Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Hentai)

1. 2. 3. <<4.oldal>> 5. 6. 7. 8. 9. 10. ... 21

Garfield2015. 10. 11. 18:40:12#33549
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )



 

-          Már nem szereted, ha...? Már semmit sem szeretsz... – fordul el tőlem.
-          Most meg mi a baj? Baby... – ölelem át hátulról - Én csak azt mondtam, hogy lehetnék felül, de ha te annyira hozzászoktál a lovagláshoz, felőlem...
-          Mi az, hogy hozzászoktam? – vág közbe felháborodva - Most megint a lovardával jössz, vagy arra célzol, hogy ribanckodni járok oda?! – mi van?!
-          Miről beszélsz? Nem hiszem el! – vágok egyet az asztalra - Én csak annyit mondtam, hogy meg akarlak... – nyugi Cody…nem mondhatod ki, a feleséged… - hogy...hogy kívánlak. – fejezem be a mondatot.
-          Felizgatott a kis melltartós csaj, de beéred velem is? Már megbántad, hogy idősebb nőtt vettél el, és be akarsz újítani egy friss pipihúst? Most már értem miért jön csak úgy be, és miért tudod annyira a nevét! – már kiabál bakker, de nem értem mi a franc baja van.
-          Elég ebből a cirkuszból! – szólok rá - Szólok a portásnak, majd ő bezár, mi pedig hazaindulunk...MOST!
 
Elég haragban vagyunk egymással, és a békülésen az sem segít, hogy néha megkérnek, hogy edzem a csajokat. Most mit mondhatnék a főnökömnek?! Elég sokan mentek szabadságra, persze, hogy be kell ugranunk egymás helyett…
Idén is egyben tartunk minden szülinapot, és az évfordulónkat is…pedig azt hittem talán akkor ki tudunk békülni, de úgy néz ki, nem akar kettesben ünnepelni velem…Viszont a pöttömök már nem is olyan pöttömök…két éve velünk vannak, olyan gyorsan nőnek…
 
Elég hamar végeztem ma és le se zuhanyoztam, inkább hazajöttem, a gyerekekhez, de Meg pont most fekteti le őket délutáni szunyára. Rendben, akkor húzok zuhanyozni. Pár perc múlva Meg ölelő kezeit érzem meg a derekamon, és a vállamba harap. Felsóhajtok az érzésre…annyira régen volt már felém ilyen…elég makacs tud lenni ha összeveszünk, és jó, most volt szex, de nem szeretkezés…eléggé hiányzott már. Magam elé húzom babymet…
-          Lehetsz felül... – súgja ajkaimra - azt csinálsz, amit csak akarsz... – tényleg?
-          Felfalhatlak fél perc alatt? – markolok fenekébe.
-          Legyen fél óra...de, ha az én nagy étvágyú mackókám hamarabb... – elmosolyodik, és úgy folytatja - Legyen inkább tiéd az egész délután, és annyiszor és olyan tempóban, ahogy csak szeretnéd. – végre…
-          Ez egy hosszú és kellemes délután lesz... – felkapom, és irány az ágy.
 
Végre kibékültünk, és egész délután szeretkeztünk…vagyis míg a gyerekek fel nem keltek. Után a fedett medencénél játszunk a gyerekekkel. Legalább feltöltődök kicsit, mert holnap Meg megint feszült lesz…a lány csapatnak tartok edzést…
 
Az edzés akár jól is mehetne, ha Sara nem lenne itt. Ez a csaj totál rám van állva, és nem érti a nemet. Ráadásul olyan béna, hogy az már fáj…Sajnos nem dönthetek a csapat alakulásáról, pedig sokszor mondtam már, hogy ez a lány egy nulla…Ma is amit művelt, hát nem tudom miért a kezdő csapatban van. Vagy csak nekem játssza az agyát? Mindenesetre edzés után az irodában próbálok beszélni vele…megint…
-          Sara, már megmondtam, hogy ki foglak rakni a csapatból, ha...
-          Sok mindent mondtál, mégsem tetted meg. – vág közbe - Nem lehet, hogy azért, mert mégis csak tetszem? – ebben semmi vicces nincs, hogy nevess…
-          Azért nem tettelek még ki, mert én hiszek a csapat egységében, de látom, hogy nem kéne, mert te...
-          Mást is akarsz látni? – ez nem normális, elkezd vetkőzni, de megfogom a kezét.
-          Menj ki, most azonnal! – szólok rá erélyesen…ez…basszus nem hiszem el, hogy nem lehet kitenni a csapatból…
-          Kimegyek edző bácsi, hogy lezuhanyozhass...szükséged lesz rá. Látom, hogy felizgattalak. – kevés vagy te ahhoz…
-          Na most már elég a hülyeségből, kifelé! – végre kimegy, én meg mehetek a zuhany alá…
 
Meglepetésemre mikor kész vagyok, és egy törölközővel a derekamon jövök ki, Meget pillantom meg a tükör előtt. Istenem olyan gyönyörű…de…sír?
-          Meg, mi a baj? – megyek közelebb - Nem úgy volt, hogy otthon találkozunk? Történt valami? A gyerekek? – kezdek aggódni, ritkán sír…
-          Nincs semmi baj... – na persze, ok nélkül nem szoktál sírni. De mielőtt bármit is kérdezhetnék…
-          Hoppá...azt hittem... – nyit be csak úgy Sara.
-          Tudom mit hittél te ribanc! – vág közbe kicsim, és a hajánál fogva rántja a földre…jó ég…
-          Ne! Meg, hagyd! – fogom le kicsimet, de hiába, mert Meg még azért állba rúgja Sarat…
-          Fogod még felkínálni magad a férjemnek, te kurva?! – kiabál…mit kiabál?! ordít…
-          Ezért most kinyírlak! – Sara Meg torkának esik…kicsit leblokkolva kapcsolok, és elengedem kicsimet, de mielőtt közéjük állhatnék Meg szinte eltöri Sara kezét úgy kicsavarja…
-          Te hozzám mertél nyúlni?! Azt hiszed félek a magad fajta kislányoktól?! Senkiházi trampli! Te akarsz kinyírni engem? Széttéplek mielőtt megmozdulhatnál! – a biztonságiak toppannak be a nagy kiabálásra, és szedik szét őket.
 
Sikerül felöltöznöm is, és ugye csomóan hallották ezt az incidenst, és persze Sara nem titkolta, hogy kikezdett velem, így kicsapják. Talán végre vége lehet a cirkusznak otthon is, mert szerintem Meg csak Sara miatt idegeskedett, mikor a lányokat edzettem…tényleg, Meg…megyek is ki hozzá, mert a kocsinál vár.
-          Meg...
-          Ezért nem kell kikezdeni kislányokkal! Mindent hallottam és láttam. Tetszett az ingyen sztriptíz? Kiverted a zuhany alatt?! – micsoda?
-          Mi a fenéről beszélsz? Ha láttad, akkor azt is láthattad, hogy kidobtam. Sőt a csapatból is repült, megnyugodhatsz. De ezeket a lányokat nem én válogattam, én nem dönthetek semmiről. Mi bajod van mostanában? – úgy beszél velem, mintha bátorítottam volna ezt a kis ribancot…
-          Te vagy a bajom! Te és a kis játékaid...Azt hiszed nem érzem meg, hogy már nem szeretsz úgy, mint régen? Tényleg két gyerek után kell ez? – lök meg úgy, hogy hátrálnom kell pár lépést.
-          Látom használnak a kis magánórák... – jegyzem meg.
-          Igen? – lép közelebb - Igen, IGEN?! – ököllel olyat kapok…mindenre számítottam csak erre nem - Most jobb? Vagy kérsz még? – kever le még egy pofont.
-          Azt hiszed fájt? – kérdezem gúnyosan…
-          Vérzik a szád...lúzer... – és?
-          Meg sem éreztem. – mosolyodom el, mert most megint olyan mint régen…
-          Kérsz nagyobbat? – na jó, most már elég. le is fogom a kezét.
-          Verekedni akarsz? – talán kicsit komolyan kérdeztem, mert ledermed…komolyan azt hiszi, hogy bántanám?! Kinyitom a kocsiajtót, óvatosan bedobom, és finoman rácsapok a fenekére - Tényleg azt hiszed, hogy ki tudok belőled szeretni? – kérdezem magamhoz ölelve és ránehezedek kicsit, hogy ne akarjon még egyet beverni - Most pont olyan vad vagy, mint mikor a parkban találkoztunk. Nem kell neked terápia, mert egyszerűen ilyen vagy...és én így szeretlek... – hagyom, hogy megforduljon alattam, és látom, hogy mosolyog…igen, régen is mindig kellett egy kis hisztiroham, hogy utána ilyen édes legyen…szerencsére, most nem rúgott tökön, na az kemény volt…
-          Szóval most megbüntetsz, mert rossz voltam? – simogatja meg az arcomat - Otthon kapsz rá jeget. – kapok egy puszit, de ez nekem nem elég. Eléggé beindított, a vadságával…a múltkor úgyis elmaradt az autós szeretkezés, most pótoljuk…
 
Miután ez a dolog nem jelenik meg a médiában, Meg is lenyugszik, és úgy látszik rendbe jönnek a dolgaink. Ami meglep, mikor Candyék hazajönnek látogatóba, Meg mondja, hogy találkozhatnánk velük. Egy kávézóba beszéljük meg, de előtte én még a kicsiket elviszem orvoshoz, mert reggel elég melegnek éreztem Jakey buksiját. De a doki megnyugtat, hogy nincs mitől aggódni, biztos csak melege volt a fiatalúrnak, de ha már itt vagyunk, Medyt is megvizsgálja. Neki mindig külön vizsgálatai vannak a szívecskéje miatt. Szerencsére minden a legnagyobb rendben.
-          Szia baby, nagyon siettem, a gyerekek... – kezdek bele lehuppanva mellé, mikor megérkezek, de… - mi ez a ruha rajtad? – kérdezem…miért kell mindent kipakolni?
-          Helló...először is meleg van, ezért a ruha, másodszor is nem fejezted be, hogy mi van a gyerekekkel? – kapok egy puszit.
-          Minden rendben volt a dokinál, Medy is teljesen jól van, semmi gond a szívével, de az orvos tanácsolta, hogy ne legyünk kint velük túl sokat a melegben. Aztán hazavittem őket, anyádék már ott vannak, és ma nálunk alszanak. De akkor sem tetszik, hogy megbámulnak... – jó lenne ezektől a ruháktól megszabadulni…
-          Köszi, hogy elvitted őket, bár két hete voltunk, de ha téged ez megnyugtat... – mosolyog rám - Azért túl sűrűn ne hurcibáljuk őket orvoshoz, elég két-három havonta, nehogy elkapjanak valamit másoktól. – persze miért is törődnél azzal amit mondok…
 
Tök jól telik a délután, és ahogy látom még babym is jól érzi magát. Az újszülött baba meg nagyon édes. Én is szeretnék majd még, de Meg azt mondja most még nem…ami eléggé letör, de nem mutatom…
Még vacsizni is elmegyünk, mert ír anyósom, hogy a gyerekek alszanak, így nem kell sietünk. Persze a vásárlás sem maradhat el, és elég sok szatyorral érünk haza.
-          Cody, siess már! – és még sürget, mikor én cipelek mindent…
-          Nem olyan egyszerű... – leteszem a cuccokat, és ledobom magamk a fotelbe.
-          Na és...itthon sem tetszik ez a ruha? – áll meg az ajtóban, hogy jól lássam.
-          Baby... – mosolyodok el a fejemet csóválva. Hogy lehet valaki ennyire szexi?!
-          Na jól van... – ül az ölembe - Engedek neked egy nagy kád vizet, megfürdök veled, közben megmasszírozlak, aztán ágyba duglak, és csendben őrzöm majd az álmodat, jó lesz? – túr bele a hajamba.
-          Tökéletes, de egy valamit kihagytál... - harapok finoman a nyakába - Imádom, mikor ilyen cuccok vannak rajtad, de csak ha én látom... - marok a fenekébe. Az egész feneke kint van ebből a picsagatyából...
-          Szóval féltékeny vagy? - kérdezi meglazítva az övet a nadrágomon.
-          Nem, csak ideges, ha megbámulnak... - csókolom meg.
-          Khm... - kicsim kipattan az ölemből, pedig már a sliccemnél járt a keze.
-          Apa...szia... - köszön kicsim zavartan - Hogyhogy te még fent vagy? - miért lényeg ez? 
-          Hallottam, hogy megjöttetek, és lejöttem köszönni... - hát nem kellett volna... - Jó éjszakát kislányom. - ad Meg homlokára egy puszit pár perces kínos csend után - Cody... - biccent felém szúrós nézéssel.
-          Jó éjt... - intek neki.
-          Ajj de kínos volt... - mondja babym miután felment az apja.
-          Apád úgy néz rám, mintha egy kamasz gyerek lennék, nem a férjed... - jegyzem meg kicsit se boldogan...
-          Ne haragudj rá túlságosan kérlek, tudod milyen. - lép elém és csókol meg.
-          Hol tartottunk? - kérdezem a nyakába csókolva.
-          Elszállt a varázs, sajnálom...
-          Most már haragszom apádra... - morgok, miközben megfogja a kezemet és elindulunk a gyerekek szobájához.
 
Olyan édesen alszanak, Meg még azt sem engedi nekem, h megpusziljam őket, nehogy felébredjenek. De azért betakargatom a pöttömöket. Közben babym már itt sincs...a fürdőben engedte a vizet, arra érek be, hogy vetkőzik. Az ajtófélfának támaszkodva nézem végig. Mintha egy sztriptízt néznék...fenekét nézem az ajkamba harapva, mikor felém fordul. Elmosolyodva jön közelebb, hogy megcsókoljon. Derekát ölelem, és simítok végig rajta, egész a fenekéig, amibe finoman bele is markolok.
-          Gyönyörű vagy, tudod? - kérdezem mikor babym megszakítja a csókot, hogy levegye rólam a felsőmet.
-          Említetted már... - mar bele a derekamba.
-          Szeretlek... - simogatom és csókolgatom ahol csak tudom, míg kicsim lecsúsztatja a nadrágomat és a boxeremet. Fenekénél fogva emelném meg, hogy csobbanjunk, de nem engedi.
-          Nem, nem... - a kádban mögém térdel - egy masszázst kapsz és utána irány aludni... - tessék?
-          Baby, nem látod mennyire kívánlak?! - mutatok merevedésemre - Szerelmem, már mindenki alszik, és majd csendesek leszünk... - fordítom hátra a fejemet egy csókért, amit meg is kapok.
 
Nem igazán hatja meg amit mondok, vállaimat kezdi masszírozni, áttér karjaimra, amikkel combjait simogatom, aztán mellkasomat kezdi simogatni a fülemet rágcsálva...ha tényleg nem akar szeretkezni, meg fogok őrülni...

Kiszállunk a kádból és törölni kezd. Sajnálom eddig bírtam, felkapom és az ágyra fektetem...ahogy látom nincs ellenére, mintha még mosolyogna is csókunk közben...szóval csak játszottál velem...kis gonosz...

Reggel ugyan olyan gyengéd csókokkal keltem, ahogy szeretkezés közben csókoltam az este...
-          Jó reggelt maci - öleli át a nyakamat és kapok egy finom csókot.
-          Ahogy hallom felébredtek a pöttömök is. - mosolygok - Behozom őket... - kipattanok az ágyból, és irány a gyerekszoba - Jó reggelt apuci szeme fényei... - kiveszem Medyt mert szegénykém nagyon sír, Jakey biztos csak a hercegnőre ébredt fel - Ohh hát milyen pisis a pelusa valakinek...apa gyorsan kicseréli, és mehetünk is reggelizni a bratyóval... - adok neki egy nagy cuppanóst, és gyors pelenkázás. Aztán Jakeyt is tisztába teszem, és irány anyuci...aki itt áll az ajtóban? - Nem úgy volt, hogy a szobában vársz? - kérdezem egy puszit lopva - Nézzétek gyerekek egy egész közönségünk volt... - mosolyodok el, mikor meglátom Meg mellett az anyukáját is.
-          Nagyon aranyos voltál a gyerekekkel... - jegyzi meg drága anyósom és átveszi tőlem Medyt.
-          És miért adtál rájuk pelenkát? - kérdezi kicsim - Tudod, hogy már csak estére kell...
-          Kiment a fejemből, bocsánat... - ültetem kisfiamat az etetőszékbe.
-          Na nem baj, majd reggeli után levesszük... - gügyög édesen a kicsiknek.
 
Viszont apának dolgozni kell mennie, sajnos sok időm nincs, pedig szívesebben maradnék. Reggeli után felmegyek készülődni, aztán kicsim Jakeyvel a kezében kikísér. Finom búcsúcsókot kapok...lehet marasztalni szeretne ezzel a csókkal, de nem lehet...Ma valami fősulis csapat jön, hogy kicsit kezelésbe vegyem őket. 

Az irodában ülök és edzéstervet állítok össze, mikor kopog valaki. Miután kiszólok, hogy tessék, egy nő nyit be.
-          Jó napot! Segíthetek? - kérdezem.
-          Igen. A főiskolás csapat edzője vagyok, Janet. - ohh...egy női edző? Ezek szerint...
-          Szia, Cody Jonas vagyok. Ugye nem lány csapatról van szó? - nem hiányzik még egy galiba.
-          Gondot jelent? - kérdezi meglepetten - A főnökeivel mindent megbeszéltem, azt mondták nem jelent problémát, ha a csapat itt fog edzeni a te közreműködéseddel...
-          Nekem kihagyták, hogy lány csapatról van szó...Szerintem jobb lesz ha én most beszélek a főnökömmel, biztos találunk megoldást... - telefonálok...kisebb szóváltás után a főnök is jobbnak látja, ha más kapja a feladatot - Rendben, ma nekem kell foglalkoznom velük, de a következő alkalomtól más veszi át a helyemet. - bólint és megy a pályára, én még megeresztek kicsimnek egy telefont, aki elég idegesen fogadja a hírt, és idejön...
 
A lányok szerencsére elég komolyan veszik az edzést, és nincs olyan köztük, aki rajongana értem...vagy legalábbis nagyon jól leplezi. Az edzés felénél ér ide Meg.
-          Ne haragudj, Janet vagyok, tudom, hogy Cody felesége vagy, de az edzéseken...
-          Janet, Megnek szabad bejárása van itt bármikor bárhova...ha úgy tartaná kedve a fiúöltözőt is lecsekkolhatná. - szólok rá - Szia baby... - adok ajkaira egy puszit, és odébb is vezetem, mielőtt vita robbanna ki.
-          Ez meg ki a fenének hiszi magát?! - kérdezi idegesen - És miért kell neked lányokat edzeni a múltkori után?! - imádom mikor így nekem esik mindenki előtt.
-          Kicsim...ne idegeskedj kérlek...mindjárt vége az edzésnek. - idegesen leül...de az irodában folytatódik a vita.
-          Szóval ki a franc ez a Janet?
-          A csapat fősulis edzője, és fogalmam sincs miért én kaptam a csapatot, de a telefonban is mondtam, hogy a főnök mára már mást nem tudott berángatni, következőleg más edzi majd őket. - arcára simítom a kezemet - Ne idegeskedj, megfájdul a fejed... - adok homlokára egy puszit.
-          Ez a nőcske se tetszik nekem... - motyogja, miközben ölelem.
-          Ígérem, hogy messzire elkerülöm, jó? - nézek a szemébe, és nagy nehezen bólint - A gyerekek? 
-          Anyuék még nálunk vannak. - értem.
 
Hetekkel később úgy néz ki minden helyrezökkent a munkahelyemen is, nem edzek lányokat ellenben megkaptam majdnem az összes fiú csapatot...a kissrácokat, a gimiseket, és a tartalék csapatot is...már csak a profik kellenének...Meg is megnyugodott, csak ez az új heppje, hogy olyan ruhákat vesz fel, hogy kint van mindene, nem tetszik. Mikor a lovardába indul is olyan cucc van rajta, mintha valami szerepjátékot játszanánk itthon és éppen cowgirlnek öltözött volna be. 
-          Te így akarsz elmenni? - kérdezem mikor meglátom.
-          Miért mi ezzel a baj? - hát nem is tudom...
-          Túl rövid, keveset takar... - morgolódok.
-          Talán húzzak magamra egy zsákot? - persze még legyél te kiakadva...
-          Talán nem picsagatyát kéne felvenned, amiből kint van a fél feneked... - kicsit kezdek ideges lenni.
-          Na jó már megint féltékeny vagy, mert lovagolni megyek. - pakolja tovább a táskájába a cuccait, de megfogom a kezét - Most mi van? 
-          Vedd át kérlek...itthonra vedd fel, ahol csak én láthatom a fenekedet. - szerintem tök szépen kérem, nem emeltem meg a hangomat, tök kis lágyan beszélek vele. 
-          Cody, hagyd már ezt a hülyeséget, amúgy sincs erre időm, el fogok késni. - tényleg ez a legfontosabb?
-          Ki fogom vágni az összes ilyen gatyádat a picsába...
 
Hát ezen a kijelentésemen sikerül nem kicsit összevesznünk, és úgy megy el itthonról, hogy szinte kiszakad az ajtó ahogy bevágja...természetesen nem öltözött át...már miért tenné meg az én kedvemért?! 
A kicsik éppen időben kelnek fel, hogy anyáért menjünk, mert a kocsikulcsok itthon vannak, gondolom taxival ment...legalább idegesen nem vezetett...

Mikor odaérek, az a kép fogad, hogy ez a Josh már megint Meg kezét fogja. Kiszállok a kocsiból, de a nem megyek oda, mert a kicsik is itt vannak. Meg meglát, de azért még megöleli, és csak utána jön.
-          Sziasztok... - mosolyog.
-          Miért kell ennek a pöcsnek a kezedet fognia meg ölelgetnetek egymást?! Fogadjunk holnap megint a címlapon lesztek... - mérgelődök, de nem vezetek gyorsan, hátul vannak a gyerekek... - Utálom, hogy idejársz...
-          Én meg azt, hogy a gyerekek előtt így beszélsz! - mondja szigorúan.
-          Igazad van, sajnálom...
-          Majd otthon megbeszéljük. - igen, gondoltam...
 
Kicsit szétrobbanok, de csak az után robban ki a vita, miután a gyerekek ágyba kerültek. 
-          Persze engem ne zavarjon, hogy fiatal lányokat edzel és ez az edzőcske is körülötted van!
-          Most mit jössz ezzel, mikor nem edzek lányokat!? Janet meg kurvára nem érdekel...
-          De a nevét jól megjegyezted...
-          Te meg tök jól összemelegedtél ezzel a gyökérrel, hogy már előttem is ölelgetitek egymást. Megint címlap sztorira hajtasz?! - kérdezem ingerülten.
-          Nekem nem lehetnek barátaim, csak neked lehet olyan, mint Candy?
-          Még mindig féltékeny vagy Candyre? – ezt komolyan nem hiszem el.
-          Nem, de rohadtul nem tetszik, hogy a nyakadban lóg ha találkozunk, mégse szóltam egy szót sem...de te minden alkalmat megragadsz, hogy a fejemre olvasd, hogy jóban vagyok Joshsal... - most tényleg te vagy besértődve?
-          Igen utálom, hogy odajársz, főleg ilyen cuccban! - na kimondtam, bár szerintem eddig is tudta.
-          Én meg azt, hogy a lakersnél dolgozol! - kiabál le.
-          Tessék?
-          Talán örülnöm kéne, hogy egyre több fiatal és csinos lány vesz körül? - ugyan már Meg...
-          Ezt most hogy értsem? Mondjak fel, hogy megnyugodj? És utána?! - kérdezem kicsit morcosan... – Nem hiszem, hogy te lemondanál a lovaglásról, ami nem is lenne gond, ha nem lennél napi szinten az újságokban… - ülök le sóhajtva a kanapéra.
-          Nem, nem fogok lemondani az egyetlen kikapcsolódásomról…
-          Nem is kérem…csak annyit, hogy ne ilyen eszméletlenül kihívóan és szexin menj mindenfelé… - mosolygok rá, erre már ő is elmosolyodik és leül mellém.
-          Inkább legyél büszke arra, hogy két gyerek után is ilyen alakom van. – milyen szerény itt valaki…magamhoz húzom egy csókra…
-          Ha már gyerek… - nézek rá kicsit félve a válaszától – Komolyan mondtam, hogy én szeretnék még babát. Te nem akarsz még tőlem ilyen gyönyörű kisbabákat? – kérdezem mosolyogva…olyan csodálatosak…


Saya2015. 07. 19. 22:21:04#33201
Karakter: Megan Hoa



The image “http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/MeganHoa.png” cannot be displayed, because it contains errors.

 
 
 
-Szia papamaci...-csókolom meg, mikor végre megjelenik.

-Gyönyörű vagy...elképesztően szexi...-megcsókol, közben megmarkolja a fenekemet- Nem jössz vissza a zuhany alá? Annyira siettem, hogy még vizes vagyok...-oh...edzőtermi zuhany? Fúj...

-Azt érzem...De nem megyünk vissza...viszont elvihetsz randizni. -mosolygok.

-Ahová csak szeretnéd...-megfogja a kezem, és elindulunk a kocsi felé.

Elmegyünk moziba, étterembe, de persze mindenhova követnek a fotósok. Közben kifaggatom Codyt is a napjáról, és úgy néz ki jófiú volt. Este még egy kis séta is belefér. Codynak csak most jut eszébe, hogy össze is bújhatnánk, de kissé sértő, hogy nem vetette rá magát rögtön a lehetőségre. Nem kell szánalom szex...

A nap hiába volt jó, nekem mégis az a legjobb benne, hogy hazaérek az én kicsikéimhez. Kicsit még beszélgetünk anyuékkal, bár látni apun, hogy még mindig nem barátkozott meg azzal, hogy Cody az unokái apja. Miután elmennek, letesszük a kicsiket aludni egy rövid esti mese után.

-Min mosolyogsz ennyire? -kérdezem már a fürdőszobában, miután leveszem a pólóját. Vajon tudja, hogy mennyire odavagyok még mindig a testéért, és vajon még ő is odavan értem?

-Boldog vagyok...nekem vannak a legtökéletesebb gyerekeim, és a világ legcsodálatosabb felesége is az enyém...-ad egy kis csókot.

-Szeretlek...-mondom mosolyogva.

-Én is szeretlek. -a csókolózásból simogatás lesz, a simogatásból pedig egy gyengéd együttlét. Talán eszébe jutottak azok a dolgok, amiket régen mondogattam neki...hogy beszélgessünk többet, hogy legyen gyengéd...Remélem csak megtanult uralkodni az ösztönein, nem pedig én vagyok az, aki már nem vonzza őt annyira. Nem...az lehetetlen, nem tudna így szeretni...érzem, hogy minden porcikája az enyém...

Az edzésre természetesen elmegyek, a gyerekekkel együtt. Napközben megszokták, hogy velem vannak, meg amúgy is jobb, ha mindenki tisztában van azzal, hogy Cody komolyan veszi a család fogalmát.

-Csapat, ők a családom, eljöttek megnézni az edzést. A feleségem, Meg és a gyerekek, Medy és Jakey. Nincs idő, hogy mindenki egyenként bemutatkozzon, mert sok dolgunk van, majd az edzés végén...Alapvonalra! -fújja meg a sípot maci, aztán rászól az egyik kis ribancra- Ennyire nincs meleg Sara...-tudja a nevét?!

-Bocsánat Cody, elfelejtettem tiszta pólót berakni. -vajon az üvegszemedet is elfelejted majd berakni, ha kikaparom a mostanit? Kurva.

-Szerinted ez vicces?! Nem divatbemutatón vagyunk....odadob neki egy felsőt- És 15 fekvő!

-De...

-Akkor 30! -úgy néz ki csak rend lesz, de aztán a bemelegítő után az egyik úgy dobja el a labdát, hogy ha Cody nincs ott, a gyerekeket is eltalálhatta volna.

-Ha eldobod a labdát, győződj meg róla, hogy valaki el is fogja kapni! -ennyi?!- Megvagytok? -kérdezi tőlem.

-Persze, de ennek a Saranak ki fogom tépni a haját a következő húzásánál...

-Csak nyugi...-kacsint- Vigyázok rátok...-ad egy puszit.

Az edzés után persze mindenki odajön megcsodálni a kicsiket, csak mintha ez a Sara nézne utálkozva rájuk. Nehezen türtőztetem magam. Cody szeretne még a fiúnkkal is játszani, de ehhez ő még kicsi, így ebbe nem megyek bele. Aztán az irodába megyünk.

-Hogy tetszett az edzés? -kérdezi

-Tetszett, hogy szigorú vagy, és az egy lépés távolság is tetszett, amit tartasz. Remélem nem csak azért voltál ilyen, mert itt vagyok...

-Baby, mikor érted már meg, hogy nekem senki más nem kell, csak te? -lágyan megcsókol, de valaki kopog, sőt be is nyit.

-Bocsánat...én csak visszahoztam a felsőt...-nah a kis kurva is befutott.

-Rendben, tedd csak le.

-Nem tetszik nekem ez a lány...-mondom, mikor kimegy, sőt az sem tetszik, hogy csak úgy bemászkál ide.

-Megint rémeket látsz? -kérdezi mosolyogva.

-Mert Nicole-lal is tévedtem, ugye? -kezdek mérges lenni.

-De most miért vagy ilyen? Azt mondtad itt leszel minden edzésükön, míg én tartom...felőlem úgy tartod szemmel, ahogy akarod...-az íróasztalnak dőlve magához húz- Mi lenne, ha hazamennénk, és...-a nyakamba csókol.

-És? -ígéretes kezdés...

-Tudod, nekem itt is tökéletes lenne, de mivel itt vannak a kicsik...szerintem úgyis elalszanak a kocsiban, és otthon most talán megengedhetnéd, hogy én legyek felül...-nevet.

-Már nem szereted, ha...? Már semmit sem szeretsz...-fordulok el tőle.

-Most meg mi a baj? Baby...-ölel át hátulról- Én csak azt mondtam, hogy lehetnénk felül, de ha te annyira hozzászoktál a lovagláshoz, felőlem...

-Mi az, hogy hozzászoktam? -vágok közbe- Most megint a lovardával jössz, vagy arra célzol, hogy ribanckodni járok oda?! -kérdezem dühösen.

-Miről beszélsz? Nem hiszem el! -csap egyet az asztalra mérgében- Én csak annyit mondtam, hogy meg akarlak...hogy...hogy kívánlak.

-Felizgatott a kis melltartós csaj, de beéred velem is? -kérdezem gúnyosan mosolyogva- Már megbántad, hogy idősebb nőtt vettél el, és be akarsz újítani egy friss pipihúst? Most már értem miért jön csak úgy be, és miért tudod annyira a nevét! -most már kiabálok.

-Elég ebből a cirkuszból! Szólok a portásnak, majd ő bezár, mi pedig hazaindulunk...MOST! -hangsúlyozza ki.

Hazafelé hátul ülök a kicsikkel, és egy szót sem szólok hozzá. A következő pár hónap is ilyen vegyesen telik, főleg azért, mert néha Codyt megkérik, hogy ugorjon be a lányokhoz is edzést tartani. Cody jó edző, ez tény, de a "nem létezőm" is tele van már azzal, hogy annak a ribancnak a közelében van. Idén megint egyben tartunk minden ünnepséget, a szülinapokat, és az évfordulónkat is. El sem hiszem, hogy a kicsikéim 2 évesek...mintha csak tegnap lett volna az a vihar, amikor megszülettek, és máris szaladgálnak, csicseregnek...

Egyik délután Cody épp zuhanyozik, én meg végre sikeresen tettem le a piciket a délutáni szunyókálásra. A szobába érve meghallom a víz csobogó hangját a nyitott ajtón keresztül. Mostanában csak olyan tessék-lássék, gyorsan elégüljünk ki szex van közöttünk, ami nekem nem elég. Most a haragszom rád szex helyett egy kis béküljünk ki szex kéne...Le is dobálom a ruháimat, és elindulok, hogy meglepjem őt. Hátulról ölelem át a derekát és finoman beleharapok a vállába. Biztos jól esik neki, mert elégedetten felmorran, és maga elé húz.

-Lehetsz felül...-suttogom olyan közel, hogy közben ajkaink összeérnek- azt csinálsz, amit csak akarsz...

-Felfalhatlak fél perc alatt? -kérdezi a fenekembe markolva.

-Legyen fél óra...de, ha az én nagy étvágyú mackókám hamarabb...-elmosolyodom- Legyen inkább tiéd az egész délután, és annyiszor és olyan tempóban, ahogy csak szeretnéd.

-Ez egy hosszú és kellemes délután lesz...-mondja a karjaiba véve.

Az átszeretkezett délután után otthon medencézünk a kicsikkel. A kert hátsó részén van egy külön erre kialakított hely. Egy kisebb házikó, egy nagy medencével, ami viszont egyáltalán nem mély, így a kicsik sétálhatnak benne. Tanítgatjuk már őket úszni, de én óvom őket még a nagy víztől, meg a melegtől is, itt meg szabályozott a hőmérséklet, mégis csak kellemesebb. Kihasználom, hogy együtt a család, ugyanis holnap Cody megint edzést tart a csajoknak. Kezdek egyre mérgesebb lenni a dolog miatt...

Másnap ugyan nincs megbeszélve, hogy bemegyek az edzésre, de a kicsik anyuéknál elalszanak, így én mégis csak bemegyek. Csinos ruhát veszek fel, hogy papamaci szépnek lásson.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/megwhitedress_zps0iqhmzzw.png

Mikor odaérek, még tart az edzés, ezért inkább észrevétlenül az irodába megyek, hogy ott várjam meg Codyt, de mikor meghallom közeledni, hallom, hogy valakivel beszél, ezért elbújok az öltözőszekrényébe.

-Sara, már megmondtam, hogy ki foglak rakni a csapatból, ha...-már megint ez a lány?!

-Sok mindent mondtál, mégsem tetted meg. Nem lehet, hogy azért, mert mégis csak tetszem? -kérdezi nevetgélve.

-Azért nem tettelek még ki, mert én hiszek a csapat egységében, de látom, hogy nem kéne, mert te...

-Mást is akarsz látni? -egy kis résen keresztül látom, hogy vetkőzni kezd. Majdnem kipattanok, de Cody megfogja a kezét.

-Menj ki, most azonnal!

-Kimegyek edző bácsi, hogy lezuhanyozhass...szükséged lesz rá. Látom, hogy felizgattalak.- nevet.

-Na most már elég a hülyeségből, kifelé! -miután kitessékeli, és elmegy zuhanyozni, én is előjövök.

ZENE

A nagy tükör előtt állok meg, és végig nézek magamon elgondolkodva. Talán csak nem akart durvább lenni, talán nincs szabad keze a csapat összeállításában...Ugye nem akar lecserélni egy fiatalabbra? Megöregedtem? Mindig is féltem attól, hogy egyszer eljön ez a nap, mikor már nem leszek olyan szép a szemében, és keres egy jobbat, csak nem hittem, hogy ilyen korán...Két könnycsepp gördül le az arcomon, mikor Cody visszajön egy törölközővel a derekán. Nem áll a farka...vagy már nem?

-Meg, mi a baj? -jön közelebb- Nem úgy volt, hogy otthon találkozunk? Történt valami? A gyerekek? -kérdezi aggódva.

-Nincs semmi baj...-pillantok fel rá szomorúan, majd lehajtom a fejemet, de mielőtt tovább faggathatna benyit Sara.

-Hoppá...azt hittem...-na most borul el teljesen az agyam. Először őt csinálom ki, aztán Codyt.

ZENE

-Tudom mit hittél te ribanc! -a hajánál tépve rántom a földre.

-Ne! Meg, hagyd! -fog le Cody, de mikor a kis picsa fel akar tápászkodni, úgy állba rúgom, hogy még a feje is hátra csuklik.

-Fogod még felkínálni magad a férjemnek, te kurva?! -üvöltök rá, de ő is felmérgesedik, főleg, hogy a cipőm sarka feltépte a bőrét.

-Ezért most kinyírlak! -a torkomnak esik, és két kézzel kezdi el szorítani. Cody végre kapcsol, hogy el kéne engednie, és a kiscsajt lefogni, de nekem annyi is elég, hogy végre elenged. Megvédem én magam. Sikít fájdalmában a kis szuka, mikor megragadom a kezét, és egész egyszerűen kicsavarom, jobban mondva majdnem kitépem a helyéről, úgy körbefordítom.

-Te hozzám mertél nyúlni?! Azt hiszed félek a magad fajta kislányoktól?! Senkiházi trampli! Te akarsz kinyírni engem? Széttéplek mielőtt megmozdulhatnál! -kiabálok. Végül a biztonságiak is megérkeznek és ők viszik ki a csajt. Természetesen meg sem fordul a fejében, hogy orvoshoz vagy a rendőrségre rohanjon, elég magaláztatást kapott, nem hiányzik neki, hogy még a szart is kipereljem belőle az életveszélyes fenyegetésért. A csapatból ki van rúgva, de ez nekem nem elég...messze nem...

-Meg...-jön ki Cody a parkolóba utánam.

-Ezért nem kell kikezdeni kislányokkal! Mindent hallottam és láttam. Tetszett az ingyen sztriptíz? Kiverted a zuhany alatt?! -förmedek rá.

-Mi a fenéről beszélsz? Ha láttad, akkor azt is láthattad, hogy kidobtam. Sőt a csapatból is repült, megnyugodhatsz. De ezeket a lányokat nem én válogattam, én nem dönthetek semmiről. Mi bajod van mostanában? -játsszál csak tovább, mintha nem értenél semmit...

-Te vagy a bajom! Te és a kis játékaid...Azt hiszed nem érzem meg, hogy már nem szeretsz úgy, mint régen? Tényleg két gyerek után kell ez? -lököm meg a mellkasánál fogva, hogy messzebb álljon tőlem.

-Látom használnak a kis magánórák...-morogja az orra alatt.

-Igen? -megyek közelebb- Igen, IGEN?! -ököllel verek be neki egyet- Most jobb? Vagy kérsz még? -visszakézből is kap egy pofont.

-Azt hiszed fájt? -kérdezi gúnyosan mosolyogva, mintha csak még jobban fel akarná baszni az agyamat.

-Vérzik a szád...lúzer...-mosolyodom el.

-Meg sem éreztem. -mondja mosolyogva. Tudom, hogy hazudik.

-Kérsz nagyobbat? -megyek felé, de megfogja a kezemet.

-Verekedni akarsz? -egy pillanatra elsápadok, és megfordul a fejemben, hogy mi lesz, ha Cody is lekever nekem egyet, de helyette kinyitja a kocsi hátsó ajtaját, amin óvatosan ugyan, de mégis csak bedob, és mivel hasra érkezem, rácsap egyet a fenekemre- Tényleg azt hiszed, hogy ki tudok belőled szeretni? -kérdezi maga mögött becsukva az ajtót, miközben átölelve rám nehezedik- Most pont olyan vad vagy, mint mikor a parkban találkoztunk. Nem kell neked terápia, mert egyszerűen ilyen vagy...és én így szeretlek...-egy kicsit elmosolyodom, és sikerül megfordulnom is.

-Szóval most megbüntetsz, mert rossz voltam? -megsimogatom az arcát- Otthon kapsz rá jeget. -óvatosan adok neki egy puszit, amit egy újabb és újabb puszi követ, amiből csókcsata, végül az elmaradt autóban való szeretkezés követ.

Szerencsére ez az incidens elmúlik úgy, hogy nem lát napvilágot. Én is igyekszem nagyon jókislány lenni, és rendbe tenni a dolgainkat Codyval. Mikor Candyék eljönnek látogatóba az újszülöttel, én ajánlom fel, hogy találkozzunk velük, ha már itt vannak. Egy kávézóba beszéljük meg a találkozót, ahova én érkezem meg először, szóval várok...

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/megleopard1_zpsdztghtqx.png

-Szia baby, nagyon siettem, a gyerekek...mi ez a ruha rajtad? -ül le Cody mellém, mikor megérkezik.

-Helló...először is meleg van, ezért a ruha, másodszor is nem fejezted be, hogy mi van a gyerekekkel? -adok neki egy puszit.

-Minden rendben volt a dokinál, Mady is teljesen jól van, semmi gond a szívével, de az orvos tanácsolta, hogy ne legyünk kint velük túl sokat a melegben. Aztán hazavittem őket, anyádék már ott vannak, és ma nálunk alszanak. De akkor sem tetszik, hogy megbámulnak...-morogja.

-Köszi, hogy elvitted őket, bár két hete voltunk, de ha téged ez megnyugtat...-mosolyodom el- Azért túl sűrűn ne hurcibáljuk őket orvoshoz, elég két-három havonta, nehogy elkapjanak valamit másoktól. -sóhajtok. Sajnos én azért nem tudtam velük menni, mert a bátyámékkal találkoztam, ami elég jó kifogás arra, hogy ne kelljen néznem, hogy szegény kicsikém sírnak, ha orvost látnak. Múltkor is ki kellett mennem, mert annyira aggódtam, hogy még jobban sírtak, így ezért döntöttem a távolmaradás mellett.

A találkozó jól zajlik, kivételesen el tudok beszélgetni Candyvel is. Szóba jön, hogy Cody is szeretne még gyereket, de én még kicsit várni szeretnék. Alig várom, hogy hazaérjek a csöppségeimhez, csak anyu ír, hogy elaludtak, így elmegyünk még egyet vacsizni is, mielőtt hazamennénk.

-Cody, siess már! -szólok ki neki, mikor hazaérünk, ugyanis ő hozza be azt, amit hazafelé vásároltunk.

-Nem olyan egyszerű...-teszi le a szatyrokat és ül le az egyik fotelbe.

-Na és...itthon sem tetszik ez a ruha? -állok meg az ajtóban.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/megleopard2_zpsylysp685.png~original

-Baby...-mosolyodik el a fejét csóválva.

-Na jól van...-az ölébe ülök- Engedek neked egy nagy kád vizet, megfürdök veled, közben megmaszírozlak, aztán ágyba duglak, és csendben örzöm majd az álmodat, jó lesz? -túrok bele a hajába. Tudok én kedves is lenni, ha akarok.


Garfield2015. 06. 23. 14:06:23#33070
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )



 

-          Cody...a gyűrű szép, és elfogadom, de mi bajod a régi fogadalmunkkal? Miért akarod megújítani? Benned valami változott azóta? Vagy azt hiszed bennem? Mi ez az egész? – hát nagyon nem erre a válaszra számítottam…
-          Baby, semmi ilyenről nem volt szó, csak azt hittem…de látom rosszul hittem... – sóhajtva becsukom az ékszeres dobozt és odaadom neki.
-          Nincs kedvem egy újabb felhajtáshoz, ennyi az egész. Én elhiszem, hogy jót akartál, de nem akarom. A feleséged vagyok, nem kell ezt mindig bizonygatni. Mert ugye erről szólt volna ez az egész? – miért kell mindig valami mást belelátni a dolgokba?
-          Gondoltam örülnél, ha újra megünnepelhetnénk a szerelmünket... –egyszerűen ezt szerettem volna…
-          Legyen félmegoldás, és mondjuk azt, hogy a nászéjszakát azért megkapod. – mosolyogva csókol meg, de nekem nincs felhőtlen mosolyom. Kicsit rosszul esik, hogy nemet mondott, de az indokát nézve, hogy nem akar még egy felhajtást, hát…elfogadom…
 
Másnap reggel behívnak a Lakershez. Nem tudom miért, meg is lepődök, mert csak később lesz edzésem. De gyorsan a dolgok közepébe vágnak, mikor beérek. A lány csapatot is szeretnék rám bízni. De nem vállalom el…Meg ki is nyírna, amilyen féltékeny tud lenni…Sokat győzködnek, de szerencsére Meg hív.
-          Baby...szia... – mosolygok, és ott is hagyom őket.
-          Daddy bear... – édesen csókokat küld - Hol vagy, és miért kellett bemenned?
-          Azért, hogy megkérjenek vállaljam el a női csapat edzését is. – válaszolom egykedvűen, hiszen nemet mondtam.
-          Nem! Hallod?! Ha elvállalod, odamegyek és széttépem a főnöködet, aztán a csapatot és téged is, csak előtte látványosan meg is kínozlak, mondjuk azzal kezdve, hogy a farkadat letépem és bedobom a turmixgépbe a legnagyobb fokozaton. Értetted? Vagy mondjam el újra, hogy... – gyorsan közbevágok…
-          Baby-baby...nyugi! Nemet mondtam. – jézusom…
-          Szeretlek. – aha…de csak mert nemet mondtam - Ugye taxival mentél? Menjek érted?  - milyen mosolygós lett a hangja…
-          Hihetetlen vagy... – nevetem el magam - Gyere, te kíméletlen asszony…Szeretlek, és várlak.
-          Én is, és ott leszek…Pusziiiii... – még mindig csak nevetek mikor leteszem a telefont.
 
Az edzés után, amit tartok, nem sokkal jön Megtől egy sms, hogy már itt van, és siessek, mert ezek a buzi zugfirkászok…na jó nem leszek ideges, csak gyorsan lezuhanyozok és már megyek is.
-          Siettem, ahogy…wow... – végig nézek rajta, és elakad a szavam…
-          Tetszem? – kérdezi hozzám bújva, és finom csókot is kapok… - Fini illatod van…remélem egyedül zuhanyoztál... – most mi ez a duzzogás?
-          Egyedül, de úgy érzem szükségem van egy újabb zuhanyra…veled…ha hazaértünk, vagy…menjünk vissza. Már nincs bent senki. – fenekébe marva csókolom meg…nagyon szexi, annyira kívánom…nyakát is megkóstolom.
-          Cody! A fotósok... – tol el, de kit érdekel? Inkább ez legyen a címlapokon… - A te kocsiddal jöttem. Vezethetsz. Majd én mondom merre. – nocsak, mire készülsz? - Szerettem volna veled kimenni a parkba, de most inkább csak rázzuk le őket, aztán menjünk haza...
-          Ahogy szeretnéd. – adok édes ajkaira egy puszit, és megyünk is.
 
Miután sikerül lerázni a fotósokat, kocsikázunk még egy kicsit, aztán irány haza. Igazából már alig bírok magammal…Annyira gyönyörű, hogy képtelenség ellenállni neki…Beállok a garázsba, és már pattanok is ki, és gyorsan ölbe kapom kicsimet, mielőtt kiszállhatna.
-          Te éhes vagy? – mondd, hogy nem…
-          Egy kicsit, de ettem mielőtt elindultam. – az jó…
-          Én is ettem, szóval ez ráér, de valami nem... – megcélzom a hálószobát.
-          Vetkőzz le... – mondja leszállva a szobában a kezeimből. Hát legyen…az ágy felé sétálva leveszek magamról mindent, és leülök, aztán kis célzásként mutatok félig merev farkamra, hogy igazán jöhetne egyet lovagolni. Elém sétál, és lehajolva veszi le lassan a cipőjét…őrült jó feneke van, de elég ebből a lassúságból! Fenekébe markolok és lehúzom róla a nadrágot. Felém fordul, és mosolyogva vetkőzik le ő is.
-          Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű? – magamhoz rántom, hogy megcsókolhassam végre.
-          És elég ügyes is vagyok, tudtad? – letérdel elém, és már szájában is vagyok…
-          Ohh igen... – túrok a hajába - Nem is tudod, mennyire ügyes vagy... – oldalra simítom a haját, de nem engedem el, nehogy eltakarja…
 
Szemembe nézve szopogatja méretes nyalókáját…annyira izgató…kezével is rásegít, és tényleg nagyon ügyes, nem kell sokáig csinálnai, hogy elélvezzek.
Felmászik az ágyra, és hanyatt fekve elnyúlik a takaró és a párnák között…gyönyörű…Fölé hajolva kezdem nyalogatni, szívogatni melleit, közben kezem utat talál lábai közé. Sóhajai nyögésekké válnak, mikor nyelvemmel kényeztetem.
-          Istenem... – ennyire jó…? Elmosolyodom, de ezt nem lehet szó nélkül hagyni.
-          Nem, csak a férjed vagyok...
-          Hülye! Ne beszélj, csak folytasd, amit csinálsz! – mordul rám…ha ennyire szeretnéd – Igen…pont így…csak ne hagyd abbahh... – egész addig folytatom, míg karjaim közt megy el.
 
Az ágyra lökve mászik rám, hogy ennél is keményebbé varázsoljon, és én is tudjam még nyelvemmel izgatni. Mintha megérezné, hogy ha nem hagyja abba, elmegyek…előrébb mászik, és magába fogadja merevedésemet. Mondtam már, milyen jó feneke van?! Gyorsan kezd mozogni rajtam…nagyon jó, tényleg, formás fenekét markolászom, és simogatom ahol érem, de jobban szeretem, ha szemben van velem…hajába túrok, és megmarkolva húzom magamhoz, hogy megcsókoljam. És veszi az adást…megfordul, és tovább folytatja a lovaglást…fenekébe marok, és melleit kényeztetem csókjaimmal…
-          Szeretlek… - áll meg egy kicsit.
-          Szeretlek, szeretlek, szeretlek... – megcsókolom, és addig nem is tudunk elszakadni egymás ajkaitól, míg el nem megyünk.
 
De nem tudok vele betelni…fölé kerülve repítem többször is a mennyekbe, még a zuhany alatt is. De az energiát pótolni kell, ezért együtt megvacsizunk, aztán megyünk a pöttömökért.
Megállok tankolni, de mikor fizetek, észreveszek egy újságot, amit meg is veszek…nem hiszem el, hogy mindig címlapon vagyunk, mert a hülye faszszopó kis köcsögök történeteket kreálnak körénk…A kocsiban odaadom Megnek.
-          Mondtam, hogy megnéztünk egy kiscsikó születését, oda mentünk... – sóhajt.
-          Tudom, de elegem van abból, hogy a családomon mocskolódnak ezek a szennylapok. – komolyan a tököm tele van ezzel…közben csipog a telefonom, sms…megkérem babymet, hogy olvassa fel.
-          És még ez is... – most mi van? - Kérik, hogy legalább két hétre vállald el a "csajok"...mert így írta…szóval a csajok edzését, mert az a pasi, aki helyetted vállalta csak akkor tud kezdeni. – ez remek, sóhajtok - Szóval vállalod? Ez komoly?
-          Szerinted mit kéne tennem? Ez a munkám. Nekem nincs választásom ugye... – válaszolok kicsit sem jókedvűen.
-          Megint itt tartunk? Persze, vedd el az egyetlen szórakozást is tőlem csak azért, mert féltékeny vagy, de az nem baj, hogy tucatnyi kiscsaj fog körülötted ugrálni. Kíváncsi lennék, hogy a labdát fogod nézni, vagy azt, hogy a melleik hogy ugrálnak kosarazás közben?! Meg akarod őket dugni az öltözőben?! – na jó, ebből most elég!
-          Meg, te hallod magad?! – emelem fel a hangomat - Mégis ki volt az, akit még fél órája dugtam? Akkor szerinted kit akarok dugni?
-          Hogy beszélhetsz így? Majd legközelebb akkor baszd meg magad! Undorító vagy! És az utat figyeld! – kiabálja, mert kezdtem átmenni a szembejövő sávba.
 
Elég ingerült vagyok, mikor megérkezünk, de nem csak én. A gyerekek is érzik ezt, és végigsírják szegénykék az utat…még otthon is alig tudnak megnyugodni. Meg Medyt ringatja, én Jakeyt próbálom vigasztalni…
 
Másnap kicsit feszültebb vagyok a kelleténél mikor bemutatnak a lány csapatnak. Az lesz a legjobb, ha tartjuk a távolságot. Nem csak Meg miatt nem akartam elvállalni, hanem azért is, mert sok botrány szokott lenni, elég egy őrült a csapatban, akit visszautasít az ember, és már gyártja a kamu sztorikat…Hivatalos bemutatás, és belevágunk az edzésbe. Hát…elég sok mindent kell tanulniuk. Ki a faszom volt eddig az edzőjük!? Eléggé megdolgoztatom őket, de én is eléggé megizzadok, mert muszáj volt velük csinálni a gyakorlatok nagy részét, mert nem igazán tudták volna maguktól…
 
A zuhany alatt állok, mikor hallom, hogy pittyeg a telóm…törölközőt magamra tekerve megyek megnézni ki írt. Meg…ohh…szaladok…alulról felöltözök, és kicsit még vizesen, de elindulok kifelé, és menet közben veszem fel a pólómat…még nagyban igazgatom magam, mikor kilépek az épületből és meglátom a gyönyörű, szexi feleségemet…de még akkor sem jön ki egy hang sem mikor ott állok előtte…
-          Szia papamaci… - mosolyogva csókol meg…biztos tetszik neki, hogy ennyire nem jutok szóhoz.
-          Gyönyörű vagy…elképesztően szexi… - most én csókolom meg, közben fenekére simulnak a kezeim – Nem jössz vissza velem a zuhany alá? Annyira siettem, hogy még mindig vizes vagyok…
-          Azt érzem… - mosolyodik el – Nem megyünk vissza…de elvihetsz randizni. – ohh, szóval ezért vagy ilyen csini…
-          Ahová csak szeretnéd… - kulcsolom össze a kezeinket, és elindulunk a kocsi felé.
 
Ez a nap nagyon jól sikerül, még az sem tud zavarni, hogy a mozinál és az étteremnél is lesifotósokba botlunk, még Meg figyelmét is el tudom terelni. Imádok vele lenni…úgy érzem magam, mint egy kis kamasz fiú…Sokat beszélgetünk, kis érdeklődő, megkérdezi milyen volt a napom. Hát elmesélem neki, hogy ez a lány csapat egyenlőre nagyon béna, és hisztisek…alaposan meg kell nevelni őket, és ahhoz is keményen hozzá kell szoktatni őket, hogy edzőnek hívjanak, és ne Codynak…az edzés végén már 15 fekvő járt azért ha valaki a nevem szólított. Persze Meg jót nevet, mert nem tudja elképzelni, hogy szigorú vagyok, de a tini lányokhoz kell a szigor.
Hazamegyünk az étterem után, de inkább csak a kocsit tesszük le és Meg szól anyujának, hogy kicsit még sétálunk a parkban. Egymást ölelve sétálunk…olyan tökéletes most minden, bár sose érne véget a nap, de kezd későre járni…Persze hiába szeretném behajtani rajta a célzását, amit smsben írt…már nincs kedve az autóban…
 
Anyósom még beszélget velünk, persze kicsim faterja meg se szólal, csak ha Meg kérdez…én nem tudom minek kell ez a feszkó, de még ez sem tud most idegesíteni. A gyerekekkel játszok, míg babym szülei el nem mennek, aztán irány a fürdetés, és a fektetés. Szeretem hallgatni, ahogy kicsim esti mesét olvas a pöttömöknek…néha elmosolyodva rám pillant, én meg az ölembe húzom, és úgy hallgatom tovább. Mire vége a mesének, a gyerkőcök alszanak. Szépen betakargatjuk őket és kiosonunk a szobából. Az én arcomról meg levakarhatatlan a mosoly…
-          Min mosolyogsz ennyire? – kérdezi a fürdőben, miután levette a pólómat.
-          Boldog vagyok…nekem vannak a legtökéletesebb gyerekeim, és a világ legcsodálatosabb felesége is az enyém… - lopok egy finom csókot.
-          Szeretlek… - mosolyog, közben már a víz alatt vagyunk.
-          Én is szeretlek. – szerelmesen csókoljuk egymást…
 
Az este zárása egy gyengéd szeretkezés…ami után már neki is megjelenik az a bizonyos boldog mosoly az arcán…Na jó, itt mégis kényelmesebb, mint a kocsiban…kárpótolva vagyok.
 
Valahogy úgy szervezi a dolgait, hogy a gyerekekkel eljön az edzésemre, de csak amit a lányoknak tartok. Valahogy még tetszik is ez a féltékenysége…és ez jó is így, mert szeret…
-          Csapat, ők a családom, eljöttek megnézni az edzést. A feleségem, Meg, és a gyerekek, Medy és Jakey. Nincs idő, hogy mindenki egyenként bemutatkozzon, mert sok dolgunk van, majd az edzés végén…Alapvonalra! – fújok a sípba. Ahogy felállnak, meglátok egy kiscsajt, akin csak sportmelltartó van – Ennyire nincs meleg Sara …
-          Bocsánat Cody, elfelejtettem tiszta pólót berakni. - mosolyog!?
-          Szerinted ez vicces!? Nem divatbemutatón vagyunk… - odadobok neki egy felsőt – És 15 fekvő!
-          De…
-          Akkor 30! –szólok rá erélyesebben.
 
Vonalfutással melegítenek be, közben Megre kalandozik a tekintetem, aki halványan mosolyog. Szerintem tetszik neki, hogy határozott vagyok…most láthatja a keménykezű edzőt is…valahogy a fiúknál ez nem kell. Érdekes…Miután kellően kifárasztottam őket, jöhet egy levezető játék. Az egyikük annyira elbénázza a passzolást, hogy még éppen el tudom kapni a labdát mielőtt a babakocsinak csapódna…
-          Ha eldobod a rohadt labdát, győződj meg róla, hogy valaki el is fogja kapni! – pattintom vissza a labdát – Megvagytok? – kérdezem kicsimet.
-          Persze, de ennek a Saranak ki fogom tépni a haját a következő húzásánál… - kicsit mintha ingerült lenne.
-          Csak nyugi… - kacsintok rá. Jól megjegyezte a nevét – Vigyázok rátok… - lopok egy puszit.
 
Néha beleszólok a játékba, de szerintem elég lesz mára ennyi. Mindenki jön megnézni a kicsiket, és bemutatkoznak Megnek is. Reméltem is, hogy nem lesznek bunkók…bár rájuk szólok, hogy izzadt, koszos kézzel ne nyúljanak a gyerekekhez, de ezzel nincs is gondjuk…
 
Jakeyvel szeretnék kicsit játszani, de Meg nem engedi, hogy odaadjam neki a nagy labdát…jól van, értem én, még csak most tanulnak járni. Csak olyan türelmetlen vagyok…annyira szeretnék már a fiammal kosarazni…Inkább bemegyünk az irodámba. Addig úgy sem mehetek el, míg nem megy el a csapat.
-          Hogy tetszett az edzés? – kérdezem babymtől.
-          Tetszett, hogy szigorú vagy, és az egy lépés távolság is tetszik amit tartasz. Remélem nem csak azért voltál ilyen, mert én is itt vagyok… - már megint kezdi…
-          Baby, mikor érted már meg, hogy nekem senki más nem kell, csak te!? – odamegyek és finoman megcsókolom…Kopogást hallunk, de időm nincs szólni, hogy szabad, vagy egyáltalán abbahagyni a csókot, már nyílik is az ajtó.
-          Bocsánat…én csak visszahoztam a felsőt…
-          Rendben, tedd csak le.
-          Nem tetszik nekem ez a lány… - mondja Meg, miután Sara becsukja maga után az ajtót.
-          Megint rémeket látsz? – kérdezem mosolyogva.
-          Mert Nicole-lal is tévedtem, ugye? – jó, nem kell így nézni…
-          De most miért vagy ilyen? Azt mondtad itt leszel minden edzésükön, amíg én tartom…felőlem úgy tartod szemmel, ahogy akarod… - félig felülök az asztalnak és magamhoz húzom – Mi lenne, ha hazamennénk, és… - nyakába csókolok.
-          És? – végre elmosolyodik.
-          Tudod nekem itt is tökéletes lenne, de mivel itt vannak a kicsik…szerintem úgyis elalszanak a kocsiban, és otthon most talán megengedhetnéd, hogy én legyek felül… - nevetem el magam…


Szerkesztve Garfield által @ 2015. 06. 24. 07:26:59


Saya2015. 06. 20. 18:05:40#33045
Karakter: Megan Hoa



The image “http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/MeganHoa.png” cannot be displayed, because it contains errors.

 
 
 
 
-Hogy mire számíts? -letérdel elém, és felbiccenti a fejemet, hogy rá nézzek- Arra, hogy minden nap el fogom mondani, hogy menthetetlenül szerelmes vagyok beléd, hogy mennyire gyönyörű vagy, hogy csak te létezel számomra...-egy kis mosoly jelenik meg az arcomon- Hogy minden este egymáshoz bújva fogunk elaludni, és így is fogunk ébredni...nélküled nincs értelme az életemnek, azt hittem ezt tudod. Csak tegnap...Mérges voltam, és...ajj baby, én tényleg soha nem lehetek mérges, csak te? -kérdezi nevetve- Mikor én hazudtam, te is dühös voltál...de én nem bírok olyan sokáig haragudni rád. Nem megy...ez van...-mosolyogja.

-Cody...sajnálom, annyira szeretlek, és azt hiszem nagyon megijedtem...-megcsókol.

-Csak bízz bennem...-újra megcsókol- és ne hidd, hogy nem kívántalak tegnap, és mindig kívánlak, most is, csak nem akartalak idegesen ágyba vinni, mert féltem, hogy...hogy megint fájna neked...

-És most? -kérdezem mosolyogva.

-Mi van most? -kérdez vissza ő is mosolyogva.

-Most biztos nem fájna...-felhúzom a kanapéra és az ölébe ülve csókolom meg.

-Annyira szeretlek, és olyan jó lenne egy békülős szeretkezés...-csókol a nyakamba, miközben a fenekembe markol- De a gyerekek fent vannak...csak hallottam, hogy megjöttél, és visszatettem őket a kiságyba...

-Akkor majd bepótoljuk, menjünk fel! -fel is megyünk a picurkákhoz.

Az ünnepek nyugisan telnek, az egész család Cody nagymamájánál ünnepel. Az ünnepek nyugalma után megint kezdődnek a bonyodalmak. Valamiért az újságok nem akarnak leakadni erről a lovaglós témáról...

-Van terved Valentin napra? -kérdezi egyik reggel makó az ágyban, miközben simogat.

-Maci, elég, ha itthon vagyunk...együtt...-adok egy puszit a szájára.

-Nem megyünk el vacsizni? -félre simítja a hajamat.

-És kire hagynád a kicsiket? Ilyenkor mindenki a párjával van...babysittert meg nem fogunk hívni. -vadidegenekre biztos nem bíznám a gyermekeimet.

-Igazad van. -fölém támaszkodva a nyakamat kezdené csókolgatni, de...-Pici fiam...mindig a legjobbkor...apa már harcra kész...-Jakey felébredt.

-Apa most elmegyek zuhanyozni. -nevetek.

-Mint mindig...-ad még egy puszit, és megy is, addig én a kicsikéimhez megyek. Hamarosan mackó papa is csatlakozik hozzánk.

Egyik nap séta után otthon vagyunk, mikor látom, hogy Cody valamin nagyon elgondolkodott...

-Min gondolkozol? -leülök mellé a kanapéra.

-Hát...a gyerekek alszanak? -kérdezi mosolyogva.

-Igen, nemrég aludtak...-mielőtt befejezném, megcsókol. Nem sokat vacakol, kezét felsőm alá csúsztatva kezd simogatni, miközben a nyakamat csókolja.- Mire készülsz papa maci?

-Szeretkezni szeretnék a gyönyörű feleségemmel...-megpuszil- te nem akarod?

-Imádom, hogy ilyen kétségbeesett fejet tudsz vágni. -nevetem el magam.

-Olyan kis gonosz tudsz lenni...-fenekembe markolva húz közelebb magához, és megcsókol.

-De most tényleg nem lehet...-állok fel- Indulnom kell. Tudod, péntek van.

-Aha...

-Most mi van, Mackó?

-Semmi, menj csak...bár itthon is lovagolhatnál. -miért kell mindig ez?

-Talán este. -adnék neki egy kis puszit, amit ő hosszú csókká nyújt inkább el- Cody...-nyakamba csókol- Na...eressz, készülődnöm kell...

-Hogy tudsz ilyen könnyen lepattintani más miatt?

-Tessék? Tényleg kell ez a cirkusz minden pénteken, mikor elmegyek? -tényleg kezd felmérgesíteni.

-Ne haragudj, csak...még mindig féltékeny vagyok...

-Tudom, de nincs rá okod. Megszerettem a lovaglást, és jó, hogy ki tudok mozdulni kicsit. Ez minden. -mondom a szemébe nézve.

-Igen, észrevettem, hogy jobban szeretsz lovagolni...és nagyon jól csinálod...-mosolyog.

-Nem is te lennél, ha nem perverzkednél mindig...-elindulok, de mackó még átölel és a nyakamba csókol.

-Szeretlek...-adok neki egy búcsú csókot, és megyek is.

Jól telik ez a nap, mert lovaglás után Josh elvisz az egyik ismerőse istállójához, ugyanis ha minden igaz, ma egy kiscsikó fog születni. Egy egész rövid séta, de útközben azért felhívja, hogy érdemes-e még kinéznünk. Még sosem láttam egy lovat sem szülni, vagyis igazából semmit sem. Egyedül a saját szülésemen vettem részt, de annyi vérveszteség után alig emlékszem valamire. Talán jobb is, így ha volt is fájdalmam, már nem emlékszem arra sem. A pici csikó születésére viszont odaérünk, és nem is olyan pici, mint azt gondoltam. Kicsit elérzékenyülök, lehet azért, mert én is anya vagyok. Időben visszaérünk, mert tudom, hogy ma Cody jön értem. Josh kikísér, de egy szemét riporter rögtön elénk áll, és mindenféle baromságot kezd kérdezni.

-Tud a férje a titkos randevúkról? Az oktatóját is meglovagolja? -kis buzi...

-És a te anyád tudta, hogy egy élősködőt hoz a világra, aki mások életéből akar megélni? De még a te kedvedért sem fogok senki farkára ugrálni. Közönséges senkiházi, legközelebb nézz utána, hogy családos anya vagyok! -kiabálok rá, közben meglátom Codyt is. Igyekszem a kocsihoz, de őt sem hagyják békén,  hiába nyitja máris az ajtót nekem.

-Cody Jonas, mit gondol...

-Mit képzelnek magukról?! Azonnal kapcsolja ki azt a szart! Nem hallotta? -Cody megelégeli a nyomulást, és saját kezébe veszi a dolgokat. Kitépi az ember kezéből a kamerát, először a szalagot veszi ki, aztán földhöz is vágja.

-Ehhez semmi joga, ezt meg fogja téríteni!

-Maga beszél jogokról? Beperelhetném zaklatásért! -már mennénk, és én nem is hallom mit mond az egyik, mikor Cody ingerülten elindul felé- Mit mondtál, te rohadt zugfirkász?! -mielőtt komolyabb összetűzés történne, Josh elé áll.

-Nem éri meg...menj, Meg már vár...

-Ez a te farmod ember, csak úgy besétálnak ezek a buzi riporterek?!

-Igazad van, kitalálok valamit, hogy legközelebb ez ne fordulhasson elő. A következő alkalomra te is eljöhetnél Meggel, jót tenne neked.

-Te most komolyan...hehh...Meg se fog visszajönni, miről beszélsz?! Azt hiszed elengedem oda, ahol nem tudnak vigyázni rá? Seggfej...-hogy beszélhet így Josh-hal?!

Miután otthon a kicsiket lefektettük, Cody megkapja a fejmosást. Josh nem tehet semmiről, ráadásul holnap az egész cirkusz a címlapokon lesz. És jobb ha tudja, vissza fogok menni.

-Biztos, hogy nem fogsz odamenni! -mondja idegesen.

-Cody, a férjem vagy, de nincs szükségem az engedélyedre! -a magam ura vagyok.

-Meg...meg se tudna védeni az a kis köcsög...

-Elég! -olyan bunkó tud lenni a semmiért...

-Nem akarom, hogy jövő héten odamenj...már a farmra is bemennek, és semmit nem tett ellene...-azt elfelejti, hogy pont ő az, aki miatt a nyomomban vannak, de ha én nem kértem, hogy hagyja a fenébe ott az álmát, ő se kérje ezt tőlem!

-Sss...ha eljössz velem, nem eshet bajom. -új taktika következik. Szépen nézek rá, és átkarolom a nyakát.

-Nem, Meg...-megcsókolom- Ne csináld ezt...-újra megcsókolom- Baby...én nem...-újabb csókkal hallgattatom el- Ezt nem hiszem el...

-A kedvemért...-puszilgatom ajkait.

-Te mindig eléred nálam, amit akarsz. -sóhajt, mire elmosolyodom.

-Szeretlek. -mosolygok még mindig.

-Én is szeretlek. De csak egy feltétellel megyek el veled.

-Hol szeretnéd csinálni? -kérdezem nevetve.

-Majd kitalálom, de most nem ezt akartam...-mosolyog.

-Hát akkor? -végig simítok a mellkasán.

-Várj...-egy pillanatra elszalad valahova- Szeretnélek újra feleségül venni. -mi van?- Mikor nézegetted múltkor a gyűrűket...én...én megvettem az egyiket. Szeretném megerősíteni a fogadalmamat...szeretnél újra feleségül jönni hozzám? -kérdezi mosolyogva, miközben kinyitja a dobozt, amiben a gyűrű van.

-Cody...a gyűrű szép, és elfogadom, de mi bajod a régi fogadalmunkkal? Miért akarod megújítani? Benned valami változott azóta? Vagy azt hiszed bennem? Mi ez az egész? -vonom kérdőre.

-Baby, semmi ilyenről nem volt szó, csak azt hittem...de látom rosszul hittem...-sóhajtva csukja be a dobozt, és adja oda nekem.

-Nincs kedvem egy újabb felhajtáshoz, ennyi az egész. Én elhiszem, hogy jót akartál, de nem akarom. A feleséged vagyok, nem kell ezt mindig bizonygatni. Mert ugye erről szólt volna ez az egész? -nem vagyok hülye, tudom, hogy meg akarta jelölni a területét...

-Gondoltam örülnél, ha újra megünnepelhetnénk a szerelmünket...

-Legyen félmegoldás, és mondjuk azt, hogy a nászéjszakát azért megkapod. -mosolyogva csókolom meg. Csak ezt az ígéretet nem ma fogja megkapni, mert nagyon kimerültem.

Másnap kora reggel behívják mackókát valami miatt, ráadásul utána még lesz egy külön edzése is, mert az utánpótlásnak hamarosan fontos meccse lesz. Találkozni közben nem tudunk, szóval felhívom, hogy mizu.

-Baby...szia...-szól bele a telefonba.

-Daddy bear...-dobok pár puszit neki a telefonon keresztül-  Hol vagy, és miért kellett bemenned?

-Azért, hogy megkérjenek vállaljam el a női csapat edzését is. -mi? MI???

-Nem! Hallod?! Ha elvállalod, odamegyek és széttépem a főnöködet, aztán a csapatot és téged is, csak előtte látványosan meg is kínozlak, mondjuk azzal kezdve, hogy a farkadat letépem és bedobom a turmixgépbe a legnagyobb fokozaton. Értetted? Vagy mondjam el újra, hogy...

-Baby-baby...nyugi! Nemet mondtam. -vág közbe.

-Szeretlek. -váltok mosolygósra- Ugye taxival mentél? Menjek érted?

-Hihetetlen vagy...-neveti el magát. Gyere, te kíméletlen asszony...Szeretlek, és várlak.

-Én is, és ott leszek...Pusziiiii...-még hogy női csapat?! Azt már nem!

A kicsiket anyuékhoz viszem, mert már amúgy is megígértem nekik, hogy valamikor átugrunk. Csak hozzájuk tudok menni, mert Hyoriék visszamentek egy időre Koreába a kicsi születése miatt. Szeretnék, ha a családdal lehetnének. Megértem, csak eléggé magányos vagyok...Nem nagyon mozdulunk ki a kicsik születése óta, ezért is gondoltam, hogy ma mackó papát elcsalom randizni. Na meg végérvényesen ki akarom verni a csapatot a fejéből...aztán ki tudja még mit, hehe.

Amikor odaérek, írok Codynak egy sms-t, hogy siessen, mert megint kezdenek gyűlni a lesifotósok. Idegesítő, hogy állandóan követnek. Folyton azt nézem, hogy hol vannak...

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/megbaack_zpsjdzeasxi.png
-Siettem, ahogy...wow...-néz végig rajtam, mikor megérkezik.

-Tetszem? -bújok oda hozzá, hogy megcsókoljam- Fini illatod van...remélem egyedül zuhanyoztál...-mondom kicsit morgósan.

-Egyedül, de úgy érzem szükségem van egy újabb zuhanyra...veled...ha hazaértünk, vagy...menünk vissza. Mr nincs bent senki. -szenvedélyesen csókol meg, miközben a fenekembe markol, sőt a nyakamba is belecsókol.

-Cody! A fotósok...-tolom el kissé- A te kocsiddal jöttem. vezethetsz. Majd én mondom merre. -mosolygok- Szerettem volna veled kimenni a parkba, de most inkább csak rázzuk le őket, aztán menjünk haza...

-Ahogy szeretnéd. -ad egy puszit, és már indulunk is.

Tíz perc után sikerül kijátszani a fotósokat, hogy ne kövessenek tovább. Jó húsz perc kocsikázás után hazamegyünk. Úgy is készültem egy finom vacsorával is, ha már ez az egész nap nem jött össze, legalább ez legyen jó. Beállunk a garázsba, de mielőtt kiszállhatnék, maci jön értem és kap az ölébe, hogy úgy vigyen fel.

-Te éhes vagy? -kérdezi a házba érve.

-Egy kicsit, de ettem mielőtt elindultam.

-Én is ettem, szóval ez ráér, de valami nem...-a hálószoba felé indul.

ZENE

-Vetkőzz le...-az ajtóban leszállok, és intek neki, hogy menjek csak az ágyra. A hajammal játszva, és ajkaimat harapdálva nézem végig, hogy szépen lassan  eltűnnek a ruhái, amik eddig takarták ezt az imádni való csoki testet. Azután az ágyra ül, és az ölére mutat, hogy most már nekem is jönnöm kéne. Közelebb sétálok, és előtte lehajolva veszem le őrült lassan a cipőmet, közben maci türelmetlenül markol a fenekembe, és húzza le nadrágomat. Mosolyogva fordulok felé, és gyorsan én is leveszem, ami még rajtam van.

-Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű? -kérdezi  a derekamnál fogva közelebb rántva magához.

-És elég ügyes is vagyok, tudtad? -térdelve ülök le elé, és veszem a számba éledező tagját.

-Ohh igen...-válaszol a hajamba túrva- Nem is tudod, mennyire ügyes vagy...-oldalra simítva tartja tovább a hajamat, miközben végig a szemébe nézve cuppogok rajta, miközben már kezemmel is azon vagyok, hogy a lehető legjobban élvezze szorgos munkámat, mindaddig, míg el nem élvez.

Most már én is felmászom az ágyra, és pontosan tudja, hogy azért fekszem el ilyen kényelmesen, hogy most én évezzem a kényeztetését. Mosolyogva hajol fölém, és kezdi habzsolni melleimet, miközben lassan kezd simogatni lábaim közé csúsztatva kezét. Sóhajaim lassan nyögésekké válnak, amint lejjebb csúszik.

-Istenem...-az ágytakaróba kapaszkodom még lábujjaimmal is.

-Nem, csak a férjed vagyok...-jegyzi meg mosolyogva.

-Hülye! --morgok- Ne beszélj, csak folytasd, amit csinálsz! -persze nem kell neki kétszer mondani- Igen...pont így...csak ne hagyd abbahh...-nekem sem kell túl sok idő, hogy átlépjem a gyönyör kapuját. De nekem a mennyország kell...

Az ágyra lököm őt, és bár nem lenne rá szükség, azért fel akarom még egy kicsit izgatni, és, hogy ő sem "unatkozzon", maradunk a jól bevált 69-nél. De nem túl sokáig, mert érzem, hogy ma most nem ülök rá, maga alá fog gyűrni. Nem fordulok meg, jó lesz háttal neki a lovaglás, aminek az az előnye, ha elfáradok, neki tudok kicsit dőlni. Rögtön gyorsan kezdek mozogni rajta, de mielőtt még bármelyikünknek is orgazmusa lehetne, Cody a hajamnál fogva húz gyengéden, mégis határozottan hátra, hogy megcsókoljon. Értem én, forduljak meg, igaz? Na jó, legyen...Szembe fordulok vele, és úgy kezdek újra lovagolni. A fenekembe markolva és mellbimbóimat szívogatva jutalmazza ezt. Élvezem, de...

-Szeretlek...-állok meg egy pillanatra.

-Szeretlek, szeretlek, szeretlek...-mondja, majd megcsókol, és csókol addig, míg mindketten el nem élvezünk. Persze, ha egyszer Cody nagyon akar, akkor tényleg nagyon akar, és még maga alá fektetve kezd újra mozogni bennem egészen újabb két orgazmusig. A ráadást már csak úgy engedem neki, hogy előtte kicsit pihen, mert mégis csak most jött az edzésről is.

Egy gyors zuhany, és egy közbeni újabb gyors zuhanyzós szex után megvacsizunk, aztán elindulunk a gyerekekért. Közben megállunk tankolni, és Cody egy cseppet sem jókedvűen tér vissza egy újsággal a kezében, amit szó nélkül ad oda nekem.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/megcover_zpsrz7cemnw.png
-Mondtam, hogy megnéztünk egy kiscsikó születését, oda mentünk...-sóhajtok.

-Tudom, de elegem van abból, hogy a családomon mocskolódnak ezek a szenny lapok. -morogva indítja el az autót, hogy tovább induljunk. Menet közben kap egy sms-t, és kéri, hogy olvassam el neki.

-És még ez is...-most már nekem sincs túl jó kedvem- Kérik, hogy legalább két hétre vállald el a "csajok"...mert így írta...szóval a csajok edzését, mert az a pasi, aki helyetted vállalta csak akkor tud kezdeni. -Cody csak egy nagyot sóhajt- Szóval vállalod? Ez komoly?

-Szerinted mit kéne tennem? Ez a munkám. Nekem nincs választásom ugye...-ezt most miért így mondta?

-Megint itt tartunk? Persze, vedd el az egyetlen szórakozást is tőlem csak azért, mert féltékeny vagy, de az nem baj, hogy tucatnyi kiscsaj fog körülötted ugrálni. Kíváncsi lennék, hogy a labdát fogod nézni, vagy azt, hogy a melleik hogy ugrálnak kosarazás közben?! Meg akarod őket dugni az öltözőben?! -emelem fel egyre jobban a hangomat.

-Meg, te hallod magad?! -kiabál rám- Mégis ki volt az, akit még fél órája dugtam? Akkor szerinted kit akarok dugni?

-Hogy beszélhetsz így? Majd legközelebb akkor baszd meg magad! Undorító vagy! És az utat figyeld! -ordítok rá, mert a nagy civakodásban kezdett átmenni a másik sávba.

Idegesen érkezünk meg a gyerekekért, amit szerintem még a picurkák is észrevesznek, mert hazafelé végig nyűgösködnek a kocsiban. Otthon sem tudom őket lenyugtatni, aludni sem akarnak. Medyt én ringatom, fúnkkal Cody próbál boldogulni. Olyan, mintha hirtelen minden szétesett volna...Tényleg már csak akkor nem fogunk veszekedni, ha épp szex van? Bár néha már érzem Codyn, hogy ahhoz sincs kedve. Minden nap el fogok menni a kicsikkel az edzéseire. Nem veszíthetem el a családomat holmi ribancok miatt...

Az első edzés napján úgy döntök, hogy elé megyek, és nagyon kedves leszek. Vissza akarom csábítani, meg persze finoman érdeklődni, hogy mi volt, mert a következő edzésen már én is itt leszek. Anyámékkal megbeszéltem, hogy nálunk vigyázzanak a kicsikre, így ha későn is érünk haza, akkor akár ők is nálunk aludhatnak, és az én picikéim sem lesznek idegen helyen. Csak jönne már Cody...Előveszem a telómat, hogy írt-e, de nem. Ezek után Isten óvja őt, ha nem egyedül lép ki azon az ajtón! Miért késik?! Próbálok türelmesen várni, de nehéz. Fél percenként nézegetem a telefont, és nem sok kell, hogy bemenjek és kirángassam onnan...De ma kedves leszek...kedves...kedveees...Csak nagyon nehéz...Pedig még csak 5 perce lett vége az edzésnek, az is lehet, hogy zuhanyzik, de akkor is türelmetlen vagyok. Írok neki egy üzenetet: "Hol vagy papamaci? Itt várok rád, csak neked csíptem ki magam. Jobb lesz, ha az első ülést már indulásnál hátrébb állítod...nekem is kell majd a hely ;) :D" Remélem érti a célzást és megsürgeti magát, mert van 5 perce, hogy kijöjjön és én megyek be érte, de az fájni fog.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/megtime_zps7jjlvo3l.png


Garfield2015. 02. 06. 13:23:46#32430
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )





 -          Ha gumival csináljuk, te...te azokhoz hasonlítasz? Akkor nekem meg mindig jusson eszembe, hogy ha először is használtunk volna gumit, nem kéred, hogy kaparják ki belőlem a gyerekünket? Vagy egyszerűen tovább állsz, mert úgy könnyű? – jó ég, ezt nem hiszem el…

-          Tudod, hogy nem így értettem. Pontosan tudod. Te nem egy vagy a sok közül, sőt olyan sincs már, hogy sok...te az egyetlen vagy... De azt még mindig nem hiszem el, hogy hazudtál, hogy átvertél csak azért, mert nem bízol bennem...Kiszellőztetem a fejemet. – felkapom a kocsi kulcsot, és eltünök.

 Csak vezetek és vezetek…nem hittem volna, hogy ennyire fájni fog, ha egyszer hazudik. Olyan dühös vagyok…méghogy miattam megpróbálja elviselni anyámat. Ha tudni akart valamit, miért nem engem kérdezett? Nem tudom elhinni, hogy azt hitte rólam, hogy már van mástól gyerekem…Elég késő lehet mire hazamegyek, mert teljesen kihaltak az utcák…A kocsiban ülök még mikor megszólal a telefonom. Először nem akarom felvenni, mert anyu az, de csak felveszem…Elmondja, hogy Meg a kicsikkel együtt keresett engem…nem gondoltam volna…Elmeséli, hogy mi történt mikor anyuéknál keresett. Akkor most már tudja…

 Először a kicsik szobájába megyek…már alszanak. Olyan édesek. Hogy is lehettem volna képes végignézni, hogy elveteti a gyerekünket…még 14 évesen is bevállaltam volna. 17 évesen meg azt hittem az a legjobb megoldás ha elveteti, de nem tudtam volna elviselni ha…De mindegy is, mert ha kicsit nagyobbak lesznek ezek a kis pöttömök, szeretnék még babát…szeretném ha gyerekek rohangálnának a házban…és csakis Megtől…szükségem van rá, bármit is  gondol rólam, és bármit is tesz…

 A zuhany alatt próbálok jobban lenyugodni, mert nagyon feszült vagyok, még mindig ideges vagyok…Pár perce lehetek a víz alatt, mikor Meg hozzám simulva csatlakozik…

-          Szia...jó, hogy itthon vagy... – puszilgatja a hátamat, aztán belecsókol a nyakamba…de ez most…

-          Megígértem, hogy minden este egy házban fogunk elaludni. – ez így is lesz…

-          Hiányoztál...kerestelek is...vagyis kerestük apát... – elém lép, hogy megcsókoljon, de nem tudom felhőtlenül viszonozni - Ellazítsalak? – le akar térdelni elém, és igen, ez lenne most a legjobb, hogy levezessem a feszültséget, és másnak úgy keljünk fel, mintha nem történt volna semmi, de utána nyúlok…

-          Most ne... – én még emlékszem arra, hogy fájdalmat okoztam neki, mert idegesen szeretkeztünk…nem akarok fájdalmat okozni neki

-          Oké...akkor...nem is zavarlak… - bemegy. Nem sokkal később én is bemegyek, egy boxerben.

-          Jó éjt... – mondom neki háttal lefeküdve…ha most megcsókolnám, biztos, hogy nem bírnék magammal…

-          Neked is... – azért ő megölel, de kicsit feszengek…nem akarom, hogy elcsábítson -  Holnap elmegyünk Madynek és Jakeynek új ruhákat venni?. Olyan hamar nőnek, és... – kezd mesélni, de hogy csinálhat úgy, mintha nem történt volna semmi?

-          Oké… - vágok közbe.

-          Értem. – kikel az ágyból, és elindul az ajtó felé…ezt nem hiszem el…

-          Meg...ne csináld ezt... – kapcsolom fel a villanyt.

-          -Én? Én csinálom? Nem alázkodom tovább... – ezt pont úgy mondta, mintha nekem kéne bocsánatot kérni…

 Kicsit vergődök idegesen az ágyban, megfordul a fejemben, hogy lemegyek hozzá, de…nem…inkább álomba vergődöm magamat. Reggel a babafigyelőre kelek. Bemegyek a gyerekszobába, és tisztába teszem a pöttömöket, és…beállt valaki a garázsba? Az ablakhoz lépek Medyvel a kezemben, és…Meg? Elment nélkülünk? Gyorsan befejezem a pelenkázást, visszakerülnek kicsit a kiságyba, míg anya meg apa most beszélgetnek…

Lemegyek, és nyitva a bejárati ajtó, és egy halom cucc a konyhában. Még mindig be kell hozni valamit a kocsiból? Az ajtóhoz megyek, és látom, hogy már csak a táskája van a kezében.

-          Azt hittem együtt megyünk vásárolni. És mi ez a ruha? Meg fogsz fázni...

-          Én meg azt hittem, hogy legalább megölelni képes leszel, de nem tetted. – bemegy a nappaliba.

-          Meg... – megyek utána - Most tényleg te vagy megsértődve? – azok utána, hogy te hazudtál nekem?!

-          Én próbálkoztam, de nem engedél a közeledbe. Még sosem volt olyan, hogy... – sóhajtva leül - Nem kívántál...Kicsit sem. – mi? - A dühöd sosem tudta legyőzni az ösztöneidet, és igen, eddig volt egy kijátszható kiskapum. Nem csak a megbocsátás miatt volt fontos, hanem, mert olyan jó volt tudni, hogy szépnek tartasz. Akkor még szerettél...de most...Kiszerettél belőlem, igaz? Mire számítsak még? – én most valamiről lemaradtam…azért mert egyszer én mondtam nemet, ilyeneken kezd agyalni?

-          Hogy mire számíts? – sóhajtok, és fejemet fogva térdelek elé, felbiccentem a fejét, hogy rám nézzen…ajj Meg, hogy haragudjak rád tovább? – Arra, hogy minden nap el fogom mondani, hogy menthetetlenül szerelmes vagyok beléd, hogy mennyire gyönyörű vagy, hogy csak te létezel számomra… - egy pici mosoly jelenik meg az arcán – Hogy minden este egymáshoz bújva fogunk elaludni, és így is fogunk ébredni…nélküled nincs értelme az életemnek, azt hittem ezt tudod. Csak tegnap… - egy pillanatra félre nézek, de mielőtt mondana valamit, mosolyogva folytatom – Mérges voltam, és…ajj baby, én tényleg soha nem lehetek mérges csak te? – nevetem el magam, és látom ám, hogy ő is mosolyog – Mikor én hazudtam te is dühös voltál…de én nem bírok olyan sokáig haragudni rád. Nem megy…ez van… - mosolygok rá.

-          Cody…sajnálom, annyira szeretlek, és azt hiszem nagyon megijedtem… - finoman megcsókolva hallgattatom el.

-          Csak bízz bennem… - újabb csók – és ne hidd, hogy nem kívántalak tegnap, én mindig kívánlak, most is, csak nem akartalak idegesen ágyba vinni, mert féltem, hogy…hogy megint fájna neked…

-          És most? – néz rám mosolyogva.

-          Mi van most? – kérdezem elmosolyodva.

-          Most biztos nem fájna… - felhúz a kanapéra, és az ölembe ülve csókol meg szenvedélyesen.

-          Annyira szeretlek, és olyan jó lene egy békülős szeretkezés… - csókolok a nyakába, és szoknyája alatta a fenekébe markolok – De a gyerekek fent vannak…csak hallottam, hogy megjöttél, és visszatettem őket a kiságyba…

-          Akkor majd bepótoljuk, menjünk fel. – megfogja a kezemet, és eliindulunk.

 Az ünnepek ahhoz képest ahogy indult, jól teltek. A pöttömök rengeteg mindent kaptak, de Nagyi az, aki ismét nagyon kitett magáért. Meghívta meg szüleit és nagyszüleit is, hogy nála karácsonyozzunk, így végre a gyerekeket is elvihettük hozzá. Néha úgy érzem, hogy csak a nagyszüleim örülnek felhőtlenül az apróságoknak…Szóval az ajándékuk az volt, hogy Nagyiék kialakítottak a házban egy komplett gyerekszobát, kiságyakkal, játékokkal, ruhákkal, pelenkázóval, mindennel…szerintem ez egy célzás volt, hogy gyakrabban menjünk. Mi pár napot itt töltöttünk, ami mindenkinek jót tett. Úgy mentünk haza, mint a friss házasok, nagyon szerelmesen…

 A szilveszter is jól zajlott…a kis családommal, itthon, nyugisan. Persze a kicsik még azt sem tudják, hogy mi ez, és hamar elalszanak, de anyuci és apuci sokáig fent maradt rosszalkodni…

 A következő hónap teljesen problémamentes, az egyetlen feszültségi pont az lehetne, hogy Megről és Joshról még mindig cikkeznek, mert babym megszerette ezt a lovaglós dolgot, én meg lenyugodtam, nem vagyok féltékeny…annyira…

-          Van terved Valentin napra? – kérdezem kicsimet egyik reggel az ágyban simogatva.

-          Maci, elég, ha itthon vagyunk… - ad a mellkasomra egy puszit – együtt… - aztán számra is kapok.

-          Nem megyünk el mégis vacsizni? – kérdezem a haját félre simítva gyönyörű arcából.

-          És kire hagynád a kicsiket? Ilyenkor mindenki a párjával van…babysittert meg nem fogunk hívni. – hmm…

-          Igazad van. – finoman csókolom meg, és már fölötte támaszkodva térek át nyakára… - Pici fiam…mindig a legjobbkor…apa már harcra kész… - mondom lemondóan, mikor meghallom Jakey hangját.

-          Apa most elmegy zuhanyozni. – mondja Meg nevetve.

-          Mint mindig… - mosolyogva lopok egy puszit, és lemászok kicsimről.


Egy hideg zuhany után Meg után megyek, aki már a kicsikkel játszik. Csatlakozom a kis családomhoz…Jakey kedvenc játéka, egy méretéhez szabott kosárlaszti, külön nekicsináltattam…most is azzal játszik. Persze Medy igazi kis hölgy, neki mindig anya sminkes cuccai az érdekesek…jó lesz figyelni majd később a srácokra, akik körülötte fognak ólálkodni.

Egyik nap sétálgatunk a gyerekekkel, és Meg egy ékszerüzlet előtt megáll. Nemsokára Valentin nap, biztos célzás, hogy mi tetszik neki, látom ám…meg is jegyzem, de majd visszajövök érte. Indulnék tovább, de kicsim jegygyűrűket is megnézi…vajon miért? De aztán haladunk tovább.

Otthon még mindig ez jár a fejemben…szeretné ha újra elvenném? Most, hogy anyuval is sikerült kibékülnie, vagyis inkább elviseli gond nélkül a jelenlétét, mert Meg nem felejt csak túllép a dolgokon. Szóval most minden a lehető legjobb…szeretne egy újabb esküvőt? Gyönyörű volt azokban a ruhákban…lehet tényleg jó lenne…

-          Min gondolkozol? – kérdezi mellém ülve a kanapén.

-          Hát… - mosolyodom el – a gyerekek alszanak?

-          Igen, nemrég aludtak… - csókkal hallgattatom el. Már felsője alatt simizem, és nyakát csókolom – Mire készülsz papa maci?

-          Szeretkezni szeretnék a gyönyörű feleségemmel… - csókolnám meg újra, de csak egy pusziig jutunk – te nem akarod? – azt hittem…mármint…mindegy…

-          Imádom, hogy ilyen kétségbeesett fejet tudsz vágni. – neveti el magát.

-          Olyan kis gonosz tudsz lenni… - fenekébe markolva húzom az ölembe, hogy megcsókoljam.

-          De most tényleg nem lehet… - áll fel – Indulnom kell. Tudod, péntek van. – jah igen…megy Joshsal lovagolni…vajon most miért cseng olyan kétértelműen a fülemben ez a lovagolni szó?!

-          Aha… - mondom kicsit mérgesen.

-          Most mi van Mackó?

-          Semmi, menj csak…bár itthon is lovagolhatnál. – állok fel…mármint a kanapéról…jaj annyira kívánom.

-          Talán este. – ölelésembe bújik, és kapok egy puszit, de nem eresztem, inkább hosszan csókolom meg – Cody… - nyakába csókolok finoman – Na…eressz, készülődnöm kell.

-          Hogy tudsz ilyen könnyen lepattintani más miatt?

-          Tessék? Tényleg kell ez a cirkusz minden pénteken mikor elmegyek? – azt hiszem kezd mérges lenni.

-          Ne haragudj, csak…még mindig féltékeny vagyok…

-          Tudom, de nincs rá okod. Megszerettem a lovaglást, és jó, hogy ki tudok mozdulni kicsit. Ez minden. – néz a szemembe.

-          Igen, észrevettem, hogy jobban szeretsz lovagolni…és nagyon jól csinálod… - vigyorgok.

-          Nem is te lennél, ha nem perverzkednél mindig… - menne, de hátulról átölelve csókolok a nyakába.

-          Szeretlek… - hátra fordítja a fejét, hogy meg tudjon csókolni.
 

Elmegy, de most taxival, hogy érte tudjak menni. Nem sokkal később, hogy elmegy, a pöttömök felébrednek, úgyhogy hamar elmegy ez a pár óra, mire indulhatunk anyáért…

Mikor odaérek, látok egy kamerás fószert, de nem igazán izgat…az ablakok le vannak sötétítve, nem tudhatja, hogy a gyerekkel jöttem Megért. De mikor babym kijön Joshsal, a riportel erőszakosabban a kelleténél kérdezgeti kicsimet. Kiszállok a kocsiból…nem hiszem el…Josh elvileg férfi ember, és nem tud normálisan, egyértelműen fellépni az operatőr előtt?! Mikor kicsim a kocsihoz ér, már nyitom is neki az ajtót.

-          Cody Jonas, mit gondol…

-          Mit képzelnek magukról?! – vágok közbe – Azonnal kapcsolja ki azt a szart! Nem hallotta? – üvöltök rá, mikor a kocsihoz indul, hátha lefilmezheti a kicsiket. Kitépem a kezéből a kamerát, a szalagot kiveszem, és földhöz baszom a gépet, ami alaposan szétesik.

-          Ehhez semmi joga, ezt meg fogja téríteni!

-          Maga beszél jogokról? Beperelhetném zaklatásért! – be akarok ülni a kocsiban, de mond valami megjegyzést Megre, és visszacsukom az ajtót – Mit mondtál, te rohadt zugfirkász?! – indulok ingerülten felé, de Josh elém áll.

-          Nem éri meg…menj, Meg már vár. – mondja tök nyugisan.

-          Ez a te farmod ember, csak úgy besétálhatnak ezek a buzi riporterek?!

-          Igazad van, kitalálok valamit, hogy legközelebb ez ne fordulhasson elő. A következő alkalomra te is eljöhetnél Meggel, jót tenne neked. – mi?

-          Te most komolyan…hehh…Meg se fog visszajönni, miről beszélsz?! Azt hiszed elengedem oda, ahol nem tudnak vigyázni rá?! Seggfej… - indulok vissza a kocsihoz.

Otthon persze a kicsik előtt nem veri ki a hisztit Meg, na de miután megfürdetjük és lefektetjük őket, már rá is kezd. Le vagyok baszva, hogy miért beszéltem bunkón Joshsal…nem hiszem el. Leállítom helyette ezeket a riportereket, és akkor még én vagyok a rossz, hogy túl agresszív voltam. És mi az, hogy vissza akar menni?!

-          Biztos hogy nem fogsz odamenni! – mondom idegesen.

-          Cody, a férjem vagy, de nincs szükségem az engedélyedre! – mi van?

-          Meg…meg se tudna védeni az a kis köcsög…

-          Elég!  - szól rám.

-          Nem akarom, hogy jövő héten odamenj…már a farmra is bemennek, és semmit nem tett ellene… - nem igaz, hogy nem érti, hogy csak féltem…

-          Sss…ha eljössz velem, nem eshet bajom. – karolja át a nyakamat.

-          Nem, Meg… - megcsókol – Ne csináld ezt – megint megcsókol – Baby…én nem… - újabb finom csók – Ezt nem hiszem el…

-          Léci…a kedvemért… - puszilgatja a számat…már nem is vagyok mérges.

-          Te mindig eléred nálam, amit akarsz. – sóhajtok, mire elmosolyodik.

-          Szeretlek. – persze, ezt már könnyű ilyenkor mondani.

-          Én is szeretlek. – különben nem egyeznék bele ilyen hülyeségekbe – De csak egy feltétellel megyek el veled.

-          Hol szeretnéd csinálni? – nevet.

-          Majd kitalálom, de most nem ezt akartam… - mosolyodom el.

-          Hát akkor? – kérdezi végig simítva a mellkasomon.

-          Várj… - elszaladok a gyűrűért, aztán megállok előtte – Szeretnélek újra feleségül venni. – döbbent csend – Mikor nézegetted múltkor a gyűrűket, én…én megvettem az egyiket. Szeretném megerősíteni a fogadalmamat…szeretnél újra feleségül jönni hozzám? – kérdezem mosolyogva, és kinyitom a dobozkát…remélem ez volt az a gyűrű, amit nagyon nézegetett…



Szerkesztve Garfield által @ 2015. 02. 06. 13:25:43


Saya2015. 01. 21. 21:25:39#32332
Karakter: Megan Hoa



The image “http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/MeganHoa.png” cannot be displayed, because it contains errors.

-Te félrebeszélsz...-homlokon csókol- pedig nem vagy lázas. -mosolyog.

-Komolyan gondoltam...idén áthívhatnánk először a te szüleidet és nagyszüleidet, aztán az enyémeket, hogy ne legyen akkora a feszültség. -mosolygok kényszeredetten.

-Nekem nem hiányzik egy kis feszültség sem a gyerekek első karácsonyán. Márpedig ha anyám beteszi ide a lábát, akkor abból csak veszekedés lesz, és ezt nem akarom...pont most, hogy helyre jöttek köztünk is a dolgok. -végig simít az arcomon, és a konyhába megy.

-Tudom, de szerintem...

-Baby, itt meg mi történt? -oh a poharak...

-Csak el akartam tenni a poharakat, de elfelejtettem...mindjárt összeszedem...

-Ugyan...menj, pihenj le, elintézem én. Aztán viszek neked teát és a gyerekekkel is foglalkozok. -mosolyogva ad egy puszit.

-És az edzés?

-Nem fogok dolgozni menni, mikor beteg vagy. Bújj be az ágyba, mindjárt megyek. -na jó...Azért ő sem marad sokáig el, nemsokára feljön.

-Tessék a tea, kicsim. -adja a kezembe- Megyek a picurokhoz...-kiveszi a cumisüvegeket a zsebéből, ami kicsit megmosolyogtat- Te csak pihenj. -ad egy pici csókot.

A nap azzal telik, hogy én pihenek, Cody babázik. De közben folyton azon jár az agyam, hogy mi van, ha...Lehet, hogy már rég apa? Van egy fia vagy egy lánya? Félek, hogy ezt mér nem fogom tudni elviselni, és ez lesz az, ami végképp beteszi a kaput a kapcsolatunknak. Gondolatmenetemből a csengő zökkent ki. Lemegyek megnézni, hogy ki az.

-Ki volt az? -kérdezek rá Codyt meglátva.

-Rendeltem neked kaját. -pizza? Tényleg?- Visszakísérlek az ágyba...

-Cody, egész nap fekszem...

-De holnapra legalább biztos jól leszel.

Persze...-adom be végül a derekamat.

-Szeretnéd, hogy megmasszírozzalak? -magához húz mellém feküdve.

-Most nem...

-Te tényleg beteg vagy. -a homlokomra teszi a kezét.

-Nagyon vicces...-eltolom a kezét- Gondolkoztál azon, amit mondtam?

-Min?

-Hogy hívjuk meg a családodat.

-Nekem te és a gyerekek vagytok a családom. -a gyerekek...de hány?

-Tudod hogy értem...

-Miért lett ez ilyen fontos? Ki nem állhatod az anyámat...

-Te sem kedveled az apámat, mégis bármikor átjöhetnek. Csak gondoltam könnyítek rajtad...-tudnom kell...Csak Cody anyja tudhatja...

-Meg...

-Komolyan, megpróbálom elviselni miattad, látom, mennyire fájnak neked az üzenetei. -meg kell győznöm. Kibékülni úgy sem fogok tudni ezzel a nővel.

-Jó, de bármikor elküldheted, ha úgy érzed, akkor is hálás leszek, hogy adsz neki még egy esélyt. -mosolyog.

-Rendben...-megcirógatom az arcát, mire megcsókol - Beteg leszel...-húzódom el.

-Tettem neked egy esküt, emlékszel? Egészségben, betegségben...-újra megcsókol.

-Cody, ne feküdj a pizzámba...-nevetek, mikor agyon puszilgat.

Pár nap múlva sikerül végre összehozni a vacsorát. Cody nagyszülei előbb érkeznek, a nagymamája még segít is nekem a főzésben. Nekik tényleg örülök. Estére megérkeznek a szülei is. Nagyon nehezen bírok magammal, és az első adandó alkalommal, hogy kettesben maradunk, rögtön számon is kérem a kedves anyós pajtást.

-Boldog vagy? Azt hittem lenyugodtál, de mióta gyakrabban nézel a pohár fenekére, elviselhetetlenebb vagy, mint valaha...

-Igazad van, többet iszom, mert nem bírom elviselni, hogy a fiamon gyalázkodik a média a kedves felesége miatt. Mi is van kedves Megan azzal az örök hűséggel? -mindjárt pofán vágom.

-Ez a kapcsolat a nulláról indult, sőt...a pokolból hoztuk vissza, de most a mennyekben vagyunk...vagyis voltunk még pár napja. Mit akartál elérni ezzel a naplóval? Ki a franc az a Trisha? -ekkor Cody lép be, és meglátja a régi noteszét a kezemben.

-Ez hogy került hozzád? Mi folyik itt?

-Pakolgattam otthon, és a kezembe akadt, nem tudtam mit kezdjek vele...

-Ezért valamelyik nap betette a postaládába...-egészítem ki idegesen a történetet.

-Miért nem dobtad ki? A francért kell Meget idegesíteni? -mondja, majd rám néz- Add azt a szart!

-Nem! Tudnom kell...-nem adom oda neki, hiába akarja elvenni.

-Mégis mit?

-Neked van mástól is gyereked? -mutatom meg neki azt a bizonyos oldalt.

-Ezt komolyan kérdezed? -kérdezi megdöbbenve- Gratulálok anya, sikerül mindig alkotnod valamit...igaza van Megnek...szépen sétálj ki azon az ajtón, amelyiken bejöttél, és vissza se gyere! Anya, felfogtad, hogy Meg a feleségem, és van két gyerekem? Nem akarok egy kibaszott vasárnapi apuka lenni, mert mindig elbaszol nekem valamit! Nem akarlak látni, menj! -kiabálja.

-Fiam, én...

-Nem vagyok a fiad, felejtsd el...-Cody szépen, elegánsan dobja ki, amin mindenki megdöbben. Leültet minket a kanapéra, és tovább folytatja a mondandóját. -Add ide, már nem is emlékszem mi van ebben a szarban...-elveszi tőlem a noteszt.

-Ne beszélj így a kicsik előtt! Mi volt ez az egész? -kérdezi a nagymama.

-Ez a notesz...emlékszel? Amiért annyit veszekedtél velem...anyu valamelyik nap a postaládába hagyta, és Meg vette ki...aki most azt hiszi, van mástól is gyerekem...

-Mégis mit higgyek, mikor oda van írva, hogy fel kell vállalnod, nekem meg kapásból azt mondtad, hogy vetessem el?! -mondom kiakadva megint.

Felvisszük a kicsiket...-mondja a nagymamája, és felmennek.

-Ez hihetetlen...baby, ez egy faszság...fel akartam vállalni, hogy utána könnyebben rávegyem, hogy vetesse el...a francba, 15 voltam, ő meg utolsó éves a gimiben, csak egy kaland volt...-bedobja a noteszt a kandallóba- de csak késett neki, nem volt terhes...mindenkivel gumit használtam, csak veled nem...ezért utálok gumit húzni...nem akarok emlékezni ezekre a lányokra, te nem csak egy kaland vagy az életemben, te...te az életem vagy, és ha nem bízol bennem, vagy nem hiszed el, amiket mondtam, akkor beszélj Nagyival, többet tud rólam, mint az anyám...-mielőtt felmenne, megfogom a kezét, hiszen meg kell beszéljük- Nagyi mindig azt mondta, hogy menekülök az érzéseim elől...miután először elveszítettelek, soha többet nem akartam érezni azt a fájdalmat. Gyerek voltam, azt hittem könnyebb lesz, ha csak használom a lányokat...de nem voltam hülye, használtam gumit...Nagyon szeretlek, és ha nem hiszed el, valamit rosszul csinálok...

-Ha gumival csináljuk, te...te azokhoz hasonlítasz? Akkor nekem meg mindig jusson eszembe, hogy ha először is használtunk volna gumit, nem kéred, hogy kaparják ki belőlem a gyerekünket? Vagy egyszerűen tovább állsz, mert úgy könnyű?

.Tudod, hogy nem így értettem. Pontosan tudod. -feleli határozottan- Te nem egy vagy a sok közül, sőt olyan sincs már, hogy sok...te az egyetlen vagy...-egy kicsit elmosolyodom. Kész vagyok magunk mögé dobni az elmúlt napokat, hozzá bújni, megcsókolni, már épp közelebb akarok lépni, mikor folytatja. -De azt még mindig nem hiszem el, hogy hazudtál, hogy átvertél csak azért, mert nem bízol bennem...Kiszellőztetem a fejemet. -felkapja a kocsija kulcsát, és elmegy.

Hirtelen nem tudom mit kéne tennem. Hazaküldöm a nagyszülőket, és egy újabb óra elteltével kocsiba szállok a gyerekekkel. Először a parkot járom körbe autóval, de sehol nem látom Cody kocsiját. Lehet, hogy elment az anyjához? Odahajtok, és bár ott sem látom az autót, becsengetek, mert akár a garázsba is beállhatott. Jó alaposan betakargatom a kicsiket a hordozóban, és türelmetlenül topogok az ajtóban.

-Megan? -néz rám csodálkozva az anyja.

-Itt van? -kérdezem ridegen.

-Codyra gondolsz? Nincs, de miért lenne? Történt valami?

-Azon kívül, hogy bekavartál? -üvöltök rá, mire Mady sírni kezd- Sss...kicsim, nincs semmi baj...a mami nem rád mérges, megyünk már. -cirógatom őt, és mennék, de Cody anyja utánam nyúl.

-Ne haragudj rám, kérlek...Azt hiszem túlságosan féltem még mindig a fiamat. Anya vagy, meg kell értened...

-Megérteni? Mégis mit? A felesége vagyok, gyerekeink vannak, ez már nem a nyári tábor! Pontosan tudtad mekkora fájdalmat fogsz okozni, mégis megtetted...

-Még csak 14 volt, egy kisfiú, mikor azt hittem el fogod venni az életét. Igen, azóta haragudtam rád, és tudom, hogy ez nem jogosít fel semmire, mert ez gyerekes bosszú volt, de...

-Kevesebbet kéne innod...-vetem a szemére.

-Tudom. -hajtja le a fejét- Azóta rájöttem, hogy most már van egy lényegi különbség, az unokáim, és miattuk hálás vagyok neked. Akkor nem akartam nagymama lenni, és féltem, hogy Cody túl fiatal mindazokhoz, amit veled csinált...

-Azt nem csak én akartam. És mégis mitől féltél, hogy teherbe esek a pici fiadtól? Miért? Úgy sem tarthattam volna meg, és ugyanúgy arra kért volna ő is, hogy vetessem el. Mert ezzel ezt akartad mondani, nem? Szereted a tört a szívembe szúrni...-elindulok.

-Azt mondta, hogy akkor apa lesz! -kiabál utánam. Megállok, de nem fordulok meg. -Amikor hazahoztam a táborból, és kiabáltam vele, hogy mit csinál, ha terhes vagy, azt mondta, hogy akkor apa leszek...

-Ezt miért most mondod el? -fordulok meg könnyes szemekkel.

-Mert tudnod kell milyen gyermetegen, mégis milyen őszintén szeretett már akkor. Megijesztett, hogy milyen nagyon ragaszkodik hozzád...már-már betegesen nagyon...ami akkor megijesztett, az a mai napig ijesztő. Már nem az enyém a kisfiam, és tudom, hogy ideje elengednem. Tudnod kellett, mert ő soha nem mondta volna el. Félt, hogy kimosakodásnak vennéd a régi dolgok miatt...

-Nem az anyja vagyok, ugyanúgy szüksége van rád is. Ha kevesebbet bántanád a hülyeséged miatt, közelebb lenne hozzád. De Cody felnőtt...most már ő is szülő...és...és azrét szültem neki, mert én is menthetetlenül szeretem. -mosolyodom el, mire odafut, és megölel.

-Sajnálom, Megan...úgy sajnálom...-nem nagyon tudok mit csinálni a dupla hordozóval a kezemben, kicsit kínosan is érzem magam.

-Most megyek, és megkeresem. Aztán...-egyszerre kérdezi meg, hogy felhívom-e, és mondom ki én, hogy aztán felhívom, amire egy kicsit elnevetjük magunkat. -És...köszönöm, hogy elmondtad. -mosolyogva bólint, aztán újra kocsiba ülök.

ZENE

Elmegyünk a picikkel az edzőterembe, de zárva van, sőt kívülről lakat is van rajta. A környék összes kocsmája, étterme előtt elhajtok, de semmi. Mivel cseperegni kezd az eső, és a kicsik is nyűgösek, úgy döntöm feladom, és hazamegyünk. Miután lefektetem a csöppségeket, körbejáram a házat. Nem sok értelme van, de hátha...Ekkor látom meg, hogy a hátsó garázs feletti lámpa ég. Lemegyek, és bekukucskálok. Cody az autójában ül, és telefonál. Az anyja hívhatta, ahogy kiveszem a beszélgetésükből. Nem tudom miért, de most nem tudok odamenni. Nem vesztünk össze, de mégis összevesztünk. Össze vagyok zavarodva.

Inkább visszamegyek a házba és készítek egy finom vacsit. Mivel nálam van a babafigyelő, ami képet is mutat a picik szobájából, meglátom, hogy egy jó 20 perc múlva Cody már a gyerekeinknél van. Mire elkészülök a vacsival, már nincs ott. A hálószobába érve látom meg, hogy a fürdőszoba ajtaja résnyire nyitva van. Szóval a zuhany alatt van. Hmm...ledobálom magamról a ruhákat, és mögé simulva csatlakozom.

-Szia...jó, hogy itthon vagy...-puszilgatom a hátát, majd nyakába csókolok.

-Megígértem, hogy minden este egy házban fogunk elaludni. -ezt most miért így mondta?

-Hiányoztál...kerestelek is...vagyis kerestük apát...-elé lépve próbálom megcsókolni, de nem igazán csókol vissza. Tényleg haragszik még? Eddig bármennyire haragudott, a teste sosem tudott nemet mondani. -Ellazítsalak? -le akarok elé térdelni, tudjuk miért, de utánam nyúl és felállít.

-Most ne...-mondja röviden.

-Oké...akkor...nem is zavarlak...-magamra veszek egy köntöst és a szobába megyek. Egy sortban és topban fekszem az ágyba, Cody bokszerben jön be, és fekszik mellém.

-Jó éjt...-ennyi? Sem egy puszi, sem semmi? És még el is fordul?

-Neked is...-hátulról is odabújok, átölelem, de érzem rajta, hogy nem igazán tetszik neki- Holnap elmegyünk Madynek és Jakeynek új ruhákat venni?. Olyan hamar nőnek, és...

-Oké.

-Értem. -odébb húzódom, aztán kimászom az ágyból.

-Meg...ne csináld ezt...-kapcsolja fel a lámpát.

-Én? Én csinálom? Nem alázkodom tovább...-belebújok egy papucsba, és lemegyek a nappaliba. Szomorúan nézegetem az esküvői albumunkat, aztán elnyom az álom.

Reggel nincs kedvem megvárni, hogy felkeljen, a picik is alszanak még, inkább felöltözöm, és elindulok egyedül vásárolni. Végül nem csak babaruhákat vásárolok, hanem a háztartásba is veszek ezt-azt. Még hazaérve sem szólok neki, egyedül cipelek be mindent. Már csak a táskámat hozom be, mikor megjelenik az ajtóban. Nem tudom mit kéne mondanom.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/megwalk_zpsf326753c.png~original

-Azt hittem együtt megyünk vásárolni. És mi ez a ruha? Meg fogsz fázni...

-Én meg azt hittem, hogy legalább megölelni képes leszel, de nem tetted. -sóhajtok, és bemegyek.

-Meg...-utánam jön- Most tényleg te vagy megsértődve?

-Én próbálkoztam, de nem engedél a közeledbe. Még sosem volt olyan, hogy...-sóhajtva ülök le- Nem kívántál...Kicsit sem. A dühöd sosem tudta legyőzni az ösztöneidet, és igen, eddig volt egy kijátszható kiskapum. Nem csak a megbocsátás miatt volt fontos, hanem, mert olyan jó volt tudni, hogy szépnek tartasz. Akkor még szerettél...de most...Kiszerettél belőlem, igaz? Mire számítsak még?-kérdezem komolyan.


Szerkesztve Saya által @ 2015. 02. 02. 07:04:44


Garfield2014. 12. 22. 23:38:22#32133
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )



 

-          Cody... – fordul felém - Hozzuk haza a gyerekeket...Én...én nem vagyok nyugodt, és nem akarom egyáltalán, hogy máshol aludjanak. Mellettünk a helyük. Annyira sajnálom... – édes…sejtettem, hogy ez lesz…és nekem is hiányoznak...

-          Mit sajnálsz? Hogy jó anya vagy? - cirógatom meg az arcát - Annyira kívánlak, és annyira rád akartam ma koncentrálni, de azért ne hidd, hogy nekem nem hiányoznak. – csókolom homlokon - Gyere, elmegyünk értük...

 

Mikor hazaérünk, Meg kérésére feljebb veszem a fűtést, nehogy a pöttömök betegek legyenek, aztán miután megetettük és megfürdettük őket, velünk alszanak. Az egész bal oldalamat elfoglalják…mert az én kis családom hozzám bújva pihennek…Meg még a mellkasomra is rádől. Kapcsolok egy kosármeccset, és arra leszek figyelmes egy idő után, hogy mindenki szuszog…olyan édesek…egy darabig nézem őket, és babymet simogatom finoman nehogy felébredjen. Lehet beteg vagyok, de már a kosárlabda sem érdekel…kikapcsolom a tv-t és az édes szuszogásokra alszom el.

 

Mikor felébredek, egyedül vagyok az ágyban. Vajon merre lehetnek?

Kicsimet a szobából kilépve pillantom meg…az ablakon bámul kifelé. Hmm…de szexi valaki így reggel…

-          Édesem...felébredtél? Hogy aludtál?kérdezi mosolyogva, mikor elindulok felé.

-          Nagyon jól.pörgetem meg, és adok egy puszit a szájára - Köszönöm, hogy családot adtál nekem. – olyan jó volt velük aludni…

-          Adok valami mást is, amivel még adós vagyok.beleharap a fülembe - Gyere velem... – súgja, aztán a kezemet megfogva megyünk a szobába.

 

Mielőtt az ágyhoz érnénk, leveszi a boxeremet, ledönt az ágyra, és édes ajkait csókolom, és simogatom gyönyörű testét. Csókjaival lejjebb halad, és elég érte ágaskodó farkamhoz…nyalogatja, szopogatja a csúcsát, de kicsim ne kínozz tovább kérlek…felkönyökölve túrok a hajába, hogy vegye az adást. És igen, végre a szájába veszi…közben felsőjét is leveszi. Kincsem a gondolataimban olvas…mellei közé vesz, és innentől átveszem az irányítást. Melleit fogva, markolászva mozgok, míg el nem megyek…Míg kicsit kifújom magamat, babym kiszalad a fürdőbe, hogy lemossa magát.

-          Már itt is vagyok...siettem vissza... ül az ölembe, és csókol meg.

 

Imádom mikor ilyen szenvedélyesen csókol, de most már én is játszanék vele…melleit kényeztetem, aztán lábai közé siklok, és egész az orgazmusig nyalogatom.

Miközben fölé mászok, végig a hátamat marja…imádom…Csókunk közben az ajkamba harap, ami annyira beindít, hogy azonnal mélyre lököm magam benne. Ahogy mozogni kezdek, egy percre sem enged el, nem mintha zavarna…fülemet, nyakamat, számat marcangolja. Annyira jó…Ez a menet után lovagol rajtam, aztán újra én kerülök felülre…

-          Visszaállhatnánk a napi szexre... simogatom magamhoz húzva.

-          Én benne vagyok.kapok egy édes csókot - Hiányoztál... – ha tudnád te mennyire hiányoztál nekem…

 

Sajnos egyre elfoglaltabbak vagyunk, de nem egymással, hanem munka…Megnek segítenie kell az apja cégénél, persze otthonról, mert a kicsikkel van, nekem meg jótékonysági szarságokra kell mennem. De egyikre szeretném ha kicsim elkísérne, mert a család a fő téma, meg a család, és jön is…nem is akárhogy…olyan gyönyörű, de utálom, mikor ilyen cuccokat vesz fel, mert mindenki látja milyen bombázó…

Hatalmas tömeg van, még jó, hogy a pöttömökre Kwonék vigyáznak…

 

A beszélgetés tök jó, még a kicsikről is mutatunk új képeket, mert nem engedjük a közelükbe a sajtót. Már örülnénk, hogy minden rendben, de a műsor végén az élő adásba betelefonálhatnak, és elég undorító hozzászólásokat is hallani…persze kinyomják ezeket, de lényeget hallani…Meg elég lehangolt hazafelé, és még anyám is hagyott nekünk egy üzenetet, amit hazaérve hallgatunk le. Látni akarja a pöttömöket meg engem…én meg nem akarom, hogy Meg ideges legyen, így nem is törődök ezzel…

 

-          Baby, nem jössz aludni?kérdezem rányitva a fürdőben, mert elég régóta van bent.

-          De igen, csak...fordul felém - Miért fájnak vadidegenek szavai? Jobban érezném magam, ha legalább behúzhatnék nekik... – elnevetem magam, mert nagyon aranyos - Ne nevess, komolyan mondom...  – ne legyél morcos kicsim…

-          Tudom. – ölelem magamhoz - Csak te kellesz, és nem azok a ribancok, akik a telefonba ajánlkoztak fel. Ugye tudod?

-          Te már akkor az enyém voltál, amikor még használni sem tudtad a szerszámodat...gondolod, hogy most foglak átengedni, hogy már használni is tudod? Akarom... – csókol a nyakamba.

-          Mit?kérdezem fenekére simítva a kezem.

-          Tényleg nem tudod? Szex...most...veled...neveti el magát…részemről rendben…

 

Felkapom, és azonnal kulcsolja derekam köré a lábait…következő állomás az ágy, ahol fölém kerül. Ahogy megtámaszkodik felettem, haja leomlik…annyira gyönyörű…hajába túrok és lehúzom magamhoz, hogy megcsókolhassam. Csókjaival járja be egész testemet, ahogy vetkőztet…szeretnék én felülre kerülni, kicsit játszadozni vele, de kicsim nemet int kezével, és egyből a lényegre tér. Magához illeszti kemény farkamat, és lassan fogadja magába, miközben tartom a derekát…Kicsit hátra dőlve támaszkodik meg combomon, és így kezd mozogni…kis idő után összekulcsolja kezünket, és felegyenesedve mozog tovább. Ajkaimat is megtalálja, aztán én is megtalálom melleit…csókolgatom és markolászom, de kicsit gyorsítani szeretnék a tempón…fenekébe markolok, és lökök egyet rajta, de babym leszorít az ágyra.

-          Még ne...szól rám, de kiengesztel egy csókkal. Ugyan ilyen lassan kezd megint mozogni, közben csókoljuk egymást…de azt hiszem így se fogom sokáig bírni…

-          Nem bírom...nyögöm ki a csókok között. Felülök hozzá amennyire tudok, hogy magamhoz öleljem, orgazmus közben magamhoz szorítom, kicsim meg végigkarmol a hátamon…ezzel annyira felizgat, hogy csókolózás közben magam alá fektetem…

-          Maci? – simít végig az arcomon.

-          Csak...csak még egyszer...csókolom meg, és már benne is vagyok. Mellkasomra teszi a kezét…elmosolyodom…édes, ahogy figyel rám…

-          Lassan...nagyon lassan...súgja miközben elkezdek mozogni - Sokáig akarlak érezni...

-          Annyira szeretlek.csókolom meg.

-          Én is...nagyon...egy percre sem szakadunk el egymás ajkától, és így is jutunk fel a csúcsra…és aztán újra magamévá teszem…nem tehetek róla, annyira kívánom…

 

Reggel arra kelek, hogy kicsim felkel. Kapok egy puszit, és vissza is alszom.

Aztán megint felébredek, de egy nagy csörömpölésre…mi lehet ez? Felkelek, magamra kapok egy nacit, és lemegyek.

-          Jó reggelt… - köszönök kicsimnek a nappaliban.

-          Cody? – öhm…

-          Miért vagy ilyen ijedt? Megijesztettelek?csókolnám meg, de elhúzódik.

-          Kapar a torkom, így keltem. Biztos elkaptam valamit, nem akarlak összefertőzni, ha eddig nem kaptad el...ahha…

-          Etessük meg a gyerekeket, aztán elviszlek orvoshoz, ha annyira fáj.nehogy baj legyen.

-          Tessék?mi van veled? - Mi? Nem. Jól vagyok, de...Gondolkoztam. Hívjuk meg az anyádat vacsorára. Végül is túl régóta van köztünk harag, és amúgy is mindjárt karácsony. – mi?

-          Te félrebeszélsz… - homlokon csókolom – pedig nem is vagy lázas. – mosolyodom el.

-          Komolyan gondoltam…idén áthívhatnánk először a te szüleidet és nagyszüleidet, aztán az enyémeket, hogy ne legyen akkora a feszültség. – mosolyog.

-          Nekem nem hiányzik egy kis feszültség sem a gyerekek első karácsonyán. Márpedig ha anyám beteszi ide a lábát, akkor abból csak veszekedés lesz, és ezt nem akarom…pont most, hogy helyre jöttek köztünk is a dolgok. – simítok végig az arcán mosolyogva, és a konyhába megyek.

-          Tudom, de szerintem…

-          Baby, itt meg mi történt? – ez volt az a csörömpölés, mégsem hallucináltam.

-          Csak el akartam tenni a poharakat, de elejtettem…mindjárt összeszedem…

-          Ugyan…menj, pihenj le, elintézem én. Aztán viszek neked teát és a gyerekekkel is foglalkozok. – mosolyogva lopok egy puszit.

-          És az edzés?

-          Nem fogok dolgozni menni, mikor beteg vagy… - mondom összesöpörve a pohármaradványokat – Bújj be az ágyba, mindjárt megyek. – nem ellenkezik, megy is.

 

Fura, nekem nem tűnik betegnek, csak fáradtnak…lehet nagyon kifárasztottam az este…Főzök egy teát a takarítás után, aztán elkészítem a kicsiknek a tápszert. A cumisüvegeket a zsebembe teszem, a bögre a kezemben, megyek fel.

-          Tessék a tea, kicsim. – odaadom neki – Megyek a picurokhoz… - veszem ki a zsebemből a cumisüveget, amire végre elmosolyodik – Te csak pihenj. – lopok egy pici csókot.

 

Nekem tetszik ez a nap, hogy én foglalkozhatok a gyerekekkel…nagyon élvezem. Persze Megre rá kell szólni nem egyszer, hogy feküdjön vissza. Nem tudom, szerintem csak ellenőrizget, hogy boldogulok e egyedül, de szerintem nagyon is. Egész délelőtt a picikéimmel játszok. Most veszem észre milyen gyorsan nőnek…már maguktól felülnek és Jakey a kis vasgyúró, már a mászással próbálkozik. Ebéd után meg szinte bedőlnek az ágyba…Csengetnek.

-          Ki volt az? – jön le kicsim.

-          Rendeltem neked kaját. – tányérra teszem a pizzát – Visszakísérlek az ágyba…

-          Cody, egész nap fekszem… - de hisztis valaki.

-          De holnapra legalább biztos jól leszel. – mondom türelmesen mosolyogva, várva, hogy lefeküdjön, és betakargatom.

-          Persze… - de durcás vagy baby…

-          Szeretnéd, hogy megmasszírozzalak? – ölelem magamhoz mellé fekve.

-          Most nem… - mi?

-          Te tényleg beteg vagy. – teszem homlokára a kezemet.

-          Nagyon vicces… - tolja el a kezemet – Gondolkoztál azon, amit mondtam?

-          Min?

-          Hogy hívjuk meg a családodat. – Meg…

-          Nekem te és a gyerekek vagytok a családom. – adom a kezébe a tányért.

-          Tudod hogy értem…

-          Miért lett ez ilyen fontos? Ki nem állhatod az anyámat…

-          Te se kedveled az apámat, mégis bármikor átjöhetnek. Csak gondoltam könnyítek rajtad… - aranyos…

-          Meg…

-          Komolyan, megpróbálom elviselni miattad, látom, mennyire fájnak neked az üzenetei. – emeli magára a tekintetemet.

-          Jó, de bármikor elküldheted, ha úgy érzed, akkor is hálás leszek, hogy adsz neki még egy esélyt. – mosolyodom el.

-          Rendben… - cirógatja arcomat, de én nem bírom ki, hogy ne csókoljam meg – Beteg leszel… - szakítja meg mosolyogva a csókot.

-          Tettem neked egy esküt, emlékszel? Egészségben, betegségben… - újra megcsókolom.

-          Cody, ne feküdj a pizzámba… - mondja nevetve, ahogy csókolgatom ahol érem…

 

Pár nap múlva Meg teljesen jól van, és meg is ejtjük ezt a vacsit. Kicsim úgy gondolta, hogy nézzük meg mennyire tudják elviselni egymást, hogy ne karácsonykor legyen veszekedés, ha nem jönne össze.

Nagyiék nagyon örülnek a meghívásnak, és meglepetésünkre már délelőtt megérkeznek, hogy Nagyi segíteni tudjon kicsimnek. Említettem neki, hogy a napokban kicsit betegeskedett kicsim, és aggódik az én cuki nagyim.

 

Este apuék is megérkeznek. Valahogy úgy látom, hogy Meg nagyon türtőzteti magát, de mindjárt felrobban. Nem tudom ez csak anyám hatása e, vagy valami mástól ideges…Szerintem ezt lászámítva elég zökkenőmentes a vacsi. Mindenki csodálja a kicsiket…igen, jó munkát végeztünk baby…erről jut eszembe hol van Meg? És anyám? Basszus ennek nem lesz jó vége, megkeresem őket, addig Nagyira bízom a pöttömöket.

-          Mit akartál elérni ezzel a naplóval? Ki a franc az a Trisha?! – kicsim nagyon ideges…benyitok a konyhába, és Meg kezében a régi noteszem.

-          Ez hogy került hozzád? Mi folyik itt? – hol Megre, hol anyámra nézek.

-          Pakolgattam otthon és a kezembe akadt, nem tudtam mit kezdjek vele…

-          Ezért valamelyik nap betette a postaládába… - Meg nagyon ki van akadva…

-          Miért nem dobtad ki?! A francért kell Meget idegesítened?! – mondom anyámnak – Add azt a szart! – el akarom venni Megtől, de nem adja.

-          Nem! Tudnom kell…

-          Mégis mit?

-          Neked van mástól is gyereked? – nyitja ki a noteszt…jó ég, ez komoly?

-          Ezt komolyan kérdezed? – döbbenek le – Gratulálok anya, sikerül mindig alkotnod valamit…igaza van Megnek…szépen sétálj ki azon az ajtón, amelyiken bejöttél, és vissza se gyere! – mondana valamit, de nem, nem hallgatom meg – Anya, felfogtad, hogy Meg a feleségem, és van 2 gyerekem?! Nem akarok egy kibaszott vasárnapi apuka lenni, mert mindig elbaszol nekem valamit! Nem akarlak látni, menj! – mondom a végét kiabálva, mire megjelennek a többiek a gyerekekkel…

-          Fiam, én…

-          Nem vagyok a fiad, felejts el… - az előszobába navigálom és a kezébe adom a kabátját, kinyitom az ajtót…mindenki csak néz, még Meg is le van döbbenve…miután apuval elmennek, leültetek mindenkit a kanapéra – Add ide, már nem is emlékszem mi van ebben a szarban… - veszem el Megtől a noteszt…

-          Ne beszélj így a kicsik előtt! – szól rám Nagyi – mi volt ez az egész?

-          Ez a notesz… - lapozgatom… - emlékszel? Amiért annyit veszekedtél velem…anyu valamelyik nap a postaládába hagyta, és Meg vette ki…aki most azt hiszi van mástól is gyerekem… - nézek Megre.

-          Mégis mit higgyek, mikor oda van írva, hogy fel kell vállalnod, nekem meg kapásból azt mondtad, hogy vetessem el?! – már megint ez…

-          Felvisszük a kicsiket… - mondja Nagyapa, és felmennek.

-          Ez hihetetlen…baby, ez egy faszság…fel akartam vállalni, hogy utána könnyebben rávegyem, hogy vetesse el…a francba, 15 voltam, ő meg utolsó éves a gimiben, csak egy kaland volt… - állok fel, és bebaszom a kandallóba a noteszt, ami azonnal lángra kap – de csak késett nek, nem volt terhes…mindenkivel gumit használtam csak veled nem…ezért utálok gumit húzni…nem akarok emlékezni ezekre a lányokra, te nem csak egy kaland vagy az életemben, te…te az életem vagy, és ha nem bízol bennem, vagy nem hiszed el amiket mondtam, akkor beszélj Nagyival, többet tud rólam, mint az anyám… - fel akarok menni, de megfogja a kezemet – Nagyi mindig azt mondta, hogy menekülök az érzéseim elől…miután először elveszítettelek, soha többet nem akartam érezni azt a fájdalmat. Gyerek voltam, azt hittem könnyebb lesz, ha csak használom a lányokat…de nem voltam hülye, használtam gumit… - nem tudom elhinni, hogy azért hazudott, hogy elviseli anyámat, és nekem könnyebb legyen, hogy ezt megtudja…ennyi idő után még mindig nem tud bízni bennem? – Nagyon szeretlek és ha nem hiszed el, valamit rosszul csinálok… - mondom szomorúan…


Saya2014. 12. 13. 08:50:24#32074
Karakter: Megan Hoa



The image “http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/MeganHoa.png” cannot be displayed, because it contains errors.

-Magányos? De...baby, én itt vagyok...és szeretlek! -jobban magához ölel.

-Igen...itt vagy, de mégsem. Szinte nem is beszélgetünk, ha mégis, akkor csak veszekszünk...-sóhajtok, és megfordulok. Tudnia kell, hogy igazam van, mert igazam van.

-Ezért mész el a terápiára, mert én nem tudom ezt helyrehozni? De az a Josh igen...-mondja szomorúan.

-Cody...

-Én igyekezni fogok, ígérem...és bocsáss meg nekem azért, amiket mondtam...csak most kicsit féltékeny vagyok...

-Kicsit? -buta. De az én butám. Karjaiba bújva csókolok a nyakába.

-Jó, nagyon...Nem gondoltam volna, hogy egy másik pasi kell majd, hogy boldog legyél...lehet hülyeség, de úgy érzem, fontosabb neked Josh, mint én...

-Én is ezt érzem, mikor Candy feltűnik...-inkább folytatom a főzést az ölelés helyett.

-Meg...-elzárja a gázt, majd leül, és az ölébe húz.

-Még nincs kész, miért...-megcsókol. Olyan jól esik ez a csók.

-Candy más kontinensen él Danyvel. Ha néha hazajön szeretném látni...ez nem jelenti azt, hogy fontosabb nálad...te vagy az életem...és így is már a negyedik helyre fér be, nem fogok vele minden nap találkozni, míg itthon van. -ad egy kis csókot.

-Negyedik?

-Az első nő minden szempontból te vagy, a második Mady...még pici, de ha felnő, olyan gyönyörű lesz, mint te -újra megcsókol- és persze nagyi. -mosolyodik el, majd elkomorodik- Komolyan mondtad, hogy nem foglalkozom egyformán a gyerekekkel?

-Szerintem azért, mert Mady tőled örökölte a szívgyengeségét...de tudom, hogy a fiadat is szereted. Viszont, ha este elringatnád Madyt, Jakeyt is ringasd...és ne csak Madynek vásárolgass...később ebből nagy bajok lehetnek...-simogatom meg az arcát.

-Észre se vettem, hogy rossz apa vagyok...-hajtja le fejét.

-Maci...-felemelem a buksiját- nem vagy rossz apa...majd segítek...-magához ölel, de...-Ohh, a kaja! -gyorsan megyek is főzni, mert így éhezn maradunk. Cody azért odasomfordál, és megcsókol- Köszönöm...

-Sose köszönted még meg, hogy megcsókollak...-nevet.

-Nem azt te lökött...a beszélgetést...

-Szeretlek...-maga felé fordít.

-Én is szeretlek. -magához húzva csókol meg, hosszan és szenvedélyesen, csak Cody kicsit többet szeretene, mert a fenekembe markol- Ezt befejezem, mert enned kell...

-Azt akarok...felfalni téged...-a nyakamba csókol.

-Sok volt ma az edzés...

-Akkor ma nem is...?

-Nézd meg a kicsiket...-zárom rövidre a dolgot egy puszival.

Másnap Cody visz el a terápiára, és ő is jön értem. Ez nagyszerű alkalom arra, hogy Cody is jobban megismerkedjen ezzel a környezettel, Josh-hal elé is megyünk.

-Szia Maci! -kap egy csókot- Cody, ő itt Josh...Josh, ő a férjem, Cody. -mutatom be gyorsan őket egymásnak.

-Örülök, hogy megismerhetlek, Meg nagyon sokat mesélt rólad.

-Hello...-Cody...

-Josh azért jött, mert van egy remek ötlete...-hátha ettől neked is jobb kedved lesz...morgós medve...

-Igen...szóval arra gondoltam, hogy itt kettesben lehetnétek, kilovagolhatnátok, addig a gyerekekre is...-kezd bele Josh, de...

-Hol vannak a gyerekek?- vágok közbe.

-A szüleidnél...el akartalak vinni vacsorázni, és tudom, hogy csak a szüleidre bíznád a gyerekeket...

-Szóval randizni akartál vinni? -mosolygok.

-Ez nagyszerű...A közelben van egy jó étterem és utána még mindig visszajöhetnétek, ha szeretnétek. -mondja Josh.

-Ez jól hangzik...mit szólsz Maci?

-Rendben...legyen...-ez a beszéd!

Nagyon jól sül el ez az egész, és nagyon jól érzem magam az étteremben, de azért visszamegyünk a lovakhoz is.

-Gyere, jó lesz, meglátod...-noszogatom őt visszaérve.

-Meg, tudom, hogy szeretsz lovagolni, de mi lenne, ha inkább otthon...-átölel- az ágyban...-nyakamba csókol- rajtam...lovagolnál? -lágyan megcsókol.

-Ha jó leszel, talán még az is lehet...-mosolyodom el- Na gyerünk, pattanj fel! -ha tovább kéreti magát, én fogom feldobni.

-Meg, én nem hiszem, hogy...

-Csak nem félsz?

-Nem! Vagyis...sosem ültem lovon...

-Segítek...-adok egy puszit neki- ide akaszd be a lábad, és húzd fel magad a nyeregbe. -magyarázom neki.

-Hát jó...-csak sikerül.

-Ügyes! -megtapsolom.

A kellemes délután elindulunk hazafelé. Cody meggyőz, hogy nem lesz semmi baj abból, ha a gyerekek a szüleimnél maradnak, így felhívom anyut, hogy ez legyen így. Otthon lefürdünk. Codyn csak egy törölköző van, rajtam is csak egy köntös, ami alá be is nyúl mackó.

-Mit gondolsz...nincs kedved engem is meglovagolni? -kérdezi melleimet megfogva.

-Cody...-megfordulok- Hozzuk haza a gyerekeket...Én...én nem vagyok nyugodt, és nem akarom egyáltalán, hogy máshol aludjanak. Mellettünk a helyük. Annyira sajnálom...-hiányoznak. Akárhányszor rápillantok a babafigyelőre, sírhatnékom támad, hogy nem tudom mi van velük. Így képtelen vagyok szeretkezni.

-Mit sajnálsz? Hogy jó anya vagy? -cirógatja meg az arcomat- Annyira kívánlak, és annyira rád akartam ma koncentrálni, de azért ne hidd, hogy nekem nem hiányoznak. -ad egy csókot a homlokomra- Gyere, elmegyünk értük...-tényleg nem haragszik, és elsőre is teljesíti a kérésemet.  Úgy látszik a nagy mackó külső alatt igazi féltő papa maci rejlik.

Amint hazaérünk az az első, hogy feljebb vetetem a fűtést Codyval. Kezdenek az esték nagyon hűvösek lenni, és nem akarom, hogy a kicsikéim megfázzanak. Etetés, fürdés, és aztán anyával és apával való alvás, mert ma velünk maradnak. Nagy ez az ágy, elférünk négyen is. Cody egyik karján is elférnek a gyerekek, és még én is a mellkasára dőlök, hogy a picikéim közelében lehessek, szóval mackókám egész bal oldalát elfoglaljuk. Persze ő ezt egy cseppet sem bánja, és még így is szabad a jobb keze, amivel kapcsolgathatja a tévét, hogy végül megtaláljon egy kosármeccset. Mi hamar elalszunk, míg a ház ura a meccset nézi, és azt hiszem egy kicsit az ő kis családját is...

Másnap reggel átviszem a babócákat a helyükre, ott mégis csak kényelmesebb nekik. Nekem még nincs kedvem semmihez, ezért csak bámulok kifelé az ablakon, míg nem lépteket halok meg magam mögött.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/megwindow_zps6cefe73d.png

-Édesem...felébredtél? Hogy aludtál? -ébrdezem mosolyogva.

-Nagyon jól. -odajön hozzám, felkap és megpörget, majd egy nagy puszit nyom a számra- Köszönöm, hogy családot adtál nekem. -mosolyogja.

-Adok valami mást is, amivel még adós vagyok. -kicsit beleharapok a fülébe, úgy súgok bele- Gyere velem...-megfogom a kezét és elindulok vele a hálószoba felé.

A szobába érve az ágyhoz vezetem, de mielőtt leülne, még leveszem az alsóját. Édes csók kíséretében döntöm el az ágyon. Egy darabig még élvezem puha száját, simogatásait, majd csókjaimmal bejárom egész testét, míg el nem érek a célállomásomig. Végig nyalogatom, hosszan szopogatom kedvenc nyalókám csúcsát, közben mackóka felkönyökölve túr a hajamba. Értem én...máris számmal kezdem kényeztetni hosszan és lassan. Míg rajta cuppogok, leveszem a felsőmet. Egy darabig még hagyom, hogy élvezze az orális kényeztetést, aztán hagyom, hogy melleim között úgy mozogjon, ahogy az neki a legjobb. Így már nagyon hamar elmegy, de mielőtt engem dobna az ágyra, kiszaladok a fürdőszobába lemosni magam. Mégis csak jobb így neki.

-Már itt is vagyok...siettem vissza...-azonnal ráugrok, és mielőtt bármit mondhatna megcsókolom. Maga alá gyűr, és legnagyobb élvezetemre kezdi nyalogatni, csókolgatni melleimet. Persze azt még jobban élvezem, mikor lábaim közé ér, és marad is, míg az orgazmus utol nem ér.

A hátát mardosom, miközben fölém magasodik. Akarom őt, nagyon akarom. Beleharapok az alsó ajkába és a szemébe nézek, ami annyira felizgatja, hogy azonnal mélyre hatol bennem.  Felnyögve vetem hátra fejemet, ő közben a derekam alá nyúl és jobban magához húz. A nyakába kapaszkodva kezdem hol a fülét, hol a nyakát, hol ajkait rágcsálni. Egy percre sem engedem el őt. Ezzel az orgazmussal egyikünk sem éri be, meglovagolom őt, sőt újra magamra rángatom...bár annyira nem is kell rángatni, jön ő magától is...

-Visszaállhatnánk a napi szexre...-simogat magához húzva az együttlét után.

-Én benne vagyok. -megcsókolom- Hiányoztál...-valahogy úgy érzem, hogy Cody igazán a szexben tudja kifejezni magát. Hülyén hangzik, mert ez másnál zavarna, de nála nem. Ha együtt vagyunk, minden rezdülésén érzem, hogy mit gondol. Más vele a szeretkezés, ha ideges, ha boldog, és akkor is, ha ilyen nagyon kíván. Igyekszem őt rávezetni, hogy másban is mutassa ki az érzelmeit, de ő ehhez szokott...vagy nem tudom...Mindenesetre tudom a szívem mélyén, hogy ahogy engem szeret, úgy mást nem szeretett...sem érzelmileg, sem testileg.

Az ünnepek közeledtével kicsit mindketten elfoglaltabbak vagyunk. Nekem muszáj otthonról is besegítenem apám cégébe, főleg úgy, hogy részesedésem van benne, Codynak meg az edzések mellett vannak jótékonysági megjelenései. Az egyikre engem is elhív, mivel egy esti műsorról van szó, amit élőben adnak majd a tv-ben, és a fő téma a család lesz, és annak szerepe az ünnepek alkalmával. Nem akarok rá szégyent hozni, ezért én is költözöm az alkalomra, mackóka szerint túl sokat mutat a ruhám, de azt akarom, hogy irigykedjenek rá, és ezzel legyenek tele az újságok, ne azzal, hogy én kivel lovagolok, vagy azzal, hogy Cody kit és hogy baszott meg régen. Nagy tömeg vár ránk a stúdió előtt is, és bent is teltház van. Kicsit még engem is megijeszt ez a tömeg, még jó, hogy a kicsiket Hyoriékra tudtuk bízni, és ők nincsenek velünk. Ahogy megyünk végig a folyosón, hallani az őrjöngést, és hiába vannak itt más hírességek is, tudom, hogy minket fognak szétszedni a legjobban.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/megcodybackstage_zps170062e0.png~original

A beszélgetés egész jól zajlik. Utálok magyarázkodni, de talán így tisztázódnak a találgatások. Annak érdekében, hogy enyhítsünk mindenki kívánságán, hoztunk pár új képet a kicsikről is. Nem akarom őket a médiának feltalálni, és azt sem, hogy vadásszanak ránk a lesifotósok, így néha muszáj kisebb engedményeket tenni. Már-már elhinném, hogy szépen zárul az este, de aztán jön a lehetőség a betelefonálásra. Jó pár embert szét kell kapcsolni, mert egyszerűen undorító, amit mondanak. Ezzel az elkeseredéssel indulunk el hazafelé. Az sem segít a hangulatomon, hogy Cody anyja üzen a fiának, hogy látni szeretné, meg persze az unokáit is. Felém is többször próbált már meg közeledni, de én sokkal elutasítóbb vagyok, egyszerűen fel sem veszem neki a telefont. Egyedül az n kicsikéim esti ölelése vigasztal meg, de mivel elég későn érünk haza hamar elalszanak. Cody már ágyban van, de én még a fürdőszobában szüttyögök.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/megmirrors_zps7cc88f61.png

ZENE

-Baby, nem jössz aludni? -nyit rám Cody.

-De igen, csak...-megfordulok- Miért fájnak vadidegenek szavai? Jobban érezném magam, ha legalább behúzhatnék nekik...Ne nevess, komolyan mondom...-mondom morcosan.

-Tudom. -mosolyogva lép oda hozzám és öleli át a derekamat- Csak te kellesz, és nem azok a ribancok, akik a telefonba ajánlkoztak fel. Ugye tudod?

-Te már akkor az enyém voltál, amikor még használni sem tudtad a szerszámodat...gondolod, hogy most foglak átengedni, hogy már használni is tudod? -viccelem el a dolgot- Akarom...-a nyakába csókolva simulok hozzá.

-Mit? -kérdezi a fenekemet simogatva.

-Tényleg nem tudod? Szex...most...veled...-nevetek a fülébe, amibe bele is harapok. Felemel, én meg reflexből kulcsolom a dereka köré a lábaimat. Az ágyhoz érve átgördülök, hogy én legyek felette. Vállai felett támaszkodva hagyom, hogy rá omló hajamba túrjon, és húzzon le egy csókra magához. Rövid ideig falom puha ajkait, majd barangolom be vetkőzésünk közben az egész testét csókjaimmal. Ő akar most fölém kerekedni, de nemet intek neki. Jó lesz nekem így is, és merevedő tagját elnézve neki sem kell egy bevezető kör. Lassan ülök az ölébe, miközben mackóm a hátamnál fogva támaszt meg. Kissé hátra dőlve, a combjain megtámaszkodva kezdek lassan mozogni, hogy kicsit szokjam az érzést. Pár perc után már a kezébe kulcsolom a kezemet, és kiegyenesedve lovagolom meg határozottabban. Hosszan csókolózunk, de aztán mackóka melleimet is megkóstolja, és markolássza kedvére. Mikor már fenekembe markol, és érzem, hogy ő is megmozdul, az ágyra szorítom.

-Még ne...-szólok rá. Nem akarom, hogy ilyen hamar véget érjen, el akarom húzni ezt az orgazmust. Lassú, édes csókot kap kárpótlásul, és ugyanilyen lassan mozgatom csípőmet körbe és körbe, hogy az érzés megmaradjon, de ne taszítsam a mennyekbe.

-Nem bírom...-lihegi két csók között, én meg engedek neki. Félig felül hozzám, hogy ölelhessen amennyire csak tud, néha már túl szorosan is, főleg orgazmus közben, de nem zavar. Neki is fájhat, mikor végig szántom mind a tíz körmömmel a hátát orgazmusomban. Mosolyogva puszilgatom az arcát, mikor maga alá forgat.

-Maci? -simítok végig kérdőn az arcán.

-Csak...csak még egyszer...-csókol, közben türelmetlenül helyezkedik úgy, hogy máris félig elmerült bennem. Egy pillanatra a szívére teszem a kezemet, de nem ver olyan vészesen. Halvány mosoly fut át az arcán odafigyelésem láttán, és azért is, mert bólintva húzom le magamhoz.

-Lassan...nagyon lassan...-suttogom, mikor mozogni kezd- Sokáig akarlak érezni...

-Annyira szeretlek. -megcsókol.

-Én is...nagyon...-addig csókolgatjuk egymást, míg utol nem ér az újabb orgazmus, sőt Cody telhetetlensége harmadjára is a csúcsra juttat minket.

ZENE

Reggel az ölelésében kelek. Nagyon óvatosan kelek fel, és bár felébred rá, szinte rögtön visszaalszik, mikor kap egy apró puszit. Ujjammal zongorázom végig izmos testét, és mosolyogva gondolok vissza az estére.

-Szeretlek...és még csak el sem tudod képzelni mennyire...-adok még egy puszit a homlokára, és elmegyek zuhanyozni. Zuhanyzás és fogmosás után benézek a kicsikhez, de ők még alszanak. Kimegyek, és behozom a postát. Hmm...jött egy csomag is. Cody anyja küldte, de se címzett, se bélyeg, se semmi nincs rajta, vagyis csak bedobta, és ráírta a feladóhoz a nevét. Kibontom...

ZENE

Ez meg miféle könyv? Belelapozok, de nem tetszik, amit látok. Nevek, telefonszámok, rövid bejegyzések lányokról. Ez Codyé lehetett, hogy ne zavarodjon bele a kusza nőügyeibe. Van benne egy könyvjelző is..."Trisha lehet, hogy terhes, ami kurvára lehetetlen gumi mellett, vagyis majdnem az." aztán sok mérges fej van mellé rajzolva, majd egy nyíl és "felvállalni, majd rábeszélni a b tervre". Mi? Mi a b terv? El...el...el akarta venni? De nem, hiszen nekem is azt mondta először, hogy vetessem el...de...de akkor mi az, hogy felvállalni? Biztos hazudta, hogy könnyebben beszélje rá az abortuszra, vagy...vagy MI??? Úgy odavágom ezt a szart, hogy egyszerre három pohár is összetörik a pulton. Cody anyja pontosan tudta mekkora fájdalmat okoz ez a könyv, ezért küldhette el bosszúból. Persze volt benne egy cetli, hogy lomtalanított és nem tudta mit csináljon vele, de tudom, hogy ez a válasz arra, hogy nem engedem a kicsik közelébe. Nem fogok neki örömöt szerezni azzal, hogy kimutatom mennyire fáj. Megfogom ezt az átkozott naplót és a nappali egyik alsó fiókjába teszem el. Próbálom összekaparni magam, hogy semmi se látszódjon rajtam, bár elég nehéz. És, ha ez a Trisha tényleg terhes volt? Lehet, hogy Codynak van valahol egy gyereke? Most meg tudnám ölni....Olyan mértékű düh van bennem, hogy szívesen felmennék őt megverni, sőt összeverni, hogy neki is igazán fájjon. Ki kell derítenem, hogy mi történt...

-Jó reggelt...

-Cody?

-Miért vagy ilyen ijedt? Megijesztettelek? -néz értetlenül, és meg akar csókolni, de elhúzom az arcomat.

-Kapar a torkom, így keltem. Biztos elkaptam valamit, nem akarlak összefertőzni, ha eddig nem kaptad el...- "...el kéne vetetned...el kéne vetetned...el kéne vetetned..." folyamatosan ezek a szavak visszhangoznak a fejemben.

-Etessük meg a gyerekeket, aztán elviszlek orvoshoz, ha annyira fáj.

-Tessék? -kapom fel a fejemet- Mi? Nem. Jól vagyok, de...Gondolkoztam. Hívjuk meg az anyádat vacsorára. Végül is túl régóta van köztünk harag, és amúgy is mindjárt karácsony. -mosolygok őszintétlenül, de ő lehet az egyetlen, aki ha akaratlanul is, de segítségemre lehet. Cody kimagyarázná, tőle nem kérdezhetek semmit. De Isten a tanúm, hogy a végére járok ennek.


Garfield2014. 08. 23. 21:39:14#31129
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )



 

-          Nem tetszik? – kérdezi csalódottan…nem akartam, tényleg nem akartam felhozni ezt mikor ilyen aranyosan készült, meg minden, de nem bírom…
-          Tudod mi nem tetszik? A hülye címlapok! – dobok elé egy újságot, aminek az elején éppen ölelgetik egymást ezzel a Josh-sal.
-          Te ribancnak gondolsz? Ha nem, akkor ez mit érdekel? Ti akartátok, hogy menjek, és most, hogy egy barátra leltem, és elkezdtem valakiben bízni...Áh...Francba mindennel! – nagy hévvel megy ki a fürdőből az ajtót rám is vágja…ez nagyszerű…igazán csodás…
 
A napokban…vagyis mit napokban!? Hetekben…Semmi nincs köztünk, mintha csak békés együttélésben lennénk…Se egy csók, se egy ölelés, persze Josh-hoz visszajár, és őt biztos ölelgeti…Cody, megint rémeket látsz…
Nem is tudom kinek az ötlete volt, szerintem Megé, hogy mindent tartsunk meg egybe egy bulin…a szülinapjainkat, a házassági évfordulónkat és a picik szülinapját is…mégpedig a keresztelőjük napján. Nevetgélünk és eljátsszuk, hogy minden rendben…de a mai napon csak az volt rendben, hogy Kwonék lettek a keresztszülők, és végre meg vannak keresztelve a kicsik.
 
Másnap reggel Jackey elég korán felébred…kiviszem a kertünkben lévő kosárpályához, és Jackeyvel a kezemben dobálom a lasztit. Édes manó, nagyon figyel…kisfiam, még a végén kosaras leszel…és apa lesz az edződ…adok egy puszit a pici kis buksijára. Olyan cuki…
Délután Meg kitalálja, hogy menjünk ki a parkba, ahol kicsi fiam elég nyűgös és fáradt, így az árnyékban ülök vele, és nézzük, hogy a lányok mit csinálnak. A kicsik most tanulnak járni, és Meg Madyt bíztatja.
-          Mady, gyere anyához... – nagyon édesek…és megint elkalandozott a tekintetem…már egy ideje nem voltunk együtt, és őszintén szólva kicsit féltem is kezdeményezni, mert…mert féltem, hogy visszautasít…
-          Nagyon szép vagy... – mondom babymnek mosolyogva, de rám se hederít…
-          Nah Medy, ne mássz végig a földön...Gyere szépen! –felveszi a kicsit- Menjünk haza... – hát jó…
-          Jól van... – mondom csalódottan…legalább egy mosolyt vagy valamit igazán dobhatott volna felém…tényleg ennyire pipa még mindig?!
 
Míg Meg felviszi a kicsiket és nem tudom mit csinál igazából, én bemenekülök edzeni. Muszáj, mert feszült vagyok…ez az egész terápiás dolog…megint félreértett és be van sértődve. Nem szeretem, ha cikkeznek róla, és a mostani cikkeket meg főleg nem szeretem. Utálom, hogy azt találgatják, hogy mikor megyünk szét, és volt egy még undorítóbb is, hogy tőlem vannak e a gyerekek…ez azért már tényleg sok…sokk…Egyszer csak pittyegésre leszek figyelmes. A telefonom…Megtől sms? Hol vagyok? Hol lennék?! Válaszként küldök neki egy képet.
 
Mikor kicsit később felmegyek, látom, hogy Meg alszik, így csendben bevonulok a fürdőbe lezuhanyozni. De mikor kijövök, a lélegzetem is elakad…
-          M...Me...Meg... – szavakat sem találok annyira gyönyörű, és ezt a fehérneműt se láttam még… - Azt hittem, hogy már alsz...Igazából mindegy, hogy mit hittem. – csak bólogat…édes - Szóval nem vagy álmos? – megtámaszkodom mögötte…
-          Nem. De, ha te álmos vagy, akkor...
-          Nem vagyok! – vágok közbe…annyira kívánlak…
-          Cody...a törölköző... – ohh had csússzon csak le…
-          Felvehetném, de... – a melltartója kapcsához nyúlok - Én inkább téged is levetkőztetlek... – le is veszem róla, mire hanyatt fekszik, és kisebb gyönyörködés után fölé mászok, és megcsókolom…annyira hiányzott már…
-          Annyira hiányoztál... – suttogja édesen - hiányzott a tested... – mar a hátamba, közben már a kulcscsontjánál járok csókjaimmal, mikor valaki csenget… - Cody… - nem, nem…
-          Nem érdekel. Most csak te érdekelsz... – csókolom meg újra, de most me a telefon kezd csörögni.
-          Valaki nagyon be akar jönni...Beengedjük? – mosolyog.
-          Engem engedj be magadba... – harapok finoman a nyakába, mire édesen felnevet, de megszólal az üzenetrögzítő…
 
„Sziasztok! Candy vagyok…Lehet, hogy nem vagytok itthon, csak gondoltam beugrom pár percre. Most itthon vagyok két hétig. Elmegyek a közeli kávézóba, később visszanézek, hátha itthon lesztek már.”
 
-          Most mit csinálsz? – kérdezem, mikor a melltartóját veszi fel.
-          Felöltözöm. – aj már…
-          Meg... – ölelem át, mikor egy kis nacit vesz fel - Csak pár percre ugrik be. Rég találkoztunk, ki fogjuk bírni. Különben is itt lesz két hétig, majd még lesz rá alkalom, hogy...
-          Oké! – bakker ha szemmel ölni lehetne… - Öltözz te is, nehogy megvárakoztassuk... – mondja kicsit gúnyosan…
 
Felhívom, hogy itthon vagyunk ám, nem indokolom meg, hogy miért nem nyitottuk, és nem vettük fel a telefont, csak itthon vagyunk, és pár perc múlva már itt is van. Jajj de nagy pocija van megint…gyorsan le is ültetem…simizem a pociját is. Nagyon cuki, már mocorog a pici is…de mikor Candy Megtől kérdez valamit, Meg láthatóan nem figyel…
-          Meg? – szól újra Candy…
-          Tessék? Nem figyeltem. – azt látom…
-          Candy azt kérdezte, hogy...áh mindegy. – inkább majd én válaszolok - Igen, most kezdenek beszélni és járni. Medy első szava, vagy amit annak nevezhetünk az anya volt, Jakey pedig azt próbálta kimondani egyik nap, hogy labda. – mesélem büszkén.
-          Igen, mert Cody csak akkor veszi kézbe, ha kiviheti kosarazni. Egyszer őt fogja bedobni a labda helyett a kosárba, de nem számít, mert ő a minta apa, nem igaz drágám? – mi?
-          Ezt most miért kell? – kérdezem kisség idegesen, de csak  magamra erőltetek egy mosolyt.
-          Mondjuk azért, mert neked csak a lányunk létezik? Nem tudod őket egyformán szeretni. Egyik nap is csak Madyt ringattad lefekvés előtt, aztán csodálkoztál, hogy a fiúnk miért sír reggel, és miért nem akar a te karodban enni. Persze az is csak véletlen volt, mert nem tudtam egyszerre a gyerekeket is etetni és főzni is. – most már elég!
-          Te aztán tökéletes anya vagy, azzal van tele az összes címlap! – a nyakamban landol az innivalója…remek…
-          Egy rohadt bunkó vagy! – elindul a lépcső felé.
-          Persze, menekülj csak el az igazság elől! – kiabálok utána.
-          Miféle igazság? Az, hogy az anyád mondta, hogy elmebeteg vagyok, és menjek terápiára? – hogy te mekkora egy…áhh…
-          Ez nem igaz. És... – úgyis mindegy mit mondok…felkapom a kocsi kulcsot, és irány az edzőterem.
 
Persze az edzésből az lesz, hogy a srácokkal kosarazunk, aztán inkább csak dumálunk. Igazából  mindegy mit csinálunk, csak tereljék el a gondolataimat otthonról…Egy ideje már itt vagyok, mikor Meg jelenik meg a gyerekekkel.
-          Nem érdemelted meg, hogy utánad jöjjek. – mondja a szemembe nézve…szia kicsim…
-          Jaj de édesek...mutasd már... – mennek a kicsik felé a srácok, de ácsi…
-          Ne nyúljatok a gyerekeimhez koszos kézzel! – szólok rájuk - Letusolok, és jövök. – mondom Megnek.
-          Otthon találkozunk. Főzök valamit, mire hazaérsz... – és el is indul. A többiek meg agyondicsérik a piciket, büszkén hallgatom őket, na de nekem mennem kell…
 
Gyorsan letusolok és megyek is haza. Ledobom az asztalra a kulcsokat és a konyhába megyek. Főz. Mögé lépve csókolok a nyakába, és nyúlok bele a kajába, hogy megkóstoljam.
-          Sajnálom… - mondom őszintén.
-          Hogy belenyaltál? Azt én is, főleg, mert nem mostál kezet... – ütögeti meg a kezemet, hogy ne nyúljak bele újra.
-          Mostanában feszült vagyok, mert nem vagyunk eleget együtt. – dörmögöm a nyakába.
-          Te pattintottál le. És bunkó is vagy. Pedig nem fogom lemondani a terápiát, mert nem az agyammal van baj, hanem a lelkemmel. Magányosabb vagyok, mint valaha. Gondolom az is maradok a következő két hétben... – sóhajtja.
-          Magányos? De…baby, én itt vagyok…és szeretlek! – jobban magamhoz ölelem.
-          Igen…itt vagy, de mégsem. Szinte nem is beszélgetünk, ha mégis, akkor csak veszekszünk… - sóhajtva felém fordul és a szemembe néz.
-          Ezért mész el a terápiára, mert én nem tudom ezt helyrehozni? De az a Josh igen… - mondom szomorúan.
-          Cody…
-          Én igyekezni fogok, ígérem…és bocsáss meg nekem, azért, amiket mondtam…csak most kicsit féltékeny vagyok…
-          Kicsit? – kérdezi gúnyosan és a karjaimba bújva a nyakamba csókol.
-          Jó, nagyon… - sóhajtok – Nem gondoltam volna, hogy egy másik pasi kell majd, hogy boldog legyél…lehet hülyeség, de úgy érzem, fontosabb neked Josh, mint én…
-          Én is ezt érzem, mikor Candy feltűnik… - bújik ki az ölelésemből és kavarja meg a kaját.
-          Meg… - elzárom a gázt, és leülök az ölembe húzva.
-          Még nincs kész, miért… - megcsókolom…finoman, lágyan…szerelmesen…mert mindennél jobban szeretem.
-          Candy más kontinensen él Danyvel. Ha néha hazajön szeretném látni…ez nem jelenti azt, hogy fontosabb nálad…te vagy az életem…és így is már csak a negyedik helyre fér be. nem fogok vele minden nap találkozni míg itthon van. – arcára simítom a kezemet és lopok egy pici csókot.
-          Negyedik? – hát sikerült megragadni a mondandóm lényegét…
-          Az első minden szempontból te vagy, a második Mady… - mosolyodok el – még pici, de ha felnő, olyan gyönyörű lesz, mint te – gyengéden megcsókolom – és persze Nagyi – mosolyodom el, aztán eszembe jut valami – Komolyan mondtad, hogy nem foglalkozom egyformán a gyerekekkel?
-          Szerintem azért, mert Mady tőled örökölte a szívgyengeségét…de tudom, hogy a fiadat is szereted. Viszont ha este elringatnád Madyt, Jakeyt is ringasd…és ne csak Madynek vásárolgass…később ebből nagy bajok lehetnek… - simogatja közben az arcomat.
-          Észre se vettem, hogy rossz apa vagyok… - hajtom le a fejemet.
-          Maci… - magára emeli a tekintetemet – nem vagy rossz apa…majd segítek… - magamhoz ölelem…nem is tudom mi lenne velem nélküle… - Ohh, a kaja! – pattan fel…begyújtja a gázt és csinálná tovább, ha nem ölelném át hátulról, hogy megcsókoljam – Köszönöm. – mosolyodik el.
-          Sose köszönted még meg, hogy megcsókollak… - nevetem el magam.
-          Nem azt te lökött…a beszélgetést… - ohh…
-          Szeretlek… - magam felé fordítom.
-          Én is szeretlek. – magamhoz húzom, és megcsókolom…de egyszerűen nem tudom elengedni…szenvedélyesen csókoljuk egymást. Akkor állít le, mikor fenekét markolom meg – Ezt befejezem, mert enned kell…
-          Azt akarok…felfalni téged… - csókolom a nyakát, de eltol.
-          Sok volt ma az edzés…
-          Akkor ma nem is…?
-          Nézd meg a kicsiket. – kapok egy puszit.
 
Ahogy belépek a szobába, Jakey felsír…ez valami apariasztó?! Felveszem s alaposan megpuszilgatom, kicserélem a pelusát, aztán a hintaszékbe ülve ringatom álomba…
 
Azt este nem történik semmi…persze vacsizunk, és későig beszélgetünk, ami azért mégsem semmi, csak a szeretkezés maradt el…
 
Másnap Meget elviszem a terápiára… nem örülök, de megbeszéltük, hogy egyikünk sem foglalkozik, hogy mi megy a médiában. De eszembe jutott valami. Felhívom babym anyuját, és felöltöztetem a gyerekeket. Bepakolok pár cuccot, és megyek is…Meg apja nyit ajtót. Leküzdöm a bennem lévő haragot iránta, és bemegyek a kicsikkel.
-          És miért is szeretnéd pontosan, hogy vigyázzunk a gyerekekre? Na nem mintha nem örülnénk neki. – mondja Meg anyuja Madyvel a kezében.
-          Szeretném meglepni a feleségemet…elvinni vacsorázni, ha szeretné, akkor moziba is…
-          Szóval Meg nem tudja, hogy a kicsik itt lesznek. – állapítja meg apuci…
-          Nem, mivel meg akarom lepni. – mondom el újra – Meg dönti majd el, hogy meddig maradjunk ki, hogy itt aludhatnak e a gyerekek…de az egyetlen, ahol nem aggódik a kicsikért, ha nem velünk vannak, az ez a hely. – mondom mosolyogva – Persze ha nem okoz gondot, hogy itt vannak…
-          Dehogy – vágja rá a büszke nagymama – Majd hívjatok, hogy itt aludhatnak e… - mosolyog.
 
Gyorsan hazamegyek és rendbe szedem magam…felveszem azt az inget, ami meg szerint a legjobban áll rajtam, és úgy megyek kicsimért. Amire nem számítok, hogy Meg, Josh-sal együtt jön a kocsihoz. Kiszállok.
-          Szia Maci. – mosolyog édesen és ad egy pici csókot – Cody, ő itt Josh…Josh, ő a férjem, Cody. – kezet nyújt.
-          Örülök, hogy megismerhetlek, Meg nagyon sokat mesélt rólad. – aha…
-          Hello… - fogok kezet vele…nem leplezem, hogy nem vagyok oda meg vissza a figurától.
-          Josh azért jött, mert van egy remek ötlete… - öleli át kicsim a derekamat.
-          Igen…szóval arra gondoltam, hogy itt kettesben lehetnétek, kilovagolhatnátok, addig a gyerekekre is…
-          Hol vannak a gyerekek? – vág közbe kicsim.
-          A szüleidnél…el akartalak vinni vacsorázni, és tudom, hogy csak a szüleidre bíznád a gyerekeket.
-          Szóval randizni akartál vinni? – mosolyodik el…szóval nem mérges…
-          Ez nagyszerű… - mondja Josh – A közelben van egy jó étterem és utána még mindig visszajöhettek ha szeretnétek. – ez mitől ilyen vidám és lelkes?
-          Ez jól hangzik…mit szólsz Maci? – utálom mikor ezt csinálja…nem lehet nemet mondani neki, mikor így néz…
-          Rendben…legyen… - adom be a derekamat.
 
Az étterem tényleg egész hangulatos, és a kaják is finomak. Babymmel sokat nevetünk és beszélgetünk, csókolózunk…minden nagyon jó. Ilyenkor olyan, mintha nem is lenné házasok, csak egy szerelmes pár, akik randiznak. Persze Meg nem bír magával és visszamegyünk a lovakhoz…
-          Gyere, jó lesz, meglátod… - mosolyog meg az istállóban.
-          Meg, tudom, hogy szeretsz lovagolni, de mi lenne, ha inkább otthon… - átölelem – az ágyban… - nyakába csókolok – rajtam… - arcára adok egy puszit – lovagolnál…? – lágyan csókolom meg.
-          Ha jó leszel, talán még az is lehet… - mosolyodik el – Na gyerünk, pattanj fel! – mosolyog.
-          Meg, én nem hiszem, hogy…
-          Csak nem félsz?
-          Nem! – vágom rá – vagyis…sosem ültem lovon…
-          Segítek… - kapok egy puszit – ide akaszd be a lábad, és húzd fel magad a nyeregbe.
-          Hát jó… - sóhajtok, és megteszem amit kér.
-          Ügyes! – tapsol kicsim…nagyon vicces…
 
Be kell valljam, egész jó itt lovagolni, na persze ezt hangosan nem mondom ki…még kicsit romantikus is, hogy megy le a nap. A vége felé egész ellazultam a lovon…Kicsim megköszöni Joshnak a lehetőséget, és most még azon sem akadok ki, hogy öleléssel búcsúzik Joshtól…
A kocsiban kicsim végig mosolyog, kezünk összekulcsolva pihen a combján…Felhívja anyuját, és meglepetésemre a gyerekek a nagyszülőknél maradhatnak estére.
 
hazaérve behúz magával a fürdőbe, és lágy, simogató mozdulatokkal fürdetjük egymást, persze nem bírom ki, hogy ne csókoljam meg…én meg sem törölközök igazán, csak a derekamra teszem a törölközőt. Kicsimen egy köntös van…hmm…hátulról átölelem, és nyakába csókolok.
-          Mit gondolsz…nincs kedved engem is meglovagolni? – csókolom tovább a nyakát, közben kezem a köntöse alatt megtalálja formás mellét…


Saya2014. 08. 10. 20:25:29#30981
Karakter: Megan Hoa



The image “http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/MeganHoa.png” cannot be displayed, because it contains errors.

-Hm? -ennyi?

-Nem hiszel nekem? -próbálom azzal nyugtatni, hogy a mellkasát simogatom.

-Ugyan...én mondtam, hogy menj el terápiára...csak nem gondoltam volna, hogy másnap az  újságok címlapján leszel a pasival...-sóhajt.

-Ő Josh, a terápiavezető...-válaszolok meg neki.

-Jó, ne kezdj el magyarázkodni, ha azt mondod nem csaltál meg, az úgy is van...de ha ez a Josh azt hiszi majd, hogy a terápia része, hogy ágyba vihet...a családja sem fog ráismerni, mikor azonosítani kéne. -fel akar állni, de visszahúzom.

-Miért nem bízol bennem? Azt gondolod, hogy ha kikezdene velem, én hagynám? -ez komoly?

-Csak benne nem bízok...tudod pasiból van, és csak akkor hiszem el, hogy nem fantáziálgat rólad, ha buzi...-mondja mérgesen.

-Nem úgy tűnt, mint aki meleg.

-Most még jobban fel akarsz húzni?

Én? Te nézel lotyónak...-mindjárt megütöm...

-Utálom mikor kiforgatod a szavaimat...-hmm...

-Tudom...-mosolyodom el, és combjára csúsztatom a kezemet.

-Te most szórakozol velem? -ő is elmosolyodik.

-Egy kicsit...-az ölébe ülve csókolom meg.

-Szeretlek...-ölel meg szorosan.

-Én is szeretlek. -kis buta macim...

-Hova akarsz menni?

-Sehova...-végig simítom az arcát- csak kicsit erősen ölelsz...

-Bocsánat...-miközben megcsókol a felsőm alá csúszik a keze. Élvezem, hogy finom mozdulatokkal kezdi gyömöszölni mellemet. Gyorsan leveszem a pólóját, és hanyat döntöm. Csókjaimmal épp lefelé kezdek haladni, mikor a kicsik hangja üti meg a fülemet.

-Bepótoljuk. -kap még egy puszit, és máris szaladok a picurkáimhoz. Mire Cody felér, addigra én már a hintaszékben ülök Madyvel. Szólok neki, de nem reagál. Na újra:

-Cody...

-Bocsi...kicsit elkalandoztam. -mosolyogja.

-Merre jártál? -kérdezem én is mosolyogva.

-Valóra váltottad az álmomat...-közelebb jön- Szeretlek szerelmem...-kapok egy kis csókot- Nézd milyen édes...-leguggolva simogatja meg kislányunk arcát. Mikor feláll, megpaskolom a fenekét, amit mosolyogva fogad, majd felveszi Jakeyt.

Egyik este tök romantikus a hangulat, bár hozzá kell tennem, hogy mostanában Cody azért igyekezett jónak lenni. A kandalló előtt forrócsokizunk, aztán mackóka a kezemet kezdi el babrálni.

-Milyen jól állnak a kezeden...-mosolyog. Oh a gyűrűk...

-Valami baj van, Maci? -kérdezem a szemébe nézve.

-Vissza fogsz menni ehhez a Josh-hoz?

-Nem hozzá, hanem a foglalkozásra megyek. -mondom, mire lehajtja a fejét- Azért vagy velem ilyen kedves egész héten, mert nem akarod, hogy menjek? -el akarok húzódni, de nem engedi.

-Nem csak azért...szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. -mondja hozzám bújva.

-Cody...

-Tudod milyen rossz olvasni a találgatásokat az újságokban, hogy szétmegyünk-e? És azok a képek...-sóhajt.

-Most már tudod mit érzek, mikor a sok kis liba írkál rólad...-mosolygom.

-Baby...nem is tudtam, hogy...

-Sss...-szájára teszem az ujjam- Nem veszítesz el, nem kell mindent elhinni, amit az újságban írnak. -jobban hozzá bújok- Elviszel holnap?

-És érted is megyek...-a nyakamba csókol.

Másnap délután elindulunk a farm felé a gyerekekkel együtt. Sokszor nézek hátra, mindig ideges vagyok, ha kocsiba kell tennünk őket. Persze Cody próbál nyugtatni, de az anyai ösztönök ellen ő sem tehet semmit. Mikor megérkezünk, nehéz szívvel  köszönök el a kicsiktől, adok mackónak is egy puszit, és mennék, de visszahúz.

-Szeretlek baby...-megcsókol.

-Én is szeretlek...-most én csókolom meg- ne légy ideges...ötkor találkozunk. -mosolygok és megyek. A lovagláson túl sokat beszélgetek Josh-hal. Igazán megértő és kedves, és vele tényleg őszintén tudok beszélgetni. Búcsúzáskor még meg is ölel. Kezd igazán fontos lenni nekem, de ezt nem mesélhetem el Codynak, mert csak félreértené az egészet, és féltékenykedni kezdene.

Másnap próbálok Cody kedvére tenni, és összehozni egy romantikus délutánt. Alig várom, hogy hazaérjen, és mikor megjön, rögtön a nyakába ugrok.

-Szia Macim...-adok neki egy csókot- Gyere...-megfogom a kezét.

-Hova megyünk? -közben megérkezünk a fürdőszobába, de valami nem stimmel.

-Nem tetszik? -kérdezem csalódottan, de nem válaszol rögtön, majd hirtelen kifakad.

-Tudod mi nem tetszik? A hülye címlapok! -elém dob egy újságot.

-Te ribancnak gondolsz? Ha nem, akkor ez mit érdekel? Ti akartátok, hogy menjek, és most, hogy egy barátra leltem, és elkezdtem valakiben bízni...Áh...Francba mindennel! -kiviharzom, és rácsapom az ajtót.

A következő pár hétben feszült köztünk a hangulat, részben a cikkezések miatt, részben azért, mert semmi intimitás nincs köztünk, még egy csók sem. Pedig hatalmas partit tartunk. Nyár van, és mivel a szülinapjaink is mostanában voltak, a kicsik első születésnapja is most van, és a házassági évfordulónk is, mindet egyben tartjuk meg a kicsik keresztelőjének a napján. Ez már rég esedékes volt, és most már elég nagyok, hogy végre meg legyenek keresztelve. Hyoriék vállalták a keresztszülőséget, aminek nagyon örültem.

Másnap kimegyünk a parkba a gyerkőcökkel, ami nagyon izgalmas, mert most tanulgatnak totyogni, és ha a természetben vannak, valahogy jobban izgágák lesznek.

-Medy, gyere anyához...-szólok neki, míg Cody kisfiúnkkal ül az árnyékban, mert apa kifárasztotta őt. Már kora reggel a kertben lévő kosárpályán játszottak, ami még csak abból áll, hogy Cody egyik kezében tartja, másikkal a labdát dobja, de ez is valami. Már most nagyon figyel a kicsi...aggasztó...Lehet, hogy a fiam is kosaras lesz? Mindenesetre Medy nagyon élénk, én meg várom, hogy közelebb jöjjön.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/megparksmile_zpsab006ff7.png

-Nagyon szép vagy...-mondja Cody mosolyogva.

-Nah Medy, ne mássz végig a földön...Gyere szépen! -felveszem őt- Menjünk haza...

-Jól van...-mondja maci kissé csalódottan.

Otthon leteszem a kicsiket aludni, nagyon kimerültek az egész napos mászkálás után. Szeretem nézni az én kis angyalkáimat, mikor alszanak, ilyenkor mindig simogatom a kis pofijukat, és rácsodálkozom, hogy milyen hamar és mennyit nőnek. Szeretném, ha még nagyon sokáig az én kicsikéim lennének, és nem nőnének fel túl hamar. Codyt viszont nem találom. Lehet, hogy elment itthonról? Küldök neki egy sms-t, hogy hol van, de válasz helyett egy képet küld vissza.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/codyselfie_zps5dec57da.png

Szóval itthon van, csak épp edz. Jól van...Biztos bedurcázott, pedig nekem lenne okom rá. Fürdés után bebújok az ágyba, és úgy teszek, mintha aludnék. Cody ezt látva halkan megy el zuhanyozni, de míg ő a fürdőszobában van, addig én kilök az ágyra.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/megleopard_zps0f4fdc99.png

-M...Me...Meg...-a zuhany alatt elfelejtettél beszélni, vagy rég láttál így?- Azt hittem, hogy már alsz...Igazából mindegy, hogy mit hittem. -bólogatok- Szóval nem vagy álmos? -kérdezi, közben a derekam mögött támaszkodik meg az ágyon kezeivel fölém hajolva. Ez már majdnem ölelés, de nem ér hozzám, én meg ennyitől nem olvadok el, és nem dobom el magam.

-Nem. -felelem röviden- De, ha te álmos vagy, akkor...

-Nem vagyok! -be sem fejeztem, olyan gyorsan mondja.

-Cody...a törölköző...-szólok neki, mert lecsúszik a derekáról.

-Felvehetném, de...-hátranyúl a melltartóm kapcsához- Én inkább téged is levetkőztetlek...-sikerül lecsúsztatnia rólam. Na most már elfekszem az ágyon. Egy-két másodperc után fölém magasodik, és szenvedélyesen megcsókol.

-Annyira hiányoztál...-suttogom a fülébe- hiányzott a tested...-lágyan belemarok a hátába. Már a kulcscsontomnál jár, mikor valaki csenget. -Cody...

-Nem érdekel. Most csak te érdekelsz...-újra megcsókol, de a telefon is csörögni kezd.

-Valaki nagyon be akar jönni...Beengedjük? -mosolygok.

-Engem engedj be magadba...-mondja, majd mohón a nyakamba harap, mire halkan felnevetek. De mielőtt bármit mondhatnék, megszólal az üzenetrögzítő.

-Sziasztok! Candy vagyok...-Codyt mintha kikapcsolták volna, nem is csókol tovább- Lehet, hogy nem vagytok itthon, csak gondoltam beugrom pár percre. Most itthon vagyok két hétig. Elmegyek a közeli kávézóba, később visszanézek, hátha itthon lesztek már. -látom Codyn, hogy elszállt minden ihlete, úgyhogy visszaveszem a melltartómat.

-Most mit csinálsz? -kérdezi tőlem, mintha nem tudná.

-Felöltözöm. -nem fogom megvárni, hogy ő kérjen erre, az nagyon megalázó lenne.

-Meg...-átölel hátulról, mikor már egy sortot veszek magamra- Csak pár percre ugrik be. Rég találkoztunk, ki fogjuk bírni. Különben is itt lesz két hétig, majd még lesz rá alkalom, hogy...-már villámokat szórnak a szemeim.

-Oké! Öltözz te is, nehogy megvárakoztassuk...-mondom kissé gúnyosan. Valahogy ez a féltékenység nem múlik bennem, és talán pont az ilyen pillanatok miatt. Ha közte és köztem kell választania mindig őt választja. Azóta tudom ezt, hogy először mondta azt, hogy nem akar minden nőt megdugni...Candy számára nem tartozik abba a kupacba, ahol tulajdonképpen én is vagyok azzal a több tucatnyi másik nővel, akiket megfektetett. Sosem leszek én a legjobb barátja, sosem lesz felém olyan nyílt és őszinte, mint felé, hiszen a legelején titkolta őt, míg Candy rég tudott rólam. Néha úgy érzem, hogy ő Cody életében az első számú nő, és, hogy a barátság fontosabb neki, mint a szerelem vagy az apaság. Én csak pótlék vagyok...

Mikor Candy megérkezik, kisebb meglepetésként ér, hogy mekkora a hasa. Megint terhes. Utálom nézni, ahogy Cody körbeugrálja őt, és azt is, hogy a hasát simogatja. Bezzeg engem neki csapott az oszlopnak...

-Meg? -nagyon elmerültem a gondolataimban, mikor Candy szól hozzám.

-Tessék? Nem figyeltem. -sóhajtok.

-Candy azt kérdezte, hogy...áh mindegy. -látszik Codyn, hogy mérges, amiért nem figyeltem őnagysága minden szavára- Igen, most kezdenek beszélni és járni. Medy első szava, vagy amit annak nevezhetünk az anya volt, Jakey pedig azt próbálta kimondani egyik nap, hogy labda. -meséli büszkén.

-Igen, mert Cody csak akkor veszi kézbe, ha kiviheti kosarazni. Egyszer őt fogja bedobni a labda helyett a kosárba, de nem számít, mert ő a minta apa, nem igaz drágám? -kérdezem gúnyosan.

-Ezt most miért kell? -kérdezi ingerülten, de aztán próbál mosolyogni, mintha csak vicc lett volna az egész.

-Mondjuk azért, mert neked csak a lányunk létezik? Nem tudod őket egyformán szeretni. Egyik nap is csak Madyt ringattad lefekvés előtt, aztán csodálkoztál, hogy a fiúnk miért sír reggel, és miért nem akar a te karodban enni. Persze az is csak véletlen volt, mert nem tudtam egyszerre a gyerekeket is etetni és főzni is. -szépen kiosztom, hogy ne játssza tovább az eszét.

-Te aztán tökéletes anya vagy, azzal van tele az összes címlap! -felindulásból nyakon öntöm az előttem lévő üdítővel.

-Egy rohadt bunkó vagy! -elindulok a kicsikhez.

-Persze, menekülj csak el az igazság elől! -kiabál utánam.

-Miféle igazság? Az, hogy az anyád mondta, hogy elmebeteg vagyok, és menjek terápiára?

-Ez nem igaz. És...-legyint egyet, és amire nem számítok, felkapja a kocsikulcsokat és egyszerűen lelép. Nem hagyhatom csak úgy itt Candyt. Leülök a kanapéra.

-Meg, tudom, hogy nincs sok beleszólásom, de még a vak is látja mennyire féltékeny. Elborítja az agyát, és ilyenkor nem gondolkodik. Annyira nagyon szeret, de még egy nagy gyerek. Miért nem mész utána? -csak megvonom a vállam, de azért aggódom, hogy mi van vele. Bólintok, és hamar el is köszönünk. Beteszem a kicsiket a kocsiba, beütöm a telefonomba, hogy keresse meg szépen Cody kocsiját, és adja meg a koordinátákat. Még jó, hogy beszereltettünk ilyen kütyüket is. Mondjuk fogadásom lett volna, hogy az edzőterembe megy. Nem kell sokat keresni, a haverjaival dumál.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/codyfriends_zps66d557e8.png

-Nem érdemelted meg, hogy utánad jöjjek. -vágok bele a mondandómba köszönés nélkül.

-Jaj de édesek...mutasd már...-jönnek oda a haverjai babázni.

-Ne nyúljatok a gyerekeimhez koszos kézzel! -oh a védelmező apa, aztán rám néz- Letusolok, és jövök.

-Otthon találkozunk. Főzök valamit, mire hazaérsz...-odabiccentek még a többieknek, de hallom kifelé menet, hogy mennyire dicsérik a piciket Codynak, akin látszik mennyire büszke.

Még alig kezdek neki a főzöcskézésnek otthon, mikor hallom, hogy megjött. Hallom, hogy ledobja a kulcsokat az asztalra, pedig százszor megmondtam neki, hogy van helye, ahova felakaszthatja. Mögém lép, egy puszit nyom a nyakamra, aztán belenyal a kajába.

-Sajnálom...

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/megcodyhugbhd_zps96f218ca.png

-Hogy belenyaltál? Azt én is, főleg, mert nem mostál kezet...-megütögetem a kezét, hogy ne nyúljon bele újra.

-Mostanában feszült vagyok, mert nem vagyunk eleget együtt. -motyogja a nyakamba bújva.

-Te pattintottál le. És bunkó is vagy. Pedig nem fogom lemondani a terápiát, mert nem az agyammal van baj, hanem a lelkemmel. Magányosabb vagyok, mint valaha. Gondolom az is maradok a következő két hétben...-sóhajtok.


1. 2. 3. <<4.oldal>> 5. 6. 7. 8. 9. 10. ... 21

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).