Na persze, akkor most azonnal húzd el innen a beledet, különben nagyon csúnyán megjárod, horrorfilmmé változtatom az életed! Benyúl a nadrágom széle alá, lefagyok az ellenkezésben, ahogy belém hasít a gondolat:

Basszus, ez most…

Sátánian felröhög, amitõl feláll a szõr a hátamon, s érzem ahogy a boxerem gumija mélyen a bõrömbe vág, ahogy elszakította a drága szövetet, majd forró lehelete söpör végig a derekamon, ahogy elharapja.

Félig leszáll rólam, a kezem keményen a hátamra szorítja, és ha nem lenne annyira kegyetlenül ergya, akkor talán még élvezném is a durvaságát, de ez egy istenverte gyilkos, egy fasszopó! Megpróbálok kitolatni alóla, de esélytelen vállalkozás volt, ugyanis sarkaim megakadnak térdeplõ lábában, és válaszul végigsimít az oldalamon.

Artikulálatlan üvöltéssel hozom tudtára, hogy rossz kissrácot próbál meg molesztálni, mert én nem adom meg magam neki, még akkor sem, ha az ég szerelmére könyörögne! Megpróbálok ficánkolni, hogy leverjem magamról, de egy ekkora debella állatot még egy szélvihar sem tépne le rólam…

Mocskos szavakkal válaszol vissza, ami szintén imponálna, ha éppen nem küzdenék ellene olyan nagyon. Válogatott szitkokkal válaszolok a röhögésére, lerí róla, hogy mennyire kurvára kibaszottul rohadtul élvezi a helyzetet, szinte remegek alatta, hogy ilyen kiszolgáltatott vagyok nála…

Nem adom könnyen a bõröm, ellenkezni fogok egész végig, hogy majd ne azzal dicsekedjen, hogy a kis ribanc két perc alatt feladta! Masszívan a seggembe markol, ujjbegyei szinte a csontomon koppannak, ahogy dagaszt a seggemen, mi a fasz ez a pasas, egy kurvára nagy fekete párduc?!

Elkezdi paskolni a szebbik és eladhatóbb felemet, mintha el akarna fenekelni, holott neki kéne egy napalmos simogatás!

- ÁÚH! Hogyazanyádatbasznádteherbetegeciszarevõtetûláda! – nyomom le egy szuszra a véleményem, szinte csíp a helye, ahol rám vágott, érzem hogy forrósodik és még jobban ég…

- Óh, csak nyugodtan, imádom, amikor így bókolsz. Mondd érzékibben, könyörögj!  - gúnyos hangja csöpög a szarkazmustól, undorodva rándulok össze alatta, de megérzem ujját a kõmûves dekoltázsomnál lejjebb szaladni, és akaratlanul is felnyögök az érzésre…

Hogy lehetek ennyire nyomorult, hogy még így is élvezem?!

- Azt várhatod, te szarrágó… - préselem ki magamból a méltatlankodás és felháborodás legszebb szavait, de rohadtul nem hatja meg az egész, fõleg az nem, ha oltom az anyját és az egész felmenõi brigádját…

- No problem, Galambom – mikor ezt kimondja, dühösen fordítok neki hátat, de mikor látom, hogy az ujját nyálazza be, szinte kiesnek a szemgolyóim rémületemben. Na nem, nem fog a folyosó közepén, a kamerák erdejében megbaszni, azt már nem!

- Nekem így is, úgy is jó… - hallom a hangján, hogy vigyorog, de a következõ pillanatban meg is érzem magamban az ujját, és mivel rohadt rég nem voltam senkivel, intenzíven élem meg az egészet, s mikor a farkamra kulcsolja ujjait, szinte szétáramlik bennem a forróság.

- Ahh… - nyögök fel, és ahogy a fülembe dörmög, szinte felrobbanok alul, annyira izgató és veszélyesen adrenalintermelõ az egész helyzet…. Ahh…

- Máris kemény vagy. Te kis szexéhes kurva…

A mocskos szavak szinte az agyamig hasítanak, az ágyékom keményen lüktet, megremegek alatta, utolsó erõmmel még küzdök az érzés ellen, de úgy érzem, hogy menten képes lennék elmenni egy érintéstõl és egy szótól is…

- Dögölj meg… - emelem fel a fejem, mire elkezd kényeztetni, szinte forog velem a világ, homályosan látok, és azon kapom magam, hogy már ringatom is a csípõmet, hogy jobban elérjen… úgy feszítenek az ujjai az elején, hogy kishíján elájulok, de élvezem hogy fáj és feszít… ahh… imádom ha kicsit keményebb, olyan ritkák a durvább pasik…

Eltalálja azt a pontot, amit olyan kevesen, és azonnal el is élvezek, percekig csillagokat látok s fehér villanásokat, görcsösen rándulok össze, hullámokban tör rám a remegés, fogaimat a fûtéstõl égõ padlóba mártom…

- Gyors tüzelõ Szajhamacska – forró nyelve betör a fülembe, megvonaglok az érzésre, elterülök a földön, a kielégülés utolsó hullámai még nagyot rántanak az izmaimon…

- Na agyõ… - megszabadulok súlyától, hátrafordulok, hogy láthassam a nyomorult, önelégült pofáját… Ahh… Otthagy a földön, a nyálam kifolyik a padlóra, s ahogy azt szörtyögve feltápászkodom, még látom fekete alakját befordulni a sarkon. Kitisztuló elmével kap el azonnal az elsõ idegroham, s ökleimmel elkezdem püfölni a padlót, addig, ameddig már nem érzem a kezeimet…

A válogatott szitkok most csak a bensõmben tombolnak, mint megannyi érzés és gondolat. Egy elhatározás viszont ezer százalék. Ebben a két hétben megkeserítem minden egyes pillanatát, nehogy azt higgye, hogy ezzel vége a játéknak…

A háború még nem a tiéd…

Megtörölve a számat kelek fel a padlóról, ingem gyûrötten és mocskosan lóg rajtam, undorodva vágom be a sarokba, és meztelenül végigsétálva a folyosón a szobámba sietek.

***

Órák óta áztatom magam a kádban, jól esik, ráadásul feloldja bennem a feszültséget. Nem teljesen, de lazításnak kellemesen megteszi, fõleg hogy a bennem maradt görcsöket kioldja. Az elején idegesen csapkodtam a vízfelszínt, mint egy õrült, de rájöttem, hogy felesleges ezen majréznom. Visszacsúszok a kádba, az orromig elmerülök a forró, illatos habokban, és elkezdem kipöckölni a vizet az ujjaimmal a kádból…

Tökéletes hely, hogy kitaláljak ellene valamit, ez a szoba még neki is tabu, akármennyi pénzt is kap. Prüszkölök egy nagyot, milliónyi habfelhõ ugrik fel a levegõbe, és hullik vissza szép lassan. Hmmm…

Mint a tollpárnák.

És mivel mindenhol kamerák vannak…

Eljátszom azt, hogy megerõszakolt. Áh, és akkor mi van?

Ameddig maradandó sérülés nincs rajtam, mindenki csak röhögne rajtam, hogy hisztizek azért, mert azt tették velem, amire való vagyok. És nem szerezhetek ilyen sebesülést, mert kinek kellene egy heges, sebes kölyök? Abszolúte veszteség lennék Bábuska számára, és a lúzereket mindig „elviszi” sétálni, de mindig egyedül jön haza, vagy máris egy új fiúval.

Az ajtó kinyílik, megjelenik benne Paul, kezében a drogériás zacskóval. A kád széléhez slisszolok, és vizes kézzel veszem el tõle a papírtasakot, kivéve belõle a testpermetet és a fürdõsót, amibõl teszek is egy maréknyit a kádba. Kellemesen olajos és síkos lesz tõle a víz, élveteg fejjel élvezem az illatkavalkádot.

- Köszönöm, Paul – sóhajtom örömmel, mire biccent, és kimegy a szobából. Megcsap a huzat, az orromig belebukok a vízbe, és bosszúsan bugyborékolva szólok ki. – Barlangban laktál?! Csukd be az ajtót te tahó, megfázok!

Nem érkezik válasz, dühösen vágom neki a spongyát a falnak, ami undok loccsanással spricceli szét a vizet. Két napja nem láttam azt a nyomorékot, nem is akarom, fõleg nem a szobámban, fürdés közben! Szétáztatom a golyóit, ha Õ az…

- Bocsánat! – érkezik a mentegetõzés, tudja, hogy az én szeszélyeimnek van kitéve, mind állásügyileg, mind az életére vonatkozóan. Egyszer leszoptam, azóta a kemény férfiból minimális mértékben papucs lett, szó szerint hobbija minden kívánságom teljesíteni, de amúgy keményen rám förmed, ha életveszélyes dolgot készülök mûvelni.

- Csukd akkor be, Paul, és gurulj melegebb éghajlatra! – fekszek vissza a kádba, vizet fröcskölve a gyertyákra, amik sisteregve tûrik a váratlanul beköszöntött esõs évszakot. Megint megcsap a huzat, ezúttal erõsebben és durvábban, az ajtó bevágódik, szerintem még az ablakot is kinyitotta valaki…

- PAUL! – visítok ki, és már a kezemben is tartom a szappant, hogyha belép, gyomorszájon vághassam vele. A fürdõszoba ajtó nehezen ki is nyílik, ugyanis elég erõsen becsapódott, én pedig már célzok is.

- Kopoltyút növesztettél már, galambom?

SVUSS!

Már el is hajítottam a szappant, de fél kézzel el is kapja, és lehunyt szemekkel vigyorogva, elégedett pofával támasztja meg az egész épületet a vállával. Dühösen soroznám meg a következõvel és a következõvel, üvöltözve, hogy takarodjon ki a szobámból, de amikor kinyitja a száját a következõ megjegyzéssel…

- Szeretnéd, hogy leejtsem neked?

- Hah! – húzom el a számat, és lenézõen pillantok végig rajta, majd elfordulok tõle. - Azt csak te akarod, te rohadék – csúszok hátrébb a kádban, és a létezõ összes, kézzel készített, drága szappant az ölembe gyûjtöm a víz alatt. Kegyetlenül meg fogom sorozni, ha egy lépést is közelebb jön.

- Húzd ki a beled, meg a cipõdre száradt mocskot is a szobámból – villantom rá a szemeimet az egyik nagyobb, vízfelszínen lebegõ habfelhõ felett. Elvigyorodik, és egykedvûen dobálni kezdi a kezében tartott szappant. Akaratlanul is észreveszem, milyen habos és síkos lett tõle a tenyere.

- Csak leellenõriztelek, ez a dolgom – hangsúlya egyáltalán nem tud megnyugtatni, dacosan felemelem az orrom, majd egy pillanat múlva csábosan elvigyorodom.

- Unatkozol? – szinte világítanak a fogaim a félhomályban. Most az én hangom csöpög a gúnytól. – Annyi fiú flangál itt, hogy mind a tizenegy farkadra elég lenne, és te… unatkozol?

- El tudom magam foglalni, ne aggódj.

- Akkor mire vársz? Ilija elég szép falat, a bõre ráadásul kreolos is, igazi egzotikum – emelgetem gonoszan a szemöldököm, karjaim eldobom a kád peremén, biztonságos távolból figyelve sötét alakját. Engem most hagyjon, most lettem illatos, friss és puha, még az hiányozna, hogy ebbe az idilli állapotba belerondítson a maga vadállat módján.

Szusszant egyet, ami egy sóhajnak felelne meg, mint aki unja a mûsort. Megropogtatja a nyakát, és a vállait, majd tesz egy lépést felém. Összeszûkítem a szemeimet, sandán figyelve minden mozdulatát mosolygok elégedetten továbbra is.

- Ha jól tudom, tilos bepofátlankodnod ide, és az ellenõrzés se vesz igénybe ennyi idõt, mint amennyit itt most eltöltöttél. A kamerák mindent felvesznek, hogy mikor léptél be, és mikor ki.

- Elfelejtetted, hogy ki ellenõrzi azokat is… - változatlanul közelít, fogcsikorgatva figyelem, ahogy eléri a kád túlsó peremét. A vízbe kellene másznia, ha el akarna érni, és nem tartom valószínûnek, hogy… MICSODA?! - …egy üres folyosói képet simán ki lehet vágni, akár úgy is, hogy csak egy másodpercig legyek bent, pedig lehet, hogy egy órát is itt töltöttem…

Alig láthatóan nyelek egyet.

Francba.

- Használd a közös medencét, vagy a wellness részleget… - nézek rá végül lesajnálóan. Leengedem a kezeimet, és az egyikkel elkapok egy keményebbnek mondható szappant a víz alatt. A sok habnak köszönhetõen ebbõl semmit sem lát. – Ne az én kádamat pakold tele a szagoddal meg a baktériumaiddal.

- Kétlem, hogy ennél nagyobb kádfürdõ van a kúriában – áll a kád mellé, valóságos óriásnak tûnik, ahogy lefelé néz rám. És valóságos ragadozónak, ahogy néz. Nem fújom fel magam, nem csinálok semmi meggondolatlant, eddig ebbõl húzott mindig jó lapokat. Sétál egyet fel alá a kád szélén, messze vagyok, még az Õ hosszú karjainak is, hogy utánam marjon. És innen úgysem fog egykönnyen kimenni, ez egyértelmû.

Mi van, látott egy szexfilmet a tévében, vagy most gyilkolt és még akar valami más szórakozást is? A pupillái ki vannak tágulva, kezei a dereka mögött összefogva, akárcsak egy katonának, és úgy néz. Látványosan összerándulok, és libabõrös lesznek a vízbõl kilátszó karjaim.

- Nem… csuktad be az ablakot?! – sziszegem, mire csak egy „heh” hagyja el a száját, alig hallhatóan. Én innen ugyan el nem mozdulok, inkább szottyadtra áztatom magam!

Ujjaival végigzongorázik a kád peremén, és vészesen közel kerül az én vadonatúj testpermetemhez, amit Paul hozott. Hátracsapom a hajam a szemembõl, hogy láthassam, mit csinál vele. Ha meg merészeli szentségteleníteni, isten a tanúm, hogy szappant dugok a szájába!!!

Elmarja a csempérõl, letekeri a tetejét, és megszagolja. Halk, morgó hangot ad ki, majd annyit veszek csak észre, hogy a padlóra folyatja az üveg egész tartalmát. Feldühödve pattanok ki a vízbõl, és ugrom oda hozzá, de legnagyobb riadalmamra azonnal kapcsol és elmarja a grabancomat.

- Hé! HÉ!!! Eressz el, sátánfajzat! Most nézd mit csináltál! Kiöntötted! Van fogalmad róla, milyen kurvára drága és értékes? – rugdosom rá a vizet, de nem hatja meg, ugyanis egy fekete bõrnadrág feszül izmos lábaim, szó szerint minden lepereg róla.

Csak ördögien elvigyorodik, és kiszed a vízbõl.

- Te… direkt csináltad? – kerekednek ki a szemeim a döbbenettõl, keze a fenekemre siklik és keményen belemarkol, s a nyakamba harap. – ÁHH!!

A kezemben szorongatott szappannal jól arcon küldöm, de ez is lepattan róla, mint egy gumilabda, szerintem meg sem érezte, hogy pofán kentem a szappannal. Vészjóslóan csapja vissza a fejét, még mindig vigyorog.

Miután az a szennykupac elhúzza a belét, végre megint nyugodtan lõdöröghetek a többiek között, de mostanában folyton álmos vagyok. Egyszerûen mint egy zombi, úgy mászkálok fel alá, és nagyon gyanús, hogy talán Bábuska akarja elaltatni bennem a gyanút, szó szerint. Csak azt kellene kiokoskodnom, hogy mit…

Pff, túl fáradt vagyok hozzá… Legutóbb az õrök az egyik külsõ ablakpárkányról szedtek össze, állítólag. Hát az a dolguk, hogy vigyázzanak rám, még szép, hogy elõkerítenek akár a Pokolból is.

A Pokolról jut eszembe…

Fürdenem kéne, túl meleg van itt. A padlófûtés, a konvektorok, a kandallók… Tiszta szauna az egész ház, valahogy mindenki kábultan lõdörög, még én is a szokásosabbnál is lustább vagyok…

***

Felkelve felkapok egy kék inget a több ezer darabból, majd lustán elindulok a nappaliba. Megnézem Bábuskát, hátha van valami feladata a számomra, és ha nem, akkor megkérem Pault, hogy hozzon nekem valamit az egyik közeli drogériából. Elfogyott a kedvenc testpermetem, arra pedig rémesen ügyelni szoktam, hogy mindig jó illatom legyen.

Az utolsó adagot fújtam el két perce magamra.

Pff.

A lépcsõn egy orbitális ásítást engedek meg magamnak, és nyújtózkodással vegyes nyüszögéssel élvezem, hogy a csontjaim kiropognak. Mikor lenézek, meglátom azt az otromba frátert, de van, ami még jobban meglep:

Bõröndök.

- Bábuska? – hová… hová megy? Engem is vigyen! Vinni szokott! Mindig!

- Hoppá! Úgy látszik, valakinek itt elfelejtettek szólni – nem téged szólítottalak meg te senkiházi tetû, rohadtul nem érdekel a véleményed, ahogy a pofád sem. Nem hozzád beszéltem, tajparaszt.

- Mi van? Mi… mi ez a sok csomag?

- Gyere ide Dove – parancsol rám, mire odasietek hozzá, Õ pedig az ölébe húz, és úgy kezd el nekem magyarázni. – Egy idõre elutazok.

Nem… Nem hagyhat itt egyedül! Nem mintha baj lenne, de ez a ház vezetõ nélkül mindenféle támadásnak totálisan ki van téve! Ki más védene meg minket pusztán hírével és kisugárzásával, mint a ház úrnõje?

- Micsodaaa?! – ugrok fel rémülten, mire egy pofonnal visszaültet.

- Üzleti útra megyek.

Akkor többen tudhatnak róla, fõleg olyanok, akik keresztbe akarnak neki tenni! Nem mehet el, kérem, ne menjen, nem akarom, hogy megint vadidegenek szállják meg a házat! Egyszer rajtunk ütöttek, a nappaliba parancsoltak mindenkit, és…

Az egyetlen egyszer ismétlõdött meg, és tudom, hogy a mészárlás láttán csupán vad öröm töltött el, semmi más… Nem akarom megint átélni azokat a napokat…

- És… és velem mi lesz?

- Addig Damon fog rátok ügyelni.

- Az meg kicsoda? – moderálom magam, és az ingerültségtõl kikívánkozó „az meg ki a faszom” kifejezést inkább lenyelem. Erre az a tulok megköszörüli a torkát. Csak nem TBC-s? Nincs olyan szerencsém…

Vagy várjunk…

MIVAN?!

EZ AZ IZÉ FELÜGYEL RÁNK?!

De hát ez egy bérgyilkos, nem védelemre specializálódott, hanem teljes takarításra és dózerolásra! EZZEL ÉREZZEM MAGAM BIZTONSÁGBAN?! EZZEK AKARJÁK KISZÚRNI A SZEMEM?!

- Te pedig szépen szót fogsz fogadni! – szól rám, én pedig fintorogva hagyom, hogy megcsókolja az arcom. Átpakol a bal oldalára, és én pedig teljesen elképedve meredek a szõnyegre. Én… felkötöm magam.

- Melfoy! Hozza a csomagokat és álljon elõ a kocsival.

Pár perc teljesen kiesik, és már azon kapom magam, hogy totál bepipulva meredek erre a szörnyetegre. Tuti, hogy miatta meg a melója miatt utazott el, hogy elsimítson pár örökösödési kérdést… Mindjárt pofán köpöm…

- Megszopsz… upsz… megszoksz, vagy megszöksz. A megszökés nem ajánlatos, nem jutnál el öt méterre a háztól, a megszokással viszonylag jobban jársz. Legyél jó kisfiú, és akkor jóban leszünk…

Az, hogy nem fogok hozzászólni, már ennél a kicsi monológnál egy intéssel eltörlõdött. Felállok, és felfelé véve az irányt tudok magam mögött pár lépcsõfokot.

- Minek szöknék el, mikor fullra jól érzem magam itt? Mindent megkapok, amire vágyom, és ezek között szerepel a fedél a fejem fölött, valamint a mértéktelen luxus – játszok ujjaimmal a korláton, eszem ágában sincs közelebb menni hozzá, frufrum rejteke alól figyelem minden rezdülését.

Az száz, hogy gyorsabb és erõsebb, mindenben jobb nálam, ha esetlegesen rám akarna mászni. De egy valamije nincs neki. Taktikus gondolkodásmódja, ha a teszetoszóteron szinte elhomályosítja a látását.

- És ezért csak pucsítanod kell. Nem vagy pofátlan más, dolgos emberekkel szemben, kicsi rigó?

- Nagyon sajnállak az eddigi életedért, te nagyon szegény és nyomorult ember – csóválom meg a fejem, hajam meglibben, mire türelmetlenül hátracsapom. Az ingbe belenyúlva kikapok egy méretes hajgumit, amit hajráfként szoktam használni. Azt hiszem, valamelyik divatmagazinban láthattam, most ez a trendi.

- Fogd vissza magad cicám.

- Bizonyára téged is sokan kúrtak meg tízéves korodban, és ebbõl is kaphattad az elsõ fizetésed.

Csönd. Csupán szürkén megvillanó szemei perzselnek a dühtõl. Ó, jaj, a lelkébe gázoltam ezekkel a szavakkal? Esetleg kicsit késõbb dugdostak a seggedbe dolgokat? Akkor is hamarabb kezdtem, mint te, az én szar életem hamarabb startolt, mint a tied.

Mert ahogy elnézlek, neked sem lehetett leányálom. Az elkínzott, szánalmas, magányos arcod innen látom, hiába raktál rá egy tonna fagyosságot és jeget.

- A vélemény olyan, mint egy segglyuk. Mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra.

- Hát, ezt ne vedd olyan biztosra – dõl hátra a kanapén, két karját eldobja a háttámlán, és onnan méreget, mint valami nagy, ocsmány fekete madár, ami széttépni valót talált. Most rohadt gonosznak tûnik, valamivel felbaszhattam az agyát, de leszarom mivel. Legalább már nem olyan vidám, mint Vidor a mesékbõl. Most már komoran zord, és eléggé erõszakos pofát vág.

- Nyalj sót, köcsög – fordulok el tõle, és indulnék fel a lépcsõn, de csak egy fekete suhanást látok, ami már bõven elég indok arra, hogy kapkodjam a lábaimat felfelé.

Bazzeg, ez üldözni kezdett!

Úgy rohanok, mint aki az életéért küzd, pedig csak a seggemért futok, eszem ágában sincs megadni neki magam, fõleg, hogy legutóbb tálcán kínáltam fel mindenem, sõt, ha túlozni akarok, még le is szoptam volna. De most… Inkább haljak meg a második emelet folyosóján, minthogy ez a debella állat meghágjon!

Vagy megverjen! Ha odaveri a fejem valahová, akkor nekem lõttek, mehetek utcasarki kurvának, ahol a fertõzések és egyéb undorítóan mocskos betegségek közepette még rendes budi sincs!

De nem bánthat, Bábuskát a legbiztosabb pénzforrásától vonná meg, amit nem venne jó néven, és ez a pali hiába jó gyilkos, ha ráuszítják az egész maffiát, mindjárt halkabban csipogna…

A lábai alatt szinte remeg a talaj, de mikor a szõnyegre lép, szinte nesztelen és hangtalan, én pedig nem merek hátranézni, mennyire közel is van.

Több pozitívum is van a házban. Mint például az, hogy rengeteg titkos kis folyosó van, ami különbözõ más szintekre illetve gangokra vezet. Feltépem az egyik ilyen falikárpitot, és kihasználva a tájékozottságomat, többször is sikerül percekre leráznom, de mivel nagyokat lép és kurvára gyors, mindig utolér.

Az egyik saroknál valamit a lábamhoz vág, és a puha érintésbõl következtetve egy párnát kapott ki az egyik ablaknál levõ fekhelyrõl. Eltaknyálok, és már fordulok is a hátamra, hogy felpattanjak, de már késõ.

Szinte égeti a hátam a padlófûtés, ahogy ez az állat rám pakolja magát.

- Szállj le rólam, te gennyes gettó fajzat! – sziszegek rá, és rángatni kezdem kezeimet, de semmi haszna sincs. Sátánian elvigyorodik, kivillanó fogai láttán egy nagyméretû ragadozóval találom szembe magam.

Nem hajol lejjebb, helyes is, mert különben vagy az orrát csípném meg, vagy orrlyukon köpném, úgy, hogy a slájm a kisagyban kötne ki. Úgy tekergõzök alatta, mint valami vipera, ami perceken belül megmarhatja. Tisztában van vele, látom rajta, de kurvára leszarja! Csak beleprésel a padlóba, szinte már rosszul vagyok, úgy égeti a hátam a fûtés, ez meg még teleleheli a pofám, a forró, kanos szuszogásával!

- Bazd meg!

 - Hát a rohadt életbe, csak nem arra készülök? – röhög fel kajánul és vág drámaian meglepett pofát, engem pedig kiráz a hideg, de szinte meg sem érzem, csak megrándulok, de ez se feltûnõ, mert folyamatosan azt csinálom pár perce.

- Ez az, dörgölõzz csak tovább, élvezem – nyalja meg ajkait, és olyan ocsmány ábrázatot vesz fel, hogy már az undor is elfog. Felhúzom az orromat, és meglepetésemre eddig szabad keze megindul az oldalamon. Halk, elismerõ fújtatás hagyja el a száját, én pedig próbálok a másik oldalra dõlni, mire felröhög, és dob egyet rajtam, így a hasam úgy csattan a padlón, hogy két házzal arrább is hallhatták.

- Eressz el te mocsadék, utolsó szemétláda, hogy az anyádat kúrnák szét a sírjában, apáddal játszanának a nyüvek, és a kocsidban robbanjon a TNT olyan erõvel, hogy farkadat hatmillió darabra kapja szét, és a doki keze rohadjon el, aki összerakná!!! – visítom alatta, de olyat markol a fenekembe, hogy innen hallom, ahogy a bõr nyúzódik.

- Hmmm… Szó szerint jó bõr vagy, galambom.

- Szakadj le rólam! – dobálom a lábaimat, de maximum annyit érhetek el vele, hogy kemény hátáról úgy pattannak vissza, mintha megküldték volna õket. Még fáj is a sarkamnak, ha a hátához ér! Bazzeg, ez betonból van?!

- Mert galamb, nem? Dove…

EZ... BELEHARAPOTT A SEGGEMBE!

- ÁÁÁ! TE ÁLLAT! – üvöltöm, ameddig a torkom bírja, de végül krahácsolásba fullad az egész. És mivel nincs rajtam rendes nadrág, csak egy boxer, simán harapdálni és nyaldosni tudja a becsesebbik felemet.

Ha most odafingok, megharagszik?

- Most takarodj el a közelembõl, mielõtt még olyan történik, ami meglep!

- Jajj hallgass már! – mordul fel, és a számon egy nagy tenyér csattan. Elõretolva az államat próbálom teljes fogazatomat kezének húsába marni, de nem sok sikerrel, ezért kissé gyerekes megoldáshoz folyamodom: belenyalok a tenyerébe, mire csak megborzong.

Tuti nem attól, hogy beszart tõlem.

- Kicsi és gyors, forró nyelved van… Mutass még többet magadból, galambom.

 EZ MINDENT SZERET?!

- Az elõbbi beszólásodért csúnyán meg fogsz fizetni. És már tudom is a módját.