölt el, csak a te autódban fogunk szeretkezni… - a vállamba harap.
-Ne csináld…készülődnöm kell. – most nem szabad szeretkeznünk.
-Utálom, hogy dolgozol, mondtam már? –kérdezi letörten.
-És én mondtam már, hogy utálnám, ha eltartanál? – csak emlékeztetőnek…
-De ha jön a baba, itthon kell maradnod vele… - a nyakamba csókol.
-Majd akkor, de most… - elindulok felfelé, mert sietnem kell.
A zuhany alatt Cody csak nem adja fel a reggeli szex reményét, és mivel olyan meggyőző tud lenni a csókjaival és simogatásával, engedek neki, és az övé leszek…Ugyan most nem húz gumit, de jó kisfiú módjára nem feledkezik meg az egyességünkről, és ahelyett, hogy bennem menne el, a combomra élvez. Furcsa, de…hiányzik, hogy bennem maradjon, hiányzik az önfeledt mosolya a szeretkezésünk végén…Mivel lehetne jobb a gumi használata? Ezen még agyalok, de ki fogok találni valamit…
Pár nap múlva jön a hír, hogy megindult Sang-Hee-nál a szülés. Azonnal Codyért rohanok, nem akarok egyedül bemenni a kórházba.
-Nemsokára nagynéni leszek… - rontok be az irodájába.
-Szia kicsim… - ad egy puszit, de most nem érünk erre rá.
-Jó, bocsi, de annyira izgatott vagyok. Menjünk be a kórházba… - gyerünk, gyerünk, gyerünk! Sietek a kocsimhoz.
-Majd én vezetek…te túl gyorsan hajtanál. – most menjünk a tiéddel?
Nem örülök neki, de belemegyek, mert vitatkozni végképp nincs most időnk. Egész úton sürgetem, hogy gyorsabban menjen, mert szinte döcögünk. Mire beérünk, sógornőm már a szülőszobában van. Csak adja az ég, hogy minden rendben legyen…
Jae-Nam jön ki először, és elmondja, hogy minden rendben van. A picit most csak az üvegen keresztül láthatjuk Jae kezében. Annyira tüneményes…Én örülök neki, hogy hiába várta apu, hogy az első unokája fiú lesz, mert ez a kislány egy igazi kis hercegnő. Nagyon hasonlít a bátyámra az orrocskája, a szája…és szerintem a szeme pont olyan, mint az enyém, mert a kicsiben felfedezhető anyu vonása is, én meg rá hasonlítok. Le sem tagadhatná, hogy ki az apja…Vajon az én babám is az apjára fog hasonlítani?
És ha már apa…az egyelőre még csak apajelölt hátulról ölel át. Megfogom a kezét, és ölelő karjai közé bújok. Olyan boldog vagyok, a bátyám megérdemelte ezt a családot…
Még beköszönünk, és gratulálunk Sang-Hee-nek. Szegényke elég meggyötört a szülés után, biztosan nagyon kimerítette, így nem maradunk sokat.
Visszamegyünk Cody munkahelyére, mert egy új kisfiú jön beiratkozni, meg ott van a kocsim is.
-Megvárjalak? – kérdezem, mikor megérkezünk.
-Nem muszáj, sietek haza. – mosolyog, és egy puszit ad a számra. Mi volt ez? Na én ennél többet érdemlek…Visszahúzom macimat egy szenvedélyes csókra. Úgy látom, hogy ez neki is sokkal jobban tetszett, szóval remélem, hogy legközelebb nem spórol a csókokkal. Egy utolsó puszi után hazaindulok.
Még mindig azon agyalok, hogy mit kéne kitalálnom Codynak azért cserébe, hogy gumit húz, pedig nagyon utálja. Eszembe is jutott! Meglepem őt egy fárasztó munkanap után az irodában és…Nem, most azonnal lepem meg, úgy is csak egy sráccal kell megtárgyalnia a dolgokat, lesz még energiára másra is. Kiválasztok egy fehérneműt, amit még nem látott…
Miután ez megvan, felveszek egy kis kabátkát rá és taxiba ülök, hogy ne kelljen külön kocsival hazajönnünk. Ma úgy is hűvösebb az idő, nem feltűnő a kabát. Itt már mindenki ismer, én meg tudom az utat az irodába, szóval beengedem magam…
Mikor maci meglát kabát nélkül, tátva marad a szája. Az íróasztalhoz megyek, és lesöprök mindent. Felülök, mire Cody közelebb sétál és ledobja magáról a pólót. Élvezem minden percét az előjátéknak, de mikor a nadrágját tolja lejjebb a kezébe adom a gumit. Fogával tépi fel, és gyorsan felhúzza magára. Annyira felizgult kényeztetésem közben, hogy neki már nincs is szükség ilyesmire, le sem enged szállni, mikor elé akarok térdelni. Combjaimba marva csúszik belém az íróasztalra fektetve.
Cody tekintete mindent elárul…azt, hogy mennyire felizgatja ez a helyzet. A szemembe néz, de olykor mégis elkalandozik a tekintete az egész testemen. Muszáj közelebb lennem hozzá…
Felkapaszkodom a nyakába, így aztán már Cody a falnak támasztva csinálja tovább. Egyik csókunk közben megyek el, ahová pár lökés után követ.
Az iroda nem alkalmas összebújásokra, szóval kis pihi után hazaindulunk. Kis hiba a dologban, hogy elmesélem neki, hogy taxival jöttem, így, ahogy lát, de nem volt semmi gond, és ezért aztán még szerintem örül is, hogy együtt megyünk haza.
-Meg… - fekszik mellém az ágyba, és ad egy puszit a hasamra– Nagyon szexi vagy… - aprócska csók követi szavait.
-Nem volt elég az irodában? – te kis telhetetlen, mit akarsz még?
-Hát az fantasztikus volt… - megcsókol.
-Az is fantasztikus volt, hogy nem hisztiztél a gumi miatt. – elnevetem magam.
-Ha kellően felizgatsz, nem számít a gumi…bár akkor is sokkal jobb nélküle. De akartam kérdezni valamit…
-Mi az? Valami baj van? – kérdezem karján végig simítva.
-Annyi baba vesz körül minket…és annyira szeretnék egy sajátot…Egy picit tőled. Te még mindig nem szeretnéd? – kérdezi bátortalanul.
-Én most…zuhanyozni szeretnék…-felállok az ágyról, és elindulok a fürdőszoba felé- Nem jössz?
-De…megyek…-sóhajt egy nagyot, és követ a csobogó víz alá.
Közben persze azon agyalok, amit kérdezett. Egy baba…egy icike-picike kisbaba tőle…Annyira jó lenne, és tényleg szeretném, de ha sokat gondolkodom rajta, mindig az a vége, hogy megijedek. De talán…talán ma nem kell gondolkodnom…
-Nem akarsz inkább a kádban fürdeni? Olyan nagy kádunk van, és ki sem használjuk…-magammal húzom, nem mondhat nemet. És bizony, hogy nem mond, mert végre elmosolyodik az ötlet hallatán. Belecsobbanunk a nagy kád vízbe.
Nem lenne túl romantikus, ha én a kád egyik felében, Cody meg a másikban ülne, szóval lovagló ülésben, szemben ülök vele. Szivaccsal mosom le mellkasát, ami felér egy masszázzsal is. Tovább folytatom, de közben már a nyakát is csókolgatom. Lágyan szívom meg rajta a bőrt, majd egyre erősebben nyomot hagyva vele. Nyakát kulcsolva át kezeimmel csókolom meg, közben lassú lovagló mozgással hozom kicsit tűzbe. Szeretkeznünk sem kell, elég ha csak az ölében ringatózok, és máris beindul…Melleim mellkasának préselődve mozognak fel és le lovaglásom alatt, de aztán Cody tenyerében landolnak, mert gyömöszölni kezdi őket. Elszakadok ajkaitól, és odébb csúszok a kádban kacéran nézve rá, hogy akarja-e folytatni. Persze, hogy akarja. A kád peremének döntve csókol meg, majd tér át melleimre. De…
-Meg…elfogyott az óvszer…-ja igen, nem álltunk meg venni.
-Tudom, én mondtam neked. –mosolygom, és újra megcsókolom.
-De Meg…-mi van már megint?- esemény utánit akarsz bevenni?
-Semmit nem akarok. Téged akarlak. –döbbent csend- Gyereket akarok tőled te kis bolond. –hű de örül valaki.
-Tényleg? És most? Ez…ez nagyon jó! –nagyon lelkes vagy- Annyira köszönöm! –jó ég, megfulladok a csókjától, olyan heves.
-Na akkor szálljunk ki és vágjunk bele. –bólogat, de úgy látom rajta, hogy kicsit izgul is.
Nagyon türelmetlenné válik, még azt sem engedi, hogy megtörölközzek, mintha attól félne, hogy meggondolom magam. Ami még furcsább, hogy a hálószobáig sem akar bemenni, feltesz a fürdőszoba ablakába. Oké, hogy ez a kertre nyílik, és senki nem láthat meg, de akkor is…Ráadásul olyan erős a fény, kicsit zavarban vagyok…
-Cody…ne itt…-nyögöm csókunk közben.
-Nem tudok tovább várni…-egy határozott lökéssel hatol olyan mélyre, amennyire csak tud. Tényleg azt hiszi, hogy akkor így fiú lesz? Ki tudja…annyi biztos, hogy a helyszín ellenére is élvezem…
Egy jó másfél hét múlva elérkezettnek látom az időt, hogy elmenjek az orvosomhoz. Azóta többször is szeretkeztünk minden nélkül, mert túl sok esély nem lenne rá, hogy elsőre teherbe essek…Codynak lemondhatatlan megbeszélése van, az orvosom meg csak mostanra tudott időpontot adni, nekem meg semmi kedvem még egy hetet várni. Szóval egyedül megyek…
Cody nagyon siet haza, én meg már rég itthon vagyok. Az autótól berohan, hogy minél hamarabb bent legyen. Leül mellém a kanapéra, és megszorítja a kezemet.
-Mit mondott? Lesz babánk? Terhes vagy? Mondd már…-szorítja meg jobban a kezemet.
-Sajnálom, de nem. –odaadom neki a papírokat- A doktornő szerint mégis csak van egy kis gond a hormonjaimmal, de azt mondta, hogy ez még az injekció hatása. A helyettesítő doki tévedett, mikor azt mondta, hogy teherbe eshetek…-sóhajtok- Azt mondta, hogy még egy-két hónapig szedjem a fogamzásgátlót, nehogy mégis teherbe essek, és esetleg baja legyen a babának a hormonzavarok miatt. –mesélek el neki mindent.
-Értem. –ad egy puszit a számra- És te hogy vagy? –kérdezi meg félve.
-Jól…mondjuk…Végül is jobb, hogy nem az ablakban fogant meg a gyerekünk, nem? –erőltetek magamra egy mosolyt- És te sem voltál velem az orvosnál…Mert akkor úgy is ott leszel, mikor már tényleg…-kicsit elpityeredem.
-Oh baby…-szorosan magához ölel- Semmi baj. Erre számítottunk, tudtuk, hogy bajok lehetnek, de ettől függetlenül hamarosan minden rendben lesz. –vigasztal.
-Miért nem tudok teherbe esni? Olyan sokat szeretkezünk…-sírok tovább.
-Ez nem ezen múlik. –gyengéden megfogja az arcomat, hogy a szemébe nézzek- Ugye tudod, hogy nagyon boldoggá tettél? –hogy belementem? Cody is tudja, hogy megint nagyon bizonytalan lett minden, mégis csak velem törődik.
-Még boldogabb leszel, mert nem kell óvszert használni. –apró mosolyt csalok az arcára.
Este az ágyban pihenünk. Codyn csak egy bokszer van, rajtam meg csak egy tanga.
-Fáradt vagyok…-simogatom őt.
-Nem baj, nekem így is jó. –ad egy puszit a homlokomra. Érzem rajta, hogy ő is csalódott, és most még ezért is lelkiismeret furdalásom van.
Hajnalban felébredek, de sehol sincs. Felöltözök, és elindulok körülnézni. A konditermünkből hallok hangokat. Bekukkantok, és tényleg ott van. Beosonok, és a kanapéra mászva szólok hozzá.
-Maci, mit csinálsz? Miért rosszalkodsz? –megfordul, és lefagy.
-Meg…-tetszem neked…te is nekem…ezek a kidagadó izmok…
-Szóval? Mit csinálsz? –kérdezem újra, és elfekszem a kanapén.
-Kijöttem edzeni, mert valahol le kellett vezetnem a feles energiámat. Nem akartalak felkelteni, hogy…érted…-elmosolyodom.
-Na és mi lenne, ha letennéd ezeket és inkább ide ülnél, hogy megmasszírozzalak? –tudom ám, hogy bele fog menni. Ha egyelőre a gyereke anyja nem is lehetek, legalább jó felesége leszek- Mihez lenne kedved ma? Elmegyünk egy kosármeccsre? Vagy…nem is tudom…Ötletek? –ma az lesz, amit te szeretnél.
|
|
