Kölcsön karakter: Martin & Matthew Paxton ~ Gennek
Martin & Matthew:
Puha, mégis határozott érintéssel masszírozom bátyám vállát, aki kissé morcosan feszít csini új ruhájában. Hogy ha a gazdánk el akar adni, akkor általában új ruhába öltöztet annak reményében, hogy konokságunkat ez ellensúlyozza. Talán van értelme, én ehhez nem értek. De az biztos, hogy a pasasnak eléggé perverz hajlamai lehetnek, ha egy efféle ikerpárra fáj a foga, mint a miénk. Vagy csak azért ajánlott minket Noel, mert mi vagyunk jelenleg a kuplerájában a legpajzánabb egyedek.
Sajnálatos vagy sem, de csak párban lehet minket megkapni. Ezt már megtanulta gazdánk is, így sosem meri még csak megemlíteni sem, hogy esetleg csak egyikünk hagyja el az ő pártfogását. Vajon ezért kelünk el nehezen? Egyáltalán bánja? Hisz eddig olyan jól megvoltunk vele is, és eddigi tulajdonosunk közül őt tartottam eddig a legtürelmesebbnek. Igaz eleinte sokszor akadt ki, de amikor rájött hogyan kell minket kezelni, könnyedén lekenyerezett. Persze ez nem mondható el bátyusról, aki még nálam is sokkal makacsabb. A mai napig nem bízik meg benne, és én vagyok az egyetlen, aki le tudja nyugtatni.
- Elég feszült vagy, nyugodj meg – előre hajolva, füle tövébe csókolok, mire felsóhajt, és egy pillanatra ellazul.
- Félek, hogy ez a fazon is csak az egyikünket akarja majd csak.
- Ha így van, elutasítjuk, mint mindig. Noel pedig őt fogja győzködni, nem minket.
- Eddig így volt, de… - sóhajba fullad a mondat, amikor a ruha mély nyakkivágásánál lesimítom tenyerem a felsője alá, és beleharapok nyakhajlatába.
- Nem véletlenül kaptunk mind a ketten új szerkót – suttogom bőrébe, s több nem is kell, hirtelen megfordul, magával ránt engem is, és azonnal felém kerekedik. – Ez már az én bátyám. – tenyeremet most arcára simítom, majd ujjaim hajába bújnak, de mielőtt lekapna lépteket hallunk az ajtó előtt, és jó kisfiúknak álcázva magunkat felülünk és laza tartásban keresztbe tett lábbal, egymást tükrözve várjuk az érkezőket.
Vajon ez a fickó milyen lesz? Remélem nem olyam, mint a múltkori hájpacni. Akkor örültem, hogy nem sikerült Noelnek meggyőznie. Persze én is rátettem nem kicsit az alap kisördög énre. Csak Martin kellett volna neki, azt meg nem engedhettem. Addig szóltam be neki, míg sértetten el nem vonult, és Noel gyilkos pillantásait is csak vigyorogva fogadtam. Amikor nyílik az ajtó, befejezem a fogcsikorgatást, megfogom Martin kezét, felállunk, de mereven figyelek előre. Egy hihetetlenül sármos fickó lép be a szobába, akinek elég ismerős az arca. Hmm… de vajon honnan?
- Mr. Trouncy, Bemutatom Martin és Matthew Paxtont – a másik irányba Noel nem mutatja be a pasast, de hát mi csak tárgyak vagyunk, hozzánk ritkán beszélnek illedelmesebben. Amikor végigmér minket a pasas és sármos vigyorra húzza ajkait dereng valami, na de amikor közelebb ér, szinte kipattannak szemeim, és a felismeréstől elhűl az arcom. Egyszerre nyújtja felénk a kezét, ami már meglepő, főként hogy egyszerre simítja meg az arcunkat szimmetrikusan. Eddig mindig csak az egyikünkre koncentrált valaki és ez annyira meglep, hogy szóhoz sem jutok. Egyszerre szemlél minket, nem külön darabként. Mint egy készlet összetartozó darabjai. Ez már tetszik, az meg pláne, hogy sejtem, kicsoda Ő.
- Nagyon kis helyesek, tetszik, és ha valóban olyanok ahogyan leírtad őket, tökéletesek lesznek. – hol az én hol Martin szemébe néz, de közben Noelhez beszél, és csak a mondat végén enged el minket, és fordul felé.
- Milyennek írtál le? – bukik ki belőlem a kérdés, és összevont szemöldökkel nézek Noelre, kicsit megszorítom öcsém kezét. Erre csak elmosolyodik. Nagyon tetszik neki a helyzet, ami az újdonság erejével lep meg engem.
- Azt, hogy mennyire is szeretitek egymást. – most a pasira nézek.
- Bemutatót szeretne, vagy most kipróbálni minket? – kérdem egyszerűen, mire csak int, hogy megelégszik a bemutatóval. Magamhoz rántom Martint, aki belém csimpaszkodik, és testét tartva, egyszerre simítva vadul csókolom meg. Pont úgy, ahogy le akartam teperni, mielőtt a fazon beállított volna. Pihegve hajol el tőlem, komolyan ugyanakkor kérdőn nézek fel a dögös pasira, aki csak vigyorog.
- Perfekt.
Még mindig nem tudom elhinni, hogy új gazdánk lesz, annyira hihetetlen. Egy luxusautóban ülve oldalamon Mattel tartunk új életünk felé. Noel elég könnyen adott tovább, hát mi sem vettünk tőle könnyes búcsút. Amikor elintézték a papírokat – azt hiszem – bátyuskám a fülembe súgta, hogy szerinte ki ez a pasi. Ahogy végigmértem teljesen beleborzongtam a gondolatba. Érzem Mattban a feszültséget, hogy rá szeretne kérdezni, de nem igazán meri. Naná, mert nem tudjuk, hogy milyen ez az új pasi.
- Nos… Martin… Matthew – lezserül ül velünk szemben a bőrülésen, hol egyikünkre, hol másikunkra nézve.
- Én vagyok Martin – emelem fel a kezemet, mire csak biccent.
- Elmondom mi lesz a feladatotok – na erre Matt összevonja szemöldökét a jól ismert gyanakvó módon.
- Gondolja nem tudjuk, hogy mire vagyunk? – jegyzi meg hirtelen, de kicsit megszorítom a combját, és összeszorítja ajkait.
A pasi halkan kuncog, és arca is jókedvet sugároz.
- Nem erről van szó. Tudjátok nem magamnak vettelek titeket, hanem ajándékba a fiamnak. – jaj ne… erre nem is gondoltam. Megremegek, mire Matt megsimítja a vállam.
- A fia véletlenül nem Dorian? – kérdezi minden felvezetés nélkül. Ekkor ugrik be az egyik címlapon szereplő szexi pasi, és majd’ elolvadok. A férfi csak bazsalyogva bólint.
- Eltaláltad, ezek szerint rájöttetek, ki is vagyok.
- Nem volt nehéz – mosolyodik el Matt. Úgy néz ki tetszik neki a szituáció. Meg kell valljam, nekem is.
- Visszatérve a lényegre. A fiam még mindig játssza a szűz romantikust, és ebből szeretném… khm… kikúráltatni. – a megjegyzésre egyszerre vigyorodunk el bátyusommal. – Ha ez sikerülne, sokkal minőségibb képekre is képes lenne.
- Szóval a feladatunk lesz megtörni? – kérdezem most én, mire ismét bólintás a válasz.
- Pontosan.
Ez igazán izgalmasan hangzik.
Szinte semmi cuccunk nincs, csak ami rajtunk van ráadásul ez is új. Na jó kettőnknek egy kis táskányi eszköze csak van, de azt otthagytuk Noelnél, mert a fazon azt állította nem lesz rá szükségünk. A kocsiban ki is fejtette, hogy ha bármilyen ötletünk vagy kívánságunk van ami a számára kitűzött feladat elvégzéséhez kell, csak szóljunk neki és megszerzi. Voltam kissé pofátlan ahhoz, hogy máris beszereztessek vele pár… erotikus segédeszközt. Ha a fiához nem is lesz jó, Martinnal élvezettel fogom kipróbálni.
Amint megérkezünk a hatalmas… öhm… azt hiszem villába, ámulattal bámulunk körbe. Minden puccos és csak úgy dől belőle az erotika. Homo vagy sima, tök mindegy, de állati. Kíváncsi vagyok, hogy a pasi, avagy a leendő gazdink szobája is hasonló, mert nagyon tetszik. Van egy olyan sejtésem, hogy csalódni fogunk, mert ahogy látom, Martinnak is tetszik a környezet. Mivel Dorian szobájában fogunk lakni egyéb okokból, majd meglátjuk, mennyire is alakíthatjuk át ha nem tetszik, hehe… Nem mintha nem lenne a házban elég vendégszoba, csak ugye ahhoz, hogy kellő hatékonyságok érjünk el, össze leszünk zárva a célszeméllyel. Logikus, sőt tetszik az ötlet.
Egy szolgáló siet elénk, a pasi megkéri, hogy szóljon Doriannak, mindjárt ott leszünk. Pedig szerintem a meglepetés ereje sokkal jobb lett volna. Például ha nem tudja, hogy jön apuci, lehet épp magát elégíti ki és olyan jó lett volna rajtakapni, máris beszálltunk volna Matrinnal. De nem szólhatok bele, elvégre Ő itt a házigazda, jobban tudja.
Előre megy, és hallom, hogy beszélgetnek.
- Apa, már mondtam, hogy az ilyen játékokat nem használom. – Játék? Szóval így mutatott be minket?
- Gyertek be – szól ki a faszi, egyszerre megyünk be Martinnak, eleinte kézen fogva, majd elengedem és egyenesen a fiatal pasi két oldalára simulunk, szimmetrikusan csúsztatva tenyerünket a mellkasára. Milyen izmos és szexi, ettől én is begerjedek.
- Mit jelentsen ez?
- Szia, én Martin vagyok.
- Én pedig Matthew. – mutatkozunk be, majd egyszerre zengjük . Mostantól a tieid vagyunk.
Kipirultan szakítja ki magát ölelésünkből így egymást karoljuk át vigasztalva, a szökevény után pislogva.
- Nem tetszünk neki – mondja öcsim elkámpicsorodva orrommal megsimogatom arcát, mire felém fordul.
- Akkor rossz az ízlése, te nagyon is vonzó vagy Martin.
- Matthew – pirul ki. Imádom a műsorosdit.
- Élvezd ki fiam, neked vettem őket – és ezzel a végszóval el is vonul. A megszeppent pasi hol az ajtóra, hol ölelkező párosunkra kapja a tekintetét, és lerí az arcáról hogy nem tudja eldönteni ez a valóság, vagy vicc vagy épp álmodik-e. Elkezdem kigombolni Martin ingét, de mindketten csak 2-2 gombot oldunk ki egymásnak. A szemébe nézek és máris tudja mire gondolok.
- Gazdi, mutasd meg hol lesz a helyünk. – szól nyájasan öcsim, majd míg ő kérdezget én addig közbenézek. Hát… a szoba kicsit sem hasonlít a lenti berendezésre, az viszont máris nagyon tetszik, hogy egy hatalmas ágy van, ami akár nyolc embert is elbírna, ha szorosan feküdnének egymás mellett.
|
