-Ez most nem az, aminek látszik. – jajj Meg ennél jobbat nem tudtál volna kitalálni, szerinted beveszi, mikor itt fekszünk egymás mellett az ágyban majdnem tök meztelenül!?
-Megyek és szólok apádnak… - uhh már csak ez kell…anyuci rohan apucihoz, hogy kibasszon. Jól indul a nap…
-Te hülye fasz! Mit gondolsz, mit fog szólni hozzá, ha anyám elmondja neki, hogy egy kölyök megbaszta az egy szem lányát? Szerinted kitől örököltem a természetem, ha? Gyújtóst csinál belőled, felaprít, aztán bedob a kandallóba, érted? Húzz el, ha nem akarsz nagyobb bajt! – nem gondolod, hogy kicsit eltúlzod a dolgot baby?? De legyen, ha egyedül akarod elvinni a balhét…
-Jól van, már itt sem vagyok. – sóhajtok egyet és kimászok az ágyból.
-Majd hívj, ha…
-Jól van, majd hívlak, csak menj már! – vág a mondatom a közepébe és kilökdös a szobából, mikor még csak egy szál boxerben vagyok.
Fasza, majd útközben felkapkodom a ruháimat. Tisztára James Bondnak érzem magamat, úgy osonok ki a házból. Minden fordulóban körbe kell nézzek, nehogy apucival találjam szembe magamat, és mire kiérek a házból már fel is öltöztem és mintha nem történt volna semmi úgy hagyom el a terepet. Vajon most mit kap Meg? Azért sajnálom kicsit…
Nem jött ki a parkba én meg akkor le is lécelek. Egész nap a semmittevésben fáradtam el.
Reggel felébredek és első utam a parkba visz. Remélem most már Megan is kint lesz. Mikor kiérek ő még sehol. De azért odamegyek, hátha csak nem vettem észre.
-Meg? – kérdem nem éppen elragadtatva a társaságot elnézve…
-Azt üzeni a sulinál vár… - vigyorog rám…ez a csaj mindig vigyorog…olyan tenyérbe mászó képe van…
-Jól van… - vágok egy fintort és tipli.
Basszus sehol senki. Most ez is valami szívatás volt!? Kezd elegem lenni ezekből…állok még egy darabig ott de aztán megunom és visszairányítom magamat a parkba. Lehet most kap egy tockost a csaj…
Mire visszaérek már Meg is ott van. Jól van…helyes! Odaslattyogok lazán, és ő is jön felém. De édes jön üdvözölni engem…mi van csak nem jó voltam!? Mosolyogva hajolok le hozzá, hogy megcsókoljam, de BAMM….akkorát kapok, hogy padlót fogok. Ehh kicsit váratlanul ért…de ezt most miért is kaptam!? Kicsit felbaszta az agyam…
-Mi a lófasz van veled, Meg? – már megint az orromat találta el…ömlik belőle a vér. Faszom egyszer el fogja törni…
-Az, hogy kidumáltál meg összefeküdtél valami olcsó kis ribanccal ma! – hogy mi!? Ez most komoly?? Végig nézek a sok kis faszszopón aki körbe vesz minket és leesik, hogy ők dumálták tele fejét szarságokkal…
-Nézz már rájuk! Ők mondták? Hiszel nekik, mikor utálnak engem? – mondom neki, miközben próbálom elállítani a vérzést…
-Sokkal inkább nekik, mint neked! De remélem, hogy alaposan kiélvezted az együttlétünket, mert én teszek róla, hogy többet senkivel se menjen. – és mielőtt még bármit is mondhattam volna úgy tökön rúg, hogy csillagokat látok….azt a faszom, ez megőrült…és megáll előttem önelégülten - Na gyerünk, üss csak vissza! Most legyél férfi… - mih!? Ne legyél már hülye!
-Soha, hallod? Soha nem ütnélek meg… - óvatosan felállok, mert sajgok odalent…uhh kicsit nagyot kaptam…tényleg nem fog működni egy darabig… - Akkor sem ha egy hisztis liba vagy, aki nem lát a saját szemétől. – folytatom, most már felállva a szemébe nézve komolyan…
-Tégy egy szívességet a társadalomnak és dögölj meg! – elrohan de sajna nem tudok utána futni mert…hát fáj….így csak üvöltök utána…
-Meg! A francba ne csináld már ezt!!! – hátra fordul és kiabál nekem valamit, de nem hallom, mert hatalmas fékcsikorgás, és egy hatalmas puffanást hallok.
Úr Isten...Elgázolta egy kocsi...Nem törődve senkivel és semmivel rohanok oda hozzá és látom ahogy a földön fekszik teljesen magán kívül. Letérdelek hozzá és óvatosan az ölembe húzom…jajj ne…
-Meg….kérlek….ne…Istenem térj magadhoz… - az arcomon elindul egy könnycsepp… - valaki hívjon már egy kibaszott mentőt!!! – ordítom dühösen…
Simogatom arcát és próbálom észhez téríteni de sikertelen. Ez most miattam van? De hát én nem tettem semmit…én nem akartam ezt…én csak…csak vele akartam lenni…
Megérkezik a mentő, és a rendőrség is…a kocsi ami elgázolta nem is tudom mikor húzott el…a rendőrök faggatnak, de csak Meg mellett akarok lenni. Ellátják a sérüléseket amiket a helyszínen el lehet és felrakják egy hordágyra.
-Szerintem jobb ha nem mész… - állít meg egy csaj Meg bandájából…
-Szerintem ezt nem te fogod eldönteni…
-Te okoztad ezt az egészet nem hiszem, hogy…
-Én tömtem tele faszságokkal a fejét!? – vágok szavába üvöltve…
-Ha nem dugtad volna meg… - elönt a méreg és életemen először ütöttem meg lányt…
-Inkább szólj a szüleinek és utána ne is lássalak… - mondom a földön fekvő kis ribancnak.
Beülök a mentőkocsiba és mint egy rally autó száguldunk a kórházba. Végig mellette ülök és szorítom a kezét…ígérem jóvá teszek mindent csak kelj fel…
Mikor beérünk orvosok özönlenek felénk és kérdezgetik mi történt. Mindent tudatunk a mentősökkel és el is viszik engem meg a váróterembe kísérnek. Nem tudok egyhelyben ücsörögni és várni…időközben megérkeznek Meg szülei is és elmesélek mindent. Onnantól kezdve, hogy lefeküdtem vele, egész odáig, hogy kifutott az autó elé…apjától majdnem kapok egy sallert, de ezt természetes reakciónak fogom fel…Meg anyja zokog és már én is a könnyeimmel küszködök.
Végre kijön egy orvos és közli, hogy megoperálták egyik szemét, és ellátták a sérüléseit. Közli velünk hogy eltört pár bordája, egyik lába és agyrázkódása van….szuper…jah és a bónusz hogy kómában van…
Az orvos távozik és látom, ahogy Meg szülei zokogva rogynak le a várószobában. Odamegyek hozzájuk és vigasztaló szavakat mondok nekik, már ha lehet ilyen helyzetben. Aztán megengedik, hogy bemenjek hozzá…szörnyű látvány…csövek lónak ki belőle és a gépek tartják életben…nem szoktam sírni tényleg de most nem tudom visszafojtani…letérdelek az ágya mellé és megfogom a kezét és csak zokogok…1 hete még el se tudtam képzelni hogy ilyen érzelmeket fog belőlem kiváltani. Most először van bűntudatom, hogy lefeküdtem valakivel…
Bejön egy nővér, hogy hagyjam pihenni…adok homlokára egy csókot és rendezve arcvonásaimat kimegyek a szobából. Meglátom a sok seggfejt aki telebeszélte a fejét és elfog az undor…még van képük bejönni…dühöngve megyek haza…
Az elmúlt két hét kínszenvedés volt. Mint egy zombi úgy járkáltam. Majdnem minden nap bementem a kórházba és mindig ott találtam anyját és mindig mesélt neki valamit…igazán aranyos volt, bár láttam rajta, hogy nagyon fáradt és kétségbeesett…az orvos semmi jót nem ígért…akárhányszor megkérdeztem hogy van, anyja mindig reményekkel telve nézett rám és mondta hogy fel fog kelni…bíztam is benne…
Egy nap mikor bementem Meg anyja nagyon kimerült volt és apja besokalt és hazavitte, hogy pihenjen, mondván elég egy valaki miatt idegeskedni…és szúrós tekintettel mondta, hogy ha valami van telefonáljak.
Bemegyek a kórterembe és az ágyához húzok egy széket és zenét hallgatva hajtom ágyára a fejemet.
http://www.youtube.com/watch?v=dR0ukVDerdc
Mióta elütötte a kocsi nem tudok mást hallgatni…nem tudom miért…
Mocorgásra leszek figyelmes és felkapom a fejemet. Látom ahogy fészkelődik és nyitva van a szeme….kitépem a fülemből a fülhallgatót és megkönnyebbülten és boldogan nyomom meg a nővérhívó gombot...
-Megan! Felébredtél? Ez…ez hihetetlen… - annyira happy vagyok….felkelt…
-Mi történt? Hol vagyok? – olyan mintha másnapos lenne…hát nem csodálom…
-Elütött egy autó. Már 2 hete kómában feküdtél, a szüleid az előbb mentek haza pihenni, ezért ajánlottam fel, hogy én bent maradok veled. – tudatom vele a történteket… - Bár apád azóta sem bízik bennem. Jófej az öreg… - mondom gúnyosan aztán folytatom a mesedélutánt - –Eltört a lábad, pár bordád, agyrázkódásod van és a szemed is sérült, de azt már megoperálták Csipkerózsika. – mosolygok rá és megszorítom a kezét…
Befut a doki és mindent elmond Megnek. Amit már én is csak én azt hiszem szinkronosan mondtam mert ez a fószer olyan szakszavakat használ, hogy szerintem senki nem fogná fel, de hozzáteszi, hogy én is sokat voltam bent nála, persze azt mondta, hogy a „barátyja” amire Meg felkapta a buciját és értetlenül nézett rám.
-A barátom? Ő az én barátom? Vele járok? És hogy hívják? Egyáltalán engem hogy hívnak? Ki vagyok én, és miért nem emlékszem semmire? – na neeee, nem emlékszik semmire!?
-Kérlek hívd fel Megan szüleit míg én megvizsgálom. – mondja az orvos és biccent a fejével, hogy menjek ki.
Engedelmesen kimegyek és csörgetem Meg őseit. A telefonban hallom, ahogy anyja megkönnyebbül. Már jönnek is be, a doki meg közben elém lép és mondja a felvilágosítást miután leraktam a telót.
-Megannek emlékezet kiesése van. Remélhetőleg idővel mindenre emlékezni fog. – mitől ilyen nyugodt!? Kezd felmenni bennem a pumpa…
-Mi az hogy remélhetőleg?? Nem biztos? – fakadok ki és kezdek kicsit hangosabban beszélni a kelleténél…
-Nyugodjon meg! – köszi ettől jobban érzem magamat – Az agy működése még az orvostudomány számára is rejtély. Csak reménykedni tudunk, hogy emlékezni fog mindenre. De ebben neked is segítened kell…
-Mégis hogyan? – hogy tudnék pont én segíteni?
-Legyél mellette és mesélj neki a balesete előtti napokról, hátha bevillannak neki a dolgok.
-Rendben. – mormogom és bemegyek hozzá.
Belépek az ajtón és egy olyan szempárral találkozok amiből süt, hogy fingja sincs ki vagyok…ez azért fáj…na de majd én visszahozom az emlékezeted…játszok egy kicsit a gondolattal, hogy ki is használhatnám a helyzetet, hisz nem emlékszik semmire, de ha visszajön neki akkor szopacs van, meg amúgyis…nem lenne hozzá elég bátorságom…már túlságosan megszerettem ahhoz.
Leülök mellé a székre és nézem értetlen szemeit…huhh nehéz lesz…
-Semmire se emlékszel? – kérdezem tőle miközben megfogom a kezét.
-Nem…semmire. – és kihúzza a kezét az enyémből. Még forgasd is meg bennem azt a tőrt…
-Hát joh…a te neved Megan Hoa és a szüleid már úton vannak ide. – na jó kicsit talán visszafogom magamat és nem zúdítok rá mindent – engem meg Codynak hívnak.
-Te vagy az én….? – háááát…ezt örültem volna ha te mondod meg de…ez látom nem menne…
-Nem egészen…ez kicsit bonyolult…ha gondolod elmondom hogy találkoztunk meg… - és belépnek a szülei… - de majd talán máskor… - adok neki egy puszit és füléhez hajolok – örülök, hogy felébredtél. – súgom neki őszintén.
Mikor megyek ki anyja végig simít a hátamon…ez jól esett…és odasietnek lányukhoz. Az ajtóból még nézem pár percig, ahogy próbál emlékezni saját szüleire de nem megy neki, majd elindulok haza…útba ejtem a parkot, mert én már csak ilyen jófej vagyok…
Megállok a sok kis köcsög előtt és elmondom mi a szitu…megdermedve figyelnek rám, aztán befejezve mondandómat faképnél hagyom őket.
Másnap már jobb kedvvel ébredek fel és mintha már természetes lenne, készülök a kórházba. Útközben veszek egy csokor virágot, és egy macit…igazából nem tudom miért csinálom ezt…talán mert valahol hibásnak érzem magamat a történtek miatt…mert ha elmegyek akkor mikor kért, akkor most nem feküdne betegágyon és most a parkban csorgathatnám a nyálamat miközben táncol vagy már járnánk. Igen ez a verzió jobban tetszik…
Bemegyek a kórterembe és anyja mosolyogva megy ki. Meg alszik…csendben szerválok egy vázát és beleteszem a virágot, a macit meg a csokor elé rakom. Leülök az ágy szélére és nézem ahogy alszik…aztán végig simítok az arcán amire felébred. Basszus…nem akartam felkelteni. Látom ahogy próbál rámfókuszálni és leesik neki ki vagyok…már amennyire emlékszik tegnap óta.
-Hoztam neked virágot meg egy kis plüsst… - leülök az ágy melletti székre, gondolom zavarja, hogy egy „idegen” az ágyán ül…
Kínos a csend…de nem tudom mit mondhatnék…annyira megölelném és bocsánatot kérnék tőle, de nem értené…sőt én se értem magamat…annyira szar ez a helyzet…
Kezébe veszi a macit és elkezdi nézegetni.
-Köszi. – mondja kedvesen…nah így se láttam még…mindig csak veszekedett velem és egyszer láttam…hát…na jó hagyjuk…
-Igazán nincs mit. – mosolygok rá.
-Mesélnél nekem? – ránézek, kicsit meglepett a kérése. – megígérted tegnap, hogy elmeséled hogy találkoztunk. – hajaj…na igen…hát jó…
-Rendben…
Közelebb húzom ágyához a széket és elkezdem neki a storyt. Sokat mesélek neki, és közben jókat nevet is, persze csak óvatosan, mert a bordái még nem az igaziak…mikor megfájdul neki valamilyen megállok és nézem minden rendben van e. De mindig kéri, hogy folytassam…kezdek eljutni a storyban ahhoz a ponthoz, ami miatt itt fekszik és inkább úgy döntök ezt majd máskor.
-Látom fáradt vagy…aludj kicsit. – mondom neki és ottmaradok vele, míg elalszik……hogy mondjam el neki, hogy már lefeküdtünk meg a balesetet, meg mindent?? Mekkora fasz vagyok…
Miért kellett nekem pont ő? Ha megmaradtam volna egyszerű kis életemnél, ahol mindent megkapok akkor ez nem történik meg. Mindig arra lyukadok ki, hogy ez az egész miattam van és úgy fáj……olyan bűntudatom van.
Fejemet lehajtom az ágyra és kezemet kezére téve alszok el mellette. Hát elég kimerült vagyok én is…
Már egy ideje bent vagyok és próbálom elfelejteni őt. Ezt nem értheti, hisz neki menő dolog egy idősebb nővel lefeküdnie, de, hogy én felnőtt létemre egy kiskorúval megtegyem…nem, azt nem! Meg kell értenie… Ekkor hirtelen megérzem, hogy mögém állt, észre sem vettem, hogy mikor jött be. Karjaival ölel, ajkával csókolja a vállam…nagyon jó érzés…De ezt nem! Hülye fasz, csak kihasználja a helyzetet!
-Mit keresel itt? Azt mondtam, hogy menj el!
-Ezt te sem gondolod komolyan…-próbálom takarni magam, de megfogja a kezem. Időt sem hagy reagálni, birtoklóan magához húz és megcsókol. Nyelve bejárja szám minden zugát, akaratlanul is mozgásra késztetve enyémet. Olyan finom párnás az ajka, kezdek tőle meggyengülni, de ezt akkor sem szabad!
-Menj el! –ellököm magamtól, elfordulok, hogy megértse, látni sem akarom, de mit sem ér… Hozzám simul, csókolgat és szorít, hogy el ne menjek. Rohadék, meg fogod te ezt még bánni…de akkor is…olyan jóh… Ahogy a víz és az ujjai cirógatják a bőröm, az valami leírhatatlan.
-Cody… -szólalok meg, de meg sem hallja. Nem sokáig húzza az időt, hamarosan belém csúsztatja ujjait. Minden izmom összerándul, úgy érzem, hogy mindjárt össze fogok esni. Közben mellemet is egyre jobban és jobban simogatja, szorgos kis ujjai pontosan tudják, hol kell érinteniük. Mindjárt elélvezek…
Karjaiba kap és a szoba felé kezd el vinni, ott meg az ágyra tesz le. Nem, ezt nem teheti velem… Ne ezt…ne… Alig vagyok magamnál, ő meg csak rátesz egy lapáttal, végig csókolja minden porcikámat. Túl gyors ez a fiú, fel sem eszmélek, mikor megérzem, hogy bennem van. Nagy…nagyon nagy…ahh te jó ég… Hátába marok gyönyörűségemben, de ezzel is csak azt érem el, hogy vadabb legyen. Egyre gyorsabban és egyre mélyebben mozog, olyan pontokig ér el, és olyan élvezetet okoz, mint még senki más. Mintha csak szűz lettem volna, fájt az új érzés, de a végére már megszokva nyögök alatta. Minden porcikám remegve jelzi pár perc után, hogy elért az orgazmus hulláma, ami az ő testét is az élvezetbe taszítja, és hangosan nyögve élvez belém. Ez már túl sok, túl forró…meghalok… Leheveredik mellém, de még mindig lüktet az egész testem. Ez olyan érzés, mintha elmerültem volna az élvezet tengerében, és szépen lassan bele is fulladnék. De ő még csak 17…csak 17! Hiába kértem, hogy hagyjon, meg sem hallotta…Hiába néz már szemeimbe, dühös vagyok.
-Hagyjál! –bizony hagyj, mert különben olyat teszek, hogy magam is megbánom! Nagyon vigyorog, örül a fejének, majd magához húz és megpuszil.
-Meg! Éhes vagyok…-uhh, jó, hogy nem mondja, hogy rá akar gyújtani sex után. Ennyire talán nem kéne otthon éreznie magát, úgy sem marad sokáig…
-Ha azt hiszed, hogy ki foglak szolgálni, nagyon tévedsz! –válaszolom neki morogva. Úgy látszik, hogy végre tudatosul benne, hogy én nem fogok mozdulni, lemegy magának kaját szerezni.
-A francba, a francba, a francba! –ülök fel az ágyon a takaróba marva. Nem akartam vele lefeküdni, tényleg nem, de valahogy nem tudtam mozdulni, ő meg csak csókolt kényeztetett…Most majd eldicsekszik a haverjainak, hogy megvoltam, aztán ennyi. Gyűlölöm, ha egy darab húsnak néznek, Cody számára pedig egyértelmű, hogy az vagyok. Most mit csináljak? Eldőlök az ágyon magamra húzva a takarót. Le kéne zuhanyoznom, felöltöznöm és úgy seggbe rúgni, hogy a lába nem éri a földet, de sem erőm, sem…szívem…Ahogy leteszem a fejem, mély álomba merülök.
Reggel arra ébredek, hogy valami meleget érzek a hátamnál, nem tudok mozogni sem, mert Cody karja még mindig ölel. Ő fekszik a hátam mögött. Lehelete cirógatja a nyakam, olyan édesen szuszog…De ebből elég! Úgy kibaszom, hogy többet nem lesz kedve kihasználni az alkalmat!
-Te még mindig itt vagy? Itt aludtál? –ember, van bőr a képeden!
-Jó ébresztőid vannak…-még neki áll feljebb? Na, erről a neki áll fel dologról most megint valami más jut az eszembe, de mindegy, ki kell őt dobnom!
-Kelj már fel, te hülye!
-Mi van már? –kérdezi, de ekkor hirtelen…
-Jó reggelt Meg…-Úristen, anya…bassza meg…na jókor jött be…
***
-Ez most nem az, aminek látszik. –jelentem ki, bár elég nehéz lenne letagadni, hogy történt valami, amikor mindkettőnket csak a paplan takar el.
-Megyek és szólok apádnak…-anyu rémülten rohan ki, én meg úgy nézek Codyra, mint a véres rongyra.
-Te hülye fasz! Mit gondolsz, mit fog szólni hozzá, ha anyám elmondja neki, hogy egy kölyök megbaszta az egy szem lányát? Szerinted kitől örököltem a természetem, ha? Gyújtóst csinál belőled, felaprít, aztán bedob a kandallóba, érted? Húzz el, ha nem akarsz nagyobb bajt! –mondom neki halál komolyan, hogy végre megértse, nem maradhat.
-Jól van, már itt sem vagyok. –szólal meg belenyugvóan egy sóhaj után. –Majd hívj, ha…
-Jól van, majd hívlak, csak menj már! –még csak a boxere volt rajta, de én már most kifelé lökdöstem a szobából kezében a ruháival. Majd a kertben felöltözik. Ha ahhoz nagyfiú volt, hogy itt maradjon, akkor ahhoz is legyen az, hogy a szomszédok előtt öltözzön fel. Apámtól olyan fejmosást kapok, amit sosem felejtek el, persze én is szájalok, de ameddig az ő házában lakok, ő osztja a szabályokat.
Másnap szokásomhoz híven későn kelek, akkor is csak az egyik hülye barátnőm telefonjára. Nem beszélgetünk sokat, de kiszedi belőlem, hogy Codyval töltöttem az éjszakát. Elég finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy sokkos állapotba kerül. Furcsa lett a hangja, hamar el is köszönt, én meg ráhagyom.
A parkban már nagy előkészület veszi kezdetét, hogy mire oda érjek, Codyban nagyot csalódjak, és egy életre elmenjen a kedvem, hogy vele találkozzam. A barátnőm beadja neki, hogy megkértem, menjen el a suli elé, és ott találkozzunk. Cody kicsit húzza a száját, de elég jó volt ahhoz az első éjszakánk, hogy elinduljon. Közben én megérkezem a parkba.
-Jaj Meg, szörnyű ez a te Codyd…-sóhajtja az egyik lány.
-Nem az én Codym kisanyám! Szeretnéd magadat belülről megnézni? Ha nem akkor kussolsz, mert a seggedbe nyomom a fejedet…-mosolygom idegesen.
-Jó, na de…szóval Cody rólad mesélt a haverjainak. –folytatja.
-Rólam? Ugyan mit mondott? –kezd érdekelni ez az egész. Codyval nem járunk hivatalosan, na de azért több van köztünk, mint puszta puszi pajtás viszony.
-Azt, hogy végre megdöntött, meg, hogy lehetett volna jobb is. Aztán azt is mondta, hogy ahogy te is, hogy reggel kidobtad, de ő hozzátette, hogy még kanos volt, ezért egy másik lánynál vigasztalódott meg. A…barátnőjénél… -a barátnőm csak jót akar nekem, mindenki félt Codytól, ezért találták ki ezt a hazugságot, amiről nekem halvány fogalmam sincs. Nem ismerem Codyt, hiszek nekik.
-Köcsög fasz! –idegességemben beleverek az egyik fába, pont végszóra… Mivel Cody nem talált az iskolánál, visszajött. –Megölöm…-jelentem ki, majd elindulok felé. Mosolyra húzza a száját, és épp megcsókolna, mikor egy akkorát verek bele az arcába, hogy elesik.
-Mi a lófasz van veled, Meg? –kezdett ő is ideges lenni, orrából folyt a vér.
-Az, hogy kidumáltál meg összefeküdtél valami olcsó kis ribanccal ma! –válaszolom üvöltve, közben barátaim elégedetten vigyorogva nézik Cody szenvedéseit.
-Nézz már rájuk! Ők mondták? Hiszel nekik, mikor utálnak engem? –egy pillanatra elbizonytalanodom, de aztán eszembe jut, hogy Cody nem figyelt rám tegnap. Hiába kértem, hogy engedjen el, menjen el, maradt és megtette. Nincsenek érzései, egyszerűen csak megkefélt, ahogy a kis barátnőivel teszi.
-Sokkal inkább nekik, mint neked! De remélem, hogy alaposan kiélvezted az együttlétünket, mert én teszek róla, hogy többet senkivel se menjen. –kihasználva, hogy még mindig a földön ült, alaposan a lábai közé rúgtam. Fájdalmasan nyöszörgött, de nem hatott meg. -Na gyerünk, üss csak vissza! Most legyél férfi…-állok meg felette kihúzva magam.
-Soha, hallod? Soha nem ütnélek meg…-közben nagy nehezen felkel- Akkor sem ha egy hisztis liba vagy, aki nem lát a saját szemétől. –ah, még ő oszt ki engem? Elég volt!
-Tégy egy szívességet a társadalomnak és dögölj meg! –kiabálok rá, majd elrohanok. Hallom, hogy a nevemet kiabálja, nem egy könnyen feladó típus, ő sem szeretheti, ha másé az utolsó szó. -Szállj le róla kölyök! –kiabálom hátra fordulva. Vesztemre… Nem vettem észre a közeledő autót, ami teljes sebességgel üt el a kereszteződésben.
Sötétség…
http://www.youtube.com/watch?v=4tlXbOygHL4
Sípoló hangra ébredek, körülöttem fehér falak, monitorok. Hamar rájövök, hogy ez a szívem hangja, kórházban vagyok. Egy bóbiskoló fiút látok az ágyam végében. Egy széken ül, csak fejével hajol rá az ágyra. Nyöszörögni kezdek, mert erős fájdalommal jár, mikor fel akarok ülni.
-Megan! Felébredtél? Ez…ez hihetetlen…-szólal meg a fiú, majd megnyomja a nővérke hívót.
-Mi történt? Hol vagyok? –kérdezem bágyadtan, közben lassan körbe nézek, mindenhonnan csövek állnak ki belőlem.
-Elütött egy autó. Már 2 hete kómában feküdtél, a szüleid az előbb mentek haza pihenni, ezért ajánlottam fel, hogy én bent maradok veled. Bár apád azóta sem bízik bennem. Jófej az öreg…-jegyzi meg gúnyosan, de még mindig nem értek semmit. –Eltört a lábad, pár bordád, agyrázkódásod van és a szemed is sérült, de azt már megoperálták Csipkerózsika. –mosolyog rám, majd megszorítja a kezemet. Közben az orvos és a nővér is megérkezik. Elmondják, hogy mi történt.
-A barátja is sokszor volt bent azóta…-fejezte be az orvos a mondandóját.
-A barátom? Ő az én barátom? Vele járok? –nézek Codyra, bár a nevére nem emlékszem ebben a pillanatban. –És hogy hívják? Egyáltalán engem hogy hívnak? Ki vagyok én, és miért nem emlékszem semmire? –kérdezem kétségbeesetten, mivel minden kiesett, olyan, mintha csak most születtem volna meg, minden új…
Önelégült vigyorral a fejemen megyek a parkba. Vajon még mindig mérges a tegnapi kis akciómért a kis drága!? Meglátjuk…de az tuti, hogy most szívatni fog mint állat.
-Cső szépségem Meg merre van?? – lépek oda egyik csajhoz aki a padon ül. És egészen véletlen pont ott volt mikor azzal a szaros szemétszedéssel szarakodtam.
-Meg!? – néz rám gúnyos vigyorral….mi baja ennek?? – Keresd otthon, szerintem az új pasijával lesz. – még egy ilyen vigyor és tarkón baszlak kis szuka!!!
Gyorsan tiplizek is hozzá. Milyen pasi?? Azt hiszem nem sokáig lesz neki, mert kitaposom a belét annak aki hozzá mer nyúlni! Mit képzel itt vagyok neki én! Minek neki más!? De pipa lettem…nem baj mindjárt levezetem a kis szarházin, csak érjek oda.
Idegesen megállok a ház előtt és felcsöngetek.
-Szia Meg, én vagyok az, Cody. Beengednél? – szétrúgom azt a seggfejt!
-Persze, gyere csak. A szobámban vagyok. – a szobában mih!? Adok én neked szobát mindjárt….
Berontok a szobába és kicsit nagyon meglepődtem azt hiszem. Mikor végre felfogom amit látok egyszerűn elfog a méreg még jobban mint mikor jöttem. A haverom és ő!? Na neeeem….ez valami vicc…
-Bocs, de úgy elfáradtunk, hogy lusta voltam kikelni az ágyból… - elfáradtál mih!? Majd csak fogsz mindjárt….
-Baszd meg szállj ki az ágyból öregem, vagy én rugdoslak ki! – az egyetlen szerencséd kiscsávó, hogy bírom a búrádat, különben az ablakon keresztül távoztál volna!
-Most elmehetsz. A többit majd én megoldom Codyval. De jegyezd meg, hogy a barátod őrülten féltékeny, ha rólam van szó. Akár mesélhetsz erről másoknak is… - féltékeny?? Én?? Te beteg vagy…csak szeretnéd…
-Meg ne próbáld! – ordítom a kis pöcs után, akivel kicsit el fogok beszélgetni….még mindig nem tudom felfogni….ránézek Megre és elkezdek vele „enyhén inegrülten beszélni - Most elégedett vagy? Ez volt a bosszú vagy mi? Nem vagyok féltékeny, hiába is próbáltad kicsikarni ezt belőlem… - nem vagyok féltékeny…csak dühös mert egy spanomat használt a szaros kis bosszújához….na jó egy kicsit féltékeny is voltam….na jó nagyon!!
-Jaj édes, hát tényleg azt gondolod, hogy megúszod ennyivel az egészet? Komolyan azt hiszed, hogy egy ilyen gyerekes tréfa volt az egész bosszú? Nos nem. Tudod mielőtt kitöröltem a telefonomból, a gépemre már letöltöttem a képeket. – mi van?? Most csak szopatsz ugye!? - Mivel tegnap naaagyon nagyon rossz kisfiú voltál, ezért ma küldtem az apukádnak egy e-mail a képekkel együtt, hogy milyen csúnya és perverz dolgokat művel a kisfia mások lakásában. Aztán nyomtattam pár szórólapot és megkértem az egyik haverom, hogy dobja már fel pár fára a parkban, utána tettem hozzá háttérzenét és feltettem a legnagyobb videó megosztóra is, vagyis a youtube-on is mindenki téged csodálhat az egész világon! – te ribanc…ezt nem hiszem el! A baj az, hogy képes lenne rá….és ha megtette én….áááá…idegességemben fogom és lelököm az ágyra és lefogom kezeit.
-Ha ezt most tényleg megcsináltad, hát akkor én…
-Akkor te mi? Ha? Itt nekem van jogom megsértődni te kretén! Nem csináltam volna semmit a képekkel, ha te és a kis buzi barátod nem köptök bele a levesembe. Kezdtem volna már épp megkedvelni azt a kis csoki tested, de most már gyűlöllek! – gyűlöl?? Erre enyhül s szorításom és két pofont kapok…. - Szemét disznó vagy! Szállj le rólam! – azt már nem….
-Te meg egy kis szuka, aki nem tudja, hogy hol a határ. – kedveled „kis csoki testemet”?? Hát tessék most itt van!
Egy durva csókkal belefojtom a szót. Vergődik alattam és próbál szabadulni, de nem engedem. De aztán abbahagyja a vergődést és visszacsókol….enyhül a szorításom is és hevesen csókoljuk egymást. Kicsit meglepődök ezen ezért le is állok egy pillanatra, de mikor a nevemet sóhajtja blokkol az agyam és folytatom. Ahh….végre baby……nem tudom minek kellett ennyit várni ehhez. A ruhák már valahol nagyon messze járnak rólam, mert szinte letépte rólam…rajta meg egy sexy fehérnamű van…mrrr…
-Ugye tudod, hogy nem fogok tudni leállni? – kérdezem két nyálcsere között…
-Kívánlak 50Cent…ne dumálj annyit… - leheli számba a választ ami zene füleimnek.
Helyes! Akkor tudod mi fog jönni….remélem felkészültél…elkezdem nyakát harapdálni és belekarmol a hátamba, ahhh…ez az…te vadmacska! Megszabadulunk a melltartótól is és fejemet belenyomja mellébe…na jó ezen a ponton meglepődtem…már ennyire felizgattalak baby!? De nem bánom legyen ahogy szeretnéd. Nyalogatom, ízlelgetem a gömbölyű melleit, és egyre merevedő mellbimbóit szívogatom.
-Menj lejjebb! – ohh, bocs tán lassú vagyok!?
Lábai közé helyezkedek és lerántom egy mozdulattal tangáját elkezdem nyelvemmel és ujjaimmal izgatni. Bassza meg! Már szinte ég a farkam…nem bírom…
-Ahh…nagyon jóh vagy…mégh…mégh… - ezt direkt csinálod mih!? – minjárt szétrobbanok a vágytól de izgass még persze…
De szerencsére nem kell sokat várnom a folytatáshoz….végre. Fölé mászok és már odaillesztem farkamat, minden klappol…..de lelök magáról….nem hiszem el!!
-Ne! Mégse! – de miért ne??? Te is akarod…le se tagadhatnád…
-Megan, ne csináld ezt velem! Áll a cerkám… - azt ne mondd hogy nem látod…kiböki a szemedet cica!!
-Tudom, de ez nekem így nem megy. Ez olyan állatias és…és nem én vagyok. Nekem ehhez több idő kell, hisz kiskorú vagy. Egyszerűen ennyire nem bánthatlak… - mi van?? Mivel bántanál?? Azzal, hogy lefekszel velem?? Na ne már…
-Bántani? Eddig ez nem izgatott, de most, hogy sexre kerülne a sor, hirtelen félteni kezdesz? Ne csináld már! Ülj a papa ölébe… - vigyorgok rá és közelednék felé, de pofán küld egy párnával.
-Nem, nem és nem! – pff…na jó…nem leszek kiakadva…nem leszek kiadavahhhh….váratlanul megragadja dákómat… - Élvezz el…élvezz el… - elkezdi kiverni nekem és már annyira fel vagyok pörögve, hogy nem is kell sok és elmegyek.
-Na most már elégedett lehetsz…Menj el! – mert?? És miért van rajtad a takaró?? Én mostmár nem értek semmit…
-De minden olyan gyorsan történik. Most mi van velünk? – télleg nem értem…
-Nem tudom. Amúgy meg…hazudtam. Tényleg megvannak a képek a gépemen is, de még nem raktam őket sehova. – azt hiszem most egy jó nagy kő zuhant le szívemről… - Nem tudom, mit akarok, tényleg nem. Te 17 vagy, komolytalan egy éjszakás kalandot akarsz, én meg…Én meg erre nem vagyok vevő, szóval most menj el! – felpattan és bemegy a fürdőbe.
Már annyira nem értek semmi. Kurva életbe! Először tényleg csak egy lett volna a sok közül….de most…ááh…nem tudom…elkezdek öltözködni. Már felvettem a nadrágomat is de…nem akarok elmenni. Odamegyek és kopogok az ajtón. Nem válaszol, benyitok és zuhanyzik? Vajon haragudna, ha csatlakoznék?? Nem érdekel…meg se hallja, hogy levetkőzök és mögéállok, nagyon el lehet a gondolataival. Finoman átölelem és csókolgatni kezdem a nyakát. Kicsit még félre is biccenti fejét de mikor leesik neki, hogy mi is történik felén fordul, ellök magától és elkezd kiabálni…mindent el kell rontanod??
-Mit keresel itt?? Azt mondtam menj el!!
-Ezt te sem gondolod komolyan… - megfogom kezét, amivel takarni próbálja magát, de nem tudom minek…már mindent láttam belőled…odahúzom magamhoz és megcsókolom.
-Menj le! – lök el magától és hátat fordít nekem…
Hátához simulok és csókolgatni kezdem vállát, nyakát és kezemmel szorítom magamhoz, hogy ne tudjon elmenni…kezem hasáról egyre lejjebb csúszik, persze tök véletlen…
-Cody… - fogja meg kezemet…de mintha nem is hallanám folytatom tovább és benne is reked a szó mikor ujjam csiklójához ér.
Egyik kezemmel benne matatok, másikkal mellét masszírozom és már csak kábán nyögdécsel. Ölembe kapom és az ágyon landol. Nem bírok tovább magammal…tudom, hogy te is akarod…végigcsókolom testét és fölémászva nézek szemébe. Ködös a tekintete…gyönyörű…Cody neked rendesen elcsavarták a fejed…bejáratához illesztem magamat és lassan belehatolok. Hangosan nyög egyet, és elkezdek benne mozogni. Körmei hátamba mélyednek és hangosan felmorranok. Végre…mióta megláttam erre vágytam…gyorsítok a tempón és hangosan nyögve élvezünk el. Hát ez geci jó volt! Lemászok róla és mellételepedek kicsit felkönyökölve. Belenézek vigyorogva szemébe és elfordul tőlem.
-Hagyjál! – kis durcás….csak vigyorgok tovább és magamhoz húzom és még egy puszit is kap az arcára. Hogy én milyen kis aranyos vagyok…
-Meg!? Éhes vagyok… - nem tehetek róla…ma még semmit se ettem…
-Ha azt hiszed, hogy ki foglak szolgálni nagyon tévedsz! – rendes házigazda…
Na jó akkor menjünk felfedező körútra. Felkapom boxerem és megcélzom a hűtőt. Mekkora mák, hogy szülők nuku…lehet kicsit ki lennék baszarintva…
Kinyitom a hűtőt…teli van….helyes akár csak otthon. Önkiszolgálom magamat és belapátolok valami tápot és megyek vissza. Bemászok az ágyba és bekapcsolom a tv-t…de nem sok jó van benne, úgyhogy az alvó kiscica mellé, Meg mellé simulok, átölelem és alszok én is.
Arra ébredek, hogy ugrik egyet az ágyon elkezd veszekedni velem…
-Te még mindig itt vagy? Te itt aludtál? – látom nehezen esnek le a dolgok…
-Jó ébresztőid vannak… - durcásan átfordulok másik oldalamra és aludnék tovább de nem hagyja…
-Kelj már fel te hülye! – mit kiabálsz már??
-Mi van már?? – ülök fel…és valaki benyit…
-Jó reggelt Meg… - síri csönd, anyuci szava is elakad…hmm….lehet nem kellett volna üvöltözi??
Másnap este a medencénél várom egy igen kihívó bikiniben. Nem is kell rá sokat várnom, hamarosan megérkezik.
-Nézzenek oda, hát eljöttél? –mosolygom rá elégedetten. Szeretem, ha tudja, mit kell csinálnia. Ez a minimum azok után, hogy nem volt képes uralkodni magán.
-Volt más választásom? –hehe, persze, hogy nem. –De van egy ajánlatom.
-Na…hallgatlak…-remélem, hogy nem valami hülyeséggel állít elő, mert szétrúgom a picsáját.
-Mit szólnál egy masszázshoz? Aztán azt, amit szeretnél.
-Rendben. Menjünk fel! –már épp állnék fel, mikor visszaránt.
-Szerintem jó ez itt is. –na jól van, nem ellenkezem már a végtelenségig, különben még a szüleim is hazaérkeznek. Hasamra fordulok, hogy belekezdhessen. Hmm…igazán jó kezei vannak, de…miért kell levenni a bikini felsőmet? Időm sincs reagálni, csókolni kezd. Ám hidegzunyként ér, hogy kedves barátjával csőbe húznak. Még sosem éreztem magam ennyire idegesnek, csak az a szó lebeg előttem, hogy „BOSSZÚ”!
-Tehát baby, hol is vannak azok a képek? Mert ugye te sem szeretnéd, ha ezek a képek, amiket a spanom csinált, valahol az Interneten, vagy esetleg a parkban kössenek ki…De tudod mit? Ha te törlöd a képeket, akkor én is. –nyugi Meg, csináld csak meg, amit akar, ha most higgadt maradsz, jobban fog neki később fájni…nagyon fog…beledöglik a rohadék!
-De ez nem változtat azon, hogy a csicskásom vagy a héten. –morgom neki, miután mindketten kitöröltük a képeket.
-Tudom. Holnap találkozunk a parkban. Csáó! –seggfej. Holnap nem a parkban, hanem a Pokolban találkozunk. Egészben bekaplak, megcsócsállak, majd kiköplek, mint valami moslékot, ami vagy is…Megan Hoa mától az ellenséged 50Cent…
Másnap a parkban barátnőm megmondja Codynak, hogy ha keres, otthon tegye, mert valószínűleg az új barátommal vagyok még mindig. Közben én elkapom kicsi négerem barátját, aki esküdözik, hogy nem látott semmit belőlem, mert ahhoz túl sötét volt. A kép meg csak a vakunak köszönhetően sikerült. Elég becsületes fickónak tűnik, nem is hazudik. Viszont van egy szép barátnője, aki a legkevésbé sem örülne neki, ha kiderülne, hogy mocskos képeket csinálgat más lányokról. Így hát belemegy a kis játékomba, mielőtt kitálalnék. Mire megérkezik Cody, addigra mi már a szobámban vagyunk.
-Szia Meg, én vagyok az, Cody. Beengednél? –szól fel a kaputelefonunkon.
-Persze, gyere csak. A szobámban vagyok. –válaszolom mosolyogva, majd megnyomom a gombot, hogy bejöhessen. Kellemetlen meglepetés fogadja a szobába érve, mert látszólag meztelenül fekszünk barátjával az ágyban.
-Bocs, de úgy elfáradtunk, hogy lusta voltam kikelni az ágyból…-mosolygom Codyra elégedetten, mikor meglátom felrobbanni készülő fejét.
-Baszd meg szállj ki az ágyból öregem, vagy én rugdoslak ki! –förmed haverjára, akinek bólintok, majd ledobja magunkról a takarót. Természetesen van rajta nadrág, rajtam pedig miniszoknya és egy ujjatlan felső, ami tökéletes volt a cselhez.
-Most elmehetsz. A többit majd én megoldom Codyval. De jegyezd meg, hogy a barátod őrülten féltékeny, ha rólam van szó. Akár mesélhetsz erről másoknak is…-mosolygom elégedetten, miközben a fiú távozik.
-Meg ne próbáld! –kiabál utána Cody, majd rám pillant. –Most elégedett vagy? Ez volt a bosszú vagy mi? Nem vagyok féltékeny, hiába is próbáltad kicsikarni ezt belőlem… –hangjában némi dühöt vélek felfedezni.
-Jaj édes, hát tényleg azt gondolod, hogy megúszod ennyivel az egészet? Komolyan azt hiszed, hogy egy ilyen gyerekes tréfa volt az egész bosszú? Nos nem. Tudod mielőtt kitöröltem a telefonomból, a gépemre már letöltöttem a képeket. –Cody arca itt már kissé eltorzult a meglepetéstől. –Mivel tegnap naaagyon nagyon rossz kisfiú voltál, ezért ma küldtem az apukádnak egy e-mail a képekkel együtt, hogy milyen csúnya és perverz dolgokat művel a kisfia mások lakásában. Aztán nyomtattam pár szórólapot és megkértem az egyik haverom, hogy dobja már fel pár fára a parkban, utána tettem hozzá háttérzenét és feltettem a legnagyobb videó megosztóra is, vagyis a youtube-on is mindenki téged csodálhat az egész világon! –mesélem lelkesen, közben Cody arca egyre fehérebb lett, majd végül durván lelökött az ágyra leszorítva csuklóimat.
-Ha ezt most tényleg megcsináltad, hát akkor én…
-Akkor te mi? Ha? Itt nekem van jogom megsértődni te kretén! Nem csináltam volna semmit a képekkel, ha te és a kis buzi barátod nem köptök bele a levesembe. Kezdtem volna már épp megkedvelni azt a kis csoki tested, de most már gyűlöllek! –egy hatalmas pofont adok neki, majd visszakézből is kap egyet. –Szemét disznó vagy! Szállj le rólam! –kiabálom.
-Te meg egy kis szuka, aki nem tudja, hogy hol a határ. –szólalt meg arcát fogva, majd mielőtt még bármit is mondhattam volna, büntetésemül vad csókkal fojtotta belém a szót. Hiába nyöszörgöm, vagy próbálok szabadulni, nem tudok…vagy…inkább nem akarok? Azt hiszem, jót tett nekünk ez a veszekedés, mert egyre szenvedélyesebb a csók.
Cody…-sóhajtom nevét, mire újra megcsókol. Ez már nem csak csók…Úristen, nem fekszem le egy 17 éves fiúval! Vagy…most az egyszer? Uhh…kívánom, nagyon kívánom… Kölcsönös vetkőztetésbe kezdünk, elég egyértelmű, hogy mindketten akarjuk.
-Ugye tudod, hogy nem fogok tudni leállni? –kérdezi tőlem, hisz már csak fehérneműim vannak rajtam, én pedig már meztelen testében gyönyörködhetem. Nyammi...édes kis csokoládém…
-Kívánlak 50Cent…ne dumálj annyit…-súgom szájába a választ, majd megcsókolom. Izmos hátán szorgosan zongoráznak ujjaim, majd mikor elindul lefelé nyelvével, meg is karmolom. Segítem neki levenni a melltartóm, majd puha halmaimhoz húzom meglepett kis fejecskéjét. Leírhatatlanul jó érzés, ahogy egyre keményedő bimbóimat ajkaiba veszi, meg-megnyalogatja. Milyen kis ügyes fiú…De nekem ennyi nem elég, türelmetlen vagyok, haladjunk már!
-Menj lejjebb! –szólalok meg ajkaimat harapdálva, mire ő engedelmesen bemászik lábaim közé. Egy laza mozdulattal veszi le tangámat, azt hiszem, hogy már most, felkészítés nélkül belém csusszanna, de csak sikerül uralkodnia magán, simogatni, nyalogatni kezd.
-Ahh…nagyon jóh vagy…mégh…mégh…-nyögöm, miközben lábaimat a hátára csúsztatom. Körmeim tépik a lepedőt, mikor egyre több ujját vezeti belém. Lassan ficánkolok karja közt, nagyobb élvezetet okoz, mint másnak a farka. Cody aztán jól rám lehet kattanva, ha már az előjátékba így beleéli magát. Én ezt nem bírom tovább…nem bírom…
Hangosan sikítva élvezek el, nem tudom, hogy mit csinált velem, de azt nagyon jól csinálta. Tehetetlenül pihegek, miközben rám mászik. Azt sem tudom, hol vagyok, de hamar kijózanodom, mikor kőkemény férfiassága tetejével kezdi el izgatni szentélyem bejáratát.
-Ne! Mégse! –lököm le magamról, majd magam elé húzom a lepedőt.
-Megan, ne csináld ezt velem! Áll a cerkám…-mutat hatalmas büszkeségére.
-Tudom, de ez nekem így nem megy. Ez olyan állatias és…és nem én vagyok. Nekem ehhez több idő kell, hisz kiskorú vagy. Egyszerűen ennyire nem bánthatlak…-mondom fejemet fogva.
-Bántani? Eddig ez nem izgatott, de most, hogy sexre kerülne a sor, hirtelen félteni kezdesz? Ne csináld már! Ülj a papa ölébe…-mondja kaján vigyorral, mire én megdobom egy párnával.
-Nem, nem és nem! –makacskodom, majd forrón csókolni kezdem, miközben farkára tapadnak ujjam, és szorgosan mozgatni kezdem őket. –Élvezz el…élvezz el…-súgom a fülébe, hogy feltüzeljem, így már pár mozdulat után végre férfiasan nyögve ér a csúcsra. Forrósága lassan csorog végig kezemen, egy kicsit beleborzongom. Bár bennem tette volna ezt…De nem!
-Na most már elégedett lehetsz…Menj el! –mászom vissza a takaró alá.
-De minden olyan gyorsan történik. Most mi van velünk? –néz rám azokkal a nagy bánatos kutya szemeivel. Óhh, mintha egy kisfiútól venném el a játékát. Máris megbántottam…fasza…
-Nem tudom. Amúgy meg…hazudtam. Tényleg megvannak a képek a gépemen is, de még nem raktam őket sehova. Nem tudom, mit akarok, tényleg nem. Te 17 vagy, komolytalan egy éjszakás kalandot akarsz, én meg…-mi van velem? Félek Codytól? –Én meg erre nem vagyok vevő, szóval most menj el! –gyorsan kiszaladok a fürdőbe, hogy ne is lássam elmenni. Basszus…egy 17 évestől nem várhatom el, hogy virágot hozzon, udvaroljon, bókoljon… De hát így meg a kisfaszom fog vele lefeküdni, ennyi önérzetem azért még maradt. Holnap megint találkozunk a parkban, akkor mi lesz? Basszus, ezt jól megcsináltam magamnak…
De édes annyira le van döbbenve, hogy hagyja magát. Süti….akkor innentől nem lesz nehéz dolgom. Gyengéden hátradöntöm a kanapén és nyelvemet bevonva folytatom a csókot. Meglepetésemre visszacsókol, és még élvezi is. CJ neked senki nem tud ellenállni…beletúr a hajamba, és annál fogva húzza hátra a fejemet. Ami kicsit ijesztő, hisz nemrég fejelt be…
-Most megint le akarsz fejelni? Akkor minek csókoltál vissza? – kérdezem vigyorogva…
-Kapsz valami olyat, amit sosem felejtesz el, jó? – ohh baby ez az….miért kellett így kéretned magadat eddig!? Helycserés támadás, és már combomon is ül, és a póló már nincs rajtam. Finoman simogatja mellkasomat….
-Persze, hogy jó. – hülye lennék nemet mondani…nem minden nap lehet az ember nála 5 évvel idősebb spinével…
Rácuppan mellbimbómra, szívogatja, rágcsálja, és nyakamat is megkóstolja. Ahhh….ez kurva jó! Hangos morranásokkal jutalmazom. Ami arra ösztönzi, hogy övemet kikapcsolja és levegye róla….minek kellett levenni!? Na mindegy….de ááú ez tényleg őrült az övemmel combomra vágott egyet…
-Na cica! Szeretem, ha egy csaj vad, de azért… - ez már sok….rátapad számra és nem hagyja hogy befejezzem amit elkezdtem, de nem bánom. Csináld csak baby.
Egyre jobban ingerel…nadrágom cipzárjával szórakozik…fel-le húzogatja. Te ha így folytatod, én adok neked valamit amit nem felejtesz el….legalábbis holnap tuti a fejedben leszek, mert úgy megbaszlak, hogy lásnak nem állsz lábra…de ez nem következik be…lehúzva gatyámat térdel elém. Ohh…ez már tetszik. Eltűnik a boxer is így térhetnénk már a lényege ahelyett hogy itt csodálkozol mekkora. Én megmondtam, hogy meg fogsz ijedni tőle…nem hiszel nekem….már kérdezném tőle, hogy tetszik e neki, de ujját a szája elé emeli. Rendben, kussolok ha elkezded végre…
Ujjaival lát neki ingerelni, de most kicsit fura dolgot csinál…nah ilyet se láttam még baszd ki…övemet kulcsolja rá és mozgatja föl-le,föl-le,föl-le…..uhh….mikor kezdeném élvezni a dolgot erősen rászorítja az övet….azt a szadista fajtádat!
-Meg, mih van veledh? Megvesztél? – förmedek rá…ennyire vadnak azé nem kéne lenni…
-Fájt? Kérsz rá puszikát? – időm nincs reagálni, az öv lekerül dákómról és végignyalja, majd bekapja, persze tövig mégse megy neki…hehe…
Ahogy mozog rajtam teljesen beindulok…ilyen jó se volt még az tuti…már teljesen elvesztettem a külvilágot, mintha be lennék szívva, csak azért ez élvezetesebb. Kicsusszanok szájából és keze váltja fel a ritmusos mozgást, míg egy vad csókot ad. Mindjárt te is kapsz valamit baby, csak mostmár verd ki nekem. Nem kell sok és elélvezek. Telespriccelek mindent, a szőnyeget, a kanapét és még magamat is…
-Kezdj el vetkőzni baby… - mondom neki, mikor már meg tudok szólalni…
-Te meg mondd szépen, hogy csíííz! – mi a fasz van?? Minek a fénykép?? Ennyire te se lehetsz perverz….de kezdek magamhoz térni és kattog az agyam….minek a kép?? Mi jár a fejében? - Ha ebben az állapotban anyámék meglátnak, többet biztos nem hívnak ide. És találd ki, hogy hétfőn mit fognak nézni a sulidban a diákok a bejárati ajtón? Igen, a te izmos, kielégült, meztelen testedet. Vajon élethű mérettel rá fog férni? – neveti el magát, én meg mondanom se kell nagyon be vagyok pöccenve… - Mindenkinek bemesélem, hogy a nappali kellős közepén végeztél önkielégítést. Milyen szánalmas, igaz? – te szuka! És még megcsókol…. - Finom voltál és játszanék még veled, de ugye te is megérted, hogy az oroszlán barlangjából élve nem mehetsz ki? Nem kellett volna megcsókolnod csak úgy. Kicsi szád arra való, hogy kérdezz és ne az arcomba mássz vele. Én szoptalak le, de te szívtad meg, szóval most nyeld le. Sakk matt baby… - dob felém a puszit és elmegy….
-Mekkora egy mocskos kis ribanc vagy te! – üvöltöm utána és elkezdek öltözködni.
-Igen, a te mocskos ribancod, aki behúzott a csőbe. Óh és, ha mégsem akarnál mindenki előtt beégni, légy jó fiú! Innen most hazamész, semmi bandázás és hasonlók! Aztán holnap éjjel gyere be a hátsó kapunk, a medencénél foglak majd várni…talán megegyezhetünk, ha lesz egy jó ajánlatod. Ja és takaríts már fel magad után, mert anyáméknak nem tudod majd kimagyarázni a sperma tengert! – ohh te kis kurva…
Nem tudom elhinni…senki nem mert még így megalázni. Huhh baby te nem tudod kivel húztál ujjat…nem kerülnek sehová azok a képek…most megismerheted a másik felemet.
Elrendezem a cuccokat, letörlök minent és végzek is mire hazajönnek Meg ősei. Azzal a lendülettel ahogy ők bejöttek, én már ki is faroltam a házból.
* * * CJ * * *
Reggel felkelek, ki sem megyek a parkba, nem érdekel az a fogadás…most van leszarva magasról. Tegnap kicsit nagyon feldühített. De a bosszú nem marad el…meglátjuk kiteszi e bárhova is azokat a fotókat…
Felhívom egyik haveromat, hogy segítsen nekem…persze hallva a storyt rögtön bele is megy. Mert volna nemet mondani. Megbeszélem vele, hogy együtt odamegyünk, de ő kint vár a kapu előtt a jelzésemre. Mikor az megvan és valami igen szupi kis pózt vettünk már fel bejön és lekap minket….hehh velem szórakoztál kicsilány??
* * * CJ * * *
Bemegyek a medencéhez és már ott ár egy napozó ágyon bikiniben. De édes…rohadt jó teste van de most koncentráljunk a feladatra…odavonszolom magamat…
-Nézzenek oda hát eljöttél? – vigyorog rám…ohh mindjárt nem fogsz vigyorogni…
-Volt más választásom!? – lököm oda flegmán… - de van egy ajánlatom…
-Nah…hallgatlak… - vigyorog még mindig…
-Mit szólnál egy masszázshoz? Aztán azt amit szeretnél… - nézek rá egyik szemöldökömet felvonva…
-Rendben…menjünk fel. – állna fel de visszarántom leülve mellé.
-Szerintem jó ez itt is. – vigyorgok rá.
Belegyezően hasra fordul és neki is látok a masszázshoz. Észrevétlenül kikötöm bikinifelsőjét. Egyre finomabban csinálom, és combját is végig masszírozom…látom élvezed, és kezdesz beindulni. Rendben…akkor…hátára fordítom, krákogok egyet és megcsókolom. Viszonozza, még kezeit is nyakam köré fonják. Enyimek a mellén és derekán vannak. Csávókám a fényképezővel beront és kattint néhányat. Felállok és elégedetten veszem ki kezéből a gépet.
-Tehát baby hol is vannak azok a képek?? Mert ugye te sem szeretnéd ha ezek a képek amiket a spanom csinált, valahol az interneten vagy esetleg a parkban kössenek ki… - vigyorgok rá elégedetten. – De tudod mit!? Ha te törlöd a képeket, akkor én is. - jajj de meg van lepődve valaki…istenem szólalj már meg, nem érek rá egész este…
Dühöngve kapja fel a telefonját és egymás szeme láttára töröljük a képeket. Helyes! Okos kislány, tudtam, hogy a hírnevét nem fogja kockáztatni…
Elégedetten sétálok ki az ajtón, hisz nyertem és ezt ő nehezen viseli.
-De ez nem változtat azon, hogy a csicskásom vagy a héten. – szól utánam a ki morci…cöhh…
-Tudom – vigyorgok rá – holnap találkozunk a parkban. Csáó!
Nem sok idő telik el, mikor kopogást hallok az ajtómon. Áhh, ez a kis suttyó eddig követett? Most tényleg nem akarom látni, nem veszíthetek a hírnevemből azzal, hogy beadom a derekam!
-Meg nyisd már ki, vagy gyere már ki! Baszd meg, szeretnéd, ha összevéreznék mindent? –miért nem tud már bekussolni? Mekkora fasz…már a fejem is megfájdult tőle, ráadásul ezt még a szomszédok is meghallhatták. A végén majd azt hiszik, hogy valami baltás, brutális gyilkos vagyok, aki épp Codyt öli. Pff, muszáj elhallgattatnom…
-A fürdő arra van, és hozok kötszert. –jövök ki végül megmutatni az irányt. Úgy döntök, hogy megvizsgálom kicsit, hátha eltörtem az orrát, hehe.
-Itt vagyok, mutasd…-elkapom nem kímélve kicsi buksiját, majd meg is tapogatom, hogy érzem-e az eltört csontot, de semmi. –Nincs eltörve.
-Nem lehetett volna finomabban? Baszottul fáj…te őrült vagy.- Pont azzal kezdted, de hisztizni azért mégsem kéne.
-Jól van már, mit rinyálsz, mint egy kislány?! Ülj le a kád szélére, hogy beköthessem te óvodás…-nevetek szerencsétlenségén és nyöszörgésén. Szorgos ápoló néniként hamar végzek, igazán ügyes vagyok, nem is pisszen egyet sem. -Kész.- jelenetem ki, majd magára hagynám, de ő utánam szól.
-Megan! Nincs valami pólód, ami jó rám, mert kicsit véres lett az ingem…-most komolyan magára akarja húzni az egyik pólómat? Hát ez kurva vicces lesz…női pólóban feszít majd 50Cent…Még jó, hogy van olyan pólóm is, amiben aludni szoktam, azok elég nagyok, és talán jó lesz a kis csokitestű Adoniszunkra is. De azért…
-Öregem, feleségül ne vegyelek? –kérdezem, hogy ne bízza el magát.
-Mintha én lettem volna olyan hülye, hogy lefejelem a másikat…-óh hogy kapnád be!
Oké, gyere, csak ne sírjál már…-ha most lenne egy cumim, már rég a szájába dugtam volna amennyi baja van ennek is…Előkeresem neki az egyik megfelelő pólót, amire gondolok a szobámban, közben ő leveszi az ingét. -Itt va…-ezt most direkt csinálja? Uhh…dacos vagyok meg minden, de ez a test…nyammi…
-Köszi –súgja fülembe, még karomon is végig simít, miközben elveszi a pólót. Akkor is idióta vagy, nem csábulok el. Ha nem vagy szűz, akkorakis tizenéves csitrikhez szoktál, akik sikítozva dőlnek be az ágyadba, de elfelejted, hogy én felnőtt nő vagyok.
Ledobja magát az ágyamra, mintha csak otthon lenne…seggfej…
-Na, mit csinálunk? –ha most azt hiszi, hogy egy kis mellkas villantástól oda fekszem mellé és hagyom, hogy megdöngessen, akkor még nem ismer.
-Kezdheted azzal, hogy felkelsz az ágyamról és kimész a szobámból. –szólalok meg unottan, de meg sem moccan.
-Valld be, hogy nem ez volt az első gondolatod! –mit vigyorogsz, mint a vadalma? A világ minden kincséért sem mondanék ilyet! Soha, soha, soha!
-Te perverz állat, takarodj ki! –lökdösöm kifelé. Miután kilököm őt befekszem az ágyba és próbálok olvasni, de persze az a kurva telefon is pont most szólal meg. Levánszorgom a nappaliba és felveszem.
-Igen anya, itt van Cody…-odabaszom hozzá a telefont, hogy igazoljon…merne nem…
-Jó estét Mrs. Hoa! Igen itt vagyok, és vigyázok rá. Nem, nem csinált semmi rosszat. –még 50Cent, még nem csináltam…De, ha továbbra sem húzod el a beled és próbálod itt letörni a hírnevem, lehetsz akármilyen kis guszta falat, kipenderítelek.- Rendben, további szép estét! –bólintok neki, hogy okos fiú volt, majd leülök a kanapéra, hátha megy valami izgi a tévében. De persze megérzem a kis négerke kezét, már megint a karjaiba von.
-Vedd le rólam a kezedet, mielőtt eltörném! –nem rejtem véka alá, hogy kiakaszt.
-Jajj már, kéreted itt magad…-mondja, majd hirtelen…megcsókol…Megcsókol???
***
Időm sincs reagálni, nyelve türelmetlenül tör utat ajkaim közt a számba. A dühtől remegve szorul ökölbe a kezem, most aztán kiütöm őt egy életre, de aztán valami sokkal jobb mókára gondolok. Ma a kicsi Cody fiú megtanulja, hogy ki az a Megan Hoa! Hagyom, had játszadozzon, lassan eldőlve beleprésel a kanapéba, miközben még mindig ajkaimat falja. Hmm…milyen nagy és vastag a nyelve is, szívesen hagynám tekeregni másfelé is magamban.
Beletúrok a hajába és annál fogva húzom hátra fejét. Komolyan nézek szemeibe, de nem szólok semmit.
-Most megint le akarsz fejelni? Akkor minek csókoltál vissza? –kérdezi önelégült mosolyával.
-Kapsz valami olyat, amit sosem felejtesz el, jó? –kérdezem mosolyogva, majd fordítok a helyzeten, így fölé kerülök. Nem sokat játszadozom, leveszem azt az ostobán festő pólót róla, kezeimmel kezdem el simogatni mellkasát combjain ülve.
-Persze, hogy jó. –válaszolja, hisz nem tudja, hogy keserű élvezet lesz ez neki.
Érzéki nyelvcsapásokkal nyalogatom meg mellbimbóját, majd fogaimmal ízlelgetem meg kicsit, mire felmorran. Nyakát is kezelésbe veszem, nyelvem lassú cikk-cakkban táncol rajta végig. Kezem közben durva mozdulatokkal nyitják szét övét, majd lerántom róla. Nagyot csattintok vele a levegőben, így akarva akaratlanul is eltalálom vele combját.
-Na cica! Szeretem, ha egy csaj vad, de azért…-kuss! Te akartad, hát meg is kapod…vad csókom azonnal elhallgattatja, hallani sem akarom további nyavalygását. Remélem, felkészült egy apró ízelítőbe, hogy milyen az, ha egy vad és felnőtt nő szereti…Miközben megint megcsókolom, cipzárjával játszadozom, hol fel-, hol lehúzom, persze vigyáznom kell, mert lüktető hímtagjának már alig maradt hely. Nagyon szép lenne, ha becsípném a farkát, akkor aztán visítana, mintakismalac, hehe. De azért ennyire gonosz még én sem vagyok. De ha sokat ficánkol, még az is elképzelhető. Mielőtt még bekövetkezne ez a „tragédia”, letérdelek a kanapé elé, és magammal húzom a nadrágját is. Csodás látvány tárul elém, mert a boxer alatt nem csak egy helyes kis dombocska dudorodik, inkább egy egész hegy. Nyugi van Meg, ez most nem lesz egészben a tiéd! Bosszú, bosszú, bosszú…gondolj erre! De, ha egyszer olyan jó lenne meglovagolni…nyúúú…Nem! Ne gyengülj el!
Lassan kicsomagolom őt teljes egészében, és meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy 17 éves srác. Testileg inkább mondanám 27-nek, de persze sokkal zsengébb husi. Nem, mintha lett volna öreg pasim, bár ennyivel fiatalabb sem. Látom rajta, hogy mondana valamit, de ajkam elé emelem mutatóujjam, hogy mutassam, maradjon csendben. Nem kell megkérdezni, hogy tetszik-e, mindjárt megmutatom. Ujjaimat sétáltatom végig a kidagadó ereken, csak nehogy már ettől elélvezz nekem, hihihi. Egyik ujjammal büszkesége tetejét kezdem el masszírozni, ami időközben egyre jobban ágaskodni kezd előttem. Még szinte hozzá sem értem, de már most olyan nagy…mekkora lehet…megvan az 20 centi is…talán, de mindenesetre igen csak átlagon felüli. Magamhoz veszem az övét és hurkot csinálva belőle kezdem el húzogatni az én kis hatalmas „játékomon”. Élvezkedő vigyora sejteti velem, hogy nem esik neki rosszul, de aztán még a levegő is belé szorul, mikor megszorítom rajta.
Meg, mih van veledh? Megvesztél? –kérdezi lihegve, talán kicsit…nagyon…szorosra húztam volna? Engedek a szorításból, had higgye, hogy ez volt a bosszúm, mert engedély nélkül csókolt meg.
-Fájt? Kérsz rá puszikát? –kérdezem bűnbánó kislányként pislogva. Meg sem várom, hogy válaszoljon, intenzív nyalogatásba kezdek. Akár egy finom csoki fagyi, komolyan, egészen felizgulok, miközben őt kényeztetem. Most mennyire beletolnám az arcába a popsimat, hogy viszonozzon valamit, de nem lehet. A jó kurva életbe! Vááááá!! Mindegy, koncentrálok a „feladatomra”, megpróbálom a lehetetlent, tövig akarom magamba préselni őt. Élvezettel cuppogok rajta, golyóit kezemmel nyúzom. Férfias felmorranásai egyre hevesebb munkára ösztönöznek, annyira rám van gerjedve, hogy úgy érzem, hamar el fog menni az édeske. Egyre erősebb szívó mozdulataim alatt már ő sem tud csak úgy feküdni, a hajamba markolva élvezi a mozdulatokat. Combjait mardosom ütemes fejmozgásom közben, miközben ő egyre sűrűbben nyög. Mielőtt még engem is beterítene, felkúszom és megcsókolom. Így szépen el is hallgattatom, miközben kezem vad ütemben mozog büszkeségén, végül sikeresen az élvezetbe is taszítja Codyt. Alaposan kirázom minden cseppjét, bőven jut a kanapéra, a padlóra, sőt még az izmos kis pocijára is. Pont így akartam látni, beterítve, kielégülten…tökéletes…
-Kezdj el vetkőzni baby…-szólal meg két lihegés közt, mire én elmosolyodva a mobilomért nyúlok.
-Te meg mondd szépen, hogy csíííz! –miközben ő moccanni sem bír az orgazmus hatása miatt, addig én csinálok pár profi képet róla. Először bizonyára azt hitte, hogy perverz vagyok, de lassan kezdett lefagyni arcáról a mosoly.
-Ha ebben az állapotban anyámék meglátnak, többet biztos nem hívnak ide. És találd ki, hogy hétfőn mit fognak nézni a sulidban a diákok a bejárati ajtón? Igen, a te izmos, kielégült, meztelen testedet. Vajon élethű mérettel rá fog férni? –nevetem el magam, látom rajta, hogy egyre pipább lesz.- Mindenkinek bemesélem, hogy a nappali kellős közepén végeztél önkielégítést. Milyen szánalmas, igaz? –mosolygom, majd lehajolva hozzá még utoljára megcsókolom.
-Finom voltál és játszanék még veled, de ugye te is megérted, hogy az oroszlán barlangjából élve nem mehetsz ki? Nem kellett volna megcsókolnod csak úgy. Kicsi szád arra való, hogy kérdezz és ne az arcomba mássz vele. Én szoptalak le, de te szívtad meg, szóval most nyeld le. Sakk matt baby…-még egy utolsó puszit dobok felé, aztán felindulok a szobámba.
-Mekkora egy mocskos kis ribanc vagy te! –kiabál utánam, mire én nevetve kacsintok egyet.
-Igen, a te mocskos ribancod, aki behúzott a csőbe. Óh és, ha mégsem akarnál mindenki előtt beégni, légy jó fiú! Innen most hazamész, semmi bandázás és hasonlók! Aztán holnap éjjel gyere be a hátsó kapunk, a medencénél foglak majd várni…talán megegyezhetünk, ha lesz egy jó ajánlatod. Ja és takaríts már fel magad után, mert anyáméknak nem tudod majd kimagyarázni a sperma tengert! –kiabálom még le nevetve, majd felcaplatok a szobámba. Van kb egy órája mindenre, az biztos elég. Holnap meg tuti eljön, már csak azért is, mert nem hagyná ki, hogy bikiniben lásson. Meg persze biztosan észrevette, hogy tetszik, amit láttam. Most dühös, de biztosra veszem, ha választhatna, újra belemenne. Ahhoz túl jól szoptam le, hogy ne.
Miután megmostam a fogam, hogy minden nyomot eltüntessek magamról, eldőlök az ágyamon. Várom, hogy jöjjön az álom a szememre, míg anyuék haza nem érnek, bár most egészen fel vagyok tüzelve, csak Codyra tudok gondolni…
-Na ne már baby még egy puszit se kapok!? – vigyorgok átkarolva derekát… - ennyit igazán megtehetsz a mai nap után…. – vigyorgok tovább közelebb húzva magamhoz.
-Kurva gyorsan engedj el, vagy tőből letöröm a kezedet! – jó vicc volt baby……elég volt ez a minimum ma már! Még erősebben húzom magamhoz, és hajolnék le hogy megcsókoljam, de az anyja jön ki a házból. Elengedem derekát……elég félreérthető lenne ha fojtatnám…
-Szia kicsim! Hát megjöttél…illetve megjöttetek? Ki ez a fiú? Az új udvarlód? Én Meg mamája vagyok, szia! – fain az egyszer biztos és 2 perc alatt felbaszta a kicsi lány agyát. Meg arca egyre vörösebb és levág egy hisztirohamot.
-Na de anyaaa!! Nem látod, hogy Cody egy feka? Mi a szarért kell azt gondolni, hogy egy feketével jövök majd pont össze? Fekete, néger…érted? – na jó hát erre nem számítottam…kicsit azért szarul esett. Még tőle is hát mit ne mondjak van bő a képén…hát én inkább húzok……
-Bocsásson meg asszonyom, de inkább megyek, hogy ne zavarjam a lányát… - elköszönök anyukától és indulok, de Meg megállít. Megfogja kezemet, na jó mit akarsz?
-Jól van na…izé…bocs… - hmm…azért ez is valami kicsi lány…igaz nem volt a leghangosabb de megteszi. És még a puszi is megvolt, bár arcomra de megvolt. Elmosolyodom, megvolt amit akartam. - Erről meg kussolsz, úgy is letagadnám. – hehh…valószínű hogy nekem ne hinnének……hol élsz te!?
-Cody, vacsorázz velünk, ha már így összebékültetek Megannal! Illetve vacsorázz a kislányommal, mert mi ma egy céges partira megyünk. Úgy sem örültem volna, ha Meg egyedül marad itthon, így kevésbé aggódom majd. – egyre jobban kezdem megkedvelni a mutert. Jó kis este lesz……a perverz fantáziám……
-Anya! Cody 17. Nem fiatal ő babysitternek? Elég nagy lány vagyok már, hogy egyedül itthon maradhassak! – ohh ne legyél már ilyen makacs hidd el elfelejted a koromat az este folyamán…
-Megan Hoa, fél óránként fel foglak hívni, hogy Cody még itt van-e, és ha nem, akkor megvonjuk a zsebpénzedet. Menj el dolgozni, keresd meg magad, ha meg nem akarsz, inkább lustálkodsz, akkor tartsd be az apád és az én szabályaimat! Értetted kicsim? – hehe…a mami keményít és a pénz úgy látom gyenge pont volt mert nem ellenkezik.
-Pff, tök mindegy… - sértődötten beront a házba. Utána anyuka behív engem is.
-Gyere beljebb Cody, remélem nincs ellenedre ez az egész. – de még mennyire nincs…
-Nem dehogy szívesen vigyázok Meganre. – vigyorgok.
-Ő itt Meg apukája.
-Jó estét uram! – köszönök illedelmesen, fő az első benyomás.
-Szia, vigyázz rá, majd jövünk. – és már el is húzzák a csíkot.
Remek az egész ház csak a mienk. Hmm……nézzünk szét. Áááá meglátom a plazma tv-t és rögtön a kanapéra vetem magamat. Fogom a távkacsolót és bekapcsolom. Kapcsolgatom és lépteket hallok. Mosolyra húzódik a szám ha arra gondolok, hogy ma este simán elcsábíthatom. Bár egész nap ezen voltam, de nem létezik lehetetlen. Lehuppan mellém egy tál kukoricával.
-Anyámék?
--Már elmentek, miután megismertem apádat is. – milyen kis lazán vagyunk…hmm fini hosszú combok…és szép gömbölyded didkók…de bazze mi fasz van megint!? Rajtam van az egész tál kukorica…
-Ne is gondolj rá! Van az asztal alatt sokkoló, és én nem félek használni. Ülj kussban, nézd a tévét és mosolyogj a telefonba, ha anyámék hívnak! Vili? - összefosom magamat rajta hihetetlen. De CJ ne legyél pipa…kezdjük a csábítást. Kis idő elteltével bedobom magamat. Kezdjük valami alapnál…
-Szép vagy… - mosolygok rá…
-Kuss! – most mi a fasz van?
-Akkor gyönyörű… - nevetek fel az arckifejezését nézve…
-Befogod vagy, én fogjam be? – jujj de ideges valaki…nem jön be a bókolnak? Milyen lány vagy te!?
-Én csak bókoltam, ez miért idegesít? Próbálok egész nap jófej lenni, de téged semmi sem hat meg. – egyre idegesebb de én se vagyok most már valami hű de nyugodt…
-Kérsz egy pofont vagy megverekszel érte? Tudom, hogy beindult a fantáziád, mert kettesben vagyunk egy üres házban, de nem! Nem fogok megrontani egy kisfiút, főleg nem téged! Ha baszni akarsz valakivel, akkor menj ki a sarokra, vagy használd a vendég fürdőszobánkat és könnyíts magadon ott, de SZÁLLJ LE RÓLAM! – megrontani!? Ugyan már…ha velem csinálnád másnap talpra se tudnál állni…
-Játszod itt a nagylányt, de közben meg sírva szaladnál el, ha meglátnád, amire most gondolsz. – vigyorogva megemel a csípőmet, hogy leessen neki mire célzok. Hát szépen felment benne a pumpa…
-Egy fasz vagy, nagyobb, mint ami neked van! Lefogadom, hogy még szűz vagy, és csak az agyadat játszod, de tudod, mit? Szarom le. Nem kellett volna bejönnöd az oroszlán barlangjába. – ölembe pattan és cséphadaró módjára kezd püfölni….olyan deja vu érésem támadt.
Addig ütöget, míg ingemről elpattan kettő gomb. Nah kösz bazd meg. Leáll és meglepetten pislog az ingem alól kilátszódó szépen kidolgozott mellkasomra. Hát igen elakadt a szavad mih!? Azt hiszem most jött el az én időm. Lassan közeledek felé, hogy megcsókoljam, de BUMM…áááá az orrom ez megfejelt….
-Megan, normális vagy? – kédem ordítva az orromat fogva ez rohadtul fájt…és vérzik bassza meg…
-Fogadd a telefonokat és tiplizz le, ha anyámék hazajöttek! – most meg csak úgy lelécel!? – nah mi van megijedtél a látványtól mih!? Pedig még csak nem is a farkamat láttad na majd ha azt mutatom meg…
Utána megyek, és hamar megtalálom a szobáját, mert ajtaja ki van dekorálva. Kopogok rajta…
-Meg nyisd már ki vagy gyere már ki! – kérem az orromat fogva, mert dől belőle a vér…de csak nem jön – bazd meg szeretnéd ha összevéreznék mindent?? – ordítom dühösen. Ami meg is hozza hatását, mert kinyitja az ajtót.
-A fürdő arra van és hozok ködszert. - mondja fapofával…
Bemegyek a fürdőbe és elkezdem mosni az orromat…basszus ugye nem tört el!? Nagyon ajánlom neki…
-Itt vagyok mutasd… - rántja oda fejemet, majd erősen megtapogatja – nincs eltörve… - állapítja meg.
-Nem lehetett volna finomabban?? Baszottúl fáj….te őrült vagy. – mondom dühösen.
-Jól van már mit rinyálsz mint egy kislány!? Ülj le a kád szélére, hogy bekössem te óvodás… - vigyorog…kis Humor Herold…
Leülök a kád peremére és hagyom, hogy bekötözze az orromat. Milyen finoman csinálja most. Mi ütött beléd?? Hasogat a lelkiismeret mi!?
-Kész… - és kimegy…lenézek ingemre és csupa vér…basszus az egyik kedvencem volt, mindegy veszek másikat.
-Megan! Nincs valami pólód ami jó rám, mert kicsit vére lett az ingem… - szólok utána kedvesen….most fejelte meg az orromat, de kedves vagyok beszarok magamon…
-Öregem feleségül ne vegyelek!?
-Mintha én lettem volna olyan hülye hogy lefejelem a másikat... – ordítom le a fejét.
-Oké, gyere csak sírjál már… - ez élvezi ha idegesít…Bemegyek szobájába és leveszem ingemet és míg ad egy pólót…
-Itt va…… - mikor megfordul elakad a szava ahogy meglát…köszi ez bóknak veszem.
-Köszi – súgom füléhez hajolva. Mikor elveszem a pólót végig simítok kezén. Nocsak mégis bejövök neked!? Hát most már akárhogy is fogod tagadni, láttam hogy sasoltál.
Át a póló pont jó rám……nem para így legalább szemet szúrnak neki az izmaim így ruhán keresztül is. Ledobom magamat az ágyára…
-Na mit csinálunk?? - kérdem vigyorogva…szerintem most egyre gondolunk.
-Kezdheted azzal, felkelsz az ágyamról és kimész a szobámból. – jajj ne csináld már baby…
-Valld be hogy nem ez volt az első gondolatod. – szélesebb vigyorra húzom a számat és felállok.
-Te perverz állat takarodj ki! – látom telibe találtam…jól van nem kell lökdösni egyedül is kitalálok…
Önelégülten leslattyogok a lépcsőn és betalálom a kanapét. Elkezdem nézni a tv-t….szarbbnál szarabb műsorok……unatkozok……faszom nem így terveztem ezt az estét, de most valahogy elég volt Meg döbbent arcát látni……
Már egy ideje lent vagyok és bámulom a tv-t, kicsi zavar ez a póló is, olyan…buzinak érzem magam benne úgy feszül. Gondolatomból kizökkent a telefon csörrenése. Meg lecaflat és felveszi a telefont…
-Igen anya itt van Cody… - mondja idegesen a telefonba és átnyújtja a kagylót. Mi van? Most én is beszéljek vele? A bizalom meg van a családban…
-Jó estét Mrs Hoa. Igen itt vagyok és vigyázok rá. Nem, nem csinált semmi rosszat. – nah persze az orromat jól helyre rakta de nem csinált semmi rosszat… - Rendben további szép estét.
Meg bólint egyet, mondván jól csináltam és leül a kanapéra. Melléhuppanok és átkarolom, és a képébe vigyorgok.
-Vedd le rólam a kezedet mielőtt eltörném! – mondja ingerülten.
-Jajj már kéreted itt magad…. – fogom állát magam felé fordítom és megcsókolom.
Szerkesztve Garfield által @ 2009. 07. 27. 22:41:52
-Nyugi cica, nem lesz baj…-óh, ő könnyen beszél, de én ki nem állhatom a viharokat! Ha van valami, amitől félek, akkor ez az. Eléggé megvisel a dolog, de azért valahogy csak átvészelem ezt is. Mikor minden szépen lassan elcsendesül, megszólal Cody is.
-Jól van baby, elállt a vihar, már nem kell félni. –mondja, majd a homlokomra kapok egy puszit. Meg sem próbál megcsókolni? Hmm…fura…Azt mondják, hogy akit igazán szeretsz, azt homlokon csókolod. Pff, na belőle ezt nem nézem ki.
-Nem féltem…-kimászom a karjai közül, vége a gyereknapnak, most már nincs szükségem rá…-ő csak nevetve fogadja ezt az egészet. Pár perc leforgása alatt azonban csoda történik, úgy néz ki, hogy ez a fiú is ért valamicskét a kocsikhoz.
-Hé, baby próbáld beindítani! -pár válogatott káromkodás után elfordítom a kulcsot és csodák csodája, beindul. –Látod cica, így kell ezt csinálni. De most inkább visszafordulok…-hogy ez engem mennyire nem izgat…Rohadtul elegem van már ebből a mai napból, kurva vihar… Már csak arra várok, hogy végre hazaérjek és elvágódhassak a szobámban. Az út alatt meg sem szólalok, ráadásul tök gáz, hogy a vihar végéig szorongatott, én meg hagytam magam. Milyen nyálas, fúúúúúj!!
-Tehát félsz a viharban? –kérdezi.
-Nem. -hagyj már békén idióta! Élvezed a helyzetet, mi?
-Jajj baby, most kinek akarsz hazudni? –Uhh, kezdesz felidegelni! Nekem dudálsz kicsi kocsi? Mindjárt szétszerellek! Viszont látom azt is, hogy idegesít, ha nem válaszolnak, szóval inkább kussolok.
Miután leparkol, kiszállunk. Úgy néz rám, mintha valamit még várna, de mit? Ez a dolga, ez alap volt, hisz ő az én kis rabszolgám most, hehe.
-Most hova megyünk? –kérdez.
-Én haza, hogy lecsesszem apámat, te nem tudom. –Óh, hogy az öregem ezért mit fog kapni…Nem adta volna oda a fullextrás járgányát, neeem…Igaz, hogy kicsit gyorsan vezetek meg minden, de nem kellett volna megszívatnia ezzel a tragaccsal.
-Hé baby, itt lakok nem messze, elmehetünk abba a tisztítóba az én kocsimmal. –szétbaszom a fejed öregem, ha megint babynak hívsz, viszont a fuvar jól jönne…
-Semmi hátsószándék! Csak a tisztítóba megyünk! –mondom neki fenyegetően.
-Hehh, ezekután sem látod bennem a jót…szép…na gyere…
Még jó, hogy nem túl nagy forgalom van arra, hamar el is intézzük a dolgot, én meg végre mehetek haza. Illetve csak mehetnék…
-Kajás vagyok. Nincs erre valami? Beülhetnénk valamit kajolni. –szólal meg a karomat fogva, amit hamarosan ki is tépek a kezéből. Nem randizni jöttünk, még az étvágyam is elmegy tőled, hogy ilyen hülye egy szöveggel próbálsz befűzni.
-Ha azt hiszed, ezzel le tudsz kenyerezni, hát tévedsz…beszállok a kocsiba, hogy kimutassam, rám ne is számítson, de ez meg csak otthagy. Pár perc után visszajön és a kezembe nyom egy hot dogot.
-Na most már mehetünk. –hehe, biztos vagy te ebben? Rossz nézni, hogy mennyit szerencsétlenkedik evés és vezetés közben.
-Mekkora szerencsétlen vagy! –nevetem el magam. Pár perc múlva félreáll, majd bekapcsol egy állati szar számot. Na ezt már az én idegeim sem bírják, eltekerem.
-Ez most mire volt jó cica? Én bírom a rapet –na mi van, megint ideges vagy?
-Én meg nem szeretem azt a számot. Amúgy hoztál piát? Szomjas vagyok. –ja meg kurvára elegem is van belőled, de ez egy másik kérdés.
-Hát szívesen a kaját, és nem hoztam…
-Jól van, nem kell felhúzni magad kicsi néger…-nevetek. Úgy látszik, hogy megbántódott, mert az úton többet meg sem próbál velem beszélni.
Végre itthon! Kiveszem a holmimat és indulnék befelé, mikor megszólít.
-Na ne már baby, még egy puszit sem kapok? Ennyit igazán megtehetsz a mai nap után. –áhhh, mi a szarért kell ölelgetni egy kérdéshez a derekamat?!!
***
-Kurva gyorsan engedj el, vagy tőből letöröm a kezedet! –kiabálok rá, de nem engedelmeskedik, sőt…jobban megszorít, azt hiszem, hogy mérges. Ideje lenne felpofoznom, de anyám megmenti a helyzetet.
-Szia kicsim! Hát megjöttél…illetve megjöttetek? Ki ez a fiú? Az új udvarlód? Én Meg mamája vagyok, szia! –köszönti Codyt, én meg hisztérikusan toporzékolni kezdek.
-Na de anyaaa!! Nem látod, hogy Cody egy feka? Mi a szarért kell azt gondolni, hogy egy feketével jövök majd pont össze? Fekete, néger…érted? –kiabálom le, de úgy érzem, hogy elvetettem a sulykot. Codyn látni, hogy valóban megbántottam. Most először érzem magam szemétnek, miután beszóltam valakinek.
-Bocsásson meg asszonyom, de inkább megyek, hogy ne zavarjam a lányát…-szólal meg, majd hátat fordít és menne, de megfogom a kezét, mire visszafordul.
-Jól van na…izé…bocs…-mondom alig hallhatóan, majd a megérdemelt pusziját is megkapja az arcára. –Erről meg kussolsz, úgy is letagadnám. –húzom fel orromat a puszi után, hogy végül csak meg kellett tennem, de fél szememmel látom, hogy elmosolyodik, ahogy anyám is rajtunk.
-Cody, vacsorázz velünk, ha már így összebékültetek Megannal! Illetve vacsorázz a kislányommal, mert mi ma egy céges partira megyünk. Úgy sem örültem volna, ha Meg egyedül marad itthon, így kevésbé aggódom majd. –mosolyog anyám kedvesen.
-Anya! Cody 17. Nem fiatal ő babysitternek? Elég nagy lány vagyok már, hogy egyedül itthon maradhassak! –makacskodom.
-Megan Hoa, fél óránként fel foglak hívni, hogy Cody még itt van-e, és ha nem, akkor megvonjuk a zsebpénzedet. Menj el dolgozni, keresd meg magad, ha meg nem akarsz, inkább lustálkodsz, akkor tartsd be az apád és az én szabályaimat! Értetted kicsim? –nos igen, anyámnak néha ezt a hangot kell velem megütnie, hogy komolyan vegyem.
-Pff, tök mindegy…-bemegyek a házba. Ezután anyu Codyt is beengedi, hisz már nagy készülődésben voltak, ő sem ért rá. A szobámban átveszek egy kényelmesebb sortot meg egy topot, csak lazán, ahogy itthon mindig vagyok. Feltűzöm a hajam, magamhoz veszem a popcornos zacsit és leügetek a nappaliba plazmatévét lesni. Kellemetlen meglepetés, hogy Cody is ott ül a kanapén.
-Anyámék? –kérdezem lehuppanva mellé.
-Már elmentek, miután megismertem apádat is. –válaszolja, miközben alaposan végig mér. Akkor még nem szólok semmit, mikor combjaimon felejtve a tekintetét nagyot nyel, de mikor a cicijeimet bámulja már 5 perce, miközben vigyorog, ráborítom a kukoricát.
-Ne is gondolj rá! Van az asztal alatt sokkoló, és én nem félek használni. Ülj kussban, nézd a tévét és mosolyogj a telefonba, ha anyámék hívnak! Vili? –gorombítom le, majd karbatett kézzel, törökülésben tovább bámulom a plazmát.
-Szép vagy…-már megint kezdi, komolyan mondom, élvezi, hogy idegesíthet.
-Kuss! –válaszolom röviden.
-Akkor gyönyörű…-neveti el magát, mert ez aztán tényleg rohadt vicces volt, mi?
-Befogod vagy, én fogjam be? –már a kezemmel kezdek el dobolni térdeimen az idegességtől.
-Én csak bókoltam, ez miért idegesít? Próbálok egész nap jófej lenni, de téged semmi sem hat meg.- sóhajtja, mire én idegesen morgok egyet.
-Kérsz egy pofont vagy megverekszel érte? Tudom, hogy beindult a fantáziád, mert kettesben vagyunk egy üres házban, de nem! Nem fogok megrontani egy kisfiút, főleg nem téged! Ha baszni akarsz valakivel, akkor menj ki a sarokra, vagy használd a vendég fürdőszobánkat és könnyíts magadon ott, de SZÁLLJ LE RÓLAM! –üvöltöm, majd gúnyosan elmosolyodom.
-Játszod itt a nagylányt, de közben meg sírva szaladnál el, ha meglátnád, amire most gondolsz. –emeli meg kissé csípőjét, hogy egyértelmű legyen, arra céloz, hogy megijednék a nagy dákójától.
-Egy fasz vagy, nagyobb, mint ami neked van! Lefogadom, hogy még szűz vagy, és csak az agyadat játszod, de tudod, mit? Szarom le. Nem kellett volna bejönnöd az oroszlán barlangjába. –csak úgy, mint az autóban, ütlegelni kezdem. A nagy „csatában” véletlenül eltépem az ingét, a felső két gomb leszakad szabadon hagyva mellkasa nagy részét. Egy pillanatra ez engem is kizökkent, izmos és kemény felsőteste van annyi bizonyos… Mosolyogva néz csodálkozó szemeimbe, majd közeledik arcom felé. Most ez meg akar csókolni vagy csak lefejelni? Egyikhez sincs kedvem, szóval én lépek és én fejelek.
-Megan, normális vagy? –kérdezi orrát fogva, biztosan fájhatott neki, de nem akarok válaszolni.
- Fogadd a telefonokat és tiplizz le, ha anyámék hazajöttek!- egyszerűen felrohanok a szobámba és magamra zárom az ajtót. Elterülök az ágyon és azon jár az agyam, hogy mi volt ez az előbb. Miért szikrázott köztünk a levegő? Na nem! Én meg nem csókolok egy néger kisfiút, azt soha! Remélem, hamar elmegy és vége lesz ennek az egésznek! Holnap ki sem megyek a parkba. És, ha anyám megint elhívja? Óh, nem tudom, mi legyen…
Bandámmal együtt elhagyjuk a terepet, persze tök idegbetegen, ez a csajszi tökre belém rakta az ideget.
-Hé CJ, tesó… - lép mellém bandám egyik tagja. – komolyan egész héten nyalni fogod a seggüket!? – röhögi el magát.
-Kopj már le seggfej…mi a fasznak vagy itt!? – dörrenek rá.
-Ne már tényleg komolyan gondolod!? – komolyodik el a képe.
-Igen bazd meg! Valami gond!? Én nem te vagyok, hogy segget csináljak a számból. – fogom magam és otthagyom a bandát és hazamegyek.
* * * CJ * * *
Reggel felkelek és elfog a düh, mert eszembe jut mit kell ma csináljak…áhh fasza…nah CJ kapd össze magad és tipli.
Nézd már mekkora jófejek már várnak. Odaérek és már mondják is hogy mi kéne nekik. De ez most komoly!? Szedjek szemetet!? Ohh ember…mibe keverted magad…na jó nekiállok. Felszedem a retkeket a földről. Végzek, de a pofám leszakad, fogják és eldobálják ahelyett, hogy a fél méterre lévő kukába dobnák. Hamar felmegy bennema pumpa…… 1 óráig csinálom, mikor Megan fogja magát és faképnél hagy mindenkit. Hát neked is csá…de ha ő elmegy én is koccolok.
Bandám rajtam röhög, azt hiszik nem hallom…odaérek és mindenki bekussol. Körbe nézek, bocsánatkérő tekintetek, főleg a csajoktól…hát ennyit értek…elfog az undor és elindulok haza. Inkább a medence mellett az udvarunkon töltöm a nap többi részét.
Másnap reggel kilépek az ajtón és kicsit pofán csap az idő…a fülledt meleghez képest igen csak szarul esett az eső illata. Na mindegy megyek, hátha megint kitalált valami fasza melót.
Már látom is ahogy jön velem szembe.
-Na helló! - repül felém egy kulcscsomó. Hehh??
-Szia, de ez meg mi? – elkezd lökdösni egy irányba…hova a faszba megyünk?
-Ma te vezetsz. – vezetek??? De mégis hova? - Gyerünk, szedd a lábad öregem, mert mindjárt a fejünkre szakad az ég! – na jó igaza van, perceken belül esni fog.
Beszállunk a kocsiba……öregem mekkora szutyok….beindítom, a áltó akad…berosálok, faszé nem mondta mit akar, hoztam volna a fullos verdámat. Nem kéne ezzel szarral döcögni. Elmondja gyorsan hova is megyünk, de nem ruhatisztító közelebb is van. Nekem itt valami nem tiszta……
Szakadó esőben haladunk a semmi közepén kb, mikor az „autó” ha lehet ezt az ócska szart így hívni lefullad. Agyam eldobom baszd ki…próbálom újraindítani, semmi…kurva jó mondhatom. Itt vagyunk valami pusztánál és rajtunk kívül senki.
-Most meg mi van? Lerobbantunk? Elbasztad apám kocsiját? – faszt üvöltözöl itt a fülembe!? Én hibám, hogy szar a kocsi????
-Az én kocsim vagy az apádé? Vondd őt felelősségre, ha szar ez a tragacs! – vágok vissza kicsit sem nyugodtan…
-Értek a kocsikhoz, nem lesz gond…te lúzer… - lúúúzer?? Kinek képzeli ez magát?
Kiszáll és felnyitja a motorháztetőt. Amilyen képet vág nem túl jó a helyzet. Kilépek a ebből a romhalmazból és ránézek a motorra ami füstöl baszd ki…
-Elszállt a motor? – gondolkodok hangosan.
-Szerinted, nagyokos? – ordítja le a korpát a fejemről, majd lecsapja a motorháztetőt.
Visszaülünk a kocsiba. Megőrülök a csöndtől. És még ez az eső is……szakad mint a kurva élet……lehet nekem van térerőm, előkapom telómat, lazán hátradőlök és nyomkodni kezdem…látom ahogy mereven figyeli mit csinálok. Telóm pont farkam fölött tartom. Vigyorra húzódik a szám…áhh CJ úgyse bírod sokáig hogy ne szólj be…
-Igaz, amit beszélnek… - mondom vigyorogva, önelégülten…
-Mi van? – néz rám tök hülye arckifejezéssel…
-Hát, hogy a feketéknek nagyobb… - alig bírom visszafogni a röhögést, de kapok egyet és észbe kapok…annyád ez megütött…mi van ezzel nem lehet viccelni? Jobb itt kussban punnyadni!?
-Te hülye barom állat! Nem a kis himbilimbidet néztem, hanem, hogy mit csinálsz a telefonnal. Áhh! Megőrülök! – vág egyet a kesztyűtartóba…ettől most jobb!? - Ha kanos vagy, akkor szállj ki, verd ki, de engem hagy békén! Megértetted veszteském?! – nem rossz ötlet de esik az eső…inkább csinálhatnád te…ekkorát még tuti nem láttál…
-Na persze hercegnőm…akkor mitől lettél ilyen dühös? Gyenge pontra tapintottam, igaz? – önelégült vigyoromra elpattan az agya.
-Na majd én megmutatom neked, hogy milyen az, ha gyenge pontra tapint valaki! Hol is a te gyenge pontod? Szeretnéd, ha a töködbe térdelnék? – mi van!? És ölembe pattanva kezd bele a csirkeboxba. Üt, karmol, eleinte még vigyorogva próbálok kitérni előle, de ez hülye ez egyre erősebben üt na jó nem kéne felbaszni az agyamat. Fölé kerülök és belenyomom az ülésbe. Higgadj már le!!! Csak vergődik tovább, erősebben az ülésbe nyomom, mire reccsen az ülés és hátra esünk. Ráesek és fejem igencsak jó helyen landol. A mellei között…
-Perverz disznó, szállj le rólam! Szóval nálad így megy? Letepered a lányokat, ha akarják, ha nem? De engem nem fogsz megerőszakolni, annyi szent! Tünés le, húzás van, tipli, gyerünk már! – komolyan nem hiszem el…ezt azért csinálja mert feka vagyok!? Ki akarja megerőszakolni!? Faszomat…
-Ne hisztizz már annyit! Mi bajod van neked, hogy csak a rosszat látod bennem? Bár…elég kényelmes itt. – vigyorgok rá, és abban a pillanatban nem messze tőlünk jön egy villám, még a kocsi is berezonál. Anyás ez közel volt.
Összerezzen alattam, látom rajta, hogy fél. Észbe kapok és felülök, magammal rántva. Ölembe húzom, fejét a mellkasomba temetve. Egy szót se szól, nem ordít le hogy mit képzelek, nem oltogat, nem akarja leszedni a fejemet. Mintha nem is az előbbi ütődött csajszi lenne, aki ki akarta kaparni szemeimet. Jön egy hangos mennydörgés és közelebb húz magához. Szorosabban ölelem magamhoz.
-Nyugi cica nem lesz baj. – nyugtatom.
Egy darabig szakad az eső és csajszibarack hozzámbújva vészeli át az egészet. Nagyobb dörrenéseknél összerezzen, de mikor megsimogatom megnyugszik. Lassan mintha kezdene elállni. Kitisztul az ég is. Jól van…megnézem mi baja a kocsinak.
-Jól van baby elállt a vihar, már nem kell félni. – adok homlokára egy puszit.
Felnevetve szállok ki a tragacsból. Felnyitom a motorháztetőt, babrálok benne kicsit…látom hogy nincs a hűtőben víz. Jól van ezért füstölt….felforrt a víz…joh újra kéne tölteni. És honnan szedjek vizet!? Fasza….benézek a csomagtartóba. Mekkora felfordulás öcsém. De találok egy félig teli vizesüveget. Nah jól van remélem elég lesz…fogom, beletöltöm.
-Hé, baby próbáld beindítani. – mond valamit, de nem hallom, viszont a beinduló motor hangját igen. Visszaülök a volánhoz, ránézek vigyorogva – látod cica így kell ezt csinálni. De most inkább visszafordulok…
Durcázik egy sort, de nem szól semmit. Félúton kezdek beleőrülni a csendbe…muszáj valami beszélgetést kicsikarni belőle mert tényleg megőrülök!!!
-Tehát félsz a viharban?
-Nem – fordítja fejét az ablak felé.
-Jajj baby most kinek akarsz hazudni!? – mindenki fél valamitől…mit kell itt játszani a kemény spinét!?
Nem válaszol…tényleg megőrülök…de szerencsére már nem kell sokat menni.
Leparkolok, és kiszállunk. Odalépek elé, nézek rá, de egy köszönömöt ki nem nyögne még véletlenül sem. Ez azé felbasz kicsit. Megvédem, mikor halálfélelme van, megoldom, hogy hazajussunk és egy annyit nem tud kibökni, hogy kössz. De nem tudom mit vagyok kiakadva, csak olyan bunkó mint eddig…elindul és mellé startolva megyek vele.
-Most hova megyünk? – kérdezem…hát nem valami tisztítóba kéne menni??
-Én haza, hogy lecsesszem apámat, te nem tudom. – mondja flegmán és indul tovább.
-Hé baby itt lakok nem messze elmehetünk abba a tisztítóba az én kocsimmal… - ohh hogy én milyen jófej vagyok…megfordul és visszajön.
-Semmi hátsószándék!! Csak a tisztítóba megyünk! – néz rám szinte villámokat szór a szeme…de persze…….meg akarlak erőszakolni nem!? Cöh…
-Hehh ezek után se látod bennem a jót…szép…na gyere… - mondom és elnavigálom magamhoz, ahol bepattanunk a fullextrás verdámba és repesztünk.
* * * CJ * * *
-Szóval hol van pontosan? – kérdem mikor már valami civilizációt látok.
-Következő utcában. – hát nem valami bőbeszédű társaság……
Megérkezünk, kiszállunk és a kocsimnak támaszkodva várom meg. Kijön valami ruhával a kezében. Kinyitom a hátsó ajtót, berakja a cuccot és menne a verda túloldalához lévő ajtóhoz hogy beszálljon, de megfogom kezét.
-Kajás vagyok nincs erre valami? Beülhetnénk valamit kajolni. – kirántja kezemből a kezét és egyik szemöldökét felhúzva néz rám. Most mi van??
-Ha azt hiszed ezzel le tudsz kenyerezni hát nagyon tévedsz… - már megint ez a flegmaság…tényleg kajás vagyok…
Beszáll a kocsiba én meg körbenézek. Meglátok egy hot-dogost a sarkon. Odaszaladok és kérek kettőt, annyira azé nem vagyok én bunkó, vettem neki is. Beülök mellé és a kezébe nyomom az egyiket.
-Na most már mehetünk. – vigyorgok és elindulunk. De elég nehéz evés közben vezetni, és le is eszem magamat.
-Mekkora szerencsétlen vagy!! – mondja nevetve….hát köszi…
Félreállok, hogy letöröljem magamat és kényelmesen megegyük a kaját. Nézem ahogy eszik, és meg kell hagyni tényleg jó csaj…de megint túl nagy a csend. Bekapcsolom a magnót. Hallgatjuk, míg eszünk, aztán mikor beburkoltam elindulok. Jön egy jó kis rapp szám és eltekeri…baszd ki…
-Ez most mire volt jó cica?? Én bírom a rapp-et – mondom felháborodva…
-Én meg nem szeretem azt a számot. Amúgy hoztál piát? Szomjas vagyok. – leszakad a pofám…
-Hát szívesen a kaját és nem hoztam…. – kicsit most bepöccentem…mit képzel magáról??
-Jól van nem kell felhúzni magad kicsi néger – hangjában szinte érzem hogy vigyorog. Mért jó neki ha bepöccenek!? Az út többi részében nem vagyok hajlandó hozzászólni…kiakaszt…
* * * CJ * * *
Visszaérünk és egyenesen a házukhoz viszem. Nem értem magamat mért vagyok ilyen baszott jóarc vele…megállok a ház előtt, kiszállunk. Kiszedi a kocsiból a tisztítóból elhozott cuccost és már menne is.
-Na ne már baby még egy puszit se kapok!? – vigyorgok átkarolva derekát… - ennyit igazán megtehetsz a mai nap után…. – vigyorgok tovább közelebb húzva magamhoz.
-Remélem, félsz, mert nem kegyelmezek egy kölyöknek sem. Kérsz pár pontnyi előnyt?
-A szád jár, vagy kezdjük?! Ismered a szabályokat vagy mondjam el, hogy kell játszani? –Óh humorzsákocska, addig röhögj, míg lehet…-Na jó, egy az egy ellen, akinek előbb lesz 10 pontja, az nyer, vágod? –umm, most komolyan hülyének néz?
-Sok a duma…-szólalok meg végül, nem bírom, ha engem akar valaki kioktatni.
A játék elején úgy döntök, hogy hagyom, had szerezze meg az első pontot. Fontos, hogy már az elején elszálljon magától, akkor könnyebb lesz legyőznöm. Hisz ha magabiztos és könnyű meccsre számít, nem küzd majd annyit.
-Ennyit tudsz baby? –óhh, hogy a fasz ütné ki a fogadat te kis rohadék, hogy megint babynek mertél hívni!
A meccs végére fokozódnak az izgalmak, mindkettőnket csak az utolsó pont választja el a győzelemtől. Hozzám kerül a labda, ő meg mögém. Úgy néz ki, hogy nem nagyon fogok tudni szabadulni, hacsak…Bevetve női bájomat, fenekemmel szinte beleülök ölébe, láthatólag tetszik neki. Csak nem valami perverz dolog jár a fejében? Dehogynem! Szépen belekönyökölök a hasába, majd a lefegyverzés után bedobom a győzelmet jelentő utolsó pontot.
-Hát akkor azt hiszem, holnap várlak itt a parkban és lesheted minden kérésemet. –mondom neki.
-Büszke vagy magadra, hogy így nyertél? –na mindjárt agyvérzést kap a kicsike hihi…
-Mi a baj? Nehogy elkezdj sírni…-nevetek jóízűen.
-Én? Ohh baby, te nem tudod, kivel beszélsz…holnap találkozunk…-úgy legyen!
***
Másnap a padon ülve találkozok vele. Barátnőim is velem vannak, remélem, hogy Cody is készen áll az első pokolban eltöltött napra. Alaposan megkínozzuk, hisz első feladata a szemétszedés, mi meg „véletlenül” mindent csak úgy eldobálunk magunk körül. Igaz, hogy a kuka csak egy karnyújtásnyira van tőlem, de hát így viccesebb. Codynak már fél óra után elege lesz, de azért mi még nyúzzuk egy órát. Egy idő után viszont már unni kezdem, szóval lépek haza, különben is rohadt meleg van…
Másnap elég borús az idő, ki sincs kedvem mozdulni otthonról, ráadásul nekem kell elmennem anyám kabátjáért Isten háta mögött eggyel lévő faluba, mert ott jobb a tisztító szerinte…Egy nagy lófaszt, csak olcsóbb, na mindegy… Viszont így nem lesz időm megszívatni Codyt. Bár még van egy jó kis ötletem neki is. Azt mondom, hogy vezessen ő, a nagy semmi közepén megkérem, hogy szálljon ki, aztán jól otthagyom. Igen! Remek lesz! Hogy én milyen okos vagyok…
-Na helló! –köszönök neki unottan, majd a kezébe dobom a kocsi kulcsot.
-Szia, de ez meg mi? –néz rá értetlenül, mire én taszigatni kezdem a parkoló felé.
-Ma te vezetsz. Gyerünk, szedd a lábad öregem ,mert mindjárt a fejünkre szakad az ég! –sürgetem meg kissé két villámlás közt.
Gyorsan beszállunk a kocsiba és elindulunk. Már jó pár kilométert megteszünk, mire elérünk egy pusztás részhez. Még hagyom, had menjen egy kicsit, hogy jóóóóó sokat kelljen gyalogolnia. De ekkor hirtelen kellemetlen meglepetés ér. A kocsi rázni kezd, alig-alig vonszolja magát, majd le is áll.
-Most meg mi van? Lerobbantunk? Elbasztad apám kocsiját? –kérdezem idegesen, főleg, hogy még mindig tombol a vihar, térerő meg nulla itt a semmi közepén.
-Az én kocsim vagy az apádé? Vondd őt felelősségre, ha szar ez a tragacs! –nem sok hiányzik hozzá, hogy felképeljem. Még egy szó és az arcába lépek! Idióta…
-Értek a kocsikhoz, nem lesz gond…te lúzer…-morgom neki, majd kiveszem a kulcsot, kiszállok a kocsiból, és a motorháztetőhöz megyek. Fél perc alatt szarrá ázom, de sebaj. Kellemetlen meglepetés vár rám, mikor felnyitom a kocsit. Cody is kiszáll az arcomat látva, és ő is belenéz.
-Elszállt a motor? –kérdezi csodálkozva nézve a füstölgő motort.
-Szerinted, nagyokos? –kérdezem idegesen, majd jó erősen lecsapom az elejét, aztán visszaszállunk a kocsiba. Az eső még mindig úgy ömlik, mintha dézsából öntenék, így még csak gyalog sem indulhatunk el. Ráadásul annak sem örülnék, ha belém baszna egy villám menetközben. 10 perces kínos csend után arra leszek figyelmes, hogy Cody megpróbálja nyomkodni a telefonját, hátha sikerül térerőt kicsikarni belőle. Oda nézek, mire elmosolyodik.
-Igaz, amit beszélnek…-szólal meg.
-Mi van? –nézek értetlenül szemeibe, hogy most meg mi a jó életről beszélhet.
-Hát, hogy a feketéknek nagyobb…-vigyorodik el jobban, mire ökölbe szorul a kezem és jó alaposan fejbe vágom.
-Te hülye barom állat! Nem a kis himbilimbidet néztem, hanem, hogy mit csinálsz a telefonnal. Áhh! Megőrülök! –idegesen a kesztyűtartóra ütök.- Ha kanos vagy, akkor szállj ki, verd ki, de engem hagy békén! Megértetted veszteském?! –kiabálom le torkom szakadtából.
-Na persze hercegnőm…akkor mitől lettél ilyen dühös? Gyenge pontra tapintottam, igaz? –kérdezi önelégülten, de vesztére. Most aztán tényleg elszakadt egy húr az agyamban, engem senki sem gyalázhat büntetlenül.
-Na majd én megmutatom neked, hogy milyen az, ha gyenge pontra tapint valaki! Hol is a te gyenge pontod? Szeretnéd, ha a töködbe térdelnék? –kérdezem ingerülten, majd rávetem magam. Ütlegelni, karmolni és harapni kezdem, ahol csak érem. Először csak nevetve próbál kitérni előlem, de mikor már nagyobbakat ütök, erősebben próbál lefogni. A nagy dulakodásban az ülésbe szorít, aminek a támasztéka megadja magát, így mindketten hátra borulunk a mögöttünk lévő ülésbe. Halkan felnyekkenve érkezünk meg, Cody teljes testsúlyával rajtam tehénkedik, miközben feje melleim közé esik be.
-Perverz disznó, szállj le rólam! Szóval nálad így megy? Letepered a lányokat, ha akarják, ha nem? De engem nem fogsz megerőszakolni, annyi szent! Tünés le, húzás van, tipli, gyerünk már! –kiabálom, miközben próbálom felnyomni arcát puha kebleim közül.
-Ne hisztizz már annyit! Mi bajod van neked, hogy csak a rosszat látod bennem? Bár…elég kényelmes itt. –vigyorodik el, ami aztán végképp kicsapja nálam a biztosítékot. Már épp rúgnám tökön, mikor pár méterre tőlünk csap le a villám, még a kocsi is beleremeg. Kicsire összehúzom magam a rémülettől, mikor arra leszek figyelmes, hogy már ülünk Cody pedig a karjaiban tartva szorít mellkasához, hogy ne lássak semmit.
Milyen furcsa. Ez az első eset, hogy egy fiú meg akar védeni. Messziről látszik, hogy nem szorulok védelemre, és, ha kell, magamat is meg tudom védeni, ezért soha senki meg sem próbált óvni, de most mégis… Cody olyan gyengéden tart, mintha az előbb nem rugdostam volna, hanem mondjuk kellemesen cseverésztünk volna. Fiatalabb nálam, sokkal éretlenebb, mint a barátaim, most mégis ő tűnik felnőtt férfinek. Már arra sincs erőm, hogy ellökjem magamtól, aléltan fekszem karjaiban a rémülettől. Azt hiszem, hogy kicsit kiakadt a motor odabent, és én is lerobbantam. A szívem még mindig hevesen zakatol a rémülettől, hajszál választ el attól, hogy eszméletemet veszítsem.
