Karakter: Nano
Megjegyzés: (Eimnek)
Azon gondolkozom, vajon mi történne, ha én meghalnék. A Toshimai drogok minden bizonnyal előállíthatatlanná válnának, így a játékosok nem tudnák hibbanásig lőni magukat, nem tudnának természetfeletti erőkre szert tenni, és csupán magukra támaszkodhatnának. A saját erejükre. Komolyan… ez tulajdonképpen az Igura végét jelentené. És Shiki mégis meg akar ölni. Néha nem is tudom, mit jelent neki ez az egész. Csak egy hajsza lenne? Egy értelmetlen, örök időkig tartó hajsza… amilyen beteg, még ki is nézem belőle, hogy élvezi.
Az utcán sétálok. Lépteim halkan visszhangozva támasztják alá eme kijelentésem. A szél enyhén fúj, a hajamat meglengetve, és még mindig nem világos, hogyan képes erre, mikor szinte mindenfelől felhőkarcolókkal vagy sziklamaradványokkal vagyok körülvéve. Elvileg csak felülről fújhatna. De ügyesen megoldotta a dolgot.
Teszek pár lépést, majd megállok, és elmélyült tekintettel kezdem szemlélni az előttem lévő épületet. Nincs valami jó állapotban, szerintem annak is örül, hogy egyáltalán kibírja ezt a kis szellőt.
Sárga. Csak egy villanást látok, és máris legalább öten vannak körülöttem. Elismerően nézek végig a társaságon. Gratula. Majdnem olyan váratlanul tűntek fel, mint én szoktam. Azzal a különbséggel, hogy nekik nem volt annyi eszük, hogy kihasználják a meglepetés erejét. Amatőr kis kezdők. És mellesleg.
Ha háromszor ennyien lennének, akkor sem tudnának legyőzni.
Az egyik nekem ugrik. Megtisztelem azzal, hogy hagyom elpuffanni mögöttem. Közben egy másik kést ránt, és felém vág, de ha célt talált volna sem lennék gazdagabb egy karcolásnál többel. De egyelőre még élvezem.
Most ketten jönnek nekem, közben a hátam mögött lévő megpróbál lefogni, de csak azt éri el vele, hogy szépen átszivárgok a testén, így két haverja nem engem, hanem őt döfködik halálra. Elmosolyodom. Semmire se tartom ezt az egészet. De vicces, ezt meg kell hagyni!
Szóval kettő kilőve, maradt három. Előkerülnek a vérem porcelánozott (és nem utolsó sorban neonzöld) változatai, felhajtanak párat, én meg magamban röhögök pár sort. Kicsikéim, nekem ebből több van ám… és nem is fenyeget az agyzsibbadás miatta. Ezt kapjátok ki!
Hárman, három oldalról rohannak nekem, ordítva, nyálat fröcsölve, én meg csak állok ott fapofával, és várom a csattanást, ami el is jön, csak nem úgy, ahogy szeretném.
Mivel az átlátszó semmiből egyszerűen előpattan egy szőke hajú srác, és elkezdi kibelezni őket. Elképedt képpel képzelem el, milyen képet vághatok most, de valahogy nem jön képbe semmi értelmes. No mindegy. Úgyis a lencsén felejtették a vörös kendőt.
Körülöttem mindenhol vér, meg az emberek belei, szívei, egyéb gusztusos szervei, akár piacot is nyithatnék így hirtelenjében, csak a jó hírű, teraszos éttermeket kéne elkerülnöm. Mert az én étvágyam ugyan megjön ettől, nem hiszem, hogy ezzel sokan így vannak még.
A srác éppen az egyik hulla gyomrában turkál, én pedig elragadott tekintettel szemlélem. Úgy. Valahonnan nagyon ismerős nekem. De nem esik le, honnan.
- Cső. Te meg mit bámulsz? - pillant felém, és különösen erős gőg sugárzik az arcáról. Heh, hát elég erős szőke, azt meg kell hagyni. Azon gondolkodom, vajon ez a kék szem is igazi-e, vagy csak kontakt. Mindenesetre olyan ária német beütése van.
Németek… nem csípem a fajtájukat.
- Téged - mondom egyszerűen, mire ő feláll, és a ruhájába törli a kezét. Nevezem, micsoda egy szerkó. És én még azt hittem, Shiki latexcucca a röhejes.
- Komolyan? Ki nem találtam volna! - mondja elég gúnyos hangnemben. Hm, pech, hogy nem tudja, kivel beszél most. Bár ahogy a harctechnikáját elnéztem, vagy ő is kísérleti patkány, vagy csak kétliteres üvegből szokta inni az 50%-os Line-t. Az első pont valahogy valószínűbbnek tűnik.
- Ki vagy te? - kérdem a szokásos szoborpofit felvéve, mire ő közelebb lép hozzám, és jó alaposan végigmér. Nagyon jó alaposan, és jó lassan. De nem hibáztatom, időbe telhet felfogni neki, hogy lehet a Földön ilyen jó pasi. Na meg ezzel a szőkeséggel pláne…
- Péntek 13 vagyok - válaszol végül, mire kis híján felröhögök. Péntek 13, mi? Én meg Április 1. El lehet dönteni, melyikünké a hülyébb név.
- Üdv. N vagyok. - Ez most nagyon desznótosan hangzott. Persze mindkét nevem N-nel kezdődik, úgyhogy jól jött ki a dolog.
- N? Szar egy név, meg kell hagyni. De illik hozzád. - Jah. Hozzád is illene az agybajos kukás név. - Várj, már tudom, ki vagy te! - mutat felém felvilágosult képpel, én meg erősen gondolkodom rajta, elmondjam-e neki, hogy nem, sajnos nem a Télapó… és a Jézuska sem.
- Remek. És megosztanád velem?
- Jah. Te vagy az első. - Oh, micsoda elismerés… de ezt eddig is tudtam. - Az első kísérlet, Nano. Sugárzik a pofádról. - Hát, a tiédről is lenne mit mesélnem… de nem ismerek elég negatív jelzőt hozzá. De azért csak leesik nekem is a dolog. Ez a srác tudja, ki vagyok. Ez pedig csak egy dolgot jelenthet.
Tud még valamit, ami nekem még mindig tök sötét…
|
