Karakter: Megan
Reggel van, jobban mondva már lassan dél, de nyár van, nekem ilyenkor a legkényelmesebb felkelni. Pontosabban még tudnék aludni, de anyám azzal ráz fel, hogy valaki telefonon keres. A rohadt életbe már, hogy nem hagynak aludni! Morogva, ökölbe szorult kezekkel mászok le a lépcsőn a nappaliba a telefonhoz, nagyon nem vagyok jókedvemben, aludni akartam!! Felveszem a kagylót és nem éppen a legkedvesebb hangomon szólok bele.
- Bárki is vagy, elmehetsz a picsába és készülj fel rá, ha találkozunk, szétbaszom a fejedet! –üvöltözöm ki magamból dühömet, mire édesanyám csitítgatni próbál.
-Kicsim, ne beszélj ennyire csúnyán! Apád még itthon van, meghallhatja…Meg, kislányom, kérlek…sss…-szólal meg anyu, de most aztán őt is kiosztom.
-Ha nem kurtatok volna egész éjjel, talán nem aludt volna el és már rég elhúzta volna a belét dolgozni, igaz anyuci? –kérdezem gúnyosan. Szegény anyukám, ő egy olyan egyszerű asszony, elpirul és inkább hagy telefonálni. Ezt már szeretem, csak az lehet, amit én akarok. A telefon túloldalán az egyik legjobb barátnőm van, szerencséje, hogy jó híreket közöl velem, mert már lecsaptam volna. Szóval ma a parkban megint táncpárbaj lesz? Tökéletes. Már úgy is meg kell mozgatnom egy kicsit magamat. Irány a fürdő és kicsit felpucolni magamat. Egy alig takaró, extra rövid farmer sortot veszek fel, meg az egyik kedvenc kivágott dekoltázsú topomat. Hajamat lófarokba tűzöm fel, hogy ne zavarjon, a lábamra meg csak egy kényelmes papucsot veszek fel, én mindenben tudok táncikálni. A fülembe két hatalmas karika-fülbevaló kerül, bár apám szerint veszélyes ilyenben táncolni, mert beleakad a kezem vagy mit tudom én, de nem is izgat. Nem vagyok annyira béna…pfff…Leszaladok a lépcsőn, felkapok egy szendvicset, és már rohanok is a parkba. Szüleim hiába kiabálnak, hogy mi lesz az ebéddel, nem vagyok éhes, meg különben is, jobb dolgom is van…
Mire a parkba érek, a társaság krémje már ott van. Nem nagyon adunk a szabályokra vagy a csendrendeletre, hatalmas hangszórók szolgáltatják a zenét. A helyi hatóságok már hozzászoktak a mi szokásainkhoz, már nem is szólnak érte, úgy is hiábavaló lenne. Miután mindenkit üdvözöltem, táncolni kezdünk. Mivel én vagyok a banda feje, természetesen a legügyesebb is, na meg persze a legszerényebb, de ez már egy másik történet. A fiúk nyálcsorgatva lesik minden mozdulatom, szemeik kigúvadva követik csípőm legapróbb mozdulását is, míg a lányok próbálnak ellesni pár lépést. Minden a maga szokásos tökéletességében zajlana, ha nem jelenne meg egy új banda a MI területünkön.
Fiataloknak tűnnek, nálunk jóval fiatalabbaknak, ráadásul az élükön egy kis néger tünci fiú áll…Uhh…mennyire utálom a kis csokigolyókat!
-Na mi van kislány, miért hagytad abba? Zavarban vagy? –szól hozzám, mire én közelebb megyek, hogy megmutassam, ki vagyok.
-Te kis mocskos utcakölyök, látom, nem voltál még jó alaposan seggbe rúgva, de még lehetsz. És ha már popsi, akkor a következő beszólásod előtt tehetsz egy szívességet és kinyalhatod…ezt…-mutatok formás hátsómra egy elégedett vigyor alatt. Viszont azzal nem számolok, hogy ez a kölyök sem adja olcsón magát.
-Szeretnéd mi? És még élveznéd is…-mindenki megdöbbenten „uhh”-zik, ez a szemétláda tényleg visszapofázik nekem? Ez hihetetlen! Addig csobog itt ez a kispatak nekem, míg gátat nem rakok rá. Közelebb lépve ujjaimmal simítok végig mellkasán, majd mikor már kezdené élvezni, alaposan megpöckölöm az orrát. Mindenki nevetésben tör ki, hogy lealáztam a kisfiút.
-Te kis koszos néger…-röhögök az arcába, mire durván ellöki a kezem.
-Te hülye ázsiai tyúk…-vigyorodik el, a szemeim már szinte szikrákat hánytak. Fél másodpercen belül nekirontottam volna, de barátaim lefogtak, mielőtt még nekimentem volna.
-Jól van már, lehet elengedni! Nem lesz baj! Megoldjuk mi ezt…-szólok barátaimra, mire végre elengednek, majd szúrós szemekkel a fiúra nézek. –Na idefigyelj 50Cent, ez itt az én birodalmam és kurvára felidegeltél, szóval kihívlak egy párbajra. –az én barátaim éljeneztek, míg az övéi nevetni kezdtek, ezt azért már nem tűrhettem tovább.
-Kussss!! –kiabáltam el magam, mire azonnal csend lett. –Te szabod meg, hogy mikor hol és miben szeretnéd, hogy lealázzalak. Lehet tánc, biliárd, tenisz vagy akármi…mindenben jó vagyok. –mondom komolyan és magabiztosan.
-Mindenben cica, akkor szerintem térdelhetsz is a haverom elé! –kiabál hátulról az egyik srác perverz gondolatainak szabad utat hagyva, mire én mosolyogva hátra lépegetek hozzá.
-Hogy mondtad aranyom? Onnan úgy hangzott, mintha azt mondanád, meg akarsz halni…Ugye? –kíméletlenül térdelek bele legnemesebb részébe, mire nyöszörögve összeesik. Kegyelemdöféséként még bele is rúgok, majd visszasétálok a néger fiúkához. –A nevem Megan, de nyugodtan szólíthatsz a személyre szabott balszerencsédnek is, de várj! Ez neked túl bonyolult lenne, meg sem tudod jegyezni. –nevetek
-Nekem mondjuk csak baby leszel, én meg Cody vagyok, de…-mielőtt még tovább folytatná, szavába vágok.
-Ha még egyszer babynek próbálsz hívni, kivágom a nyelved, aztán lenyomom a torkodon az öklömmel együtt. –mosolygom természetesen, mire elneveti magát, mintha fel sem venné, de látom, hogy kezdem már kicsit idegesíteni is. –Szóval…benne vagy a fogadásban, hogy eldőljön, ki a jobb?
-Benne, ha a nyereményem te leszel, vagyis egy este veled, és zokszó nélkül teljesíted minden kívánságom. –a lányok ijedt sikkangatásából hamar rájövök, hogy talán ebbe mégsem kéne belemennem, de nézzük a dolgok jó oldalát! Ha vesztek is, ami lehetetlen, akkor azalatt az este alatt úgy megfélemlítem ezt a kisfiút, hogy a lányoktól is elmegy a kedve, nemhogy a fogadásoktól, muhaha.
-Oké. Viszont, ha én nyerek, akkor egy egész héten keresztül te leszel a banda csicskája és mindenese. Te fogsz takarítani, lesni a kívánságainkat, sőt…a táskámat is te cipeled a küszöbig. Azért csak a küszöbig, mert a kutyákat nem engedjük be a házba.- nevetem el magam.
-Jól van, de azt hiszem, hogy egy este alatt lerendezzük ezt a dolgot, mert te fogsz veszíteni. Kosarazni fogunk. –jelenti ki szemeimbe nézve. Hmm…csak nem kosarazol?
-Kosarazni? Jól van. A gimiben benne voltam a válogatottban, asszem nem lesz gond. Persze te még általánosba járhatsz, honnan is tudnád, mi az a gimi…-cukkolom tovább, és be kell, valljam, nagyon is élvezem.
-Cöh, nagy a szád, de tartogasd az energiáidat a pályára, mert hidd el, szükséged lesz rá! –válaszolja, miközben én unottam forgatom meg szemeimet.
-Te és én, este nyolckor, itt. Érted? Lealázlak kicsi néger…-vágok egy gúnyos arcot, majd kinyújtom a nyelvem és távozom a bandával együtt.
-Várlak majd ázsiai baba! –szól utánam, mire én megmutatom, hogy pont az ilyen emberek miatt van középsőujjam.
Otthon lepihenek egy kicsit, majd fél órával a meccs előtt dobok pár kosarat az udvarunkon álló palánkba. Felveszek egy kényelmesebb sortot, egy ujj nélküli topot meg egy edzőcipőt, aztán irány a park.
Már mindkét banda ott van, Cody is. Mikor odaérek, a kezébe dobom a labdát, majd csípőre tett kézzel megállok előtte.
-Remélem, félsz, mert nem kegyelmezek egy kölyöknek sem. Kérsz pár pontnyi előnyt? –kérdezem gúnyosan, már csak arra várok, hogy bólintson a kezdésre…*
Szerkesztve Saya által @ 2009. 07. 20. 11:26:38
|
