|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Rauko | 2010. 12. 26. 00:14:12 | #10008 |
Karakter: Carlitos Rabal
Megjegyzés: ~ Gazdimnak
- A hölgyet meg sem kérdezed, pollito? - kérdezi vigyorogva, nekem meg minden lelkesedésem egy pillanat alatt száll el. Szóval együtt vannak. De tudtam, hogy az ilyen pasi nem bukhat a pasiseggre… annyira, de annyira tudtam! Ahj már…
- Mit kér hölgyem? - kérdezem a vele levő picsát.
- Egy Sex on the beach-et – néz rám a csaj, nekem meg bent ragad a levegő a tüdőmben. Ez a kurva most… flörtöl velem? Itt a faszija, és ki akar kezdeni velem, ráadásul nő.
…
- Én a legerősebbet kérem, de a feltételem az, hogy te is igyál egyet. Én fizetem.
Azt hiszem, nem értem. Most a faszi is kikezdett velem… utóbbi pedig kicsit sem lenne ellenemre, de sajnos nem ihatok.
- Munka közben nem lehet, sajnálom uram... - válaszolom kimérten, leplezni próbálva, hogy mennyire iszonyatosan nem értem a helyzetet.
- Már pedig a „mindent a vendégért” szlogen megengedi – mondja, és én beadom a derekam. Keverem a fehér rumot, barna rumot, Stroh rumot (80%), az Angostura-t (gyógynövényekből készült keserűlikőr, alkoholtartalma 44%), pici narancslevet, pici citromlevet, pici ananászlevet, egy mokkáskanál cukrot, jégdarát, pár ananászkockát, díszítés, és kész a Zombie, az egyik kedvenc italom.
És ahogy ez a szexisten csábít, miközben issza… hát, kész vagyok!
Aztán lehúzza, és elég egyértelművé teszi, hogy mit akar, nekem meg kicsit sincs ellenemre odaadni a seggem egy ilyen isteni faszinak, mint ő.
- Két perc múlva legyél az elnöki lakosztály folyosóján. Számolom az időt, conejito – suttogja a fülembe, mire a lehető legperverzebb vágyálmok peregnek le a szemem előtt, és mikor eltűnik, már kapok is a váltótárs után, hogy ugorjon be pár órára, amit meg is tesz, és már rohanok is.
~*~
Hirtelen alszik ki minden fény a folyosón, a lift elindul lefelé, és beragad, és én egy horror főhősének érzem magam. Aztán magához ránt a félisten faszi, és amikor farka a testemhez ér, már biztos vagyok benne, hogy egy istenien jó pornóban leszek passzív fél!
- Gyors voltál, helyes – suttogja, majd megszabadulok a nadrágomtól, de a módszert nem látom. Valami hegyes… talán egy kés.
- Milyen kéjvágyó vagy, szöszi. Idáig érzem rajtad, hogy mennyire kívánsz. Mondd csak... akarsz?
- Igen... - felelem, és már csak arra eszmélek szexi hangja után, hogy elkezd tágítani, de különösebb felvezetés nélkül, és ez nekem valami iszonyatmód tetszik! Kegyetlen, kemény, fáj, szakít, de nem érdekel! Borzalmasan jó! És ezek még csak az ujjai… De amikor elszakad tőlem, kicsit csalódott leszek. Aztán megint a hangja…
- Láttad a „Csajok a csúcson”-t? - Fejem a következő pillanatban a farjkánál, kezemben a gumi, nekem meg leesik, és felhúzom rá a számmal. Aztán fordul egyet a világ, és én a falhoz nyomva találom magam, és megérzem magamban a farkát is, ami kőkemény, és hatalmas! Hosszú, és vastag, de bitangjó!
Nem tudom, hányszor élvezek el, mikor végre megint meghallom.
- Ugyan-ugyan, elfáradtál? - mondja, lök egyet, elélvez, majd elenged, és a földre esek. Érzem, ahogy meghúzza a hajam és az ajkaimra mar, majd hallom, ahogy kuncog és megint világos lesz, elindul a lift, ő meg elmegy, és besétál a lakosztályába.
Annyira szemétláda, hogy már áll is tőle a farkam, pedig lassan fáj, annyiszor élveztem el. Utána akarok menni! Utána kell mennem, valami kimaradt, és ha nem teszem meg, akkor… szóval meg kell tennem. A földről felkapok pár használható ruhadarabot, és utána megyek. A kilincshez érve azonnal mosolyogni kezdek: nem zárta be. Hallom, ahogy közeledik valaki, ezért benyitok, és a hátamat az ajtónak vetem. Zajokat csak a fürdő felől hallok, így oda indulok. Útközben ledobálom a ruhákat magamról, és persze zártam az ajtót, nehogy megzavarjanak. Kinyitom a fürdőkabint, és ami a szemem elé tárul… menten elélvezek!
Hosszú, szép haja vizesen tapad izmos hátához és vállaihoz, ahogy nekem háttal áll. Lábai és feneke annyira fenomenálisan izgatóak, hogy az már egészségtelen… komolyan! Ez a pasas az őrületbe kerget s mocskosul kihasználja, hogy ennyire borzalmasan erotikus a kisugárzása, én meg eléggé szeretem a farkakat magamban érezni. Pláne ha olyan tökéletesen megalkotott részei a természetnek, mint ezé a félistené.
- Mit szeretnél, csibém? - kérdezi hátra sem fordulva, mire összerezzenek. Ennyire nem lehet tökéletes, ez képtelenség.
- Valami kimaradt az aktusból - mondom kertelés nélkül, mire felém fordul.
….
….
….
Percekig kábulok rá, mire megunja, és közelebb ránt, kiszakítva ezzel a gondolataimat abból a fantáziavilágból, ahol épp a testét csókolgatom végig, külön kitérve minden kidudorodó izomkötegre… hah…
- Ennyire tetszem? - kérdezi a nyakamba csókolva.
- El sem tudom mondani… - sóhajtom, mire felkuncog. - Helyette megmutatom - vigyorgok fel rá, és lassan térdre ereszkedek előtte, gondosan végigcsókolgatva az utamba kerülő bőrfelületet, közben fogva tartom a tekintetét.
- Le akarsz szopni, pollito? - kérdezi vigyorogva.
- Talán probléma? - válaszolok a kérdésre kérdéssel, és lassan, elérve a kívánt célt, végignyalok merevedésén, alig érintve nyelvem hegyével, majd lágyan rá is fújok. felszisszen, és a hajamba marva löki magát a torkomba, és ha nem lennék már ebben is nagyon ügyes, talán lehányom a formás hasfalát, hiszen tényleg nagy a farka. De szerencsére sokat gyakoroltam a vibrátoraimmal, így az ő majdnem harminc centije még lefér. Ennek érzem, hogy kifejezetten örül is, szinte megdugja a számat, amíg kicsit el nem tolom, és nem nyalok végig rajta újra teljes hosszában, hogy aztán a számba vegyen, fogammal finoman karcoljam végig, miközben ujjaim kényeztetik combjának bőrét, hasfalát, ahol csak érem, nem nyúlva a fenekéhez. Az ilyen csúcsragadozók, mint ő is, rühellik, ha valaki a seggüket simogatja, de jó is van ez így. Ő arra született, hogy megdugja az olyanokat, mint én, akik csak hangosan nyögünk alatta. És bátran mondhatom: imádjuk. Minden passzív imádja az ilyen pasikat!
Épp ezért teszek meg most mindent, hogy a mennyekbe repíthessem, miközben egyik kezem lassan saját merevedésemre kúszik, hogy magamat is kielégíthessem közben. Engedelmesen hagyom, hogy hajamba túrva irányítson, de eléggé önfejű vagyok ahhoz is, hogy néha kiszakítsam magam ujjai közül, és saját tempóra kapcsolva kényeztessem. Ilyenkor kicsit lassabban csinálom, kicsit más módszerekkel, mint a mélytorok, és érdekes módon ezek után mindig felmorranva löki magát mélyen a torkomba.
Nem tudom, meddig bírja, de már remeg, és lassan minden cseppet a számba ürít, én pedig engedelmesen le is nyelek mindent, majd megtisztogatom kicsinek a legkomolyabb jóindulattal sem nevezhető szerszámát, és felállok előtte, felfelé is végigcsókolgatva.
- Nem vagy semmi - mondja elismerően, majd kapok egy csókot. - Maradj itt. - Végignyal a nyakamon. - Átkeféljük az éjszakát… megduglak minden lehetséges pontján a lakosztálynak… - Megremegek a gondolatra, de sajnos…
- Mennem kell - mondom neki. - Sajnálom, de csak pár órára cseréltem - mosolygok rá, és kihasználva első megdöbbenését, kiszabadulok karjai közül, felkapok egy köntöst, és már megyek is. - Isteni a szex önnel, uram, remélem, sokszor ismételjük még meg. - Mi lenne, ha… - A lakosztályom a gépház felett van közvetlenül, az alagsorban a hatos számú szoba, egyik nap éjszaka dolgozom, másik nap pihenő, harmadik nap nappal, aztán megint éjszaka - hadarom neki. - Viszlát - köszönök el bájologva, és már ki is surrantam, és a személyzeti felvonót használva robogok a szobám felé, közben már fejben össze is rajtam az okot, hogy miért kérek új egyenruhát.
~*~
Imádom, hogy a váltótársam volt annyira édes, hogy lezavarja a csúcsforgalmat, és cserébe csak annyit kért, hogy adjam neki a takarómat, mert az ő szobájában hideg van. Rendben, legyen, nekiadom, nekem elég egy lepedő. Amikor végzünk a műszakkal, cserélünk is, de mielőtt nyugovóra térhetnék, jön az egyik pincér, hogy a kapitány beszélni akar velem. Hm…
Megtudom, hogy kicsi pincérkedést is vállalva kellene mixerkednem egy konferencián, ahol csak néhány fontos üzletember lesz, akik eléggé befolyásosak ahhoz, hogy saját mixert kapjanak.
Gondolom, néhány vén, ráncos fasz, akik már nem tudnak hogy szórakozni, inkább fiatal, helyes kölykök seggét bámulva csorgatják a nyálukat, és ha hagyom, hogy megsimogassák a fenekemet,kapok húsz dolcsit. Szánalom a köbön, de ebből megy nekem ilyen jól, hogy márkás a parfümöm, és gyógynövényes a síkosítóm. Szóval… elvállalom. Az egyenruhám kicsit más lesz, fekete helyett hófehér, aminek örülök, azt is szeretem, és kiemeli a seggemet! Höhö…
A dolog reggel nyolckor indul, szóval nekem jó lenne, ha mondjuk hétre a hangversenyterem alatt lennék, hogy felkészüljek, és illendően fogadjam az urakat. Mert a kapcsi szerint urak, ezért is kér engem, mert én köztudottan homoszexuális vagyok, egy-egy kutakodó kéz nem zavar meg annyira, hogy a delikvensre borítsam a poharat. Erre mondjuk, majdnem felordítok, hogy lehet, hogy buzi vagyok, de kurva nem, de rájövök, hogy ezt nem kellene, mert a félistenemnek például a nevét sem tudom, mégis egetrengetően jót keféltem vele a folyosón. Ohhmami… ha belegondolok…
Eligazítás és meló vége, én meg irány a lakosztályom, ami legnagyobb meglepetésemre nyitva áll. Megijedek, és félve nyitok be, de csak egy papírdarab hever az ágyon.
„Átvertél, csibém… ezért még megbüntetlek!”
Összerezzenek, de aztán eszembe jut, hogy ki hívott ma csibének, és már inkább az izgalom miatt remegek. Megbüntet? Ohhmami…
Vajon, ha elé állok, és hatalmas, ártatlan szemekkel kérem, hogy kötözzön ki, és keféljen ájulásig, megtenné? Hm… megfontolandó, az biztos! Neki is tetszene, ez olyan biztos, minthogy most összeesek, olyan fáradt vagyok. Meló, szex… és szoptam is ma. Szép nap volt.
Másnap felveszem a munkaruhámat, és hétre ott vagyok. Berendezkedek, keverek előre pár italt, aminek össze kell kicsit érni, kicsit rendezgetem a székeket, és el is szalad az idő. Szépen, sorban kezdenek szállingózni a tagok, a többség Bronx-t kér. Ezt a ginből, száraz és édes vermutból, na, meg narancsléből készülő italt sokan szeretik. és én nem is jégkockával, hanem jégkásával készítem, így finomabb. Kapom is az elismerő szavakat, ahogy leülnek,és iszogatnak. Aztán megjelenik mellettem valaki. helyesebben mögöttem.
- Nahát, nahát- suttogja a fülembe, majd elém lép. - Egy Flaming Lamborghini rendel, pollito - mondja, mire pár tekintet ránk szegeződik. Ez egy nehéz pia, sokan elszúrják, pedig igazán nem nagy varázslat.
Veszek Grenadine szirupot, Sambucat (olasz likőr, amelyet főként ánizzsal és feketebodzával ízesítenek, alkoholtartalma 40%), görög brandy-t, egy bivalyerős rumfajtát (80%) az egyik pohárba. Míg a másikba Curacaot és egy szintén erős sötét rumot töltök, az elsőt meggyújtom, megszórom fahéjjal, és amíg ezt az égő löttyöt kortyolja a delikvens, beleöntöm a másik pohár alkoholos keveréket is.
Büszkén állítom, hogy most is sikerül, mire a félisten elégedett vigyorral az arcán int, hogy vigyem ki neki a keveréket. Ez jelen esetben annyit jelent, hogy figyelnem kell őt, és tölteni neki a második adag piát, ha ez kifogyna. Előrelátó, és mocskosul taktikus dög. De borzalmasan izgató, még mindig…
Elvből nem figyelek a beszélgetésre, csak tisztítom a poharakat, tervezem a koktélokat, keverek párat, hátha elmenőben is kér valaki, majd, egy idő után már a félistent bámulom. Annyira szexi… hogy észre sem veszem, amikor vége a tárgyalásnak, és bezáródik az ajtó, de mikor szétnézek meglátom, hogy rohadtul nem vagyok egyedül.
Szerkesztve Rauko által @ 2010. 12. 26. 00:14:45
|
| Meera | 2010. 12. 01. 20:46:15 | #9583 |
Karakter: Baltasar Evrain
Megjegyzés: ~raumnak
Boldog születésnapot pollito (L)
Újabb unalmas nap itthon, kedvtelenül kelek ki az ágyból, arrább dobva a tegnap esti partneremet. Kissé mintha vértelen lenne az arca... meg úgy mindene. Kajánul felröhögök, és felhívom a szobaszervizt, hogy takarítást kérek. Lazán felöltözök, nincs szükségem arra, hogy kikenjem, kifenjem magam, mostanában nagyon kapósak a halak, nem kell megerőltetnem magam, és máris jönnek. A halott fiút kiviszik, elégetik, és hamvait majd a következő megállónál elszórják.
Ahol ráakadtam.
Puha volt, finom és szaftos. Volt rajta mit fogni, ráadásul már előttem lehetett valakivel, mivel olyan tág volt, hogy az ég világon semmire sem volt szükségem. Nem mintha elő szoktam volna készíteni őket, na ennyit erről.
Az irodában a titkárnőm vörösre mázolt körmeivel üti a billentyűzetet, néha káromkodik egy sort, ha műkörme beakad a gombok közé. Alázatosan közli, hogy egy két hetes jachtos konferencián kell részt vennem, mire elvigyorodom, Ő pedig veszt színéből. Az egyetlen titkárnőm, akit nem szadiztam meg. Valahogy... taszít. Érzek körülötte valamit, csak nem tudom megmondani mit.
Volt már ilyenre példa... Az embereknél van egy automatikus védelmi reakció, hogy a testükből valami furcsa erőt engednek ki, hogy a természetfeletti lények elkerüljék őket, csak nem mindenki tudja ennyire előhívni, mint Ő. Persze egy másodperc kellene, és elborulna az agyam ugyanúgy, mint máskor, és ezt az illatot vagy erőt egy pillanat alatt figyelmen kívül hagyom.
- Remek – bólintok elégedetten, és visszavéve napszemüvegem kimegyek az erkélyre, hogy szétnézzek az alant elterülő városon. A kikötő felé nézve meglátom a hajót, a cikornyás betűkkel írt „Santa Barbara” szókapcsolatot simán elolvasom.
Érdekes lesz, jó lesz. Igaz, hogy így kevesebb az áldozatok mozgás tere, én pedig szeretek vadászni, de tudok én egy helyben történő mozgásokat és cselekményfüzéreket...
Hehe.
***
A hajóra úgy szállok fel, mintha maga a megváltás közeledne felém. Vagy mi a szar. Imádom az ilyen utakat, mert nem a dokumentumokról és az unalmas, száraz hablatyról szól az egész, hanem a szórakozásról, a berúgott kis pincérekről, a sok finom itókáról, keverve egy kis vérrel.
Rohadtul imádom.
A titkárnőm folyton a nyomomban van, három lépésnyire távolodik el tőlem csak, pedig tudhatná, hogy nem a veszélyforráshoz kellene húzódni, ha fél. Bent, ahonnan a tömeg a kissé hűvös éjszakába tolong kifelé, meglátok egy szőke fejet, és a sűrű embertömeg pillanatnyi megritkulásánál meglátok egy fekete bőrbe bújtatott segget, és megnyalom a szám szélét. Odasuhanok hozzá, és végigsimítok a formás kis popón, enyhén belemarkolva.
Hmmm. Finom, és ropogós. A kedvencem. Na, te leszel a mai nap első vendége nálam, szöszi kiscsibém. Felzabállak. Eltűnök, mielőtt még megfordulva észrevenne, és csak a nyakát tekergető titkárnőmmel nézhet csak farkasszemet, aki már kétségbeesetten keres engem.
Végigjárom az egész fedélzetet, a színes lampionok táncolnak a keletkezett széltől, a hajó lassan siklik, így egy örökkévalóságnak tűnik a kikötő tovatűnő látványa. Rátámaszkodom a korlátra, és a vízen csillogó fényeket nézem.
- Uram... Reggel nyolckor megbeszélés lesz hangversenyterem alatt.
- Kik lesznek ott? - kérdezem egykedvűen, élvezve, hogy a szél megcirógat, és mégis megtörik a testemen. Innen ugyan el nem fúj egy tornádó sem. Hmm, vadászni akarok.
- A vérfarkasoktól ketten, négy halandó üzletember, és még három vámpír – tekint apró jegyzetére, amit mindig magánál tart. Ha véletlenül eltűnne, sajnálnám, kiváló munkaerő. Valahogy mást nem tudok elképzelni a helyére.
Elvigyorodom, mikor megérzem, hogy szöszi engem figyel. Mi pequeño pollito. Az én drága kiscsibém... Odanézek rá, mire elpirul, és sietve kiszolgálja az előtte álldogáló férfit. Hoppá. A titkárnőmre pillantok, és intek neki, hogy jöjjön velem.
Játszadozni fogunk ma este, pollito.
- Öhm... mit adhatok uram? - néz rám csábosan és szexisen, és meg kell hagyni, az alatta lapuló ártatlanság egészen megkapó. Ajkaimra felkerül egy ellenállhatatlan ragadozó vigyor, és felülve a bárszékre hagyom, hogy a mellényem szétnyíljon a fiú orra előtt.
- A hölgyet meg sem kérdezed, pollito? - csillan meg piercingemen a fény, ahogy vigyorgok. A titkárnőm pontosan tudván mi a dolga, elveszi a megszeppent fiútól az itallapot. Érzem, hogy megleptem, és természetellenes csalódottság ömlik szét benne. Hát nem aranyos? Meg akart magának szerezni...
A kisajátítás az én reszortom, kisfiú.
Hidd el csibus, a szép kis kerek segged a karmaim között lesz. Csak várnod kell.
- Mit kér hölgyem? - fordul oda készségesen, bár kelletlenül.
- Egy Sex on the beachet – néz félreérthetetlenül a srácra, aki csak kapkodja a tekintetét. A titkárnőm beavatott nőszemély, és az egész a csibének úgy esik le, hogy a nő velem van, és mégis flörtölni próbál vele.
Leveszem a napszemüvegem, és egy hihetetlenül gonosz pillantással illetem a kis csibét.
- Én a legerősebbet kérem, de a feltételem az, hogy te is igyál egyet. Én fizetem.
Na most végleg megkavarodhatott, én pedig szinte fürdök kétségbeesett vergődésében. Pedig még csak hozzád sem értem, csibus... Na most ki kivel van? Járok ezzel a nővel itt, aki kikezdett vele, aztán én is. Mit reagálsz, mi pequeño pollito?
- Munka közben nem lehet, sajnálom uram... - válaszol, én pedig csak rákönyökölök a pultra, úgy húzódom hozzá közelebb. Automatikusan hátrál, de látom, hogy megbánta. Nem tudja, hogy féljen e, vagy vesse e rám magát. Helyes, nagyon helyes.
- Már pedig a „mindent a vendégért” szlogen megengedi – rápillantok a titkárnőmre, aki csöndesen szürcsölgeti italát. Elém kerül a kért koktél, én pedig kiszedem belőle a színes szívószálat, megpörgetem az ujjaim között, és bekapva a végét szívni kezdem a szinte csak tömény piát, közben szöszit nézve.
Mindjárt elcseppen, hát nem aranyos?
- Igyál, hosszú még az éjszaka – nyalok meg egy nagyobb gyümölcsdarabot, majd eldobva a szívószálat leöntöm az egészet.
Mire kettőt pislog, már nem is vagyok előtte, hanem közvetlenül mögötte állok. Két markom a derekára szorítom, és odacsapom formás kis fenekét a lábaimhoz. Ugyanis eléggé pöttöm, de semmi gond, nem kell sokat ereszkednie, ha szopásról van szó.
Hangosan felnyög, ami többnyire a meglepetésének és a vágyának volt köszönhető. Belemarok a hajába, és mélyet szippantok édes illatából. A sok gyümölcs és pia együttes elegye szinte észbontó, és az is, ahogy a pórusai maguktól árasztják. Bőre napbarnított és hamvas, a rajta megcsillanó neonfények láttán beleharapni van kedvem, mint egy óriási csokoládéba, és a kéken világító hajtincse... Annál fogva fogom rángatni... Micsoda finom illata van. És a fekete, nyakánál szétnyíló ing...
Hörr...
Egész éjjel őt fogom kefélni, sőt, az is meg lehet, hogy halálra.
- Két perc múlva legyél az elnöki lakosztály folyosóján. Számolom az időt, conejito – búgom a fülébe, mire megremeg, érzem, ahogy vágya fellobban benne, édes illata szinte csalogat, hogy itt és most, a pulton tegyem magamévá.
Majd arra is sort kerítünk, de most éhes is vagyok.
Eltűnök egy perc alatt tőle, és mire felébred kábulatából, a titkárnőm sincs sehol sem. Káprázat voltam, vagy maga a megtestesült ördög? Ezen felesleges filózni, szöszikém.
***
A szobám melletti fal mélyedésében támaszkodom, várom, hogy kis formás segge megjelenjen a sarkon. Nem is kell sokat várnom rá, jó gyorsan elintézte a helyettesítést, engedelmes kis halandó. Tétován néz körül, de érzem, hogy bőre szinte vibrál, és hiába van bő köténye, látok ám ott valamit alatta...
Ejnye-ejnye, hát már beleéltük magunkat?
Egy csettintésemre elalszik a folyosón az összes fény, a lift megnyikordulva elindul lefelé, és félúton megáll. Se ki se be, a folyosó csak a miénk, és így a fogaimat se látod. Megnyalom ajkaimat, és lassan, nesztelenül odalépek ijedten forgolódó kis testéhez. Megragadom ismét, és magamhoz préselem. A farkam már betonkemény, és mikor megérzi, szó szerint rázza az élvezet.
- Gyors voltál, helyes – simítok végig a hátán, erőszakosan szorítom meg csípőjét, és megszívom a fülcimpáját. Most kéne jól megharapnom, de tudok jobb időpontot is rá. Kíváncsi vagyok, hogy a kicsike hogyan fog reagálni.
Megperdítem, és perceken belül a falra kenve találja magát. Gyönyörű szemei alakom körvonalait figyelik, kapkodva szedi a levegőt, remegő ujjaival a mellényem széléhez nyúl, én pedig bekapom az egyik kutakodó ujját. Szinte felvisít, de csak megdermed, mikor megérzi, hogy karmaimmal felhasítom rajta a nadrágot, de a köténykéjét fent hagyom. Tökéletes szexkellék.
- Milyen kéjvágyó vagy, szöszi. Idáig érzem rajtad, hogy mennyire kívánsz. Mondd csak... akarsz? - súgom fülébe, karjai bejárják a hátam, én pedig gonoszul kuncogva hallgatom sóhajait, mikor kitapogatja az izmaimat.
- Igen... - hallom hangját, ami rekedt, mégis igazán csábító, főleg, hogy ennyire be van indulva rám. Nem könnyű menet lesz, segges. Lemarom róla az ingjét, így nyaka fedetlenül villan fel, és végigfuttatva rajta nyelvem érzem, mennyire zubog a vére, s az alsó ajkamba kapok, a piercing fémesen koccanó hangot ad ki. Még nem szabad.
Kiscica kötényének zsebében találok egy tubus síkosítót, no lám, hát erre is volt időd? Csak nem rakéta volt a seggedben? Halk pukkanással nyitom ki, és ujjaimat bekenve teketóriázás nélkül nyomom lyukába. Felkiált, ujjai belemarnak a vállamba, én pedig körözni kezdek benne. Milyen forró a kis drága, egyem meg...
Szó szerint.
Lassan, ritmikusan mozgatni kezdi a csípőjét, halkan nyögdécsel és fulladozik, sokszor kap az ajkaim után, de mikor észreveszi, hogy nem az Ő akarata a lényeg, hátraveti fejét, és a szőke bozont feletti falilámpába kapaszkodik meg. Mikor kiveszem ujjaim belőle, csalódottan felnyög, és leejtem a földre, majd a zsebéből vadászott kotont az arca előtt meglengetem.
- Láttad a „Csajok a csúcson”-t? - vigyorodok el sátánian, és leszedem magamról a nadrágomat, farkam kiszabadul az alsó alól, de Ő a sötétben nem nagyon lát semmit, így belemarok hajába, és az ágyékomhoz tapasztom a fejét.
Hörr...
Látom, ahogy matatva kibontja a kotont, és a szájába veszi, majd odahajol a farkamhoz, s gyönyörű mozdulatokkal felhúzza, úgy, hogy még le is szop. Nem semmi a kicsike, beletúrok a tincseibe, és tövig belényomom magam. Ahh, basszus, kis nyomorék...
Letépem magamról, felkapom, és megfordítva nekikenem a falnak, és hiába a hirtelen váltás, kitolja teljesen a fenekét, a kis ribanc... Egy rántás, és benne is vagyok, hallom ahogy felsikít, de innentől már semmi nem tud érdekelni...
Ahmr...
Erőszakosan és agresszívan teszem magamévá, látom ahogy a fejét dobálja, és megpróbál kapaszkodót keresni, de szinte a levegőben lóg. Körmeivel kéjesen karmolássza a drága tapétát, én pedig úgy szorítom csípőjét, hogy kishíján eltöröm a medence csontját. Ahh kurvára jó, de nekem kell még valami tőled, pollito...
Észre sem veszi, hogy arrább söpröm a haját, és hogy már szinte csak Ő nyársalja fel magát velem újra és újra, én pedig szépen, fájdalommentesen belemarok a nyakába. Ahh, a rohadt élet... Kikúrt finom és édes, aprón érzem benne a piát, amit megitattam vele, és ahogy a forró vér végigszáguld a nyelőcsövemen, eszem vesztve döngölöm bele a falba, Ő pedig csak nyög és nyög...
Dupla élvezetet jelent ez neki, hát még nekem, de nem szívom szárazra... Túl jó kis segge van, és elég készséges mindenben, kéjenc kis ribanc Ő, ártatlan és mégis szexi. Ez az ellentét vonz, mint molylepkét a kék fény, csakhogy engem nem lehet olyan könnyen lepattintani.
Elválok nyakától, végignyalok rajta, hogy begyógyítsam a két apró sebet. Csibus, szinte ernyedten lóg, veszített egy kis vért, ráadásul úgy leélvezte a tapétát többször is, hogy csak kajánul felröhögök.
A poén az, hogy nem is nagyon lát semmit.
- Ugyan-ugyan, elfáradtál? - lökök még rajta akkorát, hogy én is elélvezek, fogaimmal megrángatom közben a fülcimpáját, kishíján letépve. Megkarmolászom kis seggét, majd ellépve tőle hagyom, hogy leessen a földre. Nem fogom én tartogatni, mi vagyok én, szolgája?
Leguggolok hozzá, és hátrarántva fejét durván megcsókolom, érzem, ahogy kábán a piercingemmel játszadozik. Dolgom végeztével felállok, rendbe teszem magam, majd szépen besétálok a szobámba, de még feloltom odakint a lámpákat, és a lift beindul...
Hehe.
|
| Rauko | 2010. 11. 06. 01:24:03 | #9131 |
Karakter: Carlitos Rabal
Megjegyzés: ~ Gazdinak
Épp felszálláshoz készülődünk a Santa Barbara nevű luxushajóra. Hatalmas, de meg sem közelíti, mondjuk a régi, huszadik század eleji óriás óceánjárót, a Titanicot. Annak mondjuk szomorú vége lett, de nekem akkor is életem álma egy olyan hajóóriáson italt felszolgálni. Az már nem olyan, mintha a vízen siklana. Olyan biztosan szeli az óceán végtelen habjait, mint amikor egy királynő vonul a népe között. Megborzongok a gondolattól is. Fergeteges lehet!
Hátulról noszogatnak a pincér és pultos ismerősök, hogy igyekezzek már, így a tiszt kezébe nyomom a jegyet, majd felpattanok, magam után húzva gurulós bőröndömet, egészen a szobámig. Nem vagyunk sokan, mi, személyzet, így szerencsére nem kell a kis kabinomon osztoznom. Igaz, hogy a gépház felett van, így olyan meleg van állandóan, hogy előre tudom: biztosan meztelenül alszom majd. Kis, kerek ablak van, az egész faborítású. Annyi hely van, hogy az ágy mellett egy ember még elsétál, az ágy mellett egy szekrényke, pakolórésszel, oda pont beférnek a ruháim, az ágy feletti polcra pedig a pipereholmi. Higiéniai csomag, parfüm. Ezek nélkül nem mozdulok! Okulva az előbbi évek tapasztalatából, a fogkefe és a fogkrém mellett megbújik két csomag óvszer és egy kis tubusos síkosító is. Soha nem lehet tudni, és veszett már el isteni partner, mert nem volt nálunk megfelelő felszerelés. Persze, nem ezért jöttem egy hajóra dolgozni, de sose tudni. Komolyan!
- Carlitos, igyekezz már - visít be az ajtón Mimi, az egyik takarító lány. Együtt megyünk az első eligazításra, hiszen mindenkinek meg kell tudnia, hogy pontosan hol is lesz. A takarítóknak, hogy ki-melyik részt kapja, a pincéreknek, hogy étterem, vagy bár, sőt, mivel a bárnak is két pultja van, mixerek is ketten vagyunk. Mivel én most mixerként vagyok itt, elsősorban. Persze, ki tudok segíteni pincérként, megvan a végzettségem arra is, de most mixeri munkakörbe jelentkeztem.
Amikor végigsétálunk a folyosón, a kapitányi, eligazító helyiség felé, megérzek valamit. Kellemes út lesz! Ez mindig bejön, mikor legutóbb rossz előérzetem volt például, elsüllyedt a hajó, és alig páran menekültünk meg. De most vigyorgok, mint a hülye gyerekek.
- Mi ilyen vicces, Carlitos? - kérdezi Mimi.
- Jó utunk lesz - mosolygok rá, amit viszonyoz is.
Az eligazítás gyorsan véget ér. Én mai első feladatomnak kapom, hogy, mivel szép és kellemes kihajózás lesz, kint, a fedélzeten csináljak koktélokat az utasoknak, a szabadtéri asztalok mellett. Ennek örülök, szeretem a friss levegőt! Munkaruhában lépkedek a helyem felé, mikor hirtelen valaki a fenekemre simít. Nem tudom, ki lehetett, mert hátranéztem ugyan, de a tömeg miatt nem tudtam kivenni, ki lehetett az. Feleslegesen meg nem állok le üvölteni, nem akarom zavarni az utasokat.
Már majdnem két órája mixelek finomabbnál-finomabb koktélokat, mikor kicsit kevesebben vannak. Épp senki sincs a pultomnál, mikor megakad a szemem valakin.
A hajó korlátjának támaszkodik, féloldalasan áll. Fekete hajával kedvesen játszik a szél, hol meglibbentve, hol visszaengedve és hagyva, hogy testéhez simuljon…. és még milyen testhez, atyám! De rég láttam ennyire szexis lábakat, ilyen izmos karokat és hasfalat, és az a mellkas… eszem vesztem tőle! Bőre világos színű, szinte tükrözi a napfényt. Milyen jó lehet megsimogatni azokat a karokat, és játszani azokkal az ajkakkal! Még ékszerek is vannak benne! Ezzel olyan hihetetlenül erotikus az összkép, hogy érzem: odalent bizony ébredezik valaki! Szemeit nem látom, napszemüveg fedi őket. Valakivel beszél, de… nem tudom levenni róla a szemem! A lábait egy szoros bőrnadrág fedi, ezzel csak még jobban kiemelve, hogy mennyire szépek a futóművei. Az a kis mellény, ami a felsőtestét takarja… vétek az emberiség ellen! Ezt a testet komolyan nem szabadna emberek közé engedni, mert magán- és közveszélyes, hogy valaki ennyire szexis legyen!
Megérezheti, hogy épp farkával játszom gondolatban, mert felém pillant. Pirulva kapom el a tekintetem róla, és kiszolgálom a férfit, aki épp várt. Mikor kiteszem a pultra a kért koktélt, Valaki megáll előttem. Magas, szexi, férfias, akaromkell.
- Öhm… mit adhatok, uram? - nézek fel rá legártatlanabb és a raktáron levő, legszexisebb pillantásommal. Adja az ég, hogy legalább biszex legyen, akkor elcsábítom. Belegebedek, ha nem kapom meg!
|
|
