|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2016. 08. 12. 20:31:31 | #34517 |
 Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
- Neked mindent. – csókol meg - De most nem kell a kamera...csak te kellesz... – magára húzva csókol meg újra. Na jó, majd máskor…de a szeretkezés nem marad el.
Viszont nem megy ki a fejemből, hogy lovagolni szeretne, ami akkora baj nem is lenne, mert ha nagyon megerőltetném magam le tudnám nyelni, hogy visszamegy Joshhoz, de Medy még tényleg nagyon kicsi ahhoz, hogy lóra üljön. Reggel elmegyek, és veszek egy elég nagy plüss lovat, és mikor hazaviszem, megmutatom kicsimnek. Szerintem Medynek még ez a fajta ló való, és nem szeretném, ha már most lóra ülne…pár év múlva…talán…de még nekem is meg kell barátkoznom a gondolattal.
- Szerinted örülni fog neki? – kérdezem.
- Azt nem tudom, de nekem nagyon tetszik! – ül rá babym. Olyan aranyos…
- Mi lenne, ha te inkább engem lovagolnál meg? – emelem fel - Tartozol még egy felvétellel is...Milyen kamatot tudsz felajánlani? Ajánlom, hogy megfelelő kárpótlással állj elő, különben meg kell büntesselek… - csapok finoman a fenekére.
- Igen? És mi van, ha én eleve a büntetést kérem? Egy nagyon kemény büntit szeretnék. és az sem baj, ha hosszú... – harap számba, de mielőtt bármit is mondhatnék, vagy a lényegre térhetnék, a gyerekek felébrednek.
Megreggelizünk, és megkapja Medy a lovacskát. Tetszik is neki, de fél is tőle. Talán sokat emlegettem, hogy veszélyes, nem tudom, minden esetre inkább az én hátamon lovagol úgy, hogy anya fogja.
- Anya, te nem lovagolsz apán? – hercegnőm kérdésére babym félre is nyel és köhögni kezd.
- Kuckuc anyuci... – veszem fel Medyt - Anya majd este lovagol apán. – válaszolok a pöttömnek, mert még nem értheti ezt…
- Cody, kérlek! – fejét csóválva szól rám - Inkább segíts átöltöztetni a gyerekeket. Tudod, hogy ma átjönnek anyuék. – jah…
- Igen, ünneplőbe, hátha úgy megszereti őket az apád... – mondom mérgesen.
- Ne mondd ezt! Szereti ő az unokáit. – veszi el tőlem Medyt - Mondd el apának, hogy mit kaptál múltkor a nagypapától! Ugye milyen aranyos macikát? És elvitt játszani is Jakeyvel a játszótérre... – Medy csak bólogat, de…
- A bátyád gyereke meg nem egy játszóházat kapott? – enyhén vannak csak megkülönböztetve…
- Ő már idősebb, Medyék még ehhez kicsik és különben is...tudod jól, hogy Sang-Hee és Jae ott laknak a kicsivel... – oké, hagyjuk…
Miután a gyerekek ettek rá egy kicsivel érnek ide anyósomék. Együtt ebédelünk velük, aztán a babákkal vagyunk elfoglalva. Jobban mondva Meg anyuja imádja őket, apósom viszont…elég ideges vagyok, de Meg kedvéért nem fogok cirkuszolni…
- Apa, megfognád kicsi Meilanit, míg behozom a süteményeket? – megy Meg az apja elé a picurral.
- Majd én megfogom. – mondom Medyvel az ölemben.
- Szívesen. – végülis kézbe veszi a picurt, és Meg kimegy a sütikért - Oh hát nem megfogta az ujjamat? Meg is pont ilyen kicsi volt, mikor először megfogta. Pont olyan ügyes vagy, mint az anyukád, igaz gyönyörűség? – úgy néz ki nem tud ellenállni a babának, hiába próbálkozott annyira. Mikor kicsim visszajön, ad apjának egy puszit, és leül.
- Drágám, talán ideje lenne elmondani... – néz Meg anyuja a férjére.
- Mégis mit? – kérdezi babym.
- A bátyád visszamegy a katonasághoz, de ne aggódj, szigorúan csak az íróasztal mögé. – válaszol anyuja.
- Oh...hát...rendben... – mondja határozatlanul kicsim.
- De Koreába... – ohh… - és...úgy gondoltuk, hogy mi is visszamennénk. Apád nem igazán érzi itt jól magát. – fejezi be.
- Ti is elmentek? Mindannyian?! – Meg kezd kiakadni…
- Kicsim, ti is kiköltözhetnétek. Ezt a sminkes dolgot kint is csinálhatod, és a férjednek is akadna kint kosárcsapat. – mielőtt erre reagálni tudnék, Meg teszi meg helyettem.
- Mi itt élünk, itt van az életünk. A munkám nagyon is ideköt és ugyan már...koreai kosárcsapat? Ez egyáltalán létező fogalom? – mérgesen veszi el tőle Meit és nagyot sóhajt - Semmi baj, én megértelek titeket, de ne várjátok, hogy ugrándozzak örömömben... – szegénykém…
Sokáig próbálják győzködni kicsimet, hogy nem fog változni semmi, és majd sokszor utaznak ide, és mi is mehetünk. Szegényt nem tudják meggyőzni, és én inkább ebbe nem is szólok bele, látom kicsimen, hogy teljesen kivan. Kwonék is visszaköltöztek Koreába, és most az egész családja is. Azért meg tudom érteni, hogy nem boldog a gondolattól. Miután elmennek a szülei, Meg egy kicsit egyedül akar maradni, és elmegy autózni, miután lefektetjük a gyerekeket.
Őszintén szólva utálom ha idegesen vezet, egyáltalán nem vagyok nyugodt és aggódom miatta. Már egy jó órája elment, nem bírom tovább, muszáj felhívnom. Videó hívással hívom, hogy ne kelljen a fülénél tartania a telefont.
- Szia! Épp vezetek... – veszi fel.
- Látom, és gyönyörű vagy, mint mindig. Csak aggódtam, hogy mi van veled, rég elmentél.
- Pocsékul vagyok, nem találom a helyem...Ez az egész pont úgy jött ki, mintha már nem kellenék a szüleimnek. Szerintem az apám szemében már én is fekete vagyok és szégyell... – mert egy barom…khm… - Én büszke vagyok rátok, büszke vagyok arra, hogy a feleséged lehetek. Szeretlek, ugye tudod? – édes…
- Én is szeretlek baby, a világ legmázlistább embere vagyok, hogy velem vagy. Ne szomorkodj, mi itt vagyunk egymásnak. - egy fél mosolyt dob felém - Nem jössz haza, hogy megvigasztaljon a mackód? - erre már normálisan mosolyog rám.
- Nemsokára otthon vagyok. - puszit dob a kamera felé - Szia...
- Siess, nagyon várlak. - letesszük a telefont, és megyek készülődni
Szerencse, hogy a gyerekek már alszanak, úgyhogy nyugiban tudok gyertyafényes habfürdőt csinálni babymnek. Mikor meghallom, hogy beáll a kocsival, gyorsan leszaladok elé egy boxerben.
- Végre itthon vagy... - ölelem magamhoz.
- Jó kis fogadtatás... - simít végig a mellkasomon, és derekamat ölelve bújik vissza az ölelésembe. Még mindig nagyon szomorú...
- Megígérem, hogy sokat fogjuk látogatni őket, rendben? - biccentem fel a buksiját, és homlokon csókolom - Kicsit nagyobbak lesznek a picurok, és hosszabb időkre is kiutazhatunk... - cirógatom az arcát.
- Szeretlek... - kapok egy puszit.
- Én is szeretlek, és készültem valamivel, hogy ellazítsalak. - mosolygok.
- Azt látom... - mar bele finoman az oldalamba, és megcsókol.
- Gyere... - fogom meg a kezét.
Felmegyünk, és a fürdőbe vezetem. Elmosolyodik, és megcsókol. Lassan levetkőztetjük egymást, és csobbanunk a vízbe. Nekidől a mellkasomnak, én meg magamhoz ölelve puszilgatom arcát, nyakát, fülét...Félig felém fordulva csókol meg, aztán felém fordulva ül az ölembe és csókol tovább. Fenekébe markolva húzom közelebb magamhoz. Szenvedélyesen csókoljuk egymást, aztán a nyakára térek csókjaimmal, de egyszer csak a nyakamba borul, és csak ölel...
- Azt hiszem ez ma nem fog menni... - súgja alig hallhatóan.
- Nekem az is elég, ha a karjaimban tarthatlak. - simogatom finoman a hátát.
Másnap reggel mikor felébredek nincs mellettem, pedig elég korán van, még a gyerekek is alszanak. Lemegyek a nappaliba, és kicsim ott ül a kanapén.
- Jó reggelt... - ülök mellé egy puszit lopva.
- Szia...hogyhogy fent vagy? - kérdezi mosolyogva.
- Nem voltál mellettem... - kiveszem a kezéből a notebookot, és a kanapéra fektetve csókolom meg - Olyan gyönyörű vagy... - mondom kicsit feljebb nyomva magam, de nem csörögni kezd a telefonja?! Nem akarom, hogy felvegye, de mikor meglátja, hogy a Jae hívja, lelök magáról és felveszi.
Délután átjön a családjával, hogy beszéljen Meggel. Kiderül, hogy összeveszett otthon a szüleikkel, mert ő akarta elmondani, hogy visszamennek Koreába. Elmondja, hogy csak az íróasztalnál fog ülni, és nem megy bevetésre, nem kell majd megint eltűnnie, és hogy nem kell félteni. Csak kicsimnek nem éppen ez a baja, amit bátyja is észrevesz, és kimennek ketten a kertbe sétálni.
- Én sem örülök ennek az egésznek... - mondja sóhajtva sógorom felesége - Itt olyan nyugodt életünk volt, most visszamegyünk Koreába, mert Jae ezt szeretné, de aggódom...mégiscsak a sereghez megy vissza. És ha később bevetést is bevállal?! - könnyben van a szeme...
- Nyugodj meg, Jae imád benneteket, nem fog hülyeséget csinálni. - próbálom nyugtatni.
- Az is bánt, hogy nekem ebbe az egészbe semmi beleszólásom nem volt... - kezébe veszi Meit - Olyan gyönyörű... - simogatja a pici pofiját.
- De ha nem akarod, miért nem mondtad Jaenek? - elképzelhetetlen, hogy valamiről úgy döntsek, hogy Meggel nem beszéljük meg...ez a házasság...
- A családban a férfi dönt...nekem meg kötelességem támogatni... - sóhajtja.
- Koreában lehet...de Amerikában vagytok. Én is mindent megbeszélek Meggel. Ki is herélne, ha nem így tenném... - elnevetjük magunkat - Csak próbálj beszélni vele...
- Meglátjuk... - zárja rövidre, mert közben meghalljuk, hogy bejöttek a házba, és 1 perccel később már itt is vannak.
Meg mosolyogva fogadja, hogy sógornője ringatja Meit, de látom a szemén, hogy sírt. Komolyan nézek rá, és letörlöm kibuggyanó könnyét. Egyszerűen utálom ha sír, és elfog a méreg, hogy valaki megsiratta...de mielött bármit is mondhatnék a bátyjának, hozzám bújik, ad egy puszit, és megsimogatja a kezemben lévő Jay buksiját.
Még vacsira maradnak, de nem sokkal utána mennek is, amit a gyerekek bánnak a legjobban, olyan jól eljátszottak hárman. Aztán elmeséli babym, hogy miről beszéltek Jaevel, én meg elmesélem, hogy sógornője miket mondott nekem. Csak bólogat, hogy Koreában tényleg nem sok szava van a nőknek.
- Nem tudom apád hogy képzelte, hogy koreai férjed lesz...ezt te nem bírnád. - végre mosoly ül ki az arcára.
- Ezért kellettél te, mert te szót fogadsz... - paskolja meg játékosan az arcomat.
- Te papucsnak tartasz? - kérdezem meglepetten.
- Csak egy kicsit... - neveti el magát - Na de ideje lefektetni a gyerekeket. - kapok egy puszit, és megyek neki segíteni ,de nem megy ki a fejemből amit mondott. Miután minden gyerek alszik, mi is elmegyünk fürdeni, aztán irány az ágy - Min töröd a buksidat? - kérdezi hozzám bújva.
- Csak amit mondtál...attól tartasz papucsnak, mert szeretek a kedvedben járni?
- Cody, hagyd már ezt... - sóhajtja - Csak vicceltem... - csókol meg.
- Tudom, hogy sűrűbben van az amit te szeretnél, de az azért van, mert ésszerűbb...és imádok a kedvedben járni, mert az érte kapott jutalom fantasztikus. - mászok fölé nevetve és finoman megcsókolom. Már hálóinga alatt van a kezem, mikor...
- Fáradt vagyok... - és szomorú, ahogy látom...
- Na jó, majd reggel... - lopok egy puszit.
- Majd meglátjuk. - mosolyodik el a kis gonosz.
Egymást ölelve alszunk el, de mikor felébredek, Meg az ablak előtt áll. Mögé lépve csókolok nyakába. Tudom, hogy nagyon szomorú, de tudnia kell, hogy én itt vagyok és leszek is mindig.
A délelőtt hamar elmegy. Kicsim főz valami finom ebédet, addig én a gyerekekkel játszok. Ha meg a picuroknál peluscsere kell, a pöttömök segítenek. Igazán jól elvagyunk. Ebéd után viszont jön a délutáni alvás...lefektetem őket. Mikor lejövök, babym a nappaliban pakol. Most veszem észre mennyire szexi kis ruha van rajta...gyorsan ledobálok magamról mindent, csak a boxer marad, hátha így nem utasít vissza...
- Ez most mire volt jó? - kérdezi szigorúan, mikor kiveszem a kezéből a játékos zsákot, és félre dobom. De nem mondok semmit, csak szenvedélyesen megcsókolom, és a kanapéhoz vezetem, hogy az ölembe üljön.
Hamar leveszem róla ezt a ruhát...szeretni fogom máskor is ezt a ruhát, mert nem vesz alá melltartót...gyönyörködöm benne egy kicsit, aztán újra megcsókolom. Végig fektetem a kanapén, és fölé magasodva veszem célba nyakát. Lejjebb haladva kezdem mellét kényeztetni, mellbimbóját táncolom körbe nyelvemmel, és meg is szívom...próbálja visszafogni nyögéseit, és sóhajait...Fölé hajolva csókolom meg, közben kicsim a boxeremet tolja lejjebb, és szabadítja ki merevedésemet. Egészen kicsit engedem csak, hogy kezét mozgass a farkamon. Nagyon kívánom, és el fogok sülni, ha ezt folytatja...Inkább feltérdelek, és leveszem szexi kis tangáját, és lejjebb mászva nyelvemmel és ujjaimmal veszem kezelésbe. Babym annyit mocorog, és kis idő múlva le akar állítani, de én szeretném orgazmusig nyalni, ami elég gyorsan sikerül is.
Fölé mászok, és arcából mosolyogva kisimítok pár tincset, hihetetlenül szép...Lehúz magához egy csókra, közben kicsimbe hatolok. Csókunkba nyög, és belemar a hátamba. Lassan mozgok, és nem is nagyon gyorsítok, szeretnék hosszan szeretkezni vele. Kicsim derekam köré fonja lábait, hogy mélyebben tudjak mozogni benne. Fenekembe marva késztet, hogy gyorsabban mozogjak, de csak kicsit gyorsítok.
Megunja a tempót, és lelök magáról, hogy az ölembe mászva lovagoljon meg gyorsabb tempót diktálva. Fenekét és combjait markolom, közben kicsim nyakamat és vállamat csókolja, harapdálja...nem bírok magammal, és a kanapé előtt lévő kis asztalra döntöm. Elé térdelek. Nagyobb terpeszre nyitom lábait, hogy jobban hozzá férjek, és újra kicsimbe lököm magam. Mellét gyömöszölve kezdek mozogni. Kis idő után felül, hogy megcsókoljon, és pár lökés után számba harap, és szinte egyszerre élvezünk el.
Pár percig még öleljük egymást, aztán kihúzódom belőle, és mosolyogva csókolom meg.
- Szeretlek... - súgom ajkaira.
- Én is szeretlek. - megcsókol, és kezemben már melle van, de leállít - nemsokára felébrednek a gyerekek... - kapok egy vigasz puszit.
Alig, hogy rendbe tesszük a dolgokat a nappaliban a szeretkezés után, és magunkra kapjuk a ruhákat, megjelenik Jakey...még jó, hogy nem 10 perccel előbb jött le...Anya megy zuhanyozni, addig én elviszem a pöttömöt, és meglessük a többieket. Mire babym elkészül, már Medy Jakeyvel játszik, nekem meg leesik az állam...Egy újabb testhez simuló ruha, amit még nem láttam, és valami elképesztően fest benne...
- Hogy lehetsz ilyen szép?! - húzom magamhoz, és meg akarom csókolni, de csak egy puszit enged.
- Viselkedj... - tol el.
- Ez alatt sincs melltartó? - kérdezem halkan, és a ruha alá kukkantok.
- Menj fürdeni, és higgadj le... - mondja mosolyogva a gatyámra pillantva...
Basszus, gyors léptekben megyek ki a gyerekszobából, mert már megint félig állok...pedig csak ránéztem.
Szerkesztve Garfield által @ 2016. 08. 12. 20:33:06
|
| Saya | 2016. 07. 27. 19:00:46 | #34458 |
 Karakter: Megan Hoa
-Ne aggódj, jól vagyok...-felül és magához húz- A buli meg...a haveroknak mondtam, hogy négy gyerkőc mellett kihagynám, viszont a csapatból, akinek van babája, átjönnének a gyerekeikkel együtt. Ilyen kis pancsolós összejövetelre gondoltam a gyerek medencénél. -meséli mosolyogva. Néha még meglep mennyire felnőtt mellettem, és az is, hogy tényleg igazi apuka lett belőle.
-De ha mégis buliznál, engem nem zavar, míg túlzásba nem viszed...
-Nincs kedvem a hülye haverjaimhoz, és hiába mondanám, hogy ne hozzanak csajokat, hoznának...nem akarom, hogy idegeskedj, és az otthonunkba ne hozzanak ribancokat...engem csak te érdekelsz...-csókol meg. Hmm...a szavainál csak a puha, nagy ajkait imádom jobban.
-Apa! Apa! Apa! -Medy és Jake rohannak be a szobába hozzánk.
-Nekem ennél több nem is kell...-oh papamaci, adok is neki egy puszit- Hol vannak a tesók? -kérdezi őket.
-Megint alszanak...-válaszol Jakey kissé szomorúan- Mindig alszanak, nem lehet velük játszani...
-Ők még picik...ti is ennyit aludtatok. Majd ha nagyobbak lesznek, tudtok velük játszani. Meg segíthettek is majd nekik...-mosolyogja mackókám.
-Mit? -kérdezi Medy.
-Ti vagytok a nagy és erős nagytesók, akik vigyáznak rájuk...bármiben segíthettek nekik...az evésben, majd mikor már totyognak fogni kell a kezüket, hogy nehogy elessenek, és ha sírnak, meg kell őket vigasztalni.
-Én odaadtam a cumimat az öcsinek. -büszkélkedik el Jakey.
-Okos nagyfiú vagy. -ad neki Cody egy puszit.
-Anya...én odaadhatom Meinek? -kérdezi Medy az ölembe ülve.
-Ha szeretnéd, igen...de azt tudnod kell, hogy ha odaadod, többet nem használhatod...
-Nekem nem kell...-az én drágaságom!
-Akkor gyere, mossuk le és odaadhatod neki, ha felébredt. -megyünk is a picikkel, addig papamaci zuhanyozni megy.
A medencézést Cody készíti elő, én gondoskodom a szendvicsekről. Persze a lelkére kötöm, hogy a kicsikre figyeljen oda, nem szeretném, ha csak egy pillanatra is levenné róluk a szemét. Épp a fürdőnadrágját veszi fel, mikor a szobába érek és meglepem őt hátulról.
-Túl szexi vagy...nem akarsz felvenni egy atlétát is? -kérdezem elé sétálva.
-Szeretlek...-fenekembe markolva húz közelebb magához és csókol meg. Vajon tudja, vagy érzi, hogy még mindig megborzongok, ha félmeztelen testéhez simulok? Olyan vagyok, mint egy ostoba tinilány.
-Én is szeretlek...-csókolózni kezdünk, de mackóka érezhetően többet szeretne, már emelne fel, de nem hagyom magam- Ha jó leszel, majd talán este...-mosolygom.
-Talán? Baby...-hehe.
A jól sikerült délután után a gyerekek hamar ágyba kerülnek. Cody még leengedi a vizet, aztán csatlakozik hozzánk. Vacsi után Medy az, aki nem nagyon akar elaludni annak ellenére sem, hogy apuci mesét olvas.
-Kicsi hercegnőm, nem tudsz aludni? -kérdezi tőle, ő pedig az ölébe bújik.
-Apa...szeretsz...jobban, mint Meit? -ez a csalódottság ilyenkor a szívemben...
-Kicsikém, tudod, hogy apa nagyon szeret téged...de nincs olyan, hogy valakit jobban. Egyformán szeretlek téged is, Jakeyt is, Meit is, Jayt is. -simogatja az arcát.
-De engem jobban szerettél Jakeynél...-szipogja. Én tudom a legjobban milyen érzés Cody szeretetére vágyni. Amikor mindennél jobban azt akarom, hogy csakis engem szeressen. Igaz én másfajta szeretetre vágyom, de a lényeg ugyanaz. Csak magamnak akarom. Félelmetes tud lenni, ha az elvesztés lehetősége befészkeli magát az ember fejébe.
-Figyelj rám pöttöm...azért, mert egyformán szeretlek benneteket, nem azt jelenti, hogy nem szeretlek ugyan úgy, mint eddig. Csak most nem ketten, hanem négyen vagytok.
-Apa, alszol ma velem? -kérdezi a mellkasára dőlve.
-Itt maradok, míg elalszol...jó lesz így? -mosolyog, mire Medy bólint. Pár perc alatt elalszik, aztán Cody óvatosan az ágyba teszi és betakargatja. Annyira édesek. Átölelem macimat, adok neki egy puszit és megyünk is a szobába.
-Nagyon szépen beszéltél Medyvel...-mondom már a karjaiban, miközben a nyakamat csókolja.
-Kicsit féltékeny, de szereti a testvéreit...-simít ki egy tincset a hajamból.
-Sokkal türelmesebb vagy, mint én...-sóhajtva ülök le az ágyra.
-Ez nem igaz...én csak elkényeztetném őket, ha te nem lennél...-mondja nevetve.
-Arra gondoltam, hogy...Szóval...-felállok-szeretnék újra lovagolni. Talán Medyt is vihetném, biztos megnyugodna a kis lelke...
-Nincs nektek semmi bajotok, hogy terápiára legyen szükségetek. -ölel át hátulról.
-Nem terápiára gondoltam, hanem hobbi...annyira hiányzik. -felé fordulok- Medynek meg ha tetszik, lovagolhatna sportszerűen is. -persze később, egyelőre egy pici póni is megtenné neki.
-Nem túl kicsi még ehhez?
-Megérthetnél...-azt hiszem nem kérek túl sokat.
-Én megértelek, csak tudom, hogy Joshoz mennél vissza, amit elég nehezen viselek...-nem is hozzá akartam, de most felidegesített ezzel.
-Tudod jól, hogy soha semmi nem volt köztünk...
-Ugyan ezt te is tudod Candyről meg rólam, mégis féltékeny vagy, ha néha napján megjelenik...ez pont ugyan ilyen...-ül le az ágyra- Különben is Medy kicsi ahhoz, hogy lovon üljön...
-Minden lóra haragudni fogsz, mert egy megrúgott? Jakeyre persze ráerőlteted a kosarazást, pedig pont olyan kicsi, mint Medy...-kezdek tényleg mérges lenni.
-Most tényleg én vagyok a rossz, mert féltelek benneteket? Egy hülye ló miatt majdnem...-látom, hogy ökölbe szorulnak a kezei, mikor elfordul.
-Maci...-simulok a hátához.
-Nem akarok semmit megtiltani...-fordul felém- és amúgy sem érdekelne téged...-mindketten elmosolyodunk- Ha csak egyszer is megsérültök, kicsinálom Josht. Ezt jobb, ha megmondod neki, mert...-megcsókolom- komolyan mondom, hogy...
-Sss...-az ágyra lököm és rá mászva csókolom tovább.
-Fel van töltve a kamera? -markol a fenekembe, mikor már a nyakát csókolom.
-Minek az? -ülök fel rajta.
-Szeretnék...-megcsókol- egy újabb...-tovább csókolgat- felvételt...lehet? -kérdezi számat tovább puszilgatva.
-Neked mindent. -felelem mosolyogva, majd szenvedélyesen csókolom meg- De most nem kell a kamera...csak te kellesz...-magamra húzva csókolom meg. Ma csak a holdfény lesz szerelmünk tanúja, ami bevilágít az ablakon keresztül, és ami még így is elhalványul szenvedélyünk lángjához képest. Az övé vagyok...egyszerűen a rabja lettem...és igaz, hogy a testem szeretkezik vele, de a szívem az, amit újra és újra megkap ilyenkor.
Másnap Cody nem tudom, hogy az esti lelkizés vagy szeretkezés hatására, de a lehető legédesebb dolgot csinálja. Egy plüss lóval állít haza. Szerinte egyelőre ez az, ami Medynek való, és az igazat megvallva azt hiszem igaza van. Amúgy is csak úgy vittem volna lovagolni, ha én is vele vagyok, nem pedig egyedül egy lovon vagy akár egy pónin, de ez a játék most annyira megtetszett, hogy még azzal is várhatunk.
-Szerinted örülni fog neki? -kérdezi mackóka.
-Azt nem tudom, de nekem nagyon tetszik! -ülök rá lelkesen. Olyan vagyok, mint egy gyerek, tudom.
-Mi lenne, ha te inkább engem lovagolnál meg? -levesz a lóról, hogy a karjaiba vegyen- Tartozol még egy felvétellel is...Milyen kamatot tudsz felajánlani? Ajánlom, hogy megfelelő kárpótlással állj elő, különben meg kell büntesselek...-csap egyet játékosan a fenekemre.
-Igen? És mi van, ha én eleve a büntetést kérem? Egy nagyon kemény büntit szeretnék...és az sem baj, ha hosszú...-mondom ajkába harapva, de mielőtt válaszolhatna, meghallom, hogy a kisbabáink már fent vannak.
A reggeli után kiderül, hogy Medynek is nagyon tetszik a lovacska, bár már annyit hallotta Codytól, hogy a lovak veszélyesek és miattuk sérült meg anya is, meg miattuk jöttek hamarabb a kistesók is, ami nem igaz, de mindegy...de pont ezek miatt Medy kicsit fél is. Inkább apuci hátán lovagol, én megtartom, hogy le ne essen a nagy játékban.
-Anya, te nem lovagolsz apán? -kérdezi Medy, én meg meglepetésemben félrenyelek és köhögni kezdek.
-Kuckuc anyuci...-mosolyogva veszi ölébe kislányunkat- Anya majd este lovagol apán. -mondja Medynek, mert a drágaságom még szerencsére ezt nem értheti.
-Cody, kérlek! -szólok rá a fejemet csóválva- Inkább segíts átöltöztetni a gyerekeket. Tudod, hogy ma átjönnek anyuék.
-Igen, ünneplőbe, hátha úgy megszereti őket az apád...-morogja.
-Ne mondd ezt! Szereti ő az unokáit. -átveszem Medyt az ölembe- Mondd el apának, hogy mit kaptál múltkor a nagypapától! Ugye milyen aranyos macikát? És elvitt játszani is Jakeyvel a játszótérre...-Medy szorgosan bólogat.
-A bátyád gyereke meg nem egy játszóházat kapott? -mérgesen nézek rá.
-Ő már idősebb, Medyék még ehhez kicsik és különben is...tudod jól, hogy Sang-Hee és Jae ott laknak a kicsivel...-nem akarom kimondani, hogy közelebb állnak hozzájuk, mint mi.
A szüleim végül délután érnek ide, de nem is baj, hogy így alakult, mert legalább elkészíthettem az ebédet, amivel ha a kicsik nem is, de mi Codyval megvárjuk őket. Kicsit kínos az egész, mert anyu nem tud betelni a gyerekekkel, apu meg nagyon kimért. Látom, hogy ez Codyt mennyire bántja, mégis tűrtözteti magát és nem szól semmit. Na majd én megtöröm a jeget, mert bár Jay alszik, Mei nagyon éber és köztünk akar lenni
-Apa, megfognád kicsi Meilanit, míg behozom a süteményeket? -sétálok mellé pici lányommal a kezemben. Anyunál Jakey van.
-Majd én megfogom. -szól közbe Cody, pedig az ölében ül Medy.
-Szívesen. -nyúl érte apám és óvatosan átveszi. Gyorsan kimegyek a sütikért és sietek vissza, hogy lássam, hogy viselkedik a kicsi közelében- Oh hát nem megfogta az ujjamat? Meg is pont ilyen kicsi volt, mikor először megfogta. Pont olyan ügyes vagy, mint az anyukád, igaz gyönyörűség? -egy kicsit bekönnyezett a szemem, de csak a meghatódottságtól. Mikor leteszem a tálakat az asztalra, adok is egy nagy puszit apunak és nála hagyom a babát.
-Drágám, talán ideje lenne elmondani...-néz anyám apámra.
-Mégis mit? -kérdezem értetlenül.
-A bátyád visszamegy a katonasághoz, de ne aggódj, szigorúan csak az íróasztal mögé. -mondja anyu.
-Oh...hát...rendben...-legalább is azt hiszem.
-De Koreába...-így már nincs annyira rendben- és...úgy gondoltuk, hogy mi is visszamennénk. Apád nem igazán érzi itt jól magát. -most már egy cseppet sincs rendben!
-Ti is elmentek? Mindannyian?! -mindenre számítottam, csak erre nem.
-Kicsim, ti is kiköltözhetnétek. Ezt a sminkes dolgot kint is csinálhatod, és a férjednek i akadna kint kosárcsapat. -mondja apám.
-Mi itt élünk, itt van az életünk. A munkám nagyon is ideköt és ugyan már...koreai kosárcsapat? Ez egyáltalán létező fogalom? -bosszúsan veszem el tőle Meit, aztán nagyot sóhajtok- Semmi baj, én megértelek titeket, de ne várjátok, hogy ugrándozzak örömömben...
Sokáig beszélgetünk. Jön a szokásos duma, hogy sokszor hazajönnek majd, nem adják el az itteni házat, minden ünnepet együtt töltünk majd, de a valóság az, hogy teljesen magamra maradok a saját családommal. Hyoriék már rég elmentek, Josh sincs már itt, most meg a szüleim és a testvérem is itt fog hagyni. A gyerekek még nagyon kicsik, csakis Cody az, akire támaszkodhatom. Miután elmennek anyuék és a gyerekek is lefeküdnek, szólok Codynak, hogy egy kis friss levegőre van szükségem. Beülök az autóba és csak körbe-körbe kocsikázom a környéken.
Már egy jó órája távol vagyok, mikor Cody hív telefonon, pontosabban videóhívással.
-Szia! Épp vezetek...-felelek, de láthatja is.
-Látom, és gyönyörű vagy, mint mindig. -édes- Csak aggódtam, hogy mi van veled, rég elmentél.
-Pocsékul vagyok, nem találom a helyem...Ez az egész pont úgy jött ki, mintha már nem kellenék a szüleimnek. Szerintem az apám szemében már én is fekete vagyok és szégyell...Én büszke vagyok rátok, büszke vagyok arra, hogy a feleséged lehetek. Szeretlek, ugye tudod? -ez így van, csak félek, hogy mi lesz velem, ha egyszer rám fog unni. Ennyi gyerekkel hirtelen egyedül maradok majd? Olyan érzékeny vagyok a szülés óta, azt hiszem csak nem jöttek még rendbe teljesen a hormonjaim.
|
| Garfield | 2016. 07. 09. 21:48:41 | #34443 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Reggel egyedül ébredek az ágyban. Meglesem a pöttömöket, édesen alszanak, megyek megkeresem Meget. A konyhában találom meg, éppen reggelit csinál, egy elég rövid ruhában…annyira szexi, és annyira kívánom…
- Mi ez a jó illat? – ölelem át.
- Csak egy kis rántotta, semmi extra, de úgy csináltam, ahogy te szereted. – fordul felém, és kapok egy puszit.
- Tartozol nekem még valamivel...nincs ám elfelejtve... – felgyűröm a ruháját, és fenekébe markolom…mrr…itt akarom a konyhában…
- Ne csináld... Oh...reggeli merevedés? – csóválja a fejét, és fordulna el, de nekem jobb ötletem van. Magamhoz húzom é megcsókolom.
- Nem...ez a megláttam a feleségemet merevedés... – nevetve emelem fel, és már becéloztam a konyhaasztalt, de…
- Tegyél le… - ne már…most miért kell, hogy letegyelek?! - Még el kell vinnem a gyerekeket az orvoshoz, a kicsik kapnak szurit is. Lehet belázasodnak, ha hazaérünk...Szóval... – sóhajt - Én is nagyon kívánlak. Csak arra vágyom, hogy szeretkezzünk, de ahhoz ki kell kapcsoljak és így nem megy. – nem is tudom mikor szeretkeztünk utoljára reggel… - Öhm...szeretnéd, ha...? Tudod... – simogatja végig merevedésemet…ahh baby…
- Áh nem... – ugyan kit akarok átverni?! - vagyis de...de nem vagyok állat, tudok várni. – csókolom homlokon - Te nem ugrasz be a dokidhoz?
- Úgy érted nem akarsz óvszert legközelebb. – oké, vette az adást - Ha elviszel minket, beszélek vele, hogy mit lehet és mit nem, oké? Addig nézd meg az e-mailjeim között a parfüm plakátját. Ma reggel küldte át a fotós, akinél előző héten voltam. Ott van a notebook az asztalon. – mondja miközben a gyerekeknek csinálja a reggelit. Hát rendben…bekapcsolom, megnyitom a képet, de…
- Ez...ez az? Ez komoly? – mondd, hogy nem!
- Igen, de valami baj van? – hogy mi?! Hiába teszed el a gépet, attól még láttam…
- Mondjuk az, hogy szinte meztelen vagy? Láttak meztelenül?! – kérdezem idegbetegen.
- Nem és egyáltalán nem vagyok meztelen. Nem akartam semmit mutatni magamból, nincs kint a cicim sem. Ugyan maci...tudod, hogy csak te láthatsz meztelenül. – csókol meg - Megígérem, hogy soha nem mutatok ennél többet. Ennyit eddig is láttak belőlem. Legyél kicsit büszke... – az ölembe ül, és puszilgatni kezd…basszu már, így hogy legyek mérges?! - Kárpótollak este, jó? Nem kell óvszert sem használnod... – baby…finoman a fülemet rágcsálja…megint be fogok indulni… - Belém is élvezhetsz...Akarod?
- Baby... – basszus, hogy a fenébe ne akarnám?! - Jól van, nem fogok morogni, de a következő fotózáson én is ott leszek. – jelentem ki.
- Nem nagyon lesznek ilyen fotózások már. Inkább csak megjelenések, de oké... – hoszan csókol meg.
A dokinál szerencsére minden rendben. A pöttömöknek semmi bajuk, a picurok meg hősiesen kibírják a szurit. Csak estére Meilani lázas lesz, de ez előfordulhat. Mivel babym nem akar gyógyszer adni neki, Nagyi tanácsára ülőfürdővel viszi lejjebb a lázát, csak nyűgös szegényke, hiába ringatom.
- Ne vigyük vissza az orvoshoz? – kérdezi kicsim aggódva.
- Mondd meg anyának, hogy ne aggódjon ennyit. – mosolyogva megpuszilom Meit - Az orvos is megmondta, hogy ez természetes, de nem lesz semmi baj. – próbálom nyugtatni.
- Jó, csak még annyira kicsi. – az ölébe veszi Medyt, és leül mellénk - Pont olyan nagy szeme és szája van, mint neked...Olyan szép. – bizony…
- Azért annyira szép, mert ő is az anyukájára hasonlít, és akit épp annyira szeretek, mint őt. – cirógatom meg babym arcát.
- Én utálom... – Medy…
- Kicsim, hogy mondhatsz ilyet a testvéredre? Fejezd ezt be, de azonnal! – dorgálja le Medyt kicsim.
- Nem! Csúnya és utálom! – és a kishugához vágja a nála lévő plüsst. Ez meg mi volt?!
- Medy! – kiabál rá Meg, é le is teszi - Add ide Meit! – veszi el tőlem a picit.
- Meg! Medy csak két éves, ne légy túl szigorú... – guggolok le Medyhez, mert ő is sírni kezdett - Hercegnőm, most nagyon rossz dolgot csináltál. Kérj bocsánatot...Gyere, adjunk neki puszit, hogy ne fájjon neki... – veszem fel Medyt.
- Ne! – húzódik el meg a picivel, mikor Medyt odavizem.
- Anya... – zendít rá még jobban Medy.
- Medy...tegnap még vigyáztál a kishúgodra. Emlékszem, hogy megijedtél mikor letettem a cumisüveget és majdnem eldőlt? Miért vagy más, ha apa is itt van? Ő egyformán szeret titeket. – mondja kicsim, aztán ad neki egy puszit, és meg öleli…na ez a beszéd…Medy még meg is simogatja Meit.
Szépen kibékülnek a lányok, Medy már magától ad puszit a kishúgának. Kicsit féltékeny…eddig ő volt az egyetlen kis hercegnőm, most ketten vannak, ráadásul a szülinapján még két testvérével osztoznia kell…de majd megbékél.
- Rossz anya vagyok. – mondja kicsim a nappaliban, miután lefektettük a gyerekeket.
- Miről beszélsz? A legjobb vagy. Medy még túl kicsi, nem érti úgy a dolgokat, de majd megszokják egymást. – ölelem magamhoz a kanapén.
- eleségnek is rossz vagyok? Tudom, hogy nem fogod otthagyni a csapatot sem, mert akkor egy pillanatra sem hezitáltál volna az edződ kérésén. És tudom jól, hogy ez volt az álmod, csak...Nem bírom egyedül...Nem érdekel, ha nem lépsz ki a Lakers kötelékéből, de ne hagyj magamra egész nap... – bújik hozzám még jobban.
- Te vagy a mindenem...illetve te és a gyerekek. Te adtál nekem családot, értelmet az életemnek. Szeretem a munkámat, de a családomat jobban, ezt ne feledd! – magamra emelem a tekintetét - Ha maradok, akkor csak pár órás elfoglaltságot vállalok be, és ha akarsz, jöhetsz a gyerekekkel együtt. Kialakíttatok egy külön helyet nektek, ha akarod. – csókolom meg ezeket a mosolygós ajkait - Ígértél mára valamit, de inkább pihenj le...Ha várunk pár napot, akkor már...
- Igen, megkaptam a szurit. Két nap és akkor szeretkezünk, amikor csak akarsz. - a gondolataimban olvasol baby…
- Úgy érted mindig? Mert én mindig akarom. – csókolom meg szenvedélyesen.
Pár nap múlva kicsim azt kéri, hogy az egyik vendégszobában aludjunk az este, mert reggel nem süt be oda annyira a nap. Nekem végülis mindegy hol aluszunk…lényeg, hogy vele aludjak. Lefektetem a kicsiket, és sietek a szobába, mert az a két nap már eltelt és végre szeretkezhetnénk, de…ohh…alszik…Kicsit csalódottan megyek fürdeni, és még a gatyámat is a szobában felejtettem…
- Úgy látszik egymáshoz öltöztünk...vagy mondjam inkább, hogy vetkőztünk? – ül fel mikor bemegyek meztelenül.
- Azt hittem, hogy elaludtál. – mosolyodom el - Sosem örültem még ennyire annak, hogy tévedtem. – mellé ülve húzom el előle a takarót. Istenem de gyönyörű vagy…Hajába túrva csókolom meg, aztán hajánál fogva húzom finoman hátra a fejét, hogy nyakához férjek. Hátán simítok végig, majd derekánál fogva húzom közelebb, és melleinél időzök kicsit.
- Annyira hiányzik, hogy minden éjjel a karjaidban legyek...és nem csak az orgazmus miatt...bár azért is... – harap alsó ajkamba finoman - hanem azért, hogy a lehető legközelebb legyél. Szeretkezés közben megszűnik a világ és én vagyok a legboldogabb ember a világon. – simít végig mellkasomon, aztán ledönt az ágyra.
- Csak utánam...mert nekem te maga vagy a boldogság. – lehúzom magamhoz, és ajkait kezdem falni. Kicsim azonnal a lényegre tér. Először csak simogatja farkamat csókunk közben, aztán mellém térdelve szájába veszi. Hajába túrva élvezem, és fenekét markolászom egy ideig, de érzem, hogy mindjárt…
- Oh...máris? Semmi baj...folytatom... – mondja szexin, mikor felbiccentem a fejét.
- Nem akarsz közben megfordulni?
- Megfordulni? Oh...úgy érted, hogy te is...? De, szívesen... – miután leesik neki mit kérdeztem, rám mászva folytatja, közben nyelvemmel és ujjaimmal izgatom.
Annyira jól csinálja, hogy hamar a szájába élvezek, de szeretném ha neki is jó lenne, tovább hajszolom a csúcs felé, míg újra merev állapotba varázsolja farkamat. Miután elmegy, lemászik rólam, és szemembe nézve vesz újra a szájába.
Teljesen beindulva térdelek mögé, és csípőjénél fogva húzom magamhoz. Fenekét markolva lököm magam a lehető legmélyebbre…gyorsan és keményen mozgok benne. Ohh istenem annyira hiányzott már…gyorsítok a tempón…
- Maci...lovagolni akarok... – mindjárt…
- Baby...mindjárt... – mondom formás fenét markolva, és tovább mozgok…mindjárt elmegyek…De mikor elélvezek, előrébb mozdul, és kicsúszok belőle…és a fenekére élvezek…
- Jaj mackó… - nevet, de visszateszem farkamat és tovább mozgok, ha már nem benne mentem el…Kicsim ütemesen kezdi mozgatni a csípőjét egyre hevesebben, míg újra teljesen kemény nem leszek…Lökök rajta párat, míg a csúcsra nem jut ő is.
Elfekszik az ágyon, de…nekem ez nem volt elég. Fölé mászva csókolom meg, és hatolok belé. Alig kezdek mozogni, eszembe jut, hogy lovagolni szeretett volna az előbb. Hagyom, hogy egy kicsit, hogy kiélvezze a pózt, aztán újra magam alá fektetem, és gyorsabban és mélyebbre lököm magam benne. A karjaimba marva sikít fel gyönyörében pont akkor, mikor én is elélvezek. Pont ugyan olyan szenvedélyesen csókoljuk a másikat, mint az elején…
- Nem bírok leállni... – mondom két csók között.
- Ki mondta, hogy állj le? Csak feküdj le, mert meg akarlak végre rendesen is lovagolni. – nevet édesen. Hát legyen…
Arra ébredek, hogy kicsim kicsit mintha ijedten keltegetne.
- Mackóka! Hallasz? Hogy vagy? – még egy puszit is kapok.
- Nagyon jól...tegnap este újjá születtem... – magam mellé húzva kezdem nyakát rágcsálni - Este valami hasonlót kérek.
- Ha jó leszel, mindenképpen. – csókol meg - De van itt valami, amiről beszélnünk kéne. Említetted, hogy a haverjaid, a csoporttársaid akarnak egy bulit tartani a gyerekek érkezésének örömére, és én mondtam, hogy nyugodtan tartsátok itt a vendégházban. Akartam kérdezni, hogy nőket is hívnál, és ha igen, azok közül, akik e-maileket is küldenek neked? Mert reggel bementem a fiókodba és...khm...kicsit sok pucér képet találtam az új üzeneteid között... – sóhajtja.
- Jaj néha küldenek a hülye ribancok képeket meg videókat, de le se szarom. Kint van a hivatalos oldalon ez az elérhetőség, már mondtam, hogy a személyes üzeneteknek másik fiókot fogok csinálni. Csináld azt, amit én szoktam és töröld. – simogatom a kis gyönyörű feleségemet - Egyetlen meztelen test érdekel, és az a tiéd. Ha meg pornóra vágynék, az is van...Csinálhatnánk egy újat is...Ma este? - simogatom még mindig.
- És még te aggódsz az én képeim miatt...Na sorold csak kik jönnek! – áll fel - És ugye nem lesz túl nagy buli? Nem akarom, hogy igyál, és nem csak azért, mert féltékeny vagyok. Ma reggel megijedtem... – visszaül mellém, és megfogja a kezemet - Nagyon féltelek... – édesem…
- Ne aggódj, jól vagyok... - ülök fel, és húzom magamhoz - A buli meg...a haveroknak mondtam, hogy 4 gyerkőc mellett kihagynám, viszont a csapatból, akinek van babája, átjönnének a gyerekeikkel együtt. Ilyen kis pancsolós összejövetelre gondoltam, a gyerek medencénél. - mosolygok.
- De ha mégis buliznál, engem nem zavar, míg túlzásba nem viszed...
- Nincs kedvem a hülye haverjaimhoz, és hiába mondanám, hogy ne hozzanak csajokat, hoznának...nem akarom, hogy idegeskedj, és az otthonunkba ne hozzanak ribancokat...engem csak te érdekelsz... - csókolom meg finoman.
- Apa! Apa! Apa! - ront be Jakey Medyvel, és felmászva az ágyra már ölelnek is át. Meg csak mosolyog.
- Nekem ennél több nem is kell... - nézek babymre, akitől kapok egy puszit - Hol vannak a tesók? - kérdezem a gyerekektől.
- Megint alszanak... - mondja Jackey lemondóan - Mindig alszanak, nem lehet velük játszani... - mindjárt megeszem.
- Ők még picik...ti is ennyit aludtatok. - mosolygok - Majd ha nagyobbak lesznek, tudtok velük játszani. Meg segíthettek is majd nekik...
- Mit? - kérdezi Medy.
- Ti vagytok a nagy és erős nagytesók, akik vigyáznak rájuk...bármiben segíthettek nekik...az evésben, majd mikor már totyognak, fogni kell a kezüket, hogy nehogy elessenek, és ha sírnak, meg kell őket vigasztalni.
- Én odaadtam a cumimat az öcsinek. - mondja Jackey
- Okos nagyfiú vagy... - kap egy puszit.
- Anya...én odaadhatom Meinek? - kérdezi Medy kicsim ölébe ülve.
- Ha szeretnéd igen, de azt tudnod kell, hogy ha odaadod, többet nem használhatod... - mondja mosolyogva Meg.
- Nekem nem kell... - kis hercegnőm.
- Akkor gyere, mossuk le, és odaadhatod neki, ha felébredt. - persze Jackey is megy, én meg gyorsan elmegyek zuhanyozni.
Délelőtt előkészítem a fedett kismedencét, kicsim meg csinál mini szendvicseket. Azt hiszem eléggé megnyugodott, hogy nem lesz itt ivászat. Még csak alkoholmententes sör sem...semmi...Azt viszont a lelkemre köti, hogy nagyon figyeljek a gyerekekre, mert még nem tudnak annyira úszni. De ebben a vízben nem is lehet, csak pancsolós, bokáig ér a víz...
Mikor veszem át a fürdőgatyámat, kicsim ölel át hátulról. Teljesen hozzám simul...
- Túl szexi vagy...nem akarsz felvenni egy atlétát is? - kérdezi elém sétálva.
- Szeretlek... - fenekénél fogva húzom magamhoz, hogy megcsókolhassam.
- Én is szeretlek... - fonja kezeit nyakam köré, és újra megcsókoljuk egymást. Olyan finoman csókol...kezdek beindulni...fel akarom emelni, hogy az ágyban folytassuk, de nem engedi - Ha jó leszel, majd talán este... - mosolyog.
- Talán? Baby... - szólok utána de már nincs is a szobában.
A délután tök jól sikerül, sok gyerek játszadozik a medencében, és a szülők is élvezik...Mikor a picurkák is felébrednek, Meg átjön velük, de Jakey bárhogy is szeretné, ők még nem pancsolhatnak. De hamar túlteszi magát a dolgon és megy vissza a többi gyerekhez. Azt hiszem most már kicsim is teljesen nyugis. A gyerekek jövetelét nem piával kell megünnepelni...ez így teljesen jó.
Este, míg babym a gyerekeknek ad vacsit, én a kis medencében cserélem le a vizet. Tudom Meg mennyire utálja, ha nincs tiszta víz benne. Aztán megyek én is kajálni, és a kicsit nagyobb pöttömöket én fektetem ma le. Mikor már mindketten ágyban vannak, elkezdek mesét olvasni. Jakey hamar elalszik, de Medy...
- Kicsi hercegnőm, nem tudsz aludni? - kérdezem mellé ülve, és szinte azonnal mászik is az ölembe.
- Apa szeretsz...jobban mint Meit? - még mindig nincs rendben...?
- Kicsikém tudod, hogy apa nagyon szeret téged...de nincs olyan, hogy valakit jobban. Egyformán szeretlek téged is, Jakeyt is, Meit is és Jayt is. - simogatom a kis pofiját.
- De engem jobban szerettél Jakeynél.... - kezd pityeregni.
- Figyelj rám pöttöm...azért, mert egyformán szeretlek benneteket, nem azt jelenti, hogy nem szeretlek ugyan úgy, mint eddig. Csak most nem ketten, hanem négyen vagytok.
- Apa, alszol ma velem? - dől a mellkasomra, és már helyezkedik is alváshoz.
- Itt maradok míg elalszol...jó lesz így? - mosolygok.
Bólint és pár perc múlva már alszik is. Óvatosan az ágyába teszem, betakargatom, és majdnem beleütközök Megbe, ahogy megfordulok. Átölel, és kapok egy puszit, aztán megfogja a kezemet, és megyünk a saját szobánkba.
- Nagyon szépen beszéltél Medyvel... - mondja a karjaimban, miközben a nyakát csókolom.
- Kicsit féltékeny, de szereti a testvéreit... - simítok ki egy tincset az arcából.
- Sokkal türelmesebb vagy, mint én. - sóhajtja és leül az ágyra.
- Ez nem igaz...én csak elkényeztetném őket, ha te nem lennél... - nevetem el magamat, mire már kicsim is mosolyog.
- Arra gondoltam, hogy... - most mi ez a nézés? - Szóval... - feláll az ágyról és tesz pár lépést - szeretnék újra lovagolni. Talán Medyt is vihetném, biztos megnyugodna a kis lelke... - most már teljesen biztos, h nem a szex pózról beszélt...
- Nincs nektek semmi bajotok, hogy terápiára legyen szükségetek. - ölelem át hátulról.
- Nem terápiára gondoltam, hanem mint hobbi...annyira hiányzik. - fordul felém - Medynek meg ha megtetszik, lovagolhatna sportszerűen is.
- Nem túl kicsi még ehhez? - nekem ez egyáltalán nem tetszik.
- Megérthetnél... - néz a szemembe.
- Én megértelek, csak tudom, hogy Joshhoz mennél vissza, amit elég nehezen viselek... - mondom sóhajtva.
- Tudod jól, hogy soha semmi nem volt köztünk...
- Ugyan ezt te is tudod Candyről meg rólam, mégis féltékeny vagy, ha néha napján megjelenik...ez pont ugyan ilyen... - ülök az ágyra – Különben is Medy kicsi ahhoz, hogy lovon üljön…
- Minden lóra haragudni fogsz, mert egy megrúgott? – néz rám komolyan – Jakeyre persze ráerőltetheted a kosarazást, pedig pont olyan kicsi mint Medy… - emeli fel a hangját.
- Most tényleg én vagyok a rossz, mert féltelek benneteket? Egy hülye ló miatt, majdnem… - ökölbe szorított kezekkel elfordulok…
- Maci… - simul a hátamhoz.
- Nem akarok semmit megtiltani… - fordulok felé – és amúgy sem érdekelne téged… - mindketten elmosolyodunk – Ha csak egyszer is megsérültök, kicsinálom Josht. Ezt jobb ha megmondod neki, mert… - csókkal hallgattat el – komolyan mondom, hogy…
- Sss… - az ágyra lök, és rám mászva csókol meg.
- Fel van töltve a kamera? – kérdezem a fenekébe markolva, miközben a nyakamat csókolja.
- Minek az? – kérdezi felölve rajtam.
- Szeretnék… - csókolom meg – egy újabb… - még egy csók – felvételt…lehet? – kérdezem ajkait puszilgatva.
|
| Saya | 2016. 06. 18. 19:54:17 | #34412 |
Karakter: Megan Hoa
Arra ébredek, hogy Cody felettem támaszkodva puszilgatja a számat, sőt meg is csókol.
-Hiányzott a mackód, és beérted a plüsökkel? -kérdezi mosolyogva simogatva az arcomat.
.Vagy csak túl fáradt vagyok...-lefekszik mellém- de te is hiányoztál...még mindig rengeteget dolgozol. Nem is tudom, mihez kezdenék anyu és a nagyid nélkül...-sóhajtok egy nagyot, de ő felbiccenti a fejemet és megcsókol.
-Még kibírod pár napig? -kérdezi miközben simogat.
-Ezt hogy érted? -felülök.
-Majd meglátod, csak bízz bennem. -megint megcsókol, de eltolom magamtól.
-Cody, történt valami? Mit nem mondasz el? -utálom, ha valamit elhallgat előlem.
-Baby...-a nyakamba csókolva mar combomba- annyira kívánlak...-a macikra döntve csókol meg. Ha tudnád én mennyire kívánlak, hogy majd beleőrülök, hogy nem lehetek veled. Kész kínzás...mintha előttem lenne a világ legfinomabb csokifagyija, de nem ehetnék belőle, sőt még csak bele sem nyalhatok...pedig nagyon el akarom őt nyalni, és bárcsak ő is elnyalhatna engem. Leveszem a pólóját, de mikor izmos hátába marok, eszembe jut, hogy ezt most tényleg nem lehet.
-Codyhh...-sóhajtom nevét, mikor megszívja a nyakamat- Neh...-eltolom- még nem lehet, te is tudod...-ezt csak a szám mondja, de van olyan, amit muszáj betartani.
-Meddig kell még várni? Olyan nehéz...
-Még pár nap...-felállunk, de Cody majdnem a szó másik értelmében is, mert egy újabb csókot már egy kis fenék markolás is követ, ezért a szájába harapok.
-Megőrülök érted...
-Tudom...-de imádom- de fogd még vissza magad. Megnézem a gyerekeket, addig zuhanyozz le! -adok egy puszit és megyek is.
Egyik nap Cody mindenki meglepetésére három csokorral és egy szál virággal érkezik haza. A virágot Medy kapja, de Jakey sem marad ki, ő csokit kap.
-Szeretném megköszönni, hogy törődtetek a családommal, míg én ennyit dolgoztam, hálás vagyok érte. -mondja és átadja anyunak és a nagymamájának is a virágcsokrot- És neked szerelmem a türelmedet és a támogatásodat köszönöm...nélküled nem menne a levegővétel sem...-adja oda a csokor vörös rózsát nekem. Szeretlek...-megcsókol.
-Olyan bolond vagy, meg akarsz ríkatni?! -de...ez mi?- Hát ez? -kinyitom a dobozkát- Ez gyönyörű...
-Segítek...-a nyakamba teszi a nyakláncot- Még valami...holnaptól itthon vagyok...annyit pihensz, amennyit szeretnél, vagy belevághatsz a fotózásba, meg amit a terhesség előtt akartál...szeretném, ha magaddal is foglalkoznál. -mondja mosolyogva.
-Mi történt? -nem értem.
-Felmondtam...-hogy mi??- de azt akarja az edző, hogy gondoljam át, addig fizetés nélküli szabin leszek.
-Ez komoly?
-Igen...miért olyan hihetetlen?
-Tényleg itthon leszel? -kérdezem mosolyogva.
-Igen! -feleli mosolyogva, én pedig máris a nyakában vagyok.
A vendégek hazamennek, és a gyerekek is lefekszenek aludni, vagyis ma Cody vállalja ezt a feladatot, hogy lefekteti őket, míg én elmegyek fürdeni. Én már végzek, de mackóka még mindig sehol. Medyék szobájában találom meg őt. Édes. Jön is ki. Megcsókolom és kézen fogva vezetem át a mi szobánkba.
-Nekem is van egy meglepetésem...-beleharapok puha ajkába.
-És mi? -leültetem az ágyra és szétbontom a rajtam lévő köntöst, hogy egyértelműbb legyen.
-Letelt a hat hét...-mondom az ölébe ülve.
-Végre...-sóhajtja, mikor megszívom a nyakát.
Az én türelmem is csak eddig tartott, csókcsatánk közben letépem róla a pólóját. De úgy látszik nem csak én vagyok ezzel így, mert én próbálom férjecskémet vetkőztetni, de azt hiszem lassú vagyok neki, mert maga alá gyűr és ledobja magáról a ruháit, sőt engem is hamar levetkőztet. Csókjai maga a mennyország, de azzal sokkal jobban felizgat, hogy melleimen kezd cuppogni. Persze ennél is sokkal jobb, hogy végre tényleg úgy nyal el, mint egy fagyit...vagyis nem...ő annál sokkal szenvedélyesebb, ezért mikor ujjait is használni kezdi, hamar elélvezek karjai között. Ideje viszonozni ezt a kis szívességet neki...ezért újra felülre kerülve veszem számba merev tagját. Fel akarja biccenteni a fejemet, de ahelyett, hogy abba hagynám, melleim közé veszem, amikre hamarosan rá is élvez. Semmi baj, gyorsan letörölgetem magam és már veszem is elő az óvszert. Most még muszáj használni, nem lenne jó, ha teherbe esnék. Viszont igyekszem minél izgatóbban felhúzni rá. A lehető legvékonyabbat választottam, hogy minél természetesebb legyen neki is. Forróság önti el a testemet, amikor beleülök az ölébe és magamba fogadom őt. Csókjai és érintése már csak a hab a tortán. Egész lassan kezdek mozogni, de ezt nem tűri sokáig. Fölém kerülve löki magát mélyen és keményen belém. Igen, igen, igen! Ha tudnád mennyire élvezem...Illetve csak élvezném, ha a gyerekek nem sírnának fel.
-Codyh...Cody, várj egy kicsit...-állítom le.
-Fáj? Ne haragudj, én...
-Nem, dehogy...csak a gyerekek, hallod? Mindjárt jövök. -adok neki egy puszit, köntösbe bújok és megyek megnézni őket. Lehet túlaggódom, hogy az első hangokra ugrom, tudom, hogy nem kéne mindig felkapni őket, mert hozzászoknak, de egyszerűen annyira féltem őket. Szerencsére hamarosan Cody is bejön, hogy segítsen, így még ő Jayt ringatja, ránézek a többiekre. Mire visszaérek, kicsi fiam alszik is. Végül is maradunk itt, itt is van ágy, csak nem arra, amire Cody szeretné jelenleg...
-Ne haragudj...Bepótoljuk, jó? -kérdezem hozzá bújva. Még jó, hogy volt egy kis előjáték, mert így kevésbé vagyunk kiéhezve egymásra. Na jó, kit akarok becsapni? Az az orgazmus meg sem közelíti azt, amihez én amúgy szoktam...De most be kell érnem az előétellel, és neki is.
-Nem haragszom. -simogatja az arcomat- Szeretlek...-megcsókol.
-Én is szeretlek. -hozzá bújva nyom el az álom.
Másnap reggel kidob az ágy, ezért neki állok reggelit csinálni, sőt el is készülök vele, mire Cody leér.
-Mi ez a jó illat? -ölel át hátulról.
-Csak egy kis rántotta, semmi extra, de úgy csináltam, ahogy te szereted. -fordulok hátra egy pusziért.
-Tartozol nekem még valamivel...nincs ám elfelejtve...-tolja feljebb a ruhámat és markol bele fenekembe.
-Ne csináld...-fordulok meg- Oh...reggeli merevedés? -csóválom meg a fejemet és fordulnék vissza, hogy tálaljak, de magához húzva csókol meg.
-Nem...ez a megláttam a feleségemet merevedés...-nevetve kap fel az ölébe.
-Tegyél le...-mászom le róla- Még el kell vinnem a gyerekeket az orvoshoz, a kicsik kapnak szurit is. Lehet belázasodnak, ha hazaérünk...Szóval...-sóhajtok- Én is nagyon kívánlak. Csak arra vágyom, hogy szeretkezzünk, de ahhoz ki kell kapcsoljak és így nem megy. -ez a szomorú arc, amit vág...- Öhm...szeretnéd, ha...? Tudod...-simogatom meg odalent.
-Áh nem...vagyis de...de nem vagyok állat, tudok várni. -ad egy puszit a homlokomra- Te nem ugrasz be a dokidhoz?
-Úgy érted nem akarsz óvszert legközelebb. -fordítom le mondandóját a szememet forgatva- Ha elviszel minket, beszélek vele, hogy mit lehet és mit nem, oké? -elkezdem a kicsiknek is elkészíteni a reggelit-Addig nézd meg az e-mailjeim között a parfüm plakátját. Ma reggel küldte át a fotós, akinél előző héten voltam. Ott van a notebook az asztalon. -mondom neki. Bólint. Pár pillanatnyi csend után...
-Ez...ez az? Ez komoly? -néz döbbenten, de én nem értem mi baj a képpel.
-Igen, de valami baj van? -teszem elé a tányért, és elrakom a notebookot.
-Mondjuk az, hogy szinte meztelen vagy? Láttak meztelenül?! -mintha kicsit ideges lenne.
-Nem és egyáltalán nem vagyok meztelen. Nem akartam semmit mutatni magamból, nincs kint a cicim sem. Ugyan maci...tudod, hogy csak te láthatsz meztelenül. -csókolom meg- Megígérem, hogy soha nem mutatok ennél többet. Ennyit eddig is láttak belőlem. Legyél kicsit büszke...-puszilgatom már az ölébe ülve- Kárpótollak este, jó? Nem kell óvszert sem használnod...-kezd enyhülni, és finoman a fülébe harapok- Belém is élvezhetsz...Akarod? -suttogok a fülét rágcsálva.
-Baby...-hiába, tudom, hogy máris elolvadtál- Jól van, nem fogok morogni, de a következő fotózáson én is ott leszek.
-Nem nagyon lesznek ilyen fotózások már. Inkább csak megjelenések, de oké...-hajába túrva csókolom meg hosszan.
Délelőtt elvisszük a gyerekeket az orvoshoz, és hála az égnek minden rendben velük. Viszont délutánra Meilani belázasodik a szuritól. Kicsit óckodom attól, hogy gyógyszerekkel tömjem a gyerekeimet, ezért Cody nagymamája tanácsára először csak ülőfürdővel próbálom levinni a lázát. Ez úgy látszik működik is, de elég nyűgös szegénykém.
-Ne vigyük vissza az orvoshoz? -kérdezem Codytól, miközben ringatja. Jay elaludt, Jakey is szundikálóban van, csak Medy az, aki éberen figyelve mellettünk ül. Olyan jó kislány volt mostanában, de most, hogy apuci itthon van, megint elkezdődött a féltékenykedés.
-Mondd meg anyának, hogy ne aggódjon ennyit. -mosolyogva puszilja meg kislányunkat, aztán rám néz- Az orvos is megmondta, hogy ez természetes, de nem lesz semmi baj.
-Jó, csak még annyira kicsi. -felveszem Medyt és leülünk Codyék mellé- Pont olyan nagy szeme és szája van, mint neked...Olyan szép. -mosolyodom el.
-Azért annyira szép, mert ő is az anyukájára hasonlít, és akit épp annyira szeretek, mint őt. -mondja megsimogatva az arcomat.
-Én utálom...-kezd nyafogni Medy.
-Kicsim, hogy mondhatsz ilyet a testvéredre? -szólok rá- Fejezd ezt be, de azonnal!
-Nem! Csúnya és utálom! -Meilanihoz vágja a kezében lévő mackót.
-Medy! -üvöltök rá, és azonnal lerakom az ölemből, szinte ellököm magamtól- Add ide Meit! -veszem el Codytól a síró csöppséget.
-Meg! Medy csak két éves, ne légy túl szigorú...-guggol le hozzá, mert ő is sírni kezdett- Hercegnőm, most nagyon rossz dolgot csináltál. Kérj bocsánatot...Gyere, adjunk neki puszit, hogy ne fájjon neki...-emeli fel Medyt és hozza felénk.
-Ne! -húzódom el, de Medy csak még jobban sírni kezd.
-Anya...-pityereg keservesen. A szívem szakad meg, de akkor sem nézhetem el, hogy a kislányomból szörnyeteg váljon. Miket is beszélek, hiszen ő csak egy kislány...Nemrég még ő volt a pocakomban, és akkor ők jelentették nekem a világot.
-Medy...tegnap még vigyáztál a kishúgodra. Emlékszem, hogy megijedtél mikor letettem a cumisüveget és majdnem eldőlt? Miért vagy más, ha apa is itt van? Ő egyformán szeret titeket.-adok neki egy nagy puszit és egy ölelést. Megszeppenve bújik hozzám, aztán megsimogatja testvérkéjét is.
Sikerül lefektetni a gyerekeket, miután mindenki lenyugodott. Amikor Jayt fürdettem, Medy teljesen magától puszilta meg Meilanit, azt hiszem, hogy tényleg megbánta, amit tett.
-Rossz anya vagyok. -mondom Codynak már a nappaliban.
-Miről beszélsz? A legjobb vagy. Medy még túl kicsi, nem érti úgy a dolgokat, de majd megszokják egymást. -húz magához a kanapén.
-Feleségnek is rossz vagyok? Tudom, hogy nem fogod otthagyni a csapatot sem, mert akkor egy pillanatra sem hezitáltál volna az edződ kérésén. És tudom jól, hogy ez volt az álmod, csak...Nem bírom egyedül...Nem érdekel, ha nem lépsz ki a Lakers kötelékéből, de ne hagyj magamra egész nap...-bújok jobban hozzá.
-Te vagy a mindenem...illetve te és a gyerekek. Te adtál nekem családot, értelmet az életemnek. Szeretem a munkámat, de a családomat jobban, ezt ne feledd! -felbiccenti a fejemet- Ha maradok, akkor csak pár órás elfoglaltságot vállalok be, és ha akarsz, jöhetsz a gyerekekkel együtt. Kialakíttatok egy külön helyet nektek, ha akarod. -egy picit elmosolyodom, mire megcsókol- Ígértél mára valamit, de inkább pihenj le...Ha várunk pár napot, akkor már...
-Igen, megkaptam a szurit. Két nap és akkor szeretkezünk, amikor csak akarsz. -tudom, hogy erre volt kíváncsi.
-Úgy érted mindig? Mert én mindig akarom. -csókol meg újra, csak most sokkal szenvedélyesebben.
Pár nap múlva kezdem azt érezni, hogy hiába nyugszik le a helyzet a gyerekek között, én egyre feszültebb vagyok. Nem hiszem el, hogy Medy ennyire durva volt. Eszembe jut a lovaglás...lehet neki is kéne valami hobbi. Istenem, de hiányzik nekem is a lovaglás, és hiányzik Josh is. Néha írunk egymásnak egy-egy e-mailt, de az nem ugyanaz, mintha személyesen beszélnénk. A leginkább az hiányzik, hogy nincs kivel megbeszélnem a dolgokat. Persze Cody itt van, de nem panaszkodhatom neki arról, hogy képtelen lemondani az álmairól, meg nem is lenne fair erre kérnem.
Viszont van még egy tartozásom felé. Ma is ő fekteti le a gyerekeket, neki valahogy gyorsabban megy, de lehet azért, mert én túl sokat dédelgetem őket. Ma csak egy kérésem volt, hogy az egyik vendégszobában aludjunk. Én azt mondtam azért, mert reggel, ha kinyitom az ablakot, nem süt annyira be a nap, de valójában azért, mert messzebb van a gyerekek szobájától...Nos...szeretnék ma hangoskodni...Bebújok a takaró alá és úgy teszek, mintha már aludnék, ezért mikor a szobába ér, csalódottan elmegy zuhanyozni. Viszont valaki bent felejtette az alsóját, mert anyaszült meztelenül jön vissza...Pont jó így...
-Úgy látszik egymáshoz öltöztünk...vagy mondjam inkább, hogy vetkőztünk? -kérdezem felülve az ágyba. Meglepetés!
-Azt hittem, hogy elaludtál. -elmosolyodik- Sosem örültem még ennyire annak, hogy tévedtem. -leülve mellém húzza el előlem a takarót. Kicsit zavarban is vagyok, mert úgy néz rám, mint éhes farkas a bárányra. Mindkét kezével a hajamba túrva csókol meg, majd kicsit meghúzva azt biccenti hátra fejemet, hogy nyakamba csókoljon. Jóleső borzongás fut végig rajtam, ahogy végig simít hátamon, hogy aztán derekamnál fogva húzzon közelebb és kezdjen el cuppogni melleimen. Egy darabig élvezem, de szeretném, ha kicsit gyorsabban haladnánk. Nem kell rám figyelnie, tudnia kell, hogy én is őrülten kívánom.
-Annyira hiányzik, hogy minden éjjel a karjaidban legyek...és nem csak az orgazmus miatt...bár azért is...-harapom meg puhán alsó ajkát- hanem azért, hogy a lehető legközelebb legyél. Szeretkezés közben megszűnik a világ és én vagyok a legboldogabb ember a világon. -mondom mellkasán végig simítva, és lassan hátra döntöm az ágyon.
-Csak utánam...mert nekem te maga vagy a boldogság. -lehúz magához egy szenvedélyes csókra, ami közben kezemet lejjebb csúsztatva kezdem simogatni legnemesebb tagját. Nem igazán akarom húzni az időt, mosolyogva térdelek fel mellette, majd oldalra simítva a hajamat hajolok fölé és veszem a számba egyre merevebb tagját. Egyik kezével hajamba túr, másikkal fenekemet simogatja, de aztán fel akarja biccenteni a fejemet.
-Oh...máris? Semmi baj...folytatom...-mondom kacéran.
-Nem akarsz közben megfordulni? -kérdezi mélyeket sóhajtva.
-Megfordulni? -értetlenkedek- Oh...úgy érted, hogy te is...? De, szívesen...-mászok rá fordítva, hogy a jó öreg bevált 69-nek hála én is élvezhessem az ő nyelvjátékát. Oh te jó ég...Cody orális technikája egyszerűen varázslatos, főleg, hogy az ujjait is használja. Olyan rosszul én sem ügyeskedhetek rajtam, mert hamarosan a számba élvez, és míg kicsit simogatom, neki is sikerül az orgazmusba taszítania.
Míg szusszanok egy picit, addig lemászom róla, de csak azért, hogy a szemébe nézhessek, mikor újra cuppogni kezdek rajta. Csípőmnél fogva húz magához, és türelmetlenül térdel mögém, majd löki magát egy határozott mozdulattal belém. Mackóka, igazán tudhatnád, hogy a kutyapózt nem szeretem annyira és sokkal inkább lovagolnék, de hosszú az éjszaka...Közben egyre keményebben mozog bennem, talán ideje lesz váltani...
-Maci...lovagolni akarok...-nyögöm.
-Baby...mindjárt...-mondja fenekemet markolászva. De most mi mindjárt? Mindjárt elmegy, vagy mindjárt lovagolhatok? Kicsit előre mozdulok, hogy kicsússzon belőlem, de ebben a pillanatban meg is értem, hogy mi volt az a mindjárt, mert a fenekemre élvez.
-Jaj mackó...-nevetek, de azért még visszarakja, hogy jobban kiélvezze a pillanatot, csak most már akkor én is szeretném. Mozgatom én helyette is a csípőmet, amibe aztán ő is besegít, míg végre el nem élvezek én is.
Kényelmesen nyúlok el az ágyon, de azt hiszem ez az utolsó pár perc neki pont elég volt arra, hogy megint harcra kész legyen. Fölém magasodva csókol meg és hatol belém újra. Ez most már nagyon könnyen megy neki. Így a legjobb, ez még a lovaglásnál is sokkal jobb. Viszont Cody figyel rám, és mégis csak enged egy kicsit lovagolni. Éppen csak annyit, hogy kezdjem élvezni, de aztán megint maga alá gyűr, mert ő sokkal keményebben és mélyebben, sőt gyorsabban is csinálja. Szinte sikítva lépem át a gyönyör kapuját a karjaiba marva, vagyis lépjük, mert szinte teljesen együtt jutunk a csúcsra. Most még a csókjai is durvább, de a jó értelemben véve az. Egyszerűen felfaljuk egymást...Imádom...
-Nem bírok leállni...-mondja két csók között.
-Ki mondta, hogy állj le? Csak feküdj le, mert meg akarlak végre rendesen is lovagolni. -nevetek. Valójában az is közre játszik, hogy aggódom a szíve miatt. Mégsem olyan fárasztó, ha csak feküdnie kell. Így az én szabályaim szerint folytatódhat az este...
Reggel előbb ébredek fel, de mielőtt felébreszteném, ránézek a gyerekekre. Megetetem őket, meg is fürdenek, de Cody még mindig sehol. Kissé aggódva megyek a szobába és kezdem felrázni.
-Mackóka! Hallasz? Hogy vagy? -adok neki egy puszit, mire végre kinyitja a szemét.
-Nagyon jól...tegnap este újjá születtem...-beránt maga mellé az ágyba és megharapdálja a nyakamat- Este valami hasonlót kérek. -tényleg jól van.
-Ha jó leszel, mindenképpen. -megcsókolom- De van itt valami, amiről beszélnünk kéne. Említetted, hogy a haverjaid, a csoporttársaid akarnak egy bulit tartani a gyerekek érkezésének örömére, és én mondtam, hogy nyugodtan tartsátok itt a vendégházban. Akartam kérdezni, hogy nőket is hívnál, és ha igen, azok közül, akik e-maileket is küldenek neked? Mert reggel bementem a fiókodba és...khm...kicsit sok pucér képet találtam az új üzeneteid között...-sóhajtok.
-Jaj néha küldenek a hülye ribancok képeket meg videókat, de le se szarom. Kint van a hivatalos oldalon ez az elérhetőség, már mondtam, hogy a személyes üzeneteknek másik fiókot fogok csinálni. Csináld azt, amit én szoktam és töröld. -simogat- Egyetlen meztelen test érdekel, és az a tiéd. -simogat- Ha meg pornóra vágynék, az is van...Csinálhatnánk egy újat is...Ma este? -kérdezi tovább simogatva.
-És még te aggódsz az én képeim miatt...Na sorold csak kik jönnek! -állok fel- És ugye nem lesz túl nagy buli? Nem akarom, hogy igyál, és nem csak azért, mert féltékeny vagyok. Ma reggel megijedtem...-visszaülök és megfogom a kezét- Nagyon féltelek...
|
| Garfield | 2016. 06. 07. 11:41:12 | #34379 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Az én legnagyobb örömömre kimegyünk a tóhoz. Nem tudom letörölni a vigyort a képemről, ha csak arra gondolok, hogy itt is szeretkeztünk. Leülünk a víz mellé.
- Nézd milyen szépen tükröződnek a fények...és milyen szépen hullámzik... – mondja mosolyogva, de nekem egészen máshol járnak a gondolataim. Mögé ülök, és magamhoz ölelve kezdem nyakát csókolgatni.
- Te sokkal szebb vagy, és sokkal szebb látvány lenne, ha a te csípőd hullámozna, mikor...
- Ki ne mondd! – fordul felém a számra téve a kezét.
- Inkább mutassam meg? – meg sem várom a válaszát, már döntöm is, hogy fölé mászva csókoljam meg.
- Cody… - túr mosolyogva a hajamba. Nyakát veszem célba csókjaimmal…annyira finom… - Egy...egy ló? – mi?
- Lovagolni akarsz? Azt imádom, jó ötlet.- mosolyodom el, de lelök magáról. Most mi van?!
- -Nem. Nézd, egy ló! – mutatja…ohh látom… - Ezer éve nem ültem lovon, már annyira hiányzik... – remek most oda is megy… - Gyere, segíts felülni!
- Viccelsz?! Ki tudja milyen ló ez, és meg akarod ülni? Én ugyan nem segítek.
- Akkor megoldom egyedül. – mérgelődik, és tényleg odamegy - Szia lovacska...ne félj, nem bántalak... – ne már…
- Meg! Gyere már onnan! – szólok rá, de mintha nem is neki jártatnám a számat.
- Ugyan már...nézd milyen nyugodt... – először csak meg simogatja, de mikor a hátára ül, a ló azonnal le is dobja magáról. Odarohanok hozzá, de ettől megijed, és ahogy Meg feláll, a ló hasba rúgja.
- Meg… - nézem, hogy jól van e, közben azt is, hogy a ló mit csinál… - Nagyon fáj?
- Eléggé…Segíts felállni… - nyögi ki nehezen.
- Jó ötlet ez? – próbálok neki segíteni, de nem tud kiegyenesedni - Azonnal kórházba viszlek, ez már nem játék. – persze még simogasd meg ezt a rohadt lovat…
A kórházban azonnal viszik kicsimet a sürgősségire, és már vizsgálják is. Az ultrahanggal kezdik, ahova kis kérlelés után de csak beengednek. Nem is értem miért ne lehetnék bent…a férje vagyok…
- Azt nem mondta, hogy állapotos... – ahogy ezt kimondja a doki, teljesen lesokkolódok.
- Tessék? Hogy mi vagyok? – kérdez vissza Meg.
- Oh...nem is tudta? Azt hiszem jobb, ha idehívok egy nőgyógyász szakorvost... – ahogy kimegy a doki, leroskadok a székre. Meg se tudok szólalni…mi van ha valami történt a kicsivel? Abba beleőrülnék…
- Szép jó napot! – lép be egy doktornő - Megan, ugye? Doktor Susanne Wallace vagyok. Most szóltak, hogy meg kéne néznem a felvételt a...Oh... – ne….ugye nem…?
- Mi a baj doktornő? Valami baj van a kisbabámmal? – oda sem merek nézni.
- Először is nem egy, hanem két magzat... másodszor is ön már az első trimeszter végén jár.
- Hogy mi? Ez...lehetetlen... – néz rám Meg - Az újévi békülős szex... – gondolkodik hangosan, aztán az orvosra néz - Doktornő...én most estem le egy lóról, aki ráadásul meg is rúgott és előtte fogamzásgátlót is kaptam. Jól...jól vannak...jól lehetnek egyáltalán ezek után a kisbabáim? – kérdezi már sírva…édesem…
- A fogamzásgátló láthatóan nem érte el a hatását és ennek számos oka lehet, ami jobban aggaszt, az a balesete. A felvételről lehetetlen mindent megjósolni és bár egyelőre nem látok komolyabb behatást, ez nem jelenti azt, hogy a terhessége későbbi szakaszában nem léphetnek fel problémák vagy nem lesznek-e betegek a gyermekek. – még vázolja a lehetőségeket. Azt hiszem ezt egyikünk sem akarta hallani. A doktornő magunkra hagy, de még mindig nem tudok megszólalni…
- Mondj valamit...bármit... Csak ne kérj megint arra...kérlek... – kicsim ne sírj…
- Kisbabáink lesznek...Ezt akartuk, nem? – ülök mellé magamhoz ölelve.
- Szóval te sem akarod, hogy elvetessük őket? – kérdezi.
- Vigyázok rátok, nem lesz semmi baj... – puszilom meg - Felhívom a nagyszüleimet, mindjárt jövök… - muszáj kimennem, mert megfulladok…
Ahogy becsukom magam mögött az ajtót, elerednek a könnyeim. Nem figyeltem rá eléggé…az én hibám…Tényleg felhívom Nagyit, aki nagyon aggódik, de szerencsére még aznak kiengedik kicsimet a kórházból. Viszont veszélyeztetett terhes, szigorúan ágynyugalom van előírva a szülésig. De szerencsére úgy néz ki, hogy egyiküknek sincs semmi bajuk.
Pár hónap elteltével láthatóan gömbölyödik Meg pocakja, és kiderült, hogy újra egy kislány és egy kisfiú növekszik, bár a kislány örökölte a szívgyengeséget, ami nem túl megnyugtató. Viszont a lánynév, amit Meg kitalált…egyszerűen gyönyörű, és olyan hálás vagyok érte. Meilani…sötétbőrű szépség a jelentése. A kisfiamat meg Nagyapáról szerettük volna elnevezni, de tudtuk, hogy hatalmas botrány lenne belőle, úgyhogy maradtunk a Jason-nél, de én csak kicsi J-nek hívom, bár Meg nem örül neki, úgyhogy marad Jay.
Ma viszont nagy készülődés van, ugyanis a kis pöttömök szülinapja van. Igazi kis bulit csapunk. Az egész család annyit segít, egy vita nélkül, hogy szinte el sem hiszem…
- Macika, elhoztad a tortákat? – kérdezi Meg.
- El, de megmondta az orvos, hogy pihenned kell é csak akkor kelj ki az ágyból, ha nagyon muszáj. – de a hasára teszem a kezemet - Mozgolódnak? – kérdezem aggódva. Hiába figyelek oda az egész terhesség alatt, félek, hogy valami bajuk lesz.
- Igen, ma is éreztem. – akkor jó…remélem a kislányom is megerősödik, eddig nem mondott olyat az orvos, amitől teljesen meg tudnék nyugodni…
- Pihenj le! Ha nem tartod be az orvos utasításait, akkor...
- Mi akkor? – vág közbe - Azt sem tartjuk be, hogy ne szeretkezzünk.
- Az más...Mindig nagyon figyelek rád, és azt te is akartad. – nem szoktam zavarban lenni a témától, de most eléggé zavarba jöttem, de próbálom nem mutatni…
- Igen, nem akartam lemondani a minden napi szexről, nehogy másnál keresd... – már reagálnék, de idő sincs rá - Jól van, ne is mondj semmit...Amúgy meg unom a misszionárius pózt és utálom, hogy azt is csak este kapom meg. Most jobban kívánós vagyok... – de édes…
- És reggel zuhany közben az orális szex nem számít? – lopok egy puszit.
- Az jó volt, de nekem például már a térdelés is kényelmetlen és...
- Oké, ezt nem akartam hallani. – toppan be Meg bátyja - A kertben a bútorok a helyén, már csak a dekorálást igazgatjuk, de már nem is zavarok... – jön közelebb, és egy puszit ad kicsim homlokára - Pihenj sokkal többet... Értetted te is? – kérdezi tőlem pöppet szigorúan. Mi van veled ember?! - Szólok anyuéknak, hogy készüljenek ők is, mert hamarosan kezdődik a buli. – olyan hirtelen vált vissza nyugodt hangnembe, hogy Meg el is neveti magát, de szerint ez inkább ijesztő…
Egész estig bulizunk a kicsikkel és a családdal. Nagyon jól érzik magukat, b ár eléggé aggaszt, hogy Meg nem bír magával, és ha már nem fekszik, akkor igazán ülhetne, de nem, neki játszani kell a kosaras játékkal, és Medyt is felemelte, de látom, hogy nem stimmel valami. Odamegyek lecseszni, hogy miért emelgeti Medyt, meg egyáltalán miért nem pihen, de látom az arcán a fájdalmat…
- Nagyon fáj? – kérdezem a hasát simogatva.
- Ez nem egy sima fájdalom. Szültem már és elhiheted, hogy tudom, hogy ezek már fájások, csak nagyon korán jöttek...Aúú... – kapja a hasához a kezét - Ne rontsuk el a mulatságot, inkább lepihenek. – mi?!
- És megint a szobában akarsz szülni?!
- Cody, mondom másként...Hívd ki a mentőket, szólj az orvosomnak, hogy jöjjön, mert én nem hagyom itt a gyerekeimet a szülinapi partijukon és...és nem bírnék ki egy utat a kórházig... – már indulnék is de visszahúz - Legyél ott te is...Azt akarom, hogy te segíts megint! Úgy félek és azt mondtad te vigyázol ránk... – baby…
- Nem hagylak magadra, ne aggódj... – csókolom meg.
A mentősök csak bevisznek minket a kórházba, aminek őszintén szólva örülök is, mert megnyugtat, hogy biztos kezekben lesz Meg. Persze megígértem kicsimnek, hogy segítek neki, és biztatom, és én veszem először kézbe a kicsiket, a dokinő meg is jegyzi, hogy rá nincs is szükség, de azért engem megnyugat a jelenléte. Először Jay születik meg, aki jól van, aztán hamar követi Meilani, de…nem akar felsírni…
- Miért nem sír fel? Mi a baj? – kérdezi Meg aggódva.
- Semmi baj, mindjárt fel fog sírni... – gyerünk picilány…pár perc eltelik, mire a kis hangját meghalljuk. A szívbajt hoztad apára picur…
- Ne aggódjanak. A kislány valóban nagyon gyenge, de erős szervezete van a korán érkezéshez képest is. – nyugtat minket a doktornő.
- És a szíve? Azt mondta lehetséges, hogy az is közrejátszik abban, hogy nem mozog annyit, mint a testvére, és nem a baleset miatt történt ez.
- Egy kicsit valóban gyengébb, de hosszú távon ezzel nem lesz gond, teljes életet élhet. Most átvisszük önt egy másik kórterembe, a gyermekeket pedig még megfigyeljük, de nem kell aggódniuk. – végre megnyugodhatok, hogy semmi bajuk nem lett a lórúgás miatt…
Mivel magánkórházban vagyunk, egy külön szobában a gyerekekkel bent maradhatok. Medy elég nyűgös, szerintem féltékeny, mert már 3 tesójával kell osztozni a szülinapja miatt, de majd meglátja, hogy ez mennyivel bulisabb lesz.
Pár nap elteltével végre hazamehetünk, és szerintem már most be is szerezhetünk egy nagyobb autót, mert elég nagy lett a család. Nagyi marad pár napig, hogy segítsen, és Meg anyuja is nagyon sokat segít. Persze én visszamegyek dolgozni, de megnyugat a gondolat, hogy Meg nem egyedül van otthon a 4 gyerekkel. Persze tudom, hogy ez hosszútávon nem megoldás, és őrlődik már bennem egy ideje ez az egész.
Egyik nap a főnököm lecseszése után, mert mertem elfelejteni egy edzést, válik nyilvánvalóvá, hogy mit kell tennem. Még helyettesítek, de már csak egy embert, ha visszaáll munkába, akkor beszélek az edzővel, hogy egy hosszabb szabadságra mennék.
Végre hazaérek, látom, hogy nagyi és anyósom foglalkoznak a gyerekekkel. Olyan édesek, hogy meg kell őket zabálni, elvagyok velük egy darabig, agyonpuszilom az én drága pöttömkéimet, aztán feltűnik, hogy Meg még csak köszönni sem jött le. Kiderül, hogy elzavarták lepihenni, de inkább csak a gyerekszobában pakol már egy ideje. Na akkor megnézzük az én gyönyörű feleségemet...
Mikor felérek, látom, hogy kicsim a plüssmackókon alszik. Elég kimerült lehet, de nem bírom ki, hogy ne csókoljam meg. Fölé mászok, és lágyan kezdem puszilgatni ajkait, amire fel is ébred, és begyűjthetem azt a csókot, amire egész nap vártam.
- Hiányzott a mackód, és beérted a plüssökkel? - kérdezem mosolyogva az arcát cirógatva.
- Vagy csak túl fáradt vagyok... - közben lefekszem mellé - de te is hiányoztál...még mindig rengeteget dolgozol. Nem is tudom, mihez kezdenék anyu és nagyid nélkül...- sóhajt, mire magamhoz húzom, felbiccentem a buksiját, és lopok egy finom csókot.
- Még kibírod pár napig? - kérdezem, közben simogatom...nemrég szült, és újra a régi...igazi bombázó...
- Ezt hogy érted? - ül fel értetlenül.
- Majd meglátod, csak bízz bennem. - felülök, és újabb csókot lopok, de eltol magától.
- Cody, történt valami? Mit nem mondasz el?
- Baby... - csókolok a nyakába, közben combjába markolok finoman - annyira kívánlak... - súgom fülébe, és visszadöntöm a macikra, és fölé mászva csókol meg. Pólóm alá csúsznak a kezei, amit le is esz rólam, és hátamba mélyednek az ujjai...
- Codyhh... - sóhajtja, mikor finoman megszívom a nyakát - Neh... - tol el - még nem lehet, te is tudod... - mellkasomon zongorázik, érzem, ahogy szikrázik köztünk a levegő...
- Meddig kell még várni? Olyan nehéz... - térdelek fel, és ahogy találkozik a tekintetünk...szinte látom, hogy annyira kíván, mint én őt...
- Még pár nap... - felkelünk a macikról, de nem bírom ki, hogy ne csókoljam meg újra...fenekére simítom a kezemet, és meg is markolom, mire ajkamba harap.
- Megőrülök érted...
- Tudom... - mosolyog kacéran - de fogd még vissza magad. Megnézem a gyerekeket, addig zuhanyozz le. - kapok egy puszit, és már itt sincs.
A napokban semmi más nem jár a fejemben, csak számolom vissza a napokat, hogy szeretkezhessünk kicsimmel. Annyira kívánom, nehezemre esik nem magamhoz nyúlni...de már azt sem tudom hogy kell...
Viszont eljutottam odáig, hogy vázolom az edzőnek a dolgokat. Látom, hogy mennyire ki van merülve babym, és szüksége van rám...és nincsenek tekintettel arra, hogy most született még két gyerekem, egyre több és több melót akasztanak a nyakamba, amit már kezdek rohadtul unni. És elhatároztam, hogy kilépek...magánedző szeretnék lenni.
- Cody...ez a csapat volt az álmod. Nem mondhatsz csak így fel. - mondja meglepetten az edző.
- Hálás vagyok az elmúlt évekért, tényleg...de otthon a helyem. Nem tudom tovább tűrni, hogy háromszor annyit dolgozom, és mégis mindenért engem találsz meg, közben otthon Meg a kimerülés határán van, mert 4 gyerekről gondoskodik... - a végére már kezdek ideges lenni.
- A Lakersnek szüksége an rád....egyezzünk meg abban, hogy határozatlan ideig fizetés nélküli szabadságra mész, és ha pár hónap múlva is így gondolod, akkor megírjuk a papírokat. - hátra dőlök a székben, és pár perc gondolkodás után bólintok.
- Rendben...de a szabadság alatt egy telefont sem akarok munka ügyben. - kezet nyújtok.
- Ezt garantálom. - kezet fogunk - Jó pihenést, és üdvözlöm Meget és a kicsiket.
Késő délután érek haza, mert kerülőt kellett tennem. 3 csokorral és egy szál virággal állítok be. Mindenki kellően meg is lepődik. Kicsi Medykém kapja az egy szál virágot, pici fiam egy csokit, és akkor kezdjük...
- Szeretném megköszönni, hogy törődtetek a családommal, míg én ennyit dolgoztam, hálás vagyok érte... - anyósomnak és Nagyinak egy-egy csokor virág...megölelgetnek és Nagyitól puszit is kapok - És neked szerelmem a türelmedet és a támogatásodat köszönöm...nélküled nem menne a levegővétel sem... - egy nagy csokor vörösrózsát adok neki - Szeretlek... - csókolom meg.
- Olyan bolond vagy, meg akarsz siratni?! - kérdezi a virágot nézve - Hát ez? - jól van csak észrevette az ékszeres dobozt - Ez gyönyörű... - néz rám mikor kinyitja...
- Segítek... - nyakába teszem a láncot - Még valami...holnaptól itthon vagyok...annyit pihenhetsz amennyit csak szeretnél, vagy belevághatsz a fotózásba, meg amit a terhesség elött akartál...szeretném ha magaddal is foglalkoznál. - mosolygok.
- Mi történt?
- Felmondtam... - döbbent csend - de azt akarja az edző, hogy gondoljam át, addig fizetés nélküli szabin leszek.
- Ez komoly?
- Igen...miért olyan hihetetlen?
- Tényleg itthon leszel? - kérdezi már mosolyogva.
- Igen! - mosolyodom el, mire szinte a nyakamba ugrik.
Nagyi hazamegy Nagyapához, persze a lelkemre köti, hogy bármikor visszajön segíteni. Meg anyuja is hazamegy, én meg lefektetem a picurokat a pöttömökkel, míg babym elmegy fürdeni. Meg nagyon ügyesen neveli a gyerekeket. Már Medy sem féltékeny a kicsikre, hanem segít, és vigyáz rájuk, mint Jakey. Aztán a nagytesók is ágyba bújnak. Egyenlőre két gyerekszoba van, majd ha nagyobbak lesznek, mindenkinek lesz külön. Mesét kell olvassak, és sok jó éjt puszi után végre hajlandóak aludni is. Még egyszer betakargatom őket, és mennék ki, mikor meglátom kicsimet az ajtóban.
Mikor odaérek, finom megcsókol, és kézen fogva megyünk a szobánkba.
- Nekem is van egy meglepetésem… - mondja miután érzékien az ajkamba harap.
- És mi? – leültet az ágyra, kioldja a köntösét. Megszólalni sem tudok annyira szexi már megint…és ezt a szerelést megint nem láttam még…
- Letelt a hat hét… - súgja a fülembe, miután az ölembe ült.
- Végre… - sóhajtom, mikor megszívja a nyakamat.
Szenvedélyes csókolózásba kezdünk, babym szinte leszaggatja rólam a pólómat, és hátra dönt. Combjait markolászom, míg az övemet és a nadrágomat oldja ki kínzó lassúsággal. De nem bírom tovább. Fordítok a felálláson, és végig fektetem az ágyon. Ledobom magamról a nadrágot a boxerrel együtt, és fölé mászva kezdem csókolni édes ajkait.
Akármilyen szexi ez a cucc, hamar távoznia kell, és már gyömöszölöm és cuppogok is mellein. Csókajimmal haladok lejjebb, és nyelvemmel kezdem az őrületbe kergetni. Alig kezdem ujjaimat is használni, és hangosabban felnyögve élvez el a kezeim között. Türelmetlenül már térnék a lényegre, de ledönt magáról, és szájába veszi lüktető merevedésemet. Hiába próbálom felbiccentni a fejét, mellei közé veszi farkamat, és nem is kell így sok, hogy a melleire élvezzek. Kicsim készült, és az éjjeli szekrényről elvesz egy zsepit, és le is törölgeti magát…de engem már az is felizgat, hogy fölöttem térdelve törölgeti magát…Mielőtt viszont hozzáilleszteném magamt, elővesz még valamit. Óvszer…utálom, de nem fogok hisztizni, főleg, hogy ő helyezi fel rám. Lehajol egy csókért, közben magához igazítja magát, és már benne is vagyok.
Kicsim kicsit megáll, közben ott csókolom és simogatom ahol csak érem. Úgy hiányzott már…Lassan kezd mozgásba, de nem bírom ezt a tempót. Fölé kerülök, és gyorsabban, mélyebben kezdek mozogni benne, de…
- Codyh…Cody várj egy kicsit… - állít le.
- Fáj? Ne haragudj, én…
- Nem, dehogy csak…a gyerekek, hallod? – ohh ne… - Mindjárt jövök… - kapok egy puszit, és kimászik alólam. Magára kap egy köntöst, és már itt sincs…ez hihetetlen…
Egy ideje már elment, és már nekem sem áll, utána megyek. Kicsi J nem igazán hajlandó visszaaludni…és Meilanit is felkeltette, de őt elég egy kicsit ringatni, és már alszik is. Átveszem tőle Jayt, míg ő megnézi a nagy tesókat, mire visszajön, Jay már alszik is a kezemben. Óvatosan lefektetem, és vissza se megyünk a szobába. Nekem lett volna kedvem folytatni, de látom, hogy Meg fáradt…és itt a kicsik szobájában amúgy sem szabad…
- Ne haragudj… - bújik hozzám – Bepótoljuk, jó? – kérdezi azokkal a cuki kiskutya szemekkel.
- Nem haragszom. – cirógatom az arcát – Szeretlek… - csókolom meg.
- Én is szeretlek. – hozzám bújik, és alig telik el pár perc, alszik is…
|
| Saya | 2016. 05. 04. 18:25:13 | #34264 |
Karakter: Megan Hoa
-Baby, annyira kívánlak, de...-mi de, ha már a fenekemet fogod?
-Azt érzem. -mosolyogva veszem le róla a törölközőt és miközben megcsókolom, végig simítok azon, amire célzok.
-Olyan rossz vagy...-végig néz rajtam- Azt hittem minden szexi cuccodat láttam már...de ez...annyira tökéletes vagy. -mondja melleimet nézve.
-Örülök, hogy tetszik...-sokáig nem kell győzködnöm...elég egy újabb csók, és máris az ágyban vagyunk. Rámászva csókolom a nyakát, míg a telefonért nem nyúl. Erősen megszívva nyakán a bőrt fejezem ki nemtetszésemet.
-Áú...csak ki akarom kapcsolni, hogy ne zavarjanak meg...-ki is kapcsolja.
-Hoppá...-mosolygom, majd szenvedélyes csókolózásba kezdünk.
Minden porcikáját csókjaimmal borítom be és haladok egyre lejjebb, hogy végre elérjek a kedvenc részemhez. Élvezettel nyalogatom, szopogatom merevedését. Felizgat, ha arra gondolok, hogy hamarosan bennem lesz és ez a gondolat csak még intenzívebb kényeztetésre késztet. Mackóka a hajamat túrva élvezkedik, és most nem reagálok arra sem, hogy le akar állítani. Legyen csak neki gyereknap, hagyom, hogy a számba élvezzen. Különösebb titkot nem is csinál belőle, hogy mennyire tetszik ez neki, tekintete mindent elárul. Az ölébe ülök, nagyon tetszik, hogy egész teste értem remeg az izgalomtól. Fenekembe markolva húz magához és csókol meg. Ez a csók...
-Ajj baby...hogy kell ezt kikapcsolni vagy valami?! -türelmetlen kis mackókám...Lemászom az ágyról és egyszerűen lecsúsztatom magamról, de mielőtt még visszamászhatnék, visszaránt maga alá.
Melleimet kezdi gyömöszölni, csókokkal borítani, de hamar lábaim közé csúszik, hogy nyelvével és ujjaival juttasson csúcsra. Fölém magasodva csókol meg és közben egy határozott mozdulattal löki magát belém. A világ legjobb érzése vele szeretkezni. A hátát karmolva csókolom, minél közelebb akarom magamhoz érezni. Talán az előző orgazmus miatt, de nagyon hamar utolér a következő is, csak ez sokkal intenzívebb, főleg, hogy Cody még feltérdel és combomba marva löki magát saját orgazmusáig. Mennyország...
Végig simít egész testemen, majd megcsókol. Nekem ez kevés...Fordítva a felálláson csókolom meg én és kezdem meglovagolni. Egy darabig csak simán lovagolok kőkemény farkán, de aztán ő is lök néhányat csípőjével. Egy egész életen keresztül tudnám ezt csinálni...imádom...
Reggel én már lent a kicsikkel játszom, mikor Cody is lejön, hogy csókkal köszöntsön és a gyerekeket is megpuszilgatja.
-Felhívtam az edzőt, utólagos engedelmeddel, hogy nem vagy jól ahhoz, hogy beállj a nagy csapatba. -mesélem neki.
-Oké tudom, hogy igazad van, de attól még rossz...-megfogom a kezét- De nem tudok most ezzel foglalkozni, mert...-közelebb hajol hozzám- mert az én csodálatos szexistennőm egész napra mosolyt csalt az arcomra. -mosolyogva adok neki egy puszit- Viszont ha már beteget jelentettél nekem, akár le is pihenhetsz...foglalkozom a gyerekekkel...aludj, vagy vegyél egy langyos fürdőt...lazíts...-mosolyog.
-Hát nem tudom...
-Ne kelljen már könyörögni, hogy pihenj...-Jakeyre néz- Ugye megérdemli anya, hogy pihenjen ma? -mire kisfiam bólint, aztán Cody Medyre néz- Medy? Mit szólsz, ha ma apával játszotok?
-Jó, apa...-mondja lelkesen Medy és máris megy Codyhoz.
-Na akkor ennyi, menj és lazíts! -ad egy puszit.
-Hát jó. De ha valami....
-Nem lesz semmi, menj csak. -nyugtat meg.
-Rendben, és köszönöm. -most tényleg jól fog esni egy kis pihenés. Még adok neki egy csókot és a kicsikéimnek is egy puszit, aztán megyek fel. Tényleg elég sokat pihenek, bár azért a kiscsaládomra megfőzök. Este Cody visz ágyba és fölém hajolva csókol meg.
-Szeretlek. -mondja mosolyogva, majd lefekszik mellém- Szerinted elég nagyok a gyerekek, hogy elutazzunk valahova?
-Még nem szívesen vinném őket nagyobb útra. Főleg Medyt...
-Igazad van, de mondjuk a Nagyihoz elmehetnénk, nem? Úgyis rég láttuk már. Kiveszek egy kis szabit, most helyettesítsenek engem. -mondja miközben simogat.
-Jól van, aztán ha hazajöttünk, belevágok a reklámokba, fotózásokba...
-Rendben. -fölém mászva kezdi a nyakamat csókolni. Itt azonban nem áll meg, sőt...De mielőtt még jobban belendülhetne papa maci, a gyerekek kezdenek zajongani. Felveszi a pólóját és menne, csak hát...
-Jobb lesz, ha most én megyek...-mondom neki.
-Mert? Megbeszéltük, hogy ma pihensz...
-Nem kéne álló cerkával menned...-adok neki egy puszit és megyek is.
Pár nap múlva elutazunk Cody nagyszüleihez a gyerekekkel. Kissé kínos, hogy alig érkezünk meg, ők lefoglalják a gyerekeket, minket meg a szobába zavarnak. Lehet azt gondolják nincs elég időnk egymásra, pedig nagyon is van...Nem akarok parancsra szeretkezni...
-Cody, tényleg ne...-tolom el magamtól sokadszorra.
-Baby, annyira kívánlak...-mondja hozzám bújva.
-Inkább menjünk ki a tóhoz...
-Nem is rossz ötlet. -csókol a nyakamba.
Végül is kimegyünk a tóhoz. Szép az idő és szép emlékek fűznek ehhez a helyhez. Azt hiszem mackóka is emlékszik rá, a mosolya mindent elárul. Leülök a víz mellé és bár alig érintem bele a kezemet, mégis gyönyörű hullámok keletkeznek ujjaim nyomán.
-Nézd milyen szépen tükröződnek a fények...és milyen szépen hullámzik...-nézem mosolyogva, közben Cody mögém ülve ölel át és kezdi a nyakamat csókolni.
-Te sokkal szebb vagy, és sokkal szebb látvány lenne, ha a te csípőd hullámozna, mikor...
-Ki ne mondd! -fordulok hátra befogva a száját.
-Inkább mutassam meg? -mielőtt válaszolhatnék már maga alá gyűrve csókol meg. Na jól van, egy tóparti szeretkezésre csak nem mondhatok nemet. Codyval szeretkezni a világ legjobb dolga. A minden napos szex függővé tett engem is...
-Cody...-mosolyogva túrok a hajába, de mikor lehajol, hogy újra a nyakamba csókoljon és oldalra fordítom a fejemet, megpillantok egy lovat- Egy...egy ló?
-Lovagolni akarsz? Azt imádom, jó ötlet. -mosolyog, de csak addig, míg le nem lököm magamról.
-Nem. Nézd, egy ló! -mutatok a távolba- Ezer éve nem ültem lovon, már annyira hiányzik...-indulok el az állat felé- Gyere, segíts felülni!
-Viccelsz?! Ki tudja milyen ló ez, és meg akarod ülni? Én ugyan nem segítek. -morogja.
-Akkor megoldom egyedül. -mondom mérgesen. Tudom igaza van és nem szabadna közelebb mennem, de annyira gyönyörű állat, mintha csak egy jel lenne, hogy újra lovagolnom kell- Szia lovacska...ne félj, nem bántalak...-mondom halkan közeledve.
-Meg! Gyere már onnan! -jön utánam Cody is.
-Ugyan már...nézd milyen nyugodt...-simogatom meg a legelésző ló fejét- Cody segítségére nem számítva egy ugrással nyomom fel magam a hátára, de a türelmetlenségem megijeszti és szinte azonnal megbokrosodik. Mivel minden nélkül ülök rajta, hamar ledob magáról, ami nem lenne akkora baj, csak Cody azonnal odafut hozzám, ami még jobban megijeszti az állatot és mivel arra figyel, hogy valaki közeledik felé és nem arra, hogy én hol vagyok, ezért még meg is rúgja a hasamat. Ne ez már tényleg fáj...
-Meg! -védelmezve fölém magasodik, pedig a ló nem akar támadni, sőt...mintha csak ő is aggódna áll és vár, hogy mi lesz- Nagyon fáj?
-Eléggé...-nyöszörgöm- Segíts felállni...
-Jó ötlet ez? -kérdezi aggódva, de azért próbál segíteni, csak hát a kiegyenesedésig nem jutok el- Azonnal kórházba viszlek, ez már nem játék. -én is úgy érzem. Még megsimogatom a pacit, nem az ő hibája az, ami történt, inkább a kettőnké, de Cody mégis haragszik rá.
A kórházba érve azonnal a sürgősségire kerülök. Úgy néz ki pár vizsgálat vár rám, de elsőként egy hasi ultrahangra visznek, hogy kizárják a belső vérzést. Cody bekönyörgi magát mellém, bár már azért jobban vagyok, hogy kaptam fájdalomcsillapítót. Viszont az orvos arca nagyon komollyá válik.
-Azt nem mondta, hogy állapotos...-néz rám.
-Tessék? Hogy mi vagyok? -na most megint kezdek rosszul lenni.
-Oh...nem is tudta? Azt hiszem jobb, ha idehívok egy nőgyógyász szakorvost...-alig lép ki a kórteremből, Cody remegő keze kicsúszik a kezemből és leroskad az ágy mellé. Nem mond semmit és én sem tudok. Örülnöm kéne, de félek is...Mi történhetett a babámmal? Egy baba...Istenem...Még fel sem fogtam, hogy terhes vagyok. Úristen...
-Szép jó napot! -jön be egy mosolygós hölgy az ajtón, akinek mi is köszönünk- Megan, ugye? -néz rám- Doktor Susanne Wallace vagyok. Most szóltak, hogy meg kéne néznem a felvételt a...Oh...-ez az oh nem hangzik túl jól.
-Mi a baj doktornő? Valami baj van a kisbabámmal? -kérdezem aggódva, közben Cody már a monitorra sem mer nézni.
-Először is nem egy, hanem két magzat...-déjá vu érzésem van- másodszor is ön már az első trimeszter végén jár.
-Hogy mi? Ez...lehetetlen...-Codyra nézek- Az újévi békülős szex...-akkoriban kezdtünk el újra szeretkezni, de erről jut eszembe- Doktornő...én most estem le egy lóról, aki ráadásul meg is rúgott és előtte fogamzásgátlót is kaptam. Jól...jól vannak...jól lehetnek egyáltalán ezek után a kisbabáim? -elsírom magam.
-A fogamzásgátló láthatóan nem érte el a hatását és ennek számos oka lehet, ami jobban aggaszt, az a balesete. A felvételről lehetetlen mindent megjósolni és bár egyelőre nem látok komolyabb behatást, ez nem jelenti azt, hogy a terhessége későbbi szakaszában nem léphetnek fel problémák vagy nem lesznek-e betegek a gyermekek. -mindent akartam hallani, csak ezt nem. Miután az orvos még hosszan ecseteli a lehetséges eseteket, kimegy és magunkra hagy.
-Mondj valamit...bármit...-nézek Codyra könnybe lábadt szemekkel- Csak ne kérj megint arra...kérlek...-sírom el magam.
-Kisbabáink lesznek...Ezt akartuk, nem? -ül fel mellém és ölel magához.
-Szóval te sem akarod, hogy elvetessük őket? -kérdezem hozzá bújva.
-Vigyázok rátok, nem lesz semmi baj...-puszil meg- Felhívom a nagyszüleimet, mindjárt jövök...-van egy olyan érzésem, hogy igazából nem csak ezért megy ki, hanem azért is, mert ő is a sírással küzd.
Még aznap kiengednek a kórházból, de veszélyeztetett terhes vagyok, ezért otthon szigorú fekvésre vagyok ítélve. Annak ellenére, hogy mindenki aggódik miattam, és tudom, hogy mindenki azt gondolja, hogy meg kellett volna szakítani a terhességet...pár hónap múlva én és a pocakom mindenkire rácáfolunk...
-Macika, elhoztad a tortákat? -bizony, ma van az én kicsikéim születésnapja, délutánra pedig egy kis bulival készülünk nekik.
-El, de megmondta az orvos, hogy pihenned kell é csak akkor kelj ki az ágyból, ha nagyon muszáj. -morgolódik velem Cody, aztán a hasamra teszi a kezét- Mozgolódnak?
-Igen, ma is éreztem. -nyugtatom meg. Idő közben kiderült, hogy ismét egy kislányt és egy kisfiút hordok a szívem alatt, csak a pici lányunk valamiért úgy néz ki, hogy nem túl mozgékony. Még mindig bennem van a baleset félelme, hogy talán az én hülyeségem miatt születik majd betegen, vagy még rosszabb...De próbálok nem erre gondolni. Még egy hónap van a szülésig, addig valahogy ki kell bírnom idegeskedés nélkül.
-Pihenj le! Ha nem tartod be az orvos utasításait, akkor...
-Mi akkor? Azt sem tartjuk be, hogy ne szeretkezzünk. -koppintok az orrára.
-Az más...Mindig nagyon figyelek rád, és azt te is akartad. -kicsit mintha zavarban lenne.
-Igen, nem akartam lemondani a minden napi szexről, nehogy másnál keresd...Jól van, ne is mondj semmit...Amúgy meg unom a misszionárius pózt és utálom, hogy azt is csak este kapom meg. Most jobban kívánós vagyok...-biggyesztem le az ajkaimat.
-És reggel zuhany közben az orális szex nem számít? -ad egy puszit a számra.
-Az jó volt, de nekem például már a térdelés is kényelmetlen és...
-Oké, ezt nem akartam hallani. -szólal meg egy ismerős hang. A bátyám az. - A kertben a bútorok a helyén, már csak a dekorálást igazgatjuk, de már nem is zavarok...-közelebb jön és egy puszit ad a homlokomra- Pihenj sokkal többet...-aztán Codyra néz- Értetted te is? -jesszus...ezt a szigort szerintem még a katonaságból hozta magával. Cody sem az a nyúlbéla, de ettől a hangtól szerintem még a szomszédok is megijedtek- Szólok anyuéknak, hogy készüljenek ők is, mert hamarosan kezdődik a buli. -mondja sokkal lágyabb hangon, mire elnevetem magam.
A szülinapi buli nagyon jól sikerül, egészen estig eltart. Még egy kicsit mi is játszunk, mert van egy kosárra dobós játék, amit papamaci talált ki főleg a felnőtteknek, amit én sem hagyhatok ki.
-Anya, anya...én is dobhatok? -szalad hozzám Medy.
-Persze, gyere te kis szülinapos hercegnő...-emelem fel, de valami nem stimmel. Hagyom, hogy had dobjon, de a hasam nagyon fáj. Cody is észreveszi, persze lecsesz, hogy minek emeltem fel Medyt, de ez nem a megfelelő alkalom.
-Nagyon fáj? -kérdezi a pocakomat simogatva.
-Ez nem egy sima fájdalom. Szültem már és elhiheted, hogy tudom, hogy ezek már fájások, csak nagyon korán jöttek...Aúú...-kapok a hasamhoz- Ne rontsuk el a mulatságot, inkább lepihenek.
-És megint a szobában akarsz szülni?! -te idióta, még mindig nem érted?
-Cody, mondom másként...Hívd ki a mentőket, szólj az orvosomnak, hogy jöjjön, mert én nem hagyom itt a gyerekeimet a szülinapi partijukon és...és nem bírnék ki egy utat a kórházig...-nyögöm ki végre, mire menne is telefonálni, de még visszahúzom- Legyél ott te is...Azt akarom, hogy te segíts megint! Úgy félek és azt mondtad te vigyázol ránk...
-Nem hagylak magadra, ne aggódj...-ad egy csókot.
Végül a mentő mégis csak bevisz a kórházba, mert valóban beindult a szülés. Nagyon korán, túlságosan korán. Olyan gyorsan eltelt ez a pár hónap, mert semmit nem csinálhattam és az állandó fekvésben néha azt sem tudtam milyen napot írunk. A munkáimat el kellett halasztani és sokszor csak magam voltam, mert mikor Cody dolgozni ment, anyuék foglalkoztak a kicsikkel, hogy én pihenhessek. Ha megszületik a kislányom, szeretném ha Meilaninak hívnák, mert a jelentése sötét bőrű szépség. Persze legjobban az apám tiltakozott ellene, de az én kis Meim bőre akkor is sötét lesz, ha ő nem akarja, és én büszke vagyok rá, hogy Cody az apja. Miért ne fejezhetném ki ezt a nevével is? A kisfiúnk neve pedig Jason lesz. Szerettük volna, ha a James nevet kapja Cody nagypapája után, de abból akkora botrány lett volna, hogy inkább csak valami hasonló mellett döntöttünk. Cody mondjuk csak simán Jay hívja, ha beszél a pocakomhoz, miután már vagy ezerszer megdorgáltam, hogy ne nevezze "kicsi J-nek". A fiam nem egy gettó gengszter lesz, hogy így hívják...
Mire a kórterembe érnek velem, hamar kiderül, hogy nem csak megindult a szülés, de már ott tartok, hogy nyomnom is kell. Cody nagyon hősiesen viselkedik, végig biztat, sőt ő fogja kézbe először a fiúnkat. A doktornő még meg is jegyzi viccesen, hogy ő lehet felesleges itt. Más esetben biztosan nem engedné ezt, de látva a félelmemet és Cody közelségének nyugtató hatását, teret ad neki, hogy segédkezzen. Jason egészséges, nagyon-nagyon picurka, de jól van. Meilani viszont...Hamar megszületik testvére után, de az ő hangját nem hallom.
-Miért nem sír fel? Mi a baj? -nézek az orvosok után, akik azonnal odébb viszik.
-Semmi baj, mindjárt fel fog sírni...-nyugtatgat Cody, de még mindig nem jön válasz az orvosoktól. Óráknak tűnő percek telnek el, mire valami kis hangocskát meghallok.
-Ne aggódjanak. A kislány valóban nagyon gyenge, de erős szervezete van a korán érkezéshez képest is. -nyugtat meg a doktornő.
-És a szíve? Azt mondta lehetséges, hogy az is közrejátszik abban, hogy nem mozog annyit, mint a testvére, és nem a baleset miatt történt ez. -a kislányaink jobbat is örökölhettek volna az apjuktól...
-Egy kicsit valóban gyengébb, de hosszú távon ezzel nem lesz gond, teljes életet élhet. Most átvisszük önt egy másik kórterembe, a gyermekeket pedig még megfigyeljük, de nem kell aggódniuk. -ezeket a szavakat hallva egy hatalmas kő gördül le a szívemről, és persze apuciéról is.
Pár nap múlva kezdenek lenyugodni a dolgok. Egyedül Medy az, aki nagyon durcás, hogy a véletlen úgy hozta, hogy még két testvérével kell osztoznia a születésnapján és szerintem az is bántja, hogy most már nem ő apuci egyedüli kis hercegnője. Magánklinika lévén egy külön szobában ők is bent maradhatnak Codyval együtt, mert nem akarom, hogy anyuékra háruljon ez a feladat. Amúgy is akkor vagyok nyugodt, ha ők velem vannak. Cody nagymamája felajánlja, hogy ha haza,együnk, ő pár napig marad és segít majd, ami rám fog férni, mert négy gyerek azért mégis négy gyerek...Még nem tudom, hogy fogom bírni, de azt tudom, hogy nagyon örülök az én kis meglepetés babáimnak.
Talán akkor nyugodok meg a legjobban, mikor már hazafelé tartunk a kocsival. Az mondjuk elég idegesítő, hogy a lesifotósok mindenhova követnek...Na ez nem hiányzott...Viszont az otthonunk igen, és most annyira jó újra itthon lenni. Tejem egyáltalán nincs, így az az első, hogy neki állok a speciális tápok előkészítésének. Cody nagymamája hatalmas segítség anyuval együtt, mert mindenki más csak gügyögni meg nézegetni jön át a babákat. Én próbálok jó anya lenni, próbálok koncentrálni a hamarosan beinduló munkákra, közben edzek, hogy elég szép legyek újra Codynak, de megduplázódott a gyerekeim száma egyik napról a másikra és ez így együtt nekem már sok. Néha azon kattog az agyam, hogy Cody is kivel lehet a nap folyamán, miért nem marad itthon velem meg a gyerekekkel...Szóval gyakorlatilag olyan sok minden nem változott, leszámítva azt, hogy dupla olyan fáradt vagyok, és néha azon kapom magam, hogy a plüss medvék közé beájulva várom, hogy valaki felhúzzon onnan, ha rám talál...Anyai örömök...
|
| Garfield | 2016. 04. 12. 22:14:27 | #34191 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Kicsim holnapra meg is beszéli Joshsal, hogy átjön ebédre. Nem tudom, olyan feszült vagyok, és alig bírom ki, hogy ne üssem ki, mikor megfogja babym kezét. Meg is olyan…szinte madarat lehetne fogatni vele mikor ez a csóka közelében van. Annyira idegesít, és nem tudok nem féltékeny lenni. De szerintem egész jó fiú vagyok…nem rendezek jelenetet, csak mosolygok és bólogatok mint egy hülye, bár alig tudnám visszamondani, hogy miről volt szó. És még ez a virágcsokor is itt lesz napokig, hogy emlékeztessen erre a seggfejre…
Míg Meg elmegy átöltözni, addig mérgemben elkezdek mosogatni. Csak hát túl ideges vagyok, hogy ne csapkodjak.
- Elmondanád mi a baj? - jelenik meg baby - Még jó, hogy törhetetlen edényeink vannak... – persze, gúnyolódj csak.
- Olyan boldog vagy mellette... – vágom be a mosogatógép ajtaját - Csillog a szemed, ha ránézel, tudsz róla?!
- Szeretek vele lenni, barátok vagyunk. Ennyi. – közben hozzám bújik - Te miattad jött ide, te kérted...nem értelek... – jah…
- Bár ne tettem volna. – megyek arrébb - Még próbálhatnék jó pofát vágni hozzá, de inkább kimondom, hogy nem akarom, hogy találkozgassatok. Tudom önző vagyok, de fáj... – mondom őszintén, és várom, hogy leharapja a fejemet.
- Rendben. – mi?
- Tessék? Ki sem akadsz, hogy erre kérlek? – kérdezem meglepetten, de nem tudom elrejteni, hogy mennyire boldoggá tesz ezzel.
- Eleget jártam, nem? Josh amúgy is új helyeket akar nyitni, gondolom úgy is elutazik, és mégsem mehetek vele. Meg hát ha vissza is jön, én már eleget foglaltam az idejét...most már járjanak mások. Nekem itt vannak a gyerekek...Meg megkerestek azzal a kampánnyal, tudod...amiről meséltem. – magyarázza…ja igen, a sminkes téma.
- Elvállalod? – kérdezem derekára simítva a kezemet.
- Azt hiszem, hogy igen. Imádom a gyerekeinket, de néha jó kiszabadulni. – mosolyodik el - Néhány fotó, pár instagram és twitter poszt, pár tévészereplés, aztán...ha annak vége, meg te is túl leszel az akkori szezonon, jöhet az újabb baba, jó? – ez komoly?! Ohh baby…
- És a legjobb feleség címet kapja... – nevetek és felemelve csókolom meg.
Sajnos a következő hetekben sem tudok kevesebbet dolgozni, mert mindig mindenkit nekem kell helyettesíteni, egyet nem vállalok, a lány csapatokat. Nem akarok Meggel összeveszni, mikor most újra minden olyan jó. Annyira szerelmes vagyok, hogy azt elmondani sem tudom. Majdnem minden este szeretkezünk, és van hogy reggel is…néha érzem rajta, hogy fáradt, de nem utasít vissza. Néha úgy érzem magam, mint régen, mikor még csak jártunk…minden klappol…Aztán egyszer csak a főnök betoppan az irodámba, hogy be kell álljak a csapatba, mert lesérült az egyik fő játékos. Előre félek mit fog szólni Meg, de rábólintok. Hogy mondhatnék nemet, mikor a Lakers volt minden álmom?!
Mikor hazaérek, látom, hogy kicsim a kanapén pihen.
- Szia... – kezdem el puszilgatni.
- Szia, de kérlek most ne... – hm?
- Mit ne? – kérdezem az arcát cirógatva, de… - Milyen forró vagy...
- Ez a kimerültség. Most...most nem fog menni... – sóhajta.
- Mi? – ebben a pillanatban le is esik mire céloz - Jah nem... – nevetem el magam. Na jó essünk túl rajta - Csak jöttem elmondani, hogy az edző pár meccsre visszavett a nagy csapatba, nah aludj csak tovább... – persze, hogy nem hagyja ennyiben.
- Hogy mondod?! – ül fel…kicsit mintha ideges lenne.
- Az egyik fő játékos csúnyán lesérült, és én kellek neki. De ne aggódj, nem fogok mindig játszani, ha ott leszek is. – nyugtatgatom.
- Megbeszéltük, nem? Nincs nagy meccs, nincs régi csapat, nincsenek durva edzések! Mondd le!
- Azt nem lehet...Kitenne az edzőségből is, ha most cserben hagyom. Kiskölyökként álmodtam erről, és most az álmomat élem. Tartozom ennyivel a csapatnak is. Ráadásul, ha szerződést bontanak velem, még kártérítésre is kötelezhetnek. Nem értesz meg?
- De, tudod, én mindent megértek, meg én mindig mindent megteszek a családunkért, de te nem. Ha neked a kosár az álmod, akkor legyél vele boldog...Gondolom utána jön, hogy rosszul vagy, jah meg a meccsek utáni bulik. Csak megkapják azt a felvételt a pornósok, mert azokra a bulikra pornósok járnak. Luxuskurvák, meg infarktus, ez kell neked?! Akkor csináld és ne értékeld az igyekezetemet, hogy mindent megteszek a boldogságodért! – kiabálja le a korpát a fejemről.
- Csak szeretem a kosarat, de téged, vagyis titeket jobban. – húzom magamhoz - Lemondok mindent, mert igazad van...Nem fair veled szemben. – hajtom le a fejemet.
- Csináld csak...Menj, ha menned kell... – mi? Most tényleg megengedte, mikor az előbb akadt ki?
Úgy néz ki, tényleg belement. Igyekszem vigyázni magamra, és ha baj lenne, de miért is lenne baj?! Hát muszáj leszek szólni babymnek. De nem fogok minden meccsen játszani, nem fogom túlhajtani magam.
Reggel arra kelek, hogy Meg az ágy szélén ül, és ahogy látom reggelit is csinált. Édes…
- Jó reggelt... – köszönt egy puszival, mikor meglátja, hogy fent vagyok.
- Már ennyi az idő? Rohannom kell, megyek tusolni. – mondom mikor az órára nézek. Magamhoz veszek egy kiflit és rohanok a fürdőbe. Miért nem keltett fel?! - Ma nem leszek sokáig, siet... – mondom a szobába érve és mikor felnézek, elakad a szavam. Hogy a fenébe tud valaki ennyire szexi lenni?!
- Tudom aljas dolog, de arra kérlek, hogy ne menj! Csak dobd le a törölközőt... – közelebb jön, én meg le se tudom venni róla a szememet - Igaz, hogy reggeliztem, de úgy bekapnék még valamit... – ohh Istenem…baby… - Annyira kívánlak...olyan nagyon-nagyon...Nem hagyod ezt az egészet a fenébe, és maradsz a kis feleségeddel? Nem akarsz szeretni egy kicsit, vagy inkább nagyon? – hajol közelebb - Had érezzelek magamban mélyen, keményen...órákon át..A tiéd akarok lenni...most...kérlek, maradj... – olyan érzékien búgja a szavakat, hogy már ettől kezdek beindulni…
- Baby, annyira kívánlak, de... - mondom a fenekére simítva a kezemet.
- Azt érzem - vág közbe, és leszedi rólam a törölközőt. Finoman megcsókol, közben végig simít farkamon.
- Olyan rossz vagy... - mosolyodom el és alaposan megnézem magamnak - Azt hittem minden szexi cuccodat láttam már...de ez...annyira tökéletes vagy. - mondom melleit nézve.
- Örülök, hogy tetszik… - megcsókol, közben megérkezünk az ágyhoz...nem tudok ellenállni babymnek, ez van...Fölém kerül, és nyakamat kezdi csókolgatni, de mikor a telefonomért nyúlok, erősen megszívja...
- Áú...csak ki akarom kapcsolni, hogy ne zavarjanak meg... - ki is kapcsolom.
- Hoppá... - mosolyodik el a kis huncut.
Szenvedélyesen csókol, szinte felfal, de azt nem engedi, hogy én kerüljek fölé. Csókjaival borítja testem, itt-ott meg is szív, és végre elér érte ágaskodó farkamhoz. Nyalogatja, szívogatja...ez annyira jó...Hajába túrva élvezem. Szó szerint, mert hiába szeretném felemelni a buksiját, hagyja, hogy elmenjek. Nagyot nyelve ül az ölembe, bennem meg olyan tűz ég, ha most azonnal nem lehet az enyém, biztos belehalok. Fenekébe markolva húzom magamhoz, hogy megcsókoljam, közben keresem, hogy kell ezt a szexi szerelést levenni róla, de basszus...
- Ajj baby...hogy kell ezt kikapcsolni vagy valami?! - édesen nevet fel, aztán lemászik az ágyról és egyszerűen lecsúsztatja magáról.
Türelmetlen vagyok, nem tudom megvárni, míg lassan visszamászik...visszarántom az ágyba, és máris gyönyörű, tökéletes melleit csókolom, gyömöszölöm. Lassan nyelvemmel és ujjaimmal repítem a mennyekbe, de már nem tudok tovább várni. Csókunk közben hatolok kicsimbe. A lassú tempó hamar felgyorsul, egyre mélyebben és gyorsabban mozgok benne. Egy percre sem enged el, körmei hátamba mélyednek, és csak csókol meg csókol...míg számba nyögve el nem élvez. Feltérdelve, combjait marva lökök még néhányat, hogy én is elmenjek...Gyönyörű testét végig simítva hajolok le hozzá, hogy megcsókoljam.
Ki akarok húzódni belőle, de nem engedi, inkább fordít egyet, és ő kerül felülre. Édesen, mosolyogva csókol meg és kezd lassú lovaglásba. A vége felé már felveszem ritmusát, és rásegítek lökéseimmel élvezetére. Annyira imádom, mikor hangosan nyögdécsel, sóhajtozik...annyira felizgat vele...
Arra ébredek, hogy egyedül vagyok az ágyban...tapogatózok magam mellett, de sehol senki. Morgok egyet, aztán felülök. Beleugrok egy alsóba és megyek megkeresni a szexistennőmet. A nappaliban játszik a gyerekekkel...hát lehetne édesebb, tökéletesebb családom? Nem hiszem...Mosollyal köszönt, és be is gyűjtöm a csókomat, aztán alaposan megpuszilgatom a pöttömöket.
- Felhívtam az edzőt, utólagos engedelmeddel, hogy nem vagy jól ahhoz, hogy beállj a nagy csapatba. - kicsit elhúzom a számat...
- Oké tudom, hogy igazad van, de attól még rossz... - kezemre simítja a kezét - De nem tudok most ezzel foglalkozni, mert... - közelebb hajolok - mert az én csodálatos szexistennőm egész napra mosolyt csalt az arcomra. - elmosolyodik és még egy puszit is kapok - Viszont ha már beteget jelentettél nekem, akár le is pihenhetsz...foglalkozok a gyerekekkel...aludj, vagy vegyél egy langyos fürdőt...lazíts... - mosolygom.
- Hát nem tudom... - jajj Meg...
- Ne kelljen már könyörögni, hogy pihenj... - ölbe veszem Jakeyt - Ugye megérdemli anya, hogy pihenjen ma? - kérdezem pici fiamat, aki bólogat - Medy? Mit szólsz ha ma apával játszotok? - kérdezem mosolyogva.
- Jó, apa... - és már repül is felém.
- Na akkor ennyi, menj és lazíts. - lopok egy puszit.
- Hát jó. De ha valami...
- Nem lesz semmi, menj csak. - nyugtatgatom.
- Rendben, és köszönöm. - hozzám simul, hogy megcsókoljon, és gyerekek is kapnak puszit.
Egész nap elvagyok a kicsikkel, persze Meg nem tud ám egész nap pihenni, a fürdőből lejön főzni, hogy együnk valami főttet, mert apa nem tud főzni. De kaja után, és miután lefektettük a kicsiket, babymet is ágyba dugom. Felkapom és az ágyra fektetem, aztán fölé mászva csókolom meg.
- Szeretlek. – mosolyodom el rá nézve – Szerinted elég nagyok a gyerekek, hogy elutazzunk valahova? – kérdezem mellé fekve.
- Még nem szívesen vinném őket nagyobb útra. Főleg Medyt… - ohh értem.
- Igazad van. De mondjuk a Nagyihoz elmehetnénk, nem? Úgyis régen láttuk már. Kiveszek egy kis szabit, most helyettesítsenek engem… - mondom kicsimet simogatva.
- Jól van, aztán ha hazajöttünk, belevágok a reklámokba, fotózásokba…
- Rendben… - mászok fölé újra és kezdem nyakát csókolgatni.
Már javában az előjátékban vagyunk, mikor meghalljuk a gyerekeket. Basszus, aludhattak volna még egy órát…Magamra veszem a pólómat, mert a boxerem még rajtam van és indulnék, mikor kicsim rám szól.
- Jobb lesz ha most én megyek…
- Mert? Megbeszéltük, hogy ma pihensz…
- Nem kéne álló cerkával menned… - ohh…kapok egy puszit, és irány a hideg zuhany…
Pár nap múlva már úton vagyunk Nagyihoz. Kicsim hátul ül a gyerekeknél, hiába mondom, hogy nem kell, mert végig fogják aludni az utat, ő így nyugodt. És persze, hogy a pöttömök alszanak mint a tej.
Az öreglány nagyon örül nekünk, és Nagyapával rögtön elrabolják a kicsiket, míg minket felzavarnak pihenni, mert majd ők foglalkoznak a kicsikkel, míg mi egymással…Persze nem akar most szeretkezni, mert akkor mindenki tudná, hogy mit csinálunk. De nem értem miért akkora baj ez, mikor eleve Nagyi küldött fel minket.
- Cody, tényleg ne… - tol el magától már vagy harmadszor.
- Baby, annyira kívánlak… - bújok hozzá újra.
- Inkább menjünk ki a tóhoz… - hmm…a tó…
- Nem is rossz ötlet. – csókolok a nyakába…megint szeretkezhetnénk ott…annyira izgalmas volt…
Szerkesztve Garfield által @ 2016. 04. 12. 22:15:52
|
| Saya | 2016. 03. 27. 22:24:50 | #34128 |
Karakter: Megan Hoa
-Meg...-Cody kopog be a kocsi ablakán.
-Mi van? Menj csak vissza, nem érdekel...-elegem van!
-Inkább menjünk haza...veled akarok lenni, nem mással. -ül be ő is a kocsiba.
Hazafelé nem beszélgetünk, sőt otthon sem. Miután anyuék elköszönnek, Cody benéz a gyerekekhez, én meg csak bámulok ki a fejemből az ablaknál állva.
-Olyan gyönyörű vagy...-csókol a nyakamba hátulról.
-Most ezt mondod, mégis veszekedtél velem, mikor elindultunk. -el akarok menni, de még szorosabban ölel magához.
-Mert megbámulnak, és azt utálom...te az enyém vagy! -maga felé fordít- Annyira hiányzol...-megcsókol, de ezzel nem hat meg- Baby, mit rontottam el? Mi a baj?
-Te változtál meg, nem én. Mintha már nem is szeretnél...régebben sosem voltál egy valamihez fáradt, nem bírtál ki két napot sem szex nélkül, most meg...
-Majd szétrobbanok, hogy újra veled legyek, de ha csak úgy letámadlak az lenne a baj, hogy mindent szexszel oldok meg. -mondja közbe vágva.
-Remek kifogás...-lépek el tőle- De már nem érzem, amit régen...mintha csak kötelességből lennél velem, de így nem kell...
-Ez butaság...igaz, hogy az utóbbi időben mérges voltam, mert megint kifogásokat keresel, hogy ne legyen több gyerekünk, de...
-Istenem, Cody...ezek nem kifogások, nem fogod fel, hogy...
-Szerelmem...Nem akarok veszekedni, veled akarok lenni, ölelni...-újra magához húz- csókolni...-megcsókol, közben a fenekembe markol- Annyira kívánlak...
-Cody...Nem megy, annyira pia szagod van. -sajnálom, de zavar, meg dühít is, hogy ivott.
-Zuhanyozz velem...-mosolyog.
-Meg, kicsim! -kopog anyu.
-Most inkább menj egyedül, aztán gyere és koccints velünk...kölyök pezsgővel...-mondom mosolyogva.
Az éjféli koccintás után, és miután a szüleim is elmennek, és a gyerekek is elalszanak, pakolászni kezdek. Már egy ideje pakolok, mikor Cody mögém lép és a nyakamba csókol, sőt a fülembe is beleharap.
-Na, eressz, had fejezzem be...-mintha a falnak beszélnék, mert helyette maga felé fordítva csókol meg.
-Szeretlek...-csókol meg újra- el sem tudod képzelni mennyire szeretlek...Sajnálom, hogy a folytonos féltékenységemmel elrontottam mindent é nem törődtem veled úgy, ahogy azt megérdemelnéd. Megígérem, hogy nem fogok veled veszekedni bármit is vegyél fel, és nem leszek túl féltékeny...csak tudod annyira gyönyörű és szexi vagy, hogy...
-Sss...-mosolyogva csókolom meg- Nem akarom haraggal kezdeni az új évet. Szeretném, ha olyan lennél, mint régen...hiányzik a szexmániás papamaci...-mondom nevetve.
-Ilyennek szeretlek látni, amikor nevetsz...azt megígérhetem, hogy minden nap többször is magamévá teszlek baby...most is legszívesebben letépném rólad a ruhát...-mondja alsó ajkába harapva.
-És mégis mi tart vissza? -megcsókol, majd fenekembe markolva emel fel és visz a kanapéhoz.
Most még az sem zavar, hogy betartja ígéretét és letépi a ruháimat, sőt...Nagyon is tetszik, hogy annyira akar, mint én őt. Miután megszabadít ruháimtól, ujjaival kezd örömöt szerezni nekem, míg szája melleimen tevékenykedik. Orgazmusig tudnám ezt élvezni, de türelmetlen mackókám hamarabb tér a lényegre és löki mélyen magát belém. Ez a szeretkezés olyan, mint amilyen régen volt...vad és szenvedélyes. Az este a zuhany alatti szeretkezéssel zárulna, de a hálóba érve nem hagyhatom ki, hogy meglovagoljam. Még a reggelünk is egy újabb menettel indul. Istene, ez de hiányzott...újra boldog vagyok, újra igazi nő és feleség...
Reggeli közben viszont Cody, mintha máshol járna. Megfogom a kezét, mire elmosolyodik és megcsókol.
-Min töröd a fejed? -simogatom az arcát. Közelebb húzza a székeinket, és engem is magához.
-Szeretném, ha lezárnánk ezt a Josh dolgot...-mosolyogja.
-Mi? Tegnap ígérted meg, hogy nem fogsz féltékenykedni, és...
-Félreértesz. Arra gondoltam, hogy talán ha én is megismerném, minden ellenszenvem ellenére, és látnám, hogy nem akar tőled semmit, talán nem lennék annyira féltékeny...-magyarázza.
-Ezt komolyan mondod? -kérdezem mosolyogva.
-Igen...boldoggá akarlak tenni, és nem akarok többet veszekedni. Valamelyik nap meghívhatnánk ebédelni. -adok neki egy nagy puszit.
-Szeretnék kérni még valamit. -kezdek bele, csak közben Jake végzett a reggelivel és ezt tudtunkra is adja- Mindjárt jövök...-átviszem a kicsiket a nappaliba játszani, aztán Cody is átjön hozzánk. -Szóval szeretném, ha többet lennél velünk. Túl sokat dolgozol...a gyerekeknek hiányzol, és nekem is. -mondom, mire elmosolyodik.
-Tudom, hogy igazad van, csak addig bírjátok ki, míg fel nem vesznek még egy edzőt...már folyamatban van. -megcsókol- Addig is bejöhetnétek néha az edzésekre...nagyon leszoktál az ellenőrzésemről. -nevet.
-Lenne rá okom? -máris idege lettem.
-Dehogy, ne láss rémeket, csak téged szerettelek, szeretlek, és a jövőben is csak te fogsz kelleni nekem.
-Jó válasz. -adok neki egy puszit- Felhívom Josht, hogy mikor ér rá. -már indulok is. Megbeszélem Josh-sal, hogy holnap átjön ebédre, bár először ő is furcsálja a dolgot, de azt hiszem örül neki.
Az ebéd egész jól sikerül, bár Codynak mintha nem tetszene, mikor Josh büszkén szorítja meg a kezemet, mikor elmesélem neki, hogy sikerült egy támogatót szereznem a programhoz. Mikor elmegy Josh, látom rajta, hogy még a virágcsokorra is haragosan néz, amit kaptam. Nincs kedvem veszekedni, mert tényleg jól viselkedett és megpróbálta, de az érzéseit nehezen rejti el. Inkább megyek és felveszek valami itthoni, kényelmes ruhát, mert még mosogatni is kéne...
-Elmondanád mi a baj? -jövök le, mert közben már ő kezdett el mosogatni- Még jó, hogy törhetetlen edényeink vannak...-jegyzem meg gúnyosan, mikor szinte belevágja a mosogatógépbe.
-Olyan boldog vagy mellette...-csapja be a gép ajtaját, aztán rám néz- Csillog a szemed, ha ránézel, tudsz róla?!
-Szeretek vele lenni, barátok vagyunk. Ennyi. -hozzá simulok- Te miattad jött ide, te kérted...nem értelek...
-Bár ne tettem volna. -lép odébb- Még próbálhatnék jó pofát vágni hozzá, de inkább kimondom, hogy nem akarom, hogy találkozgassatok. -már épp készülnék egy hosszú beszédre, mikor tovább folytatja- Tudom önző vagyok, de fáj...-belenézek a szemébe és látom, hogy tényleg szomorú.
-Rendben. -felelem röviden.
-Tessék? Ki sem akadsz, hogy erre kérlek? -most olyan, mint egy kiskutya a vihar után, aki fülét-farkát behúzva szalad a gazdihoz menedékért hálásan.
-Eleget jártam, nem? Josh amúgy is új helyeket akar nyitni, gondolom úgy is elutazik, és mégsem mehetek vele. Meg hát ha vissza is jön, én már eleget foglaltam az idejét...most már járjanak mások. Nekem itt vannak a gyerekek...Meg megkerestek azzal a kampánnyal, tudod...amiről meséltem. -szeretnék, ha több kozmetikai szer a nevem alatt futna. Amióta Cody felesége vagyok, sokan ismernek és folyton a szépségem titkáról faggatnak. Sokan azt hiszik, hogy póthajam van, hogy megcsináltattam a mellemet, a fenekemet, pedig mindig is így néztem ki, csak mióta többet szerepelek címlapokon, sokkal többen akarnak látni, és tudni milyen sminkeket vagy kozmetikumokat használok. Sosem akartam semmilyen termék arca lenni, de jó lehetőség, hogy saját termékeim legyenek. Őszintén szólva nincs kedvem visszamenni az apámhoz, mert néha azt érzem rajta, hogy bár szereti az unokáit, a szíve mélyén bántja a színük. Engem meg ez bánt, de nagyon...Így meg ezzel a kampánnyal legalább kicsit lefoglalom magam és kevésbé érzem haszontalannak az eltöltött időt. Pénzre nincs szükségünk, ha egyikünk sem tenne keresztbe egy fűszálat sem élete során, akkor is biztosítva lenne még az unokáink jövője is, de azért a tétlenség sem jó...na meg a pénz sosem elég, mert bármi történhet a meglévővel...Igaz kerestek pornó lehetőséggel is, elsősorban szeretnének megvenni egy házi pornó felvételt, amin Codyval szeretkezünk, de nem tudnának annyit fizetni, hogy én ebbe belemenjek. Nem véletlenül nem kerülnek soha egyetlen interjúban sem szóba a már meglévő felvételek, sőt letagadnám még a létezésüket is, mert mindig attól félek, hogy valaki egyszer megpróbálná ellopni őket. Betörni lehetetlenség a biztonsági rendszerünk mellett, de nem kell, hogy valaki postásnak kiadva bejusson a házba, aztán ki tudja...
-Elvállalod? -fonja derekam körül körbe a kezét.
-Azt hiszem, hogy igen. Imádom a gyerekeinket, de néha jó kiszabadulni. -vallom be mosolyogva- Néhány fotó, pár instagram és twitter poszt, pár tévészereplés, aztán...ha annak vége, meg te is túl leszel az akkori szezonon, jöhet az újabb baba, jó?
-És a legjobb feleség címet kapja...-nevet, aztán kissé megemelve csókol meg. Vajon tudja, hogy most áldoztam be minden kikapcsolódásomat és felszabadultságomat, az ő boldogságáért?
Pár hét eltelik, és kezdek megőrülni otthon. A gyerekek nagyon sokat sírnak, mert jön a foguk és úgy érzem nincs perc, hogy ne fájjon a fejem az ordítástól, mert bár vannak különböző gyógyszerek, de nem akarom őket gyógyszerezni, különösen Medyt nem a szíve miatt. Mindenre annyira érzékeny, néha a legváratlanabb helyzetekben ijeszt meg a legjobban, bár az orvos szerint a fejlődéssel együtt jár, hogy a szíve nehezebben alkalmazkodik, de ahogy nő, úgy fogja egyre jobban kinőni. Csak még olyan picike...
Cody élvezi az edzősködést, persze sokkal kevesebbet nem dolgozik, főleg, hogy őt találják meg minden helyettesítéssel. De én ha máskor nem, esténként jó feleség módjára gondoskodom a kikapcsolódásáról az ágyban. Van, hogy még reggel is, bár jól esne az alvás, de ha felcirógat, mégsem engedhetem el álló farokkal...nem hiányzik, hogy egy szuka meglovagolja a kínálkozó helyzetet. Igyekszem titkolni a kimerültségemet mindenki előtt.
Egyik nap, mikor végre a gyerekek is elaludnak délután, ledőlök a kanapéra, de mire elaludnék, Cody jön meg.
-Szia...-kezd el puszilgatni.
-Szia, de kérlek most ne...-nem bírom, aludnom kell.
-Mit ne? -kérdezi az arcomat simogatva- Milyen forró vagy...
-Ez a kimerültség. Most...most nem fog menni...-sóhajtom.
.Mi? Jah nem...-nevet, de valami mintha zavarná- Csak jöttem elmondani, hogy az edző pár meccsre visszavett a nagy csapatba, nah aludj csak tovább...-menne, de...DE!!!
-Hogy mondod?! -ülök fel idegesen. Minden fáradtság elmúlt. Helló, szia idegeskedés...
-Az egyik fő játékos csúnyán lesérült, és én kellek neki. De ne aggódj, nem fogok mindig játszani, ha ott leszek is. -magyarázkodik.
-Megbeszéltük, nem? Nincs nagy meccs, nincs régi csapat, nincsenek durva edzések! Mondd le!
-Azt nem lehet...Kitenne az edzőségből is, ha most cserben hagyom. Kiskölyökként álmodtam erről, és most az álmomat élem. Tartozom ennyivel a csapatnak is. Ráadásul, ha szerződést bontanak velem, még kártérítésre is kötelezhetnek. Nem értesz meg? -kérdezi. A fenéket köteleznék kártérítésre az egyik legjobb emberüket. Nekik van szükségük Codyra, nem fordítva.
-De, tudod, én mindent megértek, meg én mindig mindent megteszek a családunkért, de te nem. Ha neked a kosár az álmod, akkor legyél vele boldog...Gondolom utána jön, hogy rosszul vagy, jah meg a meccsek utáni bulik. Csak megkapják azt a felvételt a pornósok, mert azokra a bulikra pornósok járnak. Luxuskurvák, meg infarktus, ez kell neked?! Akkor csináld és ne értékeld az igyekezetemet, hogy mindent megteszek a boldogságodért! -kiabálom le.
-Csak szeretem a kosarat, de téged, vagyis titeket jobban. -magához húz- Lemondok mindent, mert igazad van...Nem fair veled szemben. -hajtja le a fejét, és én újra őt teszem a családunk elé.
-Csináld csak...Menj, ha menned kell...-azt hiszem itt az ideje a háborúnak. Úgy fogom elérni Codynál, hogy lemondja ezt az egész szart, hogy észre sem veszi. A férfiaknak ez kell...egy nő, aki jól irányít...
Már az első edzésnap lecsapok rá...
Reggel korábban kelek, reggelit csinálok neki, és addig ülök az ágy szélén, míg fel nem ébred. Annyira édes, és olyan jól néz ki. Csak az enyém, és nem fogok a sporttal sem osztozni rajta!
-Jó reggelt...-adok egy puszit a szájára, amit viszonoz, de az órára néz.
-Már ennyi az idő? Rohannom kell, megyek tusolni. -felkap egy kiflit, de közben megy is zuhanyozni. Hát ez nem indul jól, de még nem adom fel. Jöhet a csodafegyver. Le a köpennyel és várjuk így mackókát...
-Ma nem leszek sokáig, siet...-elakad a szava.
-Tudom aljas dolog, de arra kérlek, hogy ne menj! Csak dobd le a törölközőt...-felállok és közelebb sétálok-Igaz, hogy reggeliztem, de úgy bekapnék még valamit...-mosolyodom el- Annyira kívánlak...olyan nagyon-nagyon...Nem hagyod ezt az egészet a fenébe, és maradsz a kis feleségeddel? Nem akarsz szeretni egy kicsit, vagy inkább nagyon? -közelebb hajlok- Had érezzelek magamban mélyen, keményen...órákon át..A tiéd akarok lenni...most...kérlek, maradj....-nem maradt több lap a kezemben, mindent kijátszottam, még a szex lapot is. Erre mostanában megint nem tud nemet mondani, maradnia kell. Nem akarom, hogy újra tönkre tegye a csapat, és ha most mégis el akar menni, egyszerűen eltöröm a lábát.
|
| Garfield | 2016. 01. 01. 13:25:01 | #33827 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
- Ahhoz le kéne velem feküdnöd, ami mostanában nem megy... – sétál odébb, de mi?
- Tessék?!- kezdek megint kiakadni.
- Különben is, mondtam, hogy még várni akarok ezzel. Most miért lett ez olyan fontos? Így akarod elérni, hogy ne lovagoljak, vagy azt, hogy egy jó időre magammal legyek elfoglalva és egy darabig ne is kelljen hozzám érned? Ne aggódj, nem erőltetem magam rád... – bámul ki az ablakon.
- Megint mi ez a hülyeség? Egy szimpla nem is megtette volna, ha még nem akarod. Nem kellenek a kifogások. – azt hittem, ő is örülni fog, hogy szeretnék még gyereket…
Hetek telnek el úgy, hogy szinte egymáshoz sem érünk. Én eléggé haragszom, mert hülyeségeken agyal és amivel teljesen megbánt, hogy megint kifogásokat gyárt, hogy ne legyen több gyerek…A családi karácsonyon eljátsszuk, hogy minden rendben, de másnap, megint egyedül kelek. A gyerekek még alszanak, akkor pont alkalmas az idő arra, hogy végre megbeszéljük a dolgokat. A konyhában találom meg, éppen valami kaját csinál.
- Csak...csak beszéljük meg... – megőrül ettől a helyzettől én nem is tudom, hogy bírja ezt még… - Lassan hozzám se akarsz szólni, de miért? – mintha hozzá sem szóltam volna, szeletel tovább - Hallod? Meg! – persze sóhajtozz csak… - Bassza meg, nem csináltam semmit! – kiabálok, mire a vágódeszkába vágja a kést.
- Semmit és senkit? Tényleg? Nincs mostanában egy ribanc sem, akit elkapsz az öltözőben? Te nem bírod hetekig szex nélkül... – tovább kezd szeletelni, és úgy folytatja - Elmondod kivel vagy? – te hülye vagy basszus…
- Nem érted, hogy nincs senkim?! Van egy tökéletes feleségem, senki más nem kell... – késsel a kezében sétál elém…mire készülsz?
- Ha megtudom, hogy valakibe belelógattad a farkadat, megölöm azt a kurvát... – végighúzza a torkomon a kést…még jó, hogy nem az élével… - veled együtt... – néz rám komolyan, aztán elmosolyodva az asztalra dobja a kést - Viccelek...Vagy lehet, hogy mégsem? – lehet beteg vagyok, de nem kicsit izgatott fel…combjába marva dobom az asztalra, aztán magamhoz szorítom.
- Nincs nap, hogy ne érezném mennyire szeretlek, és nincs olyan nap, amikor ne akarnék veled, és csak is veled lenni. Bármit mondhatsz vagy csinálhatsz, de soha nem engedlek el. Hozzám tartozol örökre... – közel hajolok ajkaihoz és úgy folytatom - Ne próbálj meg kifogásokba menekülni, csak az enyém vagy és az is maradsz! – végre elmosolyodik, és már csókolnám meg, de…
- Egy pillanatra megvettél a dumáddal... – ellök magától és leszáll az asztalról - a pillanatnak vége. – mi van? Most komolyan itt hagy?! - Oh és a kaját te fejezed be! – hát persze…
Egész nap inkább a gyerekekkel játszok, de eléggé elfáradnak délutánra. Le is fektetjük őket délutáni szunyára, és apát is elnyomja közben álom. De hamar felébredek, hogy Meg nincs mellettem. Lemegyek a nappaliba, éppen pakolászik.
- Hát te? – dörzsölöm meg a szememet.
- A gyerekek alszanak, én meg lezuhanyoztam és most pakolok. Kaja a... – hmm de szexi vki…félbe is szakítom egy csókkal - szóval kaja a hűtőben, ha akarod, melegítsd meg. Én még ezt befejezem... – aha…nekem jobb ötletem van. Leülök és nézem ahogy pakol…pontosabban formás fenekét - Mi van? Nem eszel? Nem vagy éhes? – kérdezi.
- De...nagyon megéheztem... – nyalom meg a számat.
- Hűtő... – áll meg előttem. Elképesztően szexi a kigombolt ingemben, de képzeleteimben már az sincs rajta… - az a nagy tégla alakú izé a konyhában, ismerős? Ott a kaja... – hogy mi? ja még mindig a kaja a téma?!
- Fordulj meg... – kérem szépen.
- Mi?
- Csak fordulj meg... – sóhajtva ugyan, de megfordul.
- És most? Miért kellett megfordulnom? – értetlenkedik tovább.
- Hajolj le megint... – ekkor esik le neki, hogy mi van, még kapok is egy kicsit a fejemre.
- Nem vagy vicces! Inkább segítenél... – ugyan már kicsim.
- Én nagyon segítőkész vagyok...nem is tudod mennyire segítőkész lennék most veled, ha ideülnél az ölembe... – fogom meg a kezét.
- Így? – végre az ölembe ül, és hajamba túrva hajol közelebb. Türelmetlenül vetem rá magam ajkaira…annyira hiányzott már. Szenvedélyesen csókoljuk egymást, közben derekába markolok finoman, majd fenekébe, hogy közelebb húzzam magamhoz. Csókjaimmal nyakára térek, közben melltartóját venném le, de annyira izgatott vagyok, hogy végre vele lehetek , hogy megremeg a kezem, és nem sikerül kioldani a kapcsot. Mikor újra nekifutnék, látom, hogy valami nem stimmel vele…
- Valami baj van? – kérdezem gyönyörű pofiján végig simítva.
- Mondd meg te...Mi a baj? Mi bajod velem? – mi van?!
- Megint kezded? – leszállítom magamról, mert egy pillanat alatt volt merevedés nincs merevedés… - Ha nem akarod, azt mondd, nem kell ezzel a dumával lelohasztani a kedvemet. Csak tudnám mi van veled...Nem tudlak már kielégíteni, és nem akarsz csalódni, vagy mi? – kérdezem idegesen.
- Inkább arra lennék kíváncsi, hogy téged ki elégít ki, hogy az állítólagos több hetes szex szünet után sem veted rám magad! – jézusom, most vajon mit akartam?!
- Mert az kéne neked? Jobb lenne, ha állat módjára tépnélek szét? Tényleg ezt akarod? – szorítom le a kanapéra és a szemeibe nézek - Ugye, hogy nem? – engedem el csuklóit - Majd szólj, ha kitaláltad mit akarsz... – mondom idegesen és inkább otthagyom, mert ha most folytattam volna, az neki fájt volna, és azt nem akarom, még ha mérges is vagyok rá.
Egy Lakers-ős csapattárs, vagyis volt csapattársam meghív minket a szilveszteri bulijába. Jó ötletnek tartom, hogy elmenjük kikapcsolódni, talán ha jól érezzük magunkat, itthon sem lesz már feszültség, és visszakaphatom a feleségemet. Még az sem zavar, hogy 11-ig maradunk, hogy utána hazajöjjünk a pöttömökhöz…
Persze sikerül neki megint felcsesznie az agyamat. Először azzal, hogy egy teljesen átlátszó ruhát vesz fel, aztán azzal, hogy látványosan leül duzzogni, ahelyett, hogy táncolna velem vagy valami. Inkább iszogatok a haverokkal…a harmadik pohár után Meg megjelenik mellettem.
- Cody, ideje hazamenni...Add szépen a kulcsokat, mert te már nem vezethetsz!
- Ugyan már, fiatal az idő, 9 óra van. – mielőtt bármit is mondhatnék, belepofázik az egyik haver, aki már most tök részeg - Ugye nem hagyod, hogy az asszony elrontsa a hangulatot? – mi?!
- Apád rontotta el, mikor nem vette ki időben... – na itt van az én elveszett babym…már el is mosolyodom, de ez a fasz csak nem hagyja abba…
- Nana, nem kéne személyeskedni hófehérke... – inkább te fogd vissza magad, mielőtt megütnélek…elhúzom Meg elől a csókát.
- Állj le, jó? – szólok rá.
- Semmi baj, a haverodnak csak egyetlen hibája van...hogy lélegzik, de segíthetek rajta... – oooké, jobb lesz arrébb menni…
- Nyugi...baby, gyere... – kezét megfogva vezetem el onnan - Alig áll a lábán, mindenkibe beleköt, de holnapra emlékezni sem fog rá. Minek a balhé?
- Annyira megváltoztál, és nem tudom mi az oka. Nem tudom valójában mi bajod van velem, de ez már mind nem számít. Boldog újévet drága férjecském...csinálj, amit akarsz, én is azt teszem... – én ezt már tényleg nem értem…kicsit ugyan leblokkolok, mikor faképnél hagy, de észbe kapok, és utána szaladok.
- Meg… - állok meg a kocsi mellett, és bekopogok az ablakon.
- Mi van? Menj csak vissza, nem érdekel… - és ezért van könnyben a szemed?
- Inkább menjünk haza…veled akarok lenni nem mással. – ülök be a kocsiba.
Egy szó nélkül elindul, és ugyan ilyen szótlanul telik el az út is. Otthon sem jobb a hangulat. Szülei elénk jönnek, műmosolyokkal beszélget velük, elmondja mennyire nem volt jó a buli, aztán felmegy. Én még benézek a gyerekekhez, de alszanak, úgyhogy meg után megyek, gondosan becsukva magam mögött az ajtót. Az ablak előtt áll…olyan összetörtnek tűnik…
- Olyan gyönyörű vagy… - csókolok a nyakába hátulról átölelve.
- Most ezt mondod, mégis veszekedtél velem, mikor elindultunk. – lépne el, de nem engedem, szorosabban ölelem magamhoz.
- Mert megbámulnak, és azt utálom…te az enyém vagy! – szembe fordítom magammal – Annyira hiányzol… - csókolom meg, de nem igazán viszonozza – Baby, mit rontottam el? Mi a baj?
- Te változtál meg nem én. Mintha már nem is szeretnél…régebben sose voltál egy valamihez fáradt, nem bírtál ki két napot sem szex nélkül, most meg…
- Majd szétrobbanok, hogy újra veled legyek, de ha csak úgy letámadnálak az lenne a baj, hogy mindent szexszel oldok meg. – vágok közbe.
- Remek kifogás… - megy arrébb – De már nem érzem azt amit régen…mintha csak kötelességből lennél velem, de így nem kell… - Meg…
- Ez butaság…igaz, hogy az utóbbi időben mérges voltam, mert megint kifogásokat keresel, hogy ne legyen több gyerekünk, de…
- Istenem, Cody…ezek nem kifogások, nem fogod fel, hogy…
- Szerelmem… - irányítom magamra a tekintetét – Nem akarok veszekedni, veled akarok lenni, ölelni… – magamhoz húzom – csókolni… - meg is csókolom, közben fenekébe markolok – Annyira kívánlak… - dörmögöm a nyakába.
- Cody… - állít le – Nem megy, annyira pia szagod van. – ohh…
- Zuhanyozz velem… - mosolyodom el.
- Meg, kicsim! – kopog be anyósom…mindig a legjobbkor.
- Most inkább menj egyedül, aztán gyere és koccints velünk…kölyök pezsgővel… - mosolyodik el.
A zuhany alatt elgondolkodom. Ennyire féltékeny lennék, hogy ellököm magam mellől? Ideje lesz változtatnom ezen. Boldoggá akarom tenni, és nem veszekedésekkel megölni a kapcsolatunkat. Mire végzek, a babafigyelőn keresztül meghallom, hogy a gyerekek fent vannak. Boldogan megyek a szobájukba, és veszem fel őket, hogy levigyem magammal a pöttömöket. Mindenki mosolyogva fogadja őket, talán még nekem is örül kicsit babym.
A gyerek pezsgőből a kicsik is kaphatnak, de utána visszük vissza őket aludni, ők még kicsik. Meg szülei is úgy döntenek, hogy hazamennek, így kettesben maradunk végre. De kicsim már megint csak pakol meg pakol…mint valami robot…Megunom, hogy szerintem direktbe kerül, és a mosogatónál átölelem. Nyakát csókolom, és fülét is megrágcsálom mosolyogva.
- Na, eressz, had fejezzem be… - de inkább magam felé fordítva megcsókolom.
- Szeretlek… - csókolom meg újra – el se tudod képzelni mennyire nagyon szeretlek… - arcát cirógatva nézek gyönyörű szemeibe – Sajnálom, hogy a folytonos féltékenységemmel elrontottam mindent és nem törődtem veled úgy, ahogy azt megérdemelnéd. Megígérem, hogy nem fogok veled veszekedni bármit is vegyél fel, és nem leszek túl féltékeny…csak tudod annyira gyönyörű és szexi vagy, hogy…
- Sss… - mosolyodik el, és végre ő az aki megcsókol – Nem akarom haraggal kezdeni az új évet. Szeretném ha olyan lennél mint régen…hiányzik a szexmániás papamacim… - neveti el magát.
- Ilyennek szeretlek látni, amikor nevetsz…azt megígérhetem, hogy minden nap többször is magamévá teszlek baby…most is legszívesebben letépném rólad a ruhát… - alsó ajkamba harapva nézek végig rajta.
- És mi tart vissza? – elmosolyodom és megcsókolom. Annyira hiányzott már, hogy így szikrázzon körülöttünk a levegő. Fenekébe markolva emelem fel, és következő megálló a kanapé.
Élvezettel kényeztetem mindenhol, miután szó szerint letépem róla a ruhát. Meglepetésemre csak mosolyog és ugyan olyan szenvedélyesen csókol, ahogy én teszem. Annyira izgatott vagyok, hogy nem tudok elszakadni ajkaitól. Lesimogatom róla a fehérneműit és ujjaimmal kezdem izgatni. Miközben ujjaimmal dolgozok benne, ajkaim megtalálják finom melleit. Már kezdtem elfelejteni mennyire izgató, mikor sóhajtozik és nyögdécsel. Nyelvemmel kényeztetem tovább, közben megszabadítom magamat a ruháktól, és türelmetlenül térdelek fel, hogy a lehető legmélyebbre lökjem magam kicsimben. Hagyok neki egy kis időt, le is ránt magához egy csókra. Mikor a szemébe nézek csak boldogságot látok benne, ami mosolygásra késztet, csípőmozdulata meg arra, hogy mozogni kezdjek…egyre gyorsabban és gyorsabban, minden egyes lökésemmel tövig merülve. Szenvedélyes csókunk közben szinte egyszerre élvezünk el. Csak mosolyogni és csókolgatni tudom mindenhol…Ez annyira tökéletes volt, nem figyeltem görcsösen, hogy gyengéd legyek vele…teljesen ellazultam, és mennyekbe repítettem. De itt még nem ér véget az este. Felmegyünk fürdeni, ahol ismét elkapom, aztán a hálóban kicsikém meglovagol.
Kicsimet ölelve ébredek fel, és ébresztem fel csókjaimmal. Boldog mosollyal az arcán csókol meg, és ránt magával egy reggeli hancúrra. Imádom az ilyen reggeleket…
Reggeli közben kicsit elgondolkodom, közben nézem a kicsiket, ahogy egyedül esznek ügyesen. Babym a kezemre simítja a kezét, és kérdőn néz rám. Elmosolyodva lopok egy csókot.
- Mint töröd a fejed? – kérdezi az arcomat simogatva. A lehető legközelebb húzom a székemet hozzá, és magamhoz húzom amennyire tudom.
- Szeretném ha lezárnánk ezt a Joshos dolgot… - mosolygok.
- Mi? Tegnap ígérted meg, hogy nem fogsz féltékenykedni, és…
- Félreértesz. – vágok közbe – Arra gondoltam, hogy talán ha én is megismerném, minden ellenszenvem ellenére, és látnám, hogy nem akar tőled semmit, talán nem lennék annyira féltékeny… - felém fordul mosolyogva.
- Ezt komolyan mondod? - kérdezi még mindig mosolyogva.
- Igen…boldoggá akarlak tenni, és nem akarok többet veszekedni. Valamelyik nap meghívhatnád ebédelni. – megfogja az arcomat és kapok egy nagy cuppanóst.
- Szeretnék kérni még valamit. – ránéz Jake-re, mert hangoskodik. Befejezte a kaját, na… - Mindjárt jövök… - ad egy puszit, aztán kiveszi a gyerekeket az etetőszékekből, és a nappali viszi őket játszani. Mi is leülünk oda – Szóval…szeretném ha többet lennél velünk. Túl sokat dolgozol…a gyerekeknek hiányzol, és nekem is. – elmosolyodom.
- Tudom, hogy igazad van, csak addig bírjátok ki, míg fel nem vesznek még egy edzőt…már folyamatban van. – lopok egy csókot – Addig is bejöhetnétek néha az edzésekre…nagyon leszoktál az ellenőrzésemről… - nevetem el magam.
- Lenne rá okom? – komolyodik el.
- Dehogy, ne láss rémeket, csak téged szerettelek, szeretlek, és a jövőben is csak te fogsz kelleni nekem.
- Jó válasz. – kapok egy puszit, aztán felpattan – Felhívom Josht, hogy mikor ér rá. – hát rendben…mosolyogva nézek utána, aztán leülök a szőnyegre a pöttömökkel játszani.
Szerkesztve Garfield által @ 2016. 01. 01. 13:27:53
|
| Saya | 2015. 12. 31. 22:39:39 | #33824 |
Karakter: Megan Hoa
-Tökéletes, de egy valamit kihagytál...-finoman a nyakamba harap- Imádom, mikor ilyen cuccok vannak rajtad, de csak ha én látom...-a fenekembe markol.
-Szóval féltékeny vagy? -kérdezem, közben meglazítom a nadrágja övét.
-Nem, csak ideges, ha megbámulnak...-megcsókol.
-Khm...-jesszus, az apám...Azonnal leszállok Codyról.
-Apa...szia...Hogyhogy te még fent vagy?
-Hallottam, hogy megjöttetek, és lejöttem köszönni...Jó éjszakát kislányom!- ad egy puszit a homlokomra- Cody...-biccent felé kissé mérgesen.
-Jó éjt...-Cody sem boldog, ahogy látom.
-Ajj de kínos volt...
-Apád úgy néz rám, mintha egy kamasz gyerek lennék, nem a férjed...-morogja.
-Ne haragudj rá túlságsoan, tudod milyen. -lágyan megcsókolom.
-Hol tartottunk? -a nyakamba csókol.
-Elszállt a varázs, sajnálom...
-Most már haragszom apádra...-morog továbbra is, közben kézen fogom és elindulunk a gyerekek szobája felé. Az én kis mindeneim már mélyen alszanak, és, hogy ne is ébredjenek fel, nem engedem meg Codynak, hogy felpuszilgassa őket, csak betakarhatja a mi kis csodáinkat. Közben én a fürdőszobába indulok, hogy megengedjem az esti fürdőhöz a vizet. Én már levetkőzöm, mikor megpillantom mackót is az ajtóban. Egy apró csókkal köszöntöm, mire derekamon át lassan fenekemig csúsztatja kezeit, sőt bele is markol.
-Gyönyörű vagy, tudod?
-Említetted már...-ledobom a felsőjét, és puhán a derekába marok.
-Szeretlek...-simogat és csókolgat, míg levetkőztetem. Szeretné, ha a kádban az ölébe ülnék, de helyette mögé térdelek.
-Nem, nem...egy masszázst kapsz és utána irány aludni...
-Baby, nem látod mennyire kívánlak? -nem kell a merev farkadra mutogatni, azt én pontosan láttam eddig is- Szerelmem, már mindenki alszik és majd csendesen leszünk...-megcsókolom, de nem mondok semmit.
Finom simogatások, aprócska csókok, akár egy lassú tánc a bál bevezetéseként...semmi komoly nem történik a kádban. Mikor kiszállunk, és törölgetni kezdem, mackóka türelmetlenné válik és felkapva visz egészen az ágyig...
Reggel Cody csókjaira kelek. Jó erre ébredni, de felemás gondolataim vannak a tegnap esti szeretkezéssel kapcsolatban. Gyengéd volt...nagyon gyengéd, talán túlságosan is. Már nem érzem azt a felemésztő tüzet benne szeretkezés közben, amit rég. Talán csak az újra és újra felbukkanó félelem, hogy már nem vagyok elég jó neki mondatja ezt velem, így aggodalmamat mosollyal leplezem.
-Jó reggelt maci...-átölelve a nyakát viszonzom a csókot.
-Ahogy hallom felébredtek a pöttömök is. Behozom őket...-mosolyogva szalad is értük. Én is utána megyek, és érdeklődve nézem végig, ahogy már rutinosan cseréli a pelenkákat, amit Cody is meglát- Nem úgy volt, hogy a szobában vársz? -ad egy puszit- Nézzétek gyerekek, egy egész közönségünk volt...-mondja meglátva anyut is.
-Nagyon aranyos voltál a gyerekekkel...-mondja anyu, közben átveszi tőle Medyt.
-És miért adtál rájuk pelenkát? Tudod, hogy már csak estére kell...-jegyzem meg.
-Kiment a fejemből, bocsánat...-közben fiúnkat az etetőszékbe teszi.
-Na nem baj, majd reggeli után levesszük...mosolygok az én cseperedő apróságaimra.
Miután Cody elmegy, kicsit beszélgetek anyuval. Valakivel ki kell beszélnem magam, de aztán úgy döntök, hogy mégsem beszélek a félelmeimről neki sem. Nem kell, hogy butaságok miatt aggódjon, amiknek talán alapja sincs. Remélem...De mintha csak engem igazolna az élet, Cody nemsokára felhív, hogy valami véletlen folytán megint lány csapatot kell ma edzenie. Én nem tudom, de azt hiszi, ha felhív és elmondja, nem fogom gyanúsnak találni? Mert ez már több mint az...Meg kell néznem magamnak mi folyik ott. Azonnal kocsiba is ülök.
Elég idegesen érkezek meg, és az sem segít, hogy egy hülye picsa elém áll...
-Ne haragudj, Janet vagyok, tudom, hogy Cody felesége vagy, de az edzéseken...
-Janet, Megnek szabad bejárása van itt bármikor bárhova...ha úgy tartja kedve a fiúöltözőt is lecsekkolhatná. -úgy van- Szia baby...-ad egy puszit, és odébb vezet.
-Ez meg ki a fenének hiszi magát?! És miért kell neked lányokat edzeni a múltkori után?! -vonom kérdőre.
-Kicsim...ne idegeskedj kérlek...mindjárt vége az edzésnek...-annyiban hagyom a dolgot, de edzés után tovább veszekedünk az irodában.
-Szóval ki a franc ez a Janet?
-A csapat fősulis edzője és fogalmam sincs miért én kaptam a csapatot, de a telefonban is mondtam, hogy a főnököm mára már mást nem tudott berángatni, következőleg más edzi majd őket. -megfogja az arcomat- Ne idegeskedj, megfájdul a fejed...-ad egy puszit a homlokomra.
-Ez a nőcske se tetszik nekem...-és az sem, ha úgy beszélsz velem, mint egy hülyegyerekkel, hiába ölelgetsz.
-Ígérem, hogy messzire elkerülöm, jó? -bólintok- A gyerekek?
-Anyuék még nálunk vannak.
Ahogy telik az idő, kicsit megnyugszom, mert Cody végre nem edzi a lányokat, de alig látom...túl sokat dolgozik. Ez nem a pénzről szól, ez a sport iránti szenvedélye...csak néha azt érzem, hogy a sportot a család elé is teszi. Sokszor nagyon fáradt, mikor hazajön. Néha arra gondolok, hogy csak a fáradtságra fogja, hogy hamar elalszik, hogy bármiben vagyok, hozzám sem ér, és valójában mástól kapja meg azt, ami már itthon nem kell neki...
-Te így akarsz elmenni? -szól rám, mikor a lovardába indulok.
-Miért, mi ezzel a baj?
-Túl rövid, keveset takar...-régen szerette volna...
-Talán húzzak magamra egy zsákot? -nem látod, hogy mindezt miattad is csinálom, hogy végre észrevegyél?!
-Talán nem picsagatyát kéne felvenned, amiből kint van a fél feneked...-ez komoly? Hogy beszélhet így velem?
-Na jó, már megint féltékeny vagy, mert lovagolni megyek. -a táskámba pakolom a cuccokat, de megfogja a kezemet- Most mi van?
-Vedd át kérlek...itthonra vedd fel, ahol csak én láthatom a fenekedet. -mintha még érdekelne a látványa...
-Cody, hagyd már ezt a hülyeséget, amúgy sincs erre időm, el fogok késni.
-Ki fogom vágni az összes ilyen gatyádat a picsába...
Idegesen megyek el otthonról, és azt hiszem Josh is érzi, hogy valami baj van, de nem faggat, csak kedvesen vigasztal, próbál felvidítani. Ma különösen jól esik, hogy megölel, hogy a közelemben van, hogy fogja a kezemet...hiányzik a gyengédség az életemből mostanában, pedig én ezt nagyon igénylem. Cody jön értem a gyerekekkel, pedig azt hittem, hogy ma nem fog...
-Sziasztok...-úgy örülök, hogy az én kis gyönyörűségeim is itt vannak.
-Miért kell ennek a pöcsnek a kezedet fognia meg ölelgetnetek egymást?! Fogadjunk holnap megint címlapon lesztek...-mondja hazafelé- Utálom, hogy idejársz...
-Én meg azt, hogy a gyerekek előtt így beszélsz! -kezdek komolyan kiakadni.
-Igazad van, sajnálom...
-Majd otthon megbeszéljük. -zárom rövidre.
Otthon miután a piciket lefektettük, jön a vita folytatása...
-Persze engem ne zavarjon, hogy fiatal lányokat edzel és az edzőcske is körülötted van!
-Most mit jössz ezzel, mikor nem edzek lányokat?! Janet meg kurvára nem érdekel...
-De a nevét jól megjegyezted...
-Te meg tök jól összemelegedtél ezzel a gyökérrel, hogy már előttem is ölelgetitek egymást. Megint címlap sztorira hajtasz?! -bunkó!
-Nekem nem lehetnek barátaim, csak neked lehet olyan, mint Candy?
-Még mindig féltékeny vagy Candyre? -kérdezi.
-Nem, de rohadtul nem tetszik, hogy a nyakadban lóg ha találkozunk, mégsem szóltam egy szót sem...de te minden alkalmat megragadsz, hogy a fejemre olvasd, hogy jóban vagyok Joshsal...
-Igen, utálom, hogy odajársz, főleg ilyen cuccban!
-Én meg azt, hogy a Lakersnél dolgozol! -kiabálok.
-Tessék?
-Talán örülnöm kéne, hogy egyre több fiatal és csinos lány vesz körül?
-Ezt most, hogy értsem? Mondjak fel, hogy megnyugodj? És utána?! Nem hiszem, hogy te lemondanál a lovaglásról, ami nem is lenne gond, ha nem lenne napi szinten az újságokban...
-Nem, nem fogok lemondani az egyetlen kikapcsolódásomról...
-Nem is kérem...csak annyit, hogy ne ilyen eszméletlenül kihívóan és szexin menj mindenfelé...-kicsit elmosolyodom és leülök mellé.
-Inkább legyél büszke arra, hogy két gyerek után is ilyen alakom van.
-Ha már gyerek...Komolyan mondtam, hogy én szeretnék még babát. Te nem akarsz tőlem ilyen gyönyörű kisbabákat? -kérdezi mosolyogva.
-Ahhoz le kéne velem feküdnöd, ami mostanában nem megy...-jegyzem meg félig halkan, miközben odébb sétálok.
-Tessék?!
-Különben is, mondtam, hogy még várni akarok ezzel. Most miért lett ez olyan fontos? Így akarod elérni, hogy ne lovagoljak, vagy azt, hogy egy jó időre magammal legyek elfoglalva és egy darabig ne is kelljen hozzám érned? Ne aggódj, nem erőltetem magam rád...-nézek ki az ablakon, mert már rá sem bírok nézni.
-Megint mi ez a hülyeség? Egy szimpla nem is megtette volna, ha még nem akarod. Nem kellenek a kifogások. -még te vagy megsértődve? Beszélni sincs kedvem vele, otthagyom.
Valahogy így telnek a hetek, egyre inkább megromlik a kapcsolatunk. Kölcsönösen haragszunk egymásra. Hiába az ünnepek, semmi nem segít. A családi karácsony alatt persze mosolygunk, de karácsony másnapja megint fagyosan kezdődik. A konyhában készítek ebédet, épp zöldségeket szeletelek a salátához, mikor lejön.
-Csak...csak beszéljük meg...-kezd bele- Lassan hozzám se akarsz szólni, de miért? -nem mondok semmit- Hallod? Meg! -sóhajtok egyet- Bassza meg, nem csináltam semmit! -kiabál rám, én meg a vágódeszkába vágom a kést.
-Semmit és senkit? Tényleg? Nincs mostanában egy ribanc sem, akit elkapsz az öltözőben? Te nem bírod hetekig szex nélkül...-tovább kezdek szeletelni- Elmondod kivel vagy?
-Nem érted, hogy nincs senkim?! Van egy tökéletes feleségem, senki más nem kell...-lassan elé sétálok a késsel a kezemben.
-Ha megtudom, hogy valakibe belelógattad a farkadat, megölöm azt a kurvát...-a kés lapját végig húzom a torkán- veled együtt...-nézek komolyan a szemébe, majd a kést az asztalra dobom, és elmosolyodom- Viccelek...Vagy lehet, hogy mégsem? -a combomba marva dob fel az asztalra és szorít magához a derekamat ölelve.
-Nincs nap, hogy ne érezném mennyire szeretlek, és nincs olyan nap, amikor ne akarnék veled, és csak is veled lenni. Bármit mondhatsz vagy csinálhatsz, de soha nem engedlek el. Hozzám tartozol örökre...-egész közel hajol hozzám- Ne próbálj meg kifogásokba menekülni, csak az enyém vagy és az is maradsz! -elmosolyodom.
-Egy pillanatra megvettél a dumáddal...-ellököm, és lepattanok- a pillanatnak vége. -elindulok, de még visszaszólok- Oh és a kaját te fejezed be!
Délután, miután a gyerekek elfáradtak a nagy játékban és már lefeküdtek, Codyt is elnyomja az álom, én meg próbálok rendet tenni az ajándékok között, amit lehet, azt visszatenni a dobozba, hogy valamennyire rend legyen a fa körül. Viszont Cody alig egy fél órát szunyókál, így hát pont a nagy pakolásban lep meg.
-Hát te? -néz rám a szemét dörzsölgetve.
-A gyerekek alszanak, én meg lezuhanyoztam és most pakolok. Kaja a...-mielőtt befejezném a mondatot, megcsókol- szóval kaja a hűtőben, ha akarod, melegítsd meg. Én még ezt befejezem...-elkezdem a fa alá pakolni a dobozokat, de Cody ahelyett, hogy enni menne, hátradől a kanapén és néz. -Mi van? Nem eszel? Nem vagy éhes?
-De...nagyon megéheztem...-olyan szexi, mikor megnyalja azt a nagy, puha száját...de Meg, emlékezz, most haragszol!
-Hűtő...-állok meg előtte- az a nagy tégla alakú izé a konyhában, ismerős? Ott a kaja...
-Fordulj meg...
-Mi? -nézek rá értetlenül.
-Csak fordulj meg...-sóhajtva megfordulok.
-És most? Miért kellett megfordulnom? -nem értem őt.
-Hajolj le megint...-már értem, meg is legyintem.
-Nem vagy vicces! Inkább segítenél...-morgom.
-Én nagyon segítőkész vagyok...nem is tudod mennyire segítőkész lennék most veled, ha ideülnél az ölembe...-fogja meg az egyik kezemet.
-Így? -ülök rá lovagló ülésben. A hajába túrva hajolok közelebb, és ennyi elég is neki, hogy habozás nélkül hosszan és szenvedélyesen csókoljon meg. A tőle lopott ing alatt puhán mélyednek derekamba ujjai és csúsznak lassan le fenekemig, hogy abba markolva húzzon még közelebb magához és tartson is ott csókunk közben. Hátra biccentem a fejemet, míg a nyakamat csókolja, de valahogy már megint azt érzem, hogy muszájból csinálja, hogy befogjam a pofámat a szex miatt. Nincs benne az az izgatottság, mint régen, unottan próbálja kikapcsolni a melltartómat, de nem sikerül neki. Szomorú vagyok...
-Valami baj van? -kérdezi az arcomat cirógatva.
-Mondd meg te...Mi a baj? Mi bajod velem? -kérdezem szomorúan.
-Megint kezded? -lelök magáról- Ha nem akarod, azt mondd, nem kell ezzel a dumával lelohasztani a kedvemet. Csak tudnám mi van veled...Nem tudlak már kielégíteni, és nem akarsz csalódni, vagy mi? -most komolyan ő sértődik meg, mikor úgy csókolgat, mintha utálna?!
-Inkább arra lennék kíváncsi, hogy téged ki elégít ki, hogy az állítólagos több hetes szex szünet után sem veted rám magad! -kiabálom le a fejét.
-Mert az kéne neked? Jobb lenne, ha állat módjára tépnélek szét? Tényleg ezt akarod? -szorít le fölém magasodva a csuklómnál fogva- Ugye, hogy nem? -elenged- Majd szólj, ha kitaláltad mit akarsz...-morogja és ott is hagy.
Cody egyik régi csapattársa meghív minket a házában tartandó szilveszteri buliba. Egyedül úgy megyek bele, hogy 11-ig maradunk, mert éjfélre otthon akarok lenni az én kicsikéimmel. Igaz ők még nem ünnepelhetnek és valószínűleg aludni fognak már, de nekem ők a mindeneim, és inkább vagyok velük, mint 100 másik vadidegen barommal, akik addigra már úgy is a saját nyálukban fognak csúszni részegségükben.
ZENE
Persze Codynak semmi sem tetszik...Az sem, hogy mi van rajtam és az sem, hogy leülök egy sarokba duzzogni, hogy egyáltalán itt kell lennem.
Megígérte, hogy nem iszik sokat, de a barátai körében egyik pohár követi a másikat. Azt sem veszi észre, ha néha egy-egy részeg pasi leül mellém zaklatni. Szerencsére nem azok a durvulós fajták, így hamar lekoptatom őket, de azért mégis...Nem az ő dolga lenne, hogy vigyázzon rám? Persze könnyebb a haverokkal iszogatni meg vadidegen csajok között röhögcsélni. Én igazán türelmes vagyok vele, de azt nem hagyom, hogy semmibe vegyen, és mások előtt alázzon meg.
-Cody, ideje hazamenni...Add szépen a kulcsokat, mert te már nem vezethetsz! -megyek oda hozzá.
-Ugyan már, fiatal az idő, 9 óra van. -szólal meg az egyik haverja, aztán Codyra néz- Ugye nem hagyod, hogy az asszony elrontsa a hangulatot?
-Apád rontotta el, mikor nem vette ki időben...-morgok rá.
-Nana, nem kéne személyeskedni hófehérke...-dülöngél felém, de Cody visszahúzza.
-Állj le, jó? -ennyi? Le is üthetted volna!
-Semmi baj, a haverodnak csak egyetlen hibája van...hogy lélegzik, de segíthetek rajta...-kezdem felhúzni magam.
-Nyugi...baby, gyere...-fogja meg a kezemet és kicsit odébb sétál velem- Alig áll a lábán, mindenkibe beleköt, de holnapra emlékezni sem fog rá. Minek a balhé? -kérdezi tőlem.
-Annyira megváltoztál, és nem tudom mi az oka. Nem tudom valójában mi bajod van velem, de ez már mind nem számít. Boldog újévet drága férjecském...csinálj, amit akarsz, én is azt teszem...-a kulcsot magammal viszem, mert autóval már biztos nem jöhet haza, de a pénztárcát nála hagyom, ha taxit akarna hívni. De már abban sem vagyok biztos, hogy haza fog jönni. Beülök a kocsiba, és csak nézek magam elé. Lehet az új esztendő elveszi tőlem a régi életemet? |
|
