|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Leiran | 2013. 08. 13. 23:49:27 | #26878 |
Karakter: Elise Roten
Megjegyzés: Shillanak/ Daniel Crawfordnak (kezdés)
Este van és épp a neten csinálom a honlapomat, hogy ott is hirdessem a munkáimat, és hogy vállalok egyedi festést motorra vagy kocsira. A honlapot tele töltöm saját eddig megalkotott munkáimmal, persze csak azokról a motorokról és képekről, amit a motor tulaja is engedélyezett. A honlapot egy ismerősöm segít elkészíteni, és egy belső e-mail rendszert és megrendelési rendszert is kialakított nekem rá. Gondosan elrendezem a dolgokat rajta megnézem az e-mailjaim is, majd épp kapcsolom ki a számítógépet és mennék fürdeni, mikor megcsörren a telefonom.
- Szép jó estét Elis Roten. –Szólalok meg a telefonba kedves türelmes hangon.
- Jó estét A nevem Daniel Crawford. Most bukkantam a honlapodra, és láttam autók egyedi festését is vállalod. –Mondja a telefonba egy mély kellemes férfihang.
- Igen vállalom az autókat is, de azok több időt vesznek igénybe, mivel nagyobb a felület is. –Mondom ki őszintén. –És az ára is nagyobb. –Mondom, miközben a füzetem veszem elő, hogy feljegyezzem.
- A pénz nem számít és az idő sem. Tetszenek a honlapon lévő munkái, de nem tegeződhetnénk? Az úgy lényegesen könnyebb lenne. –Jegyzi meg.
- Természetesen tegeződhetünk. A teljesen egyedi alatt mit ért? Én nekem minden alkotásom a megrendelő által elmondottak szerint alkotom meg először papírra egy tervet, és ha az tetszik a megrendelőnek, akkor kezdem el csak az adott járműre felvinni. Szóval én képet nem másolok le, maximum az emberi alaknak az elhelyezkedését használom fel, de azt is csak a vázlatnál. –Mondom el és visszaülök az asztalhoz.
- Hm… nem igazán értem, de biztos. Te vagy a művész. –mondja semleges hangon és hallom a hogy kattintgat. –Mikor vihetném el a kicsikémet megnézni?
- Ha már elhozod, akkor az itt is maradhat a garázsba. Biztonsági rendszerem kiváló, és a legmodernebb, mint láthattad a honlapon. Kocsiból egyszerre csak egyet vállalok, mert csak egynek az elhelyezésére van még csak kapacitásom, de jelenleg nincs semmilyen munkám, így holnapi nap folyamán már hozhatod is, csak egy pontos időpontot beszéljünk meg. –mondom őszintén.
- A délután egy óra megfelel neked, angyal hangú? –Kérdi, és a bókra felvonom a szemöldököm és beírom a füzetembe, hogy egyre jön.
- Igen megfelel. Holnap egykor. A cím: Stetford út 12. További kellemes estét. –Mondom elköszönésképp.
- Köszönöm a címet és ott leszek. Szép álmokat angyalhangú. –köszön el ő is én pedig nagyot sóhajtok és kinyomom a telefont. Lerakva az asztalra a mobilt állok fel és most már tényleg elmegyek fürdeni. A zuhanyzás után könnyedén fekszem be az ágyba és hamar elalszom.
~*o*~
Másnap reggel mikor felkelek, kómásan sétálok le a konyhába és a reggeli kávé nélkül nem is indul a motor. Lefőzve készítem el úgy, ahogy én azt szeretem. A kávéval együtt megyek le a műhelyembe. Ott teszek-veszek és rendet rakok, mert tényleg nincs most megrendelésem. Mikor ezzel készen vagyok már teljesen sikerül felébrednem és a saját motoromra kezdek el egy vázlatot készíteni, hogy az egyik régebbi festésemet, ami már nem tetszik, átalakítsam. Ezzel viszont csak úgy elrepül az idő és hallom a közeledő sport kocsi hangját. Eleinte nem veszem fel a dolgot, majd mikor meg áll a felhajtón a fekete sport kocsival a srác igen csak meglepődöm. Lerakva a rajztömböt és a ceruzám állok fel és indulok meg ki a felhajtott garázs ajtóhoz. Festékes farmernadrágba és egy fehér trikóba vagyok, ami szintén festék foltos, de ez cseppet sem zavar, hiszen munkához öltöztem.
A sportkocsit megnézem alaposan, majd a fiúra, aki vezeti. A korát nem igazán tudom megállapítani.
- Üdv. Daniel Crawford? –Kérdem érdeklődve.
- Szia! Igen én vagyok, te pedig Elis Roten! –Mondja vigyorogva, ahogy kiszáll a kocsiból és oda jön hozzám. –Hm, élőbe sokkal szem vagy, mint a képen.
- Köszönöm a bókot. Akkor rá szeretnéd a festést? –Kérdem a kocsira mutatva.
- Igen erre a kicsikémre szeretném. –Mondja, és nem néz a kocsira csak rám. Magasabb tőlem és felnézek rá.
- Akkor mond el, hogy mi az elképzelésed, hova szeretnéd festetni és csak azután tudok körülbelüli árat mondani neked. –Mondom ki őszintén és keresztbe fonom a karjaim. Nagyon halovány pír jelenik meg az arcomon, ahogy jobban szemügyre veszem, de hamar elkapom a tekintetem és a kocsira nézek. Nem fogok a bókjainak bedőlni. A kocsi alapján ugyanis egy elkényeztetett kölyök.
|
| oosakinana | 2012. 11. 18. 21:58:07 | #24271 |
Karakter: Sasha James
Megjegyzés: (Hugimnak)
Ma egy kivételes nap van. Ma van 5 éve, hogy elvesztettem Robertet. Szerencsére az eső is esik, így nem probléma, ha sírok a temetőbe, mert nem majd az esőre fogom. Nem értem hogy miként történhetett meg, ami történt vele, hiszen tökéletes rendőr volt és mindig talpra készen állt mindenre. Akkor megfogadtam magamnak, hogy soha nem fogok senkit szeretni, mert soha senki nem lesz hozzá hasonló.
Most is csak a sírját nézem, miközben a könnyeim fokozatosan peregnek le az arcomon, de azt hiszem most már ideje menni, mert holnap nem éppen megfázva kéne bemenni a munkahelyre, ha már új helyen kezdünk Sarah-val.
Felállok, majd hazasétálok és most már ideje, hogy összeszedjem magam legalább is, hogy a látszatott tudjam hozni.
~*~
Másnap reggel felkelünk, majd kicsit egyediként vesszük fel a ruhánkat és mehetünk is rendőrségre. Amint belépünk az ajtón testvéremmel, minden szem ránk szegeződik. Eleinte az emberek le vannak fagyva és kerek szemekkel néznek, majd ahogy megindulunk és az iroda felé vesszük az irányt, mindenki füttyögni kezd, amikor elhaladunk mellettük és kapjuk a beszólásokat.
- Szexik vagytok.
- Csak nem feljelentést akartok tenni? Azt itt is megtehetitek. – és még hasonló beszólásokat kapunk, de csak összemosolygunk és tovább megyünk Sarah-val.
Nem sokkal később belépünk a főnök irodájába, aki úgyszintén kicsit le van taglózva, de hát kell az ilyen. Megkapjuk a tájékoztatót és, hogy kihez kerülünk, mert amíg kicsit nem lesz tapasztalatunk máshoz fognak minket pakolni. Sarah valamilyen Ken-hez fog kerülni én pedig Andrew Armstronghoz… hmmm. Érdekes neve van, de remélem, azért majd lehet vele játszadozni.
El is vezet minket a főnök a társunkhoz. Sarah-t elég hamar le is adjuk, majd én következek. Egy kis irodába megyünk be.
- Andrew. – szólal meg határozottan a főnök, mire az említett felemeli a fejét én meg elmosolyodok. Tökéletes alany. Lehet nem kicsit szívatni.
- Főnök? – áll fel, de meg akad a szeme kicsit rajtam, ami mit ne mondjak eléggé hízelgő számomra. Ezek szerint még egy ilyen belevaló csődörnek is tudok újat mutatni.
- Bemutatom Sasha James-t – mutat rám. – Ő lesz egy ideig az új társad. – erre mintha kicsit elvigyorodna, de rendezi elég hamar a vonásait. Nocsak kellemes játékszer lesz belőle.
- Rendben. – mondja határozottan.
- Akkor magukra is hagyom, hogy ismerkedjenek össze. – öhm. Ezt hogy gondolta, kívülről beszélgetésileg vagy esetleg merüljünk el egymásban mélyebben? Be lehet vajon zárni ezt az ajtót, mert ahogy elnézem a kicsikét neki is ugyan azon jár a feje, mint nekem. Csoda lesz, ha nem fogunk egymásnak esni.
- Köszönöm kapitány. – köszönöm meg kedvesen, mielőtt elhagyná a szenvedélyekkel teli szobát. – Nos akkor hogy is szeretnél megismerkedni? – kérdezem tőle, mire olyan vigyorral néz rám, hogy az már fergeteget.
- Bezárnád az ajtót? – Hmmm. Ő is csak szexet akar remélem… megteszem amit kér, majd közelebb megyek hozzá és szinte majdnem teljesen előtte állok meg. Ám ekkor meg csak a bódító férfias illata, ami nagyon hasonlít arra, amilyen illata volt Robertnek, ezért kicsit ledermedek.
- Na csak nem valami jót látsz? – már hajolna közel, hogy megcsókoljon, de ekkor ellököm magamtól, amire meghökken.
- Hagyj. – mondom egyszerűen lehajtott fejjel és próbálom visszafogni magamat.
- Csak nem meg ijedtél? – kérdezi kedvesebb hangon, de egy kis gúnyt is hallok a hangjában, majd ahogy megsimogatja az arcomat még az is hasonlít az övére.
- Nem. – veszem fel a szigorú állarcomat, majd elcsapom a kezét. – Az ismerkedést elhalasztjuk. – mondom egyszerűen, majd kinyitom az ajtót és ott hagyom egyedül. Nincs kedvem most ahhoz, hogy tovább a közelébe legyek, ezért inkább elmegyek a parkba, ahova ilyenkor szoktam lenni.
Nem is tudok meg nyugodni, csak amikor meghallom Sarah hangját.
- Sasha. – felé fordulok és szinte szalad felém én meg felállok és szorosan megölelem, miközben nem akarom elengedni, ám ekkor olyan embert is meglátok mögötte, akit nem akartam Andrew-ot. Akkor ezek szerint már rájött, hogy ikrek vagyunk, de mondjuk ez nem fog meggátolni abban, hogy olykor átverjem, mert nem én fogok mellette lenni hanem Sarah. Én nem fogok tudni mellette lenni, hogy ennyire sok mindenben hasonlít hozzá.
|
| Kira-chan | 2010. 11. 13. 17:47:36 | #9300 |
Karakter: Mizuho Kazami
Megjegyzés: (oosakinana-nak)
-A nevem Mizuho Kazami.nyögöm ki a számon elpirulva miközben elindultunk és folytattam.-És...Neked mi a neved?S a szemem sarkából ránéztem.
-Josh Montgomery.És mit olvastál?jegyezte meg Josh.Már az italunkat szürcsölgettük amikor megkérdezte.
-Csupán egy ügyvédi könyvet.Nem nagy szám.s mikor ezt kiejtettem a számon megcsörrent a telefon.Riza volt az.Mielőtt felvettem volna elnézést kértem.
-Mond...jegyeztem kissé zavaró arckifejezéssel.
-Nyugi cicabogár.Tudom hogy zavarok mindent látok itt vagyok a padnál...Ha vége a románcnak egy sorra gyere ide megvárlak.jegyezte meg s hátranéztem.
-Okés majd megyek addig sétálj egy kört.és letettem a telefont.
-Nos ki volt az?kérdezte Josh és belekortyolt az italába.
-Csak barátnőm volt...biztos zavarja hogy éppen nem vele vásárolgatok.Ne is törődj vele....jegyeztem meg és mire visszanéztem volna már előttünk sétált el egy pár méterrel.Szinte odajött volna csak nem mert.Integetni kezdett.
-Ő lenne az?Idehívhatjuk ha akarod...mondta Josh de erre természetesen azt válaszoltam hogy ő hivott meg vele is maradok...Nagyon meglepődött ezen és elpirult.
Szerkesztve Kira-chan által @ 2010. 11. 13. 17:48:33
|
| oosakinana | 2010. 11. 10. 17:32:03 | #9228 |
Karakter: Josh Montgomery
Megjegyzés: (Kira-chan-nak)
Reggel a telefonom csörgésére ébredek fel. Nagyon nincs kedvem felkelni, de mivel hívnak, kénytelen vagyok. egyszer kinyomtam, de addig fognak próbálkozni, amíg fel nem veszem.
- Mondjátok. – nyögöm bele iszonyat fáradtan és álmos hangon.
- Szevasz, ki az ágyból és told le a farodat a parkba. Jó lenne focizni egyet. – mondja Kuro.
- Jobb ébresztőt is el tudtam volna képzelni, mint a te hangodat. – Jegyzem meg, mire csak elkezd nevetni.
- Melyik csajnak akartad volna hallani a hangját? – kérdezi vigyorogva.
- Csak egynek, akit esetleg az ágyamban is el tudnék képzelni. – válaszolom neki mosolyogva, majd kiszállok az ágyból és elkezdek valamit felvenni, hogy le tudtak menni, focizni.
- Jól van, majd keresünk neked egyet, csak gyere le. – válaszolja, amire csak elkezdek röhögni.
- Bocsi, de abból inkább nem kérek. Majd keresek egyet magamnak. – válaszolom nevetve. – Na, ne aggódj, nem sokára lent leszek. – mondom, majd kinyomom a telefont.
Felöltözök, majd lemegyek a parkba, hogy ne sírjon a szája, mert az utóbbi időben a meccsek miatt elég sok meghívást kihagytam. Ma meg úgy is szünetem van így nyugodtan ráérek a haverokkal focizgatni egy keveset.
Mikor leérek nagyon nagy ujjongás fogad, mint mindig, amikor le tudok menni. Én csak mosolygok. Odamegyek és köszöntök mindenkit. A pólómat már egyből le is veszem, hiszen nagyon szép időnk van. beállunk a pályára és már kezdünk is focizni, amint kettő oszlott a két csapat.
Ahogy játszunk, jókat röhögünk, mert vannak érdekes esések a földön, de szerencsére senki sem sérül meg, csak kisebb horzsolások vannak. Nagyon jók a fiúk, bár azért látszik, hogy én edzésekre járok, meg ez a szakmám, mivel jobb cseleket tudok, mint ők, amiket tanítanak. Nem sokkal később megjelenik egy igazi szépség a park egyik padján és egy könyvet olvas. Nagyon gyönyörű tényleg annyira elbambulok, hogy fejbe rúgnak a labdával, minek következtében elvágódok.
- Hé haver jól vagy? – hallom Kuro hangját és a fejemhez kapok.
- Igen. – mondom, majd megfogom a kezét és felállok. – Csak kicsit elbambultam. – jegyzem meg, mire csak elkezd röhögni.
- Igen azt láttuk és véletlenül nem az ott ülő szépségen akadt meg a szemed?
- De. Ugye milyen gyönyörű? – nézek oda és elmosolyodok a látványon.
- Mire vársz még? Menj oda és beszélj vele. – jegyzi meg.
- Ugyan már egy ilyen szépséghez nem lehet csak úgy szimplán oda menni. – nézek rá, mire elintézi nekem az indokot és odarúgja a labdát, mire odakiáltok neki.
- Vigyázz labda. – rohanok oda és éppen időben tér ki a labda útja elől. – Ne haragudj, kérlek a haverom elég kancsi és félre rúgta. – mondom neki kedvesen, mire rám néz gyönyörű szemeivel és teljesen megigéz.
- Nincs semmi baj, előfordul. – mondja mosolyogva, amitől mindjárt itt taglózok le. Olyan gyönyörű, hogy ettől gyönyörűbb nőt még nem láttam.
- Igaz. – jegyzem meg, majd vissza hajintom a labdát nekik és visszafordulok a szépségem felé. – Meghívhatlak esetleg egy italra? – kérdezem kedvesen, mire mosolyogva és kicsit pirulva néz rám. Talán a meztelen felső testem miatt vagy a meghívás miatt?
- Rendben, de csak egy italra. – mosolyodik el, mire vissza mosolygok rá, majd gyorsan a felsőmért rohanok elbúcsúzok a fiúktól és megyek is vissza szépségemhez. – Mehetünk is. – mondom, mire elteszi a könyvét és feláll.
- Megkérdezhetem a nevedet? – nézek rá és várom gyönyörűségem becses nevét.
|
|
