|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2017. 08. 06. 22:41:03 | #35204 |
 Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
- Akkor viszont neked kéne levenned pár dolgot magadról…mondjuk kezdésnek mindent. – csókolom meg a fenekét markolva. Édesen kuncogni kezd…
- Tarts minőség ellenőrzést, mert azt írták rólam, hogy megműtettem magam, mert akkora mellem és seggem van. Nem tudják, hogy mennyit "lovagolok" még most is. – de nevetése alábbfagy és elkomolyodik - Jó hazajönni, már hiányoztak ezek a mocskos cikkek. – jajj baby…
- Nyugi… - nyugtatásul nyakát kezdem csókolni, de csengetnek - Oh a fenébe...ez a kaja lesz, az előbb lemaradt az egyik rendelés, de gyorsan elintézem.
- Oké...fent várlak. – ad egy puszit, és megyünk is. Átveszem a kaját, és gyorsan befejezem a terítést, és a gyertyákat is odakészítem.
- Hölgyem, az asztal megterítve. – nyitok be mosolyogva a hálóba - Gondolom alig ettél ma, de...fázol? Miért van rajtad a takaró? – kérdezem értetlenül. Tök jó idő van így félmeztelenül is…
- Csak vártalak. – ledobja a takarót, és szinte lassított felvételben nyúlik el az ágyon…meztelenül…
- Baby… - nem is tudok mást mondani…érzem, hogy már meg is mozdult valami a gatyámban…
Fölé hajolva csókolom meg a melleit markolászva. Imádom minden porcikáját…hogy lehet ilyen gyönyörű valaki?! Hasra fordul, és lejjebb tolja a nadrágomat a boxeremmel együtt. Azonnal kézbe veszi farkamat, és hasamnál tartva cuppog golyóimon, de én mást szeretnék. Mikor felbiccentem fejét, meg is érti, és szájában merülhetek el. Nem tudom hogy csinálja, hogy szinte teljes hosszában a szájában vagyok, de nagyon tetszik. Már hajolnék le, hogy közben fenekét markolásszam, de lepattan az ágyról, és leültet. Elém térdelve vetkőztet le, és újra szájába veszi merevedésemet. Oldalra dobja haját, ami combomra zuhan…elmosolyodva fogom össze…ez annyira izgató…Nem hagyhatom sokáig, különben nélküle megyek el…hajába túrok, és veszi is a lapot…
Hátra döntve mászik rám, és térdel fölém. Ohh baby ez az…lovagolj a nyelvemen…kezeimbe kulcsolja kezeit, így támaszkodik. Szinte felfalom, annyira lázba hozott ezzel. Nem is tudom mikor csinálta utoljára ezt. Mikor kezdenék belelendülni, merevedésem fölé csúszik. Azonnal felülök, és hozzá igazítom merevedésemet, hogy könnyedén fogadja magába. Melleit kényeztetem, ahogy elkezdi ringatni a csípőjét, de nem hagyom sokáig lovagolni. Lassú ez a tempó nekem…Fordítok a helyzeten. Mélyen merülök el benne, végigszántja a hátamat, de nem érdekel…combjainál fogva húzom az ágy száléhez, hogy gyorsan és mélyen tudjak mozogni benne.
- Ooohh...macihh... – karmolja végig újra a hátamat, mikor elélvez.
- Érzem. – csókolom meg szenvedélyesen, és lassítok. Mikor érzem, hogy mindjárt elmegyek, kiveszem, és ujjaimat veetem kicsimbe, miközben mellbimbóin cuppogok.
- Maciii… - szorítja meg csuklómat. Értem én…azonnal visszacsúszok kicsimbe, és sznte egyszerre élvezünk el…
- Nem vagy éhes? – simogatom, mellkasomon szuszogó babymet.
- De, nagyon. Már biztos kihűlt, de ez annyira egérte. - egyetértek - Jó, hogy itthon hangszigeteltek a falak és a gyerekek jó alvók...
- Oh igen, ma én is nagyon jól fogok aludni hála neked. – markolok fenekébe.
- Maci...nem szeretnél még egy kisbabát tőlem? – néz komolyan a szemembe…de nem igazán értem…
- Baby, még egy éve sincs, hogy szültél, itt a munka is és már négy gyerekünk van. Hogy jutott ez most az eszedbe? – ülünk fel.
- Már nem leszek én sem fiatalabb és szeretnék még szülni. Legalább 10 gyereket szeretnék. – mi?
- Mennyit?! – nevetem el magam - Inkább menjünk enni. – puszilom meg.
- Akkor ez egy nem? – most mi ez a csalódottság? - Jó, akkor pancsi és utána kaja.. Ha később akarsz majd nagyobb családot, nem kérhetsz meg fiatal kurvákat, hogy szüljenek! – Meg…
- Ezt most meg sem hallottam... – csapok a fenekére - Gyerünk, gyerünk! Zuhany! – mondom mielőtt bármit is mondana.
Nem is az a baj, hogy szeretne még tőlem gyereket, sőt, imádnám. Azonnal rávágnam, hogy igen, legyen még gyerekünk, de…de a legutóbbi terhességénél problémák voltak. Nem akarom elveszíteni sem egy szülésnél, sem sehogy…
Másnap reggel kicsimmel kivisszük a gyerekeket a kertbe játszani. Jó idő van, had élvezzék a levegőt. Közben kicsim szeretné ha csinálnék róla egy képet, hogy posztolja instára. Bár én egészen más képeket csinálnék róla, valahol az ágy környékkén sokkal kevesebb ruhában…vagy nem is kéne ruha…
- Nah...kész... – nevet, és előveszem a telefonom, hogy én legyek az első, aki ír a kép alá…
- Baby... – nevetek én is…ez a szöveg…
- Én is téged.- kapok egy puszit, miután megnézte mit írtam, aztán leülünk a gyerekekhez - Mei nagyon lelassult...nem tett jót neki, hogy hazajöttünk. – mondja közelebb hajolva.
- Igen, sokkal elevenebb volt a friss levegőn Nagyiéknál. – megfogom a kezét - De ne aggódj, majd egy-egy hétvégére lemegyünk velük vidékre, és Mei visszazökken majd. Szépen javul...az a fasz is megmondta. – egyszer úgyis helyreteszem azt a faszarcú orvost…
- Imádom, ha féltékeny vagy! – csókol meg, de megcsörren a telefonja - Oh bocsi... Will az, miért nem téged hív? Kihangosítom. Will, szia... – veszi fel kicsim.
- Szia! – köszönök én is, hogy tudja, hogy én is hallom.
- Segítségre lenne szükségem... – mitől ilyen rémült?
- Az alapítvánnyal van megint valami? – kérdezem.
- Nem, hanem Hope-pal. Nagyon összeveszett a szüleivel és az apja meg is ütötte. Bezárták és engem sem engednek be. – na jó, azt hiszem most odébb viszem a két kis fecsegő tipegőt…nem kell hallaniuk mi van…Kicsit játszom velük.
- Mi a baj? - kérdezem miután látom, hogy letette a telefont.
- Hope lehet, hogy terhes... - súgja a fülembe.
- Ez komoly? - kérdezem döbbenten - Annyiszor mondtam Willnek, hogy használjon...
- Sss! - teszi a számra a kezét.
- Ne haragudj, de ha belegondolok, hogy apád hogy reagált, mikor csak azt hittük terhes vagy... – mondom halkabban.
- Most adtál egy ötletet. - feláll és bemegy a házba. Értetlenül nézek utána.
A kertben játszom tovább a gyerekekkel. Nem tudom kivel beszél telefonon, de miután letette, mosolyogva jön ki hozzám. Ad egy puszit, és felveszi Meit. Elmeséli, hogy a szüleivel beszélt, hogy talán az apja meg én elmehetnénk Hope szüleihez, hogy megmutassuk, egyáltalán nem rossz ez a helyzet. Hát én nem tudom mennyire jó ötlet ez, hiszen nem igazán kedveljük egymást az öreggel. De babym addig rágja a fülemet, míg rá nem vesz arra, hogy legalább hívjuk meg őket egy ebédre. Felhívja Hope szüleit, és meghívja egy ebédre hozzánk, és eljönnek kicsim szülei is a hétvégén.
Kicsit feszengős a dolog az elején, aztán Hope anyukája mikor meglátja a gyerekeket, meglágyul a szíve. Meg apuja meg Hope apjával beszélget. Az ebéd alatt sok mindent kérdeznek. Hogy jövünk ki egymással, hogyan küzdöttük le a kultúrák közti különbségeket, és meglepetésemre Meg apja olyat mutat, amiről fogalmam sem volt. Magához hívja Medyt és Jakeyt, és megkéri őket, hogy koreaiul mondják el Megnek, hogy "szeretlek anya". Teljesen le vagyok döbbenve, persze, tudtam, hogy fognak koreaiul is beszélni, de nem gondoltam, hogy ilyen picinek, és...ez mennyire édes volt. Meg majdnem elpityeredett...
Mindent egybevetve jól sikerül az ebéd, és azt mondják, hogy most, hogy látták, hogy élünk, és milyen szépek a gyerekeink, megpróbálnak nem ellenségesek lenni Willel, bár akkor sem örülnek, hogy Hope lehet, hogy várandós. A napokban kiderül, mert van időpontjuk orvoshoz.
- Hát ez...mikor tanulták ezt? - kérdezem mosolyogva drága anyósomtól.
- Ez a papa érdeme. - mosolyog - Elhatározta, hogy játszva tanítja meg a nyelvet nekik.
- Nagyon okos gyerekek, hamar tanulnak. - meséli apósom.
- Sose mondtad, hogy tanítod őket. - mosolyog Meg Medyvel az ölében.
- Rosszat csináltunk? - kérdezi kis hercegnőm.
- Nem, dehogy, nagyon szépet mondtatok az előbb. - puszilja meg a gyerekeket - Köszönöm, apa. - leülök mellé, és homlokon csókolom kicsimet, mert nagyon meg van hatva, nagyon aranyos.
Estefelé már nem szeretné kicsim hazaküldeni a szüleit, így maradnak, és a gyerekek is nagyon örülnek ennek. Babym is boldognak tűnik, hogy az apja már ennyire megszerette a gyerekeket, és a gyerekek is szeretik a nagyszülőket. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy az én szüleim meg alig néznek felénk. Mintha egyáltalán nem lennének kíváncsiak az unokákra. Mióta anyu és Meg között szent a béke, azóta nem tudom...alig beszélünk.
- Valami baj van? - kérdezi kicsim hozzám bújva az ágyban.
- Nincs semmi. - mosolyodom el - Olyan okos picurokat hoztunk össze... - adok egy puszit a szájára - na jó, tuti tőled örökölték... - elnevetjük magunkat.
- Hiába viccelsz, pontosan tudom, hogy bánt valami... - hajtja fejét a mellkasomra, és átöleli a derekamat.
- Kicsit rossz, hogy az én szüleimet nem izgatják, hogy négy unokájuk van...de az jó, hogy Nagyiékat szeretik, és a te szüleidet is. Jó volt látni, hogy apud is milyen jól bánik a gyerekekkel. - mosolyodom el.
- És az milyen jó volt, hogy nem vesztetek össze semmin... - ad egy puszit a mellkasomra, aztán mosolyogva rám néz.
- Igyekszem...
- Azt látom... - huncut mosollyal rám mászik - Jutalmul kérhetsz bármilyen pózt, egyet kivéve. - csókol meg. Tudom mire gondol, de nem akarom, hogy kellemetlen legyen neki, szóval nincs popsi szex...azért hátulról még csinálhatjuk...
Másnap Will hívására ébredek. Megint elfelejtettem lehalkítani ezt a kurva telefont. Felveszem...
- Mi az öcsi? - szólok bele álmosan.
- Szeretném megköszönni, nem is tudom mit, meg mit csinált Meg, de...meghívtak magukhoz, és meg akarnak ismerni... - meséli jókedvűen.
- Örülök, hogy jól sült el minden. De most már jó lenne ha vigyáznál...érted, ugye? - kérdezem komolyan.
- Igen, mester... - vált ő is komolyra.
- Aztán ne felejts el virágot venni Hope anyukájának. - viccelem el, aztán el is köszönök tőle.
- Szóval jó volt az ötletem? - kérdezi meg hozzám simulva.
- Neked mindig... - ölelem át.
Pár hét múlva mikor kicsimnek van pár szabad napja, elmegyünk Nagyiékhoz. Mei tényleg jobban van itt. Meg szeretné megnézetni az orvossal, Medyvel együtt. Nem örülök neki, főleg, hogy pont abban az időben Nagyi vásárolni hív, hogy ne ő cipeljen. A többi gyerkőc meg Nagyapával marad. Alig szólalok meg a vásárlás alatt, ami Nagyinak is feltűnik.
- Mi a baj? – kérdezi miközben a piacon válogat a gyümölcsök közül.
- Ez az orvos…esküszöm ha megint rámozdul Megre…
- Akkor majd Meg elintézi. – vág közbe – Fiam, Meg jobban szeret téged és a gyerekeket annál, hogy belemenjen bárkivel is egy kalandba. – igaza van, tudom, de…akkor is idegesít, hogy egyedül ment oda…
Mire hazaérünk, Meg már otthon van a kicsikkel, és elmeséli, hogy mit mondott az a fasz. Igazából nem romlott Mei állapota, se Medyé. Ennek örülök, de az újabb virágnak nem. Nem veszek össze Meggel, de attól még nagyon irritál ez a helyzet. Talán Meg is észreveszi, és kihúz magával a kertbe. Leülünk a hintaágyra, és hozzám bújik.
- Kérlek ne gondolj semmit, mert elfogadtam a virágot. – mi? Mármint rólad?
- Meg, engem csak az idegesít, hogy nem adja fel. Komolyan mondom, hogy… - számra teszi kezét, aztán megcsókol.
- A gyerekek orvosa, jelenleg nem találtam jobbat, így nem akarom megbántani a gyerekek miatt. – magyarázza.
- És mi lenne, ha én vinném orvoshoz a gyerekeket? Legutóbb is, ahogy rád nézett… - mérgelődöm tovább.
- Engem csak az érdekel, hogy te hogy nézel rám. – mosolyog. Arcára simítom a kezemet…ahogy a csillogó szemeibe nézek, már minden haragom elszállt. Már nincs szükségem, hogy tovább gondolkozzak…
- Még mindig szülnél nekem még egy babát? – kérdezem mosolyogva - Nem érdekel tovább az edzőség, ha szeretnéd mindig otthon leszek veled, az alapítványon kívül mással nem fogok foglalkozni…de te is ígérd meg, hogy nem idegeskedsz, és nem lesz semmi baj a terhességnél…
Szerkesztve Garfield által @ 2017. 08. 07. 06:53:37
|
| Saya | 2017. 07. 19. 15:12:30 | #35179 |
 Karakter: Megan Hoa
-Én is szerelmes vagyok beléd...-Cody...Mögém lépve ölel át, próbálom letörölni a könnyeimet. Megfordulok és átölelem, ahogy ő is engem. Egy jó darabig csak öleljük egymást, de aztán megütöm a mellkasát.
-Hol a fenében voltál?!
-Mikor küldted az üzenetet már rég úton voltam a tárgyalásra. Felhívtam az ügyvédemet, hogy nem tudok elmenni, így összehoztunk egy videóchates megbeszélést, míg visszajöttem hozzád. Dühös voltam még, mikor ideértem, és...aztán elkezdtél sírni és elfelejtettem miért...
-Cody, elfáradtam...belefáradtam, hogy mindig veszekszünk...
-Ne sírj, kérlek, fáj így látnom téged. -magához ölel- Helyrehozok mindent, megígérem...
-Helyrehozzuk...-javítom ki a szemébe nézve, majd ajkaira pillantok, ahogy Cody is. Mosolyogva csimpaszkodom a nyakába és csókolom meg. Nem is mi lennénk, ha itt megállnánk. Már a kocsiban vetkőztetjük egymást, mikor Cody megáll egy pillanatra.
-Nincs nálam gumi...-mi?- Azt mondtad, hogy a kocsiban...
-Nem érdekel, akarlak, itt és most! -felelem.
-Én is őrülten kívánlak...-nem is húzzuk nagyon az időt, meglovagolom őt mindkettőnk örömére.
Egymást ölelve érkezünk haza, ahol Cody nagymamája már várt minket. Ő is nagyon örül neki, hogy kibékültünk.
Reggel én már rég elkészülök, de mackóka még mindig alszik, ezért csókkal ébresztem.
-Jó reggelt! -adok neki még egy puszit.
-Neked is, de hova mész? -kérdezi felülve.
-A lányokat kell kontrollra vinnem...sűrűn kell járni velük, hogy ellenőrizzék mennyire jó ez a kezelés...
-Elmegyek veletek- kel fel.
-De csak akkor, ha nem rendezel botrányt...-okééé...Átölelem a derekát és a nyakát kezdem csókolgatni, hogy lenyugodjon.
-Meg...
-Nem esik jól? -szomorú.
-Nézz kicsit lejjebb, ennyire jól esik...-ohh...
-Könnyítsek rajtad? -ajkába harapva kezdem simogatni férfiasságát.
-Csak ha szeretkezünk...és neked is jó lesz...-a fenekembe markol.
-Arra nincs idő, mert időpontunk van. -megfogja a kezemet.
-Akkor készülődöm. -ameddig Cody lehűti magát, addig a picurkákat kezdem öltöztetni, de hamarosan papamaci is csatlakozik- Mondtam már mennyire gyönyörű vagy ma is? -kérdezi átölelve és a nyakamba csókolva.
-Mégis jobb lett volna, ha...? -csak nem hagyja abba- Na, így nem tudom öltöztetni a gyerekeket- nevetek.
-Szeretlek...-ad egy puszit a számra és a fiúkat kezdi öltöztetni. Cody szeretné, ha kinéznénk a közeli parkba is, mert van ott egy játszótér. Ez jó ötlet.
Cody az orvosnál nagyon fegyelmezi magát, de látom rajta mennyire feszült. Picit oldani szeretném a hangulatot, ezért a combjára teszem a kezemet, és mikor látom, hogy elmosolyodik, megfogom a kezét. Kifelé sem engedem el, csak minél előbb ki akarok innen jutni botrány nélkül. A lányok szépen javulnak, csak ez számít. A játszótéren már apuci is lenyugszik.
Sajnos pár nap múlva viszont haza kell mennünk a munka miatt. Nehéz a búcsú.
-Biztos nem maradtok még? -kérdezi Cody nagymamája, mikor a kocsiba pakolunk.
-Hidd el maradnánk...imádunk itt lenni, de nem akarjuk a nyakatokra hozni a sajtót. -magyarázom.
-Remélem mihamarabb visszajöttök. -átölel- Annyira örülök, hogy kibékültetek. -ad egy puszit.
Hazafelé még csinálok közös képeket is macival, hogy legyen mit kitennem.
Elég későn érkezünk haza, de nekem még muszáj elmennem egy gyors megbeszélésre. Papamaci szerencsére vállalja a gyerekek lefektetését. Mire hazaérek egy megterített asztal és virág vár, meg egy félmeztelen Cody, aki valamit nagyon keres.
-Mit keresel? -kérdezem mosolyogva.
-Meg akartalak lepni, csak nem lettem kész...-derekába marva csókolom meg- Rendeltem vacsit, és gyertyát kerestem, csak nem találom. -kiveszem neki a fiókból- Köszi...Megyek felöltözöm, és...
-Nem kell...-hozzá simulok.
-Akkor viszont neked kéne levenned pár dolgot magadról...mondjuk kezdésnek mindent. -a fenekembe markolva csókol meg, de belekuncogok a csókba.
-Tarts minőség ellenőrzést, mert azt írták rólam, hogy megműtettem magam, mert akkora mellem és seggem van. Nem tudják, hogy mennyit "lovagolok" még most is. -nevetek, de aztán elkomolyodom- Jó hazajönni, már hiányoztak ezek a mocskos cikkek. -mondom gúnyosan.
-Nyugi...-csókol a nyakamba, de csengetnek- Oh a fenébe...ez a kaja lesz, az előbb lemaradt az egyik rendelés, de gyorsan elintézem.
-Oké...fent várlak. -megpuszilom és megyek is. A kis bolond, csak elkezd megteríteni. Látszik, hogy szívét-lelkét beleadja a készülődésbe, pedig én tényleg másra vagyok éhes. De legalább gyorsan le tudok zuhanyozni.
ZENE
-Hölgyem, az asztal megterítve. -jön fel mosolyogva- Gondolom alig ettél ma, de...fázol? Miért van rajtad a takaró? -kérdezi, mert háttal ülve az ágyon magamra vettem a takarót.
-Csak vártalak. -ledobom magamról a takarót és lassan hátra dőlve nyújtózom el rajta teljesen meztelenül.
-Baby...-libabőrös leszek a hangjától, olyan szenvedélyes hangsúllyal mondja miközben végig néz rajtam.
Közelebb jön és fölém hajolva megcsókol, közben kezei melleimre csúsznak. A hasamra fordulok, hogy végre levegyem a nadrágját, illetve most azzal is megelégszem, hogy lejjebb tolom az alsójával együtt. Kezemet büszkeségére csúsztatva kezdem izgatni. Megmosolygom, hogy milyen hamar harcra kész állapotba kerül. Hasához nyomva csinálok egy kis helyet magamnak, hogy golyóin cuppoghassak, de felbiccenti a fejemet. Oké, értem, már veszem is a számba. Ennyi idő után már elég jó technikám van, hogy szinte teljes hosszában elmerülhessen a számban. Nem a legkényelmesebb így hasalva, ezért lepattanok az ágyról és őt ültetem rá. Elé térdelve húzom le a ruháit és veszem újra a számba értem ágaskodó tagját. Ahogy hajamat oldalra dobom, végig omlik a combján, amit Cody mosolyogva fog össze és tartja a kezében, miközben egyre intenzívebben dolgozom rajta. Kicsit erősebben túr a hajamba...hát jó...
Az ágyon hátra lököm őt és finoman megrágcsálom izmos testét, majd feje fölé térdelve kulcsolom kezeimet az övébe, hogy egyelőre csak a nyelvét lovagolhassam meg. Az ő technikájára sem lehet panasz, sőt...Csak pár percig bírom, lejjebb csusszanok az ölébe, de most már maci is felül hozzám, hogy hozzám igazítsa magát. Miközben magamba fogadom, melleimen kezd cuppogni, és folytatja, miközben lovagolni kezdek rajta. Már kezdenék belelendülni, de Cody türelmetlensége ezt nem várja meg. Felkap és maga alá gyűr szépen lassan, hogy egy pillanatra se csússzon ki belőlem. Olyan mélyre löki magát, hogy muszáj vagyok a hátát karmolászni élvezetemben. Combjaim alá nyúlva tart közel magához, aztán lejjebb húzva az ágyon, hogy ő elé állhasson és keményebben tudjon mozogni.
-Ooohh...macihh...-hangosan sikítok fel és végig szántom a hátát, mikor elér az orgazmus.
-Érzem. -fal fel csókjával, és mozog picit lassabban, hogy "megkegyelmezzen", de csak addig, míg ő is közel nem ér a csúcshoz. Meglepetésemre még orgazmus előtt kicsúszik belőlem. Már épp meg akarom kérdezni, hogy valami baj van-e, de ujjaival kezd izgatni mellbimbóimat felváltva szívogatva.
-Maciii...-markolok a csuklójára, hogy leállítsam a kezét, amiből rögtön érti, hogy visszacsúszhat. Az én újbóli orgazmusom lesz az ő orgazmusa is. Levegőt is alig kapunk, mégis a másik nyelvét keresve csókoljuk egymást.
-Nem vagy éhes? -simogat, mikor már a mellkasán pihenek.
-De, nagyon. Már biztos kihűlt, de ez annyira megérte. -nevetek-Jó, hogy itthon hangszigeteltek a falak és a gyerekek jó alvók...
-Oh igen, ma én is nagyon jól fogok aludni hála neked. -markolgatja a fenekemet.
-Maci...nem szeretnél még egy kisbabát tőlem? -nézek a szemébe.
-Baby, még egy éve sincs, hogy szültél, itt a munka is és már négy gyerekünk van. Hogy jutott ez most az eszedbe? -ül fel velem együtt.
-Már nem leszek én sem fiatalabb és szeretnék még szülni. Legalább 10 gyereket szeretnék.
-Mennyit?! -nevet- Inkább menjünk enni. -ad egy puszit.
-Akkor ez egy nem? -sóhajtom- Jó, akkor pancsi és utána kaja...-mondom csalódottan- Ha később akarsz majd nagyobb családot, nem kérhetsz meg fiatal kurvákat, hogy szüljenek!
-Ezt most meg sem hallottam...-rácsap a fenekemre-Gyerünk, gyerünk! Zuhany!
Reggel semmi dolgom, így aztán pihenés mellett döntünk. Kicsit kivisszük a gyerekeket játszani a kertbe, mert még nincs olyan meleg délelőtt. Megkérem Codyt, hogy fényképezzen le, mert posztolni akarok valamit.
-Nah...kész...-nevetek. Cody is előveszi a telefonját, hogy megnézze.
-Baby...-nevet, aztán jön egy értesítés, hogy ő is aláírt valamit.
-Én is téged. -adok egy puszit neki, aztán leülünk a gyerekek mellé. Egy darabig csak csendben nézem őket, aztán közelebb hajolok Codyhoz- Mei nagyon lelassult...nem tett jót neki, hogy hazajöttünk. -mondom aggódva.
-Igen, sokkal elevenebb volt a friss levegőn Nagyiéknál. -megszorítja a kezemet- De ne aggódj, majd egy-egy hétvégére lemegyünk velük vidékre, és Mei visszazökken majd. Szépen javul...az a fasz is megmondta. -elmosolyodom.
-Imádom, ha féltékeny vagy! -megcsókolom- Oh bocsi...-csörög a telefonom- Will az, miért nem téged hív? Kihangosítom. -felveszem- Will, szia...
-Szia! -köszön be Cody is neki.
-Segítségre lenne szükségem...-vág bele köszönés nélkül.
-Az alapítvánnyal van megint valami? -kérdezi Cody.
-Nem, hanem Hope-pal. Nagyon összeveszett a szüleivel és az apja meg is ütötte. Bezárták és engem sem engednek be. -mondja zaklatottan.
-Mit csinált?! -döbbenek le- Mi a fene történt? -közben Cody kicsit odébb sétál Medyékkel, mert ők már értenék, én meg a picikkel az árnyékban maradok.
-Hope...jaj...-nem mond semmit.
-Will, itt vagy még? -kérdezek rá, mert nagy a csend.
-Hope lehet, hogy terhes. -a homlokomra csapok, de nem akarom most kioktatni- Az apja azt mondta, hogy abortuszra viszi, ha felcsináltam. Kérlek...Nem akarom őket elveszíteni...
-Jaj Will, felelőtlenek vagytok! -szalad ki a számon- Beszélek Codyval, kitalálunk valamit. Te maradj otthon, ez nagyon fontos, rendben? -miután megígéri, szólok macimnak, hogy menjünk be, mert gond van. Fogalmam sincs mit tehetnénk, sőt...mi igazából semmit, de emlékszem, mikor én hittem először, hogy kisbabát várok. Mennyire akartam...még akkor is, ha senki más nem...Persze, ha Hope nem is vár babát, akkor is nagy gondok vannak, ha már az apja meg is ütötte. Nem hiszem el, hogy mindig van valami...
|
| Garfield | 2017. 07. 17. 21:07:02 | #35178 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
- Semmi közöd hozzá. – mosolyogva simogatja meg az arcomat…de mi?!
- Te most szívatsz?
- És te? - Elfelejtetted a fogadalmunkat. Azt mondtad egyetlen éjszaka sem lesz többé, amit egymás nélkül töltünk. Évek óta egyetlen egy nap sem volt, amit egymás nélkül töltöttünk, vagy a gyerekek nélkül, de te elmentél. Megint fontosabb volt valami a családodnál. Hagytalak elmenni, hogy eszedbe jut-e, de...Ezzel a kapcsolatunk alapját vetted semmibe. Tudom hülyeség, de ez a fogadalom számomra az utolsó kapaszkodó volt. Elfogytak a kapaszkodók, úgy érzem a házasságunk vége felé haladunk. – kel fel az ölemből és megy arrébb.
- Meg, hogy mondhatsz ilyet? Én nem...
- Te soha semmit sem! – vág közbe - Lehet, hogy más viszont mindig mindent. – más? Mintha valaki a szívemet szorongatná…
- Van valakid? – kérdezem mikor meg tudok szólalni.
- Nincs, de lehetne. – közelebb megyek.
- Akitől kaptad a virágot? Ki az? – nem válaszol, én meg egyre idegesebb vagyok - Ki az?! – rántom magamhoz a karjánál fogva.
- Ha nem válaszolok meg is ütsz?! – rántja el a karját - Én nem kerestem őt, de kiderült, hogy ő a gyerekorvos. Találkoztunk, beszélgettünk, ez olyan nagy bűn? – micsoda? És ezt még komolyan kérdezed?!
- Oh szóval a gyerekeink egészségére hivatkozva mész el randizni és azt hiszed ezt még meg is tapsolom?! Kitaposom annak a fasznak is a belét!
- Nem érted, hogy nem ő tehet róla? – tényleg? Talán a tiéd?!
- Még véded is, és te vagy féltékeny Candyre?
- Miért kell mindig azt a ribancot emlegetni? Mindenkire rámászna... – hát persze…
- Ő mászik rá? – ki találkozgat mással?!
- Szóval én vagyok a rossz? Rendben. Akkor gondold át, hogy mit akarsz, vagy inkább kit! Lehet nem kellett volna ma elmennem, de jól esett, hogy valaki figyel rám, hogy szépnek érzem magam valaki mellett...nem egy pótléknak. És igen, jól esett, hogy most én bánthatlak meg téged. – kiviharzik a szobából.
Egész este tombolok, nem tudok aludni. Ő féltékenykedik, és vág a fejemhez dolgokat, mikor ő az aki mással randizik?! El sem hiszem, hogy ez tényleg megtörtént. Egyszer meglátom az a kurva orvost, és szar sem marad belőle…kicsinálom a rohadékot. Annyira ideges vagyok, szinte remegek a dühtől.
Kora reggel a konyhában csinálok magamnak kávét, mikor lejön Nagyi, és kiveszi a bögrét a kezemből. Kicsit ingerülten szólok rá, de azonnal bocsánatot is kérek tőle. Csak aggódik a szívem miatt, de ha nem iszom kávét, az első fára fel fogok csavarodni, mert alig aludtam 2 órát…Persze kifaggat, hogy mi történt, mitől vagyok ennyire ideges, én meg elmesélem neki. Döbbenten hallgat, és nem akarja elhinni amit mondok, de ez a valóság…
Kiülök a kertbe meginni a kávét. Mikor beviszem a poharat, Nagyi azt mondja, hogy Meg szerinte szeretne velem beszélni, de én nem érek rá, és nem is vagyok kíváncsi a magyarázkodására. Elindulok haza, van még egy hosszabb tárgyalásom, amiről nem késhetek.
Több mint félúton vagyok, mikor Megtől jön egy üzenet egy kép kíséretében. Ajj Meg…Nem tudok nemet mondani erre. Visszafordulok, közben telefonálok az ügyvédemnek, hogy találjon ki valamit, mert nem tudok ott lenni. Kis idő múlva visszahív, hogy akkor videochat…vezetés közben elég nehéz figyelni mindenre, de megoldjuk. Még akkor is tárgyalunk, mikor a tó közelébe érek. A sikeres tárgyalás után sem tudok mosolyogni. Ülök még egy kicsit a kocsiban, aztán kiszállok, és meg is pillantom Meget…ennyit várt rám? Mögé sétálok, de nem vesz észre.
- Pedig el akartam mondani, hogy még mindig szerelmes vagyok beléd... – teszek egy lépést fellé, de megállok. Felvesz egy követ, és dühből dobja a vízbe, aztán sírni kezd. Mérges vagyok, de nem tudom elviselni ha sír...mögé lépek, és átölelem.
- Én is szerelmes vagyok beléd... - megfordul, és átölel. Egy darabig öleljük egymást, aztán megüti a mellkasomat mérgesen.
- Hol a fenébe voltál?! - Meg...
- Mikor küldted az üzenetet, már rég úton voltam a tárgyalásra. Felhívtam az ügyvédemet, hogy nem tudok elmenni, így összehoztunk egy videochates megbeszélést, míg visszajöttem hozzád. Dühös voltam még mikor ideértem, és...aztán elkezdtél sírni és elfelejtettem miért...
- Cody elfáradtam...belefáradtam, hogy mindig veszekszünk... - mondja könnyes szemekkel.
- Ne sírj kérlek, fáj így látnom téged. - magamhoz ölelem - Helyrehozok mindent, megígérem...
- Helyrehozzuk... - javít ki a szemembe nézve, aztán lepillant a számra. Én sem tudok máshova nézni, csak gyönyörű telt ajkaira...pici mosolyra húzódik a szája, és nyakam köré fonva kezeit csókol meg. Annyira gyorsan történik minden...már a kocsiban vetkőztetjük egymást. Fehérneműben csókoljuk egymást, de eszembe jut valami...
- Nincs nálam gumi... - értetlenül néz rám - Azt mondtad, hogy a kocsiban...
- Nem érdekel, akarlak, itt és most! - baby...
- Én is őrülten kívánlak...
Ahogy lekerül rólunk minden, egy kis simogatás után kicsim az ölembe ülve fogad magába...lassú mozgása közben csókolom ahol csak érem, de nem bírom tovább...fenekébe markolva gyorsítok a tempón....számba harapva élvez el, és pár lökés után én is. Percekig csak öleljük és csókoljuk egymást...annyira jó volt...eszembe jut mikor itt a tóparton szeretkeztünk, és az összes autós szeretkezésünk...Meg, fogalmad sincs mennyire szeretlek.
Egymást ölelve megyünk az ajtóhoz, és mosolyogva lépünk a házba, ahol Nagyi vár minket. Kicsit mérgesnek tűnik, de ahogy kicsim megfogja a kezemet és hozzám bújik, Nagyi rögtön elmosolyodik, megölelget minket, aztán megy mindenki aludni.
Reggel babym csókjára ébredek. A legédesebb ébresztő a világon. Mikor átölelem és mélyíteném a csókot, hogy talán mást is csináljunk, észlelem, hogy fel van öltözve.
- Jó reggelt. - kapok még egy puszit.
- Neked is, de hova mész? - kérdezem felülve.
- A lányokat kell kontrollra vinnem...sűrűn kell járni velük, hogy ellenőrizzék, mennyire jó ez a kezelés. - aha...
- Elmegyek veletek. - kelek fel.
- De csak akkor ha nem rendezel botrányt... - öleli át a derekamat, és nyakamat kezdi csókolgatni.
- Meg...
- Nem esik jól? - kérdezi csalódottan.
- Nézz kicsit lejjebb, ennyire jól esik... - elmosolyodva pillant fel rám, miután megnézte, hogy kezdek kemény lenni.
- Könnyítsek rajtad? - harap a számba érzékien, közben farkamat simogatja.
- Csak ha szeretkezünk...és neked is jó lesz... - markolok fenekébe.
- Arra nincs idő, mert időpontunk van. - megfogom simogató kezét.
- Akkor készülődöm. - megyek a fürdőbe. Muszáj vennem egy hideg vizes zuhanyt. Mikor végzek, kicsim nincs a szobába, gondolom a gyerekeket öltözteti. És igen, Meit öltözteti a pelenkázón - Mondtam már mennyire gyönyörű vagy ma is? - kérdezem a nyakába csókolva, szorosan magamhoz ölelve. Nem volt túl hasznos a hideg víz...
- Mégis jobb lett volna ha...? - nem fejezi be a gyerekek miatt, de értem én - Na, így nem tudom öltöztetni a gyerekeket... - olyan édesen nevet.
- Szeretlek... - adok egy puszit ajkaira, és megyek a fiúknak segíteni.
Meg meglepetten fogadja, hogy a fiúkat is felöltöztettem, de gondoltam elmehetnék a közeli parkba, a gyerekek szeretik a játszótereket. Mosolyogva fogadja az ötletemet, még egy pici csókot is kapok.
A dokinál kicsit befeszülök, mert legszívesebben lefejeltetném vele az asztalt, de a gyerekek láthatóan jobban vannak a kezelésétől, és ezt nem akarom elrontani. De azért a kicsivel erősebb kézfogásomból remélem veszi a lapot. Szerintem kívülről is látszik mennyire ideges vagyok, mert Meg egyik kezét a combomra teszi, kicsit följebb mint szokta. Meglepetten nézek rá, de csak elmosolyodik. Baby...nagyon rossz vagy...de aztán csak megfogja a kezemet. Még az elköszönésnél sem engedi, hogy bármit is mondjak a csávónak...mikor mondanék valami, gyorsan elköszön a dokitól és már tereli is ki a gyerekeket...a kocsiban kicsit mérges vagyok emiatt, de a játszótéren visszajön a jókedvem.
A napokban sajnos, akármilyen jól teltek, haza kell menjünk, mert kicsimnek beindulnak a munkái. Nem szeretne Nagyiéknál dolgozni, mert nem akarja terhelni őket a fotósokkal, meg reklámos emberekkel, nem mellesleg az egyetlen olyan helyet is ismernék, ahol tényleg nyugiban vagyunk...
- Biztos nem maradtok még? - kérdezi Nagyi, mikor a kocsiba pakolunk be.
- Hidd el maradnánk...imádunk itt lenni, de nem akarjuk a nyakatokra hozni a sajtót. - magyarázza kicsim.
- Remélem mihamarabb visszajöttök. - öleli át Nagyi kicsimet - Annyira örülök, hogy kibékültetek. - még puszit is kap.
Sajnos tényleg indulni kell, és bár ilyet nem igazán szokott kicsim, egy piros lámpánál megfogja a kezemet, ami a combján pihent, összekulcsolja, és lefényképezi, sőt egy puszit is kapok, közben nyom egy szelfit. Hmm...nem szokta ezt csinálni, de aranyos, csak nevetni tudok. Fél szemmel látom, hogy posztolja a képeket.
Otthon kicsimnek máris mennie kell, így is késésben van, mert Nagyi nagyon nem akart elengedni minket...a gyerekek kifáradtak az utazásban, lefektetem őket, aztán megnézem milyen képeket töltött fel. Imádom nézegetni a profiljait, olyan jó képeket csinál magáról...Ez is egész jó kép lett..."úton macival" és rengeteg szívecske...
Úgy döntök mire hazaér meglepem. Rendelek virágot és vacsit, megterítek, pont gyertyát keresek, mikor megérkezik. Még csak egy gatyában vagyok, fel sem tudtam öltözni....
- Mit keresel? - kérdezi az ajtóban mosolyogva.
- Meg akartalak lepni, csak nem lettem kész... - derekamba marva csókol meg - Rendeltem vacsit, és gyertyát kerestem, csak nem találom. - benyúl egy fiókba és előveszi - Köszi... - köszönöm meg kínosan - Megyek felöltözöm, és...
- Nem kell... - simul hozzám..hm...kezdjük a desszerttel?
|
| Saya | 2017. 07. 16. 22:59:12 | #35174 |
Karakter: Megan Hoa
Mikor hazaérek, nem szólok Codyhoz, sőt egész nap nem. Úgy döntök, hogy a gyerekeknél alszom, de reggel meglepetésemre Codyt is ott találom. Nem keltem fel, otthagyom. Délelőtt találkozom az orvossal. Tényleg nagyon kedves ember, és nagyon érti a munkáját. Egy hosszútávú állóképességjavító terápiáról mesél, amikkel idővel talán minden gyógyszert elhagyhatnának a lányok. Közben csörög a telefonom...Cody?
-Szia baby, hallom a dokinál vagy...valami baj van Meivel?
-Szia, nem, sőt javul. Most beszélek a doktor úrral. Sietek haza, jó?
-Érted megyek.
-Kocsival vagyok.
-Rendben, akkor siess, szeretlek. -leteszem.
Hazaérve elmesélem neki is, amit az orvos mondott. Persze azt a részt nem, ahol megint azt dicsérte mennyire szép vagyok, és azt sem, hogy ez nekem tetszett. Minden nőnek tetszene.
-Hiányzol...
-Te is nekem, de ettől nem oldódnak meg a dolgok. -felmegyek a szobába, de utánam jön és az ágy elé térdel.
-Tudom, hülye voltam, nem gondoltam bele mit érezhetsz, sajnálom. Nem akartalak megbántani...
-fel akarok állni az ágyról, de nem engedi.
-Mégis sikerült. Sosem akarod, de megteszed.
-Baby...nem akarsz az esküvőre menni? Nem megyünk. Majd küldünk valami nászajándékot. Nem akarsz Candyvel találkozni? Én sem fogok. Meg, bármit megtennék érted, értünk...annyira szeretlek...-megpuszilja a kezemet.
-Nem akarom,hogy rám hagyd a dolgokat,hanem, hogy megérts. -elhúzom a kezemet.
-Én próbállak megérteni...csak te is érts meg engem, hogy a legjobb barátom volt...de már tudom, hogy te vagy az. Te vagy a mindenem, és ameddig te itt vagy, nincs szükségem másra. Kérlek bocsáss meg..
-Olyan szép lenne, ha igaz lenne, amit mondtál...
-Minden egyes szó igaz. Te vagy az életem....
-Szóval nincs több Candy? -hallanom kell.
-Nem találkozom vele. -bárcsak.
-Rendben...próbaidőn leszel...-mosolygom.
-Szeretlek...-puszilgatja a kezemet.
-Én is szeretlek. -adok egy puszit, ami Codynak hála csókká alakul. Az ágyra dönt és a nyakamat csókolná, de leállítom. -Most ne...-mindig nem lehet ezzel megoldani a gondokat.
-Na jó...-magához ölel- Nagyon szexi képet töltöttél fel instára...és most is káprázatosan szép vagy...elég nehéz visszafogni magamat. -megcsókolom, de szerintem biztatásnak veszi, mert már a fenekem markolássza, mikor Jakey rohan be.
A következő napokban kiderül, hogy Codynak haza kell utaznia. El sem hiszem...elfelejtette a fogadalmunkat. Persze próbálok úgy tenni, mintha én is, de belül vérzik a szívem.
-Mit csinálsz? -kérdezem egyik este mellé feküdve.
-Képeket nézegetek...-mondja a telefonját nyomogatva.
-Milyen képeket? -átölel, és úgy mutatja meg a családi képeket, de...-Hát ezt meg mikor csináltad?! -ezen én vagyok.
-Elkapom a jó pillanatokat...-ad egy puszit.
-Cody! Hány ilyen képed van?! -belenézek a képekbe.
-Sok...-nevet- Legalább lesz mit nézegetnem otthon...-sóhajt.
-Csak pár nap, nem? -remélem nem Candyhez megy, mert akkor végképp megölöm.
-De, csak nagyon fogsz hiányozni...
Codyval videón keresztül tudunk ugyan beszélni, de még mindig nem hiszem el, hogy itt hagyott. Eddig ez a fogadalom úgy éreztem egy olyan erős kapocs, ami a legnagyobb baj alatt is közel tart egymáshoz, de most már ez a kapocs nincs, megszűnt. Mintha bármikor kisétálhatna az életemből...Talán pont a magány miatt mondok igent egy újabb meghívásra. A szívem pedig még mindig nem engedi, hogy randevúként tekintsek rá. Rendesen fel is öltözöm.
Kellemes délutánt töltünk együtt. Végre valaki, aki megérti az aggodalmaimat a gyerekeim iránt és aki nem ítélkezik rólam. Kicsit alább is hagy az udvarlása, mikor érzi, hogy hátrálok. Tetszik a figyelem és a bosszú édes íze, de nem vagyok kurva.
Hazaérkezve benézek a kicsikhez, de már alszanak. Megyek a szobába, és...
-Cody? Nem csak holnap van a tárgyalás?
-De, csak nem bírtam tovább nélkületek. Nem is örülsz? -kérdezi.
-De igen. -karjaiba simulva csókolom meg.
-Nagyi mondta, hogy egy barátoddal találkoztál. Merre voltál? -leül és az ölébe húz.
-Semmi közöd hozzá. -simogatom mosolyogva az arcát.
-Te most szívatsz? -néz rám értetlenül.
-És te? -most már én is hangnemet váltok- Elfelejtetted a fogadalmunkat. Azt mondtad egyetlen éjszaka sem lesz többé, amit egymás nélkül töltünk. Évek óta egyetlen egy nap sem volt, amit egymás nélkül töltöttünk, vagy a gyerekek nélkül, de te elmentél. Megint fontosabb volt valami a családodnál. Hagytalak elmenni, hogy eszedbe jut-e, de...Ezzel a kapcsolatunk alapját vetted semmibe. Tudom hülyeség, de ez a fogadalom számomra az utolsó kapaszkodó volt. Elfogytak a kapaszkodók, úgy érzem a házasságunk vége felé haladunk. -ellépek tőle.
-Meg, hogy mondhatsz ilyet? Én nem...
-Te soha semmit sem! -vágok közbe- Lehet, hogy más viszont mindig mindent. -teljes sokk ül ki az arcára.
-Van valakid? -kérdezi meg jó pár másodperc után, mint aki a kérdést sem hiszi el.
-Nincs, de lehetne. -feláll és közelebb sétál.
-Akitől kaptad a virágot? Ki az? -nem felelek- Ki az?! -ránt magához ingerülten a karomnál fogva.
-Ha nem válaszolok meg is ütsz?! -tépem ki a karomat- Én nem kerestem őt, de kiderült, hogy ő a gyerekorvos. Találkoztunk, beszélgettünk, ez olyan nagy bűn?
-Oh szóval a gyerekeink egészségére hivatkozva mész el randizni és azt hiszed ezt még meg is tapsolom?! Kitaposom annak a fasznak is a belét! -Codynál elgurult a gyógyszer.
-Nem érted, hogy nem ő tehet róla?
-Még véded is, és te vagy féltékeny Candyra?
-Miért kell mindig azt a ribancot emlegetni? Mindenkire rámászna...-morgom.
-Ő mászik rá? -szóval rám célzol.
-Szóval én vagyok a rossz? Rendben. Akkor gondold át, hogy mit akarsz, vagy inkább kit! Lehet nem kellett volna ma elmennem, de jól esett, hogy valaki figyel rám, hogy szépnek érzem magam valaki mellett...nem egy pótléknak. És igen, jól esett, hogy most én bánthatlak meg téged. -nincs kedvem tovább beszélgetni és szerintem értelme sincs, ezért inkább átegyek a gyerekek szobájába aludni.
Reggel mikor felébredek, még alszanak a picikéim, ezért lemegyek, hogy reggelit csináljak. Cody nagymamája már meg is terített, és elég mérgesen néz rám, tehát tudhat mindent.
-Talán jobb lenne összecsomagolni és elmenni a gyerekekkel együtt. Végül is én itt egy idegen vagyok és...
-Megan! -mordul rám- Mi a te családod is vagyunk. Fogalmam sincs miért kell ennyit veszekednetek más emberek miatt, mikor ennyire szeretitek egymást, de ezért ez még nem változik. Cody annyira szeret, ahogy embert talán nem is lehet, de most nagyon haragszik és nem egészen ok nélkül. Tudom, hogy te is haragszol, de...Ne bántsátok egymást tovább!
-Elveszítettem. -mondom szomorúan.
-El sem tudnád őt zavarni. -mosolyodik el.
-Beszélnünk kéne, igaz? -nagyot sóhajtok- Átöltözöm...mondd meg Codynak, hogy...vagyis inkább ne mondj semmit...
Gyorsan készülődni kezdek, de nem tudom, hogy Cody hol lehet. Mielőtt elindulnék küldök neki egy képet egy üzenettel. "8 éve már annak, hogy újra egymás életébe csöppentünk. Azt hiszem nekünk találkozni kellett...nekünk találkozni kell... Én a tónál leszek, bárhol is vagy."
Kisétálok a közeli tóhoz, sok minden jut eszembe rólunk, és a tóról is. Emlékszem, mikor itt szeretkeztünk. Hogy jutottunk el idáig? Mindketten dühösek és megbántottak vagyunk. Tálcán kínálom őt Candynak...Ez nagyon el lett rontva.
Elég régóta sétálgatok, már bánom, hogy nem autóval jöttem, mert nem tudok hol leülni. Kezd sötétedni is, és hamarosan el kell indulnom, ha még világosba akarok hazaérni. Ezt nem hiszem el...Nem jött el. Azt hittem...Jah igen, sok mindent hittem már eddig is.
-Pedig el akartam mondani, hogy még mindig szerelmes vagyok beléd...-leguggolok és felveszek egy követ. Mérgesen dobom be a vízbe. Talán már Candyvel van... |
| Garfield | 2017. 07. 16. 13:49:07 | #35173 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Egyik nap kicsim vásárolni megy, hogy ne Nagyinak kelljen, meg szerintem kicsit unja magát itt, és inkább kimozdult kicsit. Mikor meghallom, hogy hazajön, Medyvel együtt köszöntjük. Vagyis Medy köszönti…én lefagyok ott, hogy egy csokor rózsával jött haza…
- Anya, hoztál répát a levesbe? – kezd kutakodni Medy a szatyrokban…de ez a virág?
- Igen, és a nyusziknak is marad. A nagypapával majd megetethetitek őket. – válaszolja Meg.
- És ez a virág? – kérdezem komolyan.
- Kaptam… - kaptad?!
- Mi az, hogy kaptad és kitől? – kezdek ideges lenni.
- Egy pasitól, nem ismerem. Azt mondta, hogy szép...nem, azt mondta, hogy igézően szépek a szemeim. Probléma? Ugye, hogy nem? – na jó, hagyjuk…
- Nem akarok veled veszekedni, de van itt valami, aminek te nem fogsz örülni. Az egyik gyerekkori barátom most fog megnősülni és meghívott minket is az esküvőre. – kezdek bele, de közbevág.
- Ugyan már...Kibírom. Persze ha valaki megjegyzést tesz rám...
- Candyt is meghívta és úgy néz ki, hogy eljön. – fejezem be.
- Jah akkor semmi gond, nem megyünk. – jajj ne már…
- Baby… - húznám magamhoz, de kitér előlem.
- Ne babyzz! Csak találtatok valami ürügyet, hogy idejöjjön, igaz?! Hát már pedig ti nem fogtok találkozni! – jobban kiakadt, mint gondoltam.
- Ne csináld...Szeretném, ha kibékülnétek, és...
- Cody Jonas! – néz a szemembe dühösen - Azt mondod, hogy mindenkinél jobban szeretsz és bármit megtennél értem. Mégsem érzek ebből sokszor semmit... – mielőtt bármit is mondhatnék, megfogja a virágot, és felmegy.
Nagyapa jön ide hozzám, mert csak állok és nem értem már ezt az egészet. Először nem mond semmit, csak tölt nekem egy kis tejet, mintha kisgyerek lennék, és leülünk az asztalhoz, ahogy régen…mikor kiskölyök voltam.
- Szeretnéd elmondani min vesztetek össze?
- Én…Nagyapa, én már nem értek semmit. – hajtom le a fejemet, mire elém tolja a tejet mosolyogva – Volt egy csúnya összeveszésünk. Candy véletlen nekem küldött el egy…hogy is mondjam…szóval egy képet. Fehérneműben van a képen… - kínosan hátra dől – Eléggé összevesztünk, persze nincs köztem és Candy közt semmi, de hallani sem akar róla.
- Fiam, el tudod képzelni, hogy nagyanyád mit csinált volna velem a te helyedben? – elmosolyodom… - Próbáld megérteni Meget, a feleségedet, gyermekeid anyját…
- Értem, hogy mi a baja…de Candy meg a legjobb barátom, és…
- Nem a legjobb barátod. – mi? – Kinek mondasz el elsőként bármit? Kivel töltöd napjaid nagy részét? Ki van melletted mindig?
- Meg…
- Így van. – elmosolyodik – Érted már? Ha ő nincs, akkor nincs semmid…
Meg hazajön Meivel, de egy szót sem szól hozzám. Még csak nem is köszön. Ennyire kiakadt rám? A nap további részében is kerül, és ha leülök mellé, azonnal feláll és otthagy. Este mikor kijövök a fürdőből sem találom a szobában. Benyitok a gyerekekhez, és Meg a gyerekekkel együtt a kinyitható kanapén alszik. A gyerekek gondosan betakarva, de Meget már én takarom be, és lefekszem melléjük. Átölelem kicsimet, és velük alszom.
Következő nap már egyedül ébredek. A gyerekek Nagyiékkal a nappaliban játszanak, de Meg sehol. Mikor rákérdezek, csak annyit mondanak, hogy Mei orvosához ment vissza valami leletekért. Mei nincs jól? Felveszem a kicsit, és alaposan megvizsgálgatom. Nem látok semmit…felhívom Meget.
- Szia baby, hallom a dokinál vagy…valami baj van Meivel? – kérdezem mikor felveszi a telefont.
- Szia, nem, sőt, javul. Most beszélek a doktor úrral. Sietek haza, jó?
- Érted megyek…
- Kocsival vagyok. – ohh.
- Rendben, akkor siess, szeretlek. - és leteszi…
Ahogy megérkezik, ki is faggatom, hogy mit mondott a doki. Valami új kezelés? Ha Meg bízik benne, akkor én is. Talán tényleg meggyógyulhat a pici hercegnő. Medyt is szeretné megvizsgálni, hátha ő is gyógyítható. Elég jófejnek tűnik a doki.
- Hiányzol… - mondom miután elmond mindent amit a doki mondott.
- Te is nekem, de ettől nem oldódnak meg a dolgok. – felmegy, de utána megyek. Becsukom a szobaajtót, és letérdelek elé, mert az ágyon ül.
- Tudom, hogy hülye voltam, nem gondoltam bele mit érezhetsz, sajnálom. Nem akartalak megbántani…
- Mégis sikerült. Sose akarod, de megteszed. – fel akar állni, de nem engedem.
- Baby...nem akarsz az esküvőre menni? Nem megyünk. Majd küldünk valami nászajándékot. Nem akarsz Candyvel találkozni? Én sem fogok. Meg, bármit megtennék érted, értünk...annyira szeretlek... – hintek csókod a kezére.
- Nem azt akarom, hogy rám hagyd a dolgokat, hanem, hogy megérts. – húzza el a kezét.
- Én próbállak megérteni...csak te is értsd meg, hogy a legjobb barátom volt...de már tudom, hogy te vagy az. Te vagy a mindenem, és ameddig te itt vagy, nincs szükségem másra. Kérlek bocsáss meg… - nagyot sóhajt.
- Olyan szép lenne ha igaz lenne amit mondtál…
- Minden egyes szó igaz. Te vagy az életem…
- Szóval nincs több Candy? – kérdezi komolyan.
- Nem találkozom vele. – mintha halványan elmosolyodott volna…
- Rendben…próbaidőn leszel… - most már tényleg mosolyog.
- Szeretlek... - puszilgatom kezecskéit.
- Én is szeretlek. - ad egy puszit, amit csókká mélyítek. Annyira hiányzott már a csókja. Lassan az ágyra döntöm, és térnék át a nyakára csókjaimmal, de leállít - Most ne... - olyan zavart a tekintete.
- Na jó... - mosolyogva felkelek, és felhúzom magammal az ágyról. Magamhoz ölelem, aranyosan bújik hozzám - Nagyon szexi képet töltöttél instára...és most is káprázatosan szép vagy...elég nehéz visszafogni magamat. - sóhajtok. Mosolyogva csókol meg, és azon vagyok, hogy mégis szeretkezzünk, már fenekébe markolva csókolom, mikor kivágódik az ajtóm, és Jakey rohan be.
A rövid békülés után megyünk a gyerekekkel játszani, közben elmondja kicsim, hogy holnap elviszi Medyt a dokihoz. Szerintem babym túlaggódja a dolgokat, de ha ettől nyugodtabb, akkor legyen. Szeretnék velük menni, de megkér, hogy inkább figyeljek Meire. Tényleg nagyon aggódik, pedig a doki is mondta, hogy javul, és most kap egy másik kezelést is.
Sajnos a napokban felhív az ügyvédem, hogy valami gond van az alapítvánnyal és oda kéne mennem. Nem tudom mi lehet a gond, ha már az ügyvéd egyedül nem intézkedhet...Nem örülök neki, mert mégiscsak nemrég békültünk ki Meggel, és most a gyerekekkel együtt maradnak is, mert a napokban viszi vissza a kis hercegnőket kontrollra, azt mondja fölöslegesen ne terheljük őket az utazással. Tudom, hogy igaza van, de nagyon fognak hiányozni...
- Mit csinálsz? - kérdezi este mellém fekve az ágyban.
- Képeket nézek... - nyomogatom tovább a telefonomat.
- Milyen képeket? - kérdezi hozzám simulva. Átölelve mutatom meg neki, hogy az én kis családomról nézegetek képeket. Elmosolyodva nézi velem, amiket a napokban csináltam - Hát ezt meg mikor csináltad?! - kérdezi meglepetten...elég szexi fotó babymről.
- Elkapom a jó pillanatokat... - adok buksijára egy puszit mosolyogva.
- Cody! Hány ilyen képed van?! - kérdezi lapozgatva a telefont.
- Sok... - nevetem el magamat - Legalább lesz mit nézegetnem otthon... - sóhajtok elszomorodva.
- Csak pár nap, nem? - kérdezi letéve a telefont.
- De, csak nagyon fogsz hiányozni...
Kiderül, hogy hiányoznak papírok, amiket az alapítvány létrehozásánál kellett volna leadni. Megfeledkezett róla az ügyvédem. Ezeket pótoljuk, és van itt egy jó hír is, még egy sport cég szeretne támogatni minket. Ezeket a megbeszéléseket le kell bonyolítani a napokban. Sokat videochatelek babymmel, és a gyerekekkel. Viszont két nap után már nem bírom nélkülük, meglepem őket az este.
Arra viszont nem számítok, hogy csak a Nagyiék és a gyerekek lesznek otthon. Egy barátjával találkozik? És ezt miért nem említette nekem? Lehet csak rémeket látok, de ez elég fura nekem. Mindenesetre én fektetem le a gyerekeket, és ébren várom, hogy babym megérkezzen.
- Cody? – néz rám meglepetten, mikor benyit a szobába – Nem csak holnap van a tárgyalás? – mitől van zavarban?
- De, csak nem bírtam tovább nélkületek. Nem is örülsz?
- De igen. – mosolyodik el, és ölelésembe simulva csókol meg.
- Nagyi mondta, hogy egy barátoddal találkoztál. Merre voltál? – kérdezem közben leülök, és az ölembe húzom.
|
| Saya | 2017. 07. 13. 22:35:47 | #35169 |
Karakter: Megan Hoa
-Ez most hogy jutott eszedbe?
-Csak válaszolj...
-Pont annyira, mint neked Choi vagy Hyori, és ahogy ti is, mi is váltunk néha üzeneteket. -kitérő válasz, ráadásul rám hárít mindent- De nekem itt vagy te, és ennél több nem is kell. -simogatja mosolyogva az arcomat- Mi a baj?
-Ahelyett, hogy szóltál volna, megkérted Emelyt, hogy hívja ide Candyt? -szegezem neki a kérdést.
-Mit csináltam? -kár tagadni, nekem meg ehhez türelmem sincs.
-Ne játszd a hülyét, kérlek...A templomnál azt mondta nekem, hogy idehívja, hogy béküljek ki vele...-meglepetten áll fel ő is- Te tényleg nem...?
-Egy szóval sem mondtam neki, hogy szervezkedjen...-közelebb húz magához- Szerintem nem is tudja Nagyi, hogy mi volt a múltkor, legalább is én nem meséltem neki. Beszélek vele, hogy jegelje ezt a témát...-bólintok, mire megcsókol.
-Szóval e-maileztek...
-Nekem van okom féltékenynek lenni, mikor Choi ír neked? -már megint ez a hárítás...vagy...tényleg féltékeny?
-Tudod, hogy nincs...
-Te is tudod, hogy neked sincs. -már semmit sem tudok.
-Persze, csak annyi különbséggel, hogy Choi nem küldött nekem ilyen képeket...
-Nem nekem szánta, félrement, azt hittem már megbeszéltük...
-Amit tőlem kapna az nem menne félre. -mondom mérgesen.
-Szerelmem...-felbiccenti fejem, és én imádom, ha így hív- Nem létezik a földön olyan nő, aki el tudna venni tőled. Nálad gyönyörűbb, okosabb, humorosabb, szexibb nő szerintem nem is létezik. Szeretlek, csakis téged...-egy puszit nyom a homlokomra.
-Én is szeretlek, de...-megcsókol.
-Annyira gyönyörű voltál a templomban...-a nyakamba csókol- és a gyóntatófülkében...-a fenekembe markolva szívja meg a nyakamat.
-Cody...olyan rossz vagy...Nekem is nagyon jó volt...-és az estém is az lesz...
Reggel arra ébredek, hogy maci engem néz. Csókkal köszöntöm, de ledönt magáról és már a nyakamat csókolja.
-Maci, nem volt elég este? -kérdezem mosolyogva a hátába marva.
-Belőled sosem elég...olyan gyönyörű vagy...-valaki kopog, így gyorsan magamra kapom Cody pólóját, ő meg egy szál alsónadrágban nyit ajtót. Picit kínos...
-Jó reggelt! -köszön a nagymamája- Ne haragudjatok, de nem akartam szó nélkül elvinni a gyerekeket. Ha megengeditek, elvinném őket a közeli palacsintázóba reggelizni.
-Neked is jó reggelt! -ad Cody egy puszit neki- Részemről rendben. Baby? -néz mosolyogva.
-Persze, köszönjük és jó mulatást! -mosolygom én is.
-Tudom, hogy megbántottalak tegnap, kérlek ne haragudj, csak...
-Ugyan, felejtsük el. -szakítom félbe. Ennyiben is maradunk, aztán mennek is.
-Akkor most anya és apa tovább rosszalkodhatnak...-kap fel és visz az ágyra.
-Inkább menjünk mi is enni...-adok neki egy puszit.
-Azt szeretnék...-újra megcsókol.
-Na, gyerünk...-már kelnék is fel, de nem engedi.
-Ez komoly? Nem látod mennyire kívánlak? -lejjebb nézve elmosolyodom, de felkelek.
-Majd máskor...
-Tényleg itt hagynál álló cerkával? -kérdezi mögém lépve.
-Cody...-bokszerén kezdem simogatni. Macim kicsit gyorsabb, mert levetkőztet és visszavisz az ágyba. Éhes fenevadként veti magát számra, majd melleimre. Már ezt élvezem, hát még mikor ujjait csúsztatja belém.
-Megőrülök érted...-én is megőrülök, mikor belefeledkezik az orális szexbe, és bár próbálom eltolni, mégis orgazmusig nyal. Még magamhoz se térek, mikor belém hatol. Melleimet markolászva kezd lassan mozogni. Ugye most csak viccelsz?! Fordítok a felálláson, és inkább én lovagolom meg. A vége felé ő is rásegít mozgásával, míg el nem érjük mindketten az orgazmust. Csókolva ringok tovább az ölében, aztán a fürdőszobában leszek újra az övé.
Elég nyugisan telnek a napok, ám a sok romantikus nap ellenére engem még mindig zavar ez a Candy dolog. Egyszerűen nem bírom elviselni, hogy ennyire fontos Codynak. Úgy érzem, hogy érzelmileg csal meg, ami nagyon komoly dolog. Olyan düh van bennem, ami úgy érzem, hogy hülyeségekre kényszerít.Talán ezért állok meg egyik nap egy pillanatra zöldség vásárlás közben...
A kinti részen válogatok, mikor oldalra pillantva a virágüzletben meglátok egy magas, izmos, fekete férfit. Olyan szürreális a zöld kis kötényben, ahogy locsolgatja kint a virágokat. Talán kicsit túl sokáig nézem, mert mosolyogva szegezi tekintetét rám. Elkapom a fejemet, de már késő...Gyorsan bemegyek fizetni és már épp a kocsimba szállnék be, mikor egy rózsát pillantok meg az orrom előtt.
-Mondták, hogy nagyon szép Mrs Jonas rokona, de azt nem, hogy ilyen igézően szépek a szemei...-a hangja mint a legkellemesebb szinkron színész egy esti mesében...bársonyos, mégis férfias.
-Uram! Ha tudja, hogy ki vagyok, akkor azt is tudja, hogy férjnél vagyok, és így nem fogadok el idegenektől semmit sem. -fordulok mérgesen felé.
-Ez csupán egy rózsa. Nem akartam megbántani vele, csak a csodálatomat kifejezni. Ne sértsen meg...-nyújtja felém.
-Jó...-elveszem- Köszönöm...
-Legyen szép napja! -mosolyogva biccent és visszamegy az üzletbe. Ez...ez mi volt? Létezik, hogy csak annyit akart mondani, hogy szép vagyok és nem lerángatni a bugyimat?
Hazafelé az egyik piros lámpánál a mellettem lévő rózsára pillantok. Ennyi év alatt egyszer sem voltam gondolatban sem hűtlen Codyhoz, férfiként senki másra sem tekintem, most mégis valaki más mellett éreztem magam nőnek. Olyan ez mint egy édes bosszú, ami az ölembe hullott. De ki ez a férfi?
-Megjöttem! -kiabálok, mikor belépek a házba, és Medy rohan azonnal hozzám, hogy átöleljen, igaz csak a lábaimat sikerül neki - Gyönyörűm! -leteszek mindent a kezemből és leguggolva hozzá ölelem magamhoz.
-Anya, hoztál répát a levesbe? -a szatyrokban kezd kutatni.
-Igen, és a nyusziknak is marad. A nagypapával majd megetethetitek őket. -mosolygom.
-És ez a virág? -kérdezi Cody a pultra tett rózsára nézve.
-Kaptam...-felállva húzom ki magam előtte.
-Mi az, hogy kaptad és kitől?
-Egy pasitól, nem ismerem. Azt mondta, hogy szép...nem, azt mondta, hogy igézően szépek a szemeim. Probléma? Ugye, hogy nem? -részemről a téma lezárva. Nem hazudta, neki, hálás lehet.
-Nem akarok veled veszekedni, de van itt valami, aminek te nem fogsz örülni. -kezd bele Cody- Az egyik gyerekkori barátom most fog megnősülni és meghívott minket is az esküvőre.
-Ugyan már...Kibírom. Persze ha valaki megjegyzést tesz rám...-nagyot sóhajtok.
-Candyt is meghívta és úgy néz ki, hogy eljön. -egy pillanatra lefagyok, de aztán tovább pakolok.
-Jah akkor semmi gond, nem megyünk. -jelentem ki teljesen természetesen.
-Baby...-magához akar ölelni, de ellépek.
-Ne babyzz! -hangnemet váltok- Csak találtatok valami ürügyet, hogy idejöjjön, igaz?! Hát már pedig ti nem fogtok találkozni!
-Ne csináld...Szeretném, ha kibékülnétek, és...
-Cody Jonas! -elé lépek mélyen a szemébe nézve- Azt mondod, hogy mindenkinél jobban szeretsz és bármit megtennél értem. Mégsem érzek ebből sokszor semmit...-olyan nagyot csalódtam most benne. A pakolás sem érdekel már, felkapom a csokromat és inkább felmegyek a gyerekek szobájába. Meglepetésemre nem Cody, hanem a nagymamája jön fel pár perc múlva.
-Megint veszekedtetek, igaz? Megan, kérlek...
-Nem! Hiába minden! Azzal, hogy Cody nem választ köztem és Candy között...azzal is választ...-mondom dühösen- Engem megkaphat Candy nélkül, de Candyt nélkülem nem, mert én vagyok a felesége és nem tud tőlem szabadulni. Ezért van az, hogy kényelmes neki kettőnk között.
-Miket beszélsz? Hiszen Cody lehozná a csillagokat is érted. -simogatja a hátamat, mintha csak az én nagymamám lenne- Candy pedig nem olyan rossz lány, talán veled is szeretne jóban lenni. Cody csakis téged szeret.
-Ez nem igaz, de most már feladom. Feladom, hogy megpróbáljam Candyt kizárni az életéből...sőt...kezdem azt hinni, hogy lassan magunkat is fel kéne adnom. -mielőtt bármit mondana folytatom- Tudod milyen az, mikor egy nő tudja, hogy nem ő az igazi? Cody elhiteti talán magával is, hogy engem szeret, mert valójában fél beismerni, hogy mindig is Candy volt az a személy, aki a legfontosabb volt. Testileg talán nem, de a szívével már rég megcsalt, és ez nagyon fáj. Elég volt...-elfordulok- Kérlek most ne mondj semmit, csak hagyj magamra! Még fel kell öltöztetnem Meit. Találtam itt is egy gyermekorvost és muszáj elvinnem kontrollra...-magyarázom. Megpuszilja a fejemet és szó nélkül kimegy. Egy kicsit kisírom magam mielőtt elindulnánk.
Indulás előtt csinálok egy képet az instagramra. Utálom, hogy a külvilágnak azt kell közvetítenem, hogy boldog vagyok és minden rendben, de muszáj jelen lennem a közelgő munkálataim miatt. Elbújtunk a sajtó elől, de beszélniük kell rólam...Ez borzalmas...
Mei annyira jó baba, türelmesen vár a karjaimban. Azt hiszem jót tesz neki ez a környezet, ezért miatta megpróbálom elhúzni ezt a kis vakációt.
-Meilani Jonas? -szól ki az asszisztens.
-Már megyünk is. -állok fel vele, de mikor belépek egy kisebb sokkot kapok. A virágos férfi? -Jó napot...mi igazából Dr. Woods-hoz jöttünk...
-Szép jó napot! Dr. Russel Wood, örvendek...-mutatkozik be, majd vizsgálni kezdi Meit. Mei tényleg jobban van. Egy ultrahangos vizsgálat után kiderül, hogy szépen javul a szívizom problémája. Ennél jobb hírt nem is mondhattak volna.
-Önnek is van gyereke? -kérdezem, miközben a gyógyszereket írja fel- Csak, mert olyan jól bánt Meivel, és bár nagyon jó baba, mindig sír, ha orvoshoz viszem, most mégsem... -nevetek kínosan.
-A doktorúr csak a munkájának él sajnos...-sóhajt nagyot az asszisztense.
-Sajnos még nincs, de ez nem azt jelenti, hogy nem is szeretnék. -nyújtja át a recepteket.
-Hát...nagyon szépen köszönünk mindent és további jó munkát! -mosolygom, és indulunk is.
-Megan...-szól utánam az orvos, mire visszafordulok- Csak a szemébe szerettem volna nézni...-mosolyodik el, és egy kicsit én is elmosolyodom. Már a rendelő végén járunk, mikor meglátom, hogy Dr. Woods utánunk jön.
-Ha azt mondj, hogy megint a szemembe akar nézni...
-Csak az asztalon hagyta a telefonját. -megenyhült mosollyal veszem el tőle- Nem lenne kedve esetleg holnap dél körül benézni a virág üzletbe? Van mellette egy helyes kis kávézó, de isteni szendvicseket is kapni. Ott szoktam ebédelni és gondoltam átbeszélhetnénk jobban is Mei leleteit. -úgy nézek rá, hogy tudja, hogy nem vagyok egészen hülye- Valamit mondanom kellett, nem igaz? -elnevetem magam.
-Tudja, mit? Tényleg érdekel a véleménye...Azt mondták maga nagyon jó orvos, és...érdekel miért jár kikapcsolódni a virágok közé. -mosolygom- Akkor holnap délben...-megyünk is a parkolóba- Na ezt nem mondjuk el otthon, igaz életem? -puszilom meg Meit, közben beteszem a gyerekülésbe- Ha apuci barátkozhat, mi is...
|
| Garfield | 2017. 06. 05. 13:22:44 | #35105 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
- Jó ötlet. Ott legalább nem fognak a nyomunkban loholni a lesifotósok. – ajj már…
- Megígérem, hogy mindenért kárpótollak... – csókolom meg lágyan.
- Szeretem, mikor ilyen lustán csókolsz. – túr bele mosolyogva a hajamba.
- Mi az, hogy lustán? – nevetem el magam.
- Ilyen lassan, mégis ilyen nagyon...olyan lustán... – csókol meg.
- Néha nem kell elsietni a dolgokat... – combjába markolva emelem lábát derekamhoz, persze a pici hercegnőmnek is most van szüksége anyára, amikor nekem…
- A lassú csípőringást halasszuk el papamaci, mert a kisbocsod türelmetlen. Elkényeztetted...engem majd később kényeztess... – kapok egy puszit, és már itt sincs.
Alig pár nap múlva már úton vagyunk Nagyihoz. Szerintem jót fog tenni Megnek is egy kis kikapcsolódás, mert nagyon aggódik Mei miatt. Mein egyre jobban kijön a szívproblémája…bevallom én is nagyon kivagyok emiatt, mert tőlem örökölte, ha nekem nem lenne bajom, akkor neki sem, és ez az egész hibám…De talán kicsit megnyugszunk Nagyinál.
- Megan! – öleli át Nagyi kicsimet, mikor megérkezünk Ez a lány egyre szebb... – fordul felém az öreglány.
- A legszebb. – nézek végig rajta. Talán sikerült is zavarba hoznom…aranyos…
Nagyiék nagyon készültek. Gyerekbarát mindent, és játékokat is kaptak a kertben. Előkészítettek nekünk szobákat. Imádok idejönni…gyerekként is jobban szerettem itt lenni, mint otthon.
Reggel Nagyi kitalált nekünk valamit, a gyerekek Nagyapával maradnak. Nem értem minek öltözzünk fel „csinosan”, de legyen, felveszek egy inget, és lent várok mindenkit a kocsinál.
- Milyen jól áll az ing...persze jobb lenne ing nélkül... – simul hozzám babym.
- Este nem kellett volna olyan hamar elaludnod, de ma nem menekülsz. – harapok finom a nyakába, amin csak édesen kuncog.
- Meg, drágám, mi van rajtad? – kérdezi Nagyi mikor a kocsihoz ér.
- Miért? Hova megyünk?
- Vasárnap van, gondoltam elviszlek titeket a templomba. Mindig annyit mesélek az én drága unokámról és a szép családjáról, hogy ideje elbüszkélkednem veletek. – mi?
- Azt hittem elmegyünk valahova reggelizni vagy sétálni... – de Nagyi már az autóban is van - Én csak neked akartam tetszeni... – ha tudnád mennyire tetszel kicsim…
- Tetszel is. – csókolom homlokon, mert ha megcsókolnám, azt hiszem Nagyi egyedül menne templomba.
A templomhoz érve minden szem rajtunk van. Jobbaan mondva mindenki Meget bámulja. Ami enyhén szólva idegesít…
- Öhm...nagyon néznek... – karol belém Meg.
- Vettem észre. Túl szép vagy...
- Na, gyerekek, nem lesz semmi baj! Csak nem láttak még titeket és kíváncsiak. – nyugtat Nagyi, de nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet volt tőle…Leülünk, és kicsim combját simogatom, hogy ne feszengjen, de ez a ruha teljesen felizgatta a fantáziámat.
- Gyere, sétáljunk egyet, mutatok valamit... – súgom, és már megyünk is.
- Hova megyünk? – jajj mindjárt meglátod…
- Nyugi! Amikor itt nyaraltam, ezerszer voltam ebben a templomban, úgy ismerem, mint a tenyeremet. – mosolygom.
- Nem ez volt a kérdés...Cody... – megtorpan mikor meglátja a gyóntatófülkét - Ha azt hiszed, hogy gyónni fogok, tévedsz. Ettől nem lesz jobb. Nem akarok egy pappal beszélgetni. – nana, hova indulsz?! Derekánál fogva emelem fel.
- Majd meglátod, hogy nem gyónni fogsz. – nekére csapok mikor a vállamra „dobom”, és beviszem a fülkéba, ahol meg is csókolom.
- Megőrültél?! Itt nem csinálhatjuk!
- De igen, veled bárhol. – csókolok a nyakába - Ide ilyenkor senki sem jön, nem fognak zavarni. – csókolom meg újra.
- Nem szabad... – súgja, de nem úgy látom mint aki nagyon ellenezné…
- Van nálam óvszer is...gondoltam nagyobb kört teszünk a hétvégi bevásárláskor, de akkor most itt ügyelünk a rendre... – elneveti magát. Igen, sokat nyúzott, hogy a kocsiban jobb lenne, mert az üléseket nem kéne összecseszni…
- Mindenre gondoltál, igaz? – kérdezi kioldva az övemet…ezaz baby…
- Csak rád gondolok. – magamhoz húzva csókolom meg szenvedélyesen.
Nem is tétlenkedem tovább, feljebb húzom a ruháját, tangáját meg lejjebb tolom, hogy ujjaimmal kényeztessem kicsit csókunk közben. De nem sokáig engedi, eltolva magától veszi elő merevedésemet és helyezi fel a gumit. Újra megcsókolom, és tovább izgatom ujjaimmal, de megfordulva fenekét tolja hozzám. Mélyre lököm magam kicsimben. Szája elé kapva a kezét fojtja vissza nyögését…baby…haját kezem köré tekerve markolom meg, és húzom hátra finoman a fejét, hogy megcsókolhassam egyre gyorsuló mozgásom közben. Nem is tudom sokáig húzni a dolgot, gyorsan és keményen mozgok benne, így hamar elélvezünk mindketten.
Úgy folytatnám még, de mindjárt kezdődik a mise, és Nagyi kiakadna ha tudná, hogy mit csináltunk, úgyhogy rendbe szedjük magunkat, és visszamegyünk hozzá. Csak mosolyogni tudok…annyira jó volt. Vállamra hajtja a buksiját, és egymás kezét fogva hallgatjuk a misét, de ha visszakérdezné valaki miről szólt, nem tudnám, mert csak Meg jár a fejemben…annyira szeretem…
A mise után Nagyi bemutat pár embernek, utálok jópofizni, de végre egy ismerős arcot is megpillantok. Váltok vele pár szót, míg Nagyi Meggel beszélget. De amikor a kocsihoz érek, elég feszült a hangulat. Hiába kérdezem Meget, nem mondja mi a baja…Mikor hazaérünk, a gyerekekkel elmegy az idő, aztán kicsim minden szó nélkül a szobába megy. Utána akarok menni, de Nagyi megfogja a kezemet, és elég mérgesen néz rám.
- Neked teljesen elment az eszed?! – nem értem.
- Mit csináltam?
- A templomban kell csinálnotok Meggel?! – ohh hogy az…
- Ugyan Nagyi, csak szórakoztunk… - nevetem el magam, mire tarkón vág.
- Tanulj már egy kis önmérsékletet! Nem azzal kéne gondolkodnod ami a gatyádban van, négy gyereked van, az istenért! – tényleg kiakadt..
- Nagyi, nyugi már…nem fog ilyen történni legközelebb…
- Ajánlom is! Na menj a szemeim elől…
Szóval Meget is lecseszte Nagyi, ezért rosszkedvű. Kiugrom a virágoshoz, hogy vegyek babymnek, hátha megmosolyogtatja. A szobában oda is adom neki egy puszi kíséretében, de még egy mosoly sem?
- Mi a baj? Nagyi téged is lecseszett? Ha hallottad volna nekem miket mondott... – nevetek, de… - Nem ez a baj, igaz? – leülök mellé, és az ölembe húzom - Mi a baj? Nem érzed itt jól magad?
- De, csak...néha idegennek érzem magam...még veled is... – hajamba túrva néz a szemembe - Szomorú vagy Candy miatt? Hiányzik? Őszintén...
- Ez most hogy jutott eszedbe? - kérdezem értetlenül.
- Csak válaszolj...
- Pont annyira, mint neked Choi vagy Hyori, és ahogy ti is, mi is váltunk néha üzeneteket. De nekem itt vagy te, és ennél több nem is kell. - mosolyogva simogatom az arcát, de... - Mi a baj? - olyan szomorú.
- Ahelyett, hogy szóltál volna, megkérted Emelyt, hogy hívja ide Candyt? - néz rám komolyan.
- Mit csináltam? - kérdezem értetlenül, mire mérgesen felpattan.
- Ne csináld a hülyét, kérlek...A templomnál azt mondta nekem, hogy idehívja, hogy béküljek ki vele. - meglepetten nézek rá, már én is felállva - Te tényleg nem...?
- Egy szóval sem mondtam neki, hogy szervezkedjen... - megfogom a kezét és közelebb húzom magamhoz - Szerintem nem is tudja Nagyi, hogy mi volt a múltkor, legalábbis én nem meséltem neki. Beszélek vele, hogy jegelje ezt a témát... - cirógatom az arcát. Bólint, és finoman megcsókolom.
- Szóval e-maileztek... - kicsim...
- Nekem van okom féltékenynek lenni, amikor Choi ír neked?
- Tudod, hogy nincs.
- Te is tudod, hogy neked sincs.
- Persze, csak annyi a különbség, hogy Choi nem küldött nekem ilyen képeket...
- Nem nekem szánta, félrement, azt hittem már megbeszéltük...
- Amit tőlem kapna az nem menne félre. - kösz Nagyi...
- Szerelmem... - álla alá nyúlva biccentem fel buksiját, hogy rám nézzen. - Nem létezik a földön olyan nő aki el tudna venni tőled. Nálad gyönyörűbb, okosabb, humorosabb, szexibb nő szerintem nem is létezik. Szeretlek, csakis téged... - csókolom homlokon.
- Én is szeretlek, de... - csókkal hallgattatom el, elég volt ebből a témából.
- Annyira gyönyörű voltál a templomban... - csókolok a nyakába - és a gyóntatófülkében... - szívom meg finom bőrét a nyakán a fenekébe markolva.
- Cody...olyan rossz vagy... - kuncog édesen - Nekem is nagyon jó volt... - végre csillognak a szemei, a levegő meg szinte szikrázik körülöttünk.
Reggel mikor felébredek, Meg még aranyosan szuszog a mellkasomon. Finoman kisimítom kósza tincseit gyönyörű pofijából, és csak gyönyörködöm benne, egészen addig, míg fel nem ébred. Megcsókol, de nekem ennyi nem elég. Ledöntöm az ágyra és fölé támaszkodva csókolom tovább, aztán nyakára térek csókjaimmal.
- Maci, nem volt elég este? - kérdezi mosolyogva a hátamba marva.
- Belőled sosem elég...olyan gyönyörű vagy... - kopogás szakít félbe. Kicsim gyorsan magára kapja a pólómat, én meg egy alsót,és kinyitom az ajtót.
- Jó reggelt! - köszönt Nagyi - Ne haragudjatok, de nem akartam szó nélkül elvinni a gyerekeket. Ha megengeditek, elvinném őket a közeli palacsintázóba reggelizni. - ez az én Nagyim.
- Neked is jó reggelt - adok az arcára egy puszit - Részemről rendben. Baby? - mosolygok kicsimre.
- Persze, köszönjük, és jó mulatást. – mosolyog kicsim is.
- Tudom, hogy megbántottalak tegnap, kérlek ne haragudj, csak… - kezd bele Nagyi, de Meg közbevág.
- Ugyan, felejtsük el. – mosolyog, a gyerekek még elköszönnek tőlünk, aztán mennek is.
- Akkor most anya, és apa tovább rosszalkodhatnak... - felkapom babymet, és az ágyon landolunk.
- Inkább menjünk mi is enni... - ad egy puszit.
- Azt szeretnék... - csókolom meg újra.
- Na, gyerünk... - gördít le magáról és kelne fel, de nem engedem.
- Ez komoly? Nem látod mennyire kívánlak? - lejjebb vándorol a tekintete, aztán elmosolyodik de csak felkel.
- Majd máskor...
- Tényleg itt hagynál álló cerkával? - kérdezem mögé lépve mikor nyitná ki az ajtót, persze ha hagynám.
- Cody... - fordul felém, de megcsókolom.
Imádom, hogy nem tud sokáig ellenállni. Már a boxeremen keresztül simogatja merevedésemet. Leveszem róla a zavaró tényezőket, és fenekénél fogva emelem meg, hogy az ágyhoz vigyem. Végig fektetem az ágyon, és fölé támaszkodva csókolom lágyan. Melleit gyömöszölöm csókunk közben, de muszáj megkóstolnom. Szívom, csókolom, gyömöszölöm, annyira imádom…és azt is, hogy most ennyire elengedte magát, hogy hangosan nyögdécsel. Újra fölé támaszkodom, hogy megcsókoljam, és kicsimbe vezetem ujjaimat.
- Megőrülök érted… - dörmögöm nyakába, aztán nyelvemmel is rásegítek az örömszerzésre.
Próbál eltolni magától, de nem engedem. Pár perc múlva megremegve megy el a karjaim között. Nem tudok tovább várni. Feltérdelek, és kicsimbe hatolok. Lassan ringok benne melleit markolászva. De azt hiszem nem tetszik kicsimnek a lassú tempó, ledönt magáról, és fölém mászva fogad magába. Felülök hozzá, hogy megcsókoljam, de ledönt, és gyorsabb tempóban lovagol meg. Felveszem ritmusát, és rásegítek lökéseimmel, így nem kell sok, hogy mindkettőnk elélvezzen. Rám dőlve csókol meg, közben még lassan ringatja csípőjét…
Mikor megint kezdeném újra élvezni lovaglását, leszáll rólam. Kimegy a fürdőbe, ahova követem is és itt is szeretkezünk. Mire visszajönnek Nagyiék a gyerekekkel, már a nappaliban vagyunk összebújva…
A napok nagyon jól telnek. Nagyiék sokat foglalkoznak a gyerekekkel hogy mi is sokat foglalkozhassunk egymással Meggel. Van egy kis időnk randizgatni, aminek kicsim mindig annyira örül. Már nem is tudom mikor voltunk utoljára kettesben vacsizni, vagy csak sétálni, és romantikusan nézni a naplementét a tóparton...Szerelmesebb vagyok mint valaha…ha ez egyáltalán lehetséges.
Szerkesztve Garfield által @ 2017. 06. 05. 13:25:37
|
| Saya | 2017. 05. 08. 23:05:50 | #35086 |
Karakter: Megan Hoa
-Mire gondolsz? -kérdezi miközben simogat.
-Sok minden eszembe jutott kettőnkről...minden pillanat csodálatos veled. -mondom a szemébe nézve.
-Fogalmam sem volt, hogy képes leszek ennyire szeretni valakit...kimondhatatlanul szeretlek...-jaj maci...Az ölébe mászva csókolom meg.
-Én is szeretlek maci...-a fenekembe markolva húz közelebb- Na, ne szoríts ennyire...
-Ne haragudj...Nagyon fáj? Adjak rá puszit? -az ágyra fektetve kezdi puszilgatni a fenekemet.
-Cody...ne már...-nevetek, de mikor megfordulnék, nem engedi, hogy tovább markolászhassa fenekemet.
Ledobja magáról a pólót, aztán engem is levetkőztet. Erről nem volt szó...de olyan jól esik, ahogy testápolóval keneget. Először csak a nyakamba csókol, aztán végig a hátamon, majd leveszi a bugyimat is és négykézlábra húz, hogy nyelvével kényeztethessen. Nyögéseimmel jutalmazom szorgos munkáját, ami annyira feltüzeli mackókámat, hogy lejjebb tolva nadrágját tér a lényegre és löki magát belém. Csípőmet marva kezd gyors mozgásba, és bár nagyon élvezem, szeretném még jobban kiélvezni, így aztán az ágyra döntöm.
-Milyen türelmetlen valaki...-nevetek, közben teljesen levetkőztetem.
Rögtön rá is mászom és megcsókolom. Izmos testét végig csókolgatva jutok el merevedéséhez és veszem azt is kezelésbe, jobban mondva a számba, amit nagyon élvez, mégis felbiccenti kis idő múlva a fejemet. Az ölébe mászva fogadom magamba kőkemény tagját és lassú csípő mozgásba kezdek, míg ő melleimen cuppog. Imádom! Rövid idő múlva inkább hátra döntöm és mellé támaszkodva kezdek kicsit gyorsabb vágtába, majd újra lelassulok, Cody meg melleimet vagy a fenekemet markolássza. Persze hamar megelégeli a lassúságot, és szinte lerántva magához csókol meg, hogy ő diktálhasson sokkal gyorsabb tempót, ami hamar orgazmusba taszítja, és nemsokára engem is.
Reggel már zuhanyzom, mikor csatlakozik hozzám. Nagyon harcra kész, mert egy kis simogatás elég neki, hogy elélvezzen. Persze macika nem elégszik meg ennyivel, és először ujjaival, aztán nyelvével is rásegít arra, hogy nekem is orgazmusom legyen. Papamaci félmunkát sosem végez, és fenekemnél fogva emel meg é hatol belém. Nincs is jobb egy gyors reggeli szeretkezésnél...
A következő napokban Will és Hope sokat van nálunk. Jó látni, hogy ennyire szeretik egymást, de azért aggódom értük. Sőt...nem csak értük...Cody belemegy egy idióta fotózásba, amit hamar le is hoznak. Egyik este ezen is összeveszünk egy kicsit.
-Tényleg?! Ez feltétlenül fontos volt? Megint jönnek a riporterek és a fotósok, és egy perc nyugtunk nem lesz tőlük...nem tudsz gondolkodni?! -vonom kérdőre.
-Ugyan már, két kép, amúgy sem én vagyok a lényeg...
-Mégis te vagy a kurva címlapon!
-Baby...-magához húz.
-Ne babyzz, és ne akard ennyivel elintézni...-próbálok szabadulni, de megcsókol.
-Szeretlek...-mondja még mindig ölelve.
-Persze...-belelapozok az újságba, hogy megnézzem a másik képet is.
-Nem tetszik?
-Tudod, hogy nem erről van szó. Nem akarom, hogy a gyerekeket fotósok vegyék körül akárhová megyünk...
-Majd én vigyázok rátok...-a nyakamba csókol- Megnyugtassalak? Olyan szexi vagy mérgesen...
-Nem, nem kapsz jutalmat, mert hülye voltál...
-Ugyan kicsim...-csókolgat tovább. Megkapja ugyan, amit akar, de én is...Össze-vissza karmolom őt szex közben, hogy jó ideig ne felejtse el, nem mehet kamera közelébe, főleg nem így...
-Nem akarsz elutazni a Nagyihoz? Napok óta rágja a fülemet, hogy menjünk le a gyerekekkel pár napra. Babázni akar, és mi is többet foglalkozhatnánk egymással...-ölel át a konyhában.
-Jó ötlet. Ott legalább nem fognak a nyomunkban loholni a lesifotósok. -gúnyosan mosolyogva fordulok felé.
-Megígérem, hogy mindenért kárpótollak...-csókol meg, amibe belemosolygok.
-Szeretem, mikor ilyen lustán csókolsz. -mondom a hajába túrva.
-Mi az, hogy lustán? -kérdezi nevetve ölelve át a derekamat.
-Ilyen lassan, mégis ilyen nagyon...olyan lustán...-most én csókolom meg.
-Néha nem kell elsietni a dolgokat...-a combomba markolva emeli lábamat a derekához, de meghallom Medy hangját, hogy engem hív.
-A lassú csípőringást halasszuk el papamaci, mert a kisbocsod türelmetlen. Elkényeztetted...engem majd később kényeztess...-adok egy puszit a szájára és felszaladok az emeletre.
Pár nap múlva az egész család csomagol és megyünk Cody nagymamájához. Jó lenne, ha most egy jó darabig maradhatnánk. A gyerekekre is ráfér a friss levegő, és ránk is a kikapcsolódás. Mei mostanában sokat nyűgösködik. Próbál megállni a lábán és néha túlságosan is járni akar. Féltem, hogy a nagy erőlködésben túlhajtja a kis szívét, de az orvosa szerint túaggódom és a kettőnek nincs köze egymáshoz. Medy ahogy nőtt, úgy lett egyre jobban, de Mei szívgyengesége egyre inkább kijön. Az orvos szerint ugyanúgy szinten tartható lesz, mint Codynál is, de Mei még beszélni sem tud, ő nem tud jelezni, ha baj van. Igaz egyetlen szót már ő is folyamatosan mondogat...jobban mondva csak egy részét, ami a "pa", de mivel Codyt meglátva és felé nyújtózkodva mondja ezt, biztos vagyok benne, hogy hamarosan apa lesz ebből. Medy nagyon féltékeny, de közel sem annyira, mint régen. Mei ugyanis áldott jó természetű, én nem is tudom kitől örökölhette, de egyik nap is, mikor Cody dajkálta és Medy melléjük ült, megfogta a nővérkéje kezét, mintha megérezné, hogy neki erre szüksége van. Medy olyan féltékeny és hisztis, mint én, de Mei még őt is megnyugtatja. A fiúk meg...aggódom, mert mindketten hol kisebb, hol nagyobb kosárlabdákkal játszanak. Aggódnék, ha csak az érdekelné őket. Szeretném, ha tanulnának is, de persze ezt macinak nem mondhatom, mindig mérges lesz meg szerinte korai is aggódni.
-Megan! -tárt karokkal vár minket Cody nagymamája, és azonnal meg is ölelget-Ez a lány egyre szebb...-dicsérget Codyhoz fordulva.
-A legszebb. -szemeimet lesütve mosolyodom el. Néha Cody úgy tud rám nézni, hogy elolvadok. Annyira szeretem, talán túlságosan is.
Nagyjából berendezkedünk. A gyerekek is kapnak egy külön szobát és mi is a mellette lévőt. Emely főzött, sütött, James pedig gyerekbaráttá tette a kertet, még játékokat is hoztak a gyerekeknek. Ma már nem is csinálunk semmit, este hamar elalszik mindenki.
Reggel Cody nagypapája vállalja, hogy a gyerekekkel marad, mert a nagymamája szeretne minket valahova elvinni. Csak annyit mond, hogy valami csinos ruhát vegyek fel. Hát jó...
-Milyen jól áll az ing...persze jobb lenne ing nélkül...-simulok Codyhoz az autónál, míg várakozunk.
-Este nem kellett volna olyan hamar elaludnod, de ma nem menekülsz. -harap a nyakamba, én csak kuncogok.
-Meg, drágám, mi van rajtad? -kérdezi Emely, mikor lejön.
-Miért? Hova megyünk? -értetlenkedem.
-Vasárnap van, gondoltam elviszlek titeket a templomba. Mindig annyit mesélek az én drága unokámról és a szép családjáról, hogy ideje elbüszkélkednem veletek. -mosolyogja, de én nem tudok mosolyogni.
-Azt hittem elmegyünk valahova reggelizni vagy sétálni...-nyafogom, de hiába, mert Cody nagymamája már száll is be a kocsiba, ezért Codynak nyafogok tovább- Én csak neked akartam tetszeni...
-Tetszel is. -csókol homlokon, de hát menni kell.
A templomhoz érve jön a következő meglepetés. Úgy látszik ez egy fekete közösség. Mindenki úgy bámul rám, mintha egy ufó szállt volna le közéjük.
-Öhm...nagyon néznek...-mondom Codyba karolva.
-Vettem észre. Túl szép vagy...-morogja macikám.
-Na, gyerekek, nem lesz semmi baj! Csak nem láttak még titeket és kíváncsiak. -nyugtat minket a nagymama, mi meg elindulunk befelé. Fél füllel hallom, hogy valaki azt suttogja, hogy biztos nem is értek majd a miséből semmit, mert japán vagyok. Pff...Ráadásul még olyan sok idő van, hogy elkezdődjön, hogy csak feszengek, bár Cody simogatja a combomat, ami egy kicsit megnyugtat.
-Gyere, sétáljunk egyet, mutatok valamit...-súgja oda nekem, bólintok, mert ennél minden jobb.
-Hova megyünk? -kérdezem a kezét fogva, mert a templom másik bejáratához vezet.
-Nyugi! Amikor itt nyaraltam, ezerszer voltam ebben a templomban, úgy ismerem, mint a tenyeremet. -feleli mosolyogva.
-Nem ez volt a kérdés...Cody...-kicsit visszahúzom, mikor meglátom a gyóntató fülkét- Ha azt hiszed, hogy gyónni fogok, tévedsz. Ettől nem lesz jobb. Nem akarok egy pappal beszélgetni. -nagyot sóhajtva sarkon is fordulnék, de a derekamnál fogva felemel.
-Majd meglátod, hogy nem gyónni fogsz. -csap a fenekemre, mikor a vállára dob, és bevisz a kis fülkébe, ahol nem tesz le, csak a falának támaszt, hogy megcsókoljon.
-Megőrültél?! -pattanok ki kezei közül- Itt nem csinálhatjuk!
-De igen, veled bárhol. -csókol a nyakamba- Ide ilyenkor senki sem jön, nem fognak zavarni. -a puha ajkai, az édes csókja kezd elcsábítani.
-Nem szabad...-suttogom ajkaira, de valójában én is akarom, nagyon is.
-Van nálam óvszer is...gondoltam nagyobb kört teszünk a hétvégi bevásárláskor, de akkor most itt ügyelünk a rendre...-elnevetem magam. Igen, sokszor mérgelődtem vele, hogy a kocsi tisztaságára vigyázni kell, és úgy látszik ő erre is gondolt. Pedig tudom mennyire utálja, ha gumit kell húznia, de a "rádobok egy plédet az ülésre" dolog engem sosem nyugtatott meg.
-Mindenre gondoltál, igaz? -elkezdem kicsatolni az övét.
-Csak rád gondolok. -magához rántva fal fel csókjával.
Csókunk közben hamar feltolja a ruhámat, a tangámat meg lejjebb, hogy zavartalanul kezdjen simogatni. Eltolva magamtól szabadítom ki egyre keményebb tagját és húzom fel az óvszert rá. Miközben újra csókolózni kezdünk, tovább simogatom, de aztán megfordulva fenekemet tolom hozzá. Határozott mozdulattal hatol belém, én meg egyik kezemmel a falnak támaszkodom, másikat szám elé kapva tartom vissza nyögésemet. Hajamat összefogva tekeri keze köré és úgy húzza hátra finoman a fejemet, hogy megcsókoljon, miközben egyre gyorsabban mozog. A környezet ellenére is annyira élvezem, és ő is, így hamar lecsap ránk az orgazmus.
Kicsit rendbe szedjük magunkat, aztán visszaindulunk. Egyikünk sem mond semmit, csak mosolygunk, mint két gyerek, akik rossz fát tettek a tűzre. Macim vállára dőlve, a kezét szorongatva hallgatom a misét, bár a gondolataim egészen máshol járnak. Újra tinilánynak érzem magam, és ez annyira jó.
Mikor vége, és már kifelé sétálunk, bemutat minket Cody nagymamája pár embernek, aztán odébb húz engem.
-Kócosan és kipirultan jöttél vissza...
-Oh csak....-kezdenék bele, de a szája elé teszi a mutatóujját, hogy hallgassak.
-Nem akarlak kioktatni, de most haragszom rátok. Tudod, hogy mennyire szeretlek titeket, de gyakorolnotok kell egy kis önmérséklést. Túl szenvedélyes ez a kapcsolat, ezért vannak a vitáitok is, mert...
-Azok Candy miatt vannak! -vágok most én közbe.
-Ugyan már...Cody és Candy között sosem volt semmi, ezt én is tanúsíthatom. Talán idehívhatnánk őket is, hogy megbeszéljétek és...
-Nem! -vágom rá- Cody kért meg, hogy beszélj erről velem?! Eleget tűrtem! Ő sem a munkáról, sem Candyről nem volt képes eddig lemondani, pedig én mindent odadobtam érte. Most én húzok egy határt, és az itt van. Nincs több Candy! -nagy léptekkel elsietve ott is hagyom, de belebotlok valakibe a parkolóba.
-Bocsánat, nem figyeltem...-mennék az autónkhoz, de megfogja a karomat.
-Izé...te tényleg gésa vagy? -mi a fasz?!- Nem tudom hogy megy ez, de itt a névjegykártyám...Ha annál a másiknál végeztél, felhívsz? -a kezembe nyomja, aztán mosolyogva a kocsiba száll, én meg lesokkolva nézek magam elé. Minek néznek ezek engem? Rossz napot fogott ki ez a bunkó. A kis kendőmet elővéve tekerem a kezemre, aztán ökölbe szorítom a kezemet és azzal baszom be a vezető oldali ablaküvegét ennek a szemétnek.
-Ez itt maradt. -vágom a pofájába a kártyát- Az a másik meg a férjem! -üvöltöm le a fejét, és meg sem várom, hogy reagáljon.
Hazaérkezve még mindig rossz a kedvem, hiába faggatott Cody a kocsiban, hogy mi bajom. Nem akarok vele összeveszni. Már estefelé jár az idő, mikor meglep egy nagy halom virággal. Odaadja és ad egy puszit is. Szépek...
-Mi a baj? Nagyi téged is lecseszett? Ha hallottad volna nekem miket mondott...-nevet, de látja, hogy én nem nevetek- Nem ez a baj, igaz? -leül mellém a földre és az ölébe húz- Mi a baj? Nem érzed itt jól magad?
-De, csak...néha idegennek érzem magam...még veled is...-a hajába túrva nézek rá- Szomorú vagy Candy miatt? Hiányzik? Őszintén...
|
| Garfield | 2017. 03. 26. 21:41:35 | #35064 |
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Mikor kész az ebéd, babym elküld minket kezet mosni, aztán asztalhoz ülünk. Willnek be nem áll a szája, jóarc kölyök, megmosolyogtat, főleg, hogy mutat képet a barátnőjéről. odáig van a lányért…
- Öhm...aranyos... Hány éves is, mit mondtál? – kérdezi kicsim Willtől.
- Most lesz 18. Másfél év van köztünk. Igazából azt tervezzük, hogy a születésnapján hozzám költözik. – mi? egy pillanatra megáll a kezem, ahogy egy falatot emelek a számhoz.
- Will, ne siessétek el... – reagál kicsim.
- De a szülei eltiltottak! A nővéremnek sem tetszik az ötlet, de nem érdekel. Most lesz saját pénzem, abból veszünk egy közös házat és ha én is 18 leszek, feleségül veszem. – aranyos…ez emlékeztet arra, hogy mennyire el akartam venni én is Meget.
- Cody, nem akarsz te is mondani valamit? – hmmm…
- Finomat főztél. – mosolygok…látom, hogy nem tetszik kicsimnek, hogy nem mondok semmit, de én csak bátorítanám, ami szintén nem tetszene neki…
- Jól meggondoltad ezt? – kérdezi Meg komolyan.
- Mindketten csak ezt szeretnénk, meg persze gyerekeket. – neveti el magát Will zavartan.
- A házvásárlás nem rossz befektetés, de...vidd magaddal a nővéredet is. Tudom, hogy azt hiszed felnőttél, de nem. Hope szüleivel pedig én beszélek, ha szeretnéd. Hátha a közös származás miatt jobban megértik ezt a helyzetet. – mosolyog szerelmem.
- Tényleg? Igazán? – mikor Meg bólint, a srác felpattan és megöleli… - Köszönöm, köszönöm! – hálálkodik.
- Nagyon szívesen. – neveti el magát Meg.
- Bo...bocsánat... – lép odébb, és megbánóan néz rám.
- Figyelek… - mondom elviccelve. Meg se fordult a fejemben, hogy nem hálájából ölelte meg babymet.
- Itt mindig úgy érzem, mintha még lenne anyukám... Majd én elmosogatok. – összeszedi a tányérokat és megy mosogatni. Rendes…
- Ennyire megöregedtem volna, hogy tini az anyját látja bennem? – ohhh…
- Ugyan...Te még most is gyönyörű és fiatal vagy. – adok neki egy puszit - Mellesleg én örülök, hogy anyafiguraként tekint rád... – jegyzem meg.
- Maci! – üt rám játékosan.
Will vacsira is marad, aztán már túl késő van, hogy elengedjem egyedül, úgyhogy hazaviszem. Út közben is csak hálálkodik, be nem áll a szája. Szeretem a kölyköt, néha olyan mintha a fiam lenne. Talán azért, mert Megre úgy tekint, mintha az anyukája lenne…
Mikor hazaérek, együtt bújtatjuk ágyba a gyerekeket, de Medykém még egy mesét szeretne tőlem, én meg nem tudok neki nemet mondani. Miután megvolt a mese, kap még egy puszit is.
Fáradtan megyek a hálóba, de rögtön felébredek, mikor az ágyon hasalva meglátom babymet. Formás feneke tárul elém, amitől megmozdul valami a gatyámban…
- Elaludtak? – kérdezi a hátára fordulva, de így is elég szép látványt nyújt… - Akkor most már mi is aludhatunk... – nyújtózik…oké, akkor ma este biztos nincs kedve…Csak bólintok, és elmegyek a fürdőbe.
Reggel előbb ébredek, és áll a cerkám…felkelek, hogy vegyek egy hideg zuhanyt, hogy lehiggadjak, de felébred, mikor kimászok az ágyból. Elmosolyodik, mikor lejjebb vándorol a tekintete. Hát ezek szerint nem lenne ellenére…kitakarom, és lejjebb húzom az ágyon. Azonnal megszabadítom mindentől ami rajta van, és rácuppanok melleire.
- Maci… - sóhajtja. Lejjebb haladok és nyelvemmel kezdem kényeztetni - Ahh...ez nagyon jó... – túr a hajamba.
- Gyönyörű vagy, megőrülök érted... – ujjaimat csúsztatom kicsimbe, de megfogja a kezemet.
- Ne hagyd abba...csak a nyelvedet és a szádat akarom érezni... – ohh…hát kérésed parancs. Azért én mégis használom ujjaimat, és hamarosan felnyög élvezetében - Codyhh...
- Baby... – istenem de gyönyörű…leveszem a gatyámat, és azonnal belé hatolok. Tegnap este óta erre vártam…
- Maci, ha végeztél a zuhannyal, akkor elviszel anyuékhoz? Átvinném a kicsiket, aztán meg beugranék Hope szüleihez délután...jó lenne, ha velem jönnél. Meg délelőtt meg kéne még venni azt a szekrényt, amit mutattam a katalógusban... – kérdezi, miközben én még mindig a víz alatt vagyok.
- Persze, ma egész nap ráérek. – gyorsan el is zárom a vizet, és mögé lépve a nyakába csókolok - Ne haragudj, hogy miattam kell kapkodni, de tegnap este óta erre vártam...
- Szólhattál volna. – felém fordul és kapok egy puszit - Azért így is jó volt. Na siess, öltözz, hozom a gyerekeket, lent találkozunk... – hát rendben.
Minden klappol, csak a kiscsaj szülei…hát hogy is fogalmazzak…taplók. Sofőrnek néznek, mikor megtudják, hogy Meg férje vagyok, akkor meg a nagy megrontó vagyok. Meg apja mellett már hozzászoktam, hogy lenéznek a bőrszínem miatt, nem igazán lep meg a dolog…A legjobb az egész napban, mikor otthon játszunk a gyerekekkel. Este látom kicsimen, hogy valami bántja, úgyhogy egyedül fektetem le a kicsiket. Mikor belépek a szobába, Meg a hatalmas plüssmaciját szorongatja…hmm…
- Baby, mi a baj? – kérdezem, de jobban a medvéhez bújik…na jó, elég, elveszem tőle, így hozzám bújik – Meg? – kezdesz megijeszteni…
- Nem bírom elviselni, ha bántanak, mert az nekem fáj. – jajj kicsim…
- Én meg sem hallottam ezeket a hülyéket. – nevetem el magam - Will egyébként írt egy üzenetet, Hope most nála van...azt hiszem nem akar hazamenni. Megértem. – simogatom meg az arcát - Te megpróbáltad, Will meg Hope meg a szülői engedély nélkül is boldogok lesznek, ha kitart a kapcsolatuk.
- Te vagy a legjobb dolog, ami velem történhetett az életben. – mosolyog.
- Én még most sem hiszem el, hogy az enyém vagy... – csókolom meg finoman.
- Szóval nem bántad meg, hogy elvettél? – pólóm alatt simítja hátamra a kezét, és belém is mar.
- Egy ilyen gyönyörű, egzotikus szépséget? Inkább fordítva lenne jogos a kérdés, nem? – kérdezem nyakába csókolva.
- Minden estém egy kedvemre írt pornó film...Nem cserélnélek el senkire... – ohh igen? Számba harap, de megszólal a telefonom. Megmutatom neki, hogy Will képet küldött az első vacsijukról.
- Mire gondolsz? - kérdezem finoman simogatva...annyira hozzám bújt.
- Sok minden eszembe jutott kettőnkről...minden pillanat csodálatos veled. - néz a szemembe.
- Fogalmam se volt, hogy képes leszek ennyire szeretni valakit...kimondhatatlanul szeretlek... - lassan az ölembe mászik, és lágyan megcsókol.
- Én is szeretlek maci... - fenekébe markolva húzom közelebb magamhoz - Na, ne szoríts ennyire...
- Ne haragudj. Nagyon fáj? Adjak rá puszit? - de már az ágyra is fektetem, és fenekét kezdem puszilgatni.
- Cody...ne már... - fordulna nevetve a hátára, de nem hagyom. Finoman markolászom meg tökéletes fenekét. Leveszem magamról a felsőmet, és fölé térdelve kicsimet is megszabadítom a fölösleges ruhától, aztán nyakába csókolok.
El akarom lazítani kicsit, úgyhogy a testápolóért nyúlok, és masszírozni kezdem. Kis idő múlva jólesően nyögdécselni kezd, ami nagyon beindít...ezek a hangok...fölé magasodva nyakába csókolok, aztán végig hátán. Leveszem róla a bugyiját, és négykézlábra húzva nyelvemmel kényeztetem tovább. Nem tudom direkt csinálja e, tudja mennyire felizgat mikor így nyögdécsel...nem tudok tovább várni...lejjebb tolom a nadrágomat és a boxeremet, és kicsimbe lököm magamat. Csípőjébe marva gyorsan mozgok benne, és már majdnem elmegyek, mikor kicsim előrébb mászik, aztán aza ágyra dönt.
- Milyen türelmetlen valaki... - kuncog édesen, közben leveszi rólam a gatyámat az alsómmal együtt.
Rám mászva csókol meg szenvedélyesen, aztán egész testemet végig csókolva jut el farkamig, amit szájába is csúsztat. Alkaromra támaszkodva élvezem amit csinál...kis vadmacskám végig a szemembe néz. Elég lassú tempóban kényeztet...elég...felbiccentem buksiját, és már mászik is az ölembe. Lassan kezdi csípőjét mozgatni, közben felülve hozzá, mellein cuppogok. De ledönt az ágyra, és mellettem támaszkodva kezd gyorsabb tempóba. Aztán újra felegyenesedik rajtam, és kínzó lassúsággal ring tovább...melleit és fenekét markolászva élvezem, de kínzóan lassú ez a tempó. Lehúzom magamhoz, hogy szenvedélyesen megcsókoljam, és fenekébe markolva kezdek gyorsan és a lehető legmélyebben mozogni kicsimben. Szinte szétrobbanok az élvezettől, és pár lökés után babym és felnyögve élvez el.
Másnap reggel vízcsobogásra ébredek. Kipattanok az ágyból, és meglepem Meget a víz alatt. Ahogy meztelenül meglátom, már a látványtól félig állok, hát még attól, hogy kezével izgat, de ez annyira jól sikerül, hogy hamar elsülök. Kicsim ennyivel le isa tudná a dolgot, de mikor hátat fordítva nyúlna a tusfürdőért, átölelem, és ujjaimat csúsztatom babymbe, aztán szembe fordítom magammal, és elé térdelve nyelvemmel is rásegítek, hogy perceken belül elmenjen.
Fenekénél fogva emelem meg, és lököm magam a lehető legmélyebbre, még a levegő is megreked benne...Nem tart túl sokáig ez a menet, de talán azért, mert nagyon heves voltam.
A napokban Will sokat van itt a barátnőjlvel. Talán a kislánynak jó, vagy nem is tudom, hogy Meg nem ítéli el. Próbálja megértetni a lánnyal azt is, hogy hosszú távon nem jó, ha rosszban van a szüleivel, de nagyon kitartanak egymás mellett Willel. Ebbe én igyekszem nem beleszólni, mert pont ennyire, ha nem jobban szerettem Meget, tudjuk jól milyen ez. Persze ha kicsim kéri, hogy beszéljek valamiről a sráccal igyekszem jó hatással lenni rá.
Egyik nap Willt viszem fotózásra, de engem is megkérnek, hogy néhány képet had lőjjenek rólam, mint Will mentora. Nem tudom mennyire fogjó örülni ennek kicsim. De hamar kiderül, hogy cseppet sem, mert az újság napokon belül megjelenik. Este meg is mutatom neki...
- Tényleg?! Ez feltétlen fontos volt?! Megint jönnek a riporterek és a fotósok, és egy perc nyugtunk nem lesz tőlük...te nem tudsz gondolkodni?! - kiabálja le a fejemet.
- Ugyan már, két kép, amúgy sem én vagyok a lényeg...
- Mégis te vagy a kurva címlapon! - tényleg nagyon mérges...
- Baby... - húzom magamhoz.
- Ne babyzz, és ne akard ennyivel elintézni... - ki akar szabadulni, de nem engedem, míg meg nem csókolom, amitől kicsit sikerül lehiggadnia.
- Szeretlek... - ölelem magamhoz.
- Persze... - belelapoz az újságba, és megnézi a másik képet is.
- Nem tetszik?
- Tudod, hogy nem erről van szó. Nem akarom, hogy a gyerekeket fotósok vegyék körül akárhova megyünk...
- Majd én vigyázok rátok... - csókolok nyakába - Megnyugtassalak? Olyan szexi vagy mérgesen...
- Nem, nem kapsz jutalmat, mert hülye voltál...
- Ugyan kicsim... - húzom magamhoz tovább csókolgatva.
Nem is kell sokat győzködnöm, de eléggé egyértelmű, hogy nem akarja, hogy több fotózáson részt vegyek...karmolások díszelegnek a hátamon, a vállamon, felkaromon....elég vad volt az este...
- Nem akarsz elutazni a Nagyihoz? Napok óta rágja a fülemet, hogy menjünk le a gyerekekkel pár napra. Babázni akar, és mi is többet foglalkozhatnánk egymással… - ölelem át a konyhában, miközben reggelit készít.
|
| Saya | 2017. 03. 04. 21:43:56 | #35049 |
Karakter: Megan Hoa
Hamarosan macika is bejön a szobába. Leül mellém és lehúzza rólam a takarót, majd lassan végig simít rajtam egészen a combomig. Mégis beadod a derekadat? Felülök, hogy megcsókoljam, de nem tart túl sokáig ez a csók, arcomra simítva kezét néz a szemembe.
-Mondd meg Hyorinak, hogy pontosan annyira kitöltelek, mint a gyerekek előtt...-mosolyogja.
-És nem próbáljuk ki? -kérdezem a nyakába csókolva. Olyan nagyon vele akarok lenni, mint ő velem.
-Nem lehet...
-Miért nem lehet? -te is akarod, le sem tudnád tagadni.
-Elég feszült vagyok attól, ami ma történt, és nem akarom ezt a feszültséget rajtad letölteni. Ha velem vagy nem akarom, hogy fájjon...volt már ilyen, és többet nem fog előfordulni...Kívánlak, most is, mert gyönyörű vagy és egy kis dög, mert a fürdőben...mindegy...-elneveti magát és én is elmosolyodom- Hol a gyűrű? -odaadom neki, ő meg visszahúzza az ujjamra- Szeretlek mindennél jobban és mindenkinél jobban. Kérlek próbálj jobban bízni bennem...
-Az a kép az üzenettel...Cody, meg kell értened, hogy kiakadtam. A legrosszabb rémálmom vált valóra, és...
-Nem vált valóra...-magához ölel- Csak bízz bennem és az érzéseimben. Ne láss rémeket...
-Szeretlek...-a hátába marok- Szükségem van rád...-lassan lejjebb csúsztatom a kezemet.
-Meg...
-Nem fog fájni, mert vigyázol rám...-suttogom édesen, miközben simogatom.
-Azonnal szólj, ha...-be sem kell fejezned! Megcsókolom magamra húzva.
Csókunk közben megfogja a combomat, hogy a derekához húzza lábamat. Minden érintésével egyre jobban felizgat. Minden nap, egész nap tudnék vele szeretkezni. Nyakamat kezdi csókolni és az oldalamba mar, csak kicsit túl erősen. Elveszem a kezét, amit egy jelnek vesz, hogy le kell állnia, de nem szabadulhat! Felülre kerülve ülök a csípőjére és karmolom végig izmos testét. Ha nem lennék belé ennyire szerelmes, akkor is csak vele akarnék lefeküdni...a teste...Imádom! Lehajolok hozzá, hogy megcsókoljam, aztán lejjebb húzva az alsóját kezdem kezemet mozgatni a legjobban imádott testrészén. Mosolyogva nézek a szemébe, de szeretném, ha jobban élvezné, ezért leveszem a zavaró ruhadarabot és a számba csúsztatom. Hajamba túrva élvezi is, de ma nagyon odaadó vagyok, így a lehető legmélyebbre csúsztatom a számban. Kicsit ez már kényelmetlen is nekem, de nem fogok panaszkodni Cody méretei miatt, mert ha orálisan kihívás is, amúgy...ohh te jó ég...a világ legjobb érzése. Neki az is nagyon jó érzés, amit én csinálok, mert amint kicuppan a számból, el is élvez.
Lehajolok hozzá egy újabb csókra, amit a hajamba túrva viszonoz, majd maga alá dönt. Elmosolyodva kezdi gyömöszölni melleimet, aztán egyszerűen széttépi a rajtam lévő fehérneműt. Mielőtt bármit mondhatnék, csókjával nyugtat meg, de visszatér melleimhez, csak most a szájával. Vajon tudja, hogy ennél jobban már nem tud felizgatni? Mikor megszívja mellbimbómat, végig karmolok a vállán.
-Te kis vadmacska...-újabb csók közben csúsztatja ujjait belém, aztán nyelvével is rásegít a gyönyörszerzésre.
-Cody...Codyhhhh...-hajába túrva jelzem, hogy nem akarok nélküle elmenni, de ez őt nem zavarja. Megcsókolva mozgatja tovább ujjait orgazmusomig, amit vállába marva és szájába harapva vezetek le.
-Ahh...-nyög fel fájdalmasan.
-Ne haragudj...-apró puszikat adok bibis ajkaira.
Persze macit semmi sem zökkentheti ki, és egy csók alatt belém csúszik. Igen, igen, igen! Legnagyobb élvezetemre hamar gyorsít a tempón először melleimet markolászva, aztán cspőmet fogva löki magát keményen belém. Nem vagyok önző, nem hagyom a munkát csak rá, ezért kis idő múlva én mászom rá és kezdem meglovagolni. Csókolózunk, macim simogat, én karmolom...Annyira jó, hogy szinte csak egy pillanatnak tűnik, hogy mindkettőnkre lecsapjon az orgazmus.
-Annyira szeretlek...-mondja nyakamba bújva.
-Én is szeretlek maci...-egymás karjaiban alszunk el.
Reggel előbb ébredek fel, mint Cody. Óvatosan megcirógatom az arcát, aztán a zuhany alá állok. Persze a gyerekek is hamar felébrednek, ezért ők a következők. Mi már javában reggelizünk, mikor apa lejön.
-Jó reggelt...-jön oda és arcomra simítva a kezét csókol meg lágyan.
-Neked is...-simogatom meg a kezét.
-Apa, az arcod...-szalad oda Jakey.
-Semmiség, majd begyógyul. -egy puszit ad a homlokára és az ölébe veszi.
-Verekedtél? -kérdezi kisfiúnk, mire bólint- De azt nem szabad!
-Tudom kisfiam...ne haragudj...-Jakey átöleli.
-Majd én meggyógyítalak apa...-ad egy puszit, aztán elszalad. Egy krémmel jön vissza. - Anya ezzel szokta bekenni a sebeinket, hogy gyorsabban gyógyuljon...-elkezdi kenegetni, mire Cody szemébe könnyek szöknek- Ennyire fáj?
-Nem, nagyon szeretlek...-szorítja magához, közben Medy is az ölébe mászik.
-Apa, ne sírj...
-Gyere hercegnőm....-nekem van a világon a legszebb, a legédesebb családom. Nem lehetek elég hálás azért, mert ők vannak nekem.
Pár napig Cody a kérésemre nem megy sehova, de mikor jobban van, elkezdi intézni az alapítvány ügyeit.
-Szia baby...-ölel át hátulról macim, mikor hazaér, én meg épp az ebédet főzöm- Hoztam egy vendéget...-csókol a nyakamba.
-Akkor ezt hagyd abba! -bújok ki a karjaiból.
-Szép napot! -köszön Will- Segíthetek valamit?
-Aranyos vagy, de már csak meg kell főnie. -válaszolom mosolyogva.
-Akkor kimehetünk kicsit játszani, igaz Jakey? -felkapja őt és a levegőbe dobja, meg gondolom látszik rajtam, hogy ennek nem örülök- Csak egy kicsit...-ad egy puszit a számra és mennek is.
Nem akarok morogni, de nem örülök neki túlságosan, mert egy az, hogy Jakey még túl kicsi és hamar megfázik, a másik, hogy macinak sem kéne túlságosan ugrabugrálnia. Néha kinézek az ablakból rájuk, de azért elmosolyodom, hogy milyen jól érzik magukat. Amikor kész az ebéd, elzavarom őket kezet mosni, közben tálalok. Nem tudom, hogy ebéd közben Will a kosárról vagy a barátnőjéről beszél-e többet. Mutat egy képet is a telefonjában magukról.
-Öhm...aranyos...-nem akarom mondani, hogy ha így engedik el a szülei, nem kéne csodálkozzanak azon, ha valaki megdugja- Hány éves is, mit mondtál?
-Most lesz 18. Másfél év van köztünk. Igazából azt tervezzük, hogy a születésnapján hozzám költözik. -Cody kezében is megáll egy pillanatra a kanál.
-Will, ne siessétek el...-próbálok nem túl anyáskodó lenni.
-De a szülei eltiltottak! A nővéremnek sem tetszik az ötlet, de nem érdekel. Most lesz saját pénzem, abból veszünk egy közös házat és ha én is 18 leszek, feleségül veszem. -úristen...
-Cody, nem akarsz te is mondani valamit? -hátha rá jobban hallgatna.
-Finomat főztél. -mosolyog. Persze, menekülj csak a gondok elől...Pasik...
-Jól meggondoltad ezt? -kérdezem tőle.
-Mindketten csak ezt szeretnénk, meg persze gyerekeket. -nevet zavartan.
-A házvásárlás nem rossz befektetés, de...vidd magaddal a nővéredet is. Tudom, hogy azt hiszed felnőttél, de nem. Hope szüleivel pedig én beszélek, ha szeretnéd. Hátha a közös származás miatt jobban megértik ezt a helyzetet. -mosolygom.
-Tényleg? Igazán? -bólintok, mire felpattan és megölel- Köszönöm, köszönöm! -szorít magához.
-Nagyon szívesen. -nevetek.
-Bo...bocsánat...-lép el gyorsan, aztán meghunyászkodva Codyra néz.
-Figyelek...-mondja Cody megjátszott fenyegetéssel.
-Itt mindig úgy érzem, mintha még lenne anyukám...-jegyzi meg halkan- Majd én elmosogatok. -gyorsan össze is szedi az edényeket és megy. Egy kicsit elérzékenyülök, de próbálom elviccelni.
-Ennyire megöregedtem volna, hogy tini az anyját látja bennem?
-Ugyan...Te még most is gyönyörű és fiatal vagy. -jön oda és ad egy puszit a fejemre- Mellesleg én örülök, hogy anyafiguraként tekint rád...
-Maci! -ütök rá.
Egész nap velünk marad Will, még vacsorára is, csak utána viszi haza maci. Néha azt érzem, mintha lenne egy nagy fiam is. Talán ez azért is van, mert hirtelen árva lett és a szívem szakad meg érte. Amikor úgy volt, hogy anyuék elköltöznek, egy világ zuhant össze bennem, ezért el sem tudom képzelni, hogy ő mit élhet át. Hope nagy boldogság az életében, valahogy segíteni fogok nekik, még akkor is, ha fiatalok. Cody csak egy évvel volt idősebb nála, mikor komolyabbra fordult a kapcsolatunk. Mára pedig már van egy szép nagy családunk. Este együtt fektetjük le a kicsiket, de Medy még akar hallani egy újabb mesét apától, ezért egyedül megyek zuhanyozni. Csak egy bugyit és egy gombos pulcsit veszek fel. Hosszú volt a nap, nincs kedvem hálóruhát keresgélni, különben is szeretek minden pillanatban szexi lenni férjecském számára.
-Elaludtak? -kérdezem a hátamra feküdve, mikor Cody is megérkezik a hálóba. Bólint. -Akkor most már mi is aludhatunk...-nyújtózkodom lustán. Megint bólint, aztán ő is megy zuhanyozni. Olyan fura...Lehet ő is fáradt, mindenesetre én hozzá bújva alszom el.
Reggel Cody mocorgására ébredek, pontosabban már arra, hogy felkel az ágyból. Széle mosolyra húzódik a szám meglátva reggeli merevedését. Nem szól semmit, csak kitakar és lejjebb húz az ágyon és lehúzza rólam a bugyimat, aztán szétgombolja a felsőmet is.
-Maci...-sóhajtok fel, mikor melleimen kezd cuppogni, de nem sokáig, mert nyelvével kezd kényeztetni- Ahh...ez nagyon jó...-túrok a hajába.
-Gyönyörű vagy, megőrülök érted... -ujjait csúsztatja belém, de megfogom a kezét.
-Ne hagyd abba...csak a nyelvedet és a szádat akarom érezni...-sóhajtozom. Semmi másra nem vágyom csak egy elnyújtott, gyengéd orális szexre, amit Cody meg is ad nekem, és amit egyre jobban élvezek. Sóhajaim nyögésekké válnak, és a kezét sem fogom már, sokkal inkább szorítom. Az egyik kezemet mégis elengedi és belém csúsztatja két ujját, gondolom ő is tudja, hogy mindjárt orgazmusom lesz. -Codyhh...-hangosan nyögve élvezek el, remeg az egész testem. Hihetetlen, hogy mennyire tudja mi és hogy a legjobb nekem.
-Baby...-türelmetlenül dobja le alsóját és löki magát mélyen belém. Imádom a reggeli szeretkezéseket, mert rögtön felébred tőlük az ember...
-Maci, ha végeztél a zuhannyal, akkor elviszel anyuékhoz? Átvinném a kicsiket, aztán meg beugranék Hope szüleihez délután...jó lenne, ha velem jönnél. Meg délelőtt meg kéne még venni azt a szekrényt, amit mutattam a katalógusban...-kiabálok, hogy hallja a vízcsobogástól. én már végeztem, mert kicsit megcsúsztunk és sietni kell.
-Persze, ma egész nap ráérek. -csókol a nyakamba- Ne haragudj, hogy miattam kell kapkodni, de tegnap este óta erre vártam...-dörmögi a nyakamba.
-Szólhattál volna. -fordulok felé, hogy adjak egy puszit a szájára- Azért így is jó volt. -mosolygom- Na siess, öltözz, hozom a gyerekeket, lent találkozunk...-már rohanok is.
Nagyon pocsékul sül el a nap, vagyis csak a Hope szüleivel való találkozás. Először Codyra azt hiszik, hogy a sofőröm, aztán teljesen kiborulnak, mikor megtudják, hogy a férjem. Apunak csak fenntartásai vannak, de ők...egyértelműen bűnnek tartják az ilyen kapcsolatokat. Nincs is értelme maradni és győzködni őket. Hazaérve a gyerekekkel együtt szomorúan figyelem Codyt, de nem látok rajta semmit.
Maci vállalja a gyerekek lefektetését, addig én ahhoz a macihoz bújok, amit tőle kaptam. Egyszerűen nem tudom elviselni, hogy a bőrszíne miatt képesek őt bántani. Még mindig szomorúan szorongatom a plüsst, mikor belép.
-Baby, mi a baj? -jobban a macihoz bújok, de elveszi tőlem, így aztán hozzá simulok oda- Meg? -néz már kicsit aggódva.
-Nem bírom elviselni, ha bántanak, mert az nekem fáj. -pillantok fel.
-Én meg sem hallottam ezeket a hülyéket. -nevet- Will egyébként írt egy üzenetet, Hope most nála van...azt hiszem nem akar hazamenni. Megértem. -megcirógatja az arcomat- Te megpróbáltad, Will meg Hope meg a szülői engedély nélkül is boldogok lesznek, ha kitart a kapcsolatuk.
-Te vagy a legjobb dolog, ami velem történhetett az életben. -mosolygom.
-Én még most sem hiszem el, hogy az enyém vagy...-csókol meg lágyan, de hosszan.
-Szóval nem bántad meg, hogy elvettél? -ujjaim puhán mélyednek izmos hátába a pólója alatt.
-Egy ilyen gyönyörű, egzotikus szépséget? Inkább fordítva lenne jogos a kérdés, nem? -kérdezi a nyakamat csókolgatva.
-Minden estém egy kedvemre írt pornó film...Nem cserélnélek el senkire...-viccelem el és harapok ajkaiba, de csipogni kezd a telefonja. Mosolyogva mutatja az újabb üzenetet Willtől. Egy képet küld azzal a címmel, hogy "az első vacsoránk", láthatóan a nővére is megengedte, hogy Hope náluk maradjon. Elmosolyodom, mikor eszembe jut, hogy én milyen izgatott voltam, mikor összeköltöztünk. Azóta tudom, hogy a boldogság létezik.
|
|
