|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Reira* | 2012. 06. 18. 13:07:57 | #21569 |
Karakter: Leon Saver
Megjegyzés: raunak ~
A napom ugyanúgy kezdődik, mint mindig. Reggel nyögve tápászkodok fel az ágyból, és az épp idegölően csörgő telefonomért nyúlok, majd felvéve azt álmosan szólok bele.
- Leon. – nyögöm, mire a vonal túlsó végéből egy higgadt hang szól vissza.
- Otthon? – kérdi, mire felnyöszörgök, ő pedig lecsapja a telefont, én pedig nem fogom fel a dolgokat így kényelmesen visszafekszek. 10 perc múlva valaki az ajtómon kopogtat eszeveszettül. Mi a faszhom?
Kikászálódok az ágyból, majd az ajtóhoz indulok hulla fáradt arccal. Szinte úgy lógok a kilincsen és kinyitom az ajtót. Egy dühös, de higgadt arc mered vissza rám. Barna haj, barna szemek, magas fiú, aki nem valami izmos, úgy 25 évesnek néz ki. Se szó se beszéd bejön. Körbenéz, majd nyugodt hangnemben szólal meg.
- Nem takarítottál. Buli volt tegnap. Nem jöttél dolgozni. – közli a tényeket, mint egy vádlottal a bűneit. Hajamba túrok. Szinte éreztem, hogy ez lesz, de már kiismerhetett volna.
- Miért jöttél? – nem veszem figyelembe azt, amit mondott, ez számára pedig felér egy vallással. Végigmér.
- Úgy nézel ki, mint egy zombi. – a konyhába indul én pedig követem.
- Hé! – nyúlok karja után, majd magam felé fordítom, mire higgadt, de látszólag dühös tekintettel néz rám.
- Mond.
- Tudod… - kezdem és felsóhajtok, de várakozásteljes képe nem segít helyzetemen. – Ne nézz már így! – kérem, mire szemöldökét felvonja.
- Hogy?
- Így! – mutatok rá.
- Jó. – tovább folytatja útját a konyhába, ahol hasonló káosszal találja szemben magát, mint nappalimban. Nem volt se időm, se kedvem összepakolni.
- Hihetetlenül gyerekes vagy! – hord le. Értetlenül meredek rá.
- Most épp miért?
- Hogy vagy képes ilyen rendetlenségben élni? Ráadásul úgy kerülöd a munkát, mint egy leprás az embereket! – érdekes megfogalmazása miatt majdnem elnevetem magam. Nos, való igaz, hogy, ha nem lett volna buli is hasonló lett volna a ház, hiszen sosem takarítok. na, igen. A munka. Szóval ezért jött ide?
- Naa… Igenn… ööö… Tudod, fáj a fejem. – mondom halványan elmosolyodva.
- Hazug dög. – szemei villámokat szórnak. – Ki foglak rúgni! – közli velem szárazon, mire közelebb megyek hozzá.
- Naaa… Főnök, miért vagy ilyen rideg? Csak, most az egyszer… - pislogok édesen, de jégszíve nem olvad fel sőt…
- Nem.
- Képes lennél kirúgni? – számat lebiggyesztem és továbbra is ártatlanul pislogok.
- Igen. – indulna el, de visszarántom.
- Kérleeekk, kééérlek, kérrlekk, kérlekk, légyszíííí, kérlekk… - kezdek bele, mire felsóhajt. Ez az. Megadta magát. Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok.
- 11-re nem leszel, bent esküszöm, kirúglak. És még egy ilyen ne legyen! – mondja dühösen, majd távozik én pedig vigyorogva dobom vissza magam az ágyba. 11 addig még van öö… Mennyi is az idő?
Telefonomra tekintek és megállapítom, hogy fél 11 van. Akkor még van időm…
Fél 11?! Hirtelen ugrok ki az ágyból. Ezért megfizetsz, de nagyon, nagyon Vincent.
***
Úgy 11-re pont begurulok az ajtón. Lihegve, hiszen futottam, 5 perce indultam és tettem meg pont 5 perc alatt az amúgy negyed órás utat. Vin már várt rám. Karba font kézzel vigyorog le rám.
- Befutott a bárányka… - mondja mosolyogva, majd hátat fordít nekem és elandalog. Szemeim villámokat szórnak. Hogy utállak én.
Besétálok, a nagy terembe ahol többiek sürögnek, forognak. Az egyik dolgozó a kezembe nyom egy rendelést.
- Vidd ki! – utasít. Én csak pislogok. Én? Engem csak ritkán kérnek meg rá, mert legutóbb is rossz címre vittem. Na, jól van. 3 óriás pizza rendel. Megyek a motorhoz, amivel általában nem engednek menni, mert már párszor szépen elestem vele és emiatt én vagyok a fő utált pizza hordó. Na, jól van, egyszer csak ott termett az a macska… meg az autó.. meg az a fa. Hogyan vehettem volna észre?
***
Egy kisebb ház előtt állva bekopogok az ajtón, majd egy szőke srác nyit ajtót. Hasonló késéssel, mint én és szinte ugyanolyan arckifejezéssel. Talán nem csak én buliztam egész éjjel. Meg velem az a nagy tömeg.
- Hali. Ez aa… - előkotrom a papírt, amin a betűk már olvashatatlanok lettek. Ó de fasza. – öö… nem tudom milyen utca és mintha az egy 4-eslenne… - de nem tényleg nem tudom kivenni. Na, jól van. Inkább hagyjuk.
- Mi van? – kérdez rá, én pedig felsóhajtok.
- Egyszerűbben. Te rendeltél 3 pizzát vagy nem? Mert, ha nem akkor mehetek keresni, hogy vajon melyik utca hányas száma volt ide írva.
- Nem. – szögezi le ridegen, én pedig felsóhajtok. Ekkor mérem végig az egy szál nadrágban flangáló álmos képű szöszit. Helyes, mit ne mondjak.
- Buli? – kérdem, mire elfintorodik.
- Ja… - csukná be az ajtót.
- Mi a neved? – kérdem, mire talán azért, mert nincs, kedve tovább beszélgetni, vagy csak azért, mert nem fogta fel kinek is válaszol, elmondja, hogy Ben Halding. Hmm... Remélem, még találkozunk. Talán egy következő bulin? Nem lenen meglepő, sőt örülnék neki, mert nagyon jól nézett ki. Valamennyire izmos felsőtestén néhol pár lila foltocska éktelenkedett, talán pont egy menet után sikerült felzargassam? Na, nem baj. Ezért már megérte a…
Pizza! Baszki! Mit csináljak vele?
Lehangoltan tekintek a 3 pizzára. Bassza meg, most mégis mit tegyek vele? A lapot elővéve próbálom kitalálni, hogy vajon melyik betű mi akar lenni, de mivel nem megy, így a következő ház tulajának passzolom át az ételt, aki szívesen fogadja 1 pizza áráért cserébe a 3-mat. Tökéletes. Majd azt hazudom, csak 1-et vittem… Najó. Meg fognak ölni… Kellett nekik is rám bízni ezt!
***
Már a harmadik nap telik ugyanúgy, mint a többi. Reggel nyöszörgős ébredés, majd húzás dolgozni, mert meg lettem fenyegetve a legutóbbi eset után. Péntek van, így ma kivételesen egy bárba megyek munka után, ahol talán találkozok pár értelmes emberrel, akik törzsvendégek lesznek a következő bulin, mert kezd unalmas lenni az exeimet és a többi szűz ukica képét újra látni, én pedig akár könyörögnek akár nem, nem leszek felül.
Felsóhajtva ülök le a bárpulthoz. Fekete ing, nadrág van rajtam, amitől zöld szemeim macskaszerűen villannak a tömegbe és kémlelik a lehetséges áldozatokat, akik talán nem ukék. Ni csak ki ül le mellém, miután kérek valami erőset. A szőke fiú, akivel nemrég találkoztam. Érdekes így felöltözve látni. Még sexibb. Látom ő is észrevesz. Nem köszön rám, én pedig hagyom annyiban. Felkelve a pulttól az egyik fiú felé indulok, aki már egy ideje szemez velem. Odalépve hozzá karolom át és a fülébe suttogok, mire fenekemre simít, és válaszul csak egy „jót” morog vissza, majd megindul velem kifelé, én pedig lopva a szőke felé pillantok, aki minket néz egy ideje. Ezt lerendezem, aztán remélem, még találkozunk. Nem tudom eldönteni vajon felül vagy alul van-e… Majd kiderül, de remélem felül. Megszerzem még magamnak a drágát. Az ilyenek csak izgatják a fantáziámat… Hmm…
|
| Rauko | 2010. 11. 02. 12:51:02 | #9027 |
Karakter: Jaden Lash Golden
Megjegyzés: ~ Eirimnek ~
+18....
_______
Vége a bevetésnek. Sikeresen épültem be egy bűnbandába, ami gyermekprostitúcióval is foglalkozott. Évek óta vadásztunk már rájuk, de eddig minden ügynökünket kiszúrták. Ami a kellemetlenebb, az a próbatétel. Mármint volt. Értem ezt arra, hogy meg akartak bizonyosodni róla, hogy egy szadista kéjenc vagyok-e, vagy egy újabb, ön- vagy kapitányjelölt idióta zsaru. Nos, nem mondom, hogy rossz volt megdugni egy tizenhárom éves kisfiút, de nem ismételném meg. Valahogy nem füllik hozzá a fogam. Bár tény, hogy édesen nyögött fel, amikor tövig vágtam magam a fenekében. És ohhtejóég, milyen szűk volt és forró. Hát… azt hittem ott olvadok el benne, vagy legalábbis leszaggat magamról. De végül is csak hatalmasat élveztem, és áldásos kézimunkámnak hála a kicsike is. Érdekes a gyerekprostik világa. Macival alszanak, de parancsszóra olyan észveszejtően szexi passzívokká alakulnak, hogy a gondolattól is feláll a farkam! Na, kérem, ezt imádom én az emberiségben! Ezt a hihetetlen perverziót! Mert bizony, abból van bőven… perverz állatokból. Én is az vagyok, sosem tagadtam, de ami jó, azt nem vetem meg. Ha az a „jó” egy tizenhárom éves fiúval történő anális szex, akkor azt fogom élvezni. Egyébként… helyes kölyök volt. Hamvas, barackvirágszín bőrrel, rózsaszín, telt ajkakkal, gesztenyebarna szemekkel, szőkés hajjal és karcsú testtel. Ígéretes hímringyó. Mert hiába buktattuk le a bűnszervezetet… a szülei eladták. Árvaházba megy, ahonnan majd elszökik, és a legegyszerűbb pénzforráshoz nyúl; ért hozzá, élvezi és mocskosul meg lehet belőle gazdagodni.
Hazaérve rádöbbenek, hogy este nyolc és nincs kajám, na, éhes is vagyok persze. Akkor toljam már el a formás seggem valamerre és egyek valamit. Ha alkohol is van, és egy helyes srác… az már csak a ráadás. Hogy fiatal legyen-e? Hm… van az a mondás, hogy tizenöt a legszebb kor. Szóval... tizenöt és húsz között. Azt hiszem. Jahj, hová fajul az ízlésem, jesszus! Egy perverz, homoszexuális, nimfomán titkos ügynök lettem… a szakma gyöngyszeme! Höhö.
Békésen sétálgatok, mikor meglátok egy szimpatikus étteremszerűséget. Benyitok, feltűnően senki sincs bent, csak a pultnál ül egy húsz feletti, pincérszerkós srác, meg egy húsz alatti angyalka! Ahh, az a fekete haj…. azok a kék szemek… Nem az a tipikus vékony gyerek, de nagyon jól néz ki! Egy rövid ujjú póló van rajta, így egyértelműen látom, hogy az egyik karja mű. Basszus, szegény kölyök…
- Szépjóestét, fiatalok - köszönök be. - Nyitva vagytok még?
- Jó estét, uram! Fáradjon be! Persze, egy vacsorára még mindenképp maradhat - mosolyog rám félreérthetetlenül a pincér. Jaj srác, nekem nem te kellesz. Ekkor fordul felém a kis cuki. Végigmér, és már kicsit zavar, ahogy a lábaimat bámulja. Na, de ha neki így jó, akkor hadd nézze. Fogja még csókolgatni is…
- Mindegy, hova ülök, ugye? - kérdezem.
- Persze, foglaljon helyet! Mit hozhatok? - lép mellém a császárpingvin-szerkós fiú, és kicsit túl is lépi az intim szférám határát.
- Mennyit fizessek, hogy elhúzz a vérbe és kettesben maradhassak azzal a fekete angyallal? - Kikerekednek a szemei, a srácra néz, majd vissza rám.
- Teresával? Mit akar vele? Ő nem a férfiakat szereti - suttogja vissza.
- Nem vagy még elég felnőtt, hogy tudd? A részletekkel meg én foglalkozom, nem te - húzom fel a szemöldököm, majd a zsebemből előveszem a tárcámat. - Itt van egy kis borravaló. Rendeld meg a mai specialitást nekem, aztán legyen valami fontos dolgod, és hozza ki a srác nekem. - Szomorúan sóhajt fel. - Bocs, kölyök. Ha ez a Teresa nem lenne, dugtunk volna, de van - teszem kezemet a vállára, majd intek, hogy most már tényleg lépjen le. Betipeg a konyhába, hallom, hogy a szakács elkezd tenni-venni, közben Teresához lép, mond neki valamit, mire a srác bólint és a pulthoz sétál, tölt egy pohárba ásványvizet, és kihozza nekem.
- Jó estét, uram - köszön illedelmesen.
- Neked is - mosolygok rá. - Köszönöm, de nem rendeltem inni.
- A ház ajándéka - mosolyog vissza, majd leteszi a poharat, és már lépne is el. Már nyúlnék utána, mikor hatalmasat villámlik odakint, és egyik pillanatról a másikra kerekedik olyan vihar, amilyet régen láttam. Tekintetemet azonnal az ablak felé vezetem, és odalépek. Két kezem az üvegre tapasztom, és bámulok kifelé, mint a gyerekek. Bent lentebb veszik a fényeket. Hátrapillantok. Teresa az.
- Így jobban lát - jegyzi meg. - Szereti az esőt?
- Borzalmasan. Te?
- Esetleg… - Mellém lép. - Miért akarta, hogy én szolgáljam fel az ételt? Én nem vagyok homoszexuális. - Milyen lényegre törő a kicsike…
- Nem is volt kérdés, hogy akarsz-e szexelni vele, édes. Csak szimpi vagy, ennyi. - Visszafordulok az ablak felé, aztán hirtelen ötlettől vezérelve visszapillantok rá. Engem néz. Gyors mozdulattal nyúlok álla után, majd könnyed csókot lehelek ajkaira. Elválok tőle, kiveszek egy nagyobb címletet a tárcámból, az asztalra teszem, és kilépek az esőbe, de előtte visszafordulok.
- Mindenképp jövök még, angyalka - mosolygok rá, majd beleveztem magam az éjszakába.
Szerkesztve Rauko által @ 2010. 11. 02. 13:27:30
|
|
