Rám mosolyog, tudom titokzatos marad, mert ő az a típus, és ez nekem is jó, élvezem a játékot kettőnk között. Így az izgalmas. - Yuukyo vagyok, édes hölgy… Megcsókolnám a kezét, de az sajnos most foglalt – vigyorog, továbbra is ezer wattosan, én pedig vissza, mert tetszett a bók, és az ötletes kivitelezés, ez pedig jutalmat érdemel. És közben meg magamban visongok, mert ez a pasi egyre csak jobb lesz. - Reila – mondom meg az enyémet az övéért cserébe. Mert jól nevelt kislány vagyok, egy csipetnyi ördögi jellemmel. - Igazán örvendek… de ha nem bánja, rátérnék a lényegre – céloz arra, amit hamar ki is vitelez. Előttem terem, számra hajol, finom nyelve, szenvedélyes válaszra hív, és táncra kér, ami csak egyre forróbb lehet.
Végig nyal a nyakamon, a vállamat perzseli szájával, és ha tehetné lejjebb is haladna, de még időben észbe kapok és incselkedve kicsúszom a kezei közül.
- Hé… előbb még úszni akarok – húzom az agyát, míg én magam megcsúszom, és a vízbe ploccsanok, véleményem szerint közel sem kecsesen, de nem baj, Reila ebből is kihozza a legjobbat. Játékos és szexi mosolyt villantok, mikor sikerül a víz fölé kerülnöm. Elkezdek a szembe parthoz úszni, rimánkodva, hogy jöjjön utánam, mert habár nem hideg a víz, de én fázom a kezei nélkül.
- Fogócska? Benne vagyok – hallom az élénk felkiáltást, majd a víz csobbanását. Nem nézek hátra, a széles vállából ítélve hamarabb utolér, minthogy az én kezem a medence szélét érintené; pedig már olyan közel van. És nem tévedek, az izmos delta test, úgy simul a hátamhoz, mint egy sikló; kecsesen és vérprofin. Átkarol, és szembe fordít, a kék szemek szikráznak a vizes barna tincsek alól egyenesen rám, én pedig képtelen vagyok nem észrevenni a tökéletes árnyalatokat, amik a víz tükrében még erősebben látszódnak. Lehetetlen, hogy ilyen létezzen… ennyire… tökéletes nincs is… - Nem lehetne inkább utána úszni? – sustorog a fülembe őrjítő hangján, végig borsódzik a hátam tőle. - Hát… talán lehet róla szó – mosolygok, és a medence széléhez ülve, közelebb húzom, magamhoz csalogatom. Elmerülök édes szája mélységében, karja ölelésében, szenvedélye lángolásában benn égek, akaratom teljes tudatában. Hát Reila, legalább elmondhatod magadnak, hogy nem csak egyszer kellettél neki…
Hozzám dörgölődzik, én pedig lejjebb csúszom, hogy könnyebben összesimuljunk.
Nem zavar, hogy a hátamba áll a medence széle, és az sem érdekel, hogy kicsúszik alólam a kőszék, én pedig állandóan felemelkedem, mert egy férfi teszi a tenyerét mögém, mert a másik keze megtart, míg én a testéhez simulok újra és újra.
Elalélok csak attól, amit eddig kiváltott, és valójában még nem tartunk sehol. Finoman kiemel, és a medence szélére ültet, hogy ő maga szinte egy szintbe kerüljön a hasammal, és lejjebb, ahogy ő szeretné. Aztán mégis visszahajol, van egy olyan érzésem, hogy jobbat talált ki, visszautasíthatatlan ajánlatot.
- Menjünk át a jakuzzihoz – ajánlja fel a kellemesebb közeget, bólintva fogadom a lehetőséget, mert a medence szélénél ott biztosan jobb lesz. Felállni készülök, de a derekamra kulcsolódó karok nem engednek, sőt magukhoz húznak és meg is tartanak. Két lépésben állunk együtt a talajon, és mondhatom, hogy együtt, annak ellenére, hogy az én lábam bizony nem ér a földhöz. Hátrébb dőlök, hogy egy csipetnyi meglepettséggel a szemembe nézek az ő ellenkezőjét sugárzó, magabiztos tekintetébe. - Ejha… legalább tudom, hogy nem díszből van – jegyzem meg elismerően, és lassan végig simítok a nyakától indulva a válla irányába, majd a hátán is, ahol a finom bőr mögé bújtatott izmok rejlenek. - Ez eddig se lehetett kérdés, cicám. – Felhúzom a szemöldököm, és kihívásnak veszem a felvágását. - Nocsak… Ez esetben más téren sem okozhatsz csalódást – kacérkodom vele. Eltekintek a becenevemtől ez alkalommal is, hisz nem biztos, hogy lesz következő alkalom, és nem akarom ezzel elrontani. - Én sosem okozok. – Elérünk a jakuzzihoz, aminek a szélére lassan tesz le, miközben a tekintetemet nem engedi el. Felemelt karokkal ülök, így hívogatom magamhoz. - Sugárzik a magabiztosságod. Emiatt plusz elvárásokkal várlak – mosolyogom rá végig, míg beszáll és az ölébe ültet.
Lassan húzza félre a fürdőruhaalsóm, az ujjai pont beférnek, miközben éget a tekintete, és még jobban zavarba jövök, mert hiába vagyok nyeregbe, az ő magabiztossága lefegyverez. Combjaim között a bizsergés kezd egyre erősebb lenni, és én nem tudom elhessegetni azt a gondolatot, hogy hiába csak alkalmi szex, de akkor is érzéki és közel sem durva, sőt. Eltolom a fejét, csakhogy még egyszer utoljára a szemébe nézzek és véget vessek az estének, ha nem azt látom, amit mégis látok. Szenvedély és vágy néz vissza rám; perzselő, ellenállhatatlan. Megérzi a hezitálásomat, vagy az én szememben látott valamit, mert finoman csípőmre helyezi egyik kezét, elnyílt ajkakkal nyújtózik fel hozzám, és számba suttog. - Gyönyörű vagy… - leheli az ajkamra, melyek lágyan csókolva kábítanak. Megremegek a hangjától, a lábaim között lüktető farkától, és a felismeréstől, hogy mindegy lett volna mit mond, ha ez hazugság is, vagy közhely, nálam akkor is betalált.
Beleülök az ölébe, és rácsúszom, a vízzel együtt szinte siklik.
Vállába kapaszkodom, és a száját harapom, a kezdeti feszítéstől nem is tudok megmozdulni. Megteszi a mozdulatokat helyettem és lassan örvénybe visz, melyből esélyem sincs, hogy szabaduljak, de nem is akarok már. Pontos az összhang, végig rám érez, én pedig rá, életem legjobb szexpartnerével kerültem össze egy véletlen folytán. Összeölelkezve szexelünk a pezsgő vízben ülve egy tökéletes filmbe illő jelenetben.
Rádőlök, többször hajolunk össze hosszú csókokra, és egy életre magamba iszom a látványát. Egyre hevül a víz, és kevesebb a levegő, hevesebb a tempó, és szorosabb a markának édes fogsága. Füléhez ér az orrom, a kezem pedig a vizes hajába túr. Nyögdécselek, néha egy sikoly is felszakad, de több nem telik, még gondolatban sem. A hátamnak csapódik a hajam, amikor hátra vetem a fejem a testemet végig feszítő orgazmus során, ami úgy kúszik a gerincemen fel, és görcsölteti be az összes izmomat. Melleim a mellkasának nyomódnak, a combom az övére záródik, a szám az övén pihen.
Percekig szedem a levegőt, az öléből lassan kiszállva, de a combjától alig eltávolodva. - Na, van még kedved úszkálni? – kérdezi kéjenc vigyorral, ami olyan kisfiúsan megbolondítja az arcát, és teszi olyan férfivá, akit csak imádni lehet és egyáltalán nem haragudni rá, még akkor sem, amikor tulajdonképpen csúnyán beszól. Van egy olyan érzésem, hogy az összes nőjét ezzel hengerelte le minden alkalommal, amikor két szónál többet váltott velük.
Hát ilyen az én formám. Kifogtam a város legnagyobb nőfalóját. - Nem, azt hiszem, most egy időre megpihennék – pihegem az ölelő karok finom fogása alatt meghitten. - Hát, pedig nem adok sok pihenőt. – Rákapom a szemem hitetlenkedőn. Most ugye csak viccel. – Pontosan ennyit. – Megcsókol, míg én hiába csapkodom a vizet tiltakozva, úgy hiszem, ő csak mosolyog rajtam, és jól szórakozik, pedig én még igazán kértem volna pár percet.
Az újabb menet kezdetét egy visszafogott, de jelzés értékű műköhögés zavarja meg, és én a válla felett átpillantva meg is látom a hangot adó izomkolosszust. Hihetetlen, hogy ezt a nagy valakit, képes volt egy nő megszülni; ehhez legalább ketten kellettek.
És most örülök, hogy Yuukyónak nem jutott az eszébe levenni a fürdőruhát rólam, mert ez az inflagranti nagyon rosszul érintene. Ellenben most jut csak eszembe, hogy nekem vajon mért nem tűnt fel, hogy van még rajtam valami. Aztán, ha ez nem lenne elég, egyből érkezik a második csapás, az, hogy bár eddig nem mondtam ki, de elég volt, hogy magamban már használtam a nevét.
A test kapott egy nevet, az eddig ismeretlen, immár ismerős személlyé vált, most pedig az éppen háta mögé néző férfi valamiért már nem idegen. Mély gondolatokba zuhanva mérem végig, nem is hallom, amit a nagydarab fickóval beszél, csak az állkapcsát nézem, és a végeinél már száradó haját, a hirtelen szikrát szóró szemeit, a gyönyörű fehér fogsorát.
Yuukyo.
Csak én gondolom, hogy ez a név tökéletes illik hozzá?
Yuukyo.
- Értem. Tehát beszélnem kell vele… - szivárog be lassan mégis a hangja, én pedig idővel, de értelmezem őket. - Igen, főnök. – Főnök?! - Nem lehetne későbbre hagyni? – Igen! Nem lehetne? A nagydarab felé kapom a fejem, mire a szemei rám villannak és az eddigi beszélgetés hirtelen véget ér. - Nem tűr halasztást, uram. – Tisztelettudóan meghajol, majd elfordul és elmegy, egyenes háttal, merevtartással. Túl nagy. De biztos nem ment az ajtó túloldalánál messzebbre, az ilyen inasok mindig egy füttyintésnyi távolságba maradnak. - Húha! Limuzin, nagydarab fickó, tök üres gyönyörű fürdő… Hmhm… Kíváncsivá teszel idegen. – Karjaimat újra nyaka köré fonom, ha már az estének vége, azért a távozás ne legyen olyan rossz. – Illetve Yuukyo… – Megcirógatom a nyakát, forró csókot adok a szájára, miközben ő ismét kiemel a vízből. Határozottan tetszik, ahogy ezt csinálja.
Leállít, de le se tagadhatná, hogy nem örömmel teszi. Csalódottan biggyesztem le az ajkamat, de ha belegondolok tulajdonképpen tökéleteset nyújtott, ezért egy szavam sem lehet, csak azt sajnálom, hogy ilyen hamar vége szakad.
Nem kérdezem a fontos ügyérő, nem az én dolgom, de arról sem merem, hogy mi fogunk-e még találkozni, esetleg stílszerűen elmenni, síelni a sziget északi végébe az egyik legexkluzívabb síparadicsomba, hogy tartsuk a változatosságot, és jó lenne tudni, mert ehhez már nekem is igazán közöm lenne.
Mért is ne kérdezhetném meg? Milyen választ adhatna? „Sajnálom cicám, te ennyi voltál. Szép volt, jó volt, köszi.” – Mondjuk egy ennyire negatívat. Ehh…
Vagy esetleg azt mondaná, hogy: „De, majd felhívlak.” – És csörögne a telefonom öt héten át mindennap. Felejtős.
Mi van, ha mégis van némi remény. „Két nap múlva. Hova szeretnél menni?”
De nem merem.
Elmegyünk átöltözni, ő arra, én meg emerre, és sietősen szedtem a lábamat, nehogy eszébe jusson a közös. Áldom az eszem a két törülközőért. Egyik a fejemre, másik csak úgy lazán magam köré, jobb is, hogy elvonultam egyedül elkészülni, mert félő a ruhák nem pár perc alatt kerülnének rám, sőt, lehet nem is kerülnének. Oké, Reila fejezd be.
Yuukyo meglepetésemre a váróban ül, füléhez szorított telefonnal lazán keresztbe rakott lábakkal, a nagyfiú közvetlen társaságában, és olyan céltudatosság jön belőle, hogy kénytelen vagyok megtorpanni előtte, és nem közelebb menni hozzá, mert nem tudom megtehetem-e.
Feláll, és mosolyogva int nekem, tulajdonképpen magához rendel, amit észre sem veszek, mert mikor végre észbe kapnék és számon kérhetném, ha nem mással legalább szemmel, akkor konkrétan teljesen eltereli a figyelmemet azzal, hogy lecsavarja a fejemről a törülközőt. Hoopsz.
Elfelejtettem, de hogy lehet egy ilyet? Annyira siettem és… és tulajdonképpen nem is emlékszem, basszus, mi van, ha a ruhát is fordítva vettem fel? Kikapom a kezéből a türcsit, és gyorsan végig nézek magamon, csak átfutom, de azt legalább alaposan. Yuukyo vigyora kiszélesedik, hang azonban nem jön ki, és amikor megszólal nem is érződik rajta semmi, a szemei azonban elárulják, jól szórakozik. Homlokon csapom magam elpirulva hajolok hozzá, hogy megcsókoljam; ennyi minimum kijár az alakításomért. - Rendben. Persze, elintézem. – Összeér az ajkunk, néma csókot váltunk egy rövid pillanatra.
Ismét limuzin vár, amibe újfent egyedül szállok be, és maradok is így, mert hiába nincs már nála a telefon, még sem csatlakozik; ez már csak így megy. - Van még egy kis elintézni valóm, úgyhogy hazavitetlek – hajol az ablakhoz, amin át én ki lesek hozzá, persze csak úgy érdeklődve, semmi komolyabb, mindössze azért, hogy halljam, amit mond. Magamat remélem azért sikeresen átverem. - Persze nem gond, hallottam. Köszi. – Hálás mosolyt küldök, bár úgy gondolom ez a minimum. - Nagyon jó volt az este. - Igen, én is nagyon jól éreztem magam! – Lesütöm a szemem, és nem tudom, hogy mondjam ki, amit gondolatban már többször megtettem.
Yuukyo, nem akarod megkönnyíteni a helyzetem és inkább kimondani te, azt, amire gondolok?
- Gyönyörű – reagálja le végre édesem – Hogy csináltad? – szeretnéd tudni, mi? Cica…
- Ez az én titkom – duruzsolom fülecskéjébe, és felém fordul egy köszönöm csókot adva. Hmm… tetszik, hogy ilyen, nagyon is.
Megfogom kezét, és vonom magam után csini alakját. Ide-oda kapja fejét, szemei csillognak, és én csak vigyorogva figyelem. Örülök, hogy tetszik, nem kis meló volt úgy rendezni, hogy csak mi legyünk itt, és így nem zavar senki. Megállok az öltözők előtt, ő még mindig a szép környezetet bámulja, de kissé féltékennyé válok. Hé cicám, velem kéne most már törődnöd. Mögé lopózom, hozzá simulok lassan, lebűvölöm gömbölyű válláról a táskát, és helyén puszikkal hintem. Hirtelen megfordul, kuncogva nyújtózik föl egy apró csókért, majd elfordul, és lekapkodja ruháit. Hehe… látom készült.
Becsobban a vízbe, vetkőzni kezdek én is, majd követem. Szó szerint magamra húzom a vízben, vigyorgó képpel, és elégedett kifejezéssel. Ilyenkor örülök, hogy még nem hagytam apámnak. Ha pár éve elkezdtem volna varratni a családot jelképező tetoválást, tuti ráismerne, hogy nem egy egyszerű ember vagyok, de így szerencsére még el tudom titkolni előle.
- El akarsz csábítani? – csillogó szép szemekkel karolja át nyakamat, kihívó mosollyal.
- Ugyan cica, már megtörtént – vigyorodom el ismét.
- Ej de, nagy az egója, fiatalember – hehe. Igen, és ez így tökéletes.
- A szép hölgy az oka mindennek. Ellenállhatatlan. És az, hogy itt van, az én okom – karcsú lábacskái derekamra fonódnak.
- Pedig még a nevét sem tudom. Nem gondolja, hogy ideje lenne elárulnia? – tetszik ez a magázósdi, de csak eddig. Való igaz, a nevemet még nem árultam el, viszont ő sem. Bár nekem nem szokatlan az, hogy névtelenül viszek valakit ágyra, de Ő már nem először van velem, és tényleg nem tudom a nevét. Ő sem, az enyémet. Elégedjen meg a keresztnevemmel a cicám, mert a teljes nevem is egy árulkodó jel lenne, ennyire hülye nem vagyok.
Nyakamat karolva karjai a hátamat simítják, és pillanatnyi elkomorulásomból újra vigyor születik.
- Yuukyo vagyok, édes hölgy… Megcsókolnám a kezét, de az sajnos most foglalt. – még szélesebb, élveteg vigyor terül arcomra, derekára simítva karjaimat vonom magamhoz egyre közelebb, hogy arcunkat már csak pár centi választhassa el.
- Reila – válaszol egyszerűen, mosolyogva, és ez nekem pontosan elég. Szép neve van a cicámnak, tetszik.
- Igazán örvendek… de ha nem bánja, rátérnék a lényegre – egy pillanat alatt siklok finom ajkaira, számmal cirógatom bebocsájtást nyerve, majd nyelvemmel átcsusszanok, és forrón ízlelgetem a kis édest. Nagyon ízlik, ahogy eddig is, de most valahogy még jobban fel akarom falni, mint eddig. Mrrr… Gerjedek.
Lassan letérek arcára, nyakára vállára, közben édesen kuncog, átölelve ujjait tincseim közé fúrja, fülemben édesen cseng kacér hangja. Mikor csókhalmazommal épp dekoltázsára térnék rá, kikecmergi magát karjaim közül, csak nagy nehezen eresztem el, de kicsusszan, a víz síkosságának köszönhetően.
- Hé… előbb még úszni akarok – hátra esve belecsobban a vízbe, majd feljön a felszínre, mélyen vesz levegőt, majd vized tincseit hátra simítva más mosolyog, kihívóan pillant rám, majd az ellenkező irányba elkezd úszni.
- Fogócska? Benne vagyok – vigyorodom el ismét, és utána vetődve úszom gyorsan a víz alatt. Amikor épp elkapom, már a medence szénén van, felbukom a víz alól, és gyorsan át is ölelem hátulról, mire felsikolt, és újra kuncogni kezd. Arcomról csorog a víz, hajamba lazán beletúrok fél kézzel, miközben őt tartom, hátra csapom a vizes tincseket.
- Nem lehetne inkább utána úszni? – dörmögöm fülébe, ajkaimmal karimáját cirógatva, érzem ahogy lágyan megborzong, és csak mosolygok, ahogyan Ő is.
- Hát… talán lehet róla szó. – kuncogva fordul meg egy pillanat alatt, könnyedén csúszkál a vízben. Leül a víz alatti kis padkára, hátát a medence szélének dönti, karjait nyakam köré fonva von maga után, homlokunkat összedöntve követem, majd egy forróbb csókot követelek, mint eddig. Felfalom, esküszöm.
Megtámaszkodom mellette, mélyen falom ajkait, olykor-olykor felmorranva, ahogy testemet cirógatja kis kacsóival.
Ágyékomat övéhez kezdem dörzsölni a víz alatt, megmutatva, mennyire is kívánom már… Megveszek tőle, és nem bírok betelni. Vigyáznom kell, mert a végén még belebolondulok.
Kívánságom meghallgattatott. Simogatja testemet a langyos permet, minden félefajta izgalmam szertefoszlik tőle. Az ismeretlenen gondolkodom és azon, hogy mekkora egy idióta és egyben a legnagyobb mázlista is vagyok én egy személyben. Az egész iskolában nem lehet egy ilyen dögös pasit találni, én meg még ráadásul meg is kapom, de közben meg szállni az a gondolat, hogy igazából csak egy ribanc vagyok. De az vesse rám az első követ, aki már az első pillantása után képes lett volna faképnél hagyni… az éjszakát fel se hozom érvnek, mert vitába senki nem szállna velem.
Felsóhajtva zárom el a csapot. Le kell lépnem, állapítom meg magamban. Még csak nem is sietek az öltözéssel. Na nem miatta, csak az önértékelésem, most kicsit zilált, rendbe kell szednem.
Úgy értem magam mintha rám vártak volna, mikor belépek a szobába.
-Gyere cicám, hazavitetlek – mondja lovagiasan, miközben kifele irányít. Udvarias kidobás, de legalább nem kell gyalog mennem.
-Vidd haza a hölgyet.
Inkább meg se nézem a szuper járgányt, amibe helyet foglalok. Nem is tudom, hogy kínosan érezzem most magam, vagy full luxusban.
Nyugodtan sétálok a koleszba, egyenesen fel a szobámba. Gyorsan átveszem a ruhám, valami egyszerű és kényelmesre cserélem.
A délutáni óráim egyszerűek, ezért is vállaltam be a partyt, de azért most egy kicsit bánom, hogy nem pihenhetek még.
Felkapom a táskám és át sétálok a belső udvaron.
Fel kéne hívnom anyukámat, mert hiányzik, és mert a mostani hétvégén elutaznék hozzájuk. Biztos örülne.
Egész úton fél karral a táskámba vagyok. Vajon hol lehet? Pedig nem vettem ki innen, tisztán emlékszem. Vagy egyáltalán betettem ide? Biztos, hát nem lehet, hogy ne legyen nálam. Megveszve kutatatom át a holmim, még magamat is végig taperolom, de nem találom sehol. Miu-chan pillantásaiból olyan érzésem van, mintha azt mondaná, ez a lány most komolyan a mellét fogdossa? Hát de meg kellenie!!
Miu-chan telefonja az enyém kereső kulcsa, saját szerelmi élete az én gondolat elterelőm az enyémről. Én biztos letepertem volna azt a srácot, ahogy ismerem magam, örülök, hogy nem vagyok olyan szorgos diák, mint barátnőm.
Folyamatosan kicsöng, de senki nem veszi fel, viszont ki se kapcsolják. Halvány reménysugár világít lelki szemeim előtt, hiszen az egész életem abban a készülékben.
Már nem tudom hanyadjára próbálkozom, de kitartásomért jutalmat kapok.
-Halló – csak ilyen egyszerűen, hogy hallo? Mindjárt meg áll bennem az ütő.
-Ki az? – kérdezem kicsit félénken. Mi van ha valami perverz láncfűrészes. Akkor inkább nem kérem vissza.
-Szóval te vagy az cicám? – szemeim úgy kerekednek el, mint egy kis gyereké a nyalókás pult előtt, bár ez enyémből inkább a hitetlenséget lehet kiolvasni. Nem lehet…
-Te?! – hitetlenkedés szakad fel belőlem. Nála hagytam volna? Ezt nem hiszem el.
-Bizony csibém, itt hagytad a telefonod. - lenyelek egy jó nagy golyó visszafeleselést, és visszafogva magam kuncsorgok a SAJÁT telefonomért.
-El tudnád nekem hozni? Vagy ha kell oda megyek érte – kérem nagyon szépen, pont mikor Miu-chan mellém ül és kérdőn néz rám. Ő se hitte, hogy tényleg meg lesz. – Meg van – suttogom felé.
-Talán – válasza olyan kétértelműen cseng, amire nem voltam felkészülve egyáltalán.
-Kérlek! Nagyon fontos lenne – fogom könyörgőre és már hozzá is tenném, hogy szeretném felhívni az anyukámat, de ő hamarabb szólal meg.
-Jól van, visszaadom – kifújom a levegőt. – egy feltétellel. – újra benn reked.
-És mi lenne az? – kérdezem izgatottan, mert van pár sejtésem a második randit illetőleg.
-Mondd, hova vigyem. – talán még se lesz semmi. Úgyhogy nyugodtan diktálom le neki a suli pontos helyét. – rendben... akkor fél óra múlva légy a bejáratnál… és hozz fürdőnacit. – és leteszi. Csak pislogok a még mindig világító telefonra. Fürdőruhát? Minek?
Miu-chanra nézek, aki értetlenül viszonozza pislogásomat. Elhadarom miről volt szó, és bemászom félig a szekrényembe, hogy előkeressem a fekte bikinimet. Miu jót kuncog a szokatlan randizási technikánkon, én pedig őszintén konstatálom, hogy teljesen igaza van. Összedobáljuk a legfontosabbakat. Váltás bikini, mert egy nőnek kettőt kell mindig magánál tartania, törülköző, papucs, haj-, és bőrápoló szerek, fésű és a többi.
Leesett állal figyelem, ahogy a méretes fehér jármű komótosan begördül és megáll előttem. Húú, de el van eresztve valaki. Elképesztő a látvány, pláne mikor egy sármos fiú néz ki rád belőle kétszáz wattos vigyorral az arcán.
-Azt hiszem ezt kerested. – A telefonom! Érte ugrom, és nem eresztem többet. Elbújtatom, hogy ne találják meg többet.
-Köszi – és tényleg, mert ki is dobhatta volna. – Hova megyünk? – érdeklődöm izgatottan.
-Elviszlek egy kis éjszakai fürdőzésre – duruzsolja ajkaimhoz. Már most várom. Izgalmas az ismeretlen, és én bezsongok tőle.
Az úton végig kényeztet, és ha nem lennék a fürdőhelyre nagyon kíváncsi, akkor már most nem fognám vissza magam. Igyekszem húzni az időt. Amikor pedig kimutat az ablakon szinte rá tapadok az üvegre. Hallottam már erről a helyről, egy vagyon ide eljutni, de akinek sikerül az luxusban érezheti magát. El sem tudom képzelni, hogy sikerült elintéznie, vagy, hogy mivel érdemeltem én ezt a mértékű kényeztetést ki. Ez a srác tuti stikás. Tisztában vagyok azzal, hogy csinos vagyok, szép az arcom, mondták már nem egyszer, de ekkora figyelmesség egy vagy esetleg két jó szexért, már gyanús. Le akar fizetni, ami sikerül neki, meg akar fektetni, ami sikerülni fog neki. Egy ribanc vagy Reila.
Ámulva szállok ki a kocsiból.
- Gyönyörű – habogom elképedve, mire ő mosolyogva mellém áll. – Hogy csináltad? – kérdezem rá se nézve, a látvány letaglóz.
- Ez az én titkom – suttogja a fülembe. Simogatja fülemet, így mosolyogva fordulok felé, hogy megcsókolhassam.
Kezemet fogva kísér beljebb. Azt sem tudom merre kapjam a fejem. Szerencsére az előbbi önvádló gondolataim is leblokkoltak… a látvány elképesztő. Csodaszépen kivilágított medencék, még így félig világosban is gyönyörű látványt nyújtanak. A vízcsobogás tiszta hangját kíséri halk zene. Egyszerre romantikus és káprázatos. Nem is találok jobb szót rá. Ájuldozok még akkor is, mikor új lovagom hátam mögé lépve emeli le a táskát a vállamról, átkarol, és gyengéd csókolgatásokba kezd. Ha el akar csábítani, akkor kurva jól csinálja. Tulajdonképpen félig már meg is tette. Maradék józan eszemre hallgatva felé fordulok és felpipiskedek hozzá. Finom puszit hintek ajkaira, majd kuncogva elfordulok minél gyorsabban, hogy az összes ruhámtól megváljak, és a vízbe roboghassak.
Szerencsére követi a példámat. Mellém csobban és magához húz.
-El akarsz csábítani? – kacéran kérdezem átkarolva a nyakát.
-Ugyan cica, már megtörtént – válaszolja játékosan, mire kétkedve pillantok rá.
-Ej de, nagy az egója fiatalember – és tényleg így van, de esküszöm, bejön.
-A szép hölgy az oka mindennek. Ellenállhatatlan. És az hogy itt van, az én okom. – felnevetek és derekára fűzöm lábaimat.
-Pedig még a nevét sem tudom. Nem gondolja, hogy ideje lenne elárulnia? – tudni akarom, hogy milyen néven mentsem el a számát.
Szokásomhoz nem hívem korán ébredek. Azaz korán szoktam kelni, hiába utálok. Kurva megszokás… idióta berögződés. Ha meló van, a testem automatikusan kapcsol, mint egy ébresztőóra, ezzel is jelezve, hogy dolgom van… Bahh…
Bosszúsan fordulnék oldalra, amikor is egy testbe akadok, és kipattannak szemeim.
Egy test? Hoppá…
Lepillantok rá, és meglepettségem, azonnal tova is száll, helyébe egy komisz kis mosoly kúszik arcomra. Cirógatni kezdem törékeny testét. Ha nagyon gonosz lennék, csak egy könnyed lendülettel kipenderíteném az ágyamból. De ez a szépség rálátásra többet érdemel.
Kiváltságosnak érezheti magát, hisz ritka, hogy reggelig megtűrtem egy csajt az ágyamban, pláne, hogy ilyen kedves ébresztést kapjon tőlem.
Ahogy morcosan néz fel rám, nevetnem kell. Hát nem édes?
- Jó reggelt! Azt hittem már az egész délelőttöt végig alszod? – jegyzem meg jó kedélyűen.
- Oh, a francba… - morgolódik tovább, és nem bírom tovább visszatartani kitörő nevetésem.
- Nahát ennyire nem örülsz egy közös reggelnek? – ha ezt előre tudom, már éjszaka kidobom.
- Jaj nem, csak hát… izé… Mennyi az idő? – kérdi pironkodva, és úgy érzem mindjárt letámadom újra. Egy kis reggeli kufirc szörnyen jól esne.
- Még nincs 10. Ha nincs dolgod, akkor még egy reggeli belefér, mielőtt haza vinnélek –Egy kis reggeli nyalakodás? Benne vagy szivi?
- Nincs, de nem szoktam reggelizni, legalábbis ébredés után egyből nem. Ellenben egy zuhanyzást elfogadnék, ha nem gond? – úgy látom nem érti a kicsike, de sebaj… úgy sincs elég időm.
- Nem, dehogyis… - vágom rá, és lezserül mutatok az ajtó felé, végül mégis csak arcocskáját simítom meg még utoljára - jobbra a második ajtó. Törölközőt találsz kitéve a szárítón.
- Köszönöm – duruzsolja a madárkám, majd ajkaimra egy gyors puszit nyom, és elszelel a mondott irányba.
Felsóhajtok, és úgy elnyúlok az ágyon, hogy egy csepp helyet sem hagyok rajta.
Végigsimítok mellkasomon, amit már nem fed a takaró, és elvigyorodom. Újabb sóhajjal ülök fel, az ágy szélére csúszom, és épp azt tervezem, hogy berontok a fürdőbe utána, hogy eljátszadozzam vele, mielőtt elmenne tőlem, de kopogás zavar meg, meg sem várja míg válaszolok, csak belép.
- Bocsánat főnök – morogja egyik idősebb beosztottam, akivel elméletileg ma fogok „dolgozni”. Arca meg sem rezzen meztelenségem láttán, csak előkap a zsebéből egy készüléket – Ezt a kocsiban találtuk, mi legyen vele?
Először csak sandán nézek rá, majd kikapom kezéből a mobilt. Elvigyorodom, felnyitom és lenémítom pár kattintással.
- Ügyes fiú – paskolom meg arcát, majd hallom hogy hercegnőm elzárja a zuhanyt, így kitessékelem a szobából. Éjjeli szekrényemhez lépek, és a kendők közé rejtem a fiókba a telefont, és bezárom, így a rezgést sem fogjuk meghallani, ha véletlenül hívná valaki a szépségemet. A fürdéssel most nem foglalkozom, inkább felkapok magamra egy fekete farmert, egy sötét inget, dzsekit és máris készenlétben vagyok, még éppen el tudok rejteni egy stukkert a belső zsebemben, amikor nyílik a zuhany ajtaja, és felöltözve, vizesen összefogott hajjal lép ki a fürdőből. Tökéletes időzítés.
- Gyere cicám, hazavitetlek – vigyorodom el, és derekára fonom karomat, majd kivezetem a szobámból.
Kiérve a nagy ajtón paskolok egy párat formás fenekén, és magam elé engedem, kint rögtön két kocsi vár. Tökéletes, látom gondoltak rám… helyes…
- Vidd haza a hölgyet – szólok az egyik sofőrnek, aki azonnal kinyitja neki a kocsi ajtaját. Még utoljára visszapillant rám, és int egyet búcsúzóul, majd beül, a sofőr is elfoglalja helyét, és elindul a fekete merci. Még pár percet sem kell várnom, egyik lojális talpnyalóm jelenik meg mellettem, és csak intek neki, már tudja mi a dolga. Beülünk a kocsiba és go.
~*~
Véres fegyverem levetem az ágyra, és dzsekim a földön landol… Piszkos vagyok és a ruhám is vértől bűzlik… undorító.
Alig várom, hogy végre én végeztessem el másokkal az ilyen feladatokat. Néha jólesik, de nem mindig, pláne nem ilyen egyszerű mukikat. Na de majd leszek én még a főmumus, és riogatok mindenkit. Levetem magamról az összes koszos göncöt, majd betrappolok a zuhany alá, megnyitom a forró vizet, ami azonnal lemossa rólam a mocskot.
Hahh… mondjuk… talán a pasas ribancát nem kellett volna lelőnöm. Apám szerint az ilyeneket a kuplerájoknak ajándékozzuk, de hát istenem… annyit visítozott, hogy nem bírtam. Szerintem jobban is járt ezzel, tehát a napi jócselekedetem is megvolt.
Beletúrok nedvessé vált hajamba, hátra vetem fejem, hogy arcomat is lemossa a víz, érzem hogy a cseppek végiggördülnek egész testemen. Isteni érzés, bár van, amit ennél sokkalta jobban szeretek.
Amikor végzek a zuhannyal, lezserül a derekam köré csavarok egy törülközőt, és mire kiérek a szobába, minden patyolat tiszta. Helyes. Szeretem, ha a szolgálók értik a dolgukat.
Az éjjeli szekrényem felé lépek, és egy könnyed mozdulattal előkapom A mobilt.
Mennyi nem fogadott hívás.
Anya… Miu-chan… Miu-chan… stb… hehh… úgy látom keresték páran, főleg ez a csajszi. Na de mindegy nekem csak egy számít most.
Belelapozok a telefonkönyvbe, de nem találom azt, ami nekem kéne. Épp mikor lapoznék egy újabbap meg is csörren, és megint az a csaj hív… feh. Bár amennyiszer hívta, lehet hogy Ő az, és a barátnőjétől keresi telefonját. Na lássuk.
- Halló – szólok bele bársonyos hangomon, és leülök az ágy szélére.
- Ki az? – szólal meg egy édes hang, és azonnal felismerem.
- Szóval te vagy az cicám? – kérdem felkuncogva, és remélem, hogy telismert.
- Te?! – kérdez bele hitetlenkedve. Nos igen, ha jól emlékszem az éjjel folyamán a bemutatkozás elmaradt, de sebaj… majd bepótoljuk.
- Bizony csibém, itt hagytad a telefonodat.
- El tudnád nekem hozni? Vagy ha kell odamegyek érte – kérlel kedvesen, majd kicsit elemeli a fejétől a telefont, de még hallom szavait, ahogy megkönnyebbülve sóhajtozik, hogy megvan a készüléke.
- Talán – vigyorodom el kajánul, mire meglepetten szól bele.
- Kérlek! Nagyon fontos lenne – hát nem drága? Mindjárt felzabálom az éteren keresztül.
- Jól van, visszaadom, egy feltétellel.
- És mi lenne az? – kérdi izgatottan. Sóhajtva beletúrok hajamba, és egyik lábam átvetem a másik felett.
- Mondd, hova vigyem? – ő is felsóhajt, és elkezdi ledarálni nekem a címet, fejben meg is jegyzem. Kollégium? Érdekesen hangzik – rendben… akkor fél óra múlva légy a bejáratánál… és hozz fürdőrucit – duruzsolom a végén, majd kinyomom a telefont… Azt hiszem egy újabb szép estének nézek elébe.
~*~
Stílusosan limuzinnal megyek, hisz ez a legkényelmesebb, és sokkal jobban szeretem, mint szinte bármi mást. Mikor odaérek, a kis drágám már ott vág a lépcsőnél állva, vállán egy teljes strandtáskával. Heh… igazi nő. Annyit mondtam, hogy fürdőruhát hozzon, erre az egész kollekcióját elhozza, minden féle kencével. Nem csalódtam.
Megáll az ajtó, ki sem szállok, csak kinyitom az ajtót, és intek neki, hogy üljön be.
Amint beszállt, záródik is az ajtó elindul a kocsi.
- Azt hiszem ezt kerested – lengetem meg előtte, és azonnal kikapja a kezemből, majd táskája mélyére süllyeszti.
- Köszi – mosolyog rám hálásan, majd kíváncsian pillant rám – Hova megyünk?
Átkarolom magam mellett derekát, majd könnyű kis testét, és az ölembe húzom, majd megcsókolom fényes ajkait. Mmh… még mindig fincsi.
Elhajolok tőle, és ujjammal száját cirógatva válaszolok.
- Elviszlek egy kis éjszakai fürdőzésre…
~*~
Családunk egyik kedvenc fürdőparadicsomába viszem a kis csibét, ahol este már senki nincs, de a kedvünkért mindig minden olyat üzembe hagynak, amit használni szoktunk. Jakuzzi, szauna, kisebb forró medencék és még sorolhatnám. Néha szeret a jakuzák feje itt összegyűlni traccspartira, de tudtommal ma nem lesz itt ilyesmi, csak miénk az egész.
Vállára hintek puszit, miközben derekára fonom karomat, néha sunyin letérve fenekére, és figyelem reakcióit, hogy vajon tetszik-e neki az ötlet. Remélem igen, mert ha mégsem, a vállamra dobva viszem be, nincs mese. Ma este nem engedem sehova.
-De még mennyire kiscsibém… csak érjünk haza… - mosolyogva érzékelem, hogy neki a hangja, nekem meg a légzésem akadozik.
Gyorsan öltözünk fel mind ketten. Hála a „nem kések el csak azért sem” reggeli csatakiáltásomnak. Maga mellé ültet, mindegy jó kislányt, aztán folytatjuk, ahol elkezdtük.
Megáll az autó, ő pedig határozottan az ölébe ültet. Kacéran nézek vágytól csillogó szemébe. Ez a pasi… szívdöglesztő! Reila, te rohadt mázlista. Kell csinálnom egy képet róla a csajoknak. Vajon hol lehet a telefonom? Ez az utolsó gondolatom, ami éppen csak addig kavarog a fejemben, míg alkalmi szeretőm rá nem harap a számra, ösztönözve, hogy minimum egy kicsit én is nyaldossam az ő nyelvét, ne csak fordítva. Kis akaratos.
Fenekemet fogva emel ki a kocsiból és visz a ház felé. Nevetve pillantok hátra a kocsinál álló sofőrre. Rám mosolyog, és kalapját megemelve int felém. Integetek neki, de a nyakamba harapó fogak elvonják a figyelmemet.
Sötét van, nem látok semmit, de valami érthetetlen bizalommal viseltetek az engem tartó férfi iránt, így nem is izgatom magam az iránt, hogy merre fele visz.
Leejt az ágy fölött pár centivel… már most imádom ezt a bútort.
Kacéran kúszok hátra felé, míg ő erotikus vetkőzésbe kezd. Nehogy kimaradjak a jóból, ezért csatlakozom hozzá. Felsőmet, szoknyámat a közel bedobom, és a felém közeledő srácnak engedve kényelmes pózt veszek fel. Végig csókolja testem, a látvány, az érzés mind hihetetlenül izgató. Kezemet az ágy rácsos támlájához vezeti.
Nyelve ismét bőrömet nedvesíti. Izgatottan várom, mikor tesz már tényleg valamit, mert bár be kell valljam, nagyon jó ez is, én már mégis többre vágyom. Keze gyengéden csúszik lábaim közé és egyre beljebb. Felnyögve adom tudtára, hogy bizony jó helyen rá. Profi módon ujjaz meg. Bőröm forrósodik, testem enyhén remeg, fogaimmal fel-feltörő hangomnak próbálok gátat szabni, ahogy számra harapok. Ölemből induló bizsergés hamar rántja görcsbe testemet.
Az előbb még lábaim között fekvő férfi test most már teljes mivoltával helyezkedik el fölöttem, és szerszáma pozíciójából ítélve, nem sokára bennem is.
Mintha bedrogoztak volna, eltompult aggyal karolom át nyakát és húzom fel lábaimat, egyenes utat biztosítva neki. Erőteljesen csúszik belém, és én összeszorított szemekkel nyögök fel a feszítő érzésre. De ez után semmi nem történik. Most vad tempót kéne diktálnia, belepréselnie az ágyba. Mért nem teszi? Hát ha buzdítás kell, azt is megkaphatja. Lábaimmal is átkarolom és megteszem én helyette a kezdő lökést. A szemét erre várt…óó, te köcsög, na várj csak ezt még visszakapod.
Lassan mozog, nagyon lassan. Minden pillanatban azt hiszem, hogy na, most fog leszakadni az ágy, de nem, direkt húzza az agyam, bár az arcára nézve neki is ugyan olyan kínzó. Akkor mért csinálooohd? Egy kicsit átveszem a vezetést helyette, és magam is csípő mozgásba kezdek. A válasz nem marad el. Nagyokat nyel és mélyeket lélegez, miközben bennem mozog. Ujjai közben arcomat simogatja, számat cirógatja. Itt az alkalom. Nyelvemmel kapok a lehetőségen és játszadozva nedvesítem be őket. Néha csak ujjaihoz érek, de mást már nem tudok tenni, mert örvénybe taszít testének mozgása. Ismét az a melegség kerít hatalmába, mint nem sokkal ezelőtt. Lábaimat szorításra ösztönözi. Mind ketten kiengedjük hangunkat szorosan fogva a másikat. Lélegezz!
Nagy nehezen húzódik csak ki belőlem, de karjai még így sem engednek el. Magához ölelve csukja be a szemét.
Őrjítő volt ez a menet. Húú. Hát ez a srác tudja mit hogy kell. És azt hiszem pont ez az oka annak, hogy nekem mért kéne lelépnem. Nem annak a fajtának tűnik, aki egy vadidegen lány mellett akarna ébredni.
Nehezemre esik ébren maradni. És amikor meghallom halk egyenletes szuszogását, legszívesebben hozzákuporodva aludnék el én is. Úgyhogy mielőtt vágyamat megvalósítanám, kicsúszom karjai közül és felülök. Kicsit gyorsra sikerült. Rémülten kapom felé a tekintetemet, úgy alszik, mint akit fejbe vertek. Jó szex utáni mély álomban. Remélem maradandó élményt nyújtottam neki.
Óvatosan kiszállok és neki állok kitapogatni az ágy mellé hullajtott holmimat. Mikor már a pólómat fogom dunnyogására leszek figyelmes, és nem bírom megállni, hogy ne menjek vissza hozzá. Leülök mellé, elmosolyodva bújtatom ujjaimat selymes tincsei közé. Lehet felébresztettem. Karja koordinálatlanul csapódik hozzám, és visszahúz az ágyba. Maga mellé dönt. Nem ébred fel, automata reflexe van. Hátamat fogva ölel át, férfias illata orromba kúszik, én pedig nem tudok tőle elszakadni. Lábamat felhúzva bújok hozzá. Pólóm kettőnk közé szorul. Egy kevéske takarót kaparintok magamnak, mire lábát átdobva az enyém fölött betakar. Ejha, vajon tudja, hogy milyen gondoskodó ilyenkor álmában?! Áhh, biztos nem. Szinte felkuncogok, miközben mellkasára téve kezemet hunyom be szemem.
Reggel egy kedvesen simogató kéz ébreszt. Álmosan hunyorgok az engem nézőre, talán ebből rájön, hogy rosszat tett, és most inkább menjen, amíg én visszaalszom. Nem szeretem, amikor felébresztenek.
-Jó reggelt! Azt hittem már az egész délelőttöt végig alszod? – mit csinálok? És hol?
-Oh, a francba… - elkerekednek szemeim, mire felnevet.
-Nahát ennyire nem örülsz egy közös reggelnek? – te, ez jól van? Szentül meg voltam győződve arról, hogy jobban szereti, ha alkalmi nője másnap már nincs vele.
-Jaj nem, csak hát… izé…- lesütött szemmel pirulok. Most mondjam a szemébe, hogy már nem akartam itt lenni ilyenkor? – Mennyi az idő? – kérdezem, sokkal összeszedettebben.
-Még nincs 10. Ha nincs dolgod, akkor még egy reggeli belefér, mielőtt haza vinnélek. – ohh… azt hittem inkább kidob. Gyanús vagy te nekem… felhúzott szemöldökkel sandítok rá, szemeiből kiderítve, hogy vajon mit akarhat. Szája mozgásából ítélve ő nagyon jól szórakozik reggeli produkciómon.
-Nincs, de nem szoktam reggelizni, legalábbis ébredés után egyből nem. Ellenben egy zuhanyzást elfogadnék, ha nem gond? – önts le egy vödör vízzel és meg is vagyunk. Reila, te beteg vagy ilyenkor még, aludnod kéne!
-Nem, dehogyis… - ujjai éppen hogy csak hozzáérnek arcomhoz. – jobbra a második ajtó. Törölközőt találsz kitéve a szárítón.
-Köszönöm. – az egész jelenet adja magát. Én hajolok ajkaihoz és csókolom meg lágyan.
Csak lassan vállunk el egymástól. Ez a reggeli köszöntés merőben más volt, mint az éjszakai elválás. Kicsit meg is lepett most ezzel.
Felállok és a fürdő felé veszem az irányt. Kulcs nincs, úgyhogy csak becsukni tudom az ajtót. Nem fogom kirúgni a zuhanyzóból, ha utánam jönne, de azért örülnék, ha egyedül tudnék felfrissülni.
Nagyon tetszik nekem a kicsike, s ahogy látom nem egy tapasztalatlan szűzkislányt fogtam ki, mázlista vagyok. Olyan aktívan tevékenykedik, talán komolyan veszi hogy aki felül van, azaz aktívabb. Hehe… De hogy ne legyenek e-fajta kételyei, formás fenekét markolászva élvezem ki testének finom idomai tapogatását. Mrrr…
Puha ujjai ingem alá nyúlva simítják meg felsőtestem felforrósodott bőrét, felmordulok mikor bársonyos ajkacskáival nyakam kezdi el csókolgatni nyalogatni. Igaz kis vadmacska, de nem az a karmolós fajta… imádom…
Magamban felhördülve ragadom meg blúzát, és határozottan húzom felfelé karcsú testén, hogy szabad szemmel is láthassam mit áldott nekem az éjszaka… Gyönyörű, formás idomok… Mrr.
Viszonozva vetkőztetésem lehúzza rólam az inget, és így immáron majdnem mezítelen felsőtesttel simulhatunk egymáshoz, ahol összeér a bőrük szinte kipattannak a szikrák…
Milyen költői lettem hirtelen. Hehe… Lepattintom róla a melltartót is, hogy minnél kevesebb gát maradjon kettőnk között.
Semmi ne álljon közénk, még a levegő se… Dús kebleit habzsolom élvetettel tele, s vágyam csak még kínzóbb lüktetésre kel, amikor meghallom torkából azt az édes nyögést, amit én csalok ki belőle. Tudtam én, hogy kell még azaz itóka bár lehet hogy a nélkül is ennyire szenvedélyes lenne. Tincseim közé furakodnak kecses ujjacskái, így irányít fel magához egy csókra amit széles mosollyal adok meg neki… Milyen mohó lett valaki hirtelen… Pedig én szoktam a vadabb lenni, de úgy néz ki társra találtam. S hogy tovább kínozzon, vagy ingereljen, fel-le csúszogatva ölemben férfiasságom még jobban izgatja, mélyen mordulok fel, bele a csókba, szorosan ölelem át, elszakadok duzzadtra csókolt ajkaitól, és óvatosan ugyan de tomboló szenvedéllyel vetem magunkat a bolyhos kárpitra, a limuzin padlójára. Vad vetkőzésbe kezdünk ismét, hogy az utolsó ruhadarabok is eltűnjenek rólunk, Én csak szoknyácskája alá nyúlva kezdem el ingerelni olyan lassúsággal, mint amilyen kínzón ő tette velem ezt az előbb. De már nem bírok magammal, s amint elég nedvesnek érzem szemérmét máris rögtön két ujjal nyomulok belé, szép fokozatosan húzom őket ki be, farkam már szinte könyörög hogy ő vehesse birtokba, de nem… még nem… Hosszú még az éjszaka, minden egyes percet ki akarok élvezni.
- Még… - nyögi kéjsóvár hangon. Ahh… ennél érzékibb és izgatóbb látványt még életemben nem láttam. Kérésének eleget téve még egy ujjal megtoldom, ezzel még édesebb nyögést kicsalva belőle, már minden érzékem bizsereg a látványától is.
Még csodásabb látvány tárul elém amikor már látom tagjai remegését, a pillanatot, amikor teste mint egy íj megfeszülve vonaglik összezárva minden izmát, ujjaim körül hüvelye olyan forrón ráng össze nyelnem kell egyet, hogy ne vessem rá magam most és azonnal. Lassan kinyitja szép szemeit, csak mosolyogni tudok rá, olyan édesen piheg kipirulva. Hahh így mennyivel másabbnak néz ki mint az előbb. Lehajolok egy csókért, folytatni szeretném ezt a csodás élvezethalmozást, de megelőz minden mozdulatomban és ő maga lök a hátamra, már magamban hatalmas vigyorral fogom fel mire készül, és elégedetten hanyatlok el. Ó igen… tudtam én, hogy tökéletes választás. Csókokkal halmozza el testem, újra kisebb kínzásomba kezd ujjai ingerlésével, de mikor végre már eléri alhasam, s alsónadrágom is eltűnteti, mélyen hördülök fel hátra vetett fejjel. Máskor imádom nézni ahogy szopnak, de ha most ezt tenném túl hamar mennék el így kénytelen vagyok megállni hogy ne figyeljem minden mozdulatát. Túl jól csinálja, csak sóhajtozni tudok, olyan érzéki minden mozdulata látnom sem kell el tudom képzelni ,de még ez is sok számomra. Mikor már elszakad végleg a cérna, megunom… Ne játszadozz velem kislány! Fejét kitapogatom kezemmel, majd hirtelen kényszerítem arra, hogy egyszerre vegyen a szájába, fel is nyögök amint így folytatja tovább. Kezem rajta marad míg csak bírom, de nem én mozgatom, magától is csinálja, és mikor már érzem hogy nem sok kell ahhoz hogy forró kis szájába élvezzek ökölbe szorítva csapom kezem magam mellé a földre, de csalódott sóhaj szakad ki belőlem, amikor egy utolsó szívással hajít az orgazmus felé, de kezével is ha folytatja a mozgást szájával már nem így az én testemre folyik minden nedvem… Micsoda kis dög… De ezt még visszakapja. Ennek ellenére… Kurva jó volt… Letörölgeti testem… kis házias.
Magara húzom egy újabb csókra, ajkai még mindig nedvesek, de egyáltalán nem zavar… sőt…
Lassan válik el tőlem, szemében mérhetetlen vággyal, de az enyémhez nem érhet fel a lángja.
- Na lesz folytatás nagy fiú? – kérdezi kacér hangon, nem bírom megállni, hogy ne vigyorogjak rá.
- De még mennyire kiscsibém… csak érjünk haza… - mondom még rekedtes hangon, még egy hosszú csókot nyomok ajkára, majd fenekét paskolva jelzem, hogy öltözzön fel. Összeszedem ruháinkat, gyorsan kapkodjuk fel a lényegesebben takaró dolgokat. Visszaülök helyemre az ablak mellé, kezét megfogva ültetem magam mellé, oldalra hajolva szenvedélyes csókkal kezdem el megint bódítani.
Érzem ahogy fékez a kocsi, ölembe ültetem ismét, s mikor kinyitják az ajtót oldalra fordulok vele együtt, lábait derekam köré kulcsoljam és csak addig szakadok el ajkaitól pillanatokra, míg azt figyelem, hogyan és merre is jussak el a szobámig.
A villanyt sem kapcsolom fel ahogy beérek vele, út közben a szemem már hozzászokott a sötéthez így félhomályban mindent látok ami kellhet.
Az ágy végéhez lépek, előre hajolva döntöm la, majd mikor elég közel van, egyszerűen csak leejtem rugózik egyet a matrac, lábai még mindig engem kulcsolnak át. Felnevetve ereszt el, kéjsóváran tekintek le az ágyon vonagló testére. Lassan lehúzom magamról az inget szinte kínzó lassúsággal. Végig, végig őt figyelem ahogy ő is rákap, és felsőjét azonnal leveti magáról, és az ágy mellé közvetlen dobja. Kis eszes… Így nem kell majd keresni… mint a melltartóját a kocsimban.
Letolom nadrágom, széttárom karjaim, majd kilépek a lecsusszant anyagból. Addig már szoknyája is végre a felsője mellé helyezte, az édes falatnyi fehérnemű virít csak rajta. Rátérdelek az ágyra, majd előre hajolva támaszkodom meg, végig mélyen nézek szép szemeibe, ahogy kissé széttárva combjait engedi, hogy közelebb férkőzhessek hozzá. Lábujjától kezdve csókolom végig karcsú lábát, végig érzékeny belső felén haladva míg egyik oldalt ajkaimmal másik oldalt kezemmel ingerlem, mire szemérméig érek máris kéjesen nyögdécsel. Egyetlen pille csókot adok az átnedvesedett bugyi közepére, majd fogaim a tetejébe akasztva hámozom le róla az utolsó kis ruhadarabot is, ahogy újra felmászom rá felemeli egyik lábát, és ő azzal utalja, közben le is segíti alsónadrágomat. Széles vigyorral konstatálom az esetet, le is veszem, mire ő mutató ujját szájába téve harap rá érzékien. Hasától felfelé haladok édes csókokkal, kebleitől nagyon nehezen szakadok el, hisz kibaszottul ízlik minden porcikája… Még egyet nem kóstoltam eddig. Összesimul fedetlen testünk, vágyam máris ébredezik újra, pihent már eleget. Egyből mély csókkal bódítjuk egymást, hajamba túr, és oldalán simítok végig. Felmorranok ahogy ágyékunk forrón összedörgölőzik. Kis kezeit kezdem el simogatással felfelé irányítani, míg meg nem fogja a az ágy díszes rácsát, újból lefelé veszem az irányt. nyelvemmel húzok végig nyálcsíkot mellén, körberajzolva bimbóját, amit csak az utolsó pillanatban ingerlek utána, ezzel felszakadó sóhajt csalva ki belőle. Oldalát harapdálom végig, ekkor már a nyögéseket is hallhatom végre. Míg haladok le széttárom combajit kezemmel fokozatosan, majd közé fészkelem magam ahogy leérek. Ujjammal simítok végig a nedves testrésen, igazán szép látvány. Két ujjammal lassan óvatosan tárom szét, már ekkor vesz egy halkabb mély levegőt, s mikor belenyalintok akkor nyög fel szinte torokból, teste megrándul. Így folytatom tovább ingerlését míg el nem éri a csúcsot, nem véletlenül hagytam elélvezni. A hang… a látvány… mind, mind annyira izgató, máshoz nem is tudom fogni. Pedig nem egy nőt/lányt fektettem már meg… Valahogy egész másnak tűnik. Felmászom pihegő testére, pár pillanatig figyelem, ahogy résnyire nyílt duzzadt ajkakkal piheg, alsó ajka alatt aprócska fognyom jelzi, mennyire próbálta visszatartani hangját. Farkam máris bejáratához illesztem, már majdnem fájón lüktet, nem bírok magammal…
Karjait lustán felemelve nyakam köré fonja, Térdeit felhúzza, hogy közelebb férkőzhessek, majd egy hirtelen határozott döféssel tövig mélyülök benne. Kellemesen nyögök fel, felsikolt az érzésre, majd elcsitul. Egy ideig nem mozdulok, hagyom szétterjedni bensőmben azt a forróságot ami körülöleli vesszőmet… Ahh anyám de imádom ezt. Megvárom míg maga nem könyörög többért, s mikot körém kulcsolja lábait, majd enyhén lök meg nem kis célzásképpen, elvigyorodom.
Lassan hajolok ajkaira, majd egy vad csókot követelek, kínzó lassúsággal folytatom a mozgást, már magamat is szörnyen ingerlem vele. Egy idő után megint nem bírja tovább, látszik nem olyan edzett mint én, lábait visszateszi az ágyra, térdeit behajlítva, majd úgy támaszkodva meg kezdi magát lökdösni, ezzel engem is akaratlanul gyorsabb mozgásra ringatva. Elhajolok a fullasztó csókból, egymás ajkaiba lihegve élvezzük a pillanatokat. Már én sem bírom sokáig gyorsítom a tempót. Egyik kezem felcsúsztatom, két ujjam arcát simítom végig majd ajkai körül, elmosolyodva nyalint végig a végén, majd szájába teszem, hagyom hogy érzékien játszadozzon vele, bár ezzel a képpel csak még jobban izgatom magam. Nedves ujjaimon érzem már ahogy akadozva veszi a levegőt, teste kezd ívbe feszülni, hüvelye forrón és ütemesen lüktet, s csak pár mozzanat, és olyan beteljesülés csap le ránk, még én sem félek mély hangom kiereszteni rekedtesen, akadozva belé eresztem forró magomat. Lassítom a mozgást, de nem bírok elszakadni tőle még mindig meg-megrángnak belső izmai, sikolyát eltompította a már fülemben dübörgő szívem, sóhajtva egyet nehezedem rá féloldalasan, karjaimmal ahogy csak bírom magamhoz ölelem. Ha lenne erőm… most elküldeném… De rég volt ilyen formás puha és szexi alvópartnerem, azt hiszem vele alszom ma… Majd reggel hazainvitálom.
Délután jön a telefon a csajoktól, hogy menjünk bulizni este. Már vártam mikor hívnak, a hétvége mindig a party ideje.
Megbeszéljük a pontos időpontot és a party szerkót. Órákat csevegünk összekapcsolt vonalon, hogy ki mit akar felvenni, vagy ki mit ne vegyen fel. Imádom az előkészületet, ez villanyoz fel az estére.
Tetszik ez a hely. Tágas, kényelmesen el lehet férni, sokan vagyunk, de jut elég hely és levegő, ahhoz h jól érezzem magam. Iszunk pár közös kört, pont annyit, mennyitől már rendesen koncentrálnom kell a mozgásomra, de még mindig tökéletesen tudom mi folyik körülöttem. Nem megyek a tánctér közepére, ahova a többiek eltűntek, inkább maradok az asztalunk biztos közelsége mellett. Tetszik, amit a dj srác játszik, tök jó zenéket rak össze, teljesen ráérzett a stílusomra.
Kedvenc koktélomat szopogatva táncolok egyedül.
Egy ismeretlen keze simul csípőmre, felvéve ritmusomat mozog velem együtt. Nem is rossz, ő legalább tud táncolni. Jól van, maradhatsz, döntöm el magamban és fejemet hátra döntve támaszkodom rá. Kíváncsian nézek fel új partneremre.
-Hát te ki vagy? – kérdezem jó kedvűen a helyes srácot. Válasz helyett egy érzéki csókot kapok. Ez is megy neki. Na jól van, akkor lássuk kicsit közelebbről.
Felé fordulok, belépek lábai közé, karomat nyaka köré fonom, közben ugyan úgy táncolok tovább. Gyönyörű kék szemei vannak, ez még egy ilyen helyen is feltűnik.
Ajkai enyémre tapadnak, még levegőt is elfelejtek közben venni. Elválok tőle, hogy egy lélegzethez jussak.
-Gyere, meghívlak valamire – és már útban is vagyunk a pult felé. Oldalamnál fogva vezet a tömegen keresztül.
Nem vagyok biztos abban, hogy nekem még kéne innom, viszont szomjas vagyok.
-Köszönöm. – bólintok felé mosolyogva mikor már előttem van a koktél. Visszamegyünk táncolni.
-Eljössz velem? – a kérdés egyértelmű, és nem is nagyon tudok ellen állni, mégis hezitálok.
-Én… nem tudom… a barátaimnak is… szólni kéne – szemeimmel barátaimat keresem, de túl egybe függő a tömeg.
-Nyugi, majd az embereim szólnak nekik. – arcára emelem tekintetem.
-Embereid? – ki vagy te ismeretlen, hogy még ilyened is van. Nem rémlik, hogy láttam volna már ezt az arcot valamikor, bár az is igaz, hogy most egy kicsit nehezen is megy ez az arc felismerő módszer.
Te jó ég, jól látok? Egy gyönyörű nagy limuzinhoz megyünk. Ez az övé? Még nem ültem ilyenben, látni láttam, de még… soha…
Csak kukucskálok befelé, még akkor is amikor már fél lábbal beléptem az autóba. Úgyhogy figyelmetlenségemnek köszönhetően kicsit nagyobb lendülettel essem be a tervezetnél. De sebaj, összekapom magam és már ülök is rendesen.
-Honnan szedtél egy ilyet? – nem bírom megállni, hogy ne nézelődjek, forgolódom körbe-körbe, el is szédülök benne.
Kicsit szerencsétlenül esem az ölébe az ismeretlen barna hajúnak. Segít helyesen beleülnöm az ölébe, én pedig készségesen dobom át a lábamat combja felett. Ő is elhelyezkedik kényelmesebb pozícióba és magához, pontosabban az ajkaihoz húz egy olyan bugyit nedvesítő csókra. Nagy profin adom át magam az éjszakának, pedig ilyet még soha nem csináltam, nem mentem bele még egy egyéjszakás kalandba sem. Nem gondoltam volna, hogy pont ma kezdem el. De hát ki tudna ellenállni ennek a vágytól örvénylő rohadt sexy tekintetnek?!
Egyik kezemmel vállát fogom, másikkal az oldalán kezdem el feltúrni az ingje alját. Ő sem tétlenkedik, kezei fenekem markolják. Belenyögök a csókba, majd alkoholtól megrészegült ajkaitól elválva nyakát kezdem el ízlelgetni. Felsóhajt érzéki hangján, én pedig felbátorodva simítom végig sima felső testét immár ruha alatt. Szinte lerángatja a felsőt rólam, hogy utána újult erővel eshessen neki duzzadt ajkaimnak. A gombokkal nekem sem kell vacillálni, néhány már eleve nem volt begombolva, úgyhogy én is csak lehúztam róla az inget. Izmos mellkasa hívogat magához. Érzékien nyalogatom, míg ő lehajolva nyakamhoz csókolgatja bőrömet. Keze melltartómat érinti. Számat harapva fojtom magamba feltörő nyögésemet, amikor ujjai mellbimbómat csavargatják, jobb keze pedig csípőmet mozgatva imitálja ölünk ruhán keresztüli szexuális aktusát. Az összhang tökéletes. És én érzem egyre határozottabban, hogy ennél nekem több kell. Itt és most akarom, így még percekre sem kell megszakítanunk semmit. És bár lehet, hogy így nagy bátornak mutatom magam előtte, de még akkor sem csináltam ilyet, ezért biztos nem én fogom megtenni a kezdő lépést. De szinte biztos vagyok abban, hogy az ő agyát legalább annyira elöntötte a köd, mint az enyémet, sőt még jobban. A felső már nincs rajtam, a melltartómmal eltűnt valahova a kocsi első része felé, és ha ügyes vagyok, akkor az övé is ugyan oda kerül, hogy még azok is együtt lehessenek. Nyalogatja, csókolgatja, megszívja bimbómat, hangos nyögésre gerjeszt vele. Kezemmel hajába túrok és megmarkolva azt, húzom fel magamhoz egy hosszú, intenzív, forró csókra. Merev farkát nadrágon keresztül is tökéletesen érzem, lovagolva ingerlem tovább. Felhördülve szakad el ajkaimtól, kezeivel szorosan átölel és felemelkedünk, hogy a limuzin padlóján kössünk ki. Feltolja a szoknyám, mialatt én kibontom az övét és nadrágját záró gombjait. Mást nem is kell tennem, a nadrágot ő maga húzza le pár pillanat alatt. Keze nedves bugyimat simogatja, majd dörzsöli. Körbe-körbe mozgatom csípőmet. Ívbe feszülök, amikor egyből két ujját kezdi el bennem mozgatni. Túl jól csinálja ahhoz, hogy ne hagyjam szó nélkül.
-Még… - nyögök fel, és ő azonnal teljesíti óhajom.
Három ujjal nyomul belém, én pedig úgy vergődöm már, mint egy szűz kis lány. Az eddigieknél erősebbet szív bőrömből, ujjai még mélyebbre hatolnak, és én felkiáltva merevedek meg, szinte kitöröm nyakam, ahogy mellkasom megemelkedik, lábaim összezárnak meggátolva őt a további mozgásban. Pár pillanatra levegőt se kapok, míg az orgazmusom végig nem cikázik rajtam. Pihegve nézek a mosolygó arcra.
Szólnék, de ki van száradva torkom és egy hang se jön ki rajta.
Megcsókolom, érzelmesen, szenvedéllyel. Összeszedem magam, felkészülök, hogy legalább ilyen, ha nem jobb élményben részesítsem őt. Határozottan lököm a hátára. Mellkasát kezdem el csókolgatni, kezem már alsóján keresztül ingerli őt. Lejjebb és lejjebb haladok a kidolgozott férfi testen, míg el nem érem fehér pamut anyagot. Pajkos mosollyal az arcomon nézek fel rá, mikor már kihámoztam az utolsó ruhadarabból. Hátra vetett fejjel nyög, amikor kézbe veszem már tökéletesen merev férfiasságát. Ütemesen mozgatom, aprókat nyalogatva nedvesítem be fokozatosan. Makkját körbenyalogatva veszem számba, mire egy erőteljesebb nyögés közepette rá nyomja a fejem és tövig mélyeszti számban magát. Csak nem sietős lett? Kimondatlan kérésének eleget téve szívom meg minden fölfelé mozgásom végén. Hörögve vágja öklét a padlóba, jelezve, hogy nincs sok már hátra neki. Két kézzel fogok rá és nyelvemmel a legnagyobb felületen nyalom és szívom meg erősebben, mint eddig tettem. Szétárad benne az édes kín. Elhúzódom tőle és hasára irányítom lüktető tagját. A limuzin oldalába nyúlva húzok elő zsebkendőt és letörlöm vele a fehér nedvet a még mindig gyorsan emelkedő és süllyedő hasfalról. Felhúz magához, kéz feje újra hajamba simul, nyelve számba hatol. Felhúzott szemöldökkel válok el tőle.
Belépek a dizsi ajtaján, természetesen soron kívül juthattam be, de ez már nem meglepő, kivételes VIP vendég vagyok. Belépek a táncoló tömegbe, és a nekem fenntartott kicsi részlegbe egy üvegfallal elválasztott részre ülök. Kéretek egy mis kezdőitalt az estére, közben az üvegen keresztül nézem a tömeget. Sok-sok csaj néhányan csoportban, néhányuk a pasijukkal, van akik csak egyedül jöttek szórakozni. Egész jó a kínálat, azt hiszem jól fogok én is szórakozni az este. Próbálok kiszemelni egy-egy alanyt, de túl sok van, egyszerűen nem lehet válogatni.
Újabb rövid italt gördítek le, majd sóhajtva egyet belevetem magam a tömegbe… Bulizzunk…
Mivel egy emelvényről jöttem le a lépcsőn, sokan láthatták, hogy a VIP részlegről merészkedem le, hogy táncolhassak, és ennek hatására a sok kis pénzhajhász lotyó rögtön körülöttem kezd sündörögni.
Nem vagyok hülye kis libák. Nem akarok én egy nőt sem pénzelni, csak egy kis élvezetre vágyom, többre nem ne is számítsatok semmire. Természetesen úgy buli a buli, ha hagyom, hogy körülöttem őgyelegjenek, jól érzem magam, ha sok dögös kis maca csak nekem riszál.
Egy idő után megunják, bár van egy-két ragadósabb, de már nem érdekelnek, unalmasak… valami jobbat keresek. A tömeg szélére tekintve meg is látok egy nagyon csinos lányt, kezében egy félig üres pohár, az asztal mellett táncol szinte csak magának, arca már mély pírban úszik, úgy látom eleget ivott már. Tökéletes… ha félénk, még akkor is kihozom belőle a vadmacskát…
Minden magam mögött hagyva közelítek felé. A barátai talán most ülnek el az asztaltól nem tudom hogy egyáltalán ismerte e őket, de nem is érdekel. Mire odaérek, legördíti pohara tartalmának maradékát, és le is teszi az asztalra, csípője tovább ringatózik a ritmusra, megbabonázva magamban felmordulva iszom látványát.
Mögé állok, és követve ritmusát kezdek táncolni vele, szerencsére olyan jó a hangulat, hogy bőven beleférünk a táncolók bűvkörébe. Észrevesz, de nem fut el, szerencsére.
Csípőjére teszem kezeim úgy vonom közelebb magamhoz, egy kis idő után hátra veti fejét, ködös szemein keresztül tekint fel rám, míg feje vállamon pihent, még mindig nekem háttal áll.
- Hát te ki vagy? – pityókás kis mosoly jelenik meg arcán, és ez szörnyen tetszik.
Szélesen elmosolyodom, ahogy közelebbről láthatom szép arcát. Kissé feljebb csúszik kezem testén, és nem bírom megállni, hogy egy csókot ne adjak neki, de ahogy táncoló pozíciónk engedi, csak egy rövidet. Kár pedig.
Egy pördüléssel felém fordul, majd nyakamba fonva karjait, cinkos mosollyal táncol velem tovább, csípőjét ringatva. Észveszejtő, és izgató is, nem is fogom sokáig bírni.
Mivel így sokkal könnyebben elérem, tánc közben egy mélyebb csókkal jutalmazhatom, szörnyen élvezem ezt a kis játékot. Te leszel a mai prédám kicsike, végleg eldöntöttem.
Elszakad tőlem egy kis idő után, de nem hagyom kimenekülni karjaim közül.
- Gyere, meghívlak valamire – mosolyodom el, majd el is kezdem vonni a pult felé. Mivel eléggé ki van már ütve a lelkem, így csak egy gyenge koktélt kérek neki, magamnak egy kicsit erősebbet. Megköszöni, bár a zenétől alig hallom, de a szájáról is le tudom olvasni.
Újabb táncra hívom, végig magamhoz szorítva ringok vele a ritmusra, s mikor már megfelelőnek érzem a pillanatot, egy csendesebb részre csalogatom.
- Eljössz velem? – kérdem vigyorogva, magamhoz kulcsolva karcsú alakját.
- Én… nem tudom… a barátaimnak is… szólni kéne – olyan édes így becsiccsentve, mindjárt itt helyben felfalom.
- Nyugi, majd az embereim szólnak nekik – nyugtatom meg, hátára hulló hajával játszadozva.
- Embereid? – pislog rám meglepetten, de csak egy bólintással válaszolok. Meg sem várom míg kinyögi válaszát, mellé állva derekára csúsztatom kezem, és magam mellett terelgetem a kijárat felé. Imádom a nyarat…
Beültetem a limuzinomba, szinte tátott szájjal néz csak körbe, pislog nagyokat. Sosem látott volna még ilyet? Miközben beszáll megbotlik és hasra esik szerencsére az ülésen, én pedig tökéletes rálátást kapok formás fenekére. Ez tuti kínozni akar engem. Feltápászkodik, és rendesen beül, majd én is mellé és indulunk is.
- Honnan szedtél egy ilyet? – forog körbe, hogy mindent tüzetesen megnézzen, majd „ elszédülve” csuklik össze karja is, és ölembe pottyan pontosan. Én ezt már komolyan nem bírom ki.
Segítek neki feltámaszkodni, de csuklójánál megragadva húzom egyenesen az ölembe, át is veti lábát, hogy kényelmesebben üljön combjaimon.
Lejjebb csúszom az ülésen, hogy kényelmesebben férjünk el, átölelem derekánál, majd egy eddiginél is vadabb csókra húzom le magamhoz.
-Nincs kedved velem meg ünnepelni a győzelmemet? – úr isten tényleg elhívott??
-De van. – válaszolom repesve a boldogságtól……hogyne lenne kedvem!?
-Oké. Akkor menjünk.
Megszólalni sem tudok olyan boldog vagyok. Út közben csatlakozik egy barátja is akit bemutat nekem. Nagyon jófej és még az se zavar, hogy itt van és ez nem egy randi….mert ugye a randin csak két ember van, de nem baj. Beülünk egy kávéházba nagyon jól elhülyéskedünk. Csomó storykat mesélnek, amiken nagyokat nevetek. Nagyon aranyosak……hihetetlen hogy itt ülök vele……a suli legmenőbb pasija és engem hívott el ide. Már sötét van mikor kijövünk a kávézóból és Takuchy, Takuro barátjának eszébe jut, hogy neki valami dolga van és elmegy. Kettesben maradunk és szívem majd kiugrik a helyéről…ez biztos csak egy álom…
-Hazakísérlek. – mondja kis mosollyal arcán.
-Rendben. – egyszerűen nem tudom levakarni magamról a mosolyt…itt sétálok vele az utcán…
Lopva rápillantok rá néhányszor, mert a holdfényben még helyesebbnek látom. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen kedves…mikor odaérünk hozzám, szembe fordulok vele.
-Nos én itt lakom. – szívesen behívnám, de nem hiszem apám nagyon örülne neki…
-Szép ház. Amúgy meg a másik utcában lakom én is. – O.o
-Tényleg? – te a másik utcában laksz és még egyszer sem láttalak erre??
-Igen. – válaszol kicsit nevetve meglepettségemen.
-Nekem most mennem kell. Szia. – mondom kicsit szomorúan, de apa így is mérgs lesz, mert már sötét van…
Mennék is be a házba, de megfogja kezemet és visszafordít magához. Most mit csinál?? Arca rohamosan közeledik enyémhez, és csak ajkait tudom nézni...és megcsókol…olyan finom puha szája van. De ennek a mámorító pillanatnak hamar vége lett sajnos, és ahogy rámnéz érzem, hogy egyre vörösödök.
-Szia. Álmodj szépeket. – hát ezek után meglesz az biztos.
Nem tudok semmit mondani, csak intek egyet, azt is csak miután már elindult. Szélsebesen rohanok be a házba, hangosan köszönve jelzem, hogy itthon vagyok és nyomás be a szobámba. Az ajtómnak támaszkodva lihegek és kalimpál a szívem ha az iménti csókra gondolok…megcsókolt…ajkaimhoz érintem kezemet és erre is elpirulok…jajj mit művel velem ez a srác!?
Muszáj felhívnom barátnőmet, hogy elmeséljem mi történt. Nagyon lelkes, és már azt is elképzelte, hogy ő összejön Takuchyval és majd dupla randink is lesz….nagyon dinka…
Édes álmomból a telefonom ébresztője kelt fel. Hatalmas mosoly terül szét arcomon, ha csak arra gondolok, hogy ma látni fogom.
Beérve az iskolába sajnos nem látom, bár nem nagyon tudom, hogy mit mondtam volna neki, a tegnap este után…jajj már megint elpirultam….mióta lettem ilyen pirulós??
Első órám után egy lány a szekrényemnél maga fele fordított durván és elkezdett velem kiabálni…
-Ha még egyszer meglátlak a pasim közelébe neked annyi. – hűűű ő Tacuko, de nem értem miről beszél…azt sem tudom ki a pasija, ez valami félreérts lesz…semmi értelmeset nem tudok kinyögni és Kameko ment ki zavaromból…
-Nem is hajtott rá a pasidra te szerencsétlen.
-Á nem. Képzeld láttam ahogy önfeledten cseverészett Takuroval tegnap a versenyen és köztudott, hogy Takuro az én pasim. – mih? De tegnap este Takuro megcsókolt és biztos nem tette volna, ha lenne valakije...ekkor megérkezik ő, Takuro az emlegetett szamár…
-Nos Tacuko. 2 dolgot mondok. – áll elém és folytatja - 1. nem vagyok a pasid. 2. Hikari a barátnőm szóval ne merj még egyszer a közelébe menni. – micsoda?? A barátnője vagyok?? Valaki ébresszen fel ez tuti csak álom…
De a következő pillanatban egy igazán szenvedélyes csókot ad és ekkor esik le hogy ez bizony nem álom. Takuro az ÉN pasim…a csók után piros arccal nézek fel rá és ő csak mosolyogva fogja meg a kezemet és húz maga után. Kicsit odébb a tömegtől megállunk és átölel. Csak úgy zakatol a szívem…mindjárt kiugrik a helyéről…
-Ne haragudj Tacuko miatt. Ő csak egy őrült csaj aki azt hiszi, hogy a barátnőm…de nem kell félned…
-Nem féltem! – vágok szavába – csak meglepődtem. – jelentem ki felhúzott orral.
Elneveti magát és megint megölel. Mikor csöngetnek megcsókol és mondja, hogy ebédnél vár. Váááóóó….mi most tényleg járunk….ezt még meg kell emésztenem. Egyszerűen nem tudok koncentrálni az órákon, mert csak álmodozok. Mikor eljön az ebédidő dübörgő szívvel közeledek a megbeszélt helyhez és ülök le mellé. Közelebb húzódik hozzám és együtt elkezdünk enni, és útközben megérkezik Kameko és Takuchy is aki egyből felismeri barátnőmet és hangot is ad neki…
-Te vagy az a lány a discoból. – jelenti ki és én pipacsvörösen nézek Takurora aki csak mosolyog.
-Igen. – mondja Kameko mosolyogva. – és Hikarival voltam. – hát ezt hozá kellett tenned…
Kellemesen elbeszélgetnek én meg csak majszolgatom a kajámat tovább és egy szót se szólok. Mégis mit mondjak…bár kicsit bosszant, hogy Takuro végig tudta, hogy én voltam az a discoban…
-Te…tudtad? – kérdezem kicsit bátortalanul ránézve.
-Igen. – válaszol mosolyogva.
Hát joh….remek…de valahogy sikerül bevonniuk a beszélgetésbe és megbeszéljük, hogy suli után elmegyünk valahova, de sajna nekem edzésem van és nem tudok velük menni, amit sajnálok, hisz vele lehettem volna, de ez van. Nem lenne edzésem, ha nem lett volna a verseny…bár akkor nem is ülnénk itt négyen. Na jó Hikari meg fog ártani a sok gondolkozás.
Vége a óráimnak, Kameko boldogan köszön el és megy a srácokhoz. Én meg kicsit szomorúan megyek edzésre de egyben boldogan is hisz már hiányzik a sport.
Elsőnek pont egy futóedzést tartunk…hát ennek nem nagyon örülök, mert itt mindenkinek leméri, hogy mennyi idő alatt futja le az 5 km-t. Hát fárasztó mit ne mondjak, de sikerül még jó időben lefutni és meg is dicsér az edző. Aztán edzés végén két csapatra bomlunk és elkezdünk játszani. Épp ugrok fel, hogy a kapura lövöm a labdát, mikor meglátom Takurot a padon ülve és blokkolják a dobásomat. Basszus…de mit keres itt?? Kicsit leblokkolva állok a pályán de edzőm dorgáló szavai felébresztenek.
-Hikari szedd össze magad, vagy mehetsz haza! – jól van nah…
Na most már egyre elégedettebb velem az edző, mert már a sokadik gólomat dobom. Takuro meg még mindig itt ül és engem néz. Zavarba ejtő, de jól is esik, hogy inkább itt van mint Kamekoékkal…
Mikor vége az egésznek odamegyek hozzá, hogy üdvözöljem.
-Szia! Mindjárt jövök, csak gyorsan letusolok… - és már rohanok is az öltöző felé.
Belépve rögtön letámadnak a kérdések, hogyan jöttünk össze, meg a többi ezzel járó kérdés…de inkább gyorsan lezuhanyozok, felöltözök és köszönve a többieknek sietek hozzá, aki az öltözőtől nem messze vár rám.
-Itt is vagyok! – mosolygok rá, és egy csókkal jutalmaz, amibe megint belepirulok…
Megint hazakísér, és a házhoz érve ránézek az órámra…még nincs késő, úgyhogy behívom…de mi van ha nem lesz kedve, vagy ha bejön apunak nem fog tetszeni?? Jajj nem kéne ennyit aggódnom…
-Van kedved bejönni?? – kérdezem kicsit bátortalanul…
Szerkesztve Garfield által @ 2009. 08. 15. 23:31:22
