|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2017. 01. 02. 22:10:44 | #34910 |
 Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Hirtelen egy ütést érzek a nyakamon, aztán Jae húz be egyet. Hallom, hogy Meg rákiabál a bátyjára, de tovább üt. Nem tudom pontosan hogy, de lekerül rólam, és már én is ütném meg, de kicsim rám vetődik, és átölel.
- Mit művelsz?! – dörren Jae Megre.
- Nem hagyom, hogy összeverd a gyermekeim apját... – Meg…magamhoz ölelem, de kibújik a kezeim közül, és felsegít - Menj...csak menj el... – ez…dühösen elindulok, de nem…magamhoz húzom.
- Nélküled nem megyek el. – rántom még közelebb - Te hozzám tartozol, az enyém vagy! – megcsókolom…viszonozza…baby…
- Cody...
- Megígértük, hogy soha nem lesz olyan, hogy nem egymás mellett hajtjuk álomra a fejünket, emlékszel? Én nem szegem meg az ígéretemet csak azért, mert nem hiszel nekem. – hajába túrva döntöm homlokának a sajátomat - Tudod, hogy nem tudnálak és nem is akarlak megcsalni. Nélküled nem is létezem. Szeretlek és szükségem van rád...
- Jó… - bólint - mert nekem is rád... – hátamba marva ölel magához. Nyakába csókolva ölelem szorosabban - De...van itt valami... – lép el tőlem - Tudom, hogy szeretsz és féltél, hogy elveszítesz, de ez akkor sem indok, hogy a testvéremnek ess! – mondja nekem komolyan, aztán Jae felé fordul - Azt is tudom, hogy te is féltesz és a legjobbat akarod nekem, de nekem Cody az. És tudom azt is, hogy tiszteletlen volt feléd, de te meg rasszista! - tesz egy lépést hátra - Mindkettőtöket szeretlek, nektek egymást nem kell, de azt elvárom, hogy belássátok azt, amit a másik tesz értem és legalább ezt értékeljétek. Innentől kezdve, aki komolyabban beleköt a másikba, azt úgy veszem, hogy engem sért meg, és nem vagyok hajlandó megtűrni tovább az életemben, világos voltam?! – nem mondok semmit…utálom ezt az egészet - Most pedig fogjatok kezet! – mi? Kis hezitálás után kezet fogunk. Kíváncsi leszek meddig fogja bírni…
Miután hazaérünk, Kwonék mennek is. Felmegyek a szobába, és ledőlök a kanapéra, ahol el is alszom. Arra ébredek fel, hogy Meg bejön a szobába.
- Csináltam vacsorát. – mosolyog.
- Látom... – szétszakad a fejem, és sajog az állkapcsom…
- Nagyon fáj? Hozzak rá egy kis jeget? – felém nyúl, de ösztönösen fogom meg a kezét. Megpuszilom a kezét, mert tudom, hogy nem akart rosszat.
- Nem kell, inkább elmegyek zuhanyozni. – el is indulok.
- És abban esetleg ne segítsek? – elém lép és kicsatolja az övemet - Csak egy köntös van rajtam, bármikor ledobhatom... – jó lenne, de nem…
- Megan…
- Megan? Még csak nem is Meg vagy baby? Haragszol? – hát…
- Mondjuk úgy, hogy nem esett jól ez a mai nap. – megyek a fürdőbe, de követ.
- Ott a gyűrű az éjjeliszekrényen... – szólal meg az ajtóból.
- Hát húzd fel... - válaszolok a víz alól.
- Felhúzhatnád te... – aha…mert nem bíztál bennem? – vagy engem… - tessék?!
- Ezt tényleg kimondtad? Kérlek... – hogy beszélhet így magáról?! Mikor végzek, egy törülközővel a derekamon megyek be a szobába, mert egyszerűen sehol nem találom a borotvámat – Tényleg? – állok meg az ágy mellett, amiben Meg egy nagyon szexi fehérneműben fekszik szinte felkínálva magát…Gyerünk, térjünk észhez… - Na mindegy...Nem láttad a borotvámat?
- Hmm...Az elektromosat? Fiók? – szexin végigmászik az ágyon, feláll előttem, és fenekét farkamnak nyomva hajol le a fiókhoz. Már emelem a kezemet, hogy fenekébe markoljak, de visszahúzom – Parancsolj… - elveszem tőle, és kimegyek.
- Mi az? – kérdezem, mikor utánam jön, és a mosdóra ül fel.
- Figyelem, ahogy igazítod azt a szexi kis szakálladat... – hát jó… - Hyorival beszélgettünk a szülésről és nem hiszi el, hogy ennyi szülés után nem változnak annyit a dolgok. Te sem mondtad, hogy nagyobb vagy szűkebb lennék, de...Itt jó a világítás...nem nézed meg? – tárja szét a lábait…jó ég…
- Nem! – zárom össze a combjait…nem vagyok fából…
- Ki ijedt meg attól, hogy nem tud tovább nemet mondani? – harap a fülembe, és leszáll - Most olyan voltál, mint a táborban, mikor először csúsztattad az ujjaidat a lábam közé. Olyan zavarban voltál, hogy csak a szememet nézted, aztán mikor felnyögtem és becsuktam őket, úgy csókoltál meg, mintha ott helyben fel tudnál falni. – megszívja alsó ajkamat…kicsim… - Nem kell velem lefeküdnöd, rendben van, de attól még tudom, hogy nagyon akartad. – és bemegy.
Mosolyogva fordulok vissza a tükörhöz megtámaszkodva a csapnál. Ez hihetetlen...Befejezem a borotválkozást, és elindulok befelé. Tvt néz...leülök mellé az ágy szélére, és lehúzom róla a takarót. Annyira gyönyörű...végigzongorázok ujjaimmal a csipke szélén, alig érintve a bőrét, egész addig, míg lábai között veszik el a finom anyag, inkább combjára simítom a kezemet. Felül, és finoman megcsókol...pont erre lenne szükségem, hogy ne legyek feszült, de...megszakítom csókunkat, és arcát is cirógatni kezdem.
- Mondd meg Hyorinak, hogy pontosan annyira kitöltelek, mint a gyerekek előtt... - mosolyodom el.
- És nem próbljuk ki? - csókol a nyakamba.
- Nem lehet...
- Miért nem lehet? - kérdezi értetlenül.
- Elég feszült vagyok attól ami ma történt, és nem akarom ezt a feszültséget rajtad letölteni. Ha velem vagy nem akarom, hogy fájjon...volt már ilyen, és többet nem fog előfordulni...Kívánlak, most is, mert gyönyörű vagy, és egy kis dög, mert a fürdőben...mindegy... - nevetem el magam és babym is elmosolyodik - Hol az a gyűrű? - a kezembe adja, én meg felhúzom az ujjára - Szeretlek, mindennél és mindenkinél jobban. Kérlek próbálj jobban bízni bennem. - nézek gyönyörű szemébe.
- Az a kép az üzenettel...Cody meg kell értened, hogy kiakadtam. A legrosszabb rémálmom vált valóra, és...
- Nem vált valóra... - vágok közbe. Magamhoz húzom és szorosan átölelem - Csak bízz bennem és az érzéseimben. Ne láss rémeket...
- Szeretlek... - mar a hátamba - Szükségem van rád... - lejjebb csúsztatja a kezét, már boxerem szélénél babrál mikor megfogom.
- Meg...
- Nem fog fájni, mert vigyázol rám... - alsómon keresztül kezdi simogatni a farkamat.
- Azonnal szólj, ha... - csókjával hallgattat el, és húz magára.
Lassan simítok végig combján, és húzom tovább derekamhoz csókunk közben. Minden érintésétől libabőrös leszek, és már most annyira szikrázik körülöttünk a levegő, mint régen, és minden alkalommal, amikor csak szeretkezünk. Hogy gondolhatta, hogy megcsalom?! Nyakára térek csókjaimmal, és erősebben marok a derekába, de talán túl erősen is, mert elveszi a kezemet onnan. Fel akarom nyomni magam, mert mégse jó ötlet ez most, de inkább fordít a felálláson. Ledönt magáról, és csípőmre ülve karmol végig finoman mellkasomon, aztán lehajol hozzám egy szenvedélyes csókra. Felül rajtam, és lejjebb húzza az alsómat, pont annyira, hogy merevedésem előkerüljön. Alsó ajkába harapva néz végig rajtam, közben elkezdi mozgatni farkamon a kezét. Szexin elmosolyodik mikor találkozik a tekintetünk...lejjebb mászik, és leveszi rólam a boxert...amit díjazok, mert elég kényelmetlen volt így...Végre szájába vesz. Egyre intenzívebben csinálja, a hajába túrva élvezem, és bevallom megvan a késztetés, hogy néha kicsit rányomjam a fejét, hogy mélyebben legyek a szájában, de mintha olvasna a gondolataimban. Olyan mélyen csúsztatja szájába merevedésemet, komolyan kicsit le is döbbenek. Ezt hogy...? És ahogy cuppanva kiveszi szájából, el is élvezek...baby...minden feszültségem elszállt. Szusszanok egy kicsi...
Fölém támaszkodva csókol meg. Hajába túrva viszonzom, de muszáj, hogy neki is jó legyen...az ágyra döntöm, és lábai közé térdelve nézek végig rajta. Tökéletes...Elmosolyodva simítom kezeimet melleire, amiket meg is gyömöszölök. Nem tudom visszafogni magam, széttépem rajta a fehérneműt. Kicsit meg is ijed, de lágyan csókolom meg, amitől megnyugszik. Mellein kezdek cuppogni, kicsim egyre hangosabban nyögdécsel, mikor egyik mellbimbóját erősebben szívom meg, végig karmolja a vállamat...
- Te kis vadmacska... - muszáj megcsókolnom, közben ujjaimat vezetem babymbe. Egyre gyorsabban mozgatom ujjaimat, és lerereszkedve nyelvemmel rásegítek. Nem bír egy helyben feküdni, annyira ficánkol...
- Cody...Codyhhhh.... - hajamba túrva próbál leállítani. Fölé támaszkodva csókolom meg, de ujjaim nem állnak le. Vállamba mar, és számba harapva megy el a kezeim között.
- Ahh... - nyögök kicsit fájdalmasan...fel van szakadva a szám, nem volt túl kellemes...
- Ne haragudj... - simítja kezét az arcomra...és apró puszikat ad ajkamra.
Elmosolyodva csókolom meg, és csúszok babymbe. Próbálom visszafogni magam, és lassan mozogni, de nem megy túl sokáig. Feltérdelek, és mellét markolászva gyorsítok kicsit a tempón. Aztán csípőjét fogva egyre gyorsabban és mélyebbre lököm magam, de kicsim feljebb nyomja magát, és ahogy kicsúszok belőle, le is dönt az ágyra, és rám mászva fogad magába.
Mellkasomon támaszkodva lovagol rajtam, aztán mellettem támaszkodik meg, hogy megcsókoljon. Gyorsítani szeretnék a tempón, de picit beleharap a számba...oké értem...nem sietünk sehova. Újra felegyenesedik, és mellére simítva kezeimet élvezem, hogy szinte ugrál rajtam. Felülök hozzá, mert muszáj megcsókolnom...Fenekébe markolvacsókolom ajkait vagy nyakán szívom puha bőrét. Vállamba, hátamba mar, és geya csókunk közben magamhoz szorítom, és szinte egyszerre megyünk el....
- Annyira szeretlek... - dörmögöm nyakába.
- Én is szeretlek maci... - lágyan simogat, és lassan lefekszünk. Egymáshoz bújva alszunk el.
Reggel mikor felébredek Meg nincs mellettem. Körbe nézek, és kikelve az ágyból, megpillantom a széttépett fehérnemüt. Ilyet vennie kell...olyan szexi volt benne. Lezuhanyozom, és lemegyek...éppen reggelizik a gyerekekkel.
- Jó reggelt... - odasétálok babymhez, és arcára simítva a kezemet csókolom meg.
- Neked is... - simogatja meg a kezemet.
- Apa, az arcod... - szalad hozzám Jackey mikor leülök hozzájuk enni.
- Semmiség majd meggyógyul... - adok egy puszit a homlokára az ölembe véve.
- Verekedtél? - bólintok...nem fogok hazudni a gyerekeknek - De azt nem szabad!
- Tudom kisfiam...ne haragudj... - átölel.
- Majd én meggyógyítalak apa... - egy puszit ad az arcomra aztán elszalad. Értetlenül nézek Megre, de pár pillanat múlva megérkezik egy krémmel. Felmászik az ölembe, és - Anya ezzel szokota bekenni a sebeinket, hogy gyorsabban gyógyuljon... - könnyek gyűlnek a szememben, mikor elkezdi bekenni a szemem alatt, és a szemöldökömet - Ennyire fáj? - kérdezi, mikor lefolyik az arcomon egy könnycsepp.
- Nem, nagyon szeretlek... - szorítom magamhoz, mire Medy is felmászik rám
- Apa, ne sírj...
- Gyere hercegnőm... - átölel, és Megre pillantok, aki szintén a könnyeivel küszködik mosolyogva.
Pár napig Meg megkér, hogy ne menjek el, mikor már csak a sebek látszanak az arcomon, és nincs feldagadva, megyek intézkedni az alapítvánnyal kapcsolatban. Will mindenben segít, így ma is elmegyek érte, hogy együtt menjünk. Igazán hálás kölyök...
- Mi történt, Mester?! -kérdezi döbbenten, mikor beszáll a kocsiba.
- Néha nehéz a házas élet... - viccelem el.
- Ezt Meg....?
- Dehogy...a bátyja...nem részletezem, de maradjunk annyiban, hogy kijárt már neki egy verés a húzásai miatt. - magyarázom.
- Hát ahogy látom nem igazán hagyta magát... - néz rám fájdalmas arcot vágva.
- Ő se nézett ki jobban... - nevetem el magam.
Mikor végzünk, és megkérdezem Willt, hogy evett e ma már valamit, mondja, hogy nem. Hazaviszem magammal, tudom, hogy Meg főz valami finomat. Had egyen a srác. Jó gyerek.
- Szia baby... - ölelem át hátulról a konyhában - Hoztam egy vendéget... - csókolok a nyakába.
- Akkor ezt hagyd abba! - bújik ki a karjaimból.
- Szép napot! - köszön Will - Segíthetek valamit? - kérdezi Megtől.
- Aranyos vagy, de már csak meg kell főnie. - mosolyog Meg.
- Akkor kimehetünk kicsit játszani...igaz Jackey?! - kapom fel kicsi fiamat és dobom a levegőbe, aztán Meg szúrós tekintetével találkozom - Csak egy kicsit... - adok a szájára egy puszit, és viszem a fiúkat kosarazni kicsit.
Szerkesztve Garfield által @ 2017. 01. 03. 09:59:06
|
| Saya | 2017. 01. 02. 00:06:42 | #34908 |
 Karakter: Megan Hoa
-Baby...-ledobja a telefont az asztalra- Szerintem Danynek szánta, csak véletlen félre nyomta. Miért küldené nekem, mikor nincs köztünk semmi?!
-Mondd meg te!
-Hívd fel, kérdezd meg...-ne nevettess!
-Hát persze...biztos megmondaná nekem, hogy a szeretőd...-ennyire ne nézz hülyének!
-Nincs szeretőm! Szeretlek! Miért nem tudsz bízni bennem ennyi év után sem?! -még mered kérdezni?!
-Mert valami mindig történik, ami miatt nem tudok és most úgy néz ki jogosan...mióta tart ez köztetek? Dany tud róla? -vonom továbbra is kérdőre.
-Ugyan már Meg, láttál választ erre a képre?! Nem válaszoltam...nem is értettem miért küldte...te tessék válaszolok...-Cody ír is egy sms-t, amiben rákérdez, hogy biztos neki szánta-e és pár perc után jön a válasz, hogy nem, de nekem ez kevés.
-Ez nekem nem elég...-ülök le szomorúan.
-Akkor mit tegyek, hogy elhidd, hogy csak téged szeretlek? Érted élek...-elém térdelve fel akarja húzni a gyűrűt, de elhúzom a kezemet- Meg, kérlek...
-Szeretném, ha elmennél...-felállok.
-Tessék? Ezt nem gondolhatod komolyan...-átöleli a derekamat- szerelmem...
-Cody...szedd a cuccodat és menj! -ellököm magamtól és mennék, de feláll és megfogja a kezemet.
.Kérlek higgy nekem...hát nem érzed, nem látod, hogy megőrülök érted?! Nem tudnálak megcsalni...-a szívére teszi a kezemet.
-Nekem most idő kell, hogy átgondoljam a dolgokat. -elveszem a kezemet- Te mit gondolnál a helyemben?!
-Én hinnék neked, mert bízom benned! -persze...
-Hát persze...Jae megmondta, de nem akartam neki hinni...-hajtom le a fejemet.
-Mit mondott az a nagyokos bátyád?! -kérdezi mérgesen.
-Ne merj ilyen hangnemben beszélni róla! -kiabálom le.
-Ja értem, az, hogy belepofázik mindenbe, és teszi a megjegyzéseket, és folyamatosan sérteget, az oké, de én ne mondjak semmit! Mióta lettem papucs?!
-Nem jó velem, menj és öntsd ki a szívedet Candynek...-elindulok felfelé.
-Meg, ez őrület...-én már egy táskába dobálom be pár cuccát.
-Menj! -kiabálok.
-Te tényleg ezt akarod?! Mindenki másnak tudsz hinni, de nekem nem?! -a szememben hiszek!
-Kérem a kulcsodat!
-Mi? Minek?
-Add már! -végre odaadja- És most menj!
Nemsokára, hogy Cody elmegy, Kwno szól, hogy a szüleimhez tart. Jaj ne...Azonnal kocsiba ülünk, hogy elkerüljük a cirkuszt, de későn érkezünk, mert Cody már a bátyámmal verekszik, Kwon áll közéjük.
-Mégis mi a francokat csinálsz?! -egyszerűen el sem hiszem.
-Amit akkor kellett volna, amikor berontott a házunkba és a falhoz vágott, vagy amikor a rasszista vicceivel a gyerekeimet sértette meg!
-Cody...
-Elegem van, Meg! Nem hiszel nekem és a saját szemednek sem, csak mert könnyebb elhinni rólam a rosszat?! Én szeretlek és szeretnék helyrehozni mindent, de nem megy addig, míg mindenki befolyásolni tud velem kapcsolatban! Nem csaltalak meg, soha nem lennék rá képes! Nem érdekel, hogy az a pöcs bátyád is miket állít rólam...-Cody utolsó mondatára Jae teljesen elborul és szinte letarol mindent és mindenkit. Egyetlen lökéssel tünteti el Kwnot az útjából, majd Cody nyakába vág egyet, aztán az arcába. Mintha lassított felvételben zajlana le az a pár másodperc, míg odaérek, Jae teljes erejéből üti ököllel Cody fejét.
-Hagyd őt! -sosem hittem, hogy erre kényszerülök, de muszáj vagyok Jae nyakát hátulról elkapni, hogy valahogy leszedjem róla. Emlékszem még a fogásokra, amiket tanított, ezért mindkét keze kell, hogy leszedjen magáról, Most Cody emeli a kezét, de elég a verekedésből! Codyra ugrom, mert így közéjük kerülök és talán engem már csak nem ütnek meg, másrészről ösztönösen védem ölelésemmel őt.
-Mit művelsz?! -förmed rám Jae.
-Nem hagyom, hogy összeverd a gyermekeim apját...-közben Cody is átölel és magához szorít a földön feküdve, aztán kibújok a karjaiból és felsegítem. Kapott pár csúnya ütést, de szerencsére nem olyan sokat, hogy komolyabb sérülése legyen. -Menj...csak menj el...-sóhajtok. Cody dühösen néz rám, aztán tesz ugyan két lépést, de visszafordul és elkapja a derekamat. Jae már jönne, de közben a felesége is kijön és visszahúzza.
-Nélküled nem megyek el. -ránt jobban magához- Te hozzám tartozol, az enyém vagy! -mielőtt bármit mondhatnék, megcsókol. Durván, birtoklóan, mégis szerelmesen, amit nem tudok nem viszonozni.
-Cody...-utálom, hogy a karjaiba olvadok.
-Megígértük, hogy soha nem lesz olyan, hogy nem egymás mellett hajtjuk álomra a fejünket, emlékszel? Én nem szegem meg az ígéretemet csak azért, mert nem hiszel nekem. -a hajamba túrva tartja homlokomat a homlokánál- Tudod, hogy nem tudnálak és nem is akarlak megcsalni. Nélküled nem is létezem. Szeretlek és szükségem van rád...
-Jó...-bólintok- mert nekem is rád...-hátába marva bújok az ölelésébe, ő pedig a nyakamba csókol- De...van itt valami...-ellépek tőle- Tudom, hogy szeretsz és féltél, hogy elveszítesz, de ez akkor sem indok, hogy a testvéremnek ess! -Jae felé fordulok- Azt is tudom, hogy te is féltesz és a legjobbat akarod nekem, de nekem Cody az. És tudom azt is, hogy tiszteletlen volt feléd, de te meg rasszista! -hátrébb lépek- Mindkettőtöket szeretlek, nektek egymást nem kell, de azt elvárom, hogy belássátok azt, amit a másik tesz értem és legalább ezt értékeljétek. Innentől kezdve, aki komolyabban beleköt a másikba, azt úgy veszem, hogy engem sért meg, és nem vagyok hajlandó megtűrni tovább az életemben, világos voltam?! -hallgatást beleegyezésnek veszem- Most pedig fogjatok kezet! -egy kicsit nehézkesen megy, de csak megtörténik. Persze anyuék behívnak egy kicsit, hogy mindenki lenyugodjon, de aztán megyünk, mert kezd későre járni és Hyori egyedül van a gyerekekkel.
Miután a gyerekek már lefeküdnek aludni elmegyek zuhanyozni, mert Cody elaludt. Csinálok neki egy kis vacsit, és még épp időben viszem fel, mert felébred egy óra szundikálás után.
-Csináltam vacsorát. -mosolygom.
-Látom...-az arcát kezdi tapogatni.
-Nagyon fáj? Hozzak rá egy kis jeget? -nyúlok felé, de megfogja a kezemet és egy puszit ad rá.
-Nem kell, inkább elmegyek zuhanyozni. -áll fel a kanapéról, mert ott aludt el.
-És abban esetleg ne segítsek? -közelebb lépve csatolom ki nadrágja övét- Csak egy köntös van rajtam, bármikor ledobhatom...
-Megan...-hogy mondtad?!
-Megan? Még csak nem is Meg vagy baby? Haragszol? -nem szokott visszautasítani sem.
-Mondjuk úgy, hogy nem esett jól ez a mai nap. -megy is zuhanyozni, de azért még nem adom fel. A fürdőszoba ajtóban megállva piszkálom tovább.
-Ott a gyűrű az éjjeliszekrényen...-még nem vettem vissza.
-Hát húzd fel...-szól ki a víz alatt állva.
-Felhúzhatnád te...-nem jön válasz- vagy engem...
-Ezt tényleg kimondtad? Kérlek...-oké, nem szoktam így beszélni magamról, de basszus...Hogy a fenébe próbáljak békülni, ha az egyetlen békülési lehetőségemet is kigolyózza?! Hagyom zuhanyozni, addig én átöltözöm, és egy szexi kis fehérneműben várom az ágyban.
-Tényleg? -áll meg az ágy mellet egy törölközőben a derekán és megcsóválja a fejét- Na mindegy...Nem láttad a borotvámat?
-Hmm...Az elektromosat? Fiók? -kiscicaként mászom végig az ágyon, aztán maci elé állva hajolok le a fiókhoz- Persze ügyelek arra, hogy jól láthassa a fenekemet és hogy kellően odanyomjam hozzá. -Parancsolj...-fordulok vissza mosolyogva. Szó nélkül veszi el és megy vissza a fürdőszobába.
-Mi az? -kérdezi, mikor felülök a mosdó szélére.
-Figyelem, ahogy igazítod azt a szexi kis szakálladat...-nem szól hozzám és ez kezd idegesíteni-Hyorival beszélgettünk a szülésről és nem hiszi el, hogy ennyi szülés után nem változnak annyit a dolgok. Te sem mondtad, hogy nagyobb vagy szűkebb lennék, de...Itt jó a világítás...nem nézed meg?
-Nem! -zárja vissza combjaimat, mire nevetni kezdek.
-Ki ijedt meg attól, hogy nem tud tovább nemet mondani? -megharapom a fülét leszállva- Most olyan voltál, mint a táborban, mikor először csúsztattad az ujjaidat a lábam közé. Olyan zavarban voltál, hogy csak a szememet nézted, aztán mikor felnyögtem és becsuktam őket, úgy csókoltál meg, mintha ott helyben fel tudnál falni. -lágyan megszívom alsó ajkát- Nem kell velem lefeküdnöd, rendben van, de attól még tudom, hogy nagyon akartad. -így is én nyertem, Visszabújok az ágyba, hogy most már békén hagyjam őt. Inkább nézem a tv-t.
|
| Garfield | 2016. 12. 31. 23:30:25 | #34903 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
- Ez öhm...kissé átlátszó, nem? És a mell részénél lévő csipke sem takar sokat... – nézegeti miután kibontotta.
- Ezeket a gyönyörűségeket nem is szabad takargatni. – csókolgatom tovább nyakát, közben melleit kezdem gyömöszölni.
- Most nem megy, ne haragudj… - áll fel.
- Mi a baj? – húzom magamhoz - Még haragszol, ugye?
- Csak szomorú vagyok. – bújik hozzám - Na jól van, átöltözöm... – ajj Meg…
- Jaj baby, ha nincs kedved, akkor...
- Akkor hozd meg. – vág közbe mosolyogva, és elmegy átöltözni. Ahogy elképzelem magam előtt abban az átlátszó kis piros, szexi hálóingben, már állok is…hihetetlen, hogy ennyitől is képes vagyok izgalomba jönni. Lveszem magamról a ruháimat, és leülök a kanapéra…várok, aztán megpillantom a mikulás sapit. na ettől biztos megjön a kedve…álló cerkámra teszem a sapkát, és úgy várom tovább. Mikor leér, elneveti magát - Annyira bolond vagy...Imádlak! – simul hozzám - Mikulás bácsi, csak nem csokoládés nyalókát rejt a sapka? Vagy idén rossz kislány voltam és egy nagy virgácsot kapok? – harapdálja ajkamat, muszáj megcsókolnom.
- Ezt neked kell kideríteni, de gyorsan, mert nem fogok tudni sokáig várni... – nézek végig rajta. Ajj annyira szexi…
- Akkor megkóstolhatom? – ledobja rólam a sapit, és simogatni kezdi farkamat.
- Kóstold, de én felfallak most azonnal! – a kanapéra fektetem, és már szakítanám le róla szexi cuccát, de…
- Nah...az ajándékom...szépen bánj vele! – szól rám mosolyogva. Na jó, értem én…szépen vetkőztetem le, de eddig bírtam a lassúságot…Egész éjszaka szeretkezünk…
Sajnos karácsony után nem tudok otthon lenni a gyerekekkel és Meggel…vagyis nem annyit amennyit szeretnék, mert sportmárka cégek kerestek fel minket az alapítvány miatt. Létre hoztunk egy alapítványt Willnek és a hasonló sorsú gyerekeknek, és úgy néz ki akadtak szponzorok. Mennek az ügyintézések. Will nagyon boldog, és én is, hogy segíteni tudok neki…hála Megnek, ha ő nem mondja mit tegyek, valószínűleg az udvaron tanítgatnám…
Egyik nap Willt viszem fotózásra, valami sportszereket forgalmazó cég szeretné ha gyerekekkel reklámozhatna…ezért persze Willnek fizetés jár, ami nem jön neki rosszul…Örömömben fel akarom hívni babymet, de…bakker, otthon hagytam a telómat…
Mikor hazaérek, senki nincs a nappaliban, és kicsimet is a lépcsőn pillantom meg.
- Szia baby! Hát te, miért ülsz itt egyedül? – kérdezem aggódva.
- Téged vártalak. Beszélnünk kell. Már kidühöngtem, kisírtam magam, már csak az igazságot akarom tudni. Miért? – kiesik valami a kezéből, és ahogy elém gurulva megáll, látom meg, hogy a karikagyűrűje az…felveszem.
- Ez meg mit jelentsen? – nézem a gyűrűt, aztán kicsimet.
- Mindent tudok és kár is tagadnod. Ennyivel szebb vagy jobb, mint én? Szerettél valaha? – mi? Felállva sétál elém - Tudod te, hogy minden lélegzetem fájni fog, amit nem melletted veszek, vagy azt, hogy mennyire szerettelek?! Csak kérned kellett volna, hogy engedjelek el... – ezt nem értem…aztán a kezembe adja a telefonomat, és…te jó ég…
- Baby… - dobom a telefonomat az asztalra – Szerintem Danynek szánta, csak véletlen félre nyomta. Miért küldené nekem, mikor nincs köztünk semmi?! – nézek a szemébe.
- Mondd meg te! – tényleg nem hisz nekem?
- Hívd fel, és kérdezd meg…
- Hát persze…biztos megmondaná nekem, hogy a szeretőd… - Meg…
- Nincs szeretőm! Szeretlek! Miért nem tudsz bízni bennem ennyi év után sem?! – szinte szikrákat szór a szeme ahogy rám néz.
- Mert valami mindig történik ami miatt nem tudok, és most úgy néz ki jogosan…mióta tart ez köztetek? Dany tud róla? – kérdezi dühösen.
- Ugyan már Meg, láttál választ erre a képre?! Nem válaszoltam…nem is értettem miért küldte…de tessék válaszolok… - a kezembe veszem, és írok „biztos nekem szántad ezt a képet?” Megmutatom Megnek, amit írtam. Pár perc kínos csönd után jón a válasz…”Úristen! Nem! Ne haragudj…Danynek akartam, bocsánat!” – Látod?!
- Ez nekem nem elég… - ül le szomorúan.
- Akkor mit tegyek, hogy elhidd, hogy csak téged szeretlek? Érted élek… - térdelek elé, és szeretném az ujjára húzni a gyűrűt, de elveszi a kezét – Meg, kérlek…
- Szeretném ha elmennél… - mondja felállva.
- Tessék? – kérdezem még mindig térdelve – Ezt nem gondolhatod komolyan… - ölelem át a derekát – szerelmem…
- Cody…szedd a cuccod, és menj! – lök el magától, és menne el mellettem, de megfogom a kezét, és felállok.
- Kérlek higgy nekem…hát nem érzed, nem látod, hogy megőrülök érted? Nem tudnálak megcsalni… - teszem a szívemre a kezét.
- Nekem most idő kell, hogy átgondoljam a dolgokat. – mondja komolyan, és elveszi a kezét – Te mit gondolnál a helyemben?! – kérdezi emelt hangon.
- Én hinnék neked, mert bízom benned!
- Hát persze…Jae megmondta, de nem akartam neki hinni… - hajtja le a fejét.
- Mit mondott az a nagyokos bátyád?! – kezdem unni, hogy mindenbe beleugat mindenki…
- Ne merj ilyen hangnemben beszélni róla! – kiabál.
- Ja értem, az, hogy belepofázik mindenbe, és teszi a megjegyzéseket, és folyamatosan sérteget, az oké, de én ne mondjak semmit! Mióta lettem papucs?!
- Nem jó velem, menj, és öntsd ki a szíved Candynek… - ez kész téboly…elindul felfelé
- Meg ez őrület… - mondom mikor látom, hogy előkap egy táskát és belepakol néhány cuccot.
- Menj! – kiabál rám.
- Te tényleg ezt akarod?! Mindenki másnak tudsz hinni, de nekem nem?!
- Kérem a kulcsodat!
- Mi? Minek?
- Add már! – odaadom neki – És most menj!
Felkapom, és elindulok. Beülök a kocsimba, és padlógázzal indulok el. Szeretet ünnepe, mih?! A lófaszt…Meg szüleihez hajtok. Eddig Meg miatt nem tettem, de most már kijár Jaenek…Út közben csörög a telefonom, Kwon. Kérdezi, hogy hol vagyok, mert hallotta Hyoritól mit történt. Elmondom mire készülök, próbál lebeszélni, de lebaszom a telefont.
Satufékkel állok meg, és szállok ki a kocsiból, dörömbölni kezdek az ajtón, és balszerencséjére pont Jae nyit ajtót. Olyan állast kap, hogy padlót fog.
- Mi a lófaszt képzelsz magadról, hogy teletömöd minden faszsággal a feleségem fejét?! – felkapom a földről, és újra kap egyet – Most legyen nagy a pofád katona gyerek!
Ahogy észbe kap szépen össze is verekszünk. Egész addig megy az adok kapok, míg Kwon meg nem érkezik, és közénk nem áll. Odébb ráncigál, de nem látok a dühtől…azt is alig akarom észrevenni, hogy már Meg áll előttem.
- Mégis mi a francokat csinálsz?! – förmed rám.
- Amit akkor kellett volna amikor berontott a házunkba és a falhoz vágott, vagy mikor a rasszista viccével a gyerekeimet sértette meg!
- Cody…
- Elegem van, Meg! Nem hiszel nekem és a saját szemednek sem, csak mert könnyebb elhinni rólam a rosszat?! Én szeretlek, és szeretnék helyre hozni mindent, de nem megy addig, míg mindenki befolyásolni tud velem kapcsolatban! Nem csaltalak meg, soha nem lennék rá képes! Nem érdekel, hogy az a pöcs bátyád is miket állít rólam…
|
| Saya | 2016. 12. 31. 21:39:11 | #34902 |
Karakter: Megan Hoa
Meglepetésemre Hyori állít be, talán az egyetlen, aki most kicsit meg tud nyugtatni. A kérésére le is megyek az én kis keresztfiammal a kezemben. Cody rögtön odajön és egy csókot nyom a homlokomra, és azt mondja, hogy sajnálja. Sajnálhatja is...Otthon sincs valami vidám hangulat. Lefektetjük a gyerekeket, aztán én is mennék már inkább aludni...
-Baby...-ölel magához Cody az ágyban.
-Nincs kedvem beszélgetni...
-De...
-Cody, csak aludjunk...-a nyakamba csókol, és magához húz.
Másnap mi már a gyerekekkel a karácsonyfadíszeket válogatjuk, mikor Cody leér. Leül mögém és magához ölel.
-Szeretlek...-puszilja meg az arcomat.
-Be kell állítanod a fát...-állnék fel, de visszahúz.
-Mi a baj?
-Hagyjuk, karácsony van, nem akarok veszekedni...
-De miért veszekednénk? -kérdezi.
-Állítsd be a fát, kérlek. -adok neki egy puszit, de megyek is.
Végül is elég nyugodtan és szeretetben telik az este. Együtt díszítjük fel a fát, amit a gyerekek is imádnak, de nekik persze hamar le kell feküdni. Ez nekünk persze jól jön, mert így a fa alá tehetjük az ajándékaikat, de meglepetésemre Cody felém is nyújt egyet.
-Ezt tőlem kapod...-mosolyog.
-Majd holnap...
-Bontsd ki most, kérlek...
-Jól van...-egy nagyon édes képkeretet rejt a csomag, amiben rólunk és a gyerekekről vannak képek. Mosolyogva nézek macira.
-Ezt szeretem látni, mikor mosolyogsz. Sajnálom, hogy elfelejtettem mondani, hogy Candy felhívott, nem akartam eltitkolni, és azt is sajnálom, ami a családodnál történt...az egész az én hibám, de tudnod kell, hogy mindennél jobban szeretlek. Nem akartalak megbántani. -combomra simítja a kezét.
-Tudom, de akkor is bántanak dolgok. -lehajtja szavaimra a fejét- Attól még szeretlek, főleg mikor ilyen aranyos vagy. Köszönöm az ajándékot, nagyon tetszik. -megcsókolom.
-Ennek örülök...a nyomtató csak kétszer döglött be, mire kinyomtattam a képeket és...-egy puszit adok a szájára.
-De a tiédet még nem csomagoltam be...-mondom kínosan.
-Nekem ti vagytok a legnagyobb ajándék...nem is kell más...-magához húz- Azért...-a kezembe ad még egy dobozt- ez inkább nekem ajándék, de mikor elképzeltelek benne, nem tudtam ott hagyni...-miközben bontom, maci hátulról ölelve csókolgatja a nyakamat.
-Ez öhm...kissé átlátszó, nem? -veszem ki a piros hálóinget a dobozból- és a mell részénél lévő csipke sem takar sokat...-nézem meg jobban.
-Ezeket a gyönyörűségeket nem is szabad takargatni. -csúsztatja kezeit a melleimre és finoman gyömöszölni kezdi, de nyakam csókolgatását sem hagyja abba.
-Most nem megy, ne haragudj...-felállok.
-Mi a baj? -feláll ő is és magához húz- Még haragszol, ugye?
-Csak szomorú vagyok. -de azért az ölelésébe bújok, az erős karjai megnyugtatnak még akkor is, ha haragszom rá- Na jól van, átöltözöm...
-Jaj baby, ha nincs kedved, akkor...
-Akkor hozd meg. -mosolygom és megyek is átöltözni. Ez a kis ruhadarab tulajdonképpen olyan, mintha nem is lenne semmi rajtam, és mikor leérek, ráeszmélek, hogy a mikulás sapka lent maradt, ugyanis Codyn csak az van. Tátva marad a szám a meglepetéstől, aztán elnevetem magam. - Annyira bolond vagy...Imádlak! -hozzá simulok- Mikulás bácsi, csak nem csokoládés nyalókát rejt a sapka? Vagy idén rossz kislány voltam és egy nagy virgácsot kapok? -finoman megharapdálom alsó ajkát, úgy imádom, hogy ilyen puha és nagy, de ő inkább szenvedélyesen megcsókol.
-Ez neked kell kideríteni, de gyorsan, mert nem fogok tudni sokáig várni...-néz végig rajtam.
-Akkor megkóstolhatom? -ledobom a sapkát merev tagjáról és simogatni kezdem.
-Kóstold, de én felfallak most azonnal! -felkap és a kanapéra fektet, és tépné le a hálóinget, de megfogom a kezét.
-Nah...az ajándékom...szépen bánj vele! -szólok rá mosolyogva. Egy kicsit alább is hagy a lendülete, és lelassul a kedvemért, de csak addig míg levetkőztet. Szenvedélyesen szeretkezzük át az éjszakát.
Az év hátralévő része is nyugiban zajlik, és Hyoriékkal töltjük a szilvesztert nálunk. Olyan jó, hogy végre kicsit több időt itt vannak, ráadásul Medyre jó hatással van Chang. Igazi jól nevelt kisfiú és egy kicsit neveli a mi kis elkényeztetett hercegnőnket is. Egyedül azt sajnálom, hogy Codynak rohangásznia kell Will ügyében és most emiatt nem tud itthon lenni, mikor szabin van.
-Tudod, ha még mindig Koreában laknánk és ki kéne jelölni valakit Medy jövendőbeliének, az Chang lenne. -mondom nevetve Hyorinak a nappaliban, közben a gyerekek jól eljátszanak, csak a kisebb babáim alszanak fent.
-A te kis cserfes lányod mellé, gondolod? Medy nem lenne túl boldog. -nevet Hyori is.
-Már most az, nézd csak...-mosolyogva nézem, ahogy a keresztfiam a kislányom kezét fogva segít neki építeni az építőkockával- Azt hiszem Medy apucira ütött és a kelet lesz a gyengéje. -mindketten nevetünk.
-Mi ez a hang? -kérdezi Hyori, de én is hallom.
-Oh ez Cody telefonja...úgy néz ki a nagy rohanásban itthon hagyta. Megnézem, hátha ő hív valahonnan, hogy itthon hagyta-e a telefonját. -felállok és az asztalhoz sétálva rápillantok- Nem, ez az anyja, én ezt fel nem veszem. -persze ezen is nevet Hyori, de miután elhallgat a készülék, a kezembe veszem.
-Mit csinálsz? Meg, ezt nem szabad! -szól rám.
-Ugyan! Néha kotorászom a telefonjában, és?! Ma reggel meg elég gyorsan eltette, mikor lejöttem reggelizni. Lehet meglepetést kapok...oh...vagy nem...-megnyitok egy üzenetet és testem, lelkem remegni kezd az idegességtől- Mi a büdös franc ez?! -a szívem mindjárt kiugrik a helyéről.
-Mi a baj? -jön oda Hyori is.
-Ez! -fordítom felé a telefont.
-Ez...-néz meglepetten.
-Igen, ez Candy!- szinte fújtatok a dühtől, most meg tudnám mindkettőt ölni- Ugye tetszik? Ebben várlak majd megint az ágyban. -olvasom fel mellé az üzenetet is- Megcsalt vele! Érted?! Megcsalt! -üvöltök hisztérikus állapotban.
-Sss....megijeszted a gyerekeket...-húz ki a konyhába- Biztos van erre valami magyarázat. Talán csak félre küldte, Codynak meg nem volt ideje kitörölni, mert rajta kaptad mikor elolvasta. -annyira dühös vagyok, hogy ha nem Hyori lenne az, még őt is arcon csapnám, mert mentegeti őket.
-És nem is említette, hogy kíméljen, igaz?! Hát nem látod? Ennyi véletlen nincs...-az összes előttem lévő tányért és poharat a falhoz vágom, aztán a konyhapultot söpröm le. -Cody azt a napot is megbánja, hogy megszületett! Teljesen tönkre fogom tenni, elveszek mindent, amit kicsit is szeretett az életben. A pénzét, a karrierjét, a gyerekeit, mindent, és még hálás lehet érte, mert ha a bátyámnak szólnék, ő biztos lelőné!
-Úristen, Meg...nyugodj meg! -húz magához, mikor látja, hogy már sírok.
-Hogy tehette ezt velem? Miért nem szólt, hogy őt szereti? Szerinted mindig őt szerette? -kibújok az öleléséből- Lehet, hogy Candy kisebbik gyereke...?
-Na ebből most elég! -szól rám erőteljesebben- Cody őrülten szeret, egyszerűen függő, és képtelen lenne megcsalni téged. Négy gyereket csinált neked, és ha másért nem, hát miattuk is tartozol annyival, hogy meghallgasd őt, hogy mit tud erre mondani. Tudom, hogy ez most fáj, de lehet, ha csinálsz egy hülyeséget az jobban fájna mindenkinek, mikor kiderül, hogy tévedtél. Mindjárt itthon van, beszéljétek meg, addig én fent leszek a gyerekekkel. Később megköszönheted...-Hyori kiosztása kicsit lenyugtat, de nem annyira, hogy bármi faszságot elhiggyek majd, amivel Cody elém áll. Előttem fog ennek a ribancnak üzenetet küldeni és együtt fogjuk megvárni, hogy mit ír vissza rá.
ZENE
A lépcsőn ücsörögve várom, hogy hazaérjen, de megfordul az is a fejemben, hogy mi van, ha most is vele van. A karikagyűrűmet forgatva szinte látom magam előtt őket, és éppen ezért le is veszem. Végig a szemem előtt volt, csak hittem a szerelmesen suttogott szavaknak, hogy elvakítsanak. A legjobb barátja? Nekem ő volt a legjobb barátom, a szerelmem, a mindenem, de Cody végesvégig Candyt szerette. Azóta őt szereti, amióta ismeri. Mikor jöhettek össze? A sok késő esti munka alatt már itt volt és találkozgattak? Candy férje vajon tudja? Gondolataimból egy ismerős hang zökkent ki.
-Szia baby! Hát te, miért ülsz itt egyedül? -kérdezi Cody hazaérve, és én is felpillantok rá, de egy darabig egy hang sem jön ki a torkomon. Megijedtem...félek...nem is félek, rettegek hallani az igazat.
-Téged vártalak. Beszélnünk kell. Már kidühöngtem, kisírtam magam, már csak az igazságot akarom tudni. Miért? -kipottyan a kezemből a gyűrű és Cody elé gurul, aki felveszi.
-Ez meg mit jelentsen? -néz előbb a gyűrűre, aztán rám.
-Mindent tudok és kár is tagadnod. Ennyivel szebb vagy jobb, mint én? Szerettél valaha? -felállok és lassan elé sétálok- Tudod te, hogy minden lélegzetem fájni fog, amit nem melletted veszek, vagy azt, hogy mennyire szerettelek?! Csak kérned kellett volna, hogy engedjelek el...-felé nyújtom a telefonját, hogy tudja honnan tudtam meg, hogy megcsalt., és most jöhet a lassú halál a tör által, amit a szívembe szúr majd a szavaival.
|
| Garfield | 2016. 12. 25. 21:38:28 | #34876 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
- Ez nem megoldás...sem neked, sem neki. – húzza el a kezét - Ennek a kisfiúnak biztos háttérre van szüksége, egy alapítványra, aki hosszú távon is támogatja. Ha annyira tehetséges, biztosan mögé fognak állni, és ha másra nem, legalább az anyagiakra nem lenne gondja. Még olyan fiatal...Én...én nem tudom nem anyaként nézni. Nem hátsókerti játszadozásra van szüksége veled, és ezzel nem megbántani akarlak. Beszélhetnénk pár sport céggel, biztosan kitalálnak valamit. – mondja komolyan.
- Arany szíved van. – mosolyodom el…a legjobb feleség és anya a világon - Még akkor is, ha kicsit nyersen fogalmazol. – jegyzem meg gúnyosan, mire kapok egy finom csókot. Meg is van bocsátva, de folytathatjuk is…
- Cody… - tol el magától – Ma ne…Vendégünk van. – hát rendben…
- Oké, de akkor holnap dupla adagot kérek belőled. – ölelem magamhoz.
Reggel arra kelek, hogy Meg nincs mellettem. Kikászálódok az ágyból, és elindulok lefelé, de nem tetszik amit a konyhából hallok…
- Az nem elég! Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?! Így nem lehet viselkedni... – mondja kicsim Willnek.
- Tiszteletlen volt veled? Will... – emelem meg a hangomat.
- Maci, nyugi! – teszi babym a kezét a mellkasomra, és ad egy puszit - Will barátnőjéről beszélgettünk, és ha már itt tartunk, nektek is beszélgetnetek kéne. Mint férfi a férfival, ha érted, hogy mire gondolok... Will óvszer nélkül dugja a kis koreai barátnőjét...khm... – fejezi be a fülemhez hajolva, aztán elindul kifelé - Beszélgessetek csak és szóljatok, ha kész a reggeli! – szól vissza.
- Szóval barátnőd van… - mosolyodom el, Will csak bólint – És Meg miért volt kiakadva? – nem akarom letámadni, mondja csak el magától.
- Elmeséltem, hogy koreai barátnőm van, és – közben megmutatja a képet – a szülei utálnak, mert rajta kaptak minket… - mondja kínosan – és nem mindig védekezünk…de vigyázok…
- Ohh…hát az nem elég Will. Tudod, ez nem nyújt teljes védelmet, persze az óvszer sem, de mégiscsak jobb mint a semmi. Figyelj, ígérd meg, hogy mindig használni fogsz gumit, mert ha teherbe ejted a lányt, akkor lesz aztán csak utálat a szülei részéről… - lehajtja a fejét – Tudom miről beszélek öcskös…engem még mindig utál Meg apja…
- Szóval sose fognak megbocsátani? – szomorodik el.
- Talán…de inkább csak elfogadják, hogy együtt vagytok, ha komolyabbra fordul a kapcsolat. – magyarázom – Taníts meg rántottát csinálni… - végre elmosolyodik.
Megreggelizünk, és hazaviszem Willt, mert kicsim nem szeretné egyedül elengedni. Azért nem rossz, hogy elhoztam, mert megállunk a gyógyszertárnál, és veszek Willnek egy csomó gumit. Először kínosan érzi magát, de miután azt mondom, hogy nem egyszerre használja el, már nevet is. Beszélek egy kicsit Will nővérével is, aztán hazafelé megeresztek pár telefont, szeretnék segíteni Willnek.
Otthon azonnal játszani kezdek a kicsikéimmel. Olyan édesek, és szépek, kívánni sem tudnék magamnak jobb családot…
- Szegény Will...még gyerek, családra lenne neki is szüksége. – öleli magához Meit.
- Megteszünk érte mindent, amit lehet. – mosolygok.
- Milyen a nővére, te ismered? – kérdezi aggódva.
- Normálisnak tűnik, de most minden a nyakába szakadt, még nem igazán rázódott bele és hát...testvérek, sok a vita köztük, főleg, hogy Will most nagyon kamasz.
- Nekem nagyon kedves srácnak tűnt...és nagyon szerelmesnek is. – egymásra mosolygunk, ha visszaemlékszem arra a táborra…
- Apa, mi az, hogy szeres? – kérdezi Medy, babym el is neveti magát.
- Az szerelmes hercegnőm, és az azt jelenti, ha egy lány és egy fiú nagyon szeretik egymást, úgy mint mi anyával. – kicsim megsimogatja az arcomat.
- Igen, anya és apa nagyon szeretik egymást. – helyesel Meg is.
- Apa! Te Candy nénit is szereted? A telefonban azt mondtad neki, hogy bárcsak itt lehetne. – Medy…
- Igen, mert Candy néni apa nagyon jó barátja, de az másfajta szeretet. – mondom zavartan.
- Nem is mondtad, hogy Candy hívott. Idejön vagy titok? – áll fel idegesen Meivel.
- Nem jön ide, és csak kellemes ünnepeket kívánt előre. Elfelejtettem, hogy hívott, különben említettem volna, csak történtek ugye dolgok, és...
- És inkább eltitkoltad. Tudod a gyerekek nem hülyék, megéreznek dolgokat. – ne idegelj már!
- Mikor fogod már a téveszméidet elfelejteni?! – emelem meg a hangomat.
- Amikor te Candyt, és ne kiabálj velem a gyerekek előtt! – faképnél hagy…
Karácsony előtt egy nappal Meg szüleinél vagyunk, és a testvére családjával. Anyósom rögtön letámadja a gyerekeket, nem tud velük betelni, nagyin aranyos. Meg a nappaliban van…bemegyek hozzá.
- Nem is mondtam még, hogy mennyire csinos vagy. – mondom mosolyogva.
- Mostanában nem mondasz te nekem semmit. – nem tudok reagálni, mert anyuja szól, hogy megjöttek Jae-ék, így asztalhoz ülünk.
- Kicsim, mesélj...Otthon töltitek az ünnepeket? – töri meg anyósom a kínos csöndet.
- Valószínűleg...vagy…Valami, amiről nem tudok? – kérdezi tőlem…
- Most miért kell ezt? – kérdezem halkan, aztán eszek tovább.
- Valami baj van gyerekek?
- Apa kiabált anyával. – ohh kislányom…olyan cserfes vagy, mint anya…Jae erre összeroppant egy poharat a kezében. Kezdődik…
- Bántott?! – persze az a hobbim, hogy verem…faszfej…
- Dehogy, csak veszekedtünk, ennyi az egész. – Meg leint, hogy ne mondjak semmit…
- Apa szereti Candy nénit, de anya nem... – ez egyre jobb lesz…
- Medy, elég! – szól rá meg, és feláll az asztaltól - Elment az étvágyam, remélem most már mindenki boldog! Azt hittem az ünnepek csendben, szeretetben fognak lezajlani, de tőletek ennyit sem várhatok el. Köszönöm szépen! – elindul az emeletre - Ha már ti gyerekesek vagytok, akkor én is az leszek, és ezért azt mondom, hogy utálok mindenkit! Ezzel csak azt éritek el, hogy fogom a gyerekeimet, elviszem őket és együtt fogunk karácsonyozni mindenki nélkül! – ajj már…
- Meg... - szólok utána, de vissza se néz...ez után mindenki feszengősen ül az asztalnál a kaját lökdösve. Úgy érzem bármit tennék is kirobbanna a vita...Meg nem ezt érdemelné...mikor állnék fel, hogy felmenjek, csöngetnek.
- Nyitom! - mondja Meg anyuja mosolyogva.
- Keresztapa! - felkapom a fejem, Chang meg már a karjaimban is van...
- Szia nagyfiú! Mennyire hiányoztál... - ölelem át.
- Sziasztok! - lép be Hyori mosolyogva, de lefagy a mosoly az arcáról mikor körbenéz - Meg? - néz rám kérdőn, aztán sóhajt - Megint összevesztetek ugye?! - néz felváltva rám és Jaere..
- Én tehetek róla, hogy nem bánik jól a húgommal?!
- Mi van?! Jobb lenne a te felfogásod?! Parancsolgassak neki?! - emelem én is a hangomat.
- Nem is lett volna szabad hozzád mennie, egyáltalán veled lennie sem...Nem illesz ide, hát nem veszed észre?!
- Apád már megpróbált elszakítani Megtől, napok múlva utánam jött, hogy tegyem boldoggá a lányát...ki vagy te, hogy eldöntsd Megnek kire van szüksége?!
- Elég! - áll közénk Hyori - Pontosan ezért jöttem el, mert képtelenek vagytok megmaradni egymás mellett! Nem veszitek észre, hogy ezzel mekkora fájdalmat okoztok Megnek?!
- Neked ehhez semmi közöd! - dörren rá Jae.
- Kezdesz messzire menni Jae! - lép közelebb Kwon is.
- Gyertek gyerekek felmegyünk... - hívja magához Hyori a gyerekeket.
- A feleséged megtanulhatná, hogy ne szóljon bele mindenbe!
- Te meg azt, hogy nem a seregben vagy és nem parancsolhatsz mindenkinek! - mondja Kwon - Igazán megtehetnétek Megért, hogy a jelenlétében nem marjátok egymást...mindannyian szeretitek, mégis bántjátok ezzel...
- Igazad van... - mondom Kwonnak leülve.
Nagyjából lenyugszunk mire Meg mosollyal az arcán jön le keresztfiúnkkal a kezében. Odamegyek hozzá, homlokon csókolom, és a fülébe súgom, hogy sajnálom. Rám pillant, de látom, ám, hogy ezt majd még megbeszéljük.
Otthon lefektetjük a gyerekeket, és várom, hogy Meg elkezdjen veszekedni velem, de nem történik semmi, csak lefekszik mellém...pár pillanatig nem szólok semmit, de...
- Baby... - ölelem magamhoz.
- Nincs kedvem beszélgetni...
- De...
- Cody, csak aludjunk... - nyakába csókolok, és magamhoz húzom.
Másnap mikor felkelek Meg már nincs mellettem. Lemegyek, és kicsim a gyerekekkel a karácsonyfadíszekkel bíbelődnek...elmosolyodom, és babym mögé ülve ölelem magamhoz. Annyira szeretem...
- Szeretlek... - puszilom meg az arcát.
- Be kell állítanod a fát... - állna fel, de visszahúzom.
- Mi a baj?
- Hagyjuk, karácsony van, nem akarok veszekedni.... - mi?
- De miért veszekednénk?
- Állítsd be a fát, kérlek. - kapok egy puszit, és elmegy.
A fa a talpban, a díszek amihez létra kell fent vannak, már csak a fát díszítjük. A két kis pindur alszanak, a nagyobbak szorgosan segítenek. Kicsit hátrébb lépek, és nézem, ahogy Meg felemeli a gyerekeket, hogy a magasabb helyekre is tudjanak díszeket tenni. Csinálok egy képet, de babym a vakura hátra néz. Egy halvány mosoly átfut az arcán, mikor találkozik a tekintetünk, de díszít tovább a gyerekekkel…
Este lefektetjük a gyerekeket, aztán lemegyünk a fa alá tenni az ajándékokat. Mikor kész van, egy csomagot adok Megnek. Kérdőn néz rám…
- Ezt tőlem kapod… - mosolygok.
- Majd holnap…
- Bontsd ki most, kérlek… - nagyot sóhajt.
- Jól van… - leszedi a csomagolást, aztán a dobozból előkerül egy képkeret, amiben a gyerekekről és rólunk vannak képek. Elmosolyodva néz rám.
- Ezt szeretem látni, mikor mosolyogsz. Sajnálom, hogy elfelejtettem mondani, hogy Candy felhívott, nem akartam eltitkolni, és azt is sajnálom, ami a családodnál történt…az egész az én hibám, de tudnod kell, hogy mindennél jobban szeretlek. Nem akartalak megbántani… - simítom combjára a kezemet. Remélem nem lesz szomorú most már az ünnepek alatt…
- Tudom, de akkor is bántanak dolgok. – lehajtom a fejem… - Attól még én is szeretlek, főleg mikor ilyen aranyos vagy… - mosolyogva a szemébe nézek – Köszönöm az ajándékot, nagyon tetszik. – végre megcsókol.
- Ennek örülök…a nyomtató csak kétszer döglött be mire kinyomtatta a képeket, és… - egy puszit nyom a számra, oké, befogtam.
- De a tiédet még nem csomagoltam be… - mondja kínosan mosolyogva.
- Nekem ti vagytok a legnagyobb ajándék…nem is kell más… - húzom magamhoz – Azért... – a kezébe adok egy másik csomagot – ez inkább nekem ajándék, de mikor elképzeltelek benne nem tudtam ott hagyni… - egy piros átlátszó, rövid hálóinget rejt a csomag egy hozzá illő mikulás sapkával…Holnap mégsem adhattam oda neki, mert Hyoriék is átjönnek. Nagyon szexi lesz, már látom magam előtt…Miközben bontja, nyakát csókolom a hátulról átölelve.
Szerkesztve Garfield által @ 2016. 12. 25. 22:58:01
|
| Saya | 2016. 12. 20. 12:20:08 | #34852 |
Karakter: Megan Hoa
-Mi a baj? -oh szóval előkerültél, vagy eszedbe jutott, hogy én is élek?!
-Mit enyelegsz más feleségével?! -annyira mérges vagyok.
-Nem enyelegtem...-közelebb lép- Egyszerűen nem tudok betelni a gyerekeinkkel, é csak mesélek és mesélek...ne haragudj, csak büszke vagyok rájuk. -átöleli derekamat- És rád is, mert annyira gyönyörű vagy. -puszit nyom a homlokomra, mire elmosolyodom.
-Szóval nem tetszik a kis szuka? -szívesen megtépném. Családanya, de azért rámászna bárki farkára, undorító!
-Dehogy...nekem csak te tetszel...-közelebb húz magához. Mosolyogva simítom egyik kezemet az arcára, másikkal a derekába marok, miközben megcsókolom. Cody a fenekembe markolva tart magánál, kicsit kezd túlságosan elmélyülni ez a csók, ezért alsó ajkát megszívva szakítom meg. Még egy puszit azért kap. Annyira szerelmes vagyok belé, ő a világ legédesebb férfija.
-Viselkedj...-mosolygom.
-Khm...-nagyot nyelve teszi vissza kezét a derekamra- Szeretlek...-meg akar csókolni, de csak puszit engedek neki. Imádom, hogy izzik köztünk a levegő, de itt túl sokan vannak.
-Táncolunk? -mennék, de visszahúz.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet...-ahogy magához ölel...hát...mit mondjak, érzem mire érti- Díjazom a jó kedvedet...-mondja, mikor nevetek- Mi lenne, ha hazamennénk, és ott táncolnál nekem? -kérdezi a fülembe harapva. Megyünk is. Cody hazafelé a combomat simogatja, de igyekszem a figyelmét a vezetésre terelni. Mikor pirost kapunk, egyenesen belemar a combomba, és úgy csókol meg. Órákig tudnám csókolni...
Otthon még benézünk a gyerekekhez, de Cody alig bír magával. Hátulról átölel, a nyakamba csókol és lábam közé csúsztatja kezét. Ezt nem itt kéne...A hálószobánkba húzom, ahol az ágyra fektet. Csókolózni kezdünk, és lekerül róla az ing is. Elnevetem magam, mikor meglátom mennyire rúzsos lett.
-Olyan maszatos lettél a rúzstól...-próbálom menteni a menthetőt, de már hiányzik az ajka, ezért újabb csókra húzom le magamhoz- Szeretlek macim...-muszáj tovább csókolnom. Hagyja, hogy én irányítsak, és lovagoljam meg. Nincsenek szavak mennyire élvezem minden szeretkezésünket, és olyan jó látni, hogy ő is. Az enyém, csakis az enyém!
A következő napokban nekem is dolgoznom kell. Eleinte kicsit fura, hogy fényképeznek, de kezdem megszokni a kamerákat. Remélem egy nap, ha felnőnek a gyermekeink, büszkék lesznek majd az anyukájukra. A kicsik mellett más munkára nem is lenne időm, ez meg elég kötetlen és nagyon jól fizet, a lehető legjobb.
Egyik este mackókámmal épp egymásra hangolódnánk, mikor valaki csenget.
-Francba már...-morogva mászik le rólam- Ki a fene lehet ilyenkor? -lemegyek vele én is.
-Jó estét edző bá...-ez a kisfiú...
-Will...Gyere be...-engedi be-Baby, talán még emlékszel Willre, egyszer nálunk aludt, mert nem jöttek érte a szülei.
-Igen, szia! -köszöntöm mosolyogva.
-Szép estét!
-Mi a helyzet? Megint kizártak otthonról? -hozok neki egy kis üdítőt, míg Cody leülteti.
-Hát...-lehajtja a fejét.
-Nincs semmi baj, elalszol a vendégszobában. -mosolygom.
-Az a helyzet, hogy a szüleim balesetben meghaltak, és a nővérem a gyámom, de...mindegy, én csak azért jöttem, hogy megkérjem edző bát, hogy tartson nekem magán órákat, hogy igazán jó lehessek, és bekerüljek egy jó csapatba. -oh te jó ég...szegénykém...
-Előkészítem neked a szobát. -mondom neki.
-Én nem akarok zavarni, csak azért...-szót se többet!
-Ilyen későn már nem engedlek el. -vágok közbe.
-Köszönöm...
Este, mikor Cody mellém fekszik, látom rajta, hogy ő is a szívén viseli a kisfiú sorsát.
-Jól van a fiú? -kérdezem, mikor hozzám bújik mackókám.
-Nincs...-karjaira simítom a kezemet- Köszönöm, hogy itt aludhat. -csókol a nyakamba.
-Ugyan...-simogatom.
-Megengeded, hogy magánórákat adjak Willnek? Itt nálunk az udvaron...heti három, négy alkalomról lenne szó...Szeretnék segíteni...
-Aztán az jön, hogy vissza akarsz menni edzősködni meg a csapatba játszani...-mondom már ülve.
-Nem! -vágja rá és ő is felül Csak őt szeretném edzeni...felbontom a szerződésemet is, ha szeretnéd...-megfogja a kezemet- Még szemmel is tarthatnál...-mosolyog.
-Ez nem megoldás...sem neked, sem neki. -elhúzom a kezemet- Ennek a kisfiúnak biztos háttérre van szüksége, egy alapítványra, aki hosszú távon is támogatja. Ha annyira tehetséges, biztosan mögé fognak állni, és ha másra nem, legalább az anyagiakra nem lenne gondja. Még olyan fiatal...Én...én nem tudom nem anyaként nézni. Nem hátsókerti játszadozásra van szüksége veled, és ezzel nem megbántani akarlak. -mondom komolyan- Beszélhetnénk pár sport céggel, biztosan kitalálnak valamit.
-Arany szíved van. -mosolyog- Még akkor is, ha kicsit nyersen fogalmazol. -oh ne durcázz...egy csókkal kiengesztelem.
-Cody...-tolom el, mert ez a csók túl hosszú és túl szenvedélyes- Ma ne...Vendégünk van. -mosolygok kínosan.
-Oké, de akkor holnap dupla adagot kérek belőled. -húz a karjaiba.
-Ahányszor csak akarod...újra és újra, mindig csak a tiéd akarok lenni. -de most megelégszem azzal, hogy a karjaiban aludhatok el.
Reggel előbb ébredek, mint mackókám, ezért úgy döntök, hogy egy gyors zuhany után lemegyek reggelit csinálni. Meglepetésemre valaki frissebb volt, mint én.
-Will? -nézek meglepetten, mire szegény fiú elejti a kezében lévő serpenyőt.
-Jó reggelt! -kapja fel gyorsan, hogy elmossa- Elnézést Mrs Jonas, én csak szerettem volna meglepni önöket egy rántottával...hálából, és...-jaj szegény olyan zavarban van.
-Először is nyugodtan szólíts a nevemen és tegezz nyugodtan, másodszorra semmi baj. -mosolygom- Én most szépen leülök ide egy pohár narancslével és megvárom a reggelit. Ritka alkalmak egyike, mert szinte mindig én csinálom. -nevetek- Nem is tudtam, hogy te tudsz ilyeneket csinálni...
-Hát...a nővérem sokszor nagyon korán megy el dolgozni...mondjuk úgy, hogy rászorultam. -oh szegény fiú- De azért az ilyen alap dolgok jól mennek. -mondja büszkén, mire elmosolyodom, de aztán megpillantok egy képet a földön. Biztos a nagy kapkodásban esett ki. Felállok és felé nyújtom. Hmm...
-Milyen szép lány...-ázsiai.
-Oh...-fülig pirulva veszi el- Ő...öhm igen...-olyan szemekkel nézi azt a képet, ahogy Cody nézett rám még a táborban. Bátortalanul, mégis szerelmesen.
-A barátnőd? Egy ázsiai kislánnyal jársz? -meglepett.
-Igen, a neve Hope, és ő koreai, és egy évvel idősebb nálam. -pillantásomból láthatja, hogy ennél több is érdekelne- Még az edző bá mesélt a családjáról meg, hogy nehezen ismeri ki magát a koreai kultúrában és zavart, hogy nem nagyon tudok hozzászólni. Gondoltam kicsit tanulok Koreáról, hogy jobban tudjunk erről beszélgetni...oké, igazából csak elmentem egy kulturális izére, valami kiállításra. -elnevetem magam.
-Ne haragudj, folytasd csak...-mosolygom.
-Szóval ott láttam meg...-megint elpirul- Olyan szép volt. Ott állt egy kép előtt, és nem tudtam nem odamenni. Beszélgettünk, elhívtam fagyizni, aztán...hát most együtt vagyunk, de a szülei utálnak. -morogja kicsit a végét- Bocsánat, nem is tudom miért meséltem el...
-Ugyan...Ismerős, de ha igazán szereted, ne törődj vele! Csak megbékélnek majd. -biztatom kedvesen.
-Nem hiszem, nagyon haragszanak...
-De miért? -nem szól semmit- Will?
-Rajta kaptak minket. -visszafordul, hogy elkezdhesse sütni a rántottát.
-Hogy kaptak...? Oh...Oh nem...Ti? -nem fordul meg, csak bólogat- Will, ezt lehet nem kellett volna. Hány éves is vagy? Tizenöt, tizenhat? Nem ért volna ez rá?
-Szerelmesek vagyunk, én el akarom venni feleségül. -végre megfordul, és látom, hogy őszintén beszél, de még szinte gyerekek, honnan is tudhatná ezt még most?
-Ez akkor is tiszteletlenség a családja szemében. A lányoknak meg kell tartaniuk az ártatlanságukat Koreában az esküvőig, főleg a hagyományokat tisztelő családokban. Lehet, hogy csak egyszer történt meg, de attól még megtörtént, és ez bőven elég indok arra, hogy haragudjanak rád. -csóválom a fejem.
-Hát...nem csak egyszer...-oh ne.
-Legalább használsz óvszert? -mintha az anyja lennék...Mi lesz, ha a fiam felnő? Előre utálom a gondolatot is.
-Ühüm...öhm...majdnem mindig...-úristen!
-Will! -nézek rá szigorúan.
-De mindig vigyázunk. -vágja rá.
-Az nem elég! Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?! -közben Cody is leér- Így nem lehet viselkedni...
-Tiszteletlen volt veled? Will...-emeli fel macim a hangját.
-Maci, nyugi! -teszem a mellkasára a kezemet és adok egy puszit a szájára- Will barátnőjéről beszélgettünk, és ha már itt tartunk, nektek is beszélgetnetek kéne. Mint férfi a férfival, ha érted, hogy mire gondolok...-közelebb hajolok- Will óvszer nélkül dugja a kis koreai barátnőjét...khm...-elindulok a kicsikhez- Beszélgessetek csak és szóljatok, ha kész a reggeli! -kiabálok vissza.
Miután megetetem és megfürdetem a kicsikéimet, lemegyünk a nappaliba játszani. Még a reggelimet is megkapom, és legnagyobb meglepetésemre tényleg finom. Nem akarom, hogy Will egyedül menjen haza, ezért rábízom ezt a feladatot Codyra. Olyan fura...nagyon szomorú ez a fiú, de mikor a barátnőjéről beszél, mintha kicserélték volna. Talán ez a lány lesz egyszer az új család reménye neki. Mikor papamaci hazaér, beleveti magát a játékokba a gyerekekkel. De ezt látva most elszorul a szívem.
-Szegény Will...még gyerek, családra lenne neki is szüksége. -mondom szomorúan és jobban magamhoz ölelem Meilanit, akit a kezemben ringatok.
-Megteszünk érte mindent, amit lehet. -mosolyog rám biztatóan.
-Milyen a nővére, te ismered?
-Normálisnak tűnik, de most minden a nyakába szakadt, még nem igazán rázódott bele és hát...testvérek, sok a vita köztük, főleg, hogy Will most nagyon kamasz. -magyarázza.
-Nekem nagyon kedves srácnak tűnt...és nagyon szerelmesnek is. -egyszerre mosolyodunk el, pont ilyenek voltunk mi is. Nem érdekelt senki és semmi, csak az, hogy együtt legyünk.
-Apa, mi az, hogy szeres? -elnevetem magam Medy kérdésére.
-Az szerelmes hercegnőm, és az azt jelenti, ha egy lány és egy fiú nagyon szeretik egymást, úgy mint mi anyával. -megsimogatom macim arcát.
-Igen, anya és apa nagyon szeretik egymást. -jobban, mint amit szavakba tudnék önteni.
-Apa! Te Candy nénit is szereted? -a mosoly lefagy az arcomról- A telefonban azt mondtad neki, hogy bárcsak itt lehetne.
-Igen, mert Candy néni apa nagyon jó barátja, de az másfajta szeretet. -ezért vagy zavarban?!
-Nem is mondtad, hogy Candy hívott. Idejön vagy titok? -állok fel idegesen kislányommal a karomban.
-Nem jön ide, és csak kellemes ünnepeket kívánt előre. Elfelejtettem, hogy hívott, különben említettem volna, csak történtek ugye dolgok, és...
-És inkább eltitkoltad. Tudod a gyerekek nem hülyék, megéreznek dolgokat. -vetem a szemére.
-Mikor fogod már a téveszméidet elfelejteni?!
-Amikor te Candyt, és ne kiabálj velem a gyerekek előtt! -teremtem le, aztán ott is hagyom.
Az ünnepeket anyuéknál töltjük, pontosabban a karácsony előtti napot. Azért náluk, mert tudom, hogy a testvéremet nem tudnám rávenni arra, hogy eljöjjön hozzánk. Kissé idegesen várom őket anyuék nappalijában.
-Nem is mondtam még, hogy mennyire csinos vagy. -jön oda Cody.
-Mostanában nem mondasz te nekem semmit. -mielőtt válaszolhatna, anyu szól, hogy megjöttek a testvéremék, íg hát asztalhoz is ülünk, de vágni lehet a feszültséget.
-Kicsim, mesélj...Otthon töltitek az ünnepeket? -töri meg anyu a csendet, mert azt tudom, hogy Jae és a családja marad náluk az ünnepekre is.
-Valószínűleg...vagy..-Codyra nézek- Valami, amiről nem tudok?
-Most miért kell ezt? -morogja halkan, és inkább eszik tovább.
-Valami baj van gyerekek? -nem akarom ezt most mindenki előtt megbeszélni, de...
-Apa kiabált anyával. -Medy! Időm sincs reagálni, mert Jae kezében összeroppan a pohár, majd az asztalra csapva először Codyra, aztán rám néz.
-Bántott?! -látszik rajta, hogy majd felrobban.
-Dehogy, csak veszekedtünk, ennyi az egész. -finoman intek Codynak, hogy meg se szólaljon. Itt vannak a gyerekek is, holnap karácsony, én csak egy nyugodt családi ebédet szerettem volna.
-Apa szereti Candy nénit, de anya nem...
-Medy, elég! -szólok rá talán kicsit mérgesebben, mint kéne, majd felállok az asztaltól- Elment az étvágyam, remélem most már mindenki boldog! -jelen pillanatban mindenkire haragszom- Azt hittem az ünnepek csendben, szeretetben fognak lezajlani, de tőletek ennyit sem várhatok el. Köszönöm szépen! -indulok kifelé- Ha már ti gyerekesek vagytok, akkor én is az leszek, és ezért azt mondom, hogy utálok mindenkit! -anyuék tudják, ha kislányként nem tetszett valami, rögtön ezt mondtam- Ezzel csak azt éritek el, hogy fogom a gyerekeimet, elviszem őket és együtt fogunk karácsonyozni mindenki nélkül! -Codyra nézek, hogy ez rá is vonatkozik-És csak, hogy tudjátok...ez az egész délután nagyon fájt...-mondom halkabban, aztán felmegyek a régi szobámba.
|
| Garfield | 2016. 12. 05. 22:08:31 | #34823 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Hazafelé mindenki csendben van, mintha csak a gyerekek éreznék, hogy anya nincs jól. Nem tudom mit tehetnék, hogy jobban legyen, utálom szomorúnak látni. Otthon a nappaliban végre kettesben maradunk, talán fel tudom vidítani valahogy…
- Én ezt nem bírom. – mondja kicsim szomorúan.
- Baby… - leülök a kanapéra az ölembe ültetve.
- Te nem hallottad miket mondott a testvérem és...és volt benne igazság is. Hogyan választhatnék a két családom között? Hét éve, hogy együtt vagyunk, de velük huszonkettőt töltöttem. Nem csinálhatok úgy, mintha az életem egy nagy része nem számítana. Én... – elhallgat, de aztán befejezi - én képtelen vagyok elengedni őket. – nagyot sóhajtok. éreztem, hogy ezt akarja mondani.
- Megértem, még akkor is, ha felbosszantanak, mert egy valami közös bennünk, hogy szeretünk téged. – puszilom meg.
- Nem fogom hagyni, hogy elköltözzenek és Jaet sem engedem el. Szeretném, ha jobban megismerné és megszeretné ő is ezt az országot és téged is. – simít végig az arcomon - Eleinte én is csúnyán bántam veled. Volt, hogy a színed miatt is... – hajtja le a fejét.
- Az más volt...Rád nem lehetett haragudni már akkor sem, mert.. – elmosolyodom - emlékszel, hogy a nappalitokban kaptad be? – erre megüt.
- Most meg te kaphatod be! Idióta! – üt meg megint, aztán a hajamba túrva csókol meg - Egy kis feszültségoldás? – kérdezi elém térdelve és nadrágomat kezdi kioldani.
- Nem akarod, hogy én...?
- Nem! – ohh de határozott valaki. Felteszem kezemet megadva magam…
- Tudod, hogy én semmi jónak nem vagyok elrontója... – sóhajtok fel, mert már szájában is vagyok. Hajába túrva élvezem, hogy szinte felfal. Nem bírom sokáig, szájába élvezek.
- Lehet, hogy terhes vagyok. – ül mellém és iszik egy pohát vizet…de mi?
- Baby…A szádba élveztem, ettől nem...
- Hülye! Napok óta rosszul voltam, csináltam egy tesztet is, de negatív lett. De a tesztek sem tévedhetetlenek. Tudod, hogy alapvetően nem annyira szeretem, ha a számba élvezel...hiába édeskés a spermád, nem tudom megszokni sem ízre sem állagra... – magyarázza.
- Ezt jókor beszéljük meg... – mondom kínosan, közben leveszem a nadrágomat, de az alsómat visszaveszem.
- Még mindig nem érted? Ha terhes vagyok, akkor oda vagyok érte, imádom az ízét...és most imádtam. Tényleg nem annyira gáz, és nem zavar...el vagyok én az orális szex ezen részével, de most...most egyszerűen...Mit mondjak? Ezt baromi kínos kimondani is, de ízlik... – pirul el.
- De, ha....ha tényleg babát vársz...Nem korai? – kérdezem mosolyogva, mert örülnék ha terhes lenne, de aggódom is mert nemrég szült.
- De, nagyon, főleg a szuri után. Félek, hogy nem lenne egészséges. El kéne mennem egy orvoshoz, igaz? – bólintok, és magamhoz ölelem.
Következő nap Meg elmondja a családjának, hogy mi a helyzet és el kell mennünk a dokihoz. Nem szeretnénk a gyerekeket elcipelni oda, ezért szeretnénk ha vigyáznának rájuk. A nőgyógyásznál kiderül, hogy kicsim nem terhes, csak a hormonjai nem jöttek még rendben, és ezért érzi úgy, mintha terhes lenne. Így mindenki megnyugszik, mert mindenki aggódott Meg miatt…
Viszont aminek kicsim nagyon örül, hogy két hét múlva kiderül, hogy nem költözik a családja Koreába. Jea intézett magának munkát itt, de messzebbre költöznek. A lényeg, hogy maradnak, és nem egy kontinens választja el kicsimet a testvérétől. Persze így már a nagyszülők sem költöznek.
Így simán el tudunk menni kicsimmel egy halloweeni buliba, amit az egyik csapattársam rendez. Meg annyira nem örül neki, hogy elígérkeztem, de nem is maradunk majd sokáig.
- Te minek öltözöl maci? Nekem semmi ötletem... – kérdezi a ruhái között matatva.
- Semminek, amúgy sem muszáj beöltözni. Ezen ne idegeskedj. Ha hazaértünk úgy is mindegy lesz mi van rajtad, mennie kell... – csókolok a nyakába.
- Anyuék ma itt alszanak a kicsik miatt, ugye tudod? – ütögeti meg finoman az arcomat.
- Még jó, hogy ekkora ez a ház...sikíthatsz kedvedre. – csókolnám meg, de ellép tőlem…
- Megmondjam az igazat? – derekamba mélyeszti az ujjait és hozzám simul - Legszívesebben letépném a ruháidat és addig szeretkeznék veled, míg a farkad már fel sem tud állni a fáradtságtól. – kicsit nagyon meglep, aztán elmosolyodom,és már kedvem sincs menni - De hát... – és odébb megy - valaki elígérkezett a hülye haverjainak a hülye bulijába. – teszi szét a kezeit.
Elmegy készülődni, én meg lemegyek a nappaliba, mert nem viszem túlzásba a készülődést. Nem akarok beöltözni.
- Jó lesz? – kérdezi kis idő múlva.
- Atyaég...ez tényleg te vagy? – kérdezem ledermedve.
- Nem jó. – mi? de én nem ezt mondtam…
- Túl jó... – kezeinél fogva húzom magamhoz - Hogy lehetsz ennyire dögös? – legszívesebben feldobnám a vállamra, és…
- Az elmúlt hetekben vagy a pólóidban láttál vagy meztelenül...csak elszoktál a sminktől... – mosolyodik el.
- Ez nem igaz, te mindenhogy gyönyörű vagy, de most...Úgy érzem magam, mintha először vinnélek randizni. Mindenki irigykedni fog, hogy milyen dögös csajom van. – markolok a fenekébe.
- Igen? És hazafelé megállunk egy elhagyatott résznél, hogy megdugj? A szüleim arra tanítottak, hogy pont ezért ne szálljak be bárki kocsijába...Még a végén rossz dolgok történhetnek egy ilyen sötét estén...egy nagy, izmos sötét emberrel és az ő nagy, sötét botjával... – baby…
- Szóval félsz a sötéttől? Igazad van...a sötét önmagában nem jó, kell hozzá keverni egy kis világos színt. – elneveti magát, és nyakamba kapaszkodva csókol meg.
A buli annyira nem rossz, és még jó is vagyok, mert nem iszok. Egyik csapattársamnak is ázsiai felesége van és velük kezdünk beszélgetni. A gyerekeikről kezdenek mesélni, mikor kicsim elmegy mosdóba, és pár pillanat múlva csapattársam is, és ketten maradunk a feleségével. Én meg csak mesélek és mesélek a gyerekekről. Egyszerűen nem tudok leállni. Elmesélem, hogy Jakey lesz a jövő kosarasa, az öccsével együtt, annyira ügyesek már ilyen kicsinek is. Mikor a lányokról kezdek mesélni, hogy annyira gyönyörűek, mint az anyukájuk, Meget kezdem keresni a tekintetemmel.
- Bocsi, de azt hiszem megkeresem Meget... - állok fel, a szemem sarkából látom, hogy a kezem után nyúlna, de esélyt sem adok egy félreértésnek, elindulok megkeresni babymet.
Kicsit kóválygok, de csak megpillantom. Elmosolyodom, mert annyira dögös és szexi...Megállva előtte, alsó ajkamba harapva végignézek rajta, de ahogy találkozik a tekintetünk...
- Mi a baj? - mintha mérges lenne.
- Mit enyelegsz más feleségével?! - kérdezi ingerülten.
- Nem enyelegtem... - lépek közelebb hozzá - Egyszerűen nem tudok betelni a gyerekeinkkel, és csak mesélek és mesélek...ne haragudj, csak büszke vagyok rájuk. - simul derekára a kezem.
- És rád is, mert annyira gyönyörű vagy... - csókolom homlokon, mire végre elmosolyodik.
- Szóval nem tetszik a kis szuka? - néz az irányába szúrós szemekkel.
- Dehogy...nekem csak te tetszel... - húzom közelebb magamhoz. Mosolyogva simítja arcomra egyik kezét, másikat derekamba mélyeszti, és finoman, érzékien csókol...annyi érzelem van ebben a csókban, hogy teljesen elveszek benne. Fenekére simítom kezemet, és belemarkolva vonom a lehető legközelebb magamhoz. Megszívja alsó ajkamat, és kapok még egy puszit.
- Viselkedj... - mosolyog kacéran.
- Khm... - nagyot nyelve teszem derekára kezemet - Szeretlek... - csókolnám meg újra, de csak egy puszit enged.
- Táncolunk? - baby...Már menne is, de visszahúzom.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet... - súgom a fülébe, ahogy megölelem, és érezheti, hogy miért nem... - Díjazom a jókedvedet... - mondom miután elkezd nevetni - Mi lenne ha hazamennénk, és otthon táncolnál nekem? - kérdezem a fülébe harapva finoman.
Nem mond semmit, csak megfogja a kezemet, és elindulunk a kocsi felé. Alig tudom levenni róla a szememet, ami nem túl jó vezetés közben, de annyira szép...combjára simítom a kezemet, de már ismer, mielőtt bármit csinálhatnék, megfogja a kezemet. Egy piros lámpánál, nem bírom ki, hogy ne csókoljam meg. Combjába markolva hajolok közelebb, hogy megcsókoljam, amit mosolyogva viszonoz. Szerintem tetszik neki, hogy ennyire megőrülök érte.
Otthon beosonunk a kicsik szobájába, hogy megnézzük őket, de annyira kívánom babymet, hogy a második gyerekszobában alig bírok magammal, hátulról átölelem, és nyakába csókolok. Kezem lába közé vándorol, de Meg leállít és a hálónkba húz. Az ágyhoz navigálom, és végigfektetem rajta. Fölé magasodva csókolom édes ajkait, közben kicsim ingemet gombolja ki, aztán le is veszi rólam. Mikor elszakadok ajkaitól, kicsit elkezd kuncogni...értetlenül nézek rá.
- Olyan maszatos lettél a rúzstól... - próbálja letörölni, de feladja, és lehúz magához, hogy pont olyan érzékien és szenvedélyesen csókoljon meg, mint a bulin - Szeretlek macim... - súgja ajkaimra, és újra megcsókol.
Ledönt magáról, és a vad szex helyett kicsim irányít, és ránt magával egy szenvedélyes, érzelmes szeretkezésbe. Imádom, mikor ilyen édes szeretkezés közben is...
A következő napokban is pont ilyen boldognak érzem magam. Imádok a gyerekekkel lenni, míg kicsim néha elmegy dolgozni a smink márkáján és parfümje körüli munkálatokon. Nagyon büszke vagyok rá. Tetszenek a képek amik készültek a sminkekhez. Kicsimet sminkelték, és fényképezték...ezek is szexi képek, de csak attól ahogy a kamerába tud nézni. Mintha mindig modellkedett volna.
Egyik este, mikor már lefektettük a gyerekeket, és próbálnám elcsábítani gyönyörű feleségemet, csengetnek.
- Francba már... - morgok, és lemászok kicsimről - Ki a fene lehet ilyenkor?! - Babym is lejön velem, mikor ajtót nyitok.
- Jó estét edző bá... - köszön az egyik tanítványom.
- Will... - nézek meglepetten - Gyere be... - engedem be a srácot - Baby, talán még emlékszel Willre, egyszer nálunk aludt, mert nem jöttek érte a szülei.
- Igen, szia. - köszön mosolyogva a srácnak.
- Szép estét. - udvarias kölyök.
- Mi a helyzet? Megint kizártak otthonról? - kérdezem leültetve, közben kicsim üdítőt hoz.
- Hát... - hajtja le a fejét.
- Nincs semmi baj, elalszol majd a vendégszobában. - mosolyog Meg.
- Az a helyzet, hogy a szüleim balesetben meghaltak, és a nővérem a gyámom, de...mindegy én csak azért jöttem, hogy megkérjem edző bát, hogy tartson nekem magán órákat, hogy igazán jó lessek, és bekerüljek egy jó csapatba. - Megre nézek.
- Előkészítem neked a szobát. - mondja Willnek.
- Én nem akarok zavarni, csak ezért...
- Ilyen későn már nem engedlek el. - vág közbe kicsim.
- Köszönöm...
Beszélgetek még kicsit a kölyökkel. Jó srác, és szeretné valamire vinni az életben. Elmeséli, hogy nem élnek túl jól, a nővére csávójával nem jön ki, és folytonos feszültség van otthon...Elküldöm aludni, és befekszem kicsimhez az ágyba.
- Jól van a fiú? - kérdezi kicsim, mikor hozzá bújok.
- Nincs... - ölelem magamhoz szorosabban. A karomra simítja a kezét - Köszönöm, hogy itt aludhat. - csókolok a nyakába.
- Ugyan... - simogat.
- Megengeded, hogy magánórákat adjak Willnek? Itt nálunk az udvaron...heti 3, 4 alkalomról lenne szó... - felülve felém fordul - Szeretnék segíteni neki...
- Aztán jön az, hogy vissza akarsz menni edzősködni meg a csapatban játszani... - sóhajt.
- Nem! - mondom határozottan és felülök hozzá - Csak őt szeretném edzeni...felbontom a szerződésemet is ha szeretnéd... - fogom meg a kezét - Még szemmel is tarthatnál... - mosolygok rá.
|
| Saya | 2016. 11. 05. 20:02:04 | #34744 |
Karakter: Megan Hoa
-Fogalmad sincs, hogy én mennyire szeretlek...értelmet adtál az életemnek...-letörli könnyeimet- Szeretlek szerelmem...-lágyan megcsókol.
Kezeimet pólója alá csúsztatva karmolom végig hátát, és végül le is veszem róla. Nagyon zavar...és igazából minden, ami nem pusztán ő. Érezni akarom. Újabb hosszú, forró csókban forrnak össze ajkaink, közben mackóka melleimmel játszadozik, és idővel szájával is leér hozzájuk. Kezembe veszem a kamerát, aminek láthatóan papamaci nagyon örül. Én meg az orális szexnek, mert Cody úgy tud nyalni, hogy...oh te jó ég...Haját túrva élvezem minden pillanatát, de nem tudom már tartani magam, és a párnába zuhanva adom át magam az orgazmus kellemes érzésének. Halkan szuszogva nézem, hogy közben maci is levetkőzik, és kiveszi a kezemből a kamerát. Merevedésével kezd izgatni, de nem sietünk ennyire...Simogatni kezdem, majd a számba is veszem őt. Megmosolyogtat, ahogy próbál jó felvételt készíteni, de közben meg annyira élvezi, hogy néha mindenről megfeledkezik. Az ágyra döntöm, és melleim közé veszem értem ágaskodó farkát. Arca és mély nyögései arról árulkodnak, hogy elég volt a játszadozásból, ezért inkább ölébe ülve fogadom magamba. Imádom!
Egy darabig még Cody kezében hagyom a kamerát, aztán az éjjeliszekrényre kerül. Muszáj őt csókolnom, azt akarom, hogy csak rám figyeljen, ne a hülye masinára. Ez olyannyira bejön, hogy maga alá fektetve kezdi ő diktálni azt a tempót, ami az orgazmusba vezet mindkettőnket.
Reggelre rá kell ébrednem, hogy a varázslatnak vége és az élet súlya megint a nyakamba szakad. Nem hiszem el, hogy úgy kelek, hogy már sírok...Kicsikéimnél vigasztalódom, de hamarosan mackóka is megtalál. Leül mellém, puszilgat, én inkább lopok egy csókot.
-Jól aludtál? -kérdezem, közben a lábára dőlök.
-Én igen...Nem volt jó este...? -ugyan már...
-Ne butáskodj, nagyon élveztem...-arcára simítom a kezemet- Eléggé megvisel az, amit a bátyám mondott...-kár is lenne tagadni, fáj.
-Tudom, hogy fáj, de jobb lesz. Boldoggá teszlek újra...te vagy a világon a legfontosabb nekem, veled teljes az életem, mindig itt leszek neked. -simogatja az arcomat- Tudod, nagyon jól sikerült a felvétel...-jaj maci...Ajkaimon simít végig, én meg játékosan bekapom az ujját. Mosolyogva ülök fel és lopok magamnak egy csókot, de muszáj vagyok megharapva befejezni, mert Mei sírni kezd...
A következő hetek egyre nyomasztóbbak, főleg, hogy az apám el akarja adni a házukat...a házunkat...ott nőttem fel, az mindig egy kis részem lesz. Így olyan, mintha azt mondaná, hogy soha többé nem jönnek vissza. Anyuék egyik nap még elviszik a gyerekeket, hogy kicsit velük lehessenek, addig mi Codyval átmegyünk a házba, hátha el kell hozzak még valamit.
-Annyi emlék fűz ide...-mondom a szobámba lépve. Végig simítok az asztalon, majd leülök az ágyra.
-Hát ehhez az ágyhoz engem is sok szép emlék fűz...-leülve mellém csókol a nyakamba.
-Neked mindig a szexen jár az eszed?! -tolom el magamtól.
-Hát elég gyakran...viszont más emlékek is fűznek ehhez a házhoz. Amikor könyörögtem, hogy maradj velem, vagy amikor megkértem a kezedet...-elmosolyodom szavaira-és arra emlékszel, mikor tökön rúgtál a nappaliban és összeestem? -ezen mindketten nevetünk.
-Köszönöm...-hozzá bújok.
-Mit? -kérdezi értetlenül.
-Hogy mellettem vagy, és mindig megnevettetsz. -felbiccenti fejemet és megcsókol. Kicsit kezdünk belemelegedni ebbe a csókba, mikor meghalljuk, hogy megjöttek anyuék, ezért ideje rendbe hozni kicsit magunkat.
-Apa! -szaladnak be a gyerekek, és persze Cody játszva birkózni kezd velük. Annyira édesek. -Merre jártatok a mamával?
-Elmentünk a játszótérre, ettünk fagyit...-mondja Medy.
-A papával még homokoztunk is...-folytatja Jake.
Délután anyuval főzünk, szeretné, ha ma együtt enne a család. Beszélgetünk meg minden, de Cody inkább fent marad a gyerekekkel, én meg megyek fel megnézni.
-Miért nem jössz le? -kérdezem halkan a hátához simulva, mert látom, hogy a gyerekek már elaludtak.
-Nem akarok zavarni, úgyhogy gyönyörködöm a gyerekekben, míg a családoddal vagy. -mosolyog. Te vagy a családom...te és a gyerekek!
-Ne beszélj butaságokat, nem zavarnál. A férjem vagy, és szeretlek. -az ölébe ülök.
-Én is szeretlek, mindennél jobban. De tudom, hogy az apád vagy a tesód közelében vagyok, valamiért mindig kitör a veszekedés. Így is elég nehéz neked, nem akarom én is megnehezíteni...-karjaiba bújok- Olyan gyönyörűek...-mondja a gyerekeket nézve.
-Valóban csodálatosak. -jön be apu- Hagyjátok őket aludni, gyertek le! -én el is indulok, de Cody még marad. Mire újra felmegyek, már ő is alszik.
-Cody...maci...-simogatom őt. Először a gyerekekre pillant, aztán a hátára fekve csúsztatja kezét a combomra, én meg adok neki egy puszit- Kész a vacsi, szeretném, ha lejönnél.
-Biztos? Nem akarok zavarni, tudom, hogy...
-Sss...-megcsókolom- Ne beszélj butaságokat...
A vacsora egész jól telik, míg bátyám el nem enged egy kissé rasszista megjegyzést. Megfogom Cody kezét, érzem mennyire feszült és nem akarom, hogy ugorjon, mert szerintem erre várnak. De...
-Ha ezt te tényleg viccesnek tartod, akkor elég komoly gondok vannak a fejedben. Másrészt ma mér nem egyszer utaltál arra, hogy mennyire puhány vagyok, mert nem mentem neked, mikor berontottál a házunkba, és nekem estél. Komolyan azt gondoltad, hogy a gyerekeim előtt fogok bárkit megütni?!
-Cody...-ne...
-Semmi gond. -néz rám mosolyogva, de folytatja- Ha te attól tartod férfinak magad, hogy uralkodsz a családodon, és úgy rángatod őket, min a bábukat, a te döntésed, ahogy az is, hogy visszamész a sereghez, ahol majdnem feldobtad a talpad...a te dolgod minek teszed ki a családodat. És elnézést, de jelen pillanatban a gyerekeim értelmesebb társaság, mint a bátyád...-ad egy puszit a homlokomra, aztán feláll- Köszönöm a vacsorát, isteni volt, mint mindig. -felmegy a gyerekekhez.
-Most ez mire volt jó? -kérdezem felháborodva.
-A hisztis férjed csak azért hagyott itt, mert nem akarta, hogy válaszoljak. -morogja testvérem.
-Kisfiam...-próbálja csitítani a hangulatot anyu.
-Hagyd csak anya, úgy sem tud semmi újat mondani, amivel megbánthatna. Mert ez a célod, nem?!
-Az a célom, hogy felnyissam a szemedet! -csap az asztalra idegesen- Én az életemet kockáztattam a szeretteimért, mindent feladtam, ő arra sem képes, hogy a kis játszikálását abba hagyja értetek! Lehet, hogy én majdnem meghaltam a puskacsövek végén, de ő meg labdát pattogtatva tette majdnem ugyanezt és ő volt az, aki nem gondolt senkire. -mélyre döfött kést most a szívembe.
-Elég! -szól anyu erélyesebben.
-Nem! Meg egy olyan alakkal van együtt, aki csak ahhoz ért, hogy felcsinálja és összeugrassza a családjával. Én eddig támogattam őt, de apunak igaza volt, és Cody önző és gyerekes. -leül és a szemembe néz- Mit gondolsz meddig leszel neki jó és mikor talál majd egy fiatalabbat, mint ahogy általában a hozzá hasonlók teszik? Akkor majd utánunk jössz? -nem hallgatom ezt tovább, inkább felmegyek én is. Cody épp a gyerekekkel táncikál.
-Gyere táncolj velünk te is...elmeséltem a gyerekeknek, hogy mennyire jól tudsz táncolni...-ad egy puszit.
-Megyünk haza, jó? -lemegyünk, és elkezdem Jakeyt öltöztetni.
-Anya, miért vagy szomorú? -kérdezi tőlem kisfiam.
-Nem vagyok, mert ti itt vagytok nekem. -mosolygom. Medy és ő is átölelnek, én meg kicsit elpityeredem.
Hazafelé minden olyan csendes, még a gyerekek is, mintha csak éreznék, hogy baj van. Ketté szakadt a szívem és úgy érzem egyedül vagyok a fájdalmammal, mert ezt semmi nem enyhítheti. Félek.
-Én ezt nem bírom. -vallom be Codynak, mikor kettesben maradunk a nappaliban.
-Baby...-az ölébe ültetve ül le a kanapéra.
-Te nem hallottad miket mondott a testvérem és...és volt benne igazság is. Hogyan választhatnék a két családom között? Hét éve, hogy együtt vagyunk, de velük huszonkettőt töltöttem. Nem csinálhatok úgy, mintha az életem egy nagy része nem számítana. Én...-türelmesen vár, hogy mit akarok mondani- én képtelen vagyok elengedni őket. -nagyot sóhajt.
-Megértem, még akkor is, ha felbosszantanak, mert egy valami közös bennünk, hogy szeretünk téged. -megpuszil.
-Nem fogom hagyni, hogy elköltözzenek és Jaet sem engedem el. Szeretném, ha jobban megismerné és megszeretné ő is ezt az országot és téged is. -simogatom meg az arcát- Eleinte én is csúnyán bántam veled. Volt, hogy a színed miatt is...-hajtom le a fejemet.
-Az más volt...Rád nem lehetett haragudni már akkor sem, mert...-elmosolyodik- emlékszel, hogy a nappalitokban kaptad be? -megütöm.
-Most meg te kaphatod be! Idióta! -csapom meg újra, majd a hajába túrva csókolom meg szenvedélyesen. Erről valami eszembe jutott...Ki kell próbáljam...-Egy kis feszültségoldás? -lemászva az öléből elé térdelek és elkezdem kicsomagolni.
-Nem akarod, hogy én...?
-Nem! -vágom rá, mielőtt befejezné. Felteszi a kezeit, mintha csak megadná magát.
-Tudod, hogy én semmi jónak nem vagyok elrontója...-az utolsó szót már felmorranva mondja ki, mert egyszerűen lejjebb húzom a nadrágját és az alsóját is és máris a számba veszem a lényeget. A hajamat túrva nézi vad munkásságomat, míg aztán már nem tudja tovább húzni és egyszerűen a számba élvez. Örülök, hogy ő ezt ennyire élvezte, de nekem ez most szimpla megerősítés volt...
-Lehet, hogy terhes vagyok. -leülök mellé, közben iszok egy pohár vizet.
-Baby...-még magához sem tért szinte az orgazmus után, nem igazán érti mi van- A szádba élveztem, ettől nem...
-Hülye! -akkor kezdjünk magyarázkodni- Napok óta rosszul voltam, csináltam egy tesztet is, de negatív lett. De a tesztek sem tévedhetetlenek. Tudod, hogy alapvetően nem annyira szeretem, ha a számba élvezel...hiába édeskés a spermád, nem tudom megszokni sem ízre sem állagra...
-Ezt jókor beszéljük meg...-mondja kínosan levéve a nadrágját, de a bokszert felhúzza.
-Még mindig nem érted? Ha terhes vagyok, akkor oda vagyok érte, imádom az ízét...és most imádtam. Tényleg nem annyira gáz, és nem zavar...el vagyok én az orális szex ezen részével, de most...most egyszerűen...Mit mondjak? Ezt baromi kínos kimondani is, de ízlik...-kicsit elpirulok, pedig nem jellemző.
-De, ha....ha tényleg babát vársz...Nem korai?-mosolyog, de kiül az arcára az aggodalom is.
-De, nagyon, főleg a szuri után. Félek, hogy nem lenne egészséges. El kéne mennem egy orvoshoz, igaz? -bólint és magához húz. Most már rettegek.
Következő nap el is megyünk a nőgyógyászomhoz. Megvizsgál alaposan és kiderül, hogy nem vagyok terhes, csak a terhesség után még nem jöttem rendbe teljesen hormon ügyileg, azért produkál a testem olyan dolgokat, mintha még mindig terhes lennék. Egy valamire viszont jó volt ez a dolog...Mivel a gyerekeket valakire rá kellett bízni, anyuéknak mindent elmeséltem. Szörnyen aggódtak miattam, Jae még azt is felajánlotta, hogy bevisz ő a kórházba, hogy Cody ne vezessen idegesen. Az aggódás kicsit minden vitát lecsillapított és eltöltünk egy olyan csendes délután együtt, amit már nagyon rég nem.
Az igazi áttörés két hét múlva következik be. Jae bejelenti, hogy maradnak, ugyanis sikerült a seregtől olyan állást szereznie, ami két ország közötti kapcsolatfenntartásban segít. Igaz néha ingáznia kell, sőt ki is költöznek anyuéktól. Azt mondja, hogy a munkája miatt kényelmesebb, ha egy két órás kocsiútra lévő házba költöznek, mivel onnan csak egy ugrásra van a munkahelye, de azt hiszem ebben benne van az is, hogy nem akar velünk sűrűn találkozni. Még mindig úgy érzi, hogy Cody tiszteletlen volt vele és ezt bizonyára soha nem fogja neki megbocsátani. A bátyám nagyon önérzetes, ráadásul a katonaságnál megszokta, hogy tisztelik őt, ezért sem fogja tudni ezt lenyelni. Persze apu sem repked attól, hogy maradnak, de azt is tudom, hogy nehezen hagyott volna itt, így talán ez vigasztalja őt is. Tényleg kezd minden kicsit lenyugodni körülöttünk. Talán az ünnepek közeledtével egy kicsit nagyobb az összetartás...
Egyedül az zavar, hogy Cody elígérkezik egy ostoba buliba. Én már úgy érzem, hogy kinőttem ezekből, de mivel az ünnepeket otthon töltjük, ez meg egy ilyen halloweeni, beöltözős buli, ráadásul a csapattagoknak szól, muszáj belemennem. Szívesebben tölteném minden időmet a gyerekeimmel, de hát...ez van...
-Te minek öltözöl maci? Nekem semmi ötletem...-túrok a ruháim között.
-Semminek, amúgy sem muszáj beöltözni. Ezen ne idegeskedj. Ha hazaértünk úgy is mindegy lesz mi van rajtad, mennie kell...-csókol a nyakamba.
-Anyuék ma itt alszanak a kicsik miatt, ugye tudod? -paskolom meg az arcát.
-Még jó, hogy ekkora ez a ház...sikíthatsz kedvedre. -meg akar csókolni, de ellépek tőle, aztán...
-Megmondjam az igazat? -körmeimet derekába mélyesztve simulok hozzá- Legszívesebben letépném a ruháidat és addig szeretkeznék veled, míg a farkad már fel sem tud állni a fáradtságtól. -elmosolyodom meglepett arcán, de aztán ő i elmosolyodik, mert szerintem tetszik neki, amit hallott- De hát...-újra odébb sétálok- valaki elígérkezett a hülye haverjainak a hülye bulijába. -tárom szét a karjaimat.
Mivel semmi ötletem sincs, hogy mit vegyek fel, végül is találok egy cicafület otthon és azt veszem magamra. A gyerekeknek szoktam ebben mesét olvasni, de hát...Kicsit feltuningolom a szerelést egy erős sminkkel, ékszerekkel és egy kihívó fekete felsővel és szűk fekete nadrággal, hogy egyiptomi macska istennő legyen a mese fülekből.
-Jó lesz? -megyek le Codyhoz a nappaliba.
-Atyaég...ez tényleg te vagy? -kérdezi tágra nyílt szemekkel.
-Nem jó. -húzom el a számat lefordítva azt, amit szerintem mondani akart.
-Túl jó...-megfogja a kezemet és magához húz- Hogy lehetsz ennyire dögös? -szinte felfal a tekintetével.
-Az elmúlt hetekben vagy a pólóidban láttál vagy meztelenül...csak elszoktál a sminktől...-mosolygom.
-Ez nem igaz, te mindenhogy gyönyörű vagy, de most...Úgy érzem magam, mintha először vinnélek randizni. Mindenki irigykedni fog, hogy milyen dögös csajom van. -a fenekembe markol.
-Igen? És hazafelé megállunk egy elhagyatott résznél, hogy megdugj? A szüleim arra tanítottak, hogy pont ezért ne szálljak be bárki kocsijába...Még a végén rossz dolgok történhetnek egy ilyen sötét estén...egy nagy, izmos sötét emberrel és az ő nagy, sötét botjával...-incselkedem vele, mint régen.
-Szóval félsz a sötéttől? Igazad van...a sötét önmagában nem jó, kell hozzá keverni egy kis világos színt. -elnevetve magam kapaszkodom a nyakába és csókolom meg. Csak arra van időm, hogy letöröljem róla a rúzsomat, mert közben megjönnek anyuék is.
A buli elsőre nem olyan rossz, mint gondoltam, főleg azért nem, mert sok a családos ember. Az egyiküknek szintén ázsiai felesége van, sőt két gyerekük is. Egyedül az zavar, hogy Cody valamiért pont vele tud elbeszélgetni a legjobban.
-Látom Codynak is a kelet a gyengéje...-ad a kezembe egy pohár italt a nő férje, de visszaadom neki.
-Ez most valami rasszista beszólás akart lenni? -kérdezem, de közben azt figyelem, hogy a férjem azzal a libával nevetgél. Azt sem vette észre, hogy ennyi idő alatt még nem értem vissza a mosdóból?!
-Nem, ez csak egy figyelmeztetés, hogy perceken belül szétütöm a férjedet. -pff...
-Akkor ketten ütjük szét...aztán a kocsim mögé kötöm a szuka feleségedet. -mosolygok rá.
-Bocs, csak...
-Engem is zavar, ne aggódj...-sóhajtok- Meg az is, hogy megbámultad a melleimet. -ott is hagyom a picsába ezt az idiótát. Messziről figyelem az eseményeket. Azt mondta idefelé, hogy le sem fogja tudni venni rólam a szemét, most meg ott röhögcsél azzal a nővel. Lehet még mindig a gyerekekről beszélnek, mint mikor otthagytam őket, de kezd zavarni, hogy ennyire barátságos vele. Rég ott kellett volna hagyja. Igaza lenne a tesómnak, és ő lesz az a fiatalabb csaj, akire lecserélne? Megőrülök a féltékenységtől, akkor őt miért nem zavarja, hogy vadidegen pasik bámulnak engem? Valakit ma még szétcsapok!
|
| Garfield | 2016. 10. 09. 13:30:06 | #34665 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Hihetetlen, hogy ennyitől felállt…levetkőzöm, és állnék a hideg víz alá, hogy lenyugodjak, de úgy néz ki valaki nem akarja, hogy lehiggadjak. Babym hátulról átölelve simítja kezét merevedésemre.
- Baby… - húzom magam elé.
- Gondoltad, hogy elpazarolunk egy erekciót? – csókol meg farkamat simogatva.
- Ugye tudod, hogy ennyivel nem érem be? – markolok fenekébe…annyira kívánom - Most azonnal... – nem mondom ki, mert nem mondhatom ezt a feleségemnek…veszek egy mély levegőt, és… - akarlak! – fejezem be finomabban, és felkapom a vállamra. Édesen nevet, míg a hálóba nem érünk és az ágyon nem landol…
Másnap délután a gyerekekkel játszunk a nappaliban. Igazából Jakeynek magyarázom a kosárlabda szabályait egy…egy plüss labdán…vettem neki kisebb kosárlabdát, ami gyerekeknek való, de Meg nem engedi, hogy a házban más labdával játszunk. Jakeyt nagyon érdekli a dolog, és meglepetésemre Medyt is. Kicsim a picurokkal játszik a babaszőnyegen. Nagyon édesek…Hangos dörömbölést hallunk meg. Ki a faszom?! Megyek ajtót nyitni, de ahogy kinyitom, Meg tesója beront, és falnak vág.
- Hogy mered beleártani magadat a családom ügyeibe?! - torkomnál fogva szorít a falhoz, de nem akarok verekedni a gyerekek és Meg előtt…
- Megvesztél? Mi ütött beléd? – áll elém kicsim.
- Hagyd csak...Kimegyünk és megbeszéljük. – mondom mérgesen. Idejön, és a saját házamban csinálja a fesztivált?!
- Nem! Nem fogtok itt kakaskodni! – szól ránk.
- A férjed teletömte a feleségem agyát mindenféle hülyeséggel. – mit csináltam?! - Nem szólhatsz bele a döntéseinkbe! Egyáltalán hogy mersz bármit mondani azután, hogy Meget maradásra kényszeríted és elválasztod az igazi családjától?! – mi a fasz van veled ember?! - Apánknak igaza volt, nagyon rosszul választottál... – veti oda Megnek.
- Na most van elegem! – kiütöm a csávót…vagyis ütném, de Meg elém áll.
- Cody volt életem legjobb döntése. Szerelmes vagyok belé, még ha ez nektek fáj is. Igen, mi máshogy élünk, mint ti, és akkor?! Nekem így jó. Pont itt, pont így...és csakis Codyval! Menjetek csak el, ha ehhez van kedvetek, engem meg hagyjatok végre békén! Nem akarok senkinek megfelelni, csak boldog akarok lenni, világos?! – édesem…
- Nagyon is... – indul kifelé - Mi mind nagyon szeretünk, és nem érdekelt, hogy szembe mentél a hagyományokkal, de most a családdal mész szembe, ezt ne feledd... – szól még vissza, aztán elmegy.
Közben én már bejöttem a gyerekekhez, mert ez a gyökér megijesztette őket. Szegénykéim nagyon sírnak…Kicsim meg sírva rohan fel az emeletre. Ahogy megnyugszanak a gyerekek, és játszanak tovább, a picurokat beteszem a lenti kiságyakba, és felmegyek babymhez.
- Kicsim, ennyire felidegesített? – kérdezem, mert hallom, hogy éppen most adta ki magából a reggelijét.
- Jaj ne gyere már be... – szól rám, aztán lehúzza a wc-t és megy fogat mosni.
- Jóban és rosszban is, emlékszel? - adok pofijára egy puszit, miközben mossa a fogát - Pihenj le...gyorsan megetetem a gyerekeket és jövök, jó? Úgy is aludni fognak ebéd után. – elmosolyodva bólint, de azért még lejön velem, hogy megpuszilgassa a gyerekeket.
Még jó, hogy kicsim még reggel megfőzött, és csak melegíteni kell. A pöttömöket asztalhoz ültetem, és már esznek is. Olyan jók, és okosak…A picurokat cumisüvegből etetem meg. Szépen megkajálnak, aztán megyünk fel. A nagyok megmossák az arcukat, és bebújnak az ágyba, a kicsiket tisztába teszem, és lefektetem őket. Mindenki kap egy puszit, és már alszanak is. Nézzük, hogy van Meg…
- Nah a gyerekek ettek, és most lefeküd...feküdtek...aludni... – dadogom el egy kicsit a mondat végét, mert ahogy belépek a szobába szinte elakad a szavam. Meg az ágyon ül meztelenül egy banánnal a kezében…gyönyörű…
- Én meg gondoltam, hogy miután lezuhanyoztam, megvárom meztelenül itt az ágyon ücsörögve, míg megszáradok. Minek vizezzem össze a törölközőt, nem? Van banánom is... – mutatja mosolyogva.
- Az nekem is van... – jegyzem meg, és mellé ülve legeltetem rajta a szemeimet.
- Nagyon finom ez a banán...csak szopogatom, nyalogatom, hogy tovább tartson... – szemembe nézve nyal végig rajta…mást is nyalogathatnál így… - Szeretem a finom, nagy banánokat...nézd milyen hosszan be tudom kapni... – lassan a szájába csúsztatja…baby…
- Nagyon ügyes vagy... – mondom nagyot nyelve.
- Van méz is rá. Megkóstolod milyen édes? – nyújt felém egy kiskanálnyit, de bizonyára csak véletlen, a számra is csurgat belőle, de babym megoldja, hogy ne legyek maszatos, azonnal le nyalja… - Te finomabb vagy, mint a méz...
- Én is jobban szeretem a te mézedet. – közelebb húzom magamhoz, hogy megcsókoljam, de elfordul. Egyik ujjamat a mézbe mártja, és úgy nyalogatja le róla, mintha egészen más lenne a szájában…
- A macika az én mézemre vágyik? Azt előbb nyalogatni kell mielőtt megkóstolhatnád... – neveti el magát, és a nyakamba csókol. Tényleg vicces hasonlat, és félek ezentúl a mézről és banánról a szex fog eszembe jutni… - És ha most elküldöm az én macimat téli álmot aludni?
- Akkor a maci sajnos erőszakhoz folyamodik. – csikizem meg magam alá fektetve, mire édesen nevet fel.
- Nagyon mézes lesz az a banán, ugye? – kérdezi szexi mosolyával a hajamba túrva - Annyira kívánlak és annyira szeretlek...nagyon szerelmes vagyok beléd...nagyon-nagyon-nagyon... – édes…de ebben a pillanatban könnyek szöknek a szemeibe…
- Fogalmad sincs, hogy én mennyire szeretlek...értelmet adtál az életemnek... - könnyes még a szeme, sőt ki is folyik egy könnycsepp, amit letörlök - Szeretlek szerelmem... - súgom ajkára, és finoman megcsókolom.
Kezei felsiklanak felsőm alá, hátamat karmolja végig finoman. Annyira imádom...leveszi rólam a pólót, bár elég nehézkesen megy, mert alig akarok elszakadni ajkaitól. Ahogy lekerül rólam, újra szenvedélyes csókban forrnak össze ajkaink. Mellére simulnak kezem, és gyömöszölni kezdem. Ujjaimmal finoman morzsolgatni kezdem mellbimbóját, mire belesóhajt csókunkba. Elmosolyodva térek csókjaimmal nyakára, aztán melleire. Ahogy haladok lejjebb, látom, babym a kezébe vesz valamit. Felnézek, és széles mosolyra húzom a számat...kamera...milyen kis perverz lettél szerelmem...ez tetszik...
Nyelvemmel kezdem kényeztetni, aztán ujjaimmal is. Imádom, mikor így nyögdécsel alattam. Már félig ül, és hajamat túrja, de a kamerát nem teszi le. Mikor elmegy, hanyatt dől az ágyban a párnák közé. Leveszem a nadrágomat és az alsómat, aztán kiveszem a kamerát a kezéből, és rá irányítom. Elképesztő mennyire gyönyörű. Bejáratához illesztem magam, de egyelőre csak izgatom merevedésemmel. Babym közben simogatni kezdi farkamat, és mikor már lökném belé magam, elhúzódik, aztán közelebb mászva veszi szájába. Egy pillanatra megfeledkezem a kameráról, de jajj, hát irányítsam már rá...
Kis vadmacskám még bele is mosolyog a kamerába...ez nagyon tetszik. Ohh életem mennyiszer fogjuk ezt a felvételt visszanézni...Ledönt az ágyra, gyorsan kerítek a fejem alá egy párnát...mellei közé vesz. Észreveszi, mikor már kezd túl jó lenni, és rám mászva ül az ölembe. Egy ideig még engedi, hogy a kezemben legyen a kamera, és közelebbről vegyem őrült vágtáját, aztán elveszi tőlem, és leteszi az éjjeli szekrényre, ahonnan tökéletesen vesz minket. Lehajol hozzám, hogy megcsókoljon...
Csókunk közben fordítok a felálláson, hogy én kerüljek felülre. Hátamat karmolja, és vállamat, számat harapdálja, miközben gyorsan és keményen adom meg neki ami jár.
Reggel arra kelek, hogy Meg nincs mellettem, és még megy a kamera. Kezembe veszem, és bele bele tekerve visszanézem. Eszméletlen jó felvétel lett. Az alvásunkat majd letörlöm, de...mi ez? Ez tuti nemrég volt...sírt? Kikapcsolom a gépet, és megyek megkeresni. A picuroknál találom meg. Ül a kanapén, és nézi őket. Leülök mellé, és magamhoz húzom. Az arcát puszilgatom, közben szorosan ölelem magamhoz, míg meg nem csókol.
- Jól aludtál? - kérdezi hanyatt fekve, feje a combomon.
- Én igen... - lesüti a tekintetét - Nem volt jó este...? - nem várja meg míg befejezem.
- Ne butáskodj, nagyon élveztem... - mosolyog rám arcomra simítva a kezét - Eléggé megvisel, amit a bátyám mondott... - jajj ne sírj megint...
- Tudom, hogy fáj, de jobb lesz. Boldoggá teszlek újra...te vagy a világon a legfontosabb nekem, veled teljes az életem, mindig itt leszek neked. - mondom őszintén gyönyörű pofiját simizve - Tudod, nagyon jól sikerült az a felvétel... - vigyorodom el, hogy oldjam a feszültségét, és sikerül is, mert egyszerre jön zavarba, és neveti el magát.
De alább fagy a nevetése, mert ahogy itt fekszik az ölemben, csak simizem az arcát. Olyan gyönyörű, annyira szeretem...szerintem nem is tudja mennyire szerelmes vagyok belé...Ajkán simítom végig ujjamat, mire babym bekapja hüvelykujjamat. Kacéran elmosolyodik, és felülve csókol meg. Olyan érzéki ez a csók, és annyira izzik köztünk a levegő...finoman harap számba, így állít le, mikor Mei sírni kezd...mindig a legjobbkor...
A következő napok, hetek kicsimnek elég szomorúan telnek, és az sem tudja feldobni, hogy anyuja nagyon sokat jön át, hogy vele és az unokáival legyen, mielőtt elköltöznek. Persze az apja még most sem bír magával, összevesztek azon, hogy az apja el akarja adni a házukat, de Meg ezt nem szeretné. Én nem is értem miért fájna neki, ha nem adná el. Koreában már megvan a házuk...
Babym anyuja kitalálja, hogy elviszik az unokákat egy utolsó kiruccanásra, addig mi átmegyünk, megnézni maradt e valami holmija kicsimnek a szülői házban. Ahogy belépünk a szobába...mintha Meg el sem költözött volna.
- Annyi emlék fűz ide… - simít végig az asztalán, aztán leül az ágyra.
- Hát ehhez az ágyhoz engem is sok szép emlék fűz... - mosolyogva a nyakába csókolok ahogy mellé ülök.
- Neked mindig a szexen jár az eszed?! - tol el magától.
- Hát elég gyakran...viszont más emlékek is fűznek ehhez a házhoz. Amikor könyörögtem, hogy maradj velem, vagy amikor megkértem a kezedet... - elmosolyodik - és arra emlékszel, mikor tökön rúgtál a nappaliban, és összeestem? - mindketten elnevetjük magunkat.
- Köszönöm... - mondja hozzám bújva.
- Mit? - nem értem.
- Hogy mellettem vagy, és mindig megnevettetsz. - felbiccentem buksiját, és megcsókolom.
Kicsit hosszúra nyúlik a csók, már az előjáték felé haladunk, mikor meghalljuk, hogy hazajöttek a nagyszülők a gyerekekkel. Basszus...magamra kapom a pólómat, babym beszalad a fürdőbe felkapva a ruháját.
- Apa! - szaladnak be és rohannak le, hogy megöleljenek. Persze inkább nekiállnak velem birkózni...eljátszunk egy darabig, sokat nevetünk. Csak azt veszem észre, hogy Meg és anyuja minket néznek mosolyogva.
- Merre jártatok a mamával? - kérdezem felülve a gyerekektől.
- Elmentünk a játszótérre, ettünk fagyit...
- A papával még homokoztunk is... - lelkesen mesélnek egymás szavába vágva.
Drága anyósom kitalálja, hogy együnk ma náluk. Nincs ellenemre, imádom a főztjét, és Meg még segít is neki a vacsora elkészítésében. A gyerekek elmennek aludni, mert nekik még kell a pihi, főleg ez a délutáni kis kaland után. Nem igazán akarom megzavarni odalent Meget és a családját, úgyhogy itt fent őrzöm a gyerekek álmát egy széken ülve. Igazából egy személy bírt mindig a családjából, az anyukája...
- Miért nem jössz le? - kérdezi suttogva a hátamhoz simulva.
- Nem akarok zavarni, úgyhogy gyönyörködöm a gyerekekben, míg a családoddal vagy. - mosolyodom el.
- Ne beszélj butaságokat, nem zavarnál. A férjem vagy, és szeretlek. - ül az ölembe.
- Én is szeretlek, mindennél jobban. De tudom, ha apád vagy a tesód közelében vagyok, valamiért mindig kitör a veszekedés. Így is elég nehéz neked, nem akarom én is megnehezíteni... - nem mond semmit, csak az ölelésembe bújik - Olyan gyönyörűek... - mondom a gyerekeket nézve.
- Valóban csodálatosak. - halljuk meg mögöttünk Meg apuját - Hagyjátok őket aludni, gyertek le. Meg feláll és elindul, de én maradok.
Pici Jay úgyis pont most sírt fel, úgyhogy apának meg kell vigasztalni a pici fiút. Mind a 4 gyerkőc az ágyban fekszik, de még én is ide tudok bújni hozzájuk. El is felejtettem milyen nagy ez az ágy. A gyerekek szuszogását hallgatva engem is elnyom az álom.
- Cody...maci... - kicsim lágy suttogó hangjára, és simogatására kelek. Ahogy felébredek a gyerekekre pillantok, de még alszanak, aztán a hátamra fordulok, és kicsim combjára simítom a kezemet, akitől egy puszit is kapok - Kész a vacsi, szeretném ha lejönnél. - remélem jól látom, h a tekintete nem szomorú, hanem boldog...
- Biztos? Nem akarok zavarni, tudom, hogy...
- Sss... - finoman megcsókol, mikor felülök - Ne beszélj butaságokat.
A vacsi jó, mondtam már, hogy anyósom istenien főz?! Teljesen visszafogom magam, és igyekszem meg se szólalni, és nem meghallani Meg tesójának a "jópofa" beszólásait. De mikor elköp egy rasszista "poént", szép lassan leteszem az evőeszközt. Tudom, hogy ellenem iránult az egész, de nem tudok nem a gyerekeimre gondolni, hiszen örökölték a bőrszínemet…Kicsim megfogja a kezemet, mintha attól tartana, hogy nekiugrom, de rá mosolygok...nincs itt semmi baj. Enyhén baszta csak fel az agyamat, de tudok én jófiú lenni...
- Ha ezt te tényleg viccesnek találod, akkor elég komoly gondok vannak a fejedben. Másrészt, ma már nem egyszer utaltál arra, hogy mennyire puhány vagyok, mert nem mentem neked, mikor berontottál a házunkba, és nekem estél. Komolyan azt gondolod, hogy a gyerekeim előtt fogok bárkit is megütni?!
- Cody... - nem kell aggódnod kicsim.
- Semmi gond. - nézek Megre mosolyogva - Ha te attól tartod férfinak magad, hogy uralkodsz a családodon, és úgy rángatod őket, mint a bábukat, a te döntésed, ahogy az is, hogy visszamész a sereghez, ahol majdnem feldobtad a talpad…a te dolgod minek teszed ki a családodat. És elnézést, de jelen pillanatban, a gyerekeim értelmesebb társaság mint a bátyád... - csókolom homlokon Meget - és felállok - Köszönöm a vacsorát, isteni volt, mint mindig. - mosolygok Meg anyujára, és felmegyek a gyerekekhez.
Ahogy belépek a szobába, Medy ül fel az ágyban. És szép sorban ébred fel a többi gyerkőc is. A nagyobbak segítenek a picurokat tisztába tenni, aztán játszunk, közben elmesélem nekik, hogy régen anyának ez volt a szobája. Kíváncsiak, hogy hol találkoztunk, elmesélem, hogy volt egy tábor, ahol apa beleszeretett egy gyönyörű lányba, de csak évekkel később láttuk egymást újra, de akkor már biztos volt, hogy vele élem le az életemet. Amikor kérdezik, hogy anya hogyan táncolt a parkban, kapcsolok be zenét, és elkezdünk a szobában bugizni, míg anya fel nem jön.
- Gyere táncolj velünk te is...elmeséltem a gyerekeknek, hogy mennyire jól tudsz táncolni... - lopok egy puszit tőle. Halványan elmosolyodik, de látom, hogy elég letört...
- Megyünk haza, jó? - lemegyünk és elkezdi öltöztetni Jakeyt.
- Anya, miért vagy szomorú? - Meg kisfiúnk szemébe néz, és elmosolyodik.
- Nem vagyok, mert ti itt vagytok nekem. - odasúgom Medynek, hogy ölelje meg anyát, és Jakeyvel együtt ölelik át.
|
| Saya | 2016. 09. 06. 11:47:00 | #34574 |
Karakter: Megan Hoa
-Én is szeretlek baby, a világ legmázlistább embere vagyok, hogy velem vagy. Ne szomorkodj, mi itt vagyunk egymásnak. -az én macikám- Nem jössz haza, hogy megvigasztaljon a mackód? -elmosolyodom.
-Nemsokára otthon vagyok. -dobok egy puszit neki- Szia...
-Siess, nagyon várlak. -már indulok is haza. Cody és a gyerekek az én igazi családom, ők csak az enyémek. Kimondhatatlanul szeretem őket, ők az én mindeneim, sőt még annál is több.
-Végre itthon vagy...-jön elém és ölel magához egy szál bokszerben.
-Jó kis fogadtatás...-simítok végig izmos mellkasán, de aztán visszabújok a karjaiban. Nekem itt a legjobb.
-Megígérem, hogy sokat fogjuk látogatni őket, rendben? -egy puszit nyom a homlokomra- Kicsit nagyobbak lesznek a picurok, és hosszabb időre is kiutazhatunk...-mondja arcomat simogatva.
-Szeretlek...-adok neki egy puszit.
-Én is szeretlek, és készültem valamivel, hogy ellazítsalak. -mosolyog.
-Azt látom...-marok finoman az oldalába, és megcsókolom.
-Gyere...-kézen fogva megyünk a fürdőszobába.
A kádban mellkasának dőlve élvezem az együtt töltött perceket, majd megfordulok, hogy kényelmesebben tudjunk csókolózni. A fenekembe markolva húz még közelebb és csókja is egyre szenvedélyesebb, de én most erre képtelen vagyok. A nyakába bújok.
-Azt hiszem ez ma nem fog menni...
-Nekem az is elég, ha a karjaimban tarthatlak. -édes kis megértő mackóm simogatja a hátamat.
Reggel mindenki előtt ébredek fel. Nem akarok senkit felkelteni az álmatlanságom miatt, ezért lemegyek a nappaliba. A notebookomon régi családi képeket kezdek el nézegetni. Olyan jó volt régen...mégis...Cody olyan sokat ad nekem, hogy nem mennék vissza az időben, ha tehetném sem. Nem tudom mi lesz, ha egy napon őt is elveszítem, mert ő az én családom, a legjobb barátom, a szeretőm, gyermekeim apja, egyszerűen minden. Nagyon szerelmes vagyok belé.
-Jó reggelt...-az emlegetett szamár leül mellém.
-Szia...hogyhogy fent vagy? -kérdezem mosolyogva.
-Nem voltál mellettem...-kiveszi a kezemből a notebookot és a kanapéra fektetve csókol meg- Olyan gyönyörű vagy...-oh közben csöng a telefonom. Mivel a bátyám az, muszáj felvennem.
Délután átjönnek a családjával. Sokat beszélgetünk kettesben is, de igazából előre nem jutunk. Talán túl nagy a szakadék közöttünk, hogy megértsen. Mikor beérünk, elmosolyodom, hogy sógornőm karjaiban van Mei. Szegény kicsikém, nem is fogja rendesen ismerni a rokonait. Codynál keresek vigaszt, aki Jayt ringatja. Vacsorára maradnak még, aztán Codyval leülünk kicsit beszélgetni. Furcsa, hogy egyáltalán meglepte, hogy Koreában a férfiak döntenek, ez ott így szokás.
-Nem tudom apád hogy képzelte, hogy koreai férjed lesz...ezt te nem bírnád. -elmosolyodom.
-Ezért kellettél te, mert te szót fogadsz...-viccelek és megpaskolom az arcát.
-Te papucsnak tartasz? -kérdezi meglepetten.
-Csak egy kicsit...-nevetek- Na de ideje lefektetni a gyerekeket. -adok neki egy puszit, és jön is segíteni. Már az ágyban vagyunk, mikor úgy látom rajta, hogy valahol máshol jár. - Min töröd a buksidat? -kérdezem hozzá bújva. Olyan finom az illata, annyira szeretek bújni.
-Csak, amit mondtál...azért tartasz papucsnak, mert szeretek a kedvedben járni? -oh istenem...
-Cody, hagyd már ezt...Csak vicceltem...-megcsókolom.
-Tudom, hogy sűrűbben van az, amit te szeretnél, de az azért van, mert ésszerűbb...és imádok a kedvedben járni, mert az érte kapott jutalom fantasztikus. -oh szóval nem csak a kedvemben járni jó, hanem bennem is. Fölém mászva csókol meg és csúsztatja kezét hálóingem alá.
-Fáradt vagyok...-szólalok meg, hogy ne élje bele ebbe most magát. Sok volt a mai nap is.
-Na jó, majd reggel...-ad egy puszit-
-Majd meglátjuk. -mosolygom, majd a karjaiban alszom el.
Mikor felébredek, ő még mindig alszik. Az ablakhoz sétálok, mert csak jár az agyam. Egy idő után Cody is felébred és mögém lépve a nyakamba csókol.
A délelőttünk nyugiban telik, a délutáni lefektetést pedig Cody magára vállalja. Addig én összepakolom a játékokat, vagyis csak pakolnám, mert papamaci kiveszi a kezemből a játékos zsákot és odébb dobja.
-Ez most mire volt jó? -választ nem, csak egy csókot kapok, és a szenvedélyes csókcsata közben a kanapéhoz visz és az ölébe ültet.
Leveszi rólam a ruhát és végig fektet a kanapén, hogy nyakamba csókoljon. Halkan nyögdécselve élvezem élvezem nyelvjátékát mellbimbóim körül. Teljesen beindít...Közben sikerül kiszabadítani merevedését a bokszerből, de nem nagyon engedi, hogy simogassam, mert túlságosan fel van már így is izgulva. Azért, hogy én is kellő hangulatba kerüljek, leveszi a tangámat és egyszerre vesz kezelésbe nyelvével és ujjaival. Érzem, hogy orgazmusom esz, ha nem állítom le, de ő egyáltalán nem akar leállni, sőt...egészen orgazmusig nyal.
Mikor fölém mászik, lehúzom magamhoz egy csókra, miközben végre belém csúszik. A csókba nyögve marok a hátába a mennyi érzés hatására. Lassú mozgása közben teljesen átadom magam testének, lábaimmal kulcsolom körbe derekát, hogy még mélyebben tudjon mozogni. Fenekét markolom, szeretném, ha gyorsítana, de csak egy egész kicsit mozgatja gyorsabban csípőjét.
Elég a lassúságból! Máris átveszem az irányítást, vagyis a gyeplőt, mert felülre kerülve lovagolom meg, miközben hol a nyakát, hol a vállát harapdálom, míg ő a fenekemet és a combomat markolássza. Persze nem bírja ki, hogy ne ő irányítson újra, így a szeretkezést a kanapé előtti asztalon fejezzük be és koronázzuk egy csókkal.
-Szeretlek...-suttogja pár centire ajkaimtól.
-Én i szeretlek. -megcsókolom, közben újra mellemre markol, de leállítom- Nemsokára felébrednek a gyerekek...-adok egy puszit vigasztalásul.
Éppen csak sikerül rendbe tenni magunkat és a nappalit, mikor máris megjelenik Jakey. Hűha...ez nagyon közel volt...Én gyorsan lezuhanyzom, és mire visszaérek, már látom, hogy mackóka a játszó gyerekeket felügyeli.
-Hogy lehetsz ilyen szép?! -húz magához és csókolna is meg, de csak egy puszit adhat a gyerekek előtt.
-Viselkedj...-tolom el.
-Ez alatt sincs melltartó? -kérdezi halkan és a ruhám alá kukucskál.
-Menj fürdeni, és higgadj le...-nézek mosolyogva lefelé, mert kezd neki felállni. Ki is megy, de...A gyerekeket otthagyom a játékokkal, ilyenkor még elég jól elvannak, még nem annyira izgágák, nem úgy, mint apuci, aki után gyorsan utána is megyek. Épp vetkőzik, hogy beálljon a zuhany alá. Megvárom, hogy meztelen legyen és csak ezután simulok mögé és nyúlok előre egyik kezemmel merevedésére.
-Baby...-maga elé húz.
-Gondoltad, hogy elpazarlunk egy erekciót? -borzasztó vagyok, de Cody engem is szexfüggővé tett. Megcsókolom és máris simogatva kezdem izgatni.
-Ugye tudod, hogy ennyivel nem érem be? -markolja meg mindkét kezével fenekemet- Most azonnal...-vagy valami nagyon mocskosat vagy csúnyát akart mondani, mert kicsit megtorpan, és a nagy hévből visszavéve talán szebben fejezi be- akarlak! -felnevetek, mikor felkap és a vállára dob. Mint egy ősember visz a hálóba, de nem bánom, mert én is őrülten kívánom őt.
Másnap délután a gyerekekkel játszunk. Cody egy plüss labdán magyarázza a kosárlabda szabályait Jakeynek, de Medy is nagyon figyeli. Azért plüss a labda, mert a lakásba csak ilyet engedek, és mivel ma esős az idő, szóba sem jöhet, hogy kimenjenek. Én a kicsikkel a baba szőnyegen játszom. Mei még mindig hamarabb fárad el, de talán már ő is kicsit elevenebb, mint volt. Csak még mindig olyan picurkák, de hát előbb is jöttek, mint vártuk őket...Jól elvagyunk, de hirtelen dörömbölést hallunk meg az ajtón. Ki az aki dörömböl, mikor van csengő is, és ki az, aki be tudott jönni az ajtóig? Csak a rokonoknak van a kapun belül bejutása...Cody megy ajtót nyitni, és még nagyobb meglepetésünkre Jae az, aki kivágja az ajtót.
-Hogy mered beleártani magadat a családom ügyeibe?! -szorítja Codyt a falhoz a torkánál fogva. Ijedten állok fel és szaladok közéjük. Pontosan tudom, hogy a bátyámat az elit katonák között képezték ki és ha akarná egy mozdulattal kitörné Cody nyakát.
-Megvesztél? Mi ütött beléd? -kiabálok rá védelmezően Cody elé állva. Tudom, hogy ő is erős és kárt tudna a testvéremben tenni, mégsem csinál semmit. Azt hiszem ő gondol a riadt gyerekeinkre és rám is.
-Hagyd csak...Kimegyünk és megbeszéljük. -szólal meg Cody.
-Nem! -vágom rá- Nem fogtok itt kakaskodni!
-A férjed teletömte a feleségem agyát mindenféle hülyeséggel. -oh jaj...Jaeből is előjött a koreai férfi öntudat- Nem szólhatsz bele a döntéseinkbe! Egyáltalán hogy mersz bármit mondani azután, hogy Meget maradásra kényszeríted és elválasztod az igazi családjától?! -szigorú tekintettel néz rám- Apánknak igaza volt, nagyon rosszul választottál...
-Na most van elegem! -indulna meg Cody, de visszatartom.
-Cody volt életem legjobb döntése. Szerelmes vagyok belé, még ha ez nektek fáj is. Igen, mi máshogy élünk, mint ti, és akkor?! Nekem így jó. Pont itt, pont így...és csakis Codyval! Menjetek csak el, ha ehhez van kedvetek, engem meg hagyjatok végre békén! Nem akarok senkinek megfelelni, csak boldog akarok lenni, világos?! -ideges vagyok, mert már mind a négy gyerekünk sír.
-Nagyon is...-elindul- Mi mind nagyon szeretünk, és nem érdekelt, hogy szembe mentél a hagyományokkal, de most a családdal mész szembe, ezt ne feledd...-szól vissza, és elmegy.
Cody közben a gyerekeket nyugtatja, én meg képtelen vagyok sírás nélkül ezt kibírni, ezért felmegyek az emeletre. Nem is értem minek sírok...És...Uram atyám...Gyorsan a wc fölé hajolok, mert még a meg nem evett ebédem is kijön belőlem.
-Kicsim, ennyire felidegesített? -jön utánam mackóka.
-Jaj ne gyere már be...-húzom le a wc-t és gyorsan megyek fogat mosni meg öblögetni.
-Jóban és rosszban is, emlékszel? -puszilja meg az arcomat miközben mosom a fogamat- Pihenj le...gyorsan megetetem a gyerekeket és jövök, jó? Úgy is aludni fognak ebéd után. -olyan lágy hangon beszél, hogy már ezzel megnyugtat. Mosolyogva bólintok, de azért lemegyek megpuszilgatni az én kicsikéimet és bekapok pár falatot. Nagyon fura, hogy így hányás után ennyire kívánom a kaját, de hirtelen farkas éhes lettem. Legalább pár gyümit felviszek magammal. Nem akarok most nehezet enni.
Az ágyon ülve elkezdek gondolkodni. Mostanában elég gyenge vagyok és reggel is volt egy kis szédülés meg hányinger...Ráadásul egy ideje meg sem jött. Ráfogtam arra, hogy nemrég szültem, még bőven nem jöttek rendbe a hormonjaim, de mi van ha...? Nem! Az lehetetlen! Nem lehetek máris újra terhes! Sokat szeretkezünk, de kaptam szuri és...De mi van, ha a hormonjaim annyira bezavarnak, hogy mégis teherbe estem? Úristen...akkor el kéne vetetnem a babát, hiszen túl korán jönne és ráadásként gyógyszer mellett. Biztosan nagy egészségügyi kockázattal járna megtartani. De ha terhes vagyok és nem tarthatom meg, abba belehalok. Nem-nem-nem! Erről a teóriáról mélyen fogok hallgatni mindenki előtt. Talán szimplán a stressz okozza. Igen, ez lehet a baj...De mi van, ha Cody is gyanakodni kezd? Ki kell vernem minden gondolatot a fejéből...és azt úgy tudom elérni, ha valami mást verek ki...hehe...Na jó, a magam ellensége vagyok, hogy tovább játszom a tűzzel, de egy próbát megér, hogy ne kezdjen el kattogni azon, hogy mitől lehetek rosszul. Mielőtt feljönne, azért csinálok egy tesztet is, de negatív. Nem tudom, hogy mit érzek...Most ez így jobb, de...Jó, hülye vagyok, csak...mindegy...Jó és kész. Most már nem a Cody elterelő hadművelet része, hanem hogyan kárpótoljuk Meget következik. Meg Cody egyik kívánsága. Kamera az ágy mellé...
-Nah a gyerekek ettek, és most lefeküd...feküdtek...aludni...-dadog kicsit, mikor megpillant.
-Én meg gondoltam, hogy miután lezuhanyoztam, megvárom meztelenül itt az ágyon ücsörögve, míg megszáradok. Minek vizezzem össze a törölközőt, nem? Van banánom is...-mutatom neki mosolyogva.
-Az nekem is van... -ül le mellém és alaposan megnéz magának.
-Nagyon finom ez a banán...csak szopogatom, nyalogatom, hogy tovább tartson...-nyalok végig rajta Cody szemébe nézve- Szeretem a finom, nagy banánokat...nézd milyen hosszan be tudom kapni...-csúsztatom lassan a számba.
-Nagyon ügyes vagy...-hűha, valakinek szerencséje van, hogy maci nacit vett fel. A farmer már rég szűk lenne...
-Van méz is rá. Megkóstolod milyen édes? -egy kiskanállal felé nyújtok, de szándékosan úgy, hogy a szájára is csorogjon belőle, amit élvezettel nyalok le róla- Te finomabb vagy, mint a méz...
-Én is jobban szeretem a te mézedet. -egy kicsit közelebb húz magához, de mielőtt megcsókolhatna, elfordulok és játékosan mártom bele az egyik ujját a mézbe, hogy aztán arról nyalogassam le.
-A macika az én mézemre vágyik? Azt előbb nyalogatni kell mielőtt megkóstolhatnád...-nevetve bújok nyakához, hogy belecsókoljak- És ha most elküldöm az én macimat téli álmot aludni?
-Akkor a maci sajnos erőszakhoz folyamodik. -hangosan felnevetek, mikor maga alá gyűrve csikiz meg.
|
|
