|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Meera | 2011. 07. 30. 17:59:52 | #15492 |
Karakter: Steve Allard
Megjegyzés: ~nyuszkónak
Fejére teszem a kezem, ujjaim eltűnnek a dús hajkoronában. A francba már, hihetetlen, hogy ennyire nyuszi… Egyszerűen képtelen vagyok megszokni, nemhogy alkalmazkodni hozzá… Megkönyörülve rajta kedvesnek szánt hangon dicsérem meg:
- Ügyes voltál.
Nem igazán örülhet az elismerésnek, mert elhúzódik tőlem, én pedig válaszul ellépek mellőle. Bolond… Felkapok még pár ruhát magamra, és kimegyek az ajtón, becsukva magam után.
- Allard! Gyerünk vissza a színpadra, nem egész éjszakára vettek meg – dörren rám a Főnök, de felemelve a szemöldököm elhallgattatom pár másodpercre. Odakint felcsendül a zene, a többiek most tuti táncolnak. Zsebrevágom a kezeimet, és kiveszek belőlük egy doboz cigit.
- Nyomás! – szól megint, én pedig rágyújtva a folyosón ledobálom a ruháimat.
- Bazd meg, most öltöztem fel – morgok vissza, mire kedélyesen felnevet, megpaskolja a karom és mellettem haladva szinte felvezet a színpadra. Mikor az övemért nyúlnék a kezemre mutat és ingatja a fejét.
- Még ne… tudomásomra jutott egy friss információ, hogy valaki fontos ül odakint, aki támogathatna minket, úgyhogy ne lődd le még a poént – vigyorodik el lustán, nyakkendőjén szinte elcsúsznak a lézershow csíkjai, oldalt a srácok már kapcsolják a gépeket.
Füst lesz megint… de unalmas…
Tökre lelohasztotta a kedvem a kis szaros. Bassza meg.
- A farkam nem poén.
- Na mi van? – emelgeti mindent tudóan a szemöldökét. - Mi húzott fel ennyire?
- Hallgass – mordulok rá, mire felemeli a kezeit bocsánatkérően, és hátrább lép. A cigim barackos papírja kék lánggal kezd el égni, tökéletes effekt a füstben. Akaratlanul is kombináltam már előre fejben, és mégis a nyuszkó körül forognak a gondolataim.
Képtelen moderálni magát, és én sem tudom poroszneveléssel kiírtani belőle.
Mi a kénköves francot csináljak most vele?
***
Fáradtan nyitok be az ajtón, egy szál boxerben, lusta voltam felöltözni a show után. A függönyök össze vannak húzva, de nyuszkó gyönyörű bőre ígyis felsejlik a sötétben. Nagyot sóhajtva dobom le magam mellé, fásultan bámulom egy ideig az arcát, nem bírom ki, hogy ne csípjem el a nóziját.
Milyen fitos kis orra van… le kellene harapnom, legalábbis bekapni és megrágcsálni.
Oldalra fordulok, mielőtt még álmában szekíroznám, majd lehunyom a szemeimet, és már alszok is. Álomtalan álmom van, nem is csoda, rendesen kikészültem, a mai nap nem volt tökéletes, és a végén még az irányítás is kicsúszott a kezemből.
Megmoccan alattam az ágy, morogva rántom a fejem alá a párnát, fújtatva fetrengek lustán, semmi kedvem nincs felkelni. Meghallom, ahogy megengedi a vizet, nagyot horkantva dobom magam a másik oldalamra.
Most ezt direkt csinálja?
Hallom a pancsikolást, a csobogást meg minden szart, még a tusfürdő tetejének pattanását is kristálytisztán kihallom.
Arrrh…
Mi a halál cukros faszáért nem lehet becsukni azt a kurva ajtót? Komolyan, azt hittem engedelmes és figyelmes bárány, erre csinál egy orbitális hibát. Nem hagyott szundizni.
Égbekiáltó bűnt követett el, ezért én szét fogom…
Tyű a mindenit.
Khhmm…
- Legközelebb zárd be az ajtót – morgom, figyelve, ahogy formás kalácsain leszaladnak a vízcseppek. Ez most beépítetten ilyen reggeli, keserédes ébresztő, vagy ennyire szerencsétlenül erotikus lett hirtelen.
Báh, nem akarok ezen gondolkozni.
- Sajnálom, gazdám. Bizonyára elfelejtettem – mosolyodik el, ha nem skatulyáztam volna be szende, kiéhezett cicának, biztos ráförmednék, hogy ne csinálja itt a műsort, de eláll minden szavam.
A kurva életbe.
Megfordulok és kicammogok a fürdőből, BECSUKOM az ajtót, ezután elterülve ismét az ágyon, megpróbálom megoldani a jelenleg fennforgó szituációt, de akárhogy kattog az agyam a reggeli „frissesség” hatása alatt, nem tudok dűlőre jutni a dologgal.
Hirtelen, az oldalvonalról megjelenik mezítelen teste, csupasz bőrén még itt-ott elvétve csillan pár vízcsepp, haja kacéran begöndörödött, puha és formás combjai ruganyosan mozognak. A lepedőbe süppesztem az ujjaim, de türelmesen megvárom, mit akar ezzel.
Erre bepucsít!
Ah, legszívesebben az ágyról közvetlenül rá ugranék, de valami visszatart, és az ágyon marasztal. Nem a reggeli lustaság, és arról szó sincs, hogy nem állt fel, mert felállt, de… gyanús.
Valamit tuti el akar érni, ezt már ilyen közelségből és a felébredéstől számított húsz perctől, széllel szemben hugyozva is felismerem.
Fogadjunk azt, hogy engedjem el, küldjem haza, blabla… Ajándékot, bevásárlást, új vibrátort meg minden anyám kínját, a franc tudja, hogy egy ilyennek mi kell. Volt már dolgom pettel, ez nem kérdéses, de Ő valamiért más, és ez zavar, vagy nem is tudom.
- Gazdám, én el szeretnék menni enni, ha nem jelent gondot – kéri végül, mire bosszús morranással meg egy intéssel adom tudtára, hogy menjen kajálni. Ahogy elhagyja a szobát, beletépek az egyik párnába, és feltápászkodom az ágyról. Sajgó fejemre nyomom a kezeimet, szúrósan méregetem az ajtót, ami mögött eltűnt.
Komolyan, mostmár nem tudok kiigazodni rajta.
Eddig is azt akarta, hogy keféljem meg, ez a leghőbb vágya, de úgy látszik, valami beindította benne a tipikus ösztönöket, amiket eddig mások elnyomtak. Eddig csak az ágyon tudott könyörögni, illetve mellette, de most tesz is érte.
Ki dumálta ezt bele a fejébe?
Felrántok melegítő nadrágot, az álló farkammal annyira törődök, mint az utcai zenésszel a sétálgatók. Felveszek egy trikót, és már kopogtatnak is az ajtón. Határozott, erős ököl, nem Ő dörömböl.
Akkor lepődnék meg teljesen és visszavonhatatlanul totálisan.
- Steve!
Imádom, hogy annyi nevem van… komolyan…
- Megyünk kajálni, nem jössz? – finoman kérdezi, mivel reggel nem vagyok éppen elnéző és türelmes. Amúgy sem, de a reggeli első egy óra az a kritikus intervallum, amit még anyám is került.
- Megyek… - dörrenek ki az ajtón, majd mezítláb indulok el. A srácok elemükben vannak teljesen, biztos már kiverték maguknak, azért ilyen frissek és élénkek. Hülyék. A folyosón folyamatosan a tegnapról csicseregnek, amiről nekem nem sok emlékem maradt, pedig arra nem emlékszem, hogy egyáltalán ittam volna valamit.
Nyuszkó fehéren felsejlik a drága és mély színű szőnyegek között, egy ideig sietősen teper, de mikor meglát, lassítani kezd, és mikor elhalad mellettem, egy olyan kéjsóvár és buja pillantást vet felém, hogy a farkam keményen megrándul. Utána nézek, formás seggét riszálva halad a folyosón, apró kezei csípője mellett járnak előre-hátra.
Teszek egy hátraarcot, a többiek nem szólnak meg érte, tudják, hogy ilyenkor nem érdemes zavarni, sem felhívniuk magukra a figyelmet. Finom, édes illata elsuhan előttem, mintha a mézesmadzagot rántották volna el előttem. Követem Őt a szobánkig, de ahogy becsukja maga után, a kezem már a másik oldalt a kilincsre markolódik. Haja alól pislog rám, ujjaival elsöprögeti őket, nem tudok elfojtani egy fújtatást. Behátrál a szobába, szinte csal maga után, a zár halkan kattan a hátam mögött. Felmászik az ágyra, négykézláb, akár egy macska, úgy kúszik fel, válla mögött folyamatosan engem figyelve.
Dögöljek meg…
Utánozom mozdulatait, éhesen túrok csillogó hajába, ajkaira tapad szám, hosszan és forró csókolom meg, szabad kezemmel leszedem róla a felsőjét, élvezem, hogy magától mozdulnak meg ujjai, és végigsimít a mellkasomon. Beleborzongok, forró hullámokban önt el a vágy, akarom magamnak, most azonnal!
Levetkőztetjük egymást, apró keze a síkosítóért nyúl, és saját maga keni be a farkam olyan mozdulatokkal, hogy uralkodnom kell magamon, nehogy elsüljek, sőt, még kis lyuka köré is ken egy keveset, amitől hangosan felhorkantok.
Összerezzen.
Nem fogom most bántani…
Belenyalok apró fülecskéjébe, kéjesen tolja fel a fenekét, én pedig megadom azt, amire mind a ketten vágyunk. Forróságának tüze szinte elemészt, a kurva életbe, mikor gyújtott be odabent… Szinte magába szippant, fújtatva teszem magamévá a kis édest, de nem úgy, mint a legutóbb, most valamelyest finomabban sikerült, mint úgy átlagban.
Talán a reggeli morgós fáradtság az oka, de így is rohadtul élvezem, és ahogy aprón kidugott nyelvét látom, Ő is hasonlóan vélekedik a dologról. Megtámaszkodom a feje mellett, erősödő tempót diktálva hajolok le, hogy megcsókolhassam.
Ördögien finom…
- Gazdáhm… - nyögi, mikor elválok végre a szájától, nyüszögni kezd, tudom, hogy neki sem kell túl sok ahhoz, hogy elmenjen, így lenyúlok kemény kis farkához, és gonoszan megszorítom, mire felvisít.
- Jól van… nem leszek görény… - dörmögöm a fülébe, és már karcos hangomtól is képes elélvezni a drága. Pár lökés, és követem is az orgazmusba, mélyen felhördülve élvezem tele a testét, mellé dobom magam, és megragadva a karját félig magam alá gyűröm, és lefekszem.
- Ha elmész cica, szétdagasztom a segged, vili? - dünnyögöm kielégülten a nyakába, mire cicaként bújik hozzám, szinte törleszkedik. Márcsak a farokcsóválás hiányozna, ami igen röhejes lenne, ha mind a ketten lóbálni kezdenénk... nekem lenne mit, de neki...
|
| Rauko | 2011. 02. 06. 22:31:40 | #11168 |
Karakter: Marion Baker
Megjegyzés: ~ Gazdimnak
Nagyon gonosz… nagyon, nagyon gonosz, és tényleg féltem tőle abban a pillanatban, amikor belenyomta a fejem a wc-be, azt hittem, bele akar ölni… nagyon megijedtem tőle. De aztán nem tehettem mást. Amikor a földre dobta a gyújtót, fel sem merült, hogy nem gyújtom meg a cigijét. Elé mászok, meggyújtom a cigijét, és akkor már fojtogatni akar. Félek tőle… De tudom, hogy én hibáztam, így azt is jogosnak tartanám, ha az arcomba nyomná a csikket. De végül megenyhül, és megígéri, hogy ma csak néznem kell.
***
Már egy órával az után kész vagyok, hogy elment. nem tudtam, mikorra jön vissza, így siettem, nehogy baj legyen. Ő be is nyit. De én kicsit összezavarodom. Ha a gazda a szobában van, akkor nem tartózkodhatok az ágyon vagy a széken, hacsak nem engedi meg. De ő ezt már kérte, ideges volt az engedelmességem miatt. Ezért kicsit össze is zavarodom. De végül elindulunk. Viszont ő végig egy szót sem szól. Csak halad előttem, mintha én ott sem lennék…
Mindezt vajon azért, mert kértem, hogy ne kelljen nővel lennem? De akkor miért vagyok vele, ha utál engem? Akkor engedjen el. Öljön meg, adjon el! Neki is mondtam… de én ezt nem bírom! Figyeljen rám valamilyen formában! Verjen agyon, az is jobb, mint ez!
- Kérem… gazdám… Ne haragudjon rám… Kérem!
- Haragszik rád a faszom – veti oda félvállról. Azt hiszem, sírni fogok… ez kegyetlen! Borzalmasan gonosz!
- De legalább nézzen rám! Mit tegyek, hogy ne haragudjon? Kérem! Bármit… - Reménytelen… semmibe vesz… Aztán le is lép.
***
- Gyere tündérke - mondja a mellettem álló férfi, és megragadja a karomat. Én meg nem értem.
- Uram… ha együtt akar lenni velem, a gazdámtól el kell kérnie… - Nem figyel. - Uram, kérem! - Kirántanám a kezem, de nem hagyja.
- Ne félj cicus, itt a többség szívesen kefélné a formás segged, de most nem azért megyünk. Majd meglátod - vigyorog rám, és belök egy szobába…
Perceken belül gazdám, és… EGY NŐ?! Nem… nem lehet ennyire jegyetlen. Megígérte! Hazudott nekem! Nem, nem, nem!
valamit tennem kell… valamit… bármit…
Mire legközelebb feleszmélek a kábulatból, már az ágyon fekszem, előttem térdel a nő, fejjel az ágyékom felé, és mögötte a gazdám. Megijedek, de mikor már meztelenek vagyunk, nem tudom levenni a szemem a gazdámról. Olyan szép férfi… Mintha ő csinálná… igen. Csak arra kell figyelnem, hogy azt gondoljam, hogy ő csinálja. Ennek hála sikerül elélveznem, és a nő kitol maga alól, és lefekszik. Gazdám pedig csak csinálja… én pedig nagyon megkívánom őt. Olyan férfias… annyira izgató. Vajon lenne most esélyem? Vagy fáradt? vagy… vagy még mindig haragszik rám?
- Gazdám… Kérem… - szólok neki, körbeudvarolom, majdnem elsírom magam, de…
- Nem duglak meg – jelenti ki. Nem… nem értem! nem engedhetem most el… így!
- Ne haragudjon rám! Kérem! Bármit, csak szóljon hozzám! Nézzen rám!
- Beszéltem hozzád, rád is néztem.
- Gazdám!
- Semmi olyat nem kellett csinálnod, amit ne élveztél volna. Kéjvágyó kis dög vagy, látom minden rezdülésed szex közben. Élvezed, akárki is csinálja. - Ez… ez így nem igaz!
- De én gazdámmal… - megölelem a lábait, hogy marasztaljam, de csak felsóhajt, és megszólal.
- Ügyes voltál. - A hangjából azt szűröm le, hogy nagyon rossz voltam és azonnal engedjem el… és megteszem.
Csak fekszem a földön, és nem tudom, mit tegyek. A nő az ágyon hangosan horkol… nekem meg eszembe jut az iménti. Tényleg… tényleg nem volt undorító. A gazdám velem volt… és így teljesen más volt. Elértem volna, ha megtehetem. Ott volt, egy karnyújtásnyira tőlem. Olyan volt, mintha ő csinálta volna. Mintha a nő ott sem lett volna. De ezt hogy magyarázzam el neki? Hogy mondjam el, hogy azért volt jó nekem, mert őt ott volt? Mit mondjak neki?
Percekkel később a horkolás hirtelen abbamarad, és a nő ébredezni kezd. Igaz, nem feladatom, de ha itt vagyok, segítek neki. Felkelek a földről, töltök neki egy pohár ásványvizet és odaviszem neki.
- Jól van? - kérdezem halkan, nehogy megijesszem. Ő először ki sem nyitja a szemét, csak morog, aztán mégis felpillant. Meglát, kicsit meglepődik, de elmosolyodik.
- Mit keresel te még itt? - kérdezi. - Cloude miatt vagy ilyen rossz bőrben? - Nyújtózik, és felkel, én meg csak lassan jövök rá, hogy ki az a Cloude. - Hallottam, hogy gazdádnak hívod. - Nyelek egyet… erről nem hiszem, hogy szabad beszélnem.
- Ez… intim dolog - mondom kicsit elpirulva.
- Félreértettél. A vitát is hallottam. Lehetetlen volt nem hallani, kiabáltatok - jegyzi meg, és kortyol egyet a vízből.
- Sajnálom, ha felkeltettük. Csak kicsit ideges voltam… a gazdám pedig néha alapból ilyen - válaszolok neki bocsánatkérően.
- Nem baj. Viszont szerintem rosszul csinálod - mosolyog rám. - Nem így kellene közeledned felé. - Hatalmas szemekkel pillantok rá. Nem így? Hanem… hogy? - Ne nézz ilyen bután, szöszi - nevet fel. - Ő egy állat. Egy vadállat! Egyszer szeret csak becserkészni. Most próbáld meg te őt - kacsint rám. Nem értem… Cserkésszem be? - Voltatok már együtt, nem?
- Hát… de.
- Na látod! Csábítsd el megint - teszi vállamra a kezét. - Na, nekem mennem kell. Majd eljövök még, addigra dugasd meg magad, szöszi - mosolyog rám, majd előre libben, és ad egy… puszit a számra? Megrettenek, mire ő felnevet. - Ne izgulj, ha baj lenne, fogd rám. - Feláll, összerendezi a ruhátá, majd az ajtóban állva még visszafordul. - Ügyes legyél - kacsint rám, dob egy csókot és kilibben.
Én még egy darabig értetlenül ülök az ágyon, majd észbe kapok, hogy ki tudja, mióta nem voltam a szobájában, és azonnal felpattanva rohanok is, egyenesen oda. Út közben szerencsére senki nem jön szembe, de amikor benyitok, őt sem látom. Ez elszomorít… és valahogy zavar a gondolat, hogy talán épp most valaki mást… Kicsit elszomorodva veszem le a ruháimat, és fekszem le az ágyra.
Meztelenül, az ágyra. A múltkor nagyon ideges volt, amikor a földön aludtam. Nem akarom tovább rontani a helyzetet… hiszen most az a célom, hogy elcsábítsam. Elcsábítani… hogy is volt?
- Marion, figyelsz?! - hallatszik egy kicsit ideges hang.
- Persze Matt, figyelek. - Odakapom a fejem… elbambulhattam.
- Így emeled a kezed… látod? Ezt szeretik. Ha a combodat simogatod, akkor hamarabb feláll a farkuk. Na, csináld! - Ledobom a köntöst. Matt kisétál a zuhany alól, és beállok én. Csinálom utána, ahogy mutatta, ő pedig vágyakozó tekintettel méreget. Egy szót sem szól percekig. - Nézz rám - szólít fel rekedtes hangon, mire én rá pillantok. Szemeiben fura fény csillan. - Gyere ide, szépségem - mosolyodik el, és elkezdi magát bekenni síkosítóval…
Erre a képre alszom el. Álmomban érzem, amikor valaki mellém fekszik, és mintha hozzám érne, de azt hiszem, hogy csak álmodtam. Gazdám nem érintene meg…
Amikor teljesen ébren vagyok, oldalra pillantok. Mellettem alszik… nyugodt, és mennyire szép most. Mint egy isten. Sosem volt még ennyire szemrevaló gazdám. Épp ezért nem engedhetem el… nem hagyhatom, hogy megunjon, vagy eladjon! Mellette akarok maradni, és nem idős, impotens férfiakat szórakoztatni!
Eszembe jut Matt, és amiket mondott akkor. Figyelve a szuszogását, lassan ő is felébred. Jobb alkalmam sosem lesz, azt hiszem. Ha most elszalasztom, akkor utána már bátorságom sem lesz. Legalább jelenleg elszánt vagyok.
Felkelek az ágyról, és elindulok a fürdőszoba felé. Már akkor hallom a morgását, amikor felkelek. Remek! Indulok a fürdő felé. Nem zárom be az ajtót, ez úgyis a saját fürdője. Tekintve, hogy meztelen vagyok, beállok a zuhany alá, és kezdem is, amire emlékszem, és amit azóta saját tapasztalatból tettem hozzá a kis műsorhoz. Nem is telik el sok idő, hallom, ahogy köhint a hátam mögött. A vállam felett nézek rá.
- Legközelebb zárd be az ajtót - mondja, de azért végigköveti tekintetével a testemet, elidőzve a fenekemen.
- Sajnálom, gazdám - mosolygok rá bocsánatkérően. - Bizonyára elfelejtettem. - Oldalt fordulok, hogy jobban lásson és mégis kevésbé, hiszen semmit sem lát igazán. Ő még néz pár percig, aztán szó nélkül távozik.
Nem tudom, hogy ez most sikernek számít-e, így nem merek gondolni semmit, csak kimászok a víz alól, megtörülközöm, visszasétálok a szobába, és ő ott van. Az ágyon fekszik. Nekem spontán ötletem támad, és teljesen meztelenül megyek a szekrényhez, kihalászni a ruhámat, de persze legalulra kell hajolnom. Úgy helyezkedem, hogy tökéletes rálátása legyen a helyzetre, ahogy kicsi fenékrázás után lehajolok, gondosan matatva egy darabig, amíg meg nem találom, amit kerestem. Nem kérdezem meg, hogy szabad-e, nem szólt, hogy mit lehet, és mit nem. Így hát elkezdek öltözni, ezt is a lehető legerotikusabban, hajat dobálva, csípőt rázva, ahogy a többi pettől láttam. Még mindig nem szól, én meg nem nézek rá, de végig magamon érzem a tekintetét. Amikor kész vagyok, mosolyogva fordulok meg.
Hófehér csőnadrág. Tökéletes benne a fenekem, egy régebbi gazdámtól kaptam, a hozzá illő fehér felsővel együtt. Ő végignéz rajtam. Éhes szemekkel méreget, ezt felismerem, de mégsem áll fel és érint meg. Nos, akkor azt hiszem, magára kell hagynom kicsit.
- Gazdám, én el szeretnék menni enni, ha nem jelnt gondot - kérem mosolyogva, mire morog egyet, és int.
***
Szerencsémre nincs senki az étkezőben, így nyugodtan eszek egy kis adag salátát, és egy szelet rántott sajtot. Azt hiszem, nyugodtabb vagyok. Ha ki is dob gazdám, akkor is tudom, hogy én mindent megtettem, amit még megtehetek, hogy elcsábítsam. Ha nem sikerül, akkor nagyon szomorú leszek, de bele fogok törődni, akármit tegyen is.
Gondolataimból fura hangok szakítanak ki. Valakik jönnek! Azt hiszem, nem kellene mással beszélnem a gazdám engedélye nélkül, pláne ha ezekről a férfiakról van szó. Bekapom még azt a kis maradékot, amim van, és már indulok is.
Legnagyobb megdöbbenésemre meglátom közöttük a gazdámat. Pont mellette fogok elmenni. Minden a másodperc tört része alatt történik. Nekem eszembe jut az a szexi pillantás, amit láttam egy pettől régebben, és be is vetem azonnal. Ahogy elmegy mellettem szendén, pirulva, alig ránézve, de világosan tudatom vele, hogy mit szeretnék, és elindulok a szobánk felé. Innentől minden csak rajta múlik.
Szerkesztve Rauko által @ 2011. 02. 06. 22:32:32
|
| Meera | 2011. 02. 03. 16:30:01 | #11049 |
Karakter: Steve Allard
Megjegyzés: ~nyuszkónak
Elkezdem markolászni, de egyáltalán nem reagál rá.
- Hé, nyuszi! Mi van?! Simogatom a farkadat, és fel sem áll – kelek fel róla, hogy a szemébe nézhessek, de ekkor bejön Viktor, az utánam következő legjobb. Tavaly jól összevertem a pofáját, mert megpróbált kitúrni. Azóta haverok lettünk, és rájött, nem is olyan jó sztárnak lenni.
Körbecsodálja Mariont, megjegyzéseket tesz rá, majd elmesélem neki, hogy honnan szereztem ezt a kis piheseggűt. Rákérdez, hogy mennyire király a nő témában, én pedig rájövök, hogy ez még lehet, hogy nem is látott nőt a személyzeten kívül a dagadéknál.
- Voltál már nővel, nyuszi?
- Hát… mondhatjuk.
- Akkor jó – nem volt határozott válasz, de meztelen picsát csak látott már. Lehajtott fejjel álldogál mellettem, de mielőtt még felránthatnám a fejét, vagy rászólhatnék, Viktor megszólít minket.
- Jösztök reggelizni?
- Ahha, még úgysem ettünk – mászok ki nyuszkó mellől, és elindulunk az étkező felé. Impozáns egy hely, ráadásul késő este olyan jól jönnek ezek a fényesre sikált asztalok, hát még a bárpult… Hány embert döntögettem már nekik… Hehe.
- Nyuszkó, mostantól ide jössz kajálni, ha éhes vagy, ehhez nem kell az én engedélyem… Hallod?
Nem válaszol, teljesen magába van fordulva. Na most pofon legyen, vagy kicsit emeljem meg a hangom?
- Hé, nyuszi, kérdeztem valamit! Mi van veled? Mióta elmondtam, hogy nőkkel kell lenned, olyan vagy, mint egy félhulla – vágok egy undorodó pofát. – Mit kérsz enni?
- Semmit, uram.
- És ennyit akartál mondani? – rettentően az idegeimre megy ezzel a suta hozzáállásával, egy plázapicsa is gyorsabb valamint határozottabb, mint Ő! Hogy lehet valakinek a jellemét ennyire elkúrni? Eszem faszom megáll…
- Igen, gazdám – afeletti dühömben, hogy nem őszinte, elvágom a kezemben tartott nehéz, whiskys poharat.
- Ne szórakozz velem! Ne legyél ennyire lábtörlő, mondtam már – mordulok rá, mire Viktor nem felejt el beröhögni.
- Nem gondoltam, hogy ölebet szereztél!
Most egyszerre verem el mind a kettőt, de először az összes létező testnyílásukba különféle eszközöket dugdosok, első hely a vibrátoroknak a fülkagyló…
- Kussolj, vagy bajod lesz!
- Jó, nem azért mondom, nyughass már – veszi fel a védekező pozíciót, és ledobja magát az egyik székre. Leülök hozzá, és Marion is. Viktor pedig egy régi, közös kuncsaftunkról beszél, akit valamelyik nap sikerült újra megdöngetnie… Bella igazi olasz kurtizán, olyan trükköket vetett be, hogy sokszor többször élveztünk el, mint Ő. Ez okés, pár évvel ezelőtt volt, és két embert kért három napos orgiára. Annyit fizetett, hogy abból építettük meg a jobb szárnyat a klubnak…
Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy nyuszkó felpattan, kezét szorosan a szájára tapasztva kirohan az étkezőből. Viktor égnek emeli a tekintetét, én pedig felállva utána cammogok.
Most mi van már megint?!
Ha elbaszta az egészségét, már most, akkor nekem végem, és az azt jelenti, hogy vagy kinyírom, vagy kidobom az utcára, de mindenféleképpen bevétel kiesést jelent ez az egész.
- Rendben vagy nyuszi? Mondd, hogy nem betegedtél le…
- Nem – úgy sír, hogy menten megfullad, én pedig szemöldökömet megemelve nézem a jelenetet.
- Én nem tudok… nőkkel… Tömény parfüm, undorító smink… mindnek büdös a szája, és odalent is büdösek, mocskosak és vérszagúak… - újból rókázik, én pedig fapofával nézem, hogy mit ad elő. Jaj, hát mindjárt előkapok egy zsebkendőt.
- Könyörgöm, gazdám… - rettegve tekint fel rám, szája tiszta mocsok, szemei feldagadtak, pedig alig pár perce játssza el a hattyú halálát. - Adjon el, vagy ajándékozzon tovább, vagy egyszerűen csak öljön meg, nem fogok haragudni… de ne kelljen! Könyörgöm! Csak nőkkel ne kelljen együtt lennem… Bármit megteszek, bármilyen férfivel együtt tudok lenni és akármit megtanulok, csak ezt ne… akármit, kérem… könyörgöm! Csak nőkkel ne…
Még mindig sír. Baszott jó. Piros lesz a pofája, és akkor hogy fogja eladni magát?
Megragadom a grabancát, belenyomom a fejét a vécébe, és ráengedem az öblítést. Csapkod, sír, ezt elismétlem addig, ameddig a tartályban van víz. Köhög, nyeli a vizet, újra hány, pedig a klotyó már rég tiszta. Kirántom a hajánál fogva, és eldobom a padlón.
Remegve kuporodik össze, keservesen zokog, szinte a mellkasáig tiszta víz, de legalább már nem fürdik saját gyomorsavjában. Kiveszek a zsebemből egy szál cigit, majd odadobom elé a gyújtót. A fém, míves gyújtó fülsértő csengéssel koppan a csempén, Ő pedig megragadja és odakúszva hozzám engedelmesen meggyújtja a bagómat. Mélyet szívok belőle, és a füstöt kegyesen oldalra fújom, közben ujjaimat a nyakára szorítom.
- Én vagyok a főnök – lendítem meg a cigit vészesen az orrához közel, tekintete rettegő és ijedten kapkodja össze-vissza az arcomon, főleg az égő cigarettavégen. – Ha azt mondom, hogy dagadt kocákat kell körbejárnod, és csókot lehelni a zsíros kacsójukra, megteszed. Ha azt mondom, hogy kussolj, akkor kussolj. Nem tűrök meg semmiféle ilyen műsort a továbbiakban. Megértetted?
- Igen… gazdám…
- És most, fürödj meg, és csinálj valamit magaddal – engedem el, mire hátratántorodik, és lehajtja a fejét. Utálom, mikor mások keresztbe tesznek nekem. Akár akarattal, akár akaratukon kívül is. Minden úgy van, ahogy én mondom. Passz.
- Igen, gazdám…
Az ajtóhoz lépve még hallom, ahogy szipog párat. Így tényleg nem fogom hasznát venni. Bassza meg… Ó, ficken… Megragadom az ajtófélfát, és a vállam felett vetek hátra neki pár szót:
- Ma csak nézed.
- Köszönöm! Köszönöm… gazdám…
***
Negyedórával a kezdés előtt érte megyek, ugyanis minden szart én intézek, hogy klappoljon minden az utolsó másodpercig és azt is beleértve. A szobám ajtaját szélesre kinyitom, és meg is látom nyuszkót, aki az ágyon üldögélve nézi a szőnyeget. Mikor meglát, leugrik az ágyról, és a szőnyegre ül. Aztán ismételten észbe kap, és hirtelen feláll.
- Menjünk – közlöm fagyosan, mire elindul felém, de nem várom meg hogy odaérjen hozzám, hanem elindulok kifelé. Mély kussban haladunk, nekem nincs mit mondanom, neki meg nincs miért megszólalnia. Érzem, hogy feszült, de nem tudom mit kell így beszarni pár nőtől. Ő maximum csak harmadik fél lehet egy dugásban, ugyanis imádom az orgiát, ahol én vagyok az alfahím.
A színpad mögött egy kicsivel megállok, és intek neki, hogy ott oldalt le tud menni a nézőközönség közé, ha már nem hajlandó részt venni semmiben sem, mert annyira elcsúfította a pofiját.
Váratlanul ér az, hogy kis ujjai megragadják a ruhámat, majd rögtön el is engedik, de kérlelő és ijedt hangja szinte végigsüvít az agyamon:
- Kérem… gazdám… Ne haragudjon rám… Kérem!
- Haragszik rád a faszom – válaszolok lenézően, és közben a székeken üldögélő Frenkyt nézem. Áll a farka… Csodás. Biztos jó pipit lát, aki már szemezik is vele. Egy ribanc se vág le ekkora hisztit, mint ez a szőkeség itt mellettem.
- De legalább nézzen rám! Mit tegyek, hogy ne haragudjon? Kérem! Bármit… - hangja a mondat végére elcsuklik, mivel továbbra sem vagyok hajlandó ránézni.
- Steve! Pár perc a kezdésig! – kerül elő az egyik reflektor mögül Johnny, aki meghökkenve nézi Mariont. Ja, új szerzemény, de ha így folytatja megunom, és beadom egy vén, gazdag pedofil buziknak fenntartott öregek otthonába ápolónak.
- Vigyázzak rá?
- Ahogy érzed – vágom le a felsőmet a földre, és ügyet sem vetve rájuk kimászok az emelvényre, és leülök az egyik székre. Ájuldozás, füttyögés, sikítozás csap fel, majd a szokásos hiszti és hajtépés, de hölgyeim, ugyan, a pénzük számít, nem a hajuk.
Meg is látok egy igényesebb pipit a hátul, akit sokat sejtető mosollyal szívja az ujjai között tartott Slimet, majd megunva nőtársai verekedését, határozottan felemelkedik, és felém kezd el sétálni. Minden különösebb akadály nélkül fellép az emelvényre s az ölembe ül, én pedig nem felejtek el rögtön a seggébe markolni. Hmmm…
- Felajánlok többet, mint amennyiről álmodni mersz…
- Nem tudod te azt megfizetni, aranyom… - hiába tűnik gazdagnak, ilyenkor a stratégia az, hogy még jobban kelepcébe csaljuk. Ergó, mindenáron meg akarja majd mutatni, hogy jobb mindenkinél, akivel valaha dugtam vagy basztam egész életemben. Ez a munkánk: hadd higgye egy kis időre, hogy Ő különleges.
- Dehogynem… És nem csak veled akarom…
- Hús kell tán a szádba közben? – húzom el a szám, mire megnyalja az arcomat, és kezével ráfog a farkamra.
- Kifogtalak, Cloude, enyém vagy ma estére – vörös rúzsának nyomatát nyakamon hagyja, nekem pedig be kell hogy valljam, tetszik, ahogy teper utánam. Kicsikém nem szaladunk olyan busz után, ami nem vesz föl, de a kedvedért lassíthatok… Ritka az, mikor Cloude néven szólít egy nőstényfajzat, régebben volt befutott nevem.
- Látom ott oldalt azt a kis szőkét… Megduplázom a pénzt, ha befogod őt is.
- Nyuszkót? Hmmm… - intek Johnnynak, majd rámutatok nyuszkóra, ezután a férfi veszi is a lapot, és húzni is kezdi a szőkeséget az egyik közeli szoba felé. - Úgy ahogy én akarom.
- De úgy, hogy nekem jó legyen…
- Persze, hisz a vendég az első – kaján vigyoromtól megvonaglik, és ajkait megnyalva szemérmetlenül lesmárol, én pedig végigmarok fenekén, és mellein. Jóféle kielégületlen, ribanc üzletasszony, ráadásul semmi mű sincs rajta…
Mikor belépünk a szobába, ketten, én és a nő, látom, hogy Marion fokozatosan elzöldül, és könyörgőn nézve rám oldalra sasszézik az ágy mellett, de nem sok sikerrel próbál menekülni.
Nyuszkót felvágom az ágyra, a nőt pedig feltérdepeltetem kis teste fölé, aki annyit fizetett ezért az egészért, hogy az már egy überfelszerelt villára lenne elég… Fasza, végre saját kéróm lehetne, ahh… Látom nyuszkón, hogy nem igazán örül a nő jelenlétének, sőt, a zöldet felváltotta az elsápadt arcbőr, amit szerencsésen leplez a csak gyertyákkal megvilágított szoba jótékony homálya.
Lesz neked is jó ebben, főleg, hogy a nőhöz nem is kell egyáltalán érned. Majd Ő megérint, hidd el, hiszen végülis nem a te farkadat kéri a picsájába, a tied csak nyalóka, amit kefélés közben fog szopogatni. Mindenki jól jár, én pedig már betonkemény vagyok, főleg hogy a párosukat így látom…
Leszedem róluk a ruhát, a nő pedig érti a dolgát, és szopni kezdi nyuszkót, én pedig teketóriázás nélkül dugni kezdem hátulról. Annyira jó forró, ez a tüzelt szuka rohadt jól érti a dolgát, pucsít is, de közben úgy nyalja nyuszkó farkincáját, hogy annak egy szava sem lehet ellene.
- Gazdámhh… - nyögdécselése csak olaj a tűzre, annyira jó hallani, hogy még mélyebben vágom magam a nőbe, aki ennek hatására még jobban rácuppan nyuszkóra… Ha engem hergel, a nőt kúrom erősebben, aminek az lesz a következménye, hogy az erősebben szop…
Ujjai erősen belemarnak a lepedőbe, látom remegő testén, hogy hamarosan elmegy, majd egy éles sikítással el is élvez a kis drága… A nő kilöki maga alól, és elterül az ágyon, én pedig egy kegyetlen vicsorral dugom meg ájulásig csinos kis picsáját.
Nyuszkó égőn és sóvárgón mered rám az ágy mellől, majd mikor a nőt eldobom magamtól, és felkapom a gatyámat, odajön hozzám.
- Gazdám… Kérem… - pillái végén könnycseppek ülnek, de kipirult arca azt jelzi, hogy rohadtul élvezte ezt az egészet. Egy szál cigit nyújt felém, amit elveszek tőle, s készségesen meg is gyújtja.
Reszket.
- Nem duglak meg – közlöm nyersen, mire álltó helyében megvonaglik. Visszanézek a nőre, aki már mélyen alszik az ágyon, és rádobok egy plédet az egyik komódból kiragadva.
Elindulok kifelé, de Marion megragadja a ruhám, és letérdel elém, keservesen sírni kezd…
Bahh, már megint…
- Ne haragudjon rám! Kérem! Bármit, csak szóljon hozzám! Nézzen rám!
- Beszéltem hozzád, rád is néztem.
- Gazdám! – szinte visít.
- Semmi olyat nem kellett csinálnod, amit ne élveztél volna. Kéjvágyó kis dög vagy, látom minden rezdülésed szex közben. Élvezed, akárki is csinálja.
- De én gazdámmal… - kezdi, és meglepetésemre átöleli a lábaimat. Döbbenten nézek le rá, arcát a térdeim közé fúrja, mint egy gyerek. Mert gyerek még. Faszom…
|
| Rauko | 2010. 12. 24. 17:10:15 | #9953 |
Karakter: Marion Baker
Megjegyzés: ~ Gazdinak
~*~
Már indulnék öltözni, amikor megragad, és visszaránt magára, majd kicsit lentebb tolva hozza egyértelműbben a tudtomra: első körben talán valami jót kellene tennem. Akkor… meg is teszem. Ajkaim közé fogadom, de végig a szemébe nézek. Fogva tartom a tekintetét, két okból. Egyrészt nagyon szeretném, ha még jobban kívánna, másrészt érdekel, hogy mikor és hogyan tudok neki még nagyobb örömet okozni.
… és sem magamnak, sem neki nem okozok csalódást, hiszen viszonylag hamar elélvez, és nagyon élvezi, le sem tagadhatná. Kis incidenst követően, ahol megtudom, hogy ő nem igényli azt, hogy segítsek neki az öltözésben, indulunk is. Először elvezet egy olyan szobába, ahol csupa-csupa izgatóbbnál izgatóbb segédeszköz van, és… jesszus, mennyire jó is lehet! Sandán pillantok gazdám után, és már a fejemben össze is állt egy kifejezetten kellemes koncepció, amihez csak ő kellene, és ez az ultrajól felszelet szoba!
Hamar a tudtomra hozza, hogy nem kellene ennyire belemerülnöm a dolgokba, mert van még mit látnom, és már megyünk is tovább. Engem kicsit sem lep meg a második hely: az a szoba, ahonnan kiválogatnak minket. Ez is nagyon szépen felszerelt, kellemes kis helyiség, ami nyugtalanít, az a tény, hogy nem csak vele kell lennem. De ez sem lenne akkora baj, de amikor kinyögi, hogy nőkkel is… hirtelen megremegek, és hiába dönt a párnák közé, és kezd el simogatni, a farkamat simogatni, nem tudok rá koncentrálni…
- Hé, nyuszi! Mi van?! Simogatom a farkadat, és fel sem áll - morogja, de mielőtt válaszolhatnék, benyit valaki, és beszélgetni kezdenek. Nem nagyon figyelek oda, de rólam van szó, hogy ki vagyok, szép vagyok, jelenleg a keze a nadrágomban matat, és, hogy fura az arcom. Megrémültem, ez biztos.
Miközben ők beszélgetnek, nekem eszembe jut az a bizonyos éjszaka, amikor életemben először, és remélem utoljára kellett nővel szexelnem. Egyrészt egy vérbeli passzívnak, mint én, a világ legkomolyabb büntetése egy olyan lénnyel folytatni szexuális kapcsolatot, akinek még csak farka sincs, ráadásul olyan, mint a nők… szóval én nem véletlenül vagyok meleg, ez tény. De akkor a gazdám, és az itteni férfiak mind biszexuálisak lennének? Nem tudom, de ezek szerint valószínű.
Elmélkedésemet gazdám hangja szakítja meg.
- Voltál már nővel, nyuszi? - kérdezi.
- Hát…. mondhatjuk - felelem halkan, lehajtott fejjel.
- Akkor jó. - Nem, nem jó! Hányingerem van, ha csak arra gondolok, hogy milyen egy női test! Ormótlan mellkas azokkal a mellekkel, idióta hasfal, és ott lent is… undorító!
- Jösztök reggelizni? - kérdezi gazdám barátja.
- Ahha, még úgysem ettünk - feleli, majd feláll, én pedig követem. Nem nézek szét, a fejemet lehajtva gondolkodom valami megoldáson. Az a baj, hogy a nők általában vonzónak találnak engem, szóval abban nem reménykedhetek, hogy nem fogok tetszeni nekik. De én nem akarok nőkkel! Bármilyen férfival együtt tudok lenni, de egy nővel semmiképpen sem. Már a gondolat is…
- Hé, nyuszi, kérdeztem valamit! - ránt vissza megint a valóságba a hangja. - Mi van veled? - morran rám. - Mióta elmondja, hogy nőkkel kell lenned, olyan vagy, mint egy félhulla - fintorog. - Mit kérsz enni?
- Semmit, uram - felelem tisztelettudóan, kerülve a kérdést.
- És ennyit akartál mondani? - kérdezi idegesen.
- Igen, gazdám. - Csattanás, és már csak azt érzékelem, hogy egy pohár széttört a falon, közvetlenül a fejem mellett.
- Ne szórakozz velem! - ordítja majd közelebb lép. Már várom, hogy megüssön, de nem történik semmi. - Ne legyél ennyire lábtörlő, mondtam már - morogja ajkaimra, mire a mögöttünk álló férfi megszólal.
- Nem gondoltam, hogy ölebet szereztél - kuncog, mire gazdám rá pillant.
- Kussolj, vagy bajod lesz!
- Jó, nem azért mondtam, nyughass már - mondja a férfi védekezően felemelve a kezét, majd leül egy székre. Én megfogom a felém nyújtott pohár vizet, és megiszom. Ők tovább beszélgetnek, és addig nincs is baj, amíg a férfi nem kezd mesélni az előző esti nőről. Mindentr részletesen elmond a gazdámnak, én pedig egyre nehezebben bírom hányás nélkül. Aztán, amikor a férfi közli, hogy a nő milyen ízü volt, már nem bírom…
Összeszorul a gyomrom, eszembe jut az az egyetlen alkalom, amikor nővel kellett lennem, és rohanok a fürdő felé, hiszen érzem, hogy hányom kell. Ahogy beérek, épp annyi időm van, hogy zárjam az ajtót, már jön is ki minden, amit ettem, még a víz is. Az az érzés, ami bennem kering… undorító.
Pár perc múlva hallom, ahogy kopog, majd benyit.
- Rendben vagy, nyuszi? - kérdezi, és a hangjában mintha… nem is tudom, mit érzek. - Mond, hogy nem betegedtél le…
- Nem - nyögöm ki, és sírni kezdek. - Én nem tudok… nőkkel… - Ahogy egyre élénkebben idézem fel az emlékeket, egyre nehezebb. - Tömény parfüm, undorító smink… mindnek büdös a szája, és odalent is büdösek, mocskosak és vérszagúak… - Alig van egy pillanatom a wc felé hajolni, újra hányni kezdek, de már keservesen zokogok közben. - Könyörgöm, gazdám… - nézek rá nagyon félve. - Adjon el, vagy ajándékozzon tovább, vagy egyszerűen csak öljön meg, nem fogok haragudni… de ne kelljen! Könyörgöm! Csak nőkkel ne kelljen együtt lennem - sírok még mindig. - Bármit megteszek, bármilyen férfivel együtt tudok lenni és akármit megtanulok, csak ezt ne… akármit, kérem… könyörgöm! Csak nőkkel ne…
|
| Meera | 2010. 12. 01. 20:53:44 | #9587 |
Karakter: Steve Allard
Megjegyzés: ~raumnak
Boldog születésnapot nyuszkó (L)
- Kérem... gazdám... - könyörög. Hát nem aranyos? Megemelem a vibrátorát, és maximumra állítom a kezemben, majd belenyomom formás kis seggébe. Szinte tövig.
- Mi a baj, nyuszi? Gyerünk, beszélj...
Imádom ezt csinálni, annyira... élvezetes.
- Kéremh... engedje...hogy... - megakad, de már ez is rekord. Kajánul elvigyorodom, tetszik a műsor, de arról a francért nem fogok megfeledkezni, hogy már akkora erekcióm van, hogy mindjárt magától eldurran a látványtól.
- Nem megy olyan könnyen, mondtam már... Előttünk az egész éjszaka, miért akarsz ilyen gyorsan elélvezni?
- Nem bírom tovább – felvisít, és kis farkincájára markolok, majd jól megszorítom, mire megvonaglik. Hehe.
- De épp van benned valami – pöckölöm meg a vibrátort, de meg sem érzi, olyan erősen rezeg benne. No lám, a kicsike nagyon tud, de még a fájdalomküszöbét és a teherbírását még feljebb fogom emelni. Már ennyitől tiszta ideg... Ejnye-ejnye...
- De én gazdámat akarom magamban! Érezni akaromh... - micsoda határozott hangot tudott megütni. Kiveszem belőle a vibrátort, és ívesen elhajítva szinte ráfekszek, és makkom a bejáratához illesztem.
- De csak mert olyan rohadtul beléd akarok élvezni, hogy menten felrobbanok – búgom a fülébe, és tövig belé vágom magam kis testébe. Ahh, kurvára jó, hihetetlen, hrrr... Megragadom kétoldalt, és erőszakosan rángatom magamhoz, ujjaim farpofáiba mélyesztem, imádom ezt a kis segget, rojtosra fogom kefélni.
Felénél elájul, a feje a párnára esik, és a teste elernyed, szinte teljesen beterítette az egész lepedőt az élvezetével. Óhhó, azt gondoljuk, hogy álmunkban nem fog senki megbaszni? Tudod ki lesz tekintettel rád, kiscicám.
Annyira jó benne, ahh, mintha csak nekem találták volna ki... Tovább hajszolom magam a csúcsra, keményen teszem magamévá a kis pihés testet, majd a végén járva tele is élvezem a kis csinost. Mellégördülök, és egy nagy ásítás, és elégedett vigyor produkálása után úgy döntök, alszom egyet.
***
Reggel mikor felkelek, nem találom magam mellett. Na nem, ez minden törvénynek ellent mond, esélye sincs, hogy rendesen menjen kettőt, tegnap úgy megdugtam, hogy csoda hogy nem szakadt szét, amit jobbára magának köszönhet. Az ilyen kis peteket sosem tudtam megérteni, kész rejtély miféle gondolatmenet alapján működnek.
Lenézek az ágy mellé, és látom, hogy a hideg kövön fekszik, a ruhája is csak takaróként van rajta. Innye a kurva élet, még megfázik, és ezzel a fizikummal ki is halhat! Rázni kezdem a kis szerencsétlent, totálisan felkúrja még az agyamat. Ha felfázik, és tüdőgyulladást kap, abból még a legjobb szanatóriumban sem kupálják ki.
- Mit keresel a földön? Leestél? - hülye kérdés, és előre várható a hülye válasz.
- Nem, gazdám, csak nem akartam kellemetlenséget, és inkább lemásztam ide aludni.
Bingó.
- Mikor mondtam én olyat, hogy nem akarom, hogy mellettem aludj? - horkantok fel ingerülten.
- Ez így van, bocsásson meg – megalázkodik, én pedig dühösen fújtatok egyet. Ilyen nincs. - De azt sem engedte meg, hogy Önnel aludjak. Nem dönthetek önkényesen egy ilyen fontos dologban.
Nem vágom pofán. Nem vágom pofán. Nem.
- Hogy a fenébe neveltek téged?!
- Így, gazdám. Ha azt kéri, a lábnyomát fogom csókolgatni, ha azt akarja, négykézláb mászok majd Ön után, ha azt kéri, akkor bárkivel le fogok feküdni, vagy Ön elé ugrom, ha bántani akarják.
Mi fasz?!
- Te nagyon el lettél cseszve, kölyök...
- Nem, uram, engem ilyennek neveltek – rám mosolyog, én pedig nem tudom eldönteni, hogy felpofozzam, vagy azt verjem meg, aki erre tanította. - Ha az embert naphosszat verik, hogy engedelmességet tanuljon, már csak azért is megteszi, hogy annyival könnyebb élete legyen, és csak akkor üssék meg, ha a gazdája ideges, vagy felbosszantották.
Pff, ez nem normális. Mondjuk engem halálomig verhetnének, akkor sem szopok le senkit, ha tüzes billogot sütnek a seggembe. De én más tészta vagyok.
- Szóval, ha most úgy tartaná kedvem és véresre akarnálak verni, nem tennél semmit? - na erre próbáljunk valami szép, okosat válaszolni
- Nem, uram. Megköszönném, hogy megtisztelt azzal, hogy rajtam töltötte ki a mérgét.
Kezdek iszonyúan pipa lenni. Fjúriösz.
- Én csak egy kiegészítő vagyok, gazdám. Mint egy csinos ékszer: de annyit sem érek és jelentek senkinek – olyan könnyedén beszél saját értékéről, és pocskondiázza saját magát, hogy kezdem elveszíteni a türelmem, ami amúgy sem egy hosszú dolog.
- Hát, téged átnevelni nem nehéz, egyenesen lehetetlen - sóhajtok fel totál leterhelten. Én megőszülök, mire ennek saját gondolatai és cselekedetei lesznek, hát még a profitképesség!
- Bocsásson meg.
ELÉG LEGYEN MÁR.
Beletépek a hajába, és annál fogva rántom fel térdelő állásba. Nem, ilyen nincs, ilyen ember nem létezik, a picsába is!
- Ne hajlongj már állandóan, a rohadt életbe! Nem kell mindenért bocsánatot kérni! - belemarok szájába, és agresszív, domináns csókot zsebelek be tőle, mire akadozottan felel. A kurva életbe, még ezt sem meri engedély nélkül?! Letépem a nyelvét...
- Mostantól velem alszol, és próbálj meg kevésbé lábtörlő lenni – közlöm idegesen, mire csak értetlenül néz. - Most mit nem értesz?
- Azt… hogyan kell?
Nem. Ezt csak álmodom.
- Inkább menj el zuhanyozni, oké?
- Rosszat csináltam? - hangja ijedt és rémült. Igen bazd meg, legyél kissé önállóbb, mikor fogsz te engem magadra rántani? - Megüthet, ha önnek attól könnyebb.
MEGÜTNI?
Na most hordja el innen a popóját, mielőtt tényleg megteszem.
- Menj már a rohadt életbe és zuhanyozz le! - mordulok rá, mire felkel, és elspurizik ingatag járással a fürdőbe.
Ez egy emberi roncs, hogyan fogom rávenni, hogy önállóan táncoljon a rúd körül és munkára befogható legyen?! Ez nehezebb lesz, mint gondoltam, de egy pozitívumja van ennek az egésznek: azt csinálja, amit én mondok.
Próbálok megnyugodni, és türelmet erőltetni a teli pohárba.
Visszajön hamarosan, és csak az ajtóból pislog rám. Odakintek neki, hogy tolja ide a kis popóját, amit készségesen meg is tesz. Fölém mászik, és engedelmesen, mintha begyakorolt mozdulat lenne, a csípőmre ül. Nagyon nem kéne reggel rajtam tornázni nyuszkó, de majd megtanulod a módit a saját károdon. Megmarkolom kétoldalt derekának selymes bőrét és felemelem a fejem, amit rögtön meg is ért.
Szóval így kell betanítani, ha ezeket az alapokat tudja, akkor a vendégeken is gyönyörűen tudja majd alkalmazni, csak kicsit helyre kell pofoznom az önbizalmát. Bár ezt nem kéne, hiszen pont hogy kiverték belőle eddig.
Hehe.
Kiverték.
Lehajol hozzám, és megcsókol, bár most már nem olyan bátortalan, mint tegnap, de lassúnak lassú. Felfalom ajkait, igyekszem nem véresre marni, hiszen hogy fog kinézni? A női vendégek sokkal érzékenyebbek egy feltépett száj látványára. Látom, hogy hiányosságát simogatásokkal próbálja kompenzálni.
Tökéletes.
Még viheti valamire.
- Kis hülye... felcseszted az agyam rendesen. Meg ne merj szólalni! - szólok rá, mikor már látom, hogy nyitná a száját. A feleselés viszont menne neki párszor. Ezt is kiszedjük belőle. Kajánul elvigyorodom, és megpaskolom a combját.
- Gyere nyuszi, körbevezetlek.
Engedelmesen bólint, és mikor mászna le rólam, nem engedem el a derekát, mire kérdőn néz rám. Ragadozó vigyorommal találja szembe magát, és hihetetlenül ocsmányan csillogó szemekkel.
- A saját házam táján először is, nyuszkó. Ez az első, amit jegyezz meg, ha már ennyire szolgálni akarsz – tolom lejjebb magamon, Ő pedig kérdés nélkül kapja be a szájába félmerev valómat. Ahh, de gyönyörűen és profin csinálja! Hrrr...
Főleg a szemei, amivel az enyémeket tartja rabul, pedig tudom, hogy nem csábítani akar, hanem figyelni a reakcióimat, hogy jól csinálja e. Ahogy szív meg nyalogat, hát még mikor fogaival egy kicsit megkarcolja, és a torkáig eleengedi... Egy hörgéssel élvezem tele kis hörcsögpofiját, amit készségesen le is nyel, mire megsimogatom a haját.
- Na, öltözz, megmutatom neked a helyet – lépek a gardróbhoz, és mikor kiveszem az ingem, váratlanul ott terem mellettem, és segít felvenni, majd átbújva a karom alatt be is gombolja. Ahh, befelé gombolja?!
- Nyuszkó, ilyet ne csinálj, mert az ágyon találod magad – dörmögöm a fülébe, mire elpirul, és elmegy a saját ruháiért. Felöltözöm én is, és a hátam mögött friss szerzeményemmel kilépek a folyosóra. Reggel van még, a többiek javában horpasztanak.
Megmutatom nyuszkónak a szalont, a hallt, az előcsarnokot, bár szerintem a szexjátékszereknél régen eltévedt, elmében. Olyan csillogó szemekkel nézte a felszerelést, hogy vigyorogva figyelem alakját, ahogy csodálkozva bámul felfelé. Megragadom a karját, és kivonszolom onnan, majd megmutatom neki azt a szobát, ahol a vendégek választanak közülünk.
- Nézz körül, és jegyezd meg. Ide fogsz te is jönni hamarosan – mutatok körbe, Ő pedig érdeklődve nézelődik, de nem hagyja el az árnyékomat, ami kifejezetten bosszant. Megragadom a csípőjénél fogva, és magam elé teszem, mint egy babát.
Tíz szék van feltéve egy apróbb emelvényre, odalent pedig több puff, babzsák és kényelmes fotel van elhelyezve, asztalok köré rendezgetve, ízlésesen, semmi csicsa.
- Azokra a székekre kell leülnünk, meg lehet minket tapogatni, mint valami kirakati ruhát vagy babát, sőt, még az ölünkbe is lehet ülni, smárolni is lehet.
Rám néz, és látom, hogy meglepett.
- Tudom, eléggé eltér a többi host klubbtól, de ezeket a szabályokat mi állítottuk fel. Apropó. Remélem nincs gondod a nőkkel – nézek rá sandán, mire fullra elképedve néz rám, és zavartan piszkálgatja az övét. Ne bontogasd, ne bontogasd, mert leváglak valamelyik babzsák-csoport közé.
- Gazdámon kívül mással... is kell? Nővel?
- Nem foglak saját pénzből eltartani, nyuszikám – lépek oda hozzá, és nekikenem a falnak.
|
| Rauko | 2010. 11. 13. 17:16:27 | #9299 |
Karakter: Marion Baker
Megjegyzés: ~ Gazdinak
- Nem megy ám minden olyan könnyen és hirtelen, nyuszkó. Vetkőztess le - utasít, mikor már alig hallok bármit is a saját zihálásomon kívül. De ő a gazdám, meg kell tennem érte. Mégis, a kezem remeg, ahogy próbálom kigombolni az inget, de amikor elém tárul meztelen bőre, egy perccel sem tudok tovább várni. Csókolni és simogatni kezdem, miközben már nadrágjával szenvedek. nehezen tudom levenni sajnos, de ez annyira felizgat, hogy a végét már foggal intézem el, így húzom le, az alsójával együtt. Volt gazdám, akit kifejezetten így kellett vetkőztetni, hozzászoktam.
Amikor végzek, magához ránt, és megint olyan szenvedéllyel csókol, hogy alig tudom felvenni vele a versenyt, és mire belejönnék, már vége is. Arra eszmélek, hogy bilincs kattan a karomon, majd a fenekembe markolva dö9nt hátra, és kikötöz a vas támlához. Jézusom, micsoda gazda…. ilyen jó még talán sosem volt! Izgató a hevessége, de valamiért furcsa érzésem van vele kapcsolatban. Olyan gonoszak a szemei… Próbálom jobb belátásra bírni, hiszen az ő farka is kőkemény, az enyém is az, megint, de mégis kuncog. Érdekes férfi.
Nyelvével incselkedik ajkaimmal, nem csókol, csak harap és nyalogat, aztán keze férfiasságomra siklik, miközben ajkaival a testem egyéb pontjait kényezteti, a mellkasomat, majd az alhasamat. Épp utolérne a kéj kezének és ajkainak munkájától, mikor hirtelen minden abbamarad. Felnyögök. Elégedetlen vagyok, nem így terveztem.
- Csak nem gondoltad, hogy egyszerűen csak megduglak és hagylak azonnal elélvezni? - suttogja, mire felnyögök. - Ejnye nyuszkó, hát jószívűnek néztél?
Megint felnyögök, és dörgölőznék hozzá, hogy jobb belátásra bírjam, de nem hagyja, visszanyom a matracba, így csak rángatom a bilincset és hosszú óráknak tűnő percekig viselem el, ahogy játszik velem. Egy érintés elég lenne a farkamnak, hogy elélvezzek, de végre érezni akarom magamban! Az a merevedés… jesszus, de rég láttam ilyen szép példányt! És nagyon remélem, hogy hamarosan bennem lesz.
Mikor végre enged a bilincs, azonnal ölelem és csókolom, de ellök, azonban mielőtt leérnék a matracra, megérzem magamban. Mázli, hogy játszottam magammal, mert ez most szakított volna odalent, olyan hatalmas. Fel is sikítok az érzésre, mennyeien jó! Lábaimmal ölelve húzom még beljebb és beljebb magamban, mert ez most kevés! Ennél most többet akarok, vadabbul, kegyetlenebbül! Amikor azonban rámarkol a farkincámra, egy nagy sikolyt visszafogva harapok alsó ajkamba. Hirtelen megérzem, ahogy csókol, és kicsit meg is lep, de sokkal jobban lefoglal, hogy méretes férfiassága teljes erővel dolgozik bennem! Istenien jó!
- Sikíts, nem hallom... - ingerel még hangjával is, én meg már alig bírok magammal! Már látom magam körül a fehér foltokat, mikor megint megszűnik minden, nem érzem magamban, a farkamat is elengedi. Jézusom, ebbe bele fogok őrülni! Megfordít, de már annyira kész vagyok, hogy annyi erőm maradt csak, hogy a fenekemet kitoljam. Innentől nem bírom… csináljon velem, amit akar. Nem tudok több ingert elviselni…
- Kérem… gazdám… - Stratégiát váltottam. Ha nem megy csábítással, könyörgök neki. Valami csak beválik.
- Mi a baj, nyuszi? - Megérzem magamban vibrátoromat, teljes erőre állítva rezeg bennem. - Gyerünk, beszélj… - Milyen kegyetlen!
- Kéremh… engedje… hogy… - Nem megy… nem tudok beszélni egy vibrátorral a seggemben!
- Nem megy olyan könnyen, mondtam már… Előttünk az egész éjszaka, miért akarsz ilyen gyorsan elélvezni?
- Nem bírom tovább - visítom, mire felnevet.
- De épp van benned valami… - mondja negédesen.
- De én a gazdámat akarom magamban! Érezni akaromh… - nyögök fel újra, most határozottabban. Megáll a keze a mozgásban, mögöttem besüpped az ágy, és megérzem őt a bejáratomnál. Átkarol.
- De csak mert olyan rohadtul beléd akarok élvezni, hogy menten felrobbanok - suttogja, majd belém vágja magát, én pedig megkapom, amit akartam, eszeveszett tempót. Engedelmesen sikoltozok a kéjtől, ami átjár minden egyes lökésénél. Isteni a külseje is, a farka is, és bár eléggé kegyetlen, de azt hiszem… imádni fogom az új gazdámat.
Nem emlékszem, mi történt. Elélveztem, ez biztos, ő is, ez is biztos. Éjszaka van már, amikor felkelek, és ő mellettem fekszik. Hirtelen elszégyellem magam, és lemászok a földre, az ágy mellé. Nem szabad egy ágyban aludnom a gazdámmal. Fáj a fenekem… De nem baj, fog még jobban is, úgy érzem. A föld kicsit kemény, kicsit hideg, de nem baj. A ruhámmal takarózok be, mert nem tudom, felöltözhetek-e.
Reggel arra kelek, hogy valaki rázogat.
- Mit keresel a földön? Leestél?
- Nem, gazdám, csak nem akartam kellemetlenséget, és inkább lemásztam ide aludni.
- Mikor mondtam én olyat, hogy nem akarom, hogy mellettem aludj? - Hangja ideges.
- Ez így van, bocsásson meg - hajolok meg előtte. - De azt sem engedte meg, hogy önnel aludjak. Nem dönthetek önkényesen egy ilyen fontos dologban.
- Hogy a fenébe neveltek téged?!
- Így, gazdám. Ha azt kéri, a lábnyomát fogom csókolgatni, ha azt akarja, négykézláb mászok majd ön után, ha azt kéri, akkor bárkivel le fogok feküdni, vagy ön elé ugrom, ha bántani akarják. - Meglepetten pislog rám.
- Te nagyon el lettél cseszve, kölyök…
- Nem, uram, engem ilyennek neveltek - mosolygok rá. - Ha az embert naphosszat verik, hogy engedelmességet tanuljon, már csak azért is megteszi, hogy annyival könnyebb élete legyen, és csak akkor üssék meg, ha a gazdája ideges, vagy felbosszantották.
- Szóval, ha most úgy tartaná kedvem és véresre akarnálak verni, nem tennél semmit?
- Nem, uram. Megköszönném, hogy megtisztelt azzal, hogy rajtam töltötte ki a mérgét. - Ez az igazság. Muszáj volt megtanulnom, hogy milyen engedelmes petnek lenni. - Én csak egy kiegészítő vagyok, gazdám. Mint egy csinos ékszer: de annyit sem érek és jelentek senkinek - mondom neki mosolyogva.
- Hát, téged átnevelni nem nehéz, egyenesen lehetetlen - sóhajt fel.
- Bocsásson meg. - Hirtelen megragadja a hajam és annál fogva hőz egyenesbe.
- Ne hajlongj már állandóan, a rohadt életbe! Nem kell mindenért bocsánatot kérni! - Ajkaimra mar és vadul csókolni kezd. Most visszacsókolok, gondolom, az nem baj. - Mostantól velem alszol, és próbálj meg kevésbé lábtörlő lenni - mondja, én peduig meglepetten pislogok rá. - Most mit nem értesz?
- Azt… hogyan kell? - Felsóhajt.
- Inkább menj el zuhanyozni, oké?
- Rosszat csináltam? - kérdezem félve. - Megüthet, ha önnek attól könnyebb.
- Menj már a rohadt életbe és zuhanyozz le! - kiabál rám, mire összerezzenek. A tegnap felfedezett fürdő felé szaladok, és nagyon félek. Biztosan utánam fog jönni és meg fog verni! Jaj, nagyon ideges vagyok!
Visszamegyek a szobába. Az ágyon fekszik. Ahogy belépek, rám pillant, int, hogy menjek oda. Fölé mászok, a csípőjére ülök, ő pedig derekamra fog. Felemeli fejét, én pedig veszem az adást, lehajolok és megcsókolom. Közben mellkasát simogatom, ő derekamat, hátamat, lábamat. Mikor elválunk, pihegve nézek rá, bűnbánó szemekkel.
- Kis hülye… Felcseszted az agyam rendesen… - sóhajt fel. Már nyitnám a számat, de csendre int. - Meg ne merj szólalni. - Lenyelem, megint tudtam volna rá mit mondani, de nem kellene, azt hiszem. Vigyorog, majd megpaskolja a combom belső oldalát, és megszólal. - Gyere nyuszi, körbevezetlek.
|
| Meera | 2010. 11. 12. 19:51:16 | #9279 |
Karakter: Steve Allard
Megjegyzés: ~raukonak
Megrázza a fejét, mire majdnem felhorkantok. Nem akarsz velem jönni? Leszarom, az ellenkezés csak jobban felizgat nyuszkó.
- Megnyertelek, enyém vagy – közlöm nyugodtan, mire úgy pislog vissza rám, mintha hónapba sűrítették volna az összes ünnepet. - Szólalj már meg.
- Tényleg Ön az új gazdám? - hangja remeg, én pedig szörnyen élvezem, hogy már csak a puszta jelenlétem ezt okozza nála. Már előre megnyalom ajkaim, és közelebb hajolok hozzá.
- De én ám – suttogom fülébe, és felegyenesedve a hónom alá csapom a zsozsós zsákot. - Na gyere cicus, megyünk.
Nem várom meg a kis sutát, inkább előre nyomulok, mégsem öt fillér van a táskámban, így előre megbeszélem a ruhatárossal, hogy a felét zárja el a szokásos helyre. Maradjon mindig egy orbitálisan nagy kezdőtétre való. A kis hús már koslat is utánam, ami már iszonyatosan beindít.
- Van valami holmid? - bólint, és odalép a pulthoz s kikéri a kistáskáját, aminek láttán szinte elhagyom az agyam. A neon, lakkozott rózsaszín kistáska ugye csak rémes poén? Mondjuk nem oda kell bedugnom a farkam.
- Akkor húzás – intek kifelé, de mikor lépek kettőt, akkor sem mozdul, hanem megvárja, hogy egy bizonyos távolságon kívül legyek, és csak akkor követ. Felsóhajtok, mert így tennem kell egy lépést mindig, hogyha el akarom kapni, pedig én szeretem, ha kölykök kartávolságra vannak tőlem.
A kocsiba ülve nyuszkó gyorsan cselekszik, és beül az anyós ülésre, de meglepettséggel vegyes csodálatomra félreérthetetlen jelzéseket tett arra, hogy kicsit szopogatni szeretne. Végigsimít rajtam, én pedig majdnem felmorranok.
- Megengedi gazdám?
Hát hogy a viharba ne...
Ahh, bassza meg, nem tudom hol tanulhatta, de eszméletlenül gyakorlatozik rajtam, ez már profi, és hogy milyen technikákat használ, te magasságos ég... Hajába túrok, és erősebb tempóra ösztönzöm, forró szájának barlangja megőrjít. Felhördülök, mikor teljesen magába fogad, hát ez embertelen...
Le akarom fejteni magamról, de nem engedi, így egy morgással élvezek bele puha szájába. Készségesen lenyeli, de ha köpködni kezdte volna, tuti megfojtottam volna saját farkammal a kis édest.
- Hát, van észveszejtő a technikád, az fix – sóhajtom elégedetten, micsoda kis főnyeremény ez a kis pinky... Gusztusom támadt rá, de nem itt kellene elintézni. - Induljunk, vagy itt duglak meg a kocsiban.
- Örülök, hogy élvezte, gazdám – felel jólnevelten, és a helyére csúszik vissza, szemei úgy mustrálnak, hogy csak megkérdezem már:
- Tetszem neked? - kérdezem vigyorogva.
- Igen. Ön sokkal izgatóbb, mint Mr. Scott. És… keményebb is – válaszol, és piros foltok jelennek meg kis pofikáján. Beindítom a motort.
Helyes. Bálványozz.
- Impotens, nem? - nézek oldalra, hogy jönnek e, miután kikanyarodtam a főútra. Nem akarok karambolt, a múlt héten is volt egy esetem.
- De, az. Sajnos…
- Szerintem nem nagy tragédia.. bár… mióta nem szexeltél senkivel? - nem válaszol, így megsürgetem kissé. - Na, mondd. Csak, hogy tudjam, hogy készüljek.
- Több, mint egy éve.
He?
- Várj. Szerintem félrehallottam. - kiteszem az irányjelzőt, és leállok oldalra. - Még egyszer.
- Több, mint egy éve nem voltam senkivel, gazdám – vörösödik el, amit egy főtt rák is megirigyelhetne. - Mr. Scott azt sem szerette, ha más rám nézett. Nem engedte, hogy bárkivel is szeretkezzek, akkor sem, ha ő jelen van.
Rafkósabbnak néztelek kölyök.
- De... kiverted magadnak, nem?
- Nagyon ritkán volt rá lehetőségem, a zuhany alatt. De, gondolom megérti, gazdám, hogy nem nagyon volt, ami felizgasson. Mr. Scott inkább kedves, mint izgató férfi – hangosan felröhögök rá. Hát, dagadt zsiradékok mellett én sem szívesen verném ki, inkább az egyik vécébe okádnék teljes gőzerővel. Odanyúlok hozzá, és magamhoz rántom, hogy lesmároljam. Annyira szaftos, hogy menten eldobom, és ráfekszek.
- Akkor készülj cukorfalat, mert ma este a lelket is kikefélem belőled – suttogok kis ajkaira, mire csillogó szemekkel néz rám, mint egy kiskutya. De azt nem teszem mellé, hogy mit értek mindez alatt. Nem fogok egyből neked esni cuncimókus.
Kis hülye.
Persze a klubban mindenki körülrajongja, a főnök csak felsóhajt, de mikor jobban megnézi magának nyuszkót, repesni kezd. Bizony, jó kis alapanyag lesz belőle, ha már nekem nem kell. Némán int, hogy vár majd az irodájában, én pedig bólintok.
- Ő az enyém – röhögöm pofán Johnt, aki felhúzza az orrát, ami nála a kérdés jele. Elvigyorodom. - Nyertem.
- Rohadt mázlista. Ha ráunsz passzold át – sóhajt fel Ronald.
- Ráunni? Te hülye vagy?! - ujjaimat belesüppesztem markolászni való fenekébe, és így vonom magamhoz. - Erre a testre nem lehet ráunni, ez már most biztos.
Nyuszkó élvezi a reflektorfényt, örül a dicséreteknek, de ennek most nem jött el az ideje, majd ha holnap tud járni, körbevezetem, és újra megdugom. Enni, inni és klotyóra járni fogom csak engedni.
A hálószobába érve nekilököm a falnak, és hevesen csókot váltok vele. Aww, hát menten feldobom a lábait, és így, a falnak döntve fogom a téglafalig szétkúrni.
- Foglald el magad, sietek vissza – lépek ki, és rázárom az ajtót, itt ez a szokás.
A főnökkel ledumálom a dolgot, megtarthatom, de az én felelősségem, nekem kell kitanítani, kicsit több emberséget verni belé, nem csak a farkam. Bejáratni is én fogom, holott váltásokban szoktunk feküdni az újakon. A póker nyereményem felét odaadom neki, eszem ágában sincs elmondani neki, hogy ez is már felezett lóvé.
Mikor a szobám kilincsére teszem a kezem, bentről félreérthetetlen hangokat hallok meg. No lám, nyuszkó nem tétlenkedik, a foglald el magad kijelentés nála ilyen áldásos tevékenységet jelent... Na akkor nekem nem is kell szarozni a felkészítésével, muhaha...
Belépve élvezem a külön bejáratú műsort, a kölyök úgy készíti ki magát nekem, hogy nekitámaszkodom az ajtófélfának, és úgy nézem. Észveszejtően csinálja, pontosan tudja mit akar a teste, nem hiszem el, hogy egy év alatt nem volt fél órája magára, ha nem dugták.
A vibrátort nem vágom honnan kerítette, de komplett felszerelés van mellette az ágyon, mire fülig ér a szám. Hát leharapom menten a seggét... Összefolyik a nyál a számban, és mikor elélvez, karbafonom kezeim magam előtt, nehogy nekifutásból kúrjam meg.
Felsóhajtok, mire észrevesz, és olyan szemekkel néz fel rám, hogy az felér egy szexuális zaklatással. Kis nyuszkó nem vágja nagyon hol van, de a a körvonalakat felfogja, így össze-vissza kezd habogni, hangja a végén teljesen elvész.
- Gazdámh... miótahh...
- Az első elélvezés már bőven benne volt – nyalok végig ajkaimon kéjesen, és feltérdepelek hozzá az ágyra, mire engedelmesen elterül, annyira készen van már, sőt, ha úgy vesszük tálcán, előre felkészítetten tolta felém kis seggét, nyöszörögve sóhajtozik, és dörgöli hozzám. Elégedetten elvigyorodom, de megfordítom még élvezettől remegő testét, és a fülébe súgok, selymes hajába túrva.
- Nem egy ám minden olyan könnyen és hirtelen, nyuszkó. Vetkőztess le.
Halk, vágyakozó nyikkanás hagyja el ajkait, és szinte a mellkasomra veti magát, hogy lenyúzza rólam a felesleges ruhadarabokat. Kapkod, rettentően, tényleg régen nem volt rendes farok a kis seggében, de majd segítünk rajta. Lehámozza rólam nagy nehezen az inget, és apró, hosszú ujjaival bebarangolja a mellkasomat, végignyal rajta, csókokat hint mindenhová.
Bassza meg, ha így folytatja, nem fogom tudni magam visszafogni, és pontosan ezt akarja, még ha nincs is neki tudatában. A nadrággal bénáznia kellene, de nyuszkó úgy kap ki a bőrnadrágból, hogy félúton a fogaival rángatta le rólam a gatyám.
Micsoda bevadult, tüzelő kiscica...
Felröhögök, és a tarkójánál a hajába túrva magamhoz rántom, és szinten felfalom szerencsétlen száját, alig tudja pihegő ajkaival felvenni a léptéket. Annyira rohadtul finom, és egy éve nem nyúltak hozzá...
Szóval a kipróbálás nekem maradt. Hehe.
Végigsimítok hátán, és az éjjeliszekrényhez nyúlva odakapok a fiókhoz, és benne kotorászva meg is találom azt, amit kerestem. Halk kattanással csattan vékonyka kis csuklóin a hideg fém, mire szinte felhördül, de végül örömteli nyivákolásnak azonosítottam be. Lesimítok a fenekéig, jól belemarkolok, úgy döntöm hátra, pihegve nyaldossa az arcom és nyakam, ahol ér, én pedig kikötöm szépen, direkt kovácsoltvas ágytámlát kértem, mikor ide szerződtem.
Dörgölőzik, hízeleg, ágyékát az én keményen lüktető farkamhoz lökdösi, én pedig halkan felkuncogok. Nem csak a farkam betonkemény nyuszkó, készülj fel, mert szétszadizlak...
Nyelvemmel lassan körözök száján, hiába tátja ki, nem dugom be. Ajkai remegnek, duzzadtra nyalogatom és harapdálom őket, nyuszkó kezdi magát kéjesen és kínzottan dobálni, de nem a könyörületesség mintaszobra vagyok. Így rámarkolok kis farkincájára. Hangosan felnyög, én pedig lassan kezdem el masszírozni és nyomkodni, s közben gyötrő célzattal kezdem el csókolgatni mellbimbójának környékét. Ívben megfeszül, próbál elérni, karjai megrándulnak a bilincsben, de többet nem tehet. Ejnye-ejnye, kiéhezettebbé teszlek mindjárt, ha most úgy érzed, hogy még ezt sem bírod...
Mikor már érzem, hogy nemsokára elmegy, elengedem, és lepillantok rá. Az arca vörös és olyan forróságot áraszt, hogy szinte perzsel, szemei kábák és kéjvágyóak, ajkai duzzadtan nyílnak szét.
- Csak nem gondoltad, hogy egyszerűen csak megduglak és hagylak azonnal elélvezni? - susogom a fülébe, mire felvisít. - Ejnye nyuszkó, hát jószívűnek néztél?
Újra visít, én pedig röhögve nyalok végig mellkasán, eljátszva sokáig a köldökénél, majd inkább az alhasánál. Megfeszül, hozzám akar dörgölőzni, de a tenyerem a hasára csapom, és lenyomom vissza a matracra.
De türelmetlenek vagyunk.
Tíz percig csak ingerlem a kis drágát, teljesen magánkívül van, pedig ha tudná, hogy ez nekem is kínzás, nem csak neki, de engem éltet a káröröm. Hehe. Leveszem róla a bilincseket a játékok után, mire hozzám tapad, mintha magába akarna olvasztani.
Ellököm magamtól, és alig ér a háta a huzathoz, már belé is vágom magam. Felsikít olyan hangon, mintha erre várt volna egész életében, szétrántja úgy a lábait, hogy ennél készségesebb nem is lehetne. Basszus, kurva forró, és pont jó...
Megragadom kétoldalt csípőjét, és hevesen mozogni kezdek benne, élvezve hogy forró lábai körülölelnek, kezeivel a lepedőbe mar, és olyan erősen nyögdécsel, hogy menten megőrülök. Egyik kezemmel rámarkolok farkincájára, mire alsó ajkába harap, én pedig a látványon beindulva cuppanok rá édes kis szájára.
- Sikíts, nem hallom... - nyalok végig száján többször is, erős mozdulatokkal, ő pedig kapkodva a levegőt zihál és nyögdös, kezeivel tehetetlenül markolássza a körülötte levő anyagot.
Maradhatott volna még a bilincs...
Kis nyuszkón érzem, hogy megint készül elmenni, és morogva húzódok ki belőle, mire meglepetten felnyög. Jajj-jajj, hát beleéltük magunkat, he? Fordítok rajta, de csak kis popóját tolja ki, fejét beleejti a párnáim közé, nem bírja már magát tartani.
Hm-hm, hol is a vibrátorod nyulambulam?
|
| Rauko | 2010. 11. 03. 15:29:11 | #9051 |
Karakter: Marion Baker
Megjegyzés: ~ szülinaposnak és Allardnak
Boldog születénapot, gazdi!(L)
Mr. Scott megint a pókerbarlangba indul. Nekem megint el kell kísérnem. Áll felettem, amikor öltözöm. Már az sem érdekel, hogy testesebb, csak… csak egy kis szexet akarok. De hiába illegetem magam előtte, mintha nem is érdekelném, csak rám kiabál, hogy ne rázzam magam, inkább öltözzek. Felsóhajtva kapom magamra a csőnacit, a rózsaszín, csipkés pólót, amiből kilóg ugye a hasim, de nem baj, megfésülködöm, fújok magamra a vattacukor-parfümömből, majd jelentkezem indulásra. A nyakörv rajtam van, sosem vehetem le, mióta vele vagyok.
Valamit morog az úton, hogy késünk,mert még be kell ugrania valahol. Valami bolt előtt állunk meg. Berohan, majd ki, és a kezembe nyom valamit. Nem tudom, mi lehet, aztán kibontom. Csillogó szemekkel nézek rá, mikor meglátom a kis drágát! Ránézésre húsz centi körül lehet, három, vagy négy centi az átmérője, és fekete. Kiszedem a dobozból, és csavargatni kezdem. Már a kezemben olyan erősen rezeg, hogy félig merevedést produkálok a gondolatra is, hogy ez most csak az enyém…
- Mostanában jó fiú voltál, Marion. Ez a jutalmad - simít végig combomon. Elé mászok, és végignyalok ajkain.
- Köszönöm, gazdám - suttogom. Nem csókolózunk, nem szeretkezünk. Eleinte azt hittem, hogy ez így van jól, mert talán hányingert kapnék. De egy év szex után… lassan úgy érzem, hogy teljesen mindegy, hogy ki, csak legyen valami a lába között.
Odaérünk a teremhez. Mr. Scott megy elöl, én utána. Ahogy belépünk, és elpillantok gazdám mellett, olyat látok, amit régen! Szőke, helyes, jó teste van, minden bizonnyal a farkincája sem elhanyagolható… ahhh, remegek, annyira akarom! De nem szabad, így inkább rá sem nézek. Gazdámat az asztalhoz kísérem, és amíg ő a férfivel beszélget, én kihúzom a széket, megvárom, míg leül, majd a lábához telepedek. Mindig ide ülök le. Egy aktatáska van nála, azon foglalok helyet. Néha a szőkeség felé pillantok, de mivel a tekintetétől is merevedésem kezd lenni, jobbnak látom, ha rá sem nézek, komolyan. Mélyen kellemetlen lenne, a gazdám biztosan elverne, és nem akarom, hogy bántson. Az előtérben, a táskámban van a kis játékom, azzal akarom tölteni a ma éjszakát, nem kórházban.
- Marion, hozz nekünk egy pohár Scotch-ot - szólít meg a gazdám, egy rövidebb beszélgetés után a szőkével. Felpattanok, és már megyek is. Visszatérve előbb a gazdám elé pakolok le, aztán a férfihez lépek. Érzem, ahogy bámul, tudom, hogy gondolatban már az asztalon fekszem, ő pedig vadul vágja magát belém. Ahh, adná az ég… Aztán hirtelen szaglászni kezd, és meghallom, ahogy a fülemhez suttog.
- Pink Sugar, ehh? Beléd ne találjak harapni. - De legalább ne mondana ilyeneket egy szegény, kiéhezett srácnak… komolyan, mindjárt elsírom magam, és már nem is tűnik olyan jónak az a vibrátor, amit kaptam. Nem merek reagálni. Nem kaptam engedélyt, hogy mással beszéljek, így gazdámra nézek.
- Gyere ide, Marion - szólít meg gazdám, így engedelmeskednem kell. Még utoljára rápillantok. Nem hiszem, hogy észrevette, még jobb is. Amennyi vágyakozás és könyörgés volt a szememben, még a végén tényleg itt fektetne az asztalra, és dugna meg az öregek előtt.
Visszaülök, és tovább figyelem az eseményeket. Elbambulok egy kicsit, ahogy a szőke férfit nézem, majd arra leszek figyelmes, hogy a gazdám kirántja alólam a táskát, és a földre huppanok. Mire felfognám, hogy beütöttem a fenekemet, és kicsit fáj is, megáll előttem valaki. Olyan lábakkal szemezgetek, amiket pályafutásom óta nem láttam, így még a kezeim is remegni kezdenek. Leguggol, beletúr a hajamba, én meg majdnem elolvadok.
- Gyere nyuszkó, hazaviszlek. - Nemlegesen rázom meg a fejem. - Megnyertelek, az enyém vagy. - Hatalmas szemekkel pislogok rá. - Szólalj már meg - sóhajt fel.
- Tényleg ön az új gazdám? - kérdezem pislogva, remegő hangon. Megnyalja ajkait, és még közelebb hajol.
- De én ám - suttogja, majd feláll. - Na, gyere cicus, megyünk. - Mr. Scottra pillantok. Érezheti, hogy nézem, mert ő is rám néz, és elmosolyodik.
- Viszlát, Marion - köszön el, és tovább folytatja a verekedést, én meg új gazdim után eredek. Az előtérben érem utol.
- Van valami holmid? - néz rám, én pedig bólintok, és a pulthoz lépve adom oda a táska fiókjának számát. Papírzsepi, parfüm, egy extravékony gumi, síkosító - szigorúan csak málnás lehet -, és már a vibrátorom. Ennyi az összholmim, meg ugye a papírjaim. - Akkor húzása - mondja, és elindul előre. Várok, még nem leszek mögötte majdnem egy méterrel, akkor indulok el én is. Hátrapillant, sóhajt, de nem szól.
A parkoló üres, sötét. Kiváló alkalom lesz ez nekem, hogy kicsit játszadozzak új gazdim idegeivel. Remélem, hogy nem impotens, sőt, értékelném, ha szexmániás lenne. Beülök az első ülésre, ő a vezető oldalira. Ahogy bent van, kitapintom a kis kallantyút, és hátrahajtom az ülését. Meglepetten pislog rám, de nem sokáig nézek a szemébe. Egyik ujjammal végigsimítok állától egészen köldökéig, majd mosolyogva pillantok fel újra.
- Megengedi, gazdám? - kérdezem, ő pedig vigyorogva bólint. Nyelek egyet, és elhelyezkedek. Kiszabadítom merevedését, majd elmosolyodom. Milyen szép, kemény… és milyen hatalmas… Majdnem felnyávogok, ahogy kissé benyálazom, majd arcomhoz simítom. Érzem, hogy nagyon jól megleszünk, ha ilyen farkincája van…
Hátraveti a fejét, amikor először teljesen torkomba engedem, majd vissza, és kicsit megszívom. Kiengedem számból, majd végignyalok rajta, és ujjaimmal kényeztetem, miközben ajkaimmal hasfalát, vagy combját csókolgatom. Ujjaim bejárják testének minden elérhető pontját, és már fogalmam sincs, mennyi ideje kényeztetem teljes beleéléssel, mikor felnyög, és megpróbál lehúzni magáról. Nem engedem, erősebben szívom meg, és hagyom, hogy a számban élvezzen el. Minden cseppet lenyelek, ő pedig lepillant rám, majd megsimogatja a fejem.
- Hát, van észveszejtő a technikád, az fix - sóhajtja. - Induljunk, vagy itt duglak meg a kocsiban.
- Örülök, hogy élvezte, gazdám - válaszolom kedvesen mosolyogva, és oldalazva ülök vissza az ülésre, hogy nézhessem. Milyen helyes férfi. Biztos modell, vagy hasonló… bár… mintha említette volna Mr. Scott, hogy host.
- Tetszem neked? - kérdezi vigyorogva.
- Igen. Ön sokkal izgatóbb, mint Mr. Scott. És… keményebb is - felelem kicsit elpirulva. Ő közben indít.
- Impotens, nem? - néz oldalra, miután kikanyarodott a főútra.
- De, az. Sajnos…
- Szerintem nm nagy tragédia.. bár… mióta nem szexeltél senkivel? - Nem válaszolok, csak lesütöm a szemeimet. - Na, mond. Csak, hogy tudjam, hogy készüljek.
- Több, mint egy éve - suttogom alig hallhatóan.
- Várj. Szerintem félrehallottam. - Indexel, és lehúzódik. - Még egyszer.
- Több, mint egy éve nem voltam senkivel, gazdám - pirulok el még jobban, de most szégyenemben. Nem szól egy szót sem. Hitetlenkedő szemekkel mered rám, így gondolom jobb, ha magyarázatot adok. - Mr. Scott azt sem szerette, ha más rám nézett. Nem engedte, hogy bárkivel is szeretkezzek, akkor sem, ha ő jelen van - sóhajtok fel.
- De… kiverted magadnak, nem?
- Nagyon ritkán volt rá lehetőségem, a zuhany alatt. De, gondolom megérti, gazdám, hogy nem nagyon volt, ami felizgasson. Mr. Scott inkább kedves, mint izgató férfi. - Felnevet, majd felém hajol, megragadja az államat és vadul megcsókol. Próbálom felvenni a tempót, de egy éve ezt sem csináltam… így nehézkesen megy, de belejövök.
- Akkor készülj, cukorfalat, mert ma este a lelket is kikefélem belőled - suttogja ajkaimra, mire felcsillannak a szemeim, és szívem szerint pitizve kérném, hogy ugorjunk arra a részre, de csak bólintok, és újra visszaülök a helyemre, őt figyelve.
Egy klubhoz vezet. Leparkol, majd int, hogy kövessem. Bemegyünk. Azonnal egy csapat férfi indul el felénk, majd mindegyik engem kezd bámulni. Nagyon zavaró…
- Ő az enyém - jelenti ki gazdám. - Nyertem - vigyorodik el.
- Rohadt mázlista - sóhajt fel az egyik. - Ha ráunsz, passzold át.
- Ráunni? Te hülye vagy?! - Belemarkol a fenekembe, így húz közelebb. - Erre a testre nem lehet ráunni, ez már most biztos - mondja halál komolyan. Én nem szólok, csak pirulok és mosolygok, majd mikor gazdám elindul, engedelmesen követem.
Hosszú folyosó, sok szoba. Némelyikből félreérthetetlen hangok hallatszanak, de nem foglalkozom velük, csak figyelem gazdám iszonyatosan izgató testét. Nyelek egyet, mikor fenekére téved a pillantásom. Milyen formás… Visszaemlékszem a farkára, és már érzem is, hogy merevedésem van.
Beérünk, de nem zárja az ajtót, csak elkap, és megint megcsókol.
- Foglald el magad, sietek vissza - mondja, majd kimegy, és zárja az ajtót. Hallom, ahogy a kulcs is fordul a zárban. Felsóhajtok, majd szétnézek. Vörös falak, baldachinos ágy az ajtóval pont szemben. Szexi… Úgy gondolom, nem lesz belőle baj, ha lezuhanyozom, így a fürdő felé veszem az irányt. Saját van a szobában, ez tetszik.
Gyorsan végzek, a hajamat nem mostam meg, még nem volt rá szükség. Megint beparfümözöm magam, hiszen úgy vettem észre, hogy tetszett neki. Ahogy benyúlok a táskába, a kezembe akad a vibrátor. Elmosolyodom, és kiszedem, majd ki is csomagolom, és a hátamra fekszem az ágyon. Magam mellé teszem a síkosítót, majd a számba veszem egyik ujjamat. Lehunyom a szemem, és mosolyogva húzom végig benyálazott ujjamat testemen. Elkezdem mellbimbómat izgatni. Felsóhajtok, hiszen ez nagyon jó, és már rég volt ennyi időm magamra… Lassan morzsolgatom hol a jobb, hol a bal bimbócskát, majd mikor eléggé keménynek érzem őket, továbbsiklik a kezem. Sajkát érintésemre leszek libabőrös, ahogy megtalálom a hasamon egyik erogén zónámat. Ha itt valaki az ajkaival érinti, képes vagyok azonnal elélvezni… Hah… Aztán elérek ágyékomhoz. Egyik ujjammal simítok végig rajta. Nem lep meg, hogy pár csepptől már nedves farkincám vége, hiszen az a kis akció a kocsiban felizgatott. Tenyerembe veszem férfiasságomat, és elkezdem masszírozni. Ívbe feszül a hátam, majd másik kezemet emelem a számhoz, benyálazom, és fenekemhez vezetem. Nem tökölök sokat, feldugom magamnak első ujjamat. Felnyögök, de nem várok sokáig, azonnal elkezdem ki, és be mozgatni, miközben másik kezem még mindig farkamon dolgozik. Mikor már nem ad elég fájdalmat egy ujj, társítok mellé még egyet, majd kicsivel később még egyet. Ekkorra már elég jónak érzem magam, így kihúzom ujjaimat magamból, elengedem farkamat, majd alkalmi partneremhez nyúlok. Mosolyogva nyalok végig rajta, majd kipattintom a síkosító tubusának a tetejét, nekem rá egy kicsit, és szétoszlatom rajta. Nem foglalkozva azzal, hogy mennyire kentem be, bekapcsolom. Először nem túl erősre, így érintem a mellbimbómhoz. Felnyögök… ez valami mennyei! Gyorsan haladok tovább, és a közepes mértékig tekerem a kicsikét, majd összeérintem farkincámmal. Azonnal elélvezek, ahogy rezegni kezd. Nagyot nyögök, és szuszogok pár percig, de ahogy belegondolok, hogy ez a kis játékszer mindjárt bennem lesz, újra keményedni kezdek. Felhúzom lábaimat, majd elkezdek bejáratomnál körözni. Közepesen hagytam, így kezdem el befelé tolni. Fáj, feszít, de nem érdekel. A szemem még mindig összeszorítva, így várom, hogy kicsit enyhüljön a fájdalom. Mikor ez megvan, felsóhajtva tekerem a legerősebbre a fokozatot, és elkezdem kifelé húzni, majd visszatolom. Felnyögök. Másik kezemet farkamra vezetem, így élvezem a dolgot.
Pár perc kell csak, hogy újra elélvezzek, amikor megtalálom magamban azt a bizonyos pontot. Hangosabban nyögök. Ekkor hallom meg, hogy valaki az ajtóban áll és mintha sóhajtana. Kinyitom a szemem, de csak a szokásos, szex közbeni, még-többet-akarok tekintetet tudom produkálni. Hangom elakad, ahogy meglátom.
- Gazdámh… miótahh… - nyögöm nagy nehezen a két szót. Szerencsémre megérti, és mosolyogva kezd közeledni felém.
- Az első elélvezés már bőven benne volt - nyalja meg saját ajkait, és feltérdepel az ágyra.
|
| Meera | 2010. 11. 02. 18:27:29 | #9042 |
Karakter: Steve Allard
Megjegyzés: ~raukonak
- Royalflush – terítem ki a lapokat elégedetten, pofázmányomra rettentően undorító vigyor kerül ki. Elmarkolom az összes zsetont, mire a vén faszkalapok legyezni kezdik magukat, és dörzsölni a homlokukat rongyzsepijeikkel. Hát be ne szarjak...
Kivételesen ma host minősítésemben vagyok itt, a szórakoztatás annyiban merül ki, hogy pókerezünk, már vagy két órája, mivel a főemberünk mégmindig nem ért ide, hogy kifizessen engem. Addig megkopasztom ezeket a zsíros hájpacnikat, egyre megy...
Sokszorosan kaszálok, már az isten tudja hanyadik alkalommal, de a texas hold'em, omaha, pineaplle játékok végén mindig az én zsákom gyűlik és gyűlik. Bunkó paraszt módjára még meg is számolom előttük a nyert zsozsót, mire a hátul lengedező bársonyfüggöny meglibben, és egy eléggé terebélyes pacák jön be, mögötte pedig...
Micsoda habcsók, hát menten felzabálom. Kis karcsú, magas, puha babapopsi rózsaszín bőr, hát még a kis szőke haja. Megnyalom a szám szélét, és beszedegetem a lapokat, hogy osszak.
- Épp ideje volt már ember, szétfosztottam már a haverjaidat – morgok az orrom alatt, nem felejtve el egy kegyetlen mosolyt villantani rá. Meglepetésemre a kis rózsaszín barbie baba kihúzza neki a széket, betolja a segge alá, majd engedelmesen leül mellé a földre, így csak a szemeit látom az asztallap felett.
- Több tiszteletet ha kérhetem, fiatalember – pakol ki több köteg pénzt, mire összeszűkítem a szemeimet, és rávicsorgok.
- Majd a játékban oktassál ki komám. Osztok – dobálom ki laza mozdulatokkal a lapot, meg sem kérdezve, hogy mit akar játszani. Tetszik ez a burzsoá környezet, de a klubban szívesebben töltöm el az időmet. Kiscicát nézem aki lesüti a szemeit, még talán el is pirul.
- Marion, hozz nekünk egy pohár Scotch-ot – int a kölyöknek, aki készségesen feláll, én pedig a mozdulat közben jól megnézem magamnak. Micsoda kis formás, kerek popó. Hát menten rávetem magam, olyan markolászni való mindenhol. Főleg a megvillanó szemei...
- A játék erre van, Mr. Allard. Színflush – teríti ki a kártyáit nagypofával, mire én csak odahajítom elé az enyémeket, válaszul pedig elsápad.
- Bocs, nekem fullom van – söpröm be újra a zsetonokat, és ekkor érkezik meg a drága kis Marion. Már a nevébe is beleborzongok, micsoda kis segg, főleg ahogy jár... Odamegy gazdájához, leteszi elé a poharat, majd odabaktat hozzám, és lehajolva elém pakolja az én adagomat. Lepakolhatnád magad az asztalra szőkeségem, a lábaidat is szétpakolhatod.
Finom, édes illat csap meg, ami vattacukorra emlékeztet, és meg is jegyzem neki, már-már duruzsolva, amit a gazdája nem is hall, mert vitatkozik a többi kőgazdaggal. Micsoda ujjai vannak, de szent szar. Markolászást is vállalsz kicsim?
- Pink Sugar, ehh? Beléd ne találjak harapni.
Nem válaszol, szemei nagyra nyílnak, majd tétován a gazdájára pillant, aki rá is mordul.
- Gyere ide Marion.
Odabattyog, és letottyan mellé, én pedig felveszem a fapofát, és úgy nézek a köcsögömre.
- Na adja meg a tétet. Én felteszek mondjuk... Mindent? - mondom fagyosan, és mindent az asztalra szórok. Azt akarom, hogy tedd azt, amit akarok. Nyel egy hatalmasat, és nem sokáig latolgatva a nyerési esélyeit, felbassza az aktatáskáját, amin nyilván nyuszkó ült, mert hirtelen még a szemei és a haja is eltűnt.
- Én is – morog vissza elégedetten, én pedig osztani kezdek.
Már tetves negyedórája nézelődök és fagyasztom mindenkibe a szart a tekintetemmel, de a nyomorék még mindig nem mer semmit sem csinálni. Hol ide néz, hol oda néz, de véletlenül sem rám, felhagyott már a mustrálással régen. Az én pofámról semmit sem olvasol le öregem.
- Tétek? - hangom élesen hasít végig a csenden, mire látom, hogy elmereng. Újra. Bassza meg.
A lapjaimra már régen nem nézek, letettem őket a filccel beborított asztalra, és úgy figyelem az öreget.
- Én... khm...
- Ha nincs pénze, van bőven értéktárgya. Virítson valamit, egy órája már a klubban kellene lennem – gyújtok rá egy méregdrága szivarra, amit egy másik pedofiltól nyertem. Szúrós szagú füstöt eregetek, mire elkezd köhécselni. Ó, a burzsoá torok és tüdő nem bírja a kubai szivart?
Ejnye-ejnye.
- Felteszem Mariont.
Bingó.
Gúnyosan elvigyorodom, és ránézek, megnyalva a szám szélét.
- Mutassa mije van – szólok rá, mire egyből kivirul, és úgy lebassza elém a kártyáit, hogy a poharam letáncol az asztalról. Fel is pattan hozzá, mire a többiek örvendezve tapsikolni kezdenek hurkás ujjaikkal, én pedig csöndesen tűröm, hadd élje ki magát a szerencsétlen.
- Flush! - mutat rám, a teljes győzelem reményében.
Cheh, nyomorék.
- És az nem érdekli, nekem mim van? Royalflush – terítem ki a lapjaimat, és ráérősen söprögetni kezdem a pénzt a zsákba, amit szintén az egyik körben szereztem. Teljesen figyelmen kívül hagyom az üvöltözést és az ordítást.
- MEGINT?! LEHETETLEN! EZ MINDEN MATEMATIKAI TÖRVÉNYT BONT! ILYEN NINCS! BUNDA VOLT! CSALÁS! - kiabálják, felborítják az asztalt, és meglepetésemre nem nekem, hanem egymásnak esnek. Hát igen, a szemmel való kommunikálás átkos is lehet.
Szépen elsétálok mellettük, a zsákot egy flegma mozdulattal fellendítem a hátamra, és leguggolok a pislogó kölyökhöz. Ujjaimat szőke hajába mártom, mire még több illat szabadul fel, én pedig mélyet szippantok belőle.
- Gyere nyuszkó, hazaviszlek.
|
|
