‐Akkor most visszaköltözöl? – kérdezem az ágyon ülve lehajtott fejjel.
‐Hát…szeretnék. – azért reménykedtem, hogy mást mond…
‐Nem volt jó velem lakni? – már úgy hozzászoktam, hogy mikor hazaérek, ő várt engem…
‐Tudod hogy nem erről van szó. – persze…
‐Tudom…hiányoztak a szüleid, és jobb neked itt. De attól még rossz lesz…most tök üres lesz a szobám. Összepakolod a cuccaidat, és hiányozni fognak a kis mütyürjeid, amik eleinte zavartak… - az ölembe húzom és magamhoz ölelem – az illatod se lesz már a szobámban…Nem költözünk össze? Veszünk egy háat, ami csak a miénk, és…
‐Cody…nem várhatjuk el a szüleinktől, hogy fenntartsanak nekünk egy házat. – tudom…
‐Így meg hiányozni fogsz…szeretlek. – dörmögöm a nyakába.
‐Én is szeretlek. – ajj de imádom, mikor így simogatsz…
Sajnos nem tudok nála aludni, mert holnap van mindkettőnk partyja és anyám el akar vinni fodrászhoz meg öltönyt venni…mert nincs elég basszus…szóval nem díjazná, ha most nem mennék haza.
Otthon próbálok aludni, egyedül ebben a nagy ágyban de nem igazán meg. Vajon Meg tud aludni? Igazából részben örülnék, hogy ha tudna, részben viszont nem, mert akkor tudnám, hogy ugyan így hiányzom neki, mint ő nekem…Nem bírom ki, küldök neki sms-t..
1.)„Hiányzol…:(”
2.)„Eddig fel se tűnt, hogy ilyen nagy ágyam van…és mennyire üres nélküled…:(„
3.)„Nagyon szeretlek!<3”
4.)„Na jó, hagylak aludni…álmodj velem én biztos veled fogok. Puszi.:)”
Na jó, igen kicsit megbombáztam sms-ekkel, de ez van…
Reggel anyám kelt és megyünk öltönyért meg fodrászhoz. Jó, hogy nem akar már kisminkelni…Szerintem ezt a készülődést Meg sokkal jobban élvez, mint én.
Úgy beszéltük meg, hogy először elmegyek vele az ő bulijára, aztán ő jön velem az enyémre. Kínácsi leszek hogy fog ez összejönni…
Meg anyukája enged be, mikor megérkezek babymhez. A nappaliban várom meg míg teljesen elkészül, addig engedélyt kérek apucitól, hogy hétvégére elraboljam Meget, bár ebbe őt még nem avattam be. Nagyi vár minket, mert gratulálni akar nekünk és meghívott ebédre, de persze ott is kell aludni.
Mikor kicsim a nappaliba suhan, elakad a lélegzetem. Azt hiszem sose fogok hozzászokni a szépségéhez…most is gyönyörű.
‐Hogy tetszem? – pördül meg előttem.
‐Gyönyörű vagy. – finoman megcsókolom – Mint mindig. – teszem hozzá mosolyogva.
‐Új öltöny? – kérdezi végig simítva mellkasomon és hasamon.
‐Ahogy te ruhád is. – mérem végig. Igen, tényleg az én menyasszonyom a világ legszebb nője…
Útban a partyba, beavatom kicsimet is beavatom a hétvégi programba és nincs ellenére a dolog. Remek.
Mikor megérkezünk és bemegyünk, minden szem ránk szegeződik. Na jó ez fura…de hát ez van, ha Meg belép valahova. Nem rossz ez az egész…megismerem babym jó néhány barátját, akikkel eddig nem találkoztam, sokat beszélgetünk, meg táncolunk is mert nem bírok magammal. Aztán megyünk az én bulimra…így volt megbeszélve…
Belépek Meggel az oldalamon és sajna kap néhány gyilkos pillantást…főleg az exeimtől. De nagy lány, simán kibírja, na meg tudja védeni magát ha arról van szó…bár olyan elyzet úgy sem lesz, mert itt vagyok. Candy jön is rögtön köszönni nekünk. Kicsikét visszafogtuk magunkat. Megbeszéltem vele, hogy ez sem Megnek sem pedig Danynek nem lehet valami kellemes, hogy mi ennyire jóban vagyunk…teljesen megértett, így puszin és egy rövid ölelésen, amit Meg is kapott, nincs is más.
A buliba eljött a Lakers menedzsere is, mert hallotta, hogy van itt egy tehetséges srác. Sőt kiderül, hogy engem keres. Egy álom…kapok egy lehetőséget, hogy megnézzék, hogyan játszom a nagyokkal. Ha mázlim van, bekerülhetek a nagyok közé. Elég ritka, hogy ilyen fiatalon felkeresik az embert…Jövő hétre kaptam egy időpontot.
Örömömben felkapom Meget és megpörgetem.
‐Az egyik álmom valóra fog válni…játszhatok a nagyokkal. – szorítom magamhoz.
‐Még fel se vettek, máris így örülsz? – mosolyog rám.
‐Az álom csak arról szól, hogy játszassak velük…nem vagyok telhetetlen.
‐Na persze… - huncut mosoly… - És mi a másik álmod? – kis kíváncsi.
‐Igazából az a Nagyi álma. Szeretné, ha egyszer lenne egy szép nagy családom. Persze ehhez az kell, hogy ne hagyj majd faképnél az oltárnál. – kapok egy finom csókot.
Az este véget ért, és vita nélkül sikerült elmenni mind a két partyba mind a kettőnknek. Még arra is rábeszélt, hogy aludja nála…
Sikerül a sátrat felállítani közös erővel. Cody és Kwon fát gyűjtenek, amit meggyújtunk, majd sötétedés után körül ülünk, és beszélgetünk. Kicsit hideg van, fázom is egy kissé, amit az én édesem észre is vesz, így egy takarót terít magunkra, és úgy húz magához. Hyoriék elég korán mennek lefeküdni, de ezen nem is lepődöm meg, ők így szokták meg. Mi még maradunk egy kicsit, összekulcsoljuk a kezünket, aztán Cody az arcomat kezdi puszilgatni.
-Mi a baj kicsim? –most mondjam el? Mi értelme lenne? Semmi.
-Fáradt vagyok…-ami részben igaz is.
-Menjünk aludni? –bólintok, aztán megyünk a sátorba. Látom, hogy Cody már ügyködött idebent. Még pár dolgot meg akarok igazítani, de aztán véletlenül mackóra esem. Egy darabig csak nézzük egymást, aztán csókolózni kezdünk. Talán ez az, amire szükségem van, hogy végre kikapcsoljak. Elkezdem kikapcsolni a felsőmet.
-Meg…ahh…-nyög fel, mikor megszívom a nyakát- mi van, ha Hyoriék felébrednek? –ne csinálj úgy, mintha érdekelne. Tudom, hogy te is épp annyira kívánsz, mint én téged.
-Nem fognak, ha csendben leszel…-ledobom a felsőmet.
-Te szoktál hangoskodni…-jah persze, most is én dumálok feleslegesen, mi?
-Ne a szád járjon. –szólok rá, mire maga alá gyűrve kezd el csókolni.
-Csináltad már sátorban? –most ez hogy jutott az eszébe?
-Nem…-nyöszörgöm a választ, miközben kezemet ágaskodni kezdő tagjára csúsztatom.
-Pedig rohadt jó, főleg, ha..áú…-jó erősen megszorítom, had fájjon csak neki.
-Mássz le rólam. –lelököm magamról a bunkóját.
-Most mi van? Mi rosszat mondtam már megint? –mint mindig persze.
-Óh, semmit…nem akarsz rögtön minden dugásodról beszámolni!? –vagy kezdjem el én is sorolni, hogy kivel hol és hogyan?
-Ez már kezd röhejes lenni…-kár, hogy én nem tudok rajta nevetni.
-Igen? Akkor menj, a kocsiban is remekül elalszol majd…-csak, hogy tudd, hogy kivel beszélsz.
-Komolyan mondod? –még kérded?
-Igen. –felelem röviden.
-Hát ez jól kezdődik…-mondja, aztán kimegy a kocsiba.
Alig telik el pár perc, máris egyedül érzem magam. Ez az érzést utálom a legjobban, ilyenkor olyan sebezhetőnek érzem magam. Ráadásul az emlékek is rám törnek, Cody sokszor kegyetlen velem, nem is veszi észre, hogy mennyire megbánt dolgokkal. Mástól lehet, hogy könnyedebben venném, de ő más… Persze, hogy a viharnak is most kel jönnie, mikor egyedül vagyok. Mozdulni sem merek, főleg, hogy valahol a közelben csapot le a villám.
-Kicsim…itt vagyok. –Cody ölel át, én meg még jobban a karjaiba fúrom magam- Ne haragudj…hülye voltam. –tudom, de nem mondok semmit, csak tovább ölelem kicsit már nyugodtabban. Simogatása és az aprócska csókok meg is teszik hatásukat, hamarosan álomba merülök.
Reggel én puszilgatom, hogy felébredjen. Kap puszit a nyakára, az arcára és a szájára is. Végre felébred, keze az arcomra csúszik, és megcsókol.
-Hogy vagy? –kérdezi mosolyogva.
-Jól…főleg, hogy velem aludtál…-hozzá bújok, mire ő is megölel. Még kicsit maradunk, pihengetünk, de aztán indulni kéne, már Hyori is szólt. Én mennék is, de Cody visszahúz. Csókolózni kezdünk, de mackóka kezei kicsit elkalandoznak a combjaimon, aztán a fenekemen.
-Menjünk…-szólalok meg, mikor már a nyakamat csókolja.
-Biztos menni akarsz? –felsőm alá csúszik a keze, de megfogom.
-Hyoriék már várnak.
-Tényleg…el is felejtettem…-adok az orrára egy puszit, aztán megyünk. Még összeszedjük a cuccokat, aztán irány tovább. Cody mellett ülök, ami többek között azért is jó, mert foghatom a kezét.
Nagyon jól telik a hét, jól érezzük magunkat. Persze sokszor érzek fájdalmat a szívemben, mikor Hyori gömbölyödő pocakjára nézek, de aztán arra gondolok, hogy hamarosan én leszek a keresztanyja, és, hogy Cody legalább a keresztapaságba belement.
Utolsó nap kicsit nehezen indulunk, de most csak ennyire volt időnk. Cody szülei kedvesen belemennek abba, hogy Hyoriék nálunk töltsék az éjszakát. Együtt vacsorázunk, ahol megint szóba jön Hyori várandósága. Próbálok mosolyogni, de elég nehéz. Este együtt fürdünk mackókámmal, magához ölelve szippant illatomból.
-Szeretlek. –súgja a fülembe.
-Én is. –felelem.
-Csak? –kérdez vissza.
-Nincs csak. Szeretlek. –mosolyogva adok neki egy puszit, aztán a szoba felé veszem az irányt, ahol magamra veszem a köntösömet.
-Ne már, Meg. Mi a baj? Egész héten volt valami bajod, nem vagyok hülye, látom…-leül mellém az ágyra.
-Csak apa…nemsokára itt a szülinapja, és…-mielőtt befejezném, átölel.
-Beszélek vele holnap. Rendbe hozok mindent. –kapok egy puszit- De nem csak ez a baj…mi bánt még? –képtelen vagyok róla beszélni, hát nem érted?
-Semmi. –maradjunk ennyiben. Mosolyogva adok neki egy csókot, aztán az ágyra döntöm. Jobb lesz valami másba belekezdeni, mint ebbe az értelmetlen beszélgetésbe. Ledöntöm az ágyra, és leveszem a derekára tekert törölközőt, magamról meg a köntöst. Szenvedélyes csókolózásba kezdünk, aztán egyre haladok lejjebb és lejjebb a nyakától kezdve egészen az alhasáig. Már a combjainál járok kezemmel, mikor hirtelen…
-Várj, várj, várj…-felül.
-Mi van? –nem értem.
-Tisztázzunk valamit. –körbenéz- Nincs körülmetélés- mi van? Cody mióta zsidó, és miért teszi el az ollót?- És nem szorongatjuk, mint a sátorban, és a fogaiddal is óvatosan. Ne nevess, komolyan mondom. Mostanában kiszámíthatatlan vagy…valami rosszat mondok, és végem…-ez nagyon vicces, nem bírom abbahagyni a nevetést, míg jobban bele nem gondolok az egészbe.
-Mégis mi a lófaszt gondolsz rólam, ha? –tényleg mindjárt megint megütöm. Ráadásul megint káromkodom…jó, de ideges vagyok.
-Kezdődik…-mondja halkan.
-Bassza meg, mi kezdődik? Talán nem fájt volna, ha nem hozol szóba faszságokat, ugye bár…Jah és ki sem kell oktatnod, hogy mit hogyan csináljak. Ha nem tetszik, kapd be magadnak, vagy keress egy olcsó kis ribancot, aki megteszi neked…Idióta…-azonnal kipattanok az ágyból mellőle, de ő meg azonnal utánam is jön és átölel.
-Csak viccelek baby, és a sátorozást sem úgy értettem, hogy már csináltam, csak elképzeltem, hogy milyen izgalmas lenne veled. Nem hagysz semmit sem befejezni, és ezért értesz mindent félre. –most komolyan hülyének kell nézni és úgy beszélni velem, mint egy óvodással?
-Bezzeg azt nagyon is ki tudtad mondani, hogy vetessem el a gyerekünket, igaz?! –legalább kimondtam.
-Ez bántott egész héten? Azért voltál szomorú, mert…-miért, kell még ennél több?
-Tudod, hogy milyen érzés volt hallgatni Hyorit, ahogy elmesélte, hogy Kwon felkapta és megpörgette, annyira örült a babának? Egy percre sem hagyja egyedül, olyan nagyon szeretik egymást és a gyereküket is. Te meg…Rohadj meg, te nem használtál gumit, sőt még most sem használsz, aztán ha baj van, a könnyebbik utat választod, de abba bele sem gondolsz, hogy kitépted és összetörted a szívemet, amit többé nem tudok összerakni…Lehet, hogy nem beszélek róla, de egyetlen percre sem felejtettem el, és soha nem is fogom! –már kiabálok.
-Akkor is csak rád gondoltam! Láttam, hogy gyenge vagy, nem akartam, hogy meghalj a gyerek miatt. Lehet, hogy tényleg megrázott a hír engem, de elsősorban miattad mondtam, amit később megbántam, és akartam már én is. Nem érted, hogy te vagy a legfontosabb?! –a falhoz nyomva szorít, hogy legalább egy kicsit figyeljek rá.
-Szállj ki az arcomból, mert komolyan megütlek! –nem vagyok ám agresszív, áh nem…
-Üss csak meg, ha neked attól jobb lesz…-feleli.
-Talán már nem lenne értelme…talán már nekünk sincs…-elfordítom tőle az arcomat, mire lassan elenged. Azt hiszem ez az utolsó mondat végre eléggé felrázta őt.
-Nem akarlak elveszíteni, azt akarom, hogy örökre velem maradj. Szeretlek…-egészen közel hajol hozzám, úgy néz a szemembe.
-Tudod, hogy én is, de fájdalmat okoztál…-mondom lehajtott fejjel.
-Pedig nem akartam, és majd tényleg szeretnék tőled gyerekeket. Tudod, hogy már álmodtam is róluk…-felbiccenti a fejemet, rám mosolyog, hogy én is mosolyogjak egy kicsit. Mikor végre elmosolyodom, megcsókol. Egyre hevesebb lesz, már a nyakamra tér át, mikor eltolom magamtól.
-Most nem megy, ne haragudj…-nagyot sóhajtok.
-Nem haragszom, csak nehéz lesz kibírni. –ezt olyan őszintén szomorú kutyaszemekkel mondja, hogy akaratlanul is elmosolyodom
-És ne aggódj, éjszaka nem szedem elő az ollót, hogy bosszút álljak. –mondom nevetve, csak hogy lássa, hogy értem én a viccet, csak akkor nem ,ha feszült vagyok. Így belegondolva vicces lenne, ha a legközelebbi alkalommal ráharapnék arra, ami igazán fájna, csak hogy tudja mi a különbség a között, amit szoktam csinálni, és azok között a hülyeség között, amit ő mondott.
Éjszaka egymáshoz bújva alszunk, de reggel korán kell felkelni, mert Hyoriék mennek el. Cody annyira rendes, magától ajánlja fel, hogy kiviszi őket a reptérre, hogy ne kelljen taxit hívniuk. Biztos tudja, hogy nekem milyen fontos Hyori, ez rendes tőle. Persze én is megyek, útközben meg is beszéljük, hogy Cody érettségije, és az én diplomaosztóm után megint eljönnek, és megint elmegyünk valahova négyesben.
Hazafelé megint elég rossz időt kapunk, persze, hogy esik, meg dörög is, mintha a természet élvezné, hogy kicseszhet velem. De szerencsére lefoglal a fagyi, amit a reptéren vettünk, nagyon finom, és természetesen csokis…milyen más is lehetne, hehe…
Mikor pirost kapunk, nézem az utcán sétáló embereket. Épp egy család sétál arra, mama, papa, egy nagyon aranyos kislány és egy baba a kocsiban. Az apuka a karján vitte a kislányát, mindenki mosolygott, látszott, hogy boldogok. Sóvárogva nézek utánuk, mikor befordulnak az egyik sarkon, mindkét kezemmel az ablaknak támaszkodva. Cody is észrevehette, mert bár már ezren dudálnak mögöttünk, ő mégis átölel. Most annyira törődik velem, de nem tudom elfelejteni, hogy nem tudta szeretni azt a gyermeket, akit szültem volna neki, ha akkor tényleg terhes lettem volna. Azt akarta, hogy meghaljon, hogy ne is létezzen. Ha erre gondolok, akkor úgy érzem, hogy én is meghalok. Miért szeretem én őt jobban, mit ő engem? Azért fájnak dolgok, amik másoktól nem is érdekelnének. Cody mellett sokkal érzékenyebb vagyok.
Mikor végre elindulunk, Cody elég szép dolgokat mond és mutogat a mögöttünk állóknak. Csendben autózunk tovább, még a rádió sem megy, csak az ég dörgését hallani. Látom rajta, hogy próbál a kedvemben lenni, és ezt értékelem is, csak attól még nehéz…
Hazaérkezve sem csillapodik a vihar, én meg nem vagyok hajlandó bemenni szakadó esőben, jó itt nekem a garázsban is, mert persze nem tudunk a házba bemenni, mert a lomok oda vannak dobálva, körbe meg az eső miatt nem tudunk menni.
Egy darabig csak beszélgetünk, Cody a lábamat simogatja, aztán csókolózni kezdünk. Minden olyan gyorsan történik, nem is tudom, hogyan kerülök át Cody ölébe, mindenesetre jó itt lenni. Míg én a nyakába csimpaszkodom, addig ő a fenekemet markolássza. Annyira belemerülünk az édes csókba, hogy szinte már levegőt is alig kapunk. Már teljesen rámásztam, nem tudok jobban hozzá simulni, de ő még mindig csak húz és húz közelebb, teljesen magához szorít.
-Mackóka, össze fogsz lapítani. –állapítom meg mosolyogva, miközben a pólóját húzom le. Oh my…annyira imádom, hogy ilyen jól néz ki. Élvezettel harapdálom meg a kis kockákat a hasán, már amennyire hozzá tudok férni így az ölében ülve, aztán egyik mellbimbóját járom körbe nyelvemmel. Mély, férfias sóhaj szakad fel torkából tevékenységemre.
-Ne aggódj, nagyon vigyázok rád…de ezt most vegyük el…-kezei felsiklanak a felsőm alatt, hogy kicsatolja a melltartómat. Először csak a felső kerül le, aztán a nyakamat kezdi csókolni.
Nem kell sokat várni, hogy a melltartót is leszedje rólam. A kormánynak dönt, hogy ő is kicsit játszadozzon, mire hangosan megszólal az a kibaszott duda.
Felsikkantva borulok vissza Codyra, aztán mindketten jót nevetünk a dolgon, de azért a nyugalom további megzavarásának elkerülése érdekében kikapcsolja a hangot róla. Megint visszadőlök a kormányra, és hagyom, had csókolgasson, és játszadozzon egyre keményebb bimbóimmal. A hajába túrva élvezem a dolgot, főleg mikor szoknyám alatt utat talál legérzékenyebb pontomhoz. Ujjaival először csak simogat odalent, aztán lassan be is dugja őket.
-Most is milyen gyönyörű vagy. –jegyzi meg elégedett vigyorral. Kicsit haragosan fordítom el arcomat, tudom, hogy csak azért mondja, hogy zavarba hozzon, de akkor sem adom meg neki ezt az élvezetet. De ha már az élvezeteknél tartunk, úgy látom, hogy alaposan felizgult már, egyre keményebb dolgot érzek kidudorodni a nadrágjából. De azért, hogy fokozza zavaromat, kihúzza ujjait és mosolyogva nyalogatja le őket, aztán újra vissza, bár most sokkal könnyebben csúsznak be. Kis dög, mindjárt elélvezek…
-Cody…neh…nem bírom márh…-nyöszörgöm ki nagy nehezen, miközben próbálom lefogni a kezét, de ne igazán engedi.
-És azbaj? –kérdezi tőlem. Igaza van, miért lenne baj? Megrázom a fejemet, és hagyom, had csinálja csak. Vigyorogva bújik vissza kebleimhez, hogy folytassa a nyelvjátékot, miközben a haját túrom szét. Nem is kell sok, hogy halkan felnyögve élvezzek el Cody látható legnagyobb örömére. Durva csókkal „büntet”, amiért ezt nem hangos sikollyal tettem, de nem fogja megint nekem azt mondani, hogy csak én hangoskodom.
Átmászom az anyósülésre, és elkezdem kicsomagolni az én édes csokoládé fagyimat. Szerencsére Cody is segít, mert hát elég szűk a hely, addig én is levetkőzöm. Mikor megemeli szexi kis popóját, hogy levegye a nadrágját meg az alsót, rá is csapok egy kicsit, olyan formás...
-Szóval csapdosunk? Rossz kislány vagy? –kérdezi dörmögő hangon, de nem hagyom neki, hogy átmásszon hozzám, határozottan lököm vissza a székbe.
-Majd később megbüntetsz érte, jó? –mielőtt még válaszolna, én hajolok át, hogy azonnal számba vegyem a lényeget. Egy pillanatra felnézek rá, és átfut az agyamon, hogy most jól végig húzom rajta a fogaimat, de aztán leteszek erről a gyerekes bosszúról, és folytatom a gyönyörszerzést. Golyóit markomba véve kezdem masszírozgatni, miközben egyre erőteljesebb szívogatom kedvenc játékszeremet. Adok neki egy kis szusszanásnyi szünetet, csak fel és le cikázok nyelvemmel, nem szeretném, ha azonnal orgazmusa lenne, de késő…
Pár perc után máris kitör a vulkán, és bár úrilány nem nyeli le, meg Cody farka amúgy is nagy, és így túl sok…na mindegy…Azért én most egy perverz kiscica vagyok, vagy inkább egy vadmacska, és csábos szempilla rebegtetés közben nyalogatom őt még egy kicsit. Szinte lángol a szeme a vágytól, hogy megkaphasson végre, nem is kell sokáig játszanom a nyelvemmel rajta, máris újra használható állapotba kerül. Miközben én még nyalogatom, addig először csak a hátamat kezdi simogatni, de hamar rájön, hogy inkább kicsit lejjebb kéne kalandoznia, így aztán hamarosan végre ott dolgoznak ujjai, ahol azt a legjobban szeretem.
-Nem kéne hátra menni? Itt elég szűkösen vagyunk…-emeli fel a fejemet, mikor már újra a mellkasánál járok, hogy aztán megcsókoljon. Megrázom a fejemet, amit először nem ért, de majd én mindjárt megmutatom, hogy mire gondoltam.
-Én inkább szeretnék lovagolni…-mosolyogva átmászom az ölébe. Azonnal a fenekembe markol és segít kényelmesen elhelyezkedni. Halkan nyögve ülök bele az ölébe, amire ő is hasonlóan reagál. Fokozatosan gyorsuló ringásba kezdek, de azért Cody is segít néha. Ha úgy látja, hogy fáradok, rásegít pár lökéssel. A vége felé már elég csak térdelnem az ülésen Cody felett, és támaszkodnom kezeimmel az ülés fejtámlájánál, ő helyettem is mozog. A hátát mardosom lágyan, ajkait marcangolom, hogy tovább húzzam az időt, de nem lehet…
Szinte egyszerre csap le ránk a gyönyör mindent elsöprő hulláma egy hosszú és vad csók alatt. Cody magához szorítva hagy pihenni, és ilyenkor a legjobb hozzá bújni. Óvatosan szállok le róla, aztán keresztben ülök vissza, hogy megint magához húzzon és pihenhessünk még egy kicsit. Még kábán is simogatjuk és csókoljuk a másikat.
Mikor kicsit már megpihentünk, elindulunk a házba. De persze csak osonva, nehogy valaki meglásson minket, mivel én csak Cody pólójába ugortam bele, ő meg csak maga köré csavart valami pokrócot. Szerencsére senki sem lát meg, így aztán zavartalanul mehetünk a fürdőszobába, hogy kicsit rendbe hozzuk magunkat. Felöltözni sincs nagyon erőnk, sem kedvünk, de nem bánom, szeretek odasimulni mackóka meztelen testéhez.
Az események innentől kezdve gyorsan peregnek. Mindketten nagyon sokat tanulunk, hol együtt, hol a szoba két végében, hiszen én most fogok diplomázni, Cody meg érettségizni. Apám a születésnapjára elutazott anyuval szokás szerint, így a békülés is csak a tanév végére marad. Mindegy, legalább helyettünk is kikapcsolódnak, de azért írok neki egy sms-t, meg kicsit pofátlan vagyok, és Codyval átcuccolunk hozzánk, míg nincsenek itthon. Na ezt már nem írom meg.
Hamar elrepül az az egy hónap, ami alatt lezajlanak a szakvizsgáim, Codynak meg az érettségije. Szinte alig aludtam és ettem az elmúlt pár hétben, mindig csak tanultam, vagy épp Codyval vettem át az anyagot. Sokat volt velem egész évben, nem akarom, hogy miattam legyenek rosszak az érettségi eredményei, valahogy kompenzálnom kellett.
Meg is lett az eredménye, mert Cody nagyon szép eredménnyel zár, és a diplomám is megvan. Minden szép és jó lenne, ha Cody érettségi bulija nem esne egy napra az én diplomaosztó bulimmal. Mindketten a barátainkkal akartuk tölteni ezt a napot meghívva a másikat is, de ez így nem fog menni, hacsak nem leszünk itt is és ott is egy kicsit. Remélem, hogy ezzel nem lesz gond…
De mielőtt ez még napirendre kerülne, apámmal is beszélnünk kell. Ráveszem mackókát, hogy jöjjön el hozzánk és beszéljen meg mindent apuval. Úgy vettem ki anyu szavaiból, hogy nagy nehezen, de elhitte végre az igazságot, hogy Cody sosem ütne meg, viszont azt még mindig nem hiszi, hogy az egy szem lányát egy felelőtlen fiatalra bízhatná. Pedig jó lenne hazaköltözni, mert már hiányzik az otthonom és a szüleim, meg aztán így nem kéne állandóan Cody szüleinek a nyakán lógnunk, hanem Cody is lehetne nálunk.
-Mackó, csak légy vele őszinte, rendben? Én tudom, hogy szeretsz és kész férfi vagy már, csak ezt az apámnak is látnia kéne…De ugye jófiú leszel édesem? –nézek rá boci szemekkel az ajtó előtt állva, mielőtt becsöngetnénk.
Ahogy látom kicsit sokkolta amit mondtam. De nem értem, miért ne lehetne, most hogy anyám is belement, hogy maradhat.
‐Szeretnék mindig veled lenni, de… - leül az ágyra, ahova én is követem.
‐De? – kérdezek vissza.
‐Amikor eljöttem otthonról, nagyon rosszul éreztem magam. Mindig azt hittem, hogy a szüleimre bármikor támaszkodhatom, de ez nem így lett. Eljöttem ide, mert veled akartam lenni, és mert azt hittem, hogy a szüleid egy kicsit az én szüleim is lesznek… - kicsim, nehogy elkezdj sírni…
‐De én szeretlek. – szorosan magamhoz ölelem, amitől meg is nyugszik.
Pakolászok vele, minden kis mütyürjének amit hozott találok helyet, de rám szól hogy fejezzem be a pakolást és kimegy. Nah most mi lelte? De jó, várok. Benyomom a tv-t, de nem megy meccs….csak kapcsolgatom, semmi jó nem megy. Már elég régen ki is ment kicsi babym…megyek megkeresem…
Mikor lemegyek, látom, hogy anyámmal dumál, és nevetgél. Mi a fasz!?
‐Most nézem, hogy milyen kis helyes pofid van. Hát remélem, hogy az unokáim ezt is öröklik majd. – ezt most tényleg Megnek mondta!?
‐Hát ti? – az állam a padlón, de jól vagyok…
‐Megbeszéltük a dolgokat, és úgy néz ki, hogy hosszabb ideig maradok. – jön és átölel.
‐Meg addig lakik velünk, amíg csak akar. – na jó, ki vagy és mit csináltál az anyámmal?
‐Köszönöm, olyan rendes vagy. – már tegeződtök is? Asszem lemaradtam valamiről…
‐Ugyan…Akkor én most megnézem mi van apáddal, mert szerintem megint a hűtőben matat. – aha…
‐Baby, ezt meg…ezt hogy érted el? – kérdezem teljesen elképedve, de csak egy csók a válasz…
‐Ne törd annyit a kis buksidat. Legyen elég annyi, hogy nagyon szeretlek, és ezt már az anyukád is elhiszi, bááár…arra szerintem számíts, hogy nagypapa korodban is az ő pici fia leszel. – oké, áldott tudatlanság…
Felmegyünk a szobámba, ami most már nem csak az én szobám, hanem kettőnké, és kipakoljuk a maradék cuccát. Fura most nekem, de nem néz ki gázul a szoba…meg lehet szokni. Valahogy hozzá kell szoktatnom magam, hogy ha majd közös házunk lesz, nem minden a kosárlabdáról fog szólni a szobánkban…
Persze a tanulásról sem feledkezett meg és leültet tanulni. Oké, bevallom, jobban el tudja magyarázni a dolgokat, mint Candy, de könnyebben el is kalandozik a fantáziám…
Este együtt pancsizunk, vacsizunk, meg együtt mosunk fogat is kis föcsizéssel. Aztán egymáshoz bújva nézzük a tv-t alvás előtt. Meg egy párnát rak a pólója alá, mintha terhes lenne. Igazán dögös lesz még terhesen is…Eltávolítom a párnát, és puszikkal halmozom kicsi pociját. Imádom puszilgatni, simogatni, kényeztetni….aztán felhúz magához egy csókra. Annyira finom, és…áhh szerelmes. Finoman csókoljuk egymást, jó hosszan és meglepő módon most nem indul be a fantáziám. Most minden így jó, ahogy van. Addig puszilgatjuk egymást, míg el nem alszunk.
Másnap babym elcipel valami találkozóra. Nem tudja miről lehet szó, azt se tudja ki üzent…fasza…
De kellemes meglepetés ér minket. Hyori és Kwon várnak minket a kávézóban. Itt töltik a nászútjuk második felét és feltétlenül fel akarták keresni Meget. Aranyosak…aztán elhívnak minket egy kis kiruccanásra. A közeli erdőben béreltek egy kis kunyhót, ami nem is olyan kicsi, ha négyen el fogunk férni. És a beszélgetés kapcsán, jön még egy meglepi.
‐Állapotos vagyok, és szeretném, ha te lennél a kicsi keresztanyja, és mivel Cody a vőlegényed, más jelöltünk meg amúgy sincs, és persze miattad nem is lenne, szeretnénk, ha ő lenne a keresztapa. – huhh…
‐Szívesen elvállaljuk! – igen? - Igaz szerelmem? – belém csíp feltűnés nélkül, hogy térjek észhez és bólogatni kezdek.
‐Persze. – mondom mosolyogva. Mondhattam mást? Ha nemet mondok, Meget egy életre megbántom, és különben is…mi rossz lehet a keresztapaságban!?
Otthon elég könnyen fogadják a tervet a szüleim, hogy egy hétre elmegyünk. Talán mert szünet lesz azon a héten!? Könnyen előfordulhat…vagy ők is terveznek valamit kettesben, itthon? Áááá nem akarom tudni!!!! Kicsim még felhívja anyuját, hogy elmegyünk kicsit, és ne aggódjon.
Másnap jövendőbeli anyósom átjön és hoz Megnek pár cuccot. Pár bőrőndnyi cuccot. Fogom a bőröndöket és felviszem a szobám…vagyis szobánkba, hagyom, had beszélgessenek. Kell, hogy együtt legyen kicsit az anyjával, tudom, mennyire szereti.
Hétvégén útnak is indulunk. Bááár….a ruha amit felvett, nagyon nem tetszik. Vagyis, az nem tetszik benne, hogy olyan jól néz ki. Mindenki meg fogja bámulni az utcán és tuti, hogy ha valaki beszól neki, leütöm…Esetleg, ha valamelyik este vette volna fel, mikor kettesben vagyunk, és leszaggathatnám róla, az egész más lenne.
Kocsikázunk egy kicsit, vagyis inkább sokat, de imádok vezetni. Engem nem zavar. Este, mivel nem érkeztünk meg a szállásra, sátorozunk kicsit, és persze azért, mert Hyori nagyon szeretne, és végül is miért ne? Jó móka lesz.
‐Basszus…kibaszom ezt a szart! – Meeg…most mi a baj?
‐Meg, már olyan rég káromkodtál, pont most leszel rosszkislány? Megbüntesselek? – átölelem és a nyakát puszilgatom finoman.
‐Jah persze…tudom, hogy neked a kibaszom szóról inkább a megba… - csókkal hallgattatom el.
‐Veled csak szeretkezem, szóval ne káromkodj megint. Azok az idők elmúltak, mikor én… - BAMM….na jó, most miért is kaptam pofont?
‐Bocs…sajnálom… - megsimogatja az arcomat és kapok egy csókot - Fáradt vagyok, elegem van a természetből és… - mondja miközben a pólómat rángatja.
‐És mi? Amikor elindultunk még minden rendben volt, azóta mi változott? Baby, eltéped a felsőmet… - megfogom kezeit és adok rájuk puszit.
‐És akkor mi van? – mi bajod? - Jó…szóval…csak arra gondoltam, hogy milyen jó Hyorinak. – most ezzel sokat mondtál…
‐Jó? – bocs, nem igazán értem…
‐Azért, mert ő már férjhez ment, meg jóban van a szüleivel. És Kwon mindig simogatja a hasát, mert tök boldogak a gyerek miatt. Neki mindene megvan, ami nekem nincs. Persze örülök neki, hogy boldog, csak olyan rossz, hogy nekem nincs családom…sem ilyen, sem olyan… - ajj szívem….gyere ide.
‐Ha akarod, beszélek apáddal, elveszlek már holnap, csinálunk pár gyereket, csak mosolyogj megint… - utálom ha szomorú vagy…bármit megtennék érted.
‐Csak azért mosolygom, mert te még itt vagy nekem. Bolond kis mackóm…Puszit! – mosolyogva szorosabban magamhoz ölelem és megcsókolom.
Sikerül a sátrat is felállítani együtt. Kwon segít nekem száraz fát szedni és tüzet is rakunk. Mikor már teljesen besötétedik, körbeüljük a tüzet és beszélgetünk. Észreveszem, hogy Meget kirázza a hideg, és magunkra terítve egy takarót magamhoz ölelem. Kicsivel később Hyoriék elmennek aludni a saját sátrukba, mi még maradunk. Összekulcsolom a kezünket és még jobban magamhoz húzom, és arcát kezdem puszilgatni.
‐Mi a baj kicsim? – érzem, hogy valami nincs rendben…
‐Fáradt vagyok… - igen, én meg hülye vagyok…de mindegy, ha nem akarja elmondani…
‐Menjünk aludni? – bólint és bemegyünk a sátorba.
Már előre megcsináltam, hogy ne kelljen külön hálózsákban aludni. Egy hálózsákot leterítettem, rá egy takarót, a másikkal meg takarózunk, és van még takaró ha kell. Kicsikém addig ficereg, meg rendezkedik, míg rám nem esik. Megtámaszkodik a mellkasomon és egy darabig egymás szemébe nézünk, aztán megcsókoljuk egymást. Olyan mohó és szenvedélyes, alig kapok levegőt. Rögtön vetkőztetésbe kezd…
‐Meg…ahh… - nyögök fel, mikor nyakamat szívja meg – mi van, ha Hyoriék felébrednek? – ahh…ne hagyd abba…
‐Nem fognak, ha csendben leszel… - ledobja magáról a felsőjét.
‐Te szoktál hangoskodni… - vigyorgok rá.
‐Ne a szád járjon. – mitől lett ez ilyen sietős?Na de végül is mindegy…finoman lefektetem és fölé mászva kezdem csókolgatni.
‐Csináltad már sátorban? – dörmögöm a kérdést a nyakába.
‐Nem… - nyögi ki nehezen és keze már éledező farkamnál matat.
‐Pedig rohadt jó, főleg, ha…áú… - szisszenek fel, mert elég erősen szorítja meg játékszerét.
‐Mássz le rólam. – és lelök magáról.
‐Most mi van? Mi rosszat mondtam már megint? – kérdezem felülve.
‐Óh, semmit…nem akarsz rögtön minden dugásodról beszámolni!? – ezt nem hiszem el…
‐Ez már kezd röhejes lenni… - csóválom meg a fejemet.
‐Igen? Akkor menj, a kocsiban is remekül elalszol majd… - mi?
‐Komolyan mondod? – ne legyél már hülye…
‐Igen.
‐Hát ez jól kezdődik… - kimegyek a kocsiba.
Akárhogy helyezkedem, sehogy sem jó...még a rádiót is bekapcsolom, de kis idő múlva ki is nyomom, mert csak meríti az aksit. Forgolódok tovább… mikor már el tudnék aludni, kis kopogásokra leszek figyelmes. Az eső…egyre jobban elkezd esni, aztán már az ég is dörög és érkezik a villámcsapás is…Felpattanok az ülésen. Meg…Kiszállok a kocsiból és átrohanok a sátorba. Szerintem észre sem vette, ahogy bejöttem, csak remeg.
‐Kicsim…itt vagyok. - átölelem, és azonnal bújik az ölelésembe – Ne haragudj…hülye voltam. – nem jön válasz, de kicsit megnyugszik a karjaimban.
Addig simogatom és puszilgatom, míg el nem alszik. Ilyenkor olyan aranyos…néha azért neki is szüksége van a védelemre…Magamhoz ölelem jó szorosan és én is bedobom a szunyát.
Reggel arra kelek, hogy valaki, na vajon ki, puszilgatja a nyakamat az arcomat, és végül a számat. Arcára simítom a kezemet és megcsókolom. Meg is van a jó reggelt puszi.
‐Hogy vagy? – kérdezem mosolyogva.
‐Jól…főleg, hogy velem aludtál… - bújik hozzám.
Tudom, hogy nem fog bocsánatot kérni, mert ő is hülye volt, de nem baj…magamhoz ölelem. Lustálkodunk még egy kicsit, egész pontosan addig, míg Hyori ébresztőt nem fúj. Meg menne is ki, de visszahúzom magamhoz és csókot lopok tőle. Fölém térdelve csókol tovább. Combjain simítok végig, aztán fenekén is elkalandoznak a kezeim.
‐Menjünk… - nyögi ki mikor már nyakát csókolgatom.
‐Biztos menni akarsz? – fölsője alá csúsztatom a kezemet, de megfogja.
‐Hyoriék már várnak. – basszus teljesen kiment a fejemből.
‐Tényleg…el is felejtettem… - kapok az orromra egy puszit, és kimegyünk.
Valahogy a sátorlebontás gyorsabban megy, mint a felállítása…Összeszedünk mindent, Kwon még ellenőrzi, hogy a tűz teljesen kialudt e, én addig felpakolok a kocsira. Közben picit elkalandozok, mikor Meg lehajol valamit összeszedni. Eldöntött fejjel nézem babym formás fenekét…annyira…áhh…megőrülök érte.
‐Az út hátralevő részén járjon a fejed, ne máson… - paskolja meg a hátamat Kwon mosolyogva.
‐Jól van na… - térek észhez és pakolászok tovább – Te nem szereted nézegetni a feleségedet? – kérdezem mosolyogva.
‐De igen, de váltsunk témát. – és elpirul.
Elnevetem magam. Mikor a lányok is végeznek, beszállunk a kocsiba és megyünk tovább. Most Meg ül az anyósülésen mellettem, és hátulról navigálnak minket. Kicsit oldalra pillantok, hogy lássam babym arcát. Rám mosolyog, én meg megfogom a kezét, és egész úton el sem engedem, csak ha váltani kell.
Egész kis pofás házikóhoz érünk. Míg a csajok csinálnak valami kaját, mi Kwonnal behozzuk a csomagokat és beizzítjuk a kandallót, mert az is van ám.
Jól telik ez a hét. Sokat nevetgélünk, én könnyen összebarátkozom Kwonnal, Hyori folyton valami túrát szervez nekünk, meg éjszakai csillagnézések…Olyan tábor feelinge van az egésznek.
Mindenki elszomorodik mikor menni kell, de hát csak egy hétről volt szó. De az estét még nálunk töltik. Anyuék is hamar belemennek, sőt örül, hogy Meg barátait is megismerheti. Meg elmeséli, hogy Hyroi esküvőjére mentünk Koreába. Anyám rögtön kézbe veszi az irányítást, és meg is mutatja nekik, a vendégszobát. A vacsinál szóba jön, hogy Hyori terhes és babymnek kicsit elmegy a kedve…hülye művigyorok vannak, de nagyon nem beszél. És megint a fáradtságra fogja. Kezd idegesíteni, hogy nem tudom mi a baj…
Lefekvés előtt együtt pancsizunk, amit az elmúlt egy hétben nem tudtunk. Finom mozdulatokkal fürdetjük egymást, de hiába mosolyog, akkor is látom, hogy valami nem okés. Magamhoz ölelem és mélyen magamba szívom az illatát.
‐Szeretlek. – súgom a fülébe.
‐Én is… - hmm…
‐Csak? – nézek rá kérdőn.
‐Nincs csak. Szeretlek. – mosolyog, ad egy puszit és megy a szobába.
‐Ne már, Meg. Mi a baj? Egész héten volt valami bajod, nem vagyok hülye, látom… - ülök mellé az ágyra.
‐Csak apa....nemsokára itt a szülinapja, és… - átölelem.
‐Beszélek vele holnap. – mosolygok rá – Rendbe hozok mindent. – adok neki egy puszit. – De nem csak ez a baj…mi bánt még?
‐Semmi. – mosolyog és édes csókot kapok.
Ledönt az ágyra és leszedi a derekamról a törülközőt. Fölém térdelve csúsztatja le magáról lassan a köntöst…mrrrr…Lehajol hozzám és szenvedélyesen megcsókol. Nyakamat csókolgatja és halad egyre lejjebb. Már az alhasamnál jár és belsőcombomat simogatja, mikor eszembe jut valami.
‐Várj, várj, várj… - felülök.
‐Mi van? – néz rám értetlenül.
‐Tisztázzunk valamit. – körbe nézek, olló a szekrényen – Nincs körülmetélés – elrakom a fiókba az ollót – És nem szorongatjuk meg, mint ahogy a sátorban, na meg a fogaiddal is óvatosan....Ne nevess, komolyan mondom. Mostanában kiszámíthatatlan vagy…véletlen valami rosszat mondok, és végem… - még mindig nevet…pedig tök komolyan mondtam…
Szerkesztve Garfield által @ 2010. 05. 13. 14:19:53
Autózúgásra ébredek, aztán valami motoszkát is hallani odalentről. Egy betörő? Na most rossz lóra tett, én aztán elintézem a rohadékot. Felkapok egy masszív vázát, aztán mikor közelít, bamm, jól hasba vágom. A falnak csapódik, aztán a földre csúszik.
-Meg…-wtf? Cody?
-Cody? –felkapcsolom a lámpát- Mit keresel itt?
-Egyszer agyon fogsz verni…-nagy nehezen feláll.
-Hogy jöttél be a zárt ajtón? –ne csodálkozz, hogy ezután betörőnek néztelek.
-Úgy, hogy nem volt bezárva. Meg, miért nem ellenőrizted, hogy be van-e zárva? És, ha nem én jöttem volna, hanem…-a kis édes, hogy aggódik. Meg akarom csókolni. Meg is teszem.
-De te vagy itt. –magamhoz szorítom a csók után.
-Csak nem hiányoztam? –csak de. Bezárom az ajtót, kettőre, hogy tuti legyen, aztán a kandallóhoz megyünk.
-Miért jöttél utánam? –kérdezem.
-Mert szeretlek. –az ölébe húzva csókol meg- Aggódtam. Utálom, mikor ennyit vezetsz, főleg idegesen. –jaj mackókám, én is nagyon szeretlek.
-És a szüleid? Te is összevesztél velük miattam? –mondd, hogy nem.
-Baby, érted bárkivel összevesznék. Csak a faterral zörrentem össze, de azt mondta, hogy vigyelek haza. Bocsánatot kér, és szeretné, ha visszajönnél velem. –kapok egy újabb puszit.
-Apukád lehet, de anyukád…nem hinném, hogy szívesen látna…-Codyhoz bújok.
-Nem a te hibád…beszélnem kell vele. –aztán elkezdi mesélni, hogy mi volt eddig náluk. Hát ez tényleg nagyon fasza, de inkább nem mondok semmit, próbálom megérteni, mert az apám is ilyen. Egyre jobban Codyhoz bújok, aki a kezemmel kezd játszadozni. Jól elvagyunk, tök cukin néz, aztán a kezembe kulcsolja a kezét, és a hajamba fúrja az arcát. Édes…
-Jó lenne minden este így összebújni. –jobban magához ölel- Szeretlek. –hát én mindjárt megzabálom, most olyan aranyos.
-Mégis szorult beléd egy kis romantika? –nyehehe.
-Azt hittem, hogy már Valentin napon bebizonyítottam, hogy én is tudok, ha akarok…de ha te nem akarod, hogy romantikus legyek…-hát most inkább gyerekes vagy, de majd én megvigasztallak. Lehúzom magamhoz, mikor állna fel, és megcsókolom.
-Én is szeretlek. –súgom, és újabb csókot kap. Erre már Cody is felenged, és teljesen karjaiba zár. Ohh, úgy imádom, hogy ilyen erős, mégis ennyire gyengéd. Menthetetlenül szerelmes vagyok.
-Milyen szexi vagy…Tudtad, hogy utánad fogok jönni? –ad egy puszit a számra. Igen, ez a jó öreg Cody…a kis perverz macim.
-Nem tudtam, csak…
-Akkor kinek akartál tetszeni? Kit vártál? –azoknak a kurva fáknak ott a kertben, mert más nagyon nincs itt, és köszi, hogy befejezhetem. Szúúúszááá…
-Cody…hogy lehetsz ilyen hülye? –kibújok a karjaiból.
-Ne haragudj…csak egy kis egészséges féltékenység…-közelebb hajol és megcsókol.
-Még ha lenne rá okod…-ledönt a kanapéra és fölém mászik.
-Már attól is ideges leszek, ha megnéznek az utcán, mit vársz? –a nyakamat kezdi csókolni- Mivel tegyem jóvá? –ne vigyorogj, ne vigyorogj, ma nem lesz ungabunga.
-Most ne azzal, amire gondolsz. Kicsit ki vagyok merülve…most csak szeretnék hozzád bújni. –tényleg mindjárt elalszom, de azért mosolygom rá.
-Itt vagyok. Menjünk a hálóba, vagy itt akarsz aludni? –a karjaidban. Bemegyünk a szobába, ahova Cody már nadrág nélkül, pólóban és alsógatyában fekszik be. Leveszem róla még a pólót, mert jobban szeretem így. Majd én melegítem éjszaka. Oda is bújok hozzá, ő meg addig simogat, míg el nem alszok.
Reggel simogatásra és puszikra kelek. Codyra nézek, magamhoz húzom, hogy inkább aludjunk tovább. Félálomban még a mellkasára teszem a fejem, így jobban tudom ölelgetni is, aztán alszom tovább. Mikor felébredek újra, a hajammal játszik, én meg a nyakához bújok.
-Jó reggelt. –miért nevetsz?
-Neked is. –mellkasán támaszkodva adok neki egy puszit.
-Te még reggel is gyönyörű vagy. –elsimítja pár kócos hajtincsemet.
-Te ezt nem mondhatod el magadról…bár most egész jól nézel ki. –tudom, hogy szeretsz, hehe.
-Hát nagyon köszönöm…hol is vagy csikis? –csikizni kezd. Ez aztán később átmegy birkózásba, míg Cody az ágyra nem szorít és meg nem csókol.
-Hazajössz velem? –válasz helyett megcsókolom- Ezt most vegyem igennek?
-Ezt most vedd úgy, hogy fogd be a szádat…-nevetek és újra megcsókolom. Jól elvagyunk.
-De menni kéne…-jaj a makacs fejedet.
-Hova sietsz ennyire?
-Gondoltam otthon segíthetnél tanulni, mert holnap suli…-ha ló nincs…
-Mi van Candyvel? Már nem segít neked? –lálálálá…
-Ahogy nekem nincs okom féltékenykedni, neked sincs okod…szálljunk már le erről a témáról. –hangja mérges lesz, fel is ül.
-Akkor miért leszel mindig ideges, mikor felhozom? –kezdek én is berágni.
-Mert már a tököm tele van ezzel. Te vagy nekem a legfontosabb, szeretlek és veled akarok élni, nem vele. Ő a legjobb barátom, de te vagy a mindenem…ez az, amit nem tudsz megérteni, és mindig féltékeny leszel, ha csak szóba kerül…most is az vagy, pedig te hoztad szóba. –öltözni kezd.
-Mert akárhányszor látlak benneteket, vagy az öledben ül, vagy ölelgetitek egymás, vagy puszilgat…idegesít. Hova készülsz? –mindjárt téged is lecsaplak, csak idegesíts fel jobban…nyüssz…
-Nélküled sehová…-sóhajt- Ne haragudj, majd próbálok változtatni rajta…de neked nincs gyerekkori barátod, aki olyan, mint nekem Candy? –leül mellém.
-De van, de a barátságot nem csak úgy tudod kifejezni, ahogyan ti csináljátok…-ezt pont neked kell magyaráznom Korea után? Egymáshoz sem értünk a barátaimmal, tökfej.
-Oké, igazad van…engem is biztos zavarna, ha egy sráccal csinálnád ezt…Akkor ezt megbeszéltük? Nem leszel féltékeny meg ideges miatta? –deee…pedig tudom, hogy nincs mire.
-Nem ígérek semmit. –felelem.
-És hazajössz velem? –mosolyog- Kérlek…-puszilgatni kezd. Hát tudok én ennek ellenállni?
-Jól van…-eltolom magamtól- De beszélj anyukáddal. –sóhajt egyet, aztán bólint. Felkelek, és elindulok fürödni. Útközben ledobom magamról a ruhákat, és irány a tus. Cody is utánam jön, meztelen teste szorosan simul hátulról az enyémhez, mikor átölel. A nyakamat csókolja meg, mire én megfordulok, átkarolom a nyakát, és szenvedélyes csókban részesítem. Annyira heves ez a csók, hogy Cody teljesen megrészegül tőle, látom, hogy férfiasságra is éledezni kezd. Hihetetlen, de én is egészen felizgultam ettől a csóktól.
Belemarkol a fenekembe, úgy húz magához. Igen édes csődöröm, imádom, ha birtokolsz, hisz úgy is csak a tiéd vagyok. Ajkaimról nyakamra tér át csókjaival, neki dönt a csempének, és mellemet veszi célba. Nyelvével körbe rajzolja egyre keményebb bimbóimat, sőt meg is szívja, ami aztán szinte felér egy kisebb orgazmussal. Ohh baby, olyan jól csinálod…még…még… Csókok és harapások útján jut el szentélyemhez, nagyobb terpeszbe állítva, ujjaival széthúzva jut be végül nyelvével. Ahh…ezek az őrült cikázó mozdulatok, és ez a forró érzésa testemben…nagyon jó, nyögéseimmel és válla mardosásával tudtára is adom. Nyelvét ujjai váltják fel, amit nem hagyhatok már csak úgy szó nélkül, nekem is tennem kell valamit…Miközben megcsókol, merevedésére teszem ujjaimat, és ritmusosan fel és le kezdem húzogatni rajta. Mikor már mindketten a kellő állapotba kerülünk, Cody belém hatol. Miközben csókolózunk, ő vadul mozog bennem. Nem kell sok idő hozzá, hogy ebben az őrült tempóban mindketten elélvezzünk. Még gyorsan megmosdassuk egymást, aztán irány készülődni. Készülődnék is, ha Cody hagyná, mert mikor a felsőmet venném fel, markolászni kezdi gömbölyded kebleimet.
-Annyira szeretlek. Súgja a fülembe.
-A testemet…-gúnyos mosolyra húzódik a szám.
-A testedet…mindenedet, mindent, ami te vagy. Szeretlek! –én is téged. Maga felé fordítva csókol meg. Felöltözünk, összepakolunk, aztán irány haza. Cody ragaszkodik hozzá, hozzá, hogy az ő kocsijával menjek, mert szerinte azt biztonságosabb vezetni. Hülyeség. De belemegyek. Cody megy elől, szerintem ez is valami biztonság mánia nála, de jól van…
Mikor megérkezünk, egy csomó mindent felsorol, hogy mit kéne csinálni az autómmal, de eddig én ezeket nem vettem észre. Szintén hülyeség.
Kézen fogva sétálunk be a házba. Cody apja jön elénk, aki azonnal bocsánatot kér. Erre tényleg nem lett volna szükség, de azért jól esik. Míg Cody a nappaliba megy, addig én felmegyek a szobába a cuccaimmal együtt. Nagyon nem akarok kipakolászni, ki tudja, hogy meddig maradok. Codyra sem kell sokat várni, úgy néz ki, hogy maradhatok…
-Van neked hely hagyva a szekrényemben…-mosolyogva kinyitja a szekrényt, amiben két polc üres.
-Köszönöm. –adok neki egy puszit, aztán pakolászok tovább.
-Akár végleg is ideköltözhetnél…-Cody felé fordulok, mert azt hiszem, hogy rosszul hallottam. A szemeiből látom, hogy komolyan gondolja.
-Szeretnék mindig veled lenni, de…-nagyot sóhajtva leülök az ágyra.
-De? –ő is leül mellém.
-Amikor eljöttem otthonról, nagyon rosszul éreztem magam. Mindig azt hittem, hogy a szüleimre bármikor támaszkodhatom, de ez nem így lett. Eljöttem ide, mert veled akartam lenni, és mert azt hittem, hogy a szüleid egy kicsit az én szüleim is lesznek…-nem is folytatom tovább, mert a végén még elsírom magam.
-De én szeretlek. –szorosan magához húz, és ennél több most nem is kell. Legalább valaki még szeret…
Segít elrendezni pár dolgomat, de pár perc után szólok, hogy ne nagyon pakoljon ki. Döntöttem. Codynak még nem mondok semmit, először az anyjával kell beszélnem. A nappaliban tévéznek, de az apja kimegy a konyhába, hogy beszélhessek a feleségével. Bár már egyszer nagyon összebarátkoztunk, mikor Cody megkérte a kezem, most mégis úgy állok vele szemben, mint egy idegennel, mert tudom, hogy minden csak hazugság volt.
-Először is köszönöm, hogy ma itt aludhatok…-kezdek bele.
-Csak ma? Cody azt mondta, hogy…
-Tudom, hogy mit mondott, de én másként döntöttem. Azt hittem, hogy a második családomhoz jövök, mikor tegnap bekopogtam az ajtón, de tévedtem. Viszont tudom, hogy milyen érzés haragban lenni szülőkkel, és azt is, hogy ez az érzés nem múlik el, ugyanúgy fáj minden nap, mert ők velem voltak születésemtől kezdve. Ez egy olyan támasz, amit ha elveszítünk, nem pótolja semmi és senki. Nem akarom, hogy Cody is így járjon. Nagyon szeretem őt, az életemet hagytam hátra miatta, ha kell, meghalnék érte…-sosem szoktam idegen emberek előtt sírni, sőt…nagyon sírni sem, de most mégis megteszem egy kicsit.
-Meg én nem akartalak…-intek neki, hogy még nem fejeztem be.
-Jól vagyok…-megtörölgetem az arcomat- Az igazi szerelem nem önző, nem tipor el másokat csak azért, hogy megkapja, amire vágyott. Codyval akarom leélni az életem, szeretnék neki szülni 10 vagy 15 gyereket is, ha azt akarja, de nem így…nem úgy, hogy elveszíti a régi családját az új miatt. Sajnos nem lehetek fiatalabb, sajnálom, de nemet sem mondhattam, mikor megkérte a kezemet, de most megtehetem azt, hogy egyelőre elengedem. –Istenem, miért szakítod ki a szívemet a helyéről azzal, hogy ezt kell mondanom?!
-Nem értem…-Cody anyja csak meglepetten néz rám.
-Nem akar a fia közelében tudni? Hát rendben. Elengedem őt, hagyom őt felnőni, mert én várni fogok rá, és ha szeret, ő is rám. Túl fiatal, nem vagyok elég jó hozzá? Rendben. Most csakis ő a legfontosabb, és nem az, hogy megszakad a szívem. Hajnalban összepakolok, és itt hagyom őt maguknak. Ezt akarja? Megteszem, de remélem, hogy így elhiszi már, hogy az életemnél is jobban szeretem a fiát. –felállok és elindulok.
-Meg, most tényleg elmész? –kérdezi Cody anyja.
-Ezt akarta mindvégig, nem? Én nem tudom, hogy miért vagyok ennyire rossz az ön szemében, de bármi is legyen az oka, nem fogom érte Codyt büntetni. Az én szerelme ennél…nagyobb…-megint elsírom magam. Nem tudom még, hogy hogyan leszek képes kilépni azon az ajtón és örökre becsukni magam mögött.
-Megan…-meglepetésemre Cody anyja feláll, és magához ölel- Azt hiszem, hogy nálad jobb és kedvesebb lányt nem kívánhatnék a fiamnak. Megértettem, hogy miért csak veled lehet boldog. Olyan szépen beszéltél róla… –ő is sír?
-Azt hiszem, hogy igaz a mondás…Nem egy fiút veszítek el, hanem lesz egy lányom is. Meg hallom unokáim is bőven…-erre már mindketten elnevetjük magunkat. Most magamtól megyek oda és ölelem őt meg. Kicsit megsimogatom a hátát, hogy megnyugtassam, ő meg a fejemet, mintha tényleg a kislánya lennék. Már egy jó 20perce beszélgetünk, mesél nekem Codyról, mikor még kicsi volt, és pont meg is jelenik az emlegetett szamár.
-Most nézem, hogy milyen kis helyes pofid van. Hát remélem, hogy az unokáim ezt is öröklik majd. –mondja Cody anyja nekem nevetve, mire Cody teljesen elképed.
-Hát ti? –kérdezi.
-Megbeszéltük a dolgokat, és úgy néz ki, hogy hosszabb ideig maradok. –oda megyek Codyhoz, hogy hozzá bújjak.
-Meg addig lakik velünk, amíg csak akar. –helyesel az anyja.
-Köszönöm, olyan rendes vagy. –válaszolom neki.
-Ugyan…Akkor én most megnézem mi van apáddal, mert szerintem megint a hűtőben matat. –mondja Codynak, aztán ki is megy a konyhába kettesben hagyva minket.
-Baby, ezt meg…ezt hogy érted el? –lágyan megcsókolom.
-Ne törd annyit a kis buksidat. Legyen elég annyi, hogy nagyon szeretlek, és ezt már az anyukád is elhiszi, bááár…arra szerintem számíts, hogy nagypapa korodban is az ő pici fia leszel. –mosolygom. A rövid beszélgetés után felmegyünk, hogy kipakoljuk a maradék cuccomat. Egész otthonosan sikerül berendezkednem. Még arra is van időnk, hogy kicsit leüljek Codyval tanulni, ha már egyszer végre velem tanul. Kiderül, hogy nagyon is tudok neki segíteni, de ez talán nem meglepő.
Este zuhanyozás után csak egy bugyiba, és Cody egyik pólójába ugrom bele. Elég meleg is van, meg amúgy is kényelmes. Együtt vacsizunk, együtt mosunk fogat némi vizicsatával fűszerezve és egymás karjaiban nézzük lefekvés ellőt a tévét. Tök jó, már most olyan, mintha házasok lennénk. Még viccként egy párnát is beteszek a póló alá, mintha legalább 8-9 hónapos terhes lennék, amin mindketten jót nevetünk. Aztán mikor a párna kikerül a felső alól, Cody a hasamat kezdi puszilgatni, amit mosolyogva hagyok neki, de kis idő múlva inkább feljebb húzom, hogy megcsókolhassam. Hosszan csókolózunk, nyelveink lágyan járnak táncot a másikéval, ölelkezve gabalyodunk egymásba, minden olyan bensőséges. Talán ilyen még nem is fordult elő, de álomba puszilgatjuk egymást. Az utolsó puszi után, amit még van erőm adni, a mellkasára dőlök, ő átölel, és így is alszunk el.
Másnap kapok egy érdekes telefont, hogy legyek a közeli kávézóban délután egyre. Ennél többet anyám sem mond, de azért másról kicsit beszélgetünk. Kiderül, hogy apámnak tényleg nagyon hiányzom, de még tegnap is azon volt, hogy utánam jön, és hazarángat a „vadállat” barátomtól. Komolyan azt hiszi, hogy együtt maradnék egy olyan pasival, aki ver? Erre már igazán nem tudok mit mondani. Codynak kéne talán nagyon komolyan elbeszélgetnie vele, ahogy én tettem ezt az anyjával, de egyelőre ez még nem tűnik jó ötletnek.
Codyt is elcipelem magammal a kávézóba, ahol nagy meglepetésemre Hyori és Kwon, a férje vár ránk. Kiderül, hogy a mézes hetek második felét itt töltik, és persze, hogy az volt az első, hogy engem is felkeressenek. Még két meglepetés vár ránk. Az egyik, hogy meghívnak egy kis „táborozásra” az egyik közeli erdőbe, ahol egy kis kunyhót fognak bérelni. Mivel az a kiskunyhó nem is annyira kicsi, így mi is bőven elférünk, Hyori szeretne kicsit felvidítani az apámmal történtek után. A második meglepetés…
-Állapotos vagyok, és szeretném, ha te lennél a kicsi keresztanyja, és mivel Cody a vőlegényed, más jelöltünk meg amúgy sincs, és persze miattad nem is lenne, szeretnénk, ha ő lenne a keresztapa.
-Szívesen elvállaljuk! –vágom rá azonnal, gondolkodás nélkül- Igaz szerelmem? –kicsit belecsípek Cody lábába, hogy még véletlenül se mondjon mást. Bőszen bólogat is. Hyorival még kislány korunkban megígértük egymásnak, hogy az első gyerekünk keresztanyja a másikunk lesz. Ő ezt már betartotta, egyszer szeretném én is.
-Persze. –mondja mosolyogva Cody. Jól van, tudom, hogy csak miattam ment bele, de ezért imádom, kap is egy nagy puszit.
Mikor hazaérünk, Cody szüleinek is elmeséljük a fejleményeket. A kis kunyhós kirándulást is könnyebb elfogadtatni, mint azt vártuk, úgy látom, hogy ha tehetnék, még ők is jönnének, de sajnos annyi hely nincs, meg egyébként sem mi béreljük a helyet. Megszokásból azért felhívom anyut, hogy hol leszek, és ne aggódjon értem. A vizsgáimat a héten letudom, szóval a következő hét csak a miénk, Codyéknál amúgy is szünet lesz, kész szerencse. Én meg egy kicsit lógok, de a jegyzeteket el lehet kérni.
Anyu délután átjön meglátogatni és hoz sok-sok teli bőrönd cuccot, hogy otthon érezzem magam Codyéknál is. Először kicsit kínosnak találom ezt a sok holmit, de mivel az én kis édesem szüleit nem zavarja ebben a nagy házban, jöhetnek. Anyu mesél arról is, hogy apa még mindig azt hiszi, hogy Cody ütött meg. Viszont két hét múlva itt a születésnapja, addigra ki kéne találni valamit…de mit…Na ezt majd később kigondoljuk.
A hosszú hét után, hétvégén végre elindulunk. Persze Codynak van egy-két szava a merész ruhámra, de annak ellenére, hogy nem akarja, hogy majd mások megbámuljanak, tudom, hogy tetszik neki.
Hosszú kocsiút áll előttünk, így aztán éjszakára sátorozás várható a szabadban. Igaz, hogy lehetne egy szállót keresni, de Hyori megszállott természet mániás, Koreában meg nincs nagyon ilyen lehetőség.
-Basszus…kibaszom ezt a szart! –mondom a sátorunk rúdjait rugdosva, mert nem akar megállni.
-Meg, már olyan rég káromkodtál, pont most leszel rosszkislány? Megbüntesselek? –jajj de vicces. Ne a nyakamat nyalogasd, hanem inkább segíts!
-Jah persze…tudom, hogy neked a kibaszom szóról inkább a megba…-megcsókol.
-Veled csak szeretkezem, szóval ne káromkodj megint. Azok az idők elmúltak, mikor én…-felpofozom. Na jó, ezt most tényleg túlreagáltam, de nem szeretek arra gondolni, hogy más lányokkal is volt. Tudom, hogy én is lefeküdtem utána még pár pasival, de akkor is…Nem akarok rá gondolni, és főleg nem felemlegetni.
-Bocs…sajnálom…-megsimogatom az arcát, majd megcsókolom- Fáradt vagyok, elegem van a természetből és…-Cody pólóját rángatom ide-oda unalmamban.
-És mi? Amikor elindultunk még minden rendben volt, azóta mi változott? Baby, eltéped a felsőmet…-megfogja a kezem és egy puszit ad rá.
-És akkor mi van? –sóhajtok- Jó…szóval…csak arra gondoltam, hogy milyen jó Hyorinak. –vallom be fejemet lógatva.
-Jó? –kérdez vissza.
-Azért, mert ő már férjhez ment, meg jóban van a szüleivel. És Kwon mindig simogatja a hasát, mert tök boldogak a gyerek miatt. Neki mindene megvan, ami nekem nincs. Persze örülök neki, hogy boldog, csak olyan rossz, hogy nekem nincs családom…sem ilyen, sem olyan…-Cody magához húzva vigasztal meg.
-Ha akarod, beszélek apáddal, elveszlek már holnap, csinálunk pár gyereket, csak mosolyogj megint…-jaj kis bolond mackókám…
-Csak azért mosolygom, mert te még itt vagy nekem. Bolond kis mackóm…Puszit! –erre már ő is elmosolyodik, és még szorosabban ölelve csókol meg.
Finoman csókolom tovább az ágyon, aztán a nyakára térek át. Végig csókolom nyakának ívét, aztán szívni kezdem finom bőrét…tudom, hogy ezt nagyon szereti.
-Kis mackóm, nem vagy kicsit telhetetlen? – kérdezi magához ölelve.
-Ne mondd, hogy nem esik jól… - mondom és folytatom.
Hírtelen lelök magáról és kezeimet az ágyon tartva nyal végig rajtam, aztán vadul csókol meg. Imádom, mikor ilyen…kis vadmacskám. Rám mászik, én meg lesimítom róla a köntösét. Helyes, semmi sincs alatta. Finoman simogatom puha bőrét.
-Ezt minek is vetted fel? – kérdezi lábaim között.
Fogaival fogja meg gatyámon a cipzárt és húzza le, aztán le is veszi rólam. Tényleg nem tudom minek vettem fel…Nem tudom, hogy csinálja, de már most állok, mikor alig csinált valamit. Hihetetlen…Lassan simít végig rajta néhányszor, én meg mindjárt meghalok. Imád kínozni, az őrületbe kergetni, de most nem kéne…Úgy néz ki meghallotta a gondolataimat, vagy már ő sem bírja visszafogni magát, mindegy. A fejem alá húzok egy párnát, és nézem, ahogy lassan a szájába veszi a farkamat. Ahh…te bestia…A golyóimat is kezelésbe veszi, de a félszemű kobráról sem feledkezik meg. Mikor újra a szájába veszi, alig bírom ki, hogy ne élvezzek el, amit szerintem észre is vesz, mert abba hagyja, és úgy csinál, mintha fagyi lenne a kezében. Őrjítő tekintettel néz rám, és közben egyszer-egyszer megnyalja farkamat…mrrr…
-Olyan gyönyörű vagy, megőrjítesz… - mögé ülök, és magamhoz húzom.
Hasáról lefelé vándorol a kezem, mikor kicsi babym négykézlábra emelkedik. Nem is rossz ötlet, jobban hozzád férek. Ujjammal kezdem izgatni, aztán hogy nyelvemmel is tudjam, kicsit szétfeszítem, és már hallom is kéjes nyögéseit.
Kicsit előrébb dől, hogy elhúzódjon tőlem. Oké baby vettem az adást. Végig nyalok a hátán és beleharapok a nyakába. Hajába kúsznak az ujjaim, és finoman húzom hátra a fejét, hogy megcsókolhassam. Kihasználva a csókot, csusszanok babymbe. Hangosan nyög fel, aztán megfogja egyik kezemet, szájához emeli és mutató ujjamat kapja be. Úgy kezdi szopogatni, mintha a farkam lenne a szájában. Istenem…nem bírok magammal. Vad ritmusba kezdek, mikor lassulok, Meg kezd rajtam lovagolni. De újra az első pózban kötünk ki. Fenekébe markolva merülök el benne újra és újra, de nem hallom szexi nyögéseit. Füléhez hajolok, és belesúgom, hogy hallani akarom. Pár mozdulat után hangosan nyög fel, mikor elérte az orgazmus, és én sem bírom tovább. Most ne hagyjuk abba, ez isteni volt és különben is tartozol nekem még pár menettel…
-Mégh…látni akarlakhh… - súgom szájába és megcsókolom.
-Igen is papa maci, úgy is nagyon kívánlak még. – számba harap.
Megtámasztom a hátam, és felkészültem az újabb vágtára. Gyere szépen a lovacskádra baby és lovagold meg…Kis simizés és csókok után, bele is ül az ölembe és elkezd mozogni. Kicsit vadul mozog, karmolásokkal és harapásokkal jelöl meg. Pedig már kezdtek elmúlni az előzőek… Annyira egymásra vagyunk kattanva, hogy pár perc múlva újra elélvezünk.
Miközben ajkait falom, jelezve, hogy nem szándékozom befejezni, lemászik rólam, de leesik az ágyról.
-Meg! – lemászok hozzá, és nézem, hol ütötte meg magát.
-Jól vagyok, nem volt olyan vészes… - nevet, amin én is elmosolyodom.
Szépen megfejelte a szekrényt. Csak velünk történnek ilyen balesetek?
Elmegyünk pancsiba, azt hiszem már nem folytatjuk…aztán megyünk kajálni. Míg kicsim rendbe tesz mindent a tegnap este után, én elfoglalom magamat.
Nem sokkal később megjönnek babym szülei, az apja a kelleténél kicsit furcsábban néz rám. Ohh, biztos az új sérülésem miatt. Szólok Megnek, hogy itthon vannak az ősei. Lejön, aztán nem tudom miért, de apuci hazaküld. Mi üthetett az öregbe, nem tudom, mondjuk alapból nem bír, de ilyen még nem volt…Mondom babymnek, hogy majd később felhívom, aztán megyek.
Otthon elmesélem milyen volt a meccs, és milyen pöpecül szórtam a kosarakat. Meg hogy kicsim is ott volt, aminek nagyon örültem, na meg a kis összezörrenésemet is megemlítem. Erre már érdeklődve néznek rám, és elmesélem mi történt, és hogy Meg lekezelt, és nincs bajom.
Alighogy felmegyek a szobámba, és hívnám Meget, hogy mi a szitu otthon, min bukott ki a faterja, csöngetnek. Anyu felszól nekem, hogy babym jött, én meg rohanok le. Bőrönddel jött? Ekkora a baj?
A nappaliban leülünk és Meg elmesél mindent. Még hogy egymásnak mentünk? Öregem…Meg akármikor agyonverhet, akkor sem ütnék vissza. Mi van ezzel?
-Persze, maradhatsz, de nem helyes, hogy otthagytad a szüleidet. Hosszútávon neked is jobb lenne, ha kibékülnétek. – zsír, itt maradhat, de igaza van anyunak.
-Igen, nem jók ezek a családi viták. Felhívhatnád most is őket. – kontrázik apám.
-Akár ide is átjöhetnek, hogy megbeszéljük. – lehet jobb lenne, mint telón.
-Értem. Nem akartam zavarni, gondolom, hogy nem maradhatok. További szép estét! – most hová megy?
-Meg, azt mondták, hogy maradhatsz. Hova akarsz menni? – megyek utána.
-Ja persze, csak finoman célozgattak, hogy jobban szeretnék, ha otthon aludnék. Azt hiszed, hogy nem tudom, hogy zavarja őket a korkülönbségünk, meg az is, hogy megkérted a kezem?! Azt hiszik, hogy élősködni akarok, vagy mi? Te is…Áh, nem mondok semmit. Ebből meg vásároljatok be hétvégére. – a kezembe adja a gyűrűt, és kimegy. Na nem…már az autóban ül, mikor utol érem.
-Meg, engem ne lökj el magadtól! Tudom, hogy ki vagy bukva apádra, de a szüleim tényleg nem akartak megbántani. Gyere vissza… - behajolok a kocsiba, hogy megcsókoljam.
-Inkább nem, de nagyon szeretlek, és nem akartalak megbántani. – visszahúzom a gyűrűt az ujjára.
-Ha még egyszer hozzám vágod, megharaplak ám. Pont így… - megharapom játékosan a nyakát, de nem jön az édes nevetés, mint máskor.
-Édes vagy, és köszönöm. – kapok egy finom puszit - A szüleim nyaralójába megyek, a város szélén van. Ott most nincs senki, a kulcs meg nálam van. – komolyan egyedül akar elmenni?
-Nem akarod, hogy veled menjek? Jó lenne…
-Ez nem olyan jó ötlet, nem akarom, hogy miattam még te is összevessz a szüleiddel, de kedves, hogy felajánlottad. Itt a címe, ha valami lenne. – ad egy kis papírt.
-Nem akarom, hogy elmenj. – kérlek…
-Már most hiányzol. – megölel, megcsókol, és elmegy.
Állok, és nézek a kocsi után. Mikor már nem látom az autót, megnézem a címet amit adott. Basszus, ez kurva messze van! Utálom, mikor ennyit vezet, főleg ilyen idegállapotban.
Idegbetegen megyek vissza a házba.
-Meg hol van? – kérdezi apám.
-Szerinted? Elment…egyszerűen mondhattátok volna azt, hogy maradhat… - huppanok le a kanapéra.
-Mondtuk, de…
-Mi de? Komolyan ennyire zavar benneteket, hogy szeretek valakit? Vagy az zavar, hogy megkértem a kezét? – kérdezem cseppet sem titkolva, hogy kurva pipa vagyok.
-Igen…zavar, hogy megkérted a kezét, mert nem vagy kész egy házasságra.
-Bazd meg! Miért most akartok foglalkozni velem? Mielőtt Meg be nem lépett az életembe, pont leszartatok. – ordítom le apámat, mert anyám már fent van a szobában, vele nem tudok üvöltözni…
-Ez nem igaz. – ül le velem szemben – Örülünk, hogy van egy lány, akit szeretsz és aki ennyire jó irányba meg tudott változtatni, de mikor bejelentettétek az eljegyzést…Anyád nem mutatta, de kibukott. Azért, mert rájött, hogy már nem vagy az a kissrác, mint jó pár éve és számára ez olyan, mintha Meg el akarna szakítani tőle…ezt vedd figyelembe kérlek, és beszélj majd vele erről. De most jobb lesz ha hazahozod Meget. Ahogy látom nagyon aggódsz miatta. – mi?
-Ez komoly? – ennek semmi értelme - De nem akar itt maradni… - hajtom le a fejemet.
-Ma már biztos nem, majd holnap. Mondd meg neki, hogy nagyon szívesen látjuk, és bocsánatot kérünk, tényleg nem ezzel kellett volna kezdeni. – kezd jó arc lenni a fater.
-Rendben.
Összekapok pár cuccot, hátha holnap se akar hazajönni. Bepattanok a kocsiba és húzok.
Már sötét van mire odaérek. Leállok, és előveszem a telómat, hogy felhívjam, de előtte megnézem az ajtót, hátha nyitva van és nem kell felkeltenem, bár mindig bezárja. Próba szerencse…Nyitva? Meg, ezért mit fogsz kapni…Halkan megyek be, és keresem a villanykapcsolót, mikor egy baszott kemény cuccal hasba vág. Kicsit nagyon meglep, meg fáj is…nekivágódom a falnak és lecsúszok a földre.
-Meg… - nyöszörgöm.
-Cody? – kapcsolja fel a lámpát – Mit keresel itt?
-Egyszer agyon fogsz verni… - állok fel nehezen.
-Hogy jöttél be a zárt ajtón? – záááárt??
-Úgy, hogy nem volt bezárva. Meg, miért nem ellenőrizted, hogy be van-e zárva? És ha nem én jöttem volna hanem… - megcsókol.
-De te vagy itt. – szorít magához.
-Csak nem hiányoztam? – mosolyodom el.
Bezárja az ajtót aztán megfogja a kezemet, a kandallóhoz vezet és leültet.
-Miért jöttél utánam? – ez komoly?
-Mert szeretlek. – az ölembe húzom és megcsókolom – Aggódtam. Utálom, mikor ennyit vezetsz, főleg idegesen.
-És a szüleid? Te is összevesztél velük miattam?
-Baby, érted bárkivel összevesznék. Csak a faterral zörrentem össze, de azt mondta, hogy vigyelek haza. Bocsánatot kér, és szeretné, ha visszajönnél velem. – mondom egy puszi kíséretében.
-Apukád lehet, de anyukád…nem hiszem, hogy szívesen látna… - bújik hozzám.
-Nem a te hibád…beszélnem kell vele. – elmesélem neki, hogy mit mondott apám.
Megérti, mert valami ilyesmit érez az apja is, csak még tegyük hozzá azt, hogy nem koreai vagyok és teljes a kép…
Úgy bújik hozzám, miközben beszélgetünk, mint egy kiscica. Aztán már csak fogom a kezét, amelyiken a gyűrű van és nézem, meg játszom is a kezével. Alaposan szemügyre veszem. Nem is tudom miért, csak szeretem megnézni magamnak, persze eddig csak akkor néztem, mikor szeretkeztünk, most mégis jó így nézegetni. Pár perc után összekulcsolom a kezünket, és hajába temetem az arcomat. Olyan finom illata van…
-Jó lenne minden este így összebújni. – jobban magamhoz ölelem – Szeretlek. – sóhajtom.
-Mégis szorult beléd egy kis romantika? – elmúlt a varázs…
-Azt hittem már Valentin napon bizonyítottam, hogy én is tudok, ha akarok…de ha te nem akarod, hogy romantikus is legyek… - fel akarok állni, de visszahúz és megcsókol.
-Én is szeretlek. – súgja a számba és újra megcsókol. Magamhoz húzom, de…hmm…milyen rövid a háló rucija…
-Milyen szexi vagy… - mosolygok – Tudtad, hogy utánad fogok jönni? – adok egy puszit az ajkaira.
-Cody…hogy lehetsz ilyen hülye? – kérdezi és kibújik az ölelésemből.
-Ne haragudj…csak egy kis egészséges féltékenység… - odahajolok hozzá, és megcsókolom.
-Még ha lenne rá okod… - ledöntöm a kanapéra, és fölé mászok.
-Már attól is ideges leszek, ha megnéznek az utcán, mit vársz? – nyakát kezdem csókolgatni – Mivel tegyem jóvá? – villantok rá egy perverz mosolyt.
-Most ne azzal, amire gondolsz. - miért ne? – Kicsit ki vagyok merülve…most csak szeretnék hozzád bújni. – mosolyog.
-Itt vagyok. – mosolygok vissza – Menjünk a hálóba, vagy itt akarsz aludni? – kérdezem felállva.
Felsegítem, és bevezet a szobába. De édi, elhozta a közös képünket. Nem tud meglenni nélkülem…mondjuk én sem nélküle, de ez most akkor is tetszik. Leveszem a nadrágomat, és bebújok mellé az ágyba, de furán mér végig. Kiderül, mi a baja…leveszi rólam a pólót, és bevackolódik a karjaimba. Addig simogatom, míg el nem alszik, aztán én is alszom.
Simogatom és puszilgatom, hogy felkeljen. Felém fordul és magához húzva aludna tovább, de…áhh mindegy, had aludjon. A hátamra fordulok, mellkasomra teszi a fejét még mindig engem ölelve. Nagyon aranyos…kíváncsi lennék, hogy ébren van-e vagy ez valami ösztönös mozdulat…azért nem nézem meg, mert lehet mérges lenne. Szépen betakarom, és simogatom.
Épp a hajával játszadozom, mikor elkezd ébredezni. Kinyitja szemeit, és full kómásan néz rám, aztán nyakamba fúrja az arcát.
-Jó reggelt. – mondom nevetve.
-Neked is. – megtámaszkodik a mellkasomon, és kapok egy finom puszit.
-Te még reggel is gyönyörű vagy. – mosolygok és kisimítom az arcából a haját.
-Te ezt nem mondhatod el magadról…bár most egész jól nézel ki. – hát ez nagyon kedves…
-Hát nagyon köszönöm…hol is vagy csikis? – alaposan megcsikizem.
Amiből persze birkózás lesz, addig, míg az ágyra nem szorítom a kezeit és meg nem csókolom.
-Hazajössz velem? – válaszul megcsókol… - Ezt most vegyem igennek?
-Ezt most vedd úgy, hogy fogd be a szád… - vigyorog rám, és újra megcsókol.
-De menni kéne…
-Hova sietsz ennyire? – kérdezi kimászva alólam.
-Gondoltam otthon segíthetnél tanulni, mert holnap suli… - persze a tököm akar tanulni, csak azt akarom, hogy visszajöjjön.
-Mi van Candyvel? Már nem segít neked? - Istenem, témánál vagyunk.
-Ahogy nekem nincs okom féltékenykedni, neked sincs okod…szálljunk már le erről a témáról. – mondom mérgesen és felülök.
-Akkor miért leszel mindig ideges, mikor felhozom? – elég volt…
-Mert már a tököm tele van ezzel. Te vagy nekem a legfontosabb, szeretlek és veled akarok élni, nem vele. Ő a legjobb barátom, de te vagy a mindenem…ez az amit nem tudsz megérteni, és mindig féltékeny leszel, ha csak szóba kerül…most is az vagy, pedig te hoztad szóba. – mondom öltözködve.
-Mert akárhányszor látlak benneteket, vagy az öledben ül, vagy ölelgetitek egymást, vagy puszilgat…idegesít. Hova készülsz? – jah, hogy felöltöztem?
-Nélküled sehová… - sóhajtok egyet – Ne haragudj, majd próbálok változtatni rajta…de neked nincs gyerekkori barátod, aki olyan, mint nekem Candy? – leülök mellé.
-De van, de a barátságot nem csak úgy tudod kifejezni, ahogy ti csináljátok… - ő is lenyugodott…nagyjából…
-Oké, igazad van…engem is biztos zavarna, ha egy sráccal csinálnád ezt…Akkor ezt megbeszéltük? Nem leszel féltékeny meg ideges miatta?
-Nem ígérek semmit. – tehát nem jutottunk semmire…
-Jól van… - tol el magától – De beszélj anyukáddal. – sóhajtok egyet, aztán rábólintok. Egyszer úgy is muszáj leszek…
Felkel az ágyból, és elindul a fürdőbe, út közben ledobja magáról szexi kis hálóingét. Nézem, ahogy leesik a földre, aztán gyorsan levetkőzöm. Nem is tudom minek öltöztem fel egyáltalán…talán kellett valami pótcselekvés, hogy levezessem a feszültségem egy részét…
Meztelenül megyek utána. Már a zuhany alatt áll, mikor a fürdőbe érek. Mögé lépve magamhoz ölelem és belecsókolok a nyakába. Felém fordul, a nyakam köré fonja a kezeit és kapok egy olyan csókot, ami után muszáj vagyok megtámaszkodni…annyi érzelem volt benne, és olyan tüzes volt…Öregem, még sose állt fel egy csók miatt. Belemarkolok a fenekébe, és magamhoz rántom. Szenvedélyesen csókolom, aztán nyakát kezdem marcangolni…Neki döntöm a csempének és melleit veszem célba. Finoman körözök nyelvemmel mellbimbói körül, sőt egyszer-egyszer meg is szívom. Ezzel szexi nyögéseket váltok ki belőle, ami csak jobban felizgat. Csókokkal és apró harapásokkal haladok egyre lejjebb. Nagyobb terpeszbe állítom, széthúzom a nagyajkakat és nyelvemet vetem be. Ahh…Istenem ezek a hangok, és ahogy vállamba kapaszkodik egyre görcsösebben…Hüvelyébe vezetem ujjaimat, és felállok egy csókért. Míg én benne dolgozom, rámarkol farkamra és fel, le kezdi mozgatni a kezét, olyan tempóban, ahogy én csinálom neki…De ha így folytatjuk, így fogunk elmenni. Elhúzódom tőle, felemelem, és ujjaim helyét, kedvenc játékszere váltja fel. Vadul kezdek mozogni benne, közben egymást faljuk. Pár lökés után, nyögve élvezek bele kicsi babymbe és hallom, ahogy ő is felsikít gyönyörében. Imádok vele szeretkezni…egyszerűen nem lehet megunni.
Lemossuk egymást, aztán a szobában készülődünk. Persze babym csak készülődne, ha hagynám. Mikor felsőjét akarja felvenni, hátulról átölelem, és melleire vezetem a kezeimet, amiket meg is markolászok.
-Annyira szeretlek. – súgom a fülébe.
-A testemet… - jajj de vicces vagy…ne vigyorogj.
-A testedet…mindenedet, mindent, ami te vagy. Szeretlek! – mondom magam felé fordítva és gyengéden megcsókolom.
Felöltözünk, összepakolunk, és megyünk is. Bár most nem ideges, meg nincs semmi baja, akkor sem szeretem ha sokat vezet…pedig most mindkettőnknek itt van a kocsija…Meggyőzöm, hogy az enyémmel menjen, mert az masszívabb és biztonságosabb, én meg majd megyek az övével…Én megyek elöl, de a visszapillantó üvegben folyton szemmel tartom. Túl aggódom magam mi? Még a telómat se kapcsoltam ki, pedig általában ki szoktam nyomni, ha vezetek…
Mikor megérkezünk, elkezdem mondani neki, hogy mit kéne megcsináltatni az autón, addig nem vezetheti, de mintha nem is mondanék semmit…pont leszarja…
Megfogom a kezét, és bemegyünk a házba. Fater jön elénk és köszön, meg bocsánatot kér Megtől, aztán közli, hogy anya a nappaliban van. Rendben, vettem. Meg felviszi a cuccát, én meg megyek beszélgetni…hogy mennyire nincs kedvem hozzá, el nem tudom mondani.
Leülök vele szembe, de nem nagyon vesz tudomást rólam. Olvasgat tovább…kiveszem a kezéből az újságot, és leülök mellé. Aztán megindul a beszélgetés. Kiderül, hogy az a baja, hogy már nem ő az egyetlen nő, akit szeretek és ez fáj neki…meg, hogy számára egy lány se fog tökéletesen megfelelni neki, akármennyire kedveli Meget…
Megegyezünk abban, hogy megpróbálja jobban megismerni babymet, és elfogadni, hogy a menyasszonyom. Megölelget, amit már elég rég csinált, aztán ő is belemegy, hogy itt maradjon Meg.
Fel szaladok a szobámba, és mikor belépek, rögtön észreveszem a képet az ágyam melletti kis szekrényen, amin elmosolyodom. Odalépek Meghez, aki épp a cuccainak keres helyet.
-Van neked hely hagyva a szekrényemben… - mosolygok és kinyitom a szekrényt. Két polc csak elég lesz neki, ha nem, csinálunk még helyet.
Cody kicsit leblokkol a köszönésemtől, szegényke még az edzőjétől is kap. Jaj mackó, majd én megvigasztallak a meccs után, csak ügyes légy, had legyek rád büszke… Nem kell őt félteni, nagyon jól játszik, túlzottan jól. Be fog kerülni a Los angelesi csapatba is, nem kell neki olyan messzire, ha a hazai pályának is elég jó. Csak nem az jár a fejében, amit mondtam? Ki tudja…valószínűleg, főleg, hogy olyan széles mosollyal néz ki rám.
Lassan vége a játéknak, de ekkor Cody valakivel ütközik. Jó ég, komolyan össze akarja verni ezt a fickót? Még a végén kizárják…Nem törődve semmivel, lerohanok a pályára, a meccsnek már úgy is vége. Adok neki egy puszit, amitől egy kicsit megnyugszik. Az öltözőbe megyünk. Meglátom, hogy felszakadt a szemöldöke, és vérzik is. Próbálom lemosni, de ő nem nagyon hagyja, sőt…
-Cody, így nem tudom kitisztítani a sebet…-nem igaz már…
-Majd otthon. –morogva veszi a le a mezét- Letusolok, aztán mehetünk…-kis morgó mackóm.
-Segítsek? –belemarkolok a fenekébe, majd megcsókolom. Tetszik neki, igazán szenvedélyesen csókol vissza.
-Ohh bocs, nem akaratunk megzavarni semmit. –pedig megzavartatok. Már csak ez kellett, hogy a csapattársai most nyissanak ránk. Biztos azt hiszik, hogy mi épp…Talán jobb lesz lelépni.
-Kint megvárlak. –mondom egy puszi után. Nem kell sokat rá várnom, hátulról átölel, amit csókkal jutalmazok, aztán mehetünk is.
Otthon a konyhában próbálom őt alkohollal lekezelni, nem akarom, hogy ez a kis seb is elfertőződjön. Egyszer csak Cody keze megindul a combomon felfelé, majd fenekemre teszi azt.
-Új nadrág? –kérdezi.
-Nem, miért? –talán csak nem marad sokáig rajtam egy nadrág sem a közeledben, hogy megfigyeld őket.
-Csak nem emlékszem rá…-közelebb von magához, már a felsőmet húzza feljebb- Gyönyörű vagy…-a hasamat kezdi puszilgatni. Naaa, ez csikiz…
http://www.youtube.com/watch?v=nGjILN3G98M Ráülök a lábára, hogy megcsókoljam őt, de ez nem sokáig tart, mert nyakamra tapadnak ajkai. Közben keze már a hátamnál jár, a melltartóm sem jelenthet akadályt. Végig csókolja a nyakam, az állkapcsomat, hogy ismét a számhoz jusson el.
-Hogy is mondtad? Annyiszor, ott és úgy, ahogy csak akarom? –ezt nem felejtetted el, mi? Kis perverz mackóm…
-Valahogy úgy…-mondom, majd a nyakába csókolok.
-Több, mint 20 pontot szereztem, ami…-ekkor erősen szívom meg azt a finom bőrét, még nyög is egyet. Mit is akartál mondani? Figyelek ám édes, még ha nem is úgy látszik.- …ami azt jelenti, hogy legalább 10 kosarat dobtam. Átgondoltad mit mondtál? –nagyon is szerelmem.
-Sok a duma…-mohón kezdem falni a száját. Mindkettőnkről lekerülnek a felsők, ezután Cody megfog és az asztalra ültet. Szóval az a múltkori perverziója még mindig nem múlt el? Kár, hogy pont a konyhaasztalt szemelte ki, de…majd legközelebb kipróbáljuk valamelyik másikat is, hehe. Ledönt rá, és csókolni kezd ott, ahol ér. Keze először oldalamon simít végig, majd mellbimbómra téved át, de mikor már a nyelve folytatja, alig bírok magammal. Olyan ügyes, egész technikás lett, mióta együtt vagyunk, már nem csak úgy durr bele…ezt szeretem…Közben a nadrág is lekerül rólam, szóval rajta sem maradhat. Felülök, és lehúzom a sliccét. Már most kidagad a boxeréből a lényeg, amitől csak jobban felizgulok. Simogatnám még, de inkább lehúzom magamhoz egy csókra, mert érezni akarom, közelebb…még közelebb…
Teljesen az asztalra fektet, ő meg elé térdel. Combom belső felét szívogatja, már ettől bizsereg az egész testem. Szétfeszíti a lábaimat, nyelvével kezd kényeztetni. Az egész testem lángol, imádom ezt, csináld csak baby… Türelmetlen kismackóm hamar hatol belém a rövid előjáték után, egy csók alatt. Lassan kezd csak mozogni, ez egyszerre okoz kínt és élvezetet is. Kicsit zavarban vagyok, hogy néz, de legalább már tudom, hogy nem csak az orális élvezetek közepette szeret nézni. De nekem ennél több kell! Lerántom magamhoz és megcsókolom, ekkor hirtelen tempót vált, mire felnyögök. Szeretem, mikor ilyen vad és kemény, csak az asztal bírja ki, ehh…
Cody is észrevehette, hogy recseg az asztal, mert a széken ültet az ölébe. Kéjes nyögések közepette lovagolom meg az én csődörömet, miközben ő a fenekemet markolássza. Olyan közel van, érzem minden lélegzetvételét, testének remegését, és azt is, hogy hamarosan… Nem tudok gondolkodni sem, azonnal lecsap rám az orgazmus. Azt hittem, hogy Cody szeretné, ha tovább lovagolnék, de helyette feláll velem együtt. Dereka köré fonom a lábaim, még akkor sem eresztem, mikor a kanapéra tesz és újra mozgásba lendül. Csaló, már rég elélvezett volna, ha nem lett volna ez a kis szünet, de jól van, addig nem eresztelek, míg nekem sem lesz jó újra. Most még mélyebben löki magát belém, ami érthető, mert rövid idő után megérzem gyönyöre beteljesülését. Persze rám is gondol, nem hagyja abba a mozgást, így én is követhetem. Az este még közel sem ér véget, az ágyam és a zuhany is tanúja lesz szerelmünk újbóli beteljesülésének. Szeretkezés és zuhanyozás után Cody a karjaiban visz be a szobámba, ahol az ágyra téve megcsókol.
-Azt hiszem, több menetet már nem bírnál…-mit vigyorogsz? Te sem.- Szeretlek…-na azért, ez már mindjárt más.
-Én is szeretlek…-megpuszilom a száját, aztán egymás karjaiban alszunk el.
Reggel hagyom őt szokás szerint aludni, megyek kicsit rendbehozom magam a fürdőben, magamra kapok egy köntös, aztán megint a szobába megyek. Még mindig alszik, addig én lemegyek, hogy összeszedjem a ruháinkat, mégsem maradhatnak odalent. Már visszafelé jövök, mikor Cody hirtelen feltűnik és átölel. Még a ruhákat is leejtem.
-A frászt hoztad rám…-nem inkább fordítva kedvesem?
-Mert? Mi a baj? –nem értem.
-Felkelek, nem vagy mellettem, a gyűrű a szekrényen…-jaj de édes…-Ne mosolyogj…-de igen, főleg, hogy még egy kicsit el is pirultál. Úgy imádlak.
-Csak bekentem a kezemet, és nem akartam összekenni a gyűrűt, aztán lejöttem összeszedni a tegnap este szétszórt ruháinkat. –adok neki egy puszit. –És így indultál megkeresni? –meztelenül?
-Csak kipattantam az ágyból…tán nem tetszik? –mit vigyorogsz, úgy is tudod, hogy igen. Most nincs felizgulva, de még így nyugalmi állapotban is…áhh, mikre nem gondolok kora reggel? De hát nem tudtam nem oda nézni. Rossz kislány vagyok.
-Nekem ne tetszene? –kérdezem, majd magamhoz ölelem őt. Segít összeszedni a ruhákat, felveszi a nadrágját, aztán a szobába megyünk, hogy felhúzza az ujjamra a gyűrűt. Még egy csókot is kapok, de talán pont ez a csók indítja be Cody fantáziáját, mert az ágyra döntve csókol tovább.
-Kis mackóm, nem vagy kicsit telhetetlen? –kérdezem mosolyogva, mikor már a nyakamat csókolja. Ahh, annyira imádom, mikor ilyen finoman szívogatja a bőröm.
-Ne mondd, hogy nem esik jól…-nem is mondom. Már megint elvesztem a fejem, mint mindig, ha vele vagyok, de egyszerűen imádok vele szeretkezni. Kis dög, már pontosan tudja, hogy mi jó nekem, és hogy mivel csalogathat az ágyba bármikor. Jól van édesem, akkor vegyük ezt komolyan. Lelököm magamról, csuklóinál fogva szorítom az ágyra. Már egy kicsit besüt a nap a szobába, mert este nem volt erőm lehúzni a redőnyt, szóval kiválóan látom izmos felsőtestét, amit azonnal meg is kóstolok. Nyelvemmel határozottan nyalom végig őt, aztán vadul marcangolni kezdem ajkait. Teljesen rá mászom, így könnyedén tűri le rólam a köntöst. Egész gerincemen végig fut a hideg, mikor ujjai meztelen testemen zongoráznak végig.
-Ezt minek is vetted fel? –kérdezem lejjebb kúszva nadrágja fölé hajolva, aminek cipzárját fogammal húzom le. Masszírozó mozdulatokkal szabadítom meg tőle, hogy kemény férfiasságában gyönyörködhessem. Ujjaimmal cikázom rajta, minden érintésemnél érzem, hogy türelmetlenül lüktet a folytatás után sóvárogva. Jól van, megkaphatod. Végig a szemébe nézve csúsztatom számba, tudom, hogy ettől csak jobban beindul. De ez csak az előkészítés, inkább golyóit veszem kezelésbe nyelvemmel és a számmal, ujjaimat pedig fel és le mozgatom egyre jobban harci helyzetbe kerülő játékszeremen. Újra számba veszem a lényeget, de mimikájából kitalálható, hogy ezt nem bírja már sokáig. Abbahagyom, és kicsit kéretni kezdem magam. Csak piciket nyalok itt-ott rajta, és közben szexin nézek rá, hogy tegyen ő is valamit. Bár folytathatom is az előbbi kis akciómat, de talán még korai lenne elsülni.
-Olyan gyönyörű vagy, megőrjítesz…-mondja felülve mögém, közben szorosan átöleli derekamat. Sokszor mondta már, hogy szép vagyok, de ez az, amit nem tudok megunni. Keze közben előre nyúl, és finom mozdulatokkal izgatni kezd. Ösztönösen ereszkedem négykézlábra, szeretném, ha jobban hozzám férne. Mikor elér legérzékenyebb pontomhoz, először csaj ujjaival kezd simogatni, aztán érzem, hogy kicsit szétfeszít, hogy nyelve jobban tudjon dolgozni. Felnyögve markolok az ágyneműbe, már ez majdnem olyan kéjt vált ki belőlem, mintha bennem lenne.
Kicsit előre dőlök, ebből már ő is kitalálja, hogy a nyelve helyett valami mást szeretnék. Nyelve végig cikázik hátamon, végül nyakamon állapodik meg, amibe bele is harap. Ujjaival hajamba túrva húzza hátra fejemet, hogy megcsókoljon, közben merevedése fenekemhez simul, és végre megadja nekem a mennyországot. Hangosan nyögök magam elé, de csak addig, míg meg nem fogom Cody egyik kezét, és mutatóujját számba nem veszem. Ez aztán csak még jobban felizgatja, mondhatni előtör belőle a vadállat, és keményen mozog tovább. Persze engem sem kell félteni, beleülök az ölébe és vad ritmusban mozgok tovább, mikor kezd elfáradni. Kis idő múlva hagyom, had emelkedjen újra felém, fenekembe markolva diktálja tovább az iramot, de az ujját nem adja vissza, halkan a fülembe súgja, hogy hallani akar. Egy-két lökés után hallhat is, nyögve élvezek el, amit ő is követ. Érzem, ahogy kéjnedvei combom belső felén csordulnak végig. Nocsak, valaki nagyon-nagyon élvezte a dolgot.
-Mégh…látni akarlakhh…-dörmögi számba, és szenvedélyesen megcsókol.
-Igen is papa maci, úgy is nagyon kívánlak még. –felelem a szájába harapva. Ez a reggel is jól indul, nemde?
Hátával az ágy támlájának támaszkodik, én az ölébe ülök, és rövid simizés után újra akcióba lendülünk. Elég stabil ágyam van, de még ez is recseg alattunk. Ebben a pozícióban az alegjobb, hogy végig csókolózhatunk, azt hiszem, hogy így szeretem a legjobban csinálni, meg azt, ha ő van felül, az olyan kényelmes és olyan jó. Ha nem csókolom, akkor a vállait, és a nyakát harapom, körmeimmel a karját mardosom, szóval lesz egy-két új nyom a testén, annyi biztos. De nem baj, megjelölhetem, mert ő csak az enyém. Másodperceken belül újra elönt a kellemes meleg, ahogy végig söpör testemen az orgazmus, ahogy Codyn is. Miközben leszállok róla, nem győz csókolni, imádom, mikor szinte felfal csókjaival. Mosolyogva szakadok el ajkaitól, de elvesztem az egyensúlyomat, és leesek az ágyról.
-Meg! –gondolkodás nélkül jön le utánam, azonnal azt nézi, hogy hol ütöttem be magam. Szerencsétlenségemre pont a kisszekrényem sarkába fejeltem, biztosan szép monokli lesz a szemem alatt.
-Jól vagyok, nem volt olyan vészes…-nevetem el magam, mire végre ő is mosolyogni kezd. Lefürdünk, aztán lemegyünk kajálni, meg kicsit rendbe teszem a konyhát a tegnapi hancúr után. Basszus, ez tányért levertem, és el is tört…na mindegy, nem olyan nagy veszteség a csodás estéért cserébe.
Szerencsére épp időben leszünk kész, pont a mosást teszem be, mikor Cody szól, hogy megjöttek a szüleim. Lemegyek én is, de apu nagyon furcsán kezd viselkedni. Kihívja anyut is, aztán egyszerűen kijelenti, hogy szeretné, ha Cody most hazamenne. Most megint mi a fene ütött belé? Cody viszont megértő, azt mondja, hogy majd később felhív, hogy mi van, szóval hazamegy.
Ami most jön, arra aztán igazán nem számítottam. Apám azt vette a fejébe, hogy Cody megvert, hiába magyarázom neki, hogy leestem az ágyról, szerinte túl sok az egybeesés, hogy Cody szemöldöke is most szakadt fel. Miért hiszi azt, hogy összeverekedtünk? A legdurvább mozdulata felém az, ha a fenekembe markol, soha nem ütne meg, és én sem tűrném el. Két dolgot nem viselek el pasiktól, az egyik a megcsalás, a másik a verés…Még ezek sosem történtek meg és nem is fognak senkivel sem, még Codynak sem engedném egyiket sem, viccből sem, sehogy sem!
Annyira elfajul a vita, hogy miután azt mondja, hogy az ő házába akkor sem léphet be többet Cody, felszaladok az emeletre, bőröndbe teszek pár fontosabb cuccot, bevágódoka kocsimba, és ott is hagyom őt. Olyan jókislány voltam mostanában, nem lehet rám panasza, de ez már nekem is sok. Cody a vőlegényem, nem szakítok vele egy ekkora baromság miatt. Hozzájuk megyek, az anyukája nyit ajtót és beenged. A nappaliban elmondom, hogy mi a helyzet, és hogy nem volt hova mennem.
-Persze, maradhatsz, de nem helyes, hogy otthagytad a szüleidet. Hosszútávon neked is jobb lenne, ha kibékülnétek. –mondja Cody anyja.
-Igen, nem jók ezek a családi viták. Felhívhatnád most is őket. –helyesel az apja.
-Akár ide is átjöhetnek, hogy megbeszéljük. –mondja Cody átölelve, mire felállok.
-Értem. Nem akartam zavarni, gondolom, hogy nem maradhatok. További szép estét! –mosolyodom el kínosan, aztán elindulok kifelé a bőröndömmel.
-Meg, azt mondták, hogy maradhatsz. Hova akarsz menni? –jön utánam Cody.
-Ja persze, csak finoman célozgattak, hogy jobban szeretnék, ha otthon aludnék. Azt hiszed, hogy nem tudom, hogy zavarja őket a korkülönbségünk, meg az is, hogy megkérted a kezem?! Azt hiszik, hogy élősködni akarok, vagy mi? Te is…Áh, nem mondok semmit. Ebből meg vásároljatok be hétvégére. –a kezébe nyomom az eljegyzési gyűrűt. Már csak az kéne, hogy azt higgyék, hogy lelépek a nagy családi ékszerűkkel. Cody már csak az autónál ér utol.
-Meg, engem ne lökj el magadtól! Tudom, hogy ki vagy bukva apádra, de a szüleim tényleg nem akartak megbántani. Gyere vissza…-behajol hozzám a kocsiba, és lágyan megcsókol. Keserédes mosollyal simogatom meg az arcát.
-Inkább nem, de nagyon szeretlek, és nem akartalak megbántani. –piszkálom zavartan a pólóját, miközben ő visszahúzza a gyűrűt az ujjamra.
-Ha még egyszer hozzám vágod, megharaplak ám. Pont így…-meg is harapja egy kicsit a nyakamat.
-Édes vagy, és köszönöm. –kap egy puszit a szájára- A szüleim nyaralójába megyek, a város szélén van. Ott most nincs senki, a kulcs meg nálam van.
-Nem akarod, hogy veled menjek? Jó lenne…-én is tudom.
-Ez nem olyan jó ötlet, nem akarom, hogy miattam még te is összevessz a szüleiddel, de kedves, hogy felajánlottad. Itt a címe, ha valami lenne. –odaadom neki, amit egy kis cetlire írtam.
-Nem akarom, hogy elmenj. –jaj édesem…
-Már most hiányzol. –megölelem, adok neki még egy csókot, aztán indulok is.
http://www.youtube.com/watch?v=-OprkTdqgXA Még sötétedés előtt odaérek, elég kietlen egy környék, azt meg kell hagyni. Jó rég jártam itt, pár éve le sem jöttünk, még a fűtés is alig működik. Remek, akkor most mehetek fát vágni a kandallóba. Kimegyek és a raktárban szerencsére találok pár alkalmas fát, amivel megrakhatom a tüzet. Miután kicsit már bemelegedett, átveszem a hálócuccomat, bár nem épp ilyen időre készültem, de majd jól betakarózom.
Az ágyban fekve elgondolkodom azon, hogy most mennyire egyedül vagyok, olyan magányosnak érzem magam. Senki sem állt ki igazán értem. Az anyám hagyott elmenni, pedig tudta, hogy nincs hova mennem, és Cody is…tudom, hogy én mondtam, hogy ne jöjjön, de fordított helyzetben én biztosan vele mentem volna, vagy oda láncoltam volna magamhoz, mindegy, csak ne hagyjam egyedül. Talán megijedt attól, hogy hozzá költözöm? Igaz, hogy szinte minden nap együtt vagyunk, és együtt is alszunk, de ez mégis csak más lett volna, és talán megijedt. Olyan fiatal még, és a szülei sem örülnek nagyon nekem.
Legalább a közelben laknának a nagyszüleim, lenne hova mennem, de apu szülei Koreában laknak, anyué meg kiköltöztek Ausztráliába…hát nem valami kis táv. Egyik barátnőmhöz sem mehetek, az annyira ciki lenne, rögtön azt kérdeznék, hogy mi van a pasimmal. Cody…te kis hülye, úgy hiányzol… Felhívom őt a mobilomon, de csak az üzenetrögzítő válaszol.
-Szia, én csak azért hívtalak, mert…hiányzol…-lassan legördül egy könnycsepp az arcomon- …de ez csak a rögzítőd, szóval…mindegy, felejtsd el, jó éjszakát…-leteszem.
Vajon miért van kikapcsolva a telefonja? Csak akkor kapcsolja ki, ha vezet, ha meccse van, vagy, ha fürdik, meg akkor is, ha…velem van…Miért kattog azon az agyam, hogy mit csinál most? Féltékeny vagyok? Vagy inkább csak szomorú és magányos. Annyira szeretem őt, úgy megszoktam, hogy velem van, hogy most nem is az bánt a legjobban, hogy összevesztem apámmal, hanem, hogy ő nincs itt. Teljesen megváltoztam, reménytelenül elveszett vagyok Cody nélkül. Meglátogassam holnap? Nem, azt akarom, hogy itt és most legyen velem. Hiányzol mackóka… Az ágyban, mellettem van egy kép rólunk, párnát szorítom magamhoz, de semmit sem ér. Nem bírok aludni sem, csak forgolódok ide-oda. Mit csináljak? Mit kéne tennem? Se otthonom, sem boldogságom…végem vaaan…nyüssz…
Édesen zavarba jön. Még el is takarja az arcát. Legszívesebben elnevetném magam, de nem…a választ meg kell várnom. Leeresztikezét, aztán a szemembe néz…látom ahogy a gondolatok átsuhannak az arcán, de végül…
-Igen… - bólogat mosolyogva.
Felpattanok és magamhoz szorítom. Nagyon reméltem, hogy ez lesz a válasz. Finoman megcsókolom és remegő kézzel az ujjára húzom a gyűrűt. Passzol…ezt a mázlit.
-El sem tudod képzelni, hogy mennyire boldoggá tettél. – mondom megsimogatva az arcát és újra megcsókolom…vagyis csókolnám, de megállít. Most mi a baj?
-Én is boldog vagyok, de vannak feltételeim… - szinte sejtettem…
-Valahogy éreztem, hogy nem mehet ennyire simán…Mik azok? – megfogom a derekánál és lehúzom magammal az ágyra.
Felül és komolyan néz rám. Rendben, rendben értem a célzást. Az ölébe hajtom a fejemet és figyelek.
-Először is, apámtól is meg kell kérned a kezed, mert örülnék neki, ha összebékülnétek. Másodszor, nem most azonnal szeretném az esküvőt, mert egyrészt meg kell tervezni, másfelől meg szeretném, ha lenne egy közös házunk, hogy ne a szüleink nyakán kelljen élni, de ahhoz pénz kell, pénzünk meg csak akkor lesz, ha elkezdünk dolgozni. Én már ma hozzád mennék, tényleg, de szeretném, ha nyugodt életünk lenne, ahhoz meg saját otthon kell. Ennyi. – korrekt. Felülök és adok szájára egy cuppanóst.
-Ha csak ennyi, akkor rendben, mindent elfogadok. Én sem akarom, hogy a feleségem tartson el, mert neked majd a gyerekekre kell vigyáznod. – bezony, Cody babának kell egy egész kosárlabdacsapat cserékkel együtt.
-Gyerekek? – kérdez vissza.
-Hát 10-15…majd meglátjuk. – mondom vigyorogva.
-Nem-nem…egy vagy kettő…de semmi esetre sem tíz! Nem neked kell őket megszülnöd… - még jó…mint abban filmben mi? A Juniorban...beteg film volt az már egyszer biztos. De lehetne az egyik gyerkőc neve majd Junior…ez tetszik.
-Meséltem, hogy az egyik dédnagymamám testvére hármas ikreket szült? Hamar letudjuk azt a pár gyerkőcöt, és legalább nem fognak unatkozni sem. – vigyorgok.
-Olyan bolond vagy. – üt meg kicsit.
-A szerelem elvette az eszemet, már most olyan, mintha a feleségem lennél. Nem gyakoroljuk a nászéjszakát? – kezem elkalandozik kicsit belső combjára, és följebb…
-Jobb ötletem van! – ohh persze…
-A nászéjszakánál jobb? Kizárt. – mondom és megcsókolom a nyakát.
-Cody, ne már! – eltol… - Mi lenne, ha elutaznánk amolyan előnászútra? Elmehetnénk mondjuk Párizsba, vagy Spanyolországba, esetleg Afrikába, ott most jó meleg van, mit szólsz? Mindjárt itt a tavaszi szünet, és akkor még hiányoznod sem kéne. Olyankor kifoghatunk egy jó kis akciós utat is, és akkor nem kerülne sokba. Na, na, na? – ne nézz így, most voltunk Koreában, nem tudom mennyire díjaznák a szüleim az újabb kiruccanást…
-Még meggondolom. – vigyorgok…úgyis rábeszélem az ősöket…különben is imádják Meget, nem lesz itt vita…
-Na jó, de most irány az apám, beszélnünk kell vele. – azt hiszem az én ötletem jobb volt…
Épp békésen teázgatnak, talán nem kéne megzavarni őket. De babym odavonszol, leülünk faterjával szemben és már a lényegre is tér.
-Cody? – hát nem néz valami kedvesen. Mi van ha nemet mond? Romeo és Júlia módjára kell majd összeházasodnunk??
-Nagyon szeretem a lányát, és szeretném életem hátralévő részét vele tölteni. Az előbb megkértem a kezét, és ő igent mondott, most szeretném megkérni öntől is. – mondom olyan nyugodtan és olyan kedvesen, amennyire csak tudom.
-Ha egy gyerek jött közbe… - miért gondolja rögtön ezt!?
-Nem, nem vagyok terhes, tényleg minden egyéb dolog nélkül döntöttünk így. Persze várunk még egy kicsit, mert szeretnék saját hátteret biztosítani. Gyere ki velem egy kicsit… - Meg kihúzza az apját a kezénél fogva a szobából.
-Cody, annyira örülök. – mondja Meg anyukája és átölel. Milyen aranyos, a könnyei is kicsordultak.
-Ezentúl Mamának fogom szólítani. – mondom vigyorogva miután elengedett.
-Ezzel még várjunk egy kicsit… - áhh, tuti egyszer-kétszer el fogom játszani…de nincs időm válaszolni, mert visszajönnek Megék.
Az apja beleegyezik, persze, vannak feltételei, de szerintem ezek fölöslegesek, mert Megből kiindulva ezek úgyis meg lettek volna. Hátba vereget az újdonsült apósjelöltem, és Meg anyukája babym nyakába borul. Nagy az öröm, remek.
Addig nem nyugszik senki, míg az én szüleim is meg nem tudják, szóval átmegyünk az enyémekhez és leültetem őket. Nagyi persze már tud mindent, ki is szúrta a gyűrűt Meg kezén, szóval…A szüleim nem várt módon jól reagáltak a hírre. Én azt hittem, hogy ki fognak oktatni, hogy fiatal vagyok. De hát elmondtuk, hogy nem a közeljövőben lesz az esküvő és szerintem ezért nem kaptam fejmosást. Na meg persze, az is közrejátszik, hogy Meget jegyeztem el…más lány esetében nem lennének ilyenek…Ölelkezés, Meg egy pár percre eltűni Nagyival, aztán megyünk át babymhez, mert ott alszunk. Együtt.
Már bőven este van, nézzük a csillagokat az erkélyén állva. Szorosan ölelem magamhoz…nagyon boldog vagyok. Nem is tudom, hogy voltam-e egyáltalán ilyen boldog…
-Arra gondoltam, hogy amikor másokkal jártam… - megharapom a nyakát, hogy ne folytassa.
-Komolyan erre gondolsz? – mikor pár órája jegyeztelek el!?
-Szóval mikor másokkal jártam, nem zavart különösebben a szakítás, mert gondoltam, hogy hazamegyek, aztán jön más, de most…Nem akarok hazamenni, csak veled akarok lenni. – ez édes.
-De most is itthon vagy. – jól van na, muszáj elviccelnem, mert a végén még elérzékenyülök…
-Én itt magyarázom neked, hogy te vagy a legjobb dolog, ami történhetett velem az életben, erre te… - magamhoz szorítom és úgy csókolom meg.
-Te meg maga az életem vagy, ha néha viccelődöm is. – csípek bele a fenekébe.
Ezért a húzásomért bent agyon is püföl egy párnával. Játszunk egy kicsit, aztán legyűröm az ágyra és csókokkal zárjuk a párnacsatát. Aztán kimegyünk pancsiba ahol minden porcikáját végig cirógatom…annyira imádom! De látom, hogy fáradt, úgyhogy nem perverzkedek, pedig a nászéjszakás tervem jól zárná az estét…Szinte belém bújik…olyan mint egy kiscica…de elfelejtettem valamit.
-Szeretlek… - súgom a fülébe.
-Szeretlek. – jön a válasz és felém fordul egy pusziért, aztán nem sokra rá már alszunk is.
Reggel halkan felkelek és készülődök, mert ma lesz a suliban egy fontos meccs, muszáj bemennem…Hiába próbálok halkan mozogni, felébred. Radar van benne, hogy megérzi mikor nem vagyok mellette? Finom búcsúcsók és megyek is. Este úgyis találkozunk.
Nagy a nyüzsgés az öltözőknél. Az edzőnk valami taktikai szarságról beszél amit nem is igazán szoktunk betartani, aztán megunja, hogy nem figyelünk rá és lelép. Én meg pár haverral dumálok mikor a nevemet hallom meg.
-Cody! – rögtön odakapom a fejem és Meget látom közeledni. Odahúz magához egy csókra.
-Szia, hát te? Hogyhogy itt? – viszem odébb egy kicsit. Azért meglepődtem, hogy itt van.
-Hát gondoltam, hogy eljövök és drukkolok kicsit az én vőlegényemnek. Amúgy olyan szexi vagy ebben a ruciban, a dagadó izmok meg minden…legszívesebben… - az ajkára harapva folytja magába a szavakat és végig mér…istenem de szexi…
-Jaj Meg, ne izgass fel a meccs előtt, akkor nem fogok tudni játszani. – már le is vetkőztettem a szemeimmel…
-Gondolj arra, hogy ahány kosarat dobsz, annyiszor… - fülemhez hajolva folytatja - leszek ma a tiéd ott és úgy, ahogy csak akarod… - és hogy fokozza a hatást, bele is nyal a fülembe - A szüleim ma valami vidéki konferencián lesznek, de sajna tudom, hogy milyen fáradt vagy meccs után… - válaszra nyitnám a számat, mikor az edzőm szól, hogy menni kéne…kicsim ad egy csókot és megyek is.
Bemegyünk a terembe, ahol már babym talált magának egy remek helyet. Mikor rá nézek, dob egy puszit és rám kacsint, de mind ezt olyan szexisen, hogy leblokkolva állok. Arra leszek figyelmes, hogy valaki a karomnak dob egy labdát.
-Cody, figyelj már! – ordít az edző.
Legszívesebben visszaüvöltöttem volna, hogy ő sem tudna figyelni, ha a barátnője felizgatja…de inkább magamban tartottam.
http://www.youtube.com/watch?v=Ndw6GNCtw14
Mindenki a helyén, feldobják a labdát, és kezdődik. Folyton az kattog az agyamban, amit Meg súgott a fülembe. Ott, és úgy ahogy akarom…ez tetszik.
Olyan lendületesen játszok, mint még soha. Csak úgy potyog a gyűrűbe a labda…plusz megalázó trükkökkel cselezem ki az ellenfeleimet. Remélem számolod baby a kosaraim számát…mert én már 10 után nem…Felnézek Megre és elvigyorodom. De vissza a meccshez…már jócskán több pontunk van, mint nekik, de sebaj…Az utolsó másodpercekben nálam a labda, felugrok, hogy eldobjam, de valaki belém száguld, és pöppet nagyot borulok, azért a labdát eldobtam, még ha nem is megy be. Azonnal körülöttem terem néhány emberke és kérdezgetik, hogy vagyok.
Mikor nagy nehezen sikerül feltápászkodnom, kisebb csetepaté alakul ki a vitából, mert nekimegyek a csávókámnak aki nekem jött. Kicsit kiütöm a bugyijából a gyereket, aztán mindkettőnket úgy fognak le…nem vagyok ideges, nem vagyok ideges…Sráccal idegesen farkasszemezünk, aztán Meg tűnik fel előttem és ad egy puszit, hogy lenyugodjak. A nyugtatása használ is, és kezemnél fogva vezet az öltöző felé, persze nem egyszer visszanézek.
Az öltözőben leülök a padra és akkor veszem észre, hogy felszakadt a szemöldököm és folyik belőle a vér. Barátságos mérkőzés mi!? Faszom…
Meg egy vizes valamivel törölgeti a sebet, de folyton elrántom a fejem….csíp bassza meg…
-Cody, így nem tudom kitisztítani a sebet… - jól van már…
-Majd otthon. – morgom és leveszem a felsőmet – Letusolok, aztán mehetünk…
-Segítsek? – és belemarkol a fenekembe és megcsókol.
Ebben a pillanatban jönnek a srácok.
-Ohh bocs, nem akartunk megzavarni semmit. – mit vigyorogsz!?
-Kint megvárlak. – mondja babym egy puszi után.
Minden srác végig méri ahogy Meg kimegy, ami kicsit idegesít, de nem rendezek jelenetet, mert hát, ki a franc merne rászállni a barátnőmre!? Becsukódik az ajtó…3…2…1…éééés…
-Egy főnyeremény ez a csaj! – tudom.
-Nincs véletlenül egy szingli barátnője? – hülye vagy?
És ehhez hasonló beszólásokat hallgatok egészen addig, míg készen nem vagyok, és ki nem megyek. Meg háta mögé osonok és átölelem. Megfordul, kapok egy csókot, aztán mehetünk is.
A konyhában leültet és valami alkoholos akármivel kezdi újra tisztogatni a sebet…Terpeszben áll előttem. Kezem felsiklik combján és feszes fenekén állapodik meg. Ezt a nadrágját még nem láttam…
-Új nadrág? – kérdezem.
-Nem, miért? – hmm.
-Csak nem emlékeztem rá… - közelebb húzom magamhoz és felkúszik a kezem, felgyűrve felsőjét – Gyönyörű vagy… - suttogom és hasát kezdem puszilgatni.
Ráül a lábamra és finoman megcsókol. Elhúzom ajkaimat és nyakát kezdem csókolgatni, egy percre se abbahagyva a simogatását. Pólója alatt simogatom a hátát, és ahogy az utamba kerül a melltartója, már kapcsolom is ki. Csókjaimmal felfelé haladva végigcsókolom nyakát, és állkapcsa mentén jutok el ismét édes ajkaihoz.
-Hogy is mondtad? – kérdezem két csók között – Annyiszor, ott és úgy ahogy csak akarom? – kérdezem perverz mosollyal.
-Valahogy úgy… - súgja nyakamba és belecsókol.
-Több mint 20 pontot szereztem, ami… - megszívja a nyakamat, mire egy nyögés szakad fel belőlem - …ami azt jelenti, hogy legalább 10 kosarat dobtam. Átgondoltad mit mondtál? – kérdezem a szájába súgva.
-Sok a duma… - szinte felfal a csókjával.
Lekerül rólam a póló, róla is a felsője, na meg a melltartója és felállok vele együtt. Leültetem az asztalra. Akkor kipróbáljuk az asztalon…Végig döntöm rajta, és csókokkal haladok egyre lejjebb. Oldalán végig simítok és mellén akad meg a kezem, ahol eljátszadozok az egyre keményedő mellbimbóival. Nyelvemmel folytatom, míg nadrágját gombolom ki, aztán le is húzom róla. Felül és kigombolja a gatyámat és óvatosan lehúzza a sliccemet….máris állok mint a cövek. Boxerem szélén húzza végig az ujjait, aztán egész felsőtestemet végig simogatva húz le magához egy vad csókra. Lefektetem az asztalra és letérdelek az asztal előtt. Belső combján kezdem szívogatni a bőrt, aztán jobban szétfeszítem a lábait, hogy hozzáférjek és heves nyelvjátékkal juttassam az őrületbe. Már nem bírom tovább…fölé támaszkodom, hogy megcsókoljam és lassan belé hatolok. Kínzó lassúsággal kezdek mozogni felegyenesedve, végig babymet nézve…gyönyörű…Nem változtatok a tempón, gyönyörködöm még egy kicsit, míg meg nem ragadja a kezemet és le nem ránt magához, hogy megcsókoljon. Milyen türelmetlen valaki…Hírtelen váltok tempót, és hangosan belenyög a számba. Vad vágtába kezdek, mire megreccsen az asztal…na jó, lehet ezt nem erre találták ki…Felemelem az asztalról és lehuppanunk a székre.
Őrületes táncba kezd rajtam. Szinte belém préseli magát, úgy ölel magához közben. Imádom…minden egyes porcikáját…a fenekét, amit éppen markolászok, egész a nyakáig, amin egyre több piros foltot hagyok. Fejét hátravetve nyög fel gyönyörében. Mosolyra húzódik a szám, és megmarkolva fenekét állok fel. Reflexszerűen fonja lábait derekam köré, és a nappaliba viszem. Ledőlök vele a kanapén és ismét lassú ringásból haladunk odáig, hogy szinte belepréselem a kárpitba. Lábai még mindig derekamat ölelik, így mélyebbre tudom lökni magamat. Felmorranok mikor elér az orgazmus, és pár lökés után Meg is újra felnyög. Hosszú lesz ez az este…kell neki csak úgy ígérgetnie össze-vissza…Bár ezt most úgy mondom, mintha valami büntetésről beszélnék, pedig egyáltalán nem az…
A szobájában folytatjuk ezt a fantasztikus estét, aztán a fürdőben a zuhany alatt. Látom már olyan fáradt, hogy kettőig nem lát, mellesleg már én is eléggé kimerültem, úgyhogy a maradék nem tudom hány menetet majd bepótoljuk. Karjaimban viszem be a szobába, és lefektetem az ágyra. Megtámaszkodom fölötte és megcsókolom.
-Azt hiszem több menetet már nem bírnál… - vigyorgok – Szeretlek… - súgom a szájába.
-Én is szeretlek… - mondja alig hallhatóan és egy puszi után összebújva alszunk el.
Mikor felkelek, nincs mellettem. Felülök az ágyban, közbe a kómás fejemmel nézelődök a szobában, hogy hol lehet. Megakad a szemem az éjjeliszekrényen, pontosabban azon ami rajta van…a gyűrűn…egyből felébredek. Elkezdem Meget keresni…benyitok a fürdőbe, nincs…mennék le a lépcsőn, mikor jön velem szemben a ruháinkkal. Ijedten ölelem át, el is ejti a ruhákat.
-Felkelek, nem vagy mellettem, a gyűrű a szekrényen… - erre csak egy mosoly a válasz – Ne mosolyogj… - neee, nem akarok elpirulni…
-Csak bekentem a kezemet, és nem akartam összekenni a gyűrűt, aztán lejöttem összeszedni a tegnap este szétszórt ruháinkat. – a mondandója végén kapok egy puszit is – És így indultál el megkeresni? – néz végig rajtam…jah, hogy nincs rajtam semmi!?
-Csak kipattantam az ágyból…tán nem tetszik? – perverz vigyor.
-Nekem ne tetszene? – keze derekamról felkúszik a hátamra és szorosan magához ölel.
Áhh, kezdek meghibbanni…miből gondoltam, hogy elment?
Segítek összeszedni a lépcsőről a ruhákat és beegyünk a szobába. Felhúzom az ujjára gyűrűt, egy csók kíséretében, na jó először magamra kaptam egy gatyát…de minek is? Végig döntöm az ágyon és fölé támaszkodva kezdem csókolni.
Cody a hátamra dönt, a szemembe néz, és lágyan megcsókol. -Meg, én komolyan gondoltam. Még mindig komolyan gondolom. Amikor megláttalak abban a gyönyörű ruhában, olyan érzésem volt, mintha a saját esküvőnkre készültünk volna. És cseppet sem zavart…sőt…már meg is álmodtam, hogy milyen gyönyörű gyerekeink lesznek…-szavak…
-Most mégis el akarsz menni. Ezek szerint mégsem gondoltad már olyan komolyan. –mondom.
-De én…-befogom a száját.
-Inkább aludjunk. –hozzá bújva alszom el. Reggel Cody féle puszikra ébredek, igazán kellemes ébresztő. Beosonunk a házba, szerencsére senki sem vesz észre, szóval egy gyors zuhany után mindketten suliba megyünk.
Pénteken ott alszom nála, bár, hogy őszinte legyek, nem nagyon alszom, inkább csak dobálom ide-oda magam az ágyban, mire végre a kimerültségtől álomba merülök. Reggel hiába keresem őt, már csak egy levél fogad helyette.
-Jó reggelt kicsim! Muszáj volt elmennem…ne haragudj, este jövök. Szeretlek! Kis mackód, Cody. Mi van? -legalább hagyta volna, hogy elkísérjem, így most még szarabb. Fenébe. Hazamegyek.
http://www.youtube.com/watch?v=9TAuAaMW8Xk Hazafelé bekapcsolom a rádiót, és mikor arra gondolok, hogy nekünk is mennyi emlékünk van Codyval, amiről a dal is szól, hát elszorul a szívem. Nem akarom őt elveszíteni, de tudom, hogy engednem kell őt, had kövesse az álmait. Nem akarok akadály lenni, jobb lesz, ha összeszedem magam, és elmegyek Koreába. Otthon édességbe öntöm a bánatom, egy egész tálca süteményt felfalok, aztán felmegyek a szobába tévézni, már majdnem elalszom, mikor megreccsen az ágyam. Cody?
-Na milyen volt az edzés? Remélem, hogy felvettek, mert én megyek Koreába. –mondom felülve.
-Tényleg el akarsz menni? –hülye kérdés ezek után.
-Igen. Mégis mit vártál? Reggel hagysz nekem egy levelet, hogy muszáj volt elmenned az edzésre. Akkor nekem meg muszáj elmennem Koreába. Mindketten követjük az álmainkat…-miattad teszem te hülye!
-Baby, nem írtam, hogy hova megyek. -maga felé fordít- Nem az edzésen voltam.
-Ezt higgyem is el? Mégis hol máshol lehettél volna? Tudod mit?! Nem érdekel, nemsokára úgysem látjuk egymást. –muszáj keménynek maradnom, hogy könnyebb legyen az elválás.
-Oké…-a szemébe nézek, nem hiszem el, hogy ezt ilyen nyugodtan mondja- ha tényleg el akarsz menni, ezt még fogadd el tőlem. Búcsúajándék. –a kezembe ad egy kis becsomagolt dobozkát.
-Mi van benne? –kérdezem.
-Bontsd ki, és meglátod. –mosolyog. Hát rendben. Teljesen ledöbbenek, mikor a csomagolásból egy kis ékszeres doboz bújik elő, abban meg egy gyönyörű gyűrű van.
-Minden egyes szót komolyan gondoltam Koreában. A Nagyimnál voltam, ez az ő gyűrűje. Ezzel a gyűrűvel jegyezte el a Papám. Azt kérte, ha egyszer el akarok jegyezni valakit, akit tényleg szeretek, az ő gyűrűjével tegyem. Ezért volt muszáj elmennem. –Istenem…
-És mi lesz a jövőddel? –nem akarom, hogy megbánja.
-Te vagy a jövőm. –kapok egy apró puszit a számra.
-És mi van a kosárlabdával? –kérdezem tovább őt.
-Los Angelesben is biztosan találok egy sulit, ahol van kosárlabdacsapat. Szóval? –kiveszi a kezemből a gyűrűt és letérdel előttem- Megan Hoa, lennél a feleségem? –jó ég, Cody tényleg megkérte a kezem. Először mindkét kezemmel eltakarom az arcomat, kicsit zavarban érzem magam, de talán ez természetese, hisz még soha senki nem kérte meg a kezemet. Codyra nézek, életemben először nem akarok önző lenni, tényleg el akarom őt engedni, de olyan szépen néz rám, szemeiből süt, hogy mennyire szeret. Talán tényleg én vagyok az egyetlen, aki boldoggá teheti? Nem akarok nemet mondani…nem is tudok, ha akarnék sem. Szeretem.
-Igen…-bólogatok mosolyogva, mire hevesen átölel. Egy darabig csak öleljük egymást, aztán finoman megcsókol, és az ujjamra húzza a gyűrűt. Egy kicsit mindkettőnk keze remeg, de azt hiszem, hogy ez természetes is, hisz nagyon különleges, ami most történik.
-El sem tudod képzelni, hogy mennyire boldoggá tettél. –mondja az arcomat cirógatva, és újra megcsókolna, de megállítom.
-Én is boldog vagyok, de vannak feltételeim….-mondom komolyan.
-Valahogy éreztem, hogy nem mehet ennyire simán…Mik azok? –derekamat elkapva húz le az ágyra, mintha csak játéknak venné az egész komolyságomat, pedig tényleg fontos, amit mondani akarok. Felülök, ő meg az ölembe hajtja a fejét, és úgy néz fel rám. Most végre tényleg figyel, szóval mondhatom.
-Először is, apámtól is meg kell kérned a kezed, mert örülnék neki, ha összebékülnétek. Másodszor, nem most azonnal szeretném az esküvőt, mert egyrészt meg kell tervezni, másfelől meg szeretném, ha lenne egy közös házunk, hogy ne a szüleink nyakán kelljen élni, de ahhoz pénz kell, pénzünk meg csak akkor lesz, ha elkezdünk dolgozni. Én már ma hozzád mennék, tényleg, de szeretném, ha nyugodt életünk lenne, ahhoz meg saját otthon kell. Ennyi. –mosolygom. Felül és megpuszilja a számat.
-Ha csak ennyi, akkor rendben, mindent elfogadok. Én sem akarom, hogy a feleségem tartson el, mert neked majd a gyerekekre kell vigyáznod. –mi ez a többesszám?
-Gyerekek? –kérdezek vissza.
-Hát 10-15…majd meglátjuk. –mi a…?
-Nem-nem…egy vagy kettő…de semmi esetre sem tíz! Nem neked kell őket megszülnöd…-csak a kellemes részéből veszed ki a részed.
-Meséltem, hogy az egyik dédnagymamám testvére hármas ikreket szült? Hamar letudjuk azt a pár gyerkőcöt, és legalább nem fognak unatkozni sem. –ne vigyorogj, nem vicces!
-Olyan bolond vagy. –nevetve megcsapom egy kicsit, de azért nagyon óvatosan, nem akarom, hogy fájjon neki.
-A szerelem elvette az eszemet, már most olyan, mintha a feleségem lennél. Nem gyakoroljuk a nászéjszakát? –már megint a keze…mindig ott matat, ahol nem kéne, bár az, amit mondott…
-Jobb ötletem van! –vágom rá.
-A nászéjszakánál jobb? Kizárt. –mondja, majd a nyakamba csókol.
-Cody, ne már! –eltolom- Mi lenne, ha elutaznánk amolyan előnászútra? Elmehetnénk mondjuk Párizsba, vagy Spanyolországba, esetleg Afrikába, ott most jó meleg van, mit szólsz? Mindjárt itt a tavaszi szünet, és akkor még hiányoznod sem kéne. Olyankor kifoghatunk egy jó kis akciós utat is, és akkor nem kerülne sokba. Na, na, na? –előveszem legbájosabb tekintetemet, és úgy pislogok kérlelően rá.
-Még meggondolom. –gonosz, ne vigyorogj!
-Na jó, de most irány az apám, beszélnünk kell vele. –lehúzom a földszintre, ahol apámék épp teázgatnak. Leülünk mi is velük szembe, aztán belevágok.
-Apa, Cody szeretne neked valamit mondani. Nem igaz? –nézek Codyra.
-Cody? –szinte látom magam előtt, hogy virtuálisan apám szemgolyói helyett kis kések jelennek meg és azokkal szúrja keresztül Codyt, ahogy rá néz. Mackókám kicsit megköszörüli a torkát, de azért csak összeszedi a bátorságát.
-Nagyon szeretem a lányát, és szeretném életem hátralévő részét vele tölteni. Az előbb megkértem a kezét, és ő igent mondott, most szeretném megkérni öntől is. –anyám a könnyeivel küszködik, mosolyogva néz ránk, látszik, hogy nagyon boldog, és büszke is, de apám…Van egy olyan érzésem, hogy most szíve szerint megütné Codyt, amiért el akarja venni az ő egyszem lányát.
-Ha egy gyerek jött közbe…-kezd bele.
-Nem, nem vagyok terhes, tényleg minden egyéb dolog nélkül döntöttünk így. Persze várunk még egy kicsit, mert szeretnék saját hátteret biztosítani. Gyere ki velem egy kicsit…-megfogom apa kezét és kihúzom őt az ajtó elé. Addig az anyám kedvére ölelgetheti meg Codyt, és mondhatja el, hogy mennyire örül, hogy egy ilyen döntésre szánta el magát.
-Miért akarsz egy afroamerikai férjet? A szüleim koreaiak voltak, anyád édesanyja is az, a családunkban még sosem fordult elő ilyen…Koreainak születtél, nem vagy olyan, mint ők.
-Apa…-mosolyogva sóhajtok- Sosem voltam az tipikus jókislány, mint a legtöbb korombéli koreai lány, de te elfogadtad ezt. Te is különc voltál, sőt még az is vagy. Anyába is csak úgy beleszerettél, és bár a szeme árulkodó jel volt, hogy ázsiai származású, nem tudtad, hogy koreai. Engem nem érdekel, hogy Cody feka, és akkor mi van? Már több, mint 4 éve szerelmes vagyok belé, ez az érzés sosem múlt el, még akkor sem, mikor nem volt velem. Ezt még neki sem mondtam soha, de ez így van. Kicsit hisztis vagyok, kicsit vad, de ő ilyennek szeret, és én is szeretem őt. Vele akarok lenni mindig, hidd el, hogy tudom, hogy mit csinálok. –látom, hogy apu szemei megtelnek könnyekkel, de mégsem sírja el magát. Tudja ő is, hogy Cody más, mint a többi, hogy ő tényleg az igazi. Pár pillanatig nem szól semmit, aztán a szemembe néz, amiből kiolvashatja, hogy komolyan gondolom ezt az egészet.
-Jól van…-komolyan beleegyezik?- De az unokáimnak meg kell tanulniuk a koreai nyelvet is, és el kell őket vinnetek Koreába. A pénzeteket pedig csak tegyétek el a házra, az esküvőt mi álljuk.
-Igen apa, minden úgy lesz, ahogyan szeretnéd. –sosem voltam engedelmes kislánya, de a nagy boldogságba minden feltételt elfogadok, hisz nem is olyan szörnyűek.
-És még valami…
-Igen? –mi lehet az?
-Nagyon szeretlek kislányom, és csak a legjobbat akarom neked. Nem számít, ha már férjes asszony is leszel, te mindig az én kislányom maradsz. –oh apa…
-Tudom, és én is nagyon szeretlek. –válaszolom mosolyogva.
-Na gyere ide, öleld meg apádat…-elnevetem magam, aztán szorosan magamhoz ölelem. Nem szoktam sírni, és ő sem, de most valahogy mindkettőnk arcán végig gördülnek a könnyek.
Pár perc után megyünk csak be, a mi titkunk marad ez a jelenet. Odabent apám még figyelmezteti Codyt, hogy mindig szépen kell velem bánnia, de hát ez nem is lehet kérdés. Kap egy apaias hátbaveregetést, aztán anyám is a nyakamba borul. Cody szülei könnyebben fogadják, mikor hozzájuk is átmegyünk, de persze ők is meghatódnak. A nagymamájának külön megköszönöm a gyűrűt, sokat jelent ez nekem. Mivel Cody hivatalosan is a vőlegényem, úgy döntünk, hogy nálam alszik, de persze előtte még az én kis nagyikámat is felhívom, hogy ő is büszke legyen ránk.
Este az erkélyen álldogálva bámuljuk a csillagokat. Cody jó szorosan ölel, biztosan azt gondolja, hogy fázom, bár egy kicsit tényleg, de az csak a fáradtság miatt van már.
-Arra gondoltam, hogy amikor másokkal jártam…-kezdem el, de Cody megharapja a nyakamat.
-Komolyan erre gondolsz? –jaj butus.
-Szóval mikor másokkal jártam, nem zavart különösebben a szakítás, mert gondoltam, hogy hazamegyek, aztán jön más, de most…Nem akarok hazamenni, csak veled akarok lenni. –pár másodperces romantikus összenézés után Cody…
-De most is itthon vagy. -…persze, hogy el kell viccelje.
-Én itt magyarázom neked, hogy te vagy a legjobb dolog, ami történhetett velem az életben, erre te…-egészen magához ölelve csókol meg, olyan mélyen és érzékien, hogy beleborsódzom.
-Te meg maga az életem vagy, ha néha viccelődöm is. –most komolyan belecsípett a fenekembe? Bent ezért alaposan megpüfölöm az egyik párnával, amiből kisebb párnacsata alakul ki, ami persze csókcsatává alakul. Cody érzi, hogy nagyon fáradt vagyok, szóval a fürdés közbeni tapizását kivéve ma nem próbálkozik semmivel. Egyszerűen jó hozzábújni, érezni, hogy ölel, és hogy csak az enyém. Aztán…
-Szeretlek…-súgja a fülembe mielőtt még elaludnék.
-Szeretlek. –válaszolom felé fordulva, aztán egy apró puszi után álomba is merülök.
Másnap reggel mielőtt elindulna ad egy csókot, de én még lustizom egy kicsit. Jólesik elnyújtózni a nagy franciaágyban. Olyan 11 felé mászok ki az ágyból, mivel ma nincs órám az egyetemen. Viszont ha jól tudom, akkor ma Codynak meccse van a suli csapatával. Mindig külön könyörögnie kell, hogy elmenjek, de ma nem várom meg a kérlelő telefonhívást. Meglepem és előbb megyek oda. Felveszek egy kényelmes kis farmert, hozzá egy cuki kis cipzáros felsőt, és egy tűsarkú csizmát, amiben aztán igazán dögös leszek. Szeretek tetszeni a kis mackókámnak.
Kocsiba vágódok, aztán irány az iskola. Annyira utálom, hogy a kis szaros elsősök is utánam fütyülnek csak azért, mert mondjuk kilátszik a hasam, na persze csak addig, míg rájuk nem nézek szúrós tekintetemmel. Ez is elég nekik, és így legalább ma nem kell senkit sem megütnöm, hehe.
Odabent hamar megtalálom az öltözőt, a fiúk épp kint beszélgetnek.
-Cody! –gyorsan odaszaladok hozzá, és kihúzva a sorból rövidke csókot adok neki.
-Szia, hát te? Hogyhogy itt? –kicsit odébb húz a kíváncsi szemek elől, mert sok csapattársa néz minket. Az egyik meg is jegyzi, hogy bár az ő barátnője is olyan jófej lenne, hogy eljön szurkolni, mire a másik megjegyzi, hogy csak ne panaszkodjon, mert neki barátnője sincs. Én csak jót nevetek ezen a párbeszéden, de Cody még mindig a válaszomra vár.
-Hát gondoltam, hogy eljövök és drukkolok kicsit az én vőlegényemnek. Amúgy olyan szexi vagy ebben a ruciban, a dagadó izmok meg minden…legszívesebben…-ajkamra harapva fogom vissza magam a mondat befejezésétől.
-Jaj Meg, ne izgass fel a meccs előtt, akkor nem fogok tudni játszani. –a pszichológiai hatás, mi?
-Gondolj arra, hogy ahány kosarat dobsz, annyiszor…-a füléhez hajolok- leszek ma a tiéd ott és úgy, ahogy csak akarod…-megnyalintom a fülét- A szüleim ma valami vidéki konferencián lesznek, de sajna tudom, hogy milyen fáradt vagy meccs után…-görbítem le a számat. Mielőtt még Cody reagálhatna, bemelegítésre kell menniük, szóval csak megcsókolom, aztán engedem őt a dolgára.
Leülök a teremben, pár kis hülye picsa is van bent, gondolom, hogy pasi vadászatra jöttek. De nem aggódom, mert először is bízom Codyban, másodszor is eléggé megjelöltem már…piros foltok, apró karmolások…nem épp egy egyedülálló férfire utaló jelek. De van nálam gázspray, ha valamelyik visongatna neki, muhaha.
Amikor jönnek befelé, egy csókot dobok fel, és szexin rá kacsintok. Remélem, hogy szerencsét hozok neki, és nyerni fognak.
