Gyorsan eszem pár falatot, kicsit gitározom, majd pihenek egy kicsit.
Délután összekapom magam, szokásos világos póló, bõ farmer, tornacipõ, és az elengedhetetlen kellékeim: a baseball sapkám, a nyakkendõm és az övtáskám. Elég jókedvûen kopogok be Sachikohoz, aki úgy tett, ahogy mondtam: egyszerûen mesésen nézett ki. Elvigyorodom, majd füléhez hajolok.
- Ha ma este mégsem találsz senkit, majd én haza viszlek.
- De hülye vagy! - neveti el magát, hiszen tudja, hogy csak hülyéskedek.
Viszonylag gyorsan érünk a bárba, ahol elég nagy a sor, és úgy tûnik, teltház van. De pont én ne jutnék be? Megfogva Sachi kezét furakodok elõre, majd a kidobó sráchoz fordulok.
- Ren, haver, szépen kérlek, engedj be.
- Ne már Hitomi, teltház van, kapok a fejemre, ha most is beengedlek.
- Te is tudod, hogy minden filléremet ebbe a helybe ölöm. Na, gyerünk már!
- Nem lehet Hitomi, ma nem.
- Nézd haver... Ennek a csodálatosan gyönyörû hölgynek ma párt kell találnom... Szépen kérlek!
- Az Isten verjen meg Hitomi! Menjetek, de egy szót se a dologról!
- Kösz haver! - veregetem meg vállát, majd szépen beslisszolunk az ajtón.
Lehuppanok a bárhoz, majd máris kikérem az elsõ kört. Még nem nézek végig a tömegen, inkább a pultoshoz fordulok.
- Mondd, ki van ma lent? Aki szingli?
- Te. Az örök szingli - vigyorog, de tudom, hogy legalább három éve meg akar kapni.
- Komolyan!
- Keiko, Naomi, Nana, Arisa, Hisa, Jun, Kumiko, Eri... Megint cserkészel? - vonja fel szemöldökét.
- Történetesen ma nem - kortyolok italomba - Ma ennek a gyönyörû hölgynek keresek valakit - karolom át Sachikot.
- Ha nem te szerzed meg elõbb.
- Na persze... Olyan, mintha a húgom lenne. Na nézzük csak, ki lenne tökéletes neked... Hmmm...
Megpillantom az egyik lányt, még valamikor, nem is igazán tudom hány éve volt egy kisebb kalandunk.
- Hé! Hé, Mariko! - intek neki, mire elmosolyodik, és megindul felénk - Õ tökéletes lesz neked, Sachiko.
- Hitomi, régen láttalak!
- Ahogy mondod! Jól vagy?
- Meg vagyok. Kit tisztelhetek a szép hölgy személyében?
- Mari, õ Sachiko, Sach, Mariko. Na, megyek, szét nézek, hátha találok valami ismerõst! Ha valami baja esik - hajolok Mariko füléhez - kitekerem a nyakadat!
Megfogom sörömet, elindulok a tömegben, de nem teszek három lépést, mikor azzal a lánnyal találom szemben magam, akit reggel a buszon láttam. Szinte azonnal elvigyorodom, hiszen a nagy tömegbõl egyáltalán nincs kiút. Most nem menekül tõlem.....

Csak én lehetek ilyen ügyes... Pont az orrom elõtt ment el a busz, és csak fél óra múlva jön a következõ, ami nekem is jó. Kicsit körülnézek a környéken, mivel még nem jártam a buszmegállón kívül erre, és egy bárt pillantok meg a közelben. Úgyis szomjas lettem ettõl a futástól, pont kapóra jön egy ilyen kis hely. Bár szerintem nem hinnék el, hogy elmúltam 18, de remélem azért nem csak alkohol van itt. Amikor beérek az itallapon megpillantom, hogy van tea is, ezért mindennemû gondolkodás nélkül eldöntöm magamba, hogy ezt fogok venni. A kiszolgáló lány elég bõszen beszélget a mellette álló sráccal, ezért köhintek egyet, hátha felfogja, hogy itt vagyok.
            - Mit adhatok? – fordul felém még kicsit zavarodottan.
          - Egy teát kérek. – válaszolom, és azonnal hozza is. A tea ivásával és a lány bámulásával elég hamar eltelik az idõ, szóval fizetek és már megyek is a buszhoz, majd ahogy hazaérek levetem magam az ágyra, és így ahogy vagyok el is alszom. Szombat reggel a telefonom csörgése ébreszt, amikor kihalászom a táskából Keila nevét pillantom meg a kijelzõn.
            - Szia Haru, nem zavarok? – kérdezi.
            - Szia, dehogy. Valami baj van? – kérdezem még kicsit lelassulva, mivel még csak most keltem fel, aztán elmondja mi a szitu.
            - Szóval tudsz segíteni? – kérdez ismét, reménykedve, hogy tudok.
            - Persze, neked bármikor. – elmosolyodom magamba, majd elköszönünk. Hmm.. Kii-chan megint barátnõt szeretne? Érdekesen hangzik. Egy ásítás keretében visszadõlök az ágyra, és a plafont bambulom, pár kósza gondolat halad át a fejemen, aztán egy idõ után már tényleg felkelek. Semmi extra sincs a hétvégén, egy kis erõfeszítéssel de megszerzem azt a pár üveg vodkát amit Keila kért, aztán folytatom a hétvégét.

~*~

Ezaz, sikerült meglógni az elsõ pár óráról az egyetemen, szóval már Keilát várom az iskolája elõtt.
            - Sikerült? – fut hozzám reménykedve, amire bólintok egyet, nagyon megörül a dolognak, ilyenkor tök aranyos, szóval elmosolyodom a dolgon.
            - Erre gondoltál, ugye? – elõveszek egy üveget a táskából, és megmutatom neki.
            - Igen, szuper vagy! – mosolyodik el, és átölel, majd hamarosan befut Kii-chan kiszemeltje.
            - Rose Armstrong! – mutatkozik be a lány mosolyogva. Hû, nem csodálom, hogy Kii-chan össze akar jönni vele.
            - Zuto Keila. – mutatkozik be õ is.
            - Ginzawa Haru. – biccentek egyet, de nem feledkezek el a rám bízott dologról, szóval gyorsan folytatom is - Akkor iszunk? – mindenki mosolyt villant, aztán kicsit meszebb vonulunk és pár perc alatt el is fogy az elsõ üveg.
            - Nem lesz ez egy kicsit kevés? – nevet Rose, de már elõ is veszem a többit, mindenkinek jut egy üveg.
            - Ez csak az alapozás volt! – nevetek, majd koccintás és mindenki inni kezd. Nem erõsségem az alkohol, szóval sikerül valamennyire kiütnie elég hamar, de Kii-chan elég jól halad, szóval valamilyen hirtelen ötlettõl vezérelve szólalok meg.
            - Szobára! – nevetem el magam, aztán fél perc múlva mindenki majd megszakad. Órámra téved a tekintetem, és látom, hogy lassan el kéne már indulnom, de így legalább õk kettesben maradhatnak. Sóhajtok egyet, majd felállok.
            - Muszáj bemennem az egyetemre... Ésszel a továbbiakban! Kii-chan, majd találkozunk! Sziasztok! – és ezzel meg is indulok, bár ez most kissé érdekesre sikerült, viszont pár lépés után már sikerül helyrepofozni magam. Végül elég gyorsan megúszom az egyetemet is, és ismét hazaérek, és szembesülök azzal, hogy tengap csak vodkát vettem, és nincs kaja sincs itthon. De semmi kedvem sincs most elmenni, szóval most is inkább ledõlök az ágyra, és pihenek kicsit. Ébredésem után egy nagy ásítás, kinézek az ablakon, és már azt látom, hogy kezd sötétedni. Gyorsan átöltözök valami normális ruhába, mert egyenruhába mégse megyek el. Még megcsörgetem Keilát, akitõl csak azt hallom, hogy sínen van a dolog, aminek nagyon örülök. Miután letettük elindulok, de az úton meglátom Roset az egyik ház falának dõlve, ahogy cseverészik valakivel, ezért odasietek hozzájuk, és amikor odaérek meglátom azt a lányt, aki még abban a bárban szolgált ki pénteken, de nem is törõdök vele, Rosehoz fordulok akin azért elég szépen látszik, hogy ivott.
            - Rose! Mit csinálsz itt ezzel a lánnyal? – kérdezem kicsit fennhangon.
            - Talán valami bajod van vele? – kérdez vissza.
            - Persze, hogy bajom van! Neked most Kii-channal kéne lenned!
            - És ez ki a szart érdekel? – vigyorog, de nem bírom tovább, és arcon vágom, amin még magam is meglepõdök. Rose szó nélkül lelép, és itt maradtam a lánnyal akivel beszélt.
            - B... bocsánat ha gondot okoztam... Én hívtam el õt, sajnálom! – kérdõ pillantást vetek felé, és látom, hogy kicsit könnyezik, majd csak úgy rámakaszkodik, és erõsen kapaszkodik belém – Annyira sajnálom... – szipogja, én pedig elkezdem a fejét simogatni.
            - Jó, nyugi, nem lesz semmi baj. – nyugtatom meg, kisebb-nagyobb sikerrel. Bólint egyet, aztán elenged de hírtelen kicsit zavarba jön attól, hogy csak úgy megölelt, amire rámosolygok, hiszen én egyáltalán nem bánom a dolgot. De egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy elered az esõ. Egyre jobb...
            - Erre felé laksz? – kérdezem tõle, mert egyre jobban esik, és azért nem lenne jó, ha megfázna, vagy hasonlók.
            - Hát az igazat megvallva, elég messze lakok. – oldalra pillant, de ismét szóra nyitom a számat, szóval tekintete megint rám szegezõdik.
            - Akkor gyere el hozzám amíg eláll az esõ, itt lakok pár percre. – mosolygok rá, majd megragadom egyik kezét és gyorsan elindulok a házam felé, õ pedig szedi utánam a lábát. Ajtó nyitás, és beesünk.
            - Érezd csak otthon magad. – mosolygok rá, aztán gyorsan körbevezetem, mivel nem úgy néz ki, hogy ez a vihar mostanában fog elállni.
            - Köszönöm, hogy itt maradhatok estére. – mosolyog rám, amire ugyan így reagálok.
            - Semmiség. – ezzel leülök a kanapéra, és bekapcsolom a tévét, de õ még mindig csak egyhelyben álldogál – Gyere, ülj le. – fordulok felé, és magam mellé biccentek fejemmel, õ pedig leül mellém. Elkezdünk beszélgetni, de csak ilyen sablonos ismerkedõs kérdések hangzanak el, valamint bemutatkozunk, viszont azért õ is majdnem dob egy hátast, amikor megutdja, hogy egy évvel idõsebb vagyok. Egész jól érzem magam, már nem is a mûsorra figyelek, hanem csak rá. Ahogy látom, neki is sikerült feloldódnia, pedig csak most beszélünk elõször így. Az órára pillantok, és eléggé meglepõdök, hogy már este tíz óra. Lassan le kéne feküdnöm, hiszen holnap már reggel be kell mennem az egyetemre. De az alvással valaki beelõz, Naomi fejét érzem meg a vállamon, apró szusszanásokat hallok néha felõle, amire mosolygok, és hamarosan én is álomba merülök mellette.