-Hogy is mondtad? Nem dugsz meg minden csajt, igaz? Hát engem már megdugtál, nem lehetek túl értékes a szemedben… - annyira hülye tudsz lenni.
-Most miért csinálod ezt? – minek kell veszekedni???
-Azért, mert nekem könyörögni kell, hogy beszélj velem két szót. Mindig csak hanyatt vágsz, aztán…Nem egy örömlány vagyok, elegem van belőled! És ki akarok szállni! Álljanak meg itt, kérem! – mi? Itt akar kiszállni??
-Na de Megan, ha haza akarsz menni, szívesen hazaviszünk. – szól hátra anyám, de Meg már nyitja is az ajtót, úgyhogy apa megáll.
-Köszönök mindent, viszlát! – kiszáll, és rám vágja az ajtót.
-Meg! – kiabálok utána, mikor szlalomozik az kocsik között. Ezt nem hiszem el…
Hátradőlők a kocsiban és döcögünk haza. Hát ez fantasztikus…és még az eső is elkezdett esni…
-Mit csináltál, hogy ennyire haragszik rád? – kérdezi apám.
-Candy küldött sms-t, hogy este érkeznek, és menjek át.
-És? Ezzel mi a baj? – értetlenkedik.
-Az, hogy még nem esett szó arról, hogy Candy a legjobb barátom, és most azt hiszi, hogy megcsalom vele. – mondom lehajtott fejjel.
-Hát ezen ne csodálkozz. – mondja anyám – Már az elején el kellett volna mondanod neki, hogy Candyvel elég közeli baráti kapcsolatod van.
-Jó…tudom… - ezzel le is zárjuk a témát.
Otthon ledőlök, és a telefonomat forgatom a kezemben. Vajon otthon van már?
Arra leszek figyelmes, hogy szakad az eső, és nagyon fúj a szél. Meg…azonnal hívom. Ha még nincs otthon, már indulok is érte. Anyukája veszi fel a telefont. Otthon van…éppen az ágyban fekszik, és egy orvos vizsgálja…mikor hazaért elájult. De megnyugtat, hogy nincs semmi baj.
Nem tudom hányszor telefonálok még, hogy felébredt-e, de mindig az a válasz, hogy nem. Kész, besokalltam. Mondom Meg anyukájának, hogy átmegyek hozzá.
Anyám még próbál meggyőzni, hogy most adjak neki időt, de nem. Akkor tuti azt hinné, hogy Candyvel vagyok és nagyban dugunk…
Beülök a kocsiba és kihajtok a szakadó esőbe. Alig látni valamit annyira esik…de így se fogok csak döcögni…nem érek rá.
Meg anyukája nyit ajtót, és mondja, hogy várjak a nappaliban. Hát rendben, ezek szerint már magához tért. Felmegy az emeletre, és szól Megnek. Mikor lépteket hallok a lépcső felől, odamegyek. Egy rohadt szót se tudok kinyögni…egy testhezálló, rövid, piros ruhában jön le. Szerintem még levegőt is elfelejtettem venni. Megáll előttem és lentről felfelé mérem végig. Jujj de csúnyán nézel…
-Még most is gyönyörű vagy, hogy így nézel rám… - arcát simogatom meg és meg akarom csókolni, de ellép tőlem.
-Hogyan nézzek rád, ha így viselkedsz velem, ha? Elfelejted, hogy pár évvel idősebb vagyok nálad, és, hogy a nők ennyi idősen már nem olyan hülyék, mint amilyennek a férfiak szeretnék őket tudni…Minek jöttél? Hogy személyesen rúgjalak ki? – még mindig ennyire mérges vagy!?
-Már az is bűn, hogy fáj, ha nem látlak? Meg akarlak csókolni, szeretni… - közelebb lépek hozzá, és nyakát csókolom meg, de ellök magától, a fotelnek köszönhetően, ami a hátam mögött van majdnem dobok egy hátast.
-Pontosan tudom, hogy mit akarsz. A kis csinibabádtól nem kapod meg, amit a farkad akar, ezért beéred velem, a kis pótlékkal, nemde? Azt gondolod, hogy ha naponta ötször feláll, akkor én ötször dobom magam hanyatt? Ezt neked… - megmutatja, hogy milyen szép a középső ujja…hogy én mennyire nem szeretem ha féltékenykednek…kezdek bepöccenni.
-Ki mondta neked, hogy Candy csinos? Amúgy meg olyan, mintha a húgom lenne, a húgomat meg nem akarnám megkefélni. Beléd vagyok szerelmes, téged szeretlek, mikor fogod már fel? – kicsit felemelem a hangomat, ha már ő is…
-Ha a lelkem nem kell, akkor a testemet se akard! Fogadok, ha ma átmegyek hozzád, megint csak sexxel zárnánk az estét, és nem egy kellemes beszélgetéssel, igazam van? Próbáld meg csak letagadni…Meg akartál ma is kapni, igaz? – közelebb jön hozzám és a szemembe nézve várja a válaszomat. Nem fogok hazudni…
-Meg. – csatt egy pofon, már el is felejtettem mekkorát tud ütni, ezen elmosolyodom, mire kapok még egyet.
-Még mindig röhögsz? – na jó…nem kell több, köszi.
Megfogom csuklóinál fogva és kis erőlködés után leültetem az egyik fotelbe. Addig ficánkol, míg ki nem szabadítja egyik kezét, amivel egy technikailag tökéletes horgot visz be nekem. Anyád…
-Vadállat! Bunkó! Besokalltam tőled, és a kielégíthetetlen sexuális étvágyadtól, érted?! Döngesd csak meg a legjobb barátodat, akivel olyan jól kijöttök, hogy te vagy az ő kicsi szíve…Hányok tőled, és attól a kis szukától is. Neki bezzeg szabad csöpögősre vennie, mi? De, ha én akarok romantikázni, akkor az gáz meg ciki, és inkább kapcsoljuk fel a villanyt, mi? – beletérdel a gyomromba…bazzeg, mióta készülsz pankrátornak?
-Egy értelmes mondat nem jön ki a számon, ha velem vagy, túl nagy hatással vagy rám baby…
-Hazudsz! Amúgy meg…mit szólnál, ha meghívnám az én kis édibédi Choimat, hogy legyen az én öribarim? – mi van?
-Az meg ki? – kit kell megölni?
-Choi az a srác, aki megvigasztalt, miután először basztál át a palánkon évekkel ezelőtt. Koreai, jól nevelt, komoly, velem egy idős, jah és nincsenek titkos barátai. Mit szólsz, jöhet ő is az öribari showba? – nem vagyok ideges, nem vagyok ideges…
-Maradjon csak Koreában! Candy nem tetszik, mint neked ez a… - újabb pofon. Bassza meg, nem egy kibaszott boxzsák vagyok – Meg! – kiabálok rá. Igazán vehetné a lapot, hogy elég volt.
-NE merd még egyszer kimondani előttem a nevét, érted? Mondtam, hogy nem akarlak elválasztani a barátaidtól, és ezt tartom is. Viszont így tőlem kell megválnod, mert én nem megyek bele egy ilyen megalázásba, felfogtad?! És most menj a kis riherongyodhoz! – megint elkezd kapálózni meg rugdosódni.
-Bassza meg… - sikerül úgy tökön rúgnia, hogy padlót fogok.
-Legalább egy darabig nem fogod tudni használni. – kösz, bazd meg - Most már abba kéne ezt hagynod, szánalmas vagy… - jajj de könnyen mondja ezt…majdnem kiköptem a számon a golyóimat.
-De kurvára fáááj… - picsába…
-Mutasd… - letérdel mellém, és már húzná le rólam a gatyát, de ezt nem itt kéne.
-Ne! – teszem oda a kezem - Ez a szüleid háza. Már csak az kéne, hogy apád ezt meglássa. Szerinted mire gondolna?
-Jó, igazad van, de így sem maradhatsz… Na jó, kapaszkodj belém, és koncentrálj valami másra… - segít felkelni, és egész véletlenül végig simítok formás popóján - De ne a fenekemre! – szól rám.
Basszus alig bírok menni, Megre meg mégsem támaszkodhatok teljesen. Összeroppanna alattam. Valahogy sikerül feljutnunk a szobájába és lefektet az ágyra. Kimegy és jéggel tér vissza. Lehúzza a gatyámat és ráteszi a jeget. Ahh…ez jó…nagyon jó…
-Meg… - nézek szemeibe és végig simítom karját – Szeretlek…
-Cody, elég volt! Ha jobban vagy, mehetsz is. Az évek alatt elég erős lettem ahhoz, hogy ne hagyjam magam hülyére venni. Gondolatban sem csalhat meg senki… - ki csalt meg baby?
-Neked is mindent elmondok, sőt többet tudsz rólam, mint bárki más. Melletted szavak sem kellenek, akkor is megértesz. A beszélgetés, sőt a szeretkezés sem elég, mert belőled semmi sem elég. Gondolatban meg most is téged csókollak… - próbálom lehúzni magamhoz, de nem akarja. De ez engem nem érdekel, lerántom magamhoz és finom puszikat adok ajkaira - A világ legjobb nője még mindig nem akar semmit sem mondani a világ legmázlistább pasijának? – kérdezem mosolyogva, erre elneveti magát.
Megrázza a fejét és megigazítja a jeget. De talán ezt mégsem kellett volna. Még mindig rohadtul fáj. Tényleg nem fog működni egy darabig…
-Nem. – de miért?
-Nem? – kérdezek vissza értetlenül.
-Nem, mert…mert te alszol nálam. – na mondjuk ez egy jó ötlet, úgyis úgy mennék, mint aki be van szarva…
Hozzám bújik és egy nagyon finom, szenvedélyes csókot kapok. A csókok között egymás fülébe súgjuk, hogy szeretlek...már haladnék tovább, de inkább mégse. 1) fáj odalent 2) Megnek se tetszene most a dolog…Fekszünk még egy darabig, hátát simogatom, és azon gondolkozom, hogy mondjam meg neki, hogy holnap szeretném bemutatni Candynek…
-Fáj még? – térít észhez a kérdésével.
-Nem vészes… - mosolygok rá és kicsit nehezen, de felülök – de most nagyon sok szeretetre és gyengédségre lesz szüksége a gyógyuláshoz. – nevetem el magam és megcsókolom.
Na már megint a telefonom. Kezembe veszem, sms…Candytől…
-Ki az már megint? – ehh…
-Ne üss meg, eleget kaptam már ma…
-Candy? – bingó.
-Igen…nem válaszoltam a délutáni sms-ére. – olvasom az sms-t.
-Jajj, szegény, de sajnálom. – mondja gúnyosan.
-Meg… - nézek rá, aztán közelebb hajolva hozzá megcsókolom.
Na jó, felhívom Candyt. Kihangosítom és már bele is szól:
-Sziaaa Cody! – édes, hogy így örül nekem.
-Hali hugi! Bocs, hogy nem válaszoltam, nem nagyon értem rá. – nézek Megre.
-Nem gond. Na, átjössz? – kérdezi.
-Nem tudok, most Megnél vagyok. Ne haragudj.
-Jajj, rendben. Üdvözlöm, a barátnődet. Na menj, ne várasd meg, biztos van jobb elfoglaltságod is mint velem beszélni. – neveti el magát – Aztán hívj ha ráérsz és átjönnél.
-Meg lesz.
-Jól van. Csók!
-Szia, szia.
Leteszem a telót és ránézek Megre. Lehet kicsit meg van döbbenve.
-Mitől vagy meglepve? Hogy tud rólad? – vigyorgok rá – Azt hittem mikor babráltál a telefonommal, megnézted az sms-eimet, de úgy néz ki mégsem…akkor láttad volna, hogy sokszor sms-eztem vele. Rólad is… - adok arcára egy puszit.
-Mit kezdjek vele? – na ne durcázz már…
-Holnap szeretnélek bemutatni neki, hogy megnyugodj és lásd, hogy nem veheti fel veled a versenyt. – mosolygok rá.
-Jó, de se puszit, se ölelés. – ne ölj már meg a szemeddel.
-Meg…ne csináld már. Évek óta puszival köszönök neki…
-Akkor most leszoksz róla. – igen ez valószínű, de inkább nem mondok semmit, mert megint én szívnám meg…még mindig fáj a tököm…
Kicsit később Meg kirángat pancsiba. Bár ehhez nagyon nincs kedvem, mert minden egyes lépésnél olyan, mintha valaki tűvel szurkálná a golyóimat. Jól elintézte a kis havert. De a zuhany alatt megvigasztal. Finoman fürdet, ami inkább simogatás, és puszikat is kapok. A nagy fürdésben azt veszem észre, hogy hasamon időzik el. A tetoválás körvonalán húzza végig az ujját elgondolkozva. Na, csak nem tetszik? Elmosolyodom, megfogom a kezét és közelebb húzva magamhoz, átölelem. Hogy lehet valaki ilyen aranyos!? Végig simít a hátamon és egy csókot kapok.
A szobában lefekszünk az ágyba, de nem tudok aludni. Még beszélgetünk egy kicsit, de látom babym már kezd álmos lenni, úgyhogy kussolok. Magamhoz húzom, és halk szuszogása álomba ringat.
Reggel arra kelek, hogy Meg a nyakamba fúrja az arcát és puszilgatni kezd. Kicsit magamhoz térek, magam alá gyűröm, és megcsókolom. A csók után rögtön kelne fel, de mikor felül az ágyon, befekszem lábai közé, derekát átölelem, fejem a hasán. Lustálkodni akarok, sajnálom, egyedül meg túl uncsi. De úgy néz ki beletörődött, hogy innen nem megy sehová, mert simogatni kezd. Ennek az az eredménye, hogy mint egy kisgyerek elalszom a hasán.
Nagy nyüzsgésre kelek fel. Kisgyerekek. Mi a…? És Meg hol van? Kimegyek a szobából és gyerekek rohangálnak a házban. Egy kislány belém ütközik, rám néz, aztán szalad tovább. De ismerős volt egy pillanatra. A szeme, a kis nózija…A nappaliban leülök egy kisfiú mellé, aki éppen tv-t néz. Ránézek, ő rám. Mintha magamat látnám kicsinek…mi folyik itt? Aztán átölel, és azt mondja „Szeretlek apa!”. Apa?? Jesszus, mennyit aludtam?? Ránézek a kezemre, gyűrű az ujjamon. Az ölembe veszem a fiút, és elkezdem keresni a…feleségemet? Császkálunk a házban, de nem találok senkit, csak a játszó gyerekeket. Ők is az én…? Visszaülünk a tv elé és a kissrác hozzám bújva nézi a mesét. Egyszer csak egy ismerős hangot hallok. A gyerekek rohannak a bejárati ajtóhoz. Megint az ismerős hang: „Cody, szívem…” Belép a szobába Meg. Megnézem a kezét, rajta van a gyűrű. A feleségem! De csak nem hagyja abba az ismerős hang…
Kinyitom a szememet. Álom volt. Elmosolyodok, megpuszilom babym hasát, és ugyan ilyen puszikkal haladok fel testén, egész ajkig. Egy érzelmekkel teli szerelmes csókot adok neki. Utána kicsit furán néz rám, aztán átölel.
-Nagyon szeretlek kicsim! – súgom fülébe, aztán elkezdem mesélni az álmomat.
A gyönyörű kislánytól kezdve, aki annyira hasonlított rá, egész a kissrácig, aki olyan volt, mint én kicsinek, mindnet megemlítek neki. A gyűrűt, meg hogy ő volt a feleségem. Nagyon szép gyerekeink voltak. 3 is…te jó ég…
* * * CJ * * *
Délután felhívom Candyt, hogy találkozzunk és Meget is bemutatnám neki. Tökre örül neki, hogy megismerheti. Aranyos. Persze Meg nagyon nem örül neki. Nem értem még mindig mi baja vele. Nem tudom jobban a tudtára adni, hogy mennyire szeretem…
Candy csak este ér rá, addig is miénk az egész nap. Elmegyünk sétálni minden felé, és sokat beszélgetünk, amit annyira hiányol a kapcsolatunkból. Elmegyünk egy virágbolt mellett, aztán hírtelen ötletből elengedem Meg kezét.
-Egy perc, mindjárt jövök… - visszaszaladok, és veszek egy nagyon szép vörös rózsát – Virágot a virágnak. – vigyorgok rá felé nyújtva a virágot.
-De lökött vagy…köszönöm. – szenvedélyes csók a köszönet, amitől még a lélegzetem is elakad.
Elsétálunk a parkba. Elég kihalt. Nem csoda, nemsokára kezdődik a suli. Jövő héten…hogy én mennyire örülök ennek.
A park közepén vagy egy kisebb tavacska. Leülünk a fűbe, a tó mellé, mert hát a pad már luxus lett volna, és megtanítom kacsázni. Nem akartam elhinni, hogy nem tud, de aztán bebizonyította. Kicsit ki is nevetem, de segítek neki, és egész ügyesen dobálgatja a köveket…Mikor megunom, az ölembe húzom, magamhoz ölelem és az illata bekúszik az orromba. Sorry, ez kicsit nagyin beindít. Nyakát kezdem csókolgatni, aztán a következő pillanatban fölötte támaszkodva csókolom. De ezt nem itt kéne, ezt Meg tudtomra is adja, úgyhogy lefekszem mellé a fűbe. Nézzük a felhőket, aztán rápillantok az órámra, lassan indulni kéne Meg nagy örömére.
Candyvel a kedvenc kajáldánkban találkozunk. Meggel befoglalunk egy asztalt, rendelünk kaját, míg hugit várjuk. Nem is kell sokat várni és betoppan. Intek neki és nagy vigyorral a képén jön, és a nyakamba ugrik egy puszi kíséretében.
Candy…hát hogy is néz ki? Vékony, nekem túlságosan is, bár a melleivel és a fenekével nincs gond. Olyan afro haja van, mint nekem, csak én apróra vágatom, ő meg be szokta fonatni, de most nincs. Mikrofon séró. Imádja a sportos és a nőies ruhákat is, lényeg, hogy mutasson belőle valamit. Szóval az én kicsi babym nyomába sem érhet, bár sok srác megfordul Candy után, és sokuknak is vertem be a képüket…Nekem valahogy meg se fordult még a fejemben, hogy lefeküdjek vele.
-Biztos te vagy Meg. Én lennék Candy. – fog kezet babymmel és leülünk – Sokat hallottam rólad, csupa jót. Cody majdnem minden sms-ében megemlített téged. Örülök, végre személyesen is találkoztunk. – mosolyog, de Meg nem nagyon van elragadtatva…
Elkezdjük enni a pizzát, de egy idő után azt veszem észre, hogy már csak én eszek. Ez így nem lesz jó, őt is megtömöm.
A pizzázás után az ölébe húz, még egy kis cuki kis filmet is találok. Király…kényelem és nyugalom. Cody persze közben is simogat, csókolgat, már a nyakamnál tart, mikor sms-e jön. Együtt olvassuk el. Úgy néz ki, hogy ennyi volt a romantikus édes kettes, mehet a szüleiért.
Mielőtt még nagyon elkenődne, kap egy csókot tőlem. Na de nem nagyon érünk rá, ideje a lovak közé csapni, és készülődni. Már a felsőmet venném fel, mikor Cody elkap és megcsókol. Felkap, az ágyra tesz, aztán fölém mászva kezdi csókolni a nyakamat.
-Cody, a szüleid várnak. –sajnálom, de ezt most nem lehet. Milyen ciki lenne megvárakoztatni őket…rögtön levágnák, hogy mi van.
-Kibírják, ha egy órával később megyünk. –micsoda?
-Megyünk? –jól hallottam?
-Igen. Gondoltam, jössz velem, és vigyázol, hogy ne menjek neki semminek. –válaszolja mosolyogva.
-Rendben. –adok eyg gyors puszit neki, aztán kipattanok az ágyból. De akkor készülődj és menjünk! Segítek neki elkészülni, olyan, mint egy rossz óvodás, aki mindennel húzza az időt.
Szerencsére aránylag hamar elindulunk Cody kocsijával. Útközben képeket készítek a telómmal Codyról, néha ha nem figyel, még én is odahajolok, hogy rajta legyek. Aztán jöhet az ő telefonja, azzal is csinálok pár képet. Párat rólam is kap, hogy legyen mivel dicsekedni a haveroknak, meg ha magányosnak érzi magát, akkor legyen mit néznie, bár már egy jó ideje nem alszunk külön. Hmm… Kisebb infarktust okoz a csörgése, de azért jól vagyok.
-Apukád az…-nyújtom felé a telefont.
-Hát vedd fel, most vezetek. –ohh, hát akkor lássuk, hogy mit akar após pajtás. Azért telefonál, hogy hol vagyunk, meg mikor érünk oda, de aztán még egy kicsit el is beszélgetünk. Azt hiszem, hogy nem lenne ennyire kedves, ha megtudná, hogy mi történt a kocsijával. Na de ne szólj szám, nem fáj fejem…
Fél óra múlva megérkezünk, Cody nagymamája először engem üdvözöl, aztán Codyt.
-Gyertek gyerekek, mindjárt kész az ebéd. –na akkor egy darabig maradunk… Ebéd közben megint szóba kerül a meccs. Örültem neki, hogy Cody már másról is tud beszélni, erre még itt is ezt nyomatja mindenki, ráadásul fel van véve. Fényképezés, beszélgetés, egész tűrhető.
Várni kell arra, hogy összepakoljanak, ezért Codyval kimegyünk a kertbe, és leülünk a hintaágyra. Minden szép és jó is lenne, csak Cody telefonja megint sms-t jelez. Mivel közvetlenül mellette ülök, így én is el tudom olvasni, meg amúgy is elolvasnám.
Mi a…??? Cody baba? Puszka? Valaki meg akar halni? És mi az, hogy szywem? Anyád nem tanított meg írni, ribanc??!! Most üvölteni tudnék…
-Ki az a Candy? –azonnal kibújok az öleléséből.
-Candy a legjobb barátom. –bahh, ez hülyének néz?
-És hányszor feküdtél le vele?
-Jajj Meg…egyszer sem!
-Ezt most higgyem is el? –vagy kérdezzem úgy, hogy hányszor akartál?
-Akármilyen hihetetlen, nem dugok meg minden csajt, aki az utamba kerül. –kösz baszd meg, hogy engem a többségnél tudhatsz már…
-Igen, pont úgy ismerlek. És eddig miért nem meséltél róla, ha már olyan nagyon jó barátod? –őt rejtegeted, vagy engem előle?
-Pont ezért, mert tudtam, hogy ezt csinálod. Féltékenykedsz, hisztizel a semmiért! Am, kösz, hogy egy stricinek tartasz…-elindul befelé.
-Most mégis hova mész? –szólok utána
-Nincs kedvem veszekedni…megyek, megkérdezem apámékat, mikor indulunk. –jól van, most nem stricinek, hanem egy bunkó fasznak tartalak, de ne is zavartasd magad…
Olyan húsz perc múlva már a kocsiban ülünk, Codyval mi hátul, és hazafelé tartunk. Cody szülei még próbálkoznak feszültség oldással, de hogyan is lehetnék nyugodt, ha folyton arra gondolok, hogy CodyCandyre gondol, ha velem van…még a köcsög neveik is passzolnak…pff…
A rádióban egy ismerős dallamra leszünk figyelmesek, egy pillanatra egymásra nézünk, de aztán máshova nézek.
Közben meg sms-em jött… „Ne haragudj rám baby! Tudom, el kellett volna mondanom…hülye vagyok. Féltem a reakciódtól…” –addig, hogy hülye vagy, egyetértünk, de baromira felidegel, hogy még engem tartasz hisztisnek…
Újabb sms… „SZERETLEKszeretlekSZERETLEKszeretlekSZERETLEKszeretlek!!! Ha akarod, még 100szor leírom, hogy elhidd!!!=P” –egy apró mosolyt csal az arcomra vele, de nem…
Újabb sms… „Alszol ma is nálam? Jóvátenném a dolgot, és különben is vihar lesz, nem szeretném, ha tök egyedül lennél a szobádban és félnél.=P=D”
-Nem Cody, nem akarok nálad aludni…-válaszolom sóhajtva.
-De miért nem? –kérdezi. Most komolyan a szülei előtt fejtsem ezt ki? Nem nekem lesz mondjuk kínos…
-Hogy is mondtad? Nem dugsz meg minden csajt, igaz? Hát engem már megdugtál, nem lehetek túl értékes a szemedben…-a szülei zavartan kezdenek el köhögni, kicsit feljebb is hangosítják a rádiót, mintha nem velünk akarnának foglalkozni, és nem is hallanának.
-Most miért csinálod ezt? –elegem van belőle…
-Azért, mert nekem könyörögni kell, hogy beszélj velem két szót. Mindig csak hanyatt vágsz, aztán…Nem egy örömlány vagyok, elegem van belőled! És ki akarok szállni! Álljanak meg itt, kérem!
-Na de Megan, ha haza akarsz menni, szívesen hazaviszünk. –néz hátra Cody anyja, de mivel már nyitom is az ajtót, inkább megállnak, mielőtt kiugranék.
-Köszönök mindent, viszlát! –köszönök el gyorsan, mielőtt Cody bármit is reagálhatna. Hallom, hogy a nevemet kiabálja még utánam, ahogy a kocsik között szaladok át az út túloldalára, de nem nézek vissza.
Pár percre lehetek a házunktól, mikor zuhogni kezd az eső. Minden villámlásnál gyorsabban szaladok, de mit sem ér ez a félelmeim ellen. Érzem, hogy alig kapok már levegőt, lassan a futásra sem lesz erőm, de nem adhatom fel, már látom a házunkat…
Mint egy űzött vad érek be a házba. Az előszobában térdre esek, nem kapok levegőt.
-Meg, kicsim, mi van veled? –anyám szörnyülködve rohan oda hozzám. Még válaszolni sem tudok neki, a lelkemet is kifutottam ezalatt a pár perc alatt. Apám is oda siet, de őt már nem is hallom…Elájulok…
Mikor felkelek, már a szobámban vagyok, anyám szorongatja a kezemet.
-Kicsim, felébredtél? Rád adtam a pizsamádat, mert nagyon vizes voltál. Aztán apád kihívta a doktornőt, aki foglalkozott veled. Azt mondta, hogy sokkal jobban kéne vigyáznod magadra…Még nem vagy egészen jól, sokat kell pihenned! –meséli anyám aggódva, mire halványan elmosolyodom.
-Jól van anya, nincs semmi baj, majd többet pihenek, csak ne károgj, kérlek…-ülök fel nevetve, de mosolyom keserédes.
-Miért futottál? Tudom, hogy félsz a vihartól, de miért nem ültél be egy kávézóba és hívtad fel apádat, hogy menjen érted?
-Mert nem a vihar elől futottam haza…hanem…Cody elől…-válaszolom halkan.
-Mit csinált az a hülyegyerek veled? Megütöm, ha megütött, vagy bármi mással bántott. –lép be apám a szobámba az ajtó mögül.
-Apaaa…-sóhajtok- Cody csak tizennyolc, ha akarnám, simán leverném, és vissza sem ütne. Nem bántott, és most menj ki! Anyával beszélgetni szeretnénk…-anyu is int neki, ezért magunkra hagy.
-Testileg nem bántott, de idebent? –az édesanyám jól ismer, szívéhez mutat. Bólintok.
-Van valami barátnője, illetve azt mondja, hogy a barátja, de lány. Te is tudod, hogy Cody milyen, nem az a lányokkal barátkozós típus. De eddig nem beszélt róla, és szerintem ennek az az oka, mert rejtegeti előlem. Túl fontos neki az a lány, ha nem így lenne, nem lett volna titok. Szerintem azt sem tudja, hogy én vagyok…Codynak csak egy test vagyok, amin kiélheti a vágyait. De én nem egy kurva vagyok, és nekem ebből elegem van! Ha újra találkozunk, megmondom neki, hogy vége…-hangom kissé elcsuklik, ajkamba harapok, hogy ne sírjak.
-Meg…Tudod, hogy a lányom vagy, és ezért én mindig melletted vagyok, de most nincs igazad. Amikor kórházba kerültél, Cody majdnem beleroppant. Szerintem csak az tartotta benne a lelket, hogy várta az ébredésed. Nem gondolod, hogy nem lehet annak vége, ami olyan sok éve kezdődött, és még mindig tart?
-Szerintem akkor is elhagyott, és most is ezt teszi. Azt a lányt választotta helyettem…olyan hevesen tiltakozott, kiabált is, hogy az már feltűnő…Nem tisztel, így aztán én sem tudom őt tisztelni. –válaszolom, majd a takaró alá bújok.
-Akkor ezt mondd meg neki is, mert legalább hatszor telefonált már ide, hogy felkeltél-e. Az utolsónál azt mondta, hogy idejön. –mi?? Mielőtt még szólhatnék anyámnak, hogy most inkább nem szeretnék vele találkozni, int, és kimegy a szobámból.
Várakozás közben hol az eső cseppeket nézem, ahogy csorognak lefelé az ablakon, hol a telefonomban a Codytól kapott sms-eket és a róla készített képeket. Kimászom az ágyból, és úgy döntök, hogy felöltözöm. Egy ujjatlan, rövid, piros ruhát választok ki. Nem tudom…ha jobban belegondolok, talán azért tettem, mert valahogy mélyen még most is tetszeni akarok neki, pedig arra készülök, hogy végleg elengedjem a kezét.
Nem kell sokat várnom, anyám beszól, hogy vendégem van, és a nappaliban vár. Aggódik, hogy le tudok-e menni, de biztosítom róla, hogy jól vagyok. Még belebújok a papucsomba, aztán irány a nappali.
Miközben megyek le a lépcsőn, Cody nagy szemekkel néz rám. Még a lélegzete is elakad, mire leérek. Szemei először combomon akadnak meg, majd egyre fentebb néz, míg nem találkozik szúrós tekintetemmel.
-Még most is gyönyörű vagy, hogy így nézel rám…-keze arcomra simul, közelebb lépve akar megcsókolni, de ellépek.
-Hogyan nézzek rád, ha így viselkedsz velem, ha? Elfelejted, hogy pár évvel idősebb vagyok nálad, és, hogy a nők ennyi idősen már nem olyan hülyék, mint amilyennek a férfiak szeretnék őket tudni…-felé fordulok pár lépést már megtéve tőle- Minek jöttél? Hogy személyesen rúgjalak ki? –a szemem sem rebben, hitelesen játszom a rideg és megbántott nőt.
-Már az is bűn, hogy fáj, ha nem látlak? Meg akarlak csókolni, szeretni…-azt hiszi, hogy tettei meggyőznek, ezért nyakamba csókol, de durván ellököm magamtól. Majdnem átesik az egyik fotelen.
-Pontosan tudom, hogy mit akarsz. A kis csinibabádtól nem kapod meg, amit a farkad akar, ezért beéred velem, a kis pótlékkal, nemde? Azt gondolod, hogy ha naponta ötször feláll, akkor én ötször dobom magam hanyatt? Ezt neked…-szépen bemutatom neki a középsőujjamat.
-Ki mondta neked, hogy Candy csinos? Amúgy meg olyan, mintha a húgom lenne, a húgomat meg nem akarnám megkefélni. Beléd vagyok szerelmes, téged szeretlek, mikor fogod már fel? –hogy meri felemelni a hangját a MI házunkban?!
-Ha a lelkem nem kell, akkor a testemet se akard! Fogadok, ha ma átmegyek hozzád, megint csak sexxel zárnánk az estét, és nem egy kellemes beszélgetéssel, igazam van? Próbáld meg csak letagadni…Meg akartál ma is kapni, igaz? –közelebb menve nézek szemeibe.
-Meg. –feleli egyszerűen, legalább most nem mert hazudni. Hatalmas pofont adok érte. Kicsit megigazgatja magát, aztán elmosolyodik, mire visszakézből is kap egyet a másik oldalra.
-Még mindig röhögsz? –vigyorgok bele a képébe, mire csuklóimat elkapva birkóz le a fotelba.
-Egyszer sem kellett megerőszakolnom téged, te is akartad, akkor most miért veted a szememre? –addig rángatom magam, míg ki nem szabadítom az egyik kezem, aztán egy jobb horgot kap tőlem.
-Vadállat! Bunkó! Besokalltam tőled, és a kielégíthetetlen sexuális étvágyadtól, érted?! Döngesd csak meg a legjobb barátodat, akivel olyan jól kijöttök, hogy te vagy az ő kicsi szíve…Hányok tőled, és attól a kis szukától is. Neki bezzeg szabad csöpögősre vennie, mi? De, ha én akarok romantikázni, akkor az gáz meg ciki, és inkább kapcsoljuk fel a villanyt, mi? –térdemmel a hasába rúgok, hogy vegye a lapot, le kéne szállnia rólam. Halkan nyög egyet.
-Egy értelmes mondat nem jön ki a számon, ha velem vagy, túl nagy hatással vagy rám baby…-apád fasza…
-Hazudsz! –és örülj neki, hogy nem mondok cifrábbat…-Amúgy meg…mit szólnál, ha meghívnám az én kis édibédi Choimat, hogy legyen az én öribarim? –kérdezem gúnyosan.
-Az meg ki? –sakk matt édes…
-Choi az a srác, aki megvigasztalt, miután először basztál át a palánkon évekkel ezelőtt. Koreai, jól nevelt, komoly, velem egy idős, jah és nincsenek titkos barátai. Mit szólsz, jöhet ő is az öribari showba? –igen, ez az, szeretem, ha neked is fáj valami, nem csak nekem…
-Maradjon csak Koreában! Candy nem tetszik, mint neked ez a…-újabb pofon csattan az arcán, kezdhet fájni az arca –Megan! –ideges vagy?
-NE merd még egyszer kimondani előttem a nevét, érted? Mondtam, hogy nem akarlak elválasztani a barátaidtól, és ezt tartom is. Viszont így tőlem kell megválnod, mert én nem megyek bele egy ilyen megalázásba, felfogtad?! És most menj a kis riherongyodhoz! –le akarom magamról végre lökni, vagy rúgni, de véletlenül a legfájóbb pontba térdelek bele.
-Bassza meg…-nagy szemekkel nézem, ahogy Cody a földre kerül, miközben a farkát szorongatja.
-Legalább egy darabig nem fogod tudni használni. –vetem oda neki cinikusan, de még mindig csak nyöszörög. –Most már abba kéne ezt hagynod, szánalmas vagy…-sóhajtok egy nagyot.
-De kurvára fáááj…-ah Jézus…ne csináld már…Azt hiszem, hogy tényleg nem viccel, kiül az arcára a fájdalom.
-Mutasd…-letérdelek mellé, lehúzom a sliccét, de oda kap.
-Ne! Ez a szüleid háza. Már csak az kéne, hogy apád ezt meglássa. Szerinted mire gondolna? –nyöszörgi ki kínkeservesen.
-Jó, igazad van, de így sem maradhatsz… Na jó, kapaszkodj belém, és koncentrálj valami másra…-mondom neki, miközben felsegítem, és elindulok vele a szobám felé. –De ne a fenekemre! –szólok rá, mikor enyhe tapizást érzek meg.
Nagy nehezen feljutunk a szobámig, ahol ledobom az ágyra. Hozok egy kevéske jeget, beteszem egy puha palackba, aztán lehúzom a nadrágját. Zavartan köhögök egyet, de nem tehetek róla…Annyiszor okozott már orgazmust a most éppen fájó tagjával, hogy nem vagyok teljesen közömbös. Mindenesetre gyorsan ráteszem a jeget, hogy takarja.
-Meg…-Cody beveti a legkönyörgőbb nézését, miközben végig simít a karomon- Szeretlek…
-Cody, elég volt! Ha jobban vagy, mehetsz is. Az évek alatt elég erős lettem ahhoz, hogy ne hagyjam magam hülyére venni. Gondolatban sem csalhat meg senki…-rá sem nézek.
-Neked is mindent elmondok, sőt többet tudsz rólam, mint bárki más. Melletted szavak sem kellenek, akkor is megértesz. A beszélgetés, sőt a szeretkezés sem elég, mert belőled semmi sem elég. Gondolatban meg most is téged csókollak…-próbál lehúzni magához, de ellenkezem. Végül csak sikerül lerántania magához, apró puszikat ad a számra. –A világ legjobb nője még mindig nem akar semmit sem mondani a világ legmázlistább pasijának? –húúú de vicces…mégis…elnevetem magam.
-Hülye nyalizós…-na jó, tényleg szeret, tudom, és érzem is. Nem fogom megengedni neki, hogy találkozzon a kis libával, csak akkor, ha én is ott lehetek. Aztán előttem semmi puszi, semmi ölelés, mert Codyt kasztrálom, a lányt meg megtépem…
-Nyalásban jó vagyok…-kínosan nézve forgatom meg szemeimet. Nem is Cody lenne, ha nem valami perverzséggel fejezné be. –Nálam alszol? –kérdezi arcomat cirógatva, mire megrázom a fejemet. Megigazítom a palackot rajta, kicsit fel is szisszen, még mindig fáj neki.
-Nem.
-Nem? –kérdez vissza.
-Nem, mert…mert te alszol nálam. –féloldalasan ráfekszem, hogy édes csókot adjak neki. Szerelmesen suttogjuk egymás fülébe, hogy „szeretlek”, csókunk vég nélkülinek tűnik, de ezt egyikünk sem bánja.
Hazafelé elkap minket a vihar. Hát nagyon jó…nem szeretek esőben vezetni.
Kiszállunk és babymre terítem a dzsekimet. Nehogy megfázzon nekem. Automatikusan kapcsolnám fel a lámpát a házban, de…de baszik világítani. Biztos a vihar…
-Oh hogy az a… - most mehetek ki a garázsba megnézni a….gyorsan elterelődik a gondolatom, mert kicsim az ölembe ugrik és megcsókol. Na jó, ez aranyos, de harapni nem ér…
-Ne mérgelődj, mert így legalább nem kell rávezetnem téged a romantikára, hanem jön az magától is… - erősebben megmarkolom fenekét, mrrrr…de imádom…
Karjaimban Meggel indulok fel a szobámba. Lábammal belököm az ajtót és lerakom babymet az ágyra. Mellé telepedek és már térnék is a lényegre, de….gyertyákat gyújt? Honnan szedte? Tényleg kezd egyre romantikusabb lenni…de finom az illatuk. Ahogy megvilágítják a szobát, rózsaszirmokat és csokit veszek észre az ágyon.
-Én nem adhatok neked nagy tömeget, meg ordító zenét, de remélem, hogy ez is megfelel. – mondja az ölembe ülve és már nincs is rajtam póló.
-Több is, mint amit kérhetnék… - válaszolom nyakát kényeztetve.
-És, ha belegondolok, hogy majdnem lecseréltelek… - levarázsolom róla a fölsőjét és egy csokit adnék a szájába, mikor leesik mit mondott…
-Mi van? – ne pislogj nekem…
-Volt egy ázsiai srác a bulin, aki kicsit nyomult. Gondoltam, ha te csajozol, akkor én bepasizok. Amúgy elég helyes volt, mondta, hogy… - elég lesz!!!
Ráhajítom az ágyra kicsit durván, hogy fejezze be. Kis sikollyal landol, és vadul megcsókolom. Kicsit dühített csak fel…mi a szart gondolt? Majd biztos végig fogom hallgatni, mivel fűzte az a kis köcsög!? Hát rosszul hitte, ideje felvilágosítani.
-Te az enyém vagy, és senki másé. Ha valaki ehhez hozzá akar tenni valamit, annak lesz egy rossz napja. – remélem érthető voltam…
-A tiéd vagyok édesem? Akkor bizonyítsd be nekem…Szeretkezni akarok itt és most…annyira kívánlak már… - suttogja a fülemet harapdálva…ahh…
Azt hiszem már el is szállt a mérgem. Gyorsan levetkőzik, még engem is megszabadít a ruháktól. Tényleg nagyon be van már indulva. Hát akkor ne okozzunk csalódást…
Nyakától melléig haladok csókokkal, és elakadok mellbimbójánál. Nyelvem tekereg már ágaskodó mellbimbója körül, még meg is szívom, ami izgató nyögést vált ki belőle, lehet még az is közrejátszik, hogy ujjaim odalent munkálkodnak…Teljesen eldől az ágyon. A látvány csak fokozza bennem a vágyat, annyira szép…megszabadítom az utolsó kis zavaró tényezőtől és nyelvemmel kényeztetem tovább. Imádom ahogy vergődik alattam…észbontó. Hírtelen ellök magától.
Fölém mászik, és farkamat veszi kezelésbe. Újra és újra végig nyal rajta, aztán kezével ingerel tovább végig a szemembe nézve. Ahh…megőrjít…végre lassan a szájába veszi kő kemény farkamat. Egyre gyorsabban és erősebben szívja meg….mindjárt elmegyek….
-Megh… - ennyi, kész, nem tudok többet kicsikarni magamból, remélem veszi a lapot.
Ohh baby, ha ezt így folytatod, nagyon durván bele foglak építeni a matracba…de erre nem kerül sor, mert hírtelen ül bele, ez kb. olyan lehetett mintha a wc mellé ült volna és felment volna benne a pumpa…meg kell támaszkodnia a háta mögött a lábamon, kicsit nagy dologba ültél bele? hehe…Jó fej vagyok és én is megtartom, várok egy kicsit, míg megszokja – megint, már sokadszorra – a méretemet, aztán elkezdem finoman masszírozni melleit. Erre már lassú mozogásba kezd rajtam. Kiegyenesedik, hogy gyorsabb tempóra tudjon váltani, közben ott simogatom ahol csak tudom és egy percre se szakadok el ajkaitól.
Hát ez lehet kicsit cinkes, de elég hamar elmegyek…de megnyugtat, hogy nem sokkal később rá is lecsap az orgazmus, és végig karmol a karjaimon. Értem én, hogy valahol le kell vezetni az élményt, de azért a szadomazot nem díjazom…
Na és akkor most jöhet az a pótlás amit tegnap ígértem. Kikászálódik az ölemből, és hanyattfekszik az ágyon. Fölé mászok, és tövig merülök babymben. Már annyira el van kábulva, hogy csak a lepedőt szorongatja, míg én csókokkal halmozom. Újra leszáll ránk a fehér köd, és adok neki egy csókot, de nem viszonozza. Most mi van? Ránézek, és megáll bennem az ütő…ne már…ájulásig dugtam!? Remek, ügyes vagy Cody…
-Meg, nézz rám…Megan…Meg… - simogatom arcát, hogy keljen fel, és nagy nehezen kinyitja gyönyörű szemeit.
-Jól vagyok, ne legyél már hülye… - mosolyog. Remek akkor csak én szartam össze magam!?
-Hát azt hallom. – nevetem el magam a válaszán.
Kimegyünk zuhanyozni, aztán feladom rá a köntösömet, amibe szinte beleesik, de nagyon aranyos benne… mint egy kisgyerek, aki a szülei ruháit próbálgatja. Csomó vizet is itatok vele…most esik le, hogy ma alig evett pár falatot és inni se nagyon ivott, és mind ez az én hibám, mert annyira extázisba voltam a meccs miatt. Figyelmesebb is lehettem volna…de próbálom jóvátenni az öleléseimmel…
Az ágyban, egy-egy villámtól összerezzen és szorosan ölel magához. Hát igen Meg gyenge pontja a vihar…milyen cuki, hogy egy ilyen kemény csaj fél egy egyszerű kis vihartól…Fejünk búbjáig betakarózunk, és hozzám bújva alszik el, aztán én is.
Reggel valami kiabálásra ébredek. Mi a tököm!? Felkelek és Meg nincs mellettem…letántorgok az emeletről és akkor látom meg a bejáratnál babymet a tegnapi kis kurvával veszekedni. Hát ezt szépen elintézte, szó szerint kirúgta, és még menne neki. Szerintem meg ez pont elég lesz reggeli testmozgásnak, nem kell folytatni…
-Meg, gyere be, hagyd a picsába! – húznám be a házba, de belekönyököl a hasamba. Mi a fasz van veled!?
-Nem hagyom! Mi a faszt képzeltek ti magatokról, mi? Ne védd ezt a kis kurvát, mert repülni fogsz vele együtt! Te hívtad ide? Mi van, hármasban akarod? – mi?? Tényleg ennyire hülye vagy!? De mielőtt még bármit is mondhatnék, a kiscsaj szólal meg.
-Igazából engem az a ferdeszemű srác küldött, akinek olyan fura neve van. Azt mondta, hogy Cody hívott, mert szeretne látni… - ohh tényleg!? Nem lettem ám ideges…
-Na ki akarja hármasban? A te cuki fiú ázsiai barátod, az a barom, aki tegnap rád mászott és most is össze akar ugrasztani, nem? – kiabálom le Meget, aztán megcsókolom - Ezt add át annak a hülye gyereknek! – bevágom az ajtót, aztán magyarázatot várva nézek Megre.
-Ne nézz így, nem is az én haverom! Hozzád jött, nem? Addig meg ne vonj kérdőre, míg ilyen lotyók is vannak a barátaid között…Jah és nesze, itt a reggeli… - nyomja a kezembe a pizzát és felszalad.
Ez remek…jól indul a reggel…Utána megyek és lerakom a kaját. Nem akartam kiabálni vele, de kicsit felbaszott, mikor belém könyökölt…
-Nem kéne ezen veszekednünk. Gyere ide… - átölelem - Kipihented a tegnap estét? Ma estére is vihart mondanak, szívesen megnyugtatnálak… - mosolygok rá pöppet perverzen, hogy oldjam a hangulatot, ami sikerül is, mert elneveti magát.
-Utállak… - ohh igen…tudom, hogy imádsz.
-Én meg szeretem, ha mérges vagy, mert jól áll neked. – szenvedélyes csókot váltunk.
-Nem akarlak elszakítani a barátaidtól, de nem akarom, hogy ilyen barátaid legyenek. Ne gondold, hogy előítéletes vagyok, de ezek mind bunkók…Te ennél jobbat érdemelnél… - ez aranyos…de sajna a suliba csak ilyenek járnak, nem nagyon tudok selejtezni…
-Ez jól esett… - mondom mosolyogva.
-Mi?
-Hát, hogy jobbat érdemelnék. Köszi baby… - hajába túrva húzom közelebb magamhoz egy csókra. Egy rohadt mázlista vagyok, hogy ilyen barátnőm van!
-Pizza? – mosolyog rám. Nem is rossz ötlet.
Mosolyogva bólintok és elkezdünk enni. Olyan jóízűen tud enni, annyira aranyos…én megeszek egy szeletet és utána csak nézem, hogy eszik. Valahogy most nem vagyok éhes…de azért belém töm még egy szeletet…
Ölembe húzom, ahol kényelembe is helyezi magát, és nézünk valami filmet, amit a kb. a huszadik csatornán talál. Hát engem valahogy nem érdekel ez a film, már láttam…csak simogatom és puszikat lopok tőle. Jobban magamhoz húzom és nyakát kezdem finoman puszilgatni…jól van na, nem bírok magammal. De ki az aki bírna, ha ilyen gyönyörű barátnője lenne mint nekem!? Mikor kezdenénk egymásra hangolódni, elkezd pittyegni a telóm…morogva nézem meg ki küldött sms-t. Kis kíváncsi fáncsim is skubizza velem. De nem zavar, nincs titkolni valóm.
Fatertől jött, hogy gratulál és nagyon aranyos volt Meg…látta a meccset a tv-ben. Na meg, hogy menjek értük, mert „anyád már nem bírja anyámat” vagyis nagyit…akkor nincs több esténk kettesben babymmel. De nem gond, elég távol van a szobám a szüleimétől…
Sóhajtok egyet keservesen, de kapok egy vigasztaló csókot. Felkelünk és elkezdünk készülődni. Igazán maradhattak volna még egy napot. Minek kell anyámnak mindig nyafognia!? Elrontja még ezt a maradék egy hetemet a nyári szünetből…
Kicsit nehezen megy, hogy összekapjam magam, mert folyton kicsi babymmel vagyok elfoglalva. Ülök az ágyon és nézem ahogy öltözködik…mrrr sexy…felállok és mielőtt még felvenné a felsőjét magam felé fordítom és szenvedélyesen megcsókolom. Karjaimba kapom, és a legközelebbi megálló az ágy. Finoman lerakom, és fölé mászva kezdem csókolgatni a nyakát.
-Cody – tol el magától – a szüleid várnak. – miért van az, hogy a szemedből azt olvasom ki, hogy folytassam?
-Kibírják ha egy órával később megyünk. – dörmögöm a nyakába.
-Megyünk? – kérdezi meglepetten megint eltolva magától.
-Igen. Gondoltam jössz velem és vigyázol, hogy ne menjek neki semminek. – mosolygok rá.
-Rendben. – kapok egy puszit és kimászik alólam – De akkor készülődj és menjünk.
Ilyenkor bezzeg siettetik az embert, de az ágyban ne siessem el a dolgokat…lehetetlen kiigazodni rajtuk…
Nagy nehezen elkészülök, kis rásegítéssel. Nagyjából Meg öltöztetett fel, ami kicsit vicces volt.
A kocsiban ülünk és gurulunk nagyihoz, persze a sajátomban, tuti nem vezetem többet fater kocsiját. Még egyszer nem akarok rá költeni. Tökéletesen megfelel az én kis x3-as BMW-m, nem kell apámé.
Meg talál magának egy számára jó elfoglaltságot. Számomra nem a legjobb, mert én vagyok a szenvedő alany, de legalább sokat nevet és nem unatkozik. Hülyébbnél hülyébb képeket csinál rólam először a saját telójával, aztán az enyémet veszi a kezébe…fantasztikus…na jó, elnézem neki, mert magáról is csinál az enyémbe képeket, de majd este én is csinálok. A perverz fantáziám már megint beindult. Majdnem elejti, mikor megcsörren a kezébe, én meg nem nevetek ám…annyira…
-Apukád az… - mondja felém nyújtva a telót.
-Hát vedd fel, most vezetek.
Cukin beleszól, és gondolom valami olyasmit kérdezhet, hogy mikor érünk oda, vagy hol vagyunk…aztán még beszélget is apuval. Nem is tudtam, hogy ilyen jóban vannak…
Olyan fél óra múlva meg is érkezünk, ami azt jelenti, hogy kb. 2 óra múlva fogunk elindulni haza, ha nagyin múlik a dolog. Leparkolok, és Nagyi már rohamoz is minket. Meglepetésemre először Meget öleli át, aztán jön csak hozzám. Hát…jó…
-Gyertek gyerekek, mindjárt kész az ebéd. – mondja Nagyi mosolyogva.
Kész, mindig ezt csinálja. Leugrok valamiért, és marasztalni akar estére. De most tuti nem fogunk mert ahogy anyámat látom már a töke tele van…Ebéd közben én vagyok a téma, hogy meccsen milyen jót dobtam, és milyen kosaras lesz belőlem, meg megy a fényezés ezerrel, főleg apám részéről. Na de Meget se hagyja ki a sorból, és mondja, hogy aranyos fejet vágott, mikor megpörgettem…és felvette a meccset, úgyhogy vissza tudjuk nézni. Na ennek tuti nagyon örül…
Míg összepakolnak faterék, mert ugye nem értek rá egész délelőtt…neeeem, most kell, mikor már indulnánk haza, leülünk a kertben a hintaágyra kicsi babymmel. Összebújva hintázgatunk, de megint elkezd pittyegni a telóm…ez a szar ma már másodjára rontja el a hangulatot…wow, Candytől jött sms.
„Szia Cody baby! Este már otthon leszek, átugorhatnál…annyi minden mesélni valóm van.=P Puszka szywem!!!”
Hát esetleg majd holnap, mert ma estére más elfoglaltságom van…
-Ki az a Candy? – kibújik az ölelésemből és gyilkos szemekkel néz rám.
-Candy a legjobb barátom. – válaszolok mosolyogva.
-És hányszor feküdtél le vele? – mi van??
-Jajj Meg…egyszer sem! – komolyan kell ez a féltékenységi jelenet!?
-Ezt most higgyem is el? – ki fogok akadni…
-Akármilyen hihetetlen, nem dugok meg minden csajt, aki az utamba kerül. – kicsit megemelem a hangomat, de nem kiabálok…még…
-Igen, pont úgy ismerlek. És eddig miért nem meséltél róla, ha már olyan nagyon jó barátod? – komolyan egy stricinek tart????
-Pont ezért, mert tudtam, hogy ezt csinálnád. Féltékenykedsz, hisztizel a semmiért! Am, kösz, hogy egy stricinek tartasz… - felállok és elindulok a ház felé.
-Most mégis hova mész? – hát nem fogok itt maradni hallgatni a hisztidet.
-Nincs kedvem veszekedni…megyek megkérdezem apámékat, mikor indulunk.
Kb. 20 perc múlva már a kocsiban is vagyunk és haladunk hazafele. Persze apám vezet, nem szereti a vezetési stílusomat…ez van. Meggel ülünk hátul, ő az egyik ablak mellett, én a másik ablak mellett, köztünk elférne még egy ember…idegesít, hogy félreértette az sms-t. De inkább az basz föl, hogy nem hisz nekem…
A szüleim próbálják oldani a köztünk lévő feszültséget, de nem nagyon sikerül nekik…de azért jó fejek. A rádióban lejátsszák azt a számot, amit akkor hallgattam, mikor Meg kómában volt. Hírtelen egymásra nézünk, de elkapja a tekintetét…ajj baby…Előveszem a telómat és lehet ez most nagyon gyerekes vagy nem tudom, de küldök Megnek egy sms-t. Igazából, nem tudom hogy reagálna, ha átölelném…
„Ne haragudj rám baby! Tudom el kellett volna mondanom…hülye vagyok. Féltem a reakciódtól…”
Elolvassa, de nincs válasz…se szóban, se sms-ben. Küldök még egyet.
„SZERETLEKszeretlekSZERETLEKszeretlekSZERETLEKszeretlek!!! Ha akarod még 100szor leírom, hogy elhidd!!!=P”
Elolvassa, és elmosolyodik. Fél siker! Teljes siker az lenne, ha válaszolna is valahogy…na még egy sms…
„Alszol ma is nálam? Jóvátenném a dolgot, és különben is vihar lesz, nem szeretném, ha tök egyedül lennél a szobádban és félnél.=P=D”
-Basszus, teljesen lejött a festék…-Cody lassan agyvérzést kap.
-Hazamegyünk és megcsináltatod. Nem lesz semmi baj. –próbálom őt nyugtatni.
-Joh…-válaszolja, aztán végre indulhatunk tovább.
Hozzánk érve először Cody nem akar bejönni, de nehogy már csak úgy kidobjon, és be se köszönjön, ezt így nem illik. Sikerül becibálnom pár szóra, aztán megy is a szervizbe. Otthon sikerül gyorsan felfrissülnöm meg összepakolnom pár cuccomat. Mivel Cody baba nem sieti el, még beszélgetni is tudok a szüleimmel. Apám majdnem összeroppant egy üvegpoharat, ami pont a kezében van, mikor megtudja, hogy Cody volt az, aki anno elvette a szüzességemet. Épp kezdené kifejteni, hogy engem üldöz a balszerencse, de anyám emlékezteti, hogy Cody sokszor volt mellettem, így aztán talán elnézhető neki az a kis múltbéli hiba.
Mikor megérkezik Cody, anyám ragaszkodik hozzá, hogy itthon vacsorázzunk. Azt hiszem, hogy csak enyhíteni akarja a Cody és apám között lévő feszültséget, de hát ez nem nagy sikerül, legalább a kaja jó.
-És milyen ajándékokat kaptál még a mezen és a labdán kívül? –kérdezi Codytól anyám, aki meg csak vigyorog rám. Óh ne, basszus, most muszáj ezt?
-Nagyimtól kaptam a holnapi meccsre két jegyet, a szüleimtől meg majd még kapok valamit…ohh és Meg említette, hogy nem csak tőle kaptam az ajándékot. Köszönöm. –fél jópont apámnál, csak haladunk előre… Cody legalább anyámmal megtalálja a közös nevezőt, egész jól elbeszélgetnek, de aztán megyünk is.
Codyékhoz érve én is megnyugszom, mikor látom, hogy a kocsin semmit sem látni, még a szín is ugyanaz. Aztán felmegyünk a szobájába, ahol azonnal felteszi a falra új büszkeségét. Óráknak tűnő perceken keresztül csak várok és várok, de a türelmemnek is van határa. Kimegyek a szobából.
A nappaliban találok pár gyertyát, azokat meggyújtom, hogy romantikusabb hangulat legyen idelent. Ekkor jön le Cody is.
-Baby, minek gyertya, mikor van villany? –áhh, férfiak…Minek kapcsolta fel a lámpát?
-Cody…-lecsapom a villanyt, aztán a kanapéhoz húzom őt.
-Milyen romantikus lett valaki…-gúnyolódsz?
-Bajod van vele?
-Nincs. –vágja rá, majd megcsókol. Máris sokkal jobb. Az ölébe ülve csókolózunk tovább, egyre jobban kezd izzani körülöttünk a levegő, mint mindig, ha kettesben vagyunk. Codyval minden ölelkezés kéz kaland, valahogy nem tudom megunni a simogatásait. Egyre jobban felhúzza a felsőmet, majd kibújok belőle, hogy levehesse, hisz úgy is zavar. Miközben a nyakamat csókolja, róla is lekerül a póló. Egyre hevesebben falja ajkaimat, kezeim dagadó izmainak feszülnek, annyira imádom érezni minden egyes porcikáját. Felizgat.
Éget szag? Ez meg inkább nyugtalanít! A pólója kapott lángra, amit az előbb könnyedén elhajított.
-Bassza meg! –megértem, hogy ideges vagy. Szerencsére a veszély gyorsan elmúlik, Cody tűzoltóként is megállná a helyét. Hmm…milyen szexi lenne egy tűzoltó egyenruhában. Az én születésnapomra majd ezt kérem tőle…sztriptíííííz! Nyehehe… Na de ideje lesz megnyugtatni kicsi mackókámat. Puszikkal halmozom el őt, lassan már mindketten nevetünk.
-Kurva gyertyák…-aranyos, ha morog.
-Te vagy figyelmetlen. –incselkedek vele tovább. Azt hiszem, hogy elég a beszédből, Cody a kanapéba présel, miközben csókolgatni kezd. Már épp kezdenénk belemelegedni, mikor valaki csenget. Mi van, ha a szülei jöttek előbb haza? Atyám…
-Hogy a jó kurva életbe! –Cody kissé feldúltan megy ajtót nyitni. Gyorsan magamra kapom a felsőmet, kicsit igazítok magamon, beleugrom a papucsomba, aztán kicsoszogok, de nem tetszik, amit hallok, nagyon nem…Mi az, hogy csajokat hoztak Codynak? Mi van?
-Ja, hogy már van nálad egy csaj…mindegy…-baszd szájba magad köcsög gyerek… Cody nem nagyon válogathatja meg a haverjait, ha mind ilyen bunkó, hogy kérdezés nélkül elkezdenek itt visongani, meg rázni magukat. Milyen gyerekek még…
-CJ, mikor lettél ilyen rohadt romantikus? Mik ezek a gyertyák? –idióta, te meg azért jöttél egyedül, mert a lábad között hordod az eszedet. Bahh…hányok tőlük…
-Na jó, elég! –ekkor Cody kikapcsolja a zenét.
-Mi van ember?
-Ki a faszom hívott titeket !?
-Öregem, csak jöttünk felköszönteni. Lazulj már…- a zene újra szól, Cody meg eltűnik, hát nagyszerű… Úgy döntök, hogy felmegyek, mikor egy helyes fiúba botlok bele.
-Bocs…-mosolyog.
-Semmi…-felelem röviden, és mennék fel, mikor megfogja a karomat.
-Nem láttalak velünk jönni, azt hiszem, hogy megvakultam, hogy nem vettem észre egy ilyen szépséget. –nocsak, egyetlen jó arc a buli közepén, ráadásul ázsiai, és kedves is.
-Én már itt voltam. Cody barátnője vagyok. –hajolok oda a füléhez, mert alig haljuk egymás szavát. Rákérdez, hogy jól hallotta-e, de megismétlem, sőt azt is hozzáteszem, hogy már egy jó ideje.
-Hát ez nagy kár. Azért, ha meguntad őt, vagy csak nem működik a dolog, megkereshetnél. Egy suliba járok vele, de nem vagyunk olyan jó haverok. –ez a srác tényleg jófej, nem akarok vele bunkó lenni, de le kell ráznom, mielőtt Cody visszatér.
-Bocsi, de szerintem ez nem valószínű, mert nem tervezünk szakítást. Azért rendes vagy, és kösz…Jah amúgy kicsit paraszt vagy, hogy nem vagy jóban vele, és ennek ellenére itt vagy, de semmi gáz… Legalább volt, aki megnevettetett… -intek neki, és elindulok a szoba felé.
Illetve csak indulnék, mert Cody végre előkerül. Na jó, mindjárt visszamegyek az én Tae hasonmásomhoz, ha tűri, hogy egy ócska kis lotyó riszálja magát neki. Úgy döntök, hogy először a csajt ütöm ki, aztán Codyt, de végül egyikre sem lesz szükség, mert Cody löki el durván magától. Te kis lotyó, nyald csak fel a padlót…cöh…
-Kit kell agyonvernem ahhoz, hogy elhúzzatok innen? –kérdezi kiabálva, miután kikapcsolja a zenét.
-Nyugi van…
-Nincs nyugi, húzzatok a picsába, senki sem hívott benneteket!
-Hé haver, lazulj, érezd jól magad, majd a csajodat is elszórakoztatjuk. –erre a mondatra már Cody is drasztikusan reagál. Oda sem nézek, még a fejem is megfájdult.
-Nem mondom még egyszer, hogy takarodjatok…-komolyan már azon vagyok, hogy kihívom a rendőrséget, vagy egyesével baszom ki őket, mikor végre méltóztatnak elindulni.
-Húzzunk… Végre elmegy mindenki, viszont a kosz megmarad. Na meg a kérdések is a fejemben. Cody magától kezdi el a magyarázkodást.
-Mielőtt elkezdtünk járni, ha bulizhatnékunk volt, kerestünk egy üres házat és beinvitáltuk magunkat, és már meg is volt a party. De fingom sincs honnan tudták, hogy nincsenek itthon a szüleim…-hihetően hangzik, de bele sem merek gondolni, hogy Cody is ilyen party állat volt. Mielőtt azonban tovább gondolkodhatnék, ide jön és megcsókol.
-Megváltoztattál…azzal a csajjal már rég az ágyban lennék, ha nem lennél…-de vagyok, és, ha még egyszer szóba hozol egy ilyen faszságot, kiheréllek, hogy ne legyen rád gondom. Ah, a régi jó Meg azért még bennem él, hehe.
-Azt a kis ribancot még megtalálom…-mondom, mire nevetni kezd, majd megölel.
-Szeretlek! –a nyakamba csókol, máris sokkal jobb- Bepótoljuk ezt az estét, ígérem. –ettől az egytől nem kellett félnem egy ilyen pasi mellett. Kicsit sexmániás, de én pontosan ilyennek szeretem.
-Ajánlom is… Neki látunk takarítani, ami egyébként rám annyira nem jellemző, de annyira megsajnáltam Codyt, hogy muszáj vagyok kicsit segíteni neki. Takarítás után viszont semmi másra nem marad erőnk, csak, hogy megfürödjünk, pizsamába bújjunk, aztán végre ágyba bújhassunk.
Másnap kezdődik az őrület. Cody szája egész nap be nem áll, számomra értelmetlen dolgokról mesél, vagyis ecseteli a meccset. Időközben az apja felhív, hogy elmesélje, még maradnak pár napot, meg, hogy megkérjék Codyt, hogy majd menjen értük.
Később Cody nagy örömére elindulunk a meccsre, pechemre az első sorba kaptunk jegyet. Már csak az hiányzik nekem, hogy fejbe találjon egy labda. Cody valamit gagyarászik a játékosokról is, de én csak unottan lengetek valami gagyi zászlót, amit ingyen osztogattak a bejáratnál. Próbálok lelkes lenni, hogy ne lógjak ki annyira. Mackóka néha ugyan mond valamit, de általában én csak mosolygom, mintha figyeltem volna.
A szünetben mit tudom én, hogy mit sorsolnak, nem is izgatna, de Cody székének a számát hallom meg. Na ne…még ez is…
-Cody…téged sorsoltak ki. –szólok neki, mire végre észbekap. Gyorsan megcsókol, aztán lesiet a pályára. Látom, hogy nagyon koncentrál dobás előtt, még én is kicsit feszült leszek, hisz tudom, hogy mennyire fontos ez a dolog neki. Nem szeretném, ha csalódnia kéne. De szerencsére sikerül. Extázisban rohan fel hozzám, megpörget és megcsókol. Ugye a szüneteket nem közvetítik sehol sem? Ehh…
-Ügyes vagy…-dicsérem meg mosolyogva, aztán gyorsan rohan is vissza a jutalomért.
Hazafelé még mindig ez a téma. Komolyan elgondolkodom, hogy kilyukasztom azt a labdát is, amit kapott, hátha kevésbé lesz lelkes. Na jó, ezt talán mégsem, de azért már igazán elég volt a kosárból.
-Cody, ott voltam, láttam, és ha egész este ez lesz a téma, inkább hazamegyek.
-Jó, befejeztem…-kezét combomra csúsztatja, aztán be is fogja kicsi száját. Vééégreee…csend…
Mire hazaérünk, megint erősen kezd fújni a szél. Cody a dzsekijével véd meg s szemerkélő eső elől. Igazi lovag, ezért ma először kap egy jó pontot is. Mikor beérünk, gyorsan becsukja az ajtót és kapcsolná fel a villanyt, de semmi. Nevetésben török ki, komolyan mondom, hogy már fáj, hogy nevetek.
-Oh hogy az a…-mielőtt Cody még valami nagyon cifrát mondana, a rá ugrok, és szenvedélyesen megcsókolom. Lábaimmal a derekát ölelem át, így aztán kényelmesen meg tud fogni, hogy le ne essek róla. A csók végén beleharapok alsó ajkába, még egy kicsit magam felé is húzom, hogy fájjon egy picit neki.
-Ne mérgelődj, mert így legalább nem kell rávezetnem téged a romantikára, hanem jön az magától is…-felmorranva markolja meg erősebben fenekemet. Azt hiszem, hogy nála az ihlet odalent kezdődik… Még mindig rajta lógok, mikor elindul velem felfelé a lépcsőn. A szobába érve is nagy sötétség fogad, csak a cikázó villámok világítják meg néha a helységet. Lehuppanok az ágyra, Cody is követ, de mielőtt még bármibe belekezdenénk, meggyújtok pár mécsest az asztalon. Finom illatuk körbelengi a szobát, mintha csak ezzel is feljebb korbácsolódna szenvedélyünk. Na és a meglepetés az ágyon, csokoládé és rózsaszirmok...
-Én nem adhatok neked nagy tömeget, meg ordító zenét, de remélem, hogy ez is megfelel. –lovaglóülésben ülve az ölébe kezdem el vetkőztetni.
-Több is, mint amit kérhetnék…-válaszolja nyakamat csókolgatva.
-És, ha belegondolok, hogy majdnem lecseréltelek…-sikerül levennie a felsőmet, már egy darabka csokit adna a számba, de erre a mondatra hirtelen lefagy.
-Mi van? –ártatlan arcot vágva megrebegtetem a szempillámat kérdésére.
-Volt egy ázsiai srác a bulin, aki kicsit nyomult. Gondoltam, ha te csajozol, akkor én bepasizok. –gonosz mosoly- Amúgy elég helyes volt, mondta, hogy…-de nem tudom befejezni a mondatot. Sikítva kerülök az ágyra, a rózsaszirmok felröpülnek, van, ami ránk hullik vissza. Cody elég határozottan dob le rá, majd vadul megcsókol. Imádom, ha be van indulva, sokkal szenvedélyesebb.
-Te az enyém vagy, és senki másé. Ha valaki ehhez hozzá akar tenni valamit, annak lesz egy rossz napja. –szinte lángol a dühtől, ideje megnyugtatnom…
-A tiéd vagyok édesem? Akkor bizonyítsd be nekem…Szeretkezni akarok itt és most…annyira kívánlak már…-suttogom fülét harapdálva. Tangára vetkőzöm, sőt még róla is sikeresen lecibálom a ruhákat. Elképesztő, hogy még mindig rácsodálkozom imádott méreteire, pedig már számtalan alkalommal voltunk együtt. Ráadásul most is akcióra kész, de inkább csak félkész, kell a rásegítés. Mielőtt még jöhetne az a bizonyos rásegítés, ő lendül akcióba.
Szája egyre lejjebb vándorol, nyelve mellbimbómhoz ér, felnyögök, főleg, hogy ezzel egyidőben ujjával odalent kezd simogatni. Egész testemmel rádőlök, hátát mardosom, vállát harapom, csak hogy valahol levezessem ezt a kínt, amit érzek, hogy csak játszadozik. Nem bírom tovább, még többet akarok, ezért eldőlök az ágyon combjaimat felhúzva, hogy jobban hozzám férjen. Türelmetlenül szabadít meg az utolsó szövettől, ami még akadályt jelent, aztán nyelve talál magának utat testem legélvezetesebb helyébe. Néha felnyögök, de már a hangom is elcsuklik. Én is játszani akarok vele, játszanom kell, mert különben nélküle lesz orgazmusom. Ellököm magamtól, bár most ehhez volt leginkább kedvem, de hát, amit meg kell tenni, azt meg kell tenni, mert így később jobb lesz.
Fölé mászom, majd férfiassága fölé hajolok. Úgy érzem magam, mint egy kígyóbűvölő, de ez a kígyó csak nekem táncol, hehe. Hajamat oldalra fogom, hogy ne zavarjon a munkálatokban, mikor végig nyalok péniszén. Érzem, hogy megrándul, mire érezhetőbben nyalintom meg újra és újra.
Tovább folytatom immáron kezembe véve a csodát. Nyálamtól már könnyedén csúszkál ujjaim között, miközben folyamatosan egymást nézzünk. Nagyon izgató látni az élvezettől eltorzult arcát, még engem is megbizsergettet. Lassan, kimérten fogadom be számba őt, halk cuppanásokkal válok el néha tőle, de aztán újra bekapom. Fincsi csokoládém…Egyre intenzívebben kezdem el a gyönyör felé hajszolni, érzem, hogy egyre jobban lüktet a drágám, mikor erősebben megszívom.
-Megh…-nyögi nevemet, már nem bírhatja sokáig.
-Igen édesem, tudom…-mondom mosolyogva, miközben az ölébe mászok. Megfogom ágaskodó hímtagját, de először csak combom belső felét simogatom vele. Cody nem az a könyörgő típus, de látom rajta, hogy ezt nem fogja sokáig bírni. Én sem. Egyetlen gyors mozdulattal fogadom magamba, szinte elalélok az érzéstől, kezemmel hátam mögött támaszkodom meg, de Cody is tart a hátamnál fogva. Pár pillanatig szoknom kell az új érzést, de ahogy a kis édes halmaimat kezdi simogatni, rögtön lassú ringásba kezdek. Újra kiegyenesedem, hogy gyorsítani tudjak, na meg persze, hogy Codyhoz bújhassak. Annyira jó érzés, és nem csak maga az élvezetes lovaglás, hanem, hogy ennyire érzékien csókol, és, hogy közben ilyen finoman simogat. Figyelmes kis tündérbogár, imádom őt…
Az egyetlen „baj” csak az, hogy annyira rá vagyunk hangolódva a másikra, hogy hamar elér a gyönyör mindkettőnket…Codyt miközben ajkaimat falja, engem meg pár pillanattal később, miközben végig marom szerelmem mindkét karját. Nem tehetek róla, de ez az orgazmus olyan volt, mint egy földrengés, sok utórengéssel együtt. Lehengerelt, magával ragadott, az eddigi egyik legjobb.
Szinte magamnál sem vagyok, elnyúlva fekszem az ágyon, mikor Codyt érzem meg újra magamban. Mi van? Telhetetlensége nem hagyja őt nyugodni, már a vége felé azt sem tudom, hogy hol vagyok, csak a lepedőt markolászom önkéntelenül. Az újabb orgazmus is végig söpör testemen, aztán se kép, se hang…sötétség…
-Meg, nézz rám…Megan…Meg…-Cody hangjára ébredek, aki riadt szemekkel nézve rám cirógatja az arcomat.
-Jól vagyok, ne legyél már hülye…-mosolyodom el halványan.
-Hát azt hallom. –neveti el magát ő is. Mivel kicsit melegem van, és szomjas is vagyok, Cody kikísér a fürdőbe zuhanyozni, aztán bebugyolál egy köntösbe, és egy fél kancsó vizet megitat velem. Nem akarom lerombolni a kedvét, hogy valószínűleg a hülye meccse miatt lettem rosszul, mivel sem enni, sem inni nem volt időm, annyira rohantunk. De valószínűleg ezt ő is tudja, azért ölelget ilyen bűnbánóan. Viszont a villámoktól való félelmem még mindig nem múlt el, ezért szinte belebújok Codyba. Mindketten elbújunk a takaró alá, így sikerül őt ölelve elaludnom.
Másnap reggel szeretném meglepni egy fincsi reggelivel, gondoltam, hogy főzök neki valamit, de nincs itthon semmi ehető. Nagyszerű. Akkor marad a pizza. Rendelek is gyorsan egyet, de nem akarok bugyiban meg topban ajtót nyitni, szóval magamra veszem a köntöst. Cody még vígan húzza a lóbőrt, biztos a tegnapi meccsről álmodik.
Nem kell sokat várni, és csengetnek az ajtón. Vidáman nyitok ajtót, alig várom már, hogy ehessek, de azonnal lefagy az arcomról a mosoly, mikor meglátom a tegnapi lotyót.
-Meglepe…tés…-na igen, ő sem erre számított, na de most nem fogom kímélni.
-Mi a jó édes anyádat keresel itt te ribanc? –állok meg keresztbetett kézzel az ajtóban.
-Bocs, nem tudtam, hogy…-nekem itt ne kezdjen el magyarázkodni!
-Kuss, érted?! Hogy a fenébe került hozzád a mi pizzánk, ha? Tudod, mit? Leszarom, csak tűnj innen! –kiabálok rá, erre a zajra már Cody is lejön az emeletről.
-De én csak…-próbál szabadulni, és még mindig nem fogja be a pofáját…ááá…
-Nem érted, hogy kuss? –felnyitom az egyik doboz tetejét, és szépen beleverem az arcát úgy, ahogy azt kell. Fordítok egyet rajta, és nagyot rúgok a seggébe, hogy el is esik. Már rontanék neki, mikor Cody lefog.
-Meg, gyere be, hagyd a picsába! –belekönyökölök a gyomrába. Sajnálom, de rosszkor volt rossz helyen.
-Nem hagyom! Mi a faszt képzeltek ti magatokról, mi? Ne védd ezt a kis kurvát, mert repülni fogsz vele együtt! Te hívtad ide? Mi van, hármasban akarod? –nem bírom visszafogni magam, leüvöltöm Cody fejét is.
-Igazából engem az a ferdeszemű srác küldött, akinek olyan fura neve van. Azt mondta, hogy Cody hívott, mert szeretne látni…-mondja feltápászkodva a lány.
-Na ki akarja hármasban? A te cuki fiú ázsiai barátod, az a barom, aki tegnap rád mászott és most is össze akar ugrasztani, nem? –Cody, ne kiabálj a fülembe, mert szájba baszlak téged is…De mielőtt reagálhatnék, szenvedélyesen megcsókol. –Ezt add át annak a hülye gyereknek! –aztán becsapja az ajtót. Vádlón néz rám, mintha bármi közöm lenne a dologhoz.
-Ne nézz így, nem is az én haverom! Hozzád jött, nem? Addig meg ne vonj kérdőre, míg ilyen lotyók is vannak a barátaid között…Jah és nesze, itt a reggeli…-a kezébe nyomom a másik pizzás dobozt, aztán felrohanok az emeletre. Cody azonnal utánam jön.
-Nem kéne ezen veszekednünk. Gyere ide…-magához húz átölelve a derekamat- Kipihented a tegnap estét? Ma estére is vihart mondanak, szívesen megnyugtatnálak…-perverzen mosolyog, mire elnevetem magam.
-Utállak…-durcáskodom még mindig.
-Én meg szeretem, ha mérges vagy, mert jól áll neked. –hosszan csókoljuk egymás ajkait, aztán mellkasára köröket írva sóhajtok egyet.
-Nem akarlak elszakítani a barátaidtól, de nem akarom, hogy ilyen barátaid legyenek. Ne gondold, hogy előítéletes vagyok, de ezek mind bunkók…Te ennél jobbat érdemelnél…- nemtetszésemet kifejezve forgatom meg szemeimet.
-Ez jól esett…-mondja mosolyogva.
-Mi? –nem értem.
-Hát, hogy jobbat érdemelnék. Köszi baby…-hajamba túrva csókol meg megint. Kis buta…hát nem tudta, hogy én mindig alegjobbat kívánom neki? Nem véletlenül vagyok vele. Hehe.
-Pizza? –kérdezem mosolyogva, mert már farkas éhes vagyok. Remélem, hogy mára valami jobb programunk lesz kajálás után, mint a meccs tegnap.
Végre itthon. Nagyi is elfáradt…meg lehet kihűlt kicsit a gyomra a sok beszéléstől. El is megy pihenni. Nekünk meg holnap menni kell haza, mert a meccs előtt még Meg haza akar ugrani. Remek…kelhetünk korán…
Felmegyünk a szobába, de nem tudok aludni hiába vagyok dög álmos. A meccs jár a fejembe. Ecsetelem is babymnek, hogy ez egy rohadt fontos meccs, mert ha ezt elvesztik, nem jutnak be a döntőbe. De muszáj nyerniük, mert hazai pályán játszanak. Bár a Toronto Raptors egy erős csapat…hát remélem nyernek a fiúk…
-Cody, látom, hogy fáradt vagy, de nem tudsz aludni. Szeretnéd, ha álomba ringatnálak? – hát pont leszarja a kosárlabdát, pedig kosárban vert meg, egy csúnya húzással, és szedhettem a szemetet…
-Elringatni? Úgy, mintha még kisfiú lennék? – mosolygok…az érdekes lenne.
-Nem. Én nagyfiúként bánok veled, szóval nagyfiúként fogsz elaludni is… - jól hangzik.
Arról nem volt szó, hogy fel is kéne állni az ágyból, de hát próbáljon neki valaki nemet mondani…Kicipel a fürdőbe és elkezd vetkőztetni. Jól kezdődik…Ahogy leveszi rólam a ruhákat, végig simít rajtam. Nagyon jól esik.
Meg a kádba a hátam mögött helyezkedik el. Csak ülök a kellemesen meleg vízben és hagyom, hogy fürdessen. Finoman simogat és apró puszikat ad nyakamra. Kezdek teljesen ellazulni, már nem is érdekel semmi, csak Meg. Mellkasomra is áttér, és fülemet csókolgatja….mondtam már hogy jó? Nem baj mondom még néhányszor….baromi jó amit csinál…
-Pihenj csak, hamarosan aludhatsz szerelmem…gyere… - suttogja a fülembe.
Mi? Most nem csinálja tovább? A kádba el tudtam volna aludni az ölében. De kikászálódunk és elkezd megtörölni, közben alig szakad el az ajkaimtól. Ajj felöltöznöm már egyedül kell…na de nem viszem túlzásba…ilyen fáradtan!? Felveszek egy gatyát és kész…
Beterel az ágyhoz, én meg fogom Meget és vele együtt az ágyra dőlök. Akármilyen álmos is vagyok, nem jön álom a szememre….pedig jöhetne rohadjon meg. De hát ha már baszik jönni, simogatom babymet.
-Számolj báránykákat, hátha attól el tudsz aludni… - hát valószínű… - Segítsek? – hajrá… - Egy…kettő…három… - minden szám után kapok valahova egy puszit.
Nem is tudom hányadik számnál jár, mikor bedobom a szunyát. Mégis jó ötlet volt ez a bari számolás.
Reggel közöljük, hogy tiplizünk haza, faterék meg még maradnak. Na ez már egy jó hír. Üres lesz az egész ház. Baby remélem tudod, hogy nálam fogsz aludni…vagyis nem fogunk aludni, de sebaj. Egy igazán hasznos tevékenységgel fogjuk eltölteni az időt. Na jó nem fantáziálgatok, mert ha sokat képzelem el meztelenül állni fogok mint a cövek. Az pedig elég kínos lenne itt az ősök előtt.
Meg még apám kocsiját is kiharcolja. Beszarás a fater, ha én kértem volna, tuti nem adja oda…megtartjuk babymet.
Nagyi persze megint könnyes szemekkel búcsúzik mint mindig, de hát ha már ilyen ajándékkal lepett meg, muszáj elmennem. Az ő hibája, különben tv-ben néztem volna.
Gurulunk haza, a pöpec kocsikával, jobb mint az enyém bassza meg, de hát nem elkezd szakadni az eső!?
-Emlékszel, mikor ugyanígy egy kocsiban ültünk, pont ilyen idő volt, és én azt hittem, hogy meg akarsz erőszakolni, mikor a melleim közé estél be? – hát elég vicces szitu volt…
-Lehet azt elfelejteni? Persze azóta sem sok változott, azzal a különbséggel, hogy már hagyod magad. – mondom nevetve a combját megfogva.
-Perverz. – löki el a kezem nevetve.
De ami igaz, az igaz. De így szeret…Hmm, valamin nagyon elgondolkozott.
-Mire gondolsz? – hajolok felé egy piros lámpánál és finom csókot lopok tőle.
-Semmire, csak ránk… - ez édes - meg arra, hogy jó lenne, ha azt a kibaszott kormányt szorongatnád, mert már legalább fél órája dudálnak mögöttünk, hogy induljunk már…Zöld a lámpa! – na jó elromlott a jó kedvem…szebben is lehetett volna mondani…ezek a faszok meg mit dudálnak? Másik sáv is létezik!
Csókolgatni kezdi a nyakamat. Ez jó, nyugtató…de ha ezt sokáig csinálja nem csak nyugtató, de izgató is lesz, és nem lesz jó vége…vagyis nem tudom nem próbáltam még, de nem most akarom ezt kipróbálni…
-Meg…
-Mi az Cody? Inkább ne folytassam? Nem akarod, hogy elinduljak lefelé? – és még én vagyok perverz…már a fülemet harapdálja, tudja mennyire imádom…
-Próbálok vezetni… - de nem nagyon fog menni így.
-És inkább ne piszkáljalak, igaz? Még a végén a botkorány helyett valami sokkal keményebbre téved a kezem… - enyhén fogalmaztál édesem…
Kapok egy puszit és visszaül a helyére. Helyes…na akkor Cody gondolj valami nyugodt, békés dologra, és higgadj le.
-Aranyos voltál, mikor az esküvőről kérdeztek. Azt hittem, hogy rögtön rávágod, hogy nem, de azt hiszem, hogy sikerült az embereknek zavarba hoznia téged. – na, ez az, gondolatelterelő beszélgetés…
-Én meg azt hittem, hogy tudod, hogy másnak nem adnálak már soha oda. – egyszerre nézünk egymásra, aztán vissza amerre eddig néztünk.
-Amúgy tudtad, hogy a szüzességemet egy ázsiai lány vette el? – nem tudom hogy jutott eszembe…
-Szerinted én ezt komolyan hallani akarom? Egyébként az én első szexuális élményem meg pont egy feka gyerekhez köthető. Egy rohadék volt, akkor lettem fajgyűlölő…De azért beszélgessünk csak erről… - most mit kell így felhúznia magát? Ennyire rossz volt?
-Nyugi…Szóval olyan négy éve történhetett. A nevét sem tudtam, csak azt, hogy még szűz, és már nem akar az lenni. Megbeszéltük, hogy kint találkozunk lámpaoltás után. Aztán bele estem egy gödörbe, ami nagyon ciki volt, kb fél órán át keresett. Elég szigorúan nevelték, nem akarta, hogy kitudódjon, mindig sötétben dumáltunk. Az arcára sem emlékszem... – és bamm…wow, ekkora pofont se kaptam még, de ezt most miért?
-Te bunkó! Te voltál az a mocsok, a mentsük meg az álatokat idióta táborban, aki megdugott aztán felém sem nézett? Tudod, hogy milyen ciki volt 18 évesen szűznek lenni? De apám mindig mondogatta, hogy egy ázsiai lány nem lehet kurva, nem veszíthetem el a szüzességemet a házasság előtt. Már akkor szartam arra, amit a szüleim mondanak, én csak nem akartam többé szűzlány lenni, a fenébe is! Te szemét! – mi van? Komolyan Meg volt az?
Ököllel kezd ütögetni, így meg alig bírom egyenesben tartani az autót. Úr Isten, ennyire kibukott??
-Meg, meg akarsz halni?! Majdnem belénk jöttek! – kiabálok rá, erre abbahagyja…na végre… - Baby, honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy te vagy az a lány? Ennek tudod, hogy mennyi volt a valószínűsége?
-Annak, hogy azóta is bunkó vagy? Szerintem száz százalék… - jajj már…
-Az anyám kiborult, mikor megtudta, mert szerinte még túl fiatal voltam. Úgy állította be, mintha valaki megerőszakolt volna, azonnal hazavitt. Még a számodat sem tudtam, többet meg el sem vitt a táborba. Komolyan egy ezer éves dolgon kell veszekednünk? Nem hiszem el… - azért mekkora poén…4 év után találkozok azzal a csajjal, akivel először dugtam és nem is tudtam…de valahogy ezt ő nem így fogja fel - Megan, szeretlek. Kit érdekel a múlt? Olyan sokat hibáztunk már, de még mindig jók vagyunk együtt. Legalább lesz mit mesélni az unokáinknak. Pont olyanok leszünk, mint az én lepcses nagyim. – nah végre nevet - Nem akartam mondani, de emlékszem a csillagos fülbevalódra.
-Meg akartad harapni a fülemet, és majdnem beletört a fogad… - igen azóta is érzékeny… - Jaj Cody, te kis hülye… - gyorsan megcsókol.
-Mondtam már, hogy szeretem, ha dühöngsz? Felizgatsz vele… - belecsókolok a nyakába.
-Vigyázz! – erre felkapom a fejem és még időben elrántom a kormányt de nekimegyünk a villanyoszlopnak.
Faszom, neeee…apám ki fog csinálni. Mekkora fasz vagy Cody…
Kiszállunk a kocsiból, csak remélem, hogy nincs nagy baja…ohh nincs….egy kisebb horpadás. De ezt se tudom hogy fogom kimagyarázni…mert mégse mondhatom, hogy hát fater kanos lettem…
-Szerintem most menjünk haza, aztán gyorsan vidd el a közeli szervizbe, mielőtt még apádék hazajönnek. – jah az lesz…kapok egy csókot is, de most nem vígasztal…
-Basszus teljesen lejött a festék… - odamegyek és közelebbről megnézem…
-Hazamegyünk és megcsináltatod. Nem lesz semmi baj. – remélem…
-Joh… - beülünk a kocsiba és a hazafele út kicsit feszültebb mint eddig.
Csak az utat figyelem és semmi puszi. Koncentrálok, mert ha megint Megen fog járni az agyam, még nagyobb kárt csinálok a kocsiban.
Megérkezünk, megállok babym háza előtt. Gondoltam bemegy egyedül én meg vihetem a verdát a szervizbe, de nem. Meg azt akarja, hogy menjek be vele, csak néhány szóra. Kis szóváltás után csak bemegyek.
Mindenki örül nekünk, legalábbis Megnek, és tényleg nem maradok sokáig, megyek is a kocsival a szervizbe…utána jövök vissza érte, mert ugye nálam alszik.
A szerelő közli, hogy a horpadást egyszerűen megcsinálják, viszont a festéssel van para. Ha csak azon a helyen csinálják, teljesen el fog ütni…baromi jó, most fújhatják le az egészet…rohadtul örülök ám. Ezt a pénzt másra is simán elkölthettem volna. Kisebb vagyont hagyok itt bassza meg. De legalább apám nem fog pattogni…
Órákat várok arra, hogy elkészüljön, de megérte, baromi jól megcsinálták. Egy karcolás se látszik…pöpec, a fényezés kurva jó. Ha már itt tartunk, az enyémre is ráfér már…
Késő délután érek vissza Meghez, mert még hazavittem apám kocsiját és inkább a sajátommal jöttem. Persze mennék is, de anyukája marasztal vacsira. Csak nem lehetek olyan bukó, hogy nemet mondjak, csak mert nincsenek otthon a szüleim és más terveim vannak Meggel…
Az asztal hamarosan meg is van terítve és leülünk kajolni, közben a Nagyinál töltött hétvége a téma.
-És milyen ajándékokat kaptál még a mezen és labdán kívül? – kérdezi anyukája kaja közben. Babymre nézek és elvigyorodok.
-Nagyimtól kaptam a holnapi meccsre két jegyet, a szüleimtől meg majd még kapok valamit… - na meg egy tüzes estét a kicsi lányától… - ohh és Meg említette, hogy nem csak tőle kaptam az ajándékot. Köszönöm. – fordulok az apja felé, aki csak biccent.
Még mindig nincs kibékülve velem…ez egy pöppet bosszant, de nem tudok mit csinálni. Nem is igazán beszélgetünk, csak az anyukájával, és persze babymmel. Úgyhogy mikor végzünk megyünk is…minek maradjak tovább!?
Átérünk hozzám és Meg szemügyre veszi apám kocsiját. Ő is kicsit megnyugodva nézte, hogy nem látszik semmi. Aztán felmegyünk a szobámba. És elkezdem szerkeszteni a falamra a mezt…a labdát már elhelyeztem a díjaim között, de a mezzel még tököl egy darabig, amit kicsim megun és kimegy a szobából. Kicsivel később, miután végre sikerül a keretbe rögzíteni, úgy hogy ne mozduljon el és fel is rakom a falra a másik mellé, Meg után megyek. Lent van a nappaliban gyertyafényben. Honnan szervált gyertyákat fingom sincs, és minek mikor van villany?
-Baby, minek gyertya, mikor van villany? – azzal a lendülettel kapcsolom is fel.
-Cody… - odajön hozzám, leoltja, és a kanapéhoz húz.
-Milyen romantikus lett valaki… - mosolygok rá és jobban magamhoz ölelem.
-Bajod van vele? – jajj de kemény valaki…
-Nincs. – vigyorgok és finoman megcsókolom.
Az ölembe ül és úgy csókol tovább. Kezem egész testén elkalandozik…végig simítok combján, és fenekébe markolva húzom közelebb magamhoz. Felsője alá nyúlva gyűröm feljebb az anyagot, és már nincs is rajta. Nyakára tapadok, és türelmetlenül veszem le magamról a pólót, amit eldobok valamerre aztán az ajkai után kapok. Égett szagra leszek figyelmes, és körbe nézek. A póló az egyik gyertyán landolt, ami lángra kapott…
-Bassza meg! – mondom ingerülten. Meg felpattan az ölemből, én meg villámsebességgel rohanok vízért, aztán vissza, hogy a tűzre öntsem.
Lehuppanok a kanapéra a kezembe temetem a fejem. Lehetne ennél rosszabb napom!? Először a kocsi, most meg fel is gyulladhatott volna a ház, és ez is azért, mert kanos vagyok…
Meg mellém ül és pici puszikkal próbál nyugtatni. Mint mindig, sikerül neki. Ránézek és látom majdnem nevet…megforgatom szemeimet és elkezdek nevetni…
-Kurva gyertyák… - mérgelődök nevetve.
-Te vagy figyelmetlen. – tényleg!?
Megcsókolom és közben végig döntöm a kanapén. Oké, bevallom jó ötlet volt ez a gyertya…ez a félhomály fokozza a hangulatot, és talán még szebb ebben a megvilágításban. Finoman csókolgatom és simogatom…még hogy figyelmetlen vagyok. A nadrág is félig lent van rólunk, mikor csengetnek.
-Hogy azt a jó kurva életbe! – idegbetegen megyek ajtót nyitni.
Szinte kitépem a helyéről. Csomó ember áll az ajtóban és mindnek a kezébe legalább egy piásüveg.
-Cső CJ! – és lazán beengedik magukat…
-Ti meg mit kerestek itt?
-Hallottuk, hogy az őseid nélkül jöttél haza.
-Kitől? – baszd meg ez hihetetlen…
-Az mindegy. Jöttünk, hogy megünnepeljük a szülinapodat tesó, ha már nem voltál itthon. Még csajokat is hoztunk neked. – na ekkor lép ki Meg a nappaliból.
-Ja hogy már van nálad egy csaj…mindegy… - hehh?
A nép bevonul a nappaliba, és már megy is a zene, a piálás meg a tánc…mikor csöppentem én egy házibuli kellős közepébe??
-CJ mikor lettél te ilyen rohadt romantikus? Mik ezek a gyertyák? – és röhög mind…kezdek pipa lenni de nem csak én. Látom Megben is megy fel a pumpa.
-Na jó elég! – nyomom ki a zenét.
-Mi van ember? – ezt a csávót nem is ismerem…
-Ki a faszom hívott titeket!?
-Öregem csak jöttünk felköszönteni. Lazuljál már… - és visszakapcsolja a zenét. Mindjárt leütök valakit…
Csobbanásokat hallok, és kimegyek a medencéhez. Nem vagyok ám ideges…Kiszedek néhány degeneráltat a medencéből és ki is dobom őket. Most jöhet a többi. És Meg hol van?? Öcsém alig vannak itt 15 perce, és már páran részegek…ilyen is csak velem fordulhat elő…Elkezdem keresni Meget és a nappaliban pillantom meg. Mennék oda hozzá, mikor egy csaj megfogja a kezemet és elkezd nekem táncolni. Nem is érdekel, mennék tovább de nagyon rámenős, ennek nem lesz jó vége…akkor telik be a pohár, mikor a csaj lehajol előttem és a farkamhoz dörgöli a seggét. Nem várom meg babym reakcióját, ellököm magamtól, és a földön landol a kicsike. Kinyomom a zenét és elüvöltöm magam.
-Kit kell agyonvernem ahhoz, hogy elhúzzatok innen?
-Nyugi van…
-Nincs nyugi, húzzatok a picsába, senki nem hívott benneteket!
-Hé haver, lazulj, érezd jól, majd a csajodat is elszórakoztatjuk. – na itt szakad el a cérna. Kicsit padlót fog a srác.
-Nem mondom még egyszer, hogy takarodjatok…
-Húzzunk… - mondja a srác feltápászkodva.
Eltűnik mindenki a házból kupit hagyva. Remek. Megre nézek, látom rajta, hogy kicsit le van döbbenve, és mintha magyarázatot várna tőlem.
-Mielőtt elkezdtünk járni, ha bulizhatnékunk volt, kerestünk egy üres házat és beinvitáltuk magunkat és már meg is volt a party. De fingom sincs honnan tudták, hogy nincsenek itthon a szüleim… - odamegyek hozzá és megcsókolom – Megváltoztattál…azzal a csajjal már rég az ágyban lennék ha nem lennél…
-Azt a kis ribancot még megtalálom… - elnevetem magam és magamhoz ölelem.
-Szeretlek! – belecsókolok a nyakába – Bepótoljuk ezt az estét megígérem.
-Ajánlom is…
Elkezdek rendet rakni, amiben Meg is segít. Szerencsére annyira nagy kupi nincs, nem voltak itt sokáig…semmi hányás, még pia sincs sehova kiöntve…csak sok szemét van. Ezért még mit fognak kapni tőlem a kis nyomoroncok, csak találkozzak velük…
Mikor végzünk, még elmegyünk fürdeni és bedőlünk az ágyba…
Másnap egész nap nem lehet lelőni. Folyton a meccsről beszélek. Szegénykémet már tuti kezdem kiborítani, de én tök extázisba vagyok. Próbálja elterelni a figyelmemet, de nem nagyon megy neki. Apunak sikerül kicsit, mikor felhív. Igen apa az autónak semmi baja…blablabla….de jó hírt is mond, Nagyi rávette őket, hogy maradjanak még, úgyhogy mégse ma jönnek haza, majd hívnak, hogy mikor jönnének, és le kell mennem értük kocsival. Jó üzlet.
* * * CJ * * *
A helyünkre kísérnek minket, ami az első sorban van. Hehh tiszta jó. Meget még mindig nem érdekli az egész, de itt van velem, és ez jól esik. Végig fogom a kezét, míg be nem jönnek a sztárok. Mindenki őrjöngésbe kezd, ahogy én is. A példaképeim teljes életnagyságban. Megnek minden játékosról mondok pár mondatot.
Elkezdődik a meccs, és hozzám se lehet szólni, nagyon koncentrálok. Persze a cseleket megemlítem babymnek, és hogy majd egyszer én is így fogok játszani a nagyok között. Csak mosolyog…
A szünetben a szokásos sorsolás a nézők közül. Valakit kiválasztanak a közönségből, akinek fél pályáról be kell dobnia a lasztit és kap valamit. Nem is figyelek nagyon a sorsolásra…annyit hallok, hogy 1. sor 20-as szék, de meg se nézem, hogy én vagyok-e. Nem nagyon van rá esély…
-Cody…téged sorsoltak ki. – mi? Megnézem az ülésemet, és tényleg…wow…
Egy csók után, rohanok ki a pályára. Bassza meg ez már nem a tornaterem, rohadt messze van a palánk. Kezembe nyomják a labdát, sok szerencsét kívánnak, még utoljára ránézek Megre, aztán a palánkra. Pattogtatom a labdát, rákészülök, de még nem…nem dobom…ez két kézzel nem fog menni…még egy nekirugaszkodás, jobb kézzel eldobom ívelten a labdát. Állok és szorítok, hogy bemenjen…a labda száll, és közeledik a gyűrűhöz. És bent van…fasza, kirohanok a pályáról, és felkapom Meget. Körbe forgok vele, aztán megcsókolom.
-Ügyes vagy… - mosolyog rám a csók után.
Visszahívnak a pályára és megkapom az ajándékomat. 300 dollár. Zsír visszakaptam annak a pénznek a felét, amit a szervizben hagytam…ja és megkapom a labdát.
Az estében még a legjobb, hogy a Lakers nyert. Háháá…bejutottak a döntőbe!
Hazafelé a kocsiban végig ez a téma. Hogy nyertek, és hogy bedobtam a lasztit.
-Cody ott voltam, láttam, és ha egész este ez lesz a téma, inkább hazamegyek.– na jó azt hiszem elege lett belőlem.
-Jó, befejeztem… - megfogom a combját, és el se engedem, míg haza nem érünk.
Romantikus egymásnak esés után Cody hirtelen lefagy. Nagy szemekkel néz rám, úgy, mintha még sosem látott volna. Kiéhezettségét visszafogva simít végig nyakamon, érintése nyomán szinte perzsel a bőröm. Így halad végig kulcscsontomig, majd karomon is, végül pedig kezemnél fogva szorít az ágyhoz.
-Gyönyörű vagy…-jó hallani szavait, bele is borzongom mély, férfias dörmögésébe, de válaszolnom már nincs időm, mert vadul ajkam után kap és csókol meg.
Finoman harapdálja és csókolja nyakam, miközben keze testemen simít végig. Felnyögök a simogatásra, de ideje nekem is kicsit megmozdulnom végre.
Lehúzom rólaa felsőt, és mit sem törődve semmi mással, máris a nadrágjára térek át. Pár pillanat múlva az én imádott csoki testem teljes valójában tárul elém. Olyan sokszor voltunk már együtt, de még mindig izgalommal tölt el, ha láthatom átlagon felüli méreteit. Nem kicsi, nem túl nagy, ami már nem lenne jó, hanem pont akkora, hogy a legnagyobb gyönyört okozhassa vele. Ahh, gyere már közelebb!
Hosszas csókolózásba kezdünk, amit Cody azzal szakít meg, hogy lefelé kezd haladni csókjaival rajtam. Egy kicsit megrándul az idegtől a szemem, mikor csak úgy letépi rólam a tangát, de szerencséjére gyorsan kárpótol nyelvével. Reszketek karjai között, mikor nyelve tánca mellé még ujja kéjes érzése is párosul, Cody még mozgolódni sem hagy, kész kínzás, nem akarok még elmenni…Már a vállát marom, mikor kapcsol a drága, és még idejében abba hagyja. Ezt kihasználva kerülök domináns pozícióba, és leutánozva előbbi mozdulatait, most én csókolom és harapom, ahol csak érem. Persze a legnagyobb örömet akkor szerzem neki, mikor az én imádott, méretes nyalókámat a számba veszem. Érzem, hogy minden egyes mozdulatnál erősebben lüktet, miközben úgy áll, mint egy zászlórúd. Na de nem szeretnénk, ha csak úgy elmenne, meg nekem is kijár a kényeztetés, szóval megfordulok rajta, hogy ő is örömet okozhasson. Imádom érezni hosszú nyelvét, ahogy vadul tör utat magának az orgazmus közelébe sodorva, de mielőtt ez megtörténne, Cody már nem bír magával, és hátulról csúszik belém. Mindenem libabőrös lesz, mikor a nyakamat csókolva kezd el lassan ringani. Már pont élvezném, mikor kihúzza férfiasságát, amiért elég morci állapotba kerülök, de csak pár másodperc és hanyatt fektetve már újra bennem is van. Most gyorsabb ütemet választ, amit jobban is élvezek. Lábammal ölelem át derekát, kezemmel hátába marok, így még jobban át tudom magam adni neki. Erősen szívogatom nyakán édes bőrét, ezzel is tompítom feltörő nyögéseimet. De ekkor abbahagyja, és eldől az ágyon. Na most mi van? Nem ment el, akkor meg…Óh már értem…szóval ezt szeretnéd? Szépen beleülök forró ölébe, és ezúttal én diktálom a tempót. Mivel szeretném még kicsit húzni az időt, először csak lassan lovagolom meg. Kezemnél fogva lehúz magához, hogy megcsókoljon, majd fenekemet fogja meg, hogy segítse gyorsuló mozgásomat. Minden porcikám remeg a közelgő gyönyörtől, már csak pár pillanat, és arcunkat a szenvedély rajzolja újra, mikor végre elönt az orgazmus édes hulláma. Az éjszakát Cody karjaiban töltöm, szorosan bújva hozzá mindvégig.
Mikor reggel felkelek, Codynak hűlt helye. Hét ez nagyszerű, most egyedül kell zuhanyoznom? Pff…Hova a picsába ment már ilyenkor? Kicsit ideges vagyok, jót is fog tenni az a zuhany.
A zuhany ugyan lenyugtatott, de az álmosság megmaradt, még félig kómás vagyok, mikor lebaktatok a lépcsőn. Cody a nagymamájával beszélget, oda megyek hozzájuk. Két jegyet kapott a következő Lakers meccsre a nagyijától, de nem tudom, most nekem is örülnöm kéne? Viszont a finom reggelinek nagyon is örülök. Nagyon éhes voltam már, tegnap túl sokat mozogtam este Codyval az ágyban, szóval a napi testedzés után most jól is jön a kis utánpótlás. A nagymamája igazán tapintatos, csak leteszi elénk a finomságokat, aztán magunkra is hagy. Cody ekkor belekezd a mesélésbe, hogy a nagyija mikkel fárasztotta le, na ekkor kezdek örülni, hogy nekem mégsem szólt, hogy jöjjek le vele. Látom rajta, hogy nem esik túl jól neki, hogy kinevetem, ezért lágyan megcsókolom, amiből végül finom, de hosszú csókolózás lesz az ölében ülve.
-Ne is zavartassátok magatokat…-oh ne, már csak Cody apja hiányzott…Igaz, hogy nem vagyok szégyenlős, de mi ázsiai lányok azt a neveltetést kapjuk, hogy mindent szabad, csak nem mindent nyilvánosan. Na jó, a minden dolog nincs benne, de nekem mindent lehet, csak nem másnál, mikor vendég vagyok. Ez olyan kínos. Cody azért csak nem enged el, így egy rövid köszönés után újra kettesben maradunk.
Reggeli után Cody nagymamájának ötletéből kiindulva városnézésre indulunk. Örömmel hallgatom a különféle történeteket is, és ekkora örömmel vígasztalom meg az én kis sexistenemet, ha kínosan érzi magát. Codyék néhány ismerősével is összefutunk, akik vannak olyan kedvesek, és azzal kezdenek el nyaggatni, hogy mikorra tervezzük az esküvőt. Bár én még ezen nem gondolkodtam, azért örömmel látom Cody-n, hogy kissé elakad még a lélegzete is, mintha zavarban lenne. Ha zavarban van, az azt jelenti, hogy nem zárkózik el a dologtól, és ez jó. Remélem, hogy összeszedi magát, sokat fog tanulni, szerez egy jó állást, aztán eltart majd engem is meg a gyerekeinket. Szép jövőkép, főleg, hogy nem kellene dolgoznom. Azért furcsa volt hallani, hogy Cody idén érettségizik, hisz én idén máradiplomáért megyek. Nem baj, később, ha jófiú lesz, segíthetek neki. A séta után beülünk egy kajáldába, ahol egy hatalmas nagy hamburgert akar belém tömni a drága. De mivel látom rajta, hogy fáradt, nem maradunk túl sokáig.
Hazaérve szemmel láthatólag nagyon elfáradt az én kis mindenem, a nagymamája is lepihen, hogy kettesben maradjunk. De még így is hiába cirógatom az arcát, valahogy a tekintete olyan furcsa, nagyon fáradt lehet. Viszont holnap mégis csak el kéne indulni, ha holnap után meccsre akarunk menni, hisz előbb jó lenne otthon is becsekkolni magunkat, ami azt jelenti, hogy kelhetünk korán. Ezt ő is tudja.
Felmegyünk a szobába, de az a nyamvadt meccs annyira felizgatta, hogy aludni sem bír. Magyarázza, hogy ez egy nagyon fontos mérkőzés lesz, meg mit tudom én, hogy milyen másik nagy csapat ellen játszanak, de igazából ez engem nem nagyon érdekel. Komolyan le fogom lőni, ha nem lesz képes elaludni, meg engem sem hagy…De várjunk csak…jobb ötletem támadt…
-Cody, látom, hogy fáradt vagy, de nem tudsz aludni. Szeretnéd, ha álomba ringatnálak? –közben karjaiba simulok.
-Elringatni? Úgy, mintha még kisfiú lennék? –mosolyodik el halványan.
-Nem. Én nagyfiúként bánok veled, szóval nagyfiúként fogsz elaludni is…- súgom a fülébe halkan. Sikerül magammal húzni a fürdőszobába. Miközben vetkőztetem, mindig végig simítok a szabadon maradt, puha bőrön, mintha lágy masszázst kapna mellé. Elég nagy az itteni kád, így bőven mögé tudom fészkelni magam, és miközben szorgosan segítek mosakodni neki, gyengéden, szinte alig érezhetően csókolgatom a nyakát. Teljesen ellazult, még a szemét is csukva tartja a kis édes, most már tényleg kezd lenyugodni, tudtam én. Miközben mindkét kezemmel a mellkasát kezdem el simogatni, érzem szíve nyugodt dobbanásait. Már csak a fülét csókolgatom, miközben halkan suttogok neki.
-Pihenj csak, hamarosan aludhatsz szerelmem…gyere…-kisegítem a kádból, mielőtt még azt hinné, hogy a „lefárasztási” terveim között a szokásos szeretkezés is szerepel, és ez az előjáték kezdete. Alaposan megtörölgetem, miközben finom ajkát falom mindvégig, mintha csak én magam lennék a legédesebb altató, amitől álomba merülhet. Mikor sikerül mindkettőnknek felöltöznie, az ágy felé navigálom őt. Úgy dől el, mint egy gazdátlan krumplis zsák a mező közepén, még engem is magával ránt plüss mackó híján alvótársnak. Nagyon nincs magánál, kezd későre is járni, de azért még simogatja a hátamat.
-Számolj báránykákat, hátha attól el tudsz aludni…Segítsek? Egy…kettő…három…-minden szám után az arcára, a nyakára, vagy épp az ajkára adok egy pici puszit. Szavaim egyre halkulnak, miközben mellkasát simogatom. Olyan ez, mint egy monoton esti mese, aminek hamarosan meg is lesz a hatása. Alig számolok el harmincig, és Cody már mélyen is alszik. Pár perc múlva már én is békésen szuszogok mellette.
Reggel a rövidre sikeredett látogatás miatt kicsit mindenki szomorú, de hogy azért jó is legyen a dologban, Cody szülei úgy döntenek, hogy még pár napot maradnak. Cody szája legalább ekkor fülig ér, nekem meg van olyan érzésem, hogy már most beindult a fantáziája, hogy az egész ház üres lesz, na meg a lába között is valami be fog indulni…Még jó, hogy a meccs le fogja foglalni, mert azt hiszem, hogy non stop kapnám a kéj rúdját. De hát miért is panaszkodom, mikor mások irigyelnének…Talán, mert fáradt vagyok? Igen. A hosszúra sikeredett búcsúzás után végre elindulhatunk hazafelé. Szerencsére megkapjuk a kocsit az én unszolásomra, bár láthatólag Cody apja nagyon nem akarta ezt az egészet.
Hazafelé elkap minket a rossz idő. Esik, villámlik, sőt néha még jégeső is esik. A felhőknek sem végük, sem elejük, amerre a szem ellát, minden be van borulva.
-Emlékszel, mikor ugyanígy egy kocsiban ültünk, pont ilyen idő volt, és én azt hittem, hogy meg akarsz erőszakolni, mikor a melleim közé estél be? –kérdezem nevetve, miközben a zord tájat kémlelem.
-Lehet azt elfelejteni? Persze azóta sem sok változott, azzal a különbséggel, hogy már hagyod magad. –neveti el ő is magát, miközben keze a combomra csúszik, amit jó alaposan meg is markol.
-Perverz. –lököm el a kezét, de még mindig nevetek. Na persze Cody mellett még én is perverz lettem, most is arra gondolok, hogy otthon már biztosan sehol sincs villany a vihar miatt, és, hogy milyen lenne sötétben, csak pár gyertya fénye mellett szeretkezni ott, ahol épp csak akarunk. Romantikus. Jó is lenne több romantika. Azt hiszem, hogy én is öregszem, és vágyom a gyengéd pillanatokra.
-Mire gondolsz? –a pirosnál állunk, mikor áthajolva hozzám csókol meg. Én készségesen viszonzom ezt, majd beleharapok az ajkába.
-Semmire, csak ránk… -mosoly- meg arra, hogy jó lenne, ha azt a kibaszott kormányt szorongatnád, mert már legalább fél órája dudálnak mögöttünk, hogy induljunk már…Zöld a lámpa! –tekerem vissza a fejét a menetirány felé, mikor végre a gázra lép. Kicsit morgolódva csóválja meg a fejét, szeretem, ha dühös, mert ilyenkor nagyon keménynek látszik. Finoman elkezdem csókolgatni a nyakát, látom, hogy enyhül a morcossága.
-Meg…- mi a baj édesem?
-Mi az Cody? Inkább ne folytassam? Nem akarod, hogy elinduljak lefelé? –susogom nevetve, áttérve fülcimpái harapdálására.
-Próbálok vezetni. –feleli röviden, de hallom, hogy egy nagyot nyel mellé. Ennyitől beindult volna? Nagyobb a szexuális kisugárzásom, mint gondoltam, hehe.
-És inkább ne piszkáljalak, igaz? Még a végén a botkorány helyett valami sokkal keményebbre téved a kezem…-még egy pici puszit adok az arcára, aztán csendben mosolyogva bámulok ki az ablakon. Szinte látom Cody háborgó gondolatait, hogy most legszívesebben lehúzódna az egyik elágazásnál, hogy kipróbáljuk, hogy milyen autóban csinálni. Persze ezt nem teheti meg, így aztán lassan sikerül lenyugodnia.
-Aranyos voltál, mikor az esküvőről kérdeztek. Azt hittem, hogy rögtön rávágod, hogy nem, de azt hiszem, hogy sikerült az embereknek zavarba hoznia téged. –még most is előttem vannak azok a nagy és csodálkozó szemei, nagyon mókás.
-Én meg azt hittem, hogy tudod, hogy másnak nem adnálak már soha oda. –egy pillanatra egymásra nézünk, aztán én újra kifelé, ő meg újra előre.
-Amúgy tudtad, hogy a szüzességemet egy ázsiai lány vette el? –nevet.
-Szerinted én ezt komolyan hallani akarom? –sóhajtom. –Egyébként az én első szexuális élményem meg pont egy feka gyerekhez köthető. Egy rohadék volt, akkor lettem fajgyűlölő…De azért beszélgessünk csak erről…-nem vagyok ám ideges.
-Nyugi…Szóval olyan négy éve történhetett. A nevét sem tudtam, csak azt, hogy még szűz, és már nem akar az lenni. Megbeszéltük, hogy kint találkozunk lámpaoltás után. –aztán bele estél egy gödörbe…- Aztán bele estem egy gödörbe, ami nagyon ciki volt, kb fél órán át keresett. Elég szigorúan nevelték, nem akarta, hogy kitudódjon, mindig sötétben dumáltunk. Az arcára sem emlékszem... –csattCody megkapja élete leghatalmasabb pofonját.
-Te bunkó! Te voltál az a mocsok, a mentsük meg az álatokat idióta táborban, aki megdugott aztán felém sem nézett? Tudod, hogy milyen ciki volt 18 évesen szűznek lenni? De apám mindig mondogatta, hogy egy ázsiai lány nem lehet kurva, nem veszíthetem el a szüzességemet a házasság előtt. Már akkor szartam arra, amit a szüleim mondanak, én csak nem akartam többé szűzlány lenni, a fenébe is! Te szemét! –öklömmel kezdem ütlegelni, így majdnem sikerül áttérnünk a szemközti sávba.
-Meg, meg akarsz halni?! Majdnem belénk jöttek! –és még ő kiabál velem? Rá sem nézek. –Baby, honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy te vagy az a lány? Ennek tudod, hogy mennyi volt a valószínűsége? –ne idegesíts kis feka gyerek!
-Annak, hogy azóta is bunkó vagy? Szerintem száz százalék…
-Az anyám kiborult, mikor megtudta, mert szerinte még túl fiatal voltam. Úgy állította be, mintha valaki megerőszakolt volna, azonnal hazavitt. Még a számodat sem tudtam, többet meg el sem vitt a táborba. Komolyan egy ezer éves dolgon kell veszekednünk? Nem hiszem el…- még mindig nem hiszem el, hogy tényleg ő volt az. Miatta utáltam meg a négereket, végül is saját maga miatt indult olyan nehezen a kapcsolatunk. Ez csak valami rossz vicc, Cody már kissrácként is perverz volt, és mit sem változott azóta…
-Megan, szeretlek. Kit érdekel a múlt? Olyan sokat hibáztunk már, de még mindig jók vagyunk együtt. Legalább lesz mit mesélni az unokáinknak. Pont olyanok leszünk, mint az én lepcses nagyim. –ennél a résznél már kicsit elnevetem magam, szerencséje, hogy tudom, hogy szeret.- Nem akartam mondani, de emlékszem a csillagos fülbevalódra. –teszi még hozzá felidézve a múltat.
-Meg akartad harapni a fülemet, és majdnem beletört a fogad…-mosolyt csal az arcomra a visszaemlékezés. De ennek így kellett lennie, hogy mi újra találkozzunk. Talán az apámnak is rémlett valami, azért nem szerette Codyt. Meg talán ez volt az oka, hogy az elejétől vonzódtunk egymáshoz. Cody jófiú, ez nem választhat el tőle, sőt…
-Jaj Cody, te kis hülye…-oda hajolva hozzá gyorsan megcsókolom, bár ez sem túl szabályos vezetés közben.
-Mondtam már, hogy szeretem, ha dühöngsz? Felizgatsz vele…-most ő hajol hozzám, hogy a nyakamba csókoljon, de hirtelen egy autó elénk vág.
-Vigyázz!- kiabálom, mire még sikerül időben elrántania a kormányt, de így is egy villanyoszlopnak koccanunk. Félve szállunk ki az autóból, de szerencsére csak egy kisebb horpadás van az oldalán. Azért nem hinném, hogy ennek is örülni fog az apja.
-Szerintem most menjünk haza, aztán gyorsan vidd el a közeli szervizbe, mielőtt még apádék hazajönnek. –mondom kínosan mosolyogva, egy vigasztaló csókot adok neki.
A rokonok kezdik elhagyni a terepet, a gyerekekre hivatkozva, persze előtte mindenkivel kell igyak egy pezsgőt. Bár annyira nem szeretem, de legalább ez van…keresztapám is készülődik, mikor Meg odajön hozzám, hogy felmegy. Köszönnék el mindenkitől, hogy vele menjek, de közli, hogy csak fél óra múlva mehetek utána. Most kapom meg az ajándékomat? Kezdek kíváncsi lenni…
20 perc után mennék fel, de Nagyi szóval tart, így csak meg lesz az a fél óra….pöccre pontosan 10 perc múlva elenged. Hmmm…tud valamit amit én nem? Na mindegy. Tipli fel a lépcsőn és benyitok a sötét szobába. Annyit pont látok, hogy egy torta alakú valami van a szoba közepén. De édes, megcsinálja amit kértem!? Odamegyek, nézem egy kicsit, de nem jön elő. Na mi van? Bekopogok, semmi. Szólítom a nevén, semmi. Na jó azt hiszem még sincs benne. Mennék a fürdő felé, mikor Meg ledobja magáról a paplant, és feloltja a kislámpát.
-Happy birthday to you, happy birthday to you, happy birthday to my sweet chocolate boy, happy birthday to you… - énekli nekem. Egy nagy masni takarja az ennivaló melleit és egy tanga van rajta. Semmi más…
-Huh Meg…wow…ez még a tortás cuccnál is jobb… - igen, kicsit meglepődtem és teljesen megőrjít a látvány. Sokszor láttam már meztelenül is, de minden alkalommal megvadít ha így látom…egyszerűen nem tudok máshova nézni, csak a kis ajándékomra…
-Boldog születésnapot nagyfiú! – kezembe ad egy dobozt és hosszan csókol.
Mikor elszakad tőlem, még mindig a hatása alatt vagyok, és csak nézek utána. Kicsit megszédültem ettől a csóktól
-Nem nyitod ki? – kérdezi mosolyogva.
-De, de…már nyitom is. – összeszedem magam és leülök vele az ágyra, ahol kibontom.
Egy kosármez, persze Lakers mez és egy full jó laszti, amit dedikáltak a csapattagok. Ez…ez fantasztikus…
-Az apám elég befolyásos ember, ő segített benne, szóval ezt inkább kettőnktől kapott. – mondja, miközben olvasgatom a kosárlabdán a dedikálások melletti szövegeket.
-Ez életem legszebb szülinapja! Imádlak! Köszönöm! – ledöntöm az ágyra és úgy csókolom meg.
Na de visszaülök, mert a mezt is alaposan szemügyre kell venni. A kedvenc játékosom neve szerepel rajta, Kobe Bryant…a 24-es szám is stimmel.
-Ki fogom tenni ezt is a szobámban, a haverjaim meg majd irigykedhetnek. – bizony, a mez egy keretben a másik mellett lesz, a labda meg a serlegeim közt az üvegszekrényemben…
-Aha…
-Egyszer elviszlek az egyik meccsükre, majd meglátod, hogy…
-Jól van, elmegyünk majd, de most nem terelhetnénk másfelé a témát? – megfogja egyik kezemet és a rajta lévő masnira teszi.
Ohh, kicsit elkalandoztam. Még gyorsan szemügyre veszem mindkét ajándékot, majd szépen visszarakom a dobozba és már Megé is vagyok.
A szalagra semmi szükség, meg is szabadulok tőle, és babymet az ágyra lököm finoman. Már kezelésbe is veszem melleit. Egyiket kezemmel, másikat nyelvemmel ingerlem.
-Cody…Cody, várj! Van nálad óvszer? – kérdezi, amire felkapom a fejem, de kezem nem áll le.
-Mih? – kérdezek vissza.
-Óvszer. – csak jól hallottam, de minek az?
-Az minek? Szeded a gyógyszert, sosem használunk… - és folytatom is hasznos tevékenységemet, de eltol magától…WTF????
-Éppen ez az, hogy már nem használom. Otthon hagytam minden gyógyszerem, a környéken még patika sincs, sem egy olyan bolt, ami még nyitva lenne…Nem akarok teherbe esni, szóval, ha nincs nálad… - kimászik alólam, de én nem bírok most már magammal és rávetem magam.
-Nem érdekel, gyereket akarok, csak csináljuk már…Kívánlak, úgy is megkaplak ma este. – megint eltol magától. Oké, vettem…sóhajtva hagyom is, és takarnám be.
-Sajnálom… - jah…én is… - De nem azt, hogy nincs nálunk óvszer, hanem, hogy hazudtam. Igazából semmi gond nincs a gyógyszerrel, szóval ha még mindig van kedved…akár meg is büntethetsz, mert rossz kislány vagyok. – ééés nevet.
Ohh baby, ezt még visszakapod az tuti!!! Mint egy kiéhezett vad, teperem magam alá. Egymás fülébe súgjuk a csókok között, hogy „szeretlek”, ami még jobban lázba hoz. Kéjesen belenyög a fülembe és kicsit megtorpanok. Nem tudom miért, de egy kis ideig csak falni tudom a látványt, a legszebb nő akit valaha láttam és az enyém. Végigsimítok nyakán, kulcscsontján, karján és összefonva ujjainkat szorítom le feje mellé a kezeit.
-Gyönyörű vagy… - súgom szájába, és megcsókolom.
Apró harapásokkal és csókokkal haladok lejjebb nyakán, elengedem kezeit és végigsimítom az oldalát, amire összerezzen kicsit, és egy sexy nyögéssel jutalmaz. Tetszik ez a játék… újabb nyögés, mikor belső combját kezdem kényeztetni.
Végigsimít hátamon, majd egy határozott mozdulattal volt póló, nincs póló. Milyen kis vad valaki…máris az övemet kapcsolja ki. Kicsit segítek neki, és már lent is van az alsómmal együtt. Meztelen testünk egymáshoz simul és hosszan csókoljuk egymást. Nyelvem játszadozik az övével, közben ott simogat ahol csak ér. Végigcsókolom egész testét, már hasánál járok, mikor feltűnik, hogy van még egy kis akadály…a tangája. Hát nem most nem finomkodok, egyszerűen letépem róla. Szerintem meg is lepődött ezen egy kicsit, nem baj majd kap egy sokkal sexybbet. Nyelvemmel kezdem kényeztetni csiklóját ujjaimat hüvelyébe vezetem be. Annyira vonaglik alattam, hogy kénytelen vagyok lefogni csípőjét és csak nyelvemmel ügyeskedek még. Megfeszül a teste, vállamba kapaszkodik görcsösen…érzem mindjárt elmegy, úgyhogy ezt most abbahagyjuk…
Fölé mászva szenvedélyesen csókolom meg, amit készségesen viszonoz is. Csókunk közben fordít a helyzeten és combomra ül. Elkezdi testemet kényeztetni csókokkal, érzéki kis harapásokkal, amikre összerezzenek, főleg ha olyan helyen csinálja ahol csikis vagyok. Mellbimbómat meg is szívja…ez rohadt jó…Halad lejjebb hasamon körberajzol nyelvével minden kockát, és végre eljut a farkamhoz is. Végig nyal rajta, és beveszi szájába. Ahhh…nyelvével köröz rajta, majd megszívja…hangosan felnyögök és hajába túrók. Ő is akkor hagyja abba, mikor elmennék…megfordul rajtam. 69-es póz…ismét elkezdünk egymáson dolgozni, egész addig, míg érzem, hogy mindjárt eldurranok. Kimászok alóla, még mindig négykézláb van, hát jó…megfogom csípőjét, és egy már benne is vagyok. Lassú mozgásba kezdek, közbe nyakát csókolgatom. De ez így nem jó…kihúzódom belőle, a hátára fektetem és újra elmerülök benne. Vadabb tempóra váltok, derekam köré fonja a lábait, így még mélyebbre tudok hatolni. Ujjai hátamba mélyednek, úgy ölel magához és nyakamat szívja…csúnya lesz reggelre de nem érdekel…
Újra kihúzódom belőle és hátamra fekszek…vette az adást. Lovagló ülésbe ül rajtam, lassan kezd hintázni rajtam. Ne már…nagyon lelassultál baby. Kezét megfogva húzom le magamhoz egy csókra és fenekét fogva gyorsítom a tempót. Minden egyes lökésemmel tövig merülök benne…de mellkasomra támaszkodik és felül. Fel-le kezd mozogni rajtam egyre gyorsabban. Hol melleit masszírozom, hol combjait simogatom, míg egy hangos sikollyal élvezel el, és ez hiányzott nekem is…rám roskadva zihál velem együtt.
Lassan lemászik rólam, magunkra terítem a takarót és magamhoz ölelem.
Reggel mikor felébredek, Meg még nagyban durmol. Nincs szívem felkelteni, főleg nem a tegnapi ajándékok után…halkan kiosonok a fürdőbe, letusolok és megnyugodva látom a tükörben, hogy a nyakamon semmi nem látszik. A szobába még rendesen betakarom babymet, egy puszit nyomok homlokára és lemegyek. Már tuti csinált valami kaját Nagyi.
Hátulról átölelem Nagyikámat és egy puszit adok arcára.
-Jó reggelt Nagyi! Mi a kaja? – fülig érő mosollyal sasolom mit ügyköd a konyhában.
-Ülj le, mindjárt hozom. – nem kell kétszer mondani… - Na és hogy aludtál? – teszi le elém a kaját. Mi ez a sunyi mosoly?
-Remekül. – vigyorgok rá és belekortyolok a kakaómba.
-És tetszett az ajándékod? Persze most nem az ágyban történtekre vagyok kíváncsi… - erre a mondatból a kakaó ami a számban volt, ki is jött…
-Nagyi!!
-Jajj nincs ebben semmi rossz, én is voltam olyan fiatal mint és akkor…
-Oké, oké nem akarom hallani… - most komolyan Nagyival kell ezt megtárgyalnom!?
-Pedig tudnék mit mesélni… - mosolyog.
-Inkább ne. – vágom rá.
-Ahogy gondolod. Na de hogy tetszett a mez és labda? – jobb téma…
-Nagyon állat…ez volt eddig a legjobb szülinapom, a te kosárlabda alakú tortáddal együtt!
Megkapom Nagyitól is az ajándékomat. A nyakába is ugrok…két jegyet kaptam a következő Lakers meccsre. Lehet ennél jobb szülinapom!? Kicsi babym kicsit nyúzottan de csatlakozik hozzánk. Rögtön elújságolom neki, hogy mit kaptam. Persze ő nem olyan lelkes, mert nem hatja meg a kosárlabda, de én nagyon boldog vagyok. Nagyi Megnek is hoz reggelit és magunkra is hagy.
Elmesélem Megnek a fantasztikus reggeli beszélgetésemet Nagyival, erre csak nevet. De szerintem ez egyáltalán nem vicces…Nem tudom mit szólt volna, ha ezt mind vele történik…Kapok egy finom puszit, de persze, hogy ennyi nekem nem elég. Hosszan csókolom meg, és az ölembe húzom.
-Ne is zavartassátok magatokat… - csoszog be apám a konyhába.
Hát én nem is zavartatom magamat, de Meg úgy pattanna ki az ölemből, mintha tűbe ült volna, persze ha nem fognám meg és tartanám az ölemben. Mindketten köszönünk faternak, és két csészével távozik is.
A reggeli nagyon jól zajlik…csókokkal, simogatásokkal, na meg persze evéssel is.
Nagyi előrukkol azzal az ötletével, hogy mutassuk meg Megnek a várost vagy falut vagy mi ez…Úgyhogy elmegyünk egy jó hosszú sétára, és Nagyi minden helynél ahol megállunk, mesél valamit rólam. Igen ezt utálom, de babym élvezi, és még egy-egy puszival is jutalmaz nevetve a kínosabb történeteknél. Persze, hogy összefutunk néhány ismerőssel, akiknek be kell mutatnom Meget, és rögtön meglepődnek a kijelentésen, hogy a barátnőm. És rögtön jönnek a kérdések, hogy mikor lesz esküvő, amin elakad a szavam, de Nagyi rögtön le is rendezi őket, hogy fiatalok vagyunk meg először érettségizzek le…
A kedvenc kajáldámba is elviszem, ahol a világ legjobb hamburgerét csinálják, amit muszáj neki is megkóstolnia. Szóval nagyon jól telik ez a nap, de alig várom, hogy otthon legyünk és aludhassak…
A kocsiban ülünk, épp feléjük tartunk, mikor Cody megint perverzkedni kezd. Először csak a combomat simogatja, de a keze egyre feljebb és feljebb csúszik. Intézkednem kell, így aztán oda rakom a kezét, ahova most való, a váltóra, nyomatékosságból még a sajátomat is, hogy az övét is ott tartsam. Örülök, hogy kezdek jobban lenni, nincs szükségem egy újabb balesetre.
Codyéknál kedves a fogattatás, én meg ezért cserébe segítek teríteni. Igazából nem vagyok én ilyen jókislány, de most valahogy annyira élvezem, hogy látom a dolgokat, képes vagyok mindennek örülni. Cody édesapja érkezése után leülünk enni. Valójában ezt a momentumot vártam már a legjobban, mert farkas éhes vagyok. Minden nyugodtan zajlik, örülnek, hogy jobban vagyok, mindaddig, míg szóba nem jön Cody születésnapja.
-Cody, ne csináld már, meg van beszélve a nagyival, hogy ott ünnepeljük meg a szülinapodat!
-Imádom a nagyit, de én partyzni akartam menni...
-Hát ez most elmarad…majd utólag elmész a haverokkal, és a vita lezárva. –úgy látom, hogy most már az apja is bekeményít. Ezután úgy veszem észre, hogy az én kis édesemnek még az étvágya is elmegy, már épp indulnánk fel, mikor az anyja utánunk szól.
-Cody, pakolj össze, mert reggel indulunk.
-Mi? Reggel? –ezen nem csak ő, de én is csodálkozom.
-Igen, és Meg is velünk tarthatna, ha van kedve. –válaszolni sincs időm, csak bólintok, mert Cody már nagyon ideges. A szobába érve az ágyra vetődik, én meg mellé heveredve nyugtatom meg gyengédségemmel.
-Egy jó dolog van az egészben. Így megismerheted a nagyit. –mondja mosolyogva.
-Na látod, nem is olyan szörnyű ez az egész. Este úgy is jövünk haza. –mi ez a fura arckifejezés?
-Hát az a helyzet, hogy ha a Nagyihoz megyünk, akkor ott is alszunk…de szerencsére nekem ott is van külön szobám…-mielőtt még reagálhatnék, megcsókol. Így van egy kis időm átgondolni ezt az egészet, de talán így is megoldató az én meglepim.
-Akkor nekem is össze kéne pakolnom pár dolgot…mégis meddig leszünk ott? –anyámék tuti, ki fognak akadni, de semmi gond…
-Hát megkérdezzük anyámat…-válaszolja. Így is lesz. Kiderül, hogy 3-4 napig maradunk, ami azt jelenti, hogy több napra is kell pakolnom. Elég nagy a kocsi az én igényeimnek? Otthon a szülői engedély után pakolni kezdek, de egyelőre még nem tudom, hogy fogok elférni.
-Baby, nem odaköltözünk. –most meg mit röhög?
-Jó, de ezek kellenek. –mondom, majd folytatom a pakolást. Elég gyors vagyok, mindenből viszek egy kicsit, jó és rossz időre is felkészülve. Pár perc múlva már tömve is vannak a bőröndök.
-Kész vagy?
-Azt hiszem, igen…-remélem, nem hagyok itthon semmit sem, de legfeljebb veszünk ott, ami hiányzik.
-Akkor menjünk, mert még nekem is össze kell pakolnom. A búcsúzkodás kicsit nehezen megy, anyutól azért, mert félt, apu meg csak szimplán nem sok jót néz ki Codyból. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha pár év múlva össze akarunk tényleg költözni…Azt hiszem, hogy nemzeti gyásznap…
Cody viszont náluk elég olcsón meg akarja úszni a pakolást, ezért én segítségül még berakok neki pár dolgot. A nap végére már kissé kimerülten bújunk egymás karjaiba, legalább ma Cody sem akar majd szeretkezni, mint minden nap…mostanában többször is…Alcsiiiii…
Reggel meghallom, hogy az ébresztő már kelt, de még elég kómás vagyok. Cody csókjaival ébreszt, ez már azért sokkal kellemesebb. Persze boldog szülinapot kívánok neki, aztán megyünk készülődni, mert még reggelizni is kell, és indulni hamarosan. Codyval hátul ülünk, de mivel még kicsit fáradt vagyok, én el is alszom. Csak akkor ébreszt fel Cody, mikor megérkezünk. Alig, hogy kiszállunk a kocsiból, máris rohan elénk a nagymamája.
-Cody…drágám…A kishölgy kicsoda? –kérdezi, miután megölelgette Codyt.
-Szia Nagyi! Ő a barátnőm, Meg.
-Nagyon örvendek. –köszönök neki én is.
-Aranyom, lehet, hogy öreg vagyok már, de nálunk nem szokás a magázás. Mindenki egyszerűen csak Nagyinak hív. –engem is megölel, közvetlen egy idős hölgy, annyi már biztos.
-Hogy vagy nagyi? –kérdezi Cody tőle.
-Most, hogy itt vagy, már jól. Attól meg végképp jól érzem magam, hogy megéltem, hogy elhozz hozzám egy lányt. Ráadásul egy ilyen szépet. –jól van, őt sem zavarja, hogy ázsiai vagyok –Eddig egy lányt sem volt hajlandó bemutatni nekem…azt mondta, még egy lány sem volt méltó arra, hogy elhozza ide. Nagyon fontos lehetsz neki. –Cody a szavak hallatán láthatólag zavarban van, ezért mellé állva adok neki egy puszit, hogy ezzel semmi baj sincs, szerintem aranyos, nem kell mindig a kemény srácot játszani. A házban a nagyija kedvesen körbevezet, aztán gyorsan lepakolunk.
-Igazán kedves mamád van. –mondom Codynak karjaiba simulva a pakolás után.
-Kicsit sokat tud beszélni. Viszont tetszel neki. –óh, igen, ezt én is észrevettem.
-Tényleg én vagyok az első barátnőd, akit elhoztál ide? –kíváncsiskodom kicsit.
-Nagyi soha sem hazudik. –válaszolja, majd megcsókol. Lemegyünk a konyhába, hogy megnézzük, mi folyik odalent. Hát én csak nézek…
-Cody, húzz a konyhából! –ezekben van olasz vér is, hogy ennyire temperamentumosak?
-Még szeretném hallani, ahogy a nagyi veszekszik veled, mert szerencsétlen vagy. Aú…Nagyi, ezt most miért kaptam? –most komolyan megcsapta őt? Atyám…
-Ne beszélj így anyáddal. Különben is nyomás a konyhából!
-De Nagyi…
-Semmi „de Nagyi”…foglald el magad! –alig bírom visszatartanianevetést, és már indulnánk is, mikor utánunk szól még. –Nem, Meg itt marad segíteni nekem. Hátha vele többre megyek, mint anyáddal. És megismerkedünk kicsit. –Cody beleegyezően egy puszi után kimegy a kertbe. Ez most nekem jól is jön. Így ugyan is meg tudom szervezni Cody születésnapi ajándékát. Felhívom anyuékat, hogy a kellékeket hozzák el, amit majd Cody nagymamája segítségével becsempészünk. Codyt szerencsére az érkező vendégek kötik le, így mi zavartalanul vihetjük be főzés után a Codynak szánt meglepetésemet.
Miután mindennel végzünk, én is kimegyek a kertbe. Látom, hogy épp nagy kosár meccs folyik, így aztán kicsit megviccelem Codymat, és az egyik kissrácnak passzolom a labdát. Még egy kis játékra is van idő, bár nem vagyok nagyon formában, még kicsit gyenge vagyok. Szerencsére Cody nagymamája hamarosan kikiabál, hogy mehetünk enni…
Nem is gondoltam volna, hogy egy családi ebéd ilyen jó móka is lehet, de ez az. Az ünnep fénypontja a kosárlabda alakú torta, Cody láthatólag oda van érte. Miközben a szeletelés zajlik, én Cody háta mögé lépek, és a fülébe súgom, hogy az én ajándékomra még várnia kell, majd belecsókolok a nyakába.
Az ünnepség nagyon jól zajlik, persze amolyan családias hangulatban, mondjuk én nem is rajongom az ihb bulikért, szóval ez most pont jó is. Mikor látom, hogy kezdenek szállingózni a vendégek, felmegyek Cody szobájába elkészülni. Persze előtte szólok neki, hogy fél óra múlva jöhet.
http://www.youtube.com/watch?v=T_HhpcTKOQo
Szinte órát lehetne hozzá igazítani, mert pontosan harminc perc múlva nyílik az ajtó. A takaró alól lesem, hogy a szoba közepén álló hatalmas papír torta felé veszi az irányt. Naná, hogy azt hiszi, hogy abból ugrok ki. Először csak bekopog rajta, aztán a nevemet mondja, már majdnem elröhögöm magam, de szeretném még egy kicsit megvárakoztatni. Amikor látom rajta, hogy kezdi feladni, ledobom magamról a takarót, és felkapcsolom az asztali lámpát.
-Happy birthday to you, happy birthday to you, happy birthday to my sweet chocolate boy, happy birthday to you…-énekelem el neki gyorsan a szülinapi dalocskát egy szál tangában, melltartó helyett pedig egy hatalmas masnit viselek, ami elől pont úgy van csak megkötve, hogy Cody egyetlen mozdulattal kicsomagolhasson.
-Huh Meg…wow…ez még a tortás cuccnál is jobb…-mivel látom, hogy kissé elakadtaszava, a kezébe nyomom a meglepetésemet.
-Boldog születésnapot nagyfiú! –persze a meglepetés mellé szenvedélyes csók is jár. Alaposan megdolgoztatom a kis nyelvét, mielőtt kibonthatná a dobozt, persze ezt ő is kihasználja, és ott simogat, ahol csak ér.
-Nem nyitod ki? –kérdezem mosolyogva, már alig várom, hogy mit szól hozzá.
-De, de…már nyitom is. –mindketten leülünk az ágy szélére, hogy végre kinyithassa. A dobozban Cody kedvenc kosár csapatának az egyik meze és labdája van, amit minden tag aláírt neki személyes jókívánságaival együtt.
-Az apám elég befolyásos ember, ő segített benne, szóval ezt inkább kettőnktől kapott. –magyarázom neki, míg ő kedvére gyönyörködhet benne.
-Ez életem legszebb szülinapja! Imádlak! Köszönöm! –eldőlünk az ágyon és úgy köszöni meg egy csókkal. Már kezdek örülni, hogy végre engem is kicsomagol, de a csók után újra azt a hülye pólót kezdi szorongatni.
-Ki fogom tenni ezt is a szobámban, a haverjaim meg majd irigykedhetnek. –nem hiszem el, egész este ez lesz a téma?
-Aha…-mondom unottan, miközben lemondóan forgatom meg szemeimet.
-Egyszer elviszlek az egyik meccsükre, majd meglátod, hogy…-na jó, elég volt!
-Jól van, elmegyünk majd, de most nem terelhetnénk másfelé a témát? –megfogom a kezét, majd a szalag végére teszem. Innentől kezdve már gyorsan kapcsol, hogy ideje megszemlélnie a másik ajándékot is. Na persze úgy teszi le a dobozt, mintha hímes tojás lenne, és mindez két egész percet vesz igénybe, mert még újra megnézi, óvatosan teszi le, stb…de én már inkább más kerek dolgokkal játszadoznék, mint a labda…
Végre engem is sikerül észrevennie, és legyőzni őrült nagy szurkolói lázát, végre én állok az első helyen. Egy könnyed mozdulattal veszi le rögtönzött felsőmet, majd mielőtt még bármire is reagálhatnék előjön belőle a múlt éjszaka kihagyott sex utáni éhsége. Szinte rá lök az ágyra, de persze úgy, hogy az ne túl durva legyen, majd szájába veszi egyik keblemet, míg a másikkal ujjai játszadoznak. Ahh…olyan, mintha nekem is születésnapom lenne, ez isteni… Na de meg kell toroljam az előbbi figyelemhiányos állapotomat, hehe…
-Cody…Cody, várj! Van nálad óvszer? –ne nevess Meg, ne nevesd el magad…
-Mih? –néz rám meglepetten, miközben az egyik mellemet még mindig észveszejtően masszírozza.
-Óvszer. –ismétlem meg.
-Az minek? Szeded a gyógyszert, sosem használunk…-nyelvével újra folytatni kezdi bimbóm ingerlését, de eltolom a fejét.
-Éppen ez az, hogy már nem használom. Otthon hagytam minden gyógyszerem, a környéken még patika sincs, sem egy olyan bolt, ami még nyitva lenne…Nem akarok teherbe esni, szóval, ha nincs nálad…-mászom ki alóla kínosan mosolyogva. Csak bírjam ki még egy kicsikét… Némi gondolkodás után újra rám mászik, talán kicsit mégis sokat ivott…
-Nem érdekel, gyereket akarok, csak csináljuk már…Kívánlak, úgy is megkaplak ma este. –halkan felnyögök, mikor türelmetlenségében kissé megharapja érzékeny bimbómat, de újra csak eltolom. Lemondóan sóhajt, mint aki végre felfogja, hogy persze ez nem beszéd, és, hogy vigyáznunk kell. Már épp takarna be, mikor elnevetem magam.
-Sajnálom…De nem azt, hogy nincs nálunk óvszer, hanem, hogy hazudtam. –nevetek tovább. –Igazából semmi gond nincs a gyógyszerrel, szóval ha még mindig van kedved…akár meg is büntethetsz, mert rossz kislány vagyok. –kuncogok szemeibe nézve, aztán hagyom magam, hogy újra maga alá gyűrjön.
-Szeretlek, szeretlek, szeretlek…-susogom szájába egy-egy csók között, amire az a válasz, hogy ő is szeret. Ez a féktelen vágy, a különleges este, az új helyszín…azt hiszem, hogy mind-mind csak olaj a tűzre, hogy újra átéljünk egy csodálatos szeretkezést. Ma mindent megteszek neki, amire csak vágyik…
