|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Cross | 2016. 03. 20. 13:15:35 | #34105 |
Karakter: Charles Xavier
Megjegyzés: Erick részére
Ajkaim elnyíltak egymástól, mikor úgy tűnt oldódni látszik a görcs, mely eddig merev pozitúrába kényszerített. Végtagjaim elernyedtek, s így a takarót sem szorítottam oly erősen, mint eddig. Így már sikerült vennem egy mély levegőt, mely kitágította összeszorult mellkasom és némileg megkönnyítette a mozgást.
Pilláim megrebbentek, mikor ismét kitisztult előttem a kép, s reszkető kezemmel kisöpörtem az izzadságtól homlokomba tapadó tincseket. Ám nem vettem el a kezemet ugyanis erős fájdalom nyilallt a fejembe a kimerültség és a zaklatottság hatására, s jól esett ott tartanom. Pár pillanat erejéig lehunytam a szemeim, majd ismét felnyitottam azokat és a szédülés ellenére felpillantottam az ágy szélén ülő alakra.
Kétségbeesésemben azonnal szólni szerettem volna, de a torkomban gombóc ült, s ez képtelenné tett rá. Végül csak egy rekedtes nyögés szakadt fel belőlem, melyet alig hallottam a fülemben lüktető vér okán. Még jócskán megéreztem a roham utóhatásait, melyek tompává, elcsigázottá tettek egészen. Ez pedig arra késztetett, hogy lehunyjam ólomsúlyú szemhéjaim, ezzel ismét utat engedve a sötétségnek, mely körbeölelt.
|
| Nudlinszki | 2016. 03. 16. 19:41:15 | #34100 |
Karakter: Erick Hohmann
Megjegyzés: Charley babának
Hamarosan megtaláltam az utat a pislákoló, sárga lámpafény segítségével s a nappalin át egy sörösüvegbe belerúgva értem el a hálószobáig. Kijjebb tártam a résnyire nyitva hagyott ajtót, mely halkan nyikordult a mozdulattól. Tenyerem finoman feszült a falapra, mikor oda belépve, elém tárult egy szenvedéstől görnyedt alak, amint a takarót markolja ujjaival és próbálkozik önmagát egyben tartani - Charles? - szólítottam ismét s odasietve hozzá. Az ágy, illetve ő fölé hajoltam. Balommal megtámaszkodtam mellette a matracon, ujjaimmal pedig megérintettem a bőrét egy pillanatra, amint kócokba rendezett tincseit odébb húztam, hogy láthassam az arcát, illetve a szemeit - Charles, hall engem? – kerestem a tekintetét, illetve a mutató ujjamat megmozgattam a szemei előtt. Fájdalomtól gyötrődő testét görcs rántotta össze. Nem reagált a mozdulatokra. Olyasmi erejű kín futkoshatott végig minden idegszálán mely nem engedte őt kommunikációba bocsátkozni a külvilággal. Láttam már ilyet orvosként töltött éveim alatt illetve még jóval korábban, gyermekkoromban. Tudtam mit kell tennem s a helyzet nem engedett meg további tétovázást.
Felkeltem mellőle és öles léptekkel szeltem át a két lakás közti távolságot, mely alig volt számomra húsz lépésnyi. A lakásomban rutinos módon léptem a nappaliban lévő szekrényhez, melynek ajtajait kitárva meglelhettem az orvosi táskámat, melyre most igen nagy szükség volt. Kézbe kaptam és az előbbihez hasonlatos iramban haladtam át a folyosón, majd Charles lakásának sötétjén a hálószobáig. Mellé telepedtem újfent, a táskát az ágyra fektettem, aztán rutinos mozdulattal belé nyúlva vettem elő egy fecskendőt. Feltűrtem Charles ingujját, lefertőtlenítettem a megfelelő területet, majd az injekció tartalmát a véráramába jutattam nem is olyan sokára. Az órámra pillantottam majd a kuporgó alakra. Reméltem, hogy hatása lesz annak, amit az imént tettem. Számoltam a telő másodperceket.
|
| Cross | 2016. 02. 20. 01:50:45 | #34021 |
Karakter: Charles Xavier
Megjegyzés: Erick részére
A nappali egyik sarkában még égett az egyik lámpa, mely egészen megfáradtan pislákolt. Viszont fénye így is gyéren megvilágította teret, mely másként sötétségbe borult volna.
Ám így tisztán kivehetőek voltak a földre halmozott könyvek, melyek a legkülönbözőbb témákat voltak hivatottak megvitatni. Ez is mutatta mily tág érdeklődési körrel rendelkeztem.
Ámbár árnyaltan leplezte ezt a köréjük halmozott szennyes, s a mellette szétszórt sakkfigurák, melyek kopottas táblámról hullottak le, mikor félresöpörtem azt.
A fájdalom tetette ezt velem, mit most is éreztem. Éppen emiatt magzatpózba görnyedve feküdtem a franciaágyon, miközben a takarót markolásztam.
Tiszta tudattal meredtem a plafonra, annak ellenére, hogy a kintről beszűrődő hangokat eltompította a füleimben lüktető vér. Megéltem, ahogy végig fut az idegszálaimon a kín, majd erőteljesen összerándítja elgyötört testemet. Olyan volt, mintha az érzékeim csak erre a gyötrelemre élesedtek volna ki. Azt hiszem a pokol maga lehetett.
|
| Nudlinszki | 2016. 02. 19. 17:48:12 | #34018 |
Karakter: Erick Hohmann
Megjegyzés: Charley babának
Hamarosan a szomszédos lakás ajtajáig jutottam, majd kezemet emelve a kilincsre tettem azt. Próbálgattam a zárat, hogy nyitva hagyta e s szerencsémre az ajtó hamarosan kinyílt. Halkan nyikordult a nyílászáró s elém tárta a lüktető, pangó teret. Beléptem az apró panelba, majd körbepillantottam, de először is csak a lappangó sötétre nyílt rálátásom, továbbá az odabent terjengő állott szag csapta meg az orromat. Hátratúrtam a tincseimet, s nem törődtem mindezekkel. Óvatos, mégis magabiztos mozdulatokkal indultam beljebb, miközben behajtottam magam mögött a bejárati ajtót. Súlyosak voltak lépteim, akármennyire is hangtalanok maradtak.
- Charles? Merre van? - kérdeztem, amint beljebb férkőztem a panel szobái között. Tenyeremet a falnak érintettem, afféle kapaszkodót, iránymutatót találva. Megvillantak kéklő szemeim. Bajra gyanakodtam.
|
| Cross | 2016. 02. 10. 21:28:14 | #33993 |
Karakter: Charles Xavier
Megjegyzés: Erick részére
A hó, mely minden reggel újabb fehér lepellel fedte le a várost, hamar odaveszett az urbánus forgatagban. Szmogtól mocskosan olvadt a fekete aszfaltra, ahogy a nappali zsongás közepette megannyi üres alak taposott át rajta. S a csatornában végezte végül a szenny közepette, mintha ő is egyenlő volna az általunk teremtett férgekkel.
Pedig jóval több volt, mint eldobandó hulladék. Hisz alighanem csodaszámba ment a télen nyíló jégvirág a fagyban is forrongó város közepén. Mégis eltaposta minduntalan az embernek nevezett szemét, mi rendíthetetlenül haladt előre, pedig az orráig is alig látott.
Ebbe és ehhez hasonló gondolatokba merülve vészeltem át a november további részét, miközben egyre inkább elhatalmasodott rajtam egy időközben összeszedett meghűlés, mi eleinte igen ártatlanul zavarta meg monoton napjaim.
Éppen emiatt kezdetben nem is igen foglalkoztam vele, így mondhatni gondtalanul mentem el a hó közepén tartott lakóközösségi gyűlésre.
Látogatásom bár feleslegesnek bizonyult, mégis érdekfeszítő volt, mivel, általam alig látott szembe szomszédom, hozzám hasonlatosan vonta ki magát a nyüzsgő közösségből. Ez pedig meglepett, ami azt illeti. Éppen ezért bizonyára hosszasan eltűnődtem volna ezen is, ha nem romlik az egészségi állapotom, mely az utóbbi időben rohamosan vált egyre rosszabbá.
December elején már olyannyira elviselhetetlen fájdalom gyötört, hogy sem a gyógyszerek, sem pedig az alkohol nem segített. Így egyre gyakrabban riadtam fel lázas gyötrelem közepette, mi hatására számtalanszor kiáltottam fel kétségbeesetten.
Míg végül a hónap első csütörtökének éjszakáján a fájdalom a tetőfokára hágott. S láztól verejtékező testemet erős görcsök rándították össze újra és újra, miközben és összeszorított fogaimat csikorgattam.
|
| Nudlinszki | 2016. 02. 09. 15:00:10 | #33986 |
Karakter: Erick Hohmann
Megjegyzés: Charley babának
Immáron december kopogtatott be az ablakokon, magával hozva a kemény fagyokat s a marcona, jeges szeleket, melyek körbetáncolták a város utcáit. A beton placcok hamarosan havas pusztasággá változtak s fehér tömeg ült meg a házak tetején is. Éppen egy hónapja laktam már ebben az összkomfortos lakásban. Néhány hét leforgása alatt berendezkedtem, minden bútorom a megfelelő helyre került. Polcaimat megtöltötték a könyveim s a teret személyes tárgyaim. Történt az óta egy ominózus lakóközösségi gyűlés, ahol újra megtapasztalhattam szembe szomszédom mord természetét. Ennek ellenére nem keltett bennem negatív érzéseket. Sokkal inkább tette őt emberivé a többi műanyag alak mellett.
Ami engem illet, továbbra is álmatlan voltam, alig hunytam le a szemeimet az éjszakák folyamán. Így lettem fültanúja a beálló csendbe hasító kiáltásoknak. Egyre gyakoribb jelenség lett, ami azt illet s én egyre inkább összeszűkülő szemekkel reagáltam ezekre az impulzusokra.
Egyik éjjel aztán a kiáltás hangosabbá és fájdalmasabbá vált, mint eddig bármikor. Letettem az addig olvasott könyvet, majd pizsamában, út közben köntösbe bújva siettem át a lakásomból a folyosóra, majd az ajtóhoz, mely enyémnek csak hogy nem tükörképe volt.
|
| Cross | 2016. 01. 30. 20:29:25 | #33946 |
Karakter: Charles Xavier
Megjegyzés: Erick részére
Megrebbentek a pilláim, ahogy végig futtattam rajta a tekintetem. Erőteljes testalkatú, középkorú férfinak tűnk, aki markáns vonásaival és acélos tekintetével határozottnak mutatta magát a külvilág számára. Ám, ez csupán az első benyomás volt, ezt én is jól tudtam.
Lassan eltűrtem egy sötét tincsem, melyben ősz szálak bújtak meg, majd kimerülten felsóhajtottam és kék szemeimmel az övéibe néztem.
- Igen gyakori jelenség, hogy a postást téves címre viszi ki a küldeményeket- dunnyogtam, ahogy átvettem az általa nyújtott borítékokat és az ölembe helyeztem őket. Finoman reszketett a jobb kezem, melyet megpihenni helyeztem a combjaimra.
– Köszönöm, hogy áthozta őket. Viszlát - mondtam és azzal a lendülettel becsuktam az ajtót.
|
| Nudlinszki | 2016. 01. 30. 20:28:01 | #33945 |
Karakter: Erick Hohmann
Megjegyzés: Charley babának
- Jó napot – köszöntem illedelmesen, amint megpillantottam a lakás tulajdonosát a kicsiny résen keresztül, melyen át cseppnyi rálátást engedett önmagára s a vállai mögött húzódó lakásra - Hozzám dobták be a leveleit - folytattam aztán, hogy indokot adhassak látogatásomnak s ne egy alkalmatlankodó, minden lében kanál szomszédnak lásson. Lassan felmutattam a fehér borítékokat s közben őt kutattam a pillantásommal. Ismeretlen szomszédom rejtélyességét csak fokozta a bentről szűrődő félhomály. A szobába, melyre belátásom nyílt, csak alig szökött be fény s mintha néhány könyv is ott csetlett-botlott volna a padlón. Mintha nem is élne itt, sokkal inkább agonizálna a magányban. Gyorsan járt a tekintetem, szinte csak egy villanás volt mindez, még is mély nyomott hagyott bennem. Kihúztam magamat, sarkaimat összeszorítottam s közben a szabad kezemet az oldalamhoz szorítottam. Volt bennem egyfajta görcsösség, ami azt illeti. A fáradtság tette azt hiszem.
|
| Cross | 2016. 01. 29. 20:16:18 | #33939 |
Karakter: Charles Xavier
Megjegyzés: Erick részére
Elnyílt ajkakkal ültem a kanapé előtt és az üres sörös üveget szorongattam, amiből lassan csepegett le az ital a szürke szőnyegre, mi rég nem látott már porszívót.
A magamba zuhanásból a hirtelen hallatszódó kopogás zökkentett ki, mely a főbejárati ajtó felől érkezett. S hatására megrebbentek éjsötét pilláim. A gondolatok, pedig elburjánzottak a fejemben. Hisz annyi eshetőséget rejtett magában ez a jól ismert hang, hogy a felvetések hatására megborzongtam.
Csupán percek múlva, mikor feleszméltem, kezdtem el az ajtó felé venni az irányt. Lassú, ám gyakorlott volt minden mozdulatom.
Végül könnyed mozdulattal akasztottam ki az csillogó láncot, majd nyomtam le a hasonlóan fényes kilincset. Résnyire nyitottam az ajtót.
|
| Nudlinszki | 2016. 01. 29. 20:15:30 | #33938 |
Karakter: Erick Hohmann
Megjegyzés: Charley babának
Kiléptem a folyosóra s a tekintetem a velem szemben lévő lakás ajtajára tévedt. Végigmértem a kopottas ajtólapot s annak karcos lakkú felületét - Harmincnégy – suttogtam a kacskán álló számjegyekre pillantva. Épp, alig két lépéssel szeltem át a teret. Fekete kesztyűs kezemmel bekopogtattam, aztán magam mellé ejtettem a karomat. Vártam, közben pedig a hüvelykujjammal simítottam végig a puha papíron újra és újra. Elgondolkodtam, hogy vajon miféle ember lapulhat odabent s, hogy miképpen néz majd a szemeimbe, ha találkozik a tekintetünk. Kíváncsi lettem, mint egy gyermek s épp ilyesféle türelmetlenség is költözött belém. Azonban a hűvös mivoltomat, ami mindig is jellemzett aligha tudtam volna levedleni. Így tengettem a perceket, míg a bentlakó válaszára vártam.
|
|
