|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2010. 12. 24. 00:04:11 | #9942 |
 Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Tudod, hogy mi a legszörnyűbb? Hogy ennyi idő alatt egy ilyen kicsit sem sikerült megismerned… - mutat egy pici araszt az ujjaival és bemegy a házba.
Utána megyek, hallom, hogy felfele megy…a hálóban érem utol, ahol az ágyon ül. Sóhajtva letérdelek elé, de nem tudom mit mondjak.
- Tudni akarod, hogy mitől vagyok boldog? Attól, hogy összeköltöztünk, te idióta! Ha vissza is adtam a gyűrűt, az csak azért volt, mert nem akartam rád ijeszteni. Féltem, hogy túl gyors a tempó, hogy csak a kedvemben akarsz járni, de neked ez túl gyors. Megtettem mindent, amit csak tudtam, hogy élj mellettem, még a csapatba kerülésedben is támogattalak…Mégis…titokban arra vágytam, hogy másnap vegyél nekem egy új gyűrűt, amivel újra megkéred a kezemet. De te egyáltalán nem ismersz. És, hogy boldogabb lennék? A nap 24 órájából tizenkettőt boldogtalan vagyok, mert mindig veszekszünk! Hát nem veszed észre, hogy csak húzzuk és húzzuk a kapcsolatunk húrját, de ez a húr most bennem elszakadt?! Nem jó velem? Akkor ne gyötörjük egymást tovább, szakítsunk és legyen vége! – hogy mi? Nézek rá döbbenten, és látom, hogy tök komolyan mondja. Nem szakíthat velem…én abba beleőrülnék…
- Nem tudom, hogy mit mondjak… - tényleg nem tudom…nem akarom elveszíteni egy félreértés miatt.
- Nekem elég annyi, ha nem hiszel kétszínűnek… - megsimogatja az arcomat - Nat marun saeka tuko pam marun chuika tutnunda… - ez koreai…nem értem…
- Ez mit jelent? – kérdezek vissza.
- Azt, hogy a madarak napközben hallják a beszédet, a patkányok este hallják…annyit tesz ez a mondás, hogy sosem szabad másokról olyat beszélni, amit nem szeretnéd, hogy hallja az illető. Vagyis, ha bajod van, azt nekem mondd el, ne egy harmadik félnek, rendben? – megértettem…
- Rendben, de ha mégsem lennél boldog… - kezdek bele, de félbeszakít.
- A boldogság nagyon tág fogalom. Ha néha elszomorítanak is a dolgaid, mindig szeretni foglak. Saranghae… - ezt értem ám…kapok egy finom csókot, aztán Nagyi zavar meg minket.
- Ne haragudjatok, de Candy van itt. – ohh, basszus…ez para…
- Candy? Az a Candy? Mi a fa…khm…mit akar? – Istenem…
- Meg, kérlek. – szólók rá finoman.
- Menj csak le hozzá, nem érdekes… - na persze, aztán egész este ezt hallgatnám…
- Jól van… - sóhajtom - Nagyi, küld el őt… - nem akarok egy újabb vitát…
- Igazából nem veled, hanem Meggel szeretne beszélni. – mi?
- Na most küldöm el a… - pattan fel az ágyról. Na ennek nem lesz jó vége…utána is megyek, de nem tetszik, amire leérek…
- Apád hívta Danyt, hogy megüresedett egy állás az olasz cégénél, és rá gondolt. Dany közgazdásznak tanul, ott befejezheti az iskolát. Vele megyek én is. Mint nő, ezt gondolom, hogy megérted. – hát ez…ezt nem hiszem el…
- Bravo Meg, ez egyszerűbb volt, mint elhinni, hogy mennyire szeretlek. – mondom már mellettük.
- Semmi közöm az egészhez! – ez komoly? Nagyon úgy tűnik…De…most miért megy fel?
- Ahogy látom rosszkor jöttem, majd máskor beszélünk. – mondja Candy.
- Ne haragudj… - elköszönünk és felrohanok Meg után.
Most tényleg a bőröndjébe pakol? Ne már…miért kell így felfújni a dolgokat?
- Most komolyan elmész? – kiveszem a bőröndből a ruháját.
- Egyelőre csak ma estére, de…de ha továbbra is ilyen durva maradsz velem, többet vissza sem jövök. – kirántja a kezemből a ruhát és visszahajítja. És én vagyok durva?
- A szüleidhez mész? – bólint…remek, már nem is beszélsz velem? - Megértem, hogy ki akarod szellőztetni a fejedet, de legalább had vigyelek haza. – utálom, mikor idegesen vezet.
- Nem kell, nekem is van kocsim. – ohh, hogy összetöröm egyszer…
- Meg, ne makacskodj. Légyszí… - mondom követve.
- Holnap beszélünk. – ad az arcomra egy puszit, aztán mikor kinyitja az ajtót megtorpan…ki ez a srác?
- Choi? Te vagy az? – hogy ki? Mit keres itt? Minek jött? – Choi! – és a nyakába ugrik…Nyugi Cody…
- Megan, úgy hiányoztál. – leteszi Meget aztán biccent nekem köszönésképp…hát nem tudom, náluk hogy szokás, de nálunk kézfogással köszönnek…bunkó…
- Te is nekem. De mikor jöttél, és egyáltalán hogy kerültél ide? – örülök kicsim, hogy ennyire hiányzott, hogy odaragadt a kezed az övéhez…
- Hyoriékkal jöttem, csak megkértem, hogy ne szóljanak, hogy itt vagyok. Nem mertem jelentkezni, de aztán az előbb felhívott az apád, hogy szükséged lehet rám. Hát…itt vagyok. – ohh de édes…mindjárt agyon ütöm, ha sokáig ölelgeti még Meget…
- Na most már azért… - szólok oda, de…
- Valami baj van? – néz rám gyilkos tekintettel.
- Nincs. – miért is lenne…ölelgesd még, meg majd gyertyát is tartok ha szeretnéd…
- Akkor jó. – hát persze…
Meg végülis nem megy el, de meghívja vacsorára Choit. Repesek az örömtől egyébként, de semmi gond. Sőt még bulizni is elmennek. Bezzeg ha én mondanám, hogy elmegyek Candyvel, milyen veszekedés lenne…de nem gond, menj csak…
Segítek Nagyinak elpakolni mindent, még mosogatni is segítek neki. És miért én? Mert Meg elment készülődni estére…Mintha randira menne…
Mikor felmegyek, belesek a fürdőbe. Ahogy látom már kész…nem tetszik, hogy ebben a felsőben megy…
- Mész? – kérdezem ellépve a fürdő ajtajától.
- Te is akarsz jönni? – olyan szexi ebben a szerelésben…magamhoz húzom - Na, mi van? – kérdezi a hajamba túrva. Na de én most haragszom…de elég nehéz most…
- Nincs semmi és maradok. – elengedem, bár szívesen löktem volna inkább az ágyra…
- Te tudod… - jah…
Elmegy…
Nem tudok mit csinálni, csak rá tudok gondolni, és arra, hogy, a volt pasijával bulizik. Toporgok itthon, folyton nézek ki az ablakon, nézem az ajtót, mikor nyit be, de nem jön…Nem tudok itthon lenni. Ki kell szellőztessem a hülye gondolatokat a fejemből. Elkezdek sétálni, és egy csomó jó emlék ugrik be, amit vele töltöttem. Leintek egy taxit és parkba megyek, hisz ott találkoztunk először.
Mikor kiszállok, máris kicsivel jobb kedvem lesz, ha arra gondolok, hogy indult ez az egész…”50 Cent” meg ”koszos néger” ezt mondta akkor. Már csak mosolygok rajta, mert ebbe a koszos négerbe lett szerelmes…
Sétálgatok és sorra jönnek az emlékek. Aztán egy padon megpillantom…Meget? Mit keres itt? Nem is érdekel, csak az hogy itt van…Talán működik a telepátia, és ő is rám gondol…
- Elnézést széphölgy, szabad ez a hely? – megyek oda hozzá.
- Cody? Hogy kerültél…
- Sss! – hallgattatom el egy csókkal - Rád akartam gondolni, és csak reméltem, hogy te is rám. Hiányoztál…nagyon… - felkapom és magamhoz szorítom. Annyira szeretlek baby…
- Te is nekem. Nem akarok mindig veszekedni. Egy kis nyugalmat szeretnék. Elutazni veled Kanadába karácsonyozni, és…Túl nagy kérés? – dehogy…
- Nem, mert ez az én kívánságom is. Mindegy, hogy hol, a lényeg az, hogy veled. – mondom mosolyogva.
Kisebb csókcsatánk közben eljutunk kicsim kocsijához, mikor megérkezünk a házhoz, szinte egymásnak esünk. Azt se tudjuk megvárni, hogy bemenjünk a házba, itt és most akarjuk egymást. Legalább babym kocsiját is felavatjuk, eddig csak az én autómban szeretkeztünk…
Meg a kedvemért hordja a gyűrűt, egész addig, míg el nem utazunk karácsonyra Kanadába, ahova szeretett volna. De már megértettem, hogy nem az eljegyzést bontotta fel, de nem tudom, így is zavar, hogy nincs rajta a gyűrű. Mi előbb utazunk, a szülők majd jönnek utánunk, így még egy nap csak a miénk. Van is egy ötletem mivel tölthetnénk…de úgy sem az lesz. Túl extázisban van a karácsony miatt…ilyenkor annyira aranyos tud lenni.
Együtt állítjuk fel a fát, és díszítjük fel, hogy már holnap azzal se kelljen bajlódni. Be akarom rakni este a fa alá az ajándékát, amit vettem, jó nem nagydolog, de tőlem van…Egy eljegyzési gyűrűt vettem, mert azt mondta, hogy mióta Nagyinak visszaadta a sajátját, azóta azt várja, mikor kérem meg újra a kezét. Na meg én is megnyugszom ha végre gyűrű lesz az ujján meg szerintem szebbet is vettem, mint Nagyié. De mikor megyek le a lépcsőn kicsimet látom meg a fánál. Egy rugóra járt az agyunk és mind a ketten az ajándékokat akartuk a fa alá csempészni.
- Úgy néz ki, hogy idén egy angyal hozza az ajándékokat. – és milyen szexi ez az angyal…
- Lebuktam. De te meg rossz vagy! Kiskorodban is kilested az ajándékokat? – jajj ne játszd, hogy mérges vagy, úgy sem veszem be…
- Pontosan. – nevetem el magam, aztán megcsókolom - De sosem várt lent ilyen gyönyörű ajándék, mint te. – teszem hozzá.
- Mivel éjfél már elmúlt, megnézheted őket, de csak akkor, ha én is megkapom az enyémet. Kééérem… - lehet ennek a nézésnek ellenállni?
- Rendben. – előveszem a zsebemből és a kezébe adom – Boldog Karácsonyt Kicsim! – adok finom ajkaira egy puszit.
- Boldog Karácsonyt! – ad nekem egy kis dobozt.
Elkezdjük mindketten kibontani, aztán mikor mindketten meglátjuk az ékszeres dobozt, egy pillanatra egymásra nézünk. Mikor kinyitom kicsit nagyon meglepődök. Két karikagyűrű…hát az ajándékok terén is egy rugóra járt az agyunk. Fülig érő mosollyal nézek babymre.
- Ezek… - nézek a gyűrűkre – azok, amiket mutattam neked valamelyik nap. Annyira szeretlek!!! – szorítom magamhoz – Egyre gondoltunk…
- Miért is? – kérdez vissza.
- Nézd meg mi van a dobozban. – mosolygok.
- Ez gyönyörű… - kiveszem a dobozból a gyűrűt.
- Már fölösleges szerintem, de utoljára megkérdezem. – letérdelek – Boldoggá tennéd az életemet azzal, hogy a feleségem leszel? – kérdezem a kezét fogva.
- Igen. – mondja csillogó szemekkel. Felhúzom az ujjára a gyűrűt, aztán letérdel elém és megcsókol.
- Ez a legszebb karácsonyom… - súgom a fülébe, miközben ölelem.
- Van még egy ajándék a fa alatt… – mi ez a mosoly?
Leülök és elolvasom a cetlit…hmm, ebből nem tudtam meg sokat. Na lássuk mi ez. Ez komoly? Hát ez egy nem éppen szokásos mikulásruha….
- Ezzel mit kéne csinálnom? – persze tudom én azt…
- Nem táncolsz nekem? – kérdezi közelebb mászva, és végig simít a mellkasomon. Ledöntöm a szőnyegre és megcsókolom.
- Adj egy percet… - felpattanok és a ruhával együtt a fürdőbe megyek.
Ez nem semmi…mikor felveszem és belenézek a tükörbe, tudatosul bennem, hogy egy nagyon perverz feleségem lesz. Hmmm…tetszik ez a jövőkép…Magamra veszek egy köntöst, hogy ne lássa még a jelmezemet, és úgy megyek vissza a nappaliba. Benyomok zenét, pont egy karácsonyi szám…milyen meglepő.
Lekapcsolom a villanyt, hogy csak a kandalló tüze világítson. Hátat fordítok neki, lassan lecsúsztatom a köntöst, aztán táncolni kezdek. Lassan kerülnek le a ruhadarabok, és egyre közelebb táncolok babymhez. Mikor már csak a piros boxer van rajtam, kicsim kezeit magamra irányítom, és simogatása közben tovább táncolok a szám végéig. Addigra már kellőképpen izgalomba is jövök. De ne csak én vetkőzzek…egy mozdulattal leveszem kicsim szexi alvós ruciját és ledöntöm a puha szőnyegre. Azonnal megtaláljuk egymás ajkait és hevesen kezdünk csókolózni. Végig csókolom testét, eljátszadozva melleivel, aztán lekerül róla az utolsó zavaró tényező is. Ujjaimat és nyelvemet bevetve hajszolom a csúcs felé, de menet közben leállít és fordít a felálláson. Rólam is lekerül a boxer és kicsim is dolgozik kicsit rajtam, tényleg kicsit, mert nem bírok magammal tovább. Felhúzom, hogy megcsókoljam. Pár csípő mozdulattal próbálom tudtára adni, hogy térhetnénk a lényegre de csak elmosolyodik, és csókolgat tovább…
- Meahhh – még a nevét sem sikerült kimondani, mert erősen szívja meg a nyakamat – kezdek megőrülni… - csikarom ki magamból ezt a két szót.
- És mit szeretnél? – ez most komoly???
- Ne szívass már… - morranok fel és magam alá gyűrőm – Téged akarlak… - súgom ajkaira, és megcsókolom – most… - súgom a fülébe és lassan hatolok kicsimbe.
Alig tudunk elszakadni egymás ajkaitól, még akkor is csókolózunk, mikor alig kapunk levegőt egyre gyorsabb tempóm közben. Aztán elkezdek lassulni, mert tényleg alig kapok levegőt. Le is állok, mert ez így nem jó…mi van velem?
- Mi a baj? – kérdezi aggódva Meg.
- Nem tudom…nem kapok levegőt… - és szúr a szívem, de nem akarom megijeszteni. Kimászik alólam.
- Hozok vizet… - ez gyors volt, már itt is van – Jobban vagy? – kérdezi mikor megittam.
- Kicsit… - kapok levegőt de a szívemmel nem tudok mit kezdeni. Talán túl sok edzés volt az elmúlt héten? Megerőltettem magam…igen, ez lehet… - Ne haragudj…
- Ne butáskodj. – szakít félbe – Biztos jól vagy? – hááát…
- Ha kialszom magam, biztos jól leszek. – remélem…
Meg simogatására alszom el, és szüleim hangjára ébredek. Be akartak jönni a szobába, de ahogy hallom kicsim nem engedte nekik. Így még vissza tudok aludni.
Később arra kelek, hogy kicsim matat a szekrényben. Mikor leesik valami, halkan káromkodik egyet, és rám néz, hogy felébredtem-e. Kiszúrja, hogy fent vagyok, úgyhogy leül mellém az ágyra.
- Hogy vagy te álomszuszék? – kérdezi egy puszi után.
- Jól… - mondom és lehúzom magamhoz – hol is hagytuk abba tegnap este? – kérdezem már felette támaszkodva.
- Örülök, hogy kipihented magad, de a szüleink lent várnak… - ohh, tényleg.
- Basszus, elfelejtettem. – kapok egy puszit és megölel, de utána megyünk le az ősökhöz.
A nap folyamán többször is szúr a szívem, de iszok jó hideg vizet és veszek néhány mély levegőt és már jobban is vagyok. Pár napig ez így megy, míg egyszer nem akar elmúlni. A konyhában támaszkodom a pultnál egyik kezemmel, másikkal dörzsölöm a mellkasomat.
- A francba… - dörmögöm…
- Na jó, elég, mi van veled napok óta? Ne mondd, hogy semmi, mert nem vagyok vak… - mordul rám Meg.
- Szúr a szívem…semmiség. – akarok adni neki egy puszit, de kitér előlem.
- Te meghibbantál? Teljesen elment az eszed? .Azonnal megyünk az orvoshoz! – na persze…
- Meg…
- Nincs vita! – ajajj…oké, megyünk az orvoshoz.
Végül apu visz el minket, csak hogy tőle is kapjam az ívet a kocsiban, hogy milyen hülye vagyok…Remek, sztereóban hallgatom…
Az orvos azonnal csinál egy kivizsgálást amire rámegy a fél napunk. Magas a pulzusszámom, és azt mondják, csoda hogy nem kaptam szívinfarktust. Szigorú pihenést írnak fel, és hogy ezt be is tartsam, estére bent tartanak a kórházban. Csodás karácsony…
|
| Saya | 2010. 12. 05. 00:04:44 | #9641 |
 Karakter: Megan Hoa
Fölém támaszkodva tolja feljebb ruhámat, majd csókolgat, ahol csak ér. Nyakamról a számig jut, és édes csókban részesít.
-Szeretlek…-súgja, és újra megcsókol.
Egymás karjaiban alszunk egész éjszaka, ami azért is jó, mert így szeretek a legjobban aludni. Mackóka karjaiban.
Reggel persze én ébredek előbb. Kiosonok a fürdőszobába, hogy elkészüljek, mire felébred. A fogmosással kezdem, de ahogy gondolkodni kezdek, jobb ötletem támad.
Visszamászok az ágyba, és csókolgatni kezdem a nyakát, közben kezemmel a pólója alatt simogatom.
-Szeretem a reggeleket…-és a fenekemet is, igaz?
-Én meg téged szeretlek…-ezt bebizonyítom további csókokkal- Valami elmaradt az este.
-Hát akkor gyorsan pótoljuk be. –mondja, majd ledönt az ágyra, én meg ezt kihasználva megcsókolom, sőt a szájába is harapok. Ő is kicsit megharapdál, pontosabban apró harapásokkal halad egyre lejjebb nyakamon.
Kicsit lassan haladunk, így magamhoz veszem az irányítást. Gyorsan megszabadítom a pólójától. Combjaira ülök, és magamról is leveszem a hálóinget. Csak nem tetszik macikám? Mintha szűkebb lenne rád ez a boxer…Oh igen, már érintésből is igazolódik, hogy felizgattam. Persze így nem az igazi, pár perc múlva viszont már szabadon simogathatom a meztelen és kemény igazságot. Még az ölébe is mászom, hogy mindkettőnknek jobb legyen, de a kis erotikus ficergésem arra készteti, hogy most ő legyen kicsit aktívabb.
Ülve kezd el dolgozni kebleimen, közben a még rajtam lévő tanga is lekerül.
Cody elfektet az ágyon, majd nyelvét bevetve kezd el kényeztetni. Annyira imádom, más pasinak még a szerszáma sem lenne ennyire jó, de ő…
-Codyhh…-a puszta nyelvével elérte, hogy elélvezzek a vállaiba marva.
-Folytassuk, vagy elég volt ennyi? –hát persze…biztosan elengednél, mikor te még nem is…Aha, persze-persze.
-Elég, úgyis dolgozni kell mennem…-na erre mit lépsz?
-Már? Nincs még túl korán? –tudtam.
-Megijedtél, mi? –kérdezem, közben nyaka köré fonom kezeimet.
-De gonosz vagy…-máris a nyakamat csókolgatja.
-Butaságokat kérdezel. –mondom.
Miközben erősebben szívja meg nyakamat, egy hirtelen mozdulattal belém hatol. Na jó ez kicsit azért lehetett volna kellemesebb is, de Cody kapcsol, és puszikkal halmoz el, hogy jobban ellazuljak. Na jól van, csak, hogy tudd, mi az, amikor durva vagy, te is kapsz egy kis fájdalmat…Jó erősen a szájára harapok, mikor meg akar csókolni.
Egy darabig csak nézzük egymást, aztán lehúzom és sokkal finomabb csókban részesítem, mint az előbbi harapásos dolognál.
Cody a szeretkezés alatt egyre vadabb lesz, a lábaimat vállára teszi, hogy még mélyebben tudjon mozogni. Furcsa mód azonban akkor kezdem jobban élvezni, mikor végre ismét kényelmesebb pózt vehetek fel, pár perc és elérek az orgazmusig, ahová mackóka is követ.
Most jó lenne többet pihennem, de dolgozni kell mennem. Megyek zuhanyozni.
Kis idő múlva Cody drága is megjelenik, és finoman a csempéhez nyom. De nem csak ez lep meg, hanem kemény merevedése is, amit fenekemnél érzek.
-Cody erre már nincs időhhh…-ahh ne…miért csinálja ezt velem? Bennem is van.
-Majd igazolom, hogy velem voltál…ha nagyon kell, részletezem is apádnak, hogy mit csináltál…-megharapja a fülemet. Teljesen meghülyült?! Úgy látszik…
A hasamon át eljut melleimhez, amikkel játszadozik kicsit, közben fokozatosan gyorsuló tempóban mozogni kezd bennem. Örülök, hogy jól el van, de mivel az egyik lábamat fogja, úgy érzem, hogy mindjárt elesek, alig bírok állni…
Maga felé fordít, hogy segítsen a helyzeten, teljesen az ölébe húz, közben hátammal támaszkodom tovább a csempének. Próbálom finoman karmolászni, de nem megy. Hosszú karmolás nyomokat hagyok hátán, miközben újra lecsap rám a gyönyör, ahogyan rá is.
Ő könnyen van, felvesz egy köntöst és a közös zuhany után megy is a szobába, de nekem még fel kell öltöznöm, sminkelni, satöbbi…
-Mit csinálsz? –kérdezem tőle, és hátulról átölelem, mikor beérek a szobába.
-Kifújom magam…-mosolyogva dönt le az ágyra, kisimítja hajamat az arcomból, és megcsókol- Szeretlek! –de édes.
-Én is szeretlek! –főleg most, hogy már együtt is élünk. Ezt egy csókban tudtára is adom. Boldog vagyok. A romantikára még ugyan rá kel majd vezetnem, de azért néha jók ezek az állatias szeretkezések is, hehe.
-Muszáj mennem mackó…-adok neki még egy puszit, de csak visszahúz.
-Kérek még egy puszit…puszi helyett csókod adok, de még ez sem elég, inkább lekísér.
Már a kocsinál vagyunk, de még mindig ott toporog az ablakom előtt egy újabb csókért.
-Ne vezess gyorsan…-okééé….
-Igenis papamaci…-na gyere ide! Magamhoz húzom a köntösénél fogva egy utolsó csókra, aztán indulok dolgozni…
A fárasztó nap után este hamar elalszom, ám másnap valaki már korán csenget.
Cody megy ajtót nyitni, de aztán én is lemegyek. Cody nagymamája jött.
-Szia Emely! –köszönök neki én is.
-Meg, édesem…-átölel.
-Nem is tudtam, hogy jössz. –igen, különben készültem volna.
-Cody sem…meglepetést akartam. –az sikerült is.
Viszont nekem dolgozni kell mennem ma is. Sajnos így van ez az évvége közeledtével, több a munka, segítenem kell apámnak mindenben.
De még így is előbb érek haza, mint Cody, így van egy kis időm beszélni a nagymamájával.
Elmagyarázom neki, hogy ehhez a gyűrűhöz egyedül neki van joga, hisz az ő életét kísérte el jóban és rosszban is. Szeretnék majd kapni egy gyűrűt Codytól, amikhez szintén fűződhetnek emlékek, csak azok az enyémek lesznek.
Jól telik a délután, míg nem hív fel Candy…Candy?! Szóval Cody elfelejtette elmondani, hogy találkozott vele. Vajon miért titkolta el?
Kicsit fel is hívom az otthoniakat, hogy valakinek panaszkodhassak, mert Emelynek azért erről nem szeretnék.
Mire Cody hazaér, Emely már elkészült a vacsorával. Viszont vacsora alatt nem tudom tovább visszafogni magamat.
-Candy keresett ma…
-És? Mit akart? –megveretni magát, főleg, ha még egyszer itthon mer zaklatni.
-Nem tudom, mondd meg te. És honnan tudja, hogy itt lakunk? –mintha nem tudnám…
-Találkoztam ma vele a sulinál. Candy is oda fog járni…dumáltunk és elújságoltam, hogy összeköltöztem veled. –meséli mosolyogva. Jah, persze…
-Micsoda véletlen egybeesés…pont oda fog járni, ahová te. -nem kéne tovább hazudni talán…talán nem!
-Most mi bajod? Még mindig féltékeny vagy rá? A semmiért? –pontosan, ez csak egy örök kérdés bennem is. Vajon a semmiért?- Komolyan nem értelek…De tudod mit? Én most totál fáradt vagyok ehhez…-azzal a kis kurvával biztos, hogy nem beszélnél így…
Feláll, és kimegy a kertbe, Emely pedig követi. Én is utánuk megyek.
-Cody, nem kéne ezt megbeszélned Meggel? –kérdezi a nagymamája.
-Még hányszor? Nem tudom, hogy miért nem hiszi el, hogy szeretem…az ő kezét kértem meg, vele költöztem össze, vele tervezgetem a jövőmet, csak vele vagyok boldog, és mégis ő az, aki kitép egy darabot a szívemből…-mi van?
-Ezt nem értem, azt hittem jól megvagytok…-érek ki Emely mondatára.
-Igen, én is, csak tudnám, hogy akkor minek dobta vissza a gyűrűt…-mi van Cody?- és tudod mi a legszarabb? Mióta nincs rajta a gyűrű, mintha boldogabb lenne…-megfordul, és végre meglát.
-Tudod, hogy mi a legszörnyűbb? Hogy ennyi idő alatt egy ilyen kicsit sem sikerült megismerned…-mutatok talán egy centinyit ujjaimmal, majd bemegyek a házba.
Pár pillanat múlva Cody is utánam jön. Sóhajtva letérdel az ágy elé, ahol ülök, és csak néz rám. Úgy néz ki, hogy nekem kell beszélni.
-Tudni akarod, hogy mitől vagyok boldog? Attól, hogy összeköltöztünk, te idióta! –kicsit felhúzott- Ha vissza is adtam a gyűrűt, az csak azért volt, mert nem akartam rád ijeszteni. Féltem, hogy túl gyors a tempó, hogy csak a kedvemben akarsz járni, de neked ez túl gyors. Megtettem mindent, amit csak tudtam, hogy élj mellettem, még a csapatba kerülésedben is támogattalak…Mégis…titokban arra vágytam, hogy másnap vegyél nekem egy új gyűrűt, amivel újra megkéred a kezemet. De te egyáltalán nem ismersz. És, hogy boldogabb lennék? A nap 24 órájából tizenkettőt boldogtalan vagyok, mert mindig veszekszünk! Hát nem veszed észre, hogy csak húzzuk és húzzuk a kapcsolatunk húrját, de ez a húr most bennem elszakadt?! Nem jó velem? Akkor ne gyötörjük egymást tovább, szakítsunk és legyen vége! –ha belehalok is…
-Nem tudom, hogy mit mondjak…-oké, azt hiszem, hogy sikerült kicsit visszazökkentenem a valóságba, és nem képzel olyanokat, ami nincs is. Most megijedt, talán túl kegyetlen voltam?
-Nekem elég annyi, ha nem hiszel kétszínűnek…-megsimogatom az arcát- Nat marun saeka tuko pam marun chuika tutnunda…-mosolyodom el.
-Ez mit jelent? –látom, még kell kicsit csiszolni a koreai tudásodat…
-Azt, hogy a madarak napközben hallják a beszédet, a patkányok este hallják…annyit tesz ez a mondás, hogy sosem szabad másokról olyat beszélni, amit nem szeretnéd, hogy hallja az illető. Vagyis, ha bajod van, azt nekem mondd el, ne egy harmadik félnek, rendben?
-Rendben, de ha mégsem lennél boldog…-ezt be se fejezd!
-A boldogság nagyon tág fogalom. Ha néha elszomorítanak is a dolgaid, mindig szeretni foglak. Saranghae…-lágyan megcsókolom. Ám mielőtt még bármit is mondhatna, kopogást hallunk meg az ajtón.
-Ne haragudjatok, de Candy van itt. –mi van???
-Candy? Az a Candy? Mi a fa…khm…mit akar? –próbálok nem idegeskedni, de mégis mi az anyját akar itt este?!
-Meg, kérlek. –nem érdekelsz Cody, baromi pipa vagyok.
-Menj csak le hozzá, nem érdekes…-visszafelé meg akkorát kapsz, hogy megint lent találod magad.
-Jól van…-sóhajtja- Nagyi, küld el őt…
-Igazából nem veled, hanem Meggel szeretne beszélni. –velem?
-Na most küldöm el a…-nagy hévvel megyek le, de mikor leérek, Candy szinte a nyakamba ugrik.
-Jaj Meg, nagyon köszönjük! –lemaradtam valamiről?
-Mit? –nézek rá értetlenül.
-Apád hívta Danyt, hogy megüresedett egy állás az olasz cégénél, és rá gondolt. Dany közgazdásznak tanul, ott befejezheti az iskolát. Vele megyek én is. Mint nő, ezt gondolom, hogy megérted. –nem értek én semmit.
-Bravo Meg, ez egyszerűbb volt, mint elhinni, hogy mennyire szeretlek. –jön le Cody is.
Most komolyan azt hiszi, hogy én paterolom el Candyt?!
-Semmi közöm az egészhez! –amilyen komolyan mondom, azt hiszem, hogy el is hiszi.
De ez már nem is érdekel, besokaltam mindentől. Túlcsordult a pohár, nem fér bele több…
Felmegyek az emeletre, és pakolni kezdek. Pár perc és Cody is megjelenik odafent.
-Most komolyan elmész? –kérdezi kivéve a ruhámat, amit éppen a bőröndbe hajtogatok.
-Egyelőre csak ma estére, de…de ha továbbra is ilyen durva maradsz velem, többet vissza sem jövök. –kitépem a kezéből a ruhát, és bedobom a többi közé.
-A szüleidhez mész? –bólintok- Megértem, hogy ki akarod szellőztetni a fejedet, de legalább had vigyelek haza. –na persze…
-Nem kell, nekem is van kocsim. –elindulok lefelé.
-Meg, ne makacskodj. Légyszí…-jaj már.
-Holnap beszélünk. –adok egy puszit az arcára, és nyitom az ajtót.
Az ajtóban egy jól öltözött, jóképű koreai férfi áll. Kedvesen mosolyog rám, mikor meglát, kezét elveszi a csengőről, amit valószínűleg most akart megnyomni.
-Choi? Te vagy az?–döbbent csend száll a házra. Szerintem Cody még emlékszik erre a névre. És igen, ő az!- Choi! –ledobom a bőröndömet, és a nyakába ugrok.
-Megan, úgy hiányoztál. –mosolyog még mindig, mikor letesz. Cody felé is biccent egyet köszönésképpen.
-Te is nekem. De mikor jöttél, és egyáltalán hogy kerültél ide? –szorongatom a kezét az ajtóban állva.
-Hyoriékkal jöttem, csak megkértem, hogy ne szóljanak, hogy itt vagyok. Nem mertem jelentkezni, de aztán az előbb felhívott az apád, hogy szükséged lehet rám. Hát…itt vagyok. –tárja szét karjait, én meg azonnal ölelésébe bújok.
-Na most már azért…-kezd bele Cody.
-Valami baj van? –nézek rá szúrós szemmel.
-Nincs.
-Akkor jó. –helyes, nyeld csak le ezt a békát.
Úgy néz ki, hogy apám előbb meg akart nyugtatni azzal, hogy Candyt eltűnteti az életünkből, de biztosra akart menni, és Choit is bevetette. Igaz, hogy nem jó szándékkal, de mégis nagyon örülök neki. Choi az egyik legjobb barátom Hyori után a legjobb, olya jó, hogy itt van.
Végül aztán maradok, Choit pedig meghívom vacsorára. Megismerkedik Emely-vel is, aki még viccből meg is állapítja, hogy Choi kedvesebb, mint a kis morgós Cody. Ő tényleg csak viccelt, hogy oldja a feszültséget, de szomorú, hogy igaza van…
Estére megbeszélek egy programot Choival, mert holnap utazik vissza Koreába. Persze megfűzöm, hogy jöjjön többet, mert tényleg nagyon hiányzott már. Mikor Emely is elmegy Cody szüleihez, készülődni kezdek, mert 2 óra múlva találkozok Choival…
-Mész? –kérdezi Cody a szobából, mire kilépek a fürdőből talpig sminkben, készen állva a bulira.
-Te is akarsz jönni? –egy pillanatra megállok előtte. Lassan markolja meg derekamat és húz közelebb magához –Na, mi van? –túrok bele a hajába. Jó, még mindig nem teljesen nyugodt a kapcsolatunk, de értékelhetné, hogy maradtam. Nem akartam, hogy kombináljon, hogy kivel és hol vagyok.
-Nincs semmi és maradok. –elenged.
-Te tudod…-könyörögni nem fogok.
Tényleg találkozom Choival, de az egész este arról szól, hogy Codyról beszélünk. Choi szerint most azt tenne nekünk a legjobbat, ha elszakadnánk kicsit az itthoni környezettől.
De hogyan szakadjak el, ha hazugnak hisz? Most azt hiszi, hogy Dany miattam megy el, és, hogy Candy miattam követi őt? Ugyan…előbb csapnám le, minthogy ilyen módszerekhez folyamodjak.
Eredetileg az volt a tervem, hogy Kanadában töltjük a karácsonyt mindkettőnk családjával, de úgy néz ki, hogy csak én utazom a szüleimmel…
Hazafelé menet megállok a parknál. Leparkolok, majd gyalog indulok el arra a helyre, ahol körülbelül másfél évvel ezelőtt megtörtént a nagy találkozás. Igaz, hogy választhattam volna jobb időpontot is, nem pedig sötét este egyedül kijönni ide, na de mindegy…Leülök az egyik padra, és bámulom a földet magam előtt.
Sok minden eszembe jut. Minden perc, csók és ölelés, amit vele együtt éltem át. Olyan sok szép pillanatunk volt. Bárcsak kevesebbet veszekednénk…
-Elnézést széphölgy, szabad ez a hely? –felnézek a hang irányába.
-Cody? Hogy kerültél…-ide?
-Sss! –lágyan megcsókol- Rád akartam gondolni, és csak reméltem, hogy te is rám. Hiányoztál…nagyon…-felkap az ölébe, és magához szorít. Ez most olyan jól esik, hogy el sem tudom mondani.
-Te is nekem. Nem akarok mindig veszekedni. Egy kis nyugalmat szeretnék. Elutazni veled Kanadába karácsonyozni, és…Túl nagy kérés? –nézek rá nagy szemekkel.
-Nem, mert ez az én kívánságom is. Mindegy, hogy hol, a lényeg az, hogy veled. –végig csókolózzuk az utat a kocsimig. Szerencsére Codynak volt annyi esze, hogy taxival jöjjön, így nem kell külön mennünk. A legviccesebb, vagy talán mondhatnám, hogy a legjobb, hogy ez a veszekedés is úgy zárul, mint a többi. Hazáig sem bírunk magunkkal, a kocsim hátsó ülésén szeretkezünk. Régi szép idők…Azt hiszem, hogy többször kéne ágyon kívül is csinálnunk, mert izgalmas, és új élményt visz bele. Bár vele mindenhogy jó.
Hamar elmúlik az a kis idő, ami még karácsonyig volt. Izgatottan készülődök, mert mi már 23-án Kanadába érünk, míg a szülők csak 24-én este jönnek. Azóta megint hordtam Emely gyűrűjét, de az ünnepek hatására végleg elhatároztam magam, és szépen visszaadtam neki két napja. Így helyes, hisz az ő emlékei fűződnek ehhez a gyűrűhöz. Igaz, hogy most megint itt tartunk, de Cody végre megérti, hogy sajátot akarok, méghozzá tőle. Persze, ha úgy érzi, mert én nem erőltetek semmit. Azért várni várhatom, nem igaz?
Gyönyörű házba érkezünk meg, bőven el fog férni benne a három család, igent, mert magunkat már külön számolom, bár úgy is mondhattam volna, hogy a három párocska.
Apunak is sikerült sokkal jobban elfogadnia Codyt, egyik nap közösen nézték a kosármeccseket is. Azt hiszem, hogy azt a baba dolgot sosem bocsátja meg neki, de talán az első unokánál ezzel is megbékél majd. Az még odébb van!
Mi már 23-án este felállítjuk a fát, hogy holnap már ezzel ne kelljen bajlódnia a szüleinknek.
Este így van mihez lelopóznom, hogy alá tegyem Cody ajándékát. Igazából már annyi mindent ellőttünk ajándéknak, hogy idén nem vettem túl nagy meglepetést. Vagyis nagydolognak nagydolog, csak pici dobozban. Amióta levettem a gyűrűt, nagyon szomorú, pedig tényleg szeretnék a felesége lenni. Így aztán vettem két karikagyűrűt, egyet neki, egyet magamnak, amiket már csak fel kell húznunk majd az anyakönyvezető előtt. Remélem elhiszi, hogy én is komolyan gondolom a dolgot, mert azóta elmondása szerint ebben bizonytalan. Már hányszor álltunk meg ékszerboltok előtt, de én sosem reagáltam egyik szép gyűrűre sem. Pont ezért, mert meglepetést szerettem volna okozni.
Az ajándék mellé leteszek még egy becsomagolt dobozkát, rajta egy cetlivel „Nekem elég lesz ez az ajándék is :P”. Egy szexi mikulás ruhaaa! Hogy miért? Nagyon tetszett az a tánc, amit egyszer lejtett nekem, így karácsonyra is egy jó kis vetkőzős táncot szeretnék. Kis csokoládé mackóm olyan ügyes benne, legszívesebben már előre megpaskolnám érte a fenekét. Na meg persze vettem egy kis édességkosarat is, amit együtt fogyaszthatunk majd el. Vagy inkább egymásról? Azt majd Cody fantáziájára bízom, na meg a kényelmes szőrmére, ami a kandalló előtt van, mintha csak az lenne ráírva, hogy „feküdj rám, szeretkezz itt”. Úgy is itt leszünk egy-két hetet, a ház másik szárnyában laknak majd a szülők…csak eljutunk ide is.
Pont a nagy dobozt teszem a fa alá, amiben a ruha van, mikor a lépcsőn Codyt látom meg.
-Úgy néz ki, hogy idén egy angyal hozza az ajándékokat. –néz végig rajtam, ahogy a kis hálóingemben térdelek a fa előtt.
-Lebuktam. De te meg rossz vagy! Kiskorodban is kilested az ajándékokat? –felállok, és karba tett kézzel dobogok a lábammal.
-Pontosan. –nevet, majd magához húz és megcsókol- De sosem várt lent ilyen gyönyörű ajándék, mint te. –jó válasz..
-Mivel éjfél már elmúlt, megnézheted őket, de csak akkor, ha én is megkapom az enyémet. Kééérem…-nézek szépen rá.
|
| Garfield | 2010. 12. 02. 22:48:10 | #9608 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Hát… - megcirógatja az arcomat - Mostantól jobban oda kell figyelnem rád, és ezt honnan is tehetném jobban, mint a közvetlen közeledből… - hozzám bújik, mint egy édes kiscica.
- Ugye nem csak ezért… - kezdek bele egy kérdésbe, de félbeszakít. Megfogja a fejemet és elkezdi forgatni…tehát nem.
- Tudod, hogy nem…Amúgy is beadtam volna a derekamat már, mert az apám már lenyugodott. Ha mégsem, az már az ő baja. Ma együtt alszunk megint és most már minden nap. Jobb, ha hozzászoksz. – már meg is történt.
- A jóhoz könnyű hozzászokni. – kap is egy puszit a finom ajkaira - Nem engedlek haza, hívd fel a szüleidet, hogy maradsz, de elmenni nem fogsz. – mondom szorosan magamhoz ölelve. Más terveim vannak…
- Nincs itt még ruhám sem…muszáj lesz… - dehogy muszáj.
- Az nem baj, sőt…Örülnék, ha egész nap ruha nélkül láthatnálak. – mosolyodom el.
- Hát persze…és meztelenül nyitnék ajtót, ha valaki jönne… - nem lenne időd, se erőd ajtót nyitni…
- Nem. Ha egész nap meztelen lennél, csak az ágyban kéne feküdnöd, ugyanis egy percre sem engednélek ki belőle… - elmosolyodunk.
- Na jól van, elég az ábrándozásból, lássuk azt az újságot… - na ennyit a terveimről - Nézd, én is benne vagyok! – mi van?
- Mi?! – kiveszem a kezéből az újságot - Ez nem igaz… - agyfaszt kapok mindjárt…
- Mi a baj? – hogy mi? Megmondom én…
- Az, hogy ki tudja, hány pasi veszi meg ezt az újságot, és hányan legeltetik a szemüket rajtad. Nem akartalak a rivaldafénybe vinni…Nézd meg, azt írják, hogy a playboyban lenne a helyed. Micsoda barom…vérszemet kapnak az újságok, azt hiszik, hogy te akarod mutogatni magadat. – egyre jobban megy fel a pumpa…
- Cody, ez csak egy kép. Több százan láthattak így az utcán…nincs benne semmi. És mi az, hogy csak te lehetsz címlapon? Talán nem lenne mit mutogatnom… - pont ez az…túl sok mutogatnivaló van rajtad! Ne idegelj!
- Nekem mutogathatod, másnak nem! – és pont!
- Féltékeny vagy? – nem…tök nyugodt vagyok, nem látszik?
- Igen, és? Nem akarom, hogy mások rólad ábrándozzanak… - azt csak nekem lehet! Mást kiherélek érte!
- Mondtam már, hogy nagyon izgató vagy, mikor ennyire ég benned a birtoklási vágy? Imádom, hogy ilyen erős és férfias vagy…annyira cuki tudsz lenni, ha morogsz…Egészen megkívántalak. – a mondat végén sóhajt ami kicsit beindítja a fantáziámat. Basszus olyan mint egy kurva erős nyugtató…pár szó és megnyugszom…imádom. Finoman a nyakába csókolok, de… - De nem most mackóka, mert tényleg el kell hoznom a ruháimat. Este a szüleim munka vacsorára mennek, én meg nem akarok a hátuk mögött kisunnyogni. – mondja miközben felkel az ágyról.
- Te aztán le tudod lombozni az embert… - dörmögöm durcásan.
- Sietek, jó? – a választ sem várja meg, máris megy…
Ahogy ígérte siet is haza. Még néhány napig a cuccainkat hozzuk át a régi otthonainkból. De aztán már mindennek megvan a helye, szép otthonossá varázsolja kicsim a házat, és olyan jó úgy hazajönni, hogy vár rám a szerelmem.
Alig pár napra rá, hogy így összeköltöztünk, Meg legjobb gyerekkori barátnője, Hyori is a városba látogat a férjével.
- Meg! – öleli át Hyori Meget. Tényleg nagyon örül neki…
- Szi…sziasztok… - Meg?
- Mi a baj? – kérdezi meg helyettem is Hyori kicsimtől.
- Semmi, csak…meghatódtam, hogy újra láthatlak, és, hogy így megnőtt a pocakod…Bocsánat, csak egy pillanat. – fel is szalad az emeletre. Már értem…
- Ne haragudjatok, mindjárt jövünk… - mennék Meg után, de Hyori megállít.
- Majd én utána megyek. – jelenti ki, én meg…valahogy nem tudok és nem is akarok ellenkezni vele…
- Rendben. – mondom lehajtott fejjel.
Míg mi a nappali megyünk, és megkínálom Kwont egy kávéval, a lányok fent vannak. De persze előjön a téma…nem bírom magamban tartani…
- Bárcsak Meg is teherbe esne…Régebben elkövettem egy nagyon nagy hibát, és azóta félek, hogy nem akar majd nekem gyereket szülni. – mondom szomorúan.
- Miféle hibát? – kérdezi Kwon.
- Túl éretlenül viselkedtem, mikor azt hittem, hogy terhes, életem legnagyobb hülyeségére kértem, hogy vetesse el. Tudom, hogy még most is bántja, mert magamnak sem tudtam megbocsátani, pedig visszamentem, és mégsem engedtem volna, hogy megtegye. Igaza volt az anyjának, mert az lesz életem legszebb napja, ha megszületik az első gyerekünk. Mi nem állunk meg egynél, egy egész csapatravalót szeretnék… - mondom lelkesen, mire kuncogást hallunk meg…
- Mégsem olyan rossz a helyzet, igaz? – hmm?
- Most a lehető legjobb…sok minden változott. – rendben kicsim, avass be…de csak elintéznek azzal, hogy női dolgok…köszi édesem.
Később Kwont elkísérem házat nézni, mert a munkája miatt ide fognak költözni, aminek kicsim nagyon örül. Olyan aranyos tud lenni…Most esik le, hogy keresztapa leszek. Majd sűrűn kérem meg őket, hogy had vigyázzunk a kicsire, hogy gyakoroljam az apa figurát…csak nem olyan nehéz…
Kwon nem nagyon akar sokáig távol lenni a feleségétől, így alig nézünk meg 5 házat, amit alaposan lefényképezgetünk, hogy Hyori is láthassa, és együtt tudjanak választani.
Otthon még váltunk néhány szót velük, aztán mennek. De valami nem stimmel…
- Meg, miért van rajtad kabát? Fázol? – kérdezem , erre a kezembe nyom egy újságot.
- Csak kiugrottunk Hyorival, és még nem vettem le, de most ezt nézd! Még nem szóltam, de pár napja voltam egy fotózáson…Íme…ez fog megjelenni holnap. – na nézzük mi fog megjelenni…
- Ez meg mi a…? - ez biztos nem fog megjelenni!!!!!
- Nem tetszik? – nem kell most a bánatos kutyus fejet vágni…
- A bugyidat nem akarták levetetni veled?! Nem emlékszel, hogy mit mondtam a perverz alakokról? Én benne lehetek az újságban, a kutyát sem érdekli, max pár tinilányt, de te jól nézel ki…Mi van, ha bajod esik, mert feltűnnek az őrült rajongók? Mi van, ha zaklatni kezdenek, vagy, ha… - persze, hogy nem fejezhetem be…
- A bugyimat csak te veheted le… - leveszi a kabátot, és egy szexi hálóruhában áll előttem. A szavam elakad, a levegő bennem reked…néha meglepődöm, hogy még mindig milyen hatással van rám… - Csak a te bosszantásodra dobtuk ezt a címlapot össze Hyorival, míg ti házakat néztetek. Azt hittem, hogy hosszabbra húzhatom a mókát, de nagyon ideges lettél… - sóhajt szomorúan…de hát honnan tudtam volna!?
- Meg...én…öhh… - basszus beszélni se tudok…közelebb jön, és pólóm alatt simít végig felsőtestemen.
- Tudom édes, tudom… - ez a mosoly…elolvadok… - Úgy ver a kis szíved…Még mindig ideges vagy…vagy inkább izgatott? – kapok egy puszit, de még mindig nem tértem magamhoz…K.O. vagyok…
- Olyan gyönyörű vagy… - nah, megy ez…
- Mi lenne, ha ezt odafent is elismételnéd az ágyban, hm? Vagy ne lépcsőzzünk? Jó nekünk a kanapé is? – kezd felé sétálni.
- Tökéletesen jó… - mondom a karjaimba kapva, és következő megálló a kanapé, ahol rögtön megtaláljuk egymás ajkit. A telefonjának persze, hogy most kell megszólalnia…nem érdekel…
- Várj…megnézem, hogy ki az. – próbál eltolni magától, de ez nem fog menni…
- Ne nézd meg… - nyomom vissza. Szerintem jobb dolgunk is van a telefonálásnál.
- Mi van, ha fontos? – hát a tökömet…
- Na jó, vedd fel. – ha ennyire szeretnéd…sóhajtok felülve.
Ha jól veszem ki a szavaiból, Hyorival beszél. És ha jól értem, megtalálták a házukat. Most komolyan…ez ráért volna. Na de mindegy. Csak ülök és várom, hogy letegye a telefont. De mikor leteszi, a következőre, amit tesz, nem számítotok.
- Cody, szeretném, ha ezt visszaküldenéd a nagymamádnak… - nyújtja felém a gyűrűt. Mi? Hyori mondott valamit? Nem értem, minden olyan jó volt…
- De miért? Mi történt megint? – nem akarom, hogy itt hagyj…még csak most jöttél…
- Csak az, hogy láttam, hogy Hyori milyen büszkén hordja az övét, és biztosan a nagymamád is kötődik ehhez a gyűrűhöz. Szeretném, ha visszakapná…. – nem, ő azt akarta, hogy a tiéd legyen…
- Így neked nem lesz gyűrűd…Maradjon rajtad. – kezdem simogatni a gyűrűsujját kicsi kezét a kezembe véve.
- Ha majd egyszer eljön az a nap, mikor már biztosan tudni fogjuk, hogy összeházasodunk, akkor veszel nekem egy sajátot. Akkor tudni fogom, hogy te is készen állsz az elkötelezettségre, hogy meggondoltan döntesz…Addig meg maradok a menyasszonyod, szóval semmi nem változik. – mielőtt válaszolni tudnék, édesen csókol meg.
De nekem ez nem igazán tetszik. Most olyan, mintha nem venne komolyan. Pedig én tényleg feleségül akarom venni…bármikor feleségül venném. Szeretem! A világon ő a legfontosabb nekem! Teljesen átgondoltam mindent…De rendben, haladjunk kicsim tempójában…
Pár perc múlva felpattan, és az emeletre szalad. Valahogy olyan jókedvűnek tűnik. Utána is szaladok. Mire felérek, az ágyban fekszik csukott szemekkel. Gyönyörű…
- Ölelj át, és ne engedj el… - mondja miközben felé veszem az irányt.
Fölé mászok és feltolva szexi ruciját, csókolom végig testét, aztán nyakát is megkóstolom. Finoman csókolom meg, miközben ölel magához.
- Szeretlek… - súgom szájába, és újra megcsókolom.
Csak öleljük egymást, nem is történik más az este. Így is alszunk el, egymás karjaiban, viszont nem így kelünk. Kicsim nyakamat puszilja végig, keze meg pólóm alatt tekereg.
- Szeretem a reggeleket… - dörmögöm még álmosan, de már fenekén van a kezem.
- Én meg téged szeretlek… - tovább csókolgat – Valami elmaradt az este. – mosolyog rám.
- Hát akkor gyorsan pótoljuk be. – ledöntöm az ágyra és édes csókot lopok tőle.
Mosolyogva a számba harap, és még kuncog is rajtam. Na várj csak, harapdálsz!? Érzéki harapásokkal haladok lejjebb nyakán, de kicsim úgy néz ki türelmetlen, nem díjazza a hosszú előjátékot…Szinte letépi rólam a pólót, az ágyra döntve a combjaimra ül, és leveszi magáról a hálóingét. A látványra rögtön reagálok is, amit babym is kiszúr, és boxeren keresztül kezdi masszírozó mozdulatokkal simogatni éledező farkamat. Pár pillanat múlva már nincs is rajtam semmi, és kezét mozgatja merevedésemen.
Fölém térdel, és magához igazítva farkamat. Így kezdi magát izgatni, de még rajta van a tanga. Tegyünk róla, hogy ne legyen…Felülök, és melleit borítom be csókjaimmal, néhol még meg is szívom rajtuk a bőrt, közben lassan húzom le babymről a fehérneműt. Segít nekem, hogy le tudjam venni róla és végig fektetem az ágyon. Lábai közé kúszva nyelvem tör magának utat. Már nagyon fel van spanolva, mert kis idő után…
- Codyhh… - nyögi a nevemet és vállaimba marva élvez el.
- Folytassuk, vagy elég volt ennyi? – támaszkodom fölé mosolyogva.
- Elég, úgyis dolgozni kell mennem… - mi? Nem gondoltam ám komolyan…
- Már? Nincs még túl korán? – asszem kiakadtam.
- Megijedtél, mi? – fonja a nyakam köré a kezeit mosolyogva.
- De gonosz vagy… - mondom a nyakát puszilgatva.
- Butaságokat kérdezel. – igen?
Erősen megszívom a nyakát, mire felszisszen, ezzel egy időben lököm magam a lehető legmélyebbre. A levegő is benne reked. Túl durva voltam? Nem akartam…finoman puszilgatni kezdem, ahol csak tudom, de mikor szájára adok puszit, erősen harap ajkamba. Fel is szisszenek…basszus majdnem átharapta. Nézünk egymás szemébe egy darabig, aztán babym lehúz magához, hogy megcsókoljon, közben megemeli a csípőjét, hogy kezdjek már el mozogni. Meg is teszem…a vége fellé, már a vállaimon vannak a lábai, így még mélyebbre tudok merülni. De talán ez nem a legkellemesebb póz neki. Engedem, hogy lerakja a lábait, de mindegy is lett volna, mert még pár lökés, és a lepedőbe marva nyög fel gyönyörében. Nem sokra rá én is követem…
Kis pihi után megyünk zuhanyozni, mert kicsimnek tényleg dolgozni kell mennie. De valahogy nem bírok magammal. Annyira szexi, ahogy folyik le róla a víz. Megpördítem és finoman a csempéhez nyomom, fenekéhez meg merevedésemet.
- Cody erre már nincs időhhh…. – nyögi az utolsó szót, mert már benne is vagyok.
- Majd igazolom, hogy velem voltál…ha nagyon kell részletezem is apádnak, hogy mit csináltál… - finoman harapok fülébe.
Végig simítok hasán, hogy eljussak melléhez, amikkel játszok is, míg őrületes vágtába kezdek. Szegénykém nem igazán bírja az iramot…a csempének támaszkodik kezecskéivel, egyik lábán áll csak, mert a másikat felemeltem, hogy minden egyes lökésemmel tövig merüljek benne. Kicsit beroggyan a térde…ez így nem lesz jó. Magam felé fordítva veszem ölembe, hátát a csempének támasztom, és újra azon kezdek dolgozni, hogy a mennyekbe repítsem, ami sikerül is, miután alaposan szétkarmolta a hátamat.
Előbb megyek be a szobába, mert kicsim még elkészül, én meg csak egy köntöst kaptam magamra. Leülök az ágyra, és az éjjeliszekrényen meglátom a kis ékszeres dobozt, amiben hoztam Megnek a gyűrűt…a kezembe veszem, kinyitom. Megint benne van a gyűrű. Olyan, mintha felbontottuk volna az eljegyzést…Nem tetszik ez így…
- Mit csinálsz? – kérdezi hátulról átölelve.
- Kifújom magam… - mosolygok, és ledöntöm az ágyra. Kisimítom arcából a haját, és adok ajkaira egy puszit – Szeretlek!
- Én is szeretlek! – mondja csillogó szemekkel és megcsókol. Olyan boldognak tűnik most. Annyira aranyos…bár remélem nem azért ilyen boldog, mert levette a gyűrűt… - Muszáj mennem mackó… - kapok még egy puszit, aztán felkel az ágyból, de nem engedem el a kezét. Visszahúzom magamhoz.
- Kérek még egy puszit… - meg is kapom a puszimat, ami inkább csók, de nem baj, annál jobb.
Azért én lekísérem, hogy begyűjtsek még néhány csókot. Beül a kocsiba, és behajolok az ablakon, és lopok egy csókot.
- Ne vezess gyorsan… - jól van nah, aggódom…
- Igenis papamaci… - a köntösömnél fogva húz közelebb, hogy utoljára megcsókoljon.
Nap közben felhívom Nagyit, hogy leugrok hozzá valamelyik nap, hogy visszaadjam neki a gyűrűt, de hallani sem akar róla. Hiába mondom el neki, amit Meg mondott nekem, nem érdekli, azt akarja, hogy Megé legyen. Hát én nem tudok beszélni vele…ezt akkor úgy látom kicsimnek kell elintéznie…Hamar témát is vált, és elújságolom neki, hogy végre együtt lakunk és nagyon élvezem. Nagyon örül neki, hogy beköltöztünk a házba. De nem tudok vele sokat beszélni, mert ma be kell menjek valamiért a suliba, még az évnyitó előtt. Candyvel is összefutok, mert mint kiderül oda fog járni, ahova én. Meglepő, mert máshova jelentkezett, de mindegy…én csak örülök.
Másnap reggel csöngetésre ébredünk. Felveszem a köntösömet, és megyek ajtót nyitni.
- Jó reggelt Cody! – köszön Nagyi…? – Megzavartam valamit? – ajj ne már, még reggel van az ilyen kérdésekhez.
- Dehogy… - mondom álmosan – Hogyhogy jöttél? Mármint ha szóltál volna, nem most keltem volna… - közben elveszem Nagyi csomagját és beljebb kísérem.
- Szia Emely! – jön kicsim is köszönni.
- Meg, édesem… - átöleli Meget. Jó, hogy ilyen jóban vannak.
- Nem is tudtam, hogy jössz. – mosolyog Meg.
- Cody sem…meglepetést akartam. – sikerült…
Sajnos Megnek dolgoznia kell, nekem meg délután edzésre kell mennem, szóval nem jött a legjobbkor az öreglány. De azt mondja, hogy addig is abban segít, hogy kicsit takarít, bár hozzáteszi, hogy nem lesz sok dolga…Persze, mert Meg kis ügyes.
Mire hazaérek Nagyi azzal fogad, hogy csinált vacsorát, és az ujján van a gyűrű, szóval beszélt Meggel és meggyőző volt. Kicsit reménykedtem pedig, hogy nem engedi, hogy visszaadja…
Babym meg nem fogad sehogy sem…baj van…Majd este mikor lefekszünk, megkérdezem tőle mi a helyzet…de úgy néz ki nem kell addig várni.
- Candy keresett ma… - mondja mérgesen vacsora közben.
- És? Mit akart? – nem értem miért akad megint fent Candyn…de csak nyugodtan Cody.
- Nem tudom, mondd meg te. És honnan tudja, hogy itt lakunk? – mi van?
- Találkoztam ma vele a sulinál. Candy is oda fog járni…dumáltunk kicsit és elújságoltam, hogy összeköltöztem veled. – mosolygok, de csak egy szúrós szempárral találkozik a tekintetem.
- Micsoda véletlen egybeesés…pont oda fog járni, ahova te. – jajj ne bassz fel agyilag!
- Most mi bajod? – eddig bírtam higgadt maradni… - Még mindig féltékeny vagy rá? A semmiért? Komolyan nem értelek…De tudod mit? Én most totál fáradt vagyok ehhez… - felállok és kimegyek a kertbe. Nagyi jön utánam…
- Cody, nem kéne ezt megbeszélned Meggel? – felsóhajtok…
- Még hányszor? Nem tudom, hogy miért nem hiszi el, hogy szeretem…az ő kezét kértem meg, vele költöztem össze, vele tervezgetem a jövőmet, csak vele vagyok boldog, és mégis ő az aki kitép egy darabot a szívemből… - mondom már elfordulva Nagyitól.
- Ezt nem értem, azt hittem jól megvagytok… - én is…
- Igen, én is, csak tudnám, hogy akkor minek dobta vissza a gyűrűt… - Nagyi krákog egyet, de nem veszem elsőre a lapot… - ez most olyan, mintha már nem lennénk jegyesek…és ez fáj…és tudod mi a legszarabb? Mióta nincs rajta a gyűrű, mintha boldogabb lenne… - most esik le miért krákogott, mikor megfordulok, Meg az ajtóban áll…vajon mennyit hallott?
|
| Saya | 2010. 10. 23. 00:43:04 | #8806 |
Karakter: Megan Hoa
Reggel szokás szerint korábban kelek Codynál. Hogy a reggel neki is azért kellemesen induljon, a nyakát kezdem puszilgatni addig, míg fel nem ébred, aztán kap a szájára is.
-Finom ébresztőid vannak. Mostantól minden reggel így fogsz kelteni? –kérdezi arcomat simogatva.
-Meglátjuk, hogy érdemelsz-e ilyen ébresztőket…-bizony ám, ha jófiú leszel, akkor esetleg.
-Na szép…-mondja, de azért megcsókol, én meg hozzá bújok- Mikor kezdünk költözködni? –hű, de sürgős lett valakinek.
-Majd, ha beszéltünk a szülőkkel. –azért ez a minimum. Nem akarok gondokat.
-Jó, akkor menjünk, ma már itt akarok aludni veled. –fordít a helyzeten, most ő kerül felülre. Miközben csókol, arra gondolok, hogy vajon nála mit takar az „alvás” szó…
Azért sikerül csak elkészülnünk, és elindulnunk. Szeretném, ha külön-külön beszélnénk a szüleinkkel, mert tudom, hogy nem lesz egy könnyű menet. Tényleg nem akarok összeveszni az apámmal kivételesen, mert talán soha többé nem beszélnénk, és ezt sem magam, sem anyám miatt nem akarom.
Sajnos nekem van igazam…apám a lehető legrosszabbul fogadja. Egyáltalán nem tud belenyugodni ebbe a Cody dologba. Aki mellesleg fel is hív, mikor nem válaszolok az sms-ére, de pont nem tudok vele beszélni, szóval azt mondom, hogy majd visszahívom.
De később megint hív, csak sajnos nem tudom felvenni, mivel épp apámmal vitatkozom annak ellenére, hogy megfogadtam, hogy nem fogok.
Aztán egy újabb sms-t ír, amire kénytelen vagyok azt írni, hogy ne jöjjön be, mert apám nagyon nem örülne neki.
Felmegyek a szobámba, mikor megint megcsörren a telefonom, Cody az.
-Nyisd ki az erkélyajtót…-ohh…gyorsan kinyitom- Szia baby! –ölel magához, mikor belép a szobába- Mi a baj? –kérdezi, miközben szorosabban ölelem.
-Apu nem nagyon örült, mikor elmondtam, hogy szeretnék összeköltözni veled. –mondom, közben leülök az ágyra.
-Beszéljek vele? –rossz ötlet.
-Nem. Téged akar most a legkevésbé látni…-sajnálom, de még finoman fogalmaztam.
-Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. De megoldjuk. –ad egy puszit a számra- Úgysem adom fel, míg nem lakhatok veled. Szeretlek! –édes vagy.
-Én is szeretlek –mondom mosolyogva, aztán hozzá bújok.
A következő egy hét azzal telik el, hogy dolgozom és próbálom apámat puhítani. Valamennyire sikerül is, kezd megbarátkozni a gondolattal, hogy felnőttem, és tudom vállalni a döntéseim következményeit. Codyra is van egy kis időm, kijárok az edzéseire, sőt az első meccsére is.
Aztán jön a hír, hogy részt fog venni egy fotózáson, csak kár, hogy én elméletben dolgozom aznap. Nem baj, rövidített munkanapot szavazok meg magamnak holnapra.
Másnap reggel az első dolgom, hogy meglepjem Codyt. Hajnal óta fent vagyok és dolgozok azért, hogy készen legyek mindennel és én ébreszthessem.
Mikor felérek a szobába, meglátom, hogy még alszik. Fölé támaszkodom, és lágyan megcsókolom, amire fel is ébred.
-Már kezdtem elfelejteni, milyen jó így kelni…-megcsókol- Mikor költözöl már ide? –jó kérdés mackó.
-Igyekszem minél előbb. –mosolygom.
Persze Codynak a mosoly nem elég, csókot is kap, aztán az ágyra döntve már a nyakamat csókolja.
-Cody…-nem tudok többet kipréselni magamból, hamar a hatása alá kerülök.
A hosszúra nyúlt ágyjelentnek hála elkésünk, de annyira nem bánom…rég voltunk együtt, ez most nagyon jó volt.
Gyorsan pörögnek az események, a fotózás után viszont Codyra még egy interjú is vár…Aztán egyszer csak a magánélete is szóba kerül. Jó, hogy maradtam.
-Már sok lány kiszemelt magának. Szóval a következő kérdésem, hogy foglalt vagy?
-Igen, van egy gyönyörű menyasszonyom, akit mindenkinél jobban szeretek. –mosolyog rám nézve.
-És mennyire komoly? Már együtt is laktok? –Cody nem tudja mit mondjon a jelen állásban, ezért rám néz, én meg bólogatok.
-Igen, együtt lakunk. –válaszolok helyette is.
-Gratulálok. –mondja nekünk az újságíró.
Az interjú után együtt megyünk haza, mert ma itthon alszom. Itthon? Igen, azt hiszem, hogy ez az új otthonom.
Reggel arra ébredek, hogy Cody puszilgat és simogat. Már rég fent vagyok, mikor még mindig folytatja. Nagyon izgatott…mi az oka?
-Jó reggelt baby. –ad egy pici csókot- Na ki van a címlapon? –na vajon ki, ha az orrom alá dugod…
-Milyen szexi ez a kép…-bizony, állati jól néz ki mezben. Az ölébe ülve a nyakába csókolok, hogy megmutassam, mennyire tetszik.
-Meg…-mackóka mondani akar valamit, akkor figyelnem kell- Nem akarod valóssá tenni a tegnapi állításodat? Ideköltözhetnél…
-Hát…-megsimogatom az arcát- Mostantól jobban oda kell figyelnem rád, és ezt honnan is tehetném jobban, mint a közvetlen közeledből…-még közelebb húzódom hozzá, egészen a mellkasához simulok.
-Ugye nem csak ezért…-kezd bele kérdésébe. Megfogom a kicsi buksiját, és szépen nemleges válaszra forgatom. Ugye most már érted?
-Tudod, hogy nem…Amúgy is beadtam volna a derekamat már, mert az apám már lenyugodott. Ha mégsem, az már az ő baja. Ma együtt alszunk megint és most már minden nap. Jobb, ha hozzászoksz. –cirógatom meg a pofiját mosolyogva.
-A jóhoz könnyű hozzászokni. –feleli, és apró puszit ad a számra- Nem engedlek haza, hívd fel a szüleidet, hogy maradsz, de elmenni nem fogsz…-erős ölelő karjai körbezárnak. Most aztán már tényleg nem tudok megmoccanni sem.
-Nincs itt még ruhám sem…muszáj lesz…-nem akarom elvenni a kedvét, de tényleg össze kéne még pakolnom.
-Az nem baj, sőt…Örülnék, ha egész nap ruha nélkül láthatnálak. –már megint ez a perverz mosoly. És még csak az újság elolvasásáig sem jutottam…
-Hát persze…és meztelenül nyitnék ajtót, ha valaki jönne…-felelem kis gúnnyal.
-Nem. Ha egész nap meztelen lennél, csak az ágyban kéne feküdnöd, ugyanis egy percre sem engednélek ki belőle…-mindketten megmosolyogjuk, amit mond.
-Na jól van, elég az ábrándozásból, lássuk azt az újságot…-lehasalok az ágyra, és belelapozok, hogy megkeressem a cikket is- Nézd, én is benne vagyok! –mutatok az egyik képre. Nem is vettem észre, hogy tegnap rólam is készült kép. Annyira nem zavar.
-Mi?! –elképedve veszi el tőlem Cody, hogy megnézze- Ez nem igaz…-kicsit mintha ideges lenne.
-Mi a baj? –nézek rá értetlenül.
-Az, hogy ki tudja, hány pasi veszi meg ezt az újságot, és hányan legeltetik a szemüket rajtad. Nem akartalak a rivaldafénybe vinni…Nézd meg, azt írják, hogy a playboyban lenne a helyed. Micsoda barom…vérszemet kapnak az újságok, azt hiszik, hogy te akarod mutogatni magadat. –jó ég, tényleg dühös.
-Cody, ez csak egy kép. Több százan láthattak így az utcán…nincs benne semmi. És mi az, hogy csak te lehetsz címlapon? Talán nem lenne mit mutogatnom…-ne bosszants.
-Nekem mutogathatod, másnak nem! –jaj de határozott valaki.
-Féltékeny vagy? –nem lehet másról szó.
-Igen, és? Nem akarom, hogy mások rólad ábrándozzanak…-jaj már, ne morogj macikám.
-Mondtam már, hogy nagyon izgató vagy, mikor ennyire ég benned a birtoklási vágy? Imádom, hogy ilyen erős és férfias vagy…annyira cuki tudsz lenni, ha morogsz…Egészen megkívántalak. –sóhajtok fel.
Végre Cody feszültsége is enged, és lassan a nyakamba csókol.
-De nem most mackóka, mert tényleg el kell hoznom a ruháimat. Este a szüleim munka vacsorára mennek, én meg nem akarok a hátuk mögött kisunnyogni. –magyarázom neki, miközben kimászom az ágyból.
-Te aztán le tudod lombozni az embert…-jaj, ne légy csalódott…
-Sietek, jó? –még megcsókolom, aztán szaladok is le a lépcsőn, hogy minél hamarabb visszaérjek.
Az otthoni összepakolás nem megy zökkenőmentesen. Az apám még mindig azt hajtogatja, hogy nem tudom, hogy mibe ugrok bele. Talán pontosan nem, de azt igen, hogy kivel, és őt mindennél és mindenkinél jobban szeretem. Anyu sokkal jobban reagálja le, sok sikert kíván nekünk, de hozzáteszi, ha tehetjük, ne siessünk az unokákkal, hogy legyen időn kettőnkre, és apám se kapjon infarktust. Megnyugtatom, hogy esküvő előtt ezt nem tervezzük, ami még szintén odébb van picit.
Pár nap után lassacskán tényleg belakjuk a házat, ahogy minden apró cuccunkat elhozzuk a szülői házakból. Ráadásul Hyoriék is a városba utaznak, ezért természetesen meghívjuk őket is. Arra azonban nem számítok, hogy így reagálok, mikor meglátom őt…
-Meg! –ölel át, mikor ajtót nyitok nekik. Hyori pocakja már szépen megnőtt, a terhessége utolsó szakaszában van, ezért szépen kigömbölyödött már.
-Szi…sziasztok…-köszönök nagy nehezen nekik.
-Mi a baj? –néz rám aggódva.
-Semmi, csak…meghatódtam, hogy újra láthatlak, és, hogy így megnőtt a pocakod…Bocsánat, csak egy pillanat. –sajnálom, de nem tudok tovább lent maradni. Muszáj vagyok egy pillanatra felmenni az emeletre, hogy megnyugodjak.
Többé nem borulhatok ki az a régi ügy miatt.
-Megan? –kukucskál be Hyori az ajtónál állva. Ha Megannak hív, tudom, hogy komolyan akar velem beszélni.
-Gyere csak be. –mosolyodom el egy kicsit.
Leül az ágyra, megfogja a kezemet, és a hasára teszi.
-Érzed, hogy rugdos? Ő is köszönni szeretne a keresztanyukájának. –mondja kedvesen, aztán megfogja a kezemet- Mi a baj? Olyan szomorúak a szemeid. Mi történt? Codyval nem mennek rendben a dolgok? –kérdezi.
Röviden elmesélem neki, hogy egyszer Cody mit kért tőlem. Először el sem akarja hinni, hisz minket úgy neveltek, hogy már egy magzatot is gyermeknek tekintünk. Ha egy nő elvetél Koreában, szertartást rendeznek a halott gyermekért. Az abortusz tabu téma, nagyon ritka esetekben nem néznek rossz szemmel az illetőre.
Beszélni akar Cody fejével, de mikor leérünk, érdekes témába csöppenünk…
-Bárcsak Meg is teherbe esne…Régebben elkövettem egy nagyon nagy hibát, és azóta félek, hogy nem akar majd nekem gyereket szülni. –meséli Kwonnak.
-Miféle hibát? –kérdezi Codyt.
-Túl éretlenül viselkedtem, mikor azt hittem, hogy terhes, életem legnagyobb hülyeségére kértem, hogy vetesse el. Tudom, hogy még most is bántja, mert magamnak sem tudtam megbocsátani, pedig visszamentem, és mégsem engedtem volna, hogy megtegye. Igaza volt az anyjának, mert az lesz életem legszebb napja, ha megszületik az első gyerekünk. Mi nem állunk meg egynél, egy egész csapatravalót szeretnék…-ezen kicsit én is, és Hyori is elneveti magát, így lebukunk, hogy hallgatózunk.
-Mégsem olyan rossz a helyzet, igaz? –néz rám Hyori.
-Most a lehető legjobb…sok minden változott. –felelem mosolyogva, amit persze a fiúk nem értenek, de rá fogjuk, hogy ezek női dolgok.
Később a fiúk a városba mennek, ugyanis úgy néz ki, hogy Hyoriék ide fognak költözni a pici születése után, és házat akarnak keresni. Egy ideig biztosan itt laknak majd, mert Kwon itt kapott munkát. Azért is örülök ennek, mert végre a legjobb barátnőmtől nem egy egész óceán, hanem csak pár utca fog elválasztani.
Hyori a baba miatt nem akart menni, mert az utazás is elfárasztotta már, így Cody megy kísérőnek.
-Kieszeltem egy cselt, míg a fiút távol vannak. Van durván két óránk az elég is lesz. Meg akarom leckéztetni Codyt, mert azt mondta, hogy én nem szerepelhetek újságokban. Na majd meglátjuk…-nevetek ördögien.
Hyori persze mindenben benne van, hisz addig sem unatkozunk, és kicsit vidámabb lesz a hangulat is. Cody mostanában kapott hideget-meleget, ezért szeretném, ha valami feldobná.
Csak egy fényképezőre van szükségünk, na meg a nyomtatóra. Előkotrom azokat a szexi fehérneműimet, amikben Cody még nem láthatott, hogy még hitelesebb legyen az egész…
Hamar eltelik a két óra, mire a fiúk megjönnek, nyoma sincs annak, hogy valamiben sántikáltunk. Kicsit még beszélgetünk Hyoriékkal, aztán jöhet a tervem, második része.
-Meg, miért van rajtad kabát? Fázol? –néz rám Cody értetlenkedve, de ezzel még nem szabad törődnie! Gyorsan a kezébe nyomom az újságot.
-Csak kiugrottunk Hyorival, és még nem vettem le, de most ezt nézd! Még nem szóltam, de pár napja voltam egy fotózáson…Íme…ez fog megjelenni holnap. –mosolyodok el jó szélesen. Már előre élvezem a reakcióját.
-Ez meg mi a…? –mielőtt felindulásból mondana valamit, befogom a száját.
-Nem tetszik? –játszom meg a szomorodottságot.
-A bugyidat nem akarták levetetni veled?! Nem emlékszel, hogy mit mondtam a perverz alakokról? Én benne lehetek az újságban, a kutyát sem érdekli, max pár tinilányt, de te jól nézel ki…Mi van, ha bajod esik, mert feltűnnek az őrült rajongók? Mi van, ha zaklatni kezdenek, vagy, ha…-na jól van, elég a kínzásból. Fél perc alatt infarktust kap itt nekem szegény mackó papa…
-A bugyimat csak te veheted le…-ledobom magamról a kabátot, és felfedem a meglepetést.
Codyban benne reked a szó, azt hiszem, hogy hirtelen nem tudja mire vélni a dolgot, de úgy látom, hogy az, amit lát, nagyon tetszik neki.
-Csak a te bosszantásodra dobtuk ezt a címlapot össze Hyorival, míg ti házakat néztetek. Azt hittem, hogy hosszabbra húzatom a mókát, de nagyon ideges lettél…-sóhajtok lebiggyesztet szájjal.
-Meg...én…öhh…-mosolyogva közelebb lépek hozzá. Pólója alá nyúlva csúsztatom fel a kezemet, egészen fel a mellkasáig. Ha ő nem képes beszélni, majd én.
-Tudom édes, tudom…-nem kell semmit sem mondanod, pontosan értem, hogy ma is szépnek találsz- Úgy ver a kis szíved…Még mindig ideges vagy…vagy inkább izgatott? –egy pici puszit adok mackó papa szájára, aki még mindig lefagyva nézeget, mintha nem hinné el, hogy tényleg én állok előtte.
-Olyan gyönyörű vagy…-ohh, csak felébredtél? Tetszik, hogy már a fenekemet is simogatja.
-Mi lenne, ha ezt odafent is elismételnéd az ágyban, hm? Vagy ne lépcsőzzünk? Jó nekünk a kanapé is? –kérdezem nevetve, miközben az alkalmasnak talált bútor felé lépkedek.
-Tökéletesen jó…-mondja, miközben kicsit meggyorsítja az odamenetelt, és felkapva visz a kanapéig. Alig, hogy belemelegedünk a csókolózásba, csörögni kezd a telefonom.
-Várj…megnézem, hogy ki az. –próbálom finoman eltolni magamtól.
-Ne nézd meg…-próbálom tényleg, de visszanyom.
-Mi van, ha fontos? –erősködöm tovább, pedig már én is rákészültem mondjuk egy kis lovaglásra, vagy hasonló. De azt a telefon után is lehet…lehet, hogy tényleg fontos.
-Na jó, vedd fel. –sóhajtja, miközben felül.
Felveszem, de csak Hyori az, hogy elmondja, máris megvették a kiszemelt házat, ugyanis neki is tetszik. Elég tágas a babának és nekik is. Megígérteti, hogy mihamarabb elmegyek én is, vagyis mi is hozzájuk vendégségbe, ha már beköltöztek.
Hyori annyira boldog, hisz minden álam teljesült, amit csak elképzelt. Férj, gyerek, ház…Fiatalként sok lány erről álmodik, ahogy mi is ezt tettük. Az én álmaim még csak részben valósultak meg, de legalább jó felé haladok. Mikor Codyra nézek, azt is tudom, hogy a lehető legtökéletesebb emberrel.
-Cody, szeretném, ha ezt visszaküldenéd a nagymamádnak…-lassan lecsúsztatom az ujjamról a gyűrűt, aztán Cody kezébe adom.
-De miért? Mi történt megint? –jaj már, mi ez a kis kétségbeesett arcocska…mindjárt megzabálom mackó papát.
-Csak az, hogy láttam, hogy Hyori milyen büszkén hordja az övét, és biztosan a nagymamád is kötődik ehhez a gyűrűhöz. Szeretném, ha visszakapná…. –ecsetelem neki a gondolataimat.
-Így neked nem lesz gyűrűd…Maradjon rajtad. -emeli fel a kezemet, a gyűrűsujjamat simogatva.
-Ha majd egyszer eljön az a nap, mikor már biztosan tudni fogjuk, hogy összeházasodunk, akkor veszel nekem egy sajátot. Akkor tudni fogom, hogy te is készen állsz az elkötelezettségre, hogy meggondoltan döntesz…Addig meg maradok a menyasszonyod, szóval semmi nem változik. –a mondandóm után lassan fölé támaszkodom, és hosszan csókolom meg.
Így majd mi is lassabban haladunk, hagyni akarok neki időt, hogy megérjen mindenre. Jól haladunk apró léptekkel, meg kellett értenem, hogy fiatalabb nálam. Gyűrűvel vagy gyűrű nélkül, papírral vagy papír nélkül, de egy valamit úgy sem lehet tőlünk elvenni…a szerelmet. A mi szerelmünk csak a miénk, és a mai naptól kezdve a nap 24 órájában rendelkezésünkre áll. Ez olyan csodálatos, szárnyal a lelkem a boldogságtól, és most csak vele akarok lenni, csak rá gondolni.
Viszont kicsit kényelmetlen ez a kanapé, így úgy döntök, hogy elmegyek az emeletre, pontosabban felszaladok. Olyan bohókás hangulatomban vagyok, nem tudom, de…áhh, csak egyszerűen jó a kedvem. Odafent csak eldőlök az ágyon, lehunyom a szemem, és várom, hogy megérezzem azt a melegséget, amit Cody érintése vált ki belőlem. Azt akarom, hogy átöleljen, és jó erősen szorítson magához, hogy elhiggyem, hogy együtt vagyunk végre, hogy együtt lakunk.
-Ölelj át, és ne engedj el…-mondom mosolyogva, mikor meghallom a szobában a lépteit.
|
| Garfield | 2010. 10. 17. 21:07:48 | #8699 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
- Mackó, ez fájt… - mondja miután leérkezünk az ágyra.
- Jól vagy? – kérdezem, miközben megfordulok vele, hogy ő legyen felül és tovább csókolgatom.
- Most már tökéletesen. Amúgy…mikor megyünk haza? Két hét és iskola neked, én meg el akarom kezdeni a munkát az apám cégénél. Aztán ott lesznek az edzéseid, stb… - hmm…nem felejtettél el valamit?
- Nem szeretnél még valamit? – nézek rá komolyan.
- Mit? – ne már baby.
- Nem szeretnél feleségül jönni hozzám?
- Tudod, hogy igen, ezt már mondtam is, de nem most, és nem így. Nekem ne tegyél azzal szívességet, hogy… - oké, ebből elég lesz. Ledöntöm az ágyra és megcsókolom.
- Neked, nekem, magunknak akarok jót, hát nem érted? Amikor ráeszméltem, hogy örökre elveszíthetlek, rá kellett jönnöm, hogy még mennyi mindent nem csináltunk meg. Nem vettelek feleségül, nem költöztünk össze, és még gyerekünk sincs. Gyereket akarok, gyerekeket tőled…Mindig is akartam, még akkor is, mikor először megijedtem, de azóta felnőttem melletted. Mindig szerettelek, mindig szeretni foglak, azt akarom, hogy törvényesen is csak az enyém légy, és végre közös életünk legyen… - tényleg nem érted!?
- Én is mindig szerettelek, csak tényleg nem akarlak semmire sem kényszeríteni…Rosszul érzem magam emiatt, nem kellett volna szóba hoznom…És még…korai lenne… - korai?
- Szóba kellett, mert nem mertem felhozni, de így…Szervezzük meg egy hét alatt, gyere hozzám még a suli kezdés előtt. – kérlek…
- Nem lehet, sajnálom. Egyszer a feleséged leszek, de nem egy héten belül. – hát ez nagyon jó…Tényleg korainak érzi, vagy nagyon elszúrtam, és nem akar hozzám jönni? - Nézz rám… - magára irányítja a tekintetemet - A mi szerelmünk papír nélkül is nagyobb, mint bárkié a világon. Ezt csak érezni kell, nem bebizonyítani másoknak. Mi már nem válunk el többé, soha semmi nem szakíthat el tőled, ígérem! Szeretlek…ugye hiszel nekem? – kapok egy finom csókot. Hogy is kételkedhetnék…bólintok neki, aztán én csókolom meg.
A sok otthoni teendőink miatt, nem sokáig maradunk. De azért nagyon szép volt ez az utazás.
Ahogy hazaérek, a szüleim köszönnek, aztán mintha csak a suliból jöttem volna, elküldenek bevásárolni. A tököm tele van. Halál idegbetegen járom körbe a boltot, és amiért le kellett jönnöm, veszek magamnak anyám pénzéből egy parfümöt. Nagyon jó illata van, Megnek biztos tetszeni fog. Tényleg…Meg…el fogok késni.
Otthon gyorsan lerakok mindent a konyhaasztalra, aztán átvedlek, és száguldok a házunkba. Azt hiszem késtem…Meg már itt van…jön is elém.
- Sziiiaaa! – csimpaszkodik a nyakamba az ajtóban, aztán megcsókol - Hmm, finom az illatod…új parfüm? – a kis szimatmester.
- Igen, délután vettem, mert engem küldtek le vásárolni… - morgolódok, de azt hiszem jobb dolgom is van…végig futtatom a tekintetem rajta - Olyan gyönyörű vagy… - nyakába csókolok és finoman meg is harapom - De kicsit rövid ez a ruha, meg mezítláb vagy…nem megyünk beljebb, hogy ne fázz meg? – de úgy döntök, hogy ezt a problémát majd én megoldom. Felkapom és beviszem - Wow, ezt nevezem én hangulatnak… - vállára teszem a fejemet és körbenézek. Nagyon édes, hogy ennyit készült.
- Reméltem, hogy tetszeni fog, mert sokat dolgoztam vele. Minden csillog-villog, vannak finomságok, és még illatos mécseseket is szereztem idefelé jövet az egyik kisboltban. – édes…
- Mi lenne, ha rögtön a desszerttel kezdenénk? – hopp, már a szőnyegen is vagyunk. Tudom, türelmetlen vagyok, de már napok óta nem voltunk együtt…
- Várj még… - ne már, megveszek, annyira kívánlak - szeretném, ha megkóstolnád a salátámat. A kedvenc gyümijeidet tettem bele, sőt a szívem is benne van, mert próbáltam minél finomabbra készíteni… - felmászik a kanapéra, és a szájába vesz egy falatot…én vagyok nagyon felpörögve, vagy tényleg nagyon szexi volt!?
- Na jó, de azt ugye tudod, hogy te minden finomságnál édesebb vagy? – mellé fekve simítok végig combján, aztán enni kezdek.
- Én még nem tudok dönteni a csokoládé és az én csoki mackóm között…talán, ha téged is megkóstollak… - jó ötlet…Rám mászik, és hosszan csókol. Kigombolja az ingemet és mellkasomat kezdi simogatni. De aztán megharapja az orromat.
- Sikerült döntened? – kérdezem formás fenekét markolva.
- Sajnálom, de a csokoládé még mindig jobban ízlik… - rossz válasz, kap is egyet a fenekére - Héj, ne csapdoss, mert bedurcizok, és tényleg a csokit falom fel helyetted… - durcásan nyújtja rám a nyelvét.
- Mi lenne ha a nyelvedet nem öltögetésre használnád? – ugyan úgy kinyújtom a nyelvemet, ahogy ő az előbb, de a kis rafinált megharapja, persze ebből egy édes csók lesz.
- Én is jobban szeretem, ha a nyelved nem a szádon kívül, hanem sokkal inkább valamin belül van… - ohh tényleg!?
- Perverz kis babym… - jobban magamhoz ölelem.
- Tőled tanultam papa maci… - újra megcsókol, és most már eljutunk a vetkőztetéshez is…végre…leveszi az ingemet rólam, aztán csókjaival halad lejjebb felsőtestemen - Finom, de a kedvencem még hátra van… - huncut mosoly kíséretében kúszik le rajtam, és szabadít meg a nadrágtól. Húzná le a boxeremet, de nekem jobb ötletem van.
Felülök, és magamhoz ölelve harapok gyengéden a nyakába. Olyan finom…Erősen szívom meg nyakán a bőrt, most én hagyok egy kis nyomot rajta. Lassan lecsúsztatom róla ezt a szexi kis ruháját, hogy máshol is meg tudjam kóstolni. Vállát és kulcscsontját csókolom végig lassan, míg melleivel játszadozom, de nem sokáig bírom, hogy ne csókoljam végig. Nyelvemmel lassan járom körbe mellbimbóját, közben lábai közé siklik a kezem. Lekerül róla a szexi tangája, és azonnal ujjamat vetem be, ezzel egy időben szívom meg másik bimbóját. Ajj de imádom ezeket a hangokat…még…
- Mackóh… - nyögi, egy kis idő után.
- Sss… - súgom, és ledöntöm az ágyra.
Ahogy belenézek kába tekintetébe, elmosolyodom, és muszáj lopnom tőle egy csókot. A csók után szétfeszítem a lábait, hogy jobban hozzáférjek, és nyelvemmel kényeztessem tovább. Tudom, hogy mennyire imádja, meg hát tett egy célzást még az előjáték előtt. Hát tessék. Nekem nem kell kétszer mondani, hogy faljalak fel…erről jut eszembe…
- Azt mondtad, hogy a csoki finomabb, mint én…ez rád nem igaz, sokkal finomabb vagy... – és gyengéden folytatom amit elkezdtem. De nem túl sokáig, mert valaki nagyon élvezi a dolgot…
- Kérlek… - na jó…combjától egész szájáig végig csókolom gyönyörű testét aztán megcsókolom.
- Ilyenkor vagy a leggyönyörűbb… - cirógatom meg az arcát.
- Nem akarok már sokáig játszadozni, szóval…hagyd magad egy kicsit… - értettem baby…
Már lent is van a boxerem, farkam meg a kezében. Nem cicózik sokat, rögtön nyalogatni kezdi. Minden egyes mozdulatát figyelemmel kísérem, annyira imádom nézni.
- Te is finom vagy… - mielőtt tudnék valamit reagálni erre, szájába csúsztatja merevedésemet.
Felsóhajtok erre az érzésre, de muszáj néznem, és simogatnom a buksiját, hogy igen…ez kurva jó…Aztán hírtelen abbahagyja, keze veszi át az irányítást, és csókolgatni kezd, ahol csak tud, még pár harapást is ejt rajtam. Ezt nevezem én kényeztetésnek…Szó szerint őrjítően jó…térhetnénk már a lényegre mielőtt eldurranok…
- Annyira kívánlak…és annyira szeretlek, hogy belehalok, ha most azonnal nem lehetek a tiéd. – kicsim ez még viccnek is rossz…
- Ne nevess, én halnék bele, ha te belehalnál valamibe…- de tényleg…
- Butuskám, nem figyelsz a lényegre? Most azonnal akarok szeretkezni, érted? Kívánlak…nagyon-nagyon… - akkor miért nem ezt mondod!?
Kicsit lehet megijed, ahogy magamra rántom, de nem baj. Veszi az adást, és lassan ül az ölembe, magába fogadva „kis” játékát. Látom, hogy ő is úgy van, mint én…ha most megmozdul, elsülök…
Lehajol hozzám, és csókolózni kezdünk, hogy kicsit lenyugodjunk, és csak utána kezd el lovagolni, amire rásegítek pár lökéssel, nem lehet ezt csak úgy fekve kibírni…közben újra megtalálom finom melleit.
Na jó, ideje nekem akcióba lépni. Fordítok a felálláson, és én kerülök felülre, hogy kicsit gyorsabb tempót diktáljak. Összekulcsoljuk a kezünket, mikor jelzi, hogy mindjárt elmegy, azzal, hogy beleharap a csuklómba, lassítok és csókolgatni kezdem, aztán újra gyorsítok. Mikor már én sem bírom tovább, derekamhoz húzom a lábait, hogy még mélyebbre tudjam lökni magamat, és pár perc múlva Meg karjaimba marva élvez el, ami engem is a gyönyörbe taszít. Ez most annyira jó volt…nem mintha a többi szeretkezésünk nem lett volna jó, de ezt még nem éreztem…
Egymás karjaiban pihenünk. Nézelődöm kicsit. Tényleg minden ragyog a tisztaságtól, és nagyon jó kis hangulatot varázsolt pár apró dologgal. Jó lenne minden nap így hazajönni…Gyönyörű feleség vár itthon, a ház a kettőnk ízlésére varázsolva…vagyis inkább Meg ízlésére, ő tud minden szobába hangulatot teremteni. Bár elég ha felvesz valami szexi darabot, és máris hangulatom lesz egy valamihez…na vajon mihez…
- Mire gondolsz? – kérdezi, miközben simogat.
- Rád… - lopok tőle egy finom csókot - és arra, ha most még nem is akarsz hozzám jönni, amit persze csak egy rövid időre teszünk félre, mert már igent mondtál, és az igen az igen, nem lehet a végtelenségig húzni a… - na most miért fogod be a számat?
- Igen, ugorjunk…szóval? Mire gondoltál? – kérdezi nevetve.
- Arra, hogy legalább összeköltözhetnénk. Nem akarok három helyen lakni, mikor megvan a saját házunk. Megkaptam életem lehetőségét, fent tudom tartani a házat, nem lesz gond. – mosolygok. Na mit szólsz?
- Ugye nem képzeld, hogy eltartott nő leszek?! Attól, hogy apám beosztottja leszek, nem jelenti, hogy nem fogom tudni fizetni a számlákat, rendes keresetem lesz. Nőből vagyok, több munkát is képes vagyok egyszerre elvégezni. Ha kell, kimegyek a meccseidre, ha kell, itthon dolgozom, hogy az edzéseid után meleg vacsora várjon itthon, és… - na elég. Befogom a kicsi száját, mert totál félreértett.
- És mi lenne, ha a te fizetésedet félretennénk? Jól jön tartaléknak, aztán ha az idő során nem kell hozzányúlni, jó lesz a gyerekek tanítatására. – Cody, hogy te milyen okos lettél…
- Milyen gyerekek? – ezt komolyan kérdezted?
- A mi gyerekeink. Most még nem erőltetek semmit, de szeretném, ha erre is gondolnánk. Nem akarok megint gyerekesen viselkedni… - adok egy puszi a homlokára.
- Sajnálom…nem akartalak megbántani, mikor a fejedre olvastam azt a sok dolgot. Én sem vagyok hibátlan, ezt jól tudom, de egy kapcsolatnak arról kell szólnia, hogy bízunk a másikban, és toleráljuk a hibáit. Én így szeretlek, ahogy vagy. Azt eddig is tudtam, hogy szeretlek, de ez a mai este rádöbbentett arra, hogy már öt éve szeretlek. Akkor össze voltam zavarodva, mert elszakítottak tőled, de pont ezt éreztem, a hevesebb szívdobogást. Nem akartam ilyen csöpögősre venni a hangulatot az este végére, de azt hiszem, hogy sikerült újra és még jobban beléd szeretnem. – olyan boldogság fog el, muszáj levezetnem valahogy. A csók mellett döntök, magamhoz is szorítva tapadok ajkaira.
- Csak egy valami változott azóta…Soha többé nem adlak oda másnak. Soha! Szeretlek baby… - mondom teljesen magamhoz préselve.
- Én is szeretlek mackó…és igen, költözzünk össze. – súgja aztán újra megcsókoljuk egymást.
Reggel arra kelek, hogy valaki a nyakamat puszilgatja. Kis édes…imádok így kelni. Kicsit elmosolyodom, szerintem kiszúrta, mert már kapok is egy finom csókot.
- Finom ébresztőid vannak. Mostantól minden reggel így fogsz kelteni? – mosolygok megcirógatva az arcát.
- Meglátjuk, hogy érdemelsz-e ilyen ébresztőket… - mosolyog.
- Na szép… - megcsókoljuk egymást, aztán hozzám bújik – Mikor kezdünk költözködni? – tiszta extázisban vagyok…
- Majd ha beszéltünk a szülőkkel. – jajj, a részletek…
- Jó, akkor menjünk, ma már itt akarok aludni veled. – fordítok a helyzeten és fölé támaszkodva csókolom meg.
Sikerül kikelni az ágyból és elkészülni. Bár ezt néha akadályozom csókjaimmal, nem minta bánná. A kocsiban megbeszéljük, hogy mindketten egyedül beszélünk a szüleinkkel, nem értem miért nem mehetek vele, ő meg jönne velem…mindegy. Legyen ahogy szeretné. Hazaviszem, aztán egy hosszú csók után megyek, hogy közöljem a szüleimmel a nagy hírt.
Leültetek otthon mindenkit, és elmondom, hogy összeköltözünk Meggel. Először azt hiszik viccelek, de aztán nem jutnak szóhoz. De anyunak csak sikerül…
- Elment az eszetek? Még túl fiatal vagy… - mi?
- Anya, szeretem Meget, előbb utóbb, úgyis összeköltöztünk volna. Nagyi meggyorsította egy kicsit a dolgokat, amit egyáltalán nem bánok. Nem kell házakat nézegetni, mert már van. Inkább örülj velem egy kicsit… - átölelem.
- Csak aggódom…meg szomorú, hogy a kisfiam kirepül a fészekből… - hjaj…
- Hééé…fogsz még látni, ne aggódj. – nevetek kicsit, hogy oldjam a hangulatot.
Apu gratulál, persze hozzáteszi, hogy ne csesszem el Meggel, meg kapok pár tanácsot is. Elkezdek összepakolni, közben küldök egy smst babymnek, hogy nálam mi a helyzet, de nem kapok tőle választ. Valami baj lehet…fogadjuk az apja fog nekünk keresztbe tenni…
Anyu segít nekem összepakolni, meg nosztalgiázik is. Aranyos, tényleg az, de Meg jár a fejemben. Felhívom, de leráz annyival, hogy visszahív. Ez nem tetszik…
Miután összepakolunk anyuval három bőröndnyi cuccomat, úgy döntök, hogy akkor én megyek, a többit majd máskor. Anyutól könnyes búcsút veszek. Vagyis hogy ő sír…de erre nincs időm. Haza megyek, aztán hívom Meget, hogy mi a helyzet, mert nem hívott vissza. Nem veszi fel, úgyhogy inkább átmegyek hozzá.
Mikor odaérek, dobok neki egy üzit, hogy a ház előtt vagyok, mire jön a válasz, hogy most az apja nem örülne nekem…Basszus, hol nem szarom én azt le!?
Mázli, hogy az ablaka előtt van egy fa. Felmászok a fán, és már az erkélyénél is vagyok. Felhívom…
- Nyisd ki az erkélyajtót… - mondom mikor felveszi, aztán le is rakom – Szia baby! – ölelem magamhoz – Mi a baj? – kérdezem. Kicsit szorosabban ölel, mint szokott…
- Apu nem nagyon örült, mikor elmondtam, hogy szeretnék összeköltözni veled. – mondja szomorúan már az ágyon ülve.
- Beszéljek vele?
- Nem. – vágja rá – Téged akar most a legkevésbé látni… - hajtja le a fejét.
- Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. De megoldjuk. – adok a szájára egy puszit – Úgysem adom fel, míg nem lakhatok veled. Szeretlek! – végre elmosolyodik.
- Én is szeretlek. – hozzám bújik.
Győzködésemre sem maradhatok vele. Nem akar nagyobb balhét, bár nem mondta el, hogy min is balhéztak igazából össze az apjával…
Szóval most aludhatok tök egyedül abban a nagy házban…hát nagyon jó.
Egy ideig így megy, pontosabban több, mint egy hete…nem költözik ide. Már elkezdett dolgozni, nekem még nincs suli, de edzéseim vannak, amiken Meg is ott volt eddig. Sőt az első meccsem is lezajlott a csapattal, még játszani is játszhattam. Másnap telefonál az edző, hogy holnap fotózásra kell mennem a csapattal együtt. Sajnos kicsim pont dolgozni fog, pedig neki mondom először, reméltem, hogy el tud jönni. De azt mondja, megpróbál ott lenni.
Hát jah, még mindig telefonálgatni kell egymásnak, mert még nem költözött hozzám…
Másnap babym csókjára kelek. Azonnal kipattannak a szemeim és átölelem.
- Már kezdtem elfelejteni, milyen jó így kelni… - megcsókolom – Mikor költözöl már ide?
- Igyekszem minél előbb. – a mosolyoddal sem tudsz vigasztalni…de a csókoddal annál inkább. Ledöntöm az ágyra, és nyakát kezdem csókolni.
- Cody… - erősen szívom meg a nyakát, benne is rekednek a szavak. Igen, igen…tudom, kicsit késni fogunk. Sajnálom, nem tudok elszakadni tőle…elég rég szeretkeztünk, és most itt van velem az ágyban. Ezt nem lehet kihagyni…
Hát igen, pöppet késünk, mindenki ránk vár, de nem érdekel…Mindenki elkezd piszkálni, hogy késtem, de sokáig nem tudnak, mert azonnal visznek minket, hogy dobjanak egy kis sminket ránk. Készítenek csoportképeket, de inkább velem foglalkoznak. „Az új játékossal”…Állítólag holnap én leszek a címlapon…Még interjút is csinálnak velem. Később jöttem, tovább maradok…Persze a magánéletemmel kapcsolatban is kérdezgetnek…
- Már sok lány kiszemelt magának. Szóval a következő kérdésem, hogy foglalt vagy? – beszarás…
- Igen, van egy gyönyörű menyasszonyom, akit mindennél jobban szeretek. – mosolygok Megre, mert itt van ám a közelemben, nehogy valami hülyeséget mondjak…
- És mennyire komoly? Már együtt is laktok? – na itt van egy kis hezitálás…Megre nézek, aki hevesen bólogat. Mi?
- Igen, együtt lakunk. – jön oda hozzánk kicsim, és válaszol helyettem. Tényleg? Mióta?
- Gratulálok. – mondja az újságíró, vagy mi…
Meggel együtt megyünk haza, most itt alszik. Nagyon foglalkoztat, hogy azt mondta, együtt lakunk, de nem kérdezek rá. Gondolom, csak azért mondta, hogy ne tapadjanak rám a csajok…
Másnap reggel az első dolgom, hogy elmegyek az újságért, aminek a címlapján vagyok. Ezzel is keltem babymet. Simogatom, és agyonpuszilgatom, még akkor is csókokkal halmozom el, mikor már felébredt. Imádom, olyan finom…
- Jó reggelt baby. – lopok egy édes csókot – Na ki van a címlapon? – vigyorgok és a kezébe adom az újságot.
- Milyen szexi ez a kép… - belecsüccsen az ölembe és a nyakamba csókol.
- Meg… - kicsit eltávolodik tőlem és a szemembe nézve várja a folytatást – Nem akarod valóssá tenni a tegnapi állításodat? Ideköltözhetnél…
Szerkesztve Garfield által @ 2010. 10. 17. 21:11:30
|
| Saya | 2010. 09. 09. 00:35:40 | #7667 |
Karakter: Megan Hoa
Arra ébredek, hogy Cody a karomat puszilgatja. Apró könnycseppek csillognak a szemében, biztosan szenved azoktól a dolgoktól, amiket a fejéhez vágtam…
-Úgy sajnálom…-magához ölel- Nem is értem, mit eszel rajtam…Csak fájdalmat tudok okozni neked. Most is miattam történt ez…-olyan fájdalmasan néz rám, ráadásul sír is…nem bírom így látni. Letörlöm a könnyeit, és megcsókolom. Éreznie kell, hogy szeretem.
-Nincs semmi baj…-simogatom az arcát.
-De igen…annyira féltékeny tudok lenni, pedig nincs rá okom…csak annyira szeretlek. Nem tudom elviselni, ha más srác akárcsak megnéz. Szeretlek! –magához szorít.
-Én is szeretlek. –viszont ölelem őt. Szeretem ölelni, jó érezni, hogy itt van nekem…
-Feleségül akarlak venni, ha hazaértünk…-mondja, majd megcsókol- Komolyan mondom! Szükségem van rád. –újra megcsókol, de most sokkal szenvedélyesebben.
Viszont az már fáj, mikor szorosan húz magához, akaratlanul is tudtára adom hangommal. Rögtön észreveszi, és hátrálna, de nem engedem, visszahúzom magamhoz. Megéri, mert egy csodás, szeretkezéssel teli éjszaka a jutalom…
Másnap reggel arra ébredek, hogy Cody az ágy mellett térdel, és simogat. Kellemes ébresztés, főleg, hogy még csókot is kapok. A karjaiban visz ki a fürdőszobába, ahol meglepetésemre romantikus hangulat fogad. Nagyon szép.
Beülünk a finom, habos vízbe, és Cody kezét kezdem simogatni, amivel ölel.
-Mit csinálsz? –kérdezem, mikor magához veszi a telefonomat.
-Semmit…-azt látom. Lágyan megcsókol, közben hallok egy kattanó hangot. Na jó, a következő, ami kattanni fog az a feje lesz, mikor leválasztom a nyakáról, ha valami perverz képet csinált…
Szerencséje, mert a képen semmi olyan nem látszik, aminek nem kéne. Kap egy puszit, mert tényleg cuki kép lett, de azért a mobilomat elveszem tőle.
Viszont pici mackóm kezd beindulni…Először csak meg-megcsókol, ahol ér, miközben megmosdat, jobban mondva simogat. Azt még hagyom, hogy a melleimet gyömöszölje mosakodás címszó alatt, de mikor keze már a lábam közé ér, elveszem onnan, és a hasamra teszem vissza. Nem is próbálkozik újra, csak a nyakamba csókol. Jobbnak látom kiszállni, szóval irány kifelé.
A nap hátralévő részében kicsit felfedezzük a várost. Egy pillanatra megállunk, mikor gyerekeket látunk meg focizni. Cody átölel, és úgy nézi kicsit őket.
Furcsa, mert ha ránézek, az jut eszembe, hogy igen, neki szeretnék gyerekeket szülni, de aztán eszembe jut, hogy hogyan reagál arra, mikor azt hitte, hogy terhes vagyok…
Már indulnánk, mikor elénk gurul a labda. Cody felveszi, és visszaviszi a kisfiúnak.
Egy pillanatra az én gondolataim is elkalandoznak, hogy mi lenne, ha…
A nap maradék részében vásárolgatunk, meg sétálgatunk, utána irány haza, ahol Cody felveti azt a hülye ötletet, hogy este nézzünk be egy clubba, de nekem nincs kedvem hozzá, főleg ahhoz, hogy megint egyedül jöjjek haza valami miatt…
-Ne már, most miért nem? –kérdezi meg már a szobában.
-Nem is tudom…neked kiesett az elmúlt két nap? –kérdezem közelebb lépve az ágyhoz, amin Cody ül.
-Nem…-feleli, és óvatosan végig simít a karomon, én meg egy puszit adok a homlokára.
-Nem akarok megint veszekedni. –mondom már a szemébe nézve.
-Nem fogunk…bízom benned. Velem mész, velem jössz…nem érdekel, kivel táncolsz, úgyis az enyém vagy! –komolyan nem akadna ki? És, ha kipróbálom?
-Rendben…-meglátjuk.
Kapok egy csókot, és készülődni is kezdünk. Mikor én is készen vagyok, megmutatom, hogy lerakom a gyűrűt, nehogy elveszítsem. Elég lassan teszem le, nem kevés célzattal, amit meg is mosolyog, és már indulhatunk is.
Mikor megérkezünk, jó hangulat fogad, mindenki táncol, aki a clubban van.
Leülünk és rendelünk egy italt, de mi sem maradunk sokáig ülve, inkább táncolni megyünk.
Tánc közben végig oda simulok Codyhoz, talán ezért akar olyan korán leülni, mert kezdett kicsit már felizgulni. Minden rendben is van, iszogatunk, jól érezzük magunkat, míg egy srác oda nem jön…
-Egy ilyen szép lánynak a parketten a helye, nem a pultnál…Nem jössz velem táncolni? –egy kigyúrt fekete pasi felkér táncolni…mit szól ehhez Cody?
-Ember, nagyon szar dumád van…-szólal meg.
-Cody…ne csináld. –nem kéne, hogy megint balhé legyen.
-Csak azt akartam mondani, hogy ha szeretnél, menj nyugodtan. –mosolyog.
-Jól vagy? –kérdezem meglepetten.
-Persze. –ad egy puszit. Na jól van, akkor most kipróbáljuk…
Még párszor visszanézek rá, de csak csendben iszogat. Néha ugyan a srác keze megindulna a combomon, de a fülébe súgom, hogy a vőlegényemmel vagyok. Sajnálja, de megérti.
Meglátom közben, hogy már nem csak Cody előtt riszálják magukat a lányok, hanem az egyik oda is megy. Megnézzük, hogy mit akar.
-Mit akart? –kérdezem, mikor oda érek.
-Táncolni, de mondtam, hogy foglalt vagyok. –magához ölel egy csókra- Meguntad a táncot? –kérdezi mosolyogva.
-Inkább veled táncolnék. –gyere baby, mutasd csak meg, hogy nem engedsz át másnak…
Végre van egy jó esténk, tök jót bulizunk, és szinte az egész estét végig csókolózzuk. Kicsit erotikusra sikeredik a tánc, főleg, hogy szinte már beleülök Cody ölébe, csak függőleges helyzetben. Átöleli a derekamat, és nyakamat kezdi csókolni. Drága szerelmem egyre jobban kezdi elveszíteni a fejét, combomról szoknyám alá siklik a keze, kezd kissé előjátékká válni a táncunk, szóval eltolom magamtól, és inkább szembe fordulok vele. Azonnal fullasztó csókban részesít.
-Nem megyünk? –kérdezi.
-Máris? –én még kicsit maradnék, de tudom, hogy mi a baja…
Engedek neki, szóval hazaindulunk. Fogunk egy taxit, de már a hátsó ülésen ülve is csókolgatni kezd. Mikor megérkezünk, kifizeti a fuvart, és tovább csókolózva indulunk el a szobánk felé.
Cody az ölében visz az ágyra, szinte rám esik, mert egy pillanatra sem akar elengedni.
-Mackó, ez fájt…-nyomom el kicsit magamtól, de most nem vagyok a legjobb formámban, hogy elbírjam őt.
-Jól vagy? –óvatosan átfordít, hogy én legyek felül, de ez a csók mánia még mindig rajta van, mert lágyan csókolgat a válaszra várva.
-Most már tökéletesen. Amúgy…mikor megyünk haza? Két hét és iskola neked, én meg el akarom kezdeni a munkát az apám cégénél. Aztán ott lesznek az edzéseid, stb…-sorolgatom.
-Nem szeretnél még valamit? –felültet, és úgy néz a szemembe.
-Mit? –nézek rá kérdőn.
-Nem szeretnél feleségül jönni hozzám? –ez most komoly?
-Tudod, hogy igen, ezt már mondtam is, de nem most, és nem így. Nekem ne tegyél azzal szívességet, hogy…-leszorít az ágyra, és szenvedélyesen megcsókolva hallgattat el.
-Neked, nekem, magunknak akarok jót, hát nem érted? Amikor ráeszméltem, hogy örökre elveszíthetlek, rá kellett jönnöm, hogy még mennyi mindent nem csináltunk meg. Nem vettelek feleségül, nem költöztünk össze, és még gyerekünk sincs. Gyereket akarok, gyerekeket tőled…Mindig is akartam, még akkor is, mikor először megijedtem, de azóta felnőttem melletted. Mindig szerettelek, mindig szeretni foglak, azt akarom, hogy törvényesen is csak az enyém légy, és végre közös életünk legyen…-Cody…
Én is mindig szerettelek, csak tényleg nem akarlak semmire sem kényszeríteni…Rosszul érzem magam emiatt, nem kellett volna szóba hoznom…És még…koreai lenne…-sóhajtok.
-Szóba kellett, mert nem mertem felhozni, de így…Szervezzük meg egy hét előtt, gyere hozzám még a suli kezdés előtt. –most mit kell ezzel viccelni? Úgy sem gondolja komolyan, biztosan fel akar vidítani…
-Nem lehet, sajnálom. Egyszer a feleséged leszek, de nem egy héten belül. -bár másként alakult volna…De ha ez így is lenne, az apám sosem menne bele, ismerem jól. Szerintem a lelke mélyén még mindig abban reménykedik, hogy szakítunk Codyval…vagy azt, hogy komolyabb lesz. Hogy bízna meg benne az apám, ha még én is mindig a szemére vetem a múltat? Nekem is változtatnom kell.
Cody nem mond semmit, csak néz maga elé.
-Nézz rám…-kérem lágy hangon, és felbiccentem a fejét- A mi szerelmünk papír nélkül is nagyobb, mint bárkié a világon. Ezt csak érezni kell, nem bebizonyítani másoknak. Mi már nem válunk el többé, soha semmi nem szakíthat el tőled, ígérem! Szeretlek…ugye hiszel nekem? –kap egy apró csókot, majd elmosolyodom, mikor bólint, és megcsókol...
Még két napot maradunk, aztán hazautazunk. Otthon már nagyon örülnek nekünk. Szülők…nem lehet nekik megmondani, hogy ne aggódjanak, főleg az édesanyámnak nem.
Estére úgy beszéljük meg, hogy ha kicsit otthon voltunk, a közös házunkban találkozunk. Persze én a megbeszélt idő előtt megyek át, hogy kicsit hangulatot csináljak.
Összeütök egy könnyű salátát mindenféle finomságból, töltök pezsgőt két pohárba, és meggyújtok pár mécsest is. Mivel mire hazaértünk, lehűlt a hőmérséklet 20°-ra, így estére a kandallót is beüzemelhetem, ami elé bonbont és forró csokoládét teszek közvetlenül a hófehér szőrmés szőnyeg mellé, amire majd leheveredhetünk. Fő a választási lehetőség, hogy mihez lesz kedve, no meg nem óhajtom most elengedni egy darabig, legfeljebb reggel pezsgőzünk.
Az ablakból látom megállni a kocsiját. Nagyon szexi ma este, főleg, hogy ebben az izom pólóban van, amit annyira imádok. Még gyorsan leteszem az egyik kedvenc közös képünket az asztalra, aztán gyorsan szaladok ajtót nyitni.
-Sziiiaaa! –ugrok a nyakába köszönés képpen, aztán megcsókolom- Hmm, finom az illatod…új parfüm? –kérdezem mosolyogva.
-Igen, délután vettem, mert engem küldtek le vásárolni…-egy pillanatra kicsit morgós kedve van, látszik, hogy nem örült neki, hogy a fárasztó utazás után még vásárolnia is kellett, de ügyesen kárpótolta magát, meg persze végre meglátja, hogy én is valami hasonlóra készülök.
-Olyan gyönyörű vagy…-lágyan a nyakamba csókol, még kicsit meg is harap- De kicsit rövid ez a ruha, meg mezítláb vagy…nem megyünk beljebb, hogy ne fázz meg? –mielőtt még válaszolnék, Cody már intézkedik is, és a karjaiban visz be a nappaliba, ahol az előkészületem gyümölcse fogadja- Wow, ezt nevezem én hangulatnak…-letesz, a vállamra hajtja a fejét, és úgy néz körbe.
-Reméltem, hogy tetszeni fog, mert sokat dolgoztam vele. Minden csillog-villog, vannak finomságok, és még illatos mécseseket is szereztem idefelé jövet az egyik kisboltban. –bizony, Meg baba megállt még ezért is.
-Mi lenne, ha rögtön a desszerttel kezdenénk? –kérdezi lassan kibillentve az egyensúlyomból, így a puha szőrmére kerülünk.
-Várj még…szeretném, ha megkóstolnád a salátámat. A kedvenc gyümijeidet tettem bele, sőt a szívem is benne van, mert próbáltam minél finomabbra készíteni…-átmászom a kanapéra, és kedvcsinálónak én is eszek pár falatot.
-Na jó, de azt ugye tudod, hogy te minden finomságnál édesebb vagy? –simít végig combomon mellém feküdve, miközben jóízűen enni kezd.
-Én még nem tudok dönteni a csokoládé és az én csoki mackóm között…-mondom a csokit majszolva- talán, ha téged is megkóstollak…-lassan fölé kúszok, hogy hosszú csókot lopjak tőle. Az ingét kezdem kigombolni, lassú mozdulatokkal, hogy a már szabadon maradt felsőtestét közben simogathassam. Bár még mindig csókolom, őt figyelem. Így csukott szemmel még aranyosabb, de azért megharapom az orrát, hogy rám nézzen.
-Sikerült döntened? –kérdezi a fenekemet markolászva. A tekintetében szinte ég a vágy tüze, érzem, hogy mennyire akar, ahogy én is őt. Jót tett ez a pár sexmentes nap, így még jobb lesz.
-Sajnálom, de a csokoládé még mindig jobban ízlik…-erre ráver egy kicsit a hátsómra- Héj, ne csapdoss, mert bedurcizok, és tényleg a csokit falom fel helyetted…-nyújtom ki a nyelvemet.
-Mi lenne a nyelvedet nem öltögetésre használnád? –kérdezi utánozva előbbi durcizásomat, sőt ő is kinyújtja a nyelvét. De én gyorsabb vagyok, mint ő az előbb, és azonnal lecsapok rá. Finoman a nyelvére harapok, de gyorsan kárpótolom is, és a számba engedem, hogy lassú táncot járjon az enyémmel.
-Én is jobban szeretem, ha a nyelved nem a szádon kívül, hanem sokkal inkább valamin belül van…-nevetek halkan ajkait harapdálva.
-Perverz kis babym…-közelebb húz magához, ujjai már derekamba mélyednek, hogy ha akarnék se tudjak szabadulni, bár nem akarok.
-Tőled tanultam papa maci…-egy újabb csók alatt lehúzom az ingét, aztán először csak a nyakát, majd izmos felsőtestét kezdem csókolgatni…-Finom, de a kedvencem még hátra van…-pajkos mosoly kíséretében lefelé kúszok. Csak nagyon lassan húzom le a nadrágja sliccét, mert kedvenc nyalókám már izgalmi állapotban van.
Ujjaimat alsója szélébe akasztom, de mielőtt lehúznám, felül, és magához ölel. Fogai lágyan mélyednek nyakamba, és miközben erőteljes szívást érzek már bőrömön, lassan az én ruhám is kigombolódik, és úgy csúszik le rólam, mintha fel sem vettem volna.
Végig csókolja vállaimat, kulcscsontomnál időzik, míg kebleimet markolássza, de aztán odáig is leér szájával. Hátát simogatva, kicsit rá is dőlve élvezem, ahogy nyelve körbetáncolja mellbimbómat. Mikor már keze lábam közé ér, feltérdelek, hagyom, hogy levegye az utolsó zavaró tényezőt is rólam. Óvatosan csúsztatja belém egyik ujját, és abban a pillanatban erősen meg is szívja másik bimbómat, mint amivel eddig játszott. Halk nyöszörgésemmel jutalmazom élvezetes munkáját, szinte már vonaglok karjai között, mikor három ujjával dolgozik bennem.
-Mackóh…-már nem tudok mit mondani, nem akarok elmenni nélküle, de ha ezt így folytatja…
-Sss…-súgja a fülembe, aztán egy hirtelen mozdulattal az ágyra dönt. Mosolyogva mászik fölém, hogy megcsókoljon, aztán ellentmondást nem tűrően feszíti szét lábaimat, és kezd el hajszolni a gyönyör felé nyelvével és ujjaival egyszerre…
-Azt mondtad, hogy a csoki finomabb, mint én…ez rád nem igaz, sokkal finomabb vagy... –élvezed, hogy zavarba hozhatsz, igaz? Ilyenkor annyira utálom, mégis imádom egyszerre.
Furcsa érzés hasít belém, pont olyan, mint legelőször. Akkor csinálta ilyen lassan, és óvatosan, hogy ne fájjon…rég volt hozzám már ilyen gyengéd, pedig nem vagyok már kislány. Mégis…ez a gyengédség lesz pillanatokon belül a vesztem, nem bírom már elhúzni az orgazmust, muszáj valamit lépnem.
-Kérlek…-pihegem kipirosodott arccal, miközben valahogy csak eltolom magamtól. Végig csókolja combjaimat, hasamat, egészen fel a nyakamig, a nyakamról pedig számhoz jut el.
-Ilyenkor vagy a leggyönyörűbb…-simogatja meg arcomat, én meg kiscica módjára hozzá dörgölőzöm.
-Nem akarok már sokáig játszadozni, szóval…hagyd magad egy kicsit…-mosolygok. Újra én kerülök fölé, a boxere meg szépen le. Végre. Szeretem, ha ő van nekem kiszolgáltatva.
Lassan nyalom körbe csúcsát, imádom kiolvasni a szeméből, hogy mire gondol. Tudom, hogy legszívesebben maga alá gyűrne, mégsem teszi. Kijár mindkettőnknek a gyengédség.
-Te is finom vagy…-mosolyodom el újra, aztán szépen bekapom kedvenc játékszeremet.
Halkan sóhajtozva kezdek ütemes mozgásba fejemmel, Cody közben megállás nélkül simogatja hajamat ügyelve arra, hogy mindig lássa, hogy mit csinálok. Pasiból van, nincs annál izgatóbb egy férfinek, ha nézheti miközben…de várjunk csak…Nem, ez túl monoton, még akkor is, ha élvezi is. Nem egy vagyok a sok közül, hanem az egyetlen. Én is gyengéd akarok lenni.
Mindenhol agyon puszilgatom, lágyan harapdálom, csak a kezem nem modul eredeti helyéről, és még mindig férfiasságán mozog. Pont olyan lassan hajszolom a gyönyör felé, ahogy ő az előbb tette. Ugye hogy mennyire jó és rossz egyszerre? Élvezed, de alig várod, hogy többet kapj…Igen, így Cody is sokkal édesebb, mint általában.
-Annyira kívánlak…és annyira szeretlek, hogy belehalok, ha most azonnal nem lehetek a tiéd. –susogom fülét harapdálva.
-Ne nevess, én halnék bele, ha te belehalnál valamibe…-butus maci, nem kell komolyan venni. Mindjárt megzabálom, annyira cuki tud lenni.
-Butuskám, nem figyelsz a lényegre? Most azonnal akarok szeretkezni, érted? Kívánlak…nagyon-nagyon…-halkan felsikkantok, ahogy magára ránt, pontosabban az ölébe.
Szóval szeretnéd, ha ma is meglovagolnám az én csődörömet? Nem kell kétszer mondanod édesem…Szép lassan fogadom magamba kemény tagját. Már pusztán ez akkora örömöt okoz, hogy majdnem orgazmusom lett. Azt hiszem, hogy ő is így van ezzel, talán túl sokáig húztuk a másikat…Jól van, csak nyugi.
Csókolózni kezdünk, hogy egy picit hosszabb legyen ez az együttlét. Csak a csók után kezdek el mozogni, amiben Cody is segít, így máris sokkal jobb, főleg, hogy megint melleimmel játszik a szája. A karmolás nyomok ma sem maradhatnak el, de inkább csak ujjaimmal mardosom a hátát, azok a nyomok hamarabb elmúlnak. A nyakával úgy sem fog tudni mit kezdeni, mert bizony az együttlét alatt azt is alaposan kiszívom. Szeretem megjelölni azt, ami az enyém, ráadásul ha ránézek, ez az este fog eszembe jutni.
Pár percnyi lovaglás után ő kerekedik felém, csípője egyre erőteljesebb mozgásba lendül, miközben összefonódnak ujjaink, néha csuklójába harapok, hogy tompítsam némiképp nyögéseimet. Ilyenkor kicsit lassabb tempóra vált, egészen lehajol hozzám, hogy arcomat, nyakamat és számat csókolhassa.
Mikor a vége felé közeledünk, derekához húzza lábaimat, szinte már lélegezni is alig tudok, annyira élvezem. Cody karjaiba kapaszkodva nyögök fel, mikor megérzem az édes gyönyört, amibe egy utolsó lökéssel mackóka is követ. Talán még egyikünknek sem volt ekkora orgazmusa, legalább is nekem nem, még mackóval sem, pedig elég sok élvezetes szeretkezésen vagyunk már túl. De ez…kicsit olyan volt, mint a legelső, mégis teljesen más…jobb, hosszabb, és romantikusabb is…
Miután kicsit megpihenünk, Cody nézelődni kezd. Azt hiszem, hogy eddig csak rám figyelt, nem is nagyon nézte meg, hogy milyen szép lett a nappalink.
-Mire gondolsz? –kérdezem, miközben karjaiba pihenek, és mellkasát cirógatom.
-Rád…-megcsókol- és arra, ha most még nem is akarsz hozzám jönni, amit persze csak egy rövid időre teszünk félre, mert már igent mondtál, és az igen az igen, nem lehet a végtelenségig húzni a…-befogom a kicsi száját.
-Igen, ugorjunk…szóval? Mire gondoltál? –kérdezem nevetve.
-Arra, hogy legalább összeköltözhetnénk. Nem akarok három helyen lakni, mikor megvan a saját házunk. Megkaptam életem lehetőségét, fent tudom tartani a házat, nem lesz gond. –magyarázza mosolyogva.
-Ugye nem képzeld, hogy eltartott nő leszek?! Attól, hogy apám beosztottja leszek, nem jelenti, hogy nem fogom tudni fizetni a számlákat, rendes keresetem lesz. Nőből vagyok, több munkát is képes vagyok egyszerre elvégezni. Ha kell, kimegyek a meccseidre, ha kell, itthon dolgozom, hogy az edzéseid után meleg vacsora várjon itthon, és…-most ő fogja be a számat.
-És mi lenne, ha a te fizetésedet félretennénk? Jól jön tartaléknak, aztán ha az idő során nem kell hozzányúlni, jó lesz a gyerekek tanítatására. –mi?
-Milyen gyerekek? –kérdezek rá.
-A mi gyerekeink. –ohh…-Most még nem erőltetek semmit, de szeretném, ha erre is gondolnánk. Nem akarok megint gyerekesen viselkedni…–egy lágy csókot nyom a homlokomra.
-Sajnálom…nem akartalak megbántani, mikor a fejedre olvastam azt a sok dolgot. Én sem vagyok hibátlan, ezt jól tudom, de egy kapcsolatnak arról kell szólnia, hogy bízunk a másikban, és toleráljuk a hibáit. Én így szeretlek, ahogy vagy. Azt eddig is tudtam, hogy szeretlek, de ez a mai este rádöbbentett arra, hogy már öt éve szeretlek. Akkor össze voltam zavarodva, mert elszakítottak tőled, de pont ezt éreztem, a hevesebb szívdobogást. Nem akartam ilyen csöpögősre venni a hangulatot az este végére, de azt hiszem, hogy sikerült újra és még jobban beléd szeretnem. –alig tudom befejezni a mondatot, máris elkap, és olyan boldog csókot ad, hogy én is csak mosolyogni tudok utána.
-Csak egy valami változott azóta…Soha többé nem adlak oda másnak. Soha! –a lehető legközelebb húz magához- Szeretlek baby…
-Én is szeretlek mackó…és igen, költözzünk össze -súgom a választ, amit egy újabb csók követ.
Még félálomban nézem a kandalló lobogó tüzét a pezsgőspoháron keresztül, de aztán az álmosság úrrá lesz rajtam. Bár még kattog a fejemben, hogy hogyan mondjam meg otthon, hogy elköltözök, főleg az apámnak, és, hogy Cody anyja is mit fog ehhez szólni, de már nincs erőm erről is beszélgetni. Jó éjt…alvás…
Szerkesztve Saya által @ 2010. 09. 09. 00:40:02
|
| Garfield | 2010. 08. 23. 00:23:01 | #7141 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
‐ Cody… - kibújik az ölelésemből - egyedül kellett hazajönnöm, tudod, hogy milyen jó volt, mert csak egy jó 15 perc után fogtam taxit?! Mi lett volna, ha valaki leüt, vagy megerőszakol? Miért vagy ilyen iszonyatosan önző?! – önző? Átviharzik a másik szobába és bevágja az ajtót, de utána megyek.
‐ Meg, sajnálom… - tényleg sajnálom…csak felhúztam magam…
‐ Ez minden, amit tudsz mondani? – nem tudom mit mondhatnék még… - Kezdem úgy érezni, hogy egy báb vagyok, akit te kedved szerint rángatsz, és ha valami nem a te kedvedre történik, akkor kibuksz. Nézzük csak, hogy mit tettünk a másikért…Kórházba kerültem, kómába estem, de még ezek után is megszültem volna neked a közös gyermekünket, erre te mit mondtál? Vetessem el. Rendben van, megbocsátottam. Megbocsátottam azt a dolgot, amit nőnek sosem szabadna, csak azért, mert szerettelek. Aztán lemondtam a koreai karrierről, belementem, hogy találkozgassunk Candyvel, de persze én nem hívhattam ide azt az embert, aki több hónapon keresztül a lelkitársam volt Koreában, mert őfelsége féltékeny lett volna. Összevesztem az apámmal, csak, hogy veled legyek, és te erre csak annyit tudtál mondani, hogy talán inkább béküljünk ki. Minden ellenszenvemet legyőzve kibuliztam neked a szerződést, csak, hogy az álmaid ne vesszenek oda, és, hogy végre talán együtt lakjunk, de te erre mit lépsz? Semmit, csak megköszönöd. Soroljam még? Soroljam, hogy milyen poklokat kellett még átélnem az egy év alatt, miközben mindvégig arra törekedtem, hogy neked jó legyen?! Az egyetlen dolog, amit tőled kaptam, az a nagymamád gyűrűje, ami csak jelképes, mert ugye feleségül sem akarsz venni, csak befogtad vele a számat, hogy biztonságban érezzem magam. És ezek után sajnálod? Csak sajnálod?! Én is azt, hogy ennyire kényelmes velem lenned, és, hogy eddig nem volt elég erőm szakítani…
‐ Szakítani akarsz?- kérdezem félve. Tényleg ilyen …ilyen önző lennék?
‐ Félsz, hogy elfogytak a kívánságok, és az aranyhalacska visszaugrik a vízbe? – kirántja a kezét a kezemből - Belefáradtam a sok veszekedésbe, a sok jelenetbe, a bizalmatlanságba, a csalódottságba…Úgy érzem, ha a lelkemet is tenném ki érted, akkor sem kapnék semmit…semmit egy köszönömön kívül. És tudod más nem is kéne, ha érezném, hogy még mindig szeretsz. De ezt már nem érzem, és ezen az utazás sem segített. Most én mondom, hogy…sajnálom… - ezt nem mondhatod komolyan…Meg akarom vele beszélni a dolgot, de nem akar meghallgatni. Én szeretlek…
Következő nap egy túrán veszünk részt…nem is volt kedvem eljönni, de itt van Meg. Muszáj beszélnem vele. De egész idő alatt hozzám se szól, mintha nem is ismerne. Csak a tájra koncentrál. Ez nagyon fáj…Soha nem akartam megbántani…de ezek szerint mégis mindig, mindennel, amit csináltam megbántottam.
A túra végén sétálunk egy szép, de veszélyes helyen. Talán a séta alatt hajlandó lesz beszélni velem. Megkísérlem, hogy beszéljük meg a dolgot, de inkább előre szalad. Ezt nem hiszem el…Miért nem akar beszélni velem!?
Ahogy gyorsan megy előre, megcsúszik, és a szakadékba esik…
‐ Meg!!! – kiabálok utána. Megakad a szikla egy perem részén, de nem moccan – Meg!! – kiabálok még egyszer, de semmi – Csináljon már valami! – üvöltöm a túravezetőnek.
‐ Nemsokára ideérnek a mentők…már hívtam őket. - mi? És ha már késő lesz addig? Már megint az én hibámból sérült meg. Nem maradhatok itt tétlenül…nem akarom elveszíteni. Abba beleőrülnék…
Elkezdek lemászni a sziklákon, hiába próbál visszatartani a túravezető, nem érdekel. Az életemet is odaadnám Megért…Úgy néz ki sziklamászásban nem vagyok jó, mert rossz helyre lépek, a kövek kigurulnak a lábam alól, és lecsúszok. Gyorsabb leérkezés, mint amire számítottam, de itt vagyok mellette. Nem látom, hogy lélegezne…
‐ Nem…ez nem lehet… - az ölembe húzom finoman és ringatni kezdem - Meg, nem hagyhatsz itt! Ne merészelj elmenni, mert esküszöm, hogy követlek! Hallod?! Nyisd ki a szemed, kiabálj velem újra, vagy üss meg, ha akarsz, csak nézz rám…Megan, kérlek…látnom kell újra azokat a gyönyörű szemeket, az angyali pillantásodat, amibe az első perctől fogva beleszerettem. Látnom kell, hogy tudjam, hogy élsz...kérlek szépen… - mondom már sírva. Gyerünk kicsim…szükségem van rád!
‐ Co…Cody… - Meg?
‐ Meg?! Ébren vagy? Nyitva van a szemed…Hála az égnek! – magamhoz szorítom örömömben és megkönnyebbülésemben, de biztos fáj neki, úgyhogy újra gyengéden tartom az ölemben.
‐ Jól vagyok, csak elájultam… - baby csak lassan…segítek neki felülni neki.
‐ A karod… - mi? Megérint egy horzsolást…biztos akkor szereztem be párat, mikor megcsúsztam - Nagyon fáj? – komolyan értem aggódik, maga helyett!?
‐ Az jobban fáj, amit tegnap mondtál. Észre sem vettem, hogy… - édes csókkal hallgattat el…most legszívesebben elolvadnék, olyan jól esik ez a csók.
‐ Tegnap ideges voltam, meg akartalak bántani, és mindent a nyakadba zúdítottam… - átkarolja a nyakamat, és közelebb jön hozzám.
‐ De volt benne igazság, és ez az, ami bánt. Boldoggá akarlak tenni, csak néha nem tudom, hogy mitől lennél az. – mondom őszintén az arcát cirógatva.
‐ Az vagyok, ha veled lehetek, ha rám mosolyogsz, ha megcsókolsz, ha simogatsz, ha szeretkezünk…Elég, ha csak esténként hallom, hogy szuszogsz…Azt akarom, hogy elhidd, hogy nekem nem kell más, mert ha nem hiszed, akkor valamit rosszul csináltam, és bánt. – megfogom kicsi kezét, és megcsókolom.
‐ Engem is csak te teszel boldoggá. Még egy afrikai kunyhóban is szívesen ellaknék veled. – mosolygok rá.
‐ Miért veszekszünk mi ennyit? Rossz szokás, igaz? – szokás?
‐ Túl sok a szikra köztünk, ezt nem szokásnak, hanem szenvedélynek hívják... – mosolygok, aztán megcsókolom.
Végre ideérnek a mentősök és kivisznek minket innen. Fertőtlenítik a sebeinket, aztán mehetünk is haza. Szerencsére babymnek nincs különösebb baja.
Együtt fürdünk de nem akarok hozzáérni, vagyis nem az, hogy nem akarok, csak félek, hogy most nem lenne jó, ha simogatnám…talán fájna neki. Elég volt a fájdalmakból mára. Kicsim sem érint…ő is ettől fél? Hogy fájna nekem? Nem tudom, de ilyen zuhanyozásunk se volt még, hogy hozzá sem nyúltunk a másikhoz…
Előbb megy be mint én, mert én még borotválkozom is. Miután végeztem, a szobába lépve Meget pillantom meg…gyönyörű…
‐ Már át is öltöztél? Nagyon szép vagy… - mondom végig nézve rajta.
‐ Igen... – látom, hogy mondana valamit, de… - Nem...nem, semmi... – ne…ne csináld ezt kicsim…
‐ Mit akartál mondani? – fogom meg a kezeit.
‐ Csak azt, hogy...ne masszírozzalak meg? De ha nagyon fáj, szólhatsz, és azonnal... – szájára teszem az ujjaimat.
‐ Ne félj tőlem...ne félj megérinteni... – megtörli könnyes szemeit - Nem akartalak bántani, sokszor vagyok hülye, de nagyon szeretlek… - ezt muszáj elhinned…
‐ Tudom, és én is szeretlek téged! – helyes!
Csak öleljük és öleljük egymást, hosszú percekig. Mintha soha nem akarnánk elengedni a másikat. Ez most nagyon jó, de…de szükségem van a nyugtató csókjára. Az ágyra döntve csókolom meg, amiből egy pillanat alatt kisebb csókcsata alakul. Édes, szenvedélyes, érzelmekkel teli csók…erre volt most szükségünk.
A hasamra fekszem, hogy el tudja kezdeni a masszázst. Ráül a csípőmre, és végigmasszírozza a hátamat, karjaimat, kicsit később a masszázs átmegy simogatásba, amit apró csókokkal fűszerez. Nagyon finom…Aztán kitör belőle a sok felgyülemlett feszültség sírás formájában. A hátamra dőlve zokog…édesem…Megfordulok, hogy átöleljem és sokszor súgom a fülébe, hogy szeretlek, amitől meg is nyugszik. Puszilgatom, és simogatom, ő meg csak szorosan ölel magához. Imádom mikor ilyen bújós…
Kezd gyengülni az ölelése és egyenletessé válni a légzése. Alszik?
‐ Meg… - nem reagál…ezek szerint tényleg alszik.
Óvatosan kibújok az öleléséből és felülök az ágy szélére. Belőlem még nem tudott kiszakadni a feszültség…mindig miattam sérül meg, mert hülye vagyok…mindig csak megbántom, pedig nem akarom. Legszívesebben tombolnék, mert olyan dühös vagyok magamra…Ránézek, és végig simítom a horzsolásokkal teli kezét. Könnyes szemekkel puszilom végig finoman, amire kicsim felébred.
‐ Úgy sajnálom… - ölelem magamhoz – Nem is értem mit eszel rajtam…Csak fájdalmat tudok okozni neked. Most is miattam történt ez… - belenéz a szemembe…legördül egy könnycsepp, amit letörli az arcomról és megcsókol.
‐ Nincs semmi baj… - simogatja meg az arcomat.
‐ De igen…annyira féltékeny tudok lenni, pedig nincs rá okom…csak annyira szeretlek. Nem tudom elviselni, ha más srác akárcsak megnéz. Szeretlek! – magamhoz szorítom.
‐ Én is szeretlek. – ölel vissza.
‐ Feleségül akarlak venni, ha hazaértünk… - mondom, aztán megcsókolom – Komolyan mondom! Szükségem van rád. – újabb csók. ami kezd egyre szenvedélyesebb lenni. Nem tudunk betelni a másikkal.
Úgy belelendülök, hogy teljesen megfeledkezem, a sebeiről, és erősebben húzom magamhoz a kelleténél, mire fájdalmasan belenyög a csókba. Azonnal hagynék abba mindent, távolodnék el tőle, de nem enged. Visszahúz magához, és tovább csókol. Ez után már nagyon odafigyelek rá, gyengéden simogatom, és csókolom mindenhol ahol csak érem édes szeretkezésünk közben.
Reggel én ébredek előbb. Óvatosan, nehogy felkeljen, kikelek az ágyból és betakargatom. Rendelek egy nagy csokor vörös rózsát és sok kicsit illatos gyertyát, amit pár perc múlva meg is hoznak. A fürdőben engedek a kádba vizet sok-sok habbal. Wow…azt hiszem Meg mellett tényleg megtanultam romantikus lenni…
Visszamegyek babymhez, aki még mindig édesen alszik. Letérdelek az ágy mellé, és simogatni kezdem, mikor látom, hogy ébredezik, megcsókolom, amit rögtön viszonoz is. Kitakarom, a karjaimba veszem és kiviszem a fürdőbe. Az ablakon keresztül semmi fény nem jön be, csak a gyertyák fénye ad az egész helyiségnek egy romantikus félhomályt. Beülünk a kellemes habfürdőbe. Kicsim hátával nekem dőlve simogatja a kezemet, amivel magamhoz ölelem. Ezt a pillanatot meg kéne örökíteni…Oldalra pillantok és meglátom a telefonját. Hogy mindenhova magával cipeli…De most jól is fog jönni.
‐ Mit csinálsz? – kérdezi, mikor a kezembe veszem a kis kütyüt.
‐ Semmit… - mosolygok. Felbiccentem a fejét, hogy meg tudjam csókolni, közben lefényképezem magunkat.
A hangra elkapja a fejét, de miután megmutatom neki a képet, és látja, hogy pont úgy ölelem, hogy takarásba legyen, megnyugszik. Mellesleg az ő telója, bármikor törölhetné, nem is tudom miért akadt volna ki. Mosolyog a képen, még egy puszit is kapok az arcomra, de azért elveszi tőlem a telefont.
Csókolgatom finom bőrét, közben simogató mozdulatokkal fürdetem. Nagy gonddal mosom meg melleit, aztán végig simítok hasán és lábai között kezdem „mosni”. Megfogja a kezemet és visszateszi a hasára. Rendben, vettem baby. Szorosabban megölelve csókolok nyakába, aztán ki is szállunk, mielőtt újra próbálkoznék. Már ismer, tudja, hogy nem adtam volna fel, és úgyis beadta volna a derekát, mert ebben azért jó vagyok, és ő is szeret velem szeretkezni…
Mára nem terveztünk különösebb programot, de azért a szállodában sem ülünk. Megyünk és körbenézünk. A várost járva focizó gyerekeket pillantunk meg. Aranyosak…el is bambulok egy kissrácot kiszúrva magamnak. Nem lehet több 5 évesnél. Mosolyogva nézem még egy kicsit babymet átölelve. A mi gyerekeink is nagyon cukik lesznek, én tudom, már láttam őket álmomban.
Elindulunk, hogy tovább bóklásszunk a városban, mikor elénk gurul a labda. Felveszem, és visszaviszem, leguggolva adom oda a kissrácnak. Mosolyogva összeborzolom a haját és megyek vissza Meghez.
Az egész nap vásárlással és sétálgatással megy el. Jah, és mivel ma már nem fért bele, hogy piramisokat nézzünk, holnap ezzel fogunk kezdeni. Biztos jó lesz…apunak kell majd valamit nézzek ott…kérte. Szereti a piramisokat. Nem tudom miért…csak egy nagy gúla…
Hazafelé látok egy másik clubbot, de rögtön eltereli a témát, mikor mondom, hogy este benézhetnénk.
‐ Ne már, most miért nem? – kérdezem, már a szobában az ágyon ülve.
‐ Nem is tudom…neked kiesett az elmúlt két nap? – kérdezi közelebb lépve hozzám.
‐ Nem… - simítok végig a karján, amin még mindig horzsolások díszelegnek. Kapok a homlokomra egy puszit.
‐ Nem akarok megint veszekedni. – emeli magára a tekintetemet.
‐ Nem fogunk…bízom benned. Velem mész, velem jössz…nem érdekel kivel táncolsz, úgyis az enyém vagy! – mondom mélyen a szemébe nézve.
‐ Rendben… - ilyen könnyen meggyőztem?
Mosolyogva felállok és adok szájára egy puszit. Persze megint én leszek készen előbb. De megint nem bánom, mert megéri a várakozás…Mielőtt elmennénk, megmutatja, hogy a gyűrűt itthon hagyja, mert nem szeretné elhagyni. Szépen, lassított felvételben leteszi, és rám néz. Elnevetem magam, aztán megfogom a kezét, és megyünk.
A clubban tök jó zene megy, kint az utcán is hallani. Bemegyünk és próbálok nem foglalkozni azzal, hogy megnézik babymet. Rendelünk egy italt, aztán bevetjük magunkat a tömegbe. Nagyon bele tudja élni magát, olyan izgatóan tud táncolni. Muszáj kicsit leülnöm, mert annyira hozzám simulva táncol, hogy a végén még ciki helyzetbe kerülök, és állni fog a cerkám…Leülünk kicsit, rendelünk még valamit és jól érezzük magunkat, aztán megjelenik egy srác.
‐ Egy ilyen szép lánynak a parketten a helye, nem a pultnál…Nem jössz velem táncolni? – babym félve rám néz. Meglepően nyugodt vagyok…
‐ Ember nagyon szar a dumád… - kezdek bele.
‐ Cody…ne csináld. – mit?
‐ Csak azt akartam mondani, hogy ha szeretnél, menj nyugodtan. – mosolygok.
‐ Jól vagy? – kérdezi meglepetten.
‐ Persze. – adok neki egy puszit.
Hát nem mondom, türelmes a srác…már rég odébb álltam volna. Míg mennek a táncolók felé, Meg többször is visszanéz rám. Iszogatok tovább és nézelődök. Mit ne mondjak elég jó a kilátás…előttem csomó csaj rázza magát, de ahogy elnézem fel se vehetnék a versenyt Meggel. Azért egyszer-egyszer odapillantok, hogy meggyőződjek róla, hogy a srác nem nyomul rá, de csak táncolnak.
Mikor odajön hozzám egy csajszi, hogy táncoljak vele, lepattintom, persze rögtön megjelenik Meg.
‐ Mit akart? – csak nem féltékeny vagy!?
‐ Táncolni, de mondtam, hogy foglalt vagyok. – magamhoz ölelem egy csókra – Meguntad a táncot? – kérdezem mosolyogva.
‐ Inkább veled táncolnék… - és már húz is maga után.
Jó ez az este, semmi veszekedés. Most tényleg csak bulizunk. Nem érdekel, hogy ki nézi meg kicsimet, féltékenység helyett büszkeséget érzek, hogy milyen szép menyasszonyom van. Tánc közben sok csók csattan el közöttünk, jah…hát…túl sok a szikra. Próbálom visszafogni magam de nem mindig sikerül…Főleg, mikor formás fenekét dörgöli ütemesen farkamhoz. Átölelem a derekát és nyakát kezdem csókolgatni. Felveszem vele a ritmust, egyszerre mozog a csípőnk, közbe kezem lesiklik combjára, aztán felfelé a szoknyája alá. Addig nem is zavarja, míg csak a combján van a kezem, de mikor máshova téved, persze egészen véletlenül, eltolja onnan a kezemet, és felém fordul. Azonnal lecsapok ajkaira. Őrülten kívánom…
‐ Nem megyünk? – kérdezem.
‐ Máris? – dob felém egy huncut mosolyt és táncol tovább. Miért kínzol???
Persze mikor már nagyon nem bírok magammal, már kicsim is úgy gondolja, hogy tényleg menni kéne. Fogunk egy taxit és már megyünk is a szállodába. Hátul ülünk, ahol nem bírom elszakítani magam Meg finom ajkaitól, csak annyira hagyom abba csókolgatását, míg kifizetem a taxit és kiszállunk. Még a szobaajtón is csókolózva megyünk be. Ölembe kapva célzom meg az ágyat. Tök jó rugózása van ennek…otthonra is kell egy ilyen matrac…
|
| Saya | 2010. 08. 12. 00:28:06 | #6797 |
Karakter: Megan Hoa
-Nem is tudom, hogy mit mondjak...-nézi még mindg a szerződést.
-Mondjuk azt, hogy köszönöm, aztán kérek egy csókot. -közben átkarolom a nyakát.
-Köszönöm. Annyira szeretlek!!! -felkap, és megpörgetve csókol meg- Én meg csak ékszerrel készültem...-az is jó!
-És hol van? -muti, muti, muti!
Oda adja nekem a dobozkát, amiben egy különleges aranyóra van, sőt még egy karkötőt is kapok, és a rózsa sem marad el. Segít felvenni, amiért egy szenvedélyes jutalom csókot kap.
Még elköszönünk a szüleimtől, aztán megyünk a reptérre.
Cody csak egy húzós bőröndot és egy kis táskát ad oda nekem, a többit ő hozza. Olyan udvarias.
A csomagok leadása után már csak a kapu van hátra, de mikor Cody menne át rajta, csipogni kezd.
-Jöjjön ide. Emelje fel a kezeit...-szólítja fel a biztonsági őr.
-Ez valami vicc? -megy oda Cody.
-Nem szoktam viccelni. Csinálja, amit mondok. -nem mondok semmit, csak sóhajtva nézgelődök a tömegben.
-Ember, ha lekésem maga miatt a gépet...-jaj ne...
-Ne keménykedjen...van magánál valamilyen fegyver? -van, de az csak számomra sül el, hehe.
-Ha fekete embert lát, ez az első kérdése? Nem is tudtam, hogy rasszistákat is alkalmaznak reptereken...-jó, ő nem látott benne poént.
-Cody, nyugi...-szólok oda neki.
-Nincs nálam fegyver. Ékszer van rajtam...tudja az is fém. -mikor leveszi őket, és újra átmegy a kapun, nem csipog be, csak azt nem értem, hogy ő is miért nem ezzel kezdte- Jó lenne, ha visszafogná magát, ha nem akarja elveszíteni az állását...-gyorsan megfogom a kezét, és megyünk is mielőtt újabb problémákba botlunk.
Mikor felérünk a gépre, Cody még mindig ideges, ezért a megnyugtatása érdekében adok neki egy finom csókot. Az utat én végig alszom, mert először is fáradt vagyok, másodszor is nem nagyon szeretek repülni. A leszállás után irány egy taxi, és azzal pedig a szálloda.
Mikor megérkezünk, körülnézünk, aztán irány a medence, később napozni megyek. De nem sokat maradok, szépen lebarnultam ezen a nyáron, és amúgy is meleg van.
Cody odafent rendel nekünk pezsgőt, de nem várunk rá különösebben, inkább elmegyünk fürödni.
Illetve csak fürödnék, ha Cody hagyná, mert folyamatosan csak csókolgat. Kezével sem tétlenkedik, hamar megtalálja mellbimbómat, ami halk nyögést vált ki belőlem. Csókjai lassan borítják el testemet, mikor kopognak az ajtón. Még egy csók, aztán megy ajtót nyitni.
Gyorsan magamra kapok egy köntöst, és a hajamat törölgetve megyek ki hozzá. Már az ágyban fekszik, a törölköző csak kedvenc játékszeremet takarja.
Mosolyogva ülök le az ágyra, végig simítok izmos mellkasán, és megcsókolom. Kezem már a törölköző felé kalandozik, mikor Cody megfogja és a kezembe adja a pezsgőt.
-Boldog évfordulót... -mosolyog.
-Boldog évfordulót! -adok egy puszit a szájára, és mindketten belekortyolunk a finom italba- Van egy jobb ötletem. -bizony.
Hátára fektetem, és öntök egy kis pezsgőt izmos testére. Leveszem magamról a köntöst, félre simítom a hajamat, hogy ne zavarjon, és érzéki nyelcsapásokkal elkezdem lenyalogatni róla. A hasától haladok felfelé, közben kezem a törölközőre téved.
-Alatta is van meglepi? -kérdezem tőle, mire felül, és a fülemhez hajol.
-Baby, ott van a legnagyobb és legkeményebb meglepid. -megfogja a kezemet, és az említett dologra teszi. Azért én még egy kicsit rásegítek a harcra kész állapotra, így aztán csókolózás közben leveszem róla a törölközőt, kezemet meg ütemessen mozgatni kezdem rajta.
Cody kényelmesen elnyúlik az ágyon, én meg nyelvemmel folytatom a munkát, miközben ő engem néz.
Pár pillanat múlva már teljes hosszát számba veszem, amit csak még jobban élvez.
Egyre gyorsabban szopogatom újdonsült nyalókámat, míg fel nem emeli a fejemet.
Maga alá gyűrve csókol meg, aztán csókjaival egyre lentebb haladva találja meg mellbimbómat. Miközben nyelvével dolgozik rajta, egyre sűrűsödnek sóhajaim, mert nagyon élvezem. Egészen hasamig lesiklik a nyelve, aztán rám néz, és megcsókol.
Nem kell sokat arra várnom, hogy lábaim között találjam őt, és arra sem, hogy belső combjaim harapdálása után nyelvét vesse be kényeztetésemhez. Hajába túrva élvezem, úgy érzem, mintha lángok csapnának fel bennem, és mintha hamarosan belülről emészt fel a vágy tüze.
De Cody nem hagyja ezt, inkább újra végig csókolgat, aztán számhoz érve meg is csókol. Folyamatosan simogatom, ölelgetem, míg meg nem érzem magamban. Nyakamat csókolva kezd el mozogni, de ahogy gyorsul az iram, nem bírom megállni, hogy ne karmolásszam a hátát. Pár piros csíkkal később Cody felnyögve élvez el, amit hamarosan én is követe.
Lágyan megcsókol a szeretkezés végén, aztán lefekszik mellém, és egymást ölelve alszunk el.
Reggel szokás szerint korábban ébredek, ezért inkább halkan kimegyek a fürdőbe. Már épp zuhanyozom, mikor Cody megjelenik az ajtóban, mire elmosolyodom.
-Csak állsz ott, vagy jössz te is fürdeni? -kérdezem meg tőle.
-Kezdesz leszokni a finom ébresztőkről. -mondja átölelve.
-Jó reggelt mackó...-kárpótlásul kap egy csókot tőlem.
-Máris jobb. -mosolyog.
Egész jó napunk van, elmegyünk tevegelni, bár én sajnálom szegény állatokat, de megnyugtató, hogy vigyáznak rájuk, és van biztos fedél a fejük felett. Aztán vásárolni megyünk, amit sokkal jobban élvezek. Persze a kedvenc szatyrom is velem van.
Később lemegyünk a partra, Cody lubickál kicsit, de én inkább maradok a napozásnál, nekem túl hideg a víz. De ő sem marad sokáig, inkább kifekszik mellém. Mosolyogva nézem, ahogy izmos csoki testéről lassan peregnek le a vízcseppek, amik ezernyi színben játszanak a szikrázó napsütésben.
Ujjaival először csak a combomon zongorázik, aztán a hasamon, a mellemen, a nyakamon, és végül a számon simít végig.
-Gyönyörű vagy...-megpuszilja a számat- Nem tudom, hogy miért napozol, nálam barnább úgysem lehetsz. -nevet fölöttem támaszkodva.
-De vicces valaki...-adok neki egy puszit- eltakarod a napot. -bizony, így nem is leszek barnább.
Még egy kicsit napozunk, de mivel az uraság nem bír magával, megyünk vissza a szállásra.
Este úgy döntünk, hogy elmegyünk abba a clubba, amit hazafelé láttunk. Szerintem sikerül időben elkészülnöm, csak Cody túl gyors. Viszont teszik neki a látvány, így nem szól semmit.
Mikor megérkezünk, látom, hogy mackóka kicsit idegesen néz körbe, hogy melyik pasi legelteti rajtam a szemét. Nem akarok balhét, remélem, hogy nem is lesz.
Táncolni kezdünk, de mivel szomjas vagyok, és zavarnak a bámuló fekete lányok, inkább kitalálom, hogy inni kéne valamit. Cody addig kimegy a wc-re, én meg a pulthoz.
Rögtön oda jön hozzám egy izmos fekete srác, aki flörtölni kezd velem, és táncolni hív. Nem akarok botrányt, hogy később jöjjön oda, inkább most megyek el vele táncolni.
Látom visszajönni papa macit is, ezért leülök mellé, aki éppen egy pohár sört gördít le. De nem nagyon érdeklem, rendel magának egy újabb italt.
-Valami baj van? -oda bújok hozzá.
-Nem...semmi...-megissza az italát.
-Cody...-magam felé fordítom az arcát.
-Felhúzott, hogy mással láttalak táncolni, de nem rendeztem jelenetet. De egysezrűen nem tudom felfogni, hogy nem tudják észrevenni, hogy foglalt vagy. Itt az ujjadon a...-felemeli a kezemet- Miért nincs rajtad a gyűrű? -elengedi a kezemet- Oké, értem...bulizz csak, én mentem...-de...
Hiába kiabálom utána, hogy csak azért tettem le, mert nem akartam a nagy tömegben még véletelnül sem elhagyni, de nem is figyel rám.
El sem hiszem, hogy itt hagyott...Egy idegen országban, egy teljesen ismeretlen kontinensen...Kétségbeesetten szaladok ki az utcára, azt sem tudom, hogy merre menjek haza, vagy, hogy hol lehet taxit fogni erre. Szerencsére az előbbi srác segít taxit fogni, így sikerül haza jutnom, de mindvégig arra gondolok, hogy cserben hagyott az az ember, akiben elméletben a legjobban kéne bíznom.
Egy jó óra múlva megérkezik a nagyságos úr is. Legszívesebben megkérdezném, hogy milyen érzés volt, mert én is ezt éreztem, mikor Candyvel lötyögött, ráadásul ő még csak nem is egy idegen volt. Jó, most már nem nagyon hallunk róla, de nem felejtek…
Bejön, és elém sétál.
-Ne haragudj…elég hülyén viselkedtem…-ad az arcomra egy puszit- Szeretlek! –átölel, de kibújok az öleléséből.
-Cody…egyedül kellett hazajönnöm, tudod, hogy milyen jó volt, mert csak egy jó 15 perc után fogtam taxit?! Mi lett volna, ha valaki leüt, vagy megerőszakol? Miért vagy ilyen iszonyatosan önző?! –ott hagyom, még az ajtót is rácsapom, és átmegyek a másik szobába.
Utánam jön.
-Meg, sajnálom…-csak ennyi? Sajnálja?
-Ez minden, amit tudsz mondani? Kezdem úgy érezni, hogy egy báb vagyok, akit te kedved szerint rángatsz, és ha valami nem a te kedvedre történik, akkor kibuksz. Nézzük csak, hogy mit tettünk a másikért…Kórházba kerültem, kómába estem, de még ezek után is megszültem volna neked a közös gyermekünket, erre te mit mondtál? Vetessem el. Rendben van, megbocsátottam. Megbocsátottam azt a dolgot, amit nőnek sosem szabadna, csak azért, mert szerettelek. Aztán lemondtam a koreai karrierről, belementem, hogy találkozgassunk Candyvel, de persze én nem hívhattam ide azt az embert, aki több hónapon keresztül a lelkitársam volt Koreában, mert őfelsége féltékeny lett volna. Összevesztem az apámmal, csak, hogy veled legyek, és te erre csak annyit tudtál mondani, hogy talán inkább béküljünk ki. Minden ellenszenvemet legyőzve kibuliztam neked a szerződést, csak, hogy az álmaid ne vesszenek oda, és, hogy végre talán együtt lakjunk, de te erre mit lépsz? Semmit, csak megköszönöd. Soroljam még? Soroljam, hogy milyen poklokat kellett még átélnem az egy év alatt, miközben mindvégig arra törekedtem, hogy neked jó legyen?! Az egyetlen dolog, amit tőled kaptam, az a nagymamád gyűrűje, ami csak jelképes, mert ugye feleségül sem akarsz venni, csak befogtad vele a számat, hogy biztonságban érezzem magam. És ezek után sajnálod? Csak sajnálod?! Én is azt, hogy ennyire kényelmes velem lenned, és, hogy eddig nem volt elég erőm szakítani…-öntöm ki hirtelen minden bennem élő bánatomat.
-Szakítani akarsz? –kérdezi meg félve. Látszik, hogy alig mer valamit mondani, talán bűntudata van…
-Félsz, hogy elfogytak a kívánságok, és az aranyhalacska visszaugrik a vízbe? –kirántom a kezemet a kezéből, amit az előbb még fogott, és csalódottan nézek rá- Belefáradtam a sok veszekedésbe, a sok jelenetbe, a bizalmatlanságba, a csalódottságba…Úgy érzem, ha a lelkemet is tenném ki érted, akkor sem kapnék semmit…semmit egy köszönömön kívül. És tudod más nem is kéne, ha érezném, hogy még mindig szeretsz. De ezt már nem érzem, és ezen az utazás sem segített. Most én mondom, hogy…sajnálom…-mikor elmegyek mellette, még próbál megállítani, hogy legalább hallgassam meg, de nem, nem fogom. Én magam sem tudom, hogy mit akarok, ezért most neki sem mondhatok semmit…
Másnap reggel elindulunk egy túrára, amire befizettünk. Attól, hogy most nem valami fényes a kapcsolatunk, kár lenne kihagyni ezt az alkalmat, hisz ki tudja, hogy mikor jutunk el megint Afrikába…
Csodaszép tájakat látunk, lenyűgöző a természet és az itt található állatvilág is. Sokat fényképezek, videózok, mindent, csak ne kelljen vele foglalkoznom…
Az út utolsó, haza vezető szakaszát gyalogosan tesszük meg egy sziklás részen. A túravezető külön kiemeli, hogy legyünk nagyon óvatosak, és menjünk minél lassabban. Persze mikor Cody megint előjön azzal, hogy beszélgessünk, gyorsítok, mert még mindig mérges vagyok rá. Észre sem veszem, hogy egy lazább talajon haladunk el, így mikor előre akarok szaladni, meggurulok a köveken egyenesen le a szakadékba. Fel sem fogom, hogy mi történik, csak Codyt hallom, ahogy a nevemet üvölti, és a sziklát érzem, ahogy néha erősebben neki csapódok. Ezután filmszakadás…
Arra ébredek, hogy valaki a karjaiban tart. Még nem tudom felnyitni a szemeimet, de valamennyire magamnál vagyok…Talán ez a vég kezdete? Most tényleg meghalok? Búcsú nélkül, megbocsátás nélkül? Nem akarom…
-Meg, nem hagyhatsz itt! Ne merészelj elmenni, mert esküszöm, hogy követlek! Hallod?! Nyisd ki a szemed, kiabálj velem újra, vagy üss meg, ha akarsz, csak nézz rám…Megan, kérlek…látnom kell újra azokat a gyönyörű szemeket, az angyali pillantásodat, amibe az első perctől fogva beleszerettem. Látnom kell, hogy tudjam, hogy élsz...kérlek szépen…-Cody az. Érzem, hogy ringat, hogy ölel, és, hogy sír. Sosem hallottam még ilyen kétségbeesettnek a hangját. Még sosem félt ennyire. Még mindig szeret, őszintén, mélyen…hogyan is kételkedhettem…
-Co…Cody…-szólalok meg nehezen, és a szememet is sikerül kinyitnom.
-Meg?! Ébren vagy? Nyitva van a szemed…Hála az égnek! –kicsit erősebben szorít magához, de aztán észbekap, és újra gyengéden tart az ölében. Most fogom csak fel, hogy utánam ugrott…Olyan hülye, meg is halhatott volna…De…jó ég, nagyon fontos vagyok neki, ahogy ő is nekem…Önzőnek kezdtem tartani, pedig nem az, sőt…Az életét is kockára tette miattam.
-Jól vagyok, csak elájultam…-sikerül felülnöm a segítségével. Csak a végtagjaimon vannak karcolások, biztosan a szikla miatt. Nem zuhantam olyan nagyon szerencsére.
Cody karjain is látok apróbb vágásokat, elszégyellem magam…
-A karod…-óvatosan megérintem, érzem, hogy még mindig forró a súrlódástól- Nagyon fáj?
-Az jobban fáj, amit tegnap mondtál. Észre sem vettem, hogy…-sss! Megcsókolom, hogy ne beszéljen.
-Tegnap ideges voltam, meg akartalak bántani, és mindent a nyakadba zúdítottam…-a nyakába csimpaszkodva közelebb húzom magamat.
-De volt benne igazság, és ez az, ami bánt. Boldoggá akarlak tenni, csak néha nem tudom, hogy mitől lennél az. –mondja az arcomat simogatva.
-Az vagyok, ha veled lehetek, ha rám mosolyogsz, ha megcsókolsz, ha simogatsz, ha szeretkezünk…Elég, ha csak esténként hallom, hogy szuszogsz…Azt akarom, hogy elhidd, hogy nekem nem kell más, mert ha nem hiszed, akkor valamit rosszul csináltam, és bánt. –ajkai elé húzza a kezemet, és egy csókot hint rá.
-Engem is csak te teszel boldoggá. Még egy afrikai kunyhóban is szívesen ellaknék veled. -annyira szeretlek.
-Miért veszekszünk mi ennyit? Rossz szokás, igaz? -próbálok felállni, ideje lenne elindulnunk valamerre.
-Túl sok a szikra köztünk, ezt nem szokásnak, hanem szenvedélynek hívják...-mosolyogja, majd megcsókol.
Pár percre rá, már jönnek értünk, de szerencsére az orvosnak nem sok tenni valója van velünk.
A szállásunkon már minden sokkal nyugodtabb, nincsenek hangos szavak, bántások, vagy egyéb sértegetések, nem veszekszünk, szokás szerint édes a békülés, ezért egymás karjaiban pihengetünk, mikor végre haza érünk. Kicsit bűntudatom is van az összezörrenés miatt, de nem sok mindent tudok tenni...
Együtt zuhanyozunk le, Cody alig mer érinteni, hogy ne okozzon fájdalmat, én is hasonlóan vagyok ezzel, így aztán ez nem lesz a legromantikusabb tusolásunk. Fehérbe öltözöm, nem tudom...talán csak abban reménykedem, hogy Codynak tetszeni fog, és oldódik a hangulat közöttünk.
-Már át is öltöztél? Nagyon szép vagy...-jön ki a fürdőszobából borotválkozás után.
-Igen...-nem tudok többet mondani, nem tudom, hogy mit mondhatnék- Nem...nem, semmi...
-Mit akartál mondani? -lép elém, és fogja meg a kezemet.
-Csak azt, hogy...ne masszírozzalak meg? De ha nagyon fáj, szólhatsz, és azonnal...-ráteszi az ujjait a számra.
-Ne félj tőlem...ne félj megérinteni...-könnyek szöknek a szemembe, de gyorsan letörlöm őket- Nem akartalak bántani, sokszor vagyok hülye, de nagyon szeretlek...
-Tudom, és én is szeretlek téged! -szorosan öleljük meg egymást, bepótolva azt is, ami a zuhany alatt kimaradt. Egyikünk sem tudja elengedni a másikat, de hiába szorítjuk a másikat olyan erősen, nem érzünk fájdalmat. Ledönt az ágyra, és úgy kezdünk csókolózni, mintha az életünk múlna rajta, akár a fuldoklók, akik levegőért jönnek fel a víz felszíne alól...szükségünk van rá...
Mikor kicsit mindketten lenyugszunk, Cody a hasára fekszik, én meg a csípőjére ülve kezdem masszírozni. Először csak a hátát, aztán a karjait és a vállait is. Apró csókjaim borítják be puha bőrét, miközben lágyan simogatom őt.
Nem bírom tovább, rá dőlve sírógörcsöt kapok, és zokogni kezdek. Belőlem így szakad ki a feszültség, és ezt biztosan ő is tudja, mert nem csinál mást, csak megfordul, és jó szorosan magához ölel. Halkan súgja tucatnyiszor, hogy "szeretlek" , amitől lassacskán sikerül megnyugodnom, és abba hagyni a sírást.
Nem tudom, hogy mikor sírtam ennyire, egyáltalán mikor sírtam utoljára a mai nap előtt, de megkönnyebbültem, hogy nem kell mindig tartanom magamat Cody előtt...
Ő tudja, érzi, hogy mit érzek, a szívünk szinte egyszerre dobban, halkan játszva ugyanazt a szerelmes dallamot...
|
| Garfield | 2010. 07. 28. 15:16:18 | #6377 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Mesteremnek/
‐ Annyira szeretlek…nagyon-nagyon szeretlek, és még annál is jobban…szeretlek, szeretlek, szeretlek… - mondogatja, miközben a nyakamat csókolgatja és finoman karmol végig a hátamon.
‐ Én meg kimondhatatlanul… - válaszolom, és jutalmul kapok is egy csókot.
‐ Nem megy. – közli hírtelen, aztán felül.
‐ Micsoda? – de miért? Én csináltam valamit rosszul?
‐ Úgy értem, hogy azért nem megy, mert zakatol a fejem. Most négy teljes évig azon fogom rágni magam, hogy mi lesz, ha kosarazni kezdesz…Arra gondolok, hogy nem lenne-e jobb, ha elenged… - mielőtt befejezhetné a mondatot, vadul csókolom meg, büntetésül még a szájába is harapok - Áúú! Hülye vagy?! – fájt? Nem baj…megérdemelted, beszélsz hülyeségeket….
‐ Talán te… - szorosan ölelem magamhoz.
‐ Cody, ez már olyan sokszor volt téma. Nem gondolod, hogy ideje lenne elgondolkodni rajta? Úgy látom, hogy te a mai napig nem fogtad fel, hogy csak a legjobbat akarom neked. – ez egy hülyeség…
‐ Te meg azt nem fogod fel, hogy te vagy a legjobb nekem. – finoman döntöm az hátára, és csuklóinál fogva szorítom az ágyhoz - Nézz rám! Szerinted hazudok? Feladnék érted mindent… - lassan elengedem a kezeit, és végig simítom.
‐ De… - újra egy csókkal szakítom félbe, de most csak finoman.
‐ Nincs de. – megint megcsókolom.
‐ De én nem akarom, hogy…
‐ Neked csak egy valamit kell akarnod… - szakítom félbe közelebb hajolva. Annyira őrülten kívánom…
‐ Téged? – kérdezi a hajamba túrva.
‐ Ez egy kérdés volt? – kérdezek vissza mosolyogva.
‐ Téged. – ez a beszéd kislány.
Imádom csókolgatni mindenütt, de ehhez le kell, hogy vetkőztessem. Leveszek róla mindent, és babym is ugyan ezt teszi. Ölelem, csókolom, simogatom, aztán a mellkasomra dől. Ezzel kicsit megijeszt…
‐ Minden rendben? – kérdezem a hátát cirógatva.
‐ Igen, csak kicsit fáradt vagyok. Miattad nem aludtam az éjszaka, mert azt hittem, hogy… - erősen vájja belém a körmeit, mire felszisszenek. Oké, vettem az adást…
‐ Jól van, többet nem csinálok ilyet. Szeretnéd, hogy ma én legyek kicsit aktívabb? – kérdezem a fenekét markolászva.
‐ Megan! Seungil chuka hamnida! – Meg mamája? Neeeem….ez nem lehet…
‐ A Nagyi? Hogy került ide? Bezártad az ajtót? - ül fel kicsim a takarót magunkra terítve.
‐ Nem. – tényleg nem zártam be…basszus… - Becsukom… - időm nincs felállni, mármint felkelni az ágyból, már nyílik az ajtó…ezért most mit fogunk kapni…
‐ Késő… - mondja Meg halkan a takaró alól.
‐ Megan Hoa! Mit keresel egy ágyban egy olyan fiúval, aki nem a férjed?! Ráadásul teljesen meztelenül a fiú nagymamájánál…Ennyi idős koromban már apádat hordtam a szívem alatt férjezett asszonyként. Mi ezt nem csinálhattuk volna házasság előtt…Én idejövök nagyapáddal, hogy ne kelljen olyan sokat utaznod, erre ez a látvány fogad minket? Mi az, hogy egy szobában vagytok? Nincs külön szobátok? Ez nem helyes! Azonnal fejezzétek be! Vége a fertőnek! Ki az ágyból! – akárhányszor látom a mamáját, mindig az jut eszembe, hogy Meg kire is hasonlít a családjában…
‐ Nagyi, lenyugodnál? Semmi törvényelleneset nem követünk el. Cody a vőlegényem…Attól, hogy most még nincs meg a megfelelő hátterünk, és csak később tudunk összeházasodni, szerethetjük egymást. – Meg ebből már nem fogunk jól kijönni…már kezdek én is zavarban lenni.
‐ Ez tiszteletlenség…miért nem tudott várni? És mindennek a tetejében még csak be sem zárkóztok…Ez a mai fiatalság…Menjünk apjuk! Lent várlak Meg, de 10 perc múlva ne kelljen feljönnöm érted! – hát ne is…
Fel is kelünk és mindketten elkezdünk készülődni. Mire kicsim felöltözik és a tükör előtt is elkészíti magát, én már rég készen vagyok.
‐ Így jó lesz?- közelebb megyek, hogy jobban szemügyre vegyem.
‐ Te vagy a leggyönyörűbb nő az egész világon… - és annyira büszke vagyok, hogy az én barátnőm…oh, sorry, menyasszonyom vagy.
Kapok egy pici puszit a számra, és egy ölelést, aztán mehetünk le az őrjöngő mamájához. Fel is köszöntik, én meg Nagyihoz megyek kicsit, aki sajnálja a dolgot, próbálta lent tartani, de nem ment neki. Hát nem csodálom. Meg, ugyan ilyen makacs…
Néhány nap elteltével már otthon pakolok az afrikai utazásunkra. Sajnos külön kell aludjunk, hogy mindketten össze tudjunk cuccolni. Remélhetőleg váltottam elegendő pénzt is…ha nem, hát veszek ki a bankból…mindent az én pici sexy menyasszonyomnak.
Már alig várom, hogy együtt, csak kettesben legyünk.
Reggel bepakolok a kocsiba, apám még a kezembe nyomja az aranykártyáját, hogy azon van elegendő, sőt még az elegendőnél is több pénz, ne a sajátomat költsem. Fater, ezt nem kell kétszer mondani…Megköszönöm neki, és már megyek is kicsimért.
Mikor kinyitja az ajtót, azonnal a nyakamba csimpaszkodik és megcsókol.
‐ Boldog évfordulót Mackó! – de édes…
‐ Neked is szerelmem… - mondom, és átölelve csókolom meg.
Elkezdem a bőröndjeit kihordani a kocsihoz. Jövök, megyek, aztán megakad a szemem a felsőjén. Jópofa felirat van rajta. Édes…Imádom ezt a csajt!
‐ Ennek a felsőnek jelentése van…tessék… - mi ez? Elveszem a kezéből a borítékot. Lakers szerződés!? Ez most komoly? - Nos? Jó ajándék? – kérdezi miután végig olvastam. Beleírták Meget is, ez jó.
‐ Nem is tudom mit mondjak… - nézem még mindig a szerződést. Azt hiszem erre tényleg nem számítottam.
‐ Mondjuk azt, hogy köszönöm, aztán kérek egy csókot. – mondja édesen, közben átkarolja a nyakamat.
‐ Köszönöm. Annyira szeretlek!!! – felkapom, és megpörgetve csókolom meg – Én meg csak ékszerrel készültem… - mondom, mikor lerakom.
‐ És hol van? – a kis kíváncsi.
Odaadok neki egy dobozkát, amiben egy aranyóra lapul, egy belegravírozott „Szeretlek” felirattal. És bónuszként kap egy karláncot is, aminek a szemei szív alakúak, meg persze az elengedhetetlen vörös rózsa. Most csak egy szálat kap, de a virág akkor sem maradhat el. Apu azt mondta, ez íratlan szabály. Én meg hiszek neki…
Segítek neki felvenni, kapok egy lélegzetelállító csókot…ha most kettesben lennénk egy szobában…mrrrr…
Elköszön a szüleitől, aztán megyünk a reptérre. Egy húzós bőröndöt, meg egy kisebb táskát hozhat. A többivel én szenvedek. Nem engedem cipelni…ez az én dolgom.
A reptéren leadjuk a csomagokat, és megyünk felszállni a gépre. Kicsim átsétál a fémdetektoros hülyeség alatt, semmi gond. Megyek én is, de becsipog.
‐ Jöjjön ide. Emelje fel a kezeit… - mondja egy elég kisméretű pasas. Ez most biztonsági őr akar lenni?
‐ Ez valami vicc? – megyek elé.
‐ Nem szoktam viccelni. Csinálja, amit mondok. – beszarás. Felteszem a kezem és ilyen kézi fémkeresővel keres rajtam valamit.
‐ Ember, ha lekésem maga miatt a gépet…
‐ Ne keménykedjen…van magánál valamilyen fegyver? – ez beteg.
‐ Ha fekete embert lát, ez az első kérdése? Nem is tudtam, hogy rasszistákat is alkalmaznak reptereken… - egyre jobban megy fel bennem a pumpa.
‐ Cody, nyugi… - persze kicsim, nem veled szórakoznak…
‐ Nincs nálam fegyver. Ékszer van rajtam…tudja az is fém. – leveszem őket, átmegyek még egyszer a fémdetektor alatt. Jééé, nem csipog be – Jó lenne, ha visszafogná magát, ha nem akarja elveszíteni az állását… - Meg kézen fog és megyünk.
Leülünk a gépen, de még mindig ideges vagyok kicsit. Kicsi szívem fordítja maga felé a fejemet és kapok egy csókot. Jobb, mint egy nyugtató. Mielőtt felszállnánk, egy stewardess tájékoztat minket mi a teendő, ha viharba kerülnénk, vagy a gép meghibásodna. Rendben, nem először repülök, de ilyenkor mindig belém rakják az ideget. A felszállás kicsit parás, de utána már jól vagyok, bár nem tudok aludni, Meggel ellentétben. Rám dőlve alszik. Tök aranyos…Egész úton alszik, nekem meg lezsibbadt már a fél oldalam.
Mikor leszállunk, konkrétan alig tudom megmozdítani a karomat. Hülye egy érzés, szerencse, hogy nem kell sokáig cipelni, mert rögtön bepattanunk egy taxiba.
Egy nagyon szép szállodában szállunk meg. Gyönyörű medencéje is van, és a szobánk is szép. Amilyen meleg van itt, kicsim kitalálja, hogy csobbanjunk egyet, szóval estig a medencében vagyunk, koktélozgatunk, és babym még napozik is…hát asszem ez az, ami nekem nem szükséges…
Mikor felmegyünk a szobába, rendelek egy kis pezsgőt, míg meghozzák, elmegyünk fürdeni. Igazából nem hagyom fürdeni, inkább lefoglalom kicsimet. Egyszerűen nem tudok elszakadni finom ajkaitól. A csók közben fenekéről felkúszik kezem a mellére. Belenyög a csókba, mikor ujjaimmal bimbójával kezdek játszani. Csókokkal kezdek lefelé haladni testén…aztán kopogást hallok meg. A szobaszerviz. Adok babym szájára egy puszit, amit csókká mélyít, aztán megyek. Derekam köré tekerek egy törülközőt, nyitom az ajtót…hmmm fini pezsgő…
Már nem megyek vissza a fürdőbe. Töltök pohárba pezsgőt, aztán lefekszem az ágyra, a törölközőt leszedem a derekamról, és eltakarom vele a lényeget.
. Nem sokkal később sexy babym is bejön a szobába egy köntösben, a haját törölgetve. Szeretem mikor vizes a haja…olyan szexi…
Mosolyogva leül az ágyra, végig simít a mellkasomon, és kapok egy csókot. Lejjebb siklik a keze a törülköző felé, de megállítom. Odaadom neki a pezsgőt.
‐ Boldog évfordulót… - mosolygok rá.
‐ Boldog évfordulót – ad egy puszit a számra, és mindketten belekortyolunk a pezsgőbe – Van egy jobb ötletem. – mihez is?
A hátamra fektet, és rám löttyinti, ami a pohárban volt még. Basszus, de hideg…Lecsúsztatja magáról a köntöst, oldalra simítja a haját és elkezdi lenyalni rólam a pezsgőt. Hasamnál kezdi, egyre feljebb halad. Végig simít az oldalamon, és megfogja a törülköző szélét.
‐ Alatta is van meglepi? – kérdezi huncut mosollyal. Felülök és a füléhez hajolok.
‐ Baby, ott van a legnagyobb és legkeményebb meglepid. – súgom a fülébe, megfogom a kezét és törölközőn keresztül megmutatom neki, milyen kemény vagyok máris.
Megcsókolom, közben lehúzza rólam a törölközőt. Marokra fogja játékát és fel-le kezdi mozgatni rajta a kezét. Hanyatt dönt, az alhasamat puszilgatja közben egy másodpercre sem áll le a keze…A fejem alá rakom egyik kezemet és úgy nézem mit csinál. Nyelvével cikázik farkamon, és izgatóan harapdálja kicsit. Hajába túrok, hogy térhetne a lényegre is, és asszem veszi az adást. Alsó ajkamba harapok, bennem reked a levegő is mikor a szájába csúsztatja merevedésemet. Ütemesen kezdi mozgatni a fejét…ez kurva jó…
Mielőtt elmennék, felemelem a buksiját, most én döntöm le egy csók alatt…én jövök…Végigcsókolom nyakát, melleit és mellbimbójánál elakadok, hogy még nagyobb lázba hozzam. Lassan körözök nyelvemmel körülötte, és hallgatom édes nyögdécseléseit. Aztán végignyalom hasáig…felnézek vágytól csillogó szemeibe. Nem bírom ki, hogy ne csókoljam meg, fölé mászva lopok tőle egy szenvedélyes csókot. Újra lesiklok, végig simítva gyönyörű testén lábai közé. Kínozzuk még egy kicsit…belső combját kezdem finoman harapdálni. Végre elérek, oda, ahova szeretné. Nyelvemmel kezdem kényeztetni. Kezei hajamba túrnak…ezt dicséretnek veszem.
Nem hagyom, hogy elélvezzen. Csókjaimmal haladok egészen a szájáig, és megcsókolom. Imádom a simogató kezeit…néha olyan finoman tud hozzámérni, hogy kiráz tőle a hideg. Imádom!
Lassan hatolok hüvelyébe…szinte már kínzóan lassan…de nem tud várni. Csípőjével lök egyet, és máris egész hosszomban benne vagyok. Halványan elmosolyodom, és nyakát csókolva kezdek mozgásba. A végére már szinte beledöngölöm az ágyba és ismét lesz néhány karmolásnyom a hátamon, de megéri.
Még pár lökés…még egy kicsit…és…ahh…Nyögve élvezek el, de folytatom addig, míg babym is elmegy. Finoman megcsókolom, aztán mellé fekszem. Egymást ölelve alszunk el.
Reggel felkelek és nincs mellettem. Ha jól hallom fürdik. Megállok a fürdő ajtajában és csak nézem. Pár perc után észrevesz, és küld felém egy mosolyt.
‐ Csak állsz ott, vagy jössz te is fürdeni? – persze, hogy megyek.
‐ Kezdesz leszokni a finom ébresztőkről. – mondom átölelve.
‐ Jó reggelt mackó… - mosolyog, aztán kapok egy finom jó reggelt csókot.
‐ Máris jobb. – mosolygok.
Nagyon jól telik a napunk. Elmegyünk tevegelni, amit én nagyon élvezek, de kicsim már nem annyira. Nem baj, majd felvidítom…mondjuk vásárlással. Erre mindig vevő. Szóval a boltokat járjuk, csomó mindent veszünk. És betartva ígéretemet, nem engedem, hogy fizessen bármit is. Lemegyünk még a tengerpartra is. Sétálgatunk, meg én bemegyek a tengerbe, de babym azt mondja, túl hideg a víz…ő csak napozik…nem értem minek jövünk a partra, ha nem jön be a vízbe. De nem baj, úgy sem úszhatja meg, legalább egyszer be kell jöjjön velem a vízbe, míg nyaralunk.
Kijövök a vízből, és lefekszem kicsim mellé. Ujjaimat kezdem sétáltatni combján, aztán hasán, mellein, nyakán, aztán száján simítok végig.
‐ Gyönyörű vagy… - adok szájára egy puszit – Nem tudom miért napozol, nálam barnább úgysem leszel. – vigyorgok fölötte támaszkodva.
‐ De vicces valaki… - kapok egy puszit – eltakarod a napot. – ohh bocsánat…
Na jó, napozok kicsit vele…de én nem bírom ezt sokáig…nem is tudom mi a jó ebben. Mivel nem hagyom napfürdőzni, megyünk vissza a szállásra. Út közben látunk egy clubbot. Meg is beszéljük, hogy este lejövünk kicsit bulizni.
Mire kicsim elkészül, lemegy a nap. Én már rég kész vagyok, baby, még mindig a fürdőben készülődik. Mi tart ennyi ideig? Jó nem szólok bele, várok csendben. Csak kijön végre. Hát…megérte várni…gyönyörű.
Belépünk a szórakozóhelyre, és csomó srác kezdi stírölni Meget. Na jó, nem húzom fel magamat. Velem van…velem is lesz…nyugi Cody…
Bemegyünk a tömegbe táncolni. A zene is jó, az egész hely jó. Ahogy látom, a csajok még mindig megnéznek…még mindig jó pasi vagyok. Kicsim egy idő után megszomjazik, adok neki pénzt, hogy rendeljen nekem is, addig én elmegyek a klotyóra.
Mire visszamegyek, Meg táncol valakivel. Egyből felforr az agyvizem, de csak leülök a bárpulthoz és benyomok egy sört. Meg lehuppan mellém…csak nem észrevetted, hogy itt vagyok!? Nem szólok semmit csak rendelek magamnak egy rövidet.
‐ Valami baj van? – bújik hozzám.
‐ Nem…semmi… - lehúzom a piát.
‐ Cody… - maga felé fordítja az arcomat, hogy a szemébe nézzek.
‐ Felhúzott, hogy mással láttalak táncolni, de nem rendeztem jelenetet. De egyszerűen nem tudom felfogni, hogy nem tudják észrevenni, hogy foglalt vagy. Itt van az ujjadon a… - felemelem a kezét – Miért nincs rajtad a gyűrű? – elengedem a kezét – Oké, értem…bulizz csak, én mentem…
Hallom, hogy utánam szól, de nem figyelek, megyek tovább. Ki innen…
Kis kerülő úton megyek vissza a szállásunkra. Sétálok egyet, kiszellőztetem a fejemet. Lehet csak én fújtam fel a dolgot…még mindig túl féltékeny vagyok. Talán csak a fürdőben felejtette, mikor készülődött…de hülye vagy Cody.
Visszasietek a szállásra…szerintem már Meg is ott van. Benyitok, és igen…itt van. Odasétálok elé…
‐ Ne haragudj…elég hülyén viselkedtem… - adok az arcára egy puszit – Szeretlek! – átölelem.
Szerkesztve Garfield által @ 2010. 07. 28. 15:17:31
|
| Saya | 2010. 07. 20. 23:31:31 | #6210 |
Karakter: Megan Hoa
Arra ébredek, hogy Cody végig simít az oldalamon, hozzám bújik, és nyakamba fúrja az arcát, én meg átölelem a kezét.
-Szeretlek! –súgja a fülembe- El sem tudod képzelni, hogy mennyire nagyon szeretlek…-lágy csókot hint a nyakamra- Imádlak! –megcsókol óvatosan a hátamra döntve.
-Mi ez a hirtelen szeretetkitörés? Nem mintha nem esne jól. –végig simítok izmos mellkasán, aztán lehúzom magamhoz egy csókra- Döntöttél? –térjünk át a lényeges kérdésre is.
-Azt hiszem…-a tekintetéből olvasni lehetne, szóval igent mond.
-És? Ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni belőled!
-Folyton az jár a fejemben, hogy mennyire szeretlek…tudom, hogy azt kérted, hogy gondoljam azt, hogy te nem vagy, de ez képtelenség…nem megy. Te az életem része vagy, nem tudok csak úgy megfeledkezni rólad…-mondja, miközben felül- Meg, nem akarlak elveszíteni, de azt hiszem…én…-értem.
-Igent mondasz…-tudtam, a kosár mindig legyőz engem.
-De én akkor sem hiszem, hogy ez változtatna bármin is…Összeköltözünk, és minden folytatódik úgy, ahogy eddig. Ugye…? –kérdezi rám nézve- Veled akarok maradni! Meg, mondj már valamit…-súgja magához ölelve.
-Persze…marad minden így…-én is átölelem. Nem vagyok túl lelkes, kezdem nagyon egyoldalúnak érezni ezt a kapcsolatot, ahol Megnek mindent fel kell adnia azért, hogy Codyt támogathassa…szép jövőkép az elkövetkezőkre…
Cody felhívja az edzőt, aki azt mondja, hogy menjen el a most kezdődő edzésre.
Nem nagyon van kedvem hozzá, de elkísérem őt. Az úton néha összekulcsolja a kezünket, néha a combomat simogatja, ezért magamra erőltetek egy-egy mosolyt.
Cody a pirosnál rám néz, aztán mikor előre néz, úgy látom, mintha könnyesek lennének a szemei. Miattam sír? Mi a baja? Nem merek rákérdezni…
Kézen fogva megyünk be, mire beérünk, már játszanak. Cody mindenkit üdvözöl, és kap egy 10-es számú mezt a nevével. Míg Cody átöltözik, addig én leülök a kispadra. Igen, így is érzem magam…kispadra lettem ültetve. Régebben szerettem a kosarat, de mára már úgy érzem, hogy ez a sport lett a legnagyobb ellenségem.
Az edzés végén Codyhoz megy az edző.
-Milyen most már hivatalosan is Lakers játékosnak lenni? –kérdezi az edző.
-Én…-kezd bele Cody, és rám néz- Nagyon köszönöm a lehetőséget, nagyon király volt a példaképeimmel játszani, de…én egyelőre még nemet mondanék. –micsoda?- De ha végeztem a sulival, remélem, még kapok egy esélyt. –vegyes érzéseim vannak.
-Csak ne tunyulj el. –mondja az egyik játékos, aztán rám is rám néz- Sok boldogságot nektek. –kedves.
Az edző még megpróbálja meggyőzni, de mivel nem megy, egy névjegykártyád ad neki.
-Ezt most miért csináltad? Eldobod az álmod mia…-kezdek bele, mikor oda jön hozzám, de félbeszakít.
-Pontosan miattad adom fel az álmomat. Te is megtetted értem, most rajtam a sor, hogy tegyek valamit érted. A kosarazást tudom folytatni a fősulin, de az életem semmit sem ér nélküled. Nem is tudom, mit csinálnék, ha elveszítenélek…-a mondat végére már a hangja is elcsuklik. Édes kis mackó…adok neki egy csókot. Soha nem veszítesz el.
-Nagyon szexi vagy ebben a szerelésben…-lennének ötleteim.
-Láthatod még rajtam, mert megtarthatom. –tetszik a hír.
Most a saját házunkba megyünk, amit nem is bánok, mert imádok kettesben lenni vele. A nappaliban vagyunk már, mikor Cody a kanapén, a kandalló előtt ülve csókol meg. A nyakamat csókolgatja már, mikor valami az eszembe jut.
-Mit csinálunk a hétvégén? –kérdezem.
-Ezt majd kérdezd meg olyan két óra múlva. –már megint csak a sex. Hiába csókolgatsz mindenhol…
-De most tényleg…Cody…-nem mondhatod, hogy elfelejtetted…nyüssz…
-Ha arra vagy kíváncsi, hogy elfelejtettem-e a szülinapodat, akkor a válaszom nem. Tudom, mikor van, tudom, hogy a hétvégén lesz, és arra gondoltam, hogy elutazhatnánk valahova…-mondja, és újra csókolgatni kezd.
-És hova? –nagyon kíváncsi vagyok.
-Meg, ezt direkt csinálod?! Őrülten kívánlak, és nagyon nyűgös leszek, ha nem kaphatlak meg, mert folyton félbeszakítasz…-próbálok nem nevetni, de ez nem sikerül. Megadóan csókolom őt meg, nem akarom tovább kínozni, ha annyira szeretné, ami nekem is akkora öröm. Cody ma elég telhetetlen, így aztán a nappaliban, a hálóban, és még a fürdőben is szeretkezünk. Persze olyan fáradtak vagyunk, hogy hamar elalszunk…
Reggel korábban ébredek, mint Cody. Magamra veszek egy köntöst, és lemegyek, hogy igyak egy nagy pohár narancslét. Felmegyek, rendbe teszem magam és felfrissülök a fürdőszobába, aztán csak beleugrok egy bugyiba, meg Cody ingébe, és az ablakhoz megyek.
Vajon tényleg jó ötlet volt az, hogy lemondjon a kosárról? Pár év és újra ez lesz, nem fog semmi változni…Talán most könnyebb lenne elengednem, ha lesz valami, meg az is lehet, hogy négy év múlva már nem fog nekik kelleni…nem tudom…
-Jól áll az ingem…-Cody is felébred, és felül az ágyban. Kezét nyújtja felém, hogy menjek oda, hát oda is megyek. –Tudod mi áll még neked jól? –magához ölel- Ha nincs rajtad semmi. –súgja, majd megcsókol. –Mi a baj szívem? –biccenti fel fejemet, hogy rá nézzek, mivel csak egy erőltetet mosolyt voltam kicsikarni magamból.
-Csak…attól félek, hogy megbánod a döntésedet. –felelem, miközben kezével játszom.
-Hogy bánhatnám meg, hogy téged választottalak?! Az én döntésem volt, soha nem fogom a fejedhez vágni. Igaz, hogy így nem tudunk összeköltözni, de boldog vagy, és így én is az vagyok. Ne agyalj ezen…most te vagy a fontosabb. –ad a számra egy puszit.
Kicsit megnyugszom, így a nap is nyugodtan telik. Elmegyünk vásárolni, hogy legyen valami itthon. Cody még egy kék bikinit is vesz nekem, azt hiszem, hogy a maga örömére is.
Otthon próbálok valamit összeütni a vásároltakból, sőt Codyt is bevonni, de azt már kevesebb sikerrel. Főzés után a medencében lubickolunk, Mackóka még egy képet is készít rólam az új bikiniben.
Este kiderül, hogy Codynak holnap el kell mennie a nagymamájához, de én nem mehetek. Hát jó…
Másnap reggel Cody letesz a szüleimnél, és már indul is tovább.
Egészen jól elvagyok otthon, már most rengeteg üdvözlő üzenetet kapok a születésnapomra, pár ajándék is megérkezett. Minden jó lenne, ha Cody szülei fel nem hívnának, hogy balesetet szenvedett, és, hogy holnap ezért szeretné, ha elmennénk hozzá.
Először arra gondolok, hogy ez valami vicc, de kezd aggasztani, hogy nem válaszol az sms-eimre. Úgy érzem, hogy ez a büntetésem azért, mert nem erősködtem, hogy mégis csak menjek kosarazni. Aludni sem tudok az este, alig várom, hogy holnap legyen. Holnap…életem legborzasztóbb születésnapja…
Mikor másnap megérkezünk, Cody nagymamája fogad minket, aztán hirtelen mindenki előugrik azt kiabálva, hogy „Boldog szülinapot!” Codynak láthatóan semmi baja, oda jön és megölel.
-Boldog szülinapot kicsim…-ad egy puszit.
-Te teljesen hülye vagy…tudod hogy megijedtem, mikor anyukád hívott?! Nem vagy eszednél…-utállak! Azért átölelem.
-Nem az én ötletem volt. Nagyi eszelte ki. –meg is jelenik az emlegetett szamár, és ő is megölel.
Az ünnepi fogás az én kedvencem. Egyszer említettem már Emelynek, hogy ezt szeretem a legjobban, de nem hittem volna, hogy megjegyezte. Imádom a mackó alakú tortámat is, amit az én kis Mackómról neveztek el.
-Ezt tőlem és Nagyitól kapod…megkértem, hogy segítsen nekem sütni…bizony, segítettem benne. Egy mackó a mackódtól. –megcsókol, aztán a torta az asztalra kerül, a kezembe meg egy kés. Megköszönöm, csinálok pár képet róla, és felvágom. Nem csak kinézetre volt jó, hanem az íze is isteni!
Este, mikor már mindenki hazament, felmegyünk Cody szobájába. Nagyon szép, rózsaszirmok mindenütt, és a behűtött pezsgő sem maradhat el. Az ágyon ülve pezsgőzgetünk kicsit. Ez most jó is fog tenni, kicsit megnyugtatja az idegeimet, mert olyan sok minden történt az elmúlt napokban velünk. Cody egy dobozkát vesz elő, amiben kedvenc parfümöm lapul. Még egy borítékot is odaad, amiben két Tunéziába szóló repülőjegy van.
-Ha jól emlékszem, Afrikába akartál elmenni. Az lenne az ajándék, hogy elviszlek Tunéziába…azt hallottam, hogy nagyon szép hely, és nem kell költőpénzt hoznod, mert mindent én fogok állni. De majd csak a koreai kiruccanás után tudunk menni…-meséli mosolyogva.
-Milyen kiruccanás? –kezdem elveszteni a fonalat.
-Hát, apukád szólt, hogy a nagymamád szeretné, ha a szülinapodat náluk ünnepelnéd…-komolyan?
-Valamiről akartak ma beszélni velem, de közben anyukád hívott…-csóválom meg a fejemet. Nem volt poénos.
-És te rögtön jöttél…-mondja nevetve.
-Ne nevess te majom…-nem vicces.
-Eddig csak mackó voltam. –átölel, és megcsókol.
Kicsit sikerül megnyugodnom, pezsgőzünk, jól elvagyunk. Miután ezt megunom, kiveszem Cody kezéből a poharat, leteszem az asztalra, és az ölébe ülök lovagló ülésbe. Csókolózás közben lassan gombolom és húzom lefelé róla az inget.
-Annyira szeretlek…nagyon-nagyon szeretlek, és még annál is jobban…szeretlek, szeretlek, szeretlek…-mondogatom a nyakát csókolgatva, miközben körmeimmel lágyan szántom a hátát. Imádom, hogy ilyen izmos, őrjítően jól néz ki…
-Én meg kimondhatatlanul…-helyes válasz. Jutalmul kap is egy igazán érzéki csókot. De…
-Nem megy. –szakítom meg a csókot, aztán szomorúan felülök.
-Micsoda? –Cody teljesen le van döbbenve.
-Úgy értem, hogy azért nem megy, mert zakatol a fejem. Most négy teljes évig azon fogom rágni magam, hogy mi lesz, ha kosarazni kezdesz…Arra gondolok, hogy nem lenne-e jobb, ha elenged…-de nem tudom befejezni, mert Cody egy durva csókkal folytja belém a szót, sőt még a számra is harap- Áúú! Hülye vagy?! –mindjárt megcsapom.
-Talán te…-szorosan húz magához.
-Cody, ez már olyan sokszor volt téma. Nem gondolod, hogy ideje lenni elgondolkodni rajta? Úgy látom, hogy te a mai napig nem fogtad fel, hogy csak a legjobbat akarom neked. –magyarázom neki.
-Te meg azt nem fogod fel, hogy te vagy a legjobb nekem. –ledönt az ágyra, csuklóimat leszorítja, miközben fölém támaszkodik- Nézz rám! Szerinted hazudok? Feladnék érted mindent…-gyengül a szorítás, aztán végig simít rajtam.
-De…-kezdenék bele, mire megcsókol.
-Nincs de. –mondja, amit egy újabb csók követ.
-De én nem akarom, hogy…-le kelljen bármiről mondanod, ha végre be tudnék fejezni egy mondatot is ugyebár…
-Neked csak egy valamit kell akarnod…-közelebb hajol, érzem minden szívverését, sóhaját, és látom a szemében égő tüzet. Most is vibrál köztünk a levegő, szinte perzsel a szenvedély tüze.
-Téged? –nézek rá a hajába túrva.
-Ez egy kérdés volt? –mosolyodik el végre.
-Téged. –jelentem ki mosolyogva.
Cody úgy dönt, hogy nekem is ideje lesz vetkőznöm, így aztán megszabadít lassanként minden ruhadarabomtól. Persze közben ő sem ússza meg ezt a folyamatot, csakhamar mindketten meztelenek vagyunk. Talán most jön ki rajtam minden feszültség, de hirtelen eldőlök a mellkasán.
-Minden rendben? –néz rám aggódva, miközben a hátamat simogatja.
-Igen, csak kicsit fáradt vagyok. Miattad nem aludtam az éjszaka, mert azt hittem, hogy…-lehajtom a fejemet, meg jól meg is karmolom őt bosszúból, mire kicsit felszisszen.
-Jól van, többet nem csinálok ilyet. –azt ajánlom is- Szeretnéd, hogy ma én legyek kicsit aktívabb? –kérdezi dörmögő hangon, miközben belemarkol a fenekembe.
Azt hiszem nem érti, hogy most ez tényleg nem fog menni, mert iszonyatosan elfáradtam, de mielőtt még válaszolnék, egy ismerős hang üti meg a fülemet.
-Megan! Seungil chuka hamnida! –kiabálja a nagymamám, hogy boldog születésnapot.
-A Nagyi? Hogy került ide? Bezártad az ajtót? –ülök fel riadtan, miközben takarót húzok magunkra.
-Nem. –Cody arca is riadtnak tűnik- Becsukom…-mire kelne fel, addigra nyílik az ajtó.
-Késő…-súgom a takaró alá elbújva.
-Megan Hoa! Mit keresel egy ágyban egy olyan fiúval, aki nem a férjed?! Ráadásul teljesen meztelenül a fiú nagymamájánál…Ennyi idős koromban már apádat hordtam a szívem alatt férjezett asszonyként. Mi ezt nem csinálhattuk volna házasság előtt…Én idejövök nagyapáddal, hogy ne kelljen olyan sokat utaznod, erre ez a látvány fogad minket? Mi az, hogy egy szobában vagytok? Nincs külön szobátok? Ez nem helyes! Azonnal fejezzétek be! Vége a fertőnek! Ki az ágyból! –te jó ég, mint egy őrmester…
-Nagyi, lenyugodnál? Semmi törvényelleneset nem követünk el. Cody a vőlegényem…Attól, hogy most még nincs meg a megfelelő hátterünk, és csak később tudunk összeházasodni, szerethetjük egymást. –magyarázom neki kínosan. Cody arca közben picit vörössé válik, már neki is a nyakáig van húzva a takaró.
-Ez tiszteletlenség…miért nem tudott várni? És mindennek a tetejében még csak be sem zárkóztok…Ez a mai fiatalság…Menjünk apjuk! Lent várlak Meg, de 10 perc múlva ne kelljen feljönnöm érted! –néz rám szigorúan, és távozik az ajtó előtt ácsorgó nagypapámmal együtt, akinek azért kiintegetek.
Gyorsan rendbe szedem magam, felveszem a csini ruhámat, feltupírozom a hajamat, és Codyra nézek, aki már szintén felöltözött.
-Így jó lesz? –közelebb lépve néz végig rajtam a válasz előtt.
-Te vagy a leggyönyörűbb nő az egész világon…-ah, mindjárt elolvadok…De hogy a szájfényem ne kenődjön el, most csak egy szájra puszit és egy nagy ölelést adhatok.
Lemegyünk a nagyiékhoz, akik igazán hasznos ajándékkal lepnek meg. Egy bankszámla a nevemre, és bár igaz, hogy nem ez az első számlám, de egyiken sincs ennyi összeg, amennyi ezen van. Először el sem akarom fogadni, de ragaszkodnak hozzá, hogy el tudjam indítani az életemet…
Pár nap múlva a születésnapi képeimet nézegetem csomagolás közben, mivel ma utazunk Afrikába. Nem csak az utazástól lesz különleges a nap, hanem azért is, mert ma van egy kerek éve, hogy hivatalosan is együtt vagyunk Codyval. Jó is, hogy Tunéziában leszünk, mert így igazán csak kettőnkről szól majd minden.
Már előre látom, ahogy esténként a parton bulizunk a helyiekkel. Remélem, hogy Cody nem lesz féltékeny a többi izmos feka srácra…de majd megoldjuk ezt is, tudok én még a kedvesebbnél is kedvesebb lenni. És az is vagyok, mert valami nagyon fontos dolgot kap tőlem az évfordulónkra. Igaz, hogy megint én teszek áldozatot a kapcsolatért, de mit lehet tenni…szeretem…
Ma nem aludt itt, hogy ő is összepakoljon, ezért mikor megérkezik, a nyakába ugrok az ajtóban.
-Boldog évfordulót Mackó! –mondom egy hosszú csók után.
-Neked is szerelmem…-mondja megragadva a derekamnál, hogy újabb csókot lopjon.
Persze alig kezdünk el kipakolni a kocsiba a bőröndjeimet, hogy indulhassunk a reptérre, máris leveszem a kabátot magamról, hogy lássa a vadiúj felsőmet.
-Ennek a felsőnek jelentése van…tessék…-átadom a kezébe azt a kis borítékot, amiben a Lakers szerződés van. Tegnap írattattam egyet az edzővel, de nem csak Codyt foglaltuk bele. A tökéletes megoldás, hogy ne menjen rá a kapcsolatunk az, hogy én is ott vagyok minden meccsén, ezért a szerződés kimondja, hogy Cody meccsein, edzésein, vagy bármilyen más megjelenésén ott lehetek, sőt meghívásom kötelező. Ez így most olyan, mintha azt is mondanám egyben, hogy költözzünk össze, hisz ezen is múlt a dolog…nem tudom, hogy mi lesz…-Nos? Jó ajándék? –kérdezek rá halványan mosolyogva.
|
|
