Mikor megérkezek, és elindulok a kapu felé, egy csajszi és két srác jön ki. Kik voltak ezek? Utánuk nézek összehúzott szemöldökkel, közben babym jön köszönni.
-Sziaaa… – egy finom csókot is kapok – Hiányoztál… - biztos nem jobban, mint te nekem.
-Szia baby, te is nekem… - most én csókolom meg.
-Nyúzottnak tűnsz. Valami baj van? – kérdezi befelé menet.
-Sokat tanultunk Candyvel és… - most mi van, miért állt meg?
-Mi van? Miért nem velem tanultál? Én tudnék neked segíteni… - nem hiszem. Mosolyogva húzom magamhoz a kis durcást…
-Azért nem veled tanulok, mert abból nem tanulás lett volna. Elvonod a figyelmem, ha a közelemben vagy, akkor nem tudok másra figyelni. – sóhajt egyet, én meg felkapom és beviszem a házba.
Elmesélem neki, hogy eljött hozzám egy edző New Orleansból aki esetleg be tud jutatni az egyetemre, persze, ha jól játszok hétvégén. Ahogy látom, nem örül neki. Én sem, mert itt kellene hagynom…vagyis…nem tudom, még nem döntöttem el igazán, hol akarok tanulni.
-Ha menned kell, akkor menj, mert tudom, hogy ott elindulhatsz az álmaid felé… - mi?
-Ezt csak ilyen egyszerűen mondod? Én amióta csak megtudtam, emésztem magam, mert nem akarok távol lenni tőled… - számra teszi az ujját, így hallgattat el.
-A szeretet akkor szárnyal szabadon, ha nem terheljük meg kívánságokkal. A szeretet, amely véget ér, csak a szeretet árnyéka. Az igazi szeretet kezdet és vég nélküli…Két idézet, ami nagyon igaz. Ha marasztalnálak, én lennék a hibás azért, mert nem lehetnél nagy kosaras. De ha elmész, nem rágódhatom azon, hogy a lányok körül rajonganak… - szart se ér a szeretet, ha nem lehetek veled…
-Meg, én… - miért hallgattat el mindig!?
-Nem tudom, hogy mi mást mondhatnék… - magamhoz akarom húzni, hogy megnyugtassam, de elhúzódik tőlem, és kimegy a teraszra.
-Meg, ne csináld ezt… - utána megyek és szorosan ölelem magamhoz.
-Szeretlek, ezért mondom azt, amit mondok. Még nagyon fiatal vagy, és ha… - most én nem hagyom beszélni, megcsókolom.
-Előbb vágnám le a farkam, minthogy megcsaljalak. Miért nem bízol bennem? Szeretlek…szeretlek…szeretlek… - fülét harapdálva suttogom.
-Hiába szeretjük egymást, ha egy másik kontinensen leszünk. Elég szar lesz, hogy csak hétvégente találkozhatunk. – mi van???
-Másik kontinens? – azt hiszem valamit félre értettem.
-Apám szerint Koreában nagy karrier várna rám az üzleti életben. Ma csúnyán összevesztem vele ezért, mert én…én téged választottalak az apám, a jövőm, az életem helyett. Nekem te vagy az első, neked a kosár, szóval azt is kell választanod. Szard csak le az érzéseimet… - Meg, a francba, te vagy az első!
-Akkor nem megyek és kész. – jelentem ki.
-Azt én úgy sem engedem! – jah, persze…
-Gyere velem! – kezénél fogva húzom magam után.
-Mi van? Hova megyünk? Cody! Hallod?! Kérdeztem valamit… - beültetem a kocsiba, és már megyünk is - Most mi van? – mi lenne?
-Elraboltalak.
-Te? Engem? Na ne nevetess! – pedig nem viccnek szántam…
-Elmegyünk a világ végére, ahol csak ketten leszünk, hátha akkor elhiszed, hogy te vagy a legfontosabb nekem. – mondom halál komolyan.
-Cody…
-Csak semmi Cody. Most egy hosszú kocsikázásra megyünk, hogy végre kettesben legyünk. Beszélgetünk, lazítunk…
-Cody, ha szeretkezni akarsz, ott az ágyam, közelebb van, mint a világ vége. – nem vagyok egy szexőrült állat…jó, persze, már jó lenne vele lenni, de ezzel most nem érnék el semmit.
Mikor megunom a hisztizését, elindulok vissza. Persze, hogy az van, amit ő akar. Mikor nem? Sötét van, mikor megérkezünk, de nem nagyon akaródzik bemenni a házba.
-Nem megyünk be? – muszáj?
-Apád szerintem nem örülne nekem, tudod, hogy milyen. Nem várhatunk még egy kicsit? Hátha lefekszenek. – léci léci…
-Na jó…addig én pihizek… - és hátra mászik. - Cody, fázom… - mondja, miközben kutatok valami zene után.
-Komolyan? Nekem melegem van, de azért feltekerhetem a fűtést, ha… - de elakad a szavam mikor hátra fordulok.
-Én arra gondoltam, hogy mi lenne, ha inkább te melegítenél fel mackókám… - mondja fehérneműben. Mrrr…sexy démonom.
Már a látványától is dörömbölni kezd a szívem. Hátra mászok, és finoman elkezdem csókolgatni. Imádom minden egyes porcikáját…őrült lennék, ha itt hagynám. Nem lennék rá képes.
-Annyira finom vagy…fel foglak falni… - dörmögöm szájába, és beleharapok az ajkába, persze, csak finoman, hogy ne fájjon neki.
-Én is megkóstolhatlak? Vegyük ezt le… - volt póló, nincs póló és már a nadrágomat szedi le rólam - Mmm…édes csokoládém… - megmarkolja már merev farkamat és végignyal ajkamon.
Ahh…imádom…Leveszi rólam a még rajtam maradt ruhákat, apró harapásnyomokat hagyva rajtam. Belemarkol hátsómba, és édesen, ártatlanul pislog rám. Mint egy kis szűzlány…
-Jaj Meg, ne csináld ezt velem…csak jobban felizgatsz ezzel az ártatlan pislogásoddal… - nyögöm ki nagy nehezen…örülök, hogy ennyire össze tudom szedni a gondolataimat…
-Ártatlan? Pedig közel sem vagyok az… - ohh, tudom…
Bekapja játékát, amennyire csak tudja, aminek a látványa észbontó. Szeretem közben nézni…nem tudom, ez valami berögzött perverzió. Annyira jól csinálja, imádom, ahogy közben a golyóimat masszírozza. Na de ne csak nekem legyen jó…Elhúzódom tőle, és megszabadítom melltartójától. Csak zavar…Kezelésbe vesszem formás melleit. Nyelvemmel körözök mellbimbója körül, még meg is szívom, amivel sexy nyögéseket váltok ki belőle. Gyerünk baby, hallani akarlak még.
Áttérek lábára, és finoman megharapom egyik ujját, és finom csókokkal borítom be. Szegény, már szinte vergődik alattam…észre veszem, hogy még nem vettem le tangáját, hát gyorsan javítunk ezen a hibán.
-Finom puha a bőröd, és közben megőrjítesz az érzéki nyögéseiddel…hosszú esténk lesz… - csak közlöm a tényeket.
-Én nem bánom, mert már annyira kívánlak…nagyon…nagyon… - ohh tényleg? Akkor ne húzzuk tovább az időt.
-Nagyon? – harapok fülébe, és belevezetem egyik ujjamat.
Apró puszikkal halmozom el arcát és finom puha ajkait, közben már két ujjal hajtom az őrület felé. Pici puszikkal haladok lejjebb testén, egész belső combjáig. Ott áttérek legérzékenyebb pontjára, amivel egy hangos nyögést váltok ki belőle. Addig csinálom, míg el nem lök magától.
Mosolyogva ülök fel és feszítem szét combjait, hogy ölembe üljön. Mikor mélyen beleül, nem mozdul, csak hanyatt dől. Csípőjére csúsztatom a kezeimet, hogy megtartsam, aztán elkezd mozogni rajtam. Egyszer tuti elmegyünk majd lovagolni, mert rajtam már nagyon profin nyomja…
Nem tudok betelni vele, kezeim se tudnak leállni, simogatom és csókolgatom, persze mikor nem akarja szétmarcangolni a számat. Kis vadmacska. De csak nekem dorombol…imádom. Nem bírom. Kész, elszakadt a cérna. Ledöntöm az ülésre, és vadállat módjára esek neki. Lehet kicsi erősen csinálom, mert felsikított…le is állok és rápillantok, hogy minden rendben van-e, de nincs para, csak ennyire jó vagyok…ez van. Kezünket összekulcsolja, és egymás kezét szorítva élvezünk el. Ez…ahh…erre nincsenek szavak.
Még jó, hogy a kocsiban van egy pokróc…most öltözhetnénk vissza. Összebújunk a takaró alatt fülig érő mosollyal. De lehet nem lenne szerencsés, ha a szülei így itt meglátnának…
-Nem kéne bemennünk? – kérdezem, és adok neki egy puszit.
-A garázs elől van, a kapu is…nem fognak ide hátra jönni, ha ez zavar. Nekem jó itt is…közel hozzád… - mondja mellkasomat cirógatva.
A ruháinkat kinevezi függönyöknek és azokkal takarja be az ablakokat. Cseles. Mosolyogva figyelem, mit csinál, persze tekintetem folyton elkalandozik gyönyörű testére. Mikor kész van, elkezdi nyakamat harapdálni és csikiz…birkózni akarsz!? Játszunk még kicsit, aztán az álmosság kifog rajtunk. Összebújunk és simogatom.
-Cody, alszol már? – még jobban hozzám bújik, én meg kicsit erősebben szorítom meg derekát, és nyakába csókolok.
-Még nem, csak szeretlek csendben simogatni…olyan gyönyörű vagy…
-Csak arra gondoltam, amit Koreában mondtál…arról a komoly dologról… - te még tudsz ilyenkor gondolkodni?
-Komoly dolog? – várj, gondolkozom…meg van - Arra gondolsz, hogy megkérdeztem, mi lenne, ha komolyan kérdezném, hogy leszel-e a feleségem? – más komoly nem volt…
-Igen. Tudod, most, hogy költözni akarsz, hogy csak így itt akarsz hagyni…hát nem hinném, hogy egy percig is komolyan gondoltad volna. Még túl fiatal vagy ahhoz, hogy komolyan gondold…De…tudnod kell, ha komolyan kérdezted volna… - igen??? jajj ne húzd már az időt! - igent mondtam volna… - igent? Ez komoly?
Akaratlanul is mosolyra húzódik a szám, és hátára fordítom, hogy lássam a szemét, komolyan gondolta-e. Olyan boldog vagyok…igent mondott. Finoman megcsókolom, aztán magamhoz szorítom. De most esik le amit mondott, azt hiszi nem gondoltam komolyan!?
-Meg, én komolyan gondoltam. Még mindig komolyan gondolom. Amikor megláttalak abban a gyönyörű ruhában, olyan érzésem volt, mintha a saját esküvőnkre készültünk volna. És cseppet sem zavart…sőt…már meg is álmodtam, hogy milyen gyönyörű gyerekeink leszek…
-Most mégis el akarsz menni. Ezek szerint mégse gondolod már olyan komolyan. -Meg…
-De én… - és elhallgattat…
-Inkább aludjunk. – hozzám bújik.
Az este nem alszom túl sokat. Azt akarom, hogy boldog legyen velem és ne legyenek kételyei. Faszság, hogy fiatal vagyok még…mellette felnőttem. Nem fekszem össze minden csajjal aki felkínálja magát nekem. Egy nő kell nekem, mégpedig az, aki itt fekszik mellettem, a karjaimban. Egy életen át el tudnám ezt viselni.
Reggel apró puszikkal keltem fel, mert nekem be kell mennem a suliba. Még korán van, bemegyünk a házba, lefürdünk, és mehetek is. Szarul érzem magam…Egész héten szarul vagyok. Hiába vagyok vele, nem jobb, egyre szarabbul vagyok, ahogy közeledik a szombat.
Pénteken nálam alszik, én nem tudok. Nem tudom mit kéne csináljak. Követem a régi álmomat és elmegyek New Orleansba, vagy az újat és maradok Meggel. Reggel hajnalban felébredek, összekapom magamat és írok neki egy levelet.
„ Jó reggelt kicsim! Muszáj volt elmennem…ne haragudj, este jövök. Szeretlek! Kis mackód, Cody”
Adok homlokára egy puszit és elmegyek. Beülök a kocsiba és elindulok. Út közben eldöntöm hova megyek. Egy ideig úgyis egy úton kell mennem. New Orleans vagy Nagyi. Nézzük csak…Eddig a kosarazás volt az életem, pontosabban addig, míg Meg be nem lépett az életembe. Meg teljesen felforgatta az életemet, amit egyáltalán nem bánok. Megváltoztatott, már nem vagyok az a kis hülye, aki majdnem minden reggel más csaj mellett kel fel. Szerelmes vagyok! Ő kell nekem…a kosarazás csak egy hobby, vagyis nekem kicsit több annál, de ezt más iskolában is lehet csinálni.
A következő elágazáson lefordulok, irány a Nagyi.
Mikor odaérek, Nagyi boldogan és meglepetten jön üdvözölni. Átölel, megpuszilgat, és bemegyünk a házba, ahol megetet, mert ma még nem ettem, és elmondja, mennyire örül, hogy itt vagyok. Aztán Megről kérdez.
-Valami baj van, kicsikém? – nem tudom miből gondolja…a tapasztalat, már ismer, de most rosszul gondolja – Talán szakítottatok?
-Nem! Nagyi, dehogy! Csak miatta jöttem ide. Kérni szeretnék valamit. – leül velem szemben és figyel.
-Mondd csak. Látom, komoly a dolog. – igen…
-Rendben. – mély levegő – Azt mondtad nekem, mikor kicsi voltam, hogy egyszer majd megismerek egy lányt, akibe szerelmes leszek, és vele akarok majd élni. Azt hiszem én megtaláltam ezt a lányt. – mosolygok.
-Ebben biztos vagy? Mármint, Megan aranyos és kedves lány, de biztos jól meggondoltad? – többször is volt rá időm a héten.
-Igen, ez halál biztos.
-És mit szeretnél kérni tőlem? – mosolyog, de tudja…
-Azt kérted tőlem, hogy ha valakinek megkérem a kezét, azt a te eljegyzési gyűrűddel tegyem. Ezért utaztam ide. Nem is tudja, hogy itt vagyok, szerintem most azt hiszi, hogy New Orleansban vagyok. – mondom lehajtott fejjel, és elmesélem neki az edzőt, és azt, hogyan reagált Meg.
Nagyi velem akar jönni. Megmosolyogtat, hogy ennyire megkedvelte Meget. Összepakol pár cuccot, és megyünk vissza, közben arról mesél, hogy a Papa hogyan kérte meg a kezét. Igazán aranyos. Bár annyira nem ismertem az öreget, mert kis pöcs voltam, mikor meghalt, de szerettem.
Mikor hazaérkezünk, Meg nincs nálunk. Mondjuk mit is vártam? Szerintem kiborult, mikor olvasta a levelet. Nagyi a kezembe nyomja a dobozt, amiben egy gyönyörű gyűrű van…ezek gyémántok? Azt a faszom…volt zséje az öregnek. Kitessékel az ajtón, hogy menjek a szerelmemhez. Apuék még nem is tudják mire készülök, de Nagyi odáig van érte.
Nem csöngetek, egyszerűen bemegyek a kulcsommal, egyenesen babym szobájába. Az ágyban fekszik, de rögtön felpattan, mikor leülök az ágyra, mellé.
-Na, milyen volt az edzés? Remélem felvettek, mert én megyek Koreába. – neked is szia.
-Tényleg el akarsz menni? – én meg direkt húzom az agyát?
-Igen. Mégis mit vártál? Reggel hagysz nekem egy levelet, hogy muszáj volt elmenned az edzésre. Akkor nekem meg muszáj elmennem Koreába. Mindketten követjük az álmainkat… - elcsuklik a hangja és elfordul.
-Baby, nem írtam, hogy hova megyek. – mögé sétálok és magam felé fordítom - Nem az edzésen voltam.
-Ezt higgyem is el? – ha szemmel ölni lehetne… - Mégis hol máshol lettél volna? Tudod mit!? Nem érdekel, nemsokára, úgyse látjuk egymást. – ajjj Meg…
-Oké… - hírtelen néz a szemembe – ha tényleg el akarsz menni, ezt még fogadd el tőlem. Búcsúajándék. – a kezébe adok egy kis csomagot. Igen, beteg vagyok…becsomagoltam az ékszeres dobozt.
-Mi van benne?
-Bontsd ki, és meglátod. – mosolygok rá.
Kicsit ledermed, mikor leveszi a csomagolást, és meglátja, hogy egy ékszeres doboz. De kinyitja, és szerintem nem hisz a szemének.
-Minden egyes szót komolyan gondoltam Koreában. A Nagyinál voltam, ez az ő gyűrűje. Ezzel a gyűrűvel jegyezte el a Papám. Azt kérte, ha egyszer el akarok jegyezni valakit, akit tényleg szeretek, az ő gyűrűjével tegyem. Ezért volt muszáj elmennem. – zavarodottan néz rám.
-És mi lesz a jövőddel? – ez volt az első ami eszébe jutott, ne már…
-Te vagy a jövőm. – lépek közelebb hozzá, és adok ajkaira egy puszit.
-És mi van a kosárlabdával? – húzza fel egyik szemöldökét, mire elmosolyodom.
-Los Angelesben is biztos találok egy sulit, ahol van kosárlabdacsapat. Szóval? – veszem ki a kezéből a gyűrűt és letérdelek előtte – Megan Hoa, lennél a feleségem? – kérdezem vigyorogva…nagyon remélem, hogy igen lesz a válasza…
-Dehogy rossz. Veled bárhol jó. –válaszol kérdésemre, aztán ad egy puszit a homlokomra
-És nem rossz, hogy nem értesz semmit?
-Ezt az én kis tolmácsom megoldja. És különben is a legfontosabb szót tudom.
-Mit? –kérdezem.
-Saranghae…-súgja fülembe. Olyan érzelmes hangon teszi mindezt, hogy beleborzongok. –De azért nem élnék itt…az itteni kosárlabda csapatok szörnyűek. –nevet.
-Na jó, menj öltözni. –mielőtt megharaplak.
-Ezt még te mondod nekem? Még sehol sem tartasz…-nyenyenye…sok a duma…
-Mert feltartasz.- kap egy puszit, aztán kitessékelem a szobából. A fiatal pár ünneplése igazán jó mulatság, bár Codyt elég nehéz belevonni bármibe is, azért én próbálkozom.
A következő pár nap is jól telik, kivéve, hogy Cody nem érzi, hogy mit szabad is mit nem. Utcán nincs nyalakodás, azt itt nem illik! Ezt eddig még nem vette észre? Nem tudom. Mindenesetre úgy tűnik, hogy minden rendben, este megy ki-ki a maga szobájába. Már épp lefekvéshez készülődök, mikor az ablakból meglátom Codyt a kertben. Azonnal lemegyek hozzá. Mögé térdelve ölelem át és adok egy puszit neki.
-Mit csinálsz itt egyedül? –leülök mellé.
-Nem tudtam aludni…-miért nem?
-Bánt valami? –oda bújok hozzá.
-Rajtad nincs pulcsi? Meg akarsz fázni? –gyors téma elterelés, igaz? Rám adja a sajátját, aztán át is ölel.
-Szóval?
-Mi szóval? -1…2…3…nem akadok ki…
-Cody, mi a baj?
-Csak egyszerűen nem értelek. Akármikor próbálok közeledni hozzád, mindig olyan távolságtartó vagy, most mégis hozzám bújsz, megpuszilsz…Nem értem…te szégyellsz mások előtt? –kis butus…
-Nem, semmi ilyenről nincs szó! Tudod, Koreában vannak bizonyos dolgok, amiket nem szabad, vagyis inkább nem illik. Például, láttál bárkit is az utcán csókolózni?
-Nem…most, hogy mondod…
-Mert nem illik. Sőt itt az esküvő előtt nem fekszenek le egymással a párok sem. –magyarázom tovább.
-Szóval ezért a külön szoba…erre nem is gondoltam…
-Igen. –mondjuk nálunk már mindegy, ha az ágyaink beszélni tudnának…-Érted már? Még mindig ugyanúgy szeretlek, de míg itt vagyunk, kicsit vissza kell fognod magad.
-Értem. Megnyugodtam. –körbenéz, és mivel nincs a közelben senki magához húz, és megcsókol.
-Úristen…akkor, most míg haza nem megyünk, mi nem…
-Pontosan. –vágok közbe.
-Igazán szólhattál volna…én ezt nem fogom kibírni. Meg, legyél a feleségem! –nevetni kezdek, kap egy csókot is, közben eldőlünk a fűben- És, ha nem vicceltem? Ha tényleg szeretném, hogy a feleségem legyél? –olyan komolyan néz, ez most egy leánykérés? Istenem…mindjárt kiugrik a szívem, érzem, hogy a torkomban dobog. Mielőtt még bármit válaszolhatnék, a nagyim terel be minket. Codytól az ajtó előtt még kapok egy jó éjt puszit, aztán ő is megy aludni. Szerencsére a pulcsija nálam maradt, szóval lesz mivel aludnom. Magamhoz szorítom, érzem rajta Cody finom illatát. Lassan el is alszom…
Pár nap múlva hazaindulunk, Cody a leszállás után azonnal elkap, és szenvedélyesen megcsókol. Apunak szinte lángol a szeme, azt hiszem, hogy soha nem fogja tudni megszokni azt a tényt, hogy Cody nem ázsiai, ahogyan ő azt elvárná egy komolyabb párkapcsolatomtól.
Apu hazaviszi Codyt, de azt már nem akarja, hogy én is ott maradjak. Nekem mindenesetre van egy jó ötletem, behívom a szüleimet is. Elsőként Cody édesanyja jön elénk, kapunk tőle puszit, a szüleim meg bemutatkoznak. A férje is örömmel fogadja a szüleimet, addig mi Codyval felmegyünk, hogy felvigyük a cuccait. Alig, hogy leteszi a bőröndöt, máris felkap és az ágyra tesz. Azon veszem észre magam, hogy csókolózás közben valahogy eltűnik Cody felsője, és már az enyém jönne, mikor az anyja nyit ránk.
-Gyerekek, ezt talán nem most kéne. Mekkora szerencsétek van, hogy én jöttem fel…gyertek le vacsorázni. Meghívtam a szüleidet is. –nagyszerű. Még életemben nem éreztem magam ennyire kínosan, de még mindig jobb, hogy nem öt perccel később jött, meg főleg, hogy nem az apám…
A vacsora kellemesen telik, főleg, hogy Cody áradozik rólam. Ez olyan jól esik, és szerintem apámnak is szimpatikus. Azért azt nem engedi meg, hogy a vacsi és a beszélgetés után maradjak, de az is valami, hogy bejött és megismerte Cody szüleit. Kis mackókám még kikísér, de aztán egy apró csók után mi megyünk is.
Hétvégén a sok tanulás miatt nem találkozunk, de azért telefonon beszélünk. Állítólag Candy tanul vele, de szerintem csak szívat…legalább is ajánlom neki…
Hétfőn suli után apám beszélni akar velem. Feltálalja, hogy milyen jól érezte magát Koreában, mert az az igazi otthona, és, hogy szeretne visszaköltözni. Szerinte jobban tudnék érvényesülni is, mert Amerika telítve van, és nincsenek olyan jó álláslehetőségek sem, mint odakint. Tudom, hogy igaza van, de nekem itt van Cody…Nem akarok megint elválni tőle, mert minden van Koreában, csak ő nem. Jól össze is veszünk apuval, de szerencsére délután átjönnek a barátaim felvidítani. Már hiányoztak, meg amúgy is kicsit egyedül éreztem magam Cody nélkül. Kint ücsörgök az egyik barátnőmmel és két évfolyamtársunkkal. Igazán rendes srácok, az egyik kicsit ugyan nyomulós, de talán csak felfogja, hogy én Codyval vagyok, és, hogy ez a dolog komoly közöttünk. Az emlegetett szamár…Cody jelenik meg a kapu előtt, szóval intek a többieknek, hogy lépés van, mert apuci megjött.
-Sziaaa…-köszönök neki. Kicsit rosszallóan néz a fiúk után, de én rögtön feledtetem vele ezt az érzést egy hosszú csókkal.- Hiányoztál…
-Szia baby, te is nekem…-újabb csók, ezúttal tőle, miközben kicsit megemel, ezért nevetve felsikkantok.
-Nyúzottnak tűnsz. Valami baj van? –kérdezem, miközben elindulunk kézen fogva befelé.
-Sokat tanultunk Candyvel és…-padlófék. Azonnal megállok, mintha lebetonoztak volna.
-Mi van? Miért nem velem tanultál? Én tudnék neked segíteni…-dobogok idegesen a lábammal keresztbetett kezekkel állva. Cody elmosolyodik, és magához húz.
-Azért nem veled tanulok, mert abból nem tanulás lett volna. Elvonoda figyelmem, ha a közelemben vagy, akkor nem tudok másra figyelni. –most hízelegni akarsz? Jaj, csak ne nézne ilyen édesen, akkor könnyebb lenne tovább morognom. Na jó, nem mondok semmit, csak sóhajtok egyet a szemeimet forgatva. Hogy kizökkenjünk ebből a durcis állapotból, felkap és úgy visz be a házba. Odabent viszont már nem ilyen vidám a hangulat, mert elmeséli, hogy New Orlenasba kéne mennie, és, hogy talán kap egy egyetemi ösztöndíjat is. Eszembe jut az apámmal folytatott beszélgetés, hogy én azonnal rávágtam a nemet a koreai költözésre csak azért, hogy ne veszítsem el Codyt, erre ő…
-Ha menned kell, akkor menj, mert tudom, hogy ott elindulhatsz az álmaid felé…-az én álmaimat már úgy is összetörted.
-Ezt csak ilyen egyszerűen mondod? Én amióta csak megtudtam, emésztem magam, mert nem akarok távol lenni tőled…-a mutatóujjamat a szájára teszem, hogy ne beszéljen tovább.
-A szeretet akkor szárnyal szabadon, ha nem terheljük meg kívánságokkal. A szeretet, amely véget ér, csak a szeretet árnyéka. Az igazi szeretet kezdet és vég nélküli…Két idézet, ami nagyon igaz. Ha marasztalnálak, én lennék a hibás azért, mert nem lehetnél nagy kosaras. De ha elmész, nem rágódhatom azon, hogy a lányok körül rajonganak…
-Meg, én…-megint az ajkaira teszem az ujjamat.
-Nem tudom, hogy mi mást mondhatnék…-elhúzódok tőle, mikor hozzám akar érni, és a teraszra állok ki.
-Meg, ne csináld ezt…-utánam jön, és átölel. Mögém állva szorítja derekamat, arcát nyakamba fúrja.
-Szeretlek, ezért mondom azt, amit mondok. Még nagyon fiatal vagy, és ha…-megcsókol.
-Előbb vágnám le a farkam, minthogy megcsaljalak. Miért nem bízol bennem? Szeretlek…szeretlek…szeretlek…-fülemet harapdálva súgja az édes szavakat, miközben kezeivel még mindig szorít. Nem tudom, hogy miért nem ért meg. Azt hiszi, hogy vele megyek, vagy mi? Nem, azt nem…Én gondolkodás nélkül mondtam le a koreai karrierről a kedvéért, de ő arra nem gondol, hogy lemondjon a kosarazásról. Tudom, hogy fontos neki, gyakran éreztette, hogy én csak a második helyen vagyok a kosár után, de akkor is…Azt hittem, hogy ha választania kéne, még így is engem választana. Akkor éreztem ezt először, mikor kerekperec kijelentette, hogy ő azt szeretné, ha elvetetném a gyerekünket. Kegyetlennek és felszínesnek tartottam, de aztán elhitette, hogy mégis csak szeretné, ha megszülném a kicsit. Arról álmodott, hogy egy család vagyunk, hogy sok gyerekünk van, és talán ezt is szeretné. De így hogy? Összezavar…
-Hiába szeretjük egymást, ha egy másik kontinensen leszünk. Eég szar lesz, hogy csak hétvégente találkozhatunk. –kérdezem szembefordulva vele.
-Másik kontinens?
-Apám szerint Koreában nagy karrier várna rám az üzleti életben. Ma csúnyán összevesztem vele ezért, mert én…én téged választottalak az apám, a jövőm, az életem helyett. Nekem te vagy az első, neked a kosár, szóval azt is kell választanod. Szard csak le az érzéseimet…-jó oké, kicsit kibuktam.
-Akkor nem megyek és kész. –feleli.
-Azt én úgy sem engedem! –makacs vagyok, nem ismersz még?
-Gyere velem! –megfogja a kezem, és elkezd kifelé húzni.
-Mi van? Hova megyünk? Cody! Hallod?! Kérdeztem valamit…-nem válaszol, csak betuszkol az autójába, aztán padlógázzal elindul. –Most mi van?
-Elraboltalak. –ez hülye.
-Te? Engem? Na ne nevetess! –már nevetek is.
-Elmegyünk a világ végére, ahol csak ketten leszünk, hátha akkor elhiszed, hogy te vagy a legfontosabb nekem.
-Cody…-sóhajtok lemondóan, hisz ez lehetetlen.
-Csak semmi Cody. Most egy hosszú kocsikázásra megyünk, hogy végre kettesben legyünk. Beszélgetünk, lazítunk…-ez most komoly?
-Cody, ha szeretkezni akarsz, ott az ágyam, közelebb van, mint a világ vége. –van ám Cody szótáram, tudom én, hogy Koreában majd megőrült, hogy vele legyek. Na jó, én is végig kívántam… Addig hisztizek, míg vissza nem fordul, de így is autókáztunk egy jó órát. Már tök sötét van, de a lámpa még ég a házban, szóval anyámék még fent vannak.
-Nem megyünk be? –kérdezem tőle.
-Apád szerintem nem örülne nekem, tudod, hogy milyen. Nem várhatunk még egy kicsit? Hátha lefekszenek. –látom, hogy kerülni akarja apámat...
-Na jó…addig én pihizek…-hátra fekszem a kocsi hátsó üléseire, addig Cody a cd-k között kotorászik zene után.
-Cody, fázom…-nyüszögöm neki a fejtámlára támaszkodva.
-Komolyan? Nekem melegem van, de azért feltekerhetem a fűtést, ha…-végre megfordul.
-Én arra gondoltam, hogy mi lenne, ha inkább te melegítenél fel mackókám…-már csak egy melltartó és egy tanga van rajtam. Azt hiszem, hogy elég egyértelmű vagyok. Legalább egy hete nem szeretkeztünk, ideje lenne. Hátra mászik a lehajtott ülésre, fölém támaszkodva kezdi el csókolgatni a bőrömet. A csókok lassan mennek át nyalogatásba, majd érzéki harapdálásba. Minden mozdulatától gyorsabban ver a szívem, a levegőt már most kapkodom.
-Annyira finom vagy…fel foglak falni…-mordul fel az ajkamba harapva. Igen édesem, én is ki vagyok már rád éhezve.
-Én is megkóstolhatlak? Vegyük ezt le…-lerántom róla a pólóját, aztán feltérdelek, hogy a nadrágjából kezdjem kibontani. –Mmm…édes csokoládém…-kezemmel a lényegre markolok, miközben végig nyalok Cody alsó ajkán. Egyre kevesebb ruha van rajta, amitől csak jobban beindulok, és játékosan szaggatom le a maradék szövetet róla. Aprókat harapok bőrébe, miután mellbimbójánál időzve elindulok lefelé. Imádom, hogy már most kemény az én kicsinek éppen nem mondható csokirúdam, de hát Codyt nekem nem nehéz ilyen felizgult állapotba hoznom…hehehe… Mind a tíz ujjammal fenekébe markolok, hisz még mindig térdelő pozícióban van, és ezt nem lehet nem kihasználni. Feszes kis popsi…mindjárt beleharapok, vagy…inkább valami más vegyek a számba? Felpislogok rá, hogy ő mit szeretne, mintha nem tudnám, de naná, hogy tudom.
-Jaj Meg, ne csináld ezt velem…csak jobban felizgatsz ezzel az ártatlan pislogásoddal…-nyögi ki nagy nehezen már szinte összeszorított fogakkal. Na jól van, nem akarom én kínozni, kóstoljuk csak meg a drágát…
-Ártatlan? Pedig közel sem vagyok az…-és, hogy megmutassam, mennyire nem, egyetlen mozdulattal számba préselem büszkeségét amennyire csak tudom. Átéléssel dolgozom rajta, miközben kezemmel alulról dolgozom meg a golyóit. Kicsi sexőrült mackókám, ha már sokat vártál rám, legalább legyen jó. Kissé bizarr ugyan, hogy a kocsijában csináljuk, de a helyszín amúgy sem számít, csak ő és én… Nem is tudom, hogy hogyan, de valahogy eldőlök, de nem eresztem őt, még mindig intenzíven cuppogok rajta, néha lassan ugyan, de nem szeretném, ha ilyen hamar elsülne a drága.
Hátrébb húzódva kicsatolja a melltartóm, és hajol is le hozzám. Haját borzolom össze, miközben nyelvével játszadozik keblemen. Mély sóhajaim betöltik az egész kocsit, az üvegek is bepárásodnak, ahogy mindketten kapkodjuk a levegőt. Lemászik a lábamhoz, és finoman beleharap az egyik ujjamba. Kicsit felsikkantok, de tetszik a játékossága. Lassan csókolja végig az egész lábam, én meg már nem tudok hogy ficeregni, hogy valahogy bírjak magammal.
-Finom puha a bőröd, és közben megőrjítesz az érzéki nyögéseiddel…hosszú esténk lesz…-mondja Cody, mikor a tangámat húzza lefelé.
-Én nem bánom, mert már annyira kívánlak…nagyon…nagyon… –felelem ajkamba harapva.
-Nagyon? –kérdez vissza fülembe harapva, miközben egyik ujja belém csusszan. Még a szó is bennem reked, válaszolni sem tudok, csak nyöszörgök egyet. Tehetetlen babává válok Cody alatt, miközben ő apró puszikkal halmozza el arcomat és ajkamat. De pár pillanat múlva ezek a puszik már testemet borítják egészen combom belső feléig, aztán…
-Ahh…ah…-megint elhallgatok, csak mélyeket sóhajtok Cody nyelvének játékát élvezve. Mindkét kezemmel az ülés huzatjába kapaszkodom, szinte már letépve azt róla. Nem bírom tovább, tényleg nem.
Durván lököm el magamtól mackómat, de csak azért, hogy fölé kerüljek. Látom, hogy tetszik neki, mert combjaimba markolva feszíti szét lábamat, hogy ölébe üljek. Egész testemmel hátra hanyatlok, mikor megérzem, hogy mennyire kitölt büszkesége, éppen ezért is csúsznak kezei csípőmre, segít megtartani magam. Vállaiba kapaszkodva kezdek lovagolni rajta, folyton csak simogat, csókol, harapdáljuk egymás száját. Teljesen elveszítem a külvilágot, már csak Cody létezik. Szeretem, imádom, nem tudok betelni vele. Harapom, karmolom, szorítom magamhoz, amit élvez, hisz férfias nyögései egyre csak szaporodnak. Ő is teljesen elveszíti a fejét, maga alá gyűrve kezd iszonyú vágtába. Felsikítok, egy pillanatra abba is hagyja a mozgást. Nagyon édes, hogy aggódik miattam, de mosolyomból kitalálhatja, hogy csak azért sikongatok, mert a lehető legjobban csinálja. Egyik kezével mellettem támaszkodik, abba a kezébe bele is kapaszkodom, másikat összekulcsolom a szabadon maradttal.
Egy nagyobb lökésnél felnyögve élvez el, és mintha az én testem is csak erre várt volna, azonnal hasonlóan reagál. Kimondhatatlanul élvezem, hangosan sikítok fel, pedig nem szokásom. De ez annyira jó, olyan tökéletes, hogy mindjárt belehalok. Fáradtan zuhan le mellém, a kicsúsztatott üléseken még így is kényelmesen össze tudunk bújni. Orrommal cirógatom meg arcát, mindketten mosolyogva bújunk össze egy melegebb pokróc alatt, ami a kocsiban volt.
-Nem kéne bemennünk? –kérdezi egy puszit adva.
-A garázs elől van, a kapu is…nem fognak ide hátra jönni, ha ez zavar. Nekem jó itt is…közel hozzád…-válaszolom a mellkasán körözve egyik ujjammal.
-Akkor maradunk. –bólintok, aztán a ruháinkból csinálok sötétítő függönyt a kocsi ablakain, mert reggel nem szeretnék arra kelni, hogy a nap a pofámba süt, ehh… Cody mosolyogva nézi, ahogy ügyködöm, de mindjárt nem fog olyan jól szórakozni. Játékosan kezdem harapdálni a nyakát, miközben csikizem is, hogy biztos legyen a támadás. Persze az én kis izmos mackóm sem hagyja magát, kezeimnél fogva szorít le. Egy kicsit még birkózunk egymással, de már mindketten kezdünk álmosodni. Ahogy lenyugszunk, megint elöntenek a kételyek Cody utazásával és esetleges továbbtanulásával kapcsolatban. Most hétvégén még elkísérhetném, mintha csak vakációzni mennénk, de nem költözhetek oda, ha felveszik az egyetemre. Ha ő nem fog lemondani a kosaras karrierről, akkor én sem mondok le Koreáról…nem lehet ennyire egyoldalú egy kapcsolat.
-Cody, alszol már? –kérdezem halkan, hátammal mellkasának simulva. Kicsit szorít a derekamon, hogy érezzem, hogy nem alszik. Gyengéden ölel tovább a nyakamba csókolva.
-Még nem, csak szeretlek csendben simogatni…olyan gyönyörű vagy…-ohh,a kis édes…
-Csak arra gondoltam, amit Koreában mondtál…arról a komoly dologról…-féloldalasan felé nézek.
-Komoly dolog? Arra gondolsz, hogy megkérdeztem, mi lenne, ha komolyan kérdezném, hogy leszel-e a feleségem?
-Igen. Tudod, most, hogy költözni akarsz, hogy csak így itt akarsz hagyni…hát nem hinném, hogy egy percig is komolyan gondoltad volna. Még túl fiatal vagy ahhoz, hogy komolyan gondold…De…tudnod kell, ha komolyan kérdezted volna…-érzem, hogy Cody szíve szaporábban ver- igent mondtam volna…-fejezem be egész halkan, aztán jobban magamra húzom Cody karját, hogy elvesszek az ölelésében.
-Cody, ha folyton birizgálsz, akkor megégetem magam… - dehogy égeted, vigyázok rád…
-De már nagyon éhes vagyok, és ha nem leszel kész időben a kajával, akkor téged eszlek meg. – és hogy el is higgye, lejjebb húzom a köntösét és megharapom a nyakát…hmmm…finom…
Megfordul, és már emeli a kezét, de lefogom és megcsókolom. Akkor nézzük csak milyen az asztalon a sex. Hanyatt döntöm rajta, de eltol magától.
-Ne Cody, itt mi enni is szoktunk… - na nem mondod!?
-Én is enni fogok. – nevetem el magam.
Szétbontom a köntösét és folytatnám, amit elkezdtem, de mintha tűbe ült volna, úgy pattan fel az asztalról.
-Mondom, hogy… - oké, oké, értem én.
Csókkal fojtom bele a szavakat. Lassan elnavigálom a nappaliba, ahol a kanapén kötünk ki. Ha a konyhaasztalon nem lehet, majd itt. Széthúzom a köntösét, és már csókolnám meg, de…mi ez a zaj?
-Ahn-nyeong! – ez mi?
Meg ijedten igazít meg mindkettőnket, és húz ki az előszobába, ahol egy néni van a szüleivel.
-Hajolj meg! – mi van? Minek? De lök egyet rajtam és csak sikerül az a hajolás…
-Mutasd! – a nénike megragadja Meg kezeit és nézegetni kezdi… - Hol a gyűrű? – a mi?
-Hol a mi? – kérdez vissza babym, aztán a néni felém fordul.
-Azt akarod mondani fiatalember, hogy az unokámmal hancúrozol, de még csak el sem jegyezted? Szeretnéd, ha felpofoználak vagy később verjelek meg? – na jó, azt hiszem rosszul hallottam…de most már legalább tudom ki ő…és hogy kire ütött Meg…
De ez a kínos beszélgetés abba marad, mikor megjelenik egy idős bácsi is. Akkor gondolom ő Meg papája. Kiderül, hogy azért jöttek, mert Koreából hoztak megívót Megnek egy esküvőre. Ahogy látom, kicsim nagyon örül neki, viszont én nem örülök annak, hogy kisfiúnak nevez a nagyija…De kiáll mellettem és megyek én is Koreába Meggel. Ezt hogy fogom otthon beadagolni apámnak….
Beszélgetünk, vagyis inkább Meggel beszélgetnek, utána megyünk fel a szobájába. Végre…semmi bajom a szüleivel, sőt a nagyszüleivel sem, még a beszólások is leperegtek rólam, de hosszú távon sok...
-Remélem, hogy apámnak nem lesznek Koreában hosszútávú tervei, és nem akar megint ott maradni… - mondja babym a szekrényében matatva…
-Mi van? – ez csak valami vicc ugye!? - Ezt meg hogy érted? – csukom be a szekrény ajtaját, hogy végre rám figyeljen.
-Úgy, hogy nem szível téged, és jobban szeretné, ha koreai barátom lenne. Talán ott akar maradni, és akkor nekem is maradnom kell…Ha így lesz, akkor köztünk vége… - nem, ezt hallani sem akarom!!! Magamhoz rántom és megcsókolom, mielőtt még befejezné a kérdését.
-Fényévekre is elvihetnek, akkor is az enyém vagy. Ha kell, akkor azért fogok dolgozni suli mellett, hogy minden héten megvegyem a repülőjegyet, és hétvégente lássalak. Nem engedlek el újra… - szeretlek…nem veszíthetlek el…
-Szeretem, ha ennyire férfias vagy és érzem, hogy birtokolni akarsz. Egészen megkívántalak… - ohh tényleg? Gyors témaváltás, de nem bánom…imádok szeretkezni veled…
Miután otthon sikerült beadagolnom az őseimnek, hogy Koreába megyek Meggel, már megyünk is.
Az esküvő napján érkezünk meg, szóval elég nagy kapkodás van. A nagyija meg rögtön ki is akaszt azzal, hogy külön szobát kapunk Meggel. Nagyon, aranyos meg minden, hogy nála lakhatunk, míg itt vagyunk, de ez a külön szoba téma nagyon nem tetszik. De nem vitatkozom, nem otthon vagyok. Megyek és gyorsan felveszem az öltönyömet, utána átmegyek babymhez. Kopogok, és mikor benyitok, az állam valahol a földszinten lehet…nagyon szép…mit szép, gyönyörű! Először meg se tudok szólalni, csak nézem. Ez a fehér ruha…olyan, mintha a saját esküvőnkre készülnénk. Odasétálok elé és megfogom a kezeit.
-Igen, akarom. – mondom mosolyogva.
-Ne butáskodj… - neveti el magát, és hozzám bújik.
De most valahogy úgy érzem, tényleg képes lennék feleségül venni…Meg, elvetted az eszemet, és elraboltad a szívemet. A tiéd vagyok…nem tudok, és nem is akarok menekülni.
Ölelkezve állunk percekig, aztán észreveszem, hogy valamin nagyon elgondolkodott.
-Meg? – nézek rá értetlenül, remélem nincs baj…
-Siessünk, mert elkésünk! – megfogja a kezemet és megyünk is a limuzinhoz, ami már visz is minket az esküvőre.
Míg utazunk a templom felé, Meg amit csak lát kiírást a házakon, fordítja nekem. Nagyon figyelmes. Én meg próbálok megjegyezni pár szót…
A templomban mindenki elfoglalja a helyét, és kezdődik is. Először a koszorúslányok mennek végig a sorok között a menyasszony előtt. Végig Meget nézem. Istenem, gyönyörű szép…
Meg szerepe lejárt, és jön is mellém, és mindent fordít nekem halkan. Aranyos…
A végén, jön a szokásos csokor eldobás. A templom előtt egy sereg lány, nő, és mind el akarják kapni a csokrot. Meg is ott van. A csokor repül, és az én kis babym kezében landol. Minden szem rá szegeződik, most először látom tömeg előtt zavarban…mosolyogva odamegyek hozzá, és adok szájára egy puszit. Igen, én vagyok az a valaki, aki feleségül fogja venni…
Hazamegyünk átöltözni a délutáni ünneplésre. Bár én egy olyan esküvőre sem emlékszem, ahol hazamentem volna átöltözni, de lehet itt más a szokás. Nem ismerem Koreát…
Megy mindenki a saját szobájába öltözködni. Magamra kapom egyik farmeromat és átmegyek megnézni, babym hogy halad.
-Kész vagy, mehetünk? – kérdezem már a szobájában - Még fel sem öltöztél? – odamegyek az ágyhoz, ahol fekszik.
-Még te sem… - ne nyújtogasd a nyelved, mert leharapom…
-Van egy olyan érzésem, hogy én azért gyorsabban elkészülök. – lehuppanok mellé, és nevetve virágokat rakosgatok a hajába - Olyan szép vagy… - simítok végig az arcán.
-Köszönöm… - mondja, és megcsókol. Aztán nevetni kezd…
-Min nevetsz?
-Azon, hogy nem úgy festünk, mint akik készülnek valahova is, szóval készülődni kéne… - hozzám bújik - Amúgy, hogy bírod az itteni dolgokat? Nagyon rossz Koreában lenned? – kérdezi.
-Dehogy rossz. Veled bárhol jó. – adok homlokára egy puszit.
-És nem rossz, hogy nem értesz semmit? – aranyos, hogy így aggódik.
-Ezt az én kis tolmácsom megoldja. – mosolygok – És különben is a legfontosabb szót tudom.
-Mit? – már elfelejtetted?
-Saranghae… - súgom a fülébe, amit egy csókkal jutalmaz – De azért nem élnék itt…az itteni kosárlabdacsapatok szörnyűek. – nevetem el magamat.
-Na jó, menj öltözni. – mosolyog.
-Ezt még te mondod nekem!? Még sehol sem tartasz…
-Mert feltartasz. – ad egy puszit és kitessékel a szobából.
Az ünneplés szokványosan zajlik. Kaja, tánc, nevetgélés. Csak akkor állok fel és megyek bárhova is, ha Meg kéri. Különben nem. Ő, meg az anyukája látnak engem szívesen itt, szóval inkább nem csinálok semmit és abból nem lehet baj.
A koreai élet kicsit távol áll tőlem azt hiszem…pár napig bírom…persze nap közben megy a mosolygás, és akkor legalább Meggel lehetek. De ő is olyan fura. Akárhányszor meg akarom csókolni az utcán, eltol magától, csak puszit ad. Nem tudom mi van vele, nem értem, kezdek kiakadni…már csak az kéne, hogy ne fogjam a kezét se…Bár mikor kettesben vagyunk, olyan, mint régen. Teljesen összekavar…
Este mindenki készülődik a lefekvéshez, Meg ad egy puszit és megy a szobájába, én meg a sajátomba. Fantasztikus…
Befekszem az ágyba, de csak forgolódok. Az ablakhoz sétálok és bámulok kifelé, aztán magamra kapok egy pulcsit és kimegyek a kertbe. A kert közepén letelepedek a fűben és az eget bámulom.
Nem tudom mióta lehetek kint, de arra leszek figyelmes, hogy Meg a hátam mögé térdel, átölel és ad az arcomra egy puszit.
-Mit csinálsz itt egyedül? – kérdezi mellém ülve.
-Nem tudtam aludni… - és a hírtelen kedélyváltozásaidon töröm a fejem, de ez mindegy.
-Bánt valami? – bújik hozzám.
-Rajtad nincs pulcsi? Meg akarsz fázni!? – kibújok a sajátomból, ráadom és átölelem.
-Szóval? – nem száll le a témáról.
-Mi szóval?
-Cody, mi a baj?
-Csak egyszerűen nem értelek. Akármikor próbálok közeledni hozzád, mindig olyan távolságtartó vagy, most mégis hozzám bújsz, megpuszilsz…Nem értem…te szégyellsz mások előtt?
-Nem, semmi ilyenről nincs szó! Tudod, Koreában vannak bizonyos dolgok, amiket nem szabad, vagyis inkább nem illik. Például, láttál bárkit is az utcán csókolózni?
-Nem… - most hogy mondod…
-Mert nem illik. Sőt itt, az esküvő előtt nem fekszenek le egymással a párok. – szent szar…
-Szóval ezért a külön szoba…erre nem is gondoltam…
-Igen. Érted már? Még mindig ugyan úgy szeretlek, de míg itt vagyunk, kicsit vissza kell fognod magad.
-Értem. – mosolygok…megnyugodtam…
Körbenézek, nincs itt senki…magamhoz húzom, és finom csókot lopok tőle, és akkor megvilágosodom…
-Úr Isten…akkor most míg haza nem megyünk, mi nem…
-Pontosan. – vág a szavamba.
-Igazán szólhattál volna…én ezt nem fogom kibírni. Meg, legyél a feleségem! – erre elneveti magát és megcsókol. Lassan eldőlünk a fűben a csók közben. – És ha nem vicceltem? Ha tényleg szeretném, hogy a feleségem legyél? – nézek komolyan a szemébe.
De a választ már nem tudom meg, mert a nagyija jön ki és bepaterol minket a házba. Elzavar minket aludni, és ő is megy. Meg szobája előtt még adok neki egy jó éjt puszit és megyek aludni. Eszembe jut, hogy nála maradt a pulcsim…megfordulok, hogy visszakérjem, de minek? Legalább lesz mivel aludnia.
Ma végre az eddigieknél jobban alszom.
A maradék pár napban végig együtt vagyunk kicsi babymmel, sokat megtudok Koreáról, sőt még pár szót is tanulok. Persze, mert addig nyúz, míg nem tanulok néhányat.
* * * CJ * * *
Ahogy leszállunk a repülőről, Meget magamhoz rántom és szenvedélyesen megcsókolom. Ahh, végre nem tol el magától…imádlak Amerika! Apuci persze rosszallóan néz ránk, de ez van. Már beletörődtem, hogy nem szeret, és nem is fog.
Meg apja hazavisz, de persze nem akarja, hogy babym nálam aludjon. De a kis cseles meggyőzi a szüleit, hogy jöjjenek be egy kicsit. Hát nem így gondoltam, hogy az ősök megismerik egymást, de sebaj.
Belépünk a házba, anyám már jön is minket üdvözölni. Puszi nekem és Megnek, kézfogás az újonnan megismert szülőknek. Megjelenik fater is, neki is bemutatom kicsim szüleit. Rögtön megtalálják a közös hangot, és mennek is beszélgetni a nappaliba. Addig mi felvisszük a cuccaimat a szobámba. Levágom a bőröndömet, felkapom Meget és finoman lefektetem az ágyra. Picit egymásba gabalyodunk, rég nem voltunk már együtt. A pólóm már valahol messze jár, és én is a fölsőjét venném le, mikor anyám nyit be. Kicsit lefagy, én meg közben lemászok Megről.
-Gyerekek, ezt talán nem most kéne. Mekkora szerencsétek van, hogy én jöttem fel…gyertek le vacsorázni. – mondja halkan - Meghívtam a szüleidet is. – fordul babymhez aztán kimegy.
Ez de kínos volt…babym tök vörös arccal igazítja meg magát, én meg felveszek egy pólót.
A vacsi legalább jól zajlik. Mesélünk az esküvőről, és elmesélem anyunak, hogy Meg milyen gyönyörű volt. Persze, a menyasszony lett volna a lényeg, de nem tudtam betelni a kicsi szerelmemmel.
Miután megkajáltunk, még beszélgetünk egy kicsit, aztán Megék mennek. Hiába mondják az őseim, hogy Meg itt aludhat, az apja nem akarja…Kikísérem őket, az autónál kicsimmel megállunk, és hozzám bújva csókol meg, de aztán már csak integetek a kocsi után.
Sajna egész hétvégén nem találkozunk, mert mind a ketten tanulásra vagyunk fogva. Pótolni kell a lemaradást. Candy átjön nekem segíteni, és egész délután tanulunk. Már kezd sötét lenni, de még mindig nem hagy…a fejem szétszakad…életemben nem tanultam még ennyit. De meg van a sok tanulás eredménye. A következő nap a suliban kapok pár jó jegyet. Sőt eljött hozzám egy egyetemi kosárlabda edző, hogy szeretné megnézni, hogy játszom. Talán még ösztöndíjat is kaphatok, amivel felvesznek a suliba…New Orleansban. Kicsit messze van. Kicsit nagyon…és kicsit össze is zuhanok, ha arra gondolok, hogy Meget itt hagyjam. Suli után megtudom, mit szól ehhez, ha átmegyek hozzá…ugyanis következő hétvégén kéne elutaznom, hogy megnézzenek…
-Jó, jó…öhm…a kocsiban hagytam, máris jövök. –kapok egy puszit, aztán kimegy. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit kapok, szóval siethetne. Pár perc után megérkezik egy hatalmas mackóval, meg egy csokor rózsával. Ohh, a másik mackóm legalább nem fog unatkozni.
-Ezt értékeld ám, mert én hímeztem bele a szívbe a nevünk kezdőbetűit. –hát azt látom, hehe.
-Köszönöm. –valami kevésbé gyerekesre számítottam, de azért ez is megteszi. Adok neki egy csókot köszönetem jeléül. Erre ő is megcsókol, és átölel.
-Csukd be a szemed. –remélem, hogy ez nem valami perverz előjáték lesz, na jó, becsukom. Mögém lép, aztán hirtelen valami hideget érzek meg a nyakamban. Megfogom, hogy jól éreztem-e, kinyitom a szemem is és valóban egy nyaklánc az, ráadásul egy nagyon szép darab. Megnézem a tükörben is, gyönyörű és bizonyára értékes darab is.
-Ez nagyon szép. –most sokkal nagyobb csókot kap, mint az előbb.
-Nem nézted meg eléggé…-mondja és kinyitja a medált. A tükör előtt látom csak meg a képet benne.
-Gyönyörű vagy benne. Szeretlek baby!
-Én is szeretlek! –el sem tudja képzelni, hogy most mekkora örömöt szerzett. Igazán meghatott, hogy a nyakláncba még a képünket is bele tette.
Mikor Cody látja rajtam, hogy elérzékenyülök, megcsókol. Leülünk az ágyra, én meg csokival kezdem etetni, na meg persze kap sok-sok puszit is, amiért ennyire édes. Mielőtt még nagyon belemerülnénk a dolgokba, eszembe jut valami…
-Tudod mire gondoltam? –mosolyogva kérdezem.
-Majd elmondod, ha visszajöttünk…
-Hova megyünk?
-Az meglepetés. –kapok egy puszit, de inkább csókká mélyítem, hátha kihúzok belőle valamit- Én gyorsan hazaugrom átöltözni, mert kicsit piás lett a gatyám meg az ingem. 20 perc és itt vagyok, addig vegyél fel valami olyasmi ruhát, ami nem túl kihívó, de nem is túl elegáns…-úgy néz ki, hogy ebből nem sokat tudok meg, hogy hova megyünk…
-Könnyebb lenne, ha elmondanád hova megyünk…-talán igen…
-Igen, de nem fogom. –ad egy puszit- Na akkor van 20 perced…-hát kösz, az mire elég? Miután elmegy, gyorsan magamra kapok egy cuki kis ruhát, amiben jól érzem magam, meg jól is nézek ki. Pont elkészülök, mikor a kocsiból meglátom Cody autóját. Gyorsan leszaladok a lépcsőn elé, így aztán már mehetünk is. Kapásból nyitnám a kocsi ajtaját, de nem nyílik. Most mi van?
-Nem kocsival megyünk. –mondja, majd beköti a szemem. Most komolyan elvárja tőlem, hogy bekötött szemmel sétálgassak az utcán?
-Ezt muszáj? –kérdezem.
-Igen. -kapok egy csókot, aztán elindulunk. Egy darabig csak csendben megyek, de idegesít már, hogy nem látok semmit, azért persze nem vehetem le a kendőt…nyááá…Szerencsére pár perces séta után megérkezünk.
Annál az étteremnél vagyunk, amibe annyira el szerettem volna jönni, így aztán nem meglepő, hogy a kapott csók után csodálkozva nézek egy nagyot. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer Cody ilyen udvarias lesz…kinyitja az ajtót, kihúzza a széket és ő fizeti a vacsorát. Nagyon jól érezzük magunkat, de persze most is előbújik belőlem a kisördög, szóval mikor Cody a desszertet rendelné, a lábamat a lábai közé csúsztatom. Elég hosszú a terítő az asztalon, semmit sem látni a dologból, de Cody nagyon is érzi. Annyira, hogy a sütit végül mégsem akarja megenni. A pincér nem ért semmit.
-Na de mi lesz a desszerttel?
-Nyugodtan egye meg…a visszajárót meg tartsa meg! –megfogja a kezem és elindulunk kifelé.
-De ez rengeteg…
-Akkor volt egy jó napja. –feleli, és már ott sem vagyunk…
Mikor megérkezünk, Cody már nem bír magával tovább, és szenvedélyesen csókolni kezd. Azért mégsem itt kéne ezt folytatni, szóval felhúzom őt az emeletre. Ott aztán már semmi sem szab gátat neki, az ágyra fektetve csókolna, ha nem állítanám le.
-Most már elmondom, mire gondoltam.
-Épp azt csinálom, amit szeretnél…-majdnem…
-Nem, azt csinálod, amit te szeretnél. –mondom a csók után.
-Te nem akarod?
-De, majd ha táncoltál nekem. –ugye érted már?
-Csipendél show-t szeretnél? –bizony… Mosolyogva húzza magához a széket, amire le is ültet engem. Talál egy igazán dögös számot és belekezd a táncikálásba. Nagyon jól rázza a kis csoki boyom, tisztára, mintha profi táncos lenne, azzal a különbséggel, hogy akkor meg is ölném.
Mikor az ingét és a pólóját is leveszi, és végre szemügyre vehetem dagadó izmait, legszívesebben ráugranék, de még úgy nézném, türtőztetni kell magamat. De azért a hátsójába belemarkolok.
Mikor már a nadrágját veszi le, úgy döntök, hogy saját kezembe veszem a dolgokat, mert a kis édes túl lassú. Lelököm az ágyra, végig simítom testét, és ezúttal én csókolom meg vadul és hosszan. Valahogy még a ruhák is lekerülnek rólam, miközben nyakán dolgozok csókolgató, szívogató mozdulatokkal. De Cody sem tétlenkedik, szinte észrevétlenül gyűr maga alá, bár ezt nem bánom. Nyelve tánca kezd az őrület felé kergetni, hiába próbálom eltolni magamtól, hiába szólok, ő nem hagyja abba. Cody vállába marva élvezek el, nem bírtam már tovább.
Mintha csak erre a kábult állapotra várt volna, leveszi boxerét, és egy könnyed mozdulattal belém csusszan. Ez az érzés szinte megöl, de a jó értelemben, mert úgy érzem, hogy belehalok, annyira élvezem. Illetve még csak élvezni kezdem, mikor Cody máris nyögve élvez belém. Na jó, semmi baj, azért folytassuk csak…
Ezúttal én lovagolom meg a kis csődörömet, érzem, hogy ezt ő is élvezi, és egy percre sem lankad. Ő is segít nekem, és ez egyik ilyen nagyobb lökése az orgazmusba taszít. Persze szeretném, ha neki is jó lenne, ezért előbb kezemmel kezdem kényeztetni, aztán mikor már jól megdolgozom, a számba veszem, mert tudom, hogy ezt nagyon szereti. Hát persze, hogy szereti, mert pár mozdulat után úgy, ahogy azt kell, el is élvez. Még kap pár puszit, aztán hozzá bújok pihenni.
-Teljesen leszívtad az energiámat…
-Köszönöm ezt a csodálatos megállapítást. –válaszolom neki.
-Jól van…-na ez sem tartott sokáig, máris puszikkal halmoz el. De akkor mi is van a fáradtsággal?
-Nem úgy volt, hogy nincs több energiád?
-Én egy duracell nyuszi vagyok…sosem merülök le…-te lehet, de én…
-De most igazán kikapcsolhatnád magad. –kap egy utolsó puszit, és remélem, hogy veszi az adást, hogy fáradt vagyok. Szerencsére igen, így aztán végre aludhatok… Reggel nincs szívem felkelteni, egyedül megyek zuhanyozni. De szerencsére nem sokáig…
-Nem akartalak megijeszteni…jó reggelt. –belecsókol a nyakamba hátulról, mikor ő is megérkezik a zuhany alá.
-Neked is. –felelem és megkapja szokásos reggeli pusziját. Legalább nem kell egyedül zuhanyoznom, úgy is jobban szeretek vele fürdeni, szeretem, mikor lágyan cirógat közben. A pancsi után a konyhába megyünk, mert mindketten éhesek vagyunk. Próbálok csinálni valami ehetőt, de Cody ölelget és puszilgat, így nem fog menni…
-Cody, ha folyton birizgálsz, akkor megégetem magam…-mindjárt meglegyintem.
-De már nagyon éhes vagyok, és ha nem leszel kész időben a kajával, akkor téged eszlek meg. –lejjebb húzza a köntösöm és a nyakamba harap bele. Megfordulok, hogy fültövön vágjam, de ő lefog és megcsókol. Egészen hosszú csókcsatába bonyolódunk, miközben eltántorgunk az asztalig, ahol hanyatt dönt.
-Ne Cody, itt mi enni is szoktunk…-tolom el magamtól ellenkezve.
-Én is enni fogok. –feleli nevetve, aztán szétbontja köntösöm és csókolna meg, de felpattanok.
-Mondom, hogy…-egy újabb csókkal hallgattat el, miközben már a nappali felé tartunk. A kanapén kötünk ki, amibe Cody szinte beleprésel, ahogy rám fekszik. Szétfűzi a köntösömet, és épp csókolna meg, mikor valami zajt hallunk meg kintről. Az ajtó az? Jó ég, mi lett volna, ha mi az asztalon…
-Ahn-nyeong! –jó ég! Gyorsan megigazítom magam és Codyt is, aztán kirobogunk az előtérbe.
-Hajolj meg! –súgom halkan Codynak, aztán kicsit döntök rajta, hogy meghajoljon. De ez már csak így természetes Koreában, hisz apu anyukája, vagyis a nagymamám jött el a szüleimmel.
-Mutasd! –a nagyi megfogja a bal kezem, és nézegetni kezdi, aztán megfogja a jobbat, és azt is megnézi- Hol a gyűrű?
-Hol a mi? –kérdezek vissza kínosan, még szerencse, hogy nem koreaiul beszél, így legalább most mindenki érti. Szúrós szemekkel néz rám, aztán Cody arcához hajol.
-Azt akarod mondani fiatalember, hogy az unokámmal hancúrozol, de még csak el sem jegyezted? Szeretnéd, ha felpofoználak vagy később verjelek meg? –Cody arcára kiül a döbbenet, azt hiszem, hogy nem akar hinni a fülének, de legalább már tudja, hogy kire ütöttem. Pár pillanat múlva a nagypapám is megérkezik, kissé öregesen, kicsit lassan, de itt van. Szerencsére így elmarad a kínos magyarázkodás, hogy itt Amerikában a fiatalok nem rögtön házasodnak össze, és a házasság előtt ki lehet próbálni a másikat. Nagyi ezt úgy sem értené meg.
Végül is kiderül, hogy azért jött, hogy elhozza Hyori esküvőjére a meghívót. Hyori volt Koreában a legjobb barátnőm, mikor még kislányként ott éltünk pár évet, de azóta is tartjukkapcsolatot. Komoly kapcsolatban él már 3 éve a barátjával, természetes, hogy ezt hivatalossá akarják tenni…legalább is az Koreában, hogy ilyen fiatalon férjhez menjen. Én viszont örülök, hogy újra láthatom, ráadásul ezer éve nem voltam már Koreában sem. Persze nagyinak meg kell jegyeznie, hogy Codynak nem kéne jönnie, mert ciki, hogy a barátnőm férjhez megy, én meg egy kisfiúval járok, de ő a párom és ragaszkodom hozzá! Majd pár év múlva mi hívjuk meg Hyoriékat a mi lagzinkra. Ráérünk…
Rövid beszélgetés után felrángatom Codyt a szobába, hogy megnyugtassam őt, bár elég lazán veszi a nagyi beszólásait. Azt hiszem, hogy már mellettem megszokta, hehe.
-Remélem, hogy apámnak nem lesznek Koreában hosszútávú tervei, és nem akar megint ott maradni…-jegyzem meg kotorászva a ruháim között.
-Mi van? –Cody hangja kissé ideges lesz, vagy inkább rémült, nem is tudom. Mögém lépve csukja be a szekrény ajtaját. –Ezt meg hogy érted?
-Úgy, hogy nem szível téged, és jobban szeretné, ha koreai barátom lenne. Talán ott akar maradni, és akkor nekem is maradnom kell…-sóhajtom- Ha így lesz, akkor köztünk vége…-nem tudom befejezni a kérdést, mertmagához rántva csókol meg. Olyan szorosan fogja a derekam, hogy el sem tudnék lépni, de nem bánom, csókolj csak szerelmem…
-Fényévekre is elvihetnek, akkor is az enyém vagy. Ha kell, akkor azért fogok dolgozni suli mellett, hogy minden héten megvegyem a repülőjegyet, és hétvégente lássalak. Nem engedlek el újra…-mosolyogva húzom szét mondandója között köntösét, majd simítok végig a mellkasán.
-Szeretem, ha ennyire férfias vagy és érzem, hogy birtokolni akarsz. Egészen megkívántalak…-szempilla rebegtetés. Persze Codynak nem kell semmiért sem szólnom, újabb kellemes éjszakát töltünk együtt…
Pár nap múlva már Koreában is vagyunk, de sajnos nincs idő városnézésre, mert az esküvő napján érkezünk meg. Szerencsére egy hetet maradunk, szóval ezt később bepótolhatjuk. A nagyiék házában szállunk meg, ami elég nagy, így aztán kényelmesen elférünk. Viszont Codyval külön szobát kaptunk, ami kicsit zavar, de Koreában mindenki sokkal prűdebb.
Hyori csodaszép fehér koszorúslány ruhát választott nekem és a többieknek is. Édesanyám segít elkészülni, ő tekeri fel kontyba a hajam és tűz bele fehér apró virágokat, mintha csak az én esküvőm lenne. Mikor felállok a kisasztaltól, és belenézek a tükörbe, egy másik Megan fogad. Amerika elég durvává tett, elfelejtettem, hogy hol vannak a gyökereim… Halk kopogás után Cody lép be az ajtón elegáns ruhában felöltözve. Egy darabig csak néz, meg sem szólal, szinte azt sem veszi észre, hogy anya kiment a szobából. Lassan lép elém, és fogja meg kezeimet.
-Igen, akarom. –mondja, mintha mi állnánk a pap előtt.
-Ne butáskodj…-nevetek fel, majd ölelem át. Most különösen jó hozzábújni, Koreában valahogy törékenyebbnek érzem magam. Cody a biztonság, a karjai a menedék, ahová futhatok, ha szükségét érzem. Ebben a pillanatban fogalmazódott meg bennem, hogy igen, ő az a fiú vagy már lassan férfi, akivel le akarom élni az életemet. Ő az az ember, aki mellett minden reggel fel akarok ébredni, aki ott lesz minden este, ha lehunyom a szemem, és aludni térek. Ő az, aki mellé odabújhatok, ha fázok egy téli napon, ő az, akivel úszkálhatok nyáron a medencében. Ő nyugtat meg, ha ideges vagyok, ő csal minden nap mosolyt az arcomra, és ő az, aki mindig ott lesz nekem. Ő az a férfi, akit egész életemben vártam, mert ő az, akit szeretek.
-Meg? –kérdőn néz rám, mintha csak azt hinné, hogy valamiért szomorú vagyok. De nem, épp ellenkezőleg. Bár ezt így nem mondhatom el neki, még talán túl fiatal, hogy megértse, de ha nem is érti, akkor is érzi…érzem…
-Siessünk, mert elkésünk! –felpattanok, és őt is magammal húzom. Már lent vár minket a limuzin, ami az esküvőre visz. Kifelé menet bámulom a házakat, a tájat, a sok írást az épületeken, amiket Codynak én fordítok, hisz esélytelen, hogy el tudja olvasni. Talán megtanítom majd pár koreai szóra, kifejezésre, míg itt vagyunk.
A templomba érve már nagy tömeg van, nem kell sokat várni, hogy elkezdődjön a ceremónia. Igazán szép és megható az egész, bár Cody ebből sem ért semmit, de azért súgva ezt is fordítom neki, hogy ne érezze magát annyira kívülállónak. A templom előtt Hyori eldobja a csokrot, és nem tudom, hogy szándékosan-e, de felém dobja, így én kapom el. Mindenki engem néz, mintha várnák, hogy mondjak valamit, de Cody mindent megold. Átkarolja a derekam és ad egy puszit a számra. Huh, még jó, hogy nem csókolt meg rendesen, azt itt nem illik. Viszont ezzel kifejezte, hogy pár év múlva talán mi állunk itt, vagy odahaza az oltár előtt, ami igazán jól esett.
A délutáni ünneplésre hazamegyünk mind átöltözni, de nekem kicsit lassan megy. Az ágyon fekve nézegetem a csokrot és a nyakláncot, amit Cody adott. Itt, Koreában talán még jobban beleszerettem az én kis mackómba…nem tudom, hogy ez lehetséges-e, de annyit igen, hogy többé nem engedem el őt, mert ő már csak az enyém…csak az enyém…
-Kész vagy, mehetünk? –lép be Cody a szobámba -Még fel sem öltöztél? –néz csodálkozva az ágy elé lépve, hisz még csak abban vagyok, amiben nemrég lepihentem. Mondjuk ő sincs felöltözve, de legalább mára nadrág rajta van.
-Még te sem…-nyújtom ki a nyelvem.
-Van egy olyan érzésem, hogy én azért gyorsabban elkészülök. -levetődik mellém az ágyra, aztán nevetve pár virágot tűz a hajamba. –Olyan szép vagy…-mondja, miközben végig simít az arcomon.
-Köszönöm…-súgom édes hangon, majd adok egy édes csókot neki, aztán elnevetem magam a tükörbe nézve.
-Min nevetsz? –kérdezi már ő is nevetve.
-Azon, hogy nem úgy festünk, mint akik készülnek valahova is, szóval készülődni kéne…-válaszolom mosolyogva, aztán szorosan magamhoz ölelem a kis mackómat- Amúgy, hogy bírod az itteni dolgokat? Nagyon rossz Koreában lenned? –pislogok szépen rá.
-Úgy érzem, ha Candy itt van, mindig őt választod helyettem. Először, mikor leugattad a fejemet, mikor tudomást szereztem róla, aztán a kajáldában, meg most is. Meguntam. Szóval bocs, de ma egyedül mész haza. – már megint ez a hiszti Candy miatt...hátba vereget és elmegy.
Egy csávóval táncol, teljesen hozzá simulva. Kezd felmenni bennem a pumpa, aztán jön egy egész csinos kis bige, hogy táncoljak vele. Rendben, játszunk kicsit…elkezdek táncolni a kicsikével, közben elég sűrűn pillantok Megre. Irritál, idegesít, ahogy annak a fasznak vonaglik…közelebb húzom magamhoz a csajt, és nem sokkal később Meg távozik. Hehh…nyertem. De mit is? Hogy elment? Ajj Cody megint egy hülye voltál…
-Hova ment Meg? – kérdezi Candy.
-El… - otthagyom a táncteret és leülök.
-Miért? És ki volt az a kis ribi? – hagyjál már Candy… - Cody…
-Azért ment el mert egy fasz vagyok!
-Akkor menj utána… - nem rossz ötlet.
Adok Candy arcára egy puszit és kimegyek. Hívni próbálom, de kinyomja. Faszom, engem ne nyomj ki…újra tárcsázom…
-Bocs, de Meg nem akar veled beszélni, ne zaklasd, szia! – ez a csávó ki lesz nyírva…
Átmegyek hozzá, hisz már van kulcsom, be tudok menni. Felmegyek hozzá, és elmondom mennyire sajnálom, és igaza van, hogy egy bunkó pöcs vagyok. Szerencsére egy kibékülés és egy szenvedélyes este a vége.
A suli elkezdődött. Azt hittem el fog romlani Meggel a kapcsolatom, de ez nem így van. Több hónap után is ugyan úgy szeretem, vagy talán még jobban. Talán még Candyvel is sikerült megbarátkoznia. És nemsokára Valentin nap…valami egyedit és különlegeset fogok adni neki. De amilyen kíváncsi, tuti faggatózna. Egy kis elterelő hadművelettel ezt is kizárhatom…
-Meg, képzeld…Candy hívott. Megkérdezte, hogy lenne-e kedvünk vele meg Danyvel ünnepelni a Valentin napot, én meg igent mondtam. Hát nem szuper? – mondom jókedvűen reggeli közben.
-Nem, nem lesz jó. Azt hittem, hogy kettesben ünnepelünk. – kettesben fogunk, ne akadj ki…
-Így jobb lesz, majd meglátod. – nagy cuppanós az arcára.
Azért az feltűnik, hogy nem eszik semmi. Ennyire nem bukhatott ki.
-Meg, nem vagy éhes? Szomorúnak tűnsz, inkább mosolyogj… - átnyúlok az asztal fölött, hogy megsimogassam az arcát, de ellöki a kezem.
-Hagyj békén! Candy undorom van, érted? Esküszöm, hogy ezzel csak azt éritek el, hogy választás elé kényszerítselek, hogy vagy ő, vagy én! Nyald csak az ő seggét, és ne is foglalkozz velem…nem is csodálom, hogy már ilyen szar vagy az ágyban… - hogy mi?
-Mi az, hogy szar? Nem volt jó az este? Meg! Most mi van? – utána megyek, de nem enged be…fasza…
Lemegyek és anyuja kérdezi mi történt. Én meg elmondom neki a kis ötletemet ami kicsit szarul sült el. Aztán elmegyek. Kiakaszt ez a hülye féltékenykedése…
Másnap délután a suliban Candy borul egy oltárit a lépcsőn…durva volt. Lett is a lábán egy szép zúzódás. Míg Dany elmegy jégért, Candy az ölemben ül, én meg vizsgálgatom a sérülését. Egész addig, míg Dawe le nem szólít valakit az ajtóban. Erre muszáj odanéznem, mert ritka, hogy a srác csajozni próbál. De leesik az állam mikor Meget látom meg. Azonnal ki is megyek hozzá.
-Meg, te mit keresel itt? – kérdezem döbbenten.
-Szeretnéd, ha máshol lennék, igaz? – jajj Meg ne kezdjük megint.
-Az előbbire gondolsz? Ugyan már. Candy csúnyán elesett, Dany meg rám bízta, mert csak bennem bízik, hogy nem kezdek ki vele. Már pont indultam volna hozzátok.
-Eleget nyeltem, eddig bírtam! Te láthatólag a kis Candyhez húzol, ami azt jelenti, hogy számomra nincs már hely az életedben, mert én ezt nem bírom tovább. Nézz rám! Nézz rám! – megfogja az arcom, hogy ne tekeregjek jobbra, balra - Megpróbáltam, de ez nekem nem megy, érted?! – nem, most csak mérges vagy, de holnapra, vagy már estére semmi bajod nem lesz…
-Baby, most inkább menj haza és… - persze, vágj nyugodtan a szavamba…
-Tudod, mit? Elmegyek. El ám… - na ne, azok kulcsok?
-Meg, kocsival vagy? Akkor inkább mégse kéne… - ilyen idegesen.
-Hagyj békén! – kiabál rám, és elkezd kifelé futni.
Magamra kapom a táskámat, és megyek utána. De kicsit későn érek ki…pont előttem húz el. Faszom…mennék a kocsimhoz, hogy kövessem, mikor hatalmas fékcsikorgást hallok.
-Meg… - kapom fel a fejem és futásnak eredek a hang irányába – Meg! – üvöltöm rémülten…még egyszer nem történhet meg…
Kinyitom a kocsi ajtaját és rögtön azt nézem, hogy van-e valami baja. Semmi sérülés, nincs semmi baj…magamhoz szorítom. A szívem kiugrik a helyéről…
-Cody, néznek minket… - nem érdekel.
-Had nézzenek. – bemászok a kocsiba mellé - Egyszer voltam olyan hülye, hogy nem vigyáztam rád, többé nem lesz ilyen. Nem bírnám ki, ha elveszítenélek, komolyan nem, te meg mindig veszekszel minden apró… - finom csókkal hallgattat el.
-Elfecsérlem az időt a hülyeségekre? – igen, pontosan - De…féltékeny vagyok… - tudom…
-Én is azokra a srácokra, akik körülötted lógnak, de ez természetes. Viszont Candyre nincs miért féltékenynek lenned. – áthajolok hozzá egy csókért.
-De… - szájára teszem a kezemet.
-Meghalnék érted, annyira szeretlek… - kis idő múlva felnevet…
-Talán százvalahány évesen, ha már öreg leszel, és nem bírja az orgazmust a szíved? – oké, ez jogos…
Megcsókolom, de ez odáig fajul, hogy már rajta fekve csókolom, és térek át nyakára. Imádom ezeket a béküléseket…
-Cody, közönségünk van… - na nem…nincs ingyen pornó…
-Vége az ingyen mozinak! – ordítok ki és hosszan dudálok.
Mindenki elszalad, mertek volna itt maradni, ismernek már. Meg ezen is elneveti magát. Na jó, akkor azt hiszem most hazaviszem, nem akarok még egy ilyet. Felmegyek hozzá, és visszakapom a kulcsokat. Persze, nem tudunk megválni egymástól, úgyhogy visszajön velem a sulihoz a kocsimért, és újra hazafuvarozom.
-Menned kell. – mondja egy puszi után.
-Tudom, de nem akarok. Nem mehetnénk inkább fel, vagy nem maradsz kint még egy kicsit? – kérdezem a combjára téve a kezem.
De nem…kiszáll a kocsiból, int egyet és már bent is van a házban. Na nem baj, holnap úgyis együtt leszünk.
Suli után hazamegyek az ajándékokért, és rendbe szedem magam. Tetszeni akarok kicsi babymnek, úgyhogy először is magamra kapom a Cupidos boxerem, egy farmert és egy inget. Parfüm is kell, mert szereti és már megyek is.
Odaérek hozzá, és kipattanva a kocsiból, megyek is. Az ajtó előtt van egy kendő…fel kell vennem, mielőtt bemegyek a szobába. Hmm…nagyon titokzatos, de jó. A szoba előtt felkötöm a szememre és úgy nyitok be. Rohadtul nem látok semmit, ami kicsit idegesít…
-Boldog Valentin napot édes! – hátsómba markolva csókol meg.
Jó köszönés…Megfogja a kezem és elvezet az ágyig. Leültet és tölt valami piát. Nyújtom neki a kezemet…nah, add már. Odaadja, utána leveszi rólam a kendőt. Hi sexy lady! Wow…milyen kis hangulatos szerelmi barlangot alakított ki. Nagyon kitett magáért…és a szívecske az ágyon nagyon édes…de ami nagyon tetszik, az a rúd a szoba közepén. Egyből beindítja a fantáziámat…és valóra is váltja. Kibontja a haját, nyom egy kis zenét és elkezd táncolni. Azt hiszem kicsit meleg lett…kigombolom félig az ingem és iszogatok tovább, nézve a showt. Azt hiszem ez a legizgatóbb tánc, amit valaha láttam…Meghh…vágyakozva figyelem…kitalálja gondolatomat, és lovagló ülésben ül az ölembe és a nyakamba csókol. Magamhoz szorítom, de mielőtt meg tudnám csókolni, szétrántja rajtam az inget, amiről a gombok elpattognak…remek…na mindegy, akkor majd még felugrunk hozzám…Kiveszi kezemből a piát és leönt vele, aztán a jégkockákat húzza végig rajtam…minden izmom összerándul ahogy a hideg a forró bőrömhöz ér. Ahh…Szájához emeli a jégkockát és lenyalja…
-Finom. – mondja végignyalva érzékien az ajkait, aztán rólam kezdi lenyalni amit rám öntött…basszus mindjárt elsülök… - Sajnos a legjobb meglepi ötleteket kilőttem a születésnapodon, ezért gondoltam, hogy most ilyen eredeti dologgal állok elő, mint ez a tánc. Remélem, hogy azért tetszett…bár…ebből ítélve, biztosan… - simít végig a farkamon.
-Meg… - morranok fel…akarlak! Most!
-Kérem! – térdel elém…mi? Most adjam a kezedbe? - Hol az én ajándékom? – ja, hogy az…
-Kellett volna vennem valamit? – nem tudok komoly lenni…
-Cody… - jól van már kis nyafizós.
-Jó, jó…öhm…a kocsiban hagytam, máris jövök. – adok egy puszit a szájára és kiviharzok.
A kocsinál kiveszem a kesztyűtartóból a fő ajándékot és a zsebembe teszem. Aztáááán…kiszabadítom a biztonsági öv fogságából a nagy plüsst, ami egy szívecskét tart, és a nagy csokor rózsát is magamhoz veszem. Sajna nem tudom a hátam mögé rejteni, mert ahhoz túl nagyok, de sebaj…Odaadom neki a rózsákat és a macit is.
-Ezt értékeld ám, mert én hímeztem bele a szívbe a nevünk kezdőbetűit. – igen, lehet látszik is…
-Köszönöm. – mondja mosolyogva és kapok egy csókot.
De ez olyan nem is tudom…nincs elragadtatva ezektől. Na jó, akkor jöjjön aminek jönni kell. Átölelem és gyengéden megcsókolom. Megcirógatom az arcát…
-Csukd be a szemed. – mosolygok.
Milyen aranyosan szót fogad…Előveszem a zsebemből a meglepit. A háta mögé lépek és a nyakába teszem a fehérarany nyakláncot, amin egy szív alakú medál van, amit ki lehet nyitni és egy közös képünk van benne. Remélem tetszik neki…
Ahogy megérzi a nyakában, odakapja a kezét, és megy a tükör elé megnézni magát.
-Ez nagyon szép. – a nyakamba ugrik és kapok egy az előzőnél sokkal finomabb csókot. Rendben, tényleg örül, nem úgy mint az előbb.
-Nem nézted meg eléggé… - mosolyogva kinyitom neki a medált.
Megint a tükör elé szalad, hogy megnézze a benne lévő képet. Áll a tükör előtt, percekig nézi a láncot a nyakán.
-Gyönyörű vagy benne. – ölelem át hátulról – Szeretlek baby!
-Én is szeretlek! – felém fordul és süt róla a boldogság. De nézzenek oda…csak nem könnyben van a szemed?
Lágyan megcsókolom aztán magamhoz szorítom. Leültet az ágyra és kis csoki kíséretében kényelembe helyezi magát az ölemben. Számba ad egy szívecske alakú csokit, aztán csomó puszival halmozza el az arcomat és a számat. Ezek a játékos puszik átmennek finom csókokká amikkel egyre lejjebb halad. Mikor mellkasomnál jár, felkapja a fejét.
-Tudod mire gondoltam? – tetszik ez a mosoly, de azt hiszem ezt most elhalasztjuk…
-Majd elmondod ha visszajöttünk…
-Hova megyünk? – kis kíváncsi.
-Az meglepetés. – adok neki egy puszit, amiből csók lesz…ne húzd az agyam… - Én gyorsan hazaugrom átöltözni, mert kicsit piás lett a gatyám meg az ingem. – vigyorgok rá – 20 perc és itt vagyok, addig vegyél fel valami olyasmi ruhát, ami nem is túl kihívó, de nem is túl elegáns… - na jó fej vagyok mi!?
-Könnyebb lenne, ha elmondanád hova megyünk… - valóban…
-Igen, de nem fogom. – kap egy puszit és felállok – Na akkor van 20 perced…
Leszaladok a kocsihoz és száguldok is haza. Magamra kapok egy másik gatyát, egy pólót, és rá az inget…
Jó ez…vissza a kocsihoz és megyek is Meghez. Remek, a fél órás útból csináltam 20 percet. Na ki a király!?
Belépek a házba és már jön is le a lépcsőn…hmmm…ennyire lehetett hallani a fékcsikorgást? Gyönyörű, mint mindig…Már nyitom is az ajtót, hogy mehessünk, de előtte még kapok egy puszit. Nyitná a kocsi ajtaját, de be van zárva…
-Nem kocsival megyünk. – mosolygok rá. Odasétálok hozzá, és bekötöm a szemét.
-Ezt muszáj? – bezony.
-Igen. – kap egy finom csókot és elindulunk.
Fogom a kezét és vezetem. Kis hisztis, minden áron le akarja vetetni, de neeem…Elviszem abba az étterembe, amit múlthéten láttunk. Mondta is, hogy jó lenne egyszer megnézni, hát tessék…Mikor odaérünk, megállítom és megcsókolom. A csók közben leveszem róla a kendőt, és rögtön meg is nézi hova jöttünk. Elmosolyodik és ad egy finom puszit. Akkor menjünk…Szokatlanul udvarias vagyok…kinyitom neki az ajtót, kihúzom neki a széket, és azt rendel amit csak akar.
A vacsi tök jól telik, nagyon jól érzem magam. A hely is jó, kis hangulatos, és a társaság is. Rendelek pezsgőt, mert hát mégiscsak ünnepelünk vagy mi. Iszogatunk, eszegetünk…aztán mikor hozatom a desszertet, Meg lábát érzem meg a lábaim között…hírtelen elakad a szavam, de aztán csak kinyögöm a süti nevét. A pincér eltűnik, de Meg egy huncut mosollyal tovább folytatja amit elkezdett. Ez így nem lesz jó…nagyon nem…kezdek felizgulni…Leszarom azt a sütit. Felpattanok, és ebben a pillanatban jelenik meg csávókám. Kezébe nyomok annyi pénzt, ami tuti elég…
-Na de mi lesz a desszerttel? – mi lenne?
-Nyugodtan egye meg…a visszajárót meg tartsa meg! – megfogom Meg kezét, és elkezdem kifelé húzni.
-De ez rengeteg… - szól utánunk a pincér.
-Akkor volt egy jó napja. – és már kint is vagyunk.
Hogy én mekkora hülye vagyok, hogy nem kocsival jöttünk…de szerencsére nincs túl messze tőlük. Egész úton, egy önelégült mosoly díszeleg az arcán. Pfff…hogy mindig eléri amit akar.
Mikor belépünk a házba, magamhoz rántom egy fullasztó csókra. Egy mosollyal szakad el tőlem és megyünk fel az emeletre. A gondolataimban olvasol…
A szobában rögtön az ágyat veszem célba és fölötte támaszkodva csókolgatom, de neki muszáj leállítania…
-Most már elmondom mire gondoltam. – megint ez a mosoly…
-Épp azt csinálom, amit szeretnél… - vigyorgok és megcsókolom.
-Nem, azt csinálod, amit te szeretnél. – mi?
-Te nem akarod? – nem értem…akkor az étteremben miért….
-De, majd ha táncoltál nekem. – ohh…te kis perverz…
-Csipendél show-t szeretnél? – hát rendben…
Mosolyogva felállok, egy széket közelebb húzok, mert nekem nincs szükségem a rúdra. Szerintem elég érdekesen néznék ki rajta…Kezénél fogva segítek neki felállni, aztán a székre ültetem. Keresgélek a zenéi között, valami jó számot, mire találok egyet. Benyomom, és show time.
Elkezdek előtte táncolni, azért kicsit hülyén érzem magam, de hát jól táncolok, nem lesz ez gáz. Lekerül rólam az ing, aztán a pólómmal játszok egyre feljebb és feljebb húzom hasamon, de mindig visszahúzom. Ötödszörre csak sikerül levennem. Terpeszbe megállok előtte neki háttal, kezeim a tarkómon és körkörösen mozgatom csípőmet, és megérzem hátsómon a kezét. Csak nem tetszik? Szembe fordulok vele, keze nem kerül le rólam, sőt már az övemen van a keze, de türelem baby. Hátrébb lépek tőle, és csigalassúsággal kezdem levenni a nadrágomat…de ezeknek a vetkőző srácoknak valami spéci gatyájuk van, szóval én egy kicsit szerencsétlenkedek, mire leszedem magamról…De azt már nem várja meg, hogy az alsóm is lekerüljön, feláll és lelök az ágyra. Ohh de sietős lett hírtelen valakinek…Hasamtól fölfelé simít végig rajtam aztán vadul esik ajkaimnak. A nagy hevességben elszállnak róla a ruhák a szoba másik felébe. Nyakamat csókolja, míg kezem bebarangolja egész testét. Mikor fenekét markolom meg, erősen megszívja a nyakamat. Ahh…már alattam is van, siklok le lábai közé, hogy megkóstoljam babymet. Addig nyalogatom lent, hiába jelez többször, míg el nem megy. Leveszem a boxerem és könnyedén csusszanok babymbe. Nem várok, míg megszokja a méretemet, már mozgásba is lendülök. Hátamat mardossa, egyre sexybb nyögései fülemben visszhangzanak, és hála az állatias tempómnak hamar elsülök. A ciki az, hogy Meg nem…de nem nagyon problémázik rajta…hanyatt dönt. Alighogy lefeküdtem, már ül is rám és hátra nyúlva megragadja a farkamat és bejáratához illeszti. Lassan magába fogadja és lassú ringásba kezd. Érzem, ahogy megint kő kemény leszek. Combját simogatom, aztán fenekébe markolva ülök fel, hogy megcsókoljam, de visszalök az ágyra és inkább ő hajol le hozzám. Magamhoz ölelem és rásegítek lökéseimmel a tempó fokozására. Alig pár mozdulat után Meg felsikít gyönyörében. Én még messze járok tőle. Meg leszáll rólam, és lekúszik, hogy kezelésbe vegye a félszemű kígyót. Lassan kezd neki, aztán egyre erősebben szívja meg, míg egy ilyennél bele nem élvezek a szájába. Kicsit megremegek, aztán már csak azt érzem, hogy babym pici puszikkal halad fel az ajkamig, hogy adjon egy finom csókot.
Mellkasomra hajtja a fejét és szorosan hozzám bújik.
-Teljesen leszívtad az energiámat… - hmm szó szeint…
-Köszönöm ezt a csodálatos megállapítást. – gonosz…
-Jól van… - magam alá gyűröm és elkezdem mindenhol puszilgatni, mire felnevet.
-Nem úgy volt, hogy nincs több energiád? – kérdezi egy csók után…
-Én egy duracell nyuszi vagyok…sose merülök le… - vigyorgok.
-De most igazán kikapcsolhatnád magad. – ad egy puszit és a karjaimba fészkeli magát.
Na jó…lásd milyen jó arc vagyok. Addig simogatom, míg el nem alszik, aztán addig vergődök, vagyis verődnék, de nem teszem, mert felébredne, míg nekem is sikerül elaludnom.
Vízcsobogásra kelek. Meg nincs mellettem. Na jó rakjuk össze…Meg fürdik nélkülem. Remek, ügyes vagy Cody, most már mehetsz is a fürdőbe. A zuhany alatt áll…kicsit nézem aztán hátulról átölelem.
-Nem akartalak megijeszteni…jó reggelt. – csókolok bele a nyakába.
-Neked is. – fordul felém és ad egy puszit.
Megfürdetjük egymást, csókokkal fűszerezve, aztán megyünk keresni valami tápot, mert éhen veszek. A tűzhelynél csinál nekem valami finomat, addig leültetett, mint egy rossz gyereket. Ez nekem nem tetszik…odasettenkedek a háta mögé, átölelem és puszilgatom. Nem tehetek róla, hogy szeretem…ez van…Hmm….kaja után esetleg a konyhaasztalon is kipróbálhatnánk…
Szerkesztve Garfield által @ 2010. 02. 21. 00:23:04
-Még jó! Hülye kérdés volt! –kapok egy puszit a számra- Nem akarom, hogy lecserélj…-mi?
-Miért cserélnélek le? –kérdezem.
-Mindegy…-nekem meg nem, hiába szorongatsz.
-Cody!
-Az egyik haverod a bulin beavatott, hogy sok srác járna veled az egyetemen, aki idősebb nálam meg komolyabb és…
-Nem bízol az érzéseimben?
-De én bízok, tudom, hogy szeretsz…nemakarlak elveszíteni…megijesztett, amit mondott. –szeretem, ha féltékeny, mert jobban érzem, hogy szeret, de akkor is olyan kis buta…
-Nem kell félned, nem kell nekem senki az én cowboyomon kívül. –végre mosolyog, és meg is csókol. Na persze a poharat még mindig nem tettem le, szóval megint kap egy kis zuhanyt. De ez így pont jó is…
-Úgysincs most erre szükség. –lesimogatom róla az inget, élvezettel simítok végig csupasz mellkasán, kidagadó izmain, miközben a nyakát csókolom. Cody is várja már a folytatást, így aztán felkap és a házba cipel. Betonkerítés van, nincs itthon senki, kint is csinálhattuk volna. De majd legközelebb, ami Codynál hamarabb eljön, mint ahogy kigondolnám.
Fent kisebb akadályba ütközünk, mert bezártam az ajtómat, de a kis édes használja a tőlem kapott kulcsot. A szobában az ágyra fektet, és csókolgatni kezd. Imádom, hogy a puha csókjai minden porcikámat bejárják, egészen felizgultam, csak…csak nagyon csikis vagyok, így aztán felnevetek, mikor a hasamhoz ér, mire egy csókot kapok.
-Édesen nevetsz. És elképesztően szép vagy…fantasztikus vagy…meg sem érdemellek…imádlak! –még a végén belepirulok a szavakba…
-Én is szeretlek! –súgom, miközben a nyakamat kényezteti édes ajkával. Jó lenne, ha én is játszadozhatnék vele, így aztán leterítem, és a csípőjére ülök. Csókolózás közben valahogy lekerülnek a ruháim, nem is figyelek, csak magára a csókra, no meg arra, hogy Cody legnemesebb része már most nagy és kemény, pont, ahogy én szeretem. Lassú mozgásommal csak fokozom ezt az állapotot, de tudom, hogy szereti a hosszú előjátékokat, mert csak jobban felizgatja, hogy várnia kell rám. Türelmetlen ujjai kicsatolják melltartómat, amit le is veszek, úgy is csak útban van. Újra csókolózni kezdünk, majd végig puszilgatom majd egész testét, közben lehúzom a boxert is róla. Ahh, olyan jó még csak fogni is, muszáj megkóstolnom máris. Először csak végig nyalok rajta, aztán nyelvemmel nyalogatom körbe. Cody ujjai görcsösen kapaszkodnak a lepedőbe, de mindhiába, mert nem tudja elrejteni vágyát. Csípője megmozdulásából ítélve szeretne már nagyobb élvezetet, ezért aztán olyan hosszan kapom be, amilyen hosszan csak a számba fér. Erősen megszívom, hogy érezze, hogy milyen ügyes vagyok, nyögése bizonyítja is. Látom, hogy ködös tekintetével engem néz, talán szeretne elérni kezeivel, de ebben a pózban nem megy. Ilyet soha nem szoktam csinálni, Cody mellett nincs rá szükségem, de szeretném felizgatni az én kis piszkos fantáziájú édesemet, szóval ujjaimmal már magamat is simogatom. Erre persze a farka intenzívebben kezd lüktetni a számban, szóval érdekli a kis rögtönzött show. Jól van drágám, mindjárt, csak várj egy kicsit. Szépen visszamászom az ölébe, büszkeségét bejáratomhoz igazítom, és lassan ráülök. Annyira türelmetlen, hogy nem várja ki az én tempóm eredményét, így aztán enyhe fájdalom által merül el bennem. Most legszívesebben felpofoznám, de ő is érzi, hogy kell egy kis idő, szóval a pofon elmarad. A kellemes csókok, és a simogatás segít, hogy kényelmesebben elhelyezkedjek, így aztán lassú lovaglásom fokozatosan kezd átcsapni őrült vágtává, amit cseppet sem bánok, mert ez nekem is nagyon jó. Alig telik bele pár perc, és megérzem, no meg hallom is, hogy Cody elment, így már csak nekem hiányzik pár mozdulat, hogy a mennyekben legyek. Uhh, ez nagyon jó volt, még Cody karjaiban pihenve is érzem az orgazmus erejét.
Mielőtt még Cody bedobnám a szunyát, irány a fürdőszoba, legalább egy gyors zuhanyt kéne venni. Nem szeretek ilyen csapzottan aludni. De persze a kis édes a víz alatt már sokkal aktívabb lesz, keze csak úgy tekereg rajtam, ahogy szája is bőrömön. Halk nyögésekbe kezdek, mikor ujja lábam közé siklik, majd ki-be csúsztatja bennem. Ezután letérdel elém, egyik lábamat a nyakába veszi és nyelvével vesz kezelésbe. Ahh, talán a legjobban ezt szeretem…Imádom a nyelvét, puha, mégis elég hosszú ahhoz, hogy nagyon jó legyen. Ohh igen, csináld még, annyira élvezem…
Feláll, pedig hagytam volna, hogy az orgazmusig nyalogasson, de kárpótlásul derekára kerülnek lábaim, így hátammal a csempének nyomódok. Mélyre hatol belém, még a sóhaj is bennem reked a kéjes érzéstől. Már csak egy egész kicsi hiányzik, hogy…hogy…hogy…Ahhh…Hangosan sikítva élvezek el, ezt csak tetézi, hogy Cody addig folytatja, míg belém nem élvez. Jó ég, mindjárt elájulok…Szerencsére közel az ágy, így az egész éjszaka úgy alszunk, mint a bunda.
Reggel, na mire másra is kelhetnénk, mint Cody istenverte telefonjára. Majd megtanítom neki, hogy hol van a kikapcs gomb, mert már kurvára unom…Candyvel együtt…
-Mit akart Candy? –meghalni, ha engem kérdezel.
-Honnan tudod, hogy ő volt?
-Hát, ha úgy szólsz bele, hogy hugi…
-Ohh…-hozzám simulva csókol meg, de ezzel nem vesz le a lábamról.
-Na ki vele, ne hízelegj…
-Arra gondolt, hogy négyesben elmehetnénk partyzni. A nyarat lezárni vagy mi…Van kedved eljönni velem táncolni? –megint megcsókol, de ez most sem fog használni.
-Hogy érted, hogy négyesben?
-Hozná Danyt is…a pasiját. –óh fasza, Candykének nyomorult egy magánélete lehet, ha a barátja mellé még kell társaság is.
-Csak azért megyek, mert látom, hogy te szeretnél menni, és tegnap nem érezted jól magad…-most erre mi mást mondhatnék?
-A haverod rontotta el a kedvem…-újabb csók- Köszönöm, hogy eljössz velem. Am ugye tudod, hogy nélküled nem mentem volna!? –így utólag már könnyű mondani.
-Persze…mivel nem engedtelek volna…-mondom mosolyogva, aztán a fürdőszoba felé veszem az irányt. Utána meg úgy döntünk, hogy beugrunk Codyékhoz, hogy a szülei megnyugodjanak, nagyon vigyázok az ő kicsi fiúkra.
Az esti partyhoz én választom ki Codynak a ruhákat. Nem kell túl sexynek lennie, nem akarom, hogy másoknak is megtetsszen, én meg úgy is tudom, hogy mi van a ruha alatt…nálam jobban senki sem tudhatja, hehe. Pár óra múlva már nálunk válogatunk nekem ruhát, illetve Cody kiválaszt egy narancssárga szűk kis minirucit, amibe beleugrom, aztán mehetünk is.
Útközben összeszedjük Candyéket, aztán irány a szórakozóhely. Annyira nem rossz a zene, koktélozgatunk kicsit, szóval egész tűrhető eddig. Cody táncolni szeretne, én meg örömmel megyek vele, szeretek hozzásimulni tánc közben. Épp egy forró csók közepén vagyunk, mikor valaki megzavar.
-Vegyetek ki szobát…-Candy…
-Nem is rossz ötlet…-Cody javíthatatlan, miután megcsókol, már én is elnevetem magam. A tánc után kicsit leülünk beszélgetni, aztán egyszer csak Cody és Candy visszamennek táncolni. Tisztára idiótának érzem magam, csak úgy szó nélkül otthagyott. Dany legalább rendes és megkérdezi, hogy addig nem akarok-e vele táncolni, de inkább kihagynám.
Mikor mindenki lelép, egy ismerős hang szólít meg. Paul? Szerencsére összetalálkozom egy régi egyetemista ismerősömmel, csak közben ő már átiratkozott egy másik egyetemre, mert másik pályát választott. Jót beszélgetünk, nevetgélünk, és megbeszélem vele, hogy inkább vele táncolok. Míg ő elmegy, hogy kifizesse a számláját, Cody is megérkezik.
-Mi a baj szerelmem? –leül mellém, és ad egy puszit.
-Te. –válaszolom odébb húzódva.
-Én? –mi van, elsőre nem értetted?
-Úgy érzem, ha Candy itt van, mindig őt választod helyettem. Először, mikor leugattad a fejemet, mikor tudomást szereztem róla, aztán a kajáldában, meg most is. Meguntam. Szóval bocs, de ma egyedül mész haza. –megütögetem a hátát, aztán kimászom. A helyes egyetemista ismerősöm már amúgy is vár rám.
-Akkor…táncolunk? –kérdezi a kezét nyújtva felém. Bólintok neki, aztán bemegyünk a legnagyobb nyüzsgésbe. Egyik lábamat a lábai közé csúsztatom, ő átöleli a derekamat, hogy minél közelebb táncoljunk egymáshoz, és, hogy Codynak minél jobban fájjon. Ha ő az előbb leszarta, hogy én mit érzek, hogy ott hagyott egyedül, akkor most engem sem fog érdekelni, hogy ő mit gondol. Persze azonnal bosszút kell állnia és hagyja, hogy felkérje egy tök idegen csajt. Undorító, ahogy teszi neki a szépet, látni sem bírom, szóval Paullal elindulunk kifelé. Még oda intek a többieknek, aztán indulunk. Ha belegondolok, hogy végig csak Candyre haragudtam, pedig Cody ugyanolyan bűnös, vagy még bűnösebb. Megint gyerekesen viselkedett, és miatta én is. Paul semmit sem kérdez, csak némán megy mellettem. Egyszer csak csörögni kezd a telefonom, Cody az. Kinyomom, de megint felhív.
-Felvennéd? –nyújtom oda Paulnak.
-Persze. –mondja mosolyogva, majd átveszi a telót tőlem –Bocs, de Meg nem akar veled beszélni, ne zaklasd, szia! –leteszi.
-Köszi…-mosolyodom el egy kicsit. De mit is köszöntem meg? Azt, hogy segített abban, hogy valamit elszakítsak? Mert ma valami örökre elszakadt bennem…és ez fáj…
Persze az este a szokásos bocsánatkérős jelenet után kibékülünk. De most valahogy mégsem az igazi. Nem tudom megmagyarázni, de őszintén szomorú vagyok a kimerítő magyarázkodás és az órákon át tartó szenvedélyes szeretkezés ellenére is…
Telnek, múlnak a hetek, a hónapok, már az iskola is elkezdődött. Mostanában nem vitatkozunk Codyval, sőt…De ez nem azért van, mert kevesebbet találkozunk Candyvel, csak pusztán már ráhagyom, hogy hetente legalább egyszer összefussunk velük. Cody mindig kimutatja, hogy mennyire nagyon szeret, talán ezért sem gondolok arra, hogy nem kéne benne megbíznom.
Egyik reggel a kulcsot nézegetem, amit Codynak adtam egy jó fél éve. Én is kaptam azóta tőle, de azon kívül semmi mást. Egyetlen rózsa vagy egy kis meglepi sem jutott az eszébe az évfordulókat leszámítva. Nem tudom, már várnék valami komolyabbat. De holnap után Valentin nap, talán kapok tőle valamit. Talán egy szép karkötőt, esetleg gyűrűt. Szerencsére aznap nem kell bemennem a suliba, szóval lesz időm átváltoztatni a házat egy igazi meseországgá. Szívecskék, csoki, pezsgő, és selyem mindenhol…Remélem, hogy tetszeni fog neki is. Még egy táncos rudat is beszereztem. Remélem, hogy valamicskére táncra őt is rá tudom venni, mert abban biztos vagyok, hogy a fantáziáját felizgatja, de azért jó lenne egy kis sztriptíz is. Vetkőző csoki baba…imádnám!
-Meg, képzeld…Candy hívott. Megkérdezte, hogy lenne-e kedvünk vele meg Danyvel ünnepelni a Valentin napot, én meg igent mondtam. Hát nem szuper? –mi van??? A zuhany ártott meg neki, vagy csak szimplán hülye? Ennyit az álmodozásról.
-Nem, nem lesz jó. Azt hittem, hogy kettesben ünnepelünk. –válaszolom.
-Így jobb lesz, majd meglátod. –ad egy puszit, aztán elkezd öltözni. Seggfej! A reggeli alatt nem is szólok hozzá, a kaját is csak piszkálgatom. Cody most jócskán elbaszta a kedvemet annyi biztos.
-Meg, nem vagy éhes? Szomorúnak tűnsz, inkább mosolyogj…-átnyúl az asztal felett, hogy megsimogassa az arcomat, de én ellököm a kezét.
-Hagyj békén! Candy undorom van, érted? Esküszöm, hogy ezzel csak azt éritek el, hogy választás elé kényszerítselek, hogy vagy ő, vagy én! Nyald csak az ő seggét, és ne is foglalkozz velem…nem is csodálom, hogy már ilyen szar vagy az ágyban…-lecsapom az evőeszközt, aztán felszaladok a lépcsőn.
-Mi az, hogy szar? Nem volt jó az este? Meg! Most mi van? –nem válaszolok neki, had legyen csak kétségbe esve, hogy nem volt jó. Kidobálom a cuccait a szobám elé. A kulcsot nem, az marad nálam, hogy tanuljon az esetből, meg ne tudjon bejönni.
Látom, hogy pár perc múlva elmegy, akkor meg anyu jön fel. Őt azért beengedem. Érdekes dolgot mesél. Cody beavatta, hogy ez a Candy story csak arra kell, hogy elterelje a figyelmem a meglepetésről, amit még anyu sem tud, hogy mi lesz az. Hát ez nagyszerű, de ez is az ő hibája, mert megőrjít!
Mindenesetre másnap úgy döntök, hogy kész tények elé állítom. Tudom, hogy kettőig suliban szóval, miután végzek az egyetemen, érte megyek. A sok kis hülye azt hiszi, hogy új diák vagyok, bőszen fütyülgetnek utánam, így hát kénytelen vagyok egy-kettőnek beszólni, sőt az egyiket fel is pofozom. Mit ugrál elém? Most majd megtanulja.
Szerencsére szünet van, már csak meg kell találnom valamelyik teremben Codyt. Ám mikor megtalálom, azt kívánom, hogy bár ne találtam volna meg, sőt ide sem jöttem volna. Candy Cody ölében ül, ő meg innen nézve simogatja a lábát. Végig hülyének néztek, komplett idiótának érzem magam. Lassan hátrálni kezdek, mikor egy srácba botlok.
-Hoppá…keresel valakit szépségem? –kérdezi mosolyogva, mire a tanteremben lévők is kinéznek, köztük Cody is.
-Meg, te mit keresel itt? –jön ki csodálkozva, majd becsukja maga mögött az ajtót.
-Szeretnéd, ha máshol lennék, igaz? –nem sírok, nem sírok, nem sírok…
-Az előbbire gondolsz? Ugyan már. Candy csúnyán elesett, Dany meg rám bízta, mert csak bennem bízik, hogy nem kezdek ki vele. Már pont indultam volna hozzátok. –mindjárt megütöm…
-Eleget nyeltem, eddig bírtam! Te láthatólag a kis Candyhez húzol, ami azt jelenti, hogy számomra nincs már hely az életedben, mert én ezt nem bírom tovább. Nézz rám! Nézz rám! –megfogom az arcát, és komolyan a szemébe nézek- Megpróbáltam, de ez nekem nem megy, érted?!
-Baby, most inkább menj haza és…-hazaküld???
-Tudod, mit? Elmegyek. El ám…-kiveszem a kocsi kulcsota táskámból, és elindulok az udvar felé.
-Meg, kocsival vagy? Akkor inkább mégse kéne…-áhh, szarom le, hogy mit kéne és mit nem!
-Hagyj békén! –kiabálok rá, és futásnak eredek. Cody már csak akkor ér oda, mikor beülök az autóba, mivel magához vette a táskáját. Túl lassú volt. Becsapom az ajtót és a gázra lépek.
Alig, hogy befordulok a sarkon, egy másik autó fordul ki elém. Azt hiszem, hogy túl ideges voltam ahhoz, hogy időben észrevegyem. Szerencsére még időben sikerül a fékre lépni mindkettőnknek, így aztán a nagy fékcsikorgás után ő tovább is hajt. Ekkor hallom meg, hogy valaki torkaszakadtából kiabálja a nevemet. Cody az. Mikor utolér, kitépi az ajtót, és ijedten vizsgálgat, hogy nem esett-e valami bajom. Megszólalni sincs időm, mert olyan hirtelen és hevesen ölel át. Érzem, hogy reszket, megijedt, hogy balesetet szenvedtem.
-Cody, néznek minket…-szólalok meg kis idő után, mivel még mindig nem ereszt.
-Had nézzenek. –bemászik a kocsiba, így aztán átszorulok az anyósülésre. Most meg mit csinál? –Egyszer voltam olyan hülye, hogy nem vigyáztam rád, többé nem lesz ilyen. Nem bírnám ki, ha elveszítenélek, komolyan nem, te meg mindig veszekszel minden apró…-lágyan megcsókolom, nem kell folytatnia.
-Elfecsérlem az időt a hülyeségekre? –halvány mosoly- De…féltékeny vagyok…-mondom halkan.
-Én is azokra a srácokra, akik körülötted lógnak, de ez természetes. Viszont Candyre nincs miért féltékenynek lenned. –félig már átlóg az ülésemre, hogy csókot lopjon.
-De…-most komolyan, miért nem hagyja végig mondani? Minek fogja be a számat?
-Meghalnék érted, annyira szeretlek…-majdnem elsírom magam, olyan szépen mondja, de aztán halkan felnevetek.
-Talán százvalahány évesen, ha már öreg leszel, és nem bírja az orgazmust a szíved? –erre már ő is elneveti magát. Vicces, hogy dédnagymama és dédnagypapaként is el tudnám képzelni, hogy naponta akár többször is…Perverz vén öregember lesz az én kis Codymból, hehe. Annyira belefeledkezünk a csókolózásba, hogy már azt veszem észre, hogy Cody rám feküdve tér át a nyakamra. Jó ég…
-Cody, közönségünk van…-nézek megdöbbenve azokra a fiatalabb diákokra, akik bekukucskálnak az ablakon.
-Vége az ingyen mozinak! –kiabál Cody a dudára tenyerelve. Erre persze mindenki elszalad, amin megint csak nevetek. Persze a kis édes hazahoz, még azt is megengedem, hogy felugorjon egy puszira, no meg a kulcsáért. De ma nincs ittalvás. 14-én úgy is egész nap együtt leszünk, így ő is készíthet némi meglepetést. Bár én csak az ajándékot várom a kis önző fejemmel.
Otthon elég nehezen megy a búcsúzás, szóval mindent túlbonyolítva visszabuszozunk a suliig, és az ő kocsijával is hazahoz. Kissé túlbonyolítjuk az életet, de így érdekes, na meg nem utolsó sorban így tovább lehetünk együtt.
-Menned kell. –mondom egy puszi után még a kocsiban ülve.
-Tudom, de nem akarok. Nem mehetnénk inkább fel, vagy nem maradsz kint még egy kicsit? –kérdezi, miközben combomra csúszik fel a keze. Na már csak egy autós kis menet hiányozna, hogy a szomszédoknak legyen mit kukkolni…Neeem! Gyorsan kipattanok az autóból, aztán egy intés után bemegyek a házba.
Másnap végre 14-e! Izgatottan készítem elő a fenti lakrészt, amin már pár napja dolgozom. Igazság szerint az a vendég rész, vagyis, ha vendégünk érkezik, ott ellakhat, de a célnak pont megfelel. Ide legalább senki sem jár fel, mondjuk a szüleim ma amúgy is elmennek valahova, hisz ők is megünneplik ezt a napot. Délután már csak Codyra várok, pont időben jön.
Kikukucskálok, hogy megtalálta-e azt a kis kendőt, amit a lépcső korlátjára tettem azzal a felirattal, hogy vegye fel, mielőtt belép a szobába, és szerencsére igen. Mikor bejön, szemén a kendővel, elmosolyodom. Ő nem láthat, de azért szeretném, ha érezne.
-Boldog Valentin napot édes! –mondom, miközben fenekébe markolva csókot lopok tőle.
Leültetem az ágyra, töltök egy pohár whiskyt, beledobok két kocka jeget, amik halkan megcsörrennek a pohár alján, így aztán Cody már nyújtja is a kezét, hogy a kezébe adjam a poharat. Miután odaadom neki, a kendőt is leveszem, hogy körbe nézhessen.
Az ágyon sötét vörös, selyem ágynemű némi rózsaszirom díszítéssel, az ágy közepén egy szív és benne a nevünk van kirakva. Fél órát pepecseltem vele, remélem, hogy értékeli. Mindenhol édességek, pezsgő és whisky, hogy a luxus érzete is meglegyen a dolognak, ha már ünnepelünk. Bár még csak kora délután van, a szobában sötétség uralkodik hála a drága redőnyöknek, csak vörösen világító lámpák és egy-két illatos mécses ég. Na és a szoba közepén…
Zene
Cody szemei azonnal felcsillannak, mikor kibontom a hajam, bekapcsolom a zenét és felmászom a rúdra, amit nemrég szereltettem be. Az italát kortyolgatva gombol ki magán pár gombot, miközben sexy táncomat nézi. Azt hiszem, hogy elmehetnék sztriptíz táncosnak is, de persze csakis az én édesemnek táncolnék. Végig tartom a szemkontaktust, szinte már szikrázik a tekintete a vágytól, hogy oda menjek hozzá. Jól van, azt hiszem, hogy ezen segíthetünk. Kiscica módjára mászom rá, lágyan a nyakába csókolok. Szinte azonnal lecsap rám, olyan erősen szorít, hogy az már majdnem fáj, de mégis olyan jó érzés, hogy birtokol. Egyetlen mozdulattal tépem szét az inget, ami rajta van, az sem zavar, hogy a gombokat is letéptem. A kezében lévő itallal öntöm végig izmos testét, majd a jégkockát húzom rajta végig, amit lenyalogatok, hogy kóstolóhoz jussak.
-Finom…-mondom megnyalva ajkaimat, aztán nyelvem szorgos munkájával lenyalogatom a többit is. -Sajnos a legjobb meglepi ötleteket kilőttem a születésnapodon, ezért gondoltam, hogy most ilyen eredeti dologgal állok elő, mint ez a tánc. Remélem, hogy azért tetszett…bár…ebből ítélve, biztosan…-kezemet láthatólag izgalmi állapotba került férfiasságára csúsztatom.
-Meg…-mondja ki felmorranva nevemet, de mielőtt még bármit tehetne, elé térdelek kinyújtott kezekkel, és úgy pislogok rá, mint egy aranyos kiskutya.
-Kérem! –úgy látom, hogy nem érti- Hol az én ajándékom? –kérdezem kíváncsian, mert én igazából nem egy fülledt éjszakát szeretnék kapni, vagy legalább is nem csak azt, hanem valami kézzel fogható dolgot. No meg nagyon jó lenne, ha kicsit ő is táncikálna nekem, vagy velem, csak erre még rá kell venni…
-Hát én meg még soha nem hallottam rólad, csak az egyik sms-ed után. – ez nem is volt vészes, egész kedves.
Tök jól elvagyunk Candyvel. Közösen storyzgatunk és nevetünk, de mintha Meget ez egyáltalán nem érdekelné.
-És ti mit szoktatok együtt csinálni? Hallom, hogy jó táncos vagy. – mondja Candy Megnek.
-Elütött egy autó, azóta már nem nagyon táncolok… - jön a válasz.
-Igaz is, pihenned kell még mindig. Cody nagyon szomorú volt akkoriban. – egész jól eldumálnak…nem!?
-Szeretkezni. – azt hiszem kicsit félrenyeltem az üdítőmet…
-Az jó. – ne már, ezt talán nem Candyvel kéne megtárgyalni!
-Cody szerint is. Nem igaz drágám? – dehogynem édesem, de nem kén égetni!
-Most voltunk a nagyinál, inkább meséljünk arról! – próbálom terelni a témát.
-Candy, van barátod? – ez se egy rossz téma.
-Igen van, már lassan egy éve együtt vagyunk. – jaja, a kis Dany fiú…vajon őt miért nem hozta?
-Az szuper. Mi még csak pár hónapja vagyunk együtt, de mással egy év alatt sem történik ennyi minden, mint velünk. – ezen elkuncogunk kicsit, de tök igaza van - Amúgy nem gondolkodtál azon, hogy a hajaddal kezdj valamit? Tudok egy jó fodrászt, ha gondolod, megadom a címét. – eddig olyan jól elvoltunk, miért a szarért kell bunkóznod?
-Most miért csinálod ezt Meg? – kicsit mérges lettem…
-Semmi baj. Köszi Meg. – aranyos vagy Candy, de ez akkor sem kóser így.
-Látod édesem? Semmi baj, én csak kérdeztem valamit. Mit csinálnék szerinted? – jajj, ne játszd már magad…
-Kezdegeted Candyt. – mi mást!?
-Kezdegetem? Bocs, hogy hozzászóltam, nem tudtam, hogy cukorból van, és ennyire védeni kell, bár látom már, hogy honnan kapta a nevét… - most minek kell jelenetet rendezni!?
-Mindenki tudja, hogy együtt vagyunk, és szeretlek, akkor meg mit hisztizel már megint? – válaszként a nyakamba zúdítja a piáját. Hát kösz baszd meg!!!
-Héj srácok, én is itt vagyok – tudom Candy, de inkább ne keveredj a vitába…
-Elmegyek. – jelenti ki Meg. Tudod mit!? Menj…
-Inkább beszélgessünk ketten egy kicsit… - ti ketten?
Meglepetten nézek Candyre, és próbálom a tekintetemmel mondani, hogy ez nem túl jó ötlet. De ő alig láthatóan int nekem, hogy menjek csak a mosdóba. Jól van hugi, te tudod…
Kimegyek a klotyóba, hogy kezdjek valamit az elázott pólómmal. Becélzom a kézszárítót, odaállok és reménykedem, hogy megszárítja. Tökölök vele, mire feladom….ez a szar nem fogja teljesen megszárítani, de legalább már nem csöpög belőle…Megfordulok, és Meget látom meg a csapnak támaszkodva. Odamegyek hozzá, és kezei mellett támaszkodom meg én is.
-Mi van? – most mit mondjak?
A semmi mellett döntök és inkább nyakát csókolom meg, mire megcsúszik a keze és elveszti az egyensúlyát egy pillanatra. Rögtön ajkaira tapadok és csókolni kezdem. Erős vágyat érzek, hogy itt és most az enyém legyen…megfogom és felültetem a mosdóra, lábait derekam köré fonom, de megszakítja a csókot és csak néz rám. Oké, oké kapcsoltam hol vagyunk…
-Nyugi, nem elég méltó ez a hely arra, hogy az én királynőmmel legyek. – mosolygok és segítek neki lejönni.
-Hízelegni próbálsz? – nem csak próbálok…
-Pontosan… - vágom rá.
Belemarkol a seggembe, én meg felmorranva csókolnám meg, ha hagyná. Helyette inkább kitessékel a wc-ből. Milyen vicces, hogy egy csaj dob ki a férfi mosdóból…
Most már higgadtabban beszélgetünk hárman. Nem tudom mit mondott neki Candy, de hatott rá. Örülök, mert nem állt szándékomban a legjobb barátom és a szerelmem között választani…Az elköszönés azért kicsit nagyon meglep. Én nem kapok puszit, viszont Meg igen. Mi van itt!? De inkább nem teszem szóvá, mert újabb balhé lenne…
Sétálunk hazafelé babymmel, mikor kap egy üzit. Együtt kezdjük olvasni, de mikor én is szóba kerülök, lecsukja a telót. Na neeeem…látni akarom most már! Addig mondogatom neki, míg megmutatja.
-Ah, de édes! – velem van baj, hogy én ezt nem találom édesnek!?
-Ki az a Lucas? – mellesleg…
-Az a srác őrült volt, rajongott értem, az összes bulit tönkrerakta, mert mindig nyomult, még akkor is, ha az aktuális pasimmal voltam. Iszonyatos volt… - ilyen puhapöcsű pasijaid voltak, hogy nem ütötték le? - De szerencsére a világ másik végére száműzték örökre, szóval szabad a pálya. Természetesen meg vagy hívva édes. Te leszel az én vip vendégem… - még jó, hogy ott leszek.
Megérkezünk hozzájuk, és közli a szüleivel, hogy buli lesz. Azért ezt így beközölni…legalább kérdezni vagy valami. De belemennek. Faterja kikötése, hogy mi takarítunk és ők elutaznak. Hát jó.
Még mindig nem csillapodott a vágyam, ami a kajálda klotyójában jött rám. Azt hiszem már a kis fickó is teljesen rendbe jött és akcióra kész, úgyhogy simogatom és csókolgatom, hogy rávezessem a témára, de nem vevő rá. Nem örülök neki, nagyon nem. De egye fene, mert nézhetek egy kosármeccset, és ő is nézi velem. Ez valami kiengesztelés lehet, különben rá nem tudnám venni, hogy nézzen velem egy meccset. Észre is veszem, hogy nem egészen oda koncentrál, kis lesifotóst játszik és csinál rólunk egy képet. Na jó, nem is lett rossz, de nem szeretem, ha fényképezgetnek. Azt hittem ezt már mondtam neki…
Miután az ősei elmennek, Meg elkezdi díszítgetni a házat, persze segítsek neki…aztán elmegyünk vásárolgatni. De azt még mindig nem értem minek egy bulinak témát adni? Mi sosem csináltuk ezt. Csak szimplán bepiáltunk, táncoltunk és mindig egy dugással zártuk az estét.
-Cody, vettem neked valamit a bulira, mert a fiúknak kötelező az ing. Íme… - mondja már náluk.
-Meg, most szívatsz? – mi a szar ez??? - Ez úgy néz ki, mint egy terítő. – felejtős, hogy én ezt felveszem!
-De ezt kell felvenned és kész! Nincs vita. – utálom mikor ilyen…
-Aha, és te mit veszel fel? Fogadok, hogy nem egy abrosz lesz rajtad. – nem tetszik, nem akarom felvenni!
-Az meglepetés, de tetszeni fog. Ha meg jófiú leszel, és felveszed az inget, akkor este sokat fogok lovagolni az én cowboyommal… - ez most valami vicc?
-Még ló is lesz? – kicsit furán néz rám, aztán megértem mit is akart mondani - Jah már értem. Nem azt akartad mondani inkább, hogy a te cowboyodon? – mosolygok enyhén perverzen.
-Na, most már menj öltözni! Gondolom, hogy farmered itt is van, a cipő meg mindegy. – gyors témaváltás.
A jutalmat tekintve felveszem azt a fost…hát nagyon hülyén érzem magam benne. Lemegyek, ő meg fel átöltözni, közben a kajákat a helyükre pakolom. Mikor lejön, már jönnek is a vendégek, de nem tudom levenni róla a szemem. Sexy…elképesztően dögös…tetszik…De az már egy cseppet sem tetszik, hogy van egy-egy srác aki a levegőbe kapja. Hiába a nyugtató puszik, akkor is megütném őket.
Nem lógok a nyakán a buli alatt, ez most nem rólunk szól, csakis arról, hogy végre jól érzi magát a barátaival. Akkor vagyok vele, mikor velem akar táncolni, egyébként csak nézem. Ami nem jellemző rám, mert imádok táncolni, de ismeretlenekkel…hát…izé…Épp iszogatom az üdítőmet, mert a házigazdák alkoholt nem ihatnak Meg szerint, és odajön hozzám egy srác…
-Gondolom te vagy Cody… - mondja közelebb lépve, hogy halljam is mit mond.
-Igen…mert?
-Csak azon tűnődtem, hogy meddig lesztek együtt Meggel… - öregem be vagy baszva, vagy meguntad az életed!?
-Mi van? Azon tűnődj inkább, hogyan fogom beverni a képed, ha nem tűnsz innen. – előre látom, hogy még jobban fel fogja baszni az agyam.
-Nyugi…csak vázolom a helyzetet. Az egyetemen rengetek srác rajong Megért. Idősebbek nálad, talán komolyabbak is…
-És, most ezzel mit kezdjek? – gondold meg mit mondasz…
-Jobb lesz ha vigyázol rá. Tudod Meg jobban szeret vele egykorúval járni… - egy csajszi odajön hozzánk és elrángatja táncolni.
Azért elgondolkodtató…Leülök a lépcsőre és nézem ahogy táncol, aztán azt veszem észre, hogy azt figyelem, hogy melyik srácra hogy néz…azt hiszem bogarat ültetett ez a gyerek a fülembe. Találkozik a tekintetünk, és leül mellém, aztán megfogja a kezem és húz maga után a kertbe.
-Itt azért halljuk is egymást. – mosolyog rám.
-Nekem elég, ha látlak. Gyönyörű vagy… - finom csók.
-Szeretnék adni neked valamit. Tudom, hogy mindjárt itt a suli, de nem akarom, hogy a tanulás vagy a barátok miatt elhanyagoljuk egymást, szóval…Csukd be a szemed! – szememre teszi egyik kezemet, a másikba a meglepit teszi.
-Mi ez? – kérdezem, mikor megnézem, mi van a kezemben.
-Minek látszik? Kulcsok. – azt én is látom baby - Az egyik a kapu, a másik a bejárati ajtó, és ez itt…ez a legfontosabb, a szobámé. Nem kell szólnod, hogy jössz, csak gyere… - átölelem, és a fülébe súgom:
-Köszönöm. – és megcsókolom.
Kicsivel később az egyik csaj jön és közli, hogy valami kretén szomszéd hívni akarja a zsarukat a hangos zene miatt.
-Hazavarok mindenkit, aztán jövök. Várj meg itt! – ad egy puszit az orromra és megy kirugdosni a népet.
A zene és a nyüzsgés hamar megszűnik. Hát jah…merne valaki nemet mondani Megnek, az tuti nem élné túl…elég kemény ökle van…
Egy pohár innivalóval jön vissza. Lehuppan az ölembe, kigombolja az ingem és hozzám bújik. Ez most jól esik.
-Láttam, hogy nem érezted túl jól magad… - hát…most mit tagadjam?
-Most nagyon jól érzem magam. – megcsókolom, de lelöttyint az üdítővel. No para…a hasamtól fölfelé nyalja le rólam. Ez…ez…nagyon sexy volt…
-És mit szólsz a kulcshoz? Fogod használni? – ezt komolyan kérdezed?
-Még jó! Hülye kérdés volt! – adok egy puszit az ajkaira – Nem akarom, hogy lecserélj… - mondom komolyan.
-Miért cserélnélek le? – kérdezi értetlenül.
-Mindegy… - magamhoz szorítom, de persze, hogy nem hagyja annyiban.
-Cody! – jó, jó mondom…
-Az egyik haverod a bulin beavatott, hogy sok srác járna veled az egyetemen, aki idősebb nálam meg komolyabb is és…
-Nem bízol az érzéseimben? – vág közbe.
-De, én bízok, tudom, hogy szeretsz… - basszus utálok ilyen gyengének látszani – nem akarlak elveszíteni…”megijesztett” amit mondott. – mereven bámulom a földet.
-Nem kell félned, nem kell nekem senki az én cowboyomon kívül. – elmosolyodom, aztán megcsókolom.
Persze teljesen megfeledkezik arról, hogy egy teli pohár van a kezébe és sikerül leöntenie mikor át akar ölelni. Két nap alatt már harmadszorra…
-Úgysincs most erre szükség. – leveszi rólam az inget a nyakamat csókolgatva.
Na jó ezt ne itt folytassuk. Felállok vele együtt és felcipelem a szobájába, de mikor nyitnám az ajtót, nem nyílik. Ohh, biztos bezárta a buli miatt. De nincs itt gond…vigyorogva előveszem a kulcsot, és kinyitom. Bent lefektetem az ágyra és csókolgatni kezdem mindenhol ahol nem takarja ruha. Mikor feljebb tolom a felsőjét és hasát kezdem puszilgatni, kuncogni kezd. Csak nem csikis!? Fölé magasodva megcsókolom.
-Édesen nevetsz. – mondom két csók között – És elképesztően szép vagy…fantasztikus vagy…meg sem érdemellek…imádlak! – mondogatom nyakát csókolgatva.
Fordít a felálláson és lovagló ülésben ül rám. Lehajol hozzám egy finom csókért, aztán a nadrágomat kezdi leoperálni rólam. Róla is lekerülnek a ruhák…már most állok, mint a cövek…ezt ő is érzi, mikro rám ül, és huncutul elmosolyodik. Lassú ringásba kezd, amivel az őrületbe kezd kergetni. Alkarján támaszkodik meg fejem mellett, és folytatja az őrült játékát. Gyorsan egy mozdulattal kipattintom a melltartó kapcsát és felülve szedi le magáról. Újra lehajol hozzám, hogy lopjon egy csókot és apró puszikkal halad lejjebb. Lassan húzza le rólam a boxeralsómat végig a szemembe nézve. Végig nyal farkamon, majd a kezébe veszi és nyelvével kezd körözni rajta…ahhh…a lepedőt markolászom, mikor már nagyon nem bírom, lökök egyet a csípőmmel, és veszi az adást. Beveszi szájába és erősen megszívja, ezzel egy hatalmas nyögést kiváltva. Közben magát is elkezdi kényeztetni, ami még jobban felizgat. Mikor már ott vagyok, hogy mindjárt elmegyek, abbahagyja. Ajj…
Fölém mászik és lassan kezdi magába fogadni farkamat, amit meggyorsítok egy mozdulattal és rám roskad…remélem nem fájt neki…Hagyok neki egy kis időt, addig is nyakát csókolgatom és simogatom. Megcsókol és közben lassú mozgásba kezd. Ahogy gyorsul a tempó, úgy veszem fel én is a ritmust, közben egymás ajkát faljuk, ha éppen nem levegőért kapkodunk. Édes csókunkba belenyögve élvezek el, és pár mozdulat után Meg is követ.
Karjaimba bújva csillapodik le, aztán mikor épp elszenderednék, kirángat fürdeni. A zuhany alatt megint beindul a perverz fantáziám. Finoman simogatom, és csókolgatom. Kezem lesiklik lábai közé, ujjaim hüvelyébe. Kéjes nyögésétől visszhangzik a fürdő. Letérdelek elé, egyik lábát a vállamra rakom és nyelvemmel kezdem ingerelni. Egyre sűrűbben veszi a levegőt és vállamba próbál kapaszkodni…Felállok, derekamra kulcsolom a lábait, és behatolok. A csempének támasztom a hátát, így könnyebben tudom végezni a dolgom...Hatalmas sikollyal élvez el a karjaimban, pár lökés után engem is elér az orgazmus.
Reggel telefoncsörgésre ébredünk. Ki a franc? Felkelek, megkeresem a telómat…Candy…ebből megint balhé lesz…
Felveszem és azzal a számomra tök jó ötlettel rukkoltak elő Danyvel, hogy menjünk el négyesben valahová. Dany speciel bulira gondolt este, a nyár lezárása képpen. Mondom neki, hogy ezt még megbeszélem Meggel, aztán felhívom. Hát nem tudom mit fog szólni ehhez, tegnap este is bulizott…
-Mit akart Candy? – kérdezi felülve az ágyon.
-Honnan tudod, hogy ő volt? – médium a csaj…
-Hát ha úgy szólsz bele, hogy „hugi”… - tényleg…
-Ohh… - hozzábújok és lopok egy finom csókot.
-Na ki vele, ne hízelegj… - néz rám kérdőn.
-Arra gondolt, hogy négyesben elmehetnénk partyzni. A nyarat lezárni vagy mi… - mosolygok rá - van kedved eljönni velem táncolni? – megcsókolom a válasz előtt hátha rásegítem egy igenre…
-Hogy érted, hogy négyesben? – látom figyelsz.
-Hozná Danyt is… - kérdőn néz rám – a pasiját.
-Csak azért megyek, mert látom, hogy te szeretnél menni, és tegnap nem érezted jól magad… - jajj megint ez a szomorú arc.
-A haverod rontotta el a kedvem… - megcsókolom – Köszönöm, hogy eljössz. Am ugye tudod, hogy nélküled nem mentem volna!?
-Persze…mivel nem engedtelek volna… - mosolyog rám, aztán elindul a fürdő felé.
Napok óta nem voltam már otthon, még beszélni se beszéltem az őseimmel, úgyhogy Meggel átmegyünk hozzám. Kell a pofavizit. Nagyon örülnek otthon, hogy minden rendben, és szakítottunk. Megkedvelték az én kis babymet. Hát igen, őt nem nehéz…Egész nap nálunk dekkolunk, ja meg felhívom Candyt is, hogy mondja meg hol és mikor talizunk.
Meg választ nekem cuccokat, miket vegyek fel, végül is neki akarok tetszeni nem másnak, mellesleg én is kiválaszthatom, hogy ő mit vegyen fel…két órával előbb indulunk el tőlem, hogy még Meghez is átmenjünk és el tudjon készülni.
Náluk a szekrénye előtt állva válogatok a ruhái közül. Találok egy nagyon sexy testhez álló narancssárga miniruhát. Elképesztően fest rajta. Imádom! A lélegzetem is elakad, mikor kijön a fürdőből. Mosolyogva ad egy csókot és mehetünk is.
Találkozunk Candyékkel, bemutatom neki Danyt és megyünk is. A város egyik legdrágább szórakozóhelyére. Szeretem ezt a helyet, ide csakis kizárólag Candyvel jövök. Ő nem szereti a házibulikat csak az ilyeneket. Itt nincs balhé, ha van, akkor a biztonságiak elintézik. A sort kikerülve megyünk be, mert itt mi már ismertek vagyunk. Persze a nőknek ingyenes a belépő, nekünk meg Danyvel perkálni kell…
A zene tombol, jó a hangulat. Odasétálunk a bárpulthoz, rendelünk koktélokat, beülünk egy boxba meginni. Candyék közben elmennek táncolni, nem sokra rá, nekem is bugizhatnékom van, a tánctérre húzom babymet. Egymáshoz simulva táncolunk, már szinte izzik a levegő…forrón csókolom meg, de a valaki megütögeti a vállam.
-Vegyetek ki szobát… - mondja Candy nevetve.
-Nem is rossz ötlet… - csókolom meg babymet, mire elneveti magát.
Mikor mind a négye a boxban ülünk, tök jól elnevetgélünk, tök jó a hangulat. Meg is megbékélt Candyvel úgy látom. Örülök neki. Candynek hírtelen ötlete, hogy menjek vele táncolni, én meg megyek, bár nem tudom ehhez mit fog szólni Meg, de most nem érdekel, csak bulizok. Aztán Dany is megérkezik a parkettre, de babym sehol…Visszamegyek és ott ül egyedül…
-Mi a baj szerelmem? – ülök le mellé egy puszi kíséretében.
Szerkesztve Garfield által @ 2010. 02. 07. 15:38:28
Nyugalomban fekszünk, Cody simogatja a hátamat, de mégis látom, hogy valamit mondani készül. -Fáj még? –kérdezem meg tőle. Talán ez a baja.
-Nem vészes…-válaszolja, és felül- de most nagyon sok szeretetre és gyengédségre lesz szükségem a gyógyuláshoz. –nevet, majd megcsókol.
-Hülye vagy. –jaj te bolond…
Pittyegni kezd a telója. Már megint a kis ribi Candy zaklatja? -Ki az már megint?
-Ne üss meg, eleget kaptam már ma…-ma igen, de holnap még megverhetlek.
-Candy? –a lotyó.
-Igen…nem válaszoltam a délutáni sms-ére. –ééés??
-Jajj, szegényke, de sajnálom. –hát kurvára…
-Meg…-hiába nézel rám, és hiába csókolsz meg, akkor sincs ez elnézve. Kihangosítva felhívja a kis libát.
-Sziaaa Cody! –óh baszd meg, szóval beszélni sem tudsz…Nyugi Meg, nem szólsz bele, hogy „sziiia ribanc” !
-Hali hugi! Bocs, hogy nem válaszoltam, nem nagyon értem rá.
-Nem gond. Na, átjössz? –kapj már az agyadhoz! Meg akarsz halni?
-Nem tudok, most Megnél vagyok. Ne haragudj. –de haragudj csak, annyira, hogy többet ne is telefonálj!
-Jajj, rendben. Üdvözlöm a barátnődet. Na menj, ne várasd meg, biztos van jobb elfoglaltságod is, mint beszélni. Aztán hívj, ha ráérsz és átjönnél. –mi a…?
-Meg lesz. –meg az is, hogy megint tökön rúglak.
-Jól van. Csók! –oda, ahova gondolom.
-Szia, szia. –mindenesetre az furcsa, hogy tud rólam…hmm…
-Mitől vagy meglepve? Hogy tud rólad? Azt hittem mikor babráltál a telefonommal, megnézted az sms-eimet, de úgy néz ki mégsem…akkor láttad volna, hogy sokszor sms-eztem vele. Rólad is…-ad egy puszit az arcomra. De akkor sem örülök neki, főleg nem annak, hogy megy az sms-ezgetés.
-Mit kezdjek vele?
-Holnap szeretnélek bemutatni neki, hogy megnyugodj és lásd, hogy nem veheti fel veled a versenyt. –még szép, hogy nem! Egy kis primitív liba…cöh…
-Jó, de se puszi, se ölelés. –mondom szigorúan
-Meg…ne csináld már. Évek óta puszival köszönök neki…-a seggemnek is köszönhetsz azzal…pff…
-Akkor most leszoksz róla. –vagy leszoktatlak, de az fájni fog. Mi a jó abban, hogy puszilgatja? Köcsög.
Na jó, ideje lesz megfürdeni, aztán aludni, hogy vége legyen már ennek a rohadt napnak is. Cody kicsit nehézkesen jut el a zuhanyig, ezért kap egy kis fájdalomcsillapítást. Simogatva és csókolva mosdatom meg őt, aztán megakad a szemem a hasán lévő tetováláson. Lassan végig húzom a kereszten az ujjamat. Cody mosolyogva közelebb húz magához, én meg a hátára csúsztatom kezeimet, aztán megcsókolom. Nagyon kellemes érzés, ahogy ölelkezve hűti le szinte a forróságtól már szikrázó bőrünket a víz, és az is, ahogy Cody a nyelvemmel játszadozik. A szobában az ágyon feküdve kicsit beszélgetünk, ráadásul most nem is nekem kellett kezdeményezni. Viszont sajnos elég álmos vagyok, szóval miután a kis édes magához húz, el is alszom.
Mikor reggel felkelek, Cody még alszik. Édes csókokkal hintem nyakát, aztán már csak azt veszem észre, hogy fölém kerekedik, és megcsókol. Fel akarnék kelni, de nem tudok, mert Cody a lábaim közé fekszik, fejét pedig a hasamra teszi. Na jól van, még egy kicsit maradhatunk. Lágyan simogatni kezdem, aminek a hatására hamarosan visszaalszik. Mikor felébred, kicsit furcsán néz, de aztán mosolyogva megpuszilja a hasamat. Lassan halad felfelé a puszikkal, míg el nem éri ajkaimat. Kapok egy finom csókot, és bár még mindig nem tudom, hogy mi volt ez a furcsa nézés, átölelem.
-Nagyon szeretlek kicsim! –súgja. Hamarosan fényderül a furcsa ébredés okára is, elmeséli az álmát. Én, mint feleség, és még gyerekeink is voltak? Kis aranyos tejeskávék, vicces lehetett.
Délután felhívja Candyt, hogy egyeztessék a találkozót. A kiscsaj csak este ér rá, ezért még van időnk. Sétálni indulunk. Kéz a kézben sétálgatunk, beszélgetünk, mikor Cody elengedi a kezemet.
-Egy perc, mindjárt jövök…-na, ha most Candynek vesz valamit, én hazamegyek…De szerencsére nem így lett.
-Virágot a virágnak. –óh, milyen szép vörös rózsa, a kedvencem! Szeretem Cody édes és figyelmes oldalát, ilyenkor igazán nőnek érzem magam mellette.
-De lökött vagy…köszönöm. –egy hosszú szenvedélyes csókkal meg is mutatom, hogy mennyire köszönöm.
Utunk a park felé vezet, ahol szinte senki sincs. A tó mellé ülünk a fűbe egy kis pihizésre. Cody kacsázni tanít, amiben nem tudom, hogy mi akkora móka, de pár perc gyakorlás után már egész tűrhetően megy. A kacsázás után Cody az ölébe húz, a nyakamat kezdi csókolni, aztán a fűre döntve csókol tovább. Na jó, ezt nem kéne folytatni, mert a végén még közszemérem sértés miatt a dutyiban végezzük. Kis felvilágosítás után, hogy én ezt nem szeretném, lefekszik mellém. Jól elvagyunk az eget bámulva, de aztán menni kell.
Egy kajáldába megyünk. Rendelünk magunknak kaját, aztán várunk. Hamarosan berobban a kis csitri Codyra vetve magát egy pusziért. Nem túl feltűnően megropogtatom az ujjaimat. Meghalsz ribanc…
-Biztos, te vagy Meg. Én lennék Candy. –bár ne lennél…Kezet fogunk, aztán leülünk.- Sokat hallottam rólad, csupa jót. Cody majdnem minden sms-ében megemlít téged. Örülök,végre személyesen is találkoztunk. –mondja mosolyogva.
-Hát én meg még soha nem hallottam rólad, csak az egyik sms-ed után. –mondom megjátszott barátsággal. Ezután persze elkezd mesélni a közös élményeikről, de mintha csak egy hal tátogna előttem. Legalább is ennyire érdekel, és ennyit hallok belőle.
-És ti mit szoktatok együtt csinálni? Hallom, hogy jó táncos vagy. –ne csinálj úgy, mintha érdekelne.
-Elütött egy autó, azóta már nem nagyon táncolok…-kis liba, biztos, hogy gúnyolódni akart.
-Igaz is, pihenned kell még mindig. Cody nagyon szomorú volt akkoriban. –és nálad vigasztalódott??! Hülye picsa. –És ha nem táncolsz, akkor mit szoktatok csinálni?
-Szeretkezni. –válaszolom egyszerűen, kicsit leégetem Codyt, aki az eddig szürcsölgetett italát kis híján kiköpi.
-Az jó. –mondja Candy.
-Cody szerint is. Nem igaz drágám? –vigyorgok rá gúnyosan. Most majd te is megtanulod, hogy legközelebb kivel és hol találkozunk.
-Most voltunk a nagyinál, inkább meséljünk arról! –persze Cody, csak szeretnéd.
-Candy, van barátod? –fejemet megtámasztva könyökölök az asztalra.
-Igen van, már lassan egy éve együtt vagyunk. –hazudsz te kis ribanc…tuti, hogy nincs és Cody kéne.
-Az szuper. Mi még csak pár hónapja vagyunk együtt, de mással egy év alatt sem történik ennyi minden, mint velünk. –mindenki nevet ezen egy kicsit, de persze én csak megjátszom. –Amúgy nem gondolkodtál azon, hogy a hajaddal kezdj valamit? Tudok egy jó fodrászt, ha gondolod, megadom a címét. –mosolygom.
-Most miért csinálod ezt Meg? –kérdezi Cody.
-Semmi baj. Köszi Meg. –mondja Candy.
-Látod édesem? Semmi baj, én csak kérdeztem valamit. Mit csinálnék szerinted? –jobb, ha kussolsz szerelmem…
-Kezdegeted Candyt. –mi van?
-Kezdegetem? Bocs, hogy hozzászóltam, nem tudtam, hogy cukorból van, és ennyire védeni kell, bár látom már, hogy honnan kapta a nevét…-mondom kicsit felemelve a hangomat.
-Mindenki tudja, hogy együtt vagyunk, és szeretlek, akkor meg mit hisztizel már megint? –na jó, most van elegem! Soha többé nem mondhatja azt nekem, hogy hisztizem, mert arra azonnal ugrok! Nyakon öntöm Codyt az üdítőmmel.
-Héj srácok, én is itt vagyok. –szólal meg Candy, de a düh miatt szinte meg sem halljuk.
-Elmegyek. –jelentem ki.
-Inkább beszélgessünk ketten egy kicsit…-mondja nekem Candy. Nem sok kell hozzá, hogy felképeljem, de lássuk, hogy mit akar. Cody kimegy a mosdóba, hogy rendbe hozza magát az ingyen fürdő után. Candy mesél róla, hogy mióta csak és kizárólag barátok Codyval, és, megérti, hogy így reagáltam, hisz én még nem ismerem őt vele ellentétben, hisz ő már sokat hallott rólam. Azt hiszem, hogy már nem vagyok olyan féltékeny, mégis…Ez a kellemetlen érzés nem múlt el a szívemből. Valami azt súgja, hogy Codynak fontosabb ez a barátság, mint a mi szerelmünk. Nem tudom… Nem vagyok már dühös, csak szomorú. Nem vagyok jól.
Mivel Cody még mindig valahol a mosdóban pepecsel, úgy döntök, hogy majd én utána megyek. Nincsenek sokan a kajáldában, talán nem fog feltűnni senkinek. Mikor belépek a férfimosdóba, Cody épp a kézszárító előtt próbálja megszárítani a pólóját. Egy darabig csak csendben nézem, neki támaszkodom a mosdónak. Mikor megfordul ő sem mond semmit, talán ő sem tudja, hogy mit kéne mondani egy ilyen helyzet után. Közelebb jön, megtámaszkodik kezeivel a kezeim mellett, és lehajol hozzám. Fél szememmel izmos karjára nézek, ha akarnék sem tudnék „menekülni”.
-Mi van? –kérdezem a szemébe nézve, de válasz helyett csak belecsókol a nyakamba. Kicsit megcsúszik a kezem, így hátrébb csúszom a mosdón, amit Cody kihasználva jobban rám dől, és ajkaimat kezdi falni. Mindkét kezemmel a hajába túrok, már csak a hátammal támaszkodom, legalább is addig, míg Cody fel nem ültet, majd a dereka köré fonja lábaimat. Ez egy elég szép kibékülés, de remélem, hogy nem… Megszakítva csókunkat kérdőn nézek rá.
-Nyugi, nem elég méltó ez a hely arra, hogy az én királynőmmel legyek. –mondja mosolyogva, majd lesegít.
-Hízelegni próbálsz? –húzom fel egyik szemöldökömet mosolyogva.
-Pontosan…-feleli. Belemarkolok a fenekébe, mire halkan felmorran, de egy újabb csók helyett inkább kitessékelem.
Innentől legalább a beszélgetés sem annyira feszkós Candyvel, bár jobban jár azért, ha félig nyitott szemmel alszik, ha még egyszer puszit akar adni az én pasimnak. Búcsúzáskor Cody helyett én kapok puszit. Furcsa lány ez a Candy, de talán valahol ő is tudja, hogy voltaképp nem vele van a bajom, csak ezzel az egész sztorival.
Hazafelé sétálgatunk, mikor kapok egy sms-t az egyik ismerősömtől, Selenatól… „ Szia kislány! Először is hol a francba voltál eddig? Már hiányzol a bandának. Ugye nem egész nap a pasiddal…” –na itt becsukom Cody előtt a telefont. Nem hinném, hogy túl kedves szavak jönnének. Hiába erősködöm, látni akarja, mert szerinte joga van hozzá, ha már róla szól. Folytatás…
„vagy? Tudom, hogy néger, meg biztos nagy, de azért kiengedhetne az ágyból. Na jó, ezért büntetésből jó lenne, ha nálad tarthatnánk. Lucas nem jön, nyugiii. Az apja elküldte Oroszországba. Jól megszívta a kis hülye. XD Dobj egy sms-t, hogy mi legyen. Szeretünk csajszi, a fiúk csókolnak, a lányok ölelnek. Bye (L)”
-Ah, de édes! –mondom a végére. Cody feje felett megjelennek azok a bizonyos képzeletbeli cseppek.
-Ki az a Lucas? –és még én vagyok féltékeny, mi?
-Az a srác őrült volt, rajongott értem, az összes bulit tönkrerakta, mert mindig nyomult, még akkor is, ha az aktuális pasimmal voltam. Iszonyatos volt… De szerencsére a világ másik végére száműzték örökre, szóval szabad a pálya. Természetesen meg vagy hívva édes. Te leszel az én vip vendégem…-mosolygom rá, közben hazaérkezünk.
Otthon kész tényként tálalom, hogy holnap buli. Elég makacs vagyok ahhoz, hogy úgy is megengedjék, és naná, hogy az van, amit én akarok. Mázli, hogy ilyen jófej szüleim vannak, de apa kiköti, hogy nekünk kell rendet csinálni, mert ők elutaznak, és nem fognak helyettünk takarítani. Menekülés a süllyedő hajóról? Na mindegy, ez így fair.
Este Cody feltűnően sokszor simogat, meg csókolgat, de ma este biztos, hogy nem lesz ungabunga, mert kipihent akarok lenni holnap. Sorry…Vigasztalásként együtt nézünk meg egy meccset, ami alatt még egy cuki képet is csinálok magunkról.
Másnap már délelőtt elmennek a szüleim, így aztán van idő feldíszíteni a házat estig. A buli témája Texas. Minden évben más, most ez van, mert ez elég hóbortos meg elég amerikai is, függetlenül attól, hogy nem Texasban élünk. Még van időnk elmenni egy kisebb bevásárló körútra, ahol ruhát is veszek magamnak. Nagyon sexy, remélem, hogy Cody is odáig lesz érte. Neki is veszek egy kockás inget, mert a fiúknak ma ez kötelező. Hazaérve szembesítem is a tényekkel.
-Cody, vettem neked valamit a bulira, mert a fiúknak kötelező az ing. Íme…-a kezébe nyomom a piros kockás inget.
-Meg, most szívatsz? Ez úgy néz ki, mint egy terítő. –úgy fogja azt az inget, mintha fertőzne vagy mi…ah, ezt nem hiszem el…
-De ezt kell felvenned és kész! Nincs vita. –mondom neki komolyan.
-Aha, és te mit veszel fel? Fogadok, hogy nem egy abrosz lesz rajtad. –jaj, ne duzzogj már tovább!
-Az meglepetés, de tetszeni fog. Ha meg jófiú leszel, és felveszed az inget, akkor este sokat fogok lovagolni az én cowboyommal…-mosolygom rá.
-Még ló is lesz? –azt hiszem, hogy elsőre nem fogja fel a dühe miatt, de csak leesik neki- Jah már értem. Nem azt akartad mondani inkább, hogy a te cowboyodon? –már megint ez a perverz mosoly. Nem tudom megváltoztatni, na de most az egyszer igaza van, csak én nem akartam ilyen egyértelműen fogalmazni.
-Na, most már menj öltözni! Gondolom, hogy farmered itt is van, a cipő meg mindegy. –feltessékelem a szobába, míg az utolsó kis igazításokat végzem. Aztán mikor lejön, rábízom a kaják elrendezését. Addig én a szobámban felveszem a kis miniszoknyámat, a topot, meg a kis kalapkát, aztán lemegyek. Nem kell sokat várni, hogy megérkezzenek az első vendégek. Mindenki nagyon vidám és izgatott, van olyan srác, aki a lábaimnál tartva emel fel a levegőbe és pördül meg velem. Codynak ez nem nagyon tetszik, de sok-sok nyugtató puszival segítek átzökkeni ezeken a helyzeteken. Sokat táncolunk, bár szerintem Cody nem érzi túl jól magát, hogy senkit sem ismer. Épp egy lassabb táncra lötyögünk, mikor találkozik a tekintetem az övével. Ott ül a lépcső alján, mint egy kis megárvult kutyus. Oda ülök mellé, fejemet a vállára hajtom és csak ücsörgünk tovább, mint két nyugdíjas. Pár perc után megfogom a kezét és kihúzom a kertbe…
-Itt azért halljuk is egymást. –mosolygom.
-Nekem elég, ha látlak. Gyönyörű vagy…-lágyan megcsókoljuk egymást, majd újra elmosolyodom.
-Szeretnék adni neked valamit. Tudom, hogy mindjárt itt a suli, de nem akarom, hogy a tanulás vagy a barátok miatt elhanyagoljuk egymást, szóval…Csukd be a szemed! –megfogom az egyik kezét, és a szemére teszem, a másikba egy kulcscsomót csúsztatok.
-Mi ez? –kérdezi, mikor ránéz a kulcsokra.
-Minek látszik? Kulcsok. Az egyik a kapu, a másik a bejárati ajtó, és ez itt…-felemelem az egyiket- ez a legfontosabb, a szobámé. Nem kell szólnod, hogy jössz, csak gyere…-karjaiba bújok, mire ő is átölel.
-Köszönöm. –súgja a fülembe, majd újra megcsókol. A csodás telihold, a csillagok, a lágy esti szellő és a csók…minden olyan romantikus mindaddig, míg egyik barátnőm nem szól, hogy valamelyik szomszéd átjött, mert túl hangosnak találja a zenét, és ki akarja hívni a rendőröket.
-Hazavarok mindenkit, aztán jövök. Várj meg itt! –egy puszit adok az orrára, aztán beszaladok. A határozott fellépésemnek köszönhetően tíz perc alatt eltakarodik mindenki. A kupi sem olyan nagy, mint amekkorára számítottam. Kultúrált vendégek, ezt már szeretem. Na merték volna szétbaszni a házat…
Visszasétálok az én kis cowboyomhoz egy pohár üdítővel a kezemben, aztán leülök az ölébe. Szétgombolom az ingét, aztán hozzá simulva derekára csúsztatom egyik kezemet.
-Láttam, hogy nem érezted túl jól magad…-szomorú arcot vágok.
-Most nagyon jól érzem magam. –feleli és egy apró csókot lop. A csók alatt véletlenül leöntöm egy picit narancslével, de semmi gond. A hasától felfelé haladva nyalom le az édes nedűt, majd rá mosolygom.
-És mit szólsz a kulcshoz? Fogod használni? –kérdezem kíváncsisan, hisz eddig csak megköszönte, de nem reagált rá semmit sem.
