|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Reira* | 2013. 06. 12. 16:17:43 | #26142 |
Karakter: Keith Seven
Megjegyzés: viciinek
Reggel, mikor felnyitom szemeimet, ő még mindig mélyen alszik. Mosolyogva figyelem arcát. Nem bírom megállni. Finom simítok végig hófehér bőrén. Annyira édes. Így megnézve őt, nem is értem mit keresek én itt. Mellette. A lakásában. Vele.
Akaratlanul is azok a szavak visszhangoznak a fejemben, amiket ő mondott. Még mindig fel tudom idézni szinte pontosan, amit akkor este mondott nekem, mikor leitattam.
' Nem... Igazából... kedvellek… ' Szóval kedvel. Drága Adam. Kérlek, mondd, hogy nem szerettél belém. Kérlek, mondd. Hisz', te már említetted, hogy vannak aggályaid velem kapcsolatban.
Beharapom alsó ajkam. Kezem tovább siklik nyakára, amit pár szívásnyom díszít.
Én nem akartam tőled semmit, de most mégis itt vagyok. Másnaposan a kanapédon. Ez már nevetséges. Én magam sem értem miért kell ő nekem ennyire. Talán pont ezért. Mert új. Mert furcsa. Mert MÁS.
És pont ezért akarom. Akarom. Egyszerűen mindenét.
Kezem már gerincénél kalandozik. Olyan finom puha a bőre. Imádom. Nadrágja szegélyénél állok meg, és pont, mikor térnék lejjebb szólal meg, álmos, kómás hangon.
- Ha tovább mész, eltöröm a kezeidet…- halkan felkuncogok. Még így is képes így beszélni velem. Milyen szörnyű egy kölyök.
- Pedig egész édes lennél ébredéskor…- vigyorgok. Féloldalasan rám emeli tekintetét. Mit ne mondjak, elég szarul nézhetek ki. Zúg a fejem, és furcsa gondolatok cikáznak át rajtam, amin magamtól biztosan nem agyalnék. Inkább a sorsra bíznám a dolgok elsimítását.
- Kuss.- mordul rám, majd elkezd nyújtózkodni. Élvezettel figyelem testét. Még elég kába, szóval most kéne, cselekedjek. Nyakához hajolva kezdem el harapdálni finoman. Túl csábító volt. Nem én tehetek róla.
- Keith…- sóhajt fel kéjesen. Istenkém ez a hang. Jézusom de imádom. Kezeim lecsúsznak egészen hátsójáig, majd belemarkolok kicsit erősebben, mire teste megrándul.
- A szád azt mondja, hagyjam abba, de a tested könyörög, hogy folytassam…- suttogom fülébe. Hajamba markol, de nem ránt el.
Elégedetten felkuncogok, kezem nadrágjába siklik, egyre közelebb bejáratához…
- Neh!- kiállt fel hirtelen, majd lepattan rólam.
Furcsán pislogok, majd felsóhajtva tudatosítom magamban, hogy nem. Ebből most nem lesz semmi.
- Iszákos perverz…- sziszegi, majd vérvörös arccal berohan a fürdő szobába, és a zár kattanásából arra következtetek, hogy be is zárta azt. Lassan követem az ajtó előtt megállok, onnan beszélek.
- Most haragszol?
Kissé aggódok azért, hogy túl messzire mentem és most, tényleg dühös rám, bár szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy meg tudom oldani a helyzetet, és nem sokáig lesz ilyen. Bár aranyos így.
- Igen, haragszom.- közli sértett hangnemben. Majdnem felkuncogok, végül veszek egy mély lélegzetet.
- Jó, talán nem kellett volna ilyen sokáig elmennem, de ez nem ok arra, hogy megsértődj…- szusszantom. Szemeimet becsukva hallgatom a víz csobogását.
- Azt már lassan kezdem megszokni, hogy szexuálisan zaklatsz! Nem ez a gond!- csattan fel. Egyik szemöldökömet felhúzom. Hát én tényleg nem értem ezt a fiút.
- Akkor micsoda? Nem értelek.- morgom.
- Tegnap este ideállítottál hulla részegen! Péppé verted az egyik haveromat! Folyamatosan csak perverzségeken jár az eszed! Folyton csak a gond van veled!- akad ki hallhatóan, majd elzárja a csapot. Végzett? – Kettőnk közül én vagyok a fiatalabb, sokszor mégis úgy érzem, hogy csak dajkállak! Soha, semmiért nem vállalsz felelősséget!- felrántja az ajtót, arcomon kis mosollyal várom. – Ne vigyorogj így, az istenért!- sziszegi, és futna is el mellettem, de én megállítom, és felkapom testét.
- Keith! Tegyél le! Nem hallod?! Eressz!- kiabál dühösen, de nem foglalkozok vele. A kanapéhoz sétálok vele, ahova ledobom. Milyen kis harcias. Vigyorogva térdelek felé, kezeit pedig összefogom feje felett.
- Lenyugodnál kicsit?- kérdem, de még mindig szabadulni próbál, így a csípőjére ülök, minden lehetőséget elzárva előle.
- Fordulj fel!- vágja hozzám, arcomon mégis ott van az a kis mosoly. Bármennyire utál, mégis itt aludtam ma vele a kanapén. Viszont egyszer még megfizet ezért. Másnaposan ilyeneken kell, gondolkozzak? Ehjej. Ez még józanon is nagy feladat lenne.
- Ilyenkor olyan édes vagy, Adam…- kuncogok halkan, hiszen vörös arcát dühösen elfordítja. – Szóval lényegében az a probléma, hogy úgy hiszed, nekem csak a tested kell? Hogy játszok veled?- kérdem. Szinte azonnal ugrik, és válaszol.
- Talán nem így van?- vonja fel szemöldökét, mire halkan felkuncogok. Ha tudnád amit én, kicsi Adam.
- Tegnap éjszaka…- kezdek bele halkan. – Alaposan el voltam ázva. Még a saját nevemet sem tudtam volna elmondani, mindezek ellenére mire észbe kaptam, itt toporogtam a házad előtt. Nem gondolod, hogy ez jelent valamit…?- kérdem, mire Adam arca most nem a dühtől lesz vérvörös. Halványan elmosolyodok. Csak igazam van.
Álla alá nyúlok, fejét feljebb emelem, majd szájához hajolva szenvedélyesen tapadok rá. Vágyakozva csókolom ajkait, ő pedig megremegve hagyja, és viszonozza.
Mikor elválunk egymástól, arcomon kósza vigyor jelenik meg.
- Tegnap éjszaka… mielőtt elaludtál volna, mondtál valamit…- Kíváncsian felvonom szemöldökömet.
- És mégis mi volt az?- kérdem, mire arca ismét vörös lesz.
- Azt mondtad… azt mondtad, kedvelsz.- böki ki végül, bár nehezen. De... Én erre nem emlékszem. Tényleg ilyet mondtam volna? Francba. – Tényleg így van? Tényleg jelentek számodra valamit, vagy csak egy szórakoztató kis játék vagyok, amivel elütöd az idődet?- kérdi komoly tekintettel.
Kissé megfagyok. Nem tudom, erre mit mondhatnék. Ha hirtelen rávágom, hogy igen, hazugnak titulál, ami most, jelenlegi helyzetemben igaz is. Kedvelem, és ő más, mint az eddigiek, de nem tudnám megígérni, hogy innentől csak vele leszek. Nem járok el bulizni, vagy nem csalom meg. Ezt nem tudnám megígérni. Ha azt mondom, hogy nem, szinte biztos, hogy többet nem akar majd látni.
Így maradt a 'Nem tudom…'.
Pont nyitnám szólásra szám, mikor csöngetnek, én pedig azonnal ugrok az ajtóhoz, de még a kilincs elérése előtt megállok, mikor meghallom James hangját. Adam felugrik, majd ijedten húz hátra.
- Bújj el. Bújj már el! – nyögi elkeseredetten. Körbenézve gyorsan a kanapé mögé futok. Jól van Keith. Te sem az eszedről vagy híres. Hát most miért. Vagy miért ne? Szinte látom magam előtt Adam arcát, a tipikus, idióta vadbarom nézésével.
Közben James ismét kopog.
Adam ajtót nyit, de nem engedi be a lakásba.
- Mit akarsz? – kérdi közönyös hangnemben.
- Nos.. Én csak bocsánatot akartam kérni. Nem akartalak letámadni, megsérteni, vagy összeveszni veled. – hangja olyan, mint valami esetlen kisiskolásé, aki otthon most mondja el, hogy rossz jegyet kapott.
Ezen elmélkedésemen nevetni támadt volna kedvem.
- Pedig sikerült. – Adam hangja ugyanolyan kemény maradt. – Figyelj James. Én már egyszer elmondtam, amit akartam. Nincs köztünk semmi, és nem is lesz.
Kis csönd telepedett rájuk, majd kotorászást hallok.
- Tessék. – ismét csend, majd ajtócsapódás, de mielőtt felkelnék végre a kanapé mögül, meghallom Jamest. Szóval még itt van.
- Ezt te írtad? – kérdi Adam.
- Gondoltam legközelebb játszhatnánk ezt. Tudom, hogy nem a legjobb, de közösen megpróbálhatnánk rajta csiszolni. Csak a mostani próbáról olyan gyorsan hazamentél, hogy nem tudtam szólni róla, így gondoltam külön is elhozom. Ráadásul a fiúk felvetették, hogy elmehetnénk közösen megint valahova… - elgondolkozok. vajon mi rossz sülhet ki abból, ha pont James itatja esetleg le Adamet. A válasz: Sok.
- Kösz, de egyelőre semmi kedvem egy zsúfolt bárban leinni magam, idétlen zenét hallgatva. – szinte éreztem a hangjában az elutasítást. Tipikus.
- De… - sóhaj. Léptek. – Rendben. Hát, akkor majd találkozunk… - mondta James, majd nyílt az ajtó, és mikor becsukódott, már fel is ugrottam.
Kicsit nyújtózkodtam, majd megigazítottam a ruháimat, a hátsó ablakot tükörnek használva pedig, megigazítottam kicsit kócos hajamat.
- Nos… Akkor ideje lenne menni… - mint aki jól végezte dolgát indulok el az ajtó felé, kikerülve Adamet. Őszintén nem tudnék neki mit mondani, helyette inkább…
-…Megfutamodsz? Nem is válaszoltál… - Adam hangja furcsán cseng. Kicsit keserű, csalódott, mérges. Nem is tudom eldönteni… Alsó ajkamba harapok, miközben ujjaimat a kilincsre fonom.
Felsóhajtok, de nem fordulok hátra.
- Most mennem kell. – nem válaszol, így azzal a lendülettel kinyitom az ajtót, majd elindulok. Sok kérdés kavarog a fejemben, és nem igazán tudom a választ.
Egy valamiben biztos vagyok. Ma nem lesz elég pár ital. Ma több kell. Sokkal több.
~
A nap hátralévő részét otthon töltöm. Csak estefelé indulok el.
Az utam a Taboo-ba vezetett. Elég menő bár. Főleg az erős, ütős italairól, formás vendégeiről, és az ott tanyázó dílereiről híres. Persze csak 'szűkebb' körökön belül. Illetve itt van a szerencsejátékok aranybányája. Nem a használónak, hanem az üzemeltetőnek…
Póker, Fél karú rabló, Kártyajátékok, és minden ami kell.
http://www.youtube.com/watch?v=eUEkM22mcrY
Ahogy belépsz, megcsap az alkohol és az izzadság, borzasztó szaga. A zene dübörög. Jó újra itt lenni.
Magamba szívom a látványt, az illatokat, és megszokásból intek a pultosnak, aki azonnal tölti is a leg ütősebbet. Ide is csak akkor jövök, ha ájulásig akarom magam inni. Tudom, hogy a kikapcsolódásnak nem a legjobb módja, de így könnyebb csajt vagy éppen férfit szerezni, - olyan állapotban mindegy már. – legalább bűntudatom nem lesz.
Pár ital, sok tánc, és már érzem is azt az energiát, azt a mindent felpezsdítő érzést, ami miatt itt vagyok.
Az első lányt lekapom. Vesztemre pont egy drogost sikerült kifogjak, aki persze megkínált. A buli onnantól jobban haladt, mint valaha. Emlékszem, hogy jön velem a hátsó részlegre, ahol a szerencsejátékok vannak, de onnantól semmi.
A képszakadás után pedig a földön ébredek kint a hidegben, egy kutya ugatására. Fáj a fejem, de most a drogtól ütöttem ki magam annyira, nem a piától. Nem is tudom melyik a jobb…
A slusszkulcsomat nem találom, a pénzemet se. Volt már ilyen, így higgadt maradok. Akkor most hívjuk Leont.
Nem sok időbe telt, - óra híján, pontatlan időérzékem szerint. - mire fel tudtam kelni, és az egyik járókelőtől kértem, - sokadszorra – egy telefont.
Leon nem sokkal később jött is. Elég gyors volt. Ilyenkor imádom őt…
- Hali. – köszönök, ahogy beszállok mellé. Nem néz rám.
- Ennél szarabbul már ki sem nézhetnél.. – fintorog.
- Kösz. Nem találtam a slusszkulcsomat, viszont azt sem igazán tudom az autómat merre hagytam. Viszont a kocsiban maradt a ház kulcsa.. Szóval… - kezdem, de helyettem is befejezi.
- … nem lenne-e baj, ha ma este nálam maradnál, és majd holnap mennél el megkeresni a cuccaidat. Persze, miután bementél DOLGOZNI. – néma csönd. Inkább felhangosítom a zenét, de ő lefékez, és lehalkítja. – Igaz?
-… Az első fele igen… - nyögöm halkan.
- A másik is legyen az, különben nem maradhatsz nálam. A telefonod megvan? – bólintok.
- Miután felhívtalak bementem a bárba, ott a pultos visszaadta. Ezek szerint bent hagytam el. Viszont többet ő sem tudott mondani.
A telefonnal kapcsolatban pedig… Hát.. Volt ott minden. Sok mindenkit sikerült felhívjak részegen. Szerencsére Adamet, Jamest nem. Viszont egy valami miatt aggódok. Shiont is felhívtam…
|
| vicii | 2012. 09. 22. 21:24:57 | #23509 |
Karakter: Adam Engelt
Megjegyzés: (Reirusnak)
Reggel kellemesen ébredek, forró, ölelő karok között. Keith békésen a nyakamba szuszog, megborzongok forró leheletétől… kipirult arccal, álmosan fordulok felé, kábán simítok az arcára…
Mmm… milyen kellemes is volt a tegnap éjszaka…
Az emlékektől rögtön pipacspiros leszek, de mivel most senki nem lát, így csak nagyot nyelek, kényelmetlenül fészkelődni kezdek. Basszus, már csak az emlékektől újra merev leszek…
Óvatosan bújok ki a karjai közül, majd lopakodok ki a szobából. Muszáj vennem egy hideg zuhanyt… ó atyám…
Sóhajtva állok hát be a zuhany alá, majd magamra eresztem a hideg vizet és lehunyt szemekkel támaszkodom a falnak. Dühösnek kellene lennem, amiért ilyen hatással van rám, de… de…
Nem érzek semmi mást, csak kellemes melegséget… mi lehet ez…?
Összezavarodottan öltözök fel, a biztonság kedvéért visszahúzom a tegnapi ruháimat, mert ha felébred, a végén még kihasználja a helyzetet. Majd a konyhába vetem magam, és lelkesen állok neki főzni. Lássuk csak… ma reggelre brassóit fogok főzni, biztos ízleni fog neki is…
Már javában főzőcskézek, mikor egy nyúzott, álmos Keith lép be a konyhába szimatolva. Ahogy megpillant, széles ragadozó vigyor ül a képére, nekem pedig rögtön hevesebben kezd dobogni a szívem. Idegesen szegezem neki a főzőkanalat, ahogy közeledni kezd, majd automatikusan hátrálni kezdek. Szinte látom magam előtt leperegni azt a sok perverzséget, ami ebben a pillanatban megfordulhat a fejében…
Egészen a falig hátrálok, majd ijedten simulok hozzá, mikor megtámaszkodik kétoldalt a fejem mellett. A szemei szinte szikráznak, és ahogy állam alá nyúlva emeli fel a fejem s forrón az ajkaimra tapad, megremegve sóhajtok fel.
Vad, szenvedélyes reggeli csók, egészen beleremegek. Ahogy forró nyelve ficánkolni kezd a számban, újra elönt a forróság… jesszus, mióta van rám ilyen hatással…?
- Jó reggelt.- duruzsolja forrón az ajkaimba, én pedig kipirult arccal, pihegve pillantok rá.
- R-reggelt…- nyögöm, majd felnyikkanok, mikor mutatóujját végighúzza a nyakamon lévő szívásnyomokon…
- Jól aludtál?- kérdi búgó hangon, engem pedig elönt a pír. Hogy jól-e…? Ez most valami vicc?
- Jól.- vágom rá, talán túl hamar is.
- Na ugye. Jól tetted, hogy itt aludtál.- vigyorog rám, én pedig dühösen vágok a fejére a fakanállal. Perverz disznó…
Keresztbe font karokkal hordanám le, de mielőtt belekezdhetnék, furcsa hangok szakítanak félbe. Sőt, nemcsak hang, ijesztő szagok töltik meg a levegőt…
Neh… neh…! Ne!!! A főztöm!!! Teljesen odakozmált!
- Őőő…- kezdene bele Keith a fazékba tekintve, én pedig dühtől fortyogva fordulok felé.
- Ez. A. Te. Hibád!- sziszegem, majd bosszúsan öntöm ki az odaégett kaját. Ha nem folyton csak a perverzségeken járna az esze, ez nem történt volna meg…
Kisvártatva viszont karok fonódnak a derekam köré, ahogy hátulról hozzám simul. Talán vigasztalni próbál?
- Milyen kis házias vagy…- súgja perverzül.
- Kuss.- morranok fel, bár ezúttal nem próbálom ellökni magamtól. Igazság szerint jól esik az érintése…
Ezek után szedelőzködünk és elugrunk a közeli McDonaldsba reggelizni. Persze ez közel sem olyan finom, mint amilyen az én főztöm lett volna, de ez egyszer megteszi.
Kaja után pedig elfuvaroz Michael, a dobos lakásához, mert a mai próbát az ő garázsában tartjuk. Jesszus, már az oda vezető úton görcsbe rándul a gyomrom. Nem akarom látni Jamest… vajon hogy fog reagálni…?
Idegesen szállok ki a kocsiból, majd futó csókot váltunk Keithszel. Végül sóhajtva a ház felé veszem az irányt és becsengetek.
Michael nyit ajtót, majd beinvitál. Ahogy megpillantom Jamest, megfagy a levegőt… küld felém egy dühös, sértett pillantást, majd elfordul. Az egész próba ilyen feszült légkörben telik. Kerül, egy szót sem szól hozzám, és ezt szerencsétlenségemre feltűnően teszi. A többiek kérdezgetnek, hogy mi történt köztünk, de egyikünk sem beszél.
*
Már késő este van, épp lefekvéshez készülődöm. A fürdőből kitámolyogva felveszem a pizsamámat, majd bújok is be a takaró alá, de ekkor valaki teljes erőből dörömbölni kezd az ajtón. Fáradtan, morcosan lépek hát a bejárati ajtóhoz, és mikor kinyitom, egy teljesen elázott Keith borul a nyakamba.
- Szia édes! Hiányoztál!- súgja, engem pedig megcsap alkoholos lehelete. Tök részeg…
Már épp kezdeném lehordani, de dominánsan az ajkaimra tapad, vadul, szenvedélyesen csókol meg. Kesernyés íze van csókjának az alkoholtól. Dühösen próbálom eltolni magamtól, és mikor nagy nehezen sikerül, a falnak tántorodik. Jesszus, még a lábán sem tud megállni… részeges disznó… egyáltalán miért hozzám jött ilyen állapotban?!
- Mond csak, mégis mennyit ittál?!- kérdem dühösen, de csak jókedvűen kuncog.
- A tízedik után nem számoltam…- nevetgél bágyadtan, én pedig csak fáradtan felsóhajtok.
- Ez annyira jellemző rád… mindig csak a baj van veled…- morgom dühösen, de a szavaim nem jutnak el hozzá.
- Fáradt vagyok.- jelenti ki aztán lebiggyesztett ajkakkal, mint valami hisztis óvodás, nálam pedig kezd betelni a pohár. Nem vagyok bébiszitter…
- Hát itt nem maradhatsz, ne is álmodj róla.- szögezem le szigorúan, semmi szükségem erre.
- Naaa… Adam! Lenne szíved kidobni?- kérdi nagyokat pislogva. Felvonom a szemöldököm. Ez költői kérdés akart lenni?
- Lenne.
- Milyen morcos valaki…- kuncog, én pedig felsóhajtok. A sírba kerget ez a pasi… na jó, kidobni tényleg nem dobhatom. Amilyen részeg talán haza sem találna…
- Csak ma este. A kanapén. Nem jössz át, nem érsz hozzám. Ha fürdeni akarnál, pedig leszögezem, hogy nem segítek.- fektetem le a szabályokat.
- Kezdesz kiismerni.- kuncog fel. – De sajna nem ígérhetem ezt meg. Veled akarok aludni.- villant meg egy perverz vigyort, majd folytatásként elröhögi magát. Közben a lábai is felmondják a szolgálatot, szépen a fal tövébe csúszik, én pedig megforgatom a szemeimet.
- Nincs valami innivalód?
- Alkohol? Nincs.- még csak az kéne, hogy még részegebb legyen.
- Aaa… kár…- sóhajtja szomorúan. Most komolyan úgy néz ki, mint egy hatéves kisgyerek. Lassan megesik rajta a szívem…
- Na gyere. Ha csak nem akarsz kutyát játszani.- mondom bosszúsan. Keith erre megpróbál feltápászkodni, de lendületesen visszaesik. Láthatóan még ezen is elég jól szórakozik.
- Nem segítenél?- kérdi széles vigyorral, de csak összehúzom a szemeimet.
- Nem.- szögezem le, de fél percnél nem tudom tovább nézni a szerencsétlenkedését. Átkarolom hát és segítek neki eltámolyogni a kanapéig, ahova aztán ledobja magát, majd el is fekszik. Ezt nyugtázva mennék vissza a szobámba, de nem enged, a kezemnél fogva visszaránt.
- Aludj velem…- súgja fáradtan, a szemei le-lecsukódnak. Bosszúsan próbálom lefejteni magamról az ujjait, de még így részegen is elég erős.
- Az istenit már…- morgom dühösen.
- Kérlek…- súgja még, amitől felszalad a szemöldököm. Na ezt sem hallottam még tőle. Azonban mielőtt bármit is válaszolhatnék, magára ránt, így egyszerűen kiterülök a mellkasán. Próbálnék menekülni, de úgy két perc múlva belátom, hogy esélyem sincs, így ellazulva hagyom, hogy szorosan magához öleljen. Arcát a nyakamba fúrja, majd nagyot szusszant, én pedig ellágyulva sóhajtok fel.
- Kedvellek.
Rekedt hang töri meg az éjszaka csendjét. Egy pillanatra kihagy a szívem is egy ütemet. Nagy szemekkel, hitetlenkedve pillantok le rá.
- Keith… komolyan mondod…?- kérdem vékony hangon, de ez már nem jut el a tudatáig, szemei lecsukódnak, majd kisvártatva már szuszog is.
Elszoruló torokkal fektetem a fejem mellkasára, majd én is lehunyom a szemeimet. Kényelmesen belesimulok az ölelésébe.
Vajon komolyan mondta…? Vagy csak az alkohol beszélt belőle…?
*
Reggel lágy érintésre ébredek… kellemes cirógatás az arcomon, a hátamon… ujjak siklanak végig a gerincem mentén, csiklandozzák a csípőmet, és már a nadrágom derekánál játszanak, mikor ásítva ficergek egy keveset.
- Ha tovább mész, eltöröm a kezeidet…- súgom álomittasan, még félig alvó állapotban, de már elég józanul ahhoz, hogy felfogjam a helyzetet.
- Pedig egész édes lennél ébredéskor…- jön a durcás válasz, mire csak fél szemmel sandítok fel rá. Láthatóan elég ramaty állapotban van, az arca nyúzott, a szemei vörösek, de bezzeg még ilyenkor is elég erős ahhoz, hogy perverzkedjen.
- Kuss.- morgom fáradtan, majd jólesően nyújtózkodni kezdek rajta. Persze csak élvezettel szemléli a jelenet. Reggel sajnos elég kába vagyok, és ezt észre is veszi. Mire észbe kapok, már a nyakamat harapdálja erotikusan.
- Keith…- sóhajtom kéjesen, ugyanakkor figyelmeztetően. Kezei közben felfedezőútra indulnak, erősen markolnak bele hátsómba, én pedig nyikkanva rándulok meg.
- A szád azt mondja, hagyjam abba, de a tested könyörög, hogy folytassam…- búgja perverzül kuncogva, majd ezt megerősítendő kéjesen megszívja a nyakamat. Nyögve markolok a hajába, de arra erőm már nincs, hogy elhúzzam magamtól.
Elégedetten kuncog fel, majd egyik keze hátul a nadrágomba siklik. Ingerlően közel kerül bejáratomhoz, és ez az a pont, ahogy betelik a pohár.
- Neh!- kiáltom rémülten, majd úgy ugrom le róla, mintha parázson feküdtem volna. Zaklatottan, kipirultan pihegve hátrálok el, megigazítva a pizsamanadrágom.
Meglepetten néz rám, de végül csak felsóhajt, belátja, hogy ebből így reggel semmi sem lesz.
- Iszákos perverz…- sziszegem sértetten, kivörösödött arccal, majd mielőtt bármit is mondhatna, beviharzok a fürdőbe. És még be is zárom, ki tudja, mivel próbálkozna ez az állat…
- Most haragszol?
Mosolygós, ámbár aggódó hang, tompán az ajtó mögül. Már a zuhany alatt állok egy ideje, próbálom lenyugtatni magam. Felsóhajtok.
- Igen, haragszom.- közlöm durcásan, hátat fordítva az ajtónak. Közben nyomok egy kis tusfürdőt a kezembe majd elkezdtem bedörzsölni vele magam.
- Jó, talán nem kellett volna ilyen sokáig elmennem, de ez nem ok arra, hogy megsértődj…- nógat, de ezzel csak azt éri el, hogy még jobban felhúzom magam. Dühösen kezdem lemosni magamról a sikamlós habfürdőt.
- Azt már lassan kezdem megszokni, hogy szexuálisan zaklatsz! Nem ez a gond!- csattanok fel, majd elzárva a vizet kilépek és törölközni kezdek.
- Akkor micsoda? Nem értelek.- válaszolja bosszúsan. Felsóhajtok. Hihetetlen ez az alak… most komolyan!
- Tegnap este ideállítottál hulla részegen! Péppé verted az egyik haveromat! Folyamatosan csak perverzségeken jár az eszed! Folyton csak a gond van veled!- akadok ki teljesen, s agresszívan kezdem felrángatni a ruháimat, amit előzőleg bekészítettem magamnak. – Kettőnk közül én vagyok a fiatalabb, sokszor mégis úgy érzem, hogy csak dajkállak! Soha, semmiért nem vállalsz felelősséget!- törnek fel belőlem önkéntelenül a szavak, majd kinyitom a zárat és lendületesen feltépem az ajtót. Közvetlenül előttem áll, arcán mindent tudó kis mosollyal. – Ne vigyorogj így, az istenért!- szisszenek fel, majd elvágtatnék mellette, de egyszerűen átkarol és magához ránt. Szabadulnék, vergődni kezdek, de túl erősen tart. Majd egyszerűen felkap.
- Keith! Tegyél le! Nem hallod?! Eressz!- kiabálok dühösen. Pár hlépés után aztán nyekkenek a kanapén, és mielőtt még kísérletet tehetnék, hogy eltörjem az orrát, fölém térdel, a kezeimet pedig összefogja a fejem felett.
- Lenyugodnál kicsit?- kérdi, de csak vergődni kezdek alatt. Megpróbálom tökön térdelni, de válaszul a csípőmre ül, ezzel végleg lefogva.
- Fordulj fel!- vágom hozzá utoljára, majd belátva, hogy semmi esélyem, abbahagyom a tiltakozást. Csak széles vigyorral lehajol hozzám, arca alig pár centire van. Tekintetét mélyen a szemembe fúrja, de dühtől vörös arccal fordítom a fejem.
- Ilyenkor olyan édes vagy, Adam…- kuncog, de csak fújtatok egyet. – Szóval lényegében az a probléma, hogy úgy hiszed, nekem csak a tested kell? Hogy játszok veled?- teszi fel a nyilvánvaló kérdést, nekem pedig villannak a szemeim.
- Talán nem így van?- vonom fel a szemöldököm, de erre csak elneveti magát.
- Tegnap éjszaka…- kezd bele elgondolkodva, én pedig kíváncsian figyelek. – Alaposan el voltam ázva. Még a saját nevemet sem tudtam volna elmondani, mindezek ellenére mire észbe kaptam, itt toporogtam a házad előtt. Nem gondolod, hogy ez jelent valamit…?- kérdi, én pedig elpirulva sütöm le a szemeimet. Most így belegondolva… tényleg furcsa…
Még olyan állapotban is eltalált hozzám…?
Kuncogva simít az állam alá, majd fejemet felemelve az ajkaimra tapad. Elgyengülten sóhajtok fel, és ahogy forrón a számba siklik nyelve, felnyögök. Vad, érzéki táncra csábít, én pedig beadva a derekam viszonzom a finom csókot.
Mikor elválunk, pihegve pillantok széles vigyorára.
- Tegnap éjszaka… mielőtt elaludtál volna, mondtál valamit…- mondom pihegve, visszaemlékezve az elhangzottakra. Erre csak kíváncsian vonja fel a szemöldökét.
- És mégis mi volt az?- kérdi, én pedig elpirulva pillantok a szemeibe.
- Azt mondtad… azt mondtad, kedvelsz.- bököm ki végül, nem kis meglepetésére. – Tényleg így van? Tényleg jelentek számodra valamit, vagy csak egy szórakoztató kis játék vagyok, amivel elütöd az idődet?- kérdem komolyan, gombóccal a torkomban. Tudni akarom, mit gondol, hogy mégis mennyi időre tervez előre…
|
| Reira* | 2012. 09. 01. 14:44:48 | #23263 |
Karakter: Keith Seven
Megjegyzés: vicinek~
- Jézusom, Keith, te most komolyan itt akarod csinálni?- nyöszörgi. Fejét a párnába fúrva. Hehe…
- Héj, az én házam, ott verem ki a farkam ahol akarom. – mondom higgadtan. Kósza ötlet villan át agyamon, majd nem is tétovázok sokat. Testemmel Adaméhoz simulok, ami pont háttal van nekem.
- Ha már úgyis itt vagy, segíthetnél...- morgom mély hangon fülébe, amit finoman meg is nyalok. Ennek következtében megborzong.
Magam felé fordítom testét, ő pedig lepillant. Arca olyan vörös lesz, hogy új színt teremt a vörös skáláján. Ennyire zavarba jött. Egyem meg. Kezével takarja el arcát, mire felkuncogok.
Kezeimmel magam felé fordítom arcát, majd számat az övére simítom. Természetesen azonnal enged nekem, és hagyja, hogy csókoljam, kezeivel közben mellkasomra simít. Olyan izgató az érintése…
- Segíts...- súgom fülébe, mire csak újra elvörösödik zavarában, aminek próbál most hangot is adni.
- Neh... ez... ez...- nyöszörgi. Válaszul csak egy halk kuncogást kap tőlem. Imádom őt…
- Ugyan már, ennyit igazán megtehetsz értem azok után, hogy...- kezdeném, de ekkor szabad kezével betapasztja számat, és vet rám egy gyilkos pillantást is a hatás kedvéért.
- Ki ne mondd...- morran rám. Újfent elnevetem magam, majd hirtelen mozdulattal fektetem a hátára és térdelek felé. Hozzásimulva dörgölöm hozzá magam, mire vállamba kapaszkodva nyög fel halkan. El tudnám hallgatni egésznap ezt a kéjes hangot. Imádom.
- Te aztán szégyenlős vagy... sebaj, majd kinevellek belőle...- morgom fülébe, majd meg is nyalom, ő pedig alsó ajkába harap, de így is hallom azt az apró nyögést.
- Szemét...- nyöszörgi halkan. Újra megmozdulok, így alsó tájékon megint hozzádörgölőzök. Nocsak-nocsak. Nagyon is megmozgatom a kis édes fantáziáját. Rókavigyor szökik arcomra.
- Milyen édes vagy... újra megkeményedtél...- duruzsolom nyakába mély hangon, majd meg is szívom, újabb jelet hagyva rajta. Kezével hajamba túr, de nem csinál semmi mást.
Kissé eltávolodok tőle, és végignézek rajta. Olyan aranyos így… Leveszem magamról alsóm, majd, megint hozzásimulok, immár teljesen meztelenül. Ahogy csupasz bőrünk összeér… Érzem, megremeg, ahogy vágyunk összesimul. Kéjes sóhaj csúszik ki ajkain, kezeivel hátamra vándorol, és nem valami finoman belekarmol. Ennek nyoma marad…
Ütemesen kezdem el testemet övéhez dörzsölni. Minden lökésnél kapok tőle egy halk sóhajt, vagy egy kéjes nyögést. Olyan jó ezt hallgatni. Csak tovább szítja bennem a vágyat. Én pedig, közben ott csókolom, szívom testét, ahol csak érem, ezzel újabb hangokat csalva ki belőle.
- Add a kezed...- suttogom, ő pedig hagyja nekem, hogy kezét leirányítsam merev vágyunkhoz. Nem is kell kétszer mondani, ujjait vágyaink köré kulcsolva kezd el minket érintéseivel a gyönyör felé hajtani. Olyan jól csinálja. Fülébe nyögök. Ő pedig kéjesen sóhajtozik alattam.
- Keith...- nyögi Adam, én pedig rápillantok. Ködös tekintete mindent elárul. Hajamba markolva húz le magához. Halvány mosoly kúszik arcomra, majd ajkaira tapadva vadul megcsókolom, ő pedig hasonlóan viszonozza ezt.
Csók közben ajkamra harap, mire felmorranok, és lejjebb csúszva nyakába harapok. Kezét gyorsabban kezdi el mozgatni. Nyögéseink egyre sűrűbben hagyják el ajkainkat. Érzem, még pár mozdulat és elmegyek. Pár másodperc múlva fel nyögök, testem megfeszül, ő pedig ugyanebben a pillanatban szorít egyet magunkon, így velem együtt megy el.
Szabad kezét hátamra vezeti, majd hozzám simul.
Gyorsan veszem a levegőt, próbálom szabályozni légvételem. Ránehezedek, de nem teljesen, hogy azért ne nyomjam agyon szegényt, ő pedig engedelmesen karol át.
- Én mondtam, hogy jó lesz...- duruzsolom fülébe. Válasz gyanánt, csak egy halk sóhajt hallok.
- Csak fogd be...- morog halkan, mire felnevetek, majd lemászok róla. Egy zsepivel letörölgetem testét, majd magamat, ezután lefekszek, és magamhoz rántom testét. Mászna el tőlem, és tolna el magától, de nem engedem neki a szökést, így megadóan hagyja abba a ficánkolást. Egyik kezét mellkasomra simítja, fejét pedig a nyakamba fúrja. Olyan kis édes.
- Ezért még számolunk...- nyögi ki már félálomba.
- Ugyan... inkább csak aludj, kicsi Adam...- suttogom fülébe, majd érzem, pár pillanat múlva már alszik is. Kis ideig figyelem, majd én is követem őt az álmok birodalmába…
***
Reggel finom illatok keltenek. Ahogy fordulok egyet, mintegy bizonyosságot véve, hogy merre van szobatársam, de csalódnom kell, ugyanis nem találom magam mellett. Álmosan kelek fel, szinte csukott szemmel megyek be a fürdőbe, és konstantálom, hogy éjszakai álmaimnak, és Adam közelségének köszönhetően nem maradt el a reggeli merevedésem sem. Francba. De most nincs semmi kedvem ezzel foglalkozni, bevágódok a zuhanyzóba, majd jéghideg vízzel oldom meg a problémámat. Felöltözök gyorsan, majd kimegyek, mint egy kutya, követve az illatokat. Rajtam egy tipikus összeállítás van. Fekete lenge póló, és fekete farmer, ahogy meglátom Adamot talán kicsit meglepődök. Nem erre számítottam. Mármint. Visszavette a ruháit. Ennyire nem bízott bennem? Jó. Talááán, igaza van. Ahogy megfordul, és a szemébe nézek, elvigyorodok, majd lassan odasétálok hozzá, ő pedig kezében a fakanállal, mint egy háziasszony, kezd el hátrálni, ameddig a fal engedi. Adam, jó ötlet volt visszavenni a ruhádat, de te még így is jól nézel ki. Vigyorom levakarhatatlan. Melette támaszkodok meg a falon. Álla alá nyúlva csókolom meg. Most sincs ellenére a dolog.
- Jó reggelt. – suttogom a csókba.
- R-Reggelt. – mondja lihegve. Végigsimítok a nyakán lévő kis szívás nyomokon.
- Jól aludtál? – kérdem, mire arca újfent vérvörös árnyalatú lesz.
- Jól. – próbál határozott lenni. Hehe…
- Na, ugye. Jól tetted, hogy itt aludtál. – mérgesen vág nyakon a fakanállal. Arca vérvörös, el is pirult, meg talán mérges is. Karjait keresztbe fonja, majd akarna mondani valamit, ekkor amit főz, furcsa hangokat kezd kiadni, én pedig a levegőbe szaglászva konstantálom, hogy nemcsak a hang, hanem a szag is furcsa. Ahogy közelebb megyek, rájövök, hogy bizony fogalmam sincs mit főzött, mert ilyet még életembe nem láttam. Fekete, kicsit szenes.
- Ööö… - kezdeném, de leint. Dühösen fordul felém.
- Ez. A. Te. Hibád! – morogja dühösen, majd kiönti a szenes nevétnemtudomot. Kicsit én is és ő is csalódottak vagyunk. Én, mert így nem lesz reggelim… Hasam nagyot kordul, ő, mert az étele kárba veszett.
Mögé lépve karolom át.
- Milyen kis házias vagy… - suttogom.
- Kuss. – morogja, mire felkuncogok.
Az események ezután felgyorsulnak. Kocsiba szállunk, majd elmegyünk a McDondalds-ba enni valamit, közben persze beszélgetünk, majd kérésére kirakom a ház előtt, ahol próbálni szoktak a bandával. Ha nem navigál, biztos nem találok ide. Ki gondolta volna, hogy erre is van út… Hm… Na, mindegy. Kicsit feszengve száll ki. Gyors csókkal köszönök el tőle, és már fut is. Gondolom, most fél, mert a tegnapi után nem tudom, hogyan fog reagálni az a kis mitugrász. Majd remélem, megoldja… Nem olyan buta ő…
Ezután kicsit késve érkezek meg a céghez. Leo már várt rám. Vádlón mér végig.
Köszönök neki, de válaszra sem méltat. Azonnal elkezdi hadarni a teendőimet. Persze ennek a felét, ha megjegyzem, és negyedét, ha megcsinálom…
A nap gyorsan elszáll, semmi lényeges nem történik. Néha eszembe jut, vajon az a James a tegnapi után mennyire akar engem megölni, vagy egy székhez kötözve, véresen, megkínozva látni. minden bizonnyal nagyon.
Este jövök rá, hogy nincs meg Adam száma. Francba. El kell kérnem tőle. Otthon nem keretem, mert tegnap eléggé lefáraszthattam, és most kedvem támadt jól bebaszni…
tervem megvalósítása elég egyszerű. Vegyünk egy zsúfolt klubot, piát, táncoló csajokat és pasikat, füstöt, lámpákat, és sötét hangulatot… Nyami. És ezt az ember mind megkapja a Panther-ben. Már többször voltam itt. Kérdés, hol nem? De megunhatatlan.
Már vagy a 10. körömet iszom. A világ is forog velem, de azért táncolok. Táncolok mindenkivel, aki felkér, csak hogy legyen valami izgalom. A hangulat egyre forróbb. Valahogy haza kéne jutni. A zsebemben rezeg a telefonom. Kitámolygok a wc-be és felveszem. Leo szól bele, és mond valamit, de nem nagyon fogom fel. Inkább csak nevetgélek. Megkérdezi eljöjjön-e értem, de arra határozottan emlékszem, hogy azt mondom Ne. Akkor pedig hogy kerültem ide? Képszakadás, filmvágás… Gőzöm sincs, mégis itt vagyok. Adam háza előtt. Úgy néz ki a részeg tudatalattim is kezd megbékélni vele.
Bekopogok, majd mikor durcásan, álmosan ajtót nyit Adam, a nyakába 'ugrok'.
- Szia, édes! Hiányoztál… - morgom, majd akaratosan megcsókolom. Próbál eltolni magától, amikor ez sikerül nevetve dőlök a falnak, ő pedig dühösen, értetlenül pislog rám.
- Mond csak. Mégis mennyit ittál. – kérdi, én pedig felkuncogok.
- A 10. után nem számoltam… - mond valamit, de elkalandoznak gondolataim, és nem nagyon sikerül felfogjam miről is beszél.
- Fáradt vagyok. – kezdek el nyafogni, mint egy öt éves. Az alkoholtól nem leszek érettebb, tény.
- Hát itt nem maradsz. Ne is álmodj róla. – mondja még mindig dühösen.
- Naaaa… Adam. Lenne szíved kidobni? – kérdem kuncogva.
- Lenne.
- Milyen morcos valaki… - nevetgélek, mire felsóhajt.
- Csak ma este. A kanapén. Nem jössz át, nem érsz hozzám. Ha fürdeni akarnál, pedig leszögezem, hogy nem segítek. – sziszegi.
- Kezdesz kiismerni. – nevetek. – De sajna, nem ígérhetem ezt meg. Veled akarok aludni. – mondom vigyorogva, majd elnevetem magam. Közben a fal mentén a földre csúszok.
- Nincs valami innivalód?
- Alkohol? Nincs.
- Aaa. Kár. – biggyesztem le ajkamat.
- Na, gyere. Ha csak nem akarsz kutyát játszani. – utal a küszöbre. Megpróbálok hát felállni, de csak nevetve esek vissza.
- Nem segítenél? – kérdem vigyorogva.
- Nem. – végül is egy sóhajjal beadja a derekát, és segít eltámolyognom a kanapéig. Leülök rá, majd el is fekszek mindjárt. Menne el, de megragadom kezét, és visszarántom.
- Aludj velem… - motyogom álmosan. Próbálja kiszabadítani csuklóját karmaim közül, de nem sikerül. Morog valamit magában, de nem hallom.
- Kérlek. – teszem hozzá, majd meg se várom a válaszát, magam mellé húzom a kanapéra. Illetve inkább magamra, mert alig férünk el. Egy ideig próbál leszállni rólam, de addigra már magamhoz öleltem így szinte lehetetlen a szökés. Arcomat nyakába fúrom, és beszívom finom illatát. Egy idő után kezd lenyugodni.
- Kedvellek. – szólalok meg hirtelen megtörve a csendet. Fejét felkapva pislog rám, és látom, mozog a szája, de az alkohol miatt olyan gyorsan alszok el, hogy már nem hallom mit mond…
|
| vicii | 2012. 08. 05. 22:07:33 | #22697 |
Karakter: Adam Engelt
Megjegyzés: (Zaklatómnak)
Sietve iszkolok be a fürdőbe, bezárkózom, és csak akkor nyugszom meg kissé. Úgy érzem magam, mint egy bárány a farkas barlangjában... csak arra várok, hogy mikor fog felfalni...
Ahh atyám, mikor jutottam idáig? Nem vagyok normális... inkább dacolva a veszéllyel haza kellett volna mennem... ha út közben belém csapott volna egy villám, legalább nem kellene többet aggódnom...
Megpróbálom minél tovább húzni a fürdést, de fél óra múlva csak muszáj már kiszállnom. Szépen megtörölközöm, felhúzom azt a nagy pólót, amit alvós ruhának kaptam – megjegyzem úgy áll rajtam, mint egy cirkuszi sátor – meg egy alsónadrágot.
Mikor visszaérek a hálóba, Keith már elkényelmesedve, egy szál vörös alsónadrágban nyúlik el az ágyon... jesszus, képzelődöm, vagy tényleg sátrat vertek a mogyorói...? Perverz disznó, és még csak takargatni sem próbálja...
- Cuki...- villant meg egy széles vigyort, végignézve rajtam.
- Barom...- morranok, majd tétován állok meg a küszöbön. Most komolyan be kellene feküdnöm mellé az ágyba...? Neee... nem akarom ezt...!
De mégsem aludhatok a földön, így csak sóhajtva mászok be mellé, a lehető legtávolabb elhelyezkedve tőle.
- Én felem.- szögezem le szigorúan, elfelezve az ágyat, de ez a szemét csak felkuncog.
- Persze...- duruzsolja. Morogva fordulok inkább a másik oldalamra, kihúzódva egészen az ágy szélére, majd elkényelmesedve hunyom le a szemeimet. Hallgatom, ahogy kopognak az esőcseppek az ablakon, de csak nem tudok elaludni... a tudat, hogy itt fekszik tőlem pusztán egy karnyújtásnyira, az őrületbe kerget.
És ahogy sejtettem, lassan mocorgást hallok, majd egy forró test simul a hátamhoz... visszafojtott lélegzettel tűröm, hogy lassan átkarolja a derekam, de mikor a nyakamba csókol, nem tudom megállni, hogy ne borzongjak meg.
- Keith...- harapnám le a fejét, de ez a szemét csak lecsitít. Majd hanyatt fordít, én pedig elakadó lélegzettel figyelem, ahogy fölém térdel... majd lassan hozzám hajol, száját az enyémre simulva, én pedig megremegve viszonzom az édes, forró csókot. Karjaimmal ösztönösen karolom át a nyakát, és mikor testével hozzám simul, megborzongok... olyan forró a bőre... ráadásul... érzem, mennyire kíván...
Egyik keze kígyóként siklik felsőm alá, majd ügyes mozdulatokkal megpróbálja lehámozni rólam, de rémülten markolok a csuklójára.
- Ne!- nyögöm rémülten.
- Nyugi...- súgja az ajkaimba vágytól fűtött hangon, majd nyakamra csúszva izgatóan szívja meg egy helyen... reszketeg sóhajjal, elgyengülten engedem, hogy lehúzza rólam a pólómat, ahogy hozzám simul, felnyögök. A bőre annyira forró, szinte éget...
Ajkaival lejjebb csúszik rajtam, forró csókokat égetve a bőrömbe, majd egyik mellbimbómra találva azt kezdi kényeztetni. Mélyen elvörösödve, pihegve figyelem, tekintetünk találkozik...
Még lejjebb siklik rajtam, majd mikor már alsómat kezdi levenni, rémülten nyúlok felé.
- Ne! Keith, ne merd!- kiáltom... nem akarom, hogy megtörténjen... nem akarom, mert ha most a magáévá tesz, akkor talán megelégelve eldob... azt pedig nem bírnám elviselni...
De csak felkuncog, s hozzám hajolva édes csókot lehel ajkaimra, ezzel nyugtatva meg...
- Jó lesz... legutóbb sem volt rossz, igaz?- súgja, nekem pedig ahogy felrémlenek annak az alkoholgőzös éjszakának a képei, mélyen elvörösödöm, nem tudok megszólalni.
Egyik keze lassan az alsómba csúszik, és ahogy érzékien végigsimít vágyamon, reszketegen felnyögök... vállait markolom meg, mert félek, elnyel ez forró kéj... majd lassan körém fonja az ujjait, és kényeztetni kezd, én pedig hangosan nyögve élvezem, minden mozdulatára megrándulva... neh... ahh... ez... annyira... ahh...
Keith megmozdul, én pedig meglepetten figyelem, hogy lejjebb kúszik és gyakorlott mozdulatokkal lesimogatja rólam az alsómat. Majd vágyamat figyelve, perverz mosollyal nyal végig az ajkain... ahogy tudatosul bennem, mire készül, szinte lángra gyúl az arcom.
- Keith, ne! Hallod?! Ne merd! Mit...?- tiltakoznék, de ahogy forrón végignyal merevedésemen, tiltakozásom kéjes nyögésbe fullad... neh... óhistenem...!
Érzékien kezd nyalogatni, csókolgatni, én pedig magamon kívül nyögdécselek, minden erőm elszállt már, képtelen vagyok ellenkezni... majd mikor végre a szájába vesz, kéjesen nyögök fel... óhédesistenem...! Ahogy a nedves forróság körbevesz, szinte az eszemet vesztem... úgy érzem, a testem lassan felgyullad, a vérem pedig nem más, mint folyékony láva...
A lepedőt markolászom magam körül, majd mikor végre elérem az orgazmus kapuit, felsikoltva feszül ívbe a testem... a zsibbasztó kéj pedig elárasztja a testemet, belopja magát minden porcikámban...
Pihegve, bágyadtan nézem, ahogy egy zsebkendővel letörölget, majd a szemetesbe dobja azt. Végül hanyatt fekszik, és mikor végigsimít saját farkán, egyszerre élénkülök fel és mélyvörös arccal bámulok rá. Úristen, csak nem akarja...? Itt, mellettem? Jézusom!
- Keith, mi a francot csinálsz?!- kérdem teljesen kiakadva, zavartan, mire csak felkuncog a galád.
- Miért, minek tűnik?- nevet fel jókedvűen. - Ha te nem, majd én... nagyon is feligattál az édes kis hangoddal, szóval...- mondja sokat mondóan.
- Idióta...- mordom, makacsul másfelé pillantva, de ez a perverz dög nem zavartatja magát, kisvártatva kéjesen kezd sóhajtozni mellettem... úristen, ez egy beteg állat! Legalább ment volna ki a fürdőbe, vagy tudomisén! - Jézusom, Keith, te most komolyan itt akarod csinálni?- nyikkanok végül elkeseredetten, tűzvörös arccal.
- Héj, az én házam, ott verem ki a farkam ahol akarom.- nyögi aztán, én pedig csak elkeseredetten a párnámba fúrom az arcom... ezt nem hiszem el... ez annyira kínos...
Ám amikor egy forró test újra hozzám simul, egy pillanatra még a vér is megszűnik bennem keringeni.
- Ha már úgyis itt vagy, segíthetnél...- duruzsolja a fülembe, majd még bele is nyal. Borzongva, nagyra tágult szemekkel pillantok rá, ugye ezt te sem gondolod komolyan?!
De, úgy tűnik halálosan komolyan gondolja, ugyanis maga felé fordít, én pedig reflexből lepillantok... de nem kellett volna...
Céklavörös arccal kapom el a tekintetem attól a hatalmas, merev dologtól, és inkább kezeimmel takarom el az arcom. Jézusom, ez annyira kínos...
Borzongató nevetése sem segít a dolgon. Végül ujjak siklanak az állam alá, hogy gyengéd erőszakkal emeljék fel a fejem, és mikor megérzem az ismerős ajkakat, megremegve, sóhajtva engedek nyelvének utat... forrón, érzékien csókol meg, én pedig végül csupasz mellkasára simítom kezeimet...
- Segíts...- súgja izgatóan, majd kezemet megfogva elkezdi lejjebb húzni. Rémülten, céklavörösen tekintek fel rá.
- Neh... ez... ez...- nyögöm zavartan. Ez annyira kínos! Persze erre csak a fülembe kuncog a galád.
- Ugyan már, ennyit igazán megtehetsz értem azok után, hogy...- mielőtt folytathatná, inkább a másik kezemmel betapasztom a száját. Nem akarom hallani!
Vetek rá egy gyilkos pillantást.
- Ki ne mondd...- sziszegem. Erre csak hangosan felnevet, majd mire egyet pislogok, már újfent felettem térdel, ágyékát hozzám dörgölve... nyögve markolom meg a vállait... jesszus, csak egy szál boxer választ el minket egymástól...
- Te aztán szégyenlős vagy... sebaj, majd kinevellek belőle...- duruzsolja a fülembe, majd ismét belenyal, én pedig visszafojtott nyögéssel harapom be a számat.
- Szemét...- nyögöm akadozva, de ahogy ismét hozzám dörgöli magát, csak egy elfojtott nyikkanásra futja...
- Milyen édes vagy... újra megkeményedtél...- duruzsolja a nyakamba, majd finoman újra megszívja. A hajába markolok, azzal az elhatározással, hogy elrántsam a fejét, de a megvalósításhoz már nem marad erőm...
Kissé eltávolodik, de mikor újra hozzám simul, a levegő is bennem reked. Forró, kőkemény férfiassága az enyémnek simul, észveszejtően ingerelve azt... Kéjesen sóhajtva siklanak kezeim a hátára, és körmeimet bőrébe vájva, hangosan nyögök fel...
Ütemesen kezdi hozzám dörgölni a csípőjét, miközben nyakamat, vállaimat árasztja el forró csókokkal... kezdem úgy érezni, hogy teljesen a markában vagyok...
- Add a kezed...- súgja a fülembe, és mikor megfogja kis kacsóm, csak kábultan hagyom, hogy magunk közé húzza... ujjaimat pedig merevedésünkre kulcsolja...
Minden tiltakozásom elporlad, elgyengülve kezdem magunkat simogatni... mély, férfias nyögése a fülemben pedig csak tovább szítja bennem a vágyat... annyira érzéki hangja van...
- Keith...- nyögöm kábultan, mire azok a csodás, vágytól izzó szemek rám pillantanak. Hajába markolva húzom le magamhoz egy csókra. Érzem, hogy elmosolyodik, de nem tétovázik, mélyen, vadul tapad az ajkaimra...
Hevesen csókolok vissza, finoman az ajkára harapva, mire morranva szakad el tőlem, majd csúszik a nyakamra... belém harap, az apró fájdalom pedig csak jobban feltüzel... gyorsabban kezdem mozgatni a kezem, nyögéseink pedig sűrűsödnek...
Majd hirtelen mély, férfias nyögéssel feszül meg. Megrándulok, erősebben szorítok magunkra, és ebben a pillanatban én is újra kiáradok...
Szabad kezemmel a hátába markolok, testemmel olyan közel simulok hozzá, amennyire csak tudok... forró magunk pedig kettőnk közé ömlik...
Végül lihegve nehezedik rám, én pedig pihegve, lehunyt szemekkel ölelem át...
- Én mondtam, hogy jó lesz...- dorombolja a fülembe, de csak fáradtan felsóhajtok... nem maradt semmi erőm, hogy legalább fejbe vágjam ezt a barmot...
- Csak fogd be...- morgom halkan, erőtlenül. Nevetve mászik le rólam, majd kisvártatva egy zsepivel először engem, majd magát törölgeti le. Miután pedig tiszták lettünk, egyszerűen magához ránt. Morogva eltolnám, de erősebb, nem engedi, hogy eltávolodjak. Csak magunkra rántja a takarót, én pedig beletörődve, hogy nem tudok szabadulni, ellazulok a karjai közt... egyik kezem a mellkasára simítom, fejemet pedig a vállgödrébe temetem...
- Ezért még számolunk...- súgom a sötétségbe, egyre álmosabban...
- Ugyan... inkább csak aludj, kicsi Adam...- duruzsolja, én pedig elgyengülve hagyom, hogy elnyomjon az álom...
|
| Reira* | 2012. 07. 14. 01:07:17 | #22179 |
Karakter: Keith Seven
Megjegyzés: kis pirulósnak~
- Te jó ég, neked még a bőröd alatt is pénz van?- kérdi meglepetten.
- Fogalmazhatunk így is. De ha már ettől el vagy ájulva, gyere, és nézd meg szerény hajlékom. – kuncogok, majd intek, miszerint kövessen, és az ajtónál lévő zárba bepötyögöm a jelszót, és belépünk a házba.
- Tudod mit, Keith?- fordul hozzám, én pedig felvonom szemöldökömet kérdően nézve rá.
- Mit?
- Fordulj fel és hagyd rám a pénzed. - mosolyog ’édesen’. Kösz.
- Kedves vagy, mint mindig. – mosolygok hasonlóan. - Éhes vagy? Vacsorázzunk. - mellé lépve fogom meg kezét és kezdem a konyha felé húzni, miközben ő nézelődik.
- Azt a...- nyögi, ahogyan beérünk az étkezőbe. Pedig nem is olyan nagy szám... Kinyitom a hűtőt, ami telivan mindenféle gyors, és fagyasztott kajával. - Te tényleg nem szoktál semmi egészséges kaját enni?- kérdi, kissé morcosan.
- Nem igazán van időm ilyesmire. – sóhajtom. Na meg főzni se tudok…
- Javíthatatlan vagy... vigyázz .- hesseget arrébb, én pedig készségesen hagyom, hogy kotorásszon a hűtőben. Sok dolgot kipakol, én pedig csak nézem ténykedését.
- Te meg mit csinálsz?- kérdem, mikor már az edények közt matat.
- Minek tűnik? Természetesen vacsorát. – közli, mire felvonom egyik szemöldökömet.
- Kis konyhatündér...- kuncogok halkan, majd helyet foglalok az pultnál, úgy, hogy lássam Adamot.
- Fogd be és inkább köszönd meg, hogy hajlandó vagyok érted ennyit fáradozni. – húzza el a száját gyerekesen. Már épp mondanék valamit, de egy vöröshagyma landol ölemben. - Pucold meg szépen. – közli, mint egy főnök. Kicsit morgok, de azért csak elkezdem megcsinálni.
Ő főz, én pedig figyelek. Nem sok dolgot sikerül megjegyezzek abból, amit csinál. Én azt hiszem egyszer főztem életemben, akkor is palacsintát…
De ő elég jól csinálja tény.
Kezembe adja a kanalat, hogy kevergessem, majd amikor elkészül, megkóstoltatja velem. Nem bírom megállni. Perverz mosollyal ajkamon nyalom le a kanálról a szószt, mire Adam arca vörösre vált.
- Tudod, jó feleség lenne belőled. – vigyorgok, mikor már mindketten az asztalnál ülünk.
- Fogd be, mert esküszöm, leszúrlak ezzel a villával...- fenyegetőzik, mire elnevetem magam. Nagyon ijesztő, főleg, hogy fel is mutatja ’fegyverét’…
Szedek magamnak a spagettiből, majd miután egy adagot benyomok, rájövök, hogy éhes vagyok, nagyon, így jöhet a második tányér is. Tehetek én arról, hogy szinte sosem eszek ehhez hasonlót? Na, jó. Igen.
- Ez meglepően finom volt. Nem is tudtam, hogy tudsz főzni. – motyogom, miközben ő elmosogat. Tényleg finom lett… Nyami. Holnapra is maradt. Tökéj.
- Tudod... anyám egész kis koromban meghalt, apám pedig természetfotós. Járja a világot és nagyon keveset van itthon, ezért megtanultam ellátni magam. – kissé meglepnek a hallottak. Egészen idáig nem beszéltünk egymásnak az életünkről, és kissé feszélyezve érzem magam, miután ezt hallom. Meghalt az anyja… Nem igazán tudom, hogy mit kéne mondjak erre, így csöndben maradok. - Most már viszont ideje lenne hazamennem. - szögezi le, de ekkor istenke a vártak szerint cselekszik. És lőn eső! Ez az. Elvigyorodok. Ma már nem mész haza édes…
- Ilyen időben nem mehetsz haza. – szögezem le a tényeket. Mintha kibúvót keresne, sétál az ablakhoz és néz ki a sötét, hideg, most már esős éjszakába. Nagy vihar lesz. Remélem nem fél tőle… Ha igen, majd bújhat hozzám este. Hehe…
Hozzásétálva, simulok hátához és védtelen nyakába csókolok.
- Úgy tűnik, ma este itt alszol...- morgom bőrébe, mire felsóhajt, én pedig halkan felkuncogok. Egyem meg. Kezeimet dereka köré fonom, és besimítok pólója alá, és hasát kezdem el lágyan cirógatni.
- Neh... állj le, te szemét...- nyöszörgi, de tudom, hogy valahol nagyon is akarja, csak nem vallja be magának se.
- Már nem tudod tagadni, hogy élvezed… - súgom nyakába a valóságot, majd arcát maga felé fordítva simítom ajkaimat az övére, és veszem finoman birtokba őket. Mélyen megcsókolom, mire megremeg karjaimba és testével felém fordul. Na, ugye kicsi Adam? Az előző nyögésed, és a mai egész kis játszadozásod miatt viszont már egy ideje áll a farkam… Furcsa, hogy sikerült eddig visszafogjam magam. Ahogy hozzám simul, érezheti is kemény vágyamat, ruhán keresztül is. Nyakára áttérve megszívom a tegnapi vörös foltocskát, mint egy pecsétet, hogy az enyém. Erre halkan felsóhajt.
- Én... hol fogok aludni?- kérdi, mire elvigyorodok. Kézen fogom, majd felvezetem az emeletre egy nagyszobába, ami történetesen az enyém. Bézsszínű tapéta, egy szép vörös csíkkal fut körbe a szobán, és egy hatalmas francia ágy középen. Egyedi faragású bútor, méregdrága, a legkényelmesebb párnákkal, selyemmel. A kényelemre és a luxusra nem sajnálom a pénzt… Ha egyszer van. hiszen anyám és apám hagyatékának a fele és a lemezcég jövedelmének számottevő része az enyém. Az sem elhanyagolható tény, hogy apám is dúsgazdag volt, számomra a luxus megszokott.
- Velem alszol. - szögezem le vigyorogva.
- Azt már nem! Én inkább...- kezd el tiltakozni. Győzzelek meg Adam? Megszokhatnád, hogy az mindig sikerül. Hozzásétálok, és a falhoz szorítom, majd térdemet a két lába közé nyomom.
Rémülten nyikkan fel és vállaimban keres kapaszkodót, én pedig lassan megmozdítom térdem.
- Biztos...?- morgom mély hangon fülébe, mire halkan felnyög. Áh… Így is kívánlak édes, ne húzd az agyam…
- J... jóh... csak... engedh el...- kérlel, mire kicsit eltávolodok tőle.
- Jó fiú.- vigyorgok, de ő csak dühösen pislog felém.
- Inkább adj valami ruhát, amit felvehetek éjszakára...- sziszegi, én pedig előveszek egy lenge, átlátszó fehér felsőt, és odanyújtom neki. El is veszi gyorsan. - Merre van a fürdőszoba?
- A folyosón az első ajtó jobbra.- közlöm vigyorogva, és megy is arra amerre mondtam. Közben én is felveszem a szokásos vörös alsóm. Nem fogok miatta felsőt is felvenni. Bár így nem kicsit kivehető, hogy áll a farkam, na de mindegy. Így kényelmes. Befekszem az ágyba, majd megvárom, amíg visszajön.
- Cuki… - vigyorgok, ahogy végignézek rajta a lenge öltözékben. Természetesen alsó van rajta. Kár…
- Barom.. - szól le morcos képpel.
Kis ideig áll az ajtóban, végül vörös arccal besétál és lefekszik az ágyra.
- Én felem. - mutat az ágy közepétől az ágy széléig, ahol fekszik. Felkuncogok.
- Persze… - na de nem mondta, hogy nem mehetek át…
Befekszik az ágyba. Csak egy takarónk van, de engem nem zavar… Mikor már nem fészkelődik, odabújok hozzá, és egyik kezemmel átkarolom derekát és finoman nyakába csókolok, mire megremeg. Ébren van a drága.
- Keith… - kezdené, de lepisszegem. Hátára fordítom, majd fölé mászok. Lehajolok hozzá és ajkaira tapadva csókolom meg mélyen.
Természetesen viszonozza. Átkarolja nyakamat, én pedig hozzásimulok, feje mellett tartom magam, hogy ne nehezedjek rá teljesen, de így érezheti, hogy mennyire akarom már, ráadásul nincs rajtam a pólóm. Sajnos rajta még igen, és ez zavar. Elkezdem hát levenni róla, de megállít.
- Ne! – szól rám kissé remegő hangon.
- Nyugi… - duruzsolom szájába, majd nyakához hajolva szívom meg finoman. Levéve pólóját hozzásimulok. Ahogy testünk összeér, édes hangján felnyög, ezzel húzva agyamat. Bőre szinte lángol. De édes. Lejjebb haladok. Egyik mellbimbójával eljátszadozok, közben arcát figyelem. Vörös fejjel piheg. Lejjebb csúszok, majd elkezdem levenni alsóját.
- Ne! Keith ne merd! – kiálltja zaklatottan, de csak felkuncogok vággyal teli tekintete miatt. Felhajolok hozzá, majd megcsókolom.
- Jó lesz… Legutóbb sem volt rossz igaz? – suttogom, de nem szól vissza. Arca még vörösebb árnyalatba kerül. Hát igen. Tény, hogy akkor épp be volt piálva…
Benyúlok alsója alá, és végigsimítok immár merev vágyán, mire édes hangján nyög fel… így sokkal izgatóbb, mint akkor volt. Vállamba kapaszkodik, és arcát elfordítja tőlem. Ujjaimat vágya köré kulcsolva kezdem el kényeztetni. Minden mozdulatomra egy halk sóhajjal, nyögéssel válaszol. Így nem fogom tudni megállni… Túl édes…
Végül is lejjebb csúszok, ő pedig értetlenkedve figyeli, ahogyan leveszem róla alsóját, majd perverz mosollyal arcomon nyalom meg ajkaimat. Ahogy felfogja, mit akarok arca tűzvörös lesz.
- Keith, ne, hallod? Ne merd! Mit...? – kezdené, de a mondat végét egy nyújtott nyögéssel fejezi be, ahogy finoman végignyalok farkán.
Próbálna ellenkezni, de ahogy újra végignyalok teljes hosszán, felhagy vele. Kis játszadozás után veszem csak számba, mikor már érzem, alig bírja ki…
A drága csak nyöszörög és sóhajtozik alattam, közben a lepedőt markolássza, majd egy hangos nyögéssel, ami már majdnem sikolyszámba megy, elélvez, de pont elhajolok, így nem a számban megy el. Kerítek egy zsebkendőt, majd letörölgetem testét és elhajítom a koszos anyagot. Mellé fekszek, majd egy leplezetlen mozdulattal nyúlok le és simítok végig saját meredező vágyamon. Na, csak nem gondolta, hogy így maradok egész éjjel? De ahogy idepislog, olyan zavartan, meglepetten kapja el fejét, mint egy szende szűz kislány. Halkan felkuncogok, mikor megszólal.
- Keith mi a francot csinálsz? – kérdi akadozva.
- Miért minek tűnik? – nevetgélek.
- Ha te nem, majd én… Nagyon is felizgattál az édes kis hangoddal, szóval… - …örülj, hogy nem alattam vonaglasz épp. Fejezem be magamban mondatot.
- Idióta... - szól le emgint, de nem néz ide.
Még jó.
Hehehe…
Ujjaimat vágyam köré kulcsolom és elkezdem mozgatni csuklóm, közben Adamot nézem, aki vörös arccal pislog oldalra, csak azért sem néz ide. Hehe… Most vagy dühös rám az előbbiért, aminek okát nem értem, ha így van, hisz nagyon is élvezte, vagy szimplán meglepte, hogy férfiből vagyok, és mint nem impotens normális kanos srácnak vannak igényeim…
Szerkesztve Reira* által @ 2012. 07. 14. 01:26:29
|
| vicii | 2012. 07. 12. 17:25:45 | #22146 |
Karakter: Adam Engelt
Megjegyzés: (Zaklatómnak)
Kétségbeesetten próbálom eltolni magamtól, de túl erős, képtelen vagyok rá... már-már kezdenék kétségbe esni, ám ekkor szinte a semmiből James végre elszakad tőlem. Nagyra tágult szemekkel, kipirultan pihegve figyelem az eseményeket...
Mi a... Keith...? Sosem gondoltam volna, hogy valaha ennyire fogok örülni a felbukkanásának!
Nagyra tágult, döbbent szemekkel nézem, ahogy egy hatalmasat bepancsol Jamesnek, aki fájdalmasan nyögve, hangos puffanással terül ki a betonon. Síri csend telepszik közénk, amit végül Keith tör meg, felém fordulva.
- Csak kicsit nem figyelek, máris mással lopod a napot?- vigyorog rám, és már épp visszaszólnék neki, de James megelőz.
- Ezt mégis hogy képzelted?- kérdi dühös hangon.
- Miért, minek tűnt?- vigyorog az említettre Keith, majd felé fordul. Riadtan nézem, ahogy zsebre tett kezekkel közelebb lép a feldagadt arcát fogdosó Jameshez.
- Tudod, nem szép dolog más tulajdonás bántani, mert ami az ENYÉM, azt nem adom másnak.- jelenti ki széles vigyorral. Méghogy az övé... mindjárt a talpam nyoma a képén lesz az...
- Ő nem a tiéd...- sziszegi dühtől villámló szemekkel a földön ücsörgő.
- Nem? Hát nem hiszem, ráadásul nem is a tied, hogy dönts helyette.
- Nem vagyok senkié!- kiáltom közbe vörös fejjel. Nem vagyok holmi használati tárgy, hogy valaki csak úgy birtokolhasson! Keith rám pillant, James pedig ezt a pillanatot választja, hogy visszaadja a kölcsön és bepancsol neki egyet, de Keith csupán hátra lép egyet az ütés erejétől, láthatóan nem nagyon billentette ki.
Megszeppenten nézem, ahogy mély levegőt vesz, mint aki épp megnyugtatni akarja magát, majd eszelős vigyorral fordul James felé és törli le a szája szélén csordogáló vért.
Elakad a lélegzetem... ajkamba harapok. Na jó, ez már abnormális, nem gondolhatom azt, hogy ez... ez...
A fenébe is, ez a mozdulat annyira hihetetlenül izgató volt!
- Megástad a sírod Csingiling...- kuncog hátborzongatóan, majd egyszerűen hasba rúgja Jamest, aki nyögve hátrál pár lépést, de Keith nem engedi, követi, akár valami vérszomjas vadálat a sebesült prédáját...
Végül james a sarokba szorul, Keith pedig püfölni kezdi. Először behúz neki egy hatalmasat, majd újra gyomorszájon rúgja, aminek hatására James összegörnyedve öklendezni kezd. Letaglózva, kővé váltan figyelem az eseményeket, de mikor James a földre hanyatlik és Keith megint meg akarja rúgni, akaratlanul is mozdulok.
- Hagyd aba Keith!- kiáltom rémülten. James tényleg megérdemelte az első ütést, de agyonverni mégsem kellene!
- Ch... örülj, hogy ennyivel megúsztad...- morogja lesajnálóan a földön vonagló testnek, én pedig meglepetten nézem, ahogy Keith lassan felém kezd lépkedni. Őszintén nem hittem volna, hogy abbahagyja, de megkönnyebbülés, hogy legalább egy picit hallgat rám...
Közben James is lassan talpra áll. Elég ramatyul néz ki... Keith pedig vigyorogva pillant rá.
- Apropó. Rosszul csináltad.- duruzsolja, majd hirtelen az egyik karját megérzem a csípőm körül. Magához ránt, én pedig rémülten tolnám el magamtól. Ne mááár, nem csinálhatja ezt a nyílt utcán, ráadásul James előtt!
De nem tágít, egészen közel hajol, érzem forró leheletét a bőrömön... mélyen a szemeimbe néz, én pedig látom a bennük kavargó állatias vágyat... mélyen elvörösödve, bénultan hagyom, hogy hozzám hajolva nyelvét végigfuttassa ajkaimon. A szívem a torkomban dobog, lágyan reszketni kezdek...
Majd megadóan nyitom ki a számat, nyelve pedig azonnal ajkam közé csusszan. Feleszmélve ismét ellenkeznék, de csak nem enged... ráadásul ahogy érzékien lágy táncra csábítja a nyelvemet...
Végül megadóan simulok hozzá, karjaimat a nyaka köré fonva, odaadóan viszonozva a forró, heves csókot... még közelebb húz magához, és percekig faljuk egymást, majd elválva tőlem érzékien a nyakamba csókol. Ahh istenem...
- Jobb volt, nem?- kérdi azon a végtelenül izgató hangján, forró lehelete bőrömet csiklandozza, így megborzongok tőle.
- Hülye.- nyögöm, ami először eszembe jut. Végre elenged, majd Jamesre pillant. Az említett pedig teljesen ledöbbenve, fülig vörösödve bámul minket.
Ó te jó ég, ezt már sosem fogom tudni lemosni magamról... ez annyira kínos...
- Na mi van Csingiling? Elvitte a cica a nyelved?- kuncogja Keith elégedett vigyorral, majd egyszerűen kézen fog és húzni kezd. Én pedig megyek utána. Bárhol jobb, mint itt...
Csak akkor eszmélek fel, mikor már Keith kocsijában ülünk.
- Mégis miért csináltad?!- akadok ki, de ez a szemét csak vigyorog.
- Naa. Valamivel meg kellett toroljam, amiért más tulajdonával játszott... most mond, hogy nem volt jobb...- duruzsolja, miközben egyik ujját végigfuttatja a nyakamon az egyik vörös szívásnyomon... fülig vörösödve sütöm le a szemeimet.
Akkor sem fogom bevallani, hogy tetszett...
- Arra gondoltam, hogy eljöhetnél hozzám. Mit szólsz?- kérdi, én pedig már nyitnám is a szám, hogy melegebb éghajlatra küldjem, de megelőz. - Nyugi, kivételesen nincs semmi hátsó szándékom.- mosolyog. Ezt most komolyan el kellene hinnem...?
Már épp indulnánk, amikor valaki kopog az ablakon. Nahát, ez az a fickó, aki mindig Keithel van... hogy is hívják...? Leonard...?
- Elvisztek a cégig?- kérdi, mire Keith csak bólint.
- Szállj be hátulra.- közli, én pedig csak megszeppenten nézem, ahogy kényelmesen elhelyezkedik, tekintete furcsán villan rám. Összehúzom magam. Ez most annyira kellemetlen...
Pár perc múlva az eső halkan kopogni kezd a karosszérián. Vag yúgy, szóval ezért nem akart sétálni. Mikor megérkezünk a céghez, nekem eszem ágában sincs a kocsiban maradni. Valamiért ma már nem akarok egyedül maradni, mert úgy érzem, vonzzom a bajt. A végén még betöri az ablakot valami szadista kéjgyilkos és elvonszol... jobb nekem Keithel, már úgyis láttam verekedni, és azok után tökéletesen biztonságban érzem magam vele.
Bent az épületben Keith felsiet az irodájába, mert állítólag kereste valaki telefonon, így kettesben maradunk a fura fickóval.
- Tartsd magad távol Keithtől.- hasítanak végül a kemény szavak a csendbe, én pedig megilletődötten nézek rá. Mi van?
- Hogy mondod?- kérdem zavartan, de a rideg tekintet biztosít abban, hogy nem hallottam félre.
- Azt mondtam, tartsd magad távol tőle. Elég borzalom érte a múltban, nem kellesz még te is.- sziszegi, én pedig zavartan pillantok rá.
- Borzalom...? Mire célzol?- kérdem tétován, de ez a tekintet semmi jót nem sejtet.
- Szóval el se mesélte...? Heh, ha még annyira sem tart, hogy elmondja, én nem fogom elmesélni másodkézből.- közli ridegen, én pedig gondolataimba mélyedve hajtom le a fejem.
Ez meg mégis mi volt...? Miért mondta, hogy tartsam magam távol tőle...? Talán... féltékeny? Nem, ez hülyeség, biztos nincs köztük semmi... legalábbis remélem.
És vajon mi történhetett Keithel régen...?
Magabiztos léptek törik meg a csendet, Keith visszatért.
- Menjünk.- közli egyszerűen, majd karon ragad és visszarohanunk a kocsihoz, immáron Leonard nélkül. Néma csend ül közöttünk, majd döccenve megállunk az egyik piros lámpánál, Keith pedig felém fordul.
- Beszéltetek valamiről Leoval?- kérdi.
- Nem.- vágom rá gondolkodás nélkül, felvéve ilyenkor szokásos pókerarcomat.
Nem szól, csak újra a gázra lép. Kényelmesen gördülünk be egy garázsba, és keze már az ajtón, belőlem pedig felbukik a kérdés.
- Mi történt a családoddal?- kérdem halkan, fürkészően nézve, mire olyan képet vág, mint akit leforráztak. Nyelek egyet.
- Semmi.- közli halkan, ijesztően rideg hangon, én pedig kezdem úgy érezni, hogy hiba volt feltenni ezt a kérdést...
- Bármit is mondott Leo hazudott...- közli hidegen, majd kiszáll a kocsiból. Nagy levegőt veszek, majd én is követem a példáját, de ahogy körbepillantok, a szemeim kistányér méretűre nőnek. Te jóságois atyaúristen... ilyen nincs!
- Nos... ők itt az én szépségeim. Imádom őket.- mondja büszkén, én pedig eltátott szájjal járom körbe a járgányokat. Van belőlük vagy egy tucat, és mindegyik valami méregdrága, márkás luxusautó... agyam eldobom! Ennek a pasasnak a bőre alatt is pénz van?!
- Te jó ég, neked még a bőröd alatt is pénz van?- kérdem elképedve, mire csak egy széles vigyort villant.
- Fogalmazhatunk így is. De ha már ettől el vagy ájulva, gyere, és nézd meg szerény hajlékom.- int, én pedig gyanakodva követem a közeli ajtóhoz. Miszter Pénzes pedig még kulcsokkal sem bajlódik, inkább csak bepötyög valami biztonsági kódot az ajtó mellette kis készülékbe, mire az halkan pittyeg egyet és kattan a zár. Ne mááár...
Belépünk, nekem pedig ha lehet, még nagyobbra kerekednek a szemeim. Ilyen nincs...!
- Tudod mit, Keith?- fordulok hozzá nyugodt arckifejezéssel, mire csak felvonja a szemöldökét.
- Mit?
- Fordulj fel és hagyd rám a pénzed.- mosolygok rá negédesen, mire csak hangosan felnevet, én pedig csillogó szemekkel folytatom a lakás felfedezését.
- Kedves vagy mint mindig.- vigyorog, de elengedem a fülem mellett a megjegyzést. - Éhes vagy? Vacsorázzunk.- lép mellém, majd kézen fogva kezd húzni, én pedig annyira el vagyok foglalva a nézelődéssel, hogy hagyom, hogy bevezessen a konyhába. Jesszus, minden csillog-villog... drága berendezés, a legmodernebb cuccokkal...
- Azt a...- nyögöm, Keith meg persze csak vigyorog... végül félig behajol a hűtőbe és elkezdi sorolni, milyen mirelitkaja van itthon. Csak megforgatom a szemeimet. - Te tényleg nem szoktál semmi egészséges kaját enni?- kérdem összehúzott szemekkel, mire vállat von.
- Nem igazán van időm ilyesmire.
- Javíthatatlan vagy... vigyázz.- hessegetem arrébb, majd én nézek körül a hűtőben. És felcsillanó szemekkel kezdek kipakolni. Van itt minden, ami kell... egy kis darált husi, paradicsom, hagyma... a szekrényekben találok tésztát meg fűszereket...
- Te meg mit csinálsz?- kérdi végül Keith, mikor már az edények között turkálok.
- Minek tűnik? Természetesen vacsorát.- közlöm egy lesújtó pillantással, mire csak felvonja a szemöldökét, majd elvigyorodik.
- Kis konyhatündér...- duruzsolja, miközben kényelmesen helyet foglal a konyhaasztalnál.
- Fogd be és inkább köszönd meg, hogy hajlandó vagyok érted ennyit fáradozni.- húzom el a szám, és mielőtt újabb megjegyzést fűzhetne a dologhoz, hozzávágok egy fej vöröshagymát. - Pucold meg szépen.- közlöm vele, mire morog valamit az orra alatt majd végül nagy nehezen nekilát.
Én közben teszek fel vizet forrni, összeválogatom a fűszereket, kikészítem az alapanyagokat, majd ahogy megpucolta a hagymát, gyakorlott mozdulatokkal szépen felkockázom és kevés olajon pirítani kezdem.
Keith csak érdeklődve figyeli, ahogyan ügyködöm. Mikor a hagyma üvegesre pirult, hozzáadom a hűst és szépen azt is előfőzöm, majd hozzáadom a paradicsompürét, a felkockázott paradicsomot, némi ketchupot meg a fűszereket. Majd a kezébe adom a fakanalat, hogy kevergesse és szépen az idő közben felforrt vízbe beleteszem a tésztát.
Majd megkóstoltatom vele a szószt, és ez a perverz olyan erotikusan nyalogatja le a fakanálról, hogy csak vörösödök. Nem igaz, hogy sosem tudja visszafogni magát...
Pár perc, a tésztát is leszűröm, aztán tálalok.
- Tudod, jó feleség lenne belőled.- vigyorog perverzül, amikor már az asztalnál ülünk, de lesújtó pillantással illetem.
- Fogd be, mert esküszöm, leszúrlak ezzel a villával...- fenyegetőzöm felmutatva az evőeszközömet, de csak kárörvendően vigyorog.
Keithnek meglepően nagy étvágya van. Két hatalmas tányér spagettit pakolt már magába. Elégedetten mosolyogva pakolok össze, a maradékot elcsomagolva és a hűtőbe száműzve, szerintem holnap fel fogja falni... hehe...
- Ez meglepően finom volt. Nem is tudtam, hogy tudsz főzni.- mondja, én meg csak megrántom a vállamat, miközben gyorsan elmosogatok.
- Tudod... anyám egész kis koromban meghalt, apám pedig természetfotós. Játja a világot és nagyon keveset van itthon, ezért megtanultam ellátni magam.- mesélem halkan, majd a kezemet megtörölve fordulok a meglepett Keith felé. - Most már viszont ideje lenne hazamennem.- szögezem le, és ekkor mintegy varázsütésre hatalmasat dörren az ég. Na, szuper...
- Ilyen időben nem mehetsz haza.- szögezi le, én pedig csak a számat elhúzva lépek az ablakhoz és nézek ki rajta. Az ég korom sötét és fehér villámok cikáznak végig a levegőben...
Megdermedek, mikor egy test simul a hátamhoz, majd Keith forrón a nyakamba csókol.
- Úgy tűnik, ma este itt alszol...- duruzsolja a fülembe, majd finoman bele is nyal, én pedig nem tudok elfojtani egy sóhajt. Elégedetten felkuncog, majd karjai lassan a derekam köré fonódnak és elöl besimít az ingem alá... hasamat kezdi cirógatni...
- Neh... állj le, te szemét...- nyögöm halkan, a kezét erősen megmarkolva, így kényszerítve megállásra.
- Már nem tudod tagadni, hogy élvezed...- súgja, majd egyik kezével megcsippenti az államat és lassan maga felé fordítja a fejemet. Mélyen elvörösödöm kéjenc mosolya láttán, de mikor ajkait az enyémekre simítja, csak reszketeg sóhajjal hunyom le a szemeimet és engedem, hogy birtokba vegye ajkaimat...
Nyelve lassan a számba csusszan, én pedig elcsábulva fordulok felé a testemmel s karolom át a nyakát. Elégedetten morran fel, mély, férfias hangon, majd fenekembe markolva ránt magához. Belenyögök a csókba, ahogy megérzem ruhán keresztül nekem feszülő férfiasságát... milyen kemény...
Majd ahogy elválunk egymástól, ajkai nyakamra csúsznak, majd újraszívja a régi, halványuló foltot. Elfojtott nyögéssel remegek meg, majd észbe kapva tolom el magamtól.
- Én... hol fogok aludni?- kérdem paprikavörös arccal, Keith pedig elégedett vigyorral fog kézen, majd kezd húzni az emeletre. Bevezet a hálóba, ahol nekem újra leesik az állam, de a középen helyet foglaló hatalmas franciaágy láttán csak még jobban elvörösödöm.
- Velem alszol.- szögezi le, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Azt már nem! Én inkább...- kezdenék rögtön tiltakozni, de akkor hirtelen a fal és egy forró test közé szorulok... megszeppenten pillantok fel a perverz vigyorú Keithre, aki lassan benyomja az egyik lábát a combjaim közé...
Rémülten nyikkanok fel, vállait markolva meg, ahogy lassan izgatni kezd...
- Biztos...?- duruzsolja a fülembe, én pedig erőtlenül nyögök fel...
- J... jóh... csak... engedh el...- kérlelem kétségbeesetten, és mikor végre eltávolodik, pihegve, vörös arccal csúszok a fal tövébe...
- Jó fiú.- vigyorog rám. Dühösen meredek rá.
- Inkább adj valami ruhát, amit felvehetek éjszakára...- sziszegem, mire jókedvűen lép a szekrényhez. Felém nyújt valamit, meg sem nézem, mi az, csak kikapom a kezéből és az ajtóhoz lépek. - Merre van a fürdőszoba?
- A folyosón az első ajtó jobbra.- közli fülig érő vigyorral, én pedig gyorsan száguldok az említett helyiség felé, majd bezárkózom. A francba ezzel a szemétládával...
Dühösen kezdem ledobálni a cuxaimat, de mikor eszembe jut, hogy az éjszakát egy ágyban fogjuk tölteni... vörös arccal megremegek.
|
| Reira* | 2012. 07. 11. 19:55:21 | #22124 |
Karakter: Keith Seven
Megjegyzés: édesnek
- Szia, Adam, beszélhetnénk?- kérdi James.
- Nem. – ezt a választ vártam Adamtól.
- Figyelj, nem fogok köntörfalazni, inkább nyíltan megkérdezem... lefeküdtél Keithel?- kérdi. Nos. Legalább nem olyan hülye, mint amilyennek kinéz.
- Honnan a búbánatos rossebből vetted?- akad ki a drágám.
- Éppen hogy ki nem szúrja a szememet...
- Neked ehhez semmi közöd!
- Ne tereld a témát, az istenért!
- Nem terelem! Csak kíváncsi vagyok rá, hogy ez téged mi a szent égért érdekel?- kezeivel megtámaszkodik Adam fejei mellet, úgy figyeli.
- Mert aggódom érted! Lefeküdtél vele vagy sem!
- Ha annyira érdekel, nem, nem feküdtünk le!
- Hála az égnek...- sóhajt fel a fiú. Na, kicsi Adam most már hihetsz nekem…
- Figyelj James, erről már beszéltünk a múltkor. Semmi közöd a magánéletemhez, sem pedig ahhoz, kivel, mit, mikor és hol csinálok, szóval kérlek szépen, engedj el és szállj le rólam. – próbálja eltolni magától Jamest.
- De igenis, közöm van hozzá!
- Nem, nincs!
- De igen, mert én is a része akarok lenni!- kiálltja a srác. Ó igen. Éreztem én.
- Mit mondtál?- kérdezi ledöbbenve Adam.
- Adam, én... már régóta többet érzek irántad, mint barátság... szeretném... Szeretném, ha megpróbálnánk együtt. Boldoggá akarlak tenni, és...- kezd bele nyálasan.
- Elég, most fejezd be!- mondja kissé talán dühösen Adam.
- Sajnálom, James, de... én az égvilágon nem érzek semmi mást irántad, csak barátságot, és nem akarom, hogy ez változzon .- szögezi le és próbálna menekülni, de nem megy.
- De miért? Ha annak az alaknak engeded, hogy csak úgy molesztáljon, akkor nekem miért nem adsz egy esélyt?!- akad ki, mint egy 5 éves.
- Mert Keith más!- na. Szeretem, ha őszinte a drága.
- Miért? Miben...?
- Keith... egy szemét, perverz pöcs, de... de... mikor hozzám ér, az ujjai nyomán bizsereg a bőröm... szeretem, mikor a közelemben van, bármekkora tapló is legyen. Nálad ezt nem érzem...
Hmm… Így igaz. Ez viszont tőle kifejezetten aranyos volt. Csak remélem nem szeretett belém annyira, még a végén megbántanám a drágát. Álljunk csak meg, mióta érdekel ez engem? Na, mindegy, ahogyan már egyszer említettem… Még bármi lehet… nem tervezek előre, viszont tény, hogy ennyit még senkiért sem küzdöttem… Ráadásul még nem is igazán az enyém…
James kissé lesokkolva áll, felemeli Adam arcát, maga felé fordítja, majd mélyen megcsókolja. Na, csodás. Azt hiszem, itt kell, közbelépjek. Fogom magam, majd amíg ezek elvannak egymással, megragadom James pólóját a nyakánál fogva hátrarántom, majd mialatt próbál feleszmélni a pillanatnyi kábaságból ököllel képen, törlöm, úgy, hogy a betonkövön csattan teste. Kis ideig senki nem mozdul, végül én fordulok meg és a riadt tekintetű Adamra nézek.
- Csak kicsit nem figyelek, máris mással lopod a napot? – kérdezem vigyorogva.
- Ezt mégis hogy képzeleted? – hallom kiütött báránykám hangját magam mögül.
- Miért minek tűnt? – vigyorgok, majd megfordulok. Arcát fogdossa, elég dühös képpel néz rám. Zsebre vágom kezeimet.
- Tudod. Nem szép dolog más tulajdonát bántani, mert ami az ENYÉM, azt nem adom másnak. – vigyorgok rá.
- Ő nem a tiéd… - sziszegi, mint egy bosszúszomjas kis kígyó. hehe.
- Nem? Hát nem hiszem, ráadásul nem is a tied, hogy dönts helyette. – vigyorgok.
- Nem vagyok senkié. – morogja dühösen Adam mögülem. Lopva hátrapillantok a duzzogó, vörös arcocskájára, de ekkor nem várt ütést kapok képembe viszonozva előző szívességemet. Hátralépek az egyet az ütéstől.
Veszek egy mély lélegzetet, és próbálom gyilkos hajlamomat most elásni mélyre, ám tervem végül kudarcba fullad.
Vigyorogva fordulok meg. Ajkamon lecsorduló vért letörlöm fél kézzel, majd közelebb lépek hozzá.
- Meg ástad a sírod Csingiling… - kuncogok, majd hasba rúgom. Elkezd hátrálni. Úgy követem, mint oroszlán a zebrát, egészen a sarokig. Ennyi volt. nincs menekvés. Előzőeknél nagyobb erővel húzok be neki egyet, majd kicsit sem finoman rúgom hasba, mire összegörnyedve kezd el öklendezni. Nana. Nem rúgok én akkorát…
Miközben lent a földön próbálja magát összekaparni, rúgnám meg megint, de Adam hangja riaszt fel.
- Hagyd abba Keith! – üvölt rám. Hátrapillantok. Adam kicsit kikészülve pislog, zavartan, dühösen a fiúra a földön.
Igaza van!
Kösz.
- Chh… Örülj, hogy ennyivel megúsztad… - morgom. Nem terveztem, hogy megverem, de miután behúzott nekem… Biztos voltam benne, hogy szétverem a képét, már csak azért is, mert a tulajdonomhoz nyúlt. Az pedig nem szép dolog. Önző vagyok. Kifejezetten önző.
Adamhoz sétálok, miközben Csingiling felküzdi magát emberi testtartásba.
Hátrapillantok, majd elvigyorodok.
- Apropó. Rosszul csináltad. - Gonosz mosoly kúszik arcomra, majd Adamhoz érve egy kézzel átkarolom csípőjénél és úgy húzom magamhoz. Ellenkezni akarna, tolna el magától, és sértésekkel bombáz. Nem fűlik a foga arra, hogy Csingling előtt parádézzon, mivel azt hiszem, rájött mit is akarok.
Közelebb hajolok arcához. Mélyen szép szemeibe nézek, mire elpirul. Ajkaihoz hajolva, finoman nyalok végig rajtuk. Olyan kívánatos… Adam a te hibád, hogy ilyen csókolnivaló szád van.
Nyami…
Engedelmesen nyílnak el ajkai, így azonnal el is mélyítem a csókunkat. Először nem viszonozza, sőt próbálkozik még mindig és ellenkezik nagyba, de egy idő után lenyugszik. Kezeit nyakam köré fonja, én pedig jobban magamhoz húzom. Szemeit becsukja, és viszonozza csókomat.
Miután elválok tőle a levegőhiány miatt, finoman nyakába csókolok. Érzem, hogy ver a szíve. Aranyos.
- Jobb volt nem? – duruzsolom finoman nyakába, mire megborzong.
- Hülye. – nyögi ki végül. Elengedem, majd hátrapillantok a vörös arccal, meredten álló Jamesra.
- Na mi van csingilingi? Elvitte a cica a nyelved? – kuncogok.
Kézen fogom Adamot, majd magam után kezdem húzni, és engedelmesen követ is engem, ahogy számítottam rá. A kocsimhoz érve beszállunk, csak akkor kérdez rá.
- Mégis miért csináltad?! – kezdi a műsort.
- Naa. Valamivel meg kellett toroljam, amiért más tulajdonával játszott… Most, mond, hogy nem volt jobb… - vigyorgok, miközben végigsimítok kivillanó kis vörös folton, a nyakán. Elpirul, és nem szól semmit. Ezt igennek veszem. Hallgatás beleegyezés.
- Arra gondoltam, hogy eljöhetnél hozzám. Mit szólsz? – kérdem. Kezdene is ellenkezni.
- Nyugi. kivételesen nincs semmi hátsó szándékom. – villantok egy mosolyt rá, majd elindítom a kocsit. Pont ekkor kopognak az ablakon. Na és ki az? Leonard.
- Elvisztek a cégig? – kérdi, mire bólintok.
- Szállj be hátulra. – Adam kissé meg van illetődve, de már értem, hogy Leonard miért nem sétált. Pár percbe se telt, már kopognak az esőcseppek az ablakon. Szuper.
Mikor megérkezünk, odaadom az esernyőt Adamnak, mivel azt mondta nem marad a kocsiban, és gyorsan befutunk az épületbe. Leonard azt mondta valaki keresett telefonon és visszahívást kért, így én elmegyek az irodámba, ezek ketten meg ottmaradnak lent.
Gyorsan letárgyalom az egyik menedzserrel a dolgokat a következő nyíltkoncertről a SKS-nek, majd elindulok le.
A hallban néma csend uralkodik. Ezek ketten elég furcsán méregetik egymást, távolságot tartva.
- Menjünk. – töröm meg a halotti csöndet, majd karon ragadom Adamot és visszafutunk a kocsihoz. Csöndben haladunk az autóval, úgy a felénél az egyik piros lámpánál rákérdezek.
- Beszéltetek valamiről Leoval? – kérdem.
- Nem. – vágja rá azonnal. Szóval de.
Csöndben folytatjuk az utunkat, majd mikor megérkezünk, beállok a garázsba, és szállnék ki, mikor elhangzik egy kérdés, amire nem számítottam.
- Mi történt a családoddal? – kérdi, mire megdermedek.
- Semmi. – mondom rideg hangnemben.
Leo… Ezért megöllek. kinyírlak. Nem tudom mit mondtál neki, de halott vagy.
- Bármit is mondott Leo hazudott… - hanglejtésem mit sem változik. Kiszállok a kocsiból, kicsit vizes vagyok még.
- Nos… - nézek Adamra aki már nagyra nyílt szemekkel nézelődik.
- Ők itt az én szépségeim. Imádom őket. – mondom, ahogyan végigszlalomozik lassan az összes kocsi között és megszemléli mindet. Méregdrága luxusautók. Egytől egyig. Ha már ez tetszik neki, nem tudom mit fog szólni a lakás többi részéhez…
Nos, bármit is mondtam. Az ’időre’ való tekintettel, ma nálam fog aludni a drága. De persze merő ’jó szándékból’.
Ugye tudod, hogy nem fogom hagyni?
Hogyne. Kimondta, hogy fogom? Legutóbb sem dugtam meg…
Elhallgat. Keresztkérdésekből jeles… Megoldom én máshogy is… Legutóbb is ő kérte, sőt élvezte… Annyival lesz most nehezebb, hogy nincs bepiálva, de ez mikor állított meg engem valaha is?
|
| vicii | 2012. 07. 10. 16:30:38 | #22094 |
Karakter: Adam Engelt
Megjegyzés: (Kitartó zaklatómnak)
Reggel orbitális fejfájásra ébredek. Úgy hasogat a fejem, mint a kisbalta... komolyan, mindjárt szétrobban...
Fájdalmasan nyögve fordulok oldalra, kezeimet az arcomra simítva. De csak nem akar csillapodni... így hát morogva kikászálódok az ágyból. És mint felállok, a nadrágom a bokámra csúszik... mi a...
Lepillantok magamra, és egy pillanatra még a szívem is megszűnik dobogni. Nincs rajtam felső, a nadrágom kigombolni, ezért csúszott le, és az alsónacim is félre van húzva... te jó ég... neee...
Mikor beugranak a tegnap történtek, elsápadok. Ez nem lehet... ez lehetetlen... ez egyszerűen nem történhetett meg!
Rémülten húzom fel a nadrágomat majd rohanok a fürdőszobába. Homályosan emlékszem csak a dolgokra, de reménykedem, hogy csak egy rossz rémálom volt, az egészet csak képzeltem és... neeeem!
A tükörképem nem hazudik, tele vagyok vörös foltokkal. Szóval mégiscsak megtörtént... istenem.. vége az életemnek!
Teljesen elkeseredetten vetkőzök le, majd állok be a zuhany alá... ezt soha, senkinek nem szabad megtudnia... oké, a követező a terv: kilépek a bandából és Kazahsztánba költözök. Na jó, talán mégse Kazahsztánba kéne, mert a végén még eladnak valami emberkereskedőnek egy kecskéért... akkor... mondjuuuk... elmegyek apa után a Sonora-sivatagba gyíkok meg bogarak után vadászni! Mindjárt jobban hangzik... negyven fokos hőség, minden civilizációtól és modern technikátl távol, csak a keselyűk köröznek a fejünk felett... jobb nem is lehetne!
Fáradt nyögéssel döntöm a fejem a hideg csempének. Ha már ilyeneken jár az eszem, az már tényleg a vég...
*
A közérzetemen még az sem hat, hogy délután fellépésünk lesz. Sőt, egyenesen ront rajta. Már ha ezt még lehet rontani...
Még mindig nem akarom elhinni, hogy leitatott, aztán galád módon kihasználta a tehetetlenségemet! Ezt a barmot... áhh!
Egész nap úgy járkálok, mint egy élőhulla, árasztom magamból a sötét aurát és senki nem mer hozzám szólni. Jobban is teszik.
Az előadáson sem tudom kihozni magamból a legjobbat, csak állok a háttérben és szolgáltatom az aláfestést. Egész nap azon ügyködtem, hogy eltakarjam azokat a fránya vörös foltokat, de persze, hogy James amint megpillantott, észrevette. Rögtön kérdezősködni kezdett, be magajándékoztam egy jobb egyenessel, úgyhogy befogta.
Amint végzünk végre a koncerttel, összecsomaoglom a hegedűmet és már kint is vagyok. A falnak támaszkodva, unottan várom a srácokat, nagyon mehetnékem van. Otthon akarok végre lenni...
De persze, hogy nincs nyugtom, ugyanis az ajtó hangosan kivágódik és egy vigyorgó James lép ki rajta. Na szuper, más se hiányzott mint ez a félkegyelmű meg az idegesítő kérdései...
- Szia Adam, beszélhetnénk?- kérdi mellém lépve, de csak sötéten pillantok rá.
- Nem.- közlöm ridegen, de mint aki meg sem hallotta, úgy támaszkodik meg mellettem és gyújt rá egy cigire.
- Figyelj, nem fogok köntörfalazni, inkább nyíltan megkérdezem... lefeküdtél Keithel?- szegezi nekem a kérdést, a szemöldökeim pedig fennakadnak a homlokom tetején. Mi ez a hirtelen jött in medias res?
- Ezt meg mégis honnan a búbánatos rossebből vetted?- akadok ki teljes mértékben, mire csak fogja, és félrehúzza kicsit ingem gallérját, láthatóvá téve ezzel az egyik orbitális vörös foltot.
- Éppenhogy ki nem szúrja a szememet...- jegyzi meg grimaszolva, de csak fülig vörösödve elcsapom a kezét és megigazítom a ruhám.
- Neked ehhez semmi közöd!- vágom hozzá, mire csak megforgatja a szemeit.
- Ne tereld a témát, az istenért!- dörren rám, én pedig makacsul keresztbe fonom a karjaimat.
- Nem terelem! Csak kíváncsi vagyok rá, hogy ez téged mi a szent égért érdekel?- szegezem neki a kérdést. Egy pillanatig csak farkasszemet nézünk, végül sóhajtva elnyomja a cigijét, elpöccinti, majd nagyon meglepődöm, mikor a kezei csattannak a fejem mellett a falon. Közvetlen közelről néz a szemeimbe, én pedig kísérletet teszek beépülni a téglába, de sajnos fizikailag lehetetlen...
- Mert aggódom érted! Lefeküdtél vele vagy sem!- vált erőteljesebb hangerőre, én pedig kicsit megszeppenek, de azért továbbra is durcásan nézek rá.
- Ha annyira érdekel, nem, nem feküdtünk le!- mondom végül, és bár továbbra is dühösnek mutatom magam, igazából rohadt ideges vagyok. Egyáltalán nem tetszik, hogy ilyen közel van hozzám...
- Hála az égnek...- sóhajtja, nekem viszont menekülhetnékem van.
- Figyelj James, erről már beszéltünk a múltkor. Semmi közöd a magánéletemhez, sem pedig ahhoz, kivel, mit, mikor és hol csinálok, szóval kérlek szépen, engedj el és szállj le rólam.- szögezem le komolyan, majd kezeimet mellkasának feszítve próbálom eltolni magamtól, kevés sikerrel, ugyanis kivételesen nagyra nőtt ez a szemétláda.
- De igenis, közöm van hozzá!- vitatkozik.
- Nem, nincs!
- De igen, mert én is a része akarok lenni!- kiáltja, nekem pedig kistányér méretűre kerekednek a szemeim.
- Mit mondtál?- kérdem totálisan kiakadva, mire kissé zavartan nagy levegőt vesz, és a szemeimbe néz.
- Adam, én... már régóta többet érzek irántad, mint barátság... szeretném... szeretném, ha megpróbálnánk együtt. Boldoggá akarlak tenni, és...- kezd bele tétován. Na neee...
- Elég, most fejezd be!- szakítom félre, mire meglepetten pillant rám.
- Sajnálom, James, de... én az ég világon nem érzek semmi mást irántad, csak barátságot, és nem akarom, hogy ez változzon.- szögezem le, majd megpróbálok kibújni a karjai közül, sikertelenül.
- De miért? Ha annak az alaknad engeded, hogy csak úgy molesztáljon, akkor nekem miért nem adsz egy esélyt?!- akad ki teljesen. Bassza meg, ez a beszélgetés kezd egyre kényelmetlenebbé válni.
- Mert Keith más!- nyögöm végül, ezzel elérve, hogy döbbenten meredjünk egymásra. Oké, nem hittem volna, hogy valaha is ilyet fogok mondani, de ebből a helyzetből nincs más kiút, csak az őszinteség...
- Miért? Miben...?- kérdi elkeseredetten, én pedig sóhajtva túrok a hajamba.
- Keith... egy szemét, perverz pöcs, de... de... mikor hozzám ér, az ujjai nyomán bizsereg a bőröm... szeretem, mikor a közelemben van, bármekkora tapló is legyen. Nálad ezt nem érzem...- mondom végül halkan, mélyen elvörösödve, lesütött szemekkel...
James nem reagál semmit, csak egy hosszú percig némán áll. Aztán olyan történik, amin végképp kiakadok. Megmarkolja az államat, felemeli a fejem és minden bevezetés nélkül lesmárol. Nagyra tágult szemekkel, döbbenten hagyom, de mikor megérzem a nyelvét, rémülten nyögök fel és próbálom eltolni magamtól...
|
| Reira* | 2012. 07. 06. 22:32:38 | #22014 |
Karakter: Keith Seven
Megjegyzés: kis édesnek
Miután elmentem vissza pofátlankodtam az irodámba. Nagy megkönnyebbülésemre Leonardot sehol sem láttam, és a nap hátralévő részében sem zavart. Sőt. Eltűnt a hatalmas papírköteg is. Ezt majd meg kell, köszönjem neki…
Végül is 5 körül elindulok haza. Senki sem szól rám, teljesen megkönnyebbülök tőle. Végre jó lelkiismerettel hagyhatom el a munkahelyemet. Ilyen is jó rég történt már velem. Tény.
***
Hazaérve gyorsan átöltözöm. Vérvörös inget veszek fel, és fekete koptatott farmert hozzá. Igazán jól áll.
Önhitt.
Igazán kedves bókokkal dobál meg kis ’hangom’ aminek teljes szívemből örülök. Inkább elcsitítom és indulok is. ugyanazt a kocsit viszem, mint legutóbb. Nem akarom felhívni magamra egy figyelmet. Milyen lenne, ha egy Range Rovert, vagy egy Lambhorginit, esetleg a kedvencemet, a Jaguáromat vinném? Azt hiszem, kissé figyelemfelkeltő lenne. Így hát maradok a szénfekete Porschénál, ami sportkocsi ugyan, de nem luxus kategóriás.
Adam háza előtt állok meg, majd kiszállok és megnyomom a csengőt. Pár másodperc múlva nyílik is az ajtó, és Adam, újabb szexi ruciban áll ott. Szeretem rajta ezeket a öld színeket. Jól állnak neki.
- Mehetünk, kicsi Adam?- kérdem, de csak magában morog valami válasz szerűséget. - Ugyan már, ne legyél ilyen morcos...- kérem, de gyilkos pillantással néz rám, mire majdnem felkuncogok.
- Ha meg akarod tartani a fogaidat, akkor nem szólsz be. – sziszegi nekem, de csak kihozza belőlem. Elkezdek nevetni, persze próbálom gyorsan abbahagyni. Még itt hagy…
A kocsiba ülünk, majd elindulunk a bár felé, amit kinéztem magunknak. Jó híre van és többször voltam már itt. Igazán közismert hely és jók a koktélok.
bemegyünk, majd egy eldugottabb sarokban foglalunk helyet. Jön is a pincérnő, aki ebben a ruhájában egy Playboy címlapra is ekrülhetne.
- Nekem egy sör lesz, a kis édesnek pedig... egy Bluebirdet. – mondom a pincérnőnek.
- Ha alkohol lesz benne, nem iszom meg. – közli, de csak felkuncogok. A Bluebirdben csak egy kevéske kis Curacao van attól lesz szép égszínkék színe, és természetesen a kihagyhatatlan narancslé. A Curacaonak pedig eléggé semleges íze van, illetve. Mindig a hozzáöntött ital ízét veszi fel. Olyan, mint egy kaméleon. A Bluebirdet azért is csinálják néha citrommal, vagy meggyel is.
- Nyugi, kicsi Adam. Ez egy narancsos koktél, teljesen ártalmatlan. – mondom, de szemei kétkedve pislognak rám. Nem is hiszel nekem? Mivel érdemeltem ezt ki? Drámai pillanatomból Adam meglepett hangja ébreszt fel, mivel valóban megkóstolta az italt.
- Ez tényleg jó. – nyögi ki végül lelkesen, és elkezdi már rendesen iszogatni italát. Én is elkezdem inni a sörömet.
- Én megmondtam. – kacsintok rá, mire először az este folyamán elmosolyodik. igazán édes mosolya van. Elkezdünk hát beszélgetni. minden szóba jön. A banda, az élet, a zene, a barátok, kedvencek. Én még csak az első italomat szürcsölgetem, de Adam már 3-mat is benyomott. Na, igen. 1 nem lett volna még vészes, de 3? Így biztosan jól kiüti magát, aztán én leszek lecseszve. Ő kereste magának a bajt. Én az első üvegre értettem, szóval nem az én felelősségem.
Közben megszólal mögöttünk a zene is. Jó kis pop-rock keverék. van itt minden, amire táncolni lehet.
- Gyere, tomboljunk egyet. – kérem fel egy ’táncra’ Adamot. Adammal egy eldugottabb sarokhoz megyünk. Ő eszeveszettül kezd el tombolni, én pedig követem példáját. Hátához simulva táncolok én is. Kezem derekán pihen, annál fogva húzom közelebb magamhoz. Amikor nem figyel fordítoka helyzeten és elölről simulok testéthez, majd ajkaira tapadok és forrón, mélyen csókolom.
- Gyere, menjünk valami kellemesebb helyre...- súgom neki, mert így összesimulva. grr… Ha nem lennének itt ennyien rég letámadtam volna és jól meg…
Hé!
Ébreszt fel álmodozásomból belső hangom. Ünneprontó. Kihúzom a tömegből, majd felkapom asztalomról sörömet, és a kocsihoz megyünk. Én is beszállok, ő pedig mellettem foglal helyet, majd elindítom a kocsit és a házához megyek. ott kiszállunk, de ő alig bír menni is.
- Keith, annyira furcsán érzem magam...- súgja bágyadtan.
- Csak az alkoholtól. – válaszolom, mintha misem lenne természetesebb. Ezért meg fog ölni, na de nem baj.
- Alkohol...? Te szemét! A koktél!- eszmél fel, de csak egy vigyort kap válaszul. Kiszállok a kocsiból, majd segítek neki is az utcán megállnia, mert eléggé dülöngél a drága. Nem viseli jól az alkoholt.
- Ejnye, te aztán alaposan becsiccsentettél...- kuncogok és segítek neki az ajtóhoz menni.
- Csönd...- nyögi halkan, majd előveszi kulcsát, de nem sikerül ajtót nyisson, így nevetve veszem ki kezéből a kulcscsomót, majd segítek neki kinyitni az ajtót.
- Hol a szobád?- kérdem, mire egy ajtóra bök fejével, én pedig segítek neki bevánszorogni a helyiségbe.
- Tudod... te egy igazán nagy fasz vagy...- motyogja, mire csak felnevetek. Lefektetem az ágyba, és mellé telepszek.
- Mondj olyat, amit nem tudok. – vigyorgok és meghúzom sörömet.
- Kibaszott jól csókolsz...- mondja. Kicsit meglepődök, de továbbra is vigyorgok. Na, igen. Gyakorlat teszi a mestert.
- Ezt is tudom...- súgom halkan és feje mellett támaszkodok meg. Sörömet, már megittam és leraktam az ágy mellé az üveget.
- Felizgultam. – erre enyhén meglepődök. Nocsak, nocsak. Töretlenül vigyorgok rá.
- Milyen édes vagy... szeretnéd, ha segítenék a problémádon...?- kérdem halkan. Választ nem kapok, de azt hiszem, ezt határozottan annak veszem. Hajamba markol, majd elhúz magához egy vad csókra, amit hasonló hévvel viszonzok neki. Mmm… Olyan édesek ajkai… Miután levegőnk elfogy, áttérek hívogató nyakára, azt harapdálom, csókolgatom, ő pedig engedékenyen dönti oldalra fejét, nagyobb teret adva nekem.
- Nem is utálsz te annyira, igaz...?- súgom nyakába, majd megszívom egy helyen, mire édes hangon nyög fel.
- Nem... Igazából... kedvellek, csak...- kezdi.
- Csak?- kérdem halkan, mély hangon, és nyelvemmel végigsimítok a vörös kis foltocskán, nyakán.
- Csak... ha bevallanám... Akkor... Egyszerűen elvennéd, amit akarsz, és... eldobnál... De így, hogy küzdened kell, talán meg fogod becsülni, amit megszereztél...- nyögi ki végül. Kicsit felemelkedek, úgy próbálom vele felvenni a szemkontaktust. Enyhén meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire küzdeni akar értem. Ezek szerint jobban tetszem neki, mint azt hittem. Halványan elmosolyodok, majd ajkaira hajolva csókolom meg, már nem olyan vadul, mint az előbb.
- Hogy te milyen ravasz vagy...- morgom szájába, majd besimítok pólója alá, és finoman leszedem azt róla. Kicsit feltámaszkodok, és úgy nézek végig a frissen feltáruló területeken. Mintha egy havas tájra néznék. Bőre szép fehér, érintetlen. olyan gyönyörű. Mm…
Elkezdem hát számmal is feltérképezni az új helyszínt. Minden területet végig csókolok, harapdálok, néhol meg is szívom ő pedig csak nyögdécsel és sóhajtozik izgató hangján.
- Neh... ne otth...- nyög fel, ahogyan megtalálom egyik mellbimbóját. teste megremeg, ahogyan nyalogatni kezdem, és egyik ujjára harap.
- Nahát... úgy tűnik, egy igazán érzékeny pontra találtam...- morgom finoman bőrébe, mire emgremeg. Számba veszem érzékeny testrészét, majd izgatni kezdem, másikat pedig kezemmel morzsolgatom. Teste meg-megremeg. Fojtottan nyögdécsel. Ezt megjegyzem.
Lejjebb haladok köldökéig, majd ott kezdek el kőrözni, és kezemmel nadrágon keresztül simítok végig álló farkán.
Felnyikkan és ujjába harap, a hirtelen, nem várt érzéstől.
- Milyen édes... már ettől ennyire kemény vagy...? Mi lesz később?- felkuncogok. Arca vörös színbe vált, és ezt takarván arca elé emeli kezét. Nagyon zavarban lehet. Gondolom sosem volt még együtt senkivel. Elkezdem levenni róla nadrágját, majd alsónadrágja alá vezetem kezemet, és ujjaimat vágya köré kulcsolom és finoman megmarkolom, mire kéjes nyögés szakad fel belőle. Istenem, de kibaszott izgató hangja van. Az én farkam is áll már, mióta beléptünk a szobába, azóta csak nő bennem a vágy. De szívesen leteperném, és jól megdugnám itt és most, de azt hiszem nem jó ötlet, így, hogy ennyire ki van ütve.
Néha erősebben szorítom merevedését, mire hangosabban sikkant egyet-egyet, közben testét csókolgatom.
- Neh... mindjárth... éhn... ahh... Keith!- picsába. Ahogy nevemet sikoltja. Ahh bazdmeg, olyan rohadt jó hangja van. Mmm… Több, mint jó. Egy kezdő már ettől elélvezne. Ha tudnád, Adam mennyire kívánlak…
Élvezete kezemre folyik, ő pedig pihegve hanyatlik az ágyra, csukott szemmel. Kezemet felemelem, majd lenyalom róla magját. Pont ekkor nyitja fel szép szemeit és újra vérvörös lesz arca attól, amit lát.
- Finom vagy, kicsi Adam...- morgom mély hangon, majd lehajolok hozzá és mélyen megcsókolom, ő pedig odaadóan viszonozza nekem ezt. A mellettünk lévő szekrényről szerzek egy zsebkendőt, majd letörölgetem őt, és a kukába hajítom a szemetet. Még egyszer végignézek pihegő testén, majd ráhúzom a takarót, és bár már félálomba van, kap tőlem egy puszit és elindulok vissza a kocsihoz.
Azt hittem nem fogod tudni megállni.
Köszönöm a bizalmadat. Nem kérek belőle. Hidd el. Nem kevés energiámba került.
Kis csönd telepszik rám én pedig úgy esek be a kocsimba, majd gyors tempóban száguldok is haza. Hazaérve azonnal megyek is fürdeni, és a hideg víz alatt elintézem az ’apró’ kis problémámat, ami Adam miatt keletkezett, majd bevetem magam az ágyba és azonnal ki is dőlök.
***
Reggel az ébresztő miatt sikerül csak felkeljek. Teljesen kivagyok. Összekaparom valahogyan magam, majd elindulok a céghez, ahol a titkárnőtől hallom, hogy koncertje lesz az új bandának, ezért nem ártana, ha elmennék rá megnézni őket, bár ez nem kötelező. Mivel bőven munkaidőm lejárta előtt lesz, elmegyek rá. Persze nem csak emiatt.
Ma szinte semmi más nem történik ezen kívül. Leonard nagy ívben kerül, de ahogy hallottam ő is eljön megnézni az új bandát, így rá fogok érni, és nem lesz, ki visszatartson, vagy lecsesz, amiért lógok. Megint.
***
Este nem hívom fel a kis drágám, legyen meglepetés ez neki. Mikor beérek, meglátom Leonardot hátul a székeknél, így én is ott foglalok helyet magamnak közvetlenül mögötte. Egy kis felkonferálás után jönnek is. Elég jól nyomják, én végig Adamot figyeltem, akin a meleg ellenére teljesen begombolta ingjét és haját is úgy állította, hogy ne látszódjon a tegnap esti kis kalandunk emlékeztető jelei. De nem sikerült elrejtse őket. miután végeznek, én kimegyek az utcára, és jól tippeltem. Adam egyedül ácsorog a falnál, de pont mikor köszönnék, neki kivágódik az ajtó és James lép ki rajta Adamhoz. mivel a kis drágám nem vett még észre elbújok, a fal mögött onnan hallgatózok. Na, mi lesz? Ha hozzáér, garantálom neki, hogy ma este jól ki lesz osztva, mert nem vak, és más tulajdonát nem bántjuk, és a szívásnyomok nem valami figyelemelterelő tények.
Szerkesztve Reira* által @ 2012. 07. 06. 22:34:04
|
| vicii | 2012. 07. 04. 21:21:15 | #21939 |
Karakter: Adam Engelt
Megjegyzés: (Kitartó zaklatómnak)
- Nagyfiú?- kérdi némi iróniával a hangjában. - Biztos vagy benne?- Mély hangjától megremegek, próbálok kinyögni valami értelmeset, de nehezen találom a hangom.
- Igen.- nyögöm végül, mire szélesen elvigyorodik, az egyik lábát pedig a combjaim közé nyomja. Még a levegő is bennem reked, nagyra tágult szemekkel nyögök fel. A következő pillanatban finoman megmozdítja a lábát, ezzel izgatva.
- Biztos?- kérdi újra, de ezúttal már nem tudok válaszolni, csak remegve kapaszkodom a felsőjébe. Az érzés, ahogy az ágyékomnak nyomja a combját... mélyen elvörösödve sütöm le a szemeimet...
Neh... ezt nem akarom... ez már túl sok...
De szerencsémre nem megy tovább, elveszi a lábát, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtok. Majd ujjakat érzek meg az állam alatt, s gyengéd erőszakkal fordít maga felé, majd nemsokára megérzem ajkait az enyémeken. Lágyan, dominánsan csókol, én pedig elgyengülve hagyom magam, már nem kapaszkodom belé olyan erősen... már nem tudom tagadni, hogy milyen jól is esik a csókja...
- Nhh...- nyögök fel aztán, mikor egyik keze derekamra csúszik, végül fenekemre...
- Nem tetszik?- kérdi azon a borzongatóan mély hangon, amitől minden egyes alkalommal végigkúszik a gerincem mentén a borzongás.
- Nem.- vágom rá azonnal, mire halkan felkuncog.
- Mondtam, hogy ne hazudj...- susogja, én pedig mélyen elvörösödöm. Túl könnyen átlát rajtam... közben nyakamra siklik, s apró csókokkal hint be, én pedig reszketegen felsóhajtok.
- Szóval. Mikorra menjek érted?- duruzsolja a nyakamba, amitől újra megborzongok.
- Nem jövök...- nyögöm még mindig kitartóan. Állam alá nyúlva pillant szemeimbe, én pedig kábán pislogok fel rá. A testem már most annyira forró... még sosem éreztem ilyet. Olyan, mintha mindjárt felgyulladnék... ijesztő, mégis kellemes érzés...
- Nem?- kérdi, majd újra megcsókol, mohón, szenvedélyesen, mélyen. Közben testével hozzám simul, majd fenekembe markolva megemel, én pedig szinte öntudatlanul fonom dereka köré a lábaimat. Még szorosabban hozzám nyomul, én pedig kábán felnyögök, ahogy megérzem férfiasságát...
Bágyadtan viszonzom az édes, domináns csókot...
- Este 6?- súgja az ajkaimba.
- Jóh...- nyögöm önkívületben. Most már minden mindegy, de ha nem tesz valamit vagy nem hagyja abba, meg fogok őrülni... ez a forróság már elviselhetetlen... érzékien a nyakamba csókol, majd letesz.
- Akkor 6. Szia, kicsi Adam...- távolodik el, majd kacsintva búcsút int és otthagy, felizgultan, forró testtel, összezavarodva és dühösen...
*
Dühösen matatok a szekrényemben. A fene abba a szemétládába! Annyira utálom! Gyűlölöm! Játszik velem!
Morogva veszek elő egy egyszerű fekete farmert, amihez méregzöld pólót húzok. Ennyi, többet ne várjon. Azt mondta, egy bárba visz, ahhoz ez meg tökéletes lesz.
Megpróbál lenyugtatni magam.
Tévét nézek. Nem segít. Járkálok fel-alá. Ettől csak még idegesebb leszek. Csinálok egy finom, nyugtató teát. Ez sem jobb...
Ha ez így folytatódik, be fogok csavarodni!
Mikor felvisít a csengő, elkínzott nyögéssel állok fel, majd lépek az ajtóhoz, és savanyú képpel nyitom ki, és egy vigyorgó Keithel találom szemben magam.
- Mehetünk, kicsi Adam?- kérdi azon a borzongatóan mély hangján, de csak duzzogva morgok valamit. - Ugyan már, ne legyél ilyen morcos...- unszol, de egy gyilkos pillantással belé fojtom a szót.
- Ha meg akarod tartani a fogaidat, akkor nem szólsz be.- sziszegem fenyegetően, de már ezen is csak röhög. Esküszöm, egy szép napon tényleg ki fogom csinálni...
Kocsiba ülünk, én pedig unott arccal bámulok k az ablakon. Végül leparkol egy egészen színvonalas bár előtt. Jéé, ezt a helyet ismerem.
Talán nem is olyan rossz az ízlése... persze lelkesedésemet továbbra is titkolom, savanyú arcom nem változik. Besétálunk hát és egy eldugott kis asztalhoz ülünk le. Azonnal megjelenik a pincérnő.
- Nekem egy sör lesz, a kis édesnek pedig... egy Bluebirdöt.- adja le a rendelést, én pedig gyanúsan nézek rá.
- Ha alkohol lesz benne, nem iszom meg.- közlöm összehúzott szemekkel, mire csak jókedvűen felnevet.
- Nyugi, kicsi Adam. Ez egy narancsos koktél, teljesen ártalmatlan.- mondja, de már elég bizalmatlan lettem ahhoz, hogy ne higgyek neki. Nemsokára megkapjuk az italunkat, én pedig gyanakodva kóstolok bele a furcsa koktélbe. Kellemes, halványkék színe van és apró jégkockák úsznak benne. Belekóstolok, és legnagyobb meglepetésemre tényleg finom, narancsos íze van. Kellemesen édes.
- Ez tényleg jó.- mondom lelkesen, és nagyot kortyolok a hideg italból.
- Én megmondtam.- kacsint rám, mire az este folyamán talán először mosolyodok el. Meglepően kellemesen elbeszélgetünk. Keith lassan iszogatja a sörét, még az első üveg sem fogyott el, én viszont már a harmadik koktélnál tartok és egészen jó kedvem van tőle.
Közben valami banda is felvánszorog a színpadra és a húrok közé csapnak. Csípem a zenéjüket, nem az a kimondott zúzós rock, de épp elég kemény.
- Gyere, tomboljunk egyet.- invitál Keith. Rendes állapotomban most szimplán kiröhögném, de valamiért ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy kövessem, így hát hagyom, hogy kézen fogva behúzzon a tomboló közönség közé. Egy elég sötét kis zugban lyukadunk ki, én pedig önfeledten kezdek táncolni, a hajamat rázom, vonaglok a ritmusra, Keith pedig a hátamhoz simulva követi a példámat. Kezei a derekamra csúsznak, de ezúttal mégsem ütöm el. A zene túlságosan lefoglal. Csak akkor kapok észbe, mikor már összesimultan faljuk egymás ajkait. Fogalmam sincs, hogy alakult ki ez a helyzet, de érzem, a levegő körülöttünk egyre forróbb lesz...
- Gyere, menjünk valami kellemesebb helyre...- súgja a fülembe, én pedig kábán engedem, hogy húzni kezdjen. Kiválunk a tömegből. Az asztalról még felkapja a darab sörét, majd kocsiba ülünk. Legnagyobb meglepetésemre a házam előtt lyukadunk ki.
- Keith, annyira furcsán érzem magam...- súgom bágyadtan, mikor leparkol.
- Csak az alkoholtól.- válaszolja egyszerűen, én pedig zavarodottan nézek rá.
- Alkohol...? Te szemét! A koktél!- eszmélek fel, mire csak egy gonosz vigyort kapok válaszul. Kiszáll a kocsiból, majd nekem is kinyitja az ajtót, de igencsak ingatagok a lépteim.
- Ejnye, te aztán alaposan becsiccsentettél...- kuncog, miközben a hónom alá nyúl, hogy megtartson. Bágyadtan kapaszkodom belé, így indulunk el a bejárati ajtóig, botorkálva.
- Csönd...- nyögöm halkan, majd ügyetlenül kezdek a kulcsaim után kutakodni. Mikor megvan, akkor meg a kulcslyukba nem találok bele. Keith nevetve veszi el tőlem a kis fémdarabot, majd könnyedén kinyitja az ajtót.
- Hol a szobád?- kérdi már a nappaliban, én pedig a szemben lévő ajtóra bökök. Nagy nehezen betántorgunk, majd leültet az ágyra, én pedig sóhajtva terülök ki.
- Tudod... te egy igazán nagy fasz vagy...- motyogom akadozó nyelvvel, mire csak nevetve ül le mellém.
- Mondj olyat, amit nem tudok.- vigyorog rám, újabbat kortyolva az üvegből.
- Kibaszott jól csókolsz...- bukik fel belőlem. Erre még szélesebben vigyorog.
- Ezt is tudom...- súgja halkan. Közben megtámaszkodik a fejem mellett az ágyon, és egészen közel hajol hozzám, ajkaimon érzem forró leheletét.
- Felizgultam.- mondom meggondolatlanul. Na erre már meglepődik, de vigyora továbbra is letörölhetetlen.
- Milyen édes vagy... szeretnéd, ha segítenék a problémádon...?- kérdi halkan, már az ajkaimba súgva. Olyan izgatóan közel van, hogy már nem bírom ki, hajába markolva húzom le magamhoz és mohón nyomom számat az övére. Belemosolyog a csókba, majd nyelve lassan a számba csúszik. Vad, forró, szenvedélyes csókcsatába kezdünk. Odaadóan viszonzom, hatalmas hévvel...
Majd ajkaimtól elszakadva a nyakamra csúszik, én pedig oldalra fordítom a fejem, hogy még inkább hozzám férjen.
- Nem is utálsz te annyira, igaz...?- súgja a bőrömbe, majd a következő pillanatban érzékien megszívja egy helyen. Hangosan nyögve hunyom le a szemeimet.
- Nem... igazából... kedvellek, csak...- motyogom akadozva, el-elakadó nyelvvel.
- Csak?- búgja érzéki hangon, nyelvét futtatva végig a legújabb vörös foltomon.
- Csak... ha bevallanám... akkor... egyszerűen elvennéd, amit akarsz, és... eldobnál... de így, hogy küzdened kell, talán meg fogod becsülni, amit megszereztél...- nyökögöm, még alkoholmámorban úszva is tökéletesen ki tudom fejteni a gondolataimat. Nem kicsit lepődik meg. Meghökkenten pillant rám, majd puhán elmosolyodik és újra megcsókol. Finom, alkohol íze van a szájának...
- Hogy te milyen ravasz vagy...- duruzsolja végül, majd egyik kezével a felsőm alá simít, én pedig elfúló sóhajjal élvezem. Profi mozdulatokkal simogatja le rólam a ruhadarabot, majd ahogy feltárul meztelen mellkasom, szinte felfal a tekintetével... mint valami prédáját mustráló nagymacska, olyan szemekkel néz rám.
Majd testemre hajol, és mikor megérzem ajkait, hátravetem a fejem. Izgatóan kezd csókolgatni, itt-ott aprókat harapva, vörös foltokkal tarkítva mindenhol. Ajkai nyomán felszikrázik a bőröm. Egyre melegebb lesz, úgy érzem, elolvadok... mindjárt felforr a vérem...
Önkívületben nyögdécselek és sóhajtozok, majd mikor forró, nedves nyelvével egyik mellbimbómhoz ér, megremegek.
- Neh... ne otth...- nyögöm kétségbeesetten, ahogy finoman nyalogatni kezdi. Annyira furcsa érzés... mindenem remegni kezd, kétségbeesetten egyik ujjamba harapok...
- Nahát... úgy tűnik, egy igazán érzékeny pontra találtam...- búgja, forró leheletével tovább izgatva. Majd élvezettel veszi a szájába mellbimbómat, s finoman szopogatni, szívogatni kezdi, míg a másikat ujjaival morzsolgatja. Meg-megremegek érintésére, fojtottan nyöszörgök, vergődök alatta. Annyira furcsa... mintha villámok cikáznánk a testemben... még sosem éreztem ilyet...
A másikkal is elismétli a műveletet, majd megunva lejjebb halad, köldökömet csókolva körbe. Majd egyik kezével nadrágon keresztül simít végig kemény férfiasságomon. Nyikkanva harapok ajkaimba. Tejóságosatyaúristen... ott még senki nem érintett...
- Milyen édes... már ettől ennyire kemény vagy...? Mi lesz később?- kuncog fel, majd finoman bontogatni kezdi a nadrágom. A fejem pipacsvörös. Nem bírom, egyik kezemmel el kell takarnom az arcom.
Majd mikor egyik keze kígyóként siklik alsónadrágomba, kéjesen nyögök fel. Megmarkolja forrón lüktető merevedésemet és finoman kényeztetni kezd. Egy-egy erőteljesebb mozdulatnál halkan felsikkantok, máskor kéjesen nyögök, sóhajtozok. Közben mindenfelé csókolgat és harapdál, egész testemet megjelölve.
- Neh... mindjárth... éhn... ahh... Keith!- a végén a nevét már szinte sikoltom. Testem görcsbe rándul, gerincem mentén valami csodálatos, eddig még soha nem tapasztalt érzés cikázik végig. A nyers gyönyör teljesen beterít, belopja magát minden tagomba. Az ágyékomból kiindulva forróság önt el... annyira csodálatos érzés...
Egész sokáig tart. Mire vége, pihegve hanyatlok az ágyra, ernyedten, fáradtan, kábán...
Nehezen nyitom fel a szemeimet, de amit látok, csak még jobban zavarba hoz... Keith szájához emeli a kezét, amelyen vágyam terméke van és kéjesen lenyalogatja...
- Finom vagy, kicsi Adam...- duruzsolja halkan, majd lehajol hozzám és ajkaimra tapad. Bágyadtan csókolok vissza, majd hagyom, hogy egy zsebkendővel letörölgessen, levegye a cipőmet és a nadrágomat, majd betakarjon. Már félálomban vagyok, mikor homlokomra csókol, majd halkan becsukódik szobám ajtaja...
|
|
