Karakter: Akio Ichiro
Megjegyzés: (Ritsunak)
Ma reggel mikor felkelek, egyből lemegyek a kutyámmal játszani egy kicsit. Szerencsére ma szabad napom van és a haverok elhívtak, hogy csapjunk egy pasis estét, de szerintem abból csak annyi lesz, hogy hallgatom, mit csinálnak rosszul a csajok, amikor velük vannak. Szép, mint mindig. Eszem ágába nincs ezt hallgatni, mivel nem szeretem a nőket. A férfiakhoz valahogy jobban vonzódok, és jobban érdekelnek.
Este már jönnek is értem, hogy együtt tudjunk menni a bárba, amit kiszemeltek. Mikor bemegyünk, leülünk az egyik asztalhoz, ami véleményem szerint az 5-ös asztal, mivel én is bárban dolgozok, ezért jól tudom, hogy működnek a dolgok.
Kérünk pár sört és elkezdünk beszélgetni,d e ahogy igazam volt a srácok a csaj problémáikat beszélik meg. Ahogy nézelődök, egyszer csak meglátom az egyik pultost, aki felénk közelít az éppen megrendelt sörünkkel. Egy ideig csak nézem, de ahogy látom, ő is megtorpan kicsit, majd rendezi sorait és tovább jön hozzánk. Kiosztja az italokat.
- Fogyasszák egészséggel, uraim – mondja, majd amikor elmegy folyamatosan figyelem. Nagyon szemre való teremtés és még esetleg magam mellett is el tudnám fogadni. Látom, ahogy párszor visszanéz. Elmosolyodok, hogy ennyire megfogtam volna én is őt.
Figyelem, ahogy csak tudom, de nem mindig sikeres a próbálkozás ugyan is sokan vannak, és eltakarják ráadásul dolgozik is így állandóan mászkálnia kell. Annyi a legjobb az egészben, hogy a haverok rendelnek, még mire én csak magamban elvigyorodok és örömtáncot járok. Mikor éppen tartana felénk egy részeg neki megy és elesik. Pattannék fel, hogy segítsek neki, de inkább maradok. Nézem, ahogy szedi fel az eltört poharakat. Felállok, és a pulthoz sétálok, amikor meglátok egy érdekes jelenete. A részeg férfi odamegy hozzá és a nyakára tapad, meglepődök, és egyben a féltékenység is elfog, csak nem tudom miért.
Hallom, hogy valamit mond, de nem értem, hogy miket, majd csak annyit látok, hogy megpróbálná bántani. Ezt nem hagyhatom, és nem engedhetem. Odamegyek és megfogom a férfi kezét ezzel is jelezve, hogy ne próbáljon meg vele ujjat húzni, mert velem járja meg. Látom megértette, ami nagyon helyes, mert el is tűnik a picsába.
- Jól vagy? – kérdezem tőle, ahogy egy kicsit takarja magát.
- Igen – mondja, mire megfordul. Mikor meglát, látom, hogy nem tud szóhoz jutni és eléggé mintha le lenne dermedve. Így közelebbről még helyesebb és még imádni valóbban néz ki.
- Biztos? – kérdezek vissza a biztonság kedvéért.
- Semmi bajom, még egyszer köszönöm – válaszolja, majd meghajol, amire pedig nem lenne szükség. – Mivel tudnám meghálálni kedvességét? – kérdezi, amire elkezdek gondolkozni, de azt hiszem, tudom, mivel hálálhatná meg.
- Nos, ami azt illeti – kezdek bele, majd ránézek. – Töltsd velem az estét. – mikor kiejtem a szavakat. Látom, hogy elkerekedik a szeme, majd utána mintha mérgesnek tűnne. Remek. Most azt hiszi, hogy csak meg akarom fektetni, pedig nem így van, ha az lenne a szándékom, akkor azzal kezdtem volna, hogy gyere, mert kanos vagyok, rád bukok és meg akarlak döngetni. Mielőtt szólni tudna meg magyarázom neki a dolgokat:
- Látom, félre értetted. Nem azt akarom, hogy lefeküdj velem, csak annyit, hogy együtt szórakozzunk, mert mint látod – mutatok díszes haverjaim felé. -, ők nem igazán kötnek le – mondom és mélyen a szemébe nézek. Látom, hogy meg van lepődve megint, de a végére belegyezik, aminek én csak nagyon örülök, hogy így döntött. Remélem, nem fogja megbánni.
- Hogy hívnak? – kérdezem, mert azért jó lenne tudni.
- Jaffar Seras. – Mutatkozik be édes gyönyörű hangján.
- Az én nevem, Akio Ichiro. – nyújtom felé a kezemet, amit örömmel el is fogad. Meg fogom a kezét és meg kell állapítanom, hogy nagyon selymes és finom tapintású bőre van. Olyan teljesen kézbe való. Főleg az enyémbe.
Félre vonulunk egy kis helyiségbe és ott ülünk egymással szembe.
- Mióta dolgozol ebben a bárban? – érdeklődök és őt figyelem folyamatosan.
- Mióta ebbe a városba jöttem. – válaszolja és ő is tartja a szemkontaktust velem, de ahogy látom mellé kicsit még el is pirul. – Neked mi a munkád? – Faggatózik ő is.
- Én is bárban vagyok pultos, csak én a Gold Moon bárban. Nem tudom, hogy ismered-e.
- Ismerem, velük verseng ez a bár. – mosolyog. – Olyan furcsa bárok versenyeznek a legjobb díjért. Azt még megértem, hogy ha az emberek versenyeznek, na de boltok. – mondja és elkezd kicsit kacagni. Annyira szép és szinte csengős nevetése van. Nagyon tetszik.
- Tetszik a nevetésed. – adok hangot gondolataimnak. Meglepődve néz rám.
- Kö… köszönöm. – mondja kicsit akadozva.
Beszélgetünk, és nagyon jól érzem magam, ami iszonyú ritka. Beszélgetünk minden féléről. Ki mit keres ebben a városban és mesélek én is magamról, de csak annyit amennyit egyenlőre megtudhat. Nem akarom se magamat, se őt tévhitbe ringatni, mert az nem lenne jó. És ekkor van egy érdekes kérdése.
- Miért van az a tetkó az arcodon és mit ábrázolna? Milyen jelentése van? – teszi fel sorba a kérdéseket, amire elmosolyodok, de erre válaszolok.
- Ezt a haverok fizették nekem. Azt mondták, hogy nem merem megtenni. Éppen születésnapom volt ráadásul a 20. bementem az üzletbe és mondtam az eladónak mit szeretnék ős meg megcsináltam. Mivel a haverok vesztettek így kifizették és lett egy ingyen tetkóm. – mondom mosolyogva a történetet.
- Nem zavar esetleg, hogy az emberek az utcán megfigyelnek vagy mi lesz, ha megunod? – teszi fel a kérdéseket, amire kicsit elnevetem magam.
- Nem nagyon érdekel a legtöbb ember véleménye. Csak azoké érdekelnek, akik fontosak nekem és számítanak. A többiekére teszek nagyívben. – válaszolok kérdésére, de folytatom. – Az hogy megunnám lehetetlennek látom, mert nagyon szeretem ezt a tetkómat és igaz nem akarok többet, de ez tökéletesen elég és meg is teszi.
- Ki mit szeret. – jegyzi meg, majd az órára néz. – Nekem zárnom kell, ne haragudj. – mondja és feláll.
- Mit szólnál, ha elmennénk reggelizni? Meghívlak. – nézek rá és mintha egy kicsit az arca is felderülne, de végül elkomorul.
- Ne haragudj, de most nem fog menni. Van egy nagycsomó dolgom itt a bárban utána meg a városban is. – mondja, és tényleg sajnálkozva néz rám.
- Semmi gond, csak akkor legalább egy számot adj, ahol el tudlak érni. – válaszolom neki, mire elővesz egy papír cetlit és ráírja a számát. A kezembe nyomja, mire megfogom a kezét és nem akarom elengedni. Egymás szemét figyeljük és próbáljuk kitalálni mit gondol a másik. Közelebb lépek hozzá és megsimogatom az arcát.
- Vigyázz magadra és hívni foglak. – mondom neki, majd egy puszit adok ajkaira, majd felveszem a cuccomat és elmegyek haza.
Amikor beérek a kutyám farok csóválva fogad. Kicserélem a vizét és kaját is adok neki másikat. Bevánszorgok a szobámba és eldőlve úgy, ahogy vagyok alszok el mélyen és nem foglalkozva semmivel és senkivel.
|
