-Ó bocsánat. - kér tőlem elnézést olyan arccal mintha meg lenne hökkenve…...istenem ugye nem ismer fel!?
-Se…semmi baj. – hebegem lehajolva cuccaimért és…és ő is segít összeszedni könyveimet…de helyes, és figyelmes… - Kö…köszönöm. – dadogok tovább…
-Nincs mit. Amúgy Takuro Kaide vagyok. – mintha nem tudná minden lány, hogy ki vagy…
-Hikari Minto vagyok. – mutatkozok be én is.
-Ahogy nézem most törid lesz igaz?
-I… Igen. – jajj Hikari hagyd már abba a dadogást…
-Nyugi nem kell félned, nem haraplak meg. – ezt most komolyan mondod? Én félni?? Csak zavarban vagyok…
-Hé! Én nem félek. Csak zavar az hogy kiabáltam veled pedig nem direkt jöttél nekem. – valami kifogás kellett…
-Hikari Minto a neved?
-Igen. – mondom értetlenkedve, hisz most mutatkoztam be…
-Akkor ma nem lesz edzésetek de megkell jelenni a teremben. – mi? most ugratsz??
-Miért nem lesz edzés? – kérdem az orromat lógatva hisz ez lett volna az első edzésem…
-Mert gördeszka verseny lesz ma a teremben. – kit érdekel a gördeszka!? Basszus e miatt marad el……upsz csöngetnek…
-Jaj bocsi mennem kell órára. – nem szeretnék elkésni bocsi…de úgy maradnék még beszélgetni veled…
-Oké. Szia.
-Szia. – és rohanok be a terembe.
Bevetődök a terembe, szerencsére a tanár még nincs bent. Lehuppanok a padba, és csak rá tudok gondolni. Kameko lökdösésére térek magamhoz, bejött a tanár talán fel kéne állni. Mikor megvolt a köszöntés és mindenki leült, barátnőm már zúdítja is rám a kérdéseit.
-Mi van veled Hikari? – kérdi kíváncsian.
-Semmi…csak képzeld beszéltem vele a folyosón… - és szinte elfolyok a székben.
Elmesélek neki mindent persze az órából nem marad meg semmi…de ügyes vagyok elcsacsogtam 45 percet. Na de nem baj.
Lezajlanak az óráim és megyek le, mert ugye meg kell jelenni…legalább is Takuro azt mondta. Hát joh. Lemegyek. Leérve egy csomó gördeszkást látok és a csapatomat. Kicsit megnyugodtam, hogy nem vert át.
Az edző tájékoztat róla, hogy verseny lesz, és hazamehetünk ha gondoljuk és holnap bepótoljuk. De meglátom őt és már nem is hallom az edzőmet. Olyan mintha csak ő lenne itt.
-Hahóóó Hikari!!!! – térít észhez csapattársam.
-I…Igen? – hebegem…
-Haza lehet menni, nem jössz??
-Nem kíváncsi vagyok erre a versenyre. – mosolygok rá és intve távozik.
Takuro éppen melegít…nagyon jól csinálja. Ha így folytatom teljesen bele fogok zúgni. Nézem még egy darabig, és erre felé néz…hírtelen elkapom a fejem és mást kezdek el szugerálni, hátha nem látta meg, hogy őt nézem. Szemem sarkából látom, hogy közelít felém….istenem idejön….most mit csináljak….jön….egyre közelebb van. Basszus megint dadogni fogok.
-Szia! – köszön mosolyogva. Hát itt van….csak nyugalom és szépen köszönj vissza. Menni fog, Csak nyuuugodtan.
-Szia! – megy ez látod!? – Nem is tudtam, hogy te is indulsz a versenyen. – ez az egyszer se akadtam meg…
-Hát igen. Gördeszkázom már egy ideje úgyhogy……na és te? Hogy hogy nem mész haza? A csapattársaid már mind hazamentek. – nah most légy okos. Azt mégse mondhatom neki, hogy miatta vagyok még mindig itt. Kifogás kell….gyorsan…megvan…
-Hát érdekel a gördeszka szóval maradok megnézni. – mosolygok, remélem nem látja zavaromat…
-Igen? És mióta deszkázol? – ilyet én nem mondtam, hogy tudok is…
-Hááát én nem tudok, csak érdekel… - nézek rá fülig pirulva…
Beszélgetünk még egy darabig és tök jófej. És egy csomóan minket néznek, hogy leült mellém, és beszélget VELEM!! Olyan zavarban vagyok…1, mert hát mégis csak a suli legmenőbb pasijával beszélgetek, 2, meg a sok szempár miatt amik ránk szegeződnek. Próbálom leküzdeni ezeket a problémákat. Idő közben megkezdődik a verseny és mindenkit kommentál, hogy milyen trükköket csinál, mit rontanak stb… Bemondják a nevét, hogy ő következik…
-Következő versenyző Takuro Kaide.
-Szurkolj! – mosolyog rám, és felveszi a sisakot.
Nagyon jól csinálja, egy hiba nélkül. Remek. Miután végzett visszajön mellém. Olyan kis cuki…mindjárt megzabálom. Na de inkább mégse…de olyan….olyan….ááá nem is tudom.
Az eredményhirdetés következik. És ő nyer. Istenem ő nyer…a nyakába ugrok örömömben, de mikor leesik mit is csináltam, felnézek rá égő arcommal…
-Ne haragudj….én….én csak….nagyon örülök, hogy nyertél. – dadogom neki….és kimegy a kupáért.
Hát ezt jól megcsináltad Hikari…mos tuti nem fog többet szóba állni veled…szomorúan ballagok el, de valaki megfogja a kezemet és maga felé fordít. Takuro…istenem most mit akar? Le akar szúrni, hogy csak úgy rávetettem magamat??? Olyan hülye vagyok….Szemébe nézel még mindig zavartan de szemében nem látok haragot…de akkor mégis mit akar??
Már megint egy kemény nap volt a suliban. Hihetetlen, hogy gólyákat nem akarnak felvenni semmilyen sport csapatba sem. Jelentkeztem focihoz, kosárhoz, röplabdához, még szurkoló lánynak is. Ha a kézlabda csapatba nem vesznek be meghalok, mert más már nincs a suliba. De szerencsére itt a hétvége. Barátnőm kitalálta, hogy menjünk bulizni. Na jó is lesz már. Kis pasizós, bulizós hétvége lesz. Hallott valami új discoról, azt megyünk megnézni.
Válogatom itthon a ruháimat, de fingim sincs mit vegyek fel. De meglepetésemre beállít Kameko a barátnőm és beveti magát a gardróbba. Kiossza a ruhákat amiket próbáljak fel és a végeredmény egy igen rövid nadrág és egy passzos topp. Nah remek. Ha egyszer átjön és ő választ nekem ruhát, végem is van.
-Na ez így jó is lesz, még egy kis smink és dögleni fognak utánad a pasik. – na persze…
-Köszi, de nem túlzás ez a ruhakombináció??
-Nem, ez így jó! – vágja rá és már veszekedni sincs kedvem vele. Bólintok egyet és felviszi rám a sminket.
Indulatba esünk, persze apám az ajtó előtt még beleköt a ruhámba, hogy nem a sarokra készülök, és vegyem át, de hát apák….mintha hallgatna rájuk az ember. Eljutunk a discohoz…elég nagy sor ácsingózik előtte, de megnyugszom, mert helyes srácok is akadnak köztük. Várunk egy darabig, de a biztonságiak úgy döntenek, hogy elég jól nézünk ki ahhoz hogy személyi, minden nélkül beengedjenek. Hát fölös volt honom a kamu személyit.
Bent bömböl a zene, a csajok vonaglanak, a srácok nyomulnak, a levegő fülledt, de tombolni akarok és nekem tökéletesen megfelel a hely. Bevetjük magunkat a táncolók közé, már akadnak is srácok akik táncolnak velünk. Partyzunk, tombolunk, piázunk. Mikor kezdünk fáradni kicsit, odamegyünk a pulthoz. Ül ott egy srác, aki nagyon hasonlít a suliból valakire. Szerintem ő az….istenem ő az!!! Egy ideje már nézhettem, mert Kameko már bökdös…
-Ki az a srác akit úgy nézel?? – kíváncsiskodik mint mindig…
-Azt hiszem Takuronak hívják. A legmenőbb srác a suliban. – mondom még mindig a srácot nézve.
-Hát mozdulj rá…nagyon helyes… - nagyokos, mintha ez nála csak úgy működne, hogy odalibbenek hozzá, hogy ez és ez vagyok csörögjünk…
-Hülye vagy!? Ő végzős…szóba se állna velem…inkább menjünk… - erre megragadja kezemet és a srác elé rángat. Kellő távolságból kezdünk táncolni előtte. De még csak észre sem vesz. Ezt mondtam…hülyét csinál belőlem.
Vonaglunk mint a picsák, mikor végre kiszúr és odajön hozzánk a haverjával. Elkezdenek táncolni velünk, de Takuro a barátnőmet spécizte ki magának. De jó, hogy én mennyire örülök neki. De Kameko fordít a helyzeten és párt cserélünk. Szembe kerültem álmaim pasijával és velem táncol. Mindjárt összeesek az izgalomtól. Igyekszem minden női bájomat belevinni a táncba.
Nagyon benne vagyunk a témába, de az órámra pillantok. Úr isten nekünk menni kell.
-Ne haragudj nekünk mennünk kell. – elráncigálva barátnőmet otthagyjuk őket.
Egész úton hazafele róla álmodoztam, meg hallgattam Kameko áradozását Takuro haverjáról. Igen én is áradoztam neki, de ez mellékes. Végre hazaérek. Bevetem magam az ágyba és rá gondolva alszok el. Azért az bánt, hogy a suliban tuti nem fog megismerni, mert nem öltözök úgy és nem sminkelem ki magam mint a discoba. De legalább ez az élmény megmarad nekem.
~ ~ ~ ~ ~
Gyorsan elrepült a hétvége és mennem kellett suliba. A szívem a torkomban dobogott, hogy lehet hogy ma látom, és vajon fel fog e ismerni és mi esz rólam a véleménye…nagyon nincs kedvem a sulihoz. De legalább egy jó hír van. Felvettek a kézilabda csapatba. Az első edzés délután van. Jajj de jó már hiányzott a mozgás.
Boldogan megyek a suli folyosóján. Szekrényemnél pakolászok és indulnék a következő órámra, de mikor fordulok meg, nekem jön valaki. Elejtek mindent a kezemből és idegesen nézek a földre hulló cuccaimra aztán órdítva a srácra…
-Nem tudsz odafigyelni!? – de mikor felnézek az arcára akkor esik le hogy kivl is kezdtem kiabálni….basszus ez Takuro….hírtelen szerintem a piros minden árnyalatában pompázok…
