Nem sokkal késõbb megérkezve lépünk be a házba. A konyhából Matt édesanyja lép ki meglepõdött arccal. Végig mér minket.

- Hát ti? – néz ránk ledöbbenve.

- Hosszú történet. Majd elmondom, csak most várjuk az ügyvédet, de elõtte lefektetjük Ria-t. –magyarázza kedvesem, mert haza fele jövet a kicsikém elaludt. – Majd ha megjött kérlek, engedd be. – Matt kérésére csak bólint, mi pedig felmegyünk a gyerek szobájába. Kedvesem óvatosan fekteti be a kiságyba és puszit adva a fejére takarja be. Utána felém fordul, én pedig lesütöm szemeim gondolataimba merülve.

- Mi lesz ha elveszi tõlem Ria-t? – teszem fel ismét a kérdést, mert félek. Rettenetesen félek attól, hogy elveszi tõlem.

- Ez soha nem fog megtörténni. – mondja komolyan. – Ria örökre velünk fog maradni. – nyomatékosítja. – Verd ki a fejedbõl ezt a buta gondolatot. Senki nem fogja elvenni, max ha megnõ, akkor a võlegénye elveheti feleségül, de most senki nem fogja elvinni sehova. – mondja komolyan, amire bólintok õ meg magamhoz ölel, és a hátam kezdi simogatni, ami jól esik.

Így maradunk egészen addig, míg Matt édesanyja nem jön szólni nekünk, hogy az ügyvéd megérkezett és a nappaliban vár minket.

Lemegyünk és a bemutatás után mindent elmondunk neki. Amit tud Matt mond, amit meg kifelejtettem én egészítem ki. A hallottak alapján az ügyvéd is megerõsíti matt szavait, hogy nincs esélye a volt férjemnek elvenni tõlem a kicsit, ami kicsit megnyugtat, de én még akkor is félek tõle. ~Mi van, ha talál valamit a múltamban, ami terhelõ lenne a számomra, viszont én olyanról nem tudok, vagy kreál valami olyat, ami ugyan nem igaz, de mégis valahogy az esküdtszéket meggyõzni. Azt se akarom, hogy lássa a lányát. Elhagyott minket. Miért nem bír békén hagyni?~ Teljesen elmerülök egy pillanatra a gondolataimba, mikor az ügyvéd ismét megszólal.

- De ha nagyon biztosra akarnak menni, akkor tudom ajánlani a házasságot, mert akkor teljesen el van zárva elõle az a dolog, hogy elvegye. – mondja az ügyvéd amire tágra nyílnak a szemeim, és érzem Matt nem engedi el a kezem. – Mert akkor a kicsi Ria teljes családban lenne és a törvény megmondja, hogy ha házasságba van a gyerek, akkor teljesen mindegy, hogy ki a biológiai apja, nincs semmi joga hozzá. – mondja komolyan egyenesen ránk nézve. Nem tudom mit kellene csinálnunk. Nem akarok egy újabb házasságba bele ugrani, én… én nem lennék képes újra megházasodni… azt hiszem. Mattet se akarom ebbe bele rángatni. Szeretem, de mi van ha késõbb… ha késõbb ez megváltozik és nem fogjuk egymást szeretni?

- Rendben köszönjük szépen. Meg fogjuk beszélni és szólunk, hogy mi lesz. – mondja komolyan Matt, én pedig csak figyelek, nem tudom mi lenne a helyes. Kezet fognak elköszönésképp.

- Rendben, akkor a fejleményekkel, majd hívom, ha valami történik az ügyben és tényleg benyújtaná a papírokat a másik fél. – bólint kijelentésére és én is elköszönök az ügyvédtõl, meg köszönve a segítségét. Mikor kimennek a nappaliból és Matt kikíséri, és felmegyek vissza Ria szobájába. Meg simítom alvó lányom arcát.

- Anne. – Matt szólítására fordulok meg és haloványan mosolyodom el.

- Még jó, hogy megbeszéltük, hogy nem siettetjük a dolgokat. – mondom ki halkan, hiszen õt is ez foglalkoztatja szerintem.

- Figyelj ez csak egy opció, amit felvetett az ügyvéd. – mondja nekem mélyen szemeimbe nézve. – Ha nem akarjuk, akkor nem kell megtennünk. Ezzel csak azt érnénk el, hogy tényleg az összes utat elvágjuk elõle, de ha nem tesszük meg, még akkor is simán megnyerjük az ügyet. – hívja fel a figyelmem, én viszont minden eshetõséget el akarok elõle zárni, de mégis félek.

- Félek bele vágni Matt. – mondom halkan. – Félek, hogy esetleg megint úgy járhatok, mint legutóbb. – mondom mélyen szemeibe nézve, és mielõtt próbálna nyugtatni, inkább folytatom. Ki akarom mondani. – Tudom, hogy te nem vagy Nicolas és te tényleg szeretsz minket, de akkor is félek. Most még igen nagyon jól meg vagyunk, de mi lesz, ha tényleg jobban megismerjük egymást. Mi lesz, ha már akkor nem akarsz velem lenni és nem akarsz már minket. Most még azt mondod, hogy soha nem fogsz elhagyni minket, meg szeretsz minket, de ezt mi garantálja, hogy örökre így is lesz? Eleget csalódtam és nem akarom, hogy Ria is megtapasztalja a csalódást, hogy milyen egy apát elveszíteni. – mondom komolyan.

- Megértem, amit mondasz Anne, de az életben semmi sem biztos. Minden változik, és tényleg nem tudok többet adni, mint a szavamat, meg magamat. Tudom, hogy félsz a múlt miatt, de ez itt a jelenünk és a jövõnk. – mondja a szemeimbe nézve és finoman fogja meg a kezeim és mellkasára a szívéhez rakja. Szíve hevesebben ver, mint szokott ezt érzem. – Érzed ezt? Értetek dobog és õ tényleg nem fog titeket soha elhagyni. – mondja komolyan mélyen szemeimbe nézve, majd lassan hozzám hajolva kapok egy lágy csókot tõle, amit hosszan viszonzok. Lassan elszakadva nézek a szemeibe mélyen.– Pihenj le te is. Én még egy kicsit visszamegyek az irodába, de igyekszem haza. – mondja, amire bólintok, majd lassan elfordulva megy ki a szobából és vissza az irodába.

Az ágyra fekszem és elgondolkodom azon, amit mondott. Hosszan nézek a plafonra és a gondolkodás közben el is szundítok.

~*o*~

Az ágyban feküdve alszom, mikor Lia mellettem ülve dúdol és játszik az egyik játékával vidáman nyugodtan. Nem ébreszt fel legalábbis nem szándékosan. Lassan kinyitva a szemem nézek fel rá és elmosolyodva simítom meg az arcát.

- Mióta vagy ébren kicsim? –Kérdem és lassan ülök fel. Ria viszont széles mosollyal néz rám.

- Anya! –mondja nekem én pedig mosolyogva veszem az ölembe. Hátam a falnak vetve nézek rá.

- Igen itt van anya. –Mondom kedvesen és tovább cirógatom az arcát.

- Apa?? –Kérdi oldalra biccentve a fejét.

- Apa dolgozik. –Mondom neki és kicsit elszomorodik. –Szeretnél vele beszélni? –Kérdem amire bólogat. Elmosolyodva veszem elõ a telefonomat és hívom fel Matt-et és Ria füléhez tartom a telefont, aki hallgatózik résnyire tátott szájjal.

- Szia Anne! Valami baj van? –Hallom meg Matt hangját a telefonba, de Ria elvigyorodik

- Apa! –Szól bele vidáman.

- Szia kicsim! Hát felébredtél? –Kérdi vidám hangon. –Beszélni szerettél volna apával? –szerencsére mindent hallok a telefonból.

- Apa, jeje haza! –mosolyogva nézek lányomra.

- Azt még apa nem teheti meg kicsim. Tudod, most nagyon sok dolga van odabent, majd vacsorára haza jön. –simítom meg kicsim arcát.

- Így van Ria. Vacsorára otthon leszek, ígérem és játszunk majd egy nagyot a fürdésnél. –mindig sokat játszik Riaval. Nagyon szereti õt és engem is. Talán... talán igaza van. Most élünk és nem a múltban. A jövõnk rajtunk áll, de nem akarom, hogy kényszerbõl tegye meg. Kicsit elmerülök gondolataimba és Ria és Matt beszélgetésének vége ráz vissza a gondolataimból.

- Szia apa! –Köszön el kicsim és visszanyomja hozzám a telefont. –Anya beszél apa.

- Engem szeretne apa? –Kérdem és a fülemhez teszem a telefont. –Itt vagyok. –szólok bele.

- Minden rendben veletek?

- Igen. Most ébredtem fel, de Ria már ébren lehet egy ideje. –Mondom kicsit megdörzsölve szemem és ásítok is. –Mennyi az idõ?

- Délután 5 van. Nem sokára megyek én is haza. –Mondja nekem én pedig Ria arcát simítom meg.

- Jól van Matt. Várunk haza. –elköszönve egymástól még puszit is dobunk egymásnak és Ria is ad a telefon mikrofonjába egy puszit és utána lerakva kelek ki az ágyból Riaval. Lemenve a konyhába adok neki egy kevéske ennivalót, mert nem sokára úgy is vacsora, de addig se legyen éhes. A délután eseménytelenül telki.

~*o*~

Két hét telt el azóta, hogy Nicolas ránk támadott, de még semmi hír, hogy beadta volna a pert Riaért, de Matt nem is engedi, hogy bemenjek dolgozni. Otthon meg nem igazán tudok mit kezdeni magammal, így újra elõvéve a hegedûmet Rianak szoktam játszogatni, amit nagyon szeret. Ma reggel viszont elégé rosszul voltam mikor felébredtem. Mikor viszont megreggeliztem jobban lettem. Furcsállom ezt és fejben kezdek utána számolni a dolgoknak, majd mikor rájövök, hogy lehet késik a menzeszem, a naptáram veszem elõ és abba számolom ki. Igen 2 hete késik. Teljesen elképedek és anyósjelöltem megkérve, vigyázzon Riara megyek le a gyógyszertárba. Matt dolgozik, így egyedül megyek le.

A gyógyszertár elõtt viszont Nicolasba botlok bele.

- Áhh Anne! –Mosolyodik el gonoszan. –Hol hagytad a kicsi lányom?

- Õ nem a te lányod! –Förmedek rá, elõvéve egy köteg papírt lengeti meg az orrom elõtt, majd megragadva a karom támad rám, mivel azt mutatom, nem félek tõle és hogy nem veheti el tõlem Riat. Persze a vége az lesz, hogy kapok egy szép kis monoklit, és ahogy a falhoz vág, a hasam elégé megfájdul és a derekam is. A gyógyszertárból viszont látták az esetet és így a rendõrséget és a mentõket is hívták. A szirénákra szelel el Nicolas, de ne higgye, hogy ezt meg fogja úszni. Kórházba visznek a mentõsök és alaposan kivizsgálnak. Közben pedig felhívták Mattet, mert az õ számát adtam meg. Már túl vagyok a vizsgálatokon és egy kórteremben fekszem megfigyelésen mikor Matt rohan be.

- Anne! Anne kicsikém minden rendben? –Kérdi aggódón oda rohanva hozzám fogja meg a kezem. –Ria?! Ria hol van?

- Matt, kérlek nyugodj meg minden rendben van. –Mondom szemeibe nézve elmosolyodva. –Minden rendben Ria és a kicsink is jól van. –Mondom szemeibe nézve kedves mosollyal. –Ria otthon van, megkértem édesanyádat vigyázzon rá, míg lemegyek a gyógyszertárba. A gyógyszertár elõtt futottam össze Nicolassal. Az orrom elõtt lengette meg a gyerek elhelyezési per papírjait mikor rám támadt. A gyógyszerész kihívta a rendõrséget a kórház pedig feljelentette. –Mondom el neki a fejleményeket õ pedig döbbenten néz rám.

- Ria és a kicsink is jól van? –Kérdez vissza én pedig fülig vörösödve nézek a szemeibe.

- Igen… Matt… én… teherbe estem. –mondom szemeibe nézve és csak remélni tudom, hogy örülni fog neki, mert nincs szívem elvetetni, bár ha elhagy úgy, mint Nicolas nem tudom, mihez fogok kezdeni. Egyszerre félek és boldog is vagyok. Bár kicsit értetlenkedem is a dolog elõtt, hisz védekeztünk mindig, de hát az óvszerek se mindig hibátlanok.

- Tudom, de akkor sem akarom itt hagyni. – mondom szemeibe nézve, de megfogja a kezeim és elzárja a vizet, majd megtörölgetni.

- Akkor most meg tanulod itt hagyni. – kezd el kivezetni a konyhából, de nem igazán akarom. Minden reggel megcsináltam eddig is.

- Matt ne csináld ezt kérlek. – kérlelem, és mennék vissza ezért hirtelen kap fel az ölébe én pedig nevetni kezdek és fickándozni az ölébe. – Jó rendben értettem, csak tegyél le, kérlek. Tegyél le. – mondogatom, de hiába. Csak a kanapéra fektet el és felém támaszkodva tapasztja ajkait enyéimhez, amit azonnal viszonzok és ölelem magamhoz szorosan. Beleszusszanok a csókba, de Ria megjelenése vet véget a csókunknak.

- Apa anya szeret. – mondja egymás után a szavakat, amire teljesen elmosolyodom.

- Apának és anyának el kéne mennie dolgozni. – halljuk meg Matt édesanyja hangját, a hang irányába pillantok, de nem igazán látok sokmindent..

- Neked is jó reggelt. – ülünk fel, majd magához ölel. – Van reggeli a konyhába. – tájékoztatja, amit megköszön és magunkra is hagy.

- Lehet tényleg nem ártana bemenni. – állapítom meg, majd össze is szedjük magunkat és megyünk dolgozni.

~*~

Két hét telt el mióta össze jöttünk, és azóta sok csodálatos estét töltöttünk együtt. Beleszerettem Mattbe és alig várom mindig, hogy este elaludjon Ria és megfûszerezzük az estét egy jól megérdemelt szeretkezéssel. Azóta már Mattel alszom minden este és Ria se hiányol a szobából és átalussza az estéket szerencsére.

Egy átlagos napnak indult a mai is. Intézem az adminisztrációt és a papírokat miközben Ria mellettem játszadozik és beszélek hozzá is. Épp a baba kompjával járkál a fõnök irodája elõtti kisebb térbe ahol dolgozom mikor egy nagydarab férfi jön be.

- Ria kicsikém gyere vissza. –Szólok oda és befejezem a mondatot, mikor felnézek, már az asztalom mellett van Ria és szorosan bújik hozzám. Lenézek rá, majd fel a férfira. – Segít… - Tenném fel a kérdést, de ekkor látom meg ki is az valójában.

- Hogy segíthetsz-e? Persze Anne! –Mondja nyájas mosollyal Nicolas. A volt férjem. –Kérlek, gyertek vissza hozzám. –Búgja lágy hangon, de engem már nem tud átverni. Felállok az asztalomtól és Ria elé lépek, hogy még látni se lássa a lányát.

- Menj innen Nicolas… semmi keresni valód nincs itt. Nem fogok vissza menni hozzád. –Mondom ki határozottan, de szívemre némi félelem telepszik.

- Akkor a gyermekem láthatnám? Elvinném magammal az állatkertbe.

- Nem Nicolas… te adtad be a válópert, és te léptél ki az életünkbõl. Megkérlek, távozz. –Mondom határozottan, de ekkor agresszív lesz a válasz miatt. Hatalmasat csap az asztalra és Ria sírni kezd és karomba kapom fel õt és fejét simogatva kezdek el hátrálni tõle. Kilépek az asztalom mögül és sikerül megkerülnöm Az ajtó felé hátrálok tõle Riával a karomban. –Nicolas menj el, míg nem hívom a biztonságiakat. –Mondom határozottan, de szívembe rémület kezd úrrá lenni.

- Nem tilthatod el tõlem. – mondja komolyan. – El fogom tõled venni mindent. A lányom az apjához fog kerülni. – mondja és a kicsi Ria még mindig sír karjaimban. Matt szólal meg amin meglepõdök.

- Már bocsi, de ki vagy és még is mit keresel itt? – kérdezi meg.

- Ne szólj bele. – mondja az ex férjem. – Húzz innen, mert ehhez semmi közöd. – közli Mattel, aki hozzánk lép és Ria egybõl menedékért bújik a karjaiba, én még próbálok erõs maradni. Az kezd el a fejemben lejátszódni, hogy mi lesz velem ha elvesztem Riat.

- Apa. – mondja a kicsikém, majd hozzá bújik egyre jobban és szinte nézni sem mer a férfira.

- Igen is van hozzá közöm, mert az én családomról van szó. – jelenti ki komolyan.

- Már is találtál magadnak egy balekot, akivel eltartatod magadat. Gratulálok, de még õ sem fog tudni megvédeni attól, ami következni fog. – mondja fenyegetõen, a félelmem pedig kezd kiülni az arcomra.

- Ha nem hagyja el az épületet, akkor hívni fogom a biztonságiakat. – mondja komolyan, de jelenleg annyira távolinak tûnik a hangja.

- Ria az enyém lesz Anne. – Mondja komolyan Nicolas, majd távozik én pedig ekkor kezdek teljesen kiborulni.

- Ki volt ez? – kérdezi tõlem, én most kezdek teljesen kétségbe esni. Könnyeim elindulnak és lábam is remegni kezd. Térdre is rogynék, ha Matt nem kapna el. – Nyugodj meg minden rendben van. – próbál nyugtatni, de nem igazán tudok megnyugodni. Ria az, akinek én adtam életet, a mindenem. Fõnököm jelenik meg, de csak nagyon távolból hallom a hangját.

- Mi történt? – .

- Kérlek, vidd be a kis Ria-t. – kéri meg és elveszi tõle. – Játsszál vele, amíg megnyugtatom Anne-t – kéri meg fõnökömet, de ebbõl is igazából csak foszlányokat hallok. Szorosan ölel magához, én pedig egész testemben remegek és patakokban folyik a könnyem. Leül a székemre engem pedig az ölébe ültet. Érzem, hogy simogat és próbál nyugtatni, de hogy nyugodhatnék meg.

- Nyugodj meg édesem minden rendben lesz. Meg fogjuk oldani.

- Elfogja venni Ria-t Ha Ria-t elveszi tõlem, akkor ki marad nekem? Õ az egyetlenem. – mondom könnyeimmel küszködve. Egyszerûen nem tudok megnyugodni.

- Tudom kicsim és veled fog maradni. Minden tõlem telhetõt meg fogok tenni, hogy ne tudja elvenni tõled. – bíztatni próbál, de egyszerûen nem bírok megnyugodni. Most csak Ria jár a fejembe.

- Ha elveszi tõlem Ria-t teljesen egyedül maradok. Nem marad senkim sem. – mondom továbbra és ajkamba harapva próbálok megnyugodni. Arcom kezeimbe temetem és úgy sírok tovább. Hirtelen kapom fel a fejem és Riat kezdem el keresni.

- Ria! Ria merre vagy? –Kérdezem aggódón és forgolódok amire Matt megragadja a kezem és finoman fordítja arcom magam felé. Mélyen néz a szemembe.

- Anne nyugodj meg! Ria bent van apámmal az irodába. Nem vitte el itt van nyugodj meg! Nem fogjuk hagyni hogy elveszítsd. Mi itt vagyunk neked! –Mondja szemeimbe nézve és szorosan bújok a karjaiba.

- Matt… Mit… mit is kezdenék én most nélküled. –Fakadok ki ismét, mikor kezd agyamból a borulat kicsit elvonulni, de rendkívül aggódok még mindig. Szorosan bújok hozzá. –Nem… nem tudom mit akarhat most… hisz… hisz õ mondott le a gyerekrõl… a láthatásról… õ adta be a válópert… nem akarta a gyereket én meg elvetetni nem akartam. –Mondom sírós hangon szipogva és továbbra is próbálok megnyugodni.

- Anne! Mond még egyszer! –Mondja és hirtelen ültet fel és néz a szemembe.

- Mi… mit? –Kérdem könnyes szemekkel ránézve.

- Amit az elõbb mondtál errõl az alakról.

- Õ adta be a válópert Ria születése után… a szülésnél se jött be és látni se akarta. –Mondom szemeibe nézve.

- Akkor meg ne félj! Ha õ mondott le a gyerekrõl, akkor nem viheti el tõled, ha fejtetõre áll, akkor sem. Törvényileg erre nincs lehetõsége! Innen pedig nem fogjuk hagyni, hogy elvigye. Megmondjuk a biztonságiaknak, hogy nem jöhet ide be az az alak. Ebédelni meg majd együtt megyünk és veled leszek mindenhol! –Mondja komolyan a szemembe nézve és megtörlöm a szemem.

- De… neked is meg van a magad dolga. –Mondom még mindig szipogva, de mondataira kezdek kicsit megnyugodni.

- Nekem ti vagytok a legfontosabbak, hogy ti épségben legyetek. –Mondja komolyan szemeimbe nézve. Eddig is tudtam idõt szakítani a közös ebédre most is menni fog. –Hangja komoly és határozott.

- Szeretlek Matt és… és kérlek bocsáss meg nekem… amiért… - Mondom és ismét elindulnak a könnyek a szemembõl. Még nagyon sokáig nem tudok teljesen megnyugodni és csak az ölébe ülök amikor Riat hozza ki a fõnök, mert éhes és bizony nyûgös. Ekkorra szerencsére mát megnyugszom valamennyire így át veszem és egy õszinte mosollyal nézek rá. Szorosan magamhoz ölelem és közben Matt kiveszi az ebédjét. Az ölében ülünk mind a ketten így etetjük meg együtt. Én fogom és Matt eteti meg Riat, mivel itt nincs etetõ széke.

- Ha evett menjetek haza. –Mondja a fõnök ránk nézve komolyan. –Matt bejönnél, kérlek? –Kérdi és ekkor állok fel Riaval, hogy Matt tudjon menni. El is tûnnek az irodába én pedig etetem tovább Riat. Nemsokára ki is jön Matt komolyan néz rám.

- Felhívtuk a családi ügyvédünk. Nálunk találkozunk vele egy óra múlva. Szedelõzködjetek, össze haza megyünk.

- És mi lesz a munkával? –Kérdem Mattre nézve.

- Azzal most ne foglalkozz. Ria és a te biztonságod az elsõ… láttam, amit láttam, ha nem jövök, erõszakkal veszi ki a kezedbõl Riat. –Mondja komolyan rám nézve és elmosolyodva Riat simítja meg. –Ez a kis csajszi egy áldott jó kislány. A mi kislányunk Anne. –Mondja, és ekkor látom szemeiben, hogy tényleg a családja lettünk. Ajkamba harapok és bólintok.

- Rendben. Mindjárt megeszi és mehetünk. –Mondom és valójában is így lesz. Miután Ria meg ette az ebédjét hamar összekaptam a táskám és az okmányaink és Mattel a kocsi felé indultunk meg. Az épületbõl kiérve a parkoló felé vesszük az irányt.

- Baj van? – teszem fel a kérdést. Nagyon kívánom érintéseit, és félek, hogy elrontottam valamit.

- Nincs baj, csak az elõbb mondtad, hogyne siessünk én meg nem szeretném, ha furcsa gondolatok járnának a fejedbe. – mondja kedvesen én meg teljesen elvörösödök. – Arról nem is beszélve, hogy nem éppen úgy szeretném, hogy Ria meg itt alszik mellettünk. – mondja kedves mosollyal arcán és igazat kell, hogy adjak neki. Nem biztos, hogy halk tudnék maradni.

- Sajnálom. Ne haragudj. – kérek bocsánatot. – Most gondolom egy kis könnyen kapható nõcskének gondolsz. – Teljesen lehajtom fejem és nem merek a szemébe nézni.

- Ez egyáltalán nincs így. – felemeli arcom maga felé és megcsókol, amit én viszonzok. Mielõtt megszólalhatnék, folytatja. – Csak te is ki vagy éhezve akár csak én, mert hát nem hiába, de én is kegyetlenül felizgultam. – vallja be és pirulva simulok hozzá és érzem én is.

- Ez igaz, de akkor is. – nem engedi végig mondani. Újra ajkait tapasztja enyéimre és szorosan magához húzva még a fenekembe is bele markol. Cselekedeteire, és mert érzem milyen kemény felszusszanok.

- Ne gondolkodj feleslegesen, mert nincs igazad. – mondja õszintén, majd felül. – Jó éjszakát nektek.

- Nem akarsz itt maradni? – nézek rá kérdõn és megfogom a karját, mire kicsit visszahajolva ad csókot ajkaimra.

- Ha itt maradnék nem biztos, hogy alvás lenne belõle és megígértem neked, hogy nem fogjuk elsietni a dolgokat. Na meg nem akarok neked se rosszat. – mondja kedvesen én pedig teljesen meg értem a dolgot.

- Jó éjszakát. – köszönök, és még egy puszit ad nekem és végül kimegy a szobából.

Miután átmegy szobájába, lassan állok fel az ágyról és a fürdõbe menve gyorsan lezuhanyozok, és hálóingem felvéve fekszek be az ágyba, és megpróbálok elaludni.

~*~

Nagyon sokáig csak forgolódok az ágyba. Vele akarok lenni és nem bírok elaludni. Mélylevegõt véve gondolom végig a dolgokat és végül kimászok az ágyból. Óvatosan nyitom ki az ajtót és résnyire hagyom nyitva, hogy ha esetleg Ria felsírna, akkor felébredjek rá és jöhessek hozzá. Átosonok Matt szobájába, ahova szintén halkan lépek be és hagyom nyitja résnyire az ajtót. Már az ágyba mászok be mikor Matt riadtan ül fel.

- Bocsánat nem akartam rád hozni a frászt. – kérek egybõl bocsánatot tõle, mert nem akartam megijeszteni.

- Nincs semmi baj. – mondja, majd megsimítja a karom és kérdõn néz rám, amit megértek.

- Nem tudtam aludni és veled akartam lenni így átjöttem, ha nem gond. – nézek mélyen a szemeibe miközben halkan elmondom az igazat.

- Maradj csak nyugodtan. Ria? – kérdez rá, amire csak elmosolyodok.

- Még alszik, de ha felkel úgy is nálad kezdi a napot. – mondom kedvesen mosolyogva miközben mellé fekszek.

Magához ölel szorosan és még kapok egy érzelmes ám fáradt csókot és utána lerakja a fejét, én pedig mellkasára helyezem sajátom.

- De ha nem haragszol, akkor most inkább aludjunk, mert holnapra lesz egy halom munkám. – mondja nekem és én csak bólintok rá. Már én is nagyon fáradt és álmos vagyok.

Magához ölelve simogatja a hátam én pedig elég hamar el is alszom mellette.

~o~

Másnap reggel arra ébredek, hogy valaki simogatja az arcom. Lassan kinyitva a szemem Riat látom magam elõtt. Elmosolyodva nézek rá és megsimítom az arcát. Teli vigyorral néz rám.

- Anya apuval aludt! –Mondja vékony hangján és felnevet vidáman, én pedig mutatom neki, hogy csendben legyen.

- Ne keltsd fel, kérlek. –Mondom halkan és lassan felülök az ágyban és ölembe véve simítom meg az arcát, miközben õ szája elé teszi a kezét. Mosolyogva nézek rá és halkan picit kuncogok is. –Gyere, készítsünk reggelit. –Mondom, miközben felállok és visszamegyünk a szobánkba és felöltözünk elégé hamar, majd a konyhába megyünk. A házban még mindenki alszik, mi pedig Riaval készítünk egy kis reggelit. Az etetõszékébe ültetem, mikor az õ reggelije kész van és miközben õ csendesen ám igen maszatolva eszik én egy kis palacsintát csinálok reggelire. Nem telik bele sok idõbe Matt kómásan lép be hozzánk a konyhába. Látom mennyire álmos még, de én kedvesen mosolyogva fordítom rá tekintetem.

- Szép jó reggelt. –Mondom sütés közben. –Készítettem neked kávét Matt. –kicserélve a palacsintát rakom le a fakanalat és nyújtom oda neki a kész kávét. Remélem jól emlékeztem, hogy hogyan is szereti.

- Köszönöm. –Mondja elmosolyodva és egy puszit kapok ajkaimra és megsimítja az arcom. –Mikor keltél? –Kérdi érdeklõdõn.

- Hmm, talán egy órája keltünk fel.

- Miért nem ébresztettél fel. –Kérdi talán kicsit dorgálón.

- Mert nem akartalak felébreszteni. –Mondom õszintén és bocsánatkérõ szemekkel nézek rá. –Még elégé korán volt. –Hátra nézek kicsimre, aki teljesen összekente magát és még a fülén is ott volt a reggeli. Nagyot sóhajtok és visszalépek a palacsintához, hogy megforgassam. –Matt kérlek, töröld meg Riat… teljesen ki kente magát.

- Ezt kérned se kell. –Mondja, és oda lépve veszi fel a törlõt és törölgeti meg Riat. Látom, ahogy felébredtek benne az apai ösztönök, amin csak jót derülök. Kávéját iszogatva ül mellette és olykor segít neki egy- egy falatot bekapni.

Lassan elkészülök a palacsintákkal és ekkor jön le Lucy és a fõnököm is. A reggeli nagyon jó hangulatban telik és sokat beszélgetünk, amikor a fõnököm ismét feláll.

- Elkészültél Lucy? Beviszlek a suliba ma is munka elõtt. –furcsállom a dolgot még mindig, de jó látni, hogy végre foglalkozik Lucyval is.

- Igen kész vagyok! Felrohanok a táskámért és mehetünk is. Anne! –Fordul hozzám én meg pislogva nézek rá érdeklõdõn. –Örülök, hogy itt vagytok, és végre mosolyogni látom a bátyám. –Mondja mosolyogva, amin én talán kicsit zavarba is jövök.

- Ugyan… még nagyon az elején vagyunk. –Mondom kicsit zavartan õ meg csak mosolyog.

- Én akkor is örülök nektek. –Mondata után elsiet fel az emeletre én pedig befejezve a reggelit teszek el neki a maradék palacsintából, hogy vigyen magával ennivalót. Mikor leér oda nyújtom neki.

- Igazán nem kellett volna Anne! Köszönöm, ahogy a reggelit is. –Mondja majd el is mennek a fõnökkel elköszönve tõlünk. Hármasban maradunk ismét. Ria az etetõszékben játszogatott, míg mi megreggeliztünk, de már én is befejeztem. A mosogatóhoz lépve kezdem el eltakarítani a reggeli nyomait, bár látom Matten, hogy ez nem igazán tetszik neki.

- Nem kell elmosogatnod most, majd el lesz mosogatva. –Hátra nézek rá érdeklõdõn.

- Nekem ez egyáltalán nem gond. Mindig megcsinálom reggel. –Ria kezd kicsit nyûgös lenni az etetõ székben.

Felmegyünk az emeletre és egyenes a mi szobánkba megyünk be. Matt lerakja Riat aki elmegy játszani.

- Ez egy kicsit érdekes volt. – mondom zavartan, majd leülök az ágyra.

- Ne haragudj, amiért letámadtalak, csak nem bírtam már magam vissza fogni. – kér tõlem bocsánatot. – De amiket lenn mondtam azt komolyan gondoltam. – jegyzi meg. – Szeretném, ha megbeszélnénk, hogy te mit szeretnél, meg hogy egyáltalán engem szeretnél-e. – mondja nekem, éns pedig kicsit elgondolkodok a dolgokon. Elégé hirtelen ez most nekem.

- Kicsit gyors a tempó, amit apudék diktálnak. – kezdem el mondani. – Olyan volt teljesen, mintha már azt is eltervezték volna, hogy milyen legyen az esküvõ. Már csak egy pap hiányzott, hogy összeadjon minket. Nekem ez így gyors. – mondom õszintén.

- Tudom és sajnálom, ha megijesztettek. – Elém sétál, majd leguggol és térdemre helyezi a kezét, finoman kezdi el simogatni. – Én nem akarom így siettetni a dolgokat. Csak nektek akarom a legjobbakat. – mondja és hangjában hallom az õszinteséget és tényleg komolyan gondolja.

- Köszönöm szépen. – mondom hálásan. – Lehet meg kéne próbálnunk. – mondom õszintén, amire elmosolyodik, és a kezembe ad egy puszit.

- Ígérem, hogy nem fogjuk elsietni a dolgokat. – mondja biztatóan, miközben megfogja a kezem, majd hozzám hajolva csókol meg lágyan, de annál érzelmesebben. Viszonzom a csókját ugyan olyan érzelmesen és finoman. Lassan szakad el és maga mellé néz ahogy én is oda nézek.

- Anya. Apa. – néz ránk mosolyogva, amire mi is csak elmosolyodok és felveszem az ölembe.

- Majd ha a mami is megengedi, csak akkor. - mondja kedvesen és megpiszézi az orrát a kezével, de erre csak elkezd nevetni, majd tovább játszik az ölemben.

- Lassan lehet le kéne mennünk a többi dobozért. – mondom halkan õ meg feláll.

- Maradjatok nyugodtan, majd én felhozom. Pihenjetek. Sok volt ez a nap nektek. – mondja kedvesen, amire bólintok, és azzal kimegy a szobába. Tesz- vesz sürög forog én meg elfekszek Riaval az ágyon és mosolyogva játszom vele kicsit pihenõ kép.

Már mindent felpakolt és éppen rendezzük a szobát, hogy minél kényelmesebb legyen. Riat már lefürdettem megetettem és el is aludt, mi meg a kiságyát szereljük össze, mikor kopognak. Az ajtó felé nézek, és miután kiszólunk, hogy szabad fõnököm jön be. Vajon mit szeretne.

- Elnézést kérek fiatalok. –Kezd bele a mondandójába. –Csak bocsánatot szerettem volna tõletek kérni a viselkedésem miatt… de annyira örülök nektek és igazán megkedveltelek téged Anne és a kicsi Riát, hogy szeretném, ha nem költöznétek el késõbb se. –Mondja a fõnököm amire kicsit meglepõdöm. Felállva fordulok felé.

- Igazán köszönök szépen mindent uram, de még nem ígérhetem azt hogy ide költözünk végleg, mert én nem szeretnék semmit se elkapkodni. Tudom, hogy ön és egész családja szívesen látnak minket, de ha Matt és köztem még se mûködne a dolog, én nem szeretnék maradni, mert csak kettõnknek lenne kínos. Ezzel, most nem arra utalok, hogy Matt nem lenne nagyszerû apja Rianak, sõt keresve se találhatnék jobb apát neki, de az hogy szereti õt, az még nem elég ahhoz, hogy tökéletes boldog család legyünk. Az érzéseket pedig nem lehet irányítani vagy siettetni. –Mondom teljesen õszintén, amire a fõnököm csak bólint. –Azt meg megint nem szeretném, ha mások úgy vélnék, én a pénzükért vagyok Mattel… mert nekem a pénz nem számít. Jó igen csábító az, hogy van pénze és Rianak nem szenvedne hiányt semmiben, de nem akarom elkényesztetni. Igenis szeretném, ha tudná minek mi az értéke és szeretném, ha megbecsülné a játékait és az ajándékokat, így kérem ne vegyen neki méreg drága ajándékokat. Nemsokára itt a szülinapja, és nem szeretném, ha elhalmoznák mindennel. –A kis monológ végén a fõnököm kicsit meglepõdik, hogy nem akarom elhalmozni Riat, de végül is megérti.

- Megértem Anne… Holnap viszont szükség lesz rád az irodában, de ha szeretnéd itthonról is dolgozhatsz. Itt talán kényelmesebb lenne dolgoznod Ria mellett. –Mondja a fõnök, amire megrázom a fejem.

- Bemegyek dolgozni ez természetes. Nem szeretném, ha a munkahelyen emiatt a helyzet miatt bármi is változna. –Mondom szinte szigorúan, amire látom, a fõnököm ismét ledöbben.

- Jó rendben. Matt beszélhetnék veled négy szem közt? –Kérdi most már Mattõl, aki feláll és ki megy vele.

Én oda bent maradok és befejezem a kiságy összeszerelését. Megágyazva benne fektetem bele Riat és ekkor tér vissza Matt.  Mosolyogva pillantok rá, aki csak fogja a fejét.

- Mi történt? –Kérdem meglepõdve és oda menve hozzá érdeklõdve nézek szemeibe.

- Semmi… csak üzleti dolog miatt hívott ki, na meg hogy beszéljen a fejemmel, hogy semmi kép ne engedjelek el, mert ilyen nõt, mint te sehol nem találok még egyet. Amiben valamennyire igaza van, de ezt én is tudom. –Mondja mosolyogva a szemeimbe nézve és finoman megcirógatja az arcom. Én ismét fülig pirulok zavaromba. Rég kaptam ilyen szép bókokat.

- Jaj, ne mondj ilyet… nincs bennem semmi különleges vagy szép. –Mondom zavartan és elpirulva hajtom elõre fejem kezeim arcomra rakva próbálom leplezni zavarom.

- Ez az igazság Anne. Gyönyörû vagy, okos, kedves…- mondja a felsorolást, amire én csak még jobban elpirulok és csak jobban zavarba hoz. Szerintem már direkt erre hajt. Mosolyogva néz szemeimbe miközben teljesen közelebb lép hozzám és finoman öleli át a derekam. –gondoskodó…

- Kérlek ne. –Mondom zavartan, de folytatja.

- Csodálatos… - Nem bírok már hova jobban pirulni, de még elfordulni se tudok. Felnézek rá és ajkaira tapadok hosszan, csak hogy ne folytassa. Nem vagyok én olyan, mint amilyennek leírt, de majd idõvel megtapasztalja a rosszabbik énem is. Gondolataim viszont hamar elillannak, mikor viszonozza a csókom és érzelmes hosszú csókpárbajba torkollik. Valamiért nem akarok elszakadni tõle, csak egy- egy rövidke levegõvételre szakadunk el, de újra egymás ajkaira tapasztjuk sajátunk. Pirulva simulok teljesen hozzá, és finoman megcirógatva nyakát simítom meg vállait.

Lassú léptekkel haladok az ágy felé hátrálva, õ pedig jön velem, érezhetõen õ se akar elengedni. Mikor az ágyhoz érünk, hanyatt dõlök, õ pedig felém mászik. Fel- felszusszanunk csókunk közben és csípõm kicsit megemelve simítom ágyékához. Vágyom érintésére, bár lehet ez most korai, de nem hagyom agyam gondolkodni, most nem.

- Nem Matt. Nem költözhetünk oda. Nagyon kedvesek vagytok, de nem mehetünk a nyakatokra Ria-val. – mondom, de láthatóan nem is hallja.

- Pakoljuk össze a cuccaitokat. Mindjárt felhívom a cégbõl az egyik szállító kocsit és átviszi hozzánk a cuccaitokat. – folytatja, és kezdem úgy érezni tényleg nem hallja.

- Matt kérlek ne csináld ezt. – fel állok és lerakom kicsikém a kanapéra aki értetlenül figyel minket. Finoman megfogom a kezét Mattnek mikor hívná a kocsit. – Nem akarok a terhetekre lenni, meg így is már annyit tettek értünk. Nem szeretnék még többel tartozni. – mondom halkan a gondolataim, amire egy értetlen nézést látok megjelenni arcán.

- Még is mirõl beszélsz? – kérdez rá. – Semmivel nem tartozol nekünk és igen is hozzánk fogtok költözni. Ha az apámat kérdeznéd meg, ki lenne akadva, hogy ilyet megkérdezek. Természetes, hogy hozzánk jöttök. – mondja komolyan. – Most pedig kérlek, amíg elintézem a kocsit, addig kezd el összepakolni a cuccaitokat. Vigyázok Lent Riára. – mondja nekem, én meg elégé rosszul érzem magam a dolgok miatt. Nem kellett volna most meghallgatni az üzeneteket, de ez már késõ bánat.

- De Matt. – próbálok tiltakozni, de csak az államnál fogva emeli fel maga felé arcom, én meg nem tudom ezt mire vélni. Lehajolva hozzám ad ajkaimra csókot.

Teljesen lefagyok, mert nem tudom hirtelen mire vélni. Annyira leblokkolok, hogy elfelejtem viszonozni édes csókját, pedig olyan jól csókol, és annyira jól esik, de még se tudom most viszonozni a csókját. Szemeim teljesen elkerekednek. Mikor elszakad csak mosolyogva nézi a reakcióm én pedig teljesen elvörösödöm. Ria a kanapéról pedig tapsikol és jót nevet rajtuk. Láthatóan tetszik neki a dolog.

- Kérlek. – néz rám mélyen szemeimbe megcirógatva ujjával államat. Én pedig még egy kis ideg így megfagyva mélyülök el tekintetében.

- Re… rendben, de csak azzal a feltétellel. –mondom, de el is fordulok, mert egyszerûen annyira zavarba jövök, hogy nem bírok a szemébe nézve mondani. – Csak addig fogok nálatok lakni, amíg nem találunk magunknak másik lakást. – Próbálok lenyugodni, de Ria csak teli vigyorral néz rám. Hallom Matt sóhaját.

- Rendben, ha ennyire szeretnéd. – mondja, de valahogy az az érzésem ebbõl onnan már elköltözés nem lesz. Pedig nem akarok a nyakukon élni. Az is nagy segítség volt, hogy olyan munkahelyet kaptam ahol a kicsikém is mellettem lehet. Felmegyek összepakolni a holminkat. A kiságyat szét szedem a ruhákat bepakolom a dobozokba. Milyen jó hogy nem dobáltam ki õket…

Hamar sikerül össze pakolni azt a kevés holmit amink van. A legtöbb talán Ria játéka és ruhája. Nekem annyira nincs sok holmim. A kocsiba bepakolva ülünk be. Ria az ölemben és még mindig zavarba jövök, ha édes csókjára gondolok.

Matt szobája mellett lévõt kapjuk és oda is pakoljuk be a cuccaink, egy két játékos dobozt, lent is hagyunk Rianak. A kisállókát épp állítom fel neki, hogy bele rakjam, míg kipakolok annyira, hogy könnyedén össze szedelõzködjek, ha találok normális lakást ahonnan nem raknak csak így ki. Ekkor jelenik meg fõnököm.

- Még is mi folyik itt? – kérdezi. – Hallottam, hogy kértél egy kocsit, de még is miért? – jön a kérdés. Egybõl oda lépek és kezdek bele a magyarázatba.

- Sajnálom, hogy idejöttünk, de Ria-val kiraktak minket az albérletünkbõl és nem tudtunk hova menni, de Matt felajánlotta ezt a lehetõséget, de amint találok valamit, már nem fogjuk zavarni önöket. – mondom teljesen zavartan.

- Anne ugyan már ne butáskodj. – kezd bele mondandójába fõnököm. – Addig maradtok itt Ria-val ameddig csak kell. Nem zavartok minket egyáltalán és akkor haragudtam volna meg, ha nem jössz ide hozzánk.

- Én meg mondtam. – mosollyal néz rám Matt én pedig mély levegõt veszek.

- Örülök, hogy itt vagytok, meg legalább visztek egy kis életet a családba. – mondja mosolyogva, majd odamegy a kicsihez és elkezd vele játszani. Rájuk nézve mosolyodok el.

- Én mondtam, hogy nem éri meg vitatkozni vele. – mondja kedvesen. – Meg mindenki örül, hogy itt vagytok fõleg én. – jelenti ki komolyan és szavaira csak még inkább fülig vörösödöm.

Lopva pillantok fel rá zavartan. Lassan fordulok felé és pirulva nézek fel rá. Lassan lépek közel hozzá és zavartan mellkasát nézem, és zavartan nyakkendõjét kezdem el piszkálni.

- Ha nem ismernélek, azt mondanám, hogy ezt most nem mondtad komolyan. –Mondom, és lopva pillantok fel rá majd körbe nézek, hogy ki láthat minket. Látom, hogy fõnököm Riaval foglalkozik és a kicsikém se ránk néz. Lábujjhegyre állva tapasztom ajkaim övéire egy rövid, de talán annál tartalmasabb csók erejéig. Hamar újra talpamra állok, és zavart mosollyal nézek fel rá. –Köszönöm. –Mondom, de folytatnom nincs lehetõségem, mert lehajolva hozzám ajkait tapasztja újra enyéimre és hosszabban csókol meg. Pirulva zavartan, de jól esõen viszonzom csókját. Egy picit bele is szusszanok a csókba.

Elég hosszú ideig ácsoroghatunk itt. Annyira szakadunk csak el, hogy levegõt vegyünk. Csókjainknak egy örömteli sikítás vet véget. Lucy épp ekkor ért haza a suliból.

- Jaj de jó! –Örömködig és oda siet hozzánk. –Annyira örülök nektek, olyan szép pár vagytok. –Vágra rá egybõl én pedig teljesen zavarba jövök.

- Lucy… kérlek… - Kezdenék bele, de erre a fõnököm is kijön Riaval, aki mosolyogva néz ránk.

- Apa! –Szólal meg Ria és Matt felé nyújtózkodik. Szemeim kicsit ismét elkerekednek.

- Igen Ria ott van apa. –Mondja a fõnököm kicsikémnek és ez számomra annyira új és zavarba ejtõ, hogy egyszerûen nem tudom, mit tehetnék. Fülig vörösödve, lefagyva kapkodom a fejem. Tény Matthez mindig is vonzódtam, csak sose mertem neki bevallani, de azért talán ez kicsit gyors. Jó hogy nem adnak össze minket itt helyben.